36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 15. 15:35 | Link

Lewy

- Hallottam a pletykákat, Lewy, hallottam. Egy Czettner lány, mi?
Nincs ám olyan messze innen az Edictum szerkesztősége, hallottam hát ezt-azt. Régebben én magam is szerkesztettem az újságot, most már a fiatalabb generációé a terep. Na, nem mintha én annyira öreg lennék, szó sincs róla, de például a kezdeni kviddicsszenvedélyem is valahogy alább hagyott az iskola befejeztével. Most csak meccsekre járok ki, olykor fogadok, persze Lewyékre, és ha úgy alakul, hogy egy kis haszonra teszek szert, akkor abból az asszony kap valami szépet. Teljesen jó ez így, amúgy is imádom Abigélt meglepni, mert én nem az a fajta ember vagyok, aki nem kényezteti a feleségét. Sokan vallják azt, hogy kifogott halat már nem kell etetni, de szerintem ez bődületesen nagy baromság. Én szeretem, ha az asszonykám érzi, hogy törődök vele.
- Tudod, hogy csak egy kicsin múlt, hogy nem lettünk mind a ketten Czettner asszony díjasok? Komolyan. Emlékszel Lucára? Teljesen szerelmes voltam belé, ő volt a második lány, aki iránt nagy szerelmet éreztem. Elmondtam neki, de ennyi, nem lett több sosem belőle. Utána felhagytam a nőkkel, csak a kviddics érdekelt, aztán jött Abigél. Ezek után mondja valaki, hogy nincs sors.
Tény, hogy én mindig kicsit szerelmes voltam minden lányba, a női nem csodálatos, és hiszem, hogy a legnagyobb kincs, amit nekünk, férfiaknak adtak, de igazán szerelmes életemben csak háromszor voltam. Leonieba, aki a plátói igaz szerelmem volt, Lucába, akinek meg is mertem mondani, és végül Abigélbe, aki megtisztelt azzal, hogy a nevemet viseli. Szép kis pályafutás ez.
- Jogos, és fogalmam sincs.
Bár ez nem teljesen valós, hiszen mostanában igyekszem minden olyan alkalmat szabaddá tenni, amikor tudom, hogy Abigél is szabad. Újra és újra szerelmes leszek, most éppen ezt az időszakot éljük. Vannak, akik azt mondják, hogy még az elején vagyunk, és azért, de szerintem én harminc év múlva is itt fogok tartani, és vele akarok majd lenni.
- Szóval, kedves L. Van egy tippem, hogy mit keresel itt.
Nagy gonddal simítok végig borostásnak érzett arcomon – valószínűleg csak érdes a sok kiszáradástól – és elmélkedő tekintettel meredek a távolba, majd szépen lassan rá.
- Úgy vélem, kedves Watson, hogy ön intézményünk alkalmazottjává lépett elő, ügyelve rá, hogy gyermekeink a legkörültekintőbben sajátíthassák el a repülés művészetét. Nos?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 15. 19:23 | Link

Ádám

A kérdésre csak megvontam a vállamat egy kicsit, olyan kis szerényen. Nekem anno nem mondott volna ez a név semmit, legfeljebb Lucát, de azt is csak akkor, mikor még a lengyeleknél játszottam. Amúgy is, már nem sokáig marad Czettner, ha minden jól megy, így hát nem is igazán villogtam vele. Minek?
A másik Czettner lányka említésére azonban alig bírom visszafojtani azt a kibuggyanó vigyort, a jobb kezemmel az orrom alatt megtámasztva takartam el a tenyeremmel a számat. Mindenkinek kedvezőbb, ha ebbe a Luca dologba nem megyünk bele komolyabban.
- Hát látod, ilyen ez a showbiznisz. Igen, ismerem Lucát, mondhatni - gondoltam a szőkére, ahogy a múltkor a vérben pancsikálva festett virágokat a kockáimra. Elég bizarr látvány lehetett, így jobban belegondolva a dologba.
A szabadidő azonban nem csak nekem volt ismeretlen fogalom. Amennyit lehetett, szakítottam és igyekeztem mindet a kedvesemmel tölteni, hiszen így is túl keveset értünk rá mindketten egy időben. Ez alapvetően bántotta a kicsi lelkemet, de a táncot mégsem hagyhatta abba, a kviddicset meg amúgy is imádta. Meg azért engem is bőven kárpótolt, az a rengeteg edzés meglehetősen kifizetődő volt. Gondoljunk másra!
Az ajkam megnyalva kissé figyeltem, ahogyan a hirtelen Sherlock Holmessá előlépett Ádi analizálásba kezdett a saját arcát simogatva és ismét elfojtottam egy mosolyt, ezúttal kevésbé sokatmondót, mint az iménti, ez már inkább a szokás hatalma volt, mint kényszer és a hajamba túrtam kissé.
- Nos, igen, ez pont így történt - bólogattam párat, mielőtt szélesen elvigyorodtam volna. Azért jó volt, hogy vannak ismerős arcok is és nem kell rögtön új kapcsolati hálózatot kiépítenem a tanárin belül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 27. 21:05 | Link

Lewyke

- Óóó annyira okos vagyok!
Húzódik széles mosolyra a szám, de egyből meg is bánom, mert hiába kezdek megint szép lenni, azért a betegség okán olyan vagyok, mint aki mindjárt levedli a bőrét. Mindenhol feszül és húzódik és reped és blee, undorító. Most még mindenhol fáj, főleg a lelkemnek. Hiú vagyok ugyanis, és valószínűleg azóta, hogy már nem vagyok olyan kis puffancs - köszönjük kviddics - csak emelkedett ez a dolog. Persze nem egészségtelenül, de például voltam olyan bátor, hogy megmondjam Abigélnek, hogy mit érzek, mert ő hiába gyönyörű és kedves, éreztem, hogy én csak így merek elé állni. Most már úgy nézek ki, ahogy ki akarok nézni. A nővéreim se azok a klasszikus értelemben vett vékony nők, formásak, ahogy anya is, és apa se vékony, szóval nagyon drukkolni fogok annak, hogy az egy tucat gyerekünk majd olyan géneket örököljön, amivel elkerülhetik a küzdést. Nem mintha úgy ne imádnám őket, de tudom, hogy mennyire nehéz ez az egész.
- Remélem mellettem ülsz majd ebédnél.
Terelem vissza a gondolataimat a gyerektémáról. Gyereket akarok, nagyon vágyom rá, de nem akarom, hogy a párom nyomásnak és kényszernek érezze, úgy, hogy ő még előtte iskolába járna, dolgozna. Egy biztos hátteret akarunk kialakítani, ez teljesen normális, ahogy az is, hogy én szangvinikusként mindent akarok azonnal, de rögtön. Tudom, hogy éppen ezért nincs könnyű dolga az asszonynak se velem.
- Olyan furcsa, hogy felnőttünk, nem? Mármint ez most tényleg komoly, nem fogjuk a következő sarkon a tanárokat megviccelni, mert a kollégáink lettek. Ez furcsa. Na meg aztán nekem még egy házat is adtak, hogy irányítsam csak, ez így egyenesen ijesztő.
Eddig nem gondoltam bele, mert imádom csinálni, de a tény, hogy felnőttünk, most egyszeriben letaglózott. Milyen gyorsan elrepült minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daniel Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 219
Írta: 2017. április 28. 21:19 | Link

Tatiana


Egy hét se telik el, és nekem máris a papírmunkával kell foglalkozni. Hát hogy én ezt mennyire, de mennyire utálni fogom, arra nincsenek szavak. Soha, ismétlem, soha többet nem fogok semmi felesleges tesztet, bármit íratni senkivel, még felméréscéljából sem, főleg, ha nem számít bele semmibe sem.
Ezeket viszont még javítanom kell, dokumentálni, és minden egyéb marhaság, szóval gratulálok, szereztem magamnak még három lekötött délutánt magamnak, ahelyett, hogy azt az időt lófrálásra, és kiruccanásra szántam volna. Ekkora marhát, mint én, még tuti nem látott a föld, legalábbis az elmúlt jó pár évben biztos nem. De hát kalandor volnék, és stréber, vagy mifene....
Magamat szidom elég csúnyán, na meg néhány csúnya választ is, mert már a hatodik lapon találkozom ugyanazzal a hülyeséggel. Mióta egyszikű a kamilla, és mióta van hupilila virága a mákonybabnak???
A gondolataim összevissza járnak, néha még hangosan is kimondom, amit gondolok, de aztán vége, egyszer elszakad nálam a cérna, és ahogy van, az összes tesztet feldobom a magasba, hadd vigye őket a szél, sőt, még össze is szabdalom őket, apró vetlikre egy niszantó bűbájjal.
Most pedig, hogy jól végeztem a dolgom, leborulok arccal előre az asztalra, és mormogok az orrom alatt.
Egy kis nyugalmat és önuralmat kéne tanulnom. Pf. Ez a nagy következtetésem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. április 28. 21:56 | Link


Kinézetem

Az az átkozott munkaköri leírás! Azt hittem már, hogy széttépem a hatodik példányt is. Erre még nincsen rendes, másolható példány, pedig azt hittem, hogy már minden hibás formanyomtatványt kijavítottam. Ezek szerint azonban nem. Persze adhattam volna az általános formátumot is, azonban akkor valószínűleg, ha valami valakivel történik, akkor a fejemet veszik. És hogy mi történhet egy gyógynövénytan órán? Technikailag elég sok minden. Például egy növény megfojthat egy gyereket vagy mérgeződhet vagy megtámadhatja. Sosem lehet tudni. Ennek biztosítása érdekében történik pár óvintézkedés és ezeket papíron is rögzíteni kell. Fő a biztonság. Meg aztán gondolom az iskola se bír el több kellemetlenséget, főleg miután nemrég még felügyelők is voltak itt.
Mikor végre minden megvan, amit alá kell íratnom a Daniel Graham nevet viselő új tanárral - akivel még nem is találkoztam, mert éppen szabadságon voltam -, akkor felkelve, összetűzve, felcímkézve, egymásra merőlegesen téve a paksaméta különböző elemeit indulok el határozottan a tanári felé.
Ma is a minion méretemmel "hódítok", ugyanis csak egy balerina cipőt vettem fel. Kellemetlen, általában szeretek legalább egy felnőtt emberhez hasonló lenni. Fogalmam sincs például, hogy ez a Daniel milyen arc, lehet, hogy olyan, aki például cikizi az embert a méretei miatt. Nem bírom, ha valaki beszól a méretemre. Mielőtt belépek a tanáriba veszek még egy nagy levegőt, és annak a kifújásával ki is fújok minden feltételezettséget. Nem bírom, ha az embereket csak új beskatulyázzák, főleg, ha nem is látták még.
Bent nem sok mozgás van, sőt, csak egyetlen fejtetőt látok, ami éppen a padon pihen. Na ezért nem mentem el soha tanárnak, mert mindegyik ilyen depissé válik egy idő után. Nekem elég volt a diploma megszerzése, már a gyakorlatnál sejtettem, hogy ez nem az én pályám, így inkább maradtam pincérnő. Odalépve elé gondolkozom, hogy mit csináljak. Rákiabálni meg böködni nem lenne célszerű, így a fejbúbjához érek, nem simogatom, csak határozottan jelzem, hogy itt állok előtte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daniel Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 219
Írta: 2017. április 28. 22:29 | Link

Már majdnem ordítok, amikor hallom nyílni az ajtót, ami most nem érdekel. Ha valakit meg zavarnak a kis cetlik, majd felveszik. Ha meg nem, akkor majd én eltakarítom. Vagyis hát most kéne, főleg mert egyre közelebbről hallom a lépteket, amik szinte némák. Látás nélkül viszont a kiélesedett hallás tökéletesen a segítségemre van, hogy tudjam, megállt mellettem. Valahol.
Nem emelem fel a fejem, csak két jó nagy lélegzet után, mikor sikerül megnyugodnom, de szinte rögtön elábbhagy a lelkesedés...
- Még több papírmunka?
Igazából remélem, hogy nem, de mivel látom a hátsó oldalon a nevem, felette egy vonallal, így sanszos, hogy az bizony ott rám vár...
Megint leborulok az asztalra, egyszerűen inkbb ez, mint a hangos káromkodás, mert fogalmam sincs, hogy ki ő, és ha véletlen olyan személy, akkor nekem végem. A jó megítélésemnek mindenképp, ha az imént nem hullt porba még.
Talán emiatt is, de főként a gépi viselkedés miatt, máris nyújtom a kezem, hogy gyorsan aláírjam, aztán már végezek is az utolsó aláírással.
- Mondja, hogy csak ez az egy papír van. Amint láthatja, kicsit elegem van a papírlapokból.
Mondom még mindig fejjel lefeleé nézve, és csak ezután nézek fel teljesen, hogy megtámasszam az asztalra könyökölve a fejem, és a lehető legsemlegesebb arcot vágjam, miközben a fecniket szemlélem, amik az előbb az én jóvoltomból lettek többen, és kisebben, mint ahogy az eredetileg volt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. április 28. 22:48 | Link



Nézem, ahogy szenved, kár érte, pedig amúgy vonzó férfi lenne. De ha egy kis tanítás kikészíti, mert láthatóan ez történt vele, akkor bele se merek gondolni, hogy én mit fogok neki okozni most.
- Nos, ez az egy mindenképpen.
Emelem meg egy kicsit a kupacot, és nézek alá, hogy miből gondolta, hogy az az övé, áh igen, ott a neve. Leeresztem, és a megtámasztott arcú lovagra pillantok.
- De ahhoz, hogy megszerezze az utolsót, át kell verekednie magát az egész kupacon.
Megint megemelem kissé, mielőtt leteszem a hősi halottak kupacára őket.
- Röpdolgozatok?
A szerencsétlenül járt fecnik valószínűleg a "józan paraszti ész" logikájával lettek kitöltve. Alapvetően nem rossz a JPÉ, de a tanárok elméjét eléggé képes rombolni, főleg akkor, ha a gyereknek szabályosan fogalma sincs arról, hogy milyen órán ül egyáltalán.
- Biztos örülni fognak majd neki, ha visszakapják. Már ha mindenki ki tudja válogatni a sajátját.
Nem lennék benne biztos, vannak egészen kis méretű példányok is, melyeken éppen csak egy tollvonás látszik, melyről nem igazán lehet megmondani, hogy milyen betű egyáltalán.
- Kényszermunkán van? Elvesztett egy fogadást vagy ilyesmi?
Kérdezem a karjaimat összefonva magam előtt. Olyan, mintha most én lennék a tanár, ahogy így fölé tornyosulok - mondjuk ha felegyenesedik, akkor szinte egy magasak leszünk -, ő pedig a gyerek, aki csintalankodott, és rajtakapták.
- Az a helyzet, hogy mivel a tantárgya veszélyes, így van pááár plusz papír, amit szintén alá kell írnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daniel Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 219
Írta: 2017. április 29. 15:40 | Link

Kia híján lefejelem a padot, megint, de csak sóhajtok egyet, és nekiállok az elejéről. Nem olvasok el semmit, csak a pálcámmal bökök egyet rájuk, amire megjelenik mindegyiken ugyanaz a gyöngybetűs aláírás, az enyém. Amikor egy kész van, máris repül egy új stócba, ami addig nem volt ott.
- Mikről is szólnak ezek a papírok? Az a potom harminc oldal gondolom nem lényegtelen. Minimum részben.
Vigyorgok, de a kedvem nem jobb, csak egy pillanatra. Még bólintani sem felejtek el, bár a dolgozatoktól kicsit messze áll a dolog, ami ott hever fecnikben. Nem is foglalkozom vele nagyon, csak néhány szó erejéig.
- Csak felmérés, de csak egy legyintés, és máris eredeti állapotban fognak tündökölni, tele pirossal.
Az utolsó mondat inkább vidít, de azt nem tudom, hogy a kedves tanulóim hogy fognak erre reagálni, merthogy nekik nem lesz vidító, az is fix. Bár lehet, hogy sokan inkább csak röhögtek rajta eddig is, de nem zavar, legalább tudom, honnan kell elkezdeni minden évfolyamon az anyagot.
Csak pillogok, mert nem is gondolnám, hogy úgy nézek ki, mint akinek ez kényszer lenne, de ha ő mondja, hát rendben. De én nem gondolom így, még csak a legminimálisabb mértékben sem, mert én szretek itt lenni, na meg, kell a kihívás is, na meg itt van a világ egyik legnagyobb üvegháza is, ahol a fő fajok javarésze megtalálható. Hát hol lennék szívesebben, ha nem itt?
- A legkevésbé sem. Csak nem szoktam még hozzá a sok száraz elmélethez. Ennyi.
Vonommeg a vállam, hogy kiegyenesedjek, és megnézzem, mi is vár rám, amikor azt mondja, hgy vannak veszélyek. Hát jah, ezt magam is tudom, de amikor elkezdem átolvasni mégis a sorokat, rájövök, hogy azért ennyire nem számítottam morbid és probléás területre.
Össze is húzom a szemöldököm, és az első bekezdés után leszórom magam elé a lapot. Ahallási gyakorlatok sokkal jobban mentek, meg a vizuálisak, mint a nyers fekete betűhalmaz egy fehér alapon.
- Nem ül le?
Kínálom hellyel, akár ott az asztal másik oldalán, akár a mellettem lévőn, igazából mindegy, akkor is végig kell hallgatnom ezt, de egyelőre még visszatérek kicsit a betűkhöz, bár csak addig majd, amíg el nem kezdi nekem elsorolni, amit tudnom kell, mert abban a szent pillanatban felhagyok az agyam ezirányú működtetésével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. május 12. 21:45 | Link



Amikor a férfi azt kérdezi, hogy mégis mik ezek, már éppen nyitnám a számat, hogy válaszoljak, ám ő hozzáteszi azt, hogy a mennyiség miatt nyílván nem lényegtelen. Elmosolyodom, igyekszem visszatartani a feltörni készülő kuncogást.
- Vicces, de a nagy része lényegtelen, általános dolgot. Tisztában van-e azzal, hogy az oktatott növények között van veszélyes is? Kellőképpen körültekintően jár-e majd el? Blablabla, ezek három példányban. Persze vannak hasznosak is, szintén három példányban. Munkaköri leírás, szabadságengedélyező, korábbi munkahelyekről egy lista, azt külön fontos, hogy megnézze, megfelelő-e. Aztán van egy új szerződés is, három okból, az egyik, hogy el lett gépelve az édesanyja neve, a másik, mert Bárcián talált egy bérpótlékot, ami havonta tíz galleon, hat sarló, négy galleonnal emeli a fizetését, illetve az oktatás helyszínéül nem az üvegházat jelölték meg. Ezen túl pedig van egy külön oldal, ami a tanévenként adható védőruháról rendelkezik.
Ezt szépen tagoltan mondom, mégsem kell különösen sok pót levegőt szereznem. Fejből mondom, elég könnyen jegyzek meg ilyeneket, vissza tudom adni szinte azt is, hogy melyik papír hányadik a sorban, és a felmerülő kérdésekre is tudok válaszolni. Szeretem a munkámat, elég gyorsan belejöttem, és élvezetes. Az elején persze aggódtam, hiszen egész eddigi életemben pultos voltam, most pedig valakinek a titkárnője, nem is kis valakinek, hiszen Közép – Európa egyik igen elismert nemzetközi iskolájának a vezetője a közvetlen főnököm. Az ő hitelességéért, illetve az iskolája zavartalan működéséért felelek. Valóban, ez jobban hangzik, mint hogy éjjel azért nem tudtam a gyermekem mellett lenni, mert be kellett vállalnom az éjszakai műszakot.
- Igaz, mindig elfelejtem, hogy a mágia milyen csodákat képes tenni. Pár évig mágiamentesen éltem, még épp visszaszokóban vagyok.
Olyannyira, hogy még azt sem szoktam meg, hogy a pálcám mindig nálam legyen, pedig már többen figyelmeztettek rá, hogy vigyázzak, mert ez a kastély tele van trükkös helyekkel, és azok, akik nem ismerik ki magukat hamar, elég komoly veszélynek teszik ki magukat, én pedig, valljuk be, nem ismerkedtem annyira ezzel a hellyel még. Rengeteg papírt kellett helyre tennem, az asztalomat asztallá formálni, a félkész vagy nagyon lejárt dolgokban utolérni magam és az igazgató urat, így tehát nem volt éppen könnyű az elmúlt néhány nap.
- Ha valakit szidni akar az órabeosztásáért, akkor hozzám forduljon, mert én voltam. Ebben a mappában találja a végleges órarendet, a diákok névsorát évfolyamokra lebontva, illetve az egyéni tanrendeseket, és azt, hogy mikor kell megjelenniük és szintfelmérő vizsgát tenniük.
Van itt minden, és vele még könnyű dolgom volt, mert az első napokban az összes többi tanárét néztem át, javítottam ki, írattam alá, így amikor ő jött, sokkal könnyebb dolgom volt, csak nála meg kapkodni kellett, ezért történtek elejtések.
- Végül is, leülhetek. Köszönöm.
A mellette lévő székre telepedek le, a most még nem kellő mappát az ölembe ejtve nézem a férfi és a papírhalom harcát. Bizony ez egy ilyen dolog, és a szárazsága adja meg a fizetést, tehát elég rendesen megéri az áldozatot. A nagy csendben az alsó ajkamba harapok, érdekes téma után kutatok elmémben, de persze ilyenkor nem jön az ihlet.
- És… tetszik itt magának?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. május 14. 15:04 | Link

Ádika

Hölgyeim és uraim, tisztelettel bemutatom a szerénység bálványát, a megtestesült alázatot, becses nevén Podmaniczky Ádit. Mit vártunk tőlem, ha ilyen emberek a barátaim? Habár lehetséges, hogy csak az aurámból kisugárzó seggfejség késztette most erre a megszólalásra.  
Annyi biztos, hogy most nem volt abban a formában, hogy igen megengedhesse magának az egoista megszólalásokat. Elvégre vedlett, mint egy kígyó és két sarlót sem tettem volna rá, hogy megéri majd a holnapot. Sőt, lehet, hogy inkább knútban kellett volna gondolkoznom. Csak a hosszú távon megtérülő befektetéseket szerettem, jó ideje nem dobogtatták meg a szívemet az ilyen kis luxus élvezeti-cikkek, amiken egy óra múlva már túl is vagy. Bye-bye, Münchnerinnen.
- Nem gyakran van időm itt kajálni, de ha itt leszek, jó néven venném azt a bizonyos helyet - villantottam elbűvölő mosolyt, amit igazán érezhet megtiszteltetésnek, ismer, kicsi ebből a kapacitásom. Nem szórom az ilyesmit túl felelőtlenül, még a végén azt hiszik, hogy vigyorbugyor vagyok. Hell no. Ő láthatóan elkalandozott gondolatban szóval nem különösebben terveztem megzavarni, én például allergiás vagyok rá, mikor máshol járok fejben és visszarángatnak az akaratom ellenére is.
A következő kérdésére felkaptam a fejemet és ki is húztam magamat, hogy jelezzem, mennyire felháborított még a feltételezés is. Ritkn mertek ilyesmit állítani rólam, pláne annak ismeretében, hogy a barátnőm csak tizenhat éves.
- Nie nie, nie! Nein. A magad nevében beszélj Ádika, majd akkor rám foghatod, hogy felnőttem, ha már gyerekem és feleségem lesz. Addig ezzel légy oly szíves és ne is kerülgess. Azért nem viccelődöm egyedül kollégákkal, mert a háromnegyede vehetné flörtnek. A pasik is. Hogy éljen ezzel együtt az ember? - dobtam két oldalt a levegőbe a karjaim felháborodva, de aztán csak tanácstalanul vissza is ejtettem. Ilyen ez, el kell engedni és lesunyt fejjel végigvágni a tanárin, ha éppen azt érzed, bámulnak.
- Be ne depizz nekem, hogy "Egyszer véget ér a lázas ifjúság..." - horkantam fel végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daniel Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 219
Írta: 2017. június 4. 17:58 | Link

Tatiana

Egy hangos nevetés van készülőben bennem, és az ajkam kell beharapnom, hogy ne szökjön ki, és eltart néhány másodpercig, mire sikerül megreguláznom a gesztusaimat.
- Ne haragudjon, nem kinevetni szeretném, de igen, azt hiszem tisztában vagyok a növényeim veszélyességi fokával. Ha pedig minden jól megy, a tanulóim is nemsokára felhomályosításban vesznek részt.
A jó kedvem nem hagy alább, így a hangulatom is sokkal jobban megy innentől a kötelező körökhöz. Megnézem gyorsan a papírokat, órarend, névsor... nocsak, néhány ismerős név, legalább vezeték. A keresztnevek nem sokat mondanak el nekem.
A mágiamentes létből való visszatérés viszont nem lehet annyira nehéz, nem hiszem, hogy a kényelemhez annyira nehéz lenne hozzászokni, így inkább befogom, minthogy rosszat mondjak. Ráhagyom, olyan érzésem van, hogy ez egyébként sem közvetlen az én dolgom, és vagyok annyira udvarias, hogy ne említsem meg ezt a kis apró részletet többet. Persze elkönyveltem az információt, hátha összefutunk még, és jól fog ez jönni, de nem szól szám, nem fáj fejem.
A felkínált hellyel él, ami viszonalg még örömet is okoz, mert nem kel annyira gyorsan ledarálni mindent, én pedig, mint jó "házigazda", máris jön a kötelező mondat.
-Teát, kávét, kakaót, limonádét?
Kínálom olyn melegen, mint ahogy a barátaimat is szoktam. Magamnak pillanatok alatt készítek egy alap limonádét, csak sok-sok gyümölccsel benne, mint narancs, citrom, lime, és egy kevés cseresznye. Szívószál a tetejére, kis naernyővel, mert az a gyengém, mindegy, hogy koktél vagy nem koktél, és máris szürcsölhetem.
- Nem tudom.
Még a vállam is megrántom, mintha kötelező kellék lenne.
- Még nem voltam itt annyi időt, hogy ezt megmondjam, de egyelőre nem rossz a helyzet. Leszámítva néhány témát, de hát azon olyan könnyen lehet segíteni, mint kitakarítani egy pálcaintéssel mindent.
Talán túlságosan elbíztam magam, de optimista vagyok. Még....
- Lenne egy kérdésem. Vihetem a csoportjaimat oda, ahova akarom, mármint az iskolán kívülre, ha éppen olyan a tananyagunk? Jobban szeretem kicsit szemléltetni is a dolgokat, mint például eredeti lakhelyei az én kis aranyoskáimnak, és hasonlók.
Nem vagyok hajlandó mindent elolvasni abból a kupacból, nem is szándékozom egy ülő helyemben, úgyhogy inkább rákérdezek.
- És van olyan korlát, hogy x főtől töb kísérő kell?
Rakom még hozzá gyorsan, mert talán ez a második legfontosabb, amivel nem árt, ha tisztában leszek tanári pályafutásom alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. június 14. 20:45 | Link



Látom, hogy megrándul az arcizma, amire nekem is muszáj elmosolyodnom, igen, én magam is tudom, hogy hatalmas blődség ez az egész, de hát a formanyomtatványok, meg az ellenőrzések, és a síró esőerdők, elárvult állatok, és haldokló világunk éppen annyira együtt járnak ezzel, mint a kiskutyákkal az, ahogy egyszerűen aranyosnak tartjuk őket, akkor is, ha nem szeretjük az állatokat.
- Ön elkényeztet engem. Legyen tea.
Nem vagyok az a kávés típus, azt meghagyom a tejeskávéfüggő nővéremnek, én inkább az a fajta vagyok, aki elszürcsöl egy jó teát, vagy gyümölcsökkel és rengeteg jéggel pakolja tele a teáját. Felkelhetnék, és megcsinálhatnám magamnak is, de most élvezem, hogy kiszolgálnak.
- Óóó, módosítok. Olyat szeretnék, mint amit ön iszik, nagyon vonzó.
Épp ahogy rágondolok a limonádéra, saját magának el is készít egy olyat, amilyet magam elé képzelek. Elég esélyes, hogy gondolatolvasó, de az most nem zavar, nekem ez kell, tudom. A piszkos kis fantáziám meg majd maximum a szobában elnyomom. Nem mintha zavarna, nem az a fajta ember vagyok.
- Remélem, az optimizmusa kitart a tanév végéig.
Elég sokan vannak itt, akik nem így vélekednek, sokan már év elején is olyanok, mintha savanyú szőlőt szopogatnának. Hát kellemetlen nekik. Én annyira nem esek kétségbe, megvallom őszintén, mert nem nekem rossz. Ami engem illet, imádom ezt a területet, szép, új kihívás. A kocsmák és bárok, ahol eddig dolgoztam nem hasonlítanak olyan sokban erre a munkára. Daniel például az első ember, aki hellyel kínált, és szóba állt velem a muszájnál többre is.
- Persze. Ajj, ez így olyan egyszerűen hangzik mi? Pedig természetesen ez sem az.
Miért is lenne, nem igaz? Mondjuk, ezt a bürokratikus blablát nagyon nem szeretem, de hát muszáj ezt is elmondani, mert ha nem teszem, és itt megtörténik a baj, akkor a lányom még a végén az anyja nélkül kell, hogy felnőjön, és nem az, hogy a nővéremmel bajom lenne, pusztán csak a párja miatt szívom a fogam, mert annak annyira nem örülnék, ha úgy bánna Esztivel, mint Ráhellel.
- Hét főtől számít hivatalos iskolai kirándulásnak, de a kevesebb fővel való kastélyelhagyást is köteles jelenteni. Az indulás előtt legalább két héttel kell bejelenteni a külső helyszínes oktatást, tervezett helyszínnel, idővel, és hogy amíg távol van, ki a hivatalos helyettese, például a tanársegéd megfelel erre a tisztségre, amennyiben vállalja és tudja is tartani a tanulmányi átlagát ez idő alatt. Csak az lehet kísérő, aki az iskola alkalmazottja, azonban lehet technikai dolgozó is, az, ha tanári végzettsége van, ám például iskolatitkár, az teljesen ideális. És ha jól tudom, de ebben most nem vagyok biztos, akkor tizenkét gyerekenként kell egy plusz kísérő, de ezt megnézem majd önnek.
Még én is csak tanulom ezt a részt, néha ezért is tűnhetek túl hivatalosnak, mert gyakorlatilag bemagoltam mindent, hogy választ tudjak adni a hirtelen jött kérdésekre, és ne nézzenek tök sügérnek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. szeptember 15. 19:32 | Link

South Máté West,
Büntess meg, mert vétkeztem


A fejemben ezredjére zajlott le az, ami az előző körülbelül fél órában történt. Az ütés, a düh, a szőke tincsek, a vér, a pánik, az édes csók, képek és képek villantak fel szemem előtt, majd tűntek a ködbe, hogy aztán pillanatokkal később visszatérjenek kísérteni.
Egyrészről boldog voltam, hogy újból érezhettem Conroyt, hogy vágyott ölelésében részem lehetett, miután már teljesen lemondtam róla, másrészről azonban aggasztott az, ami miatt buzgón a tanári felé igyekeztem.
Hangosan dörömböltem be az ajtón, azután zavartan kopogtam is néhányat, mikor rájöttem, hogy illetlen viselkedést tanúsítottam.
Először egy alacsony, kontyba fogott tanárnő dugta ki az orrát a nyíló résen, mintha csak egér volna aki a menedékből készül kilépni a veszélyes zónába.
- Segíthetek? - kérdezte halkan, mire előhúztam a prefektusi jelvényemet. Egy pillanatra ottragadt rajta a szemem, egészen hozzászoktam az érintéséhez, s a hideghez, mely akkor jelentkezett, ha egy nagyobb lépésnél a jelvény a bőrömet érintette.
- Igen. Prefektus vagyok és azonnal beszélnem kell a rellonos házvezetővel vagy annak helyettesével. Az ügy nem várhat, nagyon sürgős. A nevem North West, mondja ezt is kérem mikor kihívja egyikőjüket.
A nő összevonta szemöldökét és aprót biccentett, mielőtt eltűnt újra odabenn. Csak reménykedni tudtam, hogy nem fogtam ki egy együgyűt, aki képtelen volt helyesen átadni az üzenetemet.
Megfordult a fejemben, hogy még egyszer bekopogjak és megpróbáljam tisztázni vele a dolgot, talán még ki is kérdezni, hogy biztos mindent rendezzünk a fejében, de utána meggondoltam magam. Odasétáltam a szemközti falhoz, megvetettem hátam és vártam az ajtó nyílásának hangját.
A folyosón teljes csend uralkodott, ez az időszak a tanulás és a kijárás időszaka volt, ilyenkor a jók a szobájukban, az ostobák a faluban tengették el értékes perceiket, de nem zavart a rám telepedő némaság, így legalább volt időm elbúcsúzni a kicsiny jelvénytől.
Újból kezeim közé vettem és csillogó felületét figyeltem. Ez a apróság nem volt más, mint a felelősség és a bizalom óriási súlya, amit úgy tűnt képtelen voltam cipelni vállamon tovább. Az emberi gyarlóságom felülkerekedett rajtam, ami nem volt illő egy ilyen jelvény viseléséhez.
Utoljára módosította:North West, 2017. szeptember 15. 19:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
South West
INAKTÍV


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2017. szeptember 17. 14:55 | Link

N O R T H, édes öcsém
[zárt]

Több papírmunkával járt az ügyek befejezése, a vizsgajegyek kiosztása és az év végén lejáró gyakorlatának a pergamenjei, mint amit egész évben be kellett mutatnia. Egyáltalán miért van szükség szóbeli értékelésre? És miért neki kell kiosztania ezeket Kirill helyett?
Egy pillanatra levette a szemüveget és megmasszírozta az orrnyergét. Szívesebben ült volna a rellon pincéjében, ha nem kellett volna minden papírt lecipelnie, hogy aztán ha elkészült, ugyanúgy visszahoznia a tanári szobára.
Szinte üdvözítőként tekintett arra a tanárnőre, aki az asztalához lépett. Leginkább akkor magasodott szemében a titkárnőnek is beillő nő, mikor közölte, hogy öccse kéreti. Egy pillanat sem telt el, hogy eltűnjön végre a pergamenek sűrűjéből, és egy kis friss levegőt szippantson be a folyosón. Kikerült pár embert, elsasszézott az utolsó asztal mellett is, és már kint is termett a folyosón. Szemüvege ott virított az orrán, kockás inge Mátéhoz illő módon begombolva. Már nem sokáig kell ezt hordania.
- Minden rendben? - lépett öccséhez. Csak egy pillanatba telt, míg felmérte, hogy North bizony nem azért kereste, hogy egy kicsit több időt töltsön el bátyjával.
Kék tekintete a kezében tartott prefektusi jelvényre tévedt, majd meglátta a bütykökön díszelgő sötétvörös foltokat is.
- Nem esett bajod?
Utoljára módosította:South West, 2017. szeptember 25. 19:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. szeptember 20. 23:17 | Link

South Máté West,
Büntess meg, mert vétkeztem


Míg valakire vártam, magamat marcangoltam, leginkább azért, mert nem éreztem bűntudatot, csak azt a magam szította érzést, hogy bűntudatot kell éreznem, mert a szabályok ellen cselekedtem, miközben magam voltam a törvények egyik betartását követelő kisujja.
Mikor meghallottam, hogy nyílt az ajtó, bennakadt a levegőm és tenyerem izzadni kezdett. Tudtam, hogy a következményeket nem úszhatom meg, mégis féltem, amit gyűlöltem.
A hang egyszerre könnyített rajtam és lettem tőle csak még zaklatottabb. Féltem, hogy South kivételezni akar majd velem, pedig jól tudta, hogy ezt mennyire nem szerettem, bár még sohasem mentem oda hozzá feladni magam. Ez olyasmi volt,  amit hiába éltünk tizenhat  évig együtt még nem próbáltam ki.
- Nem, nem nincs. - mélyet sóhajtottam és rá emeltem tekintetem, kissé magasabb voltam, így még az a megalázkodó lenézés is elmaradt, amit ilyenkor érdemelnek a bűnösök.
- Ne sajnálj, olyat tettem, amit prefektusként nem tehettem volna meg - szünetet tartottam, majd megmarkolva kezemben a jelvényt folytattam. - Eltörtem egy rellonos diák orrát. Én nem akartam, nem szoktam ennyire engedetlenül viselkedni, testem ellen állt a parancsnak. De ott volt Conroy és az a taknyos megcsókolta őt. Tudom, hogy lett volna más módja is a megoldásnak, de akkor hirtelen semmit sem találtam okosabb döntésnek. Az állatias ösztöneim eluralkodtak rajtam. Azonban vállalom a felelősséget, mindent, ami tetteimmel járnak. Tény belátásod szerint. - Markom, melyben a jelvényem volt előre nyújtottam South felé és fejem leszegtem bűnbánóan, azután pedig csak vártam, vártam az ítéletére, arra, hogy Conroyyal való szerelmünk miatt megtorlást kapjak, mert elfeledtem, hogy a szabályok mindenki felett állók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
South West
INAKTÍV


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2017. szeptember 25. 19:55 | Link

N O R T H, édes öcsém
[zárt]

Aggódott. North megjelent, vérző kezekkel, és neki fogalma sem volt, mi történt. Így inkább hallgatott, és a vezekelni vágyó fiút hallgatta. Egy pillanatra talán még el is mosolyodott.
Büszke volt rá. Igenis büszke, hisz végre úgy érezte, North kilépett a családi elvárások alól. Ha egy pillanatra is, de elfelejtette azokat az ostoba szabályokat, amiket gyerekként belesulykoltak.
Azonban tudta, mit vár tőle North. De ő nem az apja. Nem fogja megbüntetni azért, mert belátása szerint helyesen cselekedett.
- North... - ingatta a fejét, mintha éppen azon agyalna, milyen módszer lenne a legmegfelelőbb ahhoz, hogy megbüntesse őt. - Mielőtt elmondanám a büntetésed, beszéljünk egy kicsit erről, jó?
Megragadta egyik vállát, újból ingatta a fejét, majd nekidőlt a hideg falnak.
- Tudod... a szabályok nem mindig olyan merevek, mint gondolod - kezdett bele a kis monológjába. Egészen jól átvette már Máté stílusát, és a tanári karizmát tőle. - Vannak olyan esetek, amik jó döntésnek tűnhetnek, mégis a szabályokba ütköznek. A Conroy lány minden bizonnyal tudta, mit csinál, de a féligazságok miatt nehéz lenne megfelelő ítéletet mondani - nagyot sóhajtott, mintha gondban lenne, mekkora büntetést is kíván a vétek. - Emlékszel, mikor almát loptam a szomszéd kertből? Aztán az egyiket odaadta neked? - A folyosó üres volt, erről South meggyőződött már akkor, mikor kilépett rá. Ilyenkor már senki nem kívánt iskolában lenni, így nyugodtan beszélhetett öccsével őszintén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. október 25. 21:12 | Link

Lewy
Ruháskodás

A tanáriban van egy tükör, ami elé ha kellő távolságban és szögben állsz be, akkor látod magad teljesen. Én pedig most éppen ebben nézem magam. Mivel csak Lewy van bent, nem nagyon zavartatom magam, ahogy körbefordulok kétszer.
- Komolyan mondom, kiábrándító a komoly felnőttek ruhatára.
Eddig mindig arra mentem, hogy dögös legyek és kihívó, most meg úgy kell kinéznem, mint aki komolyan gondolja az életet. Mármint egy iskolában dolgozom, és bár eddig jó volt a sok csini kiskosztüm, most már olyan kell, ami oktatásra is alkalmas. Már nem csak kávét főzök. Ez izgalmas, persze, de amikor ilyen ruhákban vagyok, eléggé ijesztőnek élem meg a helyzetemet. Elszakadva a tükörtől az asztalomhoz sétálok, ami Lewyé mellett van. Feldobom a popómat az asztalra, a lábammal pedig nekiállok a székemet mozgatni.
- Na, és mi a helyzet veled, Lewycsek? Hogy van az asszonykád?
érdeklődöm, miközben az ölembe húzom a magammal hozott dobozt, és bontogatni kezdem. Imádom ezeket a jól zárható dobozokat, épp csak a "gyerekzárral" gyűlik meg a bajom. Kell jó egy perc, mire elérem a sikert, és kinyílik, de amikor végre megvan, egyből Lewy felé nyújtom.
- Mini sajtosrolók, én csináltam. Mestere vagyok a rolónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. október 25. 21:39 | Link

Tati
ígyígy

Az óra elején későkkel íratott röpdolgozatban a gyilkos tekintetek a legszebbek. Azonban az bennük a rusnya, hogy utána ki kell őket javítani és néha még tudnak is valamit. Vagy legalább büntetésképpen rondán írnak, hogy ne legyen könnyű dolgom.
- Hm? Mi baj a ruhatáraddal? - néztem fel végül Oraveczre, mert pár pillanat fáziskéséssel konstatáltam, hogy hozzám szólt. Tény volt, hogy mintha kevesebb fedetlen bőrfelülete látszott volna, de ez nem feltétlenül volt rossz. Ő is elengedte és az asztalára telepedett, a lábait lóbálva, én pedig még két hatalmas piros kérdőjelet biggyesztettem a pergamenre, mielőtt letettem volna a pennát.
- Hm, nem túl sok, azt hiszem. Otthon van Münchenben, szerintem szundiidő van. Köszöni kérdésed, az esetek nagy részében csodásan. És ti? Eszti? - kérdeztem vissza, hátrébb rúgva a székemet és az asztalom szélére támasztva a lábaim.
- Egyet, köszönöm. Figyelnem kell, mit eszem, megint futnak fel a plusz dekák - grimaszoltam, az orromat ráncolva, de elvettem egyet, apró mosoly szerűséggel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. október 26. 18:39 | Link

Lewy

- Hát így nem tudom, minden. Annyira felnőttes.
Pedig egy évem volt megszokni, és még most is olyan nehezen megy a tény, hogy önálló, független nő vagyok. Független, bizony. Ugye, hogy milyen ijesztően hangzik? Mondjuk inkább ez, mint a múltkori csoda, amiben Max látott. És nem azért, mert tetszeni akarnék neki, csak olyan hülyén éreztem magam ott mellette, mintha éppen szidna az apám, amiért ötévesként még mindig nem tanultam meg valamit, ami szerinte elvárt lett volna, kényelmetlen volt.
- Eszti az előkészítőben van. Éppen szerelmes... három fiúba. Kérlek, ne mondj semmit.
Az legalább már biztos, hogy én vagyok az anyja. Rendben, ez eddig sem volt kérdéses, mert a haja, a szeme, a szája, az enyém. Igazából totálisan úgy néz ki, mint én ennyi idősen. Eddig is éppen úgy nézett ki, ezért is nincs lövésem sem a vele kapcsolatos legégetőbb problémáról, amit úgy néz ki, más is észlelt, és éppen meg akar fejteni.
- Dekák cseszki, utállak.
Tudja, hogy nem, de hát attól még mondhatom. Én nem dekákban mérem a pluszt. Néha így ráállok a mérlegre, ha éppen rátéved a tekintetem, de inkább csak nézem, és így: "Áh, hagyjuk." Oké, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem tudom, hogy mennyi volt előtte, de igazából nem is izgat, csak magamat bosszantom, amikor megteszem. A véremnek elméletileg istennői karbantartónak kellene lennie, és mindig dögösnek és kívánatosnak kellene lennem, de gondolom, ha a vérem szunnyad, mint a maci télen, akkor nem is nagyon kell gondolkoznom a dögös istennőségben sem. Nem hiányzik ez az egész vélavér felhajtás, de az igen, hogy ne kelljen ennyit vacakolnom magammal, mint amennyit megteszek vele. Aztán még ott van az időnként tervezett két deci, fénylegesen fél liter borocska is, ami lezubog azon a szép torkomon. Csődtömegek, kezeket fel, jeee.
- Az van, hogy Max megtanult számolni.
Jelentem ki végül váratlanul, az első nagyobb falat lenyelése után, és olyan természetességgel mondom ki a következő mondatot, mintha nem lenne benne semmi rendkívüli, pedig esküszöm, hogy senkinek sem hoztam fel még a témát:
- Tudni akarja, hogy Eszter az ő gyereke-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. október 27. 13:22 | Link

Tati

Az annyira felnőttes engem valahogy nem hatott meg, tekintve, hogy már tizenhat évesen is sokat mászkáltam öltönyben, mondjuk szinte mindig, ha a csapattal mentünk valahova. De persze, értettem a problémáját, nem mindenkinek pálya ez az egész elegáncsosdi.
- Szerintem hozzá fogsz szokni.
A kérdésemre tömör, velős válasz érkezett, amiben kitért a lányka szerelmi életére is, nekem meg kissé felszaladt a szemöldököm, de nem akartam különösebben belefolyni. Csak elfojtottam egy vigyort, hatalmas köhhentésnek álcázva, az öklöm a szám elé kapva. Két teljes sort húztam át az egyik válaszban, a lány még csak nem is arról a témáról írt.
- Igen, tudom, sokan mások is, ilyen ez. Hidd el, nem éri meg - gondoltam bele az edzésekbe, ahol szívem szerint néha már csak sípolnék csendesen, a földön ülve. Inkább odébb toltam a dolgozatot, majd a lábamat az asztalra pakolva fontam össze a karjaim a mellkasomon. Tatit figyeltem érdeklődve, mert hát, kezdett egészen érdekes fordulatot venni az eset. Mármint, Max, meg a számolás.
- Nocsak, igazán? Elvesztettem tíz galleont. Ez szomorú. Sebby azt mondta, még idén feljön a fejében, én azt, csak jövőre - piszkálgattam az egyik körmöm, de aztán csak elvigyorodtam szélesen. Aztán inkább a sütit kezdtem fogyasztani, mert hát, van jobb dolgom is, mint kárörvendeni, nem?
- Hát ez kínos, de nem meglepő. Én is tudni akarnám, ha fennállna a lehetősége, hogy van egy gyerekem - bólintottam, majd kíváncsian mértem végig a nőt. - És, megtudja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. október 27. 16:48 | Link

Lewy

-Mi?
Próbáltam koncentrálni arra, hogy hozzá fogok én ehhez szokni, de valahogy nem érdekelt már onnantól a saját fehérember-problémám, hogy ő kijelentette, fogadásokat kötöttek arra, mikor tűnik fel Maxnak a dolog.
- Állj, Állj, Állj! Ti honnan vettétek egyáltalán, hogy nem Kristóf a gyereken apja?!?!
Kérdezem szinte hüledezve, mert nem akarom hinni azt, amit most itt hallok. Sosem merült fel nyíltan, hogy nem ő lenne, a válás után egy ideig még látogatta is Esztert, és ha ezt már nem is teszi, pénzt mindenesetre küld neki még most is. A házasságom közepén fogant, akkor, amikor ideje van az ilyeminek. Nem túl korán, nem túl későn, nem azért, házasodtunk össze, mert terhes lettem, és nem azért született, hogy a házasságot megmentsük. Egyszerűen ott és akkor véget ért a közös utunk, mert érkezett egy másik nő, de a feltételezés, hogy Maxé, a belső lelki világomon kívül sosem öltött hangot. Sőt, nem is volt nyílt a téma, hogy mi akkor találkoztunk. A kérdésére veszek egy mély levegőt, de rá kell jönnöm, hogy fogalmam sincs mit akarok, így csak kiengedem azt, és megvonom a vállam.
- Én is tudni akarnám, hogyha van egy lányom, már ha így kijelentésre került, hogy versenyben vagyok a címért.
Ez vitathatatlan. Joga van tudni, és jogos követelés az, hogy tudni akarja, de félek, hogy ez a tudás mindent megváltoztat. Nála is, nálam is, függetlenül attól, hogy az övé-e, vagy sem.
- Mire fogadnál?
Kérdezem végül csendesen, kékjeimmel Lewy tekintetét keresve. Irigylem a szerelmüket, bár sokan támadják őket, mégis hiszem, hogy az ő kapcsolatuk az egyik legtisztább a környezetünkben. Hallottam a pletykákat a tanárokról, akik diáklányok lábai közé akarnak bejutni és attól mindenképpen felfordul a gyomrom, de ők tudják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 3. 23:14 | Link

Tati

Azt hiszem, hogy a házasság intézményét nagyon sokan túlbecsülik. Tatiana rendes anyatigris módjára fakadt ki, hogy mi honnan vettük, hogy a gyerek apja nem az akkori férje volt, én pedig csendes gondolatmenetet futtattam le, hogy vajon mi is lenne erre a jó válasz. Egyrészt, ha én nem lennék tényleg rendesen szerelmes, nem az a fémkarika tartana vissza attól, hogy keressek valaki olyat, aki megmozgatja a fantáziám. Másrészt meg ugye, Max mesélt egyet és mást, főleg akkor, mikor nem volt teljesen magánál, de ugye az részletkérdés, és simán lehet, hogy a nő a fejemet venné ezért,
- Csak tipp volt, egyszerű matek és az, hogy Max részegen kicsit pletykásabb volt az esküvőmön, mint amennyire kíváncsi voltam. Én pedig szeretem az egész képet nézni, puszta feltételezés volt az egész, de ahogy látom, nem igen lőttem mellé - húztam el a számat kissé, komolyan elgondolkozva a dolgon, hogy én még miért nem kezdtem el lottózni. Összességében azt hiszem, hogy nem is játék lenne, pusztán befektetés, mint mikor a casinoban ellopod valaki jackpotját.
- Na ugye! Akkor meg? Gondolom neked is egyszerűbb lesz. Mert... megfordult a fejedben párszor, hogy ki lehet az, nem?
Még inkább elkényelmesedtem, de szerintem már ismert annyira a nő, hogy tudja, egyáltalán nem ellene szólt ez az egész beszélgetés, csak érdeklődő voltam a környezetemmel szemben. Elnassoltam a sajtos sütemény maradványait és csak azután vettem a fáradtságot, hogy válaszoljak.
- Max szerencséjét ismerve? Hát, sanszos, de azért remélem, hogy a viselkedése nem valami öröklődő... - vontam meg a vállamat, de nem szakítottam meg a szemkontaktust. Nem féltem tőle, nekem nem volt kihatással az életemre a papírvéla, legalábbis, hosszútávú befolyása biztosan nem akadt.
- Miért, te mit gondolsz? - tettem fel a kérdést, mielőtt még a tekintetem az asztalomon pihenő képkeretre vetődött, ahonnan Maja fotója integetett vissza nagy lelkesen. - Nekünk is lányunk lesz...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. november 11. 18:12 | Link

Lewy

- Remek, olyan nő tud lenni, amikor vedel.
Megforgatom a szemem rajta, meg azon, hogy mennyire nem illik össze ez a mondat Liebharttal. Mert valljuk be, az a szerencsecsomag egy félisten testét kapta, a bújkáló félmosolya imádnivaló, és amikor nem úgy néz, hogy megölné a másikat, akkor a tekintete észvesztően pasis. A vedelés meg amúgy is férfiszokás, nő olyat nem csinál. De most mindent, ami csak hirtelen az eszembe jutott, kimondtam rá. Hülye pletykafészek. És még a nőkkel van a baj. Hát nagyon nem. Mondjuk kár csúnyán néznem, meg puffognom, mert végül is, így is úgy is kiderül, az is, ha az ő gyereke, meg az is, ha nem.
- Olykor. Talán. Egy kicsit. Sokszooor.
Az elején olyan szépen indítottam, csinosan csökkentettem a mennyiséget, aztén meg ránéztem Lewyre, és csak úgy kitört belőlem az igazság. Valóban elég sokszor gondoltam rá, hogy melyik az, hogy hasonlít-e másra is rajtam kívül, hogy melyik fél tulajdonságai jelennek meg, hogy mi van, ha Mxé, és a jelleme kiütközik, és akkor Kristóf kiakad, hogy kitől örökölt ilyeneket ez a gyerek. Aztán meg tessék, Kristóf már nincs is a képben, Max viszont előkerült, és ezért minden olyan bonyolult lett, főleg mert az a kis szemét még számolni is tud.
- Az én szerencsémet ismerve meg a kölyök a kinézetem mellé az apja személyiségét örökölte, bármelyik legyen is.
Egyikkel se járok igazán jól. Persze, sokan mondják, hogy a gyerek formálható, hogy csak oda kell rá figyelni. De én látok anyát, aki minden erejével azon van, hogy a gyereke normális legyen, az meg ennek ellenére kelti a feszkót.
- Azt, hogy Juan, a kertész az apja.
Felelem nagy nyugodtan, de végül csak megvonom a vállam. Juan nem lehet, több okból sem, egyrészt mert nem Juan, hanem Gáspár volt a neve, másrészt mert nem volt vele semmilyen kapcsolatom, és harmadrészt, mert olyan erős, domináns génekkel rendelkezett, hogy az kiütődött volna a gyereken. A nyeszlett Oravecz és Liebhart gének úgy tűnik nem tudják felvenni a versenyt a rohadt Machay és Romanov vonallal. Sajnálatos.
- Kristóf eltűnt, nem zaklat, Max viszont itt van, és félek, hogy megkattan. Furcsa, de nem akarnám kinyiratni Maxot. Valahogy. Bah, az egész élet szívás
A második mondat csak most jut el az agyamig teljesen, és úgy nézek rá Lewyre, mintha kísértetet látnék.
- Wait... mi? Komolyan? Kislány? Tudtaaaaam! Nem is illik hozzátok fiú. Vagyis nem első gyereknek. Ti olyan lányos szülők vagytok. Annyira örülök nektek, Úristen!
Lepattanok az asztalról, mert ha így ölelem meg Lewyt, akkor tuti, hogy lezúgok onnan, de leszállva azért átölelem a nyakát, és nyomok egy nagy cuppanósat az arcára. Boldog vagyok, mert ők boldogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 12. 15:48 | Link

Tati

- Jaj, ne is mondd, előbb vagy utóbb ezért még csomót fogok kötni a nyakára!
És komolyan is gondoltam, mert hozzá köthetően olyan ügyeim voltak, amikről nem az jut eszembe először, hogy nyilvánosság elé vele, meg hadd tudja az egész világ! Bár tény, hogy általában tudta, hogy hol van az a határ, amit nem szabad átlépnie, sem ivásban, sem másban, hogy normális maradjon és erre szokott figyelni is.
- Tudtam! - még el is mosolyodtam kissé, tudtam, hogy nem vicces, meg nem kéne, de annyira adta magát a helyzet, hogy az már fájt. Bele tudtam képzelni magam a helyébe, hogy milyen lehet, ha nem tudod, kié az a bizonyos gyerek és igencsak idegtépő volt.
Az elképzelésre, hogy az apja személyiségét örökölte, egy kissé undorodó grimaszt öltöttem fel. A saját lányom esetében is csak buzgón imádkozhattam, hogy a kislány ne olyan legyen majd, mint én, mert akkor azt hiszem, vége az emberiségnek.
- Az szinte minden esetben oltári pech. De csak nem... - igyekeztem pozitívan állni a dologhoz, de asszem az erőltetett mosolyon látszott, hogy nem sok esélyt adok rá.
Tény, hogy reálisan Juan, a kertész sokkal kevesebb gondot okozott volna, min mondjuk Kristóf, vagy Max, de az is tuti, hogy nem hagyta volna ott az öt saját gyerekét, a feleségéről nem is beszélve. Már, ahogy én elképzelek egy kertész Juant, mert ennyire nem folytam bele Tatiana életébe.
- Pedig szerintem vannak nők, akik kifejezetten hálásak lennének, ha... - felemeltem a kezem, amin a jegygyűrűt hordtam és kissé megforgattam a karikát rajta. - ... a kis titkuk a sírba szállna vele.
Aztán mire kettőt pillogtam volna, már kint is volt a vallomás, hogy a babánk bizony kicsi lány lesz, nem is tudom, miért mondtam el. Talán azért, mert kapcsolódott ide és szerettem is eldicsekedni vele, de a sajtó előtt nem akartam felhajtást.
Aztán ahogy Tati a nyakamba vetette magát az ölelés miatt, kitört belőlem a nevetés, ezt nem így képzeltem el, de mindenképpen vicces volt ilyen reakciót látni tőle. Kissé ügyetlenül ugyan, de viszonoztam valami ölelés félét, a puszira meg csak felöltöttem a szokásos orr-ráncolós grimaszomat.
- Kösz, Tati... jól esik a támogatásod - mosolyodtam el végül halványan. Ezt már nem tudtam volna elviccelni, asszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. december 31. 23:36 | Link

Lewy

- Amilyen szerencsém van, csak utóbb fog megtörténni.
Felelem bosszúsan, de mivel most nincs itt, ezért el is engedem. Még a végén tényleg megöregszem abban, hogy miatta bosszankodom. Maximilian hivatalosan is ártalmas az ember egészségére, és nagyon, de nagyon fogom utálni őt, ha kiderül, hogy miatta lettem terhes. Én ezt nem akartam. Tényleg nem. Nem akartam anya lenni, nem akartam gyereket. Imádom, szeretem Esztert, de Merlinre mondom, sosem akartam, hogy nekem felelősséggel keljen viseltetnem egy másik emberi lény iránt. Én azt reméltem, hogy életem végén majd megállapítom, hogy nem volt unalmas az életem, aztán jóccakát. Semmi extrára nem vágytam, mert tudom, hogy nem vagyok rá alkalmas. Nem vagyok szülőnek való. Talán soha nem is leszek, küzdök érte, én tényleg minden egyes nap megküzdök a ténnyel, hogy anya vagyok, és hogy nem csak az egyik unokahúgom az, akivel mondjuk együtt töltök egy vagy két napot, hanem a saját gyerekem. Furcsa, de nálunk nem alakult ki az a kötődés az elején. Mondjuk, ha Liebhart vér folyik benne, az sok mindent megmagyaráz.
- Tényleg az. Csóri kölyök, én is megválogathattam volna az apajelölteket.
Húzom el a számat. Persze, mivel nem gondolkoztam gyerekben, nem gondolkoztam abban sem, hogy az apákat kellett volna válogatnom. De most már ez van. Hamarosan ki fog derülni, hogy Max-e vagy Kristóf, remek lesz. Csak nem tudom, hogy utána mégis mi fog változni, de már most érzem, hogy nem fog tetszeni a dolog. Viszont hagyjuk is, hiszen Lewy-ék csodálatos szülei lesznek egy csöpp kislánynak, aki olyan gyönyörű lesz, mint az anyukája, és olyan cserfes, mint az apukája. Egyszerűen tökéletes lesz az életük, és ennek örülök. A gyors támadás után elhúzódok, de már nem ülök vissza, mert bizony eltelt sajnos a tanóra, a következőben pedig már nincs olyan szerencsém, hogy itt legyek, pedig Lewy-vel szívesebben ellennék most.
- El kell mennem az életunt negyedévesekhez. Komolyan mondom, borzalmasak a kölykök abban a korban. A kicsik olyan aranyosak.
Vonom meg a vállam, amolyan ez van alapon. Végül is, nem tudok vele mit csinálni, másrészt meg én is voltam ennyi idős, és a tanáraim valószínűleg pont ennyire utálatosnak gondolhattak. Szépen felhúzom a cipőm és magamhoz veszem a jegyzeteimet.
- Hajrá apuka, várnak a repkedni vágyók. Később beszélünk.
Dobok egy puszit neki még a levegőben, végül aztán ellibbenek, hogy még idén odaérjek az órámra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. január 2. 01:35 | Link

Tati

Egyikünk sem volt oda különösebben azért, mikor Maxy szája olyan dolgokról járt, ami nem tartozott az emberek nagy részére. Azt hiszem, ezzel nem csak mi ketten voltunk így, mert túl sok infó volt az ember birtokában, amit amúgy a legtöbb ember szeretett volna megtartani magának.
Aprókat bólogattam kissé helyeslően, hogy az bizony nem ártott volna sokat, ha anno megválogatja, ki alá teszi be magát, de akkor nem voltam ott, hogy ilyen hasznos tanácsokat adjak.
- Látod? Neked nem árt, ha van, aki a helyes út felé terelget - fojtottam el egy mosolyt, így csak a szám bal sarkában lóbálta a lábát lustán az öröm jele.
Nem voltam benne biztos, hogy ő teljesen átgondolta-e ezt az egész gyerek ügyet. Az apasági teszt viszont nem csak a fair-play miatt volt jó ötlet, de amúgy Tati lelkiállapotának is azt hiszem kicsit jót fog tenni, ha nem rágódik ilyeneken, ezt pedig nem is általltam szóbahozni.
- Ők szinte a legrosszabbak. Még nem hajtanak a VAV miatt, de már kihalt belőlük a kezdeti lelkesedés. A múltkor három egymás utáni órán kellett röpdogát íratnom, hogy egyáltalán megfontolják a tanulást. Kitartás! - horkantam fel, mert tényleg csak a gond akadt azzal az évfolyammal, egy vagy két, pozitív csalódást jelentő kivétellel.
Tati is elkezdett készülődni, én pedig szintén felkeltem, hogy egy kicsit rendbe kapjam a kinézetemet, meg a gondolataimat. Elvégre nem sokkal később nekem is prezentálnom kell egy rakás érdektelen kölyök előtt.
- Mindent bele, tigris! - közöltem még egy kacsintással, szinte szalutálva, majd rántottam egyet a kabátomon és nem sokkal később elhagytam én is a pihenőt, a csatatér felé tartva, ahol más tanárok is a mindennapi küzdelmeket vívták.


//köszönöm a játékot ^^//
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. január 2. 01:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. május 12. 00:28 | Link

REA LIEBHART prof
délután a tanári ajtaja előtt | x

Te jó ég, te jó ég, te jó ég. Még csak nemrég érkeztem a suliba és már valami baj van. Nem akarom, hogy baj legyen. Annyi állt legalábbis a levélben, amelyet életem első itteni tanóráinak egyike után hozott nekem egy kistermetű bagoly, hogy keressem fel délután a házvezetőmet, mert valami nincs rendben az ösztöndíjammal.
Nem mintha Liam bácsi szegény lenne, azonban én mindenképp egy nem várt kiadás vagyok a számára. Elég az, hogy eggyel több éhes szájat etessen, szóval irtóra nem örülnék neki, ha kiderülne, hogy még a sulis költségeket is a nyakába kell varrják. De mi baj lehet egyáltalán az ösztöndíjammal? Elvileg, aki árva, annak jár, én meg bizony nagyon az vagyok, egyenesen egy londoni árvaházból. Mi lesz, talán be kell bizonyítanom, hogy ez az igazság? Dehát ezt hogyan bizonyítom be?
Nyugalom, Thomas, nyugalom! Kár ezen izgulnom, amikor még nem tudok semmit. Ráadásul a bácsikám ügyvéd, szóval 1000%, hogy megoldja, ha valamilyen jogi próbléma adódik. De milyen probléma adódhatna? Na derítsük ki!
Miután vége lett a tanításnak, már lövök is ki a teremből és indulok felkutatni a tanárnőt. Végigkérdezek pár folyosónyi embert, végül a tanárinál kötök ki. Állítólag itt van. Nagy levegő, gyorsan kifúj, váll leenged és bekopogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 15. 12:07 | Link

Thomas
- május 14., hétfő -
×××


Kissé dünnyögősen és nyűgösen ücsörgött Luca Lewy asztala mögött és töltögetett ki papírokat, amikről nem is feltétlen mindig volt fogalma, mi szükség van rá. Talált olyat, aminek nem volt meg a másik oldala, meg olyat is, amire valaki azt írta elutasítva. Tudta ő is, hogy ez nem sok jót jelent, pontosan emlékszik rá, hogy elkeseredett, mikor hirtelen megszűnt az ösztöndíja, bár akkor még nem tudta, hogy csak jobb vár rá. Ennek ellenére, nem mindenkivel közölhető olyan hír, mint akkor vele. Annak a két embernek a lapját félre is tette, és valahogy úgy volt vele, ezt kénytelen lesz egyedül elintézni. Tudta, hogy a lengyel megint el van kicsit varázsolva, mert két hónapon belül minden is itt van a nyakán, így nem is várt el különösen semmit, mikor kell, majd itt lesz. Azt meg a hajtó még nem is tudja, mennyire fog kelleni mondjuk nyár végén.
Nem nagyon akartak fogyni a papírok, ő meg idegesen rángatta a szoknyája felső részét, mert minden hajolásnál elnyílt, hiába a gomb és hiába passzolt korábban tökéletesen. Egyre kellemetlenebbnek érezte a változásokat, és azt, hogy a ruhái nem ott szűkek, ahol kellenének. Mondaná, hogy ideje lenne dobni a nasikat, hiába van nagy szünet a kviddicsben és férne bele, ez nem ilyen egyszerű. Egy sóhajjal intett két tanárnak akik csak berontottak, majd ki is, nem mintha észrevették volna őt. Még mindig egy elsős diák magasságában tündököl a nő.
- Gyere be - kiált ki igazából, nem ideges vagy ingerült, csak tudja, ha kint zajonganak, úgysem hallaná. Lassan felállva az asztaltól elé sétált és a csípőjével neki dőlve igazgatta a dzsekit, ami legalább a ruha felső részlet fixen összehúzta rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. május 15. 19:25 | Link

REA LIEBHART prof
délután a tanáriban | x

Elég nagy a zsibongás idekint, ez így igaz. Annyira, hogy mikor érkezik bentről a kiáltás, hirtelen nem is vagyok biztos benne, hogy ez nekem szólt, vagy hogy egyáltalán a tanáriból jött. Vagy hogy biztosan azt mondták-e, hogy gyere be, nem pedig azt, hogy takarodj innen. Próba szerencse, benyitok, körbepillantok a szobában és meglátom a házvezetőmet.
- Szép jó napot, Liebhart professzor - üdvözlöm zavart mosollyal.
- Thomas Middleton vagyok és... - kezdenék is bele egyből a mondókámba, azonban vagy a huzat, vagy valami mágikus erő hatalmas robajjal becsapja mögöttem az ajtót. Úgy kapom el még időben a kezemet, mielőtt odacsukná. Mellkasomhoz húzott öklökkel fordulok újra a nő felé.
- Bocsánat - emelem fel tenyerem.
- Szóval kaptam Öntől egy baglyot. Azt írta, az ösztöndíjamról szeretne beszélni - folytatom, ami félbe maradt és közben közelebb sétálok, igazítva kopott oldaltáskám pántján, ami a tankönyveimmel van tele. A torkomban még mindig ott a gombóc, ami a levél olvasása nyomán került oda.
Ugyan futtában találkoztam már a házvezetőmmel és eddigi rövid ittlétem alatt a folyosón többször összeakadtunk, de akkor is jobbnak láttam bemutatkozni. Fogalmam sincs, melyik prof mennyire jegyzi a diákok nevét. Jobb szerintem közölni, azzal sok időt meg kellemetlenséget lehet spórolni.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2018. június 9. 22:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. május 27. 13:41 | Link

Thomas
- május 14., hétfő -
×××


Mikor ezt az egészet a nyakába vette még előző tanév elején, nem gondolta, hogy tényleg ennyi papírmunkából áll az egész. Mindig utálta, erre is volt jó, hogy a kviddicsben ott volt neki Manda. Ő csak néha aláírni járt be, meg éppen bólintani vagy rázni a fejét. A jelenlegi helyzetben az ügynöke ingatta a buksiját, Luca pedig igen kínos mosollyal adta át az orvosi papírjait, ami nem túl időben, de már a birtokában volt. Túl sokáig húzta ki a teljes vizsgálatot, de nem volt mit tenni. Manda nagyokat fújtatott, Luca meg itt ült a tanáriban és ugyan ezt tette, csak későbbi időpontot találva ugyebár.
- Csak Rea vagy Luca - javította ki a fiút mosolyogva, sosem volt harapós fajta, de a nevet ebben a formában nem élte. A férje professzor, ő csak egy kviddicses szakértő, egy volt játékvezető az iskolában, alkalmazott, mint a gondnok vagy a takarító, csak az elvégzett iskolai szintje indokolta ezt az állást is. - Thomas...
A hangos gondolkodás sem segítette előre, ahogy ráncolva a homlokát turkált az asztalon a kezeivel, mondjuk lehet a vezetéknevet kellett volna megjegyezze. Amúgy se penge, mostanság meg kissé kihagy a koncentrációja is.
- Legutóbb a kezembe maradt a kilincs is, engedd csak el - intette le a nő a diákot elmosolyodva, majd az egyik gurulós lábú széket, nem is tudja hogy került oda kihúzta és a fiú felé tolta.
- Csüccs, mindjárt kitalálom, hogy mit is akartam - mondta, aztán kicsit el is merült a dokumentumokba, hogy egy hangos "yas" kíséretében előhúzza az egyik összetűzött köteget. - Meg is van, megkaptam egy példányban én már, hogy visszautasították az elsődleges kérelmet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium