38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Átrium - összes RPG hozzászólása (2164 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 72 73 » Le
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 21. 17:25 Ugrás a poszthoz

Yarista

- Csak nehogy én lepjelek meg.
Válaszol rá nyugodtan, mosolyogva. Na igen, ismeretes, hogy az önbizalomnak nincs híján a drága. Az ő kezében is ott a pálca, és ismer olyan varázslatokat is, melyeket itt nem is tanítanak. Köszönjük Shanes néninek, hogy Rafaelt kérte fel keresztapjának, így aztán a férfi sok időt tölt vele és olyan dolgokra is megtanítja az igen fogékony kislányt, melyek bizony nem a korának megfelelőek, például már ismeri a részleteit is annak, hogyan is kell embert lóherévé változtatni.
- Ha gondolod, szólhatok az érdekedben.
Huncut kis mosoly jelenik meg a szája szegletében, persze nem gondolja komolyan, de, ha a fiú ennyire szeretné, akkor lesz olyan jószívű, hogy mindent elkövet az ügy érdekében. Mondjuk, megemlíti, hogy pálcát fogott rá a fiú és elfelejti azt, hogy ő sem volt védtelen.
- Párterápiára? Néha neki kellene elmennie rá.
Ez csak úgy kicsúszott, persze, komolyan gondolta, de annyira nem szerette volna kimondani, mert még a végén egy erre tévedő portré vagy ember pletykát szül belőle, aminek eredménye egy hatalmas nagy botrány lenne, amihez nagyon nincs most kedve, mert akkor minden szülője és hozzá közelálló ember annyira megharagudna rá, hogy azt többé nem tudná kimagyarázni.
- Négy gyereke van. Ha többször is óvatlan lett volna, akkor több lenne. Illetve két babája meghalt, mert beteg volt. Nem hisz az abortuszban, meg ilyen dolgokban. Blankára majdnem ráment a házassága.
Túl sokat beszél, nem képes előtte gondolkozni, ha beindul a nyelve, akkor valahogy nem sikerül megfékeznie, pedig jobb lenne.
- Huncut? Tetszik neked? Mondjuk nem gáz, csak érdekel.
Furcsa kérdés, de ezt most valahogyan jogosnak érzi a dolgot és tényleg érdekli a válasz is. Közben persze nézi a képeket és azokat, akikről tudja, hogy ki, illetve nincs rajta senki gondosan összepakolja.    
- Biztos vannak, Hidoi azt mondta az aranyvérűek mind kattantak és ne lepődjek meg semmin. Megnyugvást tényleg nem adna, de azt már tudom, hogy aranyvérű. Talán vannak feljegyzések arról, hogy kik voltak itt aranyvérűek akkor. Hányan lehetnek? Úgy házanként negyvenen? Áh. Ez nagyon gáz.  
                                                                    
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. február 21. 17:27
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 21. 19:25 Ugrás a poszthoz

Próba

Izgatottan futottam végig a folyosókon. Az úti célom a Déli szárnyon, az első emeleten található próbaterem volt. Még sohasem jártam itt, de ezen kívül már rengeteg darabot próbáltam, illetve rengeteg musicalt láttam, a megformálás stádiumában anyukámnak köszönhetően. Az alma nem esik messze a fájától, amiből következik, hogy hozzá híven én is örököltem valamennyit az ő rendkívüli tehetségéből. Az arcomon a mosoly fülig szaladt, mert eszembe jutott, milyen viccesek voltak olykor azok a próbák, amiket láttam, és amiken szereplőként én is részt vettem. A nevetések, amikor már annyira fáradtak voltunk, hogy legszívesebben otthagytuk volna az egészet, persze végül sohasem hagytuk ott és a munka végül meghozta ragyogó gyümölcsét. Rohanó lábaimat és gondolataimat egy ajtó állította meg. Itt vagyok! Vettem egy mély levegőt és egy csöppnyi habozás után benyitottam és a fejemet berakva bekukkantottam a helyiségbe. A teremben muzsikaszó hangzott.  Előttem megjelent az egyik, számomra legjobb dolog a világon, a színpad. Picike és otthonos, gyönyörű bársony függönyökkel és lépcsőkkel, hogy fel lehessen rá jutni. A tekintetemmel megkerestem a művészbejárót is. Milyen otthonos! A színház varázsa, mint mindig ugyanúgy most is elfelejtetett velem mindent és szinte öntudatlanul, kábultan és megbabonázva léptem be, miközben finoman becsuktam az ajtót magam után.  Beljebb hatalmas ablakokra lettem figyelmes, melyeknek párkányaira kényelmesen le lehet ülni. Ez nagyon jó megoldás! Ezek mellett székek is vannak természetesen, de az az érzésem, hogy a párkányt jobban fogom kedvelni. Annyival hangulatosabb!  A jelmezek tárolására szekrényeket helyeztek el. Ahogy megfordultam, hirtelen azt hittem, hogy otthon vagyok. Az ajtó mellett egy hatalmas tükör állt, pontosan ugyanolyan, mint otthon a szobámban. Emlékszem, hány órát töltöttem előtte a tánclépéseket gyakorolva vagy épp spárgára tágítva. Három éves korom óta táncolok, hamarabb, mint járni meg tanultam volna! A tükörben egy alakra lettem figyelmes. Ahogy abba az irányba fordultam megláttam Inedrát.
-Szia!-Köszöntem neki. Nem vagyunk még valami sokan, biztos a többiek kicsit később futnak majd be. Remélem nem fog fennhéjázónak tartani, de egyszerűen nem bírom megállni, hogy itt van ez a tükör! Fogtam magam bemelegítettem és sorban lementem bal-, jobb- majd angol spárgába. Majd, egy hirtelen felindulásból oldalra fordultam és lehúztam a lábamat a fülemig. Örültem, hogy még mindig meg tudom ezeket csinálni, ugyanis itt nem sok idő jut a táncgyakorlásra. Na, majd most! Majd egy hídból hátra boglival felálltam é forogtam egy fuettét. Majd boldogan távolodtam el a tükörtől. Az izmaim kellően bemelegedtek és Inedrán kívül még úgy sincs itt senki, aki láthatta volna.  Ő meg szerintem nem nagyon figyelte, legalábbis remélem, most azonban ideje abbahagyni, mert nem akarok feltünősködni...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 22. 16:24 Ugrás a poszthoz

Túlélőtárs Grin

Egyszerűen csodálatos fél órát tudhatott magáénak, csak éppen végződhetett volna máshogy. Nem szidott magában se semmit, hiszen nem látta a hibát sem magukban, sem a berendezésben. Ez utóbbiban nem is volt, a hülyeség pedig nem hiba, nevezhetjük betegségnek, vagy vírusnak, ami folyamatosan terjed. Hát ők elkapták, és egy zuhanás lett a vége.
Ő maga szerencsésen megúszta, majd figyelmen kívül hagyva fájdalmait már háztársnőjétől érdeklődött az ő állapotáról. Fel is tápászkodott, a romokon kívülre jutott, majd elindult a másik felé. Lábát csak húzta maga után, felemelni nem volt képes, ám ez akkor cseppet sem érdekelte, inkább a lány, ő akkor fontosabb volt. Felelősséget érzett, mert lehet, hogy nem az ő ötlete volt, hogy telepedjenek fel a berendezésre, de ő az idősebb, és lehetett volna egy kicsi esze. Talán bűntudata is volt, de mikor megnyugtatta Lagger végül, hogy nincs baja, akkor sóhajtott egyet. Mintha egy kő esett volna le szívéről, de azt a megkönnyebbült érzést is maga mögött hagyta, mert rájött a nevetés, épp úgy, ahogy társára. Nem nézte hülyének, hiszen ez a szituáció végképp a lehetetlenek közé tartozik.
- Én is megvagyok, köszi - mondta végül, mikor lenyugodtak izmai. még egy kisit közelebb csoszogott, amennyire csak tudott, majd ismét a másik szerencsétlenre nézett.
- Segítsek, fel tudsz állni? - jött elő belőle a hirtelen segítőkészség, ami ritkán nyilvánul meg, és akkor is csak családi körben, de ez a lány kihozta belőle. Meg vannak kivételek, de azok csak kivételes helyzetekben lépnek életbe. Ez nevezhető annak, meg sok mindennek egyébként, de a lényeg, hogy kedvesség is van még benne, és elő is tört. Igenleges válasz esetén természetesen segít neki, másképp pedig hagyja, hogy egyedül csinálja, hiszen nem akar tolakodó lenni.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. február 22. 16:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. február 22. 19:41 Ugrás a poszthoz

Lótt

Igazából nem lett volna okom nevetni, de az, hogy zuhantam pár métert, nem tette meg nem történtté a röhögőgörcsömet. Inkább még ha ez lehetséges, fokozta is. Az egész nagyon abszurd volt, és miután biztossá vált, hogy nem torkolt tragédiába a dolog, végre kinevethettem magunkat, úgy igazán. Igyekeztem erőt venni magamon, kicsit ellazítottam az arcizmaimat, és kitöröltem a szememből a nevetés, és az enyhe fájdalom okozta könnyeket. Felpillantottam Lotte-ra, aki a segítségét ajánlotta fel a felálláshoz.
 - Hááát... - gondolkoztam a válaszon, és a lehetőségeimet latolgattam. A karom eléggé sajgott, nem akartam megkockáztatni, hogy esetleg rongybabaként zuhanjak vissza a padlóra, ezzel további lila foltokat szerezve magamnak. Sejtettem, hogy már így is fájdalmaim lesznek a mozgástól napokig. - Jó lenne, ha segítenél, nem nagyon tudok rátámaszkodni a karomra.
Miután ezt kimondtam, a lánynak arra a lábára siklott a tekintetem, amire láthatóan nem igazán akaródzott rátámaszkodni. Kicsit kellemetlennek találtam a helyzetet; bizonyára nem lesz neki kellemes, ha a teljes testsúlyommal húzom majd lefele. Azonban már a kezét nyújtotta felém, én pedig a bal mancsommal ösztönösen belecsaptam, és felhúztam magam, figyelve arra, hogy ne terheljem túlságosan. Ezalatt az idióta vigyor nem kotródott el az arcomról, de már kicsit csillapodott. Ahogy stabilan megálltam a lábamon, az egészséges kezemmel leporoltam magam, és a csillárra pillantottam. Eléggé siralmas látványt nyújtott. Nem csak az azt tartó csavar, hanem a plafon egy darabja is kivájódott a falból, ami földet érve ezernyi darabra szóródott. A barokk stílusú csillár szépen kovácsolt szegélye némileg meggörbült, az apró cicomák nagyja lepattant a helyéről. Mivel a csilláron éppenséggel nem voltak gyertyák, nem ütött ki tuzvész, aminek igencsak örültem. Azonban így sem voltunk épp jó helyzetben.
 - Mit gondolsz, takarítanunk kéne, vagy csak settenkedjünk el, minta mi sem történt volna? - fordultam Lotte felé, halványan felvont szemöldökkel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 24. 13:44 Ugrás a poszthoz

Letícia Grin /Bocs, de ezt muszáj volt/

Amint felajánlotta segítségét, már reagált is rá a lány, ami ugyan kissé habozó, bizonytalannak minősült az elején, végül kisült belőle a lényeg, ami az igenleges válasz volt. Jobbját már nyújtotta is feléje, amibe a másik a baljával kapaszkodott bele. Szerencsétlenségére először véletlenül jobb lábára támaszkodott, ami hirtelen, és szúró fájdalomérzettel jelzett vissza, hogy ezt bizony rosszul tette. Arca abban a pillanatban eltorzult, de amint súlyát a másik végtagra helyezte, már jobbnak látszott a helyzet, és Lagger is álló helyzetbe került már addigra. Végül az ő arcára is egy a helyzethez viszonyítva teljesen idióta vigyor csúszott fel, de tekintete nem ragadt le a csilláron, hanem cikázott mindenfelé, a navinesen, a falakon, az egész folyosón egyszerre, majd végül visszatért a kiinduló pontra. A kérdést hallva azonnal elkönyvelte, hogy csak ez a két megoldás van, bár erre magától is rájött, viszont akkor már biztossá vált.
- Húúh... nem tudom. A takarításhoz eszközök is kellenének - jelentette ki, miután átgondolta, hogy tud-e valami varázslatot, ami helyrehozhatná a dolgot, és nemleges választ adott magának. - De honnan? - tette még hozzá, ahogy két kezét derekára helyezte, és nagy gondolkodó fejet vágott.
Mint egy villámcsapás, vagy egy Isteni szikra találta volna el, azonnal csodálkozó, meglepődött kifejezésre váltott, és egy nagy sóhaj társult hozzá.
- Figyelj, inkább pucoljunk el innen, túl macerás a másik választás - nézett végül a háztársára úgy, ahogy az éppen megvilágosodott hívők a papra, vagy a kanalat felfedező kisgyermekek anyjukra.  Még egy pillantást vetett a romhalmazra, ami egy ideje ott hevert, és aztán a bajkeverő társára is, majd felváltva tette ezt egy darabig, vagyis amíg választ nem kapott. Addig fejében képkockák kezdtek összeállni, amik leginkább arról szóltak, hogy éppen arra jár valaki, rajtakapja őket, sőt. Talán egy prefektus, vagy tanár. Ezeket rögtön próbálta elhessegetni, mert negatív gondolatai sokszor bejönnek.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. február 24. 16:13 Ugrás a poszthoz

Bianca

- Ó, de magabiztos valaki. – jegyzi meg, mert nem hiszi, hogy a lány bármivel is meg tudná őt lepni, pláne nem megelőzni. Ő elég jó párbajozónak hiszi magát, még akkor is, ha a szakkörön legyőzte a vörös csajszi, úgy gondolja, hogy csak szerencséje volt. Szóval a lényeg, hogy a lány nem győzhetne felette, még pár non-verbális varázslattal is meglephetné kis törpét.
- Tudod, annyira nem hiányzik Felagund figyelme, éppen elég annyi, amennyit eddig rám fordított. Szóval, ha nem gond, kihagynám. – vonja meg a vállait, miközben a Nikis ügyről beszél.
- Elképzelhető, de az legyen az ő gondja, meg a feleségéé. Mondjuk amilyen morci néha… de hát ő már csak ilyen, nem hiszem, hogy változna, azon az időn már túl van. – bár nem igazán tudja, hogy miért pont Biancával ossza meg erről a nézeteit, illetve, hogy egyáltalán miért ossza meg bárkivel is. Szinte teljesen hidegen kéne, hogy hagyja az ügy, mégis valamiért neki is bele kell ütni az orrát.
- Nocsak, milyen új információkat tudok meg. Hát, azért védekezni lehetett volna, de ha őt nem zavarja ennyi gyermek… Nem kell elítélni miatta. Amúgy is jó fej egy nő, csak hát gondolom, a szerelemben nem jön össze minden neki, sajnálatos. – igen, kedveli Alexát és sajnálja is, hogy nem túl szerencsés. Eljutnak hozzá a pletykák, hogy a férjével nincs túl jóban, de mindig lehurrogja a rémhírterjesztőket. Meg kell, hogy védje, hiszen a nő már rengetegszer megvédte Yaristát, és ezért hálás neki, pedig a legtöbbször meg sem érdemelte, mert elkövetett sok butaságot már. De legalább tanult belőle… Az más kérdés, hogy esetleg máskor ugyanazt a dolgot nem elkerülni, hanem másképp csinálja. Ez már az ő jellemvonása, nem Alexa kudarca. A következő dolog, viszont váratlanul éri, egy kicsit el is fordul. Még, hogy egy kislány zavarba hozza őt? Az nem lehet!
- Hülye az, akinek nem tetszik. De igen, mondhatjuk rá, hogy tetszik. Csak hát ugye… - vigyorogva von vállat, nem fogja megadni azt a megelégedést a lánynak, hogy befejezze a mondatot. Tényleg csinos Alexa, de nekik nem lehetne jövőjük és Yar sem akarná a dolgot, viszolyog a tanár-diák kapcsolatoktól. Alit sem érti igazán, bár azért ő sokkal közelebb áll a szerelméhez, mint mondjuk ő meg Alexa. ~ Ez az egész egyébként is abszurd, miért gondolkodom rajta? ~ Ebben igazat is ad magának, miközben Bianca tovább tekeri a fonalat, amit valószínűleg sosem fog felgöngyölíteni.
- Így nem fogod megtalálni, lehet, hogy inkább fel kéne bérelned egy szakembert. Bár a lelkesedésed lenyűgöző az ügyben, de ha nincs sok kiindulópont, akkor te nem győzhetsz… - próbál neki támpontot adni, vagy lehetőségeket, de igazán ő sem tudja, hogy mihez kezdene ebben az estben, ha róla lenne szó.
- Ha esetleg ide fogsz majd járni, lehet, hogy több kapu nyílik majd meg előtted. Ki tudja? – kérdezi, de már eléggé mehetnékje van. Segíteni igazán már nem tud, viszont nem szeretné, ha valamelyik tanár elkapná őt.
- Gyere, meghívlak egy forró csokira a faluba. Ott aztán összeszedheted a gondolataidat, és terveket szövögethetsz. – vigyorog, majd összeborzolja a haját a lánynak. Hiába, mindig is kedvelte a törpéket, ennek okát pedig még sosem derítette ki.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. február 24. 19:02 Ugrás a poszthoz

Meg a jó édes... xD/részemről zárás/

Valahogy sejtettem, hogy Lotte nem a takarítást fogja pártolni. Elvégre nem akartuk mi felforgatni a folyosót, hogy előre bekészítsük a szükséges takarítószereket. Sosem voltam az a nagy rendmániás, szóval saját készletem sem volt, amit elcipelhettem volna a folyosóig. Valójában, ha komolyan el akartam volna takarítani, akkor sem tudtam volna, hogyan lássak neki.
 - Szívemből szólottál - mondtam nevetve, és hátrasimítottam a porral megtelt hajamat. - Viszont akkor sprintelni kéne, nehogy elkapjon valaki, nem akarok büntit.
Nem felejtettem el, hogy Lotténak fáj a lába, még ha nem is mondta. A sprint nálam csak egy szófordulat volt a többi mellett, általában ezalatt a kocogást értettem. Bár gyorsabbra nem is szoktam fokozni a tempót. A vállam mögött hátrapillantottam, hogy nem figyel-e minket esetleg valami prefektus fajtából származó egyed, de mázlim volt. Mielőtt elindultam volna jó messzire a tett színhelyétől, odaléptem a csillárhoz, és végigmértem. El akartam vinni egy darabot belőle emlékbe, de az, hogy puszta kézzel szakítsak a fémből, elég abszurd volt. Az esés miatt azonban a giccses cikornyák nagy része lepotyogott róla. Ezek főként nonfiguratív minták voltak, de volt közte levél, és virág is. Felszedtem pár ilyet, és úgy fogtam a kezemben, mintha virágcsokor volna. Visszacsoszogtam a csillártársamhoz, és színpadiasan a kezébe nyomtam pár csillárdarabot.
 - Ha ez akad majd a kezedbe, én jussak eszedbe - mondtam meghajolva, halványan nevetgélve. Bármennyire is klassz lett volna a talajon is folytatni egy rögtönzött előadást, a hátamon végigfutott a hideg arra a gondolatra, hogy elkaphatnak minket. Elkívánkoztam már, bárhova, csak jó messze legyen. Kiegyenesedtem, a zsebembe raktam a csillár maradványait, és sebes léptekben elindultam a klubhelyiség felé, menetiránynak háttal, Lotte felé fordulva.
 - Útjaink még keresztezni fogják egymást - kacsintottam, és komolyan is gondoltam, eléggé megkedveltem a lányt. - Figyeld a jeleket!
Persze ennek semmi értelme nem volt, de ez a kifejezés ráillett az egész délutánomra. Megfordultam, hogy lássam is, hová lépek, aztán kicsit fokozva a tempón, tovább cammogtam. Lehet, hogy idiótán jött ki, hogy csak úgy elsétáltam, de ez van. Reméltem, hogy Lotte nem neheztel majd érte.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 26. 02:36 Ugrás a poszthoz

Noel

Ha valaki a Fejetlenség Folyosója felé veszi az irányt, elméletileg fel kell hogy készüljön a "találkozásra". Hisz, a nevéből adódóan, igencsak mozgalmas terület lehet, amit maximális készültség hiányában, nem feltétlen lehet túlélni. Legyen az bármilyen kütyü, vagy épp lelki előkészület. Ami valószínűleg fontosabb is, bármilyen tárgynál. Hiszen teljesen mindegy, mi van a kezemben, ha lélekjelenlétem nélkülözöm, így nem tudom használni azt a bizonyos valamit. De ha nincs nálam semmi, viszont le nem dermedek, máris többre mentem vele, mint az előbb említett eshetőséggel. A lélekben való előkészületek megtétele azonban nem zárja ki a megfogható dolgokat érintő felkészülést.
Mary kellőképp készen is állt. Mint lelkileg, mind tárgyilag, mi a pálcájában nyilvánult meg. Arról már fogalma sem volt, hogy ez az elkövetkezendő problémákból nem segítheti ki. Belépett hát a szép, nagy ajtón, és körülnézett. Első blikkre szokványosnak tűnt a hely, hasonló, a Vigadó Freskók folyosójához. Azzal a különbséggel, hogy itt nem vigadtak túlzottan, és más arcok voltak fellelhetők a képeken. Nagyon tettszett azonban Marynek a képek. Szerette a Görög stílust, bár ebből nem a gladiátorok voltak a kedvencei, szívesen nézte azt is. Csak jó pár másodperc, talán egy-két perc múltán tűnt fel neki, hogy nem egyedül van a helyiségben. Rajta kívül, egy nálánál nem sokkal idősebb fiút pillantott meg, ki egy kicsit feltűnően, mintha várakozott volna.
- Szia! - köszönt, pusztán udvariasságból. Ezután tekintete egy fal melletti dobozra, onnan a falra tévedt, amit valaki összerajzolt. Mary nem érzett festékszagot, ami arra utalt volna, hogy azzal készült, így vagy régebbi, vagy mással csinálták. Kicsit közelebb ment, hogy jobban megnézhesse magának a művet. Úgy két-három lépés múltán valami furcsát észlelt. Egészen pontosan azt, ahogy a falból színes füstféleség száll ki, ami egyébként teljeset szagmentes. ~ Ez de jól néz ki... ~ Állapította meg a lány magában. Azonban a füst bármennyire is tetszett neki, pár másodperc múltán kezdte kicsit soknak, sűrűbbnek találni a kelleténél. Lassacskán a füst kezdte elborítani az egész folyosót, akadályozva Mary, és valószínűleg a fiú látását is. Ugyan az elején még nem is, mostanra kezdett egy cseppet drasztikussá válni a helyzet a nemlátás terén. A fiú alakját ugyan még különösebb gond nélkül ki tudta venni, az ajtókat már nem észlelte, hiába nézett azok feltehetőleges irányába.
Furcsamód hirtelen eszébe jutott, vajon mit álmodhatott. Emlékezett, hogy aznap sokat kattogtatta ezen az agyát, mert igencsak kellemes álom volt. Vagy épp kellemetlen? Már ebben sem volt biztos, de inkább nem is foglalkozott vele.
- Apám, mitől füstöl így ez a... Ez a... Mitől jön ennyi füst? - kérdezte társát, hátha tud valamilyen épkézláb válasszal szolgálni. Kicsit azonban zavarban volt, amiért nem jutott eszébe a neve annak a valaminek, amiből a füst jön. ~ Mi is a neve? Nem igaz... ~
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 26. 12:05 Ugrás a poszthoz

Yarista - Köszönöm szépen a játékot!  Kiss

- Magabiztosság nélkül csak egy gyereknek látszom. Az idősebbek nem vennének komolyan. Elég bosszantó a gyerek szerep.
Talán nem is baj, ha nem henceg azzal, hogy mit tud, mert még a végén bajba kerülne. Nem szeretné, ha eltiltanák Rafaeltől, hiszen ő mindig nagyon kedves vele és mindig nagyon sok új dolgot tanít neki, szóval egyértelműen nem kellene lebuktatnia magát. Azért reméli, hogy lesz párbajszakkör, amin kiélheti magát. Az apjára tett megjegyzésre csak nevet egyet és bólint egyet, hogy megértette.
- Ugyan, nem olyan rossz szám ez, meg aztán ez bonyolultabb ott, a házassága meg minden, hm. Bonyolult ez a lényeg.
Talán jobb lenne, ha nem menne bele a dologba, mert attól még, hogy ő tudja, az nem jelenti azt, hogy mással kellene megvitatnia, szóval inkább felteszi a kérdést vagy inkább megállapítást, hogy a fiú vonzódik szülőanyjához és elmosolyodik a válaszon.
- A házvezetőd. Meg férjnél van ugyebár. Szeretem Petrét, mert jó fej, csak nem illenek annyira össze, mindketten uralkodni szeretnének a másikon és ez nehezíti a helyzetüket. Szakembert? Erre vannak szakemberek?
Ez a téma jobban foglalkoztatja, így a másikat el is felejti és csillogó szemekkel fordul a fiú felé. Ha erre van valaki, akkor őt akarja és tudni akarja milyen gyorsan tudja kideríteni, hogy ki is az apja. Nem tudja, miért érdekli a dolog, de úgy érzi, hogy nélküle nem lenne teljes ember. Igaza van abban is, hogy ha majd ide jár, minden könnyebb lesz.
- Oké! Benne vagyok.
Gyorsan összekapkodja a fényképeket. Alexa képeit visszateszi, úgy, ahogy találta őket, majd a többit a saját táskájába rejti és a kabátját felkapva, ír egy üzenetet az apjának és már ott sincs. Ez meggyőző érv volt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Janey Forerst
INAKTÍV



RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. március 5. 23:44 Ugrás a poszthoz

Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.




A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.


A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2020. június 25. 21:45
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eric S. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 01:01 Ugrás a poszthoz

2013.03.05. 13:00
Alkalmassági felmérés




Tekintete fáradtan siklott a névtáblára, hogy biztosan jó helyen jár-e - nem akarta senkire rátörni az ajtót, hogy utána magyarázkodhasson egy negyed óráig, így is késésben volt. Az egyik diák vizsga közben felrobbantott egy szekrényt benne a mumussal, ami így kiszabadulva randalírozást rendezett a folyosón a mugliismeretre váró elsősök között, akik nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ellenben halálra rémültek és sikoltozva rohangáltak fel-alá. Háromnegyed órába telt, mire sikerült mindent elrendezni, úgyhogy már húsz perce a pszichológusi rendelőben kellett volna ülnie, mikor kopogott az ajtón, kezében a néhány helyen megpörkölődött dossziéval, ami csak Seren lélekjelenlétének köszönhetően élte túl a ma délelőttöt.
Benne három pergamenlap rejtőzött, amely röviden és érzéketlenül leírja, mi történt pontosan. Leslie Keith-t, Seren apai nagybátyját és a férfi feleségét, Lyanne Adlert két napja meggyilkolták draytoni otthonukban, s maguk mögött hagytak egy nyolcéves kislányt, Eirian Keith-t. A kislány egyetlen élő rokonává így Seren vált, akinek - akár örökbe akarja fogadni a csemetét, akár nem - kötelessége alávetnie magát egy pszichológiai felmérésnek.
Nyugodt volt - nem tartott tőle, hogy bárki is alkalmasnak gondolná őt a gyereknevelésre -, de a háta közepére sem kívánta ezt a találkozót, bár ezt arca szenvtelensége nem mutatta.
Miután kopogott, hamarosan nyílt az ajtó.
 - Jó napot. Elnézést a késésért - köszöntötte a nőt mentegetőzés nélkül.
A "doktor" irreálisan fiatalnak és szépnek tűnt. Seren azt hitte, pszichológusnak csak a pattanásos, bajszos asszonyok mennek, akik próbálják valahogy így elfogadtatni magukat a társadalommal. Megfordult Seren fejében, hogy talán az asszisztens állhat előtte, de valószínűnek tartotta, hogy az agyturkász egyedül rendezi a dolgait, így ezt a lehetőséget elvetette.
 - Eric Weaver vagyok, az alkalmassági vizsgálat miatt jöttem - mondta, átnyújtva a kezében tartott dossziét a nőnek. Kedve lett volna inkább alkalmatlansági igazolást mondani, ugyanis egyértelműen nem szerette volna örökbe fogadni a kislányt - mégis, mit kezdene egy nyolcévessel? Sokszor még azt is elfelejti, hogy napi kétszer legalább ennie kellene valamit, nemhogy egy traumatizált kisiskolás napirendjét képes legyen megszervezni és támaszként ott lenni mellette.
 - Elméletileg a Minisztériumtól küldtek levelet az üggyel kapcsolatban - tette hozzá, a mondat végét a levegőben hagyva, hogy Dr. Mácsai illesse valamiféle válasszal a megjegyzést.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 6. 01:30 Ugrás a poszthoz



Mr. Weaver  alkalmassági vizsgálata
2013. március 5.


Nem idegeskedett, az elmúlt fél órában néha felpillantott az órára, de leginkább kávézott, és élvezte a frissen sült pogácsa sajtos-sós csodaízét. Olyan kellemes volt a mai nap, könnyed, kellemesen eltelő. Mostanra már mindent átolvasott az üggyel kapcsolatban, hiszen elméletileg negyed órája már az esetről kellene beszélgetniük. Ismeri a férfit, aki hivatalos hozzá. Na nem személyesen, talán két-három évvel járt alatta, más ház, de a pletykák mindig sokat segítettek neki abban, hogy megismerjen egy-két érdekes figurát.
Valamikor a megérkezése előtti percekben sikerült annyira elmerülnie az olvasott könyvben, hogy a kezében tartott kávét gyakorlatilag teljesen magára önti és mivel nem forró és fekete löttyről van szó, csak késve veszi észre, hogy nyakon öntötte magát, csak amikor már a ruha nedves felülete egészen hideg érzést kelt benne.
- Nahát.
Felkelve besétál a szobájába. Mivel a legtöbb holmija még dobozban van, így a már kipakoltakból tud válogatni.Egy fekete felsőt húz végül, aminek talán kicsit túl merész a dekoltázsa, így egy fehér blézerrel ellensúlyozza a dolgot. Éppen, hogy végez az átöltözéssel és beáztatja a ruháját, amikor kopognak. Mivel mára más nem volt, így feltehetően megérkezett a férfit, akit fél órával ezelőttre várt. Kilépve behúzza maga után a fürdő ajtaját, majd az ajtóhoz lép és kinyitja.
- Szerencséje van, a mai napomat önnek szenteltem. Kérem, foglaljon helyet. Kávét?
A kanapéra mutat, kedves mosollyal kínálja a helyet a férfinek. Majd ha leült, ő is elhelyezkedik a fotelben, szamárfüllel megjelölve a könyvet, hogy pontosan hol is tartott. Majd később befejezi.
- Seren. Szólíthatom így, ugye? Úgy tudom, ezt jobban szereti.
Ő sem a magyarázkodás híve, ha érdekli, hogy honnan tudja, akkor megválaszolja, ha nem, akkor tovább lépnek a dolgon, mert akkor a férfi számára annyira nem fontos a dolog.
- Igen, olvastam, egy nyolc éves gyermek jövőjéről van szó. Ön hogy látja a helyzetet?
Érdeklődik a férfitől, komoly érdeklődéssel az arcában és a hangjában. Enélkül nehéz is lenne érvényesülnie a szakmájában.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 6. 01:43
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eric S. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 02:20 Ugrás a poszthoz

Egy fiatal, talán Serennél is fiatalabb nő nyitott ajtót, enyhén kihívó öltözetben mutatva szoborszerű szépségét. Seren elnyomott egy mosolyt - valószínűleg a tinédzser fiúk igen nagy hányadnak lesz szüksége mostanában terápiára, akár egy héten többször is, elvégre milyen megnyugtató látni a doktornőt.
 - Micsoda öröm - morogta inkább saját magának, mint Zójának, aki nem is biztos, hogy hallotta a megjegyzést, de Seren nem szerette, ha ennyire foglalkoznak vele. Valamilyen szinten gyanús és szokatlan volt a számára.
 - Köszönöm - mondta inkább hangosan, már nem arra válaszolva, hogy egész nap lehetősége van bebizonyítani, a tanári pozícióját csak a szakmai hozzáértése miatt kapta - előző megjegyzését nem vonná vissza -, hanem a fogadtatásra. Belépett a szobába, a kávéra pedig egy bólintással felelt: azt bárhol és bármikor, bár nem bárkitől, de most eltekint ettől. Stratégiai vonatkozása is van, az ember elfoglalhatja vele magát, ha épp szeretne egy kicsit várni a válaszadás előtt: nem annyira tudta, mire számítson, így előre készült a kényelmetlen helyzetekre.
Leült a világos kanapéra - sztereotípia egy: csekkolva -, hátradőlt, tekintetével a berendezést pásztázta.
Meglepve pillantott fel a keresztnevét hallva.
 - Ha ragaszkodik hozzá - mondta fesztelenül, téve egy határozatlan mozdulatot a kezével.
 - Miből gondolja, hogy a második nevemet használom? - kérdezett vissza, nem élesen, csak valami finom érdeklődéssel. - Ön mit szeretne, hogyan szólítsam? - vonta fel a szemöldökét. Nem tudta, mi a módi a rendelőkben, bár már járt funkcióját tekintve hasonló közegben, de a lerobbant kórházi szárny meg sem közelítette a világos, igényesen berendezett helyiséget.
Biccentett, bár nem biztos, hogy így fogalmazott volna.
 - Nem valami fényesen - válaszolta szűkszavúan, túl tág volt a kérdés számára, hogy érdemi reakcióval szolgáljon. Ha Zója - micsoda név - pontosan rákérdez arra, amit tudni szeretne, talán többet is ki lehet húzni a férfiból, de a tanerőben volt némi infantilizmus a helyzetet illetően. Egyébként sem volt túl nyitott ember, de ha pontosan azzal a célzattal küldik valahova, hogy valaki megfigyelje minden mozdulatát és reakcióját, villám módjára zárja magára a kapukat, teljesen automatikusan, már nem is tudatosítva saját ellenállását.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 6. 02:54 Ugrás a poszthoz

Az első páciense és már a belépésnél morog! Ha illő volna, most nagyon jót nevetne a helyzeten, de persze nem szabad ilyet csinálni, így inkább csak magában mosolyog a dolgon. Kávékészítéssel foglalja el magát, a sajátját sok tejjel, a férfiét tisztán szolgálja fel, cukorral, tejjel, mézzel, tejszínnel, bár van egy olyan érzése, hogy az utóbbi hárommal nem él.
- Meglepte, hogy tudom, mit rejt a rövidítés.
Halvány mosolyt most már megenged magának, miközben átadja a férfinek az italt. Visszaülve könnyedén folytatja ő is.
- Mert tudom, hogy jobban szereti az eredeti nevét, legalábbis a Serent, semmint a nagyapjától örökölt nevet. Talán magát a szellemét sem szereti, hiszen a nővérét gyakorlatilag kirekesztette a családból, amikor még élt. Sokat pletykálnak a festmények.
Persze ez nem friss pletyka, nem is most jutott hozzá, hanem még évekkel ezelőtt. Akkor nem foglalkozott vele, elraktározta azok közé az adatok közé, melyek egyszer még jól jöhetnek. Úgy tűnik ez most kifejezetten jól jött neki.
- Egy idős vagyok a nővérével, akit feltételezem, szeret.
Az utolsó szó előtt vár egy pillanatot, hiszen a hatásszünet, mint, ahogy a neve is mutatja, hatást kell, hogy kiváltson. Tekintetét a férfi arcán pihenteti, kifejezetten tetszik neki az arccsontja, mellyel el tudja foglalni magát, amíg a férfi válaszára vár.
- Zója. A második férjem Zozinak hívott, ha ettől kényelmesebben érzi magát így is hívhat, bár nekem túl férfias volt, mintha a Zoltánt becéznénk. Amúgy orosz, mármint a nevem.
Kezébe veszi a papírokat, de csak, mint pótcselekvés lapoz bele, hiszen tudja, hogy mi van benne. Tudja, hogy nem lesz könnyű dolga vele, így itt lenne az ideje, ha valami stratégiával is előrukkolna, ha a beszélgetés nem válik be.
- Megértem. Egy gyermek, ha nem tervezzük, váratlanul ér minket. Azonban nem célszerű feladni. Ha belegondol, mi a B verziója a gyermek jövőjének? Árvaház, nevelőszülők, akik nem a rokonai. Ha esetleg kiderül, hogy ő is rendelkezik varázsképességgel, mennyire fogadná el ezt egy vadidegen, akinek nincs tapasztalata? Az a kislány most nyilván nagyon rémült, rémálmok kergetik, újra előtörhet a félelem az árnyakban rejlő szörnyek felé. Most minden pozitívumra szüksége lenne ahhoz, hogy fel tudja dolgozni a szülei elvesztését, és ezt egy idegen nem tudja megadni. Eirian-nak egy olyan emberre van szüksége, aki idővel mesélhet a szüleiről, aki eszébe juttatja őket, ha a kép elkezd fakulni. Miért tagadná meg ezt tőle?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eric S. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 03:36 Ugrás a poszthoz

A kijelentésre bólintott, valóban meglepődött egy kicsit, majd elvette a kávéscsészét és rakott bele némi cukrot - igaz, mondták már, hogy ne igya ennyire feketén a kávét, mert hamarosan búcsút mondhat majd az egészségének, de túl makacs volt ahhoz, hogy felhagyjon a rossz szokásaival.
 - Valóban - válaszolta röviden. - Jól utánajárt mindennek - jegyezte meg kifejezéstelenül, nem jelezve, hogy zavarja-e a sok információ, amivel Zója rendelkezik, avagy sem, csak fürkész tekintetekkel vizsgálta a pszichológusnőt - igaz, egy kicsit megnyugodott, amikor a nő nem tett hozzá plusz dolgokat, mert ez mutatta Serennek, hogy mindent nem tud, tehát maradt legalább egy kevés esélye arra, hogy megőrizzen valamennyit a magánéletéből.
 - Yvonne nem említette - válaszolta, bár Seren valószínűleg arra sem emlékezett volna, ha megteszi.
Szereti? Érdekes vizekre eveztek, még jó hirtelen, de nem válaszolt a feltételezésre, bár adott volt, hogy Zója valami cáfolatra, vagy helyeslésre vár. Már-már olyan volt, mintha a férfi kirakóst játszana vele, de szándékosan zsebre tenne jó néhány darabot, amelyek kulcsfontosságúak lennének ahhoz, hogy a kép előálljon.
 - A Zója jó lesz - biztosította a nőt, hogy nem kívánta Zozónak hívni, se semmilyen egyéb infantilis becézgetéssel megszólítani. - Hány férje volt eddig? - kérdezett rá, elvégre a nő hozta fel a témát, Seren pedig némiképp sarokba szorítottnak érezte magát, mintha kihallgatáson lenne, és ezzel remélte kicsit csökkenteni az egyoldalúságot.
Némán nézte, ahogy a pszichológus belenéz a szövegbe, majd szintén szótlanul hallgatta végig, amit mondani kívánt, s csak aztán szólt ő is.
 - Ez mind nagyon szép és nagyon jó, de a felsorolt dolgok legnagyobb részével én sem tudok neki szolgálni - válaszolta. Nem azért utasította el a lehetőséget, hogy a gyermek gyámja legyen, mert kényelmetlenségekkel járna, vagy legalábbis ilyen mélységig bele sem gondolt, de egyszerűen tisztában volt a ténnyel, hogy nem megfelelő erre a pozícióra.
- Nem ismertem a szüleit, nem tartottam a kapcsolatot a családom azon részével - magyarázta. Nem ment bele a részletekbe, nem akart, elvégre nem kifejezetten róla volt szó és nem is volt az a típus, aki csak úgy idegeneknek teregeti a családi szennyest.
- Nem állok hozzá közelebb, mint maga. Soha nem láttam a kislányt, egészen mostanáig a létezéséről sem tudtam; nem köt minket össze más, minthogy osztoztunk néhány távoli felmenőben, akik közül már senki nem él - fejezte be a gondolatmenetet.
Fogalma sem volt róla, hogy Yvonne mit mesélt róla, vagy mesélt-e egyáltalán, de inkább azt feltételezte, hogy nem tette, de nem kezdte bizonygatni, hogy híján van a toleranciának és az empátiának, vagy hogy megveszekedett őrült, aki rábízik egy kisgyereket - valószínűleg ez is kiderül a maga idejében.
 - Egyébként is, mintha az ön feladata az lenne, hogy felmérje, alkalmas vagyok-e a gyereknevelésre, nem pedig az, hogy meggyőzzön, fogadjam örökbe a kislányt - jegyezte meg, kicsit talán hidegen. Nem szerette a győzködést, feltételezte, hogy megvan a magához való esze ahhoz, hogy dönteni tudjon, noszogatás nélkül is.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 6. 12:50 Ugrás a poszthoz

- Nem jártam utána. Csak az itt töltött öt évem alatt sok mindent hallottam, hála a portréknak. Még mindig a Bibircsókos viszi a prímet?
Könnyeden beszél, nem magyarázkodik, pusztán tényeket közöl, hiszen ez a helyzet. Ide járt, róla is terjedtek pletykák, főleg az, hogy boszorkány, mármint ez viccesen hangzik egy varázslóiskolában, de tényleg elterjesztették róla, hogy az. Valami woodoo mágiát társítottak még hozzá, meg hipnotizálást talán a szemei miatt, már nem emlékszik pontosan, de vicces volt.
- Férjem? Kettő. Volt három vőlegényem ezen kívül, de meg akarták szabni az életem, amihez nem járultam hozzá, és oh, a lányom apja egy nyári kaland volt csak. Azt hiszem, imádni fog a pletykarovat.  
Fesztelenül el is mosolyodik, nem zavarja a téma, ő ilyen stílus, kalandos, aki nem tud megállapodni. Nem tud olyan lenni, aki mos, főz, takarít, gyereket nevel és fáradtan hullik az ágyba. Karrierre vágyik, és persze gyerekre, de az utóbbi már megvan, és eddig nem végzett olyan rossz munkát, legalábbis még senki sem panaszkodott.
- Ön azt szeretné, ha én most fognám magam, és leírnám, hogy nem alkalmas, ön ezt beadhatná, majd, mint aki jól végezte dolgát hátradőlhetne. Ezt nem tehetem egy gyerekkel.
Ujjait összefonja maga előtt, könyökeit a térdeire helyezi és komolyan néz a férfire, aki nem messze tőle foglalt helyet. Ilyenkor örül, hogy a lánya nincs itt és nem hallhatja az őszintébb megnyilatkozásait.
- Tudja, volt egy pont, amikor elbizonytalanítottak, amikor azt mondtam, oké, vigye az apja, hiszen őt támogatja a családja, sőt örülnek a gyereknek és könnyebb lett volna az életem, ha tényleg megmaradtam volna ennél. Minek nekem gyerek, hiszen még annyi lehet nem? Aztán belegondoltam a gyermekem helyzetébe. Hogy ő mit szólna, ha fognám magam és lelépnék, ha mosnám a kezeimet és azt mondanám, bocs nekem ez nem megy.
Megáll egy kicsit kezébe veszi a bögréjét, majd belekóstolva elhúzza a száját és újabb három kanál cukrot tesz bele. Lassan már tejeskávé ízű cukrot szopogathat, és nem tejeskávét cukorral. Kevergeti egy kicsit, majd újabb kortyot iszik és elégedetten hümmög egyet hozzá.
- Az a kislány most nagyon meg lehet ijedve, hiszen összedőlt a világa, elvesztett mindent, amit eddig megvolt neki, mindössze nyolc évesen. Még ha nem is tud neki semmit mondani, semmi konkrétumot, a tudat, hogy rokonnál van, sokkal megnyugtatóbb számára, mint bekerülni egy idegen világba. A gyermekkor és az akkor átélt események, legyenek azok pozitívak vagy negatívak nagyon befolyásolják, hogy milyen ember lesz felnőttként. Őt most rengeteg rossz érte, de ez a kastély sok megtört lelket begyógyított már. Felületesen ugyan, de ismerem a múltját, és ha most egy pillanatra magába néz, nem érzi úgy, hogy megváltás volt az ön számára is ez a hely, vagy elég, hacsak megnézi a generációnkat, sok embert tereltek jó irányba ezek a falak.
Megáll, meghagyja azt a néhány percet arra, hogy a férfi átgondolja a helyzetet. Addig a kávéját szemléli, amiben azért elkezdett feloldódni a cukor. Még van esély arra, hogy iható állapotban marad.
- Ő jelenleg leginkább egy ágyat és védelmet szeretne a gonosz árnyak ellen, szeretne szépet álmodni, a kastélyban, és a környékén sok vele nagyjából egykorú gyermek van, akikkel eljátszhat, itt legalább tudja mi vár rá, de ha most elengedi, akkor mardosni fogja a kétely, hogy mi lett volna ha. Hiszen egy gyermek nem kér sokat, de rengeteget ad. Most talán ez nagy szavaknak tűnhet, de át kell élni az élményt. Ha az tartja vissza, hogy nem bízik magában, hogy néha segítségre szorulna vele kapcsolatban, én őszintén és szívesen segítek önnek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eric S. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 6. 18:53 Ugrás a poszthoz

Megvonta a vállát; neki ugyan édesmindegy volt, Zója milyen informátorokkal rendelkezik, bár kicsit azért örült, hogy Yvonne nem élt vissza a bizalmával - már ha a pszichológus igazat mondott, és tényleg a kastély berendezése pletykálkodott ilyen serényen.
Ami nővérét illette, Seren neki sem mondott el mindent, talán nem is élt olyan ember, aki az egész történetet tudhatta; voltak jobb pillanataik, de a férfi nem tudta lebontani a saját falait, és ahogy egyre inkább megkedvelte a lányt, nem is akarta terhelni a sötét történeteivel. Talán nem is tudta volna elmondani, még nem próbálkozott vele.
 - Nem semmi - reagált a felsorolt kalandos szerelmi élet hallatán. Még szerencse, hogy a nő nem annyi idős volt, mint amennyinek elsőre Seren hitte - nehéz lett volna mindezt húsz évbe belesűríteni, az biztos, bár a számok nagysága így is eredményezett egy szemöldökfelvonást a prof részéről.
 - Lehet, a helyében ezt nem közölném minden pácienssel. Ön tudja a legjobban, milyen gyorsasággal terjednek errefelé a pletykák - tette még hozzá. Nem csodálkozott volna, ha már az első héten híre megy, milyen...tapasztalt nő a pszichológus.
 - Nem tagadom - válaszolt egyszerűen, a kissé vádló hangnem ellenére sem kapva fel a vizet, noha legtöbbször zavarta, ha valaki a fejére olvas. - Viszont magának is látnia kell, hogy nem én vagyok az ideális apafigura. Hajoljon oda egy-két festményhez most is, biztos lesz némi mondanivalójuk. Vagy kérdezze meg az első szembejövő diákot, akit tanítok - felelte kissé gunyorosan. Valószínűleg még a gondolatra is elborzadnának, hogy egy ilyen fiatal kislányt egy cinikus, kegyetlen, érzéketlen férfi kezébe adjanak, és biztos hozzátennék, hogy buktatási rátája magasabb, mint a Burj Khalifa.
Szótlanul hallgatta, ahogy Zója a saját esetén keresztül próbálja megmutatni, hogyan láthatja a helyzetet a gyerek. Azonban mikor Zója Seren saját "helyzetével" kezdett példálózni, a férfi elvesztette türelmét.
 - Ne beszéljen olyasmiről, amiről fogalma sincs - közölte kifejezéstelen hangon, hűvös acélszürke íriszeit Zója kékjeibe fúrva. - Nem tud semmit, és értékelném, ha nem tenne úgy, mintha mégis - tette még hozzá.
Néhány éve valószínűleg szó nélkül elhagyta volna a helyiséget, megmondva a nőnek, hogy hová tegye a példáit, most viszont helyén maradt, s csupán összepréselt ajkai mutatták, hogy dühös. Nem akarta már az első tíz percben kipróbálni a szoba hangszigetelését.
 - Köszönöm, de nem szorulok segítségre, és főleg nem a magáéra - vetette oda egy sötét pillantás kíséretében - ugyanis nem tervezem örökbe fogadni a kislányt, akármit ír a papírjára. -
Elképesztő, milyen gyorsan tud kialakulni az ellenszenv egy emberben, főleg Serenben és főleg akkor, ha valaki a fejéhez vágja, hogy esetleg azért nem csinál meg valamit, mert nincs elég önbizalma. Egy sárkánynak ilyet nem illik mondani.
 
Utoljára módosította:Eric S. Weaver, 2013. március 6. 18:59
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 8. 01:06 Ugrás a poszthoz

- Nem tűnik úgy, mint aki elsőként rohanna a banyához vagy egy Edictumoshoz azért, hogy elmesélje nekik a magánéletem egy részét, ám ha mégis megtörténik, esetleg, véletlenül persze, elhintem, hogy mi igen mély ismeretséggel bírunk.
Persze mosolyog hozzá, teljesen könnyen néz a férfi szemébe, szinte babonázó ez a szemszín, mondjuk Serent nem biztos, hogy védeni kell, hihetetlen védőfallal rendelkezik, mintha minden embernek, aki legalább fél órát beszélt vele folyamatosan feladná a leckét, kihívná őket, hogy fejtsék meg és persze sorra el is buknak.
- Látom ezt anélkül is, de nem élünk mintavilágban, én sem vagyok mintaanya, a gyerekem sem mintagyerek és mégis életben van, növekszik és talpraesett.
Tudja, hogy messzire ment, talán okkal tette, imád kockáztatni. Kicsit hátrébb húzódik, arca mégis nyugodta, kifejezéstelen marad, egyetlen árulkodója talán csak az a villanásnyi szemöldökemelés, mellyel kifejezte a benne feltámadt érzelmeket.
- Sajnálom, nem volt illendő tőlem. Valóban nem tudok semmit, és nem is kívánok úgy tenni, azonban a reakció is azt mutatja, hogy valamit kiváltottam. Ezen talán érdemes elgondolkozni. Sosem gondolkodott még rajta, hogy feldolgozza? Anélkül kérdem, hogy bármit is tudnék, csak szinte érzem, hogy egy nagyobb érzelmet szabadítottam fel.
Nem akar tolakodó lenni, de mégis, az a dolga, hogy kérdezzen nem? Igyekszik nem túl belebonyolódni a dologba, nem akar kellemetlenséget, hiszen most más miatt vannak itt, de talán egy másik alkalommal, talán ha végiggondolta, élne a lehetőséggel, ő épp csak annyit mondott neki így, hogy itt lenne, ha úgy döntene.
- Mégis itt van. Nézze, én nem dönthetek ön helyett. Szerintem célszerű lenne, ha átgondolná a dolgot. Nincs olyan rokona esetleg, aki szívesen magához venné? A nővére, esetleg anyai ágon az unokatestvérei? Nem vérszerinti rokonok ugyan, de mégis rokonszerűségek lennének, tudná, hogy kinek adja a gyermeket.
Neki azért számít a gyerek, igyekszik a legjobban kihozni a helyzetet, hiszen szeretné, ha végül mindenki elégedett lenne.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eric S. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 8. 15:15 Ugrás a poszthoz

- Én nem, de gondolom nem abból fog állni a munkája, hogy velem beszélget - válaszolta, a mondat másik felét kényelmesen elengedve a füle mellett.
 - Hány éves a lánya? - kérdezett rá, ha már felhozták a témát. Zója olyan fiatalnak tűnt, hiába tudta Seren, hogy Yvyvel egyidős, egyszerűen nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy még önmagát is idősebbnek érezte. Nehéz volt elképzelni, hogy már túl van két házasságon, megannyi szerelmi kalandon, és már gyerkőcöt nevelget a praxis mellett.
Bólintott, elfogadva a bocsánatkérést. Nem volt annyira gyerekes, hogy morcos tekintettel méregesse Zóját továbbra is, de elég nyilvánvalóvá tette, mekkora az a terület, ahol a nő kutakodhat anélkül, hogy Seren orrára csapna egy mentális ajtót.
 - Higgye el, huszonnégy év bőven elég idő volt arra, hogy gondolkozzak rajta - vágott közbe kicsit szelídebben. Elragadtatta magát, ez pedig hiba volt, de hiába tudott remek pókerarcot produkálni, ezekre valahogy mindig érzékenyen reagált, pontosabban átment sündisznóba és megszurkált mindenkit, aki közelebb mert jönni. Ő is tudta, hogy ezen a stratégián változtatni kell, de még nem jutott el teljesen arra a szintre, ahol képes is lett volna ezt megtenni.
 - Nincs mit feldolgoznom - vonta meg a vállát. Olyan mély és elérhetetlen területre temetett mindent, ami fájdalmat okozott neki, hogy sokszor tényleg olyan volt, mintha nem vele történt volna mindaz, amin keresztül ment; mintha csak feljegyezték volna az eseményeket valahol az elméjében, de legtöbbször nem társított hozzá semmiféle érzelmet, és ha mégis, az nem volt több hideg, pengeéles haragnál. Ritka volt az alkalom, hogy bármit is engedett a felszínre kerülni - máshogy nem lehetett volna együttélni a dolgok tudatával és súlyával.
Zójának igaza volt, valamiért mégis eljött, amikor megtehette volna, hogy szimplán ignorálja az egész helyzetet a kislánnyal és minden gondjával együtt, de valahogy arra nem volt képes. Talán nem akarta magára vállalni a nemet mondás felelősségét, és egyelőre nem bánta meg, hogy eljött, de furcsán és bizonytalanul érezte magát, ehhez pedig nem volt hozzászokva.
 - Még nem beszéltem velük erről, nem tudják - mondta elgondolkozva, mindennapi kapcsolatban senkivel nem állt. - De ez járható útnak tűnik, már ha hajlandó valaki bevállalni plusz egy csemetét - jegyezte meg, ugyanis tudomása szerint a rokonságnak azon fele igencsak babázós típus volt, lényegében minden nő, aki elég idős volt hozzá, elindult már az anyaság útján.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 10. 02:20 Ugrás a poszthoz

Mary

Noel sztoikus nyugalommal várja, hogy a lány áthaladjon a folyosón, miközben igencsak próbál úgy tenni, mintha neki volna valami oka arra, hogy itt álljon és nézelődjön. Arca profin mutatja azt a kicsit irritált, kicsit türelmetlen kifejezést, amit az emberek akkor szoktak ölteni, ha nonverbálisan igyekeznek siettetni a másikat, anélkül, hogy egy szó is elhagyná a szájukat.
A lány viszont nem siet, talán nem érzékeli Noel néma üzenetét - sokan vannak, akik kevéssé érzékenyek az ilyesmire, úgyhogy a fiú nem lepődik meg, talán csak enyhén bosszús.
 - Cső - köszön ő is, nekidőlve a falnak, tornacipős lábát a kőnek támasztva. Ekkor veszi észre, hogy valami füst terjeng, elvégre eddig háttal állt a művének, pedig valljuk be, tényleg kivételes érzékről tanúskodtak munkái, de hogy még füstöljenek is? Az már nem ő volt, viszont akkor felvetődik a kérdés, hogy mégis ki?
Mivel rajta kívül egyedül egy személy tartózkodik a folyosón, résnyire szűkített, gyanakvó tekintettel méregeti a lányt.
 - Ez a te műved? - kérdezi, miközben félig még mindig a furcsa jelenséget tartja górcső alatt: semmit, amiről nem tudod, hogy micsoda, nem ajánlatos szem elől téveszteni. Ezt keserű tapasztalatok árán tanulta meg, még mindig viseli a nyomait az arcán.
Szórakozottan megvakarja a sebhelyet, mint mindig, ha gondolkozik, de semmi épkézláb ötlete nincs arra, milyen megoldást lehetne találni a füst eltüntetésére - igaz, hogy alapból nem csinál semmi rosszat, és még szép színes is, de neki aztán senki ne próbálja bemesélni, hogy normális, ha a fal bármit is ereget magából.
A lány meglepetése hamar eloszlatja a gyanúját, ugyanis hangja és arckifejezése teljesen őszinte, Noelt pedig kevesen tudják átvágni ilyen téren, úgyhogy elfogadja, nem kérdőjelezi meg még egyszer, hogy ez az egész az ő műve-e.
 - Ugye szerinted se normális? - mutat a falra. Valahol felébred benne egyfajta menekülési ösztön, de a kíváncsiság is: hirtelen ötlettől vezérelve kiveszi az egyik filcet a zsebéből, lecsavarja a tetejét, majd kiszedi a belsejét, az így megüresedett területre pedig becsalogat valamennyit a füstből, aztán rázárja a kupakot, és ismét zsebre vágja.
 - Ki tudja, lehet még hasznos lesz - magyarázza a lánynak, majd összeráncolja a homlokát. - Várjunk csak...mi is lesz hasznos? - gondolkozik hangosan, ugyanis hirtelen nem jut eszébe, az előbb mire utalt, de csak megvonja a vállát, és elhessegeti a zavaró érzést.
Már annyira nagyon nem akar maradni, de azt se tudja, miért szeretne elmenni, furcsán összezavarodott, bár egyébként is méretes káosz uralkodik a fejében, úgyhogy talán nem meglepő a helyzet.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 10. 02:20
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 11. 04:42 Ugrás a poszthoz

- Nem tudhatja, lehet, ön teszi majd ki a fizetésem kilencven százalékát. Ilyenkor még korai ítélkezni erről azt hiszem.
Nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon a megjegyzéshez. Mondjuk, szomorú lenne, ha tényleg így lenne, mert akkor rövid úton vesztené el az állását, ami nem mutatna túl jól az önéletrajzában. Ciki lenne megmagyarázni, hogy miért szabadultak meg tőle két hét után egy iskolából, ahol elméletileg sokan vannak.
- Nyolc, pontosabban nyolc és fél. Nem szereti, ha fiatalítom, igen tudatos gyerek, majd amikor tíz évig lesz huszonkilenc, akkor rájön, hogy fiatalnak lenni nem is rossz.
Nem esik zavarba a kérdéstől, nem is lenne jogos, hiszen a gyermek ideje nagy részében vele él majd, így látni fogják itt is és nyílván feltűnő lesz a fiatal lány, egy negyedvéla is véla, nehéz lesz a lánykát nem észrevenni.
- Maga tudja.
Vonja meg a vállát teljes nyugalommal ő is. Nem fogja erőltetni, hiszen ha ezt tenné, akkor nem lenne semmi értelme az egésznek. Ha magától visszatér, akkor érhet el csak eredményt, ő csupán elültette azt a bizonyos kapcsolati magot, mely vagy szárba szökken, vagy kiderül, hogy terméketlen földbe ültetett. Mint mindennek, ennek is időt kell hagyni, a sürgetés a történelemben sosem eredményezett még jót.
- Mi az ami frusztrálja? Az, hogy fiatalabbnak nézek ki, mint maga?
Érdeklődik szinte már finoman flörtölve a férfivel. Ha már megteheti, hát játszik egy kicsit.
- Érdemes megkérdezni, hátha. Inkább a kevesebb gyermekkel rendelkezőket, még ha csak félig is segítenek, már az is valami, akkor ön is segít a gyermeken valakivel együtt. Ha a családból nem is, talán a baráti körből valaki, aki ért a gyermekek nyelvén. Ez egy fontos időszak. A gyermek szociális intelligenciája átalakul, specializálódik az egyénre, kihullnak a tejfogak, mintha kicsit elkezdene eltűnni a gyermekkor. Szerintem célszerű lenne, ha a végső döntést átgondolná, aludna rá néhány napot, ha már biztos a dolgában, legyen az bármi, megírom a jelentést. Így megfelel önnek?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 11. 04:42
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 12. 03:17 Ugrás a poszthoz

Noel

Mary látja a fiún, hogy útban van neki, de valahogy nem túlzottan érdekli. Direkt ide jött, hogy megnézze magának ezt a helyet, és semmi pénzért nem hajlandó elmenni. Majd a fiú távozik, ha akar. Különben meg miben lehet neki útban, mi olyat akarhat csinálni, amiben Mary zavarná? Ha valami olyat akar, amiért büntetés jár, csak tessék, Maryt nem érdekli. Illetve, amúgy biztosan beleszólna, hisz - sajnálatos módon - szinte mindenbe beleszól, de most nem. Nincs kedve hozzá. Inkább megszemléli a képeket, amiket jóval hosszabb ideig is lehetne bámulni, mint a mugli múzeumokban lévőket, hisz azok ezekkel ellentétben, meg sem rezdülnek. Ami persze nem baj, hisz hogyan is nézne ki, függetlenül attól, hogy az most normálisnak, vagy abnormálisnak számítana. Nem sokáig nézheti a műveket, mert színes füst keletkezését észleli a helyiségben, ami a falból, a fiú mellől jön.
- Mi? Dehogy! - vágja rá, talán túl hirtelen a fiú gyanakvó kérdésére. Csak nem gondolja hogy ő csinálta, hiszen alig pár perce érkezett. ~ Elképzelhető, hogy ez csak a gyanú elterelése. ~ Fut át az agyán, de nem kérdez rá, hisz ha ő volt, úgy is letagadná. Akkor meg már fölösleges, nem? A falat méregeti, de hiába, nem jön rá mi okozza a füstöt. Azt tudja, hogy nem tűz, hisz se égett, se füstszag nincs. Sőt, semmilyen. ~ De akkor mi lehet? Mi ez az izé? És miért pont a falból jön? Mondjuk jogos, valami oka csak van, hogy a Fejetlenség Folyosója nevet kapta... De Istenem, ez nagyon bizarr! ~ Gondolkodik összevont szemöldökkel, miközben rendíthetetlenül bámulja a füstöt, és a termelőjét.
- Én nekem már fogalmam sincs mi normális és mi nem, ebben a suliban. De szerintem ez már itt sem az. - kezdett lassú fejcsóválásba. Itt szinte minden normálisnak számított, ami a mugliknál nem. De az, hogy csak úgy spontán elkezdjen füstölni a fal, ráadásul szagmentesen, és színesen, tök magától...? Ez már Marynek is sok volt. De ha kiderül, hogy ez is teljesen szokványos, Maryt lassan már semmivel sem lehet majd meglepni, annyi szent. Ekkor észreveszi, hogy a fiú épp egy filctoll betétjét, vagy szivacsát, vagy hogyhívjákját szedi ki épp, hogy a tokba füstöt engedve, rázárja a kupakot.
- Ugye tudod, hogy az nem fog megmaradni benne? - kérdi, fél szemöldökét felvonva. - Öhmm... Nem tudom. - mered kukán maga elé. Pár másodpercig gondolkodik, majd ismét megszólal:
- Miért is vagyok én itt? - nem igazán a fiútól, inkább magától várja a választ. De az ezt tartalmazó Isteni szikra csaknem akar jönni. Mary a fiúnak hátat fordítva, kezeit fejének támasztva kezd el lassan sétálni, hátha segít a visszaemlékezésben. Pár lépés után visszafordul, majd a fiútól úgy öt-hat lépésre megállva felemeli a fejét, és ölbe tett kézzel megáll előtte.
- Ismerjük mi egymást? - ráncolja szemöldökét. Kicsit kezdi nyugtalanítani, hogy nem tudja, miért van itt, és hogy fogalma sincs, hogy került ide egyáltalán. A feltörekvő idegesség talán már hangján is érezhető, bár ez nem foglalkoztatja. Az már sokkal inkább, hogy visszaemlékezzen, honnan került ide, de sajnos ez valahogy nem megy.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eric S. Weaver
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. március 13. 23:35 Ugrás a poszthoz

- Ahány problémás gyerek van a kastélyban, kétlem, hogy ez lenne a helyzet. A diákok fele árva, valamilyen függő, vagy deprivált környezetből jött, úgyhogy lesz min ügyködnie, ne aggódjon - válaszolta. Nem érdeklődött különösebben a diákjai magánélete iránt - sőt, közel semennyire -, de voltak dolgok, amiket legfeljebb csukott szemmel lehetett volna figyelmen kívül hagyni.
 - Akkor egyidősek - vonta le a következtetést, de nem fűzött hozzá semmi egyebet. Nyilvánvalóan fogalma sem volt, milyen egy nyolcéves gyerek, legfeljebb az utcán találkozott ilyen idős gyerekekkel, és akkor is csak futólag, tehát körülbelül annyit tudna róluk mondani, hogy pöttöm energiabombák, neki pedig erre pont nincs szüksége.
A kérdés kissé meglepte, furcsa témaváltás volt, a nő tekintete pedig nem hagyott kétséget afelől, hogy milyen gondolatok járnak a fejében. Oké, hogy néhány diáklány próbálkozik ilyesmivel óra közben mikor mr nagyon unatkoznak, de egy hivatásos pszichológustól kicsit mást várt, főleg, hogy ő maga semmit nem kezdeményezett Zójánál.
 - Ez nem frusztrál, ez egy tény. Ezt a pillantást pedig megtarthatja a gyermekei apjainak - reagált nem kevés cinizmussal és gúnnyal a hangjában, szemtelenül felhasználva azt a kevés információt is a nő ellen, amit ilyen rövid idő alatt megtudott.
Seren soha nem volt fair játékos.
Az apró monológot hallva a gyerek fejlődéséről egy bólintással reagálja le, valamikor a kezdetek kezdetén ő is kénytelen volt ezt megtanulni, egyébként nemigen adtak volna tanári diplomát a kezébe, tehát a főbb folyamatokkal tisztában volt ő is, akármennyire nem volt gyerekcentrikus.
Vagy ha már itt járunk, akármilyen-centrikus.
 - Meg. Köszönöm - bólintott, értékelve, hogy Zója hajlott afelé, hogy megbeszélje vele a végső döntést, nem pedig csak lefirkant valamit, attól függetlenül, hogy az alany mit gondol, ez pedig rögtön klasszisokkal javított a véleményen, amit Seren eddig kialakított a nőről.
Ezek után viszont nem látta értelmét a további szócséplésnek, elvégre konklúzióra jutottak, ő gondolkodni fog, Zója pedig ápolgathatja a depressziós rellonosok és a varázsgombázó navinések lelki világát mindeközben.
Fel is állt, készen arra, hogy távozzon.
 - Gondolkozni fogok. Kösz a kávét - búcsúzott angolosan, majd elhagyta a helyiséget.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Újvári Adria
INAKTÍV



RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 14. 23:29 Ugrás a poszthoz

03.14. délután 3 óra

*Pár nappal ezelőtt volt egy kis kalandjuk az erkélyen, majd pedig a gyengélkedőn. A lányban nem hagyott különösebb nyomot az egész, talán annyiban, hogy a Maryvel történt dolgok megviselték, meg az, hogy a gyengélkedőre kellett mennie. Ellenben vele, mások furcsának találták az ott történteket, meg az alaptermészetét. Már általánosban is bajuk volt azzal, ahogy reagál a dolgokra, ahogy érez a többi ember irányába, idejön a mágusok közé, erre Goldman itt is a pszichológushoz zavarja. A nő talán még ki sem csomagolt, de már alá kell vele íratni egy papírt, hogy megjelent nála. Most mit akar a házvezetője, hogy nem közveszélyes? Zsolti pólóját csak poénból tépte le, különben sem haragudott érte. Maryt is egyből vitte a gyengélkedőre, noha nem is kívánt odamenni, a többiek is megtehették volna. Teljesen empatikusan viselkedett, mit kellett volna tennie, virágszirmokkal kiszórni Mary előtt az utat, ahogy mentek Winnetouhoz? A professzor azt is reklamálta, hogy az iskolát nem tájékoztatta a betegségéről, pedig tudniuk kellett volna, hogy mit tegyenek egy olyan helyzetben, amikor rosszul van. Nagyon ritkán éri ekkora erővel a rosszullét, hogy már ideje sincs bevenni a bájitalát, emiatt nem kell aggódni. Talán 2-3 évente történik ilyen, amióta az egyik ausztriai varázslókórházban beállították neki ezt a 2 bájitalt 4 éves korában. Mi baja van most mindenkinek? Goldman csütörtök 3 órára szerzett időpontot a szőkéségnek, így az már előtte egy óra készülődni kezdett. Meggyőződése, hogy ha higgadtan viselkedik, meg teljesen olyan, mint a kortársai, akkor meg fogja tudni győzni a nőt, hogy minden rendben van vele. Így felveszi a legjobb farmerpantallóját, hozzá egy napszínű pólót, amin középen egy virág van (vidámnak kell tűnni), végül a tetejére egy kockás inget. Lábbeli gyanánt egy lovaglócipőszerűséget húz. A haját a füle mögött előrevezetve befonja. Egy leheletnyi sminket visel, hogy véletlenül se tűnjön úgy, mint aki álcázza magát, de mégis látszódjon, hogy ad magára. Épp csak annyit dob fel, hogy egészségesebb színe legyen, meg hogy kiemelje a kék szemeit. Negyed órával az időpont előtt veszi nyakába a kastélyt, felkapja oldalszütyőjét, ami most nagyon könnyű, mert csak egy könyv van benne, a bájitala, meg a lap, amit alá kell íratnia, meg a rendelőhöz vezető pontos útvonalleírás. Feszülten baktat a folyosókon, pár perccel az időpontja előtt érkezik meg. Leguggol a földre az ajtó mellett, egy picit igyekszik relaxálni meg ráhangolódni arra az arcára, akit bent fog mutatni. Végül nem sokkal 3 előtt komótosan feltápászkodik, vesz egy utolsó nagy levegőt és határozottan kopogtat egyet az ajtón.*

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 14. 23:54 Ugrás a poszthoz

Seren záró

- Elég negatív képet fest a diákokról, mintha elnyomná azokat, akik normális családból, közepes képességekkel rendelkeznek, és felnyomná azon diákok számát, akiknek van valami törés az életében. Ez igazán érdekes.
Néhány szót feljegyez a papírra, amire rá se pillant, így azt se várja el senki, hogy ha ránéz, akkor minden betű azonos sorban egyen, leginkább azért ne, mert fehér papírra jegyzetel. Már megtanulta az évek során, hogy felesleges lenne akár kockás, akár vonalas papírt használnia, hiszen csak saját magát hátráltatja azzal, hogy megpróbálja kibogarászni mi az ami alap vonal és mi az, amit ő írt fel.
- Igen, egyidősek és, bár sokakat meglep, teljesen ép és még él is.
A nézésére tett megjegyzésre finoman elmosolyodik, és kicsit megrázza a fejét. Megint felír két dolgot, az se baj, ha ezzel idegesíti a férfit, most már határozottan felkeltette az érdeklődését. Meg akarja ismerni, tudni akarja, hogy mit is rejtenek a hűvös szemek és ez a figyelemre méltó csontozat.
- Csak egy van, egy apától, és nem is tervezek ezen változtatni, de ha meggondolom magam, akkor értesítem.
Hátradőlve, keresztbetett lábai közül a felsőt finoman megringatva. Nem lenne szabad kizökkennie, de kell egy kis játék, csak egy kicsi, valamivel ki kell ugratni a nyulat a bokorból, persze most még csak puhatolózik.
- Szerintem nem nézek másként önre, mint mások, vagy esetleg ön úgy veszi észre?
Érdeklődik, kicsit összeráncolva a homlokát. A tényre, hogy gondolkozik majd, belül kis győzelmi zászlót lenget, ez sokkal jobb, mint az, hogy élből elutasítja a nő felvetéseit. Felkel vele, és az ajtóhoz kíséri, biccentve a távozónak.
- Találkozunk legközelebb.
Reméli, hogy pozitívan dönt majd a férfi. Visszalépve felveszi a maradék tejeskávéját, és az utolsó kortyokat fogyasztva érzi, ahogy valaki átkarolja, és hozzábújik. A keze ösztönösen a másik fél fejére téved és megsimogatja a nagy szemekkel felnéző kislányt.
- Na, sok mindent láttál?
Érdeklődik mosolyogva, mire a kislány véget nem érő mesébe kezd.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 15. 03:06 Ugrás a poszthoz

Adria

Ha azt mondjuk, hogy a tegnap este durván sikerült, enyhén fogalmazunk. Nem durván, szó sincs róla, egyenesen pokolian jól, így hát nem csoda, hogy fél háromkor még az ágyban van, és csak néz ki a fejéből lelógó karral, azon gondolkozva, hogy az ablaka előtt lévő fa vajon milyen, most még a levelekből se tippelhetne, hiszen még nem tartunk ott, főleg ilyen szeszélyes időjárás mellett. Valamikor hajnali öt felé érhetett vissza a faluból, ahol még mindig szívesen fogadják a rég nem látott diákokat. Miközben a fát nézik, bevillan neki, hogy valamit el kellene ma intéznie. Nem a gyereket, ő Rufusnál van, szerencsére, és nem is kell mennie sehova.
- Merlinre!
Igen, megvan a göndör hajú pasi, valami Aranyos vagy milyen szólt, hogy ma jönne egy lány, akivel beszélgetnie kellene. Ijedten pattan ki az ágyból és egy sikítással esik a padlóra, hiszen néhány óra alatt teljesen belegabalyodott a takarójába. Nevetve fordul a hasáról a hátára, az ilyen apróságok is jobb kedvre tudják deríteni.
- Na gyerünk, szedd össze magad asszony!
Utasítja rendre magát, gyorsan a fürdőbe véve az irányt, hogy egy forró zuhannyal ellazuljon tíz perc alatt. Nincs kedve teljesen hivatalosan öltözni, és valószínűleg ideje sem lenne, így egy bő fekete nadrágot és citromsárga ujjatlan felsőt húz. Némi festék a szemre, rúzs, két nyaklánc, az egyik tetszik neki, a másikat viccesnek tartja, és részéről készen is van. Mivel nagyon jó az idő itt bent, ezért a zokni keresést későbbre halasztja, előtte inkább megigazítja a sminkjét, és átfésüli a haját, hogy ne úgy nézzen ki, mint aki negyed órája kelt.
- Zokni édeskisszivem, merre vagy?
Kivételesen nem a macskáját hívja, aki szintén erre a névre hallgat és még nem érkezett meg, hanem a lábára húzható anyagdarabot, ami rendszerint kettő van az embernek, és csodák csodájára még egyforma is. Még mindig dobozokból él, úgyhogy némi hátrányt okoz neki a helyzet, és amikor kopognak fel is adja. Kifelé menet körbenéz, de szerencsére a helyiség teljesen tiszta, így teljes nyugalommal engedi be a lányt.
- Szervusz, Zója vagyok, kérlek, fáradj be. Egész jól összeöltöztünk.
Mosolyodik el az öltözete láttán, miközben félreáll, hogy beengedje a lányt a szobába.
Kérsz valamit inni?
Érdeklődik a lánytól és válasza szerint cselekszik, majd helyet foglal a fotelben, gondosan maga alá húzva a lábait.
- A házvezetőd már nagy vonalakban felvázolta az esetet, de szeretném, ha te is elmesélnéd, hogy mi történt, mi volt az, ami kiváltotta, és miként érzel most a dologgal kapcsolatban.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 15. 03:08
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Újvári Adria
INAKTÍV



RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 16. 11:49 Ugrás a poszthoz

Zója néni

*Nem tudja, hogy körülbelül mennyi idő telt el aközött, hogy bekopogott és mire kinyitotta az ajtót a nő, de neki valami örökkévalóságnak tűnt. Mégis miért akarják, hogy itt legyen? Vajon sikerülni fog az átverés? Mi van, ha jó szakember és mindenre figyel? Ő is észrevesz olyan részleteket, amik mások figyelmét elkerülik, akkor  egy olyan hogy ne venné, aki még ezt is tanulta? Amikor végre kinyílik az ajtó egy kamasz lány áll vele szembe. Annyira zavarba jön, hogy hirtelen a színjátékról is elfeledkezik, s kikerekedett szemekkel néz rá. Már épp meg akart szólalni, hogy ő valószínűleg az anyukájához jött, amikor bemutatkozik neki a vele szembenálló lány. Ő lenne az? Hű, az anyukája tuti meg akarná szerezni az arckrémje nevét, mert ez durva. Végül sikeresen eszébe jut, hogy talán meg kéne szólalnia, ha már olyan kedvesen köszöntötték.* - Sz… szép napot! Újvári Adriának hívnak. * Kezdi meg bizonytalanul a bemutatkozást. Majdnem lesziázta a hála a kezdeti meglepetésnek, de aztán gyorsan észbekapott, így remélhetőleg nem tűnik fel ez a kis technikai zavar. A ruhára vonatkozó kijelentésre csak bólint egyet egy zavart vigyor keretében. Annyira nem ért ezekhez, annyit tud, hogy a zokni-szandál és a csíkos-kockás együtt nem fekszik, de körülbelül itt be is tudná fejezni az általa tudott divathoz kapcsolódó tények felsorolását. Vesz egy nagy levegőt, átlépi a küszöböt, ami egy kellemesen berendezett szobába vezet. Nem nagyon néz szét, megtanították neki, hogy nem illik megbámulni más otthonát. *- Nem kérek, köszönöm. * Feleli a nő kérdésére, majd leül vele szemben. Legalább nem feküdnie kell, mint a filmekben. Ez jobban bejön neki, így valahogy egyenrangú félnek érzi magát a társalgásukban. A fekvő testhelyzet egyfajta kiszolgáltatottsággal jár, mert a másik látja őt, ellenben ő a plafonon kívül nem sok mindent figyelhet. Kényelmesen elhelyezkedik, amikor azon kapja magát, hogy éppen görnyedten és keresztbefont karokkal ücsörög. A franc essen azokba a fránya nonverbális jelekbe. Azonnal egyenes testtartást vesz fel, a kezeit lazán az ölébe teszi, miután a bokájához teszi a táskáját. Zója feltette a kérdését. Rögtön a közepébe bele, in medias res. Semmi ismerkedés, pedig szívesen mesélne a cicájáról, róla legalább őszinte imádattal áradozna. Nem éppen a szavak embere, emiatt egy kicsit nehezen szedi össze a gondolatait, ráadásul a kérdést is érdekesen fogalmazták meg.* - Kiváltotta? Pontosan micsodát? *Kíváncsiskodik –ezúttal- őszinte meglepetéssel. Nagyon mozgalmas egy este volt, nem tudja, hogy most a pólóról van-e szó, Ron megkövezéséről, vagy pontosan miről.* - Csak sétáltunk a szobatársammal, amikor kiáltozást hallottunk. Az egyik csapattársam volt az, egyedül volt egy fiúval. Pálca nélkül. *Kezd bele végül a történetbe, remélve, hogy a nő erre kíváncsi.* - Zsolti csak pattogni jött oda, valahogy el kellett terelni a figyelmét. Átkokat mégsem szórhatok rá, az gonosz lenne. *Folytatja nyugodt hangon, noha szíve szerint megtenné, de ezt igazából csak a poén kedvéért csinálta. Úgy fair, hogy ha Ronaldon felülről nincs ruha, akkor a Levitáson se legyen. *
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 16. 19:13 Ugrás a poszthoz

Zója

Vigyorogva szeli az iskola folyosóit, nyugodt léptekben jár-kel végig a falak mentén. Az új pszichológusnőhöz készül, akiről azt állítják, hogy nagyon csinos. Igazából Alexa küldte, mert mostanában nem volt túl jó magatartással az órákon, és ez már klinikai eset a HV szerint. Persze biztosan más volt az ok, de végül is némi büntetőmunkának szánta, hogy elbeszélgessen a pszihomókussal egy órácskát. ~ Talán még kellemes is lesz, végül is jó nő. Persze Amandához fel sem érhet… ~ gondolja magában, miközben félrelök egy szerencsétlenkedő gólyát az útjából. Hátra sem néz, mert nem érdekli, hogy mit bosszankodik, miközben összeszedi a pergamenjeit a kisfiú, majd megtanulja, hogy ne tébláboljon a rellonosok előtt. Lassan érkezik át a déli szárnyba, és be is lép kopogás nélkül a pszichológusnő ajtaján.
- Helló, itt vagyok, Zó… - ránéz a fiatal lányra (?), aki bent van, majd szó nélkül kifordul az ajtón, közben megkapaszkodik az ajtófélfában. Háttal áll a benti nőnek, majd nagy lendülettel visszafordul, és úgy lép be a helyiségbe, mintha az övé lenne. Lecsüccsen egy fotelbe, valószínűleg tartja, hogy az a vallatószék, az előzőnél is hasonló volt, csak ez az elrendezés nőiesebb inkább. Meg nincs rumli.
- Helló megint. Hol van a pszichológusnő? Ne, mondd, hogy te vagy az, mert… bár végül is a paraméterek igazak lehetnek. – mondja viccelődve, és szemtelenül megbámulja a fiatal nőt. Sosem zavartatta magát ezen, persze, ha Amandával sétál, vagy vele van egy légtérben, azért visszafogja magát. Nem hiányzik neki, hogy a lány kiakadjon, vagy ilyesmi, hiszen szereti őt. De azért a nézelődés még belefér.
- Állítólag nagyon szemtelen vagyok az utóbbi félévben, és ezt Alexa nem nagyon tolerálja. Ezért büntetésből el kell töltenem veled egy órát, és nem abban a formában, ahogy én gondolom… - a tegezés csak simán elhagyja az ajkait, gondolkodás nélkül, az utalgatások pedig jók lesznek tesztelni a csinoskát.
- Mi a mai menü? Ja, Leonie örült neki, hogy arany színű lett a haja, szóval azt nem ér felhozni... – kérdezi, és még kényelmesebben befészkeli magát a fotelbe: hátradől a lábait szétveti, a bal keze öklén pedig megtámasztja a fejét.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2013. március 18. 01:57 Ugrás a poszthoz

Yarista

A mai nap teljesen nyugodt, elméletileg nem vár senkit, nem beszélte meg senkivel, nem küldtek hozzá semmit, így egész sokáig pihent,
egyszerűen öltözött az egyik kedvenc színébe, és épp az utolsó körmét lakkozza ki, amikor berobban hozzá a fiú. Még jó, hogy nem szívbajos, különben valószínűleg az egész ujját átfestette volna, így azonban csak felvont szemöldökkel felpillant a fiúra, majd türelmesen megvárja, hogy megnézze a névtáblát, addig fújja a körmeit, hogy gyorsabban száradjanak. Teljesen nyugodtan kel fel, és lép oda a fiúhoz, aki mostanra teljesen nyugodtan elhelyezkedett a foteljében.
- Örülök, hogy megfelelek a paramétereknek, fájna, ha két kilóval nehezebbnek mondanának.
A pálcát a kezébe véve ujjait finoman ráhelyezve, egyetlen szó nélkül emeli fel a fiút, majd finom mozdulattal ülteti le a kanapéra.
- Sokan ülnek először a fotelbe, nem is értem, pedig szerintem elég jól megkülönböztetem a két helyet.
Hogy ezt megmutassa, helyet foglal, és a kezébe veszi a jegyzetfüzetet, felnyitja és máris lejegyzetel néhány dolgot, azonnali következtetések, amiket a fiúnak nem kell látnia. Nem néz a papírra, végig az arcát figyeli.
- Mácsai Zójának hívnak, ön pedig?
Nem hatódik meg azon, hogy tegezi, teljesen hideg vérrel keveri, hiszen sokféle emberrel összehozta már az élet, nem most fogja megkezdeni az aggódást. A mondott nevet szintén feljegyzi, majd utánakérdez, hogy mennyire hiteles, még szerencse, hogy egy évfolyamba jártak, sok közös órájuk volt, sokszor tanultak együtt, így nyilván ehhez is hozzá fog majd szólni.
- Úgy tűnik, az ön esetében megelőzte a hírét, mert a házvezetője még nem szólt, hogy számíthatok önre, pedig régről ismerem.
Nem mondja el mennyire régről, persze ha rákérdez nem titkolja. Törökülésbe helyezkedik a fotelben, és teljes nyugalommal emeli szemeit a fiúra.
- Kér valamit esetleg inni?
Ha már a mai menü iránt is érdeklődött. Közben felírja, hogy milyen testtartásban jelent meg nála, tényleg elég szemtelen a stílusa, de ilyen játékokkal őt nem tudja kihozni a türelméből.
- Örülök neki, hogy örül, valószínűnek tartom, hogy szangvinikus jellem, aki szeret feltűnést kelteni, és ez egy remek módja, főleg, ha már huzamosabb időre süt ki a nap. Mi volt az utolsó csepp, amivel kiváltotta Hannából, hogy hozzám küldje?
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2013. március 18. 01:59
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. március 18. 09:19 Ugrás a poszthoz

Zója

Megérkezése semlegességet vált ki a pszichológustól, mi több, még némi humort is csempész a szoborszerű szépség a hangjába. Yaristának ez nagyon tetszik, még el is mosolyodik rá, miközben a „paramétereket” tanulmányozza. A nő ruházata is elnyeri a tetszését, szereti a kék színt, úgy érzi a fiú, mintha szándékosan imponálni akarna neki a pszichológus. Nyilván erről szó sincs, de azért ezt megjegyzi magának.
- Gondolom mennyire… - válaszol továbbra is hasonlóan, mint eddig. Miután kényelmesen elhelyezkedik, Zója pálcát szegezi rá és áthelyezi őt a kanapéra. Mikor pálcát húz a dokinő, ő máris az övéhez nyúl, de aztán csak hagyja magát, úgy gondolja nem lesz ebből párbaj, és mindenki szerencséjére ez igazolódik be.
- A régi dokinak itt állt a vallatószéke, ezért lehet. – segít egy kicsit, miközben lefekszik a kanapéra. Egy mugli filmben látta, hogy feküdni kell, meg amúgy is inkább ez a kényelmesebb. A fejét fent hagyja a kanapé karfáján, és ha az kemény lenne, akkor tesz még oda egy kiegészítő párnát. Máris kezdődik a beszélgetés, kicsit el is húzza a száját, amikor előkerül a jegyzetfüzet.
- Azt hittem egy kicsit flörtölgetünk, vagy ilyesmi az elején. – sóhajt. – Yarista Palarn, Rellon, negyedik évfolyam, Vikings csapattag, edictumi hős. – adja meg az alapvető adatokat halvány mosollyal, amiket a dolgozatra is fel szoktak írni. Ez biztos elég lesz majd Zójának, hogy egyeztesse a kartonjával, ha egyáltalán van ilyen.
- Ó, nem szólt? Még ilyet. Régről? Talán ide jártál? – a tegezés megmarad, úgy gondolja, hogy majd rászól a nő. Bár azzal, hogy a fiút folyamatosan tegezi, kis utalást már tett erre vonatkozóan.
- Ha van valami nem alkoholos, persze. Kiszárad a szám, ha önre nézek. – vált mégis magázódásra a fiú. Még a végén kap valami büntetőmunkát, amit természetesen meg sem érdemel. De egyébként is lehet, hogy majd a következő pillanatban visszavált, most jó kedve van, ráadásul eléggé lekötik a figyelmét a doktornő adottságai. Aztán máris érkezik a szakmai halandzsa, és ráismer az Önismeretben tanult szóra, már ez is valami. nagyon nem érzi azt a tantárgyat, inkább csak bemagolja és leírja. Vagy csak nem vallja be magának, hogy kedveli, még az is lehet.
- Hanna? Ó, ezután én is így fogom hívni. Hanna néni. – vigyorog mindent tudóan a nőre, és nem felejt el válaszolni a többi kérdésre sem.
- Nem, én nagyon szerény vagyok. De tényleg, a szerénység mintapéldánya. – felül és úgy nézi tovább Zóját, aki le sem veszi a kék szemeiről a sajátjait. ~ Biztos tetszem neki, hehehe. ~ kuncog magában és tudja ő is, hogy erre vajmi kevés az esély, majd megvakarja a szőke üstökét.
- Azt mondtam, hogy ha legközelebb így beszél velem, le kell vennie a felsőjét. Büntetőmunkát adott ugyanis. Pedig nagyon szeret, állítólag. – kicsit sértődött képet vág, persze csak megjátssza az egészet, és azon gondolkodik, hogy Zója is levehetné a felsőjét. Sokkal több páciense lenne, ha fehérneműben, vagy fürdőruhában rendelne.
- De, ha már itt van, adhatna némi tanácsot a kviddicshez. Nem nagyon zavar a közönség, mert nagyon eltökélt vagyok és mondanám csúnya szóval is, hogy mit gondolok olyankor róluk, de a lényeg, hogy próbálok nem tudomást venni róluk. Ez nagyrészt meg is, de van, amikor felkapom az agyam, és akkor hibázok. Ehhez jól esne néhány tanács, hogy hogyan kerüljem el ezeket a helyzeteket. – na igen, ha kviddics, máris értelmesen lehet vele beszélgetni, na meg a lelkesedése is kétszáz százalékon pörög. Látványosan megy át az arca szemtelenkedőből kíváncsivá, figyelme pedig az egyéb domborulatokról végre a nő tekintetét fürkészi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Átrium - összes RPG hozzászólása (2164 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 72 73 » Fel