Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Gondolnom kellett volna rá, hogy nem fogja szó nélkül hagyni, hogy nem ugrottam időre akár egy kiskutya, de ez egy csöppet sem idegesít. Férfiből van, kénytelen várni, amúgy is tud ő türelmes lenni, legalábbis egy ideig. Kissé kényelmetlenül érzem magamat, nem tudom, hogyan is kellene, hogy viszonyuljak hozzá, azt viszont egész biztosan tudom, hogy ez borzalmasan rossz ötlet volt, ugyanakkor mindenképpen beleegyeztem volna és mivel ezzel a kettősséggel nem tudok mit kezdeni, inkább félretolom, ma egészen más dolgokkal kellene foglalkoznom, nem a kefét rágni miatta.
  - Közel a nyolcvanhoz, szerintem tudsz várni.
Igyekszem komolynak tűnni, hiszen a pontos korát nem tudom, inkább csak megsaccolni tudtam azokból a könyvekből, amik a polcán fekszenek. Ha volt időm, sokszor lapozgattam őket, megnéztem mikor adtál ki őket, átnyálaztam a lapszéli jegyzeteket. Hálás volta neki, mert úgy éreztem tudta, hogy mit keresek, mégsem szólt semmit. Igazság szerint remek munkakapcsolat alakult volna ki közöttünk, ha nem jártatom a számat, de az nem én lettem volna. Főleg, hogy már az elejétől kezdve olyanok voltunk, mint a tűz meg a víz. Felpillantva rá, éppen sikerül elkapnom azt a bizonyos pillantást. Legalább a ruha tetszik neki, már ez is félsiker. Elmosolyodom, és felnézek rá.
  - Túl öreg vagy hozzám.
Nem akarok nevetni, de nagyon kevésen múlik. Inkább elhúzódom tőle, tisztes távolba, de amint a karját nyújtja rögtön belekarolok és hagyom, hogy bevezessen. A látvány ami a szemem elé tárul, bár többnyire szeretem az ilyen eseményeket, kicsit giccsesnek hat. Táncoló diákok, hatalmas zsivaj, a zene, és mindenhol színek. Mindig is jobban szeretem a halvány harmóniát, az éles kontrasztok bántják a szememet, ráadásul van, aki olyan ruhakölteményeb pompázik, hogy mellette slamposnak érzem magamat. Önkéntelenül is megszorítom Asher karját, mintha tőle várnám a biztonságot, nekem sok ez egyszerre. AZ arcomon megjelenik egy halvány fintor, miközben azon agyalok, hogy mikor élveztem utoljára a karácsonyi bált, hiszen majdnem minden évben itt voltam, kivéve talán a tavalyit, ugyanis akkor nem volt kivel jönnöm, így inkább meg sem próbáltam. Most legalább van társaságom, bár ő nem fog a lelkesedésért aranycsillagot kapni, de tudom, hogy sokkal érdekesebb mint bárki más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kifejezett meglepetésben van része, hiszen álmában sem gondolta volna, hogy háztársnője ládája báli ruhát rejt, és abban sem volt biztos, hogy a lány ismeri a fésűt. Ezzel szemben a zöld ruha nem fedi el fehér combjait, amire a fiú csupán szemöldökét húzza fel, majd a lány arcára pillant. Szembesülnie kell azzal, hogy mindenki okozhat meglepetéseket, legfőképp pedig azok, akikről a legkevesebbet gondolná. Az igazság pedig az, hogy elfelejtette azt a fontos dolgot, hogy Kowai lány, és ha úgy akarja, akkor megtudja mutatni Merlinadta idomait, amik miatt Noel most ráeszmél arra, hogy cinkostársa ha fiúk módjára is szereti a balhékat, és ha feketében is jár, akkor sem fiú. Ez talán hideg zuhany, talán csak egy félszeg gondolat, de a tény, hogy a nagyteremben jó pár tekintet rájuk szegeződik, huncut, elégedett vigyorra készteti a magabiztos elsőévest. Kowai követi pillantását, és nemcsak hogy észreveszi Lyrát, de még rá is kérdez a látottakra.
- Igen, ő - vallja be, de nem óhajt erről tovább beszélni, egyrészt mert nem a levitás miatt vannak itt, másrészt pedig nem Kowaival fogja megtárgyalni érzelmi életét.
Tovább sétálnak, Noel a többi jelenlevőt veszi sorra, égeti emlékezetébe, hogy ezen az estén kik vettek részt, kik nem, esetlegesen kiket tudnának mélyen belekeverni egy kis rellonos játékba. A karjába kapaszkodó partnernő viszont egyelőre leragadt a barátnő kérdésnél, és piszkos megjegyzéseket tesz, amire csak felnevet a fiú.
- Igazán csinos vagy ma, de nem mérhetlek hozzá, remélem megérted - mondja szembefordulva a fekete loknis lánnyal, így csábítva őt táncba. Könnyed mozdulatokkal irányítja Kowait, mire ő ugyanazt jegyzi meg a fiú tánctudásával kapcsolatban, mint amit ő is mondana.
- Egyre gondoltunk - feleli, és éppen elmosolyogná magát, mikor egy apró ütés éri egyik vállát. Oldalra néz, és úgy látja meg azt a piros ruhás ismeretlen nőt, aki talán már becsiccsentve érkezett az ünnepségre, és egy véletlen lábbotlás miatt ütközött neki. Tekintete követi a botladozó szőke nőt, aki kissé szerencsétlenül mozog, mégis van benne valami báj. A piros ruha nemsokára elveszik a táncoló párok, és a jelenlevők között, mire a rellonos közelebb hajol báli partnernőjéhez, hogy belekezdjen a lényegbe, amiért egyáltalán kiöltöztek, amiért itt vannak, és amit már régóta várt az első akciójuk után. A keresztjét  tiszteletteljesen hordó lány gyorsan felel, és bár nem teljesen érti Noel, hogy miért, de visszatérnek Lyrához, és vele együtt a levitához.
- Őket most kihagyjuk - jegyzi meg halkan, hogy aztán sokatmondóan, eltúlzott erőszakossággal forgassa meg a zöld ruhás lányt. Végig tartja vele a szemkontaktust, és a fordulat után visszarántja magához.
- A te érdekedben mondom, hogy vedd le azt a szúrós tekinteted róla - figyelmezteti a lassú zene alatt cinkosát. - Egy csapatban játszunk, ha jól tudom.
A zene mintha sosem akarna véget érni, hosszasan táncoltatja a szerelmeseket, és a Kowai-Ombozi párost is. A fiún úgy látszik a jókedv, és ösztönösség, mint ahogy kettejükről lerí a mindenkori rosszban sántikálás.
- Ó, nem, köszönöm, a festményeket pihentetem jelenleg. Most valami egészen máson töröm a fejem, drága Izabella. Érdemes lenne megfontolnunk a puffskein-ügy után valami érdekesebbet.
Szavai elhalnak, mint ahogy a keringő alatt szóló dallamok is. Noel távolabb engedi magától a lányt, és a zene gyorsaságához igazítja mozgását.
- A betöréssel, lopással, csempészettel milyen viszonyban állsz?
Kérdését akkor teszi fel, mikor arcával éppen a partnernő füléhez van közel, és a ritmusra megérinti annak derekát is. A látszat nagy úr, nincs szükségük arra, hogy itt keveredjenek gyanúba, mikor még el sem jutottak a tettlegességig.
- Nem tudok felülkerekedni azon, hogy ilyen jól táncolsz! - vigyorodik el végül ismét, hiszen Kowai jó mozgású, és az ízlése mellett még olykor némi bája is akad. Csak ne szólaljon meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Farkas igen gyorsan újratervezte az elméleti szituációt, és csaknem belátta, hogy Félixnek igaza van, ám aztán feltette az egyik legkardinálisabb kérdést:
- Ezt úgy mondod, mintha nem lehetne becsempészni egy palackot a lábamnál! - közölte tettetett felháborodottsággal. Persze a palackozós módszer sem oldana meg mindent, de szerencsére az ikrek nem tervezték továbbvinni az elvi vitát. Közben Farkas úgyis kicsomagolta az öccsét.
- Tudtam, hogy örülni fogsz neki! - vigyorgott a tesójára.
Aztán bár megállták, hogy ódát zengjenek azokhoz a mesés málnás muffinokhoz, mindössze egy hajszál választotta el az ikreket, hogy ne kezdjen folyni a nyáluk pusztán az emlékek hatására. Aztán az ajándékozás kicsit kizökkentette őket a merengésből.
- Ez fantasztikus! Képzeld csak el, micsoda lehetőségek rejlenek ebben! - csillogott a szeme lelkesen. Éjszakai szabad portyázások, a többiek utasítgatása - ez a világ legklasszabb ajándéka! Ezek után Félix is átadta a saját ajándékát.
- Naná hogy! Nem holmi Olcsó János vagyok - közölte, testvére meglepettségét látva. Farkas kellőképpen értékelte az ajándékot, de még közel sem annyira, mint amennyire kellett volna, figyelembe véve azokat a változtatásokat, amiket Félix eszközölt.
- És ez még nem minden! - igazi összeesküvőként közelebb hajolt a testvéréhez, hogy beavassa a titokba:
- Kicsit megszereltem. Ha megnyomod rajta ezt a pöcköt, felnyitja az óralapot. Az ottani felülettel tudsz nekem üzenni. - Farkas órája, amire a pálcája hegyével tudott üzenetet írni, a Félix nyakában lógó medállal volt összekötve. Így a jövőben elkerülhetik majd a magányos időszakokat, és remekül szórakoztathatják egymást az unalmasabb tanórák során is.
- Jól van. Melyikünkhöz akarsz menni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az átváltoztatástan-tankönyvvel és további, a témába vágó könyvtári szakirodalommal elborított asztalom falatnyi kis helyén szorgalmi feladatot körmölök. Végre kint van a tanulmányi verseny, én pedig idén is tervezem vizsga nélkül megúszni a tanévet. Ráadásul amíg ezt írom, sem gondolok... a francba! Újult vehemenciával rovom tovább a sorokat, hogy kiutasítsam a fejemből a lányt. - Vagyis a hiányát.
h(1) => v(1) avagy h => v
- Mi a rák a 'h' meg a 'v'? A 'v' nem növény? - fellapozom a tankönyvet. Annyira utálatosak ezek a képletek. A legtöbb annyira egyszerű, hogy szükségtelen, a többi csak összezavar. Fontos felírnom hogy e1 => e2? Nem full nyilvánvaló, hogy az első élőlényt csinálom a második élőlénnyé az állati-növényi transzformáció során? Felesleges tollkoptatás. - morgok magamban, de azért csak folytatom, mert kell az a K, és az asztrológiához még hozzá sem nyúltam.
Az első oldalam végéhez érek, amikor kopogást hallok Tolland ágya felől. Odanézek: egy bagoly. Kiásom a pálcámat a jobb kezem ügyében lévő könyvhalom alól, és az ablak felé küldök egy nyitóbűbájt. Az feltárul, a bagoly pedig Az animágia alapjai tetejére röppen, lábával toporogva áll, hogy a rákötözött levelet kihessegesse maga alól.
- Üdv - motyogok neki, mert mégiscsak kell valamit mondani a madaraknak, amikor hozzák a postát. Két ujjal kibontom a masnit, és lefejtem a madzagot a bagolyról. Az nem marad válaszra várva, eleséget sem lejmol, rögtön szárnyra kap.
- Kösz - szólok fennhangon utána, és egy pálcasuhintással bevágom az ablaktáblát, mert már elegendő zima bejutott rajta ilyen rövid idő alatt is. Kihengergetem a pici papírt, hasonlóan rövid üzenetet találok rajta.
T. Először tanakodnom kell, kit takarhat, de csak egy ember ugrik be, akinek T-vel kezdődik a neve. Illetve Tami nyilván nem citálna el az előcsarnokig, hanem egyszerűen bekopogna a szobámba vagy lehívna a klubhelyiségbe, ha közlendője van. A felismeréstől, hogy Tiffany írt, kicsit görcsbe rándul a gyomrom. Mit akarhat? Az üzenet nem ejt el semmilyen hintet ezzel kapcsolatban, én pedig már a karácsonyi sütiknél is gyanakodtam. Mi az ördögért küldte? Hiszen alig ismer. Ha akar tőlem valamit... utálom a cikis helyzeteket.
Az órámra nézek, és megállapítom, hogy még csak öt óra, rengeteg időm van. Félreteszem a pergament, és visszatérek az átváltoztatástanhoz, de a gondolataimat csak megzavarta a levél. Meg kell mondanom neki, hogy amíg nem hevertem ki Dalmit, nem szeretnék másba bonyolódni...

Háromnegyed nyolckor indulok. A találkozó legalább arra ösztönzött, hogy levegyem két napja hordott ruhám és megfürödjek, így friss cuccban állhatok Tiff elé. Az estig eltelt idő alatt rendeződött annyira a gubanc a fejemben is, hogy úgy ítéljem, valszeg nem arról van szó, hogy belém zúgott vagy ilyesmi. Ma legalább meg tudom azt is, mi ez a hirtelen érdeklődés az irányomban, mivel legutóbb a kocsmában nem volt valami szívélyes. Bűntudat?
A csarnok lépcsősorának tövében már ott áll "T". Én oldalról közelítek, a szokásos, kevesebb lépcsővel megvert vonalon.
Hű - nézek végig a lányon.
- Helló! Szép ruha. Bálba készülünk? - kérdezem vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

*Mondja nekem valaki, hogy normális dolog az, hogy tizenévesek önként és dalolva törik magukat tropára egy nyamvadt iskolai kviddicskupa miatt. Bár lehet, hogy lemaradtam valamiről, és puszta mazochizmusról szól ez az egész játék. A legviccesebb az, hogy egy normális meccsen többen és jobban megsérülnek, mint akkor, amikor anno olyan játszottak "buliból" , akik minden szempontból alkalmatlanok voltak a feladatra. Rajtuk legalább nevettem egy jót, és közben szép sorjában mindenkit elláttam.
Most viszont azt sem tudom, hová kapjam a fejem, rendesen feladja a leckét a sok sérült. Már a meccs közben, a pályán is volt egy-két játékos, akit elsősegélyben kellett részesítenem, aztán jöttek a súlyosabb esetek, és csak úgy potyogott a diákság a seprűről. Az ájult játékosok mind a gyengélkedőre kerültek, és csak egyre nőtt a számuk, ahogy az aggódó barátoknak és barátnőknek. Utóbbiakat legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra, azzal hogy itt ülnek, hergelik egymást a meccs miatt, egyáltalán nem lesznek előrébb, csak az én munkámat akadályozzák. De még arra sincs időm, hogy kidobjam őket. Komolyan nem hittem, hogy valaha ilyet fogok mondani, de talán a legközelebbi kviddicseccs idejére felveszek segítőnek egy gyógyító tanoncot. Nem nagyon vagyok képben a felhozatal képességeit illetően, de már az is nagy segítség lenne, ha a sima törött csontokat összeforrasztaná helyettem valaki, vagy csak tömne mindenkibe egy adag fájdalomcsillapítót.
Apropó fájdalomcsillapító, jelenleg ebből kevergetek egy ipari mennyiségű adagot. Sajnos nem tudok mindenkinél ott lenni, nem tudom egyelőre, hogy kinek mennyire súlyosak a sérülései, pedig lassan minden ájult is magához tér, de legalább azt elérem, hogy senki se agonizáljon itt nekem folyamatosan. A főzetet aztán kiporciózom bögrékbe és egy pálcamozdulattal minden betegágyhoz odareptetek egy bögrét.*
- Fájdalomcsillapító, emberek, mindenki igya meg, aki úgy érzi, szüksége van rá! -* kiáltom bele az éterbe, mint mindig, most is feltételezve, hogy ha nem is érették meg, amit angolul karattyolok, azért leesik nekik, hogy nem megmérgezni akarom őket.  
Ezután kezdek neki, hogy egyesével foglalkozzam mindenkivel. Szép hosszú délutánnak nézünk elébe. Kezdődhet a seregszemle. Egy gyógyszerektől, krémektől, bájitaloktól, főzetektől, borogatásoktól és még egyéb gyógyászati cikkektől roskadozó kocsit tolva indulok el az ágyak között.  *

[Amira-Kristóf-Domi-Nina]

*Sztoikus nyugalommal magyarázom el Mirának, hogy nincs ok az aggodalomra, igaz ugyan Kristóf és Domi is eszméletlenül hever pár ággyal odébb, és még időm sem volt összeszámolni, hány csontjuk tört el, hogy a zúzódásokról és kék-zöld foltokról már ne is beszéljünk, de minden rendeben lesz. Alig hogy befejezzük a diskurzust, az említett jómadarak ébredezni kezdenek. Mirát követve én is az ő agyuknál termek, és kezelésbe veszem őket.
Kristóf első szavait meg Mira magyarázata hallatán - amit elvileg ugyan nem is értek - az égre emelem a tekintem. De ezt az apró momentumot leszámítva, nem foglalkozom vele, hogyan folytatódik a csevej, nekilátok inkább Kristóf vizsgálatának.
Két elég nagy fájdalomforrást is felfedezek a testén, elég egy pillantás, és szinte hallom, hogy a bordái és a bokája segítségért kiált. Mikor ilyen "egyértelmű" sérülésekkel találkozok, olyan mintha csak egy nagy tábla hirdetné számomra, hogy "héj, itt a bibi". Persze azért további vizsgálódásra is szükség, hogy felmérjem, mégis hány bordája tört el és nem-e aszimmetrikus a légzése. *
- Eltört két bordád és egy megrepedt, plusz még ugye a bokád... - * mondom félig Kristóféknak, félig csak úgy magamnak. Nem hangzik tl jól, de lehetne sokkal rosszabb is. Óvatosan megtapogatom a bokáját, hogy mégis mennyire  vészes a törés - ha közben bevette a fájdalomcsillapítót, ezt szinte csak bizsergésnek érzi. Egyik sérülés nem tartozik abba a kategóriába, amit egy pálcaintéssel meg lehetne oldani. Máris elkezdtek a kocsin kutakodni a megfelelő orvosság után.
Előveszek egy kis műanyag pohárkát, amit egy kesernyés ízű bájitallal töltök meg. És ez a kotyvalék, a gyógyulás igazi kulcsa, ugyanis hasonló hatása van, mint a pótcsont rapidnak. Csak éppen nem csontot növeszt, hanem a már meglévők tökéletes összeforrását segíti elő és gyorsítja fel. Mindez persze ugyanúgy fájdalommal jár. Újabban kezdtem el ezt használni, mert megdöbbentő, hogy ebben az iskolában milyen gyakoriak a törött csontok, és a diákok többsége nem szereti a lassabb, de sokkal természetesebb gyógyulási módot választani. *
- Tessék, ezt idd meg, fájni fog a gyógyulás, de holnap már óvatosan terhelheted a bokád. De egyelőre az a lényeg, hogy pihenj. - * adom át neki a poharat.
Amikor Kristóffal végeztem Dominikhoz fordul, aki mellé időközben odatelepedett Nina. Csak egy lemondó sóhajjal konstatálom, hogy lassan nem tudom követni, ki kivel van, mit csinál. Igazából nincs is kedvem ezzel foglalkozni.
Miközben Domi a vízből kortyol, gyorsan felmérem a helyzetet. Már első pillantásra biztos vagyok benne, hogy sokkal rosszabbul járt, mint Kristóf. Nem tudom, mit csinált magával, de ő aztán tényleg összevissza törte magát. A bordái mellett, neki a bal karja tört ripityára. Odaadom neki a fájdalomcsillapítót, mert láthatóan nagyon szenved. Ezután kezdem el részletesebben megvizsgálni a töréseit. A karja annyira nem vészes, a csontforrasztó folyadék egy éjszaka alatt rendbe tesi, bár elég fájdalmas procedúra lesz. Ahogy a légzését meghallgatom, azonban már komolyabb problémával találkozom. *
- Nagyjából ugyanazt tudom, mondani, mint Kristófnak. Eltört három bordád, a bal karod meg három helyen is. Neked sem szabad most nagyon mozognod - * magyarázom, miközben neki is öntök a csontforrasztóból. De mielőtt odaadnám neki, egy másik főzetet is előkotrok, és ebből is öntök neki egy adagot. *
- Ne ijedj meg, de lehet, hogy neked kissé tovább fog tartani a felépülés, mert levegő szorult a mellhártyaüregedbe. De ez majd fel fog szívódni, ez a főzet ebben segít, és megakadályozza a szövődmények kialakulását - * mivel Domi egyedül valószínűleg nem is tudná meginni az orvosságot, és egyébként sem szabad nagyon fickándoznia, a poharakat Ninának adom. Ha már egyszer itt van tegye hasznossá magát, és segítsem Dominak. *
- Még visszanézek rátok! - * ez egyszerre szól Dominak és Kristófnak is, majd tovább tolom a kocsit a következő beteghez.*

[Axel-Elliot-Luca][Zsombi]

*Éreztem én, hogy abból csak a baj, lesz, hogy ennyien itt vannak és hogy nem tudok odafigyelni rendesen mindenkire. Miközben a betegekkel foglalkozok, egészen el is felejtem, hogy két szemben álló csapat tagjai fekszenek most itt, és attól függetlenül, hogy a többség hadirokkant lett, a meccs még mindenki számára egy friss emlék. Gondolhattam volna, hogy túl komolyan veszik a sportot, de naiv módon annál több intelligenciát feltételeztem róluk, hogy képesek legyenek még ezek után is ölre menni.
Csak a csattanásra kapom fel a fejem, amikor az egyik navinés fruska pofon üti az egyik rellonos sérültet. Mire odasietek, már egy másik fiú fogja le az agresszív leányzót. Magamban kalapot emelek a srác előtt, amiért a körülményekhez képest ilyen emberi hangon beszél hozzá. Azért mégsem ment el mindenkinek az esze. *
- Kisasszony, most azonnal menjen kifelé, gondolja át, hogy hol van és mit csinált! Ha lehiggadt és tud normálisan viselkedni, visszajöhet. - * ellentmondást nem tűtő hangon közlöm vele, hogy mit akarok. Nem emelem fel a hangomat, még az arcomról sem lehet leolvasni, hogy mit gondolok, azon kívül, hogy nem akarom látni a lányt. Ha kiment - márpedig kimegy legalább pár percre, ha nem akarja, hogy én dobjam ki, úgy hogy vissza nem jöhet - újra a betegekkel foglalkozom. Axelt biztosítom róla, hogy mindjárt jövök, de közben ahhoz a fiúhoz megyek, aki az imént tért magához és máris morfiumot követel. Elvégre valami fontossági sorrendet kell állítani, és Axel már egy ideje magánál volt, arra is van ereje, hogy Lucának válaszolgasson, van mellette valaki és adjon neki a korábban az éjjeliszekrényre reptetett fájdalomcsillapítóból, röviden kibír még néhány percet nélkülem. *
- Tessék -* Zsombi ágyához lépve felveszem a bögréjét és megitatom a fájdalomcsillapítóval. Ezután sorra veszem, hogy mi minden történt vele. Arra már nem emlékszem, hogy ez a gyerek konkrétan hogyan esett le a seprűről, akkor már valószínűleg nem is néztem a meccset, hanem a korábbi sebesültekkel voltam elfoglalva. De az egyszer biztos, hogy elég brutális ütközést szenvedhetett el. A fél arca és a szája fel van dagadva, méretes lila folt van kialakulóban a szeme alatt, valószínűleg esés közben a seprű vagy Axel jól behúzott neki egyet. Az oldalán is van egy elég súlyosnak tűnő zúzódás, illetve eltört a jobb alkarja is. Mivel tényleg elég gyanúsak a kék-zöld foltjai, alaposabban is megvizsgálom.  Ahogy megtapogatom a zúzódás környékét, majd Zsombor hasát, aminek kemény a tapintása. Valószínűleg belső vérzése is van. De hogy konkrétan melyik szervvel van a gond és milyen súlyos, azt csak további vizsgálatok során tudnám megállapítani. Erre sort is fogok keríteni, majd ha egy kicsit tisztult a helyzet, és mindenkit láttam már. Ugyan ilyen várakozó státuszban van Adria is, akinek a szívbetegségével nem tudok néhány pillanat alatt megbirkózni. *
- Van egy pár csúnya zúzódásod, eltört a jobb karod, és belső vérzésed is lehet. Most kapsz gyógyszert a lila foltokra, a csontforradáshoz meg a vérzésre de még visszajövök, hogy jobban megvizsgáljalak. - * közlöm a navinéssel és már el is kezdem kiporciózni neki a bájital adagokat. Amíg nem tudom, hogy mennyire súlyosak a belső sebei, célzott kezelést nem tudok alkalmazni, a főzet csak az állapotának romlását hivatott megelőzni, csökkenti a vérzés mértékét bárhol legyen is az. Odaadom neki a nem túl gusztusos italokat, majd korábbi ígéretemhez híven visszatérek Axelhez.
Úgy tűnik a rellonos kisebb sérülésekkel megúszta, mint Zsombor. Az igazán csúnya sérülése csak a szilánkosra törött térde, az ilyen típusú törések gyógyításához még a csontforrasztónak is több idő kell, és fájdalmasabb is a folyamat. Ezen kívül ő is szerzett egy adag kék-zöld foltot, illetve sikerült olyan szerencsétlenül esnie, hogy megrepedt két bordája és eltörött a csuklója. Mindezeket a megállapításokat neki is felsorolom, úgy hogy  mindenki másnak is tettem. Majd megkapja a már szokásosnak mondható kezelést. Az ő felépülése sem lesz sétagalopp, egyrészt a fájdalom miatt, másrészt pedig Axel térde is csak másnapra lesz rendesen használható.

[Sharlotte]

Szegény Sharlotte-hoz - aki szép csendbe tűri a megpróbáltatásokat, akit senki nem próbál megtámadni, és akiről nem is tudom, mikor tért magához - az utolsók között jutok oda. Úgy tűnik nincs olyan rossz bőrben a lány, nem tört el semmije, nincsen tele zúzódásokkal. Mint kiderül, hasba rúgták és ezután nem sokkal elvesztette az eszméletét. Nem vagyok túl optimista a helyzettel, túl szép is lenne, ha csak a fájdalomtól lett volna rosszul. Megvizsgálom a hasát és nála is hasonló tünetekkel találkozom, mint Zsombinál, ugyanaz a megfoghatatlan diszharmónia árad a testéből.
- Úgy tűnik belső vérzésed van. - közlöm vele tárgyilagos hangon. Mostanra már csak a legszükségesebbek elmondására szorítkozom. Ezzel pedig háromra nőtt a második fordulóba jutottak száma. Vagyis rá, Zsombira és Adriára fog további kivizsgálás és speciális kezelés várni.
Körbenézek mindenki és némi büszkeséggel állapítom meg, hogy ettől a három kivételtől eltekintve mindenkit gyorsan sikerült összefércelnem. Így aztán most rajtuk "visszafelé" sorrendben haladok újra. vagyis ha már itt vagyok, Lotte alaposabb vizsgálatával kezdem a dolgot. Egy picit magára hagyom ugyan, amíg előszedem a mágikus ultrahanghoz szükséges eszközöket és nekilátok a diagnózis felállításának. percekig molyolok a kapott információkkal, míg biztosan azt mondhatom, hogy bizony a bal veséje vérzik. Ennek tudatában nem is késlekedek, nekilátok a megfelelő főzet összekeverésének, amely elállítja a vérzést és összeforrasztja az adott belső szervet. A főzet ugyanis, amit használok néhány adalékkal kiegészítve a csonton kívül más szövetek gyógyulását is segíti.
Zsombira is hasonló eljárás vár.


[Sharlotte- Misi mókus - Emma]

Hosszú, és fárasztó egy nap volt. Mióta itt dolgozok ma került be a legtöbb beteg a gyengélkedőre egyazon ok miatt. Rám is rám fér az alvás, alig hogy elvonulok a lakrészembe és bedőlök az ágyba már mély álomba is szenderülök. Nem aggódok azért, hogy közben bármi is történne a betegekkel, a gyengélkedőn lévő bűbájok ugyanis szinte minden szabálytalan levegővételről tanúsítanak. Így például azonnal felkelt a jelzőberendezés, amikor nyílik a gyengélkedő ajtaja. A látogatási idő már rég lejárt. Máris kirepül az álom a szememből és teljesen éberré válok. Odamegyek a gyengélkedő ajtajához, de nem lépek ki a helyiségbe, csak a sötétből figyelem ki az és mit csinál. Nem kicsi a meglepetésem, amikor Misit ismerem fel a éjszakai látogatóban. De nem kapcsolom le azonnal, mert jobb szeretném kivárni, hogy mégis minek jött ide és mit akar. Nem hallom, hogy miket mond Lotténak, de a testbeszéd is elég nyilvánvaló. Van egy olyan érzésem, hogy soha, de soha nem fogom megérteni Misit. Bár nem is akarom. Legnagyobb elképedésemre, mielőtt bármit is tehetne a rellonos, néhány ággyal távolabbról egy átok repül felé. Teljesen elfelejtettem, hogy megengedtem Emmának, hogy idebent maradjon. Ezek alapján nem is tudom már, hogy jó döntés volt-e. Nem bírom elviselni, hogy a gyengélkedőn átkozódjon bárki is. Ugyanakkor meg tudom érteni Emma döntését. Eljátszok a gondolattal, hogy kimegyek hozzájuk, végül azonban meggondolom magam és inkább visszamegyek aludni. Úgy tűnik Emma kézben tartja a dolgokat helyettem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Most mi van? Pontosan hét ötven van - bámulok az órámra zsémbes társaságom megjegyzésére válaszolva. - Ennyit írtál az üzibe.
Az én órám tuti nem jár rosszul, az atomórához szoktam időzíteni otthon. Ezt viszont már nem oszthatom meg vele, ugyanis legnagyobb meglepetésemre helyesel a bálos viccemre. Ó, vázz. Ma van a bál! - dereng fel. Készülődtek is a lányok a napokban, emlékszem. De mivel tegnap ebéd óta ki sem dugtam a képem a szobámból, Tolland meg nem a lelkes, sipítós bálba készülős fajta, megfeledkeztem róla.
- Látom, nem lettél kedvesebb - jegyzem meg, és tényleg nem értem, minek is találkoztunk ezért. Jobb programot is el tudok képzelni, mint hogy egész este Ágo egyik évfolyamtársa szívasson, mert nem volt kivel bálba mennie. Na tessék.
- Szeretem ezt a mellényt - morgok, miközben a lány, mint valami kézikocsit, elkezd tolni a Nagyterem felé. Most, hogy kifelé is figyelek, tényleg zene szűrődik ki odabentről mint árulkodó jel, mert a fények és a zsivaj amúgy nem lenne fura. Szerencséje, hogy sokkolva vagyok, nem ellenkezem sem amiatt, hogy bevásárlószekérként tologasson egy idegen, sem amiatt, hogy a bálba tologat. Szép lassan emésztem a hallottakat, és úgy ítélem, mint lány - ilyen kiváló hacukában - tán csak jobban ért a divathoz, mint én. Kibújok a mellényemből, miközben átgurulunk a bálterem küszöbén. Magam mellé gyömöszölöm a megszólt ruhadarabot, és simítok egyet az eddig alatta lévő fehér ingen. Körbenézek, mennyire rívok ki a tömegből, de annyiféle ruha van itt, hogy úgy döntök, tulajdonképpen semennyire.
- Finomak voltak - mondom óvatosan, gyanakodva próbálok olvasni a lány tekintetéből. - Minek köszönhetem őket? Gondolom nem azért kaptam, mert piszkosul megkedveltél múltkor a pubban.
Most van érkezésem körbenézni. Körbeleng minket a varázslat a ki tudja honnani zene, a sűrűn hulló, le nem érő hópelyhek, a díszítés formájában. A Bagolykő sosem kispályázik, ha ünneplésről van szó. Az emberek nagy része a parketten dülöngél. Nos, itt vagyok. Nem érzem magam jobban.
- Nem táncolok - jelentem ki, mikor összepillantunk, attól tartva, hogy ezt tervezgeti éppen. "Úgyhogy más módon kell szórakoztatnod" - folytatnám egy vigyorral, de még viccesnek sincs kedvem lenni. A roskadásig terített asztalok láttán viszont megkordul a gyomrom.
- Vacsoráztál? - kérdem a lányt, és remélem, hogy nem, mert azt várni, hogy bámulja, amíg burkolok, udvariatlanság és elég kényelmetlen is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Villám gyorsan kellett elkészülnöm. Még mindig a szobámban voltam, egy szál alsógatyában kerestem a kissé kopottas öltönyöm, de az istennek se találtam meg. Egyre növekvő feszültséggel és idegességgel dúltam fel a cuccaim, míg végül meguntam a keresgélést. Elmotyogtam egy invitot; ekkor egy hatalmas, reccsenő hang hallatszott, s az említett ünneplő a kezembe repült - fél ujjal. Itt már majdnem felrobbantam. Gyorsan megkerestem a másik ujját, és egy ragasztóbűbájjal, illetve sok reparoval később már nagyjából elfogadható formát öltött a dolog. Gyorsan felkaptam, hogy aztán a bál helyszínére siessek.
Kissé idegesen toporogtam a Nagyterem ajtaja előtt. Ennek két nagyon fontos oka volt: egyrészt, a bál-dolgok nem az én műfajom, másrészt egy ideje bent kéne lennünk a kedvesemmel, de ő valószínűleg készülődik, így hát késik egy kicsit. Pedig becsszóra legyen mondva, óramű pontossággal álltam ide, a Nagyterem ajtaja mellé.
Az emberek, ahogy elmentek mellettem, megbámultak (legalábbis én úgy éreztem). Gondolom, furcsa lehetett nekik, hogy itt vagyok... igyekeztem nem viszonozni a pillantásokat. Kissé kinyújtóztattam a hátam; erre válaszul sajogni kezdett az a hely, ahol eltalálták a rellonosok a bordámat az előző meccsen. Egy kis sóhaj kíséretében görnyedtem össze újra, reménykedve, hogy hamar elmúlik a dolog. Nem lenne kellemes így táncolni. Egyébként sem tudok, sosem voltam jó az ilyenekben, de most nekem kell vezetnem Amirát. Azt nem tudnám elviselni, ha fordítva történne. Bántaná az egómat.
Felhúztam az öltönyöm ujját, hogy megnézzem az órám. Biztos gyönyörű lesz, ha ennyit pepecsel a dologgal. Vagy éppen lehet, hogy ki lesz borulva, mert elrontotta a sminkét (ami egyébként biztosan tökéletes lesz, még akkor is, ha "elrontotta"). Csak mikor jön már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ha nincs Zoé majdnem teljesen biztos, hogy nem törődik a hírével, és ő is kihagyja a bált. Ennek a szenvedésnek elkerüléséért talán megérte volna a még kíváncsibb és gyanakvóbb pillantásokkal szembenézni az iskola folyosóin. Amúgy is mindenki tisztában volt vele, hogy az egész bál csak arra jó, hogy megmutassák a külvilágnak, hogy mijük van, hogyan tudnak kinézni, és felvágjanak a barátaik, ismerőseik, ellenségeik előtt azzal, hogy éppen kivel jöttek. Az egész nem szólt többről, mint sekélyes magamutogatásról, neki pedig ehhez semmi kedve sem volt. Elmúlt már az az idő, amikor a társasági események lekötötték, vagy, amikor ő is élvezte a részvételt ezekben. Mára sokkal inkább kínná váltak, mint szórakozássá. Mégis, jött Zoé, és elérte, hogy magára rángassa az elegáns sötét öltönyt a fehér inggel, valamint azzal a bizonyos nyakkendővel.
- Húsz évesen pedig jobban tennéd, hogyha jól beosztanád az idődet... Tudod, neked harmadannyi van, mint nekem. - De számára az is bőven elég lett volna. Belegondolni, hogy előreláthatóan még sok-sok évet élni fog, és átpörgetni gondolatai között az elmúlt közel nyolcvan évet, az előtte álló "élet" rémálomnak tűnt. Ismerve saját magát, és a múltban összegyűjtött ellenségeit, nem számított a továbbiakban semmi jóra. Bármit megtett volna érte, hogyha egy aprócska lehetősége adódott volna a változásra... Nem volt szüksége a lassú biológiai öregedésre, nagyon szívesen cserélt volna bármelyik egyszerű halandóval... Akkor valószínűleg nem törte volna magát ilyenekkel, mint a bálban való részvétel.
- Van még valami szidalmad számomra, vagy esetleg elkezdhetnénk az estét? - kérdezi egy félmosollyal, inkább elnézőn, mint dühösen. Az eddigi "kapcsolatuk" során már hozzászokott a szurkálódásokhoz, egyébként sem nagyon zavarta, hogy az emberek mit gondolnak róla, így most sem érte meglepetésként a két korára irányuló megszólalás. Lenézően pillant végig a tömegen, és a zenének nevezett zsivajon, látja, ahogy valamelyik évfolyam éppen végez a keringővel, mire kitör a tapsvihar. Nem foglalkozik velük, csak beljebb vezeti Zoét, elnyerve ezzel néhány kérdő pillantást. A szorításra a karján a lányra pillant, majd még közelebb húzza magához, ahogy elsétálnak néhány már-már abszurdnak nevezhető ruhát viselő diák mellett.
Csak akkor engedi el Zoét, mikor a táncparkett közepére érnek. Valamilyen szegényes zene szól éppen, viszonylag sokan táncolnak már körülöttük. Hirtelen mozdulattal nép a navinés elé, egyik kezét a derekára helyezi, másikkal pedig a kezét fogja, majd szorosan magához húzva lassan lépkedni kezd a ritmusra. Ha már túl kell lenniük minden formaságon minél előbb letudják, annál jobb. Pillantását Zoééba fúrja, és igyekszik felidézni a megannyi tánclépést, amiket még gyerekkorában tanult.