Richard J. Ifens
INAKTÍV
elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
|
Mágustusa-egyedül ÖltözetMár nagyon régen voltam ilyesféle eseményen. Nem szerettem sosem a nagy tömeget, de mióta kinőttem az ízig-vérig Rellonos lényemet, úgy vélem ideje megmutatnom magamat az iskolában is. Mióta dolgozó ember vagyok, számos nagy rendezvényen meg kell, hogy jelenjek, akár a zeneiparról, akár a fotós és modell világról legyen is szó. Így úgy döntök, megnézem, milyen is a bál a nagyteremben. Régebben voltam, ha jól emlékszem egy karácsonyin, még Janey is ott volt, azzal a nyálas képűvel, akivel összeszűrte a levet. Igen. Szóval egy frissítő zuhany után felhúzom a legdrágább fehér ingemet, hozzá egy fehér nyakkendőt kötök, majd a nadrág és az öltöny is elengedhetetlen. Szabása remekül követi a sportos vonalakat, az öltöny zsebébe fehér selyemkendőt hajtok, hogy az összhatás tökéletes legyen. Hajamat a megszokott módon zselézem fel, felpattintom bal kezemre az órám és némi parfümmel fűszerezem meg mindezt. Lerobogok a lépcsőn, Roni izgatottan követ az előszobáig. Ott a cipős szekrényből előkaparom az ehhez illő, szépen kipucolt cipőmet, felhúzom, majd egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben és elégedetten húzom fel a szemöldökömet. Ha csaj lennék, magamra izgulnék... Felkapok egy elegáns kabátot, és elindulok az iskola felé, egyenest a bálba. Mikor beérek, már vigyorogva konstatálom, hogy kb mindenről lemaradtam, de szól a zene, a hangulat tűrhető, egyszóval határozott léptekkel haladok az ajtó melletti fogashoz, és csak feldobom a kabátomat, majd körbe nézek. Igazán szebbnél szebb ruhákban jelentek meg a szebbnél szebb lányok, és igen: eldöntöttem, hogy ma igazán szívesen belemegyek egy olyan régifajta, vérbeli Ifens-es játékba.
|
|
|
|
|
Péterfy Dorisz
INAKTÍV
RPG hsz: 19
Összes hsz: 44
|
Mágustusa - RichardAz ajtót szugerálom, miközben néhányszor el-elnézegetek a táncparkett felé. Tudok táncolni, azzal soha nem volt gondom, hiszen otthon is voltak néha bálak, mert hát szeretek is táncolni, bár inkább a modern hip-hopot részesítem előnyben, de azért társas tánchoz is volt már szerencsém. Anyánk nagyon háklis volt ezekre a nemesi, tisztes dolgokra, ezért tudok hegedülni is. Habár már nagyon régen fogtam utoljára a kezemben hegedűt. Bár ahogy belegondolok, még talán kicsit hiányzik is. Elgondolkodtató...
Minden esetre az biztos, hogyha valaki felkér, akkor nem hazudtolom meg nemesi, aranyvérű származásomat. Lassan kortyolgatom az italomat, és igyekszem elérni, hogy a fejembe szálljon a szénsav. A süteményekkel is szemeztem már egy sort, de végül még nem vetem rá magamat, hagyok egy kis időt a többieknek is. Majd talán kicsit később. Ismét az ajtó felé nézek, és igazából nem is reménykedem, hogy még jön valaki, lévén eléggé elkéstem, lemaradtam a bál "jó" részéről, a vacsoráról és a beszédről. Köszönöm, ettem a szobámban, annyira nem vagyok éhes, bár biztos vagyok benne, hogy nagyon finom ünnepi vacsora volt. Ahogy az ajtó felé nézek, egy fess úriember lép be. Hogy mi?! Egy állati dögös csávó öltönyben, fehér nyakkendőben, felzselézett hajjal. Ahhw. Valami megmozdul bennem, és várok egy picit, hogy vajon hova tart. Talán valaki már kiszúrta, és lehet, hogy kísérője is van. De mikor nem rohamozza meg senki, hanem céltalanul kezd el sétálgatni, felkapok egy pohár italt, és legbájosabb, titokzatos mosolyommal felöltve indulok el felé. Bizonyára elég hamar kiszúr a tömegben, lévén szinte világítok a piros ruhámban,bár ki tudja, hogy hányan vannak még ilyen feltűnő színű cuccban. Határozottan, büszkén kihúzva magamat indulok el a srác felé, majd mikor odaérek mellé, felnézek rá és elmosolyodom.
- Üdv! Csak így, egyedül? Italt? - nyújtom fel a poharamat és remélem, hogy nem fog megalázni, hogy "Bocs, épp a partneremet várom.", mert az elég kínos lenne és biztos, hogy égő pofával suhannék ki a bálról...
Ruha
|
|
|
|
|
Richard J. Ifens
INAKTÍV
elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
|
DoriszEléggé elcikáznak a gondolataim, igaziból már a torkomig vagyok az efféle puccos bálokkal. Régebben nagyon gyűlöltem az ilyen helyeket, meg egyáltalán azt a sznob táncot, de mára ez is megváltozott. Szeretek táncolni, kifejezetten élvezem, és még nem is volt panasz rá, sőt. Még nézni is élvezet, ahogyan végig suhanok egy jó táncpartnerrel a parketten. Kicsit elgondolkodva nézem az embereket, talán Elisabeth-et keresem, bár magam sem tudom, miért és ha itt lenne, mit is mondhatnék neki. Nem csinálnám vissza, jó döntésnek vélem, azt, hogy felbontottam a jegyességünket, bár nem a legmegfelelőbb módon tettem ezt, de ami megtörtént, az megtörtént, és többet nem esek abba az orbitális nagy hibába, hogy elkapkodva magamhoz láncoljak egy olyan nőt, akivel amúgy minden szép, de az a mindent felégető, tüzes szenvedély csírájában sincsen meg. EZ pedig valljuk be, elég kevés nőben lakozik. Mondjuk úgy, elég kevés tudja kihozni belőlem. Ahogyan pásztázom a bálozókat, neki dőlök kicsit a falnak, jobb kezem zsebre dugom, és éppen abban a pillanatban találkozik a tekintetem egy vörös démonnal. Égő piros ruhában, kecses léptekkel felém halad, majd mire észbe kapok, már felém nyújt egy poharat. Féloldalasan, felhúzott szemöldökkel, látványosan mérem végig, és hagyom, hogy az a régi Ifens előbújjon, ami azzal is jár, hogy hangom gúnyos, és némiképpen bunkó is lehetek. -Szép Estét! Nos, most már nem...Kacsintok rá az előttem állóra, aztán elveszem az italt és koccintok vele, majd belekortyolok. -Richard Jefferlake Ifens.Megfogom a szabad kezét, hüvelykujjammal finoman végig simítom puha bőrét és egy apró csókot lehellek rá. Aztán felnézek, egyenesen a szemeibe, és ismét felhúzom a szemöldökömet. Ugyan, pontosan jól tudom, mi kell a nőknek, hogy mire vágynak és igen: bármit meg tudok nekik adni.
|
|
|
|
|
Péterfy Dorisz
INAKTÍV
RPG hsz: 19
Összes hsz: 44
|
Mágustusa - RichardEz a bál is jól kezdődik... Főleg, hogy nem ácsorgok egyedül a falnál,mert az elég kínos lenne. Bár úgy vélem, vagyok annyira jó nő, hogy egy pártalan srác úgyis felkért volna. Na ja, meg elég beképzelt is... Megesik az ilyesmi. De mivel egyelőre nem akar senki odajönni hozzám, meglátom a dögös pasit az ajtóban, majd a falnak dőlve, és elhatározom magam. Ellököm magam a faltól és nem gyors, de sietős léptekkel indulok felé. Félúton vesz észre, és a tekintetünk összefonódik néhány másodpercre, majd már ott is álok mellette és egy poharat nyomok a kezébe, amiben egyszerű narancslé van. Nem mondom, egy kis vodkával megspékelve egészen kellemes lenne... Még jó, hogy a vodkának nincs szaga. Felhúzott szemöldökkel pislog rám és habár a hangja kissé bunkó és nyers, a kacsintásából merem remélni, hogy nem gúnyosan és ironikusan említette meg, hogy most már nincs egyedül és igazából a pokolba kíván. Amikor átadom a poharat, a kezünk kicsit összeér, majd egy kézcsókot is kapok. A srác érintésére megbizsereg a bőröm, és sötét pillantása perzseli a vérem.
- Hoppá... - vigyorodom el, és megdöbbenve, majd titokzatosan elmosolyodva figyelem a férfit. Lágyan pukedlizek egyet - ja, ilyet is tudok... - és meghajtom a fejemet, mire loknijaim lágy táncot járnak a vállamon.
- Péterfy Dorisz, örvendek a szerencsének. - villantok rá egy bájos mosolyt, majd belekortyolok az italomba.
- Egy kis vodkával jobb lenne... - jelentem ki csak úgy magamnak, de elég hangosan ahhoz, hogy Richard is hallja.
- Hogy-hogy egyedül? Azt hittem, hogy egy ilyen dögös pasi, mint te minimum három kísérővel jön egy ilyen bálra. - vigyorodom el pofátlanul és kíváncsian nézek a srác szemébe, hogy vajon mit lép erre a cseppet sem burkolt bókra.
Ruha
|
|
|
|
|
Richard J. Ifens
INAKTÍV
elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
|
DoriszEgészen jól alakul az estém, hiszen alig pár perc elteltével egy vörös, tüzes lánnyal találom szembe magamat. Vigyorom elégedett és egyenlőre letörölhetetlen. -Hoppá...Ismételem meg a lány szavát, és elismerően biccentek, mikor az pukedlizik, majd még egyszer végig nézek a lányon látványosan. -Rövidebb ruha jobb lenne...Igen, pofátlan vagyok, de hát nem gondolom, hogy ez az egyáltalán nem szemérmes hölgyike ezt szóvá tenné. Aztán csak felnevetek a lány szavain és ismét felhúzom a szemöldökömet, majd beletúrok a hajamba és végül megszólalok. -Egy ilyen dögös pasi egyáltalán nem szívleli a kötöttségeket. Gondolj csak bele, Kedves Dorisz: ha én a hódolóim társaságában térek be ide, akkor kihagytam volna azt a remek lehetőséget, hogy a Sors kicsit közelebb sodorjon hozzád...Mondom egyre halkabban, mert a mondat végére egészen közel hajolok a lányhoz, és finoman megfogom a lány állát, majd egészen közel húzom a száját a számhoz. Másik kezemmel finoman végig simítom a vállára omló loknijait, végül kiveszem a poharat a kezébe, lerakom őket a legközelebbi asztalra, aztán megfogom a jobb kezét és megpörgetem, majd a kezembe fektetem finoman, és fölé hajolok. -Szabad egy táncra?Kacsintok rá. A tánc kérés furcsa formája ez, dehát sosem voltam az a szabály követő, szokványos pasas, így miért is ne így kérjem fel? Egyértelmű, hogy lehengerlő kisugárzásomnak köszönhetően, a válasz nem lehet más, mint az igen, így kezét a kezembe fektetem, lapockáját finoman simítom végig, és hagyom, hogy együtt lépjünk fel a zene lágy, magával ragadó ritmusára.
|
|
|
|
|
Péterfy Dorisz
INAKTÍV
RPG hsz: 19
Összes hsz: 44
|
Mágustusa - RichardValóban jól kezdődik ez a bál, és mikor meglepődök a srác igazán elegáns, és tisztelettudó fellépésén, én is megmutatom, hogy igen, én is tudok úri hölgy módjára viselkedni. Úgy tűnik, hogy ez őt is meglepi, amire halkan elnevetem magam. Na igen, ha ő úgy, akkor én így. Mikor ismét végignéz rajtam, észrevétlenül kihúzom magam és hátrarázom a hajamat, hogy a nyakamat, és a vállaimat ne fedjék a csinos loknijaim. A megjegyzésre elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- Hát igen, az biztos, de ez mégis csak egy bál. Egy bulira koktél miniruhát vettem volna fel, az biztos. - jegyzem meghatározottan a srác szemébe nézve és lágyan megvonom a vállam. És hogy pofátlan lenne? Oh, dehogyis! Szerintem inkább csak nyílt, és amíg nem bunkó a nyíltságával, addig nekem tökéletesen bejön. Már pedig ez a megjegyzés minden, csak nem bunkó és pofátlan. Szeretem a bókokat, főleg, hogyha ilyen konkrétak. A magyarázatára elmosolyodom és mikor közelebb hajol hozzám és megérintve a vállamat fejezi be a mondatát, ma este először pirulok el egy kicsit. Azonban nemesek kétségbe, lágyan a füléhez hajolok és belesúgom a szavakat:
- Az felettébb sajnálatos lett volna. - mosolyodom el titokzatosan, majd lágyan visszahúzom a fejemet és ismét kiegyenesedek, úgy nézek a srác szemébe. Hirtelen azonban Richard kiveszi a kezemből a poharamat, én pedig értetlenül nézek rá. Ezzel szinte egy időben kap el és forgat meg, majd kér fel - elég rendhagyó módon - táncolni. Halkan kuncogni kezdek, majd határozottan kihúzom magamat és biccentek egyet.
- Örömömre szolgálna, Kedves Richard! - ejtem ki úgy a nevét, ahogy ő néhány perccel ezelőtt ejtette ki az én nevemet. Érzem, ahogy finoman végigsimít a lapockámon és kicsit beleremegek, majd lágyan megszorítva a kezét állok elé, amikor a táncparkettre érünk. Körbenézek, és remélem, hogy igen sokan figyelnek minket, merthogy büszke vagyok magamra és persze a dögös partneremre is. Érdekes, hogy csak úgy összesodort minket a sors, de baromira örülök neki. Vetek egy fél pillantást a táncparkettre, majd Richard szemébe nézek és titokzatosan elmosolyodom. Hagyom, hogy vezessen, nem akarom egyelőre lenyűgözni a tánctudásommal, de nyilván ő is tud táncolni, így csak hamar rájövök, hogy nem is kell. Egyszerűen csak suhanunk a táncparketten, élvezve a zene lágy ritmusát, én pedig átadom magam a srác vezetésének és tánctudásának.
- Jól táncolsz. Tanultad valahol? - teszek fel egy kérdést a tánc közben.
Ruha
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Josheph BeckMost hogy elmentek a tusa résztvevői, olyan üresnek érzem a levitát. Jó, igaaz, hogy még itt van Ruu, meg a többiek, de már most hiányzik nekem Alex, Vani és a többi levitás tusás. Egy ideig benn ülök a klubhelyiségben, és olvasgatom egy kicsit, e aztán megunom az egyedül létet, és elindulok valamerre. Nem is tudom, hogy hova menjek, csak valakivel tudjak beszelni. Egy kis ideig a vigadófreskó folyosóján állok. Szeretek ott lenni, mert mindig mosolyt csalnak az arcomra, de aztán onnan is elmegyek. Elkalandoznak a gondolataim, sok minden az eszembe jut, bár legtöbbje tiszta hülyeség. Nem is figyelek arra, hogy merre megyek, csak sétálok. Egyszer csak azt veszem észre, hogy egészen a nyugati szárnyig jöttem el. Itt megállok, és leülök a márványlépcsőre. A könyvem - vagyis a mangám - egész végig a kezemben volt, így itt folytatom az olvasását. Hamar befejezem, mert már nincs sok belőle, majd hátradőlök a lépcsőn, és a mennyezetet nézem. Sokszor megállok itt, hogy az ott lévő freskókat nézegessem.
|
|
|
|
|
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Hanna Elég késő érkeztem meg tegnap, majdnem mai napba csapott át a dolog. Mire megtaláltam a helyem, pontosabban a házamat, és azon belül is a szobámat. Ami még csak átmeneti szállás, mert amíg nem találnak nekem egy állandó szobát, addig ott alszok. Kényelmes ugyan, de azért az ember állandóra tervez. Majd kialakul a dolog, nem szabad mindenen rágódni. Amúgy hangulatos, egyszerű szoba, a célnak megfelel, mint ideiglenes alvóhely. Az esti kiruccanásról nem nagyon beszéltem senkinek, bár még nem sok embert ismerek. Igaz voltak óráim, de ki tudja milyen szabályok vannak itt. Ha már iskola, akkor tuti van takaródó idő is. Ma volt egy-két órám, vagyis azon amit hirtelen vettem fel reggel, ami így szimpatikusak voltak elsőre, de még azért holnap még átfutom, hátha találok érdekes dolgot, de nem akarok sok mindent felvenni, azért én sem vagyok az a nagyon tanulós típus. Nem rég jöttem fel a szobámba ebédem elfogyasztása után. Az egyik óra elött két padtársam beszélgetéséből kivettem, hogy a kastély nyugati szárnyában van egy társalgó. Nem is időzők itt, megyek megnézem magamnak. Kicsit szuszogtam mire felértem a másodikra, de nem vettem azért sietősre így sem a dolgot. Belépek kicsit bátortalanul, remélve jó helyen járok, és így is van. Szép kék falak, már ami látszik a sok portrétól, és kék szőnyeg. Odakint borongós az idő, de én ilyenkor szeretek az ablakban nézelődni. Látszik hogy Angliában nőttem fel. Le is huppanok az egyik ablak belső párkányára, ahonnan szép kilátás nyílik az épületet körülvevő vidékre.
|
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Mágustusa, Bál Runa, Yarista, Katniss, AdriaLassan-lassan befutnak a többiek, akiket eddig kénytelenek voltunk nélkülözni, kevés kivétellel, és itt Alex és Yar viszonyára utalok. Nem éppen azért kereste Alex a szőkét, mintha hiányzott volna neki, Leen, annál inkább, de most már végre lenyugszanak a kedélyek, mindenki jelen van, aki számít. Miután az exrellonos rutinszerűen körbeudvarolta a lányokat, ahogy jött, úgy el is tűnt, hűlt helye sem maradt, meg aztán az asztalnál sem fért volna már el. Vanília Erikkel táncol, jól elvannak. Kell neki a szórakozás, hiszen innentől csak kemény munka vár rá, és a tusa résztvevőire. Remélem ő fogja elnyerni a Máguskupát, vagy mit. - Tényleg, mi is a főnyeremény? - kérdezem szinte magamtól, úgy sem nagyon figyel senki, mert közben megérkezik Katniss, hófehér ruhában, még az én szám is tátva marad a látványtól. - Katniss! Ha Kelan így látna! Már vinne is az oltár elé. - mondom, és ebben semmi túlzást nem érzek. Valóban gyönyörű a lány így. Az utolsó mohikánok közt fut be Zsolt, és miközben Runa mellém huppan, én már vigasztalom is srácot a magam módján, de valami furcsa történik az asztal alatt, ami kicsit jobban megzavar, mint Emma jóságos szamaritánus szolgálata. Benézek a terítő alá és azt látom, Hogy Runa is ledobja a cipellőjét, példámon felbuzdulva. Lehet, hogy közben picit meg is rúgott, de legalább megnyugtat a tudat, hogy nem vagyok egyedül, mint a Levitában általában soha. Kellemetlen, hogy Zsolti a nagy vigalom közepette, ilyen búskomor, sőt patakokban hullik a könnye, ám még erre rátesz egy lapáttal Adria közeledése, akin már látszik, hogy nem jó szándékkal jön. Be is igazolódik a balsejtelmem. A cipő hiánya keltette fel a figyelmét. Gyorsan cselekszem, megkeresem a lábammal az asztal alatt Runa topánkáját, és felveszem. - Ja, erre gondolsz? - mutatok a mellettem heverő tűsarkúra. - Csak váltócipőnek hoztam. Itt van a másik rajtam. - Ezzel kinyújtom az asztal alól a tappancsaimat, amin ott virít Runa elegáns, ezüst strasszos szandálja, még a szoknyát is feljebb húzom kicsit, hogy jól lássa a lány. Mily szerencse, hogy a ruhánk hasonló színű, nem üt el nagyon a cipő, az öltözékemtől, még a lábunk is azonos méretű. Nem állok meg azonban félúton, egy fricskával még megtoldom a lebőgését, persze csak óvatosan, ahogy szoktam. - Megértem, hogy figyelned kell a rendbontókra, és nagyon megterhelő lehet ez még egy ilyen fiatal szervezetnek, mint a Tiéd. Nincs semmi baj, én nem zavargok hidd el, de az előbb láttam azt a fotós csajt, ahogy lökdöste Robikát. Úgy hallottam elég agresszív az a lány, még lehet ebből gond sőt, az is kérdés, hogy van-e igazgatói engedélye, hogy fotózzon a bálon, lekapva a külhoni delegációt. Csodálnám, ha nem tennének panaszt rá. Csak a jó szándék vezérel, de én a helyedben az ő körmére néznék inkább, az enyém helyett. - lódítok egy jókorát a hatás fokozása kedvéért, valamint felkészülök minden eshetőségre. Ha a lány tovább vizsgálja a lábbeli kérdést, és esetleg eszébe jutna Runa lábait is szemrevételezni, akkor visszacsempészném a cipellőket, hogy szobatársnőm is pompázhasson benne. Lehet egyforma cipőnk, miért ne lehetne?!
|
|
|
|
|
Richard J. Ifens
INAKTÍV
elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
|
DoriszCsak táncolunk. A tánc a legjobb módszere annak, hogy szabadjára engedjük a szenvedélyt és a tűzet, ami az emberben lakozik. Már akiben lakozik és már képes azt gátlások nélkül, oldottabb módon a másik értésére adni. Azt gondolom Dorisz és köztem hibátlanul működnek az efféle érzések. -Köszönöm.Kacsintok rá, és finoman megpörgetem ismét, majd a szám végezte felé közeledve, lágyan hanyatt döntöm, egyik kezemmel megtartom, másik kezem mutatóujját a szájától a mellkasáig lassan, érzékien végig húzom a testén, majd elégedett és főként önelégült vigyorral lassan emelem vissza , és ennek hatására teste szorosan az enyémhez simul. -Nem, nem kifejezetten tanultam. Inkább csak elsajátítottam. Hiszen elengedhetetlen eszköze ez sok minden dolognak...Kacsintok rá, némiképp célzásként, amit nyilván való azonnal érteni fog Dorisz, majd új szám csendül fel, ami igen lassú és finom darab. Megfogom a lány derekát, egészen közel húzom magamhoz, majd lassan táncolok Vele. A tánc csodálatos "találmány". Lépéseink azonosak, mozdulataink egyek. Már a szívdobbanásunk is egy ritmusra ver, a mosolyom pedig egy percre sem tűnik el. A zene egyre lágyabb köntösbe öltöztet minket, és kezd a külvilág is kizáródni, mintha hirtelen megszűnt volna tér és idő. Az efféle játékok igencsak hiányoztak már az életemből, és lehet rólam rosszat mondani, de jól esik a kötetlen kaland. Szemébe nézek, majd az ajkaira, és ismét a szemébe. Jobb kezem hüvelykujjával egészen finoman végig simítom a lány száját, majd az arcát, végül mikor már ennek a számnak is lassan vége, egy kézcsókkal megköszönöm a táncot, és elindulok kifelé a falhoz. Mire volt ez jó? Ugyan már, nincs jobb annál, mikor egy férfi és egy nő gyakorlatilag egymás idegeit tépázza.
|
|
|
|
|
Péterfy Dorisz
INAKTÍV
RPG hsz: 19
Összes hsz: 44
|
Mágustusa - RichardA zene csodálatos, lágy, mégis ütemes és igazán élvezem Richarddal a táncot. Hiszen a fiú jl táncol, én sem vagyok híján a tánctudásnak, így biztos vagyok benne, hogy ő is élvezi ezt a kis "szenvedélyt és tüzet", ami elszabadul közöttünk. Élvezem ezt az egészet, főleg azért, mert egy igen dögös pasival táncolok a parkett közepén és biztos vagyok benne, hogy jó páran pislognak ránk, talán irigy, talán megdöbbent tekintettel. Mikor közlöm, hogy a srác jól táncol, csak egy köszönömöt kapok, amitől azért kicsit csalódott leszek. Azt hittem, hogy neki is feltűnik majd, hogy én sem vagyok egy falábú kezdő, de talán úgy veszi, és úgy érzi, hogy ő ilyen nagyon profi irányító, hogy hozzá nem is kell tánctudás. A szám a végéhez közeledik, én pedig már előre szomorú vagyok, hogy vélhetőleg idáig tartott az esti "kapcsolatunk", bizonyára a tánc végeztével elköszön és keres egy másik leányzót, akiben érzéki vágyat lobbanthat. A gondolataim lekötnek, így bizony igen csak meglep, amikor Richard egyszerűen hátradönt. Riadtan kapaszkodok a nyakába, majd elnevetem magam, de a torkomra forr a szó ujjának érintésétől. Lágyan végighúzza mutatóujját a nyakamtól a mellemig, én pedig érzem, hogy perzselődik fel a vérem, hogyan lángol ujjának útvonala a testemet és hogyan önt el a vágy ez iránt a pasi iránt. Kicsit szaporábban veszem a levegőt, és megremeg a testem. Döbbent tekintettel nézek rá, majd egyszerűen elmosolyodom, titokzatosan, kihívóan.
- Sok minden dolognak? Például? - teszem fel a kérdést, hiszen nem igazán értem, hogy konkrétan mire is gondol a srác. A zene elhallgat, majd egy újabb, lágyabb és lassabb dallam csendül fel. Richard ahelyett, hogy elengedne, szorosan magához húz, kezét a derekamra teszi és lágyan ringatózunk a zene lágy ütemére. Lágyan végigsimít az ajkamon, én pedig megremegek. Szorosan simulok hozzá, mellemet a fiú mellkasának nyomom, és érzem, hogy ő is élvezi ezt az egészet. Mikor a szám véget ér, lágy kézcsókot lehel a kezemre, én pedig ismét pukedlizek, majd átölelem, miközben a nyakába lihegek és lágy hanggal a fülébe súgom:
- Köszönöm a táncot, Richard! - hangom lágy, csábító és titokzatos vágyakat, kalandokat ígér a srácnak, aki ott hagyva a falhoz sétál. Csalódottságot érzek, majd én is elsétálok az egyik asztalhoz. Ismét egy italt veszek a kezembe, felhajtom, és csípő riszálva indulok ki a bálterembe, de mielőtt kilépek,még egy hosszú, hívogató pillantást vetek a srácra- már ha figyel...
Ruha
|
|
|
|
|
Richard J. Ifens
INAKTÍV
elvált. édesapa.
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
|
DoriszCsak elmosolyodok a például visszakérdezésén. Vannak dolgok, amiknek úgy van meg az igazi varázsa, ha nem mondjuk ki azt. Ha csak titkon éreztetjük a másikkal, mit is akarunk, mit is gondolunk, mi az, ami bennünk mocorog. A szám végeztével útjaink elválnak. A maradék narancslevet felhajtom, majd sóhajtva nézek ismét körbe, hátha találok valami ismerős arcot. Aztán észreveszem, hogy a lány kecses léptekkel libben kifelé. Beletúrok a hajamba és rosszabbik énemen végre erőt vesz a valamivel felelősebb Ifens, aki rögtön átgondolja, hogy partnere talán még nincs is 18 éves, jómagam viszont a 25.-ben vagyok, így kellemetlen konfliktusoktól mentem meg a bőrömet azzal, ha most nem megyek utána. Várok egy kicsit. Ez a bál kezd nyomasztó és idegesítő lenni, elég is volt belőle, de kivárom, hogy a lány lássa, nem mentem utána, és felsiethessek a faluba. Nem mondom, hogy rossz volt kicsit hagyni a régi én uralkodását, hogy nem volt jó a szenvedély és az a tűz, mely meglepő módon Doriszban már ilyen fiatalon benne van. Az biztos, szerencsés férfi lesz az, aki mellett Ő dönt, de talán Ő is átlátja azt, amit én már igen, hogy bármennyire akarunk, akárcsak egy kisebb kalandot, ennyi idősen már nem tehetem meg azt, hogy talán "megrontsak" egy lányt. Még ha Ő ezt nagyon akarná is, és még akkor is, ha a legutolsó barátnőm is 19 éves volt csak. Kellő idő elteltével, ismét beletúrok a hajamba, ellököm magam a faltól. Végig nézem még a bálozó népet, majd amilyen sebes léptekkel tértem be, oly ütemesen haladok kifelé, az ajtónál leakasztom a kabátom, egy laza mozdulattal magamra veszem és észrevétlenül elhagyom a termet. No, legalább elmondhatom, ide is benéztem és nem is akármilyen partnerem lett, ha csak rövid időre is. A házamba érve azt hiszem egy kicsit még zenélek, majd ideje nyugovóra térni, hiszen másnapra sok munkám lesz.
|
|
|
|
|
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
AndyA lehető legrosszabb napja után, nagyon fáradtan, a lehető leghosszabb gondolkodás után úgy döntött, hogy lesétál a társalgóba. Tényleg nagyon fárasztó napja volt, és a feje is elkezdett fájni. Gondolta, úgysem marad sokáig, csak körülnéz egy kicsit, kik vannak errefelé. Amint belépett a terembe meleg levegő csapta meg. Kedve támadt megismerkedni újabb diákokkal. Lehuppant az egyik szabad fotelbe és onnan figyelte a körülötte zajló történéseket. Szerencse, hogy magával hozta a kis füzetét, amelybe a vele történő dolgokat szokta részletesen leírni. Elővette a kicsi, megviselt füzetet és írni kezdett. Közben fél szeme még mindig a többieket figyelte. Észre sem vette, hogy szeme átcsúszott egy aprócska részleten: egy lánynak ugyanolyan sálja volt, mint neki. Mindig felfigyel az ilyesmire. Szerinte ez különleges kapcsolatot jelent a másik személlyel, olyan kapcsolat, melyet egyikük sem érez... Lát egy pár ismerős arcot, de nem találja a rég várt, új diákot, akivel érzi, hogy találkoznia kell a mai délutánon. Kis időt megint csak a füzetével tölt el... majd észrevesz egy fiút, akit eddig nem érzékelt szeme. Sokat gondolkodik rajta, hogy oda menjen-e, de végső pillanatban mégis odamegy hozzá és megszólítja. - Szia! Új vagy a suliban? Vársz valakit?Áll a fiú mellett és érdeklődve várja válaszát. Belegondol, hogy észre sem vette és kiszűnt a fejfájása. Ennek nagyon örült, jobban érezte magát. Nyitottnak érezte magát egy új barát befogadására.
|
|
|
|
|
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV
(:
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
|
Mary + egy villantásnyi ideig Gergő - Ez kedves tőled, te is megérdemled, jó lesz ez nagyon. Remélem nem esünk ki olyan hamar. Mondjuk te másodikos vagy, de vannak itt negyedikesek is.
Erre egy kicsit elhúzza a száját, tény, hogy ő azért jóval megelőzi az évfolyamtársait, hála Rafaelnek és a tanításának, de azért a negyedikesektől eléggé tart, meg aztán nem tud semmit a feladatokról, hogy milyen lesz egyáltalán. Ez igen bosszantó, mert azt se tudja, hogy mivel készüljön. Közben megforgatja a lányt kétszer, rámosolyog Gergőre, aki nem messze tőlük táncol egy ismeretlen lánnyal, talán bajnok volt, vagy ő is versenyez? Nem tudja. Mármint megnézett ő mindenkit, de ez majd akkor fog számítani, amikor már be fognak költözni, akkor látja majd őket szemtől szemben, és ha sok időt lesznek együtt, akkor tudja csak igazán kiismerni őket.
- Maia...Maia… ismerős a neve. Hmm…
Kicsit elhúzza a száját, miközben megint megforgatja a lányt, és lovagiasan közelebb húzza, amikor egy hevesen táncoló pár kis híján elüti szegény Mary-t. Nem nagyon örülne neki, ha szegény lány egyszer csak padlóra kerülne.
- Navinés, vörös hajú, másodikos? Emlékszem, hogy tetszett a neve, amikor hallottam, és felírtam, ha éppen gyereknévre lenne szükségem.
Még jó, hogy messze vannak a tanári asztaltól, mert az tuti, hogy ezzel a mondattal okozott volna egy csúnya szívmegállást, tekintve, hogy épp annyi idős, mint amennyi az anyukája volt akkor, amikor ő született és nem biztos, hogy lelkesedne érte, ha a kicsi lánya tini mami lenne.
- Noel Rainsworth. Ő is másodikos, Rellonos.
Még mindig ott van a beleegyező levele a táskájában, amit majd szépen el is tesz, miután azzal a bácsival letisztázta a dolgot. Az nem fix, hogy Noel el is jön, de azt mondta támogatja a kis lelki világát, ha éppen válságba kerül a tusa alatt. Az első, ami itt eszébe jutott az volt, hogy ki kell nyírnia a többieket a nyerésért, de aztán arra is gondolt, hogy Wickler bácsi ezt csak nem engedné.
- Igen, nekem is az jutott eszembe róla, hogy katonás. Lenyakaznak, na ne, remélem jó hülye fejet vágok majd akkor, de ha ma éjjel becsuknak minket, akkor tele kell ennünk magunkat sütivel és csokival, hogy boldogok legyünk sokáig, mert nem akarom, hogy szomorúan kelljen meghalnom, még a végén itt maradok kísérteni. Ijesztő lenne.
A zene vált, már nem olyan között, amire sikít egyet és a pörgetés után ő is elkezd pattogni, hát legalább megjegyzik őket. Most jól akarja érezni magát, felszabadultan és természetesen.
|
|
|
|
|
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
HannaAhogy itt ülök szépen lassan kezdek elmerülni a gondolataimban, mintha csak a testem lenne a társalgóba. Egyszer-egyszer azért visszahúz egy-egy ember, vagy társaság hangosabb bejövetele, de eddig nem panaszkodhatok hiszen tényleg nem jöttek be eddig sokan, úgy körülbelül öt - hét ember. Ők annál hangosabban jöttek be, és vonták magukra a figyelmet akkor, de ők is elcsendesedtek mostanra, így nem zavarja senki a másikat. Mikor a társalgóban elhelyezkedtem az ablaknál, már akkor is eléggé borongós volt az idő, fekete fellegekkel az égen, de most már szakad mintha dézsából öntenék. Így újra a gondolataimba mélyedve, nézem ahogy kopog az ablaküvegen a sok-sok esőcsepp. Szeretem ezt az időt, sokszor ülök és nézek ki az ablakon ilyenkor. Otthoniakra gondolok, még nem hiányoznak annyira. Délelött küldtem haza egy levelet, hogy rendben megjöttem, és minden oké. Hirtelen egy lágy hangot hallok mellőlem. Arra fordulok, egy szép lány áll mellettem. Éppen hogyan elkaptam mit is mondott, és felettébb örülök annak, hogy valaki így idejött hozzám, így hogy nem is ismer engem. Nem zárkózom el az ismerkedés elött, csak egy kicsit csodálkozom rajta, sebaj. Addig jó míg megszeretnének ismerni. - Szia! Nem, nem várok senkire, nyugodtan ülj föl te is ide a párkányra. Simán elférünk mind a ketten kényelmesen. Igen új vagyok még a suliban, tegnap késő este jöttem meg. Várakozásomhoz képest sokkal gyorsabban mentek itt a dolgok. Gondolok a házbeosztásra, és az elszállásolásra. Nem akarlak untatni ezekkel a dolgokkal, hiszen te is tudod hogy megy ez. - Beszélek itt butaságokat, a kérdések megválaszolásán felül is. Persze bemutatkozni azt el is felejtettem. Ennyire nem figyeltem, hogy még ezt is elmulasztottam. Azért hellyel kínálom a lányt, nem mulasztom el lehetőséget egy jó beszélgetésről. - Még be sem mutatkoztam neked Andrew Wikkensberg vagyok. Elsőéves Navinés. Szeretem az ilyen időt, persze innen bentről. Amikor elázok akkor már nem olyan jó. Így jobban eltudok merülni a gondolataimban. Nyugodtam helyezkedj el kényelmesen, szeretek beszélgetni és új emberekkel megismerkedni. Amúgy is néha megzavar ez a kis társaság. - Mutatok a társalgóban nem messze tőlünk lévő társaságra. Akik néha harsányak voltak egy kicsit. - Jó ha az ember társaságban van, mivel egyedül nem jó. Te mióta jársz az iskolába? Gondolom már több éve is. - Tényleg nem akarom így untatni a lányt, főleg nem butaságokkal tömni a fejét. Azt fogja még gondolni, hogy komolytalan vagyok, hogy csak mindenfélét beszélek össze-vissza.
|
|
|
|
|
Kőszegi Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 38
Összes hsz: 570
|
Violetta- Remek, ez nagyszerű hír! - erősítette meg belső gondolatát úgy, hogy azt a lány is tisztán megérthesse. Hosszú idő utáni rövid intervallumon belül a második alkalom volt, mikor halványan el is mosolyodott. Örült, hogy valaki törődik vele és leszólította, nem számított rá, hogy bármely tanítványa is szóba fog vele állni vagy ilyen nyíltan fog közeledni hozzá. De ez Violettától nem csoda, ő egy rendes és értelmes lány. A családja is az, egyáltalán nem csoda, hogy Gábor nagy becsben tartotta a lelke mélyén, és az átlagtól - helytelen módon - kicsit többre is tartotta, mint a legtöbb diákját. Ez pedig nagyon ritka eset nála! - Hát, nem tudom, hogy nyilatkozhatok-e valamit erre a kérdésedre. Én mindenkinek örülök, aki bejutott. Nagy büszkeség, hogy a Levitát képviselik azt hiszem a legtöbben. Nem irigylem őket, de egy nagy kalappal szorítok a diákoknak és nem csak a kékeknek. Bárhogy is alakuljon, tudniuk kell, hogy már azzal is bizonyítottak, hogy indulhattak. - jegyezte meg elégedett arccal, majd szemeivel élénken kutatni kezdett a sütemények és egyéb finomságok asztala felé. Néhány lépést megtéve elragadott a tálcáról egy muffint és odaadta a lánynak. - Hidd el, hogy ez a legfinomabb fajta. Én sajnos diétán vagyok, de nekem ez a kedvencem... Ha marad még, biztosan félreteszek a tálcáról.- És hogy megy a tanulás? Ha jól tudom, nem is olyan rég tértél "haza". Hogy vannak a testvéreid? Hogy megy aaaa nővérednek? Vagy te vagy a legidősebb? Ezt nem fogom megjegyezni, ne haragudj.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
Keiko SamaÚjabb borús délután, ami számomra egyenlő újabb néhány unalmas órával. Valahogy elhagyott a fantáziám és ilyen rossz időben semmi szórakoztatót nem tudok kitalálni. A délelőttömet is fetrengéssel és lustulással töltöttem. Igazából egy csomó értelmes dolgot lehetne kezdeni az időmmel, de nekem valahogy semmi nem jut eszembe. Legfőképp a tanulásra kéne koncentrálnom, mert mostanában eléggé visszafogott lettem ilyen téren. De hát mit lehet tenni? Itt a nyár és már senkinek nincs kedve az iskolapadban ücsörögni. Persze ez egyáltalán nem kedv kérdése, de azért néha jó álmodozni róla, hogy milyen lenne ha épp nem egy újabb unalmas órát kéne végigszenvedni, hanem mondjuk az olasz tengerparton iszogatnék egy finom koktél és beszélgetnék a csinos olasz lányokkal. Sajnos ilyenkor muszáj mindig visszarángatnom magam a valóságba és tudatosítani magamban, hogy hol is vagyok. Ma késő délután úgy döntök, hogy úgysincs jobb dolgom, ezért keresek valami társaságot. Először arra gondoltam, hogy csak lemegyek a Klubhelyiségbe, de mivel azt üresen találtam, ezért kénytelen vagyok kimenni az alagsori rejtekemből. El is indulok a Nyugati szárny felé, majd föl a másodikra, ott pedig egyenesen a Társalgó felé. Erőteljesen kivágom az ajtót, mire jó pár szem rám szegeződik, de én nem foglalkozok vele, csak elindulok az egyik fotel felé. Nem igazán tudom, hogy mit keresek itt, de hátha felbukkan egy ismerős és akkor kitalálhatunk valamit közösen. Nekem most már mindegy csak legyen valami, mert ez a semmittevés megőrjít.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
Varga Dávid Bár már nyár van, de az idő nem ezt mutatja. Ez a borús idő nincs rám túl jó hatással, ilyenkor jobban szeretek társaságban lenni. Délelőtt a klubhelyiségben voltam, és Ruuval beszélgettem, de neki el kellett mennie. Így inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek a társalgóba, talán ott lesz valaki akivel tudok beszélgetni, de azért a biztonság kedvéért elviszem a kedvenc mangámat. A társalgóban leülök az egyik kanapéra, vagyis az egyetlenre, ami még üres, és elkezdek olvasni. Bár nem haladok vele olyan gyorsan, sőt egy oldalt eleinte percekbe telik, míg elolvasom, mert a képek állandóan közbeszólnak. Végül sikerül úgy ahogy kizárnom őket, de még kicsit zavar a csacsogásuk. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki beront, mire mindenki egy pillanatra elhalkul és az ajtó felé néz, de hamar vissza is térnek oda ahol abbahagyták. A fiú a modora alapján rellonos lehet. Én talán a kelleténél tovább figyelem a srácot, és talán ezt észre is vehette, és ezért indul el felém, de aztán rájöttem, hogy csak le akar ülni, így nem is foglalkozom vele tovább, inkább olvasom a mangát.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
Keiko SamaMeg meg mondani a belépőm mindenképp hatásos volt, hiszen mindenki megbámult egy pillanatra. Kaptam néhány morcos tekintetet vagy fejingatást, de voltak olyanok is akik tátott szájjal vagy elismerően meredtek rám, azonban senkit nem érdekeltem különösebben, kivéve talán... Amikor elindultam az egyik kanapé felé, észrevettem, hogy egy lány még mindig engem néz, de amikor újra felé fordultam, már elmerült a könyvben ami a kezében volt. Már majdnem elértem a fotelhez, de hirtelen megváltoztattam a tervemet és elindultam az előbb említett hölgyemény felé. Útközben gyorsan kitaláltam valami szöveget, majd felöltöttem az egyik legmeggyőzőbb mosolyomat és leültem az olvasó mellé. - Szia! Megnézhetem, hogy mit olvasol? Messziről úgy tűnt mintha az egyik kedvenc könyvem lenne, de nem vagyok benne biztos... -Mit ne mondjak, elég rossz duma és én lehet, hogy nem dőlnék be neki a helyében, de hátha most szerencsém lesz és a lánynak nem tűnik fel, hogy itt valami sántít. Amíg vártam a válaszát gyors pillantást vetettem a könyvre, ami tele volt különböző rajzolt figurákkal. Soha nem olvastam még ilyen jellegű könyveket, szóval ki kell majd találnom valami jó magyarázatot erre a kedvenc könyves dologra, de azért érdekel, hogy miről szólhat. Régebben a sulinkban mindig ilyeneket olvastak a kissrácok, de nekem valahogy soha nem volt elég akaraterőm, hogy nekilássak. Meg nincs is meg bennem az a kifejezett érdeklődés az ázsiai kultúra iránt. Persze biztos érdekes, meg minden, de nem hiszem hogy az én világom lenne. Mondjuk azért egyszer lehet, hogy utána nézek ezeknek a dolgoknak, csak hogy azért tájékozódjak egy kicsit, de nem sok esélyét látom, hogy azután manga rajongó válik belőlem. Minden esetre most az a lényeg, hogy lehet, hogy találtam magamnak mára társaságot és ha már így alakult, akkor össze kéne szedni magamat és valami kedvesség félét mutatni az ismeretlen irányába. Nem mondom, hogy ez mindig olyan könnyen megy nekem, de hát ilyenek ezek a rellonosok, vagy kifogod a jó napjukat vagy nem.
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Mágustusa - köszöntőest- Brigitte BonnevilleÉreztem, hogy elértem a kívánt hatást azzal, hogy franciául szólaltam meg, máris közvetlenebbé vált a hangnem. - A többiek kiiktatása? Mit értesz ez alatt? - igyekeztem megragadni a lehetőséget, hogy esetleg kaphassak néhány tippet a versenyhez. A lánynak nem jött be a behízelgő stílus, tudtomra is adta, nem kertelt. Tetszett ez a határozottság, nekem is könnyebbséget jelentett, ha nem kell erőltetett módon, folyamatosan jeleznem az iránta tanúsított tiszteletet. - Anyukám német, de a divatvilágban dolgozik, így megkerülhetetlen számára Párizs és a francia nyelv ismerete. Elvárta tőlem is, hogy megtanuljam. - adok magyarázatot francia nyelvtudásomra. A szemtelenségemet meglepően könnyedén kezelte, finoman figyelmeztetett. Szimpatikus volt ez az elnéző bánásmód, nem verte ki rögtön a hisztit. - Bocsánat. - mosolyodtam el csalfán, most már tudtam, hogy a lány nem vette nagyon zokon, hogy megbámultam. A csodás idomai előbb még csak a tekintetemet vonzották, de most már a kezem is megindult volna lefelé a derekáról, azonban a manőver véget ért, mielőtt melegebbre fordult volna a helyzet, mert csúnyán meglöktek. Az elkövető ugyan próbált bocsánatot kérni, de ezt annyira félénk módon tette, hogy normális esetben felháborodtam volna. Ki se állhattam, ha valaki nem merte vállalni tetteiért a következményeket, de most úgy döntöttem, türtőztetem magam. Legyintettem egy sóhaj kíséretében, hogy tűnjön már el, mielőtt meggondolnám magam. - Hol tartottunk? - átkaroltam újra Brigittet, hogy tovább táncolhassunk. Sokáig már nem szándékoztam a társaságommal terhelni, csak nem szerettem volna, hogy egy ilyen kellemetlen incidenssel váljunk el. - Tulajdonképpen neked mi lesz a szereped a verseny során? - érdeklődtem, persze nem minden hátsó szándék nélkül, kíváncsi voltam rá, mennyit profitálhatok abból, ha sikerül összebarátkoznom a lánnyal. Szerettem volna megtapasztalni a közelségét, ezért ha engedte, közelebb húztam magamhoz, annyira, hogy egymás fülébe suttogva is folytathattuk volna.
|
|
|
|
|
Keiko Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
DávidNem tudok sokáig olvasni tovább mert egy hang megszólít. Ahogy gondoltam, miattam jön errefele, és most ki tudja mit akar csinálni. Kicsit összehúzom magam, mert be kell valljam, enyhén megrémültem, hogy most itt ül mellettem a fiú, s engem néz. Próbálok nem nézni rá, s a könyvre figyelni, de ez nem megy, végképp feladom, mikor hozzám szól. - Hmm? - kérdőn nézek a srácra, félelmem is elmúlt a mosolya láttán. - Nem hiszem, hogy ez az a könyv lenne, amire te gondolsz, mert ez pár hete jelent meg Japánban is, nemhogy már itt is kapható legyen. Nem hiszem hogy hazudott volna, mert a borítóját tényleg össze lehet téveszteni, több más mangával is. - De lehet hogy neked vannak titkos forrásaid, ahonnan be tudod szerezni az ilyen dolgokat. - egészítem ki,és elnevetem magam. Első benyomásra rellonosnak nézett ki, mikor csak úgy berontott a terembe, de most már nem vagyok benne olyan biztos. De az is tuti, hogy nem levitás, mert biztos idősebb, mint én, és még sosem láttam a klubhelyiségben. Kicsit furán nézzétek ki, miközben azt próbálom kitalálni, hogy hova valósi a srác, s mikor erre rájövök, elpirulok, és ismét belebújok a mangába. Óh jaj, most biztos idiótának néz.
|
|
|
|
|
Varga Dávid
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
|
KeikoA lány arcán meglepettséget veszek észre ami vegyül egy kis rémülettel is. Persze megértem, én is megijednék a helyében ha egy vadidegen csak úgy odajönne hozzám és elkezdene kérdezősködni. Igazából régebben én se nagyon csináltam ilyeneket, de a Bagolykőben hozzászoktam, hogy akárkihez odamehetsz ismerkedni és nem fognak hülyének nézni. Persze azért hallottam már olyan esetekről, ahol bizonyos emberek elég konkrét szándékkal indultak ismerkedő körútra és ennek a szándékuknak hangot is adtak. Na ezzel azért még várok egy kicsit. - Igen, tényleg nem ez volt az. - Felelek vigyorogva és közben nagyon jól leplezve, hogy fogalmam sincs róla, hogy milyen könyvet tart a kezében. Egyelőre úgy tűnik, hogy neki se tűnt föl a tudatlanságom, ami már alapból egy jó pontot jelent nekem. - És ha csak most jelent meg, akkor neked hogyhogy meg van?- Nézek rá kérdő tekintettel. Ez tényleg érdekel, mert tudom, hogy az ilyen dolgokhoz vagy nagyon jó kapcsolatok kellenek, vagy egy rakat pénz. A lány újra elkezd bámulni rám, mintha valamit keresne rajtam, majd hirtelen észbe kap és elkapja a tekintetét rólam, majd újra elbújik a könyve mögé. Kicsit félénk csajszinak tűnik, de szerintem ez hamarosan változni fog, csak kitartónak kell lenni. - Ja milyen bunkó vagyok, ne haragudj... Dávid vagyok. - Mondom mosolyogva, majd kinyújtom felé a kezemet. Valahogy fel se tűnt, hogy a bemutatkozást azt lazán kihagytam. Nem mintha nagyon lett volna rá alkalmam, de általában egy találkozást azzal szokás kezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy miként fog alakulni ez a délután, de én minden esetre meghagyok minden lehetőségek, hogy még véletlenül se érjen túl nagy meglepetés, ugyanis nem szeretem az ilyesfajta meglepiket, mert nagy esély van rá, hogy nem pont úgy sülnek el, ahogy azt az ember szeretné...
|
|
|
|
|
Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV
Távolságtartó angyali ördög
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
|
Joseph BeckMondanom sem kell, hogy feltűnik a ficsúr, aki éppen Aandával táncol, róluk is csinálok egy képet, amikor éppen Amanda néz ide és nem Yar, majd Amandának elküldöm bagolyban, Yaristáról meg továbbra is a darts táblámon van a somlóis képe. Persze ezt a képet néha lecserélem egy-egy másik hasonlóan nem kedvelt delikvens képére. Igazán jó célba dobóvá váltam az utóbbi időben. De most nem a harciasabbik énemet hoztam el ide, biztosan nem örülne neki Amira, hiszen még a végén tönkre tenném az estét, amit megszervezett, és mint volt DÖK elnök tudom jól, hogy ez milyen fáradtságos munka. Szóval ma úgy döntöttem, hogy jól viselkedem mindaddig, amíg más el nem éri az ellenkezőjét. Éppen ezért csak nyugodtan kattintgatok ide-oda, lencsevégre véve mindenkit. Még a nagyon bizalmasan súgdalózó Amirát és Dominicot is és persze a felém törtető idegent is. Látszik az arcán, hogy ide jön, hozzám, pedig nekem most úgy nincs kedvem egy ilyen ficsúrhoz, hogy az valami hihetetlen. Arra gondoltam, hogy esetleg majd valahogy megpróbálok inkább Maurice Mclaughlin-nal táncolni, ha már valakivel szeretnék, nem éppen egy pont olyan nyálassal, mint amilyen ez a gyerek itt. Sokkal jobban vonzanak a férfiak ugyanis. Látszik, hogy egy rakat fiú között nőttem fel, akik 6 évvel voltak nálam idősebbek. Ennek bizony most a hatása is érződik. Szóval hát én próbálok inkább a gépem mögé bújni, de nagyon nagyon és kattogtatni itt is, ott is, hogy minél inkább elfoglaltnak semmint szabadnak tűnjek. ~ Sicc innen, rossz cica! ~ Próbálom gondolatban elhessegetni innen az egyre vészesebben közeledőt. - Ó, apám! Nenenene! -Mondogatom magamban egészen halkan amikor már csak egy-két lépésnyire van tőlem, aztán végül megérkezik és meg is szólít. Kicsit zavartan elmosolyodok, mert nagyon be akarok szólni neki valami cifrát, de tudom, hogy az nem lenne szép dolog, szóval inkább valami vicsornak sokkal inkább nevezhető vigyor jelenik meg a képemen és így bólintok. ~ Remélem csak ennyit akarsz, hígagyú! ~ Gondolom magamban már egy is kattintva a kért képet. Aztán ha többet pózol az összesről készítek fotót. Minél jobban ezzel köti le a figyelmét, annál jobb. De sajnos ez a tervem nem válik be, táncolni hív. ~ Ó, ne már! ~ Ez után pedig egy cifra gondolatár ön néhol egy két papírra nem vetendő szóval. Gondolatban csúnyán beszélni még nem bűn, nem igaz? - Hát én annyira nem vagyok jó táncos. Lehet, hogy a lábadra lépnék. -Jön elő újra a vicsorféle arckifejezés és kicsit kétségbeesetten nézek körbe, hogy véletlenül találok-e valami kibúvót, ami nem azzal jár, hogy ennek a szerencsecsomagnak nekirontok, mert már elég nehéz türtőztetnem magam és ha robban a bomba, akkor bizony lesz miért idejönnie a szervezőknek is. - Mi lenne, ha táncolnál inkább, mondjuk vele? Vagy vele? -Bök oda először Kivára, majd az egyik Levitásra ott az asztalnál, nem is igazán figyeli, hogy kire is, azok ott úgyis mind ülnek. ~ Ó, Istenem, ott fenn a magasban, tüntesd el innen ezt a ficsúrt, amíg jót állok magamért! ~ Fohászkodok már a magasságoshoz is, csak hogy valahogy megszabadulhassak tőle, de van egy olyan nagyon-nagyon rossz megérzésem, hogy ő bizony innen nem fog tágítani egy darabig. De ezt nem engedhetem, szóval végül inkább mégsem törődve azzal, hogy ebből még sértődés lehet még valamit hozzátettem előbbi mondataimhoz. - Neked sokkal jobb lesz, ha velük táncolsz, mert nekem nincs kedvem egy ilyen ficsúrral, mint te vagy. Még a végén tiszta nyál leszek tőled, ahogy éppen csorgatod azt rám. Na szevasz! -Áhh, így már sokkal jobb. Nincs semmi kényszer, csak önmagam. Szóval hát egy angyali mosolyt még felé küldök egy szempillarebbenéssel és már sarkon is fordulok, hogy elviharozhassak az ellenkező irányba.
|
|
|
|
|
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
AndyMegörül neki, hogy a fiú nem vár senkit, ezért úgy dönt, hogy felül mellé a párkányra. Ő is elkezdi nézni az ablaküvegen lecsorduló esőcseppeket. Ő is megnyugtatónak és elgondolkodtatónak találja a dolgot. Egyáltalán nem untatták a fiú szavai. - Jakab Hanna vagyok, Levitás. Én is elsőéves. Én sem járok ide túl régen. Nyugi, egyáltalán nem untatsz. Szeretek társalogni, szeretem kiönteni a szívemet, csak néha rossz helyen és rossz időben teszem. Szívesen meghallgatok másokat és segítek ha tudok.Továbbra is a legördülő esőcseppeket bámulta és a ronda időjárást, amelyet ő nem minden esetben talál jónak és megnyugtatónak. Főleg nem, ahogy Andy is mondta, kívülről átélni a szeles viharokat. Igen ez kell nekem, egy jó barát, akivel meglehet beszélni az élet fontos dolgait. Akivel meglehet osztani a gondolataimat és észrevételeimet. Belülről valami azt súgja, hogy jól választottam amikor odamentem Andy-hez és ismerkedni kezdtem vele. Talán pont benne találom meg a jó barátot. - Tényleg jó társaságban élni. Sokkal teljesebbnek érzed magad. Felettébb örülök, hogy ismerkedek veled.Körülnéz a teremben, mert megint hangosabb hangokat hall az őket környező társaságtól. Mintha kisebb veszekedés vette volna kezdetét... De szerencsére hamar elcsitult a hirtelen fellángoló harag. Hangtalanul nézelődött a teremben, majd egy hideg fuvallat csapta meg az egyik ablak felől. Kirázta a hideg. Majd megkérdezte: - Nem lenne kedved inkább átülni ott arra a kanapéra? Éppen most szabadult fel az a hely és talán ott melegebb a levegő. Kicsit fázni kezdtem.Némán várta a fiú válaszát, közben a fiú arcvonásait figyelte és azon tűnődött, hogy vajon honnan érkezhetett Andy.
|
|
|
|
|
Sofia F. Denaro
INAKTÍV
b a d g i r l
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
|
Sofi újdonsült partnere érdekesebbnél érdekesebb arckifejezésekkel gazdagítja az estét. A barnaság nem fordított nagy figyelmet erre, de azért mégis észrevette az értetlenséget a fiú arcán. Ennek ellenére nem akart azonnal beszólni, próbálta tartani magát, ha már akadt egy partnere, és nem kell egyedül mennie. Pár órával ezelőtt még szentül meg volt győződve róla, hogy magányosan fog elsétálni a Nagyteremig, aztán ott végighallgatja az igazgató beszédét a többi rellonossal karöltve. További terve az volt, hogy ha bekerül elmegy és átveszi a jelvényét, majd marad még egy kicsit, és lelép. Ha pedig nem kerül be, akkor azonnal távozik, mert hát akkor minek maradjon ott? Feleslegesen rabolnák az idejét. Táncolni úgysem szeret, így jobb programja meg úgysem akadna. De szerencsére akadt partnere, és hamar ki is derült, hogy bekerült a tusa résztvevői közé. Mosolyogva megy ki átvenni a jelvényét, és még mindig vidáman sétál vissza a partneréhez, akinek arcán ismét sötétség mutatkozott. Gratulációját egy fejbiccentéssel köszöni meg. Következő mondatnál azonban arcán kérdő tekintet és értetlenség mutatkozik. Ő meg a tánc... jó vicc. - Remélem csak viccelsz! - megrázza a fejét, majd folytatja - Bárcsak már el lennék zárva, mennyivel jobban fogom élvezni. - Antiszociális jelleme ismét a felszínre tört, és egy nagy sóhaj tör fel belőle. - Amúgy te mindig ennyire szerencsétlen fejet vágsz, vagy csak én érdemeltem ki? Sugárzik belőled, az arcodon keresztül, a sötétség. - Kérdően pillog rá, mint egy ártatlan kislány, de arcán még véletlen sem jelenik meg egy mosoly, mely arra engedne következtetni, hogy csak viccel. Sofi nem az a típus, aki viccelődni szokott idegenekkel. Talán Kath és még pár ember képes kihozni belőle azt az énjét. - Inkább igyunk valamit... - Elkapja a fiú kezét, majd valami iható után kezd kutatni az asztalukon.
|
|
|
|
|
Andrew Wikkensberg
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
HannaReményem valóra vált, és nem gondolta meg magát a lány, hogy itt marad velem társalogna. Nem tudom miért jött fel ez a gondolatom, hiszen ő kezdeményezett, és igen valószínűtlen lenne, ha ilyen gyorsan meggondolja magát. Szimpatikus és barátságos, neve is kiderül, Hannának hívják, nagyon szép név, meg nekem tetszik is. - Szép neved van. Szeretek én s társalogni, és emberekkel ismerkedni. Főleg olyan szép és kedves lányokkal, amilyen te vagy. Igen néha kihasználják az embert, csalódik a másikban. Van amikor azt hiszi az ember, hogy megbízhat a másikban, de csalódik benne,mert nem azt kapta amit várt, vagy megérdemelt. Ilyen amikor olyanokat mondanak el róla, ami csak két ember közt kell hogy maradjon. - Nem akarok nagyon előre szaladni, jósolni Hannával való kapcsolatomban, e úgy érzem, egy jó barátot ismertem meg a személyében. Úgy látom, ő is nagyon nyitott e felé, szerintem ha nem lennék szimpatikus a számára akkor nem is jött volna ide hozzám beszélgetést kezdeményezni. - Ezért van az, hogy nem nagyon szeretem a tömeget, ha túl nagy társaságban vagyok, mert ott elveszik az ember, mint egyén. Nem mondom azt, egyáltalán nem megyek társaságba. Jobban kedvelem az olyan beszélgetéseket, mint amiben most is vagyok veled. Személyesebb, ha így kettesben beszélgethetek valakivel, jobban el lehet mélyedni a kapcsolatban, jobban megismerhetem a másikat, amiből bármilyen kapcsolat kialakulhat. - Még mindig nagyon esik, és ez egy kicsit lehangoló, melankolikus hangulatot ad a beszélgetésnek, ami nem azt jelenti, hogy rossz a lány társasága a számomra, sőt ellenkezőleg, nagyon is üdítő, nagyon élvezem. Remélem ez valamennyire igaz az ő részéről is. Hanna egy kicsit fázik, ami azt illeti, a hideg levegő kicsit becsap, és arra kér üljünk át a kanapéra, ami most szabadult fel. - Persze, gyerünk üljünk át a kanapéra. Nem szeretném, ha megfáznál itt miattam. - Azzal át is mentünk, és elhelyezkedtünk a kanapén. A másik társaság már egyre sűrűbben, de annyira nem zavaró, most mintha valami civakodás alakult volna ki, de elsimult, ezek szerint nem volt olyan vészes a téma. - Gondolom te már azért kiismered magad a kastélyban, szerintem jobban mint én. Szeretsz itt lenni? Szabadidődben mit szoktál csinálni? Bocsáss meg a hirtelen feltett kérdésekért, szeretnélek jobban megismerni, ha ez nem baj számodra. Láttam így a csatangolásom során, hogy van egy könyvtár is itt, de már nem volt időm bemenni. Majd benézek oda, meglesni milyen is a varázsló irodalom, remélem azért valami mugli irodalma is fel lehet itt lelni, mert azért azt is jó olvasni. Te szeretsz olvasni? - Remélem nem veszi támadólag a Hanna a kérdéseimet, valamelyest így ismerjük meg a másikat, azon túl amit magáról mond el a másik fél. Nem is nagyon folytatom, mert kíváncsi vagyok a válaszára és a véleményére.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Noelvalamikor jún. első hetébenNagy levegő, majd már lépem is át a suli kapuját, azt persze nem tudom megmondani, pontosan hányadszor. A bezártságérzet megint elkap, de most korántsem annyira súlyosan, mint általában. Tudom, ha megint úgy érzem, megint lelécelhetek, legalább is egy kicsit. Azért vicces, hogy nyáron még a kötött sapim kell igazgatnom, de már csomószor kiakadtam az időre, még egyszer nem fogok. Lassan lépkedek a rét mellett, és csüggedten sóhajtok, mikor nem látok egy elejtett diákot se. Tehát Noelnek se híre, se hamva, még mindig. Nem tudom, mikor tűnt el csak úgy, már akkor sem volt itt, mikor én csak fontolgattam a kitérőt. Felmorranok, kellett is ez nekem, mint hátamra a púp. Bár... nem sokat vesztetettem, maximum pár napot az életemből, és elmondhatom, hogy igen... megpróbáltam. Az már más tészta, hogy apámat még most se sikerült fellelnem, de úgy döntöttem, majd ha leküzdhetetlen hiányérzetet érez, megtalál ő. És nem, nem estem letargiába, pedig a nyálas tinifilmekben mindig ez történik. Lehet... az agyam már ráállt a mindenre tojok életnézetemre, ami jó, mert kevesebb erőfeszítésembe kerül ezt megvalósítani. A lépteim is hanyagok, és pofátlanul röhög a srácon, aki épp most nyelt be egy tarantallegrát. Na, legalább a háztársak se unatkoztak, hurrá. Utolsó kortyokat iszom ki a papírpohárban lévő kávémból, áldom a Mekit, még ha a sor irdatlan hosszú is tud lenni. A csarnokba érve, viszont megtorpanok. Na, nem a hely szépsége nyűgöz le újfent, arra teszek magasról, inkább a srác, aki nekem háttal áll... és bőrönd, vagy micsoda van nála. Tehát visszajött. Ami azt jelenti, valamikor lelécelt ő is. Egyetlen szó nélkül. Nem tudom, miért lepődök meg ezen, mikor utoljára beszéltünk, sőt ha jobban belegondolok többször is mondta, hogy nem tartozik semmivel, és én se neki, én meg szerintem tök jól teljesítettem a dolog rám eső részét. Aaaaj be kell szereznem, egy "hogyan legyek barát?" könyvet, mert... mert nekem ez nem megy.Számomra csak pár pillanatig tűnt, míg a sokkhatás eluralkodott rajtam, aztán vállat vonva közelítem meg az illetőt. - Höh, már megint szeptember 1. van?- oké, ennél gyatrább "isten hozott" megnyilvánulásom még sose volt, azért egy mosolyhoz hasonló valami csak összejön. A poharam kidobom a kukába, majd a bőröndömmel megállok mellette, és az arcát vizslatom. Már nem okoz gondot ignorálni a heget, eleinte se zavart, bár akkor nem tudtam róla levenni a szemem, mostanra teljesen hozzászoktam. Inkább azért fürkészem, hogy lássam, mi van vele, ugyanis kérdezni... na azt aztán nem. Ennyit a magabiztos, független nőről, akit elképzeltem, mint példakép.
|
|
|
|
|
Emma McNeilly
INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
|
Terroristám  Nem is tudja miért várt volna mást a mai naptól. Eddig a pontig totál unalom, szórakozását is csak abban lelte, hogy takarított, ami valljuk be nem egy leányálom. De valakinek azt is kell néha. Ma egész rövidre sikerült a napja, így megengedhette, hogy a felesleges holmikkal emberek közé menjen, az mondjuk meglepő, hogy a folyosó olyan kihaltsági szintet mutatott, mint karácsony másnapján a fa alja. Mikor már minden mozgatható ajándékocskát magukévá tettek az arra érdemesek. Hmm, szép kis gondolat, csak igen kár, hogy május van, nincs ünnep, sem tűzvész, se más esemény, ami miatt ez történhetne. Eszméletlen! Jajj, és ha már itt tartunk, a nagy gondolatmenetek közepette ismerkedik meg közelebbről az ajtóval egy nagy puff kíséretében. Eszméletet nem vesztett még a nap folyamán, nem most kéne elkezdeni. Van az a mondás, hogy eldobom az agyam, na, abban sem szeretne gyakorlatot szerezni. Okos kislány révén rendezi magát és benyit. Egyből megpillantja a Navinés szőkeséget, majd azzal a lendülettel, ahogy benyitott, már suhan is a kanapéra pakolászgatni és le is támadja szegényt a kérdéseivel. Képzeli, hogy miket gondol. Aztán a fejét a festékekre még annyira nem kapja fel, mint inkább Zsoltra. Igen, a portrék beszélnek, meglepően sokat, nagyon sok dologról és rengeteg badarságot is, de aztán ki tudja ebből mennyi az igaz.
- Nem, dehogy. A ládám tartalmát vizsgáltam át ma, és amiket feleslegesnek tartottam magamnál tartom, hogy túladjak rajtuk, nekem nem igazán van rá szükségem. Ez még valamelyik barátnőmtől ragadt nálam. – Emeli fel a piros, majd a többi színes festéket. – Ez fogalmam sincs, hogy került hozzám, de gyanítom, ezekhez tartozik. – Emel fel egy kis elvékonyított tetejű tubust, látott már ilyet, ezzel is szoktak hajat festeni, de nem igazán ért hozzá, bár próbálta már barátokon. Nem volt azért nagy sikere, de mindenki boldog volt, meg szeretettel teli utána is.
- Zsolti? Hallottam már róla, ő az aki bolondul azért az aranyos Eridonosért, hogy is hívják? – Igen csak gondban van néhány névvel, de ez nem is a leglényegesebb. – Na szép, még a tréfát is elrontja, milyen ember ez? – Csóválja kissé kacarászva a fejét, majd hirtelen ötlettől vezérelve nyitja ki a kis termoszát, csodák csodájára mikor beleszagol, akkor el sem hiszi, de olyasmi ital van benne, mint a mugli kóla. Mért ne nála van műanyag üveg, meg még látni kéne abban a zsákban az ágya mellett mennyi kacatot szedett össze.
– Rius, ezt nézd! – Tartja felé a termoszt és az üveget is. – Megmutatod? A cukorkaboltból hoztam fel ezt-azt, valahol akad a táskámba még használható cukorka. Csak le kellene inni belőle egy kicsit, mert sok lesz hozzá.
Mondja felajánlva a lánynak, hogy igyon bátran, aztán csinálhatják a dolgot. Kisebb bazárféle alakult ki az előtte lévő asztalon, de ezzel se igazán törődik most. Közben, ha nagy várakozások után elfogadta az italt, kitölt neki, majd ügyeskedni kezd a műanyag üvegbe való áttöltéssel. Muci rosszalkodni akar, de ez a gyermeki kacarászás semmi embertelent nem rejt azért. Legyen akció!
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Nyitóbál - YarcsiRuci.Leszámítva az apróbb késését az összefutásukról teljesen rendben zajlik minden, szépen alakul az esemény is, egyelőre a fennakadások is elmaradnak, márpedig ebben az iskolában az példátlan. Teljesen biztos benne, hogy nem sűrű itt az olyan rendezvény, amin legalább egy kisebb botrány ki nem bontakozik, vagy nagyobb. A megbeszélt köszöntőprocedúrát a maga helyéről nézi végig, még valami mosoly félével is ünnepel mindenkit, nagy taps a barátoknak és háztársaknak, meg mi egyéb. Szóval, mint mindenki, így ő is várja a végét, örül neki, hogy meg lesz a gyümölcse a szervezkedéseknek, de továbbra se barátkozott össze a monoton nyitányokkal. De szerencsére túléli, a vacsorával együtt, utána pedig kényelmesebb vizekre evezve cseverészik az asztalnál ülőkkel, leginkább Adriával, aki önként magára vállalja a felügyeletet, mert szükségessé vált. Egyelőre a maradék szervezőgárdával figyeli az események alakulását. Rius beindult, amin nem kell csodálkozni. Természetesen az akciózó ház az áfonyák otthona, fogadni mert volna rá. De a szőke leányzó helyre fogja tenni, azaz tenné a dolgokat, de természetesen a beszélgetés hosszából és a másik lány gesztusaiból ítélve egyrészt nem könnyű menet, másrészt megy a mellémagyarázás. Utálja az ilyen embereket, nem egyenesek, igazából szemrebbenés nélkül hazudnak, szinte már úgy, mint a vízfolyás. Bár a jókedve nem lankad, azért a lenéző tekintet megvan a részéről az említett asztal felé, Yarista ide vagy oda. De ha a vendégeknek panasza lesz, nem köszönik meg, amit kapni fognak. De most a higgadt és kiegyensúlyozott énjével – egyelőre - nem igazán tud mit kezdeni. Mindenesetre inkább tekintetét a táncolni kezdő párocskák felé emeli. Ahogy látja a vendégek közül a hölgyek hamar elkeltek, sőt, mintha az Igazgató bácsi táncba kívánná hívni a Beauxbatons delegációjának képviselőét, Aurore Mion-t, a Roxfort győztesét pedig egy kis Navinés környékezi meg. (Micsoda Edictumcikkek lesznek ebből! Most az egyszer talán Amandának is érdemes lesz a kezébe vennie úgy, hogy el is olvassa rendesen.) Közben társaság érkezik, amit egy hatalmas mosollyal az arcán vesz észre.
- Igen, ezer örömmel.
Megérkezik a Drága, majd némi kedveskedés sután elrabolja táncolni. Boldogan bólint rá, és Yarcsi karja után nyúl, majd már lassan a táncolók között találja magát. Közel húzódik, majd a felszólalásra elmosolyodik és hagyja is magát irányítani a táncban. Mondjuk nem botlábú, de a drága idejét és türelmét nem táncórákra pazarolta, sokkal inkább a sportra, szóval a tudását nem kell és nem is szabad készpénznek venni. Ez a sok mosolygás lassan fájdalmas lesz, nehogy szegény lány arcizmai izomlázasak legyenek, életében nem vigyorgott és cukiskodott ennyit. Még magában morfondírozik, addig észreveszi a rellonos fotós lánykát, aki éppen minden valamit is ígérő pillanatot el akar kapni. Tánc közben mintha róla is készített volna, majd később rákérdez. Lassacskán véget ér a pillanatnak, meg a nyitótáncnak, egy csókkal megköszöni, aztán picit elhátrálva szólal meg, bár ezzel semmi szándéka nincs, szimplán csak mielőtt folytatódik a zene, még beszélni akar.
- Köszönöm, most visszamegyek, hátha szükség van rám, meg még van egy kis dolgom, menj addig vissza az… - Nem sokon múlik, hogy áfonyázzon, de bájos mosollyal nyel egyet és folytatja. – Asztalodhoz, vagy táncolj, majd felbukkanok még. - Azzal otthagyja őt és visszasétál az Adriát is maguk között tudó társasághoz egy fél szó erejéig.
- Sikerült elrendezni azokat? - A megvető pillantása egyértelműen jelzi kikre céloz, majd az asztalához sétál ha végzett.
Elkezdődik az este véghajrája, vagy legalábbis ahhoz közelítünk. Nemsokára jön a nagy búcsúzkodás a versenyzőktől és a beköltöztetésük. Kicsit olyan valóság show érzete van a dolognak, el nem lehet képzelni mit hoz ki belőlük a bezártság, meg az, hogy pont Ők vannak összezárva, vannak köztük barátok, ellenségek… ki tudja mit hoz ki. Mostanra már valószínűleg Yar is körbeudvarolta a lekváradalékokat, szóval szabadnak tűnik a terep, így függetlenül az adott társaságától lépdel mögé, majd a fülébe súgja.
- Menjünk ki egy kicsit. – Még mindig egész mosolygósan, bár az est elejei gondolatok újra cikáznak a fejében, a „kis problémáról”. Ötlete sincs, hogy hozza fel, miként. De ezzel majd odakint foglalkozik tovább. El is indul ki a Nagyteremből és az Erkélyig meg sem áll. Remélhetőleg Yarcsi társaságában.
|
|
|
|
|
Noel Rainsworth
INAKTÍV
cheap freakshow
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
|
Lassú léptekkel rója a folyosót, inkább lézeng, mint ténylegesen halad; nem mintha nem lenne mit csinálnia, most, hogy tisztelt prefektus úr hajlandó visszatolni a képét az iskolába, de nem sok kedve van bármi ilyesmivel foglalkozni - legfeljebb büntetni; ahhoz nem kell hangulat, valahogy jön magától -, így próbálja minél inkább odázni a pillanatot, hogy hozzá kelljen kezdenie a pótlásokhoz. Bár valószínűleg könnyebb lenne egy az egyben megszabadulni a jelvénytől, főleg így, hogy lényegében alig tartózkodik a kastélyban, tehát semmi hasznát nem veszi, csak a nyűg van vele. Annyira pedig nem mazochista, hogy a kiváltságok hiányával is csinálni akarjon bármi hasonlót. Megigazítja a táska pántját, mert bár nincs sok cucca, elég fáradt ahhoz, hogy így is megérezze a vállára nehezedő súlyt, és mivel még csak az imént lépte át a kastély bejárati ajtaját, nem volt még lehetősége varázslattal könnyíteni a problémán. Az ismerős hangra megfordul, tekintete néhány pillanatig az érkező lányon pihen, míg az mellé nem ér, majd egy nemtörődöm vállrándítással válaszol a szarkasztikus megjegyzésre. - Miért, nem? Esik az eső, minden tiszta takony, hideg van; szerintem simán elmegy ősznek - bizonygatja. - Kertészkedésre nem kiváló, de ültethetünk levitást, annak mindegy, ha megrohad egy kicsit a földben... - teszi még hozzá egy vigyorral. Végtelenül fáradt, de ennek nem látni nyomát, sem hangján, sem mozdulatain, főleg most, hogy látja, figyelik. Nem zavarja a lány pillantása, viselkedése nem lesz tőle mesterkélt, hisz nem próbál titkolózni; az elmúlt pár hónapban nem sok minden változott az eddigiekhez képest, így ő sem lett más, csak ne lenne ez a fene ingázás, ez meríti ki ennyire. Soha ennyire még nem kívánta, hogy tudjon két helyen egyszerre lenni, de mivel ez igencsak megoldhatatlan, inkább utazik, folyton - egyedül, a húgát egyszer sem volt hajlandó még magával vinni, és nem is tervezi. - Nincs egy kicsit még korán a nyaraláshoz? - kérdezi, Oph bőröndjére pillantva, ajkain féloldalas mosollyal. Neki nem okoz gondot, hogy kifejezze az érdeklődését. Nem tudja, a lány mikor lépett le, se azt, hogy miért - az utóbbi időben a kastélylakók közül senkivel nem foglalkozott behatóan önmagán kívül, és ezen nem is kíván változtatni, esze ágában sincs vállára venni más baját is. Nos persze ez nem azt jelenti, hogy nem is érdekli - kevés olyan dolog van, ami nem köti le a figyelmét, és Oph nem tartozik bele a nem túl hízelgő kategóriába, úgyhogy kíváncsian várja, hogy a lány mit lép: elvicceli a megjegyzést, vagy közli, miféle kiruccanásban volt része.
|
|
|
|
|
