Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Az irodavezetőmnek nem maradt már ideje bejelenteni a látogatót. Közbeszólt hű kutyatársam, akit most néhány intéssel és pár halk, de erélyes szóval utasítok arra, hogy hagyja békén a hölgyet és menjen szépen a helyére, vagyis az irodám egyik sarkában elhelyezett kosarába. Mivel hamar így tesz, már tudok is figyelni az előttem állóra teljes egészében.
- Áh - szókik fel a szemöldököm, miközben egy finom mosollyal adom ki a felismrés hangját. Szóval a rokona. Így már érthető. Kezet fogok vele, viszonozva a bemutatkozást, és hallgatom további elmondását, aminek tartalma azonban olyannyira leköt, hogy megfeledkezem az illemről. Amint beljebb kéri magát, már invitálom is.
- Persze, persze. Parancsoljon - kínálom hellyel az asztalom előtt, az ajtót pedig behajtom mögöttünk. Bizalmas természetű ez a látogatás, ilyen esetekben szeretem azért némileg kizárni a külvilágot. Miután ezt megejtettem, leülök vele szemben a székembe, asztalom túloldalán.
- Részvétem a nagynénje miatt - bólintok, szomorkás tekintettel.
- Bocsásson meg, de nem vagyok biztos benne, hogy tudom, milyen ígéretről van szó - vallom meg neki, lágy mosollyal. Meglátogattam Rubya professzort az ispotályban, igen. Kellemesen elbeszélgettünk. Sok mindenről esett szó. Viszont azt nem tudom már, mit is ígért nekem. Nem szokásom ezeket számon tartani. Hiszen nem vagyok az a fajta, aki behajtana bármi ilyet. Azonban, amint a sajttorta az asztalra kerül, már minden világossá válik. Egy megrendült, nevetésféle kis szusszanást hallatok és csak pislogok a finomságra jó ideig. Artemisia, Artemisia...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szeretek beszélni. Nem azon a terjengő módon, hanem kellemesen. Ami jön belőlem. Viszont hallgatni is szeretek, amikor a helyzet megkívánja. Ez most megkívánja. Némán bólogatok a hölgy magyarázata közben. Kezeim az asztallapon összekulcsolva. Hol őt figyelem, hol lesütöm kissé a szemem. A szemem, ami lassan, de biztosan nedves csillogásba kezd. Lélegzetvételeim egyre jelentősebbek, néha talán aprót sóhajtok is. Szám olykor beleremeg.
Eddigi tevékeny és kalandos életem során sok szenvedésnek és halálnak voltam a tanúja. Viszont kétségbe esni akkor fogok, ha ezek már nem ráznak meg. Egyelőre ez nincs így. Koránt sem. Főleg, ha az elmúlást ilyen búcsú kíséri. Nem várt, végső elköszönés. Akár egy sajttorta, vagy egy kedves rokon látogatásának formájában.
Átveszem a gyászjelentést, egy hálás bólintással. Nem lehet könnyű a lánynak mindezt végigcsinálni. Látom is rajta. Bár tartja magát, amennyire lehet.
- Mindkét öntetet szeretem - mosolyodom el percek óta először.
- Felezzük meg őket, ha ez jó így önnek - ajánlom, már rendezgetve is a tányérokat, kiegészítőket. Nem szokásom csak ülni és várni, hogy kiszolgáljanak. Szeretek mindenhez hozzájárulni. Különösen az ilyen pillanatokhoz. Teszek is a sajtortám egyik felére a gyümölcsös, másik felére a karamellás szószból. Villámra kanyarintom az első falatot és megemelem a doktornő felé. Mintha csak a poharam emelném a nagynénje egészségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A fejemben ezredjére zajlott le az, ami az előző körülbelül fél órában történt. Az ütés, a düh, a szőke tincsek, a vér, a pánik, az édes csók, képek és képek villantak fel szemem előtt, majd tűntek a ködbe, hogy aztán pillanatokkal később visszatérjenek kísérteni.
Egyrészről boldog voltam, hogy újból érezhettem Conroyt, hogy vágyott ölelésében részem lehetett, miután már teljesen lemondtam róla, másrészről azonban aggasztott az, ami miatt buzgón a tanári felé igyekeztem.
Hangosan dörömböltem be az ajtón, azután zavartan kopogtam is néhányat, mikor rájöttem, hogy illetlen viselkedést tanúsítottam.
Először egy alacsony, kontyba fogott tanárnő dugta ki az orrát a nyíló résen, mintha csak egér volna aki a menedékből készül kilépni a veszélyes zónába.
- Segíthetek? - kérdezte halkan, mire előhúztam a prefektusi jelvényemet. Egy pillanatra ottragadt rajta a szemem, egészen hozzászoktam az érintéséhez, s a hideghez, mely akkor jelentkezett, ha egy nagyobb lépésnél a jelvény a bőrömet érintette.
- Igen. Prefektus vagyok és azonnal beszélnem kell a rellonos házvezetővel vagy annak helyettesével. Az ügy nem várhat, nagyon sürgős. A nevem North West, mondja ezt is kérem mikor kihívja egyikőjüket.
A nő összevonta szemöldökét és aprót biccentett, mielőtt eltűnt újra odabenn. Csak reménykedni tudtam, hogy nem fogtam ki egy együgyűt, aki képtelen volt helyesen átadni az üzenetemet.
Megfordult a fejemben, hogy még egyszer bekopogjak és megpróbáljam tisztázni vele a dolgot, talán még ki is kérdezni, hogy biztos mindent rendezzünk a fejében, de utána meggondoltam magam. Odasétáltam a szemközti falhoz, megvetettem hátam és vártam az ajtó nyílásának hangját.
A folyosón teljes csend uralkodott, ez az időszak a tanulás és a kijárás időszaka volt, ilyenkor a jók a szobájukban, az ostobák a faluban tengették el értékes perceiket, de nem zavart a rám telepedő némaság, így legalább volt időm elbúcsúzni a kicsiny jelvénytől.
Újból kezeim közé vettem és csillogó felületét figyeltem. Ez a apróság nem volt más, mint a felelősség és a bizalom óriási súlya, amit úgy tűnt képtelen voltam cipelni vállamon tovább. Az emberi gyarlóságom felülkerekedett rajtam, ami nem volt illő egy ilyen jelvény viseléséhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Legalább olyan kíváncsian méreget, mint én őt - értelmes, tiszta, bár talán kicsit félénk tekintete van. Amennyire hallgatag, annyira könnyen olvasható a testbeszéde. Látom, hogy próbálkozik, a mimikájából pedig arra következtetek, hogy nagyon akarja és gyorsan gyülemlik fel benne a frusztráció. Bizonyítani akar.
Az ilyesfajta nyomás azonban általában inkább akadályozza, mintsem segíti.
Pillanatok alatt görcsössé válik, mielőtt azonban még közbeléphetnék, Zsombi előkapja a füzetét és lendületes, már-már agresszív rajzolásba kezd. Elsőre a mozdulatok kevéssé irányítottak, néhol jóformán tépik a papírt, de ahogy a feszültség csökken, úgy nyeri vissza a kontrollt. Sőt, kapok egy kurta bemutatkozást is. Kicsit karcos, de szép hangja van. Jó hallani.
Mindezt engedélynek veszem arra, hogy leüljek és társalogjak vele.*
- Nagyon ügyesen kezelted a helyzetet.-*Nem üres dicséret, komolyan gondolom, mert elismerésre méltó, hogy ilyen gyorsan igyekszik alkalmazkodni az új helyzethez. Emellett biztatásnak is szánom, mert még sok hasonló trükköt akarok neki tanítani. Megkocogtatom az asztalt, a figyelmét kérve, hogy rá is mosolyoghassak.*
- Értem, hogy most még nehéz. Ezért úgy fogok kérdezni, hogy mindig elég legyen bólintani vagy fejet rázni. Ha pedig valamire nem tudod a választ, csak vond meg a vállad. Mit gondolsz, menni fog?-*Remélem, hogy képes lesz megtenni ezt a lépést - neki legalább annyit segítene, mint nekem, és alapköve lenne minden továbbinak.
Szeretném, ha értené, hogy nem kell szavakkal kommunikálnia, amíg nem áll rá készen. Nem akarok semmi olyat kimondatni vele, ami még túlságosan fáj vagy félelmetes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Több papírmunkával járt az ügyek befejezése, a vizsgajegyek kiosztása és az év végén lejáró gyakorlatának a pergamenjei, mint amit egész évben be kellett mutatnia. Egyáltalán miért van szükség szóbeli értékelésre? És miért neki kell kiosztania ezeket Kirill helyett?
Egy pillanatra levette a szemüveget és megmasszírozta az orrnyergét. Szívesebben ült volna a rellon pincéjében, ha nem kellett volna minden papírt lecipelnie, hogy aztán ha elkészült, ugyanúgy visszahoznia a tanári szobára.
Szinte üdvözítőként tekintett arra a tanárnőre, aki az asztalához lépett. Leginkább akkor magasodott szemében a titkárnőnek is beillő nő, mikor közölte, hogy öccse kéreti. Egy pillanat sem telt el, hogy eltűnjön végre a pergamenek sűrűjéből, és egy kis friss levegőt szippantson be a folyosón. Kikerült pár embert, elsasszézott az utolsó asztal mellett is, és már kint is termett a folyosón. Szemüvege ott virított az orrán, kockás inge Mátéhoz illő módon begombolva. Már nem sokáig kell ezt hordania.
- Minden rendben? - lépett öccséhez. Csak egy pillanatba telt, míg felmérte, hogy North bizony nem azért kereste, hogy egy kicsit több időt töltsön el bátyjával.
Kék tekintete a kezében tartott prefektusi jelvényre tévedt, majd meglátta a bütykökön díszelgő sötétvörös foltokat is.
- Nem esett bajod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nem zavarni akartam, csak ellenőrizni, hogy szükség esetén magamra tudom vonni a figyelmét és a segítségére lenni. Ez az egyoldalú kommunikáció persze kevés, de több a semminél és valahol el kell kezdeni. A következő percekben az asztal túloldaláról figyelem némán, kommentár vagy kérdések nélkül, időnként belekortyolva a kávémba. Érdekes, hogy a perifériás látását használja arra, hogy szemmel tartson, ilyet többnyire nagyon pici gyerek és az autista spektrumon lévők egy része csinál. Feljegyzem a telefonomba, ezen túl azonban semmit sem teszek - szinte tapintható, mennyire feszült és ugrásra kész.
Időt adok, hogy szokjon, engem és a helyzetet is. Nem sietünk sehova.
Akkor szólalok meg, amikor már egy ideje nem tesz hozzá a rajzhoz - nem kérem, hogy mutassa meg, mert úgy érzem, nem nekem szólt. Ha tényleg azt akarná, hogy lássam, maga jelezné ezt és szeretném kiérdemelni a bizalmát, nem tolakodva a kelleténél jobban. Ismét megkocogtatom az asztalt, mert szükségem van arra, hogy ne csak hallgasson, de nézzen is.*
- Ha te szeretnél kérdezni vagy mondani valamit, többféle lehetőséged is van. Írhatsz papírra, de van egy magnix eszközöm is, ahol csak össze kell válogatni a betűket. Ami viszont ennél kicsit izgalmasabb, hogy taníthatok neked jelbeszédet. Érdekel?-*Kérdezem, az utolsó néhány szót a nekik megfelelő jeleléssel is megmutatva, hogy legyen valami elképzelése róla, hogyan is fest.
Az ötlet eléggé adta magát; egyrészt, a jelbeszébhez nem kell hang, másrészt, nem haszontalan ismeret és harmadrészt, egyfajta közös, titkos nyelvként is funkcionálhat, ami összekötne. Ha pedig készen áll rá, bármikor bevonható a család is, az alapok gyorsan és könnyen megtanulhatóak. Én főleg azért szeretem, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermek jelezzen, ha baj van, és azt is kommunikálhassa, mire van szüksége - mindezt akár teljesen észrevétlenül, idegenek elől rejtett módon. Biztonságot ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Zsombor terápiái során sorra elkövették azt a hibát, hogy a saját elképzelésüket és tempójukat próbálták ráerőltetni - tagadhatatlan, hogy vannak sokkal egyszerűbb és effektívebb technikák a szorongás kezelésére, de nem szabad elfelejteni, hogy gyerekkel dolgozom. Ha bármin változtatni akarok, azt csakis apránként, fokozatosan lehet, és mindig úgy, hogy a fiúnak legyen módja kipróbálni és meggyőződni róla, hogy működik. Messze járunk attól a ponttól, ahol csak az én szavamban eléggé megbízik egy-egy ugráshoz; előbb bizonyítanom kell.
Úgyhogy kávémat félretéve lehetőségeket kínálok, rá bízva a választást. A fintorra csaknem elnevetem magam - egyetlen szó nélkül is pontosan átérzem, mennyire nem szeret írni és védekezően magam elé tartom a kezem, miszerint ez csak egy javaslat volt. Kész szerencse, hogy nem erősködöm, mert a jelbeszéd sokkal nagyobb sikert arat, azonnal látszik a fiú arcára kiülő kíváncsiság. A kíváncsiság pedig jó, mert nyitottságot és tanulni akarást jelent, nekünk pedig mindkettőre nagy szükségünk van.
Meglep, amikor közelebb ül, ráadásul elég közel - ha kinyújtanám a karom, talán el is érném, bár eszem ágában sincs megpróbálni, egyszerűen csak biztatóan rámosolygok. Szemlátomást ő is megilletődik, félve méreget, úgyhogy megvárom, amíg tartása ellazul és már nem tartja vissza a lélegzetét, mielőtt újra megszólalnék.*
- Próbáljunk ki néhány szót és ha tetszik, akkor megtanítom neked az alapokat, hogy mindig tudj velem kommunikálni. Van olyan szó, amire kíváncsi vagy?-*Kérdezem, Zsombi kreativitására bízva, hogyan jelzi nekem - rámutathat, leírhatja, de le is rajzolhatja. Hagyok neki némi gondolkodási időt, ám készültem tartalék tervvel is, úgyhogy ha sokáig nem jut eszébe semmi vagy nagyon elakadna, én fogok kezdeményezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Míg valakire vártam, magamat marcangoltam, leginkább azért, mert nem éreztem bűntudatot, csak azt a magam szította érzést, hogy bűntudatot kell éreznem, mert a szabályok ellen cselekedtem, miközben magam voltam a törvények egyik betartását követelő kisujja.
Mikor meghallottam, hogy nyílt az ajtó, bennakadt a levegőm és tenyerem izzadni kezdett. Tudtam, hogy a következményeket nem úszhatom meg, mégis féltem, amit gyűlöltem.
A hang egyszerre könnyített rajtam és lettem tőle csak még zaklatottabb. Féltem, hogy South kivételezni akar majd velem, pedig jól tudta, hogy ezt mennyire nem szerettem, bár még sohasem mentem oda hozzá feladni magam. Ez olyasmi volt,  amit hiába éltünk tizenhat  évig együtt még nem próbáltam ki.
- Nem, nem nincs. - mélyet sóhajtottam és rá emeltem tekintetem, kissé magasabb voltam, így még az a megalázkodó lenézés is elmaradt, amit ilyenkor érdemelnek a bűnösök.
- Ne sajnálj, olyat tettem, amit prefektusként nem tehettem volna meg - szünetet tartottam, majd megmarkolva kezemben a jelvényt folytattam. - Eltörtem egy rellonos diák orrát. Én nem akartam, nem szoktam ennyire engedetlenül viselkedni, testem ellen állt a parancsnak. De ott volt Conroy és az a taknyos megcsókolta őt. Tudom, hogy lett volna más módja is a megoldásnak, de akkor hirtelen semmit sem találtam okosabb döntésnek. Az állatias ösztöneim eluralkodtak rajtam. Azonban vállalom a felelősséget, mindent, ami tetteimmel járnak. Tény belátásod szerint. - Markom, melyben a jelvényem volt előre nyújtottam South felé és fejem leszegtem bűnbánóan, azután pedig csak vártam, vártam az ítéletére, arra, hogy Conroyyal való szerelmünk miatt megtorlást kapjak, mert elfeledtem, hogy a szabályok mindenki felett állók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Amúgy sem derült égből villámcsapás volt megtudnia, hogy az évkezdéstől nem csupán bejáró vendég lesz a kastélyban, aki az illúziómágiákat tanuló diákok számára oktat különórákra, hanem nem kevesebbet kell vállalnia (ráadásul Warrennel az oldalán), mint egy teljes ház irányítása. Már a Hogwartsban is úgy volt vele, hogy te jó ég, teljesen őrült minden Headmaster, akik elvállalják ezt a melót. Kordában tartani egy nagy csokornyi mágiával felboostolt kamaszt – adjanak inkább neki három oroszlánt, és megtanítja őket egy-két hónap alatt házimacskaként viselkedni. Az is egyszerűbb lenne. Ráadásul a minisztériumtól ez majdhogynem egy újabb büntetés volt. A benti ismerősei azzal viccelődtek, hogy örülhetne inkább, igaz, nem arra került vissza, ahova szíve szerint menne, de ez is egyfajta harctér. Van rellonos tanonca, ő maga a hasonló személyiségeket összegyűjtő Slytherin diákja volt hét évig. Lehet, ha boldog tudatlanságban vergődne, akkor gondtalanabbul tudna a tanévre gondolni.
Azért nem izgulja túl sem, vagy legalábbis nem érzi a felelősségnek azt a nyomását sem, ami természetes lenne a helyzetében. „Majdcsak lesz valahogy.” – Ez lesz a mottója. Mi van, ha kiderül, hogy egész jó ebben? Az is lehet, hogy valójában született headmaster, csak nem tud róla.
Nem egyenesen az irodába indul, jelenlegi célja az előtte berendezett kis adminisztrációs főhadiszállás, ahol lemeccselheti a papírmunkákat. Bármi van, ezt utálja a legjobban. Mindenféle iratokért rohangálni, hogy aztán huzamos ideig csak egy fiókban heverjenek érintetenül. Hóna alatt az összekészített mappával, kevésbé formálisan kigombolt zakóban lépdel a „helpdesk” felé. A nyitott előtéri ajtónál egy pillanatra megtorpan, de csak azért, hogy átlépve a küszöböt, még formalitás gyanánt kopogjon három jelzésértékűt a falapon.
- Szépjónapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Az a baj a tanévkezdésben, hogy amíg Eszti csak óvodás, az iskolai és óvodai összeg közötti különbséget, vagy annál egy kicsit többet, magamra költöm. Így van ez most is, az új cipőmben, aminek a sarka végre olyan magas, hogy felérem azokat az iratokat is, amiket eddig csak akkor tudtam, ha felálltam az asztalomra. Aztán, a szoknyám nem új, de a felsőm igen, és megvallom az elején féltem is, hogy mit szól majd az igazgató a sejtető csipkéhez, de végül nem szólt semmit. Szóval vagy tényleg nem is hatja meg a női nem, vagy csak nem olyan vészes, mint amilyennek én láttam, amikor ma reggel belenéztem a tükörbe. Az az igazság, hogy imádom, szóval a problémán viszonylag gyorsan túl is lendültem.
Az asztalomhoz kis cetlit írtam a mai napi teendőkről, és nekiálltam szépen kihúzni azt, ami már kész. Kivittem a leveleket Hajnalkának, meg Bárcinak, elmentem a gyengélkedőre felvenni a készletrendelést, bevittem a fontos postát az igazgató úrnak, megválaszoltam helyette a tiszteletkörös leveleket. Ennek utolsó példányát fejezem be körülbelül, amikor a férfi a folyosóra ér, így még éppen van annyi időm, hogy felkeljek, és egy kicsit nyújtózva ugyan, de még le tudjam venni azt a mappát, amibe az általam írt levelek másolatát teszem. Szeretem, ha rend van, és minden visszakereshető, hiszen ezekkel nem zaklatom Hercegh urat, csupán megírom őket, és aláíratom. Így amikor leteszem a mappát az asztalom szélére, csak akkor pillantok fel, és állok meg hirtelen a mozdulatban.
~ Szent szalmiákszesz! Egy félisten! ~
Fogalmam sincs, hogy ki ő, mit csinál itt, miért jött ide, de nagyon szeretném, hogy maradjon, hosszan. Pislogok kettőt, nagyon ciki, mert biztos bolondnak néz, hogy úgy szorítom a mappát, mintha az életem múlna rajta, miközben őt nézem, nem több, egy negyed perc, amíg megteszem, de milyen szép és élvezetes negyed perc az.
