Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Harmat Betti – Elkapnak
Fejetlenség Folyosója
Kezdő hozzászólás
Este kilenc órakor úgy döntök, hogy elmegyek a panzióba az ottani bulira. Odaérek, és gyorsan elragad a buli hangulata, így nem veszem észre, hogy már majdnem fél tizenkettő felé jár az idő. Amikor az órámra nézek, látom hogy túl késő van. Gyorsan elfutok, mint Hamupipőke, csak én nem vesztem el a fél pár cipőmet. Na mindegy.
Odaérek a kastély bejáratához, gyorsan feltérképezem az épületet, aztán bemegyek, és elkezdek futni a bal oldala felé. Biztos vagyok a lépteimben, de már útközben rájövök, hogy nem jó felé fordultam, és eltévedek. Egy számomra ismeretlen folyosóra érkezek, ahol elkezdek előre futni, de valakivel összeütközöm, és a földre esek. Gyorsan felállok, kicsit leporolom a ruhámat és felsegítem a lányt is. Megvárom míg ő is rendbe teszi magát egy kicsit, aztán szólalok csak meg:
– Szia! – Köszönök neki, majd bemutatkozom. – Az én nevem Fekete Nonó és harmadikos eridonos vagyok. – Veszek egy mély levegőt és folytatom. – Téged hogy hívnak?  És hanyadikos vagy? – Kérdezem meg az első kérdéseket, majd utána a tekintetem a ruháján lévő csillogó jelvényen akad meg. Amire az volt írva hogy “Prefektus”. Óó! ez nem jó Nonó, ő egy prefektus. Gyorsan kimagyarázom magam.
– Öhm. öhm. Én a panzióba mentem… az ottani… bulira… De nem… néztem… az órát... és ezért vagyok… most… itt. – Mondom dadogva. És halálra rémülve várom hogy lekiabálja a fejem
vagy kioszon egy kicsit hogy miért nem vagyok a hálókörletemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Elhagytam valamit. El akartam indulni az igazgatói irodába, de őszintén szólva még sosem voltam az igazgatóiban. Ezért elindultam valamerre és az első prefektust megszólítottam útmutatás gyanánt. Megkérdeztem tőle, hogy merre van az iroda. Megkaptam az útmutatást. Már a tanári környéke felé jártam, amikor valaki kilépett. Kósza Lili, beszéltem velle egy kicsit majd tovább mentem. Már az ajtó előtt álltam. Beléptem és egy csodaszép szoba tárult elém. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy itt lehetek. Az ablaknak háttal állt egy szék. Papírok széjjel voltak szórva az asztalon és a földön. Felvettem párat össze rendeztem aztán letettem az asztalra. Az első lapon, az áll, hogy: Fekete Nonó fogadása péntek délután négy órakor. Ránézek az órámra és látom, hogy még csak fél három van. – Kicsit előbb érkeztem. Sebaj, leülök az egyik székre és addig olvasok, úgyis van nálam egy könyv. – Előveszem az “Egy cirkuszos négy élete” – olvasok egy fél órát és benyitnak. Gyorsan, el teszem a könyvet, hogy ne legyek illetlen. Egy férfi lép be, és leül az asztal mögötti székre. Várok egy kicsit. Még megszólal az igazgató. Mert pont úgy néz ki mint ő és ha ott ül, akkor valószínűleg ő az. Várok egy kicsit, amíg megszólal az úr.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Várok egy kicsit és belép az igazgató. Köszönök – Jó napot! Bocsánat, legközelebb kint várok. – Hát, lehet kicsit mérges lesz. – Öhöm, és szedtem össze. – Mondom, várva a mérges arcot. Aztán amikor megtalálja a keresett papírt, megnyugszom. – Igen, Fekete Nonó. – Mondom, hogy tudja. Körbe pillantok és a következő kérdésre az igazgatóra terelem tekintetem. És nekikezdek. – Elhagytam valamit. És már megkérdeztem útközben egy iskola társat, de nem látta ő sem. És azért jöttem ide, mert hallottam, hogy másnak is eltűntek a holmijai. Sophie Tepes-é is és mivel egyikünké sem került elő, gondoltam utána kérdezek. Hátha látta. Nekem a varázspálcám, neki pedig a nyaklánca. És érdeklődni szeretnék, látta-e valaki, vagy látta-e valakinél esetleg valamelyik tanár. – Mesélem, aggódó arccal és reménykedem, hogy tud segíteni. A taláromból előhúzok egy borítékot és kihúzok belőle egy fényképet, leteszem az asztalra az igazgató elé.
– Nézze, így néz ki. Látta esetleg? – kérdezem az igazgatót. Leteszem és összekulcsolom én is a kezemet, türelmesen várakozom. Elkezdek gondolkodni: “mi lesz a következő programom ez után?” – Eszembe jutott – “Ja igen, találkozom Zselykével és tanulni fogunk. Aztán elmegyek a klubhelységbe olvasni tovább” Tovább várok, az igazgató gondolatára, és segítő ötletére.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bólogatok. Meglep az igazgató mondata. – Igen… öhöm, nem terveztem. – Kuncogok. – Nem, nem próbáltunk. – Egy csodás ötletet ad az igazgató. De megpróbálom majd. – Megoldom, mert Shopie megtudja idézni a varázslatot. – Mosolygok. Reménykedem, hogy be fog válni az igazgató javaslata – Köszönöm a segítséget. – Nem, az sem volt meg, serintem megpróbáljuk. Aztán ha nem megy akkor kiírjuk. – Bólogatok örömömben. Tudtam, hogy az igazgatót kell megkérdeznem, mert ha nem is látta akkor ötleteket tud adni a keresésre. – Nem, nem mondtam. Nem jutottam a házvezetőhöz, ezért nem mondtam neki. – Semmivel. – Sóhajtok. Nem is tudom, hogy oldottam meg. – Nem tudom, hogy oldottam meg. – Mesélem, az igazgatónak. Aki még mindig gyanakvóan figyel engem. – Shopievel most egy ideje nem beszéltem, de holnap megkeresem és megkérdezem előkerültek-e a cuccaink. És kirakom hirdetőbe is. – Mosolygok a férfira aztán a táskámba bujok és előveszek egy fóliát, elveszem az igazgató elől a fényképet és beleteszem. Majd utána hosszan szemezek az illetővel. Nagy csönd terül az egész szobára. Csak az óra kattogását lehet hallani. A csendet egy éppen leesett könyv töri meg. Felállok és visszateszem a helyére. – Kész. – Mondom és vissza ülök a székbe. Várok Antonra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hallgatok, mert érzem az igazgató első szavában, hogy nem túl jót mond most. Próbálok bólogatni, de csak óvatosan. – Öhöm, ig… – Tartok egy kis szünetet – en. Vagy is, igen. – Válaszolok félve. És amikor a papiros és a hozzátartozó toll előttem landol, megragadom és írni kezdem amit diktál az igazgató, aki már nem olyan dühös mint az előtt. Mikor befejeztem, letettem a pennát és bólintottam.
– Értettem. Akkor holnap estig leadni a titkárnőnek. Megértettem. És legközelebb eme írás szerint cselekszem. – Mondom fel a feladatott, igencsak robothangon. Majd még a kelleténél is robotosabb hangon válaszolom. Mint egy felelésnél, csak még annál is jobban. Jól átgondolom válaszom, és megszólalok.
– Nem, nekem éppen írnom kéne a hirdetést. Vagy a HV-nél kéne állnom és elmondani a történteket. – Sorolom a lehetőségeket már sokkal kisebb nehézséggel. Amikor úgy érzem minden kérdésre feleltem válasszal, elköszönök.
– Ha ennyi lenne akkor én nem is zavarom önt. Viszontlátásra. – Összepakolom minden cuccomat és fellendítem a hátamra a táskámat. Majd elindulok a kijárat felé.
Amikor kiérek elfordulok. Egész úton csak azok a mondatok kavarognak a fejemben amit a tanár úr mondott, és a feladat. Amikor visszatértek az Eridon ház klubhelyiségbe leülök, és megcsinálom a feladatot. Majd szépen elindulok az óráimra.
Majd másnap kora reggel elindulok leadni a “szentírást” a tanár úr titkárnőjének. Amikor odaértek beszéltek a nővel, majd átadom neki a küldeményt. Miután végeztem elindulok visszafelé. Útközben pedig beugrok a könyvtárba, mint jutalom.