Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Áh, én se mondhattam volna szebben - állapítja meg a fiú felé biccentve. Azért a válasz némileg betanultnak hangzik, mintha a szájába rágták volna a szülei, de hát mi mást is várhatna. Tudja, hogy a Draskovichok nem érintkeznek szinte senkivel, aki nem aranyvérű. Vagy az is lehet, hogy senkivel. Őt is majdnem sikerült erre ránevelni, de aztán a Herzbergben kitárult a világ, és rájött, hogy mennyi érdekes ember van, a vér mit sem számít. Mi több, Dorka nagy megrökönyödésére első afférja éppen egy mugliivadékhoz fűzte, de hát a menyasszonya aranyvérű úgyis, éppen csak ebből egyik sem érdekli ugyebár. Mármint se a lány, se a vére.
- Egyetértek - bólogat a válasz hallatán. - Annyi érdekes ember van itt, és kissé meglepőnek találtam elsőre, hogy annyi képességbirtokos is, de aztán kiderítettem, hogy itt állítólag nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a tehetséggondozásra és képességoktatásra - teszi még hozzá. Nemrégiben kikölcsönözte a könyvtárból a Bagolykő történetét, most éppen azt olvasgatja szabad perceiben, és egészen sok érdekességet sikerült már megtudni.
- Hektort nem akartam azzal nyomorgatni, hogy költöztetem, de szerencsére a faluban akad lovarda, úgyhogy nem panaszkodhatom. A könyvtár is nagyszerű, noha úgy gondolom, még felvethetem anyának, hogy adományozzon egy kisebb összeget a bővítésére, illetve még a párbaj-szakkört gondoltam kicsit felpezsdíteni, mármint nem ártana oda sem egy kis anyagi támogatás, ha már úgy néz ki, hogy a vívás errefelé nem a legnagyobb divat - sorolja. Az anyja szerencsére nagy filantróp, fel se fog merülni szerinte, hogy nemet mondjon, ha egy iskolának lehet a hasznára. A díjakra még vet egy-egy pillantást, érdekes, ki mire kapott ilyet, közben pedig azért válaszolgat a kérdésekre is.
- Köszönöm - biccent a fiú felé, majd a tanulmányai felől is érdeklődik. - Rendészet. Követnéd édesapádat? - kérdezi meg kíváncsian, sőt, némileg reménykedve is, hogy a felsorolni szándékozott tételek közül az érdekli a másikat, ami neki meg abszolút hasznos segítség lenne. - Vagy melyik terület érdekelne? Harctér? Begyűjtés? Netán nyomozás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Köszönöm! - biccentettem boldogan a fiú felé. Rögvest látszott rajta, hogy közös nevezőn voltunk.
- Ez csodásan hangzik. Az pedig igencsak dicséretes, hogy ekkora energiát fektetnek bele a tehetséggondozásba és a képességoktatásba - bólogattam elismerően.
- Értesültem róla én is az ittlétem során, hogy van egy lovarda a közelben, bár ez engem nem érint. A könyvtár bővítésére és a párbaj szakkör fellendítése céljából a szüleim is adományozni fognak némi összeget, hiszen számomra mindkét terület rendkívül szeretett és fontos - meséltem büszkén és jó kedvűen Bercinek. Nagyon feldobta a napomat az a tényező, hogy mindketten egy nemes cél érdekében küzdöttünk, és hasonló volt az érdeklődési körünk.
- Nos, igen, szívesen lépnék akár édesapám nyomdokaiba. Igazából még nem tudom mi érdekelne igazán, a felsorolt területek közül talán a nyomozást emelném ki -  válaszoltam Bercinek teljes komolysággal. Egyelőre nem tudtam elképzelni magam a harctéren, márcsak a testfelépítésem miatt sem, hiába múlott a legtöbb dolog a varázslatokon. Nem volt meg hozzá még a kellő önbizalmam, viszont gondolatban az átoktörői szakma is megfordult már a fejemben. Úgy gondoltam, hogy az iskolai éveim alatt majd kialakul, miben vagyok igazán jó, és mit is csinálnék szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Egyetértek. Egy kis támogatással pedig még nagyszerűbb hely lehet. Már azon is eltöprengtem, hogy felvetem, lehetne egy Bánffy-ösztöndíj is hátrányos helyzetű diákoknak vagy valamelyik tehetséggondozó program résztvevőinek - teszi még hozzá a témához. Az anyja amúgy is szereti az ilyen jó felebaráti dolgokat, na meg végtére ő is, és ha belegondol, könnyű is úgy jótékonykodni, ha van miből. Márpedig ha van, akkor meg miért ne jótékonykodna. Inkább ezért emlékezzenek rá, mint valami hülyeség miatt. Bólogat még kicsit arra, hogy a Draskovich család is úgy gondolja, érdemes támogatni az iskolát anyagilag is, nem csak azzal, hogy ide küldik a gyereküket. Ugyan ő a Herzbergben végzett, de hát az meg a von Hessen-Darmstadt felmenők számlájára írandó meg az anyjáéra, aki nem engedett ebből.
- Igazán érdekesnek hangzik. Képzeld csak, van is egy rokonom, aki ha jól tudom, időnként mentorál. Ugyan kihallgató tiszt, de úgy hallottam, annak elég jó. Állítólag húsz év alatt sose használt még igazságszérumot - dobja be a csalit, hogy végre ahhoz a témához is eljusson, ami még az eddig vázoltaknál is jobban érdekli mellékesen.
- Mondjuk biztos édesapád is be tud szervezni bármelyik éppen induló mentorprogramba, ami talán még sokkal jobban is fókuszál a nyomozásra - mondja aztán, mint akinek éppen csak eszébe jutott, hogy jobb megoldás is van. Azért reméli, sikerült már felkeltenie Kristóf érdeklődését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ez rendkívül nagylelkű gesztus részedről - tekintettem elismerően a fiúra. Végül is, ha megtehette, miért is ne támogatott volna egy nemes célt? Mindenesetre ezzel javarészt kivívta a tiszteletemet, bár ez idáig is jó véleménnyel voltam róla.
- Valóban? Ez igazán lenyűgöző! Szívesen kötnék vele ismeretséget, úgy érzem nagy hasznomra lenne egy ilyen kitűnő egyéniség - csillant fel a szemem rögvest. Pont az a terület volt számomra néhány közül, amiben akár a későbbiek folyamán el tudtam volna magam képzelni. Egyrészt igencsak fel lehetett nézni erre a rokonra, másrészt valóban igazán érthette a dolgát.
- Ez így van, helyes a megállapításod. Viszont ettől függetlenül szívesen megismerném a rokonodat. Sosem zárkózom el azoktól az emberektől, akiktől valóban lehet tanulni valami hasznosat, és ezt a jövőben kamatoztatni tudom a saját magam javára - válaszoltam teljes komolysággal a másiknak.
- Nos, mit tehetek érted cserébe? - érdeklődtem tekintetem Berciébe fúrva mosolyogva. Sosem szerettem senkinek sem az adósa maradni. Ha valaki tett értem valamit, azt tanultam a szüleimtől, hogy azt illik viszonozni. Egyrészt tisztességből, másrészt formalitásból, harmadrészt pedig semmi sem járt az embernek ingyen az életben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bizony, nekem már csak ilyen csodálatos ötleteim vannak, mint hogy aki nem talál valamit, első körben próbáljon egy Invitot. De tényleg első körben. Lehetőleg ne azután, hogy feltúrta a körletet meg körbekérdezte a fél világot. Bólogatok csak a lánynak, miközben sorra derülnek ki az izgalmasabbnál izgalmasabb dolgok. Néha még hümmögök meg aha-zok is, arcomon egy egyre furább, odafagyott mosollyal. Egy-egy mondatra szaporábban pislogok.
- Szóval... lássuk, jól értem-e - dőlök előrébb az asztalra, mellkasomat az ott kulcsolt kezeimre nyomva. - Nem próbáltátok varázslattal előkeríteni a pálcádat, nem írtad ki a hirdetőtáblátokra és a házvezetődnek sem szóltál, mert nem jutottál el hozzá - összegzem az elhangzottakat, de nincs még vége. - Helyette felkerested az igazgatót. Engem - bökök valahova pólóm nyaka tájára, majd elgondolkozott ábrázattal felpattanok a helyemről, és intek egyet pálcámmal, a lány elé tolva vele egy üres pergament és egy pennát.
- Jegyezd, amit diktálok! - szólítom fel az eridonost.
- Mit tegyek, ha elveszik valamim? Lépések: 1. körbenézek, nem szúrja-e ki a szemem 2. Invitoval próbálom magamhoz hívni 3. alaposan átkutatom a helyet, ahol lenni szokott és/vagy azt a környéket, ahol utoljára láttam 4. körbekérdezem a közvetlen környezetem (szobatársak, háztársak stb.) látta-e valaki 5. kirakok egy hírt a hirdetőtáblákra 6. az elveszett ingóság értékének, fontosságának függvényében felkeresem a házvezetőmet vagy helyettesemet a problémámmal 7. amennyiben előbb említettek egyike úgy ítéli, az igazgató elé visszük az ügyet - mondom neki tollba szépen, lassan, tagoltan, mindig rápillantva, megvan-e már az adott résszel. Mikor az egésszel készen vagyunk, odaülök az asztalom szélére az ő oldalán.
- Ezt vehetedet nyugodtan szentírásnak. Leszel szíves leírni még ötvenszer és holnap estig leadni az én drága titkárnőmnek odakint. Na persze az eredeti példányt tartsd meg! - bökök a pergamenre, amin a most lefirkantott instrukciók szerepelnek.
- Hogy lássam, érted-e, miért adtam ezt a feladatot: szerinted neked most itt kéne lenned? - teszem fel első, ellenőrző kérdésemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- A családomban akad néhány elemi mágus, szerintem még ők is boldogan rábólogatnának erre. Különben is úgy vélem, hogy a jó oktatás minden pénzt megér - válaszolja egy széles mosoly kíséretében. Ő is büszke magára, hogy ez eszébe jutott, és biztos benne, hogy az anyja is az lesz.
- Sajnálatos módon nem igazán vagyok vele beszélő viszonyban. Azaz... ez így nem teljesen igaz. Az unokabátyám, de még azelőtt elváltak a szülei, hogy megszülettem volna... ám de itt laknak a faluban, sőt, ismered a tanulmányi irodából a negyedvéla ügyintézőt? - kérdezi. Még nem különösebben ismerkedett meg a nővel, egyelőre csak a beiratkozáskor találkozott vele, viszont már akkor feltűnt a Kelemen családnév. Ugyan nem túl ritka, nem is egyedi, de túl sok Kelemen nem él Bogolyfalván, inkább Pécs a székhelyük, mint azt megtudta. Szóval hamar sikerült kideríteni, hogy a Franciska névre hallgató, Révay családba született negyedvéla ügyintéző történetesen az unokabátyja felesége.
- A lényeg, hogy majd megoldjuk, ha érdekel. Mondjuk hivatalos úton sem lehet nehéz bekerülni hozzá. Ahogy hallottam, nem vagy azért a sor végén kullogó diák - mondja. - És az ambíció sem hiányzik belőled. Különben ő a családom egyetlen tagja, aki Roxfortban tanult. Már természetesen leszámítva azokat, akik külföldi aranyvérű családokból házasodtak be hozzánk - magyarázza büszkén, pedig tényleg nem ismeri különösebben a férfit, sőt, gyakorlatilag szinte semennyire sem, mivel valami különös oknál fogva már látta ugyan Szalamantonban is, de sosem tette tiszteletét náluk. Pedig hát a kastélyt eltéveszteni sem lehet, akkora.
- Cserébe? Á, ugyan. Csak eszembe jutott, hogy néha vállal mentoráltakat. Hallod, a végén kiderül, hogy még kihallgatónak is jó lennél. Gondoltál már képességtanulásra mellékesen?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ezzel teljes mértékben egyetértek. A következetes viselkedés és a maximálisan megfelelő oktatási rendszert nyújtó szolgáltatás rendkívül fontos a jövő nemzedéke számára. Ehhez pedig kell némi anyagi segítség, hogy fenntarthatóvá válhasson a minőségi oktatás - bólogattam bőszen a fiú kijelentésére. A témát illetően csak támogatni tudtam a véleményét, hiszen ez rendkívül nemes célt szolgált az anyagi befektetés terén az intézmény jövője szempontjából.
- Ez igazán sajnálatos... személyesen nem ismerem, de édesanyám mesélt már róla, szóval a birtokomban van némi releváns információ - feleltem a másiknak komoly arccal, miközben azon gondolkodtam, hogy mégis mire akar utalni Berci, és mit szeretne elérni ezáltal. Hiszen ez egyáltalán nem volt számomra jó hír.
- Természetes érdekel, amit az imént felvázoltál. De mégis miért hoztad szóba, ha nem vagytok beszélő viszonyban? Nincsen a helyzetre semmilyen ráhatásod? Ez számomra nem túl logikus lépés... kivéve, amit az előbb megemlítettél, hogy "majd megoldjuk". Nem vagyok a sor végén kullogó típus. Amit felvázoltál, az alapján az illető rendkívül felkeltette az érdeklődésemet. Az pedig egy hatalmas plusz pont nála, hogy a Roxfortban tanult. Véleményem szerint a külföldi aranyvérű beházasodásokra is büszke lehetsz. Ez mind a származásod, a rangod előnyére vall, ehhez pedig csak gratulálni tudok - tekintettem elismerően Bercire.
- Nos, nagyon hálás lennék, ha összehoznál nekem vele egy találkozót. A kihallgatói pozíció úgy érzem, hogy örömömre szolgálna.  Természetesen megfordul már a fejemben a képességtanulás lehetősége is - néztem a fiúra elgondolkodva.
- Viszont továbbra is az motoszkál az agyamban, hogy mit nyújthatnék cserébe a segítségedért? Ha sikerül összeismertetned vele, és ténylegesen a mentoráltja leszek, akkor ragaszkodni fogok hozzá, hogy viszonozzam a jóságodat - emeltem a tekintetem elszántan a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ő a felesége - válaszolja. Bár így már nem is tűnik fontosnak, ha Kristóf nem ismeri a nőt. Bonyolult ez így igazából, ha végiggondolja rendesen, de aztán csak legyint a kérdés hallatán.
- Á, csak szeretném én is megismerni. Azzal viszont mégsem szeretném becsapni, hogy azt mondom, auror szeretnék lenni, ha egyszer nem igaz - feleli végül némi gondolkodást követően. Végtére is ez is egy igaznak mondható kijelentés. Igaz, hogy azt is nagyon szeretné tudni, mi történt, amiért Farkas ignorálja őket, de ehhez jó eséllyel járna a családi szennyes némi nemű kiteregetésével, az pedig nem szokása. Csak ezért jelentkezni meg egy mentorprogramba, hogy esetleg megpróbálja elvenni olyanok elől a helyet, akik tényleg ezt szeretnék csinálni, nem tűnik fairnek. Neki meg még letörne a körme. Esélytelen, hogy ilyen színjátékba belemenjen.
- Ugyan - legyint. - A származásom csak a szerencsémen múlt, nem az én érdemem. Az más kérdés, hogy mit hozok ki belőle - állapítja meg, végtére is nem csak aranyvérű, de echte arisztokrata felmenőkkel is rendelkezik, meg több száz éves családfával. Csak hát ugye az is a családi szennyes része, hogy annak idején felmerült a gyanú, hogy ő meg Dorka nem is Bánffy gyerekek. Aztán szerencsére kiderült, hogy ez csak valamelyik unatkozó rokon fejéből pattant ki.
- Ráér az. Bár igazán lehetek önzetlen is, az ösztöndíjért se várnék semmit cserébe, legfeljebb azt, hogy végezzék el a tanulmányaikat, akik megkapják, de az meg ugye nekem hol éri meg? Legfeljebb egyszer támogatóim lesznek, ha politikai pályára lépek - feleli egy sóhaj kíséretében. Úgy tűnik, Kristófban azért rendesen van gyanakvásból, pedig elég fölösleges. Legalább is egyelőre biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ó, értem. Ennyire mélyen nem érintettük a témát, vagy csupán ez számomra nem volt olyan információ, amely komolyabb jelentőséggel bírhat - feleltem magam elé révedve. Az agyam folyton szelektált, ami számomra is hasznos volt vagy felkeltette az érdeklődésemet, az bizony megmaradt a memóriámban.
- Teljesen megértem az álláspontodat. Egy ilyen remek embert, aki a maximumot képes teljesíteni a szakmájában én is szívesen megismernék. Mennyi mindent lehetne tőle tanulni! - sóhajtottam egy nagyot kissé álmodozó tekintettel. Ezen kívül belegondoltam abba is, hogy ez a pozíció igencsak felkeltette az imént az érdeklődésemet.
- Ez így igaz. Ilyenkor gondolok bele úgy igazán, hogy milyen szerencsések vagyunk mi aranyvérűek. Már csak a származásunk miatt is jóval nagyobb előnyben részesülünk az élet minden területén, mint mások. Én igyekszem a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetből. A szüleimet ismerve véleményem szerint egyáltalán nem mondtam semmi újdonságot ezzel - húztam széles mosolyra a szám, miközben tekintetem újból végigfutott a termen, amely középpontjában a díjak és a kitüntetések álltak.
- Ahogyan gondolod, ezt a döntést rád bízom. De továbbra is áll az ajánlatom, ezt ne feledd - néztem Berci szemébe nagy komolysággal.
- Egyébként meg vagy elégedve az oktatás színvonalával az intézményben? Melyik a legkedveltebb tantárgyad? - folytattam érdeklődve a társalgást, ha már ilyen jól beszédbe egyeledtünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Mellékes is - állapítja meg legyintve, hiszen tényleg az. Inkább igyekszik a lényegre koncentrálni. Ismét összekulcsolja lazán ujjait a háta mögött, és figyelmét futólag egy másik kupának szenteli, elolvasva, ki és miért kapta, mielőtt újra Kristófhoz intézné a szavait.
- Valóban - helyesel aprókat bólogatva is a válasz mellé. Igaz ugyan, hogy őt az aurori hivatás nem érdekli, sőt a mások fejében turkálás sem, semmilyen formában sem, de akiről a nagypapa elismerően tud nyilatkozni, az mégiscsak vitte valamire. Ő csak akkor óhajt másokról bármit is tudni, ha az igazán érdekes vagy a véleményük arról, hogy ő mennyire szép, okos, röviden összefoglalva nagyszerű, ahogy azt sikerült már kiskorától kezdve belenevelni az anyjának. Egóból akkora jutott neki, hogy akár saját holdja is lehetne.
- Igen, teljesen igazad van. Óriási előny. Mondjuk hozzátenném, hogy a vér nem elég, nem árt az sem, ha emellé az embernek megvan a kellő anyagi háttere is, de szerencsére emiatt sem panaszkodhatunk ugye? Szerencsésnek születtünk - válaszolja egyetértően. Azért nagyon tudatában van, hogy sem a kék, sem az arany vére nem lenne elég semmire, ha szegény lenne, mint a templom egere. Mindkettő jutott, de még jó, hogy mellé azért vagyon is akadt, és így még azt is megengedheti magának, hogy nagylelkű legyen, ne csak nagy lábon éljen.
- Majd visszatérhetünk rá egyszer, most tegyük félre - közli a döntését, egyelőre ugyanis korai lenne még közölni, mit szeretne megtudni. Sőt, talán felesleges is. Ki tudja, az is lehet, hogy elég lenne csak találkoznia az unokabátyjával, és sikerülne megbeszélni. Mégiscsak értelmes embernek tűnik.
- Hm... hát az igazat megvallva csak azt vettem fel, ami kötelező volt. Abból azonban eddig a jogot találtam érdekesnek és az asztronómiát, az az egyetlen, amit szórakozásból választottam. Na és neked? Van kedvenc tanárod? - érdeklődik ő is illedelmesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Igazán nem kellett zavarba hozni, hiszen az magától is remekül ment, elég csak az iménti lelkesedését nézni, ám a férfinek mégis sikerült illedelmesnek szánt gesztusával rátennie egy lapáttal.
Nem feltételezett róla persze semmi rosszat, Abigél mégis megütközve nézte amint kezet csókolnak neki. Nem most fordult elő persze először, de hórihorgas, százéves, aranyvérmániás öreguraktól tapasztalt ilyet eddig. Meg magukat megjátszó fajankóktól. De Kedves egyik sem volt, amennyire ő tudta, így aztán nem is rántotta el a kezét tőle, ahogy egyébként tette korábban, és arcvonásait is gyorsan rendezte, vidáman villogtatva fogait. Egy pillanatra még meg is rogyasztotta térdét, másik lábát pedig keresztezte vele.
 - Ó.. én? - nevetgélt, és legyintett. - Csupán az ön nyomdokaiba igyekszem lépni az átváltoztatástan területén. Megmutatom a gyerkőcöknek, hogy csináljanak gumicukrot a fogaikból.
Nem elbagatellizálni akarta a dolgot, tudta jól, hogy fontos, alaptárgyról van szó, de a komolyság nem volt túlzottan az erőssége. Emiatt kicsit ijesztő is volt ez az egész tanárkodás dolog, és azt remélte, hogy inkább baráti kapcsolatot alakíthat ki diákjaival, semmint olyat, ahol tartanak tőle.
 - Szóóval animágia, mi? - kérdezett vissza továbbra is úgy mosolyogva, hogy az ember nem értette, hogy nem fáj még az arca. - Csak nehogy anomágia legyen belőle! - próbálkozott egy rémes szóviccel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Némiképp megkönnyebbültem, hogy ez a másik számára szintén lényegtelen információ volt. Csak biccentettem egyet felé, jelezve, hogy akkor közös egyetértésben túlléphetünk a témán. Csendben, türelmesen szemléltem, ahogyan a fiú egy újabb kupát vett szemügyre, dicséretes volt, hogy ennyire érdeklődött a múlt nagyjai iránt. A következő válaszára bólintottam egyet.  Valóban büszke lehetett egy ilyen értékes és szerteágazó szakmai tudással rendelkező emberre, mint amilyen a rokona volt.
- Pontosan. Rendkívül szerencsésnek születtünk - feleltem Bercinek mosolyogva. Aranyvérű családunk rendkívül jó hírnévvel, kiemelkedő anyagi háttérrel, és számos befolyásos kapcsolattal rendelkezett. Még elképzelni is nehéz volt számomra, hogy milyen szörnyű lehetett azoknak, akik nem voltak birtokában ezeknek a fenséges kiváltságoknak.
- Rendben, legyen így! - tekintettem a másikra a lehető legnagyobb komolysággal. Természetesen meg akartam ismerni az illetőt, de tiszteletben tartottam a fiú döntését, elvégre mégiscsak az ő rokonáról volt szó. Legbelül azért reménykedtem benne, hogy ami nem késik, az nem múlik. Mindennek megvan a maga helye és ideje.
- Értem. Nekem elég sok úgymond kedvenc tantárgyam van, ilyen a többi között a bájitaltan, a bűbájtan, az asztonómia, a mágusjog, a repüléstan. De nagyon várom az új tárgyakat, mint például a túlélési alapismeretek, az átoktörés, márcsak az aurori pálya miatt is. Egyelőre nincs kifejezetten kedvenc tanárom. Mind remekül végzi a dolgát és megfelelő háttértudással rendelkezik a saját tantárgya kapcsán - adtam teljeskörű választ Bercinek.
- Mondd csak, mennyire tartottad nehéznek a VAV-ot? - érdeklődtem meg a másiktól. Kíváncsi voltam, hogy nagy vonalakban mégis mire számíthatok majd, ha sor kerül rá a közeljövőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglehet őrültség. Talán csak ennek az új státusznak, a kastélyban eltöltött heteknek a hatása. Mégis...Szeget vert koponyájába, s a gondolat ott terpeszkedett gondolatai homlokterében, s nem hagyott hősnőnknek nyugovást. Egy próbát megér! Ezt mondogatta magának, míg a megfelelő pillanatra várt, hogy megkeresse kollégáját és előálljon kérésével. Előtte persze felkészüt. Nem is ő volna, ha nem túrta volna fel szülei padlását a régi tankönyvei és jegyzetei után, majd olvasta volna végig az összeset. Hiszen Elektra már egyszer belevágott ebbe, csak azok a fránya szemproblémák, az éjszakai látás-káprázás, az astigmia meg a némi magasabb rendű fénytörési hiba gyanúja és viszlát auror élet. Hurrikánként feltörő csalódott dühében akkor azonnal kukázta a legilimenciával és animágiával töltött időt és minden egyebet. Szerencsére Szülei megmentettek mindent és elrejtették, s most ennyi év múltán, lásd valóban jól jöttek. Egykor volt tudásának birtokában sétál oda a férfi asztalához és áll meg előtte. Lelke mélyén a vesztesek nyugalmának megnyugtató érzésével, de a remény soha ki nem hunyó zsarátnokával szívében nyitja szóra szép ívű ajkát. - Jó estét Kolléga! Volna rám néhány perce? - kezdi bársonyos hangján és minden szava olyan tiszta, mint a szándék, mely vezérli. Haja fonatban van, de pár tincs kiszabadult már belőle a hosszú nap végére. Lábán kénylemes, bőrbakancs, hozzá fenyzöld farmert és sötétszürke pulóvert vett fel, de ékszert azt nem visel, ahogyan sminket sem tett magára. Rajtuk kívül senki sincs a tanáriban. Eljött hát az ideje, hogy cselekedjen végre tervezgetés helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem számított senkire igazából, aki ismerné a munkásságát közelebbről, főleg nem ennyire alaposan, hogy egy tavaly megjelent tanulmányát is olvasta volna. Nem azért, mert a kollégák ne lennének eléggé jártasak a tudomány világában, hanem egyszerűen abból indul ki, hogy a szakterülete meglehetősen specifikus. Vannak dolgok, amiket még az egyetemen sem tanít. A kissé zavarban lévő hölgyről - már kezdte megszokni, hogy ha még hagyományosan illedelmes neveléséből adódóan kezet csókol, azzal zavarba lehet hozni embereket - hamar kiderül azonban, hogy maga is az átváltoztatástan ismerője és oktatója.
- Ó, értem. Nem is tudom, gratuláljak-e vagy részvétet nyilvánítsak. Mindenesetre sok szerencsét kívánok, az a biztos - mondja egészen barátságos mosoly kíséretében. Neki még az a sanyarú tapasztalata volt, hogy a diákok fele fittyet hányt az összes alapvető szabályra, amit megtanítani próbált nekik, pedig az átváltoztatástan egy meglehetősen komoly tárgy, ahol ugyebár szükséges lenne alapul venni a szabályokat. Összevissza hadonásztak a pálcáikkal és a lehető legfurább eredményeket sikerült sokszor produkálni. Még az is előfordult, hogy a gyógyítónál kötött ki egyik-másikuk. Akkoriban el is kezdett kopaszodni, de szerencsére a sok stressz hiányában ismét visszanőtt a haja.
- Valóban, hehe, az nem hiányozna. A legkevésbé sem. Egyszer már egy diákom megkísérelt egy sikertelen átalakulást és a gyógyítónál kötött ki, azóta még inkább igyekszem odafigyelni, mielőtt még csökött malacorrú vagy szó szerint megtollasodott diákok szaladgálnának az iskolában. Általában szerencsére csak az egészen elhivatottak fejezik be a képzést. Kegyed is tanult animágiát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Történt egyszer a Szavannán, hogy vadászni indult az oroszlán,
a zebra előtte ott hevert, ránézett és így szólt; ne már haver.
 
Na jó, történetünk nem a Szavannán játszódik, hanem a kastély falain belül, méghozzá pontosan az évnyitó utáni pillanatokban, amikor három eszement és félelmet nem ismerő eridonista férfi úgy döntött, hogy megcselekedik, amit megkövetel a haza. Nem, ez sem igaz.
Teljes mértékben az én ötletem volt és bárhol, bármikor felvállalom majd, mert már unom, hogy minden jöttment azt képzeli magáról, hogy ő a király, aztán semmit se tesz le az asztalra.
A merénylet elkövetéséhez azonban sajnálatos mód szükségem van tettestársakra, ugyanis 1; kell, aki lefoglal néhány tagot, 2; mindig vannak feláldozhatók. Így hű társam lett Bánkúti Gergely és Nemesházi András, akik a Wishről rendelt Bontovich-Holló kettős, mínusz a jóképűség.
Itt szeretném megjegyezni kedves olvasó, hogy sem Kis Laura Grace, sem pedig életem értelme Ifj. Holló Albert semmit, de tényleg semmit nem tudnak az idei év első csínyéről. Majd csak akkor avatom be őket, ha sikerült.
A terv egyszerű, mondjuk. Az évnyitó után hármasunk rohamtempóban sasszézik át az Átriumba, ahol mindannyian a lehető legjobb rejtekhelyeket kihasználva; pókhálós sarok, páncéllovag, ablakpárkány, várunk. Nem pár óra alatt kifundált dologról van szó, hanem valamiről, amit már pár éve tervezek. Ezért tudom jól a menetét annak, hogy pontosan három menő manó hozza a trófeákat, melyeket ellopni csak az előtt van esély, hogy a vitrinbe kerülnének. Itt jön képbe Gergely és András, akik voltak oly idióták , bátrak, hogy bevállalták a sóbálvány átok kiszórását kettőre, így nekem marad egy. Ha ez megvan, már csak meg kell szerezni a házkupát és ha már sikerült az év diákjaként befutnom, azt is. Mert nekem aztán ne egy rohadt könyvet adjanak, hát ki a tökömet érdekli Várffy szarja? Én a kupámat akarom.
Várunk. Nem tudom mennyi idő telik el, de irtó büszke vagyok a két hiperaktívra, mert szájukat alapállásba téve, feszülten várnak a jelre, ami madárfütty lesz. Én lesek. Nézem, hogy ki közeledik, tényleg annyian jönnek-e, mint azt számítottuk és mikor már biztos vagyok a dolgunkban, akkor bizony leadom a jelet.
A megfelelő pillanat eljöttével, mindhárman kiszórjuk az átkot. Gergely és András örömtáncba kezdenek, a kelleténél talán hangosabban, de engem ez sem zavar. Keresek, kutatok megszerzem, amire vágyom. – Kösz srácok! – nézek a két jómadárra, akiknek esküszöm, hogy valahonnan fogok keríteni pontokat azért, mert ennyire jó fejek voltak és segítettek. Nem tudom, hogy kit kell majd érte leszo… öhm izé, meggyőznöm, de megteszem. Meg kapnak egy-egy Fölnagy rettenetet, had érezzék a szeretetem.
Zsákmányaimmal a kezemben én bizony távozok. Lábaimat szedem, s bár a legészszerűbb az lenne, hogy hazáig fussak vagyok olyan bolond, hogy a klubhelyiség felé veszem az irányt. Mert fel akarok vágni. Az sem érdekel, hogy mi lesz a következménye. Lássák már a pökhendi, szaros, nagypofájú elsősök, hogy hiába tartják magukat nagyra. Még porbafingó kis szarosok hozzám képest.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Megkönnyebbül, amikor végre sikerül félretenni a szívesség kérdését. Valahogy feszélyezi, hogy ilyen számítónak gondolja a másik, mert ha még van is benne, azért nehogy már könnyen kiszámítható is legyen. Ugyan már. Na nem mintha titokzatos szeretne lenni, de ha az ember politikus szeretne lenni - egy jogász végzettséggel megtámogatva természetesen -, akkor nem árt mégsem, ha nem tereget ki mindent mindenki orra elé. A tantárgyakról beszélgetni már egész jólesik ezek után.
- Az igen, rengeteg mindent tanulsz. Hány tárgyat vettél fel összesen? - érdeklődik. Ő idén, mint azt már mondta is, beérte az abszolút minimummal. Szabad időre is szüksége van, most kell kapcsolatokat építeni.
- Mhm - veszi tudomásul a tanárokat illető véleményt némi kétkedéssel. Leheletnyit a szemöldökét is megemeli, de hát jó. Olyan politikus válasznak hangzik, pedig melyik iskolában nincs legalább egy laza tanár vagy egy olyan, aki nem veszi komolyan magát se, hát még a tárgyát. Ez szinte már örök érvényű szabály.
- A VAV? A Herzbergben a ZAG van, ami annak megfelelő szintű, itt is elfogadták, amikor jelentkeztem mesterképzésre. Hát... nem is volt különösen nehéz, azt hiszem. De ha az ember rendesen tanul az évek során, akkor semmi sem az szerintem - válaszolja nagyon bölcsen. Persze az is benne van a pakliban, hogy néha az is hasznos, ha az ember gyerekét bármikor korrepetálják szívesen. A bájitaltanból iciripicirit rászorult ugyanis, mert a főzőcske nem erőssége, de végül az is meglett némi kis extra gyakorlást követően egész jóra. - Nincs kedved benézni a nagyterembe inkább? Vagy itt lehet bármilyen enni- meg innivalót szerezni a meghatározott reggeli, ebéd és vacsora között? Egy tea jólesne például egy kis süteménnyel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Berci nagyon szimpatikus volt számomra, azonban a szüleim keményen belém nevelték, hogy a legtöbb kapcsolat, illetve ismerkedés mögött mindig egy bizonyos érdek áll. Ennek megfelelően a háttérben mindig gyanakvó voltam, de azért igyekeztem bizonyos helyzetekben elkövetkeztetni ettől a megállapítástól.
- Felvettem az összes tárgyat, szeretek új ismereteket szerezni, illetve megfelelni bizonyos kihívásoknak - válaszoltam némi büszkeséggel a másiknak. A tanári kötelességeket ellátó személyek terén továbbra is tartottam magam az eredeti álláspontomhoz. A fiú reakciójából azt szűrtem le, hogy nem volt mindenkivel teljesen megelégedve, de részemről nem volt semmi panasz egyik tanárom teljesítményét illetően sem.
- ZAG... milyen érdekes kifejezésmód. Ez így van, remek a meglátásod. Én rengeteget tanulok, és igyekszem kihozni magamból a maximumot, így azt gondolom, hogy nem lesz számomra nagy kihívás itt a VAV - válaszoltam Bercinek teljes megnyugvással, hiszen ezen a téren teljesen biztos voltam magamban.
- Ebben az esetben a konyhát ajánlom, ott nincsen semmilyen megkötés. Annyit eszik, és iszik az ember, amennyit csak akar. A házimanók szívesen teljesítik az összes ésszerű kívánságot. Én például elég gyakran eszem valami finomat ott a megjelölt időpontokon kívül is - ecseteltem nagy beleéléssel Bercinek.
- Egyébként a Nagyteremmel is bepróbálkozhatunk, végül is, teljesen logikus... miért is ne hozhatnák oda a házi manók a kívánt ételt? - osztottam meg a gondolataimat a fiúval, elvégre mindkét opció ideális volt számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Hmm... minden elismerésem - jelenti ki tényleg őszinte csodálattal. Mindig is felnézett azokra, akiket ennyi minden érdekel. Ő a maga részéről már nem szándékszik polihisztori babérokra törni sokkal inkább szeretne egy bizonyos területen lenni szaktekintély. Mindkettőnek megvannak a maga jó oldalai, ám úgy véli, neki sokkal nagyobb hasznára válna, ha inkább kevesebb témába ásná bele magát nagyon, hogy aztán többé-kevésbé kikezdhetetlen tudást szerezzen. Na persze, ettől még ugye bármit tanulhat hobbiból, csak vizsgázni mindenből is ki szeretne. Na ő nem. Akad annál jobb dolga is azért már így a felnőtt kor határán.
- Zaubergrade - osztja meg, mit is takar a kifejezés, ami neki tulajdonképpen magától értetődő. Talán még jobban rá is áll a nyelve, mint arra, hogy VAV. - Akkor bizonyára minden rendben is lesz, és fölösleges aggódásra pazarolni az energiádat. Fektesd tanulásba - válaszolja, nagyon bölcsen. Kicsit még büszke is, hogy ilyen tanácsokat tud adni, hiszen ő az idősebb. Bezzeg, otthon mindig a legfiatalabb. Nála fiatalabbak már csak a testvére és unokatestvérei gyerekei vannak, de az meg egy másik generáció. Meg persze Dorka a maga öt percével.
- Az itt nem tilos terület? Rémlik valami a szabályzatból, de őszintén bevallom, még csak egyszer olvastam el. A Herzbergben biztos, hogy nem kedvelik, ha az ember látogatja, mert zavarná a manókat - feleli elgondolkodva. Egészen fáj az egójának, hogy be kell vallania, még nem tudja kívülről a teljes szabályzatot, hogy bárki mást kioktathasson, ha megszegné.
- Nézzük meg a nagytermet szerintem. Különben is, lassan már vacsoraidő lesz, ha más nem, megvárhatjuk ott - javasolja végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Éppen azt próbálja kimatekozni, hogyan tudna mégis időt tölteni itt minden nap, ha már házvezetőhelyettes. A kísérleti transzfiguráció órái hétfőn és szerdán vannak, az egyik napon elmélet, a másik napon a gyakorlati órák. A magiantropológián csak ebben a félévben van, azt is betuszkolta a hétfőbe. Az elviszi a délelőttöt, a szerda az egész napot, főleg, hogy valakinek a kérvényeket is ellenőriznie kell, illetve jóváhagynia. Ugyan nincs ezer és egy belőlük, de lehet, hogy inkább péntek délelőttre időzíthetné a fogadóóráit, valamelyik rangidős dolgozót pedig kicsit előlépteti és rábízza a formai hibás és javításokkal tele kérvények elutasítását. Ez nem is rossz ötlet, állapítja meg magának, miközben az előtte lévő határidőnaplóban egy táblázatba próbál mindent betuszkolni szépen. Így itt töltheti a keddet, csütörtököt és  a délutánokat minden többi napon, a hétvége a családé. Ha pedig bármi történne, megbeszéli a vezetőség többi tagjával, hogy küldjenek üzenetet, és azonnal jön, amint tud. Olyan vészhelyzet azonban csak nem történik. Vagy mégis? Inkább nem szeretne belegondolni. Kedd délután beszélgethet rendszeresen a vezetőség, vagy csütörtökön, amelyik jobb, majd a másik nap foglalkozik kicsit az újakkal is, a maradék időben pedig szervezhet programokat és fordíthat figyelmet mindenkire, akinek arra szüksége van. Na, alakul a terv, dönti el, és azzal a lendülettel lapoz is egyet, mert már van is egy listája. Az őszi nagy átalakítás pipa, most kitalálhatja a jelmezverseny részleteit, legyen mit a többiek elé tenni véleményezésre, ne csak félkész ötletekkel dobálózzon. Meg az animágia szakkört el ne felejtse péntek délutánról. Hogy lett ilyen zsúfolt az élete, a jó ég se tudja éppen. Már a verseny ötletével szemez éppen - az oldalon annyi áll nyomtatott betűkkel, hogy jelmezverseny, de a részletek nem adják magukat -, amikor megszólítják.
- Jó estét! Rothstein kisasszony, igaz? Miben segíthetek? - kérdezi felpillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Figyeli a férfi ténykedését. Közben arcvonásait sem rest sorra venni, kezve az arcformájától a szemei állásán át egészen addig a tényig, hogy az arcszőrzete alól kivehető száj részt is elemezze. Összeveti magában azzal, ahogyan eddigi ittléte alatt láthatta őt mozogni, hallhatta beszélni. Erős ember benyomását kelti. Kissé talán konoknak is hat, akit a bájolgás csak felmérgesít. A problémákat és minden mást is szemöldök formája alapján, szeret részleteiben látni. Valószínüleg nem elégszik meg majd a "mert csak" jellegű válasszal. Ezért enyhe izgalommal és minden esehetőségre készen érkezett hozzá Elektra. Mire nem jó, ha valaki arcolvasó, igaz? Közben Kedves úr végzett és rápillant. - Igen, én volnék - mosolyog a férfira visszafogottan, de őszinte örömmel, amiért a másik tudja a nevét. Nem is húzza az időt, hiszen azonnal megkapta a kérdést, amire ilyen hirtelen talán nem is számított. Sötét szemei megcsillannak azért az izgalomtól, elvégre tétje van minden szavának. - Nos inkább nem kertelek, azt hiszem azt úgy sem szereti - szólal meg ismét jellegzetes hangszínén - Szeretnék animágiát tanulni, vagyis helyesebben befejezni a tanulmányaimat - mondja ki egyenesen, minden finomkodás és felesleges tiszteletkör nélkül, majd a férfi elé csúsztat egy vaskos dossziét benne az egykori képzése dokumentációjával. Kővágó professzor annak idején igen keményen oktatta őket és nagy reményeket fűzött néhányukhoz. Velük efféle fejlődés naplót vezettetett, melybe ő maga is írt bejegyzéseket, értékeléseket. - Sajnos nem tudtam annak idején befejezni a képzést egy mára elavult gyógyítói diagnózis és saját sértett önérzetem okán. Azonban úgy érzem, talán most, amennyiben Ön alkalmasnak ítél, volna lehetőségem animágussá válni - tekint le a férfira, aki ha csak egy kicsit is jó emberismerő, kihallja szavaiból mennyire vágyik erre az esélyre és milyen elszánt. Elektra tekintete izzó parázsként ragyog, halvány orcáira a várakozás bont rózsapírt. Minden azon áll, hogy kollégája mit felel. Belső hangja szugerálja, de ő meg sem szólal. Néma fegyelmezett figyelemmel várja a döntést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hallgatok, mert érzem az igazgató első szavában, hogy nem túl jót mond most. Próbálok bólogatni, de csak óvatosan. – Öhöm, ig… – Tartok egy kis szünetet – en. Vagy is, igen. – Válaszolok félve. És amikor a papiros és a hozzátartozó toll előttem landol, megragadom és írni kezdem amit diktál az igazgató, aki már nem olyan dühös mint az előtt. Mikor befejeztem, letettem a pennát és bólintottam.
– Értettem. Akkor holnap estig leadni a titkárnőnek. Megértettem. És legközelebb eme írás szerint cselekszem. – Mondom fel a feladatott, igencsak robothangon. Majd még a kelleténél is robotosabb hangon válaszolom. Mint egy felelésnél, csak még annál is jobban. Jól átgondolom válaszom, és megszólalok.
– Nem, nekem éppen írnom kéne a hirdetést. Vagy a HV-nél kéne állnom és elmondani a történteket. – Sorolom a lehetőségeket már sokkal kisebb nehézséggel. Amikor úgy érzem minden kérdésre feleltem válasszal, elköszönök.
– Ha ennyi lenne akkor én nem is zavarom önt. Viszontlátásra. – Összepakolom minden cuccomat és fellendítem a hátamra a táskámat. Majd elindulok a kijárat felé.
Amikor kiérek elfordulok. Egész úton csak azok a mondatok kavarognak a fejemben amit a tanár úr mondott, és a feladat. Amikor visszatértek az Eridon ház klubhelyiségbe leülök, és megcsinálom a feladatot. Majd szépen elindulok az óráimra.
Majd másnap kora reggel elindulok leadni a “szentírást” a tanár úr titkárnőjének. Amikor odaértek beszéltek a nővel, majd átadom neki a küldeményt. Miután végeztem elindulok visszafelé. Útközben pedig beugrok a könyvtárba, mint jutalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az évnyitó konkrétan katasztrófába torkollott, ő pedig azt hitte, hogy attól nagyobb problémája nem lesz, hogy Abigéllel összefutnak. Szerencsére a Abi jól elvolt Elektrával, így nem figyelt arra, hogy Ákosunk éppen miatta vergődik. Sok éve nem látta már a nőt, az elválásuk nem volt éppen a legszebb. Mind a ketten fiatalok voltak és hevesek. Persze azóta eltelt vagy tizenegy év mind a ketten sokat komolyodhattak ezalatt az idő alatt, ennek ellenére mégis rosszul reagált.
Nem volt olyan sok ideje ezen szorongani, mert az este eseményei hamar sötét fordulatot vettek. Valóban hangosak voltak az elsős eridonosok, ami őt is zavarta, de arra nem számított, hogy a Bontovich gyerek teljesen megzakkan és tettlegességig megy velük. El nem tudja képzelni, hogy mit mondhattak azok a kislányok, hogy így kellett reagálni. Nati is mászkált a vacsora közben hozzájuk, ami szemmel láthatóan zavarta Nadiát, azonban ez a jelent végképp betett Neki. Ő maga mire kapcsolt volna már többen odaugrottak, köztük a házvezető-helyettes is. Őszintén meglepődött Rudolf reakcióján, szinte elégedettséggel nézte, ahogy bántalmazzák az egyik diákját. Azt gondolta, hogy birka türelme van Miksával és azért képes ilyen jól elviselni a srác természetét, de most már nyilvánvalóvá vált, hogy kivételezik vele.
Látván, hogy Nadia mennyire zaklatott, úgy döntött, hogy utána ered. Tudja, hogy odabent forrong, de igazgató-helyettesként viselkedett és kontrollálta magát. A Nagyteremnél még látta befordulni a tanári irányába, viszonylag sietnie kellett, ha be akarta érni.
A helyiségbe lépve szerencsére egyedül találja szerelmét, így nyugodtan tudnak beszélni. Hiába ideges, a kezén lévő rögzítő kontrollálja a remegést, így minden nehézség nélkül magukra zárja az ajtót a pálcája segítségével.
- Én vagyok… - Szólal meg csendesen, ahogy a tágas helyiségben az asztalok között közelít a nőhöz. – El sem hiszem ezt a mai estét… ez… kritikán aluli. – Ákosnak sincs semmi türelme a fiatalsághoz, sőt mi több a háta közepére sem kívánja a diákokat, de ez még neki is sok volt. Sajnos a mai tinik egyre inkább ilyenek, hangosak, szemtelenek, mindig mindent jobban tudnak. Egy felnőttnek ezt tudnia kell kezelni.
- Hogy vagy? – Kérdezi bal kézfejével megsimítva a főnökasszony puha arcát, míg kissé reszkető jobbjával Nadia jobb keze után nyúl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Becsukja a határidőnaplót, majd kicsit odébb tolja maga elől az asztalon, ezzel is jelezve, hogy figyel. Van egy olyan érzése, hogy ennek a beszélgetésnek nem mindenki hogyléte lesz a fő témája. Emlékszik egyébként a nőre az évnyitóról, mert ő is az egyik új tanár, és valami olyan tárgyat fog oktatni, amiről eddig még nem is hallott. A tárgy neve nem is rémlik, csak az, hogy fura volt, bár Násztya egykori tárgyaiból is csak a gemmológiát tudná felemlegetni, szóval ebben semmi személyes nincs. A másikat, ha pálcát fognak rá, akkor se tudná.
- Nagyon helyes - bólogat egész elégedetten, amikor a nő közli, hogy inkább nem kertel. Nincs arra szükség. Inti inkább egy laza kézmozdulattal, hogy foglaljon csak helyet és nyugodtan térjen a lényegre. Ő máris összeilleszti szépen ujjai hegyét az asztalra könyökölve, felé fordulva és figyel. Tessék csak mondani, miben segíthet. Reméli, nem valamelyik eridonos okozott galibát, de nem, pillanatokon belül kiderül, hogy Elektrát az animágia érdekli.
- Hmm... mhm... nos, kedves kollegina... sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az animágia oktatást nem lehet félbehagyni és onnan folytatni, elölről kell kezdeni, ebben azonban lehetek a segítségére - válaszolja komolyan. Nem tudja, miért hagyta abba a nő, vagy melyik ponton és hogyan, talán érdemes lenne megtudnia azt is, azonban mivel egy rituáléról van szó az elméleti oktatást követően, sajnos ugye az, hogy abbamaradt, majd felveszi onnan az ember a fonalat, nem opció. Persze előfordulhat, hogy a nő csak szófordulatot használt, ennek ellenére jobbnak látja tisztázni minden későbbi félreértés elkerülése végett.
- Ha nem érzi tolakodónak, kíváncsi lennék a részletekre, hogy pontosan miért is és hogyan és hol. Vannak bizonyos körülmények, amelyek kizárják az animágiát, epilepsziával párosítani például nem ajánlott, de várandós nőknek sem. Szóval nem a személyes kíváncsiságom, viszont ha ezért maradt abba, megköszönném a részleteket, hogy megalapozott döntésre tudjunk jutni - válaszolja végül némi töprengést követően, miközben elgondolkodva vakargatja meg a szakállát is, mintha az segítene a megfogalmazásban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Valóban hasznos dolog az arcolvasás. Ha bárki kételkedett volna ebben, most ím bizonysággal épp a frissen tanárrá avanzsált riporternő szolgált. Mindkettejüket megkímélte a felesleges kása körüli kerülgetéstől, hogy kielemezve a férfit, rögvest a tárgyra tért. Leült a férfival szemben, így tekintete egy magasságba került a kollégáéval. Hiába bizonyultak helyesnek iménti meglátásai, gyomra mégis bukfencet vet, s még kicsit talán el is sápadt, amikor a választ meghallja. Méltósággal viseli a kudarcot. Ezt megfogadta. Azonban értelmezve a szavakat rádöbben, a másik nem mondott nemet. Csupán, ahogyan sejtette, tudni akarja a részleteket. Azokat legfőképp, melyek az elé helyezett dossziéból kimaradtak. Felidézi magában azt a napot, amikor egy kis időre mindent feladott. - Természetesen nem... Kővágó professzor oktatta akkoriban a tárgyat, s ötöd magammal mi voltunk az ő saját kis animágus különítménye, akiknek kikövezni igyekezett az útját, vezessen az bármerre - kezd bele a történetbe, s lelki szemei előtt sorra elevenednek meg a történések élesen kirajzolódó, színes vágóképei - Aurornak készültem. Mindent megtettem, hogy az lehessek. A legjobb akartam lenni. Tanultam éjjel-nappal a felvételi tárgyakat és a legilimencia mellett az animágiát. A rituálé legnehezebb részét is egy rontással sikerült megcsinálnom - mosolyodik el saját ügyetlenségén lágy nosztalgiával. Mivel úgy a hónap felénél kitüsszentette a mandragóra levelet. Még aznap odament a Professzorhoz, kért egy másikat és kezdte előről. - Aztán hála az ő közbenjárásának elmehettem a Sárkányölőre egy előfelvételire, ahol a szemem miatt mondhatni azonnal megakadtam a rostán. Soha nem mehettem volna terepre... - komorodik el hangja, ennek a nyilvánvaló tragédiának a kinyilatkoztatásától, miközben egy rakoncátlan sötét tincset a füle mögé tűr, majd folytatja - Egy világ omlott össze bennem és persze azt tettem, amit egy sértődött, dacos kamasz ilyenkor szokott. Tomboltam egy kört, hogy utána felégetve minden hidat magam mögött, hagyjam az egészet a fenébe - vonja meg vállát, mert ez már sajnos így esett és nem tud változtatni rajta, s talán jobb is ez így, ahogy lett - Egy nyáron át azon tépelődtem, mihez is kezdhetnék. Végül egyetemre mentem és újságíró vált belőlem. Hogy most, ennyi év után ismét megpróbálhassam - fejezi be mondandóját, melyből a férfi megismerhette a fiatal, forrófejű, rellonos Elektrát, akinek az álma semmivé foszlott, mégsem hagyta, hogy az élete is galyra menjen. Továbbá azt a nőt, akinek van bátorsága újrakezdeni. Bölcsebben, érettebben, de ugyanolyan elszántsággal és hittel. Ezután hősnőnk mélyet sóhajtva, átható tekintetű sötét szemét Kedves úrra függesztve várja, elegendő információval szolgált-e számára. Teljesen biztos benne, hogy nem várandós, ahogyan abban is, hogy epilepsziában sem szenved. Agyában szerencsére a ráomló régi rádió épület sem tett kárt. Erről papírjai is vannak. A memóriája pedig szinte ugyanolyan jó, mint az amnéziát megelőző időkben. Csupán magára az omlás pillanatára nem emlékszik. Viszont a kómában töltött időről is vannak már halványan derengő foszlányai. Főleg hangok és érzések.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ujjai hegyét összeérinti, majd kicsit húzza őket egymástól, éppen csak egy centire hozzávetőlegesen, aztán újrakezdi a műveletet, miközben hallgatja a nő történetét. Még mindig kicsit sok a fölösleges részlet, de nem teszi szóvá inkább. Legalább a bájcsevejt ugrották, azt is értékeli.
- Nem maga az egyetlen, akit nem vettek fel oda. Ettől az élet még megy tovább - állapítja meg. Mellékesen ő sem jutott be az aurorképzőbe. Ha sikerült volna, most bizonyára nem itt lenne animágiát oktatni, viszont azóta sikerült megtalálnia azt, amiben igazán jó. Ha volt türelme a nőnek, akkor azóta bizonyára már ő is tudja, hogy nem csak aurornak lenni értelmes dolog, sok egyéb lehetőség is akad.
- Az animágiát ezért nem lett volna érdemes abbahagyni. Bár egy egyszerű boszorkány vagy varázsló nem sok hasznát látja, nem én vagyok az egyetlen nem auror, akinek mégis hasznára vált - szólal meg aztán pár pillanatnyi csendet követően, miután a nő befejezte a mesélést. Leengedi a kezeit maga elé, alkarjait elnyújtva az asztalon egymás mellett, az asztal szélével párhuzamosan, és megköszörüli a torkát.
- Nagyon szép történet volt a dacos kamaszkorról és megtört álmokról, de sajnos még mindig nem lettem okosabb azt illetően, hogy mi az a bizonyos diagnózis. A válaszom csak ezen áll vagy bukik jelen pillanatban, na meg azon, hogy megígéri, hogy ha valami történik, nem hagy csapot-papot és szalad ki a világból is. Ha ebben meg tudunk egyezni, szívesen segítek befejezni - osztja meg a véleményét a mondandója ellenére egész barátságosan, szinte már atyai jóindulattal. Örül annak, ha akadnak érdeklődők, csak arról szeretne megbizonyosodni, hogy komolyan is gondolják. - Természetesen köztünk marad bármi, amit mond. Ezt meg is ígérhetem. Nos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Sosem szeretett beszélni róla, most mégis kénytelen. Őszintének kell lennie, vagy végleg búcsút mondhat az animágiának. Erre a férfi hanghordozásából is azonnal rájött, mely bár nem türelmetlen, vagy goromba, mégis arra ösztökéli, hogy valljon. Szégyenli a probléméját. Olyan nevetséges, hogy emiatt törnekdarabokra egy álmot. - Szemproblémáim vannak - kezd bele tehát a diagnózisba éreszhetően rossz szájízzel - Az egyik, az éjszakai fényudvar látás, ami azt jelenti, amikor sötétbe nézek, a pupillám túlságosan kitágul, így több fényt enged be a szemembe. Ezért a fénysugarak eltérően törnek meg és ez glóriaszerű látást idéz elő nálam, illetve csökkenti a kontrasztérzékenységemet. - magyarázza miközben ujjait ölében összekulcsolja, hogy ne doboljon velük idegességében - Ha ez nem volna elég, van még hozzá egy kisfokú astigmiám, vagyis belső szemtengely ferdülésem, meg némi magasabb rendű fénytörési hiba gyanúja, amit mára kizártak - fedi hát fel titkát, hogy ezzel együtt sorsát immár a férfi kezébe tegye. Elfogadja tőle, ráadásul garantáltan méltósággal természetesen, ha visszautasítja, mert ezek is kizáró okokká váltak. Azonban ssalódását úgy érzi kevéssé tudja majd éles vonásai mögé rejteni miután kilépett a tanári ajtaján. Megigazítja szemüvegét, majd tekintetét a vele szemben ülőre függeszti, Lálektükreiben feszült figyelem csillan. Várja az ítéletet, mint annak idején a Sárkányölőben, csak az évek teltek el, de az izgalommal vegyes aggodalom ugyanolyan torokszorító maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Türelmesen várja meg a választ, majd fejét csóválva pillant a nőre. Nem tudja eldönteni, hogy ideges legyen-e vagy nevessen a válaszon, végül valahol a kettő között maradva grimaszba csavarodik a szája.
- Mit ne mondjak... ezért kár volt abbahagyni az animágiát. Sőt, szemüveges aurort is láttam már néhányat, lehet őt kevésbé inkompetens barom felvételiztette - közli, a mondat végét már inkább csak magának dünnyögve. Őt legalább azért nem vették fel, mert egyértelműen elbukta a fizikai erőnlétre fókuszáló részét a vizsgának. Konkrétan akkorát esett lendületből, hogy azt lehet még azóta is emlegetnék, ha nem cserélődött volna le rég a tanári kar. Ha ettől még befejezi az egészet, talán még esélye is lett volna, viszont szerencsétlenségére kicsit le is sérült, következő évben pedig már nem is próbálkozott, hiába ajánlották. Lehet, hogy kevésbé dacos is lehetett volna, és ma teljesen más lenne az élete, de akkor meg nem itt ülne. Így is megkérik néha szívességekre, tekintve, hogy macskaként, nem túl feltűnő ismertető jeggyel könnyebben szerez meg bizonyos információkat, mint sokan mások.
- Amíg szemüveg nélkül tovább lát az orránál, én nem látom okát, hogy ne tanulhasson animágiát - jelenti ki végül határozottan, és újra maga elé húzza a határidőnaplót, felcsapva azon részénél, ahová dátumra pontosan időpontokat jegyez fel.
- Bár az oktatást már egyszer megkezdte, sajnos abból nem vagyok hajlandó engedni, hogy újra átvegyük az elméletet is. Nem vállalom a felelősséget az esetleges hiányos információkból adódó anomáliákért. Szóval, kedves Rothstein kisasszony... mit szólna a jövőőőő... - elnyújtja a szó végét egy üres időintervallumot keresve, ahová be tudna tuszkolni egy másfél órás konzultációt.  - Kedden tíz óra, csütörtökön tizenegy óra vaaagy... pénteken tartom a szakkört, de valamiért gyanítom, hogy nem szeretne a negyedikesekhez csatlakozni. Vagy tévedek? Ha mégis, akkor négy órától lesz a kandallóknál a keleti szárnyban, az első emeleten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglepi a válasz. Leginkább annak halkabbra fogott második fele, melyet persze tökéletesen hallott. A füle legalább kifogástalanul működik és most már a memóriájára sincsen panasz. Egyelőre kivár a reakcióval, hiszen ez még bármit jelenthet. Akkor folytathatta volna. Lehet az következik, hogy viszont mostmár nem, mert túlkoros. Megfeddi magát belső narrálója amiért kamaszként dacból, dühből és egyéb frankfurti levessel felérő érzelmi katyvaszból sutba dobott mindent. Fiatalság - bolondság, mondják. Azonban a professzor folytatja, s hősnőnk szemei prezentálják amiről az imént beszélt. Pupillái hatalmasra tágulnak izgalmában, melytől szemei mondhatni feketékké válnak. Pislognia kell párat, hogy megelőzze a férfi képletes glóriával felruházását. Azért szentként még nem tekint Kedves úrra. - Kezelem a helyzetet. Vagy szemüveg van rajtam, vagy kontaktlencse - veti közbe halkan és bólintva párat, hogy azután el merjen engedni egy felszabadult sóhajt, hallva kérésére a határozott áment. Szép ívű ajka ekkor őszinte és boldog mosolyra húzódik annak ellenére is, hogy át kell ismételnie a képesség elsajátításának elméleti részét. Itt helyben megfogadja magának, hogy felkészül, s a férfi nem fog csalatkozni tudásában. - Elek, kérem - ajánlja vidám hangszínen - Elvégre azért kollégák vagyunk - követi tekintetével a naplót sorjázó férfi minden rezdülését. Hangján hallja, nem várt plusz feladat számára, hogy órarendjében elhelyezze. Várakozva hallgat, s idézi közben maga elé saját határidő naplójának heti bontását. Lelki szemei előtt ott áll a dupla oldal, rajta minden időponttal. - A kedd tíz óra tökéletes és igen, ha kérhetem ez az egész tanulás dolog, maradjon köztünk. Tudja az én szakmámban egy ilyen képességet jobb titokban tartani - vonja meg vállát amolyan, ez van ezt kell szeretni felhanggal, majd miután még pár dolgot megbeszélnek az elméleti óra lefolyásával, szakkönyv és eszköz igényével kapcsolatban, Elektra köszönetet mond a férfinak, majd csupán egyelőre lélekben ünnepelve elhagyja a tanárit, s nem sokkal ezután a Kastélyból is hazaindul.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Őszintén remélte, hogy nem fogja őt kollégája előbbi, kissé szerencsétlenül sikerült bemutatkozása alapján megítélni, és együtt tudnak majd úgy dolgozni, hogy komolyan vegye őt a férfi, elvégre nem volt már tinilány, még ha most kissé úgy is viselkedett. Hiába volt gyereke, és dolgozott már egy évtizede, a felnőtt léttel olykor meggyűlt a baja Abigélnek.
Szerencsére azért a férfi sem volt egy megcsömörlött aggastyán, kedves szavait pedig a nő egyből apró nevetéssel jutalmazta, mielőtt még eszébe jutott volna azon eltűnődni, vajon viccelt-e, vagy épp most figyelmeztette, hogy addig fusson, amíg megteheti.
 - Köszönöm szépen - rogyasztotta meg ismét térdeit Abi. Gyorsan össze is szaladt a szemöldöke, mert nem értette, hogy ezt is minek kellett most csinálnia. Gyorsan folytatta is a mosolyturnét, hiszen tudta, bájával sok hülye helyzetből kivághatja magát, ha más nincs, és talán Kedves erre fog koncentrálni, és nem arra, hogy közben milyen tornagyakorlatokat lejtett.
 - Nekem jobbára csak tankönyvi eseteim voltak, vagyis csak olvastam róla, hányféle módon és mennyire félresikerülhet a dolog, látni csak keveset volt szerencsém. De az a kevés is eltántorított tőle, hogy magamon kísérletezzek.
Megrántotta a vállát, mintha semmiség lenne. Nem is igazán félt tőle, tényleg, mert tudta, hogy meg tudná tanulni, csak..
 - Igazából jól érzem magam a saját bőrömben, és jobb nekem tollas hát vagy szőrös lábak nélkül - felelte ismét elvicceskedve a dolgot. Pedig nagyon is komoly volt, a szőrtelenítés hosszú procedúra még varázslattal is. - Ön felis catus alakot ölt, jól tudom?
Kíváncsian csillant egyet a szeme, de persze esze ágában nem volt bemutatót kérni, hiszen egy elismert professzorral társalgott, nem egy mutatványossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Muszáj volt kiszakadnom abból a közegből, és rendbe tennem a gondolataimat, mielőtt bármilyen döntést vagy javaslatot is nyújtanék be az igazgató úrnak. Ő is ott volt, természetesen tapasztalta a történéseket, de úgy mint tanár, s nem mint szülő. Neki nem ült a sorok közt gyermeke, így benne valószínűleg egész másként csapódhattak le az események. Forrtam a dühtől, nagyon sok minden aggasztott tanárként és szülőként egyaránt. Hogyan is vetemedhet egy felnőtt férfi ilyesmire? Normális?
Belegondolni is rossz volt abba, hogy mi lett volna, ha mondjuk épp Natália az, akire kezet emel. Az mondjuk egész biztos, hogy akkor nem hagyta volna el a helyszínt élve. Ahogy azon se tudtam túltenni magam, hogy egy házvezető hogyan volt képes hidegvérrel végig nézni az eseményeket. Merlinre, hálát adtam a sorsnak, hogy Natália nem az Eridon asztalánál ült. A sok gondolattól persze meg is fájdult a fejem, az asztalomhoz ülve elkezdtem masszírozni a halántékomat, hogy picit lenyugtassam magam, amikor észrevettem belopakodni Ákost. Őt mindig jó volt látni, most sem zavart a jelenlétével.
Szavaira csak megráztam a fejem, ezzel is utalva arra, hogy mennyire csalódtam az egyik kollégámban.  - Őszintén? Fel tudnék robbanni a méregtől. - kezdtem bele, miközben felkeltem a székből és odaléptem Ákos mellé.
- A lányom vállalhatatlanul viselkedett, és úgy éreztem, hogy ott helyben leég a bőr az arcomról. Pontosan neki kellene tudnia csöndben maradni, hát mire neveltem? De ha még csak ez lenne. Miksa kihúzta a gyufát. Éppen, mikor kiemeljük a nevét, így viselkedik? Nem fér össze a kettő, érted? Mire jutalmazzuk most mégis? Ezt nem lehet elengedni egy ejnye-bejnyével. Rudolfról már nem is beszélve, szó nélkül végig nézte, hogy mit művel Bontovich. Egy házvezető nem viselkedhet így, erről ha nem én, majd az igazgató úr egész biztos, hogy beszélni fog vele. És nem csak tanárként dühít ez, hanem mint anyaként. Szülőként voltam tanúja annak, hogy egy diákot bántalmaztak. Érted? Ha ez kiszivárog az iskola falain kívülre, ebből oltári nagy balhé lesz. Szóval azt sem tudom, hogy intézzük azt, hogy senkinek ne járjon el a szája, de itt házon belül is rendeződjenek a dolgok - egy szuszra panaszoltam el mindent Ákosnak, majd hozzábújtam. - Mit kéne tennem? - persze ötleteim voltak, de úgy őszintén, azokból semmi sem tűrte a nyomdafestéket.