- Jó napot!
A hangom talán egy kicsit magas. Valószínűleg most normális emberi, mert alapból kicsit mélyebb annál, mint amit a méretemhez párosítani tudnának. Hihetetlenül vélakék szemeimet (<3) a férfi szemeibe merítem, ami nem a legbölcsebb döntés, sosem tanulok a hibáimból. Lehet mégsem szerencsés, ha a mostani után megint találkozunk, mert bolondnak fog nézni. Teljesen jogosan.
- Az igazgató úr nincs bent, a polgármester úrhoz ment a faluba. Segíthetek?
Feltételezem, hogy a félisten ugyanis hozzá jött, elvégre mit tehetnék én érte? Az elmém egy mocskos részében tudom a kérdésre a választ, de ez az amúgy is romlott intézmény legalább némileg próbálja meg megtartani méltóságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ha tudná, hogy miket gondolnak róla! Nagyon jól szórakozna rajta - persze nem a nő kárára, csakhát nem túl ritkán botlik bele az ember ilyen hízelgő jelzőkbe. Sajnos a házvezetők közül nem ő az, aki az emberi elmében tud olvasni. Marad tehát az a furcsálló megállapítás, hogy talán megzavarhatta valamiben a nőt, azért húzta ki magát ilyen feszülten.
Mindegy, tartott attól, hogy valami házsártos vénség fogja az adminisztrációt ellátni, neki pedig semmi kedve negyed órát úgy eltölteni, hogy közben még szidják is. Ehhez képest az asztal mellett álló nő kifejezetten kellemes megjelenésű. Akaratlanul ki is szélesedik őszinte gesztusra az amúgy csak udvariasan halvány mosolya.
- Szerencsére ez nem jelent problémát, ugyanis nem is hozzá jöttem. - Meglengeti a kezében a mappát, amivel érkezett, és közben el is indul akkor már az asztal felé.
- Alastair Magnus vagyok, a Rellon új házvezetője a következő tanévtől kezdve ~ameddig meg nem könyörülnek odafenn~ ki tudja meddig. És éppenséggel pont Önre lenne szükségem.
Felvonja a szemöldökét, a mondat végére már nagyjából oda is ért az asztalra. A mappa tetejét megemelve előhalász belőle néhány iratot, egyelőre csak összefogva mind egy kupacba.
- A szükséges iratokat kéne beiktatni meg elsuvasztani abba a fiókba, ahova szokás ilyenkor. Tudja, amihez senki sem ér hozzá egész addig, amíg le nem köszönök a pozícióról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A gyerekek roppant érzékenyek a nonverbális jelekre, így rögtön tudják, milyen véleménnyel is van róluk az ember - nem véletlenül kihívás velük dolgozni, mert maximális felkészültséget, őszinteséget és körültekintést igényelnek.
Most ez mondjuk kimerül abban, hogy csendesen elnézegetjük egymást, Zsombi ismét leellenőrzi a menekülőutat, azonban érdeklődése végül visszatér hozzám és a bögrémhez.
Mutogat. Remek, akkor kezdődjön a móka!*
- Kávé. Mintha kávészemeket őrölnél,-*mutatom ökleimmel a körkörös mozdulatot, majd kicsit változtatok, hogy a jobbom úgy nézzen ki, mintha egy kiskanalat tartanék és fene elegáns módon és kevergetném (a bal öklöm által megtestesített csészében lévő) italom.*- Ez pedig a tea.-*Igazából a másodikat csak azért mutatom meg, mert annyira könnyű őket így párban megjegyezni; de ha érdekli, akkor simán bővíthetjük ebbe az irányba a szókincsét.*
- Az én...-*helyezem a tenyerem a mellkasomra,*-...nevem...-*a kinyújtott mutató- és középső ujjaimat kétszer összeütöm,*-...R-I-L-E-Y.-*itt öt egymást követő, furábbnál furább kézállás következik. A betűzés egyelőre nagy falat lenne, szóval Zsombinak csak a sajátját akarom elsőre megtanítani, hogy ne vegyem el a kedvét tőle.*
- A te neved-*tenyeremmel Zsombi felé mutatok, majd megismétlem az előbbi ütögetést,*-...Z-S-O-M-B-O-R.-*Minden betűt lassan mutatok, hogy legyen ideje elismételni utánam.
- Ha szeretnéd, rövidítheted is. "Enyém" helyett "én" az eleje,-*bökök a saját mellkasomra, valahol középtájt,*- és kihagyod a "név" jelet, mintha azt mondanám, "Riley vagyok",-*szemléltetem, magamra mutatva és elbetűzve a nevem.*
- Ez az "igen",-*mintha kétszer bekopognék egy képzeletbeli ajtón,*- és ez a "nem".-*Ha körül kellene írnom, leginkább valaminek a felcsippentésére emlékeztet a három ujjas mozdulat, de tudja a fene. Kíváncsian várom, mit lép most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Óóó… Őszinte részvétem.
Szóval házvezető a rellonnál. Akkor ő is egyike a büntetésben lévő auroroknak. Emlékszem arra a diskurzusra, amikor a minisztérium megkereste az igazgatót, és az irodában egyezkedtek. Kriszpin nem híve a csukott ajtóknak, de akkor, miután bevittem a kért kávét és pogácsát, megkérte, hogy csukjam be az ajtót. Akkor már tudtam, hogy ez komoly. A végén pedig adott egy listát az évben házvezetői és/vagy tanári pozíciót betöltő emberek neveivel. Azt kérte, jegyezzem fel őket, és írjam bele a hivatalos év elejei köszöntőjébe. Nem sokat beszélgettünk erről, de éreztem, hogy azért a dolog hagy maga mögött némi feszültséget.
- Állok rendelkezésére.
Húzom ki magam és segítőkészen nyúlok az iratok felé. Csak a szokásos, amit minden tanártól bekérünk akkor, amikor meghirdetjük az állásokat. Az efféle eljárásra alapvetően nincs szükség, mivel a pályázati anyagot szoktuk iktatni. Természetesen a sikerteleneket visszaküldjük, épp ezzel foglalkoztam, mikor a férfi érkezett. Nem sok elutasított van idén, de amikkel bővültek a tárgyak, azok igencsak érdekfeszítőek, bárcsak most lennék én is diák.
- Mr. Warren iratait nem hozta magával? Fél tőlem, mint a tűztől, azt hittem elküldi valakivel.
A gondolatra, hogy Dwayne mennyire kerül engem, belül gonosz kis mosolyra húzódok, de kifelé csak egy ártatlan kérdésnek hat a dolog. Nem akarom én piszkálni, ő se piszkált engem, de mégis, én megpróbáltam a barátja lenni, hiszen a nővéremmel szembeni gondolataink is hasonlóak voltak, amikor meglépett, de úgy tűnik, nem kér belőlem, sőt, úgy kerül, mintha tényleg félne, hogy még a végén megátkozom. Nem mintha lenne rá okom, szóval egy – egy ilyen elejtett mondattal piszkálom.
- Én is rellonos voltam, de akkor még másabb volt a helyzet.
Nem volt ennyi tini terhesség, nem voltak ekkora drámák. Volt egy fiú, akit sokszor bántottak, még akkor, amikor én elsős voltam, Charlie, azt hiszem így hívták, aztán voltak rossz arcok, mint Raziel Black, de ő hol eltűnt, hol visszajött, meg az a másik fiú. Inkább a bandázás volt a népszerű, az egymás szivatása, nem ez. Közben persze dolgozom is, előveszem a pálcám, és szépen elkezdem lemásolgatni az iratokat.
- Az eredetit sosem tesszük el ezekből.
Magyarázom kedvesen neki, miközben fel – felpillantok azokba a szemekbe. Hát nem igaz, hogy ilyen férfit küldtek ide. Hogy fognak így majd a hormontúltengésesek odafigyelni? Hiszen még én is nagyon kell, hogy koncentráljak, pedig csak egyszerű másolást végzek.
- Az órarendet, a házvezetői kinevezését, a diákok listáját a tanév kezdete előtti délutánon veheti át. Az új diákok listáját a beosztást követően. Úgy szoktuk csinálni, hogy a vacsora alatt összeállítom mindenkinek a listát, és még a desszert előtt odaadom, így amikor kísérik fel őket, akkor már nagyjából látják, hogy kik kerültek önökhöz. Minden évfolyam órarendjét átadom, de ha konkrétan diákot szeretne tudni, akkor bármikor bejön hozzám, megmondom, hogy éppen hol tartózkodnak. Ezen kívül bármilyen kérdése van, örömmel állok a szolgálatára. Hozott magával fényképet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Szívesen mondanám, hogy csak tudnám, miért reagál mindenki rögtön részvétnyilvánítással, mikor meghallja, de gyanítom, hamar ki fog derülni.
Kiszélesedik a mosolya erre, bármennyire is részben "büntetés" ez, másik aspektusból nézve számára ez már megint csak egy újabb érdekes kihívás, amellyel nem találkozott korábban. A hozzáállása némileg hajaz egy eridonoséra talán, de az biztos, hogy a módszerei egytől-egyig a Slytherint fogják idézi. Remélhetőleg annak nem a rosszabb oldalát. Mondaná, hogy nem a legrosszabbat, hiszen azt váltja most, de téves lenne a gondolat, hogy a kígyók háza a halálfalók gyűjtőhelye. Az volt talán valamikor (akkoriban is ugyanúgy kerültek ki követők még a Ravenclawból), de akkor még Alastair sem koptatta az iskolapadot. Azóta meg.. nos, túl ambiciózus és gyakorlatiasan gondolkodó diákok járnak oda ahhoz, hogy ilyen régi, lejárt és csak társadalmi kirekesztettséggel járó, ráadásul jogilag büntetendő ideológiát kövessenek.
- Remek, tudtam, hogy ön nem hagy cserben. - Súlytalan kis évődés a jó hangulat kedvéért, leginkább ezzel lehetne jellemezni a szavait. Szeret bizalmasabb hangot megütni még a magázás ellenére is, aztán eldől, hogy valakit idegesít vagy ponthogy valamivel motiváltabb lesz a segítségadásban, ha nem feszült az atmoszféra.
- Nem. - Mondjuk meg sem kérdezte Warrentől, valahogy ez az opció eszébe sem jutott, hiszen a defenzor tudtával többet van/volt a kastélyban eddig, mint ő. - Egyenesen Budapestről jöttem, még csak most tudták elintézni az erkölcsi bizonyítványom frissítését. Biztosan sokat kellett rajta gondolkodni, hogy tényleg hiteles-e az új verzió - szúrja a végére viccelődve.
Nagyjából kiválogatva kezdi el Tatiana elé pakolni az iratokat, némelyik csak egy oldal, de van 8 oldalas dokumentum is. Türelmesen megáll aztán az asztal előtt a ténykedő nőt figyelve, először csak azt, hogy mit csinál, aztán ahogy haladnak a papírokkal, úgy kalandozik el. Hát na. Senki se mondta, hogy nincs férfiból, Tatiana pedig kellemes a szemnek, természetes reakció. Milyen szerencse, hogy nem most rellonos. Mikor látja, hogy ez még el fog tartani egy ideig, oldalával az asztal szélének támaszkodik.
- Ezek szerint, a beosztási ceremónián önnek rendszerint elmarad a vacsora, helyette iktathat és papírozhat. Ah, igen, tényleg.
Az utolsó mondat már a mappában maradt igazolványképre vonatkozik, amit sikeresen eszébe is juttatnak. Nem fogta hozzá a papírhalmazhoz, így az csak alattomosan elbújt a tartó sarkában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Majd megtapasztalja. Oda az izgalom, ha lelövöm a poént.
Megengedek magamnak egy kacsintást is, elvégre hamarosan kollégák leszünk. Persze én csak heti pár órában tanítok, azt is azért, mert jól jön a plusz pénz, ugyanis most már önállósodnom kell, a nővérem elköltözött, és életemben először szembesülök azzal, miért is "kiadás" a kiadás szó. Ki kell adnom, és bizony nem önszántamból, hanem mert köteleznek rá. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgoznék, világ életemben kocsmákban és pubokban voltam alkalmazásban, jobban meg tudtam ítélni azt, hogy milyen italt kér valaki, mint bárki a környezetemben. Aztán persze érzékeltem, hogy ez itt annyira nem elfogadott, benyomtak erre az állásra, most meg megpályáztam egy ilyet teljesen önállóan. Ha már van egy ilyen lehetőség, hát kihasználom, aztán meg majd elválik.
- Képtelen lennék rá. A hűség az egyik alappillére a magunkfajtának.
Valahogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy ő máshova járt volna, biztos, hogy a rellonnal rokonságban álló valamely ház egyikébe. A papírjai másolása közben pedig azt is meg tudom, hogy kígyó volt. Mondtam én.
- Amikor maga negyedéves volt, akkor én is ott tanultam, cserediákként. Milyen kicsi a világ, nem? Simán rosszalkodhattunk volna együtt.
A rosszalkodás gondolatára szélesebbre húzódik a szám. Nem emlékszem rá, bár ezeket a szemeket meg kellett volna jegyeznem. Persze a program akkor még gyerekcipőben járt, mert hiába voltunk ott, nem sok közös óránk volt, meg nem is úgy tanítottak, ahogy itt. Meg aztán sokat kirándultattak minket. A faluba, a környéken. Emlékszem, egyik éjjel az erdőbe sétáltunk, eltévedt a kísérőnk, és majdnem elvitte egy furcsa fejű kentaur. A lányok persze, akik velünk voltak, elkezdtek azon elmélkedni, hogy milyen lehet a kentaurok földje, de én biztos voltam benne, hogy nem akarom megtapasztalni.
- Ezek szerint maga sem olyan jó fiú. Helyes.
Lapozás közben felpillantok rá, az egész testtartásom ösztönösen árulkodik arról, hogy izgalmasnak és vonzónak tartom. Négy férjjel a hátam mögött egy hegyi zárdába kellene elvonulnom, nem vadászni. De tegyük hozzá, amióta itt dolgozom, egész jó kislány voltam. Nem volt olyan, aki érdekelt volna, úgy igazán. A jó hírnevemnek meg még a végén annyi, ha Mr. Magnus a közelemben van. Egyelőre persze tartom magam... vagy legalábbis valami olyasmi.
- De mogorva. Ezt maguknak az akadémián tanítják?
Fordítom felé a képet vigyorogva, majd egy nyomtatványt veszek elő, amit már előkészítettem. Két - három adat hiányzik, de azt majd a papírokról bepótlom. Most csak rávarázsolom a képet a nyomtatványra, majd lapozok kettőt, és felé fordítom.
- Erre azért van szükségünk, hogy az igazolványát elkészítsük.
Teszem hozzá, mert ezt minden második ember sápítozva meg szokta kérdezni.
- Mosolyogna nekem? Cserébe én is megteszek magának valamit, amit kíván.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- És milyen kár, hogy elkerültük egymást! - Igaz, nem olyan nagy meglepetés. A beosztástól is sokban függ, de a Hogwarts valamivel nagyobb iskola is a Bagolykőnél, még több diákkal. Igaz, akkoriban ő még (15 évesen) fele ennyire nem nézett ki összeszedetten, mint most. Azóta sokat formálódtak a kamaszkölykös, lágy vonások. Nagyjából, amint a legtöbb fiú átesik tizenéves korában, mikor az arc szerkezete némileg markánsabb lesz. Nála szerencsésen alakult ez, mások meg ilyenkor ponthogy ellenkezőleg.
- Ha jól emlékszem, negyedikben már segítettem a párbajszakkörök szervezésében, talán még látta is valamelyiket. - Amelyen persze ő nem párbajozott azon egyszerű okból kifolyólag, mert eltiltották tőle. Túl nagy helyzeti előnye volt két auror szülővel, akik ráadásul szünetekben aktívan foglalkoztak vele (szakmai értelemben). Negyedikre már magabiztosan tudta használni az illúziómágia alapjait. Ráadásul a tanárai tudták, hogy az amúgy vicceskedő, laza kölyök, amint feláll az ellenféllel szemben, hirtelen túlságosan is komolyan veszi a párbajt. Felsőbb évesekkel párba állítani az ötödikes, hatodikos, hetedikes diákoknak lett volna sértő, a saját évfolyamával pedig csak szimplán abszolút sportszerűtlen.
- Én? Dehogynem! Szolgálok és védek, hivatásos auror vagyok a parkolópályát leszámítva. Hát nem ez a majdnem tökéletes definíció?
Már majdnem komolyan is lehetne venni a szavait, na meg persze a felháborodását, de amikor Tatiána felles rá, csak halvány borostával keretezett félmosollyal találkozik, nem valódi méltatlankodással.
- Ne is mondja, ez egy hosszú történet. Elhiszi, ha azzal mentem ki magam, kényszerítettek?
Megszokta már azt, hogy igazolványképeket, különböző adatokat kérnek ki róla, hozzátartozik a bürokrácia kacskaringós berkeihez. Ráadásul ahhoz képest, amennyit egy-egy ügy miatt a minisztériumban rohangálni kell, ez igazán semmiség. További hátránya a budapesti intézménynek, hogy ott nem ilyen csinos hölgyek segítik ki a formanyomtatványokkal.
- Bátor kijelentés. Nemrég tudta meg, hogy melyik ház élére neveztek ki, és mégis ilyen ajánlatokat mer nekem tenni? - Egyik szemöldöke már-már provokációnak beillően szökik fel a nő szavaira.
- És ha alávaló, galád módon kihasználom a lehetőséget?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Párbajszakkör…
Úgy csinálok, mint aki gondolkozik, de nem. Pontosan tudom, hogy eszem ágában sem volt olyan dolgok közelébe menni, aminél esetleg kárt szenvedek. Márpedig a Hogwarts gárda pont ilyen volt. Más tanterv, más életkor, más erősségek. Bőven elég nehézség volt neki, hogy én voltam a „Machay”, aki nem rendelkezett a vélákra jellemző különleges kisugárzással. Később, mikor kitagadtak, és „Mácsai” lettem, akkor is tudták, hogy elméletileg világítanom kellene a férfi szívekben, és lásd, mégsem. Az élet, kegyetlen.
- Talán maga volt az, aki megtanította, hogy hogyan fogjam helyesen a pálcát.
Ártatlanságnak nyoma sincsen, ahogy az alsó ajkamba harapva kuncogok egy kicsit. Ajj, mivé lesz a világ, ha ennyire nem tudok viselkedni? Viszont annak kifejezetten örülök, hogy a diri lent tárgyal a mesterrel, mert ha itt lenne, akkor nem mernék én sem ilyen nagyszájú és merész lenni. Nem tennék kétértelmű kijelentéseket, és nem kacérkodnék úgy, hogy abból egyértelmű legyen elég sok minden, aminek egyértelműnek kell lennie.  
- Óóó, akkor, ha én egy BJH lennék, akkor maga szaladna, hogy megmentsen?
Pillantok fel rá úgy, mintha éppen megcsillannak a korona a fején, és máris mondaná, hogy igen cicám, neked is adom a fél királyságomat, ha arról van szó. Na, nem mintha én ilyenre vágynék. Igazából csak rohadtul életképtelen vagyok hosszútávon egyedül, és kell, hogy olykor, ha csak rövid időre is, de tartozzak valakihez. Most, hogy a nővérem is dobbantott, egyedül vagyok. Ráhel inkább az iskolában, Eszter az előkészítőben, olykor a nővéremnél, vagy Sean nálunk, de ennyi. Ez a helyzet olyan fura. Amióta nem otthon lakom, általában házas vagyok.
- A világ legrosszabb fotói az igazolványképek. Az enyémet sosem láthatja senki, olyan vagyok rajta, mintha félig manó lennék.
Ráadásul ki is fehérítik a képet, mintha muszáj lenne, így rendesen olyan hatást kelt, mintha egy manó két nagy kék szemmel nézne rájuk.
- Négy férjem volt, úgy véli meg tud még lepni?
Lehet, mondjuk, hogy pont én leptem meg ezzel, általában meglepődnek. De ez tradíció a családban. Az elsőszülött egyszer, a másodszülött kétszer, ha a nővérem hozzá ment volna Warrenhez, akkor ő háromszor, én pedig négyszer házasodtam. El is titkolhattam volna, de az ilyen kibukik, főleg, hogy az egyik kis mocsok még rendszeresen az utamba is téved. Nem tisztem ferdíteni. Próba cseresznye alapon azért előrébb hajolok picit, hátha nem riad el.
- Egy mosoly képes megváltoztatni a világot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Csak egyetlen pillanatra torpan meg gondolatban, nem többre. Ahhoz az egészséges kétkedő megfontoláshoz kell ez a pillanat, hogy végiglatolgassa magában a lehetőséget, mennyire érti ezt szó szerint a nő - és mennyire veheti kacér utalásnak. Tatiana arckifejezése végül az utóbbiról győzi meg.
- Higgye el, kedves Tatiana, arra egészen biztosan emlékeznék, ha azt önnek nekem lett volna szerencsém megtanítani.
Nagy szavak ezek, de hogy őszinte legyen, amikor még az ő generációja (és saját maga) volt tizenöt éves varázslótanonc, még épp csak ismerkedtek a gondolattal, hogy az ellenkező nem már nem csak valami idegesítő, túl magas hangú lény, hanem lehet vonzó is. Ez a ráébredés ma már sokkal korábban kezdődik, látja ő is, ahogy 14 évesen bekerülnek az iskolarendszerbe, már akkor nem kell őket félteni semmilyen téren.
- Kutya kötelességem lenne megmenteni. Persze aztán lehet, hogy elkérném a szolgálataim árát.
Ennyit a koronáról és fehér lovon nemes lovagról, az utolsó mondattal vicceli el, kerekíti le a már-már émelyítő hízelgést valami jobban fogyaszthatóra. Még a végén Tatiának az a téved impressziója lesz, hogy a rend papírforma szerinti őre és védelmezője, annak meg hát sajnos-nem sajnos a közelében sem jár.
- Na. Mindenki ezt mondja, aztán mindig kiderül, hogy mégsem olyan rossz. Egyelőre nekem is nehéz elhinnem, hogy készülhet magáról előnytelen kép.
Oookay. Igen, a négy férj kijelentésbe belefut ő is, egy pillanatra átfut az arcán, hogy erre a válaszra aztán nem számított. De ki hibáztathatná ezért? Négyszer férjhez menni és elválni nem olyan könnyű feladat - ráadásul akaratlanul is az jut az eszébe, hogy rosszul mérhette-e fel a nő korát. Nem mintha zavarná, pusztán az ember egy pillanatra megáll, ha bebizonyosodik, hogy a kezdeti megítélése hamisnak bizonyul. Végül hamar túlteszi magát ezen - akkor ez van, nem változtat semmin a beszélgetés folyásában a tény.
- Teljesen igaza van, ez már más liga. - Gondterhelt arckifejezéssel dörzsöli meg az állát elgondolkodva, ujjai alatt halkan serceg az enyhe, egy-két napos borosta.
- Ezek szerint már egész biztosan invitálták meg aljas módon vacsorázni a múltban cserébe egy mosolyért. - Félig-meddig komoly a kijelentés, elvégre nem talált fel spanyol viaszt azzal, ahogyan ezt a beszélgetést ebbe az irányba terelte, másrészt ezzel a retorikával annak ellenére maradhat az eredeti szándékánál, hogy kellemetlenül kínos lenne az "ismétlés" akár a nő számára is. Gesztusai sajnálatot és lemondást tükröznek, hiteltelenné mindössze az a cinkos félmosoly teszi, ami a szája szegletében bujkál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Bárcsak lenne mire emlékeznie.
Játszi könnyed sóhajjal tűzöm meg mondandómat. Az a nagy helyzet, hogy pontosan tudom, hogy ki volt. Mivel a mi korunkban – borzalmasan öregnek érzem magam ilyenkor –, még nem volt szokás az, hogy aki éppen szembe jön, megismerhet minket mindenhonnan, így az én első „áldozatom” az első férjem volt. Azóta se voltam nagyon mással, csak a házastársaimmal, leszámítva a Kristóffal való házasságom egy – egy szakaszát. Inkább miatta, semmint miattam éltük azt a nyitott házasságot.
- Még szerencse, hogy ez a mágiaág olyan dinamikusan fejlődik. Ha az alapokon már túl is vagyunk, még mindig ott vannak az újítások. Úgy vélem, mint kollégák, számos új ismeretet adhatunk át egymásnak.
Ezt olyan komoly arccal mondom végig, amennyire csak tudom, ám, ahogy felpillantok rá, és összetalálkozik a tekintetünk, muszáj lehajtanom a fejem, mielőtt kitör belőlem a nevetés. Hihetetlen a mi világunk, hogy ennyire körmönfontan kell leegyeztetni azt, amit két mondatban is el lehet intézni, ráadásul a világ szinte minden területén megértik. Mégis, itt az iratai másolgatása közben, olyan szinten elmerülünk a legkülönfélébb ráutalásokban, hogy az már szinte művészet.
- Én nem szoktam adósa maradni senkinek. Így ha tesz értem valamit, hát megfizetem az árát, bőkezű emberként tartanak számon.  És egészen biztos lehet benne, hogy készül. Várjon csak!
A táskámhoz lépve kiveszem az pénztárcámat, azt a tipikus hosszúkás, nagy tárcát, ami piros színben pompázik. A zöldekhez vagyok hű, nem az, de a piros pénztárca vonzza a pénzt, és nekem erre nagyon nagy szükségem is van. Kiveszem az itteni igazolványom, és átnyújtom neki.
- De ne mondja el senkinek. Ez se lenne rossz, de mégis. Ez az első itteni napomon készült. Hirtelen kellett, és azt mondták csak gyorsan lekapnak. Hát gyorsan tették. Még szerencse, hogy idén kapok újat.
Sosem mutogatom, mert szerintem borzalmas. A hajam kócos, a szám nyitva, a fogaim látszanak. Ehhez hozzájön egy enyhe undor az arcomon, ami éppen csak azért van, mert picit másnaposnak sikerült lennem. Jól indítottam az itteni karrierem, de hát valamikor meg kellett ünnepelni, hogy felvettek.
- A harmincas éveim elején vagyok, ha ez akasztotta meg. Csak elég sok mindent belesűrítettem tizenhét és harminc közé.
Láttam a pillanatot, amikor teljesen lefagyott. Én vagyok a pszichológus testvér kijátszásának istennője, majd pont ez nem tűnik fel, ugyan kérem. Szóval igyekszem megnyugtatni, hogy nem vagyok én olyan vészes korban, mint azt az élettörténetem engedni következteti. Csak tényleg sok mindent tettem ennyi idő alatt. Valószínű azonban, hogy ha újrakezdhetném, akkor is pont ugyanígy járnék el.
- Eddig senki sem érdemelte meg, hogy elmenjek vele vacsorázni egy mosolyért. Ha viszont nem mosolyog nekem most, akkor vacsorázhatunk együtt holnap.
Ajánlom fel a lehető legközelebbi időpontot. Ma azért még nagyon korai lenne, mert hát már rég készülődnöm kellene azért, hogy minden pontom tökéletesen alkalmas legyen egy vacsorához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Én is nagy reményekkel tekintek előre a tapasztalatok megosztását tekintve. - Hümment áltudományos-álkomolyan. Részéről rendkívül mulattatja az eszmecsere, nem zavarja az sem, hogy így kerülgetnie kell a lényeget. Elég rugalmas ilyen szempontból - mindaddig, amíg nem válik kellemetlenné vagy kínossá egy szituáció, nem válogatós. És ahogy Tatiana testbeszédéből leszűri, ez inkább egy gyümölcsöző beszélgetés lesz, mint kudarccal záruló. Vicces, eszében sem volt ezzel a céllal feljönni, mindössze a papírokat akarta leadni, de ha már lehetőség adódik, hülye lesz nem élni vele. Tatiana se nem a diákja, se nem amolyan "házinyúl" (ez utóbbi de, nagyon is), hirtelen megfontolásból semmi olyan ellenérvet nem talál, ami meggátolná egy ártatlan kis flörtben.
- Aha. Szóval magának ezt jelenti a nem jól sikerült kép. Akkor sosem fog találkozni a diákkori ID-mmal.
Ha tisztában lenne Tatiana rokonságával, akkor mindent értene, még a nő papírvélaságával együtt is, úgy tűnik, ez a vérükben lehet, hogy valahogy sosem elégedettek magukkal, még akkor sem, ha minden tekintet rájuk tapad.
Amolyan kétkedő egyetértéssel és mosollyal az arcán bólogat a másik szavaira. Igen-igen, persze, milyen nagy szerencse, hogy újat kap... ehelyett a teljesen vállalható helyett. Inkább a nő arcát figyeli beszéd közben, a képre csak egy gyors pillantást vetett.
Hamar elengedi a négyszeri válás témáját - főleg, miután megbizonyosodott arról, hogy nem ő vakult meg hirtelenjében, hogy ennyivel fiatalabbnak nézte a titkártnőt.
- Holnapra feltétlenül előkeresem a készletből a legjobb és legminőségibb mosolyomat, megígérem. Csak, hogy elmondassa, végül volt olyan, aki megérdemelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Muszáj nevetnem, mert nem hittem volna, hogy ez a mai nap ilyen eseményt is hoz az életembe. Lehet jobban jártam volna, ha eleve a minisztériumba megyek dolgozni? Elfordítva a fejem próbálom egy kicsit az enyhe zavart mulasztani. A válásom óta, vagyis több, mint egy éve nem volt ilyenben részem. Ha utánam fütyültek, eleve nem foglalkoztam velük, itt a férfi tanárok egy része házas, ami eleve kizárt, másik fele meg hírbe hozható a diákjával, ami szintén kizárt. Ez a férfi viszont új még itt, és nem tűnik sem házasnak, sem fejletlen diáklányokra vágyódónak. Széles mosollyal pillantok vissza, és egy kicsit megcsóválom a fejem.
- Kedvemre való férfi magam, Mr. Magnus.
Attól még, hogy könnyen egy hullámhosszra kerültünk, nem jelenti azt, hogy nem kihívás ez az ember. Szerintem az, és valljuk be, imádom a kihívásokat. Bár korábban ismertem volna, lehet, hogy egy csomó kellemetlenségtől megkímélhettem volna magam. Persze el kell fogadni, hogy minden okkal történik, és minden épp a jó pillanatban történik majd meg velünk. Én hiszem, hogy ez a mostani is okkal történik, és hogy ebből még lehet jól kijönni. Ennek most van itt az ideje, lassan minden elcsendesedik az életemben, kellett jönnie valakinek, aki felforgathatja az unalmas hétköznapokat. Már csak abban reménykedem, hogy tényleg jó is lesz ez.
- Kegyetlen. Pedig nagyon érdekelne, hogy milyen volt fiatalon. Annyira nem hiszem, hogy vészes lenne. De ez is csak egy kihívás. Életben tartja a lángot.
Apróságok, én pedig nem ijedek meg az ilyesmitől. Nem akarok olyan lenni, mint az ismerőseim többsége. Ha akadályba ütközik, és akadály alatt értjük azt, hogy előre szeletelteti-e a kenyeret a pékségben vagy sem, megriad. Engem a súlyosabb helyzetek se riasztottak el soha. Jót tett a munkakörnyezet, ami eddig körülvett, jót a férfiak, akikkel dolgom volt. Összességében örülök, hogy olyan vagyok, amilyen, és ezt nem félek kamatoztatni.
- Remélem, méltó leszek rá. Mondja, hogy mikor és hol, és ott leszek.
Picinykét, de tényleg csak egy picit közelebb hajolok, miközben visszanyújtom a papírjait. Végeztem velük, sajnos, pedig igazán el bírnék viselni még egy kis munkát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lehet azért ilyen könnyű (már nem Tatiana, hanem ilyen szituációba keveredni), mert nem izgulja túl ezt sem. - Ahogy mással sem szokása így eljárni. A harctéri pillanatokon túl sosem vett igazán semmit sem olyan nagyon komolyan. Mások a prioritásai. Már jelent számára egy súlyos pillanat, amitől az "élete függhet" - talán mert ezekben a pillanatokon aurorként neki tényleg az élete múlik. Múlt. Amíg aktív állományban tartották. Bár remélhetőleg, amint megunták a szarvainak letörését, visszaeresztik az eredeti hivatásához.
- Leginkább ritka engedetlen diák voltam, ha a tanáraimat kérdezné. És.. várjon, tudom, hogy meg fog lepődni, de nagyon kölyökképű. Most is csak azért tűnök többnek tizenhétnél, mert borostát növesztettem.
Ahogy a jó öreg sztereotípia tartja, minden férfi 12-13 éves ledobhat magáról amint borotvát ragad. Alastair sem véletlen marad inkább annál, hogy csínján bánik a reggeli borotválkozással, inkább varázslattal megoldja, hogy ne kelljen teljesen megválnia tőle, de igényes maradjon.
Amikor a nő közelebb hajol hozzá, diszkréten (és teljesen szükségtelenül) nyelnie kell egyet. A megilletődéstől távol áll azért már, a viccelődés ellenére nem tizenöt éves, hogy elgyengüljön, de hirtelen közelség így is olyan élmény, aminek kell egy rövid pillanatot szentelni. Tartja a szemkontaktust, miközben elveszi az iratokat, nem is hajol el rögtön, amikor megtehetné.. vagy akár amikor már illő lenne.
- Még ma írok önnek egy baglyot a részletekkel.
A nő füléhez hajol, mintha valami bizalmasat akarna neki súgni, ugyanakkor azonban ügyel rá, hogy fizikailag ne érjen hozzá a másikhoz. Tudatosan vagy sem, egyszerű emberi játszma ez: nem akar mindent egyszerre. Akkor elveszne a varázs, jobb részleteiben adagolni a bizalmasságot és az érintést.
- Nagyon örültem a találkozásnak, kedves Tatiana. - Végül eltávolodik, aztán még egy udvarias biccentéssel és az ahhoz járó könnyed mosolyával búcsúzóul biccent a nő felé, mielőtt távozna a félig nyitott ajtón keresztül.