Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy Gareth a tenyerére nézett, majd elhajította az immár nem égő csikket, megrökönyödtem egy pillanatra. Pár pillanatig még figyeltem, s csak egy bizonyos párbeszédmennyiség után láttam, hogy egyáltalán nem fordít figyelmet a sebre.
– Nem fájt? – kérdeztem halkan, meglepve. Azért az nem mindennapi, hogy valaki nem érzi meg, hogy elolt egy égő cigarettát a kezén. Nekem még nem volt benne részem, de nem is kívántam, mert hallottam már, milyen fájdalmas; Gareth azonban még csak meg se nyalogatta a sebét, vagy ilyenek, mint ahogy az átlagemberek csinálják.
Furcsa volt, hogy Gareth nem automatikusan engem hibáztatott. Bár az étkezdés beszélgetésünk alatt bizonyította kiváló logikáját, mégis az lett volna a „logikus” lépés, főleg egy eridonostól, ha rögtön a másikat kezdi hibáztatni.
Csupán bólintottam erre, nem helyeslően, inkább tudomásul vettem a dolgot. Remek. Tényleg, nagyon jó.
– Izé… ezt köszönöm. – nyökögtem. Nem beszélt neki róla, pedig gondolom ők is azok a fajta testvérek, akik mindent megosztanak egymással. Ez mindenképpen fura volt, ugyanis akárhogyan nézzük, nem várhatom el tőle, hogy soha senkinek ne mondja el a gyengeségemet, de mégis, ő megőrizte a „titkot”. S bár ennek kifejezetten látható ára volt, mégis megtette, amivel ha nem is kivívta a tiszteletemet, de mindenképpen elismerést váltott ki belőlem.
A kezembe temettem az arcom egy pillanatra, majd ujjaimmal összekócolva a saját hajamat néztem vissza Garethre. A kakaóm már elfogyott, a bögrét az asztalra tettem. Hova mehetnénk?
– Betörők. Értem. – vajon a gyógynövények és a bájitalok ennyire értékes dolgok? Mindegy, ez igazság szerint irreleváns volt abban a helyzetben.
Feldúlt volt; felvetett egy lehetőséget, de ugyanabban a mondatban el is vetette. Hangja is ingerült volt kissé, úgyhogy inkább csak bólintottam a Kinses mondatára (mellesleg ki a fene az a Kins?), és hagytam. Ha az nem jó, hát nem jó.
– Faház! – csillant fel a szemem. – Jó ötlet. Nincs is túl messze a hoppanálási határtól, és vannak babzsákok. Aztán, ha más nem, majd reggel visszajövünk…
Semmi kedvem sem lett volna visszajönni, főleg így. Jared kifejezetten nem kedvel engem, legalábbis a viselkedése alapján azt hiszem megalapozott lehetett ez a gyanúm. Sóhajtottam. Pedig most igyekeztem. Úgy látszik, tök felesleges. Rendben, ezentúl hagyom a fenébe a jó modort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tehát ezért törte szét majdnem a múltkor a kézfejemet. Egy bólintással jeleztem, hogy értem, de nem fűztem hozzá semmit; gondolom, nem azért titkolta, mert kedve lenne róla beszélni, vagy kifejteni az okát, a „sérülés” történetét. Diszkrét volt velem, így én is az voltam vele. Semmi kínos kérdés. Ki tudja.
Bizonygatta, hogy Jared is ugyanezt tette volna, de a legkevésbé sem hittem el. Jared Nightingale egyelőre igazán gyerekesnek és forrófejűnek tűnt a számomra, Gareth teljes ellentétének. Egyáltalán nem volt szimpatikus a viselkedése, főleg, hogy kellemetlenül éreztem magam miatta; bűntudatom volt. Utálom, mikor bűntudatom van.
– Ha te mondod… – hagytam inkább rá. Tényleg, nem fogok ezen vitatkozni vele. Nem ismerem Jaredet, nyilván, de egyelőre nem voltam képes elhinni ezt a dolgot. Jared semmiképpen sem tűnt diszkrétnek.
Nehéz kérdés volt, hogy Gareth mennyit áruljon el Jarednek. Ezek után minimális szinten sem szerettem volna, ha megosztja vele a dolgot, de nyilván erre nem volt lehetőségem, hiszen akkor elmérgesedett volna a konfliktus, és mindhárman, sőt, mind az öten rosszul jöttünk volna ki belőle. Sóhajtottam, s gyorsan átgondoltam a dolgot.
– Amennyit jónak látsz. Azért a sírós részt mellőzd, ha teheted, kérlek. – préseltem ki magamból. Nem akartam, hogy ez a srác bármit is megtudjon rólam, viszont Gareth egyértelműen nem hagyhatta őt magyarázat nélkül. Kínos.
Annak ellenére, hogy azt hiszem, épp eleget megtudtam Jaredről a mai nap folyamán, mégis vonattal akartak minket visszaküldeni az iskolába, hogy legyen időnk ismerkedni. Fantasztikus egy út lesz. Majd csendben ülök, és akkor sem szólalok meg, ha kérdeznek. Nagyon jó lesz, minden porcikám előre repesett. Nem.
– Nagyon király. Remek. – közöltem szarkasztikusan, s bár haragom nem Garethre irányult, mégis vele közöltem ezt így. – Bocs. Nem ellened szól.
Rögtön közelebb is léptem hozzá, s kicsit sután bár, de belé kapaszkodtam. A semmibe kerültünk, nekem pedig felkavarodott a gyomrom, ahogy földet értünk. Bár nem volt szokásom káromkodni, mégis egy halk kicsúszott, ahogy a gyomromra szorítottam a kezem. Mindig is gyűlöltem hoppanálni.
– Egy pillanat. – nyögtem, és a térdemre támasztottam a kezem. Nem terveztem hányni, mégis pihennem kellett legalább két percet, mire már nem voltam olyan sápadt, és legyűrtem az öklendezési kényszert. – Mehetünk…
A szellő kellemesen hűvös volt, s ezerszer jobb hőmérsékletet biztosított, mint Budapest forró utcái. Fellélegeztem, s ezek után tüdőmmel faltam a friss levegőt. Ez mindig is sokkal szimpatikusabb volt, mint a nagyvárosi lét; hegyek, tiszta levegő, szél, erdők. Sokkal jobb.
Felpillantottam az égre, s szemeimmel megkerestem a Nagy Göncölt, utána pedig a kicsit. Bemértem a távolságot, s megtaláltam az esthajnalcsillagot, azok alapján pedig északot.
– Arra. – mutattam, bár valószínűleg Gareth is pontosan tudta, merre kell menni, de nekem csak így ment a tájékozódás ilyen sötétben. Észak felé kell mennünk, vagyis egy kicsit inkább észak-nyugat felé, azt pedig könnyű a csillagok alapján.
Bár beleléptem egy-két szúrósabb ágba, nem panaszkodtam; az idő elment a sétálással, a lélegzéssel, a csillagok nézegetésével. Sokkal jobban éreztem magam itt, az éjszaka közepén Garethtel, mint egy jó meleg ágyban, de Jared társaságában.
– Ha jól látom, az lesz az. – böktem a faház vélt irányába jó tizenöt percnyi sétálás után. Néha eddig is elvonultam ide, amikor nem nagyon volt ínyemre a szobámban lenni, de senki sem tudott róla, hogy ez igencsak kedvelt helyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hálásnak kellett volna lennie azért, hogy az idegei kötélből vannak - de ahogy itt ült, ebben az auroroktól nyüzsgő hotelben, a szomszéd szobában Anglia egyik legjobb ex-kémvadászával, a másik ágyon egy jóval idősebb, Rellonos lánnyal és a kezét nézve egyfajta tompasággal figyelte, hogy bármekkora is a kavargás a lelkében, nem rezdül, egyetlen ujja sem remeg. Egy feltűnő mozdulatot nem tehetett, egy felesleges varázslatot nem idézhetett, mégis úgy ült a reggeli kávéja mellett, mintha csak egy kávéház teraszán sütkérezne, pirítóst majszolva és a vaj mennyisége lenne a legnagyobb aggodalma. Őszintén szólva, már maga sem tudta, mit árul ez el a jelleméről. Egy biztos, erre az útra is éppolyan gondosan készült fel, mintha az életük múlna rajta, ennél többet nem tehetett. Nagy levegőt vett, aztán felhörpintette az itala maradékát és a mosogatóba téve a bögrét, nyújtózott egyet, mély-mély levegőt véve és lassan kifújva. Utána felrángatta a cipőjét és magára kanyarította a kabátját - ki tudja, hova mennek - és szütyőjével felszerelkezve elindult lefelé. A biztonság kedvéért magánál tartott néhány egyszerű, gyanútlan bájitalt, a pálcáját, a kísérletekhez használt szemüvegét és az iránytűjét. Ez utóbbinál sokáig vacillált, felírja-e a Magnusnak leadott listára, aztán a repdeszka bárki által hozzáférhető szabadalmára gondolva egy sóhajjal felírta és csak a neveket változtatta meg, biztos ami biztos alapon. Ha megvizsgálja, nem talál majd mást, mint néhány helyet, meg Sherlock manccsal díszített nevét, de az öccsének vagy Agathanak többé nyoma sincs a forgólapon, ezzel pedig egy kicsivel nagyobb biztonságban tudhatta őket.
A lift helyett a lépcsőket választotta, volt annyi ideje, hogy ne kelljen loholnia s míg a fokokat szedte, szép, egyenletes iramban, kitisztította az elméjét - veszélyes gondolatokat amúgy sem hagyott benne szabadon kószálni, nem bízott sem Sárában, sem a szálló többi lakójában, nem bízhatta a véletlenre a dolgokat, de rendben kellett szednie magát az illúziómágiához. Ez a mágiaág nem fér össze a ziláltsággal, már volt alkalma megtapasztalni, milyen könnyen széthullanak a képek, ha nem összpontosít megfelelően az alkotásukkor, mennyi különféle torzulást okozhat egy-egy becsúszó gondolat. Ezen a szinten már nagyjából túljutott, de tudta, hogy a vizuális illúziók a legkönnyebbek és minden további szinten az alapoknál megtanultakat kell majd használnia, amíg az egész nem megy könnyedén, olajozottan, szinte ösztönösen - ez pedig még nagyon messze volt.
Mire a földszintre ért, készen állt - befordult az előtérbe és felpillantva a várakozó Magnus tekintetével találkozott a sajátja. Nyugodtan sétált oda hozzá, legrosszabb esetben is pontosan érkezett, semmiképp sem késve. A tanár végigmérte - egyszerű, leginkább sportosnak nevezhető mugli öltözetben jött, hidegebb-melegebb időjárásra egyaránt felkészülve. Eleget járt futni, hogy ebben kényelmesen érezze magát és a célnak is megfelelt.*
- 'Reggelt.-*Tisztelgett a maga sajátos stílusában, instrukciókra vagy indulásra várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A takaróba bújva sokáig gondolkodtam, végigvettem minden apró részletet, ami aznap történt; Jared viselkedését, Márk és Agatha derűlátását, Gareth diszkrécióját, hogy kakaót csinált nekem, mindent. Azon elmélkedtem, hogy kéne hozzáállnom ehhez az egész dologhoz, hogy „új család”, meg minden. Fogalmam sem volt. Örülnöm kéne? Gondolom, egy normális ember ezt tenné, bár az erkélyre kizáró mostohatestvér nem épp biztató. Vagy félnem? Semlegesen hozzáállnom? Szerettem volna tisztán látni a dolgokat, de nem ment, valahogy nem bírtam logikus és objektív látásmódot felvenni. Féltem, azt hiszem, és elegem volt.
Mire rájöttem, hogy meg kéne próbálnom aludni, már hajnali kettő lett. Lehunytam a szemem. Aztán ez nem ment, pozíciót váltottam. Elaludtam pár percre, de felriadtam. Aztán az egész éjszaka zajlott; többször keltem fel bagolyhuhogásra, egy-egy szellőre, vagy arra, hogy leestem a fekhelyemről, szóval nem aludtam túl jól. Már akár reggel hét felé is járhatott az idő, mire sikerült úgy lehunynom a szemem, hogy éreztem; most végre tudok majd pihenni pár órát.
Két pillanat múlva egyszer csak egy súlyos kart éreztem magamra puffanni. Szemeim kipattantak, s éreztem, ahogy a kar tulajdonosa – Gareth – magához húz, és nyűgösen felszólít, hogy csináljak kávét. Két pillanatig köpni-nyelni nem tudtam, szívem vágtázni kezdett a rendkívül kínos helyzettől, hogy éppen egy srác karol át a faházban hajnali hét-fél nyolc környékén. Ez vajon normális? Mármint, úgy komolyan. Sejtettem, hogy nem nagyon van tudatában annak, hol is van, vagy kik vannak körülötte, de… azért… én nem szoktam meg ilyesmit. Krákogtam, hogy meg tudjak szólalni.
– Te Gareth… – kezdtem rekedten – A faházban nincs kávé…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az, ahogy Gareth kinézett, definiálhatatlanul vicces volt. Rá nézvén vigyorogni kezdtem, önkéntelenül is, mert annyira… cuki volt. Komolyan. Erre én sem tudtam volna mást mondani. Még sosem láttam ilyennek őt, és furcsa volt, hogy van egy oldala, aki olyan, mint egy álmos öt éves kisfiú.
– What a suprise! – közöltem angolul, hátha jobban megérti. – Itt Szépvölgyi Richárd, emlékszel?
Ekkora ásítást se láttam egy ideje; Gareth később a pálcája után kutatott, hogy aztán némileg durcásan jelentsen ki három szót. Ennek hatására elnevettem magam. Gareth Nightingale, a kávét követelő kisgyerek.
– Hozok a kastélyból, jó? – kérdeztem még mindig vigyorogva. – Csak várj meg itt, jó?
Kikászálódtam az ágyból (sejtettem, hogy egy séta jót fog tenni, ugyanis én is elég pocsék formában voltam), s azzal próbáltam magam motiválni, hogy nem csak Garethnek, hanem nekem is lesz kávém, ami kifejezetten pozitív indítása lenne a napnak, még akkor is, ha tudom, hogy a többi része elég pocsék lesz.
Egy sóhaj kíséretében indultam meg a kijárat felé, azonban észrevettem, hogy Gareth gyakorlatilag látás nélkül tapogatózik valami után, ami vélhetően egyáltalán nem található meg a faházban. A hercegi palástként szolgáló takaró szintén röhögésre késztetett, de igyekeztem visszafogni magam.
– Gareth, feküdj vissza és lustulj egyet, a kávé is jobban fog esni az ágyban. – kértem, egyrészt, mert féltem, hogy képes lenne kiesni a faházból a valamit keresve, másrészt meg nem tűnt túl szimpatikusnak, hogy visszaértemkor egy idegronccsal kerüljek szembe a valami hiánya miatt.
Én pedig elindultam, s mindenféle titkos utakat igénybe véve elég hamar visszaértem a faházba (annak ellenére, hogy én is úgy vonszoltam magam föl-le, mint egy hulla), immár két adag kávéval a kezemben. Tejet és cukrot külön hoztam, gondoltam, majd ő ízesíti.
Amint felértem, leraktam a cuccokat a földre, Gareth puffjától tisztes távolságban (hogy még véletlen se borítsa ki a saját bögréjét).
– Itt van, válassz bögrét. – közöltem vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ricsillag?! Nem nagyon tudtam mire vélni, hogy az álmos Gareth „herceg” nekiáll Ricsillagként becézni, így hát inkább semmit sem szóltam. Furcsa érzés volt, hogy becéznek. Főleg így, korán reggel, szinte semmi alvás után.
Második megjegyzése után – amin szintén jót derültem, de inkább hagytam – ő is belátta, hogy mindnyájunknak jobb lesz, ha szépen visszafekszik az ágyába, én pedig elmegyek neki kávéért. Ezt az utat (immár kevésbé derűsen) megjártam, s amint a kávét letettem tőle tisztes távban, hátrébb húzódtam, mintha csak valami erdei állatot etetnék. Ebbe is elég vicces volt belegondolni egyébként. Aztán takarógombócból kinyúlt egy kéz, óvatosan kutatott a bögre után, és mindenféle tej, vagy cukor nélkül húzta be az italt a saját területére, hogy aztán felülve kortyolgasson belőle.
Amint láttam, hogy most már minden rendben lesz, a saját bögrém után nyúltam, ízesítettem a löttyöt, majd úgyszintén szavak nélkül kezdtem el kortyolgatni. Bár a koffein nem hatott rögtön, hiszen egy-másfél órát kell várni hivatalosan ébredés után, hogy a koffein megfelelően hasson, de mégis nagyon jól esett most a pulzusnövelő, ugyanis ezen a reggelen én sem rendelkeztem túl magas vérnyomással (bár Garethnek szerencséje volt, ha aludtam volna, én sem tudtam volna kimozdulni az ágyból).
Miközben ittam, a fiút néztem; nagyjából tíz perc után pislogott kettőt, és mint egy éppen bekapcsoló gépezet, nyíltak ki a szemei. Üdvözlésére ismét röhögnöm kellett (bár ez inkább a fáradtság miatt lehetett).
– Jó reggelt. – hozzá akartam volna fűzni valami találó megnevezést, mondjuk hogy „herceg”, de aztán inkább hagytam, rájöttem, hogy az nem az én stílusom. – Észrevettem. Most szerencséd volt, de ha rendesen alszom este, én sem tudok kikelni az ágyból.
Az én kávémból még mindig volt, így kortyoltam egyet. Jól esett ez így reggel.
– Hánykor kell indulnunk? – tettem fel a kérdést, ugyanis eszembe jutott, hogy vonattal kell majd visszavergődnünk ide. Nagyon jó.
Kortyoltam még egyet. Nem lesz elég ez a kávé a vonatútra is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Miközben az én szeleburdi kis ex-beszerzőm csak magyaráz nagy hévvel, magának teljesen ellentmondva, addig én áthatóan fürkészem őt. Újra és újra végigmérem. Szemeimben nyoma sincs haragnak, sértettségnek vagy neheztelésnek. Pedig -valljuk be- bőven lenne rá okom. Akár azért, hogy csak úgy ott hagyott engem pár hónapja, akár azért, hogy azóta csak akkor látom, ha bajban van és támogatásra szorul. Igaz, nem kérte ő ezt tőlem, teljesen önszántamból sietek mindig hozzá. Azonban a fogadtatás gyakran hagy kívánni valót maga után. Akár csak ha a mostani viszonyokat nézzük. Hogy akkor ennek ellenére miért szemlélem őt ilyen barátságos, jóleső nyugalommal, csaknem szerelmesnek tetszőn? Mert kedvelem. Mert kedvelem úgy, ahogy van. Ilyen őrülten, ilyen helyesen, ilyen kiszámíthatatlanul. Talán pontosan ezek miatt tetszik nekem annyira.
Társalgunk még kicsit a kutyájáról a jóval fontosabb ügyek helyett, aztán csakhamar búcsúzunk egymástól. Jobban mondva Kíra bejelenti, hogy fázik és meleg helyre akar menni, aztán ezzel a lendülettel már hoppanál is. Azt hiszem, a négylábú társaságát is valahogy így hagyhatta el. Sóhajtok csak egyet, a lány hűlt helyét nézve, majd hazatérek Bogolyfalvára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tekintete a szemközti falon nyugvó órára esett, amely büszkén hirdette, hogy nem, a fiú még mindig időben van, még öt bő perc áll rendelkezésére megérkezni, mielőtt elindulnának. Nem türelmetlen, kényelmes, nem túl feszes vagy katonás, de szilárd tartással várakozik, s csak akkor néz fel vagy zökken ki ebből a csendes, szótlan állapotból, ha az itt megszálló aurorok némelyike, akik közül nem egyet ismer, üdvözli őt. Nem mondhatni, hogy túl rendszeresen járna el ide, viszont ez az egyetlen olyan gyakorlópálya, amely elég nagy ahhoz, hogy zavartalanul gyakorolhasson a diákokkal anélkül, hogy a más varázslók elől foglalják le az időpontot. Itt mindig vannak üres parcellák, amelyek kihasználatlanul maradnak; talán a normafai elhelyezkedése miatt: a minisztériumhoz közelebb eső gyakorlótermek is vannak, sőt, sokan ragaszkodnak inkább az aurorképző akadémia már megszokott termeihez, még ha ahhoz nagyobb távra kell hoppanálni/utazni.
Végre a fiú is megérkezik (meg kell jegyezni, még pont időben), az üdvözlésre pedig viszonzásképpen biccent.
- Magának is jó reggelt. A gyakorlótér bejárata mindössze néhány percnyi sétára van innen, induljunk.
Amúgy sem fog ártani, ha fizikailag is megmozgatják magukat, mielőtt a varázserejükkel tennék ugyanezt, főleg Gareth számára. Egyelőre amúgy is pusztán fel szeretné mérni, mire képes gyakorlatban a fiú, ad neki felkészülési időt. Az egyéb nehezítő tényezőket megtartja későbbre, amikor már tudja, hogy a diáktól látott teljesítmények mértékét hogyan viszonyítsa egymáshoz.
Hacsak nem szól közbe Gareth valamivel, el is indulnak - hegynek felfelé, a fogaskerekű vasút sínjeivel párhuzamos járdarészen, ahova a szálló ajtaja nyílik.

A bejárat mellett még egy olyan varázslónak is könnyű elmennie, aki tisztában van vele, hogy mi áll ott: a villanypózna és a vasút útvonalát a gyalogos részről elválasztó hevenyészett kerítés közötti füves placc illúzióval álcázott kapuként funkcionál. Abba az irányba fordul le Sándor is, intve Garethnek, hogy kövesse, ám, mielőtt átlépné a láthatatlan határvonalat, megállítja a fiút és szembefordul vele. Zsebéből egy üres kártyalapot vesz elő, melyet a diák felé nyújt.
- Fogd ezt. Enélkül nem fog beengedni a védelem.
Amint Gareth a kezébe fogja a kártyát, már érezheti a mágia apró bizsergését, ahogyan végigszalad az ujjain. A férfi sem engedi el a lapot, s amíg mindketten a két oldalán tartják a varázstárgyat, egy hosszabb szünet áll be. Nem nehéz kitalálni, mit csinál Alexander - varázsol, mert Gareth ujjairól a kézfejére fut fel a bizsergés, majd az alkarjára, onnan a felkarjára.. s elérkezik egy pont, amikor önmaga körül mindenhol érezni véli az apró kisüléseket. Aztán a jelenségnek hirtelen vége szakad.
- Tedd el a lapot, kérlek. Most már mehetünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szélvédőn szaporán doboló esőn keresztül az utcai lámpák narancssárga fénye elmaszatoltan vetül az öreg Volvo utasterébe. A műanyag műszerfalon a rádobott telefon gombjának ledje pár másodpercenként villan egyet, ám a bejövő üzenet nem érdekli a gazdáját annyira, hogy előre hajoljon érte. Külső Csepelen csönd és egyfajta nyári melankólia ül, melyt lassan áztat a július végi, éjszakai eső.
A férfi megvakarja a tarkóját, röviden benn tartja a levegőt, majd szusszan egyet. Az autó plüss kárpitú ülése másfél óta múltán kezd kényelmetlenné válni, a levegő fülledtté, a társaság pedig... szörnyen, rettentően kínossá. A bezártságba fojtott szótlan várakozásnál mindössze egy rosszabb van: érezni a nő jelenlétét a jobbján, hallani a légzését és a mozdulatait, a szeme sarkából figyelni az arcának változatlan kifejezését. A jobb keze ujjai ökölbe feszülnek majd elernyednek, a balja lehullik a kormányról, ahol eddig nyugtatta, hogy a zsebében kezdjen kotorászni. Márpedig a kommandó sötétszürke egyenruháján zsebből akad egy pár.
   -  Bocs, ha zavar.
Ennyit mormog a maga rekedtes hangján, egy doboz cigarettát dob maga mellé az ülésre, pár centiméterre letekeri az ablakot, ahol így még nem esik be a monoton, hűvös eső. Kérdésre nem várva gyújt rá, két kézzel őrizve a lángot, hamarosan annak helyén pedig csak a cigaretta vége parázslik.
Már csak két óra.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már negyed órája ülnek egymás mellett, és bámulják az eléjük tolt papírt. Szintfelmérő, illetve „Általános ismeretek” típusú kérdőív… Az a baj, hogy már kifizették a beiratkozási díjat, nem táncolhatnak ki belőle pénzveszteség nélkül. Ráadásul kaptak valami diákigazolványt is, ilyen nemzetközit, amivel a mugli világban is kedvezményesen utazhatnak, és egyéb extrákra is feljogosítja őket. Ez mind szuper és jó, de…
- Roxy… Te tudod, hogy kell disznót vágni? – Ott van feketén-fehéren a lapon: „Szerinted hogy zajlik a disznóölés?”. Igaz, odaírták a felhívásba, hogy az átlagostól kicsit eltérő kurzust indítanak, de hogy ennyire? Életében nem vágott még disznót, azt sem tudja, hogyan kellene legyilkolni. Mert ezek szerint van ennek egy bizonyos technikája. De úgy tűnik, Roxyban már dúlnak az ötletek, mert lejegyzett egy-két gondolatot válaszként a kérdéshez.
- Áhh, megvan. Még nem éltél eleget Magyarországon, hogy tudd, de itt, az EU szabvány szerint a legsz*rabb zenékkel ölik meg a disznókat. A fejükre teszik a fülhallgatót, és Zámbó Jimmy-t hallgattatnak velük, míg ki nem múlnak! – Magyarázza tudálékos arccal a kérdésen doboltatva ujjait közben. Ő is meglepődött, mikor rákeresett a neten, de tényleg, ferdüljön ketté, ő valóban ezt értette: ezek fos zenére vágnak állatot. Az extra fosra!
- Nem tudom, erre gondoltak-e, de ez is belefér. Írjuk fel a többi mellé. – Akkurátusan kidugva nyelvét elkezdi leírni Roxy válasza mellé ezt a lehetőséget is. Szóval eddig van Roxy verziója, és az övé.
- Következő kérdés: „Milyen bort kínálnál a csirkehús mellé?” – Itt megáll a kezében a ceruza, az arca észrevehetően elsötétül. – Milyen bort… Ezek hülyének néznek minket? Bort? Csirkéhez? Na jó… - Bőszen lefirkálja az egyezményes helyes választ: Minél töményebb az ital, annál jobb!
- Johh… „Sorold fel az általad ismert marharészeket!”. Ez nem nehéz. – Diadalittasan elvigyorodik, büszkén kihúzza magát.- A legfontosabb… A STEAK! – Férfi. Csak a hasára gondol. Csak a húsra. Naná, hogy mást sem ismer a steak részen kívül. Ha ismer is, biztos nem tudja a nevét. Nem mutatkoznak be egymásnak a hússal evés előtt. Oh boy…
- Miért gondolják, hogy erre a kurzusra hentesek iratkoznak be elsősorban? Te vágtál már le állatot? – Oldalra pillant Roxyra azzal a tipikusan vizualizáló arccal, mint aki próbálja elképzelni, hogy festene Roxy hentesként egy vágóhídon. Bizarr kép! Inkább elhessegeti, kirázza a fejéből, és a lány elé tolja a papírt. Megunta az írást, pedig van még néhány kérdésük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nos, ki hitte volna, hogy egy korábban lejátszott póker kő-papír-olló játék győzteseként nem Mihael kerül ki? Áááh, véletlenül se unatkoztak odahaza, mikor épp nem volt jobb dolguk, mint.. nos, igen, játsszanak. Az meg ugye már csak hab a tortán, hogy Roxy sikere miatt iratkoztak be mindketten egy főzőtanfolyamra, mely kifejezetten kezdőknek szól, akik még tán egy palacsintát se tudnának megforgatni a serpenyőben. Ehhez képest már 15 perce masszírozzák a szintfelmérő papírt, melyen nem egy szót kell megkérdeznie az újdonsült feleségnek, ugyanis például lövése sincs arról, hogy mégis mi az a "marharészeket". Valami helyi tájszólás.. A szöszi kezében a toll, tehát a kezdés rajta áll.
- Aha, hogyne. Profi vagyok a disznókat illetően. -
 Hogyan kell disznót ölni.. Rémlik még neki, amikor anno az apja mesélte, hogy az ősidőkben dárdával kergették a malacokat a bozótosban, de azóta már a huszonegyedik századba léptünk, ez már elavult módszernek számít. Nos, gondolkozzunk logikusan. Mivel lehet eltenni egy állatot láb alól anélkül, hogy hangzavarral járna? Le lehetne fújni rovarirtóval, de vélhetően akkor egy doboz vagy flakon vagy spray vagy mi az isten nyavalyája nem lenne elég. Hát akkor.. bele kell csavarni egy szőnyegbe - persze miután spárgával bekötöztük a száját - és egy baseball ütővel a farkára csapni, attól meg sokkot kap, vagy halálra rémül.. Áh! Megvan! El kell gázosítani! A belga lányunk arcán szétterül egy őszinte mosoly, Mihaelre sandít, majd hatalmas büszkén áthúzza az összes felajánlott lehetőséget (mert ugye a papíron A-B-C-D válaszlehetőségek voltak adottak, illetve S=saját verzió), és macskakaparással odafirkantja: először be kell zárni egy légmentes helyre (hol van ilyen?), aztán ne kíméljük: butánt rá, vagy esetleg mustárgáz? Ukrajnából 50%-os kedvezménnyel be tudják szerezni, s még ezt is odaírta. Az eddig mereven maga elé meredő és gondolkodó Mihael most megszólal, mire a lány az Ukrajna szó végét elmaszatolja az összerezzenéstől. Csodálkozva hallgatja végig résnyire szűkült szemekkel a másik elméletét Zámbó Jimmyvel kapcsolatban, noha halvány lila magasröptű gondolata sincs azt illetően, hogy mégis ki ez az énekes/együttes/tánckar/kamarakórus, ami ilyen névre hallgat, hogy Jimmy. Azért kíváncsi lenne, hogy mégis milyen stílust képviselhet, ha már a puszta felhangzása malacot képes ölni. Hagyja, hogy tisztelt önkéntes főzőtanfolyam-társa elhúzza előle a papírt és lejegyezze a saját gondolatát, majd jöhet a következő kérdés.
- Még hogy borral.. -
 Dereng valami neki, hogy hát de pedig az anyja is talán vörösborral csinálta a csirkét.. várjunk, az anyja nem is tudott főzni. Akkor valami TV show-ban láthatta? Valami főzőműsorban? Mindenesetre hevesen bólogat, amikor a papírra kerül a minél töményebb, annál jobb felszólalás. Így is van! Mégis minek nézi ez a kurzus a jelentkezőket, hülyének?! Hát komolyan, felháborító. Még hogy borral a csirkét..
 Marharészletek. Marharészek. Marha. Marhák. Nem ennek van szarv a fején? Vagy tőgye van ott..? Áh, mindegy, hagyjuk ezt Mihaelre, ő bizonyára jobban konyít az efféle.. marhákhoz. Steak. Az akkor ezek szerint marha?.. Bólint egyet, amint papírra kerül ez a felettébb sokatmondó szó, mely mintha pontosan tükrözné a konyhából való felkészültségüket. Marha steak.
 Csirke? Bor? Roxy zavartalanul körbepillant a termen, de mintha csak magukat látná főni a saját levükben. Tényleg, mintha az egész terem, az összes egybegyűlt pontosan ismerné a marhavágás vagy bármilyen állat levágásának fortélyait.. akkor ez azt jelenti, hogy csak ő, vagy tán ők.. eltévesztették a szobaszámot? De hát pedig ez a 420-as szoba, vagy háromszor megnézték, nehogy eltévedjenek és a mosdókban várják a felmérést (meg a sült galambot)..
- Biztos, hogy eltévedtünk. Rossz helyre küldtek minket. Egyáltalán Magyarországon vagyunk? És biztos, hogy Pesten? Ez a papír.. mintha már a profiknak szólna, akik a komoly főzőműsorokba készülnek. Borostával meg mindennel, tudod.. -
 Na.. lássuk a következő kérdést. Miből áll a nokedli? A lány körbeforgatja a szemeit, hátradől a széken, keresztbe teszi a lábait és ezt a kérdést maximálisan odaadja Mihaelnek. Mégis mi a túró az a nokedli? Eszik vagy isszák? Neki a B válasz szimpatikus, ami szerint pudingporból, de a világért sem mondja ki a személyes véleményét.
- Még 15 perc van hátra! - dörmögi egy unott pofájú férfi a katedra mögül, mire a terem egy-egy sarkában hirtelen mozgolódás, pusmogás és neszezés hallatszik. Roxy csak felpillant Mihaelre egy amolyan "na mi van?" kifejezéssel az arcán. Igazán befejezhetné az erősebbik nem képviselője a tesztet.. elvégre bizonyára a többi delikvens is ugyanazt írta a disznóöléshez, mint ők. Propánnal elgázosítani. Zámbó Jimmyt neki. For sure.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Van kézügyessége! Szeretném ezt az apró, de annál fontosabb információt kiemelni Mihaellel kapcsolatban. Bizonyos elvégzendő teendőkhöz, vagy más jellegű aktivitásokhoz rendelkezik a szükséges kézügyességgel. A kő-papír-olló viszont úgy tűnik, Achilles-sarok kategóriás gyengesége, és a felesége mesteri módon azonnal beletrafált ebbe egy üres délutánjukon, mikor élve meg akartak főni a manzárdablakuk alatt napozva. Igazán kegyetlen ott a hőség, ha kinyitják az ablakot, és ezzel arra az időre megszüntetik a hőmérsékletet szabályzó bűbájt. Mazochisták, ennyit mondanék mindkettőre. Ráadásul Mihael papírt mutatott kő helyett, aztán követ olló helyett, végül pedig ollót papír helyett. És vesztett. Háromszor egymás után. Csúfosan. Hát itt vannak, tesztet oldanak, és első ránézésre látszik, hogy mindenük kivan már az egésszel. A kezdőkkel nem szokás nyominger teszteket töltetni, hanem be kellene mutassák nekik a serpenyőt, meg a fakanalat. Igen, igen, az ő fejében így él a kezdő főzőtanfolyam. Nem tör ő Anthony Bourdain-féle babérokra.
De, ha már itt vannak, legalább kiélvezheti a Roxanne-féle pikáns humort. Profi a disznókat illetően, hogyne. Képzeli, miféle disznókon gyakorolt eddig. Biiztos mind visított, de aligha a lány halálos technikáitól. Nem bírja visszafojtani a prüszkölős vihogásának enyhített változatát, csak tompítani képes az ökle szája elé helyezésével, mint valami jól nevelt férfi, aki a köhögését óhajtja halkabban megejteni. Véletlen sem röhögi ki a nejét, dehogy. Azaz de. Elég csak rápillantania a lapra, és a következő perceket már a pad alatt tölti, miközben az említett bútordarab heves remegésnek indul, és a röhögésének foszlányaival telik meg a terem. Mindenki meglepetten néz feléjük, mégis mi folyhat az asztaluknál; még az unott képű tanár fazon is felpillant a Story-ból (roppant érdekes lehet sokadjára is Liptai Klaudiáról olvasni, thumbsup), hogy bemérje a hangos csodálkozás okát, de aztán ugyanilyen rezignált érdektelenséggel tér vissza a pletykák jótékony világába. A többi résztvevő csak Mihael újbóli felbukkanása után fordul vissza a saját kérdőívéhez, és folytatja a töltögetést, a fent említett viszont még másodpercekig törölgeti a könnyes szemeit, hogy egyáltalán láthasson valamit az irományból. Nem csoda, hogy ezek után első ötlete a halálos Zámbó válogatás disznóölés editionje.
- Te rohadtul nem vagy normális, remélem, tudod. Elgázosítani... Úristen, ez hatalmas. - Most aztán nagyon vissza kell fogja magát, hogy ne kezdjen fuldokló röhögésbe a többi ember előtt. Sosem gondolt rá, hogy elgázosítson egy disznót (és a disznó levágása sem érdekelte a büdös életben ezidáig), de ez az ötlet öt csillagos. Minimum. A tökéletesen néma disznóölés. Ezt később még ki kell vesézze Roxyval, hogyan gondolta, mert hatalmas poén lenne rávenni valakit, hogy csinálja is meg, például Halloween-ra, de vár rájuk még két-három kérdés, úgy hogy nekigyürkőznek a további időpazarlás helyett. Bár így belegondolva, lassan az egész főzési fellángulásuk egy kalap baromságnak tűnik. Csirkéhez bort, pfff. Aztán marhadarabkákat sorolni... Miért, több is van, mint a steak? Ő ugyan meg nem enné egy tehén fejét. Se lesütve, se megfőve. Sehogy! Fúj, undorító! Akkor inkább eszik a jól elkészített csigából, amit a többi kákabélű európai annyira utál. Pedig... Hát nem tudják, mit veszítenek, maradjunk ennyiben.
Még egy kérdés, és bevégzik ezt a hülyeséget, de Roxy türelme úgy látszik, hamarabb elfogy, mint a kérdések. Ugyanígy Mihael jófejsége is exponenciális csökkenést mutat a rinya első akkordjaira.
- Nem, Ázsiában ülünk, a Mekong partján, és épp kígyót hámozunk. Szerinted? Nézz körül, le van pukkanva, két centime-et nem adnék ezért a teremért... Úgyis odaírták, hogy valami bolond tartja a kurzust. Szerintem csak nagyzolni akar. Nem tudom, mit hisz. Hogy itt ül köztünk egy Massimo Bottura? Mert akkor rossz kurzust indított - Megingatja a fejét, de közben körmöli a válaszokat is, illetve ahol karikáznak, ott karikáz, ahol saját véleményt komponáltak, azt vési le. Semmit sem hagy üresen. Feltéve, hogy az utolsó kérdés ki nem fog rajtuk... ugye?
Nokedli. Azmiazisten? Roxy úgy tolja elé azt a lapot, mintha most spanyol viaszt kellene feltalálnia hirtelenjében, pedig mindketten tudják, hogy ez nem fog bekövetkezni. Nokedli...  Dunsztja sincs róla. Kész, pont. Ránéz Roxyra, és egy vállrándításon, meg a "Gőzöm sincs" arckifejezésén túl semmi egyebet nem tud közvetíteni felé a jó öreg nonverb kommunikációval. De találékony! Nem hiába akasztotta ki az egyik vizsgáján pár éve Marótit; itt az idő, hogy bemutassa, milyen gyönyörű zsiráfot tud rajzolni. Bizony, ő megérdemelte anno a jó jegyeit az öregnél, elég csak >ránézni< erre a remekműre, amit az utolsó másodpercekig eszkábál a papíron.
- Kérem, adják előre a kérdőíveket. - Nyekergi, ha lehet, még unottabb fejhangon a tag, mint előtte. Mielőtt Mihael átadná az előttük ülőnek saját munkájukat, odatolja Roxy orra alá a remekbe kivitelezett zsiráfot, hadd csodálja meg a lány is, mert még egyszer nem fogják viszontlátni, valószínűleg. Tényleg, ha ez az utolsó alkalom, érdemes lenne lefényképezni, nem? Ilyenkor szereti gondolatban vállon veregetni magát, hogy felrúnáztatták a telefonjaikat: minden gond nélkül kapja elő az okostelefont, és egy kattintást követően már kész is az utókor számára megörökített gagyi zsiráf a gagyi kérdések alatt. Cuki- ezt a szót használják manapság a plázacicák, nem? Na EZ cuki lett!
- Jók vagyunk! Ha ezután leállnak hisztizni velünk, úgy érzem, nem lesz miért visszafognunk magunkat. - Mint aki tényleg rengeteget dolgozott, olyan nyugalommal dől hátra pihenni, lábát lógatni. Ezt a tömény értelmetlenséget kiértékelni sem lehet normálisan, és elképzelni sem tudja, mire volt ez jó a chefnek így, kezdés gyanánt, de hát nem is vergődik érte, hogy megértse. Most csak jó érzés megszabadulni a nokedlitől és a marharészektől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Előzmény
 

Egy kétes mozdulattal simít végig frissen borotvált állán, majd egy mély sóhaj kíséretében az oldalán álló, ismét felöltözött nőre pillant. A szülői lakás míves ajtaja előtt várakoznak, de a férfi egyelőre még nem kopogtatott be. Ha eddig nem is volt, hát most különösen ideges, de koránt sem azért, amit Katherine hisz. Biztos benne, hogy a vámpírt sem származása, sem fiatalsága okán nem fogják elítélni, elég csak belegondolni abba, hogy szülei között is súlyos korkülönbség húz szakadékot. Sokkal inkább tart attól, hogy az idősödő házaspár felé hogyan fordul majd? A felszíni kedvesség alatt mennyi minden halmozódhatott fel a hosszú évek ritka találkozói során, amiért lassan kezdetét veheti a törlesztés.
Konstantin az oroszlánfejű kopogtatóhoz nyúl, háromszor leüti, majd Katherine mellé lépve, átöleli derekát. Ujjai dobolnak a előbb még a lányról lefelé csúszó anyagon, s egy pillanatra felrémlik előtte a zárt ajtó mögötti órácska. Arca kipirul a hirtelen odatóduló vértől, s egy, a gondolatairól mindent eláruló pillantást küld a volt diáknak.
- Szervusztok! Fáradjatok be - tárul fel néhány perccel később az ajtó, és tűnik ki mögüle egy egykor gyönyörű, mára már megöregedett nő őszbe borult feje. Hajában már csak néhol táncol egy-egy szőke szál, szoros kontya egyébként teljesen fehér.
- Anya - hangzik Konstantin mély, rekedtes hangja, s megköszörülve torkát, maga elé tessékeli Katherine-t, és a tágas folyosóra érve, a becsukódó ajtó mögött lehajol édesanyjához, hogy átfogva karját, üdvözlő csókot adjon arcára. - Hogy vagy? Apa?
Az asszony szelíd mosollyal néz a nála jóval magasabb gyermekére, de mielőtt válaszolna neki, kék színű pillantása az életükbe lépő első nőre esik. Szája megremeg, keze nyomban szívére tapad.
- Gyuri, hagyd a bort, gyere ide - szól hátra az étkező irányába, mire egy Konstantinéra ijesztően hasonlító hang méltatlankodva visszakiált: Jóvanmá', jövökmá'. Aliz tekintete újra Katherine arcára esik, amitől lassan már a hivatalnok is kellemetlenül érzi magát. Köhint egyet, és a vámpír hátát simogató kezét annak vállára teszi. - Elnézésed kérem, csak tudod Koloskám mindig azt mondta, hogy ne is várjam, nem fog megnősülni, és én már nem mertem bíz...
- Tudjuk, anyukám, tudjuk. Hagyd bemutatkozni - jelenik meg az öregedő asszony mellett egy még öregebb férfi, aki bár valaha olyan magas lehetett, mint most fia, mostanra elvesztett jó néhány centit, ráadásul az irodai munka hatására még görnyedt is. Az öltönyviseletről azonban - mint ahogyan Aliz sem szeretett kosztümjeiről - még otthon sem mond le.
- Khm... anya, apa - torkában dobogó szívvel kezd bele Konstantin. A rendhagyó bemutatás szokatlanul jó érzéssel tölti el. Míg beszél, szája szegletébe költözik egy jól látható, boldog mosoly. - Ő itt Katherine, a menyasszonyom. Katherine, édesanyám Aliz és édesapám György.
Az idős férfi hol a vámpírra, hol fiára pillant, egyelőre szavak nélkül méregeti a lakásába lépő párt. Az asszony viszont le sem veszi tekintetét leendő menyéről, szemébe lassan könnyek gyűlnek. Az anyai szív.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Judit szerint az egyik legostobább ötletem volt, hogy ott hagytam a sulit. Talán igaza van. De tudom, hogy a múltam miatt, és amiatt, ami vagyok, akkor sem lenne több esélyem elhelyezkedni, ha széttanultam volna az agyam, és iskolalesőként végzek. Abban is igaza van, hogy meg sem próbáltam. Amennyit lógtam, csoda, hogy nem ők rúgtak ki, hanem én jöttem el.
Persze, ha nem derül ki, hogy vérfarkas vagyok, még mindig ott lennék. Azt hiszem szereztem néhány barátot, ott volt Gwen... A múltidő nem véletlen. Nem hiszem, hogy bármelyikük is szívesen maradna a közelemben a továbbiakban. Tudom, hogy Gwen megértő, de szerintem sokszor túlságosan is a szíve után megy az esze helyett. Ha alaposabban átgondoljuk, egyértelmű, hogy semmi keresnivalója egy ilyen alak mellett, mint én.
Aki nem átallotta meglopni a saját szüleit. Na, mondjuk szerintem ez az én tulajdonom is, de hát, na, a nővérem tutira tolvajnak bélyegezne, ha tudna róla. Vastag, bőrkötéses, rúnázott könyv. Fémes csatokkal, díszekkel telerakva. A lapjai vékonyak, átlátszóak szinte, betűi vérvörösek, és csak remélem, hogy nem azzal van írva, amire gondolok. Egyértelműen sokat ér, én pedig pont ezért nyúltam le, mikor utoljára abban a házban volt, lassan már több, mint két éve. Azt gondoltam, hogy jól fog még jönni a rosszabb napokon. Igazam lett. Most például nagyon is hasznosnak tűnik, amikor a minisztérium küldöttjét várom, hogy eladhassam neki. Ebből a könyvből egy ideig megélek, főleg így, hogy Judit megengedