Merkovszky Ádám
INAKTÍV
Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
|
AshleyA kislány gyorsan ráérez a dologra, de a korábbi koncentrálás, és a feladat nehézsége miatt nem sokáig képes fenntartani a homokvihar kavargó formáját. A homokszemek egy darabig még lebegnek, de egyre lassabban követik a lány kezének mozgását, míg végül leesnek, és kifolynak Ashley ujjai közül.
Intek egyet a pálcámmal, mire mind a kapu, mind a padlóra hullott homok nyomtalanul eltűnik. Előveszek egy tollat, és egy papírt, majd a lány elé tolom őket.
- Ezt kérlek, írd alá, addig nem kezdhetünk bele a tanulásba. A szerződés magában foglal néhány alapszabályt. Ilyenek például, hogy az erőddel nem ártasz másoknak, nem használod csalásra, mások becsapására, megfélemlítésére, és amíg tanonc vagy, csak a kijelölt helyeken alkalmazhatod. Ez utóbbi pontban nem vagyok annyira szigorú, az egész iskola területén nyugodtan használhatjátok, persze főleg gyakorlásra, illetve, ha mások nem veszik észre, akkor bárhol - kacsintok rá a lányra.
Megvárom, míg áttanulmányozza, vagy legalább végigolvassa a pergamenre írt szabályzatot, majd alá is írja, és csak ez után kérem meg, hogy kövessen a tanterem föld elemű részébe. Az ajtó előtt megállok, és előre engedem, sőt, még a magammal hozott sárkányrókát is az ő kezébe helyezem át, hogy szokják egymást.
- A mai órán nem veszünk túl sok dolgot, de az első, amit tudnod kell, hogy a földhöz kapcsolódó állatok és mágikus lények vonzódnak a terromágusokhoz, ezért semmi félnivalód nincs ettől a kis jószágtól. Azt azért muszáj hozzátennem, hogy minél veszélyesebb, vadabb egy lény, annál kevésbé érvényes rá ez a dolog. Kérlek, az óra végéig találj ki neki valamilyen nevet, mert kell az anyakönyvezéséhez, illetve ez az első lépés ahhoz, hogy magadhoz szoktasd.
A terem, amibe belépünk jelenleg egy üvegház és egy erdő keverékére hasonlít leginkább. Nem megyünk messzire, pár lépésnyire az ajtótól megállok, majd letérdelek a földre, és Ashleyt is arra biztatom, hogy kövesse a példámat.
- A föld elem a legszilárdabb mind közül, mindennek az alapja. Általában merevként jellemezzük, de ahogy korábban is láttad a homoknál, ez nem minden esetben igaz, ugyanakkor minél lazább a szerkezete, annál nehezebb irányítani. A földről először majdnem mindenkinek a természet jut eszébe, hiszen azzal teljes szimbiózisban létezik, ezért ezzel is fogjuk kezdeni a megismerkedést.
Előveszek a zsebemből két körömnyi, fehér magot, és az egyiket a kislány felé nyújtom, majd megkérem, hogy ültesse el maga mellé a földbe. Miután ezt én is megtettem, folytatom a magyarázást.
- A terromágusoknak legelőször is a növények mozgatását kell megtanulniuk, ha nagyon koncentrálsz, sikerülhet mozgásra bírnod egy kis levelet, vagy egy hajtást. A későbbiekben, akár egy egész fával is meg tudod tenni ugyanezt, most egyelőre próbáld meg annak a fűzfának az egyik ágát felénk hívni. Azt szeretném, ha úgy nézne ki, mintha a fa az ágát felénk nyújtaná. Mivel egyelőre még nem elég, ha csak gondolsz rá, próbáld meg a kezedet húzni a levegőben, mintha valóban megfognád a fát. Mivel ez egy szomorúfűz, könnyebb dolgod lesz vele, hiszen az ágai hosszúak, hajlékonyak.
A továbbiakban csupán figyelem a kislány próbálkozását, és csak akkor szólalok meg, ha kérdez valamit, vagy ha úgy érzem, hogy több segítségre van szüksége.
|
|
|
|
|
Fehér Boglárka
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
|
ÁdámElmélyülten lapozgatott a Mugliismeret tankönyvében. Igazából nem mondhatni, hogy teljes erőbedobással tanult volna, inkább afféle álmodozó üzemmódban átlapozgatta a könyvet. Néha megállt egy-egy oldalon, megnézett egy képet vagy elolvasta a kiemelt szöveget, hátha van benne valami fontos. Így aztán 5 oldal per másodperces sebességgel végezte kifele a könyveket, és persze nem sok maradt meg a tartalmukból a fejében, éppen csak a legérdekesebb dolgok. Valahogy most nem volt abban a magolós hangulatban. A bal kezével támasztotta a fejét, néha eleresztett egy két nőiesen kicsiny ásítást. Nem nagyon nézelődött a tanulószobában, továbbra sem gondolta, hogy itt kellene ismerkedni. Arra van a társalgó, és egyéb szuper helyek. Persze azért konstatálta, amikor Ádám leült vele szemben, de mikor megszólította, egy pillanatra összefutott a szemöldöke a meglepettségtől. Fel sem merült benne, hogy a fiú tudja a nevét. Az pedig végképp nem, hogy ilyen hangnemben fogja megszólítani és rögtön nekiáll becézgetni, amikor még életükben soha nem is beszéltek korábban. Kicsit rosszallóan sandított Ádámra, habár a fiút már a kezdetektől nagyon lebilincselőnek találta, akárhányszor összefutott vele a folyosón, vagy a nagyteremben. Nem csak azért mert helyes volt - bár az volt, tény - hanem mert szórakoztatónak tűnt, olyannak, akivel az emberek jól érzik magukat. És mivel Bogi nagyon adott mások véleményére és a látszatra is, az ő szemében ez sokat számított. - Persze, parancsolj. -Mondta, közben kicsit megemelte a szemöldökét és a fiú elé tolta a tintásüveget. Igyekezett a lehető legkedvesebb hangnemet felvenni, de nem tudott könnyen elvonatkoztatni a meglepettségtől. Jézus, remélem elég kedves voltam.Egy perccel később már megbánta, hogy nem sikerült magából kicsit nagyobb lelkesedést kicsikarni, inkább lesütötte a szemeit, belehajolt a könyvébe, hogy ne kelljen a fiúra néznie. Néha persze a tekintete gonosz módon fel-felkalandozott a könyvből és pár másodpercig Ádámot nézte, de aztán le is kapta róla a pillantását, amilyen gyorsan csak sikerül. Behúzta a kezeit a pulcsijába és fejben magát korholta a bénázásáért. Ez nagyon nem jellemző rá.
|
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
|
Bogica
A kis baki, hogy tudtam a lány nevét, fel se tűnik nekem. Különben is, mi olyan furcsa van abban, hogy egy több, mint ötszáz főt elbíró, nem kis méretekkel rendelkező kastélyban egy harmadéves eridonos ismeri egy elsős levitás nevét? Semmi! Totál normális…ugye? Nem, nem az, nagyon nem, de ha ezen fennakad, úgyis kimagyarázom.
~ Tudod, az a nagyon hangos, kicsit affektáló barátnőd, igen, az, amelyik olyan hihetetlenül hangos, na ő szokta kimondani a neved, és mivel mindig ilyenkor szoktál megszólalni, akkor rájöttem, hogy te vagy te, mármint, hogy ez a neved, és megmaradt. Olyan könnyű, majdnem olyan, mint a bogár, csak mégsem.~
Aham, totál korrekt…biztos hiteles is. Végül is, mindenkinek, még nekem is van olyan nagyhangú barátnőm, akit pont a lazasága miatt imád a környezete. Az eridonosok világuralomra törnek a hangjukkal, mert megérdemlik.
- Azért még nem kell ilyen csúnyán nézni, csak tintát kértem, nem randit.
Sértődötten húzom fel az orrom, jelezve, hogy totálisan meg vagyok bántva. Hogy is lehetne másképp, hiszen ha már erre így reagált, akkor esélyem sincs arra, hogy rendes randira is elhívjam. Persze nem most, majd valamikor öt év múlva tervezem, amikor már szőrös lesz a mellkasom, elvégre ez teszi a férfit férfivá. Előtte nem nagyon hiszem, hogy komolyan venne, mert ő olyan komoly lány, aki nagyon más, mint én. Persze az ellentétek vonzzák egymást, csak nem tudom, hogy erről neki is szóltak-e már. Nem hiszem, mert ha igen, akkor már biztos nyitott volna felém, hiszen ezt az egyetlen tényt leszámítva, tökéletes vagyok.
Magabiztosságom eredményeképpen páváskodva húzom ki magam, amit igyekezek nyújtózásnak álcázni, de mint olyan sok minden, ez sem megy ma gördülékenyen, mivel meglököm a mellettem ülő navinés lányt. Persze nem erőszakosan, nem lesz semmi baja, csak néhány tintafolttal lesz gazdagabb az asztal – még csak nem is a dolgozata - . A csúnya pillantásra már nem is reagálok, meg sem lepődök rajta.
- Köszönöm szépen.
Most kicsit műmájernek, vagy hogy is mondjam, érzem magam, amiért így meg mertem szólítani, és még csak el se vörösödtem. Nagyon nagyon nagy király vagyok. Ide nekem egy Oscart, de gyorsan. Komolyan, ilyen Brad Pittek simán elbújhatnak mögöttem. Alig várom már, hogy felnőjek. Ösztönösen tudom, hogy szép leszek és vonzó, így szinte a markomba érzem a sikert.
A siker, mármint a mostani, csak addig tart, amíg egyszer észre nem veszem, hogy felpillant rám. Itt elönt a forróság, és érzem, ahogy szinte lángol az arcom. El szeretnék menekülni, az asztal alá bújni és kiugrani az ablakon. Persze egyszerre, ha lehet. Ez nagyon, de nagyon gázos. Nem vagyok normális, hiszen azt se tudom kezelni, ha rám néz egy lány, aki nem is olyan közömbös nekem.
Szívem szerint mondanék neki még valamit, pontosabban nagyon is sok mindent, de persze egy hang se jön ki a torkomon. Ezt hívják, azt hiszem maxigáznak. A fejem lehajtva, a nyakam behúzva nézem inkább a betűket, amiket leírok. Igyekszem nagyon szépen írni, hogy ha esetleg ide pillantana, lássa, hogy én erre is odafigyelek.
|
|
|
|
|
Elena Rose
INAKTÍV
Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
|
Blair Devan AzomyrEgy szabad naponSzabad idő. Végre. Már nagyon vártam ezt a percet, amikor azt mondhatom, pihenés. De sajnos ez így nem teljesen igaz. Nem pihenni fogok ma, hanem tanulni, elvégre itt van a vizsgaidőszak a nyakunkon, és nem szeretnék megbukni. Keresnem kell valami csöndes helyet ahol átolvashatom a jegyzeteimet. Gyorsan kivettem a szekrényemből az említett irományokat, felhúztam a kedvenc sapkám, elővettem a pálcám, majd elhagytam a hálókörletemet. A folyosók érdekes mód, most üresek voltak, egy árva lélek sem tartózkodott az említett helyen. Még a szellemek sem, pedig azok naphosszat itt szoktak bóklászni. Nem is csoda, mindenki tanul mostanság. Ahogy haladok a folyosón, az egyik teremből kiabálást hallok. Talán valaki összeveszett egy másik emberrel? Fogalmam sincs. - gondoltam, majd halk léptekkel elindultam a zaj irányába. Talán, nem kéne ilyen kíváncsinak lennem. Sokszor kerültem már bajba e tulajdonságom miatt. Nem is tudom, miért vagyok ennyire ilyen. A terem első látásra üresnek tűnt. Fotelok, asztalok, könyvek, és mindenféle berendezési tárgyak sorakoztak benne. Olyan volt, mintha a suli könyvtárában lennék, csak kicsit kevesebb könyvespolccal. - Nincs is itt senki. - jelentettem ki, majd helyet foglaltam az egyik közeli fotelon. - De viszont itt tanulhatok! Mekkora mázli, hogy rátaláltam erre a helyre. Elővettem a jegyzeteket, majd olvasni kezdtem. Már éppen végeztem volna az egyik résszel, amikor a fejem felettem lévő polcról leesett egy könyv, pont a fejemre. - Hé! Ki volt az? Csak annyit hallottam, hogy valaki motyog a fotelek mögött. - Halihó! Van itt valaki? - kérdeztem, miközben felkeltem, hogy körülnézhessek.
|
|
|
|
|
Blair Devan Azomyr
INAKTÍV
RPG hsz: 4
Összes hsz: 11
|
 Blair unottan lófrál az iskola folyosóin. Csodálkozva bámul ki az ablakon, furcsállja a ragyogó időt február közepén. Még csak két napja jár ide, szerencse hogy egyáltalán felvették az év végén. Tanulnia kellene vagy legalább ismételni valamit de ( Minek tanuljak? Egy nap van a vizsgaidőszakig, addig szinte semmit nem tudok bepótolni...)-gondolja. Ezért inkább csak felfedezi az iskolát. A keleti szárny felé veszi az irányt és közben figyeli a vele szemben elhaladó tanulókat. Mindenki be van zsongva, ki a tavasz miatt ki a vizsgák miatt. A második emeleten meglát egy kiírást: "Tanulószoba". (Ott biztos csend van) És belép a terembe. Rögtön megtetszett neki a hely, mert alig vannak bent és kellemes nyugalom uralkodik a helységben. Óvatosan körülnéz... (Olvasni kellene valamit.) és elindul az egyik könyvespolc felé. Percekig csak áll a könyvespolc előtt, de végül kiválasztja a Tudor Hushpush: Gondolatok a gurkóról – Védekezési stratégiák a kviddicsben című könyvet. (Hátha még egyszer jól jön..) Óvatosan hajol oldalra hogy le tudja venni a könyvet a polcról, de Blair amilyen szerencsétlen... rosszul fogja meg a könyvet és az kicsúszik a kezéből, és ráesik a polc alatt ülő lány fejére. - Oh my god.. I'm so sorry.. bo-bocsánat.. nem direkt volt! -mondja a lánynak megijedve. - Nem lett bajod?-folytatja. Annyira szégyelli most magát, nem szokott ilyen ügyetlen lenni.
|
|
|
|
|
Elena Rose
INAKTÍV
Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
|
Blair Devan AzomyrHirtelen egy kötet landolt a kobakomon. Megrázkódtam, de mielőtt még leesett volna a fejemről is, elkaptam a levegőben. Egy lány rohant felém, szabadkozva. Ha, jól gondolom, ő volt, aki megkönyvezett. Ahogy látom, eléggé megijedt. - Elhiszem, hogy nem direkt volt. Semmi baj, nem haragszom. - simítottam meg a fejem, közben egy mosolyt vetettem a lányra. Most eszméltem csak rá, hogy én tarok valamit a kezemben. Az előbb csak ösztönösen cselekedtem, nem is figyeltem fel arra mi is az, amit olyan szaporán szeretnék megmenteni a földre eséstől. Szép kis könyvecske volt. Magamban elolvastam mi is van ráírva. Tudor Hushpush: Gondolatok a gurkóról – Védekezési stratégiák a kviddicsbenHum, kviddics... Már hallottam róla. Azt hiszem, ez a sulink "sportja". Egyszer majd ki kéne próbálnom ezt is. Bár nem hiszem, hogy jó lennék benne, mert még sosem ültem seprűn. Centraliában és Balotaszálláson nem ez volt a nyerő sportág. - Azt hiszem ez a tiéd. - mondtam, majd odasétáltam a lány elé, és visszaadtam az említett könyvecskét. - Amúgy engem Elena Rose-nak hívnak. Elsős eridonos diák vagyok. Örülök a találkozásnak. Bár egy kicsit fájdalmas volt. - nevettem el magam. - Szeretsz kviddicsezni? - próbáltam nyitni a lány felé, nehogy elrohanjon innen félelmében. Jártam már úgy és nem volt a legfelemelőbb érzés. Szegény elsősre eléggé ráijesztettem a régi sulinkban. Utána egy hétig bűntudatom volt.
|
|
|
|
|
Blair Devan Azomyr
INAKTÍV
RPG hsz: 4
Összes hsz: 11
|
Mivel a lány felkelt és odavitte Blairhez a leesett könyvet, ebből kifolyólag hősünk úgy gondolja hogy a lány él még szóval nincs gond. Megnyugodva mosolygott rá a lányra. - Köszönöm szépen.- vette át a könyvet. Nem volt egy pehelysúlyú könyv, fél kilót nyomhatott legalább. - Blair Azomyr vagyok, Navine. Két napja vagyok itt, úgy gondoltam nézek szét kicsit.- mondja és közben a fotelek felé veszi az irányt. Leül az egyikre és a könyvet leteszi maga mellé. - Túlzás hogy szeretek, mindig a bátyám játszott helyettem. Most kedvet kaptam hozzá, gondoltam olvasok róla valamit.Kíváncsian nézett Elenára, hiszen ha úgy vesszük ő az első itteni diák akivel szóba elegyedik. Nem meglepő, hiszem mit vár az ember két naptól. -Hogy tetszik a suli neked? Tell me something about it.-érdeklődik. -Sajnálom, nem megy még magyar jól. Tudsz valamennyit angolul?*Na jó most totál hülyének néz, de mit csináljak? Több magyar kifejezést kellene tanulnom*
|
|
|
|
|
Elena Rose
INAKTÍV
Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
|
Blair Devan Azomyr Nos, egy újabb elsős. Megnyugvás számomra, hisz még én is az vagyok. Megértem Blair bizonytalanságát és kíváncsiságát. Egy pár héttel ezelőtt még én is ilyen voltam. Miket beszélek? Még mindig ilyen vagyok! - Elég jó suli. Csak kár, hogy a tanév végén a vizsgaidőszakba jöttem. Így nem sok mit tudok még róla. - válaszoltam a lány kérdésére. - Ne aggódj. Tudok angolul, mivel én sem voltam mindig magyar. Négy éve költöztem ide. Eleinte Amerikában éltem, szóval nem kell amiatt aggódnod, hogy esetleg nem értenénk meg egymást. - majd rámosolyogtam Blair-re. Néha napján én is még átváltok angolra. Főként akkor, amikor nagyon nagy pácban vagyok, de ez ritka. Azonban, ha az ember jobban megfigyeli az akcentusom néha még most is hallatszik a beszédemen. Elvégre csak négy éve élek Magyarországon. Nem itt születtem, ebből kifolyólag, nem is ez az anyanyelvem. Szerencsére már nagyjából sikerült elsajátítanom a nyelvet, de valamikor nem az igazi a beszédem. Egyszóval megértem Blair-t. - Te amúgy honnan jöttél? - kérdeztem a lánytól. Kíváncsi voltam, Anglia vagy Amerika melyik részéről jött. Talán ismerem azt a helyet, bár nem sokat utaztam előző életemben. Egyedül a szülővárosomba, és az árvaházban jártam. Máshol nemigen. - You where are you from anyway? - tettem fel ismét a kérdést, ezuttal már angolul, hátha így jobban megérti amit mondok. Ez egész jó kis ötlet volt! Ügyi vagy Elena! Blair kicsit felvidult. Szép volt! - biztattam magam. Csoda, általában leszidni szoktam magamat. Mik nem történnek velem ezen a héten. !!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők2014. május 8.
2014. február 25.
|
|
|
|
|
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV
Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
|
[Tanárbácsi] A homokvihar kavarog, majd egyre lassul, végül aláhull. A nagykislány csillogó szemekkel nézi, ahogy kifolyik az ujjai közül, megbűvölten. -Hű!- Közli egyszerűen a véleményét, azután a Tanárbácsira pillant, és bólogat a szavaira. Átveszi a papírt, és olvasni kezdi, közben figyelve az instrukciókra is, ami így nem a legalaposabb, de szeretne mielőbb végezni, hogy gyakorolhassanak tovább. Szépen végigolvassa az elsőtől az utolsó betűig, megforgatja a lapot, hátha van még szöveg, majd remegő kezekkel aláírja. Az első hivatalos dokumentuma, ami már nagyon is számít! Visszaadja, majd követi Ádámot a kijelölt helyre, és megtorpan. Kissé félve nyúl a sárkányrókáért, de a kis jószág barátságosan trappol a tenyerébe, szóval nem kell aggódnia. -Szia!- Köszön neki, és mivel a kis jószág igen kedvesen billegeti meg a füleit, elneveti magát. -Jó barátok lesztek Ruruval.- Közli, mintegy ígéretként, felemeli fejét, pillantását a Tanárbácsira, és hallgatja, amit mond, közben pedig egy japán szó jut eszébe, ami nem is tudja, honnan jött hirtelen, hiszen a japán nyelvtudása rengeteg kívánnivalót hagy maga után, mégis biztos benne, hogy ez nagyon jó lesz névnek a kis sárkányrókának. Egyelőre azonban magában ízlelgeti csak. Ádám belevág a tananyagba, abba, amit tudnia kell, és a hallottaktól kicsit összerezzen, és szorongani kezd a gondolatra az állatokról. -Én félek a nagy állatoktól! Ettől még lehetek jó terromágus?- Ez bizony félelem benne, és talán addig ki fog tartani, amíg meg nem tapasztalja az ellenkezőjét, már ha a Tanárbácsi egyáltalán kedvező választ ad erre. Hiszen az is lehet, hogy ez bizony akadályozni fogja, és akkor talán el kellene gondolkoznia, hogy leküzdje ezt a félelmet. Leteszi a kis rókát, hogy átvegye a magot, amit neki nyújtanak, és szemlélgetni kezdi, meg a környezetet is, tetszik neki ez az erdő, barátságosabb, mint ami a kastély mögött húzódik. Letérdel, és kikapar egy kis földet, hogy szépen alá áshassa a kis magot. Arra számít, hogy ezzel kapcsolatos lesz a feladata, így meglepődik némileg, amikor a bácsi egy fűzfára mutat. Nézi-nézi a nagy fát, majd a felszólításnak megfelelően, kissé feszengve, hiszen milyen bugyután hathat már, ahogy felemeli a kezét, és a levegőt húzza, de... azért mégis ezt teszi. Kinyitja a két tenyerét, az ujjait, az egyiket előrébb tartja a fa ága felé, mint a másikat, és megpróbálja behajlítani az ujjait, hátha érez valamit, de csak megköszörüli a torkát zavarában. Aztán inkább próbál kötélhúzásra gondolni, lehunyja a szemeit, és próbálja megérezni a Tanárbácsi által többször is említett kapcsot maga, és a fűzfa között, a mágikus összeköttetést, amit az adottsága generál. Nem is telik el sok idő, és érzi, mintha a fa húzná maga felé őt, kinyitja ezért a szemeit, és maga felé húzza a kezeit, remélve, hogy a faág is felé mozdul. -Gyere!- Suttogja, nem szándékosan, de annyira belemerült, annyira szeretné, hogy hangot ad neki.
|
|
|
|
|
Szűcs L. Benedikta
INAKTÍV
SZŐCS tag || oroszlán
RPG hsz: 10
Összes hsz: 580
|
ReeDélelőtt sikeresen eltévedtem a faluban, és most pedig sikeresen eltévedek a kastélyban. Csak remélni tudom, hogy nem veszek el végleg. Komolyan teljesen egy labirintus ez z egész hely, kétszer nem is voltam egy helyen. Csak aztán nehogy az legyen a végén, hogy valami kis eldugott helyen találják meg élettelen testem. De ez csak nem történik meg, ugye? Hát persze hogy nem. Mindenhol csak tantermek vannak, pedig én már naaagyon vissza szeretnék térni a Levitába. Jaj de hol van a keleti szárny? Nahát, mintha itt már jártam volna. Óh igen ezt a festményt biztos láttam már ma, ez nem kétség. Akkor már a keleti szárnyban lehetek. Legalábbis remélem, hogy nem valahol máshol járok. Viszont kezdek kicsit fáradni, és azért azt csak nem teszem meg, hogy itt helyben leülök a földre, mert az milyen furán nézne már ki. Így hát rögtön az első ajtón benyitok, ahol persze van néhány diák, akik szépen végignéznek rajtam, de a tekintetek hamar vissza térnek arra amivel eredetileg is foglalkoztak, szóval olvasnak, vagy épp írnak. De mégis mit? Az egyik lány vállán átnézek és egy tankönyv lapjait pillantom meg. Szóval tanulnak. Áá akkor valószínűleg ez valami tanulószóba vagy valami ehhez hasonló lehet. De ha így van, akkor használjuk ki arra, amire való, vagyis tanuljunk. Elveszek a polcról egy könyvet, nem is figyelem hogy mit, csak akkor, amikor már kényeleme helyezem magam az ablak párkányán. Mugli találmányokról szól a könyv. Nahát, ez pont jól jönne nekem Mugliismeretre. Na nem mintha nem értenék az ilyenekhez, mert volt már dolgom Mugli cuccokkal, de azért van mit tanulnom. Na de akkor tanuljunk...
|
|
|
|
|
Isobel Reeves
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
BenediktaMa egészen nyugis napom volt, aminek nagyon örültem. Nem rohantam sehová, nem volt időbeosztásom, szóval semmi extra. A délelőtt folyamán volt pár órám, aztán tanulhattam a vizsgáimra. Összeszedtem a könyveimet és keresni kezdtem valami szép, csöndes helyet. Először kis akartam menni valahová a kastély területére, de elvetettem az ötletet. Túlságosan tél volt ehhez és nem akartam megkockáztatni a megfázást. Így hát könyvekkel, pergamennel és tollakkal szerelkeztem fel, majd keresni kezdtem egy helyet, ahol nyugodtan tanulhatok. Végigjártam az egész kastélyt, de csak nem sikerült találnom egy szobát. Végül megálltam egy ajtó előtt. Benyitottam és egy kis helyiségbe érkeztem, padokkal és székekkel. A fal mellett könyvespolcok sorakoztak, különböző könyvekkel. Először azt hittem, hogy könyvtár, ám amikor rápillantottam az egyik diák könyvére, tudtam, hogy tanul. Becsuktam az ajtót és kerestem egy üres asztalt. Hátul találtam is egyet, lepakoltam és lehuppantam a székre. Végignéztem a tanulnivalókon és úgy döntöttem, hogy nem írok le semmit. Könyvből tanulok. Fellapoztam hát az egyiket és meglepődve láttam, hogy pont a gyógynövénytant fogtam ki. Sóhajtva nekiláttam, hogy elolvassam az anyagot és a fejembe véssem. Szerencse, hogy gyorsan tanulok - gondoltam és ez megnyugvással töltött el. Szerettem olvasni, ha az nem iskolai anyag volt. Persze ott is van érdekes, de ez nem az én világom. Nem zavartattam magam a külső tényezőktől, körülöttem csend volt és ez a legfontosabb. Legalábbis nekem.
|
|
|
|
|
Szűcs L. Benedikta
INAKTÍV
SZŐCS tag || oroszlán
RPG hsz: 10
Összes hsz: 580
|
Issie Már kezdtem azt hinni, hogy örökre eltévedtem ebben a kastélyban. De komolyan, nem tudnak adni valamilyen térképet hozzá minden új diáknak? Nem, persze hogy nem. Szerintem a vezetőség, és a tanárok még élvezik is, hogy a gyerekek eltévedhetnek itt, és talán soha nem is találnak ki. Meg ahogy láttam, néhány festmény is igen jól szórakozott rajtam, mert egy helyen voltam ötször is, és ez már nagyon idegesített. Már láttam is magam előtt a valamilyen újság következő számának címlapját: "Egy lány holttestét találták a kastély egyik eldugott sarkában. Halálának okát még nem tudják." Na igen, jó kis címlapsztori lenne, de mégsem történik ez meg, mert ismét visszakerülök a keleti szárnyba. Hál' Istennek, mert már azt hittem soha nem jutok ide vissza. És most itt vagyok, a Tanulószobában vagy micsoda ilyen, és próbálok egy kis észt nyomni ebbe a teljesen üres kobakba. De nem igazán akar menni ez az egész. Olyan unalmas, hogy az csak na, nem is tudom, hogy lehet ezt élvezettel tanulni. És ami a legviccesebb benne, hogy több mint a felét tudom már, mert anyu mugli, így sok ilyen tárggyal találkoztam már életemben, ár azért van itt újdonság. Hamar megunom, így inkább visszateszem a helyére, és már mennék is ki, de még egy lány válla felett átnézek, hogy vajon mit tanulhat olyan serényen. Hm... Ez nem is olyan unalmas, bár a növények annyira nem izgalmasak, mint például a legendás lények, de azért jobb mint azok a buta mugli tárgyak. - Érdekes könyv? - kérdezem teljesen semleges hangnemben, a válla felett tovább tanulmányozva s könyvet, így a jem kicsit közelebb kerül az övéhez. Kíváncsi vagyok, hogy vajon ő is fiúnak néz-e, mint eddig sokan mások, hisz a hangom is mélyebb, mint a velem egykorú lányoké, és hát mit ne mondjak, a kinézetem is hasonlít egy fiúra. Na, ebből mi lesz?
|
|
|
|
|
Tenshi Dasha
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
Kérdésekkel teli fejjel járkálok az iskolában. Új tanuló vagyok, még nem nagyon ismerem sem a helyeket, sem a többi diákot. Mindig is csöndes, magamba forduló ember voltam, nem szoktam beszélgetést kezdeményezni talán csak a közeli barátokkal. Ellenben nem vagyok félénk típusú sem. Sokan elítéltek már ezért. Többen is vámpírnak csúfoltak megjelenésem és viselkedésem miatt. De aki meg akar ismerni azt rájön, hogy kedves és megbízható vagyok. A hatalmas iskolán belül egy nyugodt helyet szerettem volna találni. Gondoltam a Tanulószoba pont ilyen. Kinyitottam az ajtaját. Békés helynek tűnt. Továbbmentem és leültem az egyik fotelbe. Sosem voltam az a tanulós típus, inkább tapasztalatszerzéssel szereztem információt és a tudást. Mindig is szerettem kalandozni, utazgatni, kultúrákat és lényeket megismerni. Szóval a tankönyv helyett inkább a kedvenc fantáziakönyvemet olvastam tovább.
|
|
|
|
|
Plata Luna
INAKTÍV
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
|
DashaA tanulást mostanság elhanyagoltam, annyi érdekesség és új dolog várt itt rám. Eldöntöttem, hogy keresek valami nyugodt helyet. Bár nem voltam még lekésve semmiről, úgy gondoltam, itt az ideje pótolni e hiányosságot és erre a célra a tanuló szobát ajánlották nekem. Mikor beléptem, láttam, hogy már tartózkodnak páran bent. Valójában nem zavart, mert valószínűleg ők is hasonló inditatásból jöttek ide. Elindultam az egyik fotel felé, mikor kiszúrtam, hogy az egyik lány kezében nem tankönyv van. Jobban megnéztem a lányt is, de nem volt ismerős még látásból sem. Nem akartam olvasás közben megzavarni és én is jobban tettem volna, ha azt teszem amiért jöttem. De mit csináljunk, a kíváncsiságom győzött. - Szia! Bocs a zavarásért. Plata Luna vagyok.- mutatkoztam be neki. - Nem rémlik, hogy láttalak volna már. Új vagy itt?- kérdezem én, aki szintén nem olyan régi bútordarab itt. - Milyen könyvet olvasol? A borítójából amennyit látok az tetszik.- mosolygok végig a beszéd alatt. Még utána is biztatóan mosolygok még a lányka válaszát várom. ~ Beszélgetve is át tudom nézni az anyagot. ~ Gondoltam, egyébiránt megleptem magam, mert nem jellemző rám, hogy csak így megszólítok valakit.
|
|
|
|
|
Isobel Reeves
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
BenediktaMár vagy fél órája a fehér ürömről tanulom a tudnivalókat, de még semmit nem jegyeztem meg belőle. Érdekeltek ugyan a növények és a természet, ám ez a valami nem kötötte le a figyelmem. A diákok jártak-keltek körülöttem, de nem törődtem velük, ugyanis holnap lesz a gyógynövénytan vizsgám. Már nagyon ideges voltam a vizsgák miatt, szerettem volna mielőbb letenni őket, de persze ez nem így megy. Minden nap könyvekkel és tanulnivalóval keltem és feküdtem, ami már kihatott az egészségemre is. Pár napja nagyon berekedtem és folyamatosan köhögtem. Itt a tanulószobában is próbáltam visszafojtani, de nem sikerült és párszor meg kellett zavarnom a csendet. Persze a könyvek lapjainak fordulása és a pennák sercegése eddig is hallatszott, de azokkal nem törődtem. Már vagy hatodszorra olvastam el a négy és fél oldalas szöveget, amikor valaki elhaladt mögöttem és visszarakott egy könyvet a helyére. Neki sem szenteltem több figyelmet, ám mikor fölém hajolt és a könyvemet kezdtem el tanulmányozni, kicsit meglepődtem. Egy polc felé pillantottam a szoba túlsó oldalán, ahol halmokban álltak az ilyen típusú könyvek. Miért pont az enyémet akarja? – kérdeztem magamtól, ám erre nem kaptam választ, csak egy kérdést. Érdekes könyv? – hökkentem meg, persze magamban, de kicsit furcsálltam. Hogy lehet a fehér üröm érdekes? Néha nem értettem az embereket. - Hát nem éppen főnyeremény, de holnap ebből vizsgázom és tanulnom kell – válaszoltam az előző kérdésre és tovább tanulmányoztam a betűket. Reméltem, hogy a lány elmegy. Míg beszéltem, volt időm megnézni a diákot. Lányos arca volt, ám azt elcsúfítottam kicsire nyírt haja és piercingjei. Nem volt éppen egy szép lány, de ha neki ez tetszik. Nekem mindegy - sóhajtottam.
|
|
|
|
|
Tenshi Dasha
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
LunaAmikor már láttam, hogy felém közeledik, felnéztem. Kicsit megijedtem hisz először még nem tudtam, hogy mit szeretne. Persze nem úgy tűnt mintha rosszindulatú lenne, csak azért féltem, hátha éppen az ő helyére ültem volna le. Az ikertestvérem is mindig panaszkodott otthon, mert mindig az ő székére ültem. Természetesen rajta csak röhögtem. Sokszor még szívattam is őt ezzel. De ez most más helyzet. Azért a kérdések után megnyugodtam és viszonoztam a mosolyát. - Szia! Igen, új vagyok. A nevem Dasha. -Mondtam határozott, de kedves hangon. - Ez a könyv angyalokról szól. Egy lány beleszeret egy arkangyalba és az ő történetüket meséli el. Kaland dús, igaz vannak benne véres részek. A többit érdekességet nem szeretném lelőni, hátha majd te is el szeretnéd olvasni egyszer. Ha gondolod, majd szívesen kölcsönadom. - Próbáltam bőbeszédű lenni.
|
|
|
|
|
Plata Luna
INAKTÍV
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
|
DashaKérdéseim után a lány arcára megnyugvás ül ki. ~ Vajon mire számíthatott szegény. ~ Ezen elgondolkozom egy kicsit, közben reméltem nem én okoztam neki feszültséget. A válaszából rájövök nem tévedtem tényleg új itt. - Nagyon szép neved van. Koreai, vagy tévedek?- Hmm, mintha ismerős lenne a helyzet valahonnan. Megtudom, hogy a könyv az angyalokról szól és van benne minden, szerelem, kaland és minden, ami kellhet. Mikor fölajánlja, hogy egyszer kölcsön adja nagyon megörülök neki, hisz imádok olvasni, ráadásul érdekelt is a sztori az elmondása alapján. - Köszönöm, nagyon kedves vagy. Ha majd kiolvastad, szívesen kölcsönkérném. - válaszolok mosolyogva és közben leülök a mellette lévő fotelba és leteszem könyveimet magam mellé. - Én sem vagyok régi bútordarab itt, de ha bármilyen kérdésed van, megpróbálom megválaszolni. Honnan jöttél?- kérdezem még meg tőle, mivel szimpatikusnak és érdekesnek találtam Dasha-t. Közben oda se nézve leemeltem a legfelső könyvet és rápillantottam, SVK könyv. Na igen, még akad egy pár vizsga, amit meg kellene írnom és nem árt utána olvasni. Amint Dasha elkezdett válaszolni, újra fel és le fordítgattam figyelmem és úgy hallgattam feleletét.
|
|
|
|
|
Tenshi Dasha
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
LunaKicsit meglepett, hogy a származásomról kérdezett. Akikkel eddig találkoztam életem során azokat nem nagyon érdekelte ez. A barátaim is csak napok után tették fel e kérdést. Mindenesetre jól esett, hogy észrevette, hogy van bennem mongoloid vér, és annak még jobban örültem, hogy rájött, hogy épp koreai vagyok. De honnan gondolta? - Köszönöm. A nevem, vagyis a Dasha amerikai név. De jogosan tippelted, van bennem koreai vér. Pontosabban az apám koreai. Az anyám amerikai és ezért sokáig kint éltünk San Francisco-ban. De a szívem mélyén koreai vagyok. - Mondtam neki. Aztán gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki a másik nevem, de végül úgy döntöttem, hogy elmondom. - Amúgy a koreai nevem Park Son Yeong (박손영). De így senki sem szólít és amúgy sem ezt használom. - Nem gondoltam volna, hogy tényleg érdekelni fogja a könyv. A mai lányok kedvence inkább a nyomozós regények. Gondoltam odaadom neki aztán majd meglátjuk, hogy tetszik-e neki vagy nem. Egy próbát megér. Ekkor jöttem rá, hogy én róla még nem is tudok semmit. - És te honnan jöttél? Mesélj egy kicsit magadról.
|
|
|
|
|
Plata Luna
INAKTÍV
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
|
DashaAhogy beszélt felfedeztem arcán a meglepettséget, bár azt nem tudtam mely érdeklődésem váltotta ki. Megtudom, hogy nem lőttem bakot, tényleg van benne koreai vér. Ehhez valamelyest már van szemem, főleg, hogy elég sok félvérrel találkoztam már. Azon egy kicsit meglepődöm, hogy a neve amerikai mert elég sokszor megfordultunk ott és soha nem hallottam, hogy bárkit így szólítottak volna. Na jó, az is igaz, hogy valószínű sok nevet nem ismerek még hallomásból sem. - San Francisco-ban nem jártam még, de úgy értesültem szép hely. Koreában is éltél?- fűzöm hozzá és érdeklődve figyelek a folytatásra. Megemlíti a koreai nevét is aminek nagyon szép csengése van, de mivel nem használja így én is maradok az eredeti megszólításnál. A kis szünetben, még hallgatunk, beleolvastam a tankönyvbe és memorizáltam az olvasottakat. Nem is nagyon volt más választásom, hisz órákon nem tudtam részt venni mivel én is elég későn iratkoztam be. Majd egy kérdés hangzik el. Úgy néz ki, nem csak én vagyok kíváncsi rá, hanem ő is rám. Rá mosolygok, miközben válaszolok. - Eredetileg Thai vagyok ott születem és körülbelül három éves koromig ott is éltem. Hogy honnan jöttem, arra már nehezebb válaszolni. Sokat utaztunk a családommal és nem tartózkodtunk egy évnél tovább sehol. Utazásaink között legtöbb esetben ide Magyarországra jöttünk.- válaszolom meg kérdését. - Mesélj te is kicsit magadról, kérlek. Koreában nem jártam, de szívesen elmennék egyszer. Tudsz mesélni nekem kicsit róla?- tényleg érdekelnek az ott élő emberek, állatok és tájak is.
|
|
|
|
|
Szűcs L. Benedikta
INAKTÍV
SZŐCS tag || oroszlán
RPG hsz: 10
Összes hsz: 580
|
IsobelEzek a mugli tárgyak. Némelyik tök felesleges. Például a telefon. Jó persze arra tökéletesek hogy a mugli világban - pénzért, hát mi másért - beszélgessünk egymással, de másra nem. És ezek az újabb gyártmányú vackok... olyan sok haszontalan, és felesleges dolog van rajta. És a lányok, meg egyes fiúk, amilyen képeket csinálnak vele magukról.... Borzasztó. Komolyan hogy lehetnek ilyenek - szép szavakat nem is tudok rájuk - az emberek? Vagyis csak a muglik, mert varázslók között ilyet még nem láttam. Aztán ki tudja, egyszer lehet feltalálják az okos baglyokat, amik olyanok mint a mugli okostelefonok. Na az vicces lenne, az már biztos. Na de hamar megunom a könyv olvasgatását, s egyet sóhajtvá visszateszem a helyére, s már menni is, de kíváncsiságom nagyobb, így egy lány mögött megállva a könyvébe pillanatok. Válaszára csak horkantok egyet - igen "nőiesen" -, majd egyet gondolva szintén ugyanolyan nőiességgel. lehuppanok a lány melletti székre. Tanul... Mindenki tanul. Talán nekem is ezt kéne tennem, de minek? Úgyse menne egy vizsga se, rájöttem már erre, szóval inkább nem töröm magam. Majd jövőre. - Hát az pech. Sok sikert hozzá. - Kacsintok a lány felé, mert azért nem vagyok bunkó. Annyira. Tudok az lenni ha nagyon akarok, de nem akarok, még. És igen, a hangsúly a MÉGen van. - Amúgy Benedikta vagyok. - vigyorodom el, majd ismét a könyvre pillantok, ami még mindig ugyanott van kinyitva, mint volt. - Uuuuh, ezt kéne növényt ismerem! - kiáltok fel a kelleténél talán kicsit hangosabban, de nem számít, örülök, hogy felismertem. És ezt mind anyunak köszönhetem, és annak, hogy biosztanár.
|
|
|
|
|
Isobel Reeves
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Benedikta Már elegem volt a tanulásból. Pár órája még lelkesen álltam hozzá a dologhoz, de mostanra már ki nem állhattam. Ez volt az utolsó vizsgám és már alig vártam, hogy vége legyen. Majd lesz valahogy – gondoltam. Nem érdekeltek már a növények sem, egyet szerettem volna: aludni. Egész nap holdkórosan közlekedtem a kastélyban, már tiszta hulla voltam, erre rájöttem, hogy tanulnom kell. Hát ez kész röhej! A tanulószoba pedig a tanulásra emlékeztet, ami nem jó, mert már a hócipőm tele van vele. Nagyot sóhajtva a lány felé fordultam, aki vigyorogva dobta le magát a mellettem lévő székre. Csak ezt ne! – sóhajtottam magamban. Reméltem, hogy nem valami elsős, aki segítséget kér, mert eltévedt, ugyanis én is újonc vagyok még és ha nem látná próbálok tanulni, csak nem megy ha itt ül mellettem. Nem túl ízlésesen felhorkant, mint egy ló és rám kacsintott. Az idegességi szintem a tetőfokára kúszott, ám kicsit lenyugodtam, amikor sok sikert kívánt és bemutatkozott. - Kösz – sóhajtottam. Szükségem volt egy kis nyugalomra és csendre, ám a tanulószoba kezdett egyre hangosabbá válni. A lány Benedikta néven mutatkozott be, én pedig küldtem felé egy fáradt mosolyt. - Isobel Reeves – biccentettem. Már jó néhány napja nem aludtam, folyamatosan magoltam, tanultam, körmöltem, egy csepp szabadidőm sem volt. A mai beosztásom például ezt volt: reggeli „séta” Benny-vel, reggelizés – amit elmaradt, tanulás, ebéd – ezt is kilőttük, kis zongorázás, újabb tanulás, vacsora, fekvés. Persze ez erre változott: kiképzőtábor, tanulás, tanulás, tanulás, tanulás, tanulás, egy alma, alvás… Ekkor kiáltott fel a lány, amitől egy kicsit megijedtem. A könyve pillantottam, amire mutatott. - Sajnos én is ismerem. Ez a fehér üröm…- morogtam halkan, mivel a tanulószobában mindenki minket nézett.
|
|
|
|
|
Tenshi Dasha
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
LunaMegtudtam, hogy thai születésű, aminek nagyon örültem ugyanis sok barátom van aki thai. Nagyon sokszor nyaraltunk már Thaiföldön és nem túlzás, az egyik legszebb hely. Mindig szívesen megyek vissza oda. Egész életemben imádtam utazgatni a világban amire sokszor alkalmam is volt, de őt hallgatva rájöttem, hogy az én életem nagyon unalmas az övéhez képest. Kicsit irigykedtem is mert ő nagyobb világjáró mint én. De természetesen csak jóindulatból. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekli majd Korea. Jókedvvel álltam neki beszélni a múltamról és az országomról. - Igen, Koreában is éltem. 18 évemből 12-t töltöttem Dél-Koreában. Seoul-ban születtem és ott is nőttem fel. 8 éves koromban költöztünk ki Amerikába anyukám miatt, aki San Francisco-i születésű. Meg hát fontos az angol nyelv tökéletes elsajátítása is. Nagyon szerettem Kaliforniát, de már nagyon hiányzott a keleti kultúra, amiben felnőttem, ezért 6 évre rá, 14 évesen visszaköltöztünk Seoul-ba. -Meséltem neki. Azután kicsit elgondolkoztam, hogy mit is mondhatnék magáról az országról. Nem volt könnyű összeszedni a gondolatokat, de végül összehoztam valamit, amit érdekesnek gondoltam: - Dél-Korea nagyon modern és gazdag ország. Szerintem ott az emberek sokkal barátságosabbak mint például Amerikában. Emellett gyönyörű természeti hely is. Sokat szoktunk kirándulunk a szabadban a családommal. Ez az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem is. - És még sok mindent elmeséltem Koreáról. Remélem, hogy nem unta meg a felénél. Szerencsére nem kellett belemennem a részletekbe, hisz ő is ázsiai lány.
|
|
|
|
|
Szűcs L. Benedikta
INAKTÍV
SZŐCS tag || oroszlán
RPG hsz: 10
Összes hsz: 580
|
Isobel Milyen kis pukkancs itt valaki. Cöh... Pedig most tök kedvesen szóltam hozzá, ő meg... Áá már értem! Biztos megzavartam a nagy tanulásban. Nem baj, ha már itt vagyok, nem megyek el, inkább megpróbálok beszélgetni ezzel a lánnyal, már ha végre valahára hajlandóságot fog mutatni ő is egy kis csevejhez. De előtte egy kicsit idegesítsük még a bájos modoromat bevetve, annyira jól szórakozom rajta. Bár a lány láthatólag annyira már nem örül neki. Persze azért belém is szorult némi kedvesség, legalábbis anyuék próbálkoztak valami ilyesmit belém nevelni, kisebb nagyobb sikerrel. A bemutatkozáson is hamar túlesünk. Ezaz!! Sikerült megijesztenem! Nem mintha ez lett volna a szándékom, de ha már ez lett a vége, akkor örülök neki, és röhögök is mellé. Nem vagyok kárörvendő, áá dehogy. És most mindenki minket néz, de engem nem zavar, hadd nézzenek. - Mi az hogy sajnos? - horkanok fel kijelentésére, s egyik szemöldököm fel is húzom. Úgy beszél, mintha nem szeretné ezt a tantárgyat. Pedig szerintem ez az egyik legjobb a Legendás Lények Gondozása mellett. Nem csak azért mondom, mert növényeket egész jól ismerem anyu révén, de közrejátszik ez is. Ez az egyik legkönnyebb tantárgy, mit izél már. - Igen, tudom hogy ez az fehér üröm. Láttam már életemben ilyen növényt. És hát ilyen téren nem vagyok teljesen hülye. - Vigyorgok a lányra. És most se a hangnemben, se semmiben nem találhat semmi kifogásolni valót, mert most teljesen kedvesen beszéltem magamhoz képest. Vallon is veregetném magam, és ezt meg is teszem, persze csak fejben, mert az már hogy nézne ki, ha itt elkezdeném veregetni a vállam? Hát elég hülyén. - És ebből mit kéne megtanulnod? Segíthetek, ha gondolod. - Nahát, még a segítségemet is felajánlom. Milyen kedves vagyok... Ha anyuék ezt látnák, biztos büszkék lennének rám. És remélem, hogy elfogadja a segítségnyújtásom, de ha nem, akkor sincs baj, mert akkor elmegyek.
|
|
|
|
|
Plata Luna
INAKTÍV
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
|
DashaMikor megemlítettem, hogy Thaiföldön születem felcsillant a szeme. ~ Úgy látszik, nem ismeretlen előtte e földrész. ~ Sajnos ritkán jutunk vissza és ráadásul rövid időkre. Imádom, hogy az elefántok szabadon mászkálnak, bár nem árt velük vigyázni, ha egyszer megindulnak a porcelán boltos hasonlat semmi az eredetihez képest. Persze ő sem ússza meg kérdés nélkül, amint befejezem válaszom már teszem is fel neki a kérdésemet. Mikor megtudom, hogy élete nagy részét a szeretett hazájában tölthette, valószínű barátok között, kicsit irigyeltem. Vagyis nem ez a jó kifejezés, mert nem azt sajnáltam, hogy neki megadatott, hanem azt a tényt, hogy nekem nem. Belegondolva neki se lehetett könnyű, hogy nyolc év után el kellet hagynia a barátait, az otthont. Még gondolkozott, én visszatettem a könyvet a többi közé, majd a szobámba folytatom a tanulást. Na nem a lány hibája, egyszerűen teljes mértékben rá akartam figyelni. Beszélt nekem Dél-Koreáról, az ottani emberekről és a tájairól. ~ Gyönyörű lehet. ~ Ezek után már biztos elmegyek oda valamikor. Jó volt hallgatni a beszédét, kedves, de határozott hangját. - Igen, én is úgy éreztem, hogy másképp viszonyulnak egymáshoz az emberek. De mondhatnánk úgy is, hogy ég és föld e kettő. Például egy autó balesetnél Európában, Amerikában egymás kedves mamáját küldik melegebb éghajlatra, még Ázsia legtöbb részén egy baleset után megölelik egymást és örülnek, hogy egyikőjüknek sem esett baja.- vigyorgok rá e monológom után. Majd újabb kérdéseket zúdítok rá. - Nem volt nehéz ennyi év után elköltözni? A szüleid mivel foglalkoznak? Koreában milyenek az erdők?- kérdeztem meg a végén. Imádom az erdőket járni, szegény anyámék mindig frászt kaptak e szokásomtól.
|
|
|
|
|
Tenshi Dasha
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
LunaAmikor kimondta azt a mondatrészt, hogy "ég és föld e kettő" nem hittem a fülemnek. Én ezt a mondatot nem mertem kimondani, nehogy megbántsam, hisz ő olyan sok helyen lakott már. Ki tudja, lehet, hogy pont az európai, amerikai szokás tetszett meg neki. De ezek szerint nem. Ezek szerint kimondhattam volna. Ezek szerint ugyanúgy nézünk a világra. Ennyit számítana a hovaszületés? Vagy vannak nem ázsiai emberek is akik így gondolkodnak? Tettem fel a kérdéseket magamnak. Közben láttam, hogy a könyvet visszateszi a polcra. Ez azt sugallta nekem, hogy érdekesnek tart engem és a múltamról szóló történeteimet. Ki tudja, a végén még közeli barátok is leszünk. Kérdései visszaugrasztanak a valóságba. Talán kicsit túl elmélyültem a gondolataimban. Mosolyogva továbbfolytatom az én kis múltamról szóló sztorit. - A költözés mindig nehéz volt. Főleg az első. Koreát otthagyni borzalmas volt, bár tudtam, hogy még visszatérek oda. Még az nyugtatott, hogy ezentúl az angolt nem tanulni fogom, hanem beszélni. -Kis szünetet tartottam, majd folytattam. - Amerikát már könnyebben hagytam ott. Igaz, imádtam a híres városban élni és mediterrán levegőt szívni, de az érzés, hogy hazamegyek az mindennél jobb volt. -Újra belegondoltam az érzésbe, mire a mosolyom még szélesebb lett. Majd eszembe jutott a következő kérdése. - Édesapám óceánkutató Dél-Koreában, édesanyám meteorológus. -Talán kicsit túl rövidre is vettem, de én nem tartottam érdekesnek ezt a témát, annak ellenére, hogy a munkájukat szerettem. Az hogy megkérdezte, hogy milyen erdők vannak Koreában nagyon meglepett. Még senkinek sem jutott eszébe az erdők. De én örültem neki, mert hát én is nagy erdőfan vagyok. - Korea erdői változatosak. A legkülönlegesebb erdőtípus ott talán európai szemmel a babérlombú erdők. Ott az erdők hegyes-völgyesek és nagy kiterjedésűek. A levegő nagyon tiszta. -talán emiatt is szerettem volna hazajönni USA-ból. Gondoltam bele. - Az biztos, hogy kirándulni nagyon jó ott. És te milyen országokban éltél? -Kérdeztem meg, hisz már nagyon érdekelt.
|
|
|
|
|
Plata Luna
INAKTÍV
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
|
DashaAhogy hallgattam válaszát, egyre inkább éreztem, hogy meg fogom kedvelni őt. Tetszett a látásmódja, hogy mindennek megpróbálja a jó oldalát nézni. Én is igyekeztem ezen szemlélet szerint élni. Olyan szélesen mosolygott mikor a visszatérését ecsetelte Koreába, hogy önkéntelenül is vele bazsalyogtam. Szinte kézzel fogható volt az örömérzete. A hazatérés öröme ismeretlen előttem, nem tartózkodtam annyit egy helyen, hogy bármelyikre így gondoljak. Mégis nagyon jó volt érezni, még ha csak lopva is. Hálás voltam Dasha-nak ezért. Az óceánkutatásnak és a meteorológiának is meg van a maga szépsége, érdekessége. Bár nem részletezte mégis úgy látszott szereti a szülei munkáját és a szüleit is nagyon. Ebben hasonlítunk, én is szeretem a munkásságát az anyámnak és apámnak, és természetesen őket is. Nem hibáztattam őket, és végülis sok szép helyen megfordultam, na és persze erdőkben is, bár ennek nem nagyon örültek, mert mindig is szerettem egymagamban menni és féltettek. Viszont ebben az iskolában egyre több olyan embert ismertem meg, akikre szívesen mondanám a későbbiekben, hogy barát. Köztük Dasha-ra is kezdtem így gondolni. Az erdők, na igen, szeretem úszni érezni a víztáncát a bőrömön, vagy a hegyek és sziklák mászása közben a szél játékát körülöttem, de az erdők voltak azok a helyek, ahol igazán éreztem, "élek". Körülvesz, átölel, mégis teret és szabadságot hagy, suttog, beszél, mégis hallgat és figyel rád, rejtegeti csodáit, mégis mindent megmutat. Egyszerűen szerelmese vagyok az erdőknek. - De megnézném a babérlombú erdőket. Na jó, az összeset.- nevetek rá. - Hát, éltem Mexicóban, Amerikában, Alaszkában, Thaiföldön és itt Magyarországon.- válaszoltam meg kérdését. - Azt már tudom, hogy kirándulni szeretsz.- mosolygok - Mi mást szeretsz még csinálni? Vannak testvéreid?- folytatom kérdéseimmel, mivel egyre inkább úgy éreztem, hogy ebből egy érdekes és jó barátság alakulhat ki. Vártam a folytatást, hogy minél többet megtudjak róla, hogy megismerjem.
|
|
|
|
|
Tenshi Dasha
INAKTÍV
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
LunaMikor felsorolta, hogy milyen helyeken lakott már, elcsodálkoztam. Különösen Alaszkán. Elképzeltem, hogy milyen lenne az életem ha ott élnék és hát nem voltam elragadtatva. De ez csak az én érzésem. Én mindig is a meleg éghajlatot kedveltem. Nem feltétlenül a trópusit, de azért nem szerettem amikor 10 fok alá ereszkedett a hőmérő higanyszála. Kíváncsi voltam, hogy ő hogy érezte magát ott. - Tényleg sok szép helyen laktál. Ezek közül melyik tetszett a legjobban? És milyen volt Alaszkában élni? -Tettem fel a kérdéseket neki. Számítottam rá, hogy a szüleim után a testvéreim és érdeklik. Ez természetes. - Van egy bátyám. A neve Kristian. Ő is az amerikai nevét használja, mint a családban mindenki, apám kivételével. Nagyon kedves és példamutató személy. De szerintem a másik testvérem jobban fog érdekelni téged. A bátyámon kívül van egy ikertestvérem is. Méghozzá ő is lány. A neve Victoria. Sokan összekevertek minket régen. Most már Victoria haja egy kicsit szőkébb ezért már annyira nem hasonlítunk. -Elgondolkozok. -Najó de. - Majd sunyin mosolygok. - Én és az ikrem örökös bajkeverők vagyunk. Szegény bátyám már tudom miért nem örült, amikor kiskorunkban neki kellett figyelni ránk. -Felkacagok. A hobbijaimról még nem is gondolkoztam. Csak csináltam amit éppen akartam. Mentem a fejem után mindig, sokszor édesanyám nem is bírt velem és Victoriával. Azért megpróbáltam válaszolni a kérdésére. - Nagyon szeretek harcművészeteket tanulni. Természetesen legközelebb hozzám a taekwondo áll. De emellett karatézok, dzsúdózok és kungfuzok is. - Gondolkoztam, hogy elmondjam-e, hogy milyen öves vagyok belőlük, de inkább nem beszéltem a sikereimről. - És te miket szeretsz még csinálni? Neked vannak testvéreid? -Kérdeztem vissza.
|
|
|
|
|
Isobel Reeves
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Benedikta - Benedikta törölve, szóval a játéknak vége - Benedikta egy cseppnyi megértést sem mutatott a felé, hogy nekem tényleg tanulnom kéne, mert holnap tényleg vizsgám lesz és tényleg ebből a tantárgyból és tényleg ebből a növényből. Vagyis csak reméltem, hogy ebből a növényből fogok vizsgázni, mert egyenlőre csak ezt tanultam…Illetve csak akartam tanulni, ha Benedikta kicsit békén hagy. Ám úgy tűnt, hogy a lánynak más elképzelései voltak, mert nem hogy elment volna, inkább kényelmesen elhelyezkedett a széken. Szemeimet forgatva tértem vissza az előbb említett növényhez, majd hangosan sóhajtva újra a kinézetét kezdtem el tanulmányozni. Látszott rajtam, hogy bal lábbal keltem fel ma, mint majdnem minden nap. Egy ceruzával a kezemben a könyv lapjait kezdtem el firkálgatni, ahol hamarosan ez jött ki kacskaringós betűkkel: animals a better life. Nem voltam szívem kiradírozni így ott hagytam, mire újra Benedikta hangját hallottam. Felé fordultam, mire felhorkantott és fél szemöldökét felhúzva pillantott rám. A teremben a többiek minket néztek, de nem törődtem velük és úgy tűnt, hogy beszélgetőtársam sem veszi őket figyelembe. - Hát tudod… - sóhajtottam, majd lassan folytattam, nehogy kitörjön a harmadik világháború. – Azért sajnos, mert nehéz úgy tanulni, ha valaki folyamatosan beszél hozzám. Ne vedd sértésnek, de nehéz melletted tanulni – felszisszentem, majd gyorsan elhallgattam. Nem is ismertem magamra. Sosem vagyok ennyire szókimondó, lehet, hogy valaki rám öntött egy őszinteség-bájitalt, vagy valami ilyesmit. Nagyon elszégyelltem magam, persze csak belül, de még mindig olyan kis morcos oroszlán pofácskával néztem a könyvet, ahol még mindig a kacskaringós betűkkel kiírt mondat állt. - Jól van, nem kell mindjárt letámadni – válaszoltam. Visszakapcsoltam csendes fokozatba, amitől megnyugodtam és folytattam a beszélgetést. – Én sem vagyok hülye, és rád sem mondtam ezt.Benedikta vigyorogva nézett engem és ez kicsit zavart. Van valami az arcomon? – gondolkodtam, de úgy döntöttem, hogy a válasz nem lesz. Akkor biztos szólt volna. Mikor felajánlotta a segítségét kicsit meglepődtem, de örültem az ajánlatnak. - Köszönöm, de nem szükséges… meg tudom tanulni, ha odafigyelek. Viszont most nem tudok figyelni, szóval nem is erőltetem – becsaptam a könyvet, amitől egy pillanatra újra minket „stíröltek”, aztán mindenki visszatért a rendes kerékvágásba. Ha mondhatjuk így.
|
|
|
|
|
Ombozi Sára
INAKTÍV
Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
|
Naphegyi MátéEgy teljesen nyugodt, csendes hely - ez volt minden, amire Sára vágyott, amióta csak ide érkezett. Hiába, nem volt az a szószátyár típus és egyszerűen muszáj volt találnia egy olyan kis zugot magának, ahova néha elvonulhat és a gondolataival lehet. Ehhez tökéletes segítségnek számított egy vázlatfüzet és némi szén, grafit.
Szokás szerint a mappáját a vállára akasztotta, ezzel indult felfedezésre, bár egy ideig csak céltalanul bolyongott a kastélyban. Minden olyan új volt, magába kellett szívnia az első perceket. Szinte tudta, hogy egyszer majd mosolyogva fog visszagondolni erre az időszakra, ha már elég ideje itt lesz. Miért? Hát, egyszerűen mert elég jól ismeri magát és előre tudja, melyek azok a pillanatok az életében, amik távolról meghatározónak tűnnek majd. Van, hogy téved ezzel kapcsolatban, de nem jellemző rá.
A tévedés, a bénaság amúgy sem jellemző Sárára, egyáltalán nem az a bukdácsolós szerencsecsomag, mint az emberek java. Talán ezért barátkozik nehezen, nehéz olyan határozott személyiséggel bánni, mint az övé. A sok sétálgatást nem szerette, sem ezt a keresgélést, kezdtek megfájdulni a lábai... nem volt éppen egy fitnesz lady a reklámokból, még csak erőltetett mosolyt sem varratott fel az arcára ennek érdekében.
Még ha a tanulószoba nem is volt a legtökéletesebb búvóhely, amit el tudott képzelni, de jelenleg megtette. Unta a keresgélést, a járkálást. A karja alatt pihenő lapok szinte égették az oldalát, bűn volt üresen hagyni, amikor ennyire nagyon _akart alkotni. Szóval benyitott a kis szobába, csak egy fiatal diák volt bent, de már éppen pakolt. Sára egy pillantást vetett rá zöld tekintetével, aztán hirtelen gyorsabban pakolt és sietős léptekkel távozott is. Talán csúnyán nézett volna rá? Nem akart minden áron ijesztő lenni, úgy tűnik, mégis sikerült.
Nem igazán érdekelte a lány, megvonta a vállát, majd a kellemes helyet kereste. Végül két fotelt egymás felé fordított és összetolta őket. A rögtönzött fekvőhelyet pillanatok alatt kihasználta, elfeküdt, lábait felhúzta. A rajztábláját a combjainak támasztotta, fejét lehajtotta, kezébe vette a ceruzát. Kicsit gondolkodott, a levegőben megállt a keze, majd elengedte a realitásokat, a valós világot az elméje. Egyszerűen szárnyalni kezdett, a keze pedig követte az utasításokat. Ő maga közben gondolkodott - mindenfélén.
Új élet, újrakezdés, új iskola, Noel, Andrew... rengeteg dolgot kellett átgondolnia és mégsem érezte, hogy összenyomnák. Nem érzett mázsás súlyt a vállán. Miért nem? Mert éppen nem volt ideje foglalkozni a gondjaival, az élettel, jelenleg egy dolgot csinált, de azt istenigazából: Szabad volt.
|
|
|
|
|
Naphegyi Máté
INAKTÍV
Napsi
RPG hsz: 20
Összes hsz: 214
|
Ombozi Sára Csend és nyugalom. Máté úgy érezte, mára ezekből is elég volt. Szünidő eleje óta alig mozdult ki a házból, szinte csak a szülinapján volt akkor este bulizni, azon kívül meg néha -néha kijárt sétálni egyet, de ennél többre nem volt képes. Most meg úgy döntött, leküzdi határtalan lustaságát, és felgyalogol a kastélyig - illene már, meg amúgy is ott pihent az íróasztalán az a könyv a kviddicsről, amit a tanulószobából hozott el, méghozzá egy jó ideje. Visszavihetné. Más amúgy sincs, amit igazán csináljon. Kifordult hatalmas ágyából, majd a fürdő felé vette az irányt, hogy elvégezze reggeli teendőit. Pizsamában vágtatott le a földszintre, hogy bedobja kiadós reggelijét, majd teli hassal visszavánszorgott az emeletre, ezúttal, hogy átöltözzön. Nem tűnt úgy, hogy kint túl hideg lenne, már szépen tavaszodott, így nem öltözött túl vastagon. Még megcsodálta kobakját az előszobai tükörbe, majd kilépett a napsütésbe, és kényelmes tempóban megindult az iskola felé. Nem telt sok időbe, hogy oda érjen, úgy tizenöt percig élvezhette a napsütést, aztán belépett a hatalmas, kellemesen hűvös előcsarnokba. Pár másodperc tétovázás után, amiben feltérképezte magában a keresett helyet és az arra vezető legrövidebb kombinációt, megindult a keleti szárny irányába. Folyosók, kanyarok, lépcsők és megint lépcsők. Földszint, első emelet, második emelet. Először tekintetével kereste meg az illetékes ajtót, hogy aztán nagy léptekkel közelítsen felé, kezében a könyvvel, amit tudatosan magával hozott. Erősen nyomta le a kilincset, és kirántotta az ajtót, mint ahogy otthon is szokta csinálni, hogy aztán jó zajosan bedübörögjön a csendes terembe. Becsapta az ajtót maga mögött, majd megállt egyhelyben, hogy felmérje a terepet, és megtalálja a polcot, amiről anno lekerült az olvasmány. Csak akkor pillantotta meg a lányt, mikor már meg is indult az egyik, jobb oldalon lévő, könyvespolc felé. Dobott felé egy amolyan "üdvözlégy" üzenetű vigyort, de tovább ment, hogy letegye a "Kviddics évszázadai"-t. Ahogy a helyére került a könyv, már lépkedett is visszafelé a két összetolt fotelhez, amelyekben a rajzoló majdnem eltűnt. - Mit rajzolsz? - szólította meg az ismeretlent, ahogy a lány feje fölött megpróbálta meglesni a remekművet. Mindig is csodálta azokat az embereket, akiknek volt ilyesmihez türelmük és tehetségük, talán azért, mert ő egy igazi anti-talentumnak számított ilyen téren. De mindenki másban jó. Nem?
|
|
|
|
|
