Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Beszédfoszlányok. Zöngés és zöngétlen hangok, mélyek és magasak. Krákogás, köhögés, egy káromkodás. Cigarettafüst, és italszag fodrozódik a fejük felett, lassan benyeli mindegyikük üstökét. Ujjával türelmetlenül dobol az asztallap keze alá eső részén; a tekintete valahova a végtelenbe fókuszál, elnézve a szakállas, feltűnően jól öltözött fickó válla felett a semmibe. Ez a férfi nem illik egy kocsma állóképébe. Ő sem tud teljesen beleolvadni az itteni aljanépi csoportosulásba. Ha alaposan végignéz önmagán, kapásból fel tudja sorolni, miért néznék ki a helyiek rövid idő alatt: fiatal, kissé suhanckinézető, épphogy beérett arcú fiatal férfi, hanyag öltözködéssel, de ápoltan ücsörög egy asztalnál egy öltönyössel, és egy sokkal inkább ideillő, sötét képű fazonnal. Mintha a gyerek az apja után szökött volna a melóhelyre.
Percről percre kifejezéstelenebb arccal mered maga elé, és a szóáradat még mindig nem akar véget érni. Úgy gondolják, minden apró részletet a szájába kell rágni. Azt hiszik, nem olvasta el jó előre az aktát. Jó döntés volt Roxy-t otthon hagyni, mert már régen nekik esett volna tíz körömmel, hogy fogják be a pofájuk. Rezignált sóhajjal túrja hátra lenőtt sörényét a szeméből, és biccent egy rövidet a pingvinszereléses felé egy eldörmögött "oké" kíséretében. Megértette. Napokkal ez előtt tudta mindezt. A koordinátoruk rendkívül jól végzi a munkáját, és még soha nem kellett extra eligazítást igényelniük adathiány miatt. A "kedves" megrendelő ezúttal mégis úgy ítélte meg, hogy ölebei túl inkompetenseknek bizonyulnak majd egy saját felvilágosítás nélkül. Tévedett.
Ott tér magához, hogy megfogják a vállát. Vadidegentől, tárgyalás közben ezt sosem tűri el. Íratlan szabály, és ez az istenverte állat úgy látszik, nem ismeri a betartandó szabálykönyvet. "Figyel Ön egyáltalán?" Ó, hogyne figyelne? Annyira rááll minden idegszálával e kettőre, hogy abban a percben, amint a vállát éri az enyhe, összpontosítást szorgalmazó kézmozdulat, elkapja az öltönyös csuklóját, és reflexből felpattanva hátraperdíti két asztal között, hogy amaz felnyalhassa a padlót. Elfelejtett odanézni, hogy hátul volt-e további asztal, s ezen asztal mögött még most is ül valaki. És ennek a valakinek valószínűleg lesodorta az italát a mi öltönyös barátunk, ami aligha fogja örömmel eltölteni a jellegzetes vonásokkal és kisugárzással felruházott embert.
A másik alak nem mozdul a helyéről, ám tekintetét le sem veszi Mihaelről, míg a férfi helyet nem foglal ismét. Állják egymás állhatatos pillantását, Mihael így húzza maga alá a széket. Mintha ez előtt pár másodperccel nem csörömpölt volna végig semmi a háttéren. Felvont szemöldök, pillantásváltások, feszült légkör. És a kocsma még mindig a saját életét éli, saját szívével lüktet. Itt nem veszik fel olyan könnyen a drámai és látványos kiborulásokat, feltéve, hogy nem egy-két ital bánta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bizonyos helyeken nem érthet meglepetésként, ha egy ember csapódik rá az asztalodra, mondhatni, nem érdemes rajta sokat problémázni. Anna is a legcsekélyebb ijedtség nélkül, villámgyorsan pattan fel, s miközben egyik kezével a könyvét csúsztatja zsebre, a másikkal pálcáját veszi elő - a drága italát azonban nincs ideje megmenteni, az asztal reccsen, a pohár törik, pontosan a szeme előtt, a túlöltözött férfi pedig alig észlelve a körülötte zajló eseményeket, szinte csodálkozva terül szét az asztal lapján, meg a szétfolyó italban.
Anna mély, rezignált sóhajt áldoz kedves barátjára, miközben pásztázó, seszínű tekintete megakad egy fiatal férfin, aki épp leülni készül.
- Everte static! - Int, mire az asztalon heverő előkelőség liszteszsák módjára pördül le a földre, valahová a sarok áldó árnyékába. A kábítóátokkal már csak mintegy mellékesen legyinti meg, mikor elindul a bajt okozó férfi felé. Mindez felborította kissé a békét, de nem rengette meg túlzottan a fogadó életét; a férfi becsapódásánál néhány másodpercig csönd lett a közelben, s többen fél szemmel továbbra is figyelemmel kísérik az történéseket, nyilván készen állva egy kis csetepatéra, ha úgy alakul - de az eseményeket egyelőre Anna irányítja. Ha egyszerűen csak intett volna a pultosnak, hogy töltsön neki egy új pohárral, talán úgy tűnhetne, mintha nem védené meg a tekintélyét. Tisztelni kell egymást, ez alapvető szabály.
- Tartozol nekem egy itallal. - Mondja rekedtes hangján mindenféle bevezetés nélkül, miközben jobb kezét a férfi vállára helyezi - de csak egy egészen apró pillanatig, a megszólítással egy időben ugyanis a széke felé int, ami egy diffindo-val kettétörik alatta. Hogy leesik-e az idegen a földre, vagy hogy milyen gyorsan pattan fel, mennyi idejébe kerül, míg átpillantva a nő mögött összerakja a képkockákat, kiderül, Anna azonban fél lépéssel mindenképpen hátrébb lép, hogy kényelmes távolságból tudja felé szegezni a pálcáját. Testtartása és kifejezéstelen arca nem tűnik túlzottan ellenségesnek, mindazonáltal nem szívesen válna el az idegentől úgy, hogy az tartozik neki. Főképp nem, ha a tartozás tárgya egy igen értékes és finom single malt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hosszú másodpercekig merednek egymás szemébe a megmaradt taggal. Erőteljesen gondolkodik, hogy a másik azt várja-e, hogy átkozódni kezdhessen, vagy szimplán élvezi a farkasszemezést, és a dominanciáját akarja-e tesztelni? Mert, hogy most egyikre sem akar indokot adni, az egy kőbe vésett tény. Nem, nem fog ennél több indokot adni az összetűzésre, így is átlépett egy határt, amit ügyféllel szemben nem szabadna. Elvesztette a türelme fonalát, és ezért még le fogják teremteni, de Mihael nem a nyugodt természetéről ismerszik meg. Az Ethan lenne, vagy Michelle, amikor épp tárgyaló stílusba vált.
Egy pillanatra megrezzen a tekintete, mikor a hátuk mögött egy varázsige hangjai csendülnek fel, majd puffanás, és visszatér a kocsma alaphangulata, a jótékony zümmögés, duruzsolás, susmogás, pohárkoccanások hangjai. Zene füleinek, nagyon élvezi ezt az alapzajt, valahányszor betér egy ilyen vendéglátó egységbe. Meg nem tudná magyarázni, mi ilyen idegnyugtató számára egy pusztán ivószenvedélyeken kiszolgáló létesítményben; talán az, hogy itt a különböző álarcok, melyeket az emberek magukra húznak, csöppet sem hatnak műnek, idegeneknek. A kocsma egy remekbe megrendezett színház, ahol minden maszknak helye van.
Hozzányúlnak a vállához. Úgy pattan fel, hogy a szék hátradülöngél a lendülettől, s ezzel párhuzamosan, egyazon időben kettétör az -immáron sejthetően- nő közreműködésének hála. Egy darab fa, ennyi. Adóz neki egy pillantással, magában csendben megjegyzi, hogy az előbb még ezen ült. Egy perce sincs, hogy a feneke még melengette a natúr ülőgarnitúra anyagot, és nincs többé. Kicsit talán fájlalná, megszánná, hiszen jó, kényelmes szék volt, de nincsen különösebb affinitása lelkizni egy szék darabokra hullása ügyén. Sokkal jobban lefoglalja a fél lépésre tőle elhelyezkedő, érdekes arcú nő. Olyan megfoghatatlanak a vonásai, szinte képtelenség lenne szavakba önteni a látványt, az első impressziót, amit maga után hagy Mihaelben. Emlékezteti az állatok közül a farkasra néhol markánsnak mondható arcvonásaival. Vagy nem is markáns? Képtelen leírni, csak az érzés fodrozódik agya mélyében, hogy annyira... más, mint a többi nő. Vagy nem is nő? Léteznek androgün szépségű férfiak, akikről hamarabb állítaná bárki, hogy nők, mint saját nemük képviselői, s csak egy vetkőzés és teljes body check segítene a félreértés tisztázásában. Talán ő is téved. Ki tudja.
Egy teljes perc telik el, míg végigcikáznak rajta ezek a gondolatok; arca semmitmondó, üres kifejezésbe dermed a másik felé nézve. Teljesen megfeledkezett társasága maradékáról, de mikor krákognak egyet a háta mögött, hátrafordul, és megrázza a fejét. Ne most.
- [Találkozzunk holnap.] - Szólal meg az anyanyelvén, mire a férfi lenéző fintorba torzítja arcát, és egy vállvonást követően feláll, összeszedi eszméletlen társát a sarokból, és távozik a kocsmából. Mihael pedig visszafordul az előtte álló, tőle idősebbnek kinéző nőhöz.
- Akkor le kell rónom az adósságom. Nem szeretek tartozni. Mit iszol? - Mivel az előbb (feltételezem) magyarul hangzott el a kérdés, szintén magyarul felel, erős francia akcentussal. Arcán megadás és némi belenyugvás tükröződik. Nyilván örül neki, hogy nem kell többé idegesítő kompániájával foglalkoznia, bár abban még nem teljesen biztos, hogy új társasága nem-e rosszabb az előzőnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Whiskyt. - Válaszolja egyszerűen, mikor a végére érnek egymás, a szokásosnál némileg tovább tartó vizsgálódásnak. Anna részéről ez persze jórészt abból áll, hogy felmérje, mennyire lehet ellenfél a fiatal férfi, vagy talán inkább fiú, és természetesen a társai, ez a két furcsán, megalázkodón távozó pár, akikre alig szentelt többet néhány másodpercnél. Miféle kapcsolatban állhatnak vele? Utóbbira persze könnyű válaszolni - üzletfelek. Miféle üzleté?
Az ismeretlen francia nyájassága nem győzi meg őt arról, hogy el kéne raknia a pálcáját, de elég arra, hogy leeressze, sőt mi több, hogy hátat fordítson neki és leüljön vissza a saját asztalához - nyilván ide várja az italt, amit a pultus különben már ki is készített a számára, mikor hálásan észrevételezte, hogy mennyire lecsillapodtak a kedélyek - a francia rendelésének felvétele után rögtön el is indult helyretenni a széket. Maga a tény, hogy Anna a hátát mutatta a másiknak, különösen tükrözi véleményét a szituációról és róla magáról; egyrészt úgy érződik, továbbra is fent akarja tartani a valós, vagy valótlan dominanciáját, amit az előbbi, belenyugvó hang szerzett neki, másrészt talán elég okosnak tartja a férfit ahhoz, hogy tudja, nem fogja hátba támadni, mert több szempontból se érdemes. Fontos mozzanat ez a nő részéről,  persze, hogy mindez mennyire színház, nehéz megállapítani, a pálcáját elvégre továbbra se tette el. Érződik, hogy egy ideje már benne van az efféle játékokban, s amiket, de ez már igazán titok, általában élvez is.  
- Francia, ha? - Meglehetősen sokat mozog francia vidékeken mostanában, ahhoz pont eleget, hogy értse az előbbi mondatokat és ahhoz is, hogy kétséggel kezeljen mindenkit, aki anyanyelvként tekint rá. Fura népség. Fura, de legalább gazdag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem egy szószátyár, hát rendben. A külsejétől eltekintve a viselkedése is azt sugározza, hogy életrajzi regényre hiába vár. Egyáltalán érdekelné? Nem, nem, aligha. Szinte megszokottnak mondható mozdulattal rándul egyet a csuklója és a mutatóujja egyezményes jelként a pultos felé, hogy kér még egy kört. Általában elég lealacsonyítónak érzik ezt sok helyen, ha túl öntudatos a személyzet, de sajnos a férfit nem nevelték ki jó modorból és tiszteletből, no meg abból az alapvető elvből, hogy a pultosokkal megéri tisztes kapcsolatot ápolni. Sok befutó információról tudhatnak, megfelelő embereket ismerhetnek, ilyesmik.
Hátán futkos a gyanakodás, mint egy éber hangyaraj; az az érzése, hogy egyáltalán nincs rendben semmi, nyugtalanság fészkel a fejébe. Az egész nő egyfajta bizarr távolságtartásra ösztökéli, ugyanakkor ha már a felvilágosító órája meghiúsult, kár volna úgy hazamennie, hogy nem iszik még a nap végének egészségére.
Takaros megnyugvással tölti el viszont a kialakulóban levő helyzet: csak annyit kell tennie, hogy némi alárendeltséget mutat, és az események elindulnak egy egészen kedvező irányba, ahol nem kell feleslegesen energiát pazarolnia szó- és egyéb nemű párbajra, erőfitogtatásra, ugyanakkor megfigyelheti kényelmes közelségből a másikat. Nyugodt, kiszámítható testtartással és -mozgással követi a nőt az asztalához, és foglal vele szemben helyet; mire elhelyezkednek, az italaik is koppannak az asztallapon, pont előttünk.
- Többnyire... Nem kedveled a franciákat? - Megenged magának egy enyhe vigyort, mielőtt a szájához emelné a poharát, és legurítaná saját adagja egy részét. Lassan kell inni, kiélvezni, kiízlelni, így tanították. Csak úgy van értelme finom italt fogyasztani, márpedig ez... ez megérte a pénzét az ízéből következtetve.
- Egyébként köszönöm. Ha nem kábítod el, felállt volna, és újrakezdi a szófosását. - Nem mintha a hangjában szemernyi hála vagy elismerés zengne. Unott, semmitmondó, formális, sőt pimasz színezetű is egy kissé. Mintha félvállról vetné oda a szavakat, holott csak formalitásnak szánja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Amikor kézhez kapta a meghívót, először nem volt biztos abban, hogy mennyire jó ötlet ez az egész. Mármint, a legutóbb történtek fényében Eszterrel. Azonban a kisebb súrlódások nem akadályozhatják abban, hogy bizonyos kötelességeit teljesítse, főleg, ha a házigazdától kap meghívót egyenesen az estre. Márpedig így történt, és modortalanság lett volna a magyar aranyvérű szcéna egy kiemelt tagját (történetesen Eszter édesanyját) visszautasítani, mikor az olyan figyelmes, hogy figyelemmel követi az országba érkezését. Ráadásul még alkalmat ad arra is, hogy bemutatkozzon a helyi varázsló származású közösségnek. Egy pillanatig sem hiszi mellesleg, hogy a konkrét személyére lennének kíváncsiak, az a köreikben többnyire nem rémlik. Az számít, hogy van-e Neved. Márpedig neki van, és nem is olyan rossz csengésű, ami azt illeti. Az iskolában lehet, hogy Mihael megalapozott egyfajta hírhedtséget, azonban az iskolán kívüli világ egészen sokféleképpen ismerheti a családjukat - az ő apja például igencsak köztiszteletben álló személy, az édesanyjának pedig szintúgy van mit felmutatnia. A francia estélyek és szalonok hangulatáról és nívójáról senkinek egy rossz szava nem lehet.
Egyszóval Ethan jelenleg inkább a szüleit jött képviselni, s emellett nem tilos az sem, hogy megpróbálja kiépíteni a maga kapcsolatait. Sosem árt, ha van néhány befolyásos ismerőse abban az országban, ahol legalább két évet fog még biztosan eltölteni, ha minden úgy megy, ahogy tervezték. Megérkezve, a szokásos és belé nevelt protokollt követve indul a házigazdákhoz, Neviczky Laurához és Neviczky Gábor. Nincs különösebben kialakult képe róluk, ismeri a munkásságukat, mert utánanézett és tájékozatlanul belépni egy ilyen társasági eseményre a lehető legnagyobb hiba, amit ember elkövethet..ne. De nem ma. És nem ő. Tehát..
Első szabály: Légy tájékozott! Próbálj utánanézni a legtöbb résztvevőnek, de a két házigazdának legalább. Naprakésznek kell lenned az aktualitásokat illetően, máskülönben hanyagnak bélyegeznek meg
Második szabály: Tartsd meg az egyensúlyt! Ne légy túlzottan behízelgő, mert az visszás reakciókat vált ki és viszolygást kelt. A bókok maradjanak meg az udvariasság szintjén, és bánj velük takarékosan! A túl sok bók tenyérbemászó benyomást kelt.
A második szabály szerint jár el akkor is, amikor bemutatkozik Laurának egy kézcsókkal és kezet fog Gáborral is, megköszönve a meghívásukat. Mindemellett nem felejti el átadni édesapja és édesanyja üdvözletét sem. Rövid, diplomatikus társalgást követően egy biccentéssel búcsúzik, mikor újabb érkezők szólítják meg a két házigazdát, és diszkréten odébbáll. Kap egy kisebb tányért, amire a teremszerte járkáló pincérek által hordozott tálcákról szedhet le falatkákat.
Esztert egyelőre csak futólag látta, de talán jobb is, pedig neki különösebb problémája nincs a lánnyal - csak hát miután legutóbb úgy felpofozta ok nélkül a minisztériumi folyosó közepén, nem igazán tudja, hogy mit kezdhetne vele. Jobb híján nem is inkább a kortársai társaságát keresi a tömegben, hanem olyan varázslókat szólít meg, átadva apja üzeneteit, akik a mágusjogon belül járatosak. Anatole egyértelműen megtehette volna, hogy bagolyban vagy más módon üzen ezeknek az embereknek, de már évszázadok óta ez egy bevett szokás arra, hogy egy apa megpróbálja bevonni fiát a társaságba. Jó két-három ilyen beszélgetésen van túl, mire egy félreesőbb részre lehúzódhat egy pohár fehérbor társaságában kifújni magát. Az ilyesfajta társalgások mindig módfelett körülményesek, neki pedig nála sokkal idősebbekkel kell tartania a tempót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindig is tudta, hogy ha egyszer családja lesz, akkor azt kell választania a meló helyett. Aztán úgy döntött, hogy meg fogja oldani a kettőt egymás mellett, jó időbeosztással és biztonságban. Amíg csak Jace volt neki, ez nem is bizonyult annyira bonyolultnak mint várta, azonban amikor párjával közös gyermeküket várták már gondolkodóba esett hogyan tovább. Miután a kislány megszületett azonban nem volt kérdés, hogy folytatja.
Persze amit csinált, nem kétgyerekes anyukának való meló volt sohasem, de azon kívül, hogy nőtt a felelősségérzete, sokban nem változtatta meg az anyaság. Kockázatot jelent számára, de mára már elég jól kezeli a helyzetet.
London külvárosi utcáin egészen kicsi kora óta nyugodtan sétálgat, mint most az éjszakában. Tudta ő már egész rég, hogy mi minden folyik erre, valamiért mégsem érzett félelmet, inkább vonzotta a dolog. Talán ezért is tart itt.
Talpig feketében sétál, bár nem túlöltözötten. A lámpák fényénél jól látszik a sok fedetlen, testét borító tetoválásrészlet. Már rég nem újult a felhozatal, talán két éve is van, de lassan ebben is változás fog történni. Fekete topjával, egyszerű rövidnadrágjával és bakancsával még a kezében tartott boríték is összhangban van.
A következő sarkon álló épület ajtaján nyit be, és elég sokat el is időzik a helyen, majd mintha misem történt volna, távozik a helyszínről. Látszólag változatlan is a helyzet, azonban ez erős túlzás lenne.
Még egyáltalán nem végzett, de szándéka szerint nem is sürgeti ezt, néhány dolgot még útba lehet ejteni. Egy másik melót például, vagy egyszerűen csak egy kis szórakozást.
Még fogalma sincs, hogy estéjének további részét mivel fogja tölteni, de a helyben bár biztos, az egyik kedvenc helye a környéken. Pár utcával arrébb ugyan, de megéri elsétálni odáig és nem betérni az első helyre, ami akad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Alapfelszerelés|Az egyes ruha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nos, ahhoz képest, hogy mennyire haragudtam anyuékra, amiért egy számomra ilyen putri helyre zavartak tanulás címszó alatt, jelenleg nem is olyan elviselhetetlen. Természetesen azért nem is közelít Mexikó egzotikus pálmafáira és kiváló májusi koncertsorozataira, kivált a MásVilág, de lehetne rosszabb is, nem? Elvégre mekkora esély volt arra, hogy itt, az Isten háta mögött találkozunk ismét Doriannal azok után, hogy egy felettébb kellemes estét töltöttünk el egymás társaságában. Fel is merült bennem anno, hogy a társa, akivel rótta a koncerteket, vajon hova tűnt, de épp csak kósza foszlányként suhant át rajtam, annyira nem volt rá kíváncsi. Erre tessék, most itt csodálkozom a tükörbe és el sem akarom hinni a valóságot. Tekintetem szemeim között ide-oda cikázik, közbe idegesen csavargatom a hajam, kétszer leejtem a rúzsom a földre, ami persze le is törik, így a saját kis kezemmel kellett felemelnem a kozmetikai cuccot és feltalálni magam. A fésűm szerencsére nem adta meg magát, ellenben ahogy a csaphoz hajoltam, hogy kicsit oltsam a szomjam, úgy az kispriccelt és telibe kapta a felsőmet. Csodás. Mindegy is, kihúztam magam, egy bátorító mosolyt küldtem saját magam felé a tükörben, aztán heves mozdulatokkal kislattyogtam és megvártam a társam. Kicsit szégyelltem magam, amiért a parfümöt elfelejtettem, no persze ez csak akkor jutott az eszembe, mikor az övé megcsapott. Nem volt túl ismerős, elvégre csak egyszer éreztem, de határozottan kellemes érzéssel töltött el. Karját elfogadtam, noha általában csípőből utasítom el az effajta felajánlást. Nem szoktam élni vele, hisz tudok én menni a saját lábamon is, és a magassarkúkban sem kell egyensúlyozgatnom folyamatosan, mert kitűnően járok bennük. Nem is értem jószerével magamat se, amiért nem köszöntem meg és mondtam, hogy még nincs köszvényem, de biztosan csak zavarban vagyok. Igen. Semmilyen más magyarázat nem lehetséges.
- Oh, maybe.. a pub? Or a public building? - én se vagyok ám normális, hogy hivatali intézetbe akarok betörni és élvezni az éjszakát. Aztán jön a török security meg a sima security meg minden security, és elvisznek minket a börtönbe. Háh, még bilincs se volt rajtam! Nem is rossz ötlet..
- Doesn't matter, I just need to walk a bit. You know, to get hotter..warmer, I mean. - jó, nem vagyok félreérthető, áh, nem látszik, hogy csak tanultam az angolt, véletlenül se. Bár ugye, ami azt illeti, lenne itt valami, ami igencsak felmelegítene, és mindenki gondoljon arra, amire csak akar. Közelebb húzódtam Dorianhoz, ha pedig előtte rám adta a kabátját, akkor kislányos bájjal húztam fel azt magamra és csak eztán ért össze az oldalunk is, nem csak a kezünk.
- Loook! A playground! - kisebbet sikkantottam, egy pillanatig húztam magammal a fiút, de el is engedtem, hátha nem dobja fel annyira, mint engem. A kis azték szoknyám és vélhetően a fiú 1-2 számmal nagyobb kabátja jó párosítás lehetett, én legalábbis kifejezetten élveztem. Rövidre vágott hajam a futás közben csapkodtam a srác dzsekijének vállát, amíg a hintához érkeztem és mintegy nekifutásból megperdültem magam körül, aztán a műanyag részére érve hátra és előre kezdtem magam hajtani.
- If I see a swing, I must to play with it. Sorry. But look, here is another! Or we can sit on the same at the same time! - a dilibogyó Celestét az évek során se voltam képes kiűzni magamból. A szellő, ami az arcomba csapott, mikor előre hajtottam a hintát, egész hátracsapta a hajamat, majd mikor ugyanezt az utat jártam be, csak visszafelé, akkor pedig mind az arcomba tódult. Ilyenkor szélesen elvigyorodtam, hogy szinte megettem a hajam, és boldogan nevettem. Azóta nem voltam ilyen felszabadult, hogy ide kellett költöznöm és valószínűleg a következő 2 hónapban se lesz ilyen jó estém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Na jó, vannak égő és vér ciki dolgok. Beülni a moziba és eldönteni, hogy nem fognak sírni a Titanicon... Elsőre csak szimplán hülyeségnek tűnik. De látni őket, ahogy küzdenek a késztetéssel - és itt főleg Norbira célzok - viszont egyenesen röhejesen nyomi. Mert lássuk be, ha Maris zokog, érthető, végül is lány, ő ejthet könnycseppet egy könnyfakasztó sztorin. De egy férfi?! Azt már semmiképp sem! Így hát kissé szégyenkezve fordul partnere felé és pislogja ki szeméből az előtörni vágyó borzalmakat. Juj.
- De, lehet - bátortalanul válaszol, majd a vászonról elvonva tekintetét kajánul elvigyorodik. - Szerintem allergiás vagyok a Titanicra - ártatlanul pislog, de a nevetőráncok ott bujkálnak a szeme szélein. Egy filmre nem lehet biológiailag allergiás senki. Vagy már igen? Tudniillik ma már mindenre van valamilyen megnevezés. Azokra is, akik a kacsáktól félnek. Az aaaa... Fú, hát most így nem tudom. De ma már mindenre van orvosi latin kifejezés, erre is lehet. A következő ajánlatra viszont felcsillan a szeme, bár félig szomorú is. Nehezen vallom be, de az eridonos szívesen elénekelné a tetőn a Celine Dion dalt, ha cserébe Maris fogja, hogy ne essen le. Akárcsak a filmben. Ez viszont nem opció. Majd külön megcsinálják, lesz idejük a naplementében... Akarom mondani: mi? Ezt soha!
- Ez a lehető legborzalmasabb fogadás... Csináljuk - bólint egyet elszántan és ismét a vászon felé fordítja figyelmét. Most jön az üzekedés, menekülnek, jég... Csak a szokásos. Csak a nagyi ne dumálna bele, az olyan szívszaggató! Egyébként így társaságban és a tét tudatában nem is olyan sírós ez a film. Gondolja most. Amíg nem kezd el a hajó süllyedni. És a gyerekek! És az anyukák! És úristen, alig menekül meg Jack és Rose! Norbit teljesen hatalmukba kerítik a látottak, lesápad a vészes részeknél, de felderül az arca a kijutásnál, a nagyja viszont még hátra van.
- Na mostantól kell masszívnak lenni - belekortyol kólájába és igyekszik elvonatkoztatni mindentől. Férfi. Erős. Nem sír. Sír. Sírni fog. DE NEM!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szomorkodás, nem beszélés, emberek kerülése. A terv változott, Kath féle verzió betöltése 99%-ék. Amit a vámpír kitalált az szörnyű. Nem lehet másnak nevezni, a szőke utálja ezeket, most mégis el kellett jönnie a fontos dolog miatt. Nem szívesen jelentkezett, nem is önként tette. Ahw! Még el sem kezdődött, de máris utálja. Ez a sok habos-babos ruha, a sok fehér csipke meg a többi. Nem arról van szó, hogy Ő utálja az esküvőket, mi több, majd szeretne is egyet, de ezt látva, csak kikap valamit a szekrényből és megvan a ruha. A leendő férje nem amiatt fog belé szeretni.
A ruhaszalon előtt nyög még egy utolsót és belép. Szerencsére van fotel, nem kell végigállnia az egészet. Magazinok is vannak, de ezek őt nem érdeklik, mert a ruhákról szólnak. Inkább olvasna valami Mondot, esetleg a kedvenc sztárjairól, de olyan nincs. Mégis fintorogva veszi el az egyiket és belelapoz. A szemei kétszer akkorák lesznek, mint eddig, gyorsan letéve az újságot. Nem neki valóak ezek a dolgok, inkább bajt keverne szívesen. Milyen szépek lennének ezek a ruhák festékesen. Azonban ez fontos Kathnek és nem teheti tönkre a szőke. Sóhajt egyet, majd a tükör előtt állóra pillant.
- Nekem a háta nem tetszik - mondja meg a véleményét. Ő nem hordana ilyet, de most nem neki néznek ruhát. Majd talán egyszer, de nem most. Viszont a vámpír a véleményét kérte és ki is nyilvánítja, plusz ez csak az egyik. Ha a többi rosszabb lesz, még visszatérhetnek ide. Fél szemmel figyeli a lányt, hogy mit tesz, mond, a másikkal pedig észrevett valamit. Kicsit arrébb van, bent a ruhák között, a sok fehérnél. Megrázza a fejét, biztos csak képzelődött és inkább a kuzinjára figyel. Várja, míg a másik ruhát is felpróbálja, addig még egy utolsó pillantást vet az előbbi dolog felé.[/justify

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valamit észrevesz a ruhák között, ami nem hagyja békén a fantáziáját. Kis dolog, egy ruha, ami messziről megtetszett a szőkének. Hihetetlen ezt hallani tőle, de ez nem is annyira rossz darab. Fehér, nem túl hosszú és ízléses. Nem az a sok fodor és bodor, inkább egy egyszerűbb darab. Az ilyenek tetszenek neki, de ami a lány most próbál az is szép. Sőt talán ez lesz a megfelelő. Viszont mielőtt jobban megnézhetné a darabot, kérdést szegeznek neki.
- Csak megnéztem valamit - von vállat. A következő dolgokra viszont nem tud ilyen egyszerűen válaszolni. Sejtette, hogy feljönnek ezek a kérdések, és Kath rákérdez mindenre, de legbelül remélte, hogy mégsem lesz így. Egy újabb sóhaj hagyja el az ajkait és a gondolataiba merül. El kell neki mondani, nem titkolózhat tovább. Nem is mondható annak, csak napok óta egy szót sem szólt és más nem tud róla. Ezt lehet titkolózásnak nevezni?
- Volt már olyan, hogy máskor sem beszéltem - mosolyodik el halványan. Nem ezt szánta kezdésnek, de az igazi válaszra fel kell készülnie. Bármikor eszébe jutnak, ezek a dolgok sírhatnékja van, pedig nem szokta így kifejezni az érzéseit. Sőt sehogy sem! Magában tartja őket, az mindenkinek jobb. De ha nem megy így, megy máshogy, méghozzá gondolatolvasással, azt meg az eridonos nem szeretné.
- Pár napja derült ki, hogy a madagaszkári rellonos bulin ivott valamit és másokkal csókolózott - tessék kimondta, még egy ok a vámpírnak a fiú utálatára. Nem elég a várfarkas és vámpír ellentét még ezt is megtudja. Csak ne akarjon elbeszélgetni a fiúval, mert abból nem lesz semmi jó.
Feláll a fotelből és lenéz a lányra. Valahogy el kell terelnie a témát és most próbálni jöttek. Túl átlátszó és túl egyszerű, de ennél jobb dolog nem jut az eszébe.
- Nem akarok egész nap itt lenni, úgyhogy folytathatnánk? - türelmetlenkedik és karjait összefonja maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Előzmény
 

Évek óta nem járt szülei budai lakásában, de a folyosót belengő, jól ismert illat már az első percben elhinti benne az otthonlét kellemes, el nem feledhető érzetét.
Édesanyja vékony könnyfátyol mögül figyelő tekintete végig Katherine-t mustrálja, úgy tűnik, a frissen végzett nő gyorsan belopta magát idősödő, érzékeny szívébe. A férfi lágy, aggódó mosollyal néz édesanyjára, majd mikor kedvese megszólal, felé fordulva hallgatja őt. Katherine magabiztos nő látszatát kelti, mely mögött udvariasság, s aranyvérűekre jellemző elegancia bujkál.
- Megzavarni? Így is alig látjuk a gyereket - förmed rájuk apja, és egy ideges legyintéssel hagyja ott őket, hogy minden további nélkül az étkező felé ballagjon. Konstantin egy szorongó, feszélyezett pillantást küld az öreg után, majd Katherine vállát megszorítva rámosolyog. Csupán tekintetével, szavak nélkül üzeni, hogy semmi baj, az apja ilyen, nem kell vele foglalkozni. Anyja a maga, jól nevelt csendjében csóválja meg fejét, majd mintha mi sem történt volna, a ború eltűnik arcáról, s helyét örömteli kedélyesség veszi át.
- Soha nem zavartok. Örülnénk, ha többször látogatnátok el hozzánk - szólal meg az asszony, és ahogy férje után indul, futólag végigsimít leendő menye karján. - Gyertek, a vacsora tálalva. Katherine, nem tudom... szereted a húsételeket? Kolos nem volt bőbeszédű ezzel kapcsolatosan.
Gondterhelt pillantást küld fia felé, majd eltűnik az étkező boltíve alatt.
- Apámmal ne törődj - súgja Konstantin a nő fülébe, és derekán pihentetett kézzel vezeti végig az egyszerű, mugli fényképekkel tarkított falú folyosón.
A tágas ebédlőben drága fabútorok kaptak helyet, a tálalószekrények patyolat tiszták, rajtuk további fényképek díszelegnek. Középen a szülők esküvői fényképe áll, mellette a csecsemőkorú Konstantin néz nagy szemekkel, másik oldalán a régi családi autót vezető apuka, ölében a vigyorgó kisfiúval mutogat a szélvédő irányába. György az asztalfőn ül, Aliz rögtön mellette foglalt helyet. Vele szemben csillog a két plusz teríték.
- Foglalj helyet - mondja a hivatalnok Katherine-nek, s az óceánszínekbe pillantva, egy félmosollyal húzza ki neki a nehéz széket. Mikor leül, segít betolni a bútort, majd ő is elhelyezkedik mellette, a saját helyén. - Mi újság a minisztériumban?
Konstantin természetesen apjának intézi kérdését, hátha kedvenc témái egyikével oldja hangulatát, de az idősödő férfi morcogva rázza meg fejét. Kezében a merőkanállal pillant fiára, tekintete aztán a mellette ülő, rózsaszín ruhás barnán állapodik meg.
- Vámpír, mi? - dünnyögi, miközben belemeríti a kanalat a forró, gőzölgő húslevesbe. - Na és lakmároztál már a fiamból is? Vagy az unokánkból? Mit szól ehhez Renée, hm, fiam?
- Gyuri! - csattan férjére az egyébként higgadt asszony. Tekintete egy pillanatra villámokat szór. - Nem kell válaszolnod, drágám. Inkább meséljetek, hogyan ismerkedtetek meg?
Biztató mosolyával pillant Katherine-re, majd fiára néz. Úgy tűnik, férjéről ettől a perctől kezdve nem fog tudomást venni - legalábbis a ma este folyamán.
- Biztos megcsapolta - motyogja az orra alatt az öreg, és már szürcsöli is teletányér levesét.
- Apa, kérlek... - fejcsóválva sóhajtja Konstantin, és egy kósza pillantást küld kedvese felé. Jobbja annak csupasz combján pihen, baljával a merőkanálért nyúl. - Nos, a megismerkedésünk... hát az egy igen hosszú történet. Talán inkább együnk.
Nem tudja nevessen-e vagy inkább sírjon, mert bár tisztában van azzal, hogy édesanyja jót akar, kérdésével - és bizonyára az ezt követőkkel is - csak adja apja alá a lovat. Néhányszor, mintegy itt vagyok mozdulattal megszorítja Katherine combját, majd elengedi lábát, és kézbe fogja kanalát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vámpírokkal harcolok, elbírok apáddal is.
Fél szemöldöke önkéntelenül is feljebb kúszik a halk hangú válaszra, és szája is összepréselődik a benne lappangó aggályokra, hiszen szemmel láthatóan nem a legjobb hangulatában kapták el az öreget, azonban szemernyi kétsége sincs afelől, hogy Katherine elbír vele. Döcögve, dacosan, vagy sértett ridegséggel, nem tudja, de abban biztos, hogy após és meny remek szócsatákat fognak még vívni egymással az ebédlőasztal körül.
- Egyszerű ember vagyok, aki nem szokott vámpírokkal étkezni, aki félti a családját, aki... - György elharapja ingerült mondandóját, amint az éjlény ajkait elhagyja az a bizonyos gondolat, miszerint szereti őt. Konstantin leplezni sem próbálja meglepett tekintetét, mellyel a kedvesre pillant. Néma mozdulatlanságában mosolyodik el, keze a nő combján dermed meg. Az asztal körül megfagy a levegő, a férfi édesanyja egészen megilletődve figyeli a vele szemben összeszokottan ülő különös párt.
Katherine még soha nem mondta el neki, és bár még ő sem hozakodott elő valóban létező érzéseivel, valahol mindig is tudta, hogy ez így van - kimondva, kimondatlanul. Érezte és érzi most is. Hallani viszont egészen más, mint tudni vélni. Elmosolyodik, balja fekete hajába túr, hogy pótcselekvésként megigazgasson pár szerteálló tincset.
- Ezek szerint találkoztál már Fleur-rel - szólalt meg Aliz, aki a széktámlának dőlve, a merőkanálért még egyszer sem nyúlva ül, és figyeli az otthonába érkező gyerekeket. Békés mosolya mintha örökre vonásaiba költözött volna, tekintete bizakodón csillog. - Megértjük és idővel mindketten elfogadjuk az állapotod. Vannak dolgok, amiknek nem szabad számítaniuk két, egymást szerető ember között. Mit innál szívesebben? Fehér vagy vörösbort?
Habár az asszony beszél, Konstantin mintha meg sem hallaná szavait. Lágy, átható tekintetét képtelen elválasztani az őt fürkésző óceánszínektől. Az imént kézbe vett kanala a tányér szélére ejtve csilingel.
- Fleur bizonyára azt is tudja, hogy én mit érzek irántad - válaszát egyenesen a nő tekintetébe mondja, és bár a szó még nem csúszik ki ajkai között, már nem sok híja van.
- Nem sokat tudunk vámpírokról és a többi varázslényről - fűzi tovább gondolatát Aliz, és felállva áthajol az asztal felett, hogy szedjen néhány merőkanálnyi levest menyének. - Öregek vagyunk mi már a mostanában divatos könyvekhez, és a mi világunkban az ilyesmi nem hétköznapi téma. Visszafordítható a mostani léted? Vállalhattok gyermeket? Nem baj, ha nem, csak... örülnénk, ha mesélnétek arról, mire számítsunk - visszaülve fejezi be mondandóját az asszony, reszkető kezeivel elegáns kosztümjét igazgatva.
- Nem - adja meg a kurta választ Konstantin, mély hangjából kérdés nélküli természetesség hallatszik ki. - De felesleges Fleur miatt aggódnotok, remélem hallod te is, apa. És... csak, hogy tisztázzuk, Katherine még engem sem csapolt meg.
Egy huncut, amúgy benne lennék pillantást küld a mellette ülő nőnek, aztán azóta is duzzogó apjához fordul.
- Szeretnétek eljönni az esküvőre? - kérdezi tőle, de ha igenlő választ is kap, abban egyáltalán nem biztos, hogy ő maga szeretné ott látni őket. Nehéz eset.
- Hogyne. Nászajándék gyanánt viszünk pár szűz lányt vagy holtat - motyogja a férfi, mire felesége újfent felcsattan, és megfenyegeti azzal, hogy ha így folytatja, Isten bizony nem kap második fogást. - Jóvan má', na. Mit szeretnétek? Lakást, autót? Kivele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Roppant nagy jelentősége van ennek az estének, ami már kora délelőtt idegessé, folyton feszengővé tette. Az irodában dekoncentrált, a munkájában esetlenül figyelmetlen volt, és hiába ült mellette Jared, jelenléte mit sem segített rajta. Unottan ropogtatta nyakát, fütyülgetve dobolt az asztal lapján, és óránként lejárt a hivatal büféjébe, hogy kávézzon egyet.
Napközben többször, a lehető legváratlanabb helyzetekben nyúlt zakója belső zsebébe, és vette elő az apró bársonydobozt, hogy kinyitva azt, újra és újra farkasszemet nézzen a benne ezüstösen csillogó ékszerrel. Segédje szerint megfelelő darab, de miután ő is pont ugyanannyit ért az eljegyzési gyűrűkhöz, mint ő, így bár ad szavára, most szemernyit sem nyugtatta meg.
Hallgatagon sétál a szalamantoni tópart kikövezett, keskeny útján, és a mellette haladó nőre pillantgat. Furcsamód ma nemcsak ő, de Katherine is feszült volt, és most is úgy viselkedik, mintha tudtán kívül megbántotta volna valamivel. Konstantin lustán megvakarja orrnyergét, majd farmerja zsebébe csúsztatja kezeit, és oldalán a vámpírral, a kivilágított vendéglő felé veszi az irányt.
- Úgy hallottam, itt a legjobb a marhasült - óvatosan töri meg a hosszúra nyúlt csendet. Hangja rekedtesen szól az órák óta tartó szótlanságtól, de igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy érezhetően baj van. Az időjárás kellemes, a sárgás fények gyönyörűek, a vendéglő mint kívülről, úgy belülről is hangulatos. Nem is választhatott volna ennél tökéletesebb estét arra, hogy annak módja és rendje szerint is megkérje a barna loknis nő kezét.
- Osztrovszky névre foglaltam - tárja ki az ajtót Katherine előtt, és a hozzájuk siető pincérnek morózusan bemutatkozva, már követhetik is őt a helyiség terasz részére. A legszebb, legdrágább helyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Miért hoztál ide?
Katherine hangja vészjósló, testbeszéde egyszerre mesél dühről, sértettségről és valamiféle dermesztő hűvösségről. A férfi egy ideig a dacos nőben, majd a Balaton fodrozódó vízében gyönyörködik, és csak akkor fordul vissza hozzá, mikor átgondolja a kérdést és kész válasszal tud szolgálni. Lassan mozdul, tekintete sejteti, hogy nem egészen érti miért szegezett neki ilyen klasszikus, női sértettségből fakadó kérdést.
- Hogy ne otthon vacsorázzunk? - szavait ostobán egy halvány, csipkelődő mosoly kíséri. Nem tudja még, hogy miféle haraggal áll szemben. Előredől, kezét átnyújtja az asztalon, és tenyerével befedi a vékonyka, összekulcsolt ujjakat. - Nem hozhatom el a menyasszonyomat csak úgy egy ilyen helyre?
Mosolya rövid időre kiszélesedik, majd oldalra döntött fejjel, aggódó tekintettel kezdi figyelni a kedvest. Nem tudja, hogy mi lehet a baj, hogy mit és hol rontott el, miközben ennek az estének egyszerűen csak tökéletesnek kellene lennie. Hiszen megkéri a kezét!
- Mi bánt? - kérdezi, gondolatban mindent feladva, s kezét visszahúzva rákönyököl az asztal lapjára. Szíve idegesen dobog, vonásai megkeményednek. Szürkés színű fényei ide-oda járnak az óceánszín szemek között, ahogy minden erejével igyekszik felvenni a szemkontaktust. Vastag szája most egyetlen vonallá préselődik, és a zsebében rejtőző bársonydoboz egyre lejjebb kerül a meg kell tennem listán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A név hallatán hátradől, hirtelen izzadni kezdő tenyereit mozdulatlan combjaira engedi. Száját beszívva, meredten figyeli az asztal túlvégén ülő nőt, annak úgy szeretett tekintetét, mely most csalódottsággal vegyes haraggal néz vissza rá. A benne lábra kapó gondolatra, miszerint most, egyetlen pillanat alatt mindennek vége lehet, nagyot nyel, gerince mentén végigfut a hideg. Teste libabőrössé válik, karjain megemelkednek a nyári napsütéstől kiszőkült szőrszálak. Nemcsak Katherine, de ő is csalódott. Szemben ül vele az egyetlen nő, akit többet bántott, mint szeretett, és akinek azok után soha többé, semmivel sem akart fájdalmat okozni. És tessék.
Torkában máris érzi a lenyelhetetlen, maró gombócot, ami mindig összerántja újra és újra levegőért kapó ajkait. Megkeményedett vonásai felett, lesütött szemekkel hallgatja a közéjük fészket rakó feszült csendet, és annak ellenére sem képes megszólalni, hogy tudja, az éjlény válaszra várva nézi őt. Fél, hogy bármit is mondjon, elveszíti az éppen csak magának tudott nőt, akiről a hetekben végérvényesen kiderült, hogy pótolhatatlan. Számára örökérvényű.
Beharapott alsó ajakkal pillant fel, engedi riadt tekintetét az őt vizslató szempárba. Foga húsába mélyed.
- Amikor elmentél - kiszáradt szájjal, elhaló hangon felel. Társként tiszteli a szemben ülő felet, de most nem néz a szemébe. Az asztal közepén helyet kapó só- és borstartónak beszél, szavai közben megáll, nagyot nyel. Az egyre csak növekvő, torkát összeszorító, maró gombóc fájdalmasan tapad gégéjére, s úgy tűnik, egy pillanatra sem kívánja megkönnyíteni a férfi dolgát. A szégyenérzet és bűntudat táplálja, és hiába keres, egy dolog sincs, ami távozásra bírhatná. - Egyszer sem mondtam ki, de már tudom, végig bennem volt a félsz, hogy nem jössz vissza. Tartottam attól, hogy nem látlak soha többé. Nem mutattam persze, én nem az a fajta vagyok, aki munkaidőben sír a szívébe férkőző nő után. Még magammal sem voltam hajlandó leülni, egyáltalán tisztázni, hogy mit is érzek irántad. Tagadtam, lehetőségeket kerestem...
Fejét olykor megcsóválva nyílik meg Katherine előtt. Ha lenne más választása sem leplezné a múltban benne dolgozó érzelmeket, melyek végső soron a Madagaszkár partjain történtek rejtett okait is szolgáltatták. A sótartóról a nő tekintetére vezeti saját, őszinte szempárját, lásson benne bármit is; haragot, düht, bánatot. Jobbját felteszi az asztal lapjára, és a hozzájuk siető pincért várakozásra bírva előrehajol, hogy hangját visszafogva szólaljon meg újra.
- Hiba volt, de hidd el, soha többé nem fordul elő - mondja, szürke fényei rettegő nyíltsággal fürkészik Katherine vonásait. Mellkasa idegesen jár fel-le, lábai meg-megreszketnek. - Hozzám tartozol. És nagyon sajnálom, hogy ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt belássam. Szeretlek. Mindig is szerettelek, ez... mindig így volt.
Hát kimondta. Határozott szavaival saját magát is meglepve csendesedik el, s dől vissza a súlyától megreccsenő széktámlának. Igen, hibázott, de nem élhetett úgy, hogy minden percben a néha-néha feltűnő Katherine-t várta. És ezt neki is tudnia kell. Kérdő, s egyben türelmesen várakozó tekintettel pillant fel a szemben ülő, csodálatosan szép nőre. Jobbja egy fogpiszkálóval játszik, mellettük hangulatos, narancsfényű lámpások égnek. A Balaton felől hűsítő szél érkezik, és ő csak arra tud gondolni, hogy el akarja venni ezt a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A fiú háta mögött kutató tekintettel figyeli, hogy mire készül most. Ő már ismeri a terem "üdvözlésre" beállított mágikus mechanikáját, az érdekli legjobban egyelőre, hogy Gareth hogyan dönt, ha egyáltalán dönt valahogy. Tudja ugyanis, hogy a tűzgömb gyorsasága nem hagy túl sok időt az átgondoltságra. Bár erre tökéletesen alapozni nem lehet, de ilyen szituációkban is megismerszik néhány hasznos apróság a másikról. Például az mindenképpen hasznos konzekvencia, hogy Gareth reflexei jók - többnyire az ide elhozott diákokat teljesen hirtelen éri a támadás és a paralízis megdermeszti az izmaikat. Ezzel szemben a fiú meglepően ura a testének és szinte azonnal mozdul.
Nem vesz nagy lendületet a lökéstől, de megérzi Gareth szándékát, hátra is kell lépnie egy-két lépést, ahogyan a fiú nekirugaszkodik a mozdulatsor véghezvitelének.
Ettől függetlenül a varázslat nagyon gyors volt, és már az is nagyon jó eredménynek számít, hogy nem érte volna őket teli találat a tűzgömb által. Ebben az esetben még így is elkapta volna Gareth vállát...
.. ha valódi.
Magnus visszasétál a gyakorlótéren belülre, hiszen az előző történések visszaszorították a küszöbön kívülre - ezúttal viszont már türelmes, ráérős mozdulatokkal bezárja maguk mögött az ajtót.
- Néha vannak alkalmak, amikor nincs idő mérlegelni, hogy a velünk szemben alkalmazott varázslat milyen típusú. Lehet illúzió és valódi egyaránt, sosem árt a kiélezett reakciókészség.
A legtöbb szoba valami hasonló ajándékkal szokta meglepni az ide érkező aurorokat, van olyan tér is, ahol kifejezetten ezt fejleszti az auror, aki ellátogat a gyakorlótérre. Végigpillant ismét a fiún és a pózon, amit végezetül felvett.
- Meglehetősen szokatlan ez a teljesítmény.
Véletlenül sem mondaná ki, hogy jó volt, ügyes voltál vagy hasonló fordulattal sem élne addig, ameddig tényleg nem gondolja komolyan. Egyelőre nem látott annyit, nincs olyan viszonyuk kettejüknek, hogy könnyedén osztogassa az explicit elismeréseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vannak dolgok, amik ha egyszer rögzültek, jóformán megtörhetetlen szokásként maradnak az emberrel élete végéig. Az, hogy Gareth szinte ösztönösen a nem pálcás kezét használta a lökéshez és azon az oldalon érte volna a találat a vállát, olyasmi volt, ami még mindig nem hagyta volna teljesen harcképtelenül, de amikor a gömb becsapódása nyomán sem égést, sem fájdalmat nem érzett, tudta, hogy ez nem is fenyegette. Ez alighanem a terem módja volt arra, hogy köszöntse őket, már Magnus ráérős, nyugodt reakciójából ítélve. Miután a helyzet kicsit arra emlékeztette, amikor a kocsmák ajtajában a férfi dolga előre menni és megóvni a szebbik nemet az esetleges sérüléstől, a nyelve hegyén érezte a kérdést, "És, mit iszik a hölgy?", de inkább beleharapott és lenyelte. Too soon.
Jól is teszi, ugyanis a férfi belefog a magyarázatba, bár nem tudhatja, hogy teljesen feleslegesen teszi, Gareth ugyanis pókerarca mögött lélekben épp belefejel a tenyerébe, mert annyira tudta, hogy ez lesz az indok. Persze, jogos és logikus, de szükséges az extra dráma? Az igazán veszélyes átkok egyébként sem szoktak ilyen nagyok és látványosak lenni - egy zöld vagy más színű villanás és kész. Kivédeni, elkerülni is nehezebb, míg egy ilyen lángoló veszedelem nagyon messziről kiszúrható, lassabb és egy kezdő is le tudja jegelni. Már amennyiben valós, mert ez a gömb evidensen túl gyorsan közeledett, még ha ezt csak utólag tudatosítja is. Általában a túlélés élvez elsőbbséget a filozofálás előtt, utólag is ráér kielemezgetni a történteket.
Egy kicsit lazított a tartásán, ami a párbajtartásra csak árnyékaiban emlékeztető póz volt - lehetővé tette, hogy könnyen mozduljon, közelharcban is effektívvé téve. Már egy ideje beletörődött, hogy Magnus mellett aligha maradhat rejtve, hogy kapott már kiképzést, úgyhogy szükség esetére előre megfogalmazta az igazsághoz lehető legközelebb álló magyarázatot.*
- Meglehetősen szokatlan órakezdés...-*A tekintete hangyányi irritációt mutat, de ez inkább a saját naivitásának szólt - mégis, mit várt a nyugalmazott aurorok gyöngyétől, egy auror gyakorlópályán? Az lett volna a furcsa, ha nem fogadja semmi ilyen. Well, no use crying over spilled milk... Legalább a ruhája meg a válla megúszta, azért még egy hozzá hasonló kezdőtől is kínos lett volna tulajdonképpen azelőtt munkaképtelenné válni, hogy egy fél illúziót létrehozott volna. Leginkább vár, instrukcióra, újabb támadásokra, bármire - sajnos az a típus, akinek ha egyszer felébresztik a paranoiáját, nem egykönnyen altatja vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Türelmesen elácsorog, de nem kelti azt a benyomást, hogy ne tudna magával mit kezdeni. Elég szerencsétlen bemutatkozás lenne, ha már egy könnyed társasági találkozón is elárvultan megállna a sarokban. Lopott, feltűnésmentes pillantást vet a házigazda mellett álló úriemberre: az államtitkár. Lehet, hogy a francia és angol ellentét igencsak erősen feszül egymásnak, ha hivatalos ismeretségekről van szó, akkor nem különböznek igazán egymástól. Például nem mehetnek csak úgy oda valakihez, amennyiben nincs rá jó okuk; vagy ami még jobb lenne, ha nem mutatják be őket annak az illetőnek. Erre azonban most még számításai szerint nem nagyon számíthat, így a rövid felmérés után inkább elfordul és a terem többi részén futtatja végig a tekintetét. Egyik kezében a poharát tartja, a másikat a zsebébe süllyeszti, ám a póz távol áll a nyegle panelkölykök szétcsúszott tartásától, sokkal inkább tükröz egyfajta diszkrét fesztelenséget - egészen addig, amíg meg nem látja a felé tartó Esztert. Fogalma sincs, hogy lenyugodott-e a lány azóta, annyira közelről nem ismeri őt, a Beauxbaton-ban viszont hozzászokott már: a nők ritka haragtartó lények tudnak lenni, amikor a fejükbe vesznek valamit. Egyszóval nem tudja, mire számítson most a szőkeségtől, viszont bízik benne, hogy Eszter vérének minősége nyer a mérséklete felett. Annyi józanságot kinéz belőle, hogy ne akarjon jelenetet rendezni ennyi magas beosztású varázsló és boszorkány között. Egy futó, gyanakvó másodperc után viszont készséggel nyúl a felé nyújtott kézért, hogy udvariasan meghajolva kezet csókoljon. Addig is lerakja az asztalra a poharát; nem lenne valami tapintatos azzal a kezében köszönteni a lányt.
- Szintúgy örülök a viszontlátásnak. Az este pedig remek, édesanyád remek szervező.
Rendben. Nem tűnik úgy, int aki visszatérne a korábban tapasztalt habitushoz. Bár részéről csak nyugodtan, de ne a nyilvánosság előtt - a személyes ellentéteknél ezerszer fontosabb az, hogy mit látnak mások. Ez biztosan valamiféle genetikai indíttatás részükről. Eszter arcát fixírozza, de semmi olyasmit nem lát most rajta, ami miatt aggódnia kéne, így lassan, de diplomatikusan elmosolyodik ő is.
- Ez nagylelkű tőled. Megköszönöm, ha megteszed nekem ezt a szívességet, hogy bemutatsz. Addig is..
A karját nyújtja Eszter felé, hogy belekarolhasson, ahogyan azt illik, amikor társaságban közlekedik nő és férfi a rendezvény területén. Miután odaérnek, kivárja a maga sorát, nem vág a fiatalabb Neviczky szavába, s csak azután szólal meg, hogy a másik minden mondandójával végzett.
- Örvendek. Rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatunk. Franciaországból követtük a legutóbbi választásokat, hiszen minden varázsló érdeke, hogy országaink élén hozzáértő vezetők álljanak, s azt hiszem, a teljes családom nevében szólhatok, mikor azt mondom, hogy a politikai programjuk remekre szabott.
Utánanézett a jelenlegi varázslópolitikai állásnak az országban, mielőtt ide jött, csak hogy tudja, melyik oldalon kényelmes most éppen helyezkedni, s ahhoz mérten adja elő a mondandóját, ami ugyan kényelmes protokollszöveg, de egyben nagy hiba lenne, ha nem hangoznék el ilyen formában. Fontosak ezek a formális körök, fontosabbak, mint azok gondolnák, akik ezeken kívül mozognak. Ha idősebb lenne, beleférne az is, hogy udvarias kritikát fogalmazzon meg, ezzel még tovább éreztetve tájékozottságát, de az ő korában ez még sértésnek tűnne a szájából.
Nem tart sokáig a társalgás, de minden gördülékenyen megy, mondhatni jól, abból ítélve, hogy nem fordulnak el tőlük, hanem az idősebb varázslók bevonják őket a beszélgetésbe. Ezt annak számlájára is írja, hogy Eszter is résztvevője a társalgásnak - naiv ötlet lenne feltételezni, hogy a pozitív fogadtatás tőle teljesen független. Rövid búcsúzás után viszont a két férfi visszatérne korábbi témájukhoz, így ők kénytelenek leszakadni tőlük.
- Ezt vehetem úgy, hogy már nem vagy mérges a legutóbbi miatt? - Amit még mindig nem ért, hogy mi volt, de nem érzi szükségesnek feszegetni. Jó ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Napok óta időzik Londonban, már beszélt a helyi érdekeltségeikkel is, Helenával és Stevennel, de nem jutottak még előrébb az ügyben. Lassan elkezd szorulni hurok mindenki torka körül, az információhiány pedig nem megengedett a munkaköri leírásukban. Helena több, mint ideges volt – egy egész váza bánta a kesernyés dühkitörését. Sajnos Mihael sem tudott neki érdemben felelni a legegyszerűbb feltehető kérdésre: Miért nem jutunk egyről a kettőre? Talán azért, mert rossz helyen keresgélnek, és a nyomás egyre csak fokozódik mindenki vállán. Még fiatalok, nincs meg bennük a tapasztaltabbakra leginkább jellemző nyugodtság, a vészes helyzetek higgadt kezelésének készsége. Továbbá az is nehezíti a keresgélésüket, hogy nem mindegy, hogyan, mikor, és mit kérdeznek, valamint kitől? Tilos többet sejtetniük akár a kelleténél.
Csalódottan és némileg dühösen távozott két munkatársa lakásáról, ahol a rögtönzött kupaktanácsot tartották, csak hogy aztán előkotorja a telefonját, s betárcsázza egyikét az utolsó mentsvárainak. Jelenleg ez a lány kulcsfontosságú is lehet az ügyükben. Megegyeztek Roxyval, hogy több szálon indulnak el, és mindig összeadogatják az új információmorzsákat, de a fene sem gondolta, hogy ennyire komplikált és nehéz menetük lesz. Ráadásul ebben a városban baromira nem lenne kedve összefutni a helyi főnökkel, és a túlméretezett, orosz gorillájával, meg azzal a zsoldos latin némberrel. Nem, olyan társaság, akiket jó messze kerül, hacsak nem hivatalból küldenék őt hozzájuk.
Kicsöng. Tisztán hallja, hogy a vonal túlvégén felveszik, és beleszól a régről ismert, kellemes női hang. Ugyan Sharlotte nem láthatja, hiszen fizikailag nincsenek egymás mellett, de már az puszta dallama is csal egy mosolyt az arcára. Ha régi barátságokról van szó, nos Lotti ugyanolyan megtisztelő helyen áll a ranglistán, mint David vagy Nina. Az elsők között, akiknek legtöbbször örül. Röviden tárgyalnak, csak pár szó az egész, egyeztetés, hol találkozzanak nemsokára, aztán leteszik a készülékeket.
Negyed óra múlva megáll a pub előtt, szemrevételezi a cégért, miközben hagyja végigfolyni magában gondolatai egy kis hányadát, s kinyitva az ajtót belép a helyiségbe. Nincs túl sok ember, nem egy utolsó lebuj a hely, éppen megfelelőek a körülmények és az időpont is. Körbe kell járassa a tekintetét, hogy megtalálja Lottit, de rögtön utána sietős léptekkel lavírozik át az asztalok és székek sűrűjén.
- Hiányoztál. – Egyszerű, mindent kifejező szó, felér egy köszönéssel, és a nő arcára adott futó puszi is ékesen bizonyítja, hogy nem kellenek közéjük a körítések és formalitások. Csak a szimpla szavak. Helyet foglal Lottival szemben, és végre-valahára kiereszt magából egy nagyobb lélegzetvételű szusszanást.
- Mondd, hogy jó híreid vannak. – A hangjában rezonál némi esdeklésszerű él, de nem túl sok, csak épp annyi, hogy jelezze, a viccekre ma nincs kiképezve, kizárólag a jó vagy rossz hírekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Be kell vallani, hogy jelen helyzetében szerencséje, hogy a telefonja rezgő üzemmódban áll használatra készen, ha szükséges. Nem akar ő beavatkozni abba, ami körülötte eldugottan, vagy sokkal nyilvánosabban a sötét utcákon történik, de a telefoncsörgéssel biztosan magára vont volna egy-két nem kívánt tekintetet.
Egyébként sem tudja hirtelen, hogy ilyenkor ki keresheti, amíg előszedi zsebéből mobilját is azon gondolkozik, vajon ki keresheti ilyenkor. A hívó személye már egy kicsit sem lepi meg, szinte várta. Az igazat megvallva a régi ismerős hangját hallva is rögtön jobb kedvre derül, pár szó után pedig kinyomja a beszélgetést, és a készülékkel együtt az eddig még görcsösen szorongatott borítékot is összehajtja, majd zsebébe csúsztatja.
Még biztosabban tart eredetileg kitűzött célja felé. Vagy három perc séta választja el a helytől, a megbeszélt időpont előtt sokkal érkezik, de ez nem okoz problémát. A pult mögött dolgozó kicsi kori barátnőjével rögtön kiszúrják egymást, de egy-egy határozott vigyorgós integetésen kívül másképpen nem üdvözlik egymást, legalábbis egyelőre. Egy belső, viszonylag távoli asztalt választ, lehetőség van bőven, mert nincsenek sokan, nála azonban ez már bevett szokás, akárhova is tér be, valamiért mindig távol a bejárattól foglal helyet.
Gondolataiból Mihael közeledő alakja ébreszti fel az asztalok között, és persze fel is áll, mire a fiú odaér. A köszönést talán másképpen oldják meg, mint mások, és kicsit meglepi, de a puszit viszonozza is.
- Nos, te is nekem - válaszol miközben ül le, ezután a másik is helyet foglal vele szemben. Az első mondatból, ami a srác száját elhagyja nem kevés dolgot kihall, ezért elsőként egy sokat sejtető félmosoly keretében hátradől.
- Na és ha véletlen nem lennének? - azért érdekli, hogy Misi saját bevallása szerint mi lenne a reakciója, ha most nem szolgálhatna neki semmi jóval. Persze kérdése egyértelmű válasz afelől, hogy nem kell emiatt aggódnia, és tudja, hogy poénosra sem kellene vennie a figurát. Nem is veszi, de amit tudni szeretne, azt tudni szeretné. Ezt a kérdést pedig nem is olyan nehéz megválaszolni, mint azt, amit ő kapott korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke