Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Komor az idő, de az övé nem éppen. Finom mosollyal halad a folyosókon, jó kedve van Candy miatt. Így nevezte el Amandát, hiszen olyan édes, mint egy cukorka, főleg ha együtt vannak. Azért mindig érez valami furát a lány felől, de mindenkinek megvannak a maga titkai, nem nyaggatja a Kedvest, majd kiböki, ha rá is tartozik. A tanári felé tart éppen, Flaviu professzornak tartozott egy kis büntetőmunkával, mert beszélt az óráján. ~ Nem is értem, mindenki beszélget. Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom, meg neki is. ~ Még nyelvet is ölt képzeletben a tanárnőre, de ekkor észreveszi, hogy az ajkai között tényleg kibújtatta a nyelvét, ezért gyors ütemben visszahúzza azt. Nem kéne úgy sétálni a folyosókon, mint egy idióta, nem illik az Edictumi image-éhez. Valójában már nem nőcsábász, meg ilyesmi, az előző számban is éppen, hogy meg volt említve, nem úgy, mint a legjobb barátja. ~ Ó, hobbistám, és nem mesélsz a románcodról? Biztos lehetsz benne, hogy nemsokára felkereslek ezzel és felelősségre vonlak, hogy én erről miért az újságból értesülök. ~ Jót derül az egészen, miközben befordul a folyosóra, ahol a tanári szoba is van. Nem öltözött ki az eseményhez, csak egy egyszínű zöld póló van rajta, egy sötét nadrág és félcipő, na meg a kezében a pergamentekercs, amin a büntetőmunka leledzik. Egyébként pedig kedveli Flaviu tanárnőt, főleg, amikor tegezheti, ezért is nem vitettette el valakivel a dolgozatot, vagy adta le a következő önismeret órán. Lazán belöki az ajtót, de el is fintorodik rögtön, mert senki sincs az irodában. Egész pontosan tanerőnek híján van a tanári, egyetlen kislány pakolgat képnek látszó dolgokat egymáshoz. A leányzó pont az ajtóban szemben helyezkedett el, így biztosan észreveszi a közeledő Yaristát, aki pálcát is húz rögvest.
- Helló, nem vagy te kicsi tanárnak? Van engedélyed? Mert ha nincs büntetés is lehet belőle, tudod? – kérdezi felvont szemöldökkel, miközben a pálcáját „hegyezi” a három ujjbegye között. Persze esze ágában nincs bántani a lányt, főleg, hogy bármelyik tanár lurkója lehet, és akkor neki annyi. ha nem is most, valahogy biztos megkapná a beosztását később. Ráadásul valahonnan ismerős is a lány, talán pont Yvonne esküvőjéről. Mintha ott látta volna… Vagy mégsem? Nem nagyon figyelt a picikre…
- Nos, mi a válaszod? És mik azok a fényképek? Remélem a tiéd mind. Tudod súlyos büntetéseket osztanak, ha valaki csínyeket csinál. És, hogy hívnak? Melyik házba jársz? – kérdezi még mindig úgy, mintha valóban prefi lenne, persze sosem mondta, hogy az.  Várakozik továbbra is, közben pedig figyeli, hogy hogyan reagál a lány a belépőjére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A leányzó válasza meglepi a rellonost, még egy kicsit félre is biccenti a fejét, és az ajkait is finoman megcsücsöríti elismerésképpen.
- Csak elfelejtetted hozzátenni, hogy téged egy gonosz varázsló elvarázsolt gyermektestbe. Látod, akkor elhittem volna. – visszafogja a vigyorát, bár nagyon nehezen megy neki. Ha a lány jó emberismerő, talán felfedezheti azt a néhány önkéntelen rángást az arcizmában, ami a fegyelméről tanúskodik, de ez igazán valószínűtlen.
- Ja, és a tanárok nem nagyon rakosgatnak ki képeket a földre a tanáriban. – teszi még hozzá, miközben a lány a pálcáját vizslatja.
- Tiszafa. – ennél többet nem kell tudnia a „tanárnőnek”, hiszen egyáltalán nem úgy néz ki, mint Révay, akinek esetleg joga lenne elkérnie, vagy bemutatót tartatnia vele. A kislány viszont leszáll a pálcáról és új dologba fog, és máris magáénak tulajdonítja a képeket. Erről viszont gőze sincs a rellonosnak, hogy ez igaz lehet-e, úgyhogy ezen kérdéskör tovább nem is érdekli, csak bólint egyet, de valójában vállat vonna. Csak még a szerepében kell maradnia egy kicsit, hogy a cserfes lányt tovább viccelje egy picit. Na, nem sokáig, mert nem olyan gonosz ő, de egy picit azért ha már így adódott a lehetőség, akkor kihasználja.
- Egész jól haladsz ezen az úton. Csak aztán nehogy kellemetlen legyen az a sok büntetőmunka. Mert ha ellógod, még a házad is bánhatja pár mínusz ponttal, a „testvéreid” haragját pedig csak nem akarod kivívni, nem igaz? – a testvéreid szónál, még az ujjaival is macskakörmöket formáz, és ez úgy is sikerül neki, hogy a pálcája a kezében marad. A színjáték azonban gyorsan véget ér, a lányka bevallja az igazat, csak jövőre érkezik az iskola falai mögé, tehát egy tanár lánya, vagy rokona.
- Yarista. És még várnod kell, nem vagyok prefektus. – aztán felkacag, amikor Charlotte felajánlja a csokija felét.
- Gőzöm sincs, kinek a lánya vagy, de valahonnan ismerős vagy nekem. Pedig esküdni mernék, hogy most először találkozom veled, de valahogy mégis… hmm. – csóválja a fejét, majd elsüllyeszti a pálcáját a zsebében lévő tokba. nagyon vigyáz erre az eszközre, hiszen az életét jelenti a seprű mellett. Azonban egy seprű, bármennyire is a szívéhez van nőve pótolható, a pálcája már nehezebben, vagy éppen soha. Lehet, hogy találna olyan pálcát, ami jó lenne neki, de ennyire jót nem, ebben biztos. Legalább akkora törés lenne az életében, mint Roli elvesztése, ha nem nagyobb. Nem beszélve a szépen faragott, sárkányt formázó markolatról. Az a kedvence a pálcáján, és hogyhogy nem, Roliról mintázta a készítője.
- Ránézhetek éppen, de nem nagyon fogok keresgetni, ezt Alexának leteszem, ha már erre jártam. – mondja, majd elindul az említett tanerő asztalához és lehelyezi a büntetőmunkát. Aztán visszasétál Biancához és megnézi, hogy hogyan halad, meddig jutott.
- Amúgy, ha a tieid a képek, akkor miért nem válogattad ki otthon, amik neked kellenek? – kérdezi hamis vigyorral az ajkain. Majd rábök az egyikre.
- Az olyan, amit keresel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglepő, hogy mennyire talpraesett kislánnyal van dolga a rellonosnak. Kérdés, hogy ez milyen irányba fogja őt vinni a későbbiek során, de azt már Yarista is látja, hogy igen magabiztos, még akkor is, ha tudja, hogy nincs igaza, vagy éppen füllent. A kviddicses rávilágít néhány problémára a sztoriban, de ez sem szegi kedvét a lánynak, tovább csűri-csavarja a dolgot.
- Ez igaz, de ha még így is lenne, akkor sem a földre pakolná le a fényképeket. Lebuktál. – jóízűen felkacag, mert nyílt titok volt a két fiatal között, hogy a kislány tilosban jár, mi több, még hazugságokkal próbálja elfedni az ittlétét. Yar ugyan nem haragszik rá, valójában nem is érdekelné az sem, ha Bianca felforgatná az egész tanárit, de azért jó móka. Most rajta a bólintás sora, a pálcája anyaga valóban nagyon erős, és jól formálhatónak tartják. Még mindig nem jött rá, hogy kinek a gyermeke a lány, de,. hogy papíron a morgó macinak, az azért meglepte.
- Papíron Felagundé? Nem rossz, és ott is laksz nála? – azért gyorsan körbepillant, mert a professzornak megvan az a jó szokása, hogy akkor libben be a légtérbe, ahol róla beszélnek, amikor nem néznek. Nem egyszer jött már rosszkor az öreg, és Yarista biztos benne, nem utoljára találkozott vele rosszkor, rossz helyen. A következő megjegyzést már felvont szemöldökkel fogadja, ugyanis nem tud róla, hogy Alexa kedvence lenne, ennek példája jól mutat a professzornő asztalán éppen.
- Csak így Alexa? Én a kedvence lennék? Nem is említette, de most majd megkérdezem tőle. – széles mosolyra húzódnak az ajkai, mert bár tényleg kedveli a HVH-ját – talán egy kicsit jobban is, mint az emberek gondolnák róla -, egy ilyen kvaffot nem szokott a levegőben hagyni henyélni, hanem gólra tör vele.
- Don Papussal, hehe. Kár, hogy nem lehet jó kedvel ezt megemlíteni előtte, szükségem van a szabadidőmre. – igen, Felagund prof egy életre ellátná büntetőmunkával, ha Yar Don Papusnak szólítaná. Bár van humora az öregnek, de elég gyilkos feladatokat ad, ha vele szórakoznak, így jobb nem piszkálni vele. Végül csak meglátja a képet, méghozzá Alexa van egy másik lánnyal.
- Alexa az anyukád? Az azért nem semmi, mondjuk csinos nő, de hogy ennyi… Semmi, semmi… - elharapja a mondat végét, nem akar rosszat mondani a nőről, akit kedvel, meg sértegetni sem, nem beszélve az előtte álló Biancáról. Az ő dolga, hogy kivel köti össze magát, de kezdnek megszaporodni a gyermekei. ~ Nem semmi egy nő, az már biztos! ~ A magyarázat pedig tökéletes, tényleg észrevehetőek a hasonlóságok, talán emiatt tűnt ismerősnek Bianca eddig is.
- Jól csűröd-csavarod a szavakat, de attól még kis tolvaj vagy. De ne félj, engem nem zavar, amíg nem az én képeimről van szó. Egyébként, miért nem kérdezed meg Alexát? Ő biztosan tudja a választ. Esetleg javaslok régi Edictumok átnézését, biztos sok pletyka van bennük, amikben ugye tudjuk, hogy van igazság is. Talán szűkíti a kört. – javasolja neki, miközben Bianca tovább csacsog, és nagy elánnal folytatja a magyarázatot és a keresgélést. Gőze sincs, hogy kiről beszél a lány, de azért rápillant a képekre. Ő még csak három éve van itt, szóval esélye sincs rájönni, hogy a titkolt terhesség apai ágán ki lehet.
- Sajnálom, nem tudom, hogy ki az apukád. És ha megtalálod esetleg, akkor mi lesz? Gondolod, hogy  érdekelni fogja, mi van veled? Vagy úgy gondolod, talán nem tudja, hogy a világon vagy? Nem tudom melyik lenne rosszabb… Persze megértem, a helyedben én is keresgélnék. – vázolja a helyzetet a maga nyers módján. Talán nem a legjobb megközelítése a dolognak, de nem árt felkészülni a rosszabb helyzetekre is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ezt még nem mondták rám, de meglehet. Nem vagyok az a tipikus rellonos, de ha gondolod tartok egy kis bemutatót a jóságomból is. – húzza fel a vállait, mert miért ne. Nem szokott csak úgy szívatni senkit, csak ha rászolgál az illető. A tipikusságot meghagyja a háztársainak, úgyis van belőlük elég, de ha Bianca nagyon ragaszkodik hozzá, ő nem fog ellenkezni. Pálca kézben, bármikor csinálhat a lánynak nem tetsző dolgot.
- Jaj, majdnem sajnálom őket. Szerencsére engem ritkán kínoz az öreg, mindig is voltak kedvencei, akiket megtalált. Vagy épp ők találták meg… - nézőpont kérdése. Felagund, ahogy mondani szokták nem szokott sokat szórakozni. És sohasem felejt. ha valamit elkövettél ellene, nagyon nehéz kiengesztelni. A jó vizsga írása egy módja, és ha jól szerepelsz az óráin. Na de, az nem olyan könnyű…
- Végül is tudtam, csak jó hallani másoktól is. – évődik egy kicsit, közben pedig a fényképekkel is ismerkedik. Fura az egész helyzet, neki nem is kéne már itt lennie, és egy kislánnyal cseveg, aki nem mellesleg Alexa, vagy Felagund rokona, már kezd elveszni a részletekben. De valahogy mindig jóban van a fiatal lányokkal, na meg a nem annyira fiatalokkal is. ~ Le kéne már állítani magam, néha vágyok a nyugira is. ~ Kérdés, hogy mennyire lenne az neki jó, ha nem zajlana az élet körülötte ennyire.
- Jobb esetben. A múltkor párterápiára küldött egy lánnyal minket, pedig nem voltunk egy pár. De azért jó móka volt. Pedig meg sem rongáltuk a gazgyűjteményét… - újabb vállvonás, félő, hogy lassan kiugrik majd a helyéről. Elég hülyén nézne ki, az már biztos. Fény derül arra is, hogy Alexa milyen kis… olyan volt, tehát már biztos abban, hogy az ő lánya. ~ Elég termékeny egy nőci, az már biztos. Persze nem csodálom, még most is iszonyú jó bőr. ~ Furcsa így a HVHról beszélni, de nem csak rellonosokat igazgatja, hanem nő is.
- Ahhoz biztos semmi, de hát na, nem tudok csak úgy elmenni mellette. Az anyukád nagyon huncut, finoman fogalmazva. Én már nem merem megszámolni, hogy ki a lánya, fia. Persze csinos, na, de mindegy, nem az én dolgom ezen rágódni. – és ez így is van, nem tudja, hogy mennyire kielégítő a válasza, de már mindegy is. A lány ugrik a témán, és mégis ott marad.
- Pedig mástól nemigen fogod megtudni, nem hiszem, hogy Alexa pont itt tárolja ezeket, ahol bárki megtalálhatja, például egy kíváncsiskodó kislány… - finoman elvigyorodik, és a megoldáson töri a fejét. Eszébe jutott, hogy megkérdezi ő Alexát, de úgysem mondaná el, ha még a saját lányának sem fedi fel az illető kilétét. Hagyja, hogy a lány leültesse Alexa fotelébe, amit kellemes illat leng körül. ~ Hehe, jobb, ha nem időzök itt sokáig, még a végén mást gondolnak rólam… ~ kuncog magában, miközben Bianca kiönti a lelkét.
- Azért Alexa nem annyira gonosz ám. Kérdezd meg akkor azt, hogy lehetnek-e örökletes bajaid, meg ami még izgat, ha már ennyire nem akarja elárulni. Bár gondolom, megnyugvást nem adna. – közben belelapozgat Alexa dolgaiba Yar, ha már ott van. Vigyorog néhány szorgalmin, és a sajátját teszi a tetejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ó, de magabiztos valaki. – jegyzi meg, mert nem hiszi, hogy a lány bármivel is meg tudná őt lepni, pláne nem megelőzni. Ő elég jó párbajozónak hiszi magát, még akkor is, ha a szakkörön legyőzte a vörös csajszi, úgy gondolja, hogy csak szerencséje volt. Szóval a lényeg, hogy a lány nem győzhetne felette, még pár non-verbális varázslattal is meglephetné kis törpét.
- Tudod, annyira nem hiányzik Felagund figyelme, éppen elég annyi, amennyit eddig rám fordított. Szóval, ha nem gond, kihagynám. – vonja meg a vállait, miközben a Nikis ügyről beszél.
- Elképzelhető, de az legyen az ő gondja, meg a feleségéé. Mondjuk amilyen morci néha… de hát ő már csak ilyen, nem hiszem, hogy változna, azon az időn már túl van. – bár nem igazán tudja, hogy miért pont Biancával ossza meg erről a nézeteit, illetve, hogy egyáltalán miért ossza meg bárkivel is. Szinte teljesen hidegen kéne, hogy hagyja az ügy, mégis valamiért neki is bele kell ütni az orrát.
- Nocsak, milyen új információkat tudok meg. Hát, azért védekezni lehetett volna, de ha őt nem zavarja ennyi gyermek… Nem kell elítélni miatta. Amúgy is jó fej egy nő, csak hát gondolom, a szerelemben nem jön össze minden neki, sajnálatos. – igen, kedveli Alexát és sajnálja is, hogy nem túl szerencsés. Eljutnak hozzá a pletykák, hogy a férjével nincs túl jóban, de mindig lehurrogja a rémhírterjesztőket. Meg kell, hogy védje, hiszen a nő már rengetegszer megvédte Yaristát, és ezért hálás neki, pedig a legtöbbször meg sem érdemelte, mert elkövetett sok butaságot már. De legalább tanult belőle… Az más kérdés, hogy esetleg máskor ugyanazt a dolgot nem elkerülni, hanem másképp csinálja. Ez már az ő jellemvonása, nem Alexa kudarca. A következő dolog, viszont váratlanul éri, egy kicsit el is fordul. Még, hogy egy kislány zavarba hozza őt? Az nem lehet!
- Hülye az, akinek nem tetszik. De igen, mondhatjuk rá, hogy tetszik. Csak hát ugye… - vigyorogva von vállat, nem fogja megadni azt a megelégedést a lánynak, hogy befejezze a mondatot. Tényleg csinos Alexa, de nekik nem lehetne jövőjük és Yar sem akarná a dolgot, viszolyog a tanár-diák kapcsolatoktól. Alit sem érti igazán, bár azért ő sokkal közelebb áll a szerelméhez, mint mondjuk ő meg Alexa. ~ Ez az egész egyébként is abszurd, miért gondolkodom rajta? ~ Ebben igazat is ad magának, miközben Bianca tovább tekeri a fonalat, amit valószínűleg sosem fog felgöngyölíteni.
- Így nem fogod megtalálni, lehet, hogy inkább fel kéne bérelned egy szakembert. Bár a lelkesedésed lenyűgöző az ügyben, de ha nincs sok kiindulópont, akkor te nem győzhetsz… - próbál neki támpontot adni, vagy lehetőségeket, de igazán ő sem tudja, hogy mihez kezdene ebben az estben, ha róla lenne szó.
- Ha esetleg ide fogsz majd járni, lehet, hogy több kapu nyílik majd meg előtted. Ki tudja? – kérdezi, de már eléggé mehetnékje van. Segíteni igazán már nem tud, viszont nem szeretné, ha valamelyik tanár elkapná őt.
- Gyere, meghívlak egy forró csokira a faluba. Ott aztán összeszedheted a gondolataidat, és terveket szövögethetsz. – vigyorog, majd összeborzolja a haját a lánynak. Hiába, mindig is kedvelte a törpéket, ennek okát pedig még sosem derítette ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Vigyorogva szeli az iskola folyosóit, nyugodt léptekben jár-kel végig a falak mentén. Az új pszichológusnőhöz készül, akiről azt állítják, hogy nagyon csinos. Igazából Alexa küldte, mert mostanában nem volt túl jó magatartással az órákon, és ez már klinikai eset a HV szerint. Persze biztosan más volt az ok, de végül is némi büntetőmunkának szánta, hogy elbeszélgessen a pszihomókussal egy órácskát. ~ Talán még kellemes is lesz, végül is jó nő. Persze Amandához fel sem érhet… ~ gondolja magában, miközben félrelök egy szerencsétlenkedő gólyát az útjából. Hátra sem néz, mert nem érdekli, hogy mit bosszankodik, miközben összeszedi a pergamenjeit a kisfiú, majd megtanulja, hogy ne tébláboljon a rellonosok előtt. Lassan érkezik át a déli szárnyba, és be is lép kopogás nélkül a pszichológusnő ajtaján.
- Helló, itt vagyok, Zó… - ránéz a fiatal lányra (?), aki bent van, majd szó nélkül kifordul az ajtón, közben megkapaszkodik az ajtófélfában. Háttal áll a benti nőnek, majd nagy lendülettel visszafordul, és úgy lép be a helyiségbe, mintha az övé lenne. Lecsüccsen egy fotelbe, valószínűleg tartja, hogy az a vallatószék, az előzőnél is hasonló volt, csak ez az elrendezés nőiesebb inkább. Meg nincs rumli.
- Helló megint. Hol van a pszichológusnő? Ne, mondd, hogy te vagy az, mert… bár végül is a paraméterek igazak lehetnek. – mondja viccelődve, és szemtelenül megbámulja a fiatal nőt. Sosem zavartatta magát ezen, persze, ha Amandával sétál, vagy vele van egy légtérben, azért visszafogja magát. Nem hiányzik neki, hogy a lány kiakadjon, vagy ilyesmi, hiszen szereti őt. De azért a nézelődés még belefér.
- Állítólag nagyon szemtelen vagyok az utóbbi félévben, és ezt Alexa nem nagyon tolerálja. Ezért büntetésből el kell töltenem veled egy órát, és nem abban a formában, ahogy én gondolom… - a tegezés csak simán elhagyja az ajkait, gondolkodás nélkül, az utalgatások pedig jók lesznek tesztelni a csinoskát.
- Mi a mai menü? Ja, Leonie örült neki, hogy arany színű lett a haja, szóval azt nem ér felhozni... – kérdezi, és még kényelmesebben befészkeli magát a fotelbe: hátradől a lábait szétveti, a bal keze öklén pedig megtámasztja a fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Megérkezése semlegességet vált ki a pszichológustól, mi több, még némi humort is csempész a szoborszerű szépség a hangjába. Yaristának ez nagyon tetszik, még el is mosolyodik rá, miközben a „paramétereket” tanulmányozza. A nő ruházata is elnyeri a tetszését, szereti a kék színt, úgy érzi a fiú, mintha szándékosan imponálni akarna neki a pszichológus. Nyilván erről szó sincs, de azért ezt megjegyzi magának.
- Gondolom mennyire… - válaszol továbbra is hasonlóan, mint eddig. Miután kényelmesen elhelyezkedik, Zója pálcát szegezi rá és áthelyezi őt a kanapéra. Mikor pálcát húz a dokinő, ő máris az övéhez nyúl, de aztán csak hagyja magát, úgy gondolja nem lesz ebből párbaj, és mindenki szerencséjére ez igazolódik be.
- A régi dokinak itt állt a vallatószéke, ezért lehet. – segít egy kicsit, miközben lefekszik a kanapéra. Egy mugli filmben látta, hogy feküdni kell, meg amúgy is inkább ez a kényelmesebb. A fejét fent hagyja a kanapé karfáján, és ha az kemény lenne, akkor tesz még oda egy kiegészítő párnát. Máris kezdődik a beszélgetés, kicsit el is húzza a száját, amikor előkerül a jegyzetfüzet.
- Azt hittem egy kicsit flörtölgetünk, vagy ilyesmi az elején. – sóhajt. – Yarista Palarn, Rellon, negyedik évfolyam, Vikings csapattag, edictumi hős. – adja meg az alapvető adatokat halvány mosollyal, amiket a dolgozatra is fel szoktak írni. Ez biztos elég lesz majd Zójának, hogy egyeztesse a kartonjával, ha egyáltalán van ilyen.
- Ó, nem szólt? Még ilyet. Régről? Talán ide jártál? – a tegezés megmarad, úgy gondolja, hogy majd rászól a nő. Bár azzal, hogy a fiút folyamatosan tegezi, kis utalást már tett erre vonatkozóan.
- Ha van valami nem alkoholos, persze. Kiszárad a szám, ha önre nézek. – vált mégis magázódásra a fiú. Még a végén kap valami büntetőmunkát, amit természetesen meg sem érdemel. De egyébként is lehet, hogy majd a következő pillanatban visszavált, most jó kedve van, ráadásul eléggé lekötik a figyelmét a doktornő adottságai. Aztán máris érkezik a szakmai halandzsa, és ráismer az Önismeretben tanult szóra, már ez is valami. nagyon nem érzi azt a tantárgyat, inkább csak bemagolja és leírja. Vagy csak nem vallja be magának, hogy kedveli, még az is lehet.
- Hanna? Ó, ezután én is így fogom hívni. Hanna néni. – vigyorog mindent tudóan a nőre, és nem felejt el válaszolni a többi kérdésre sem.
- Nem, én nagyon szerény vagyok. De tényleg, a szerénység mintapéldánya. – felül és úgy nézi tovább Zóját, aki le sem veszi a kék szemeiről a sajátjait. ~ Biztos tetszem neki, hehehe. ~ kuncog magában és tudja ő is, hogy erre vajmi kevés az esély, majd megvakarja a szőke üstökét.
- Azt mondtam, hogy ha legközelebb így beszél velem, le kell vennie a felsőjét. Büntetőmunkát adott ugyanis. Pedig nagyon szeret, állítólag. – kicsit sértődött képet vág, persze csak megjátssza az egészet, és azon gondolkodik, hogy Zója is levehetné a felsőjét. Sokkal több páciense lenne, ha fehérneműben, vagy fürdőruhában rendelne.
- De, ha már itt van, adhatna némi tanácsot a kviddicshez. Nem nagyon zavar a közönség, mert nagyon eltökélt vagyok és mondanám csúnya szóval is, hogy mit gondolok olyankor róluk, de a lényeg, hogy próbálok nem tudomást venni róluk. Ez nagyrészt meg is, de van, amikor felkapom az agyam, és akkor hibázok. Ehhez jól esne néhány tanács, hogy hogyan kerüljem el ezeket a helyzeteket. – na igen, ha kviddics, máris értelmesen lehet vele beszélgetni, na meg a lelkesedése is kétszáz százalékon pörög. Látványosan megy át az arca szemtelenkedőből kíváncsivá, figyelme pedig az egyéb domborulatokról végre a nő tekintetét fürkészi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Igen, azt észrevettem, hogy te nő vagy. – mosolyog és a fogai között kidugja a nyelvét egy kicsit, nem túl hosszan. Szeret szemtelenkedni, és mivel a pszichológusnak az a dolga, hogy ezt eltűrje – legalábbis szerinte -, nem gondolja, hogy ezzel bármi rosszat tett volna. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a doktornő belemegy a flörtbe egy pillanatig, majd szépen visszakozik. Egy kissé durcás arcot is kap így Yaristától, de ez sem tart tovább néhány másodpercnél.
- Honnan tudod, hogy nekem mennyi a tapasztalatom? Az azért csak nincsen rám írva. – viccelődik egy kicsit félig-meddig.
- Szóval huszonnégy, akkor már csak hat és fél évet kell várnom, hogy flörtölhess velem. – nyilvánvalóvá teszi, hogy a nőnek kell kezdeményeznie e téren. Ő elvan a saját maga világában és annyi idősen már lehet, hogy el is felejti, hogy mi az a Bagolykő, mi az a pszichológusi szoba, és ki az a Mácsai Zója. Addigra már játékosként képzeli el magát, sőt már azt is szeretné, ha akkora befutott, jó hajtó lenne. Kivárja ő, amit kell, de persze szereti, ha megkapja a dolgokat idő előtt, amiket kinézett magának. A dokinővel most csak évődik, annak ellenére, hogy tényleg nagyon vonzónak találja. Mindig eszébe jut Amanda és valahogy nem vágyik más testi, vagy épp lelki közelségére. De azért a hírnévnek is van ára, ezt pedig nem hagyhatta szó és figyelmen nélkül.
- Van egy lányod? Gondolom még nagyon fiatal… - kuncogja. – Jó, én megértem, mindig vannak eltévelyedettek, akik azt hiszik, hogy a kviddics nem az ő világuk. Semmi gond ezzel. És amúgy is, mi baj az én stílusommal? Vagy tán ennyire lehengerlő? Biztos már megbántad, hogy nem vitted lejjebb a korhatárt. – ugratja a nőt, de ez nem látszik meg az arcán. Próbálja kitapogatni Zója határait, azonban nem minden áron, és tudja, hogy ebben azért jobb nála a nő. Mindent megtesz azért, hogy téves következtetéseket is levonhasson róla, hiszen mégiscsak rellonos valamennyire, még ha nem is az a tipikus. Kon már lehet, hogy megátkozta volna a nőt, vagy elküldte volna melegebb éghajlatra, de akár egy vissza fogott rellonosról is el tudná ugyanezt képzelni. Ő viszont más módszerekkel megy az emberek idegeire. Közben jegyzetel a doktornő, Yarista pedig, hogy ne legyen unalmas a kérdésekkel teli az óra, szintén kérdéseket tesz fel. Úgy tűnik Zója igen kommunikatív, jól kezeli őt, ami kezdi szimpatikussá tenni a pszichológusnőt számára, és már nemcsak a külsője alapján. ~ Még a végén megkedvelteti magát… ~ morfondírozik, miközben a választ hallgatja, majd kissé szolidabbra veszi a figurát és már csak simán, kényelmesen üldögél.
- Levitás? Nem vagyok oda értük, mindig tudálékosak, és okosnak hiszik magukat. De tényleg, ha ismerné Hegyi Nikit, tudná, hogy miről beszélek. Persze, ő kivételesen jó fej, de ha egyszer beindul… - elhúzza az ajkait egy félmosolyra, tényleg kedveli a lányt, még akkor is ha tud idegesítő lenni akár kétpercenként is. Yarista már megtanulta ezt kezelni, le tudja szerelni őt, csak néha sértődés lesz belőle. A határokkal annyira nincs tisztában.
- Nekem nyolckor és nyolc után sem. Nem bírom. – vonja meg a vállait, majd egyből megszállják az emlékek, például amikor seprűvel repült be a klubhelyiségbe, vagy amikor Amiránál volt sárkányt vadászni, hogy megmentse a „királykisasszonyt”.
- És nem ajánlom a kipróbálását sem, ha nem akarod, hogy rád másszak, vagy ilyesmi. – kacsint a nőre, bár a hangsúlyból érezhető, hogy ezt nagyon komolyan értette. A Zója által felpakolt kínálatból – mivel forró csoki nincs – a multivitamint választja. Jól felrázza, majd kitölt magának, majd öntésre nyújtsa a nőnek, aki elutasítja. Mást kíván. De még mielőtt megkérdezhetné, hogy mit töltsön Zója már önt magának. Így aztán Yarista kortyol párat az italból és visszateszi a tálcára a félig telt poharát.
- Lehet, hogy megérné. Hanna néni, ez olyan kis cuki. – most viszont a hangsúlya jó nagy adag iróniával van telítve, szemöldökeit fel-le mozgatja, ahogy elképzeli magát és a „cuki” HV-t, ahogy ilyen módon beszélgetnek. Ebben nagyon is egyet ért a vele szemben ülővel, biztos, hogy kapna az arcára emiatt, és az ágytálbérlet is vélhetően garantált lenne. Elmeséli az esetet, és aztán jön számára az unalom a válaszban. Nem erre számított, hogy valóban megkapja a kérdésére a feleletet, pedig számíthatott volna rá, hogy nem csak kellemes cseverészésben lesz része az eltöltött egy óra alatt.
- Aha. – ezzel nagyjából ki is fejezte egyszerre azt, hogy érti, de nem igazán érdekli ez a fajta magyarázat. Sőt, igazából erre nem is volt kíváncsi, azt viszont nem mondja, hogy erre gondolt volna, és egy kicsit furcsa érzés is kezdi megkörnyékezni. ~ Alexa már nem kedvelne annyira? Hmm-hmmm. De vajon miért? Ellene nem igazán tettem semmi rosszat, oké, néha megy a szemtelenkedés, de nálam sokkal rosszabbak is vannak. De az is lehet, hogy csak Zója tesz próbára ezzel. Ki a fene érti ezt? ~ Ezt jól erősen megrágja magában, és biztosan gondolkodni fog rajta. Ha más hozadéka nem is lesz ennek a beszélgetésnek a doktornő mégiscsak elért nála valamit. A kviddics viszont eltereli a gondolatait erről a témáról, és most igazán megnyitja magát.
- Hát, akkor lehet, hogy rosszul fogalmaztam. A közönség mindig befolyásolja a játékos teljesítményét, kiét jobban, kiét kevésbé. Ha szeretik, felspannolja és akár ez még a játékára is kihat, ugyanúgy, mintha nem szeretik, csak akkor negatív irányban. Van egy határom, amíg el tudom viselni a koncentráció mellett a negatív felhangot, ez egészen addig tart, amíg nem hibázom. Ekkor már viszont halmozódik a hibák száma, mert nem tudom visszaállítani az ezelőtti állapotot, nem tudok újra úgy figyelni a játékra, ahogy addig. tehát kellene egy olyan tanács, amivel visszazökkenthetem magam arra az állapotra, hogy ne befolyásoljon túlságosan negatívan a felém irányuló… mondjuk így, rosszindulat. – próbálja érthetően magyarázni még gesztikulál is rendesen hozzá. Az ajkai és a torka is kiszáradnak, ezért a poharáért nyúl és gyorsan lehajtja a multivitaminos ital maradékát.
- Nekem ez az életem, bármire képes vagyok, hogy elérjem a célomat ezzel kapcsolatban. Nagyon sokat számítanak az apró tanácsok is, szóval, ha kapok tőled valami jót, akár még a modoromon is változtathatok. – ajánlja fel a lehetőséget. Azzal tisztában van, hogy idővel már nem fogják zavarni ezek a dolgok meccs közben, de ő minél hamarabb szeretne megszabadulni ettől a felesleges kolonctól. Talán egy szakember segíthet ebben, hogy más megvilágításba helyezi neki ugyanazt és akkor képes máshogy gondolni rá.
- Amúgy rosszabbra számítottam, és itt nem a külsődre gondolok. – mosolyodik el megint, de úgy vette észre, hogy Zóját nem zavarja az őszintesége, legalábbis eddig erre utaló jelet nem vett észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Zója

Érzelemmentesen, vigyorral az ábrázatán hallgatja végig a magyarázatát Zójának. Úgy gondolja, hogy bármennyire képzett szakember, most téved. A lányokat elég jól kiismerte már szerinte, nagyon nehéz neki meglepetést okoznia. Azonban a burkolt visszavágás nagyon tetszett neki, ezért aztán nem is szól rá semmit. Ez a pszichológusok rémálma, ha az alany nem beszél, csak mindenféle érzelmekből, gesztusokból próbálja kitalálni, hogy az, akivel éppen foglalkozik, mire gondolhat. Így aztán meghagyja ezt a fajta találgatási módot a doktornőnek, azzal kapcsolatban, hogy mennyire tapasztalt.
- Oké. - zárja le a témát a maga módján, hogy ebből mit hoz ki Zója, azt már rá bízza. Azért vannak tippjei, de megvárja, amíg a doktornő használja a diplomáját ez ügyben. Lehetőleg nem a fején szétverve.
- Tényleg, nem is annyira kicsi, bár fura, hogy te ilyen fiatal vagy és van egy 9 éves gyermeked. Biztosan tudod, de akár tévedhetsz is. Sajnos foglalt vagyok, szóval ezt a kérdés jelenleg teljesen felesleges továbbtárgyalni, csak kíváncsi voltam. – húzza fel a vállait szemtelen mosollyal a képén. Nos, igen, sokan utálják emiatt, de már megtanult nem foglalkozni az ilyen dolgokkal. Főleg, hogy a Rellon bár nem tűnik egy nagyon összetartó brigádnak, azért egymásért kiállnak, de sokat is tudnak a háztársaikról. Szóval mindenkinek be lehet találni, ha éppen úgy tartja a kedv.
- Ó, hát persze. Művészlelkek. Ezt azért elteszem talonba, ha nem gond. – megforgatja a szemeit, ebben nagyon nem egyezik a véleményük. Persze, mivel a doktornő levitás volt, védeni kell a mundér becsületét, és nem akar nagyon szemtelen lenni, ezért gyorsan még fűz egy megjegyzést az elmondottakhoz.
- Persze, vannak kivételek, akik normális életet élnek, ahogy mondod. – mutat a nőre, bár semmit sem tud róla. De, ha idáig eljutott… persze ilyen fiatalon, kilenc éves gyerekkel… Ezen még elgondolkodik.
- Igyekszem. – vigyorodik el, de mivel látja, hogy ez a nő eléggé felkészült és nem nagyon tud az idegeire menni, se kimozdítani az egyensúlyából, ezért egyelőre abbahagyja. Több alkalom kellene ahhoz, hogy egy kicsit megpuhítsa, de végül is mi végre? Nem az ellensége, csak egy csinos nő, aki az embereknek próbál segíteni. Yarista kicsit elmélyül, mielőtt belekezd a kviddicses problémája feltárásába. Figyelmesen hallgatja a nőt, szinte issza a szavait és láthatóan elgondolkodik azon, amit mondanak neki. ~ Hmm, ez nem is rossz ötlet. Jé, volt értelme eljönni, habár nem Hanna néni miatt. Hanna néni, ezért ki fog nyuvasztani. De egyszer benyögöm neki, az biztos! ~ Rövid vigyor, majd bólogatás Zója szavaira.
- Nos, talán. De lehetek a tökéletesség közelében, az pedig elég nekem. Van, amiben már majdnem az vagyok. – felkacag, és reméli, hogy a pszichológus sem veszi most komolyan, ha egyáltalán az eddigi próbálkozásokat annak vette.
- Tanulok animágiát, egész jól haladok. Akkor ezek szerint jó úton járok. Köszönöm a segítséget, majd még jövök, ha igénybe vennélek. – kétértelműen zárja le a dolgot egy halvány mosoly kíséretében. Majd feláll és kezet nyújt a nőnek.
- Még egyszer köszönöm, de most távozom. Igazán érdekes volt a beszélgetés, és a látvány is. – rákacsint a nőre, majd nagy slunggal távozik az irodából, az ajtót viszont normálisan teszi be maga mögött. ~ Vajon mennyi ideig lesz egyedül? A következő Edictumot már nagyon várom. ~ kacagva indul tovább a folyosón, és a Sárkányfészket célozza meg, hogy Amandának elmesélhesse a sztorit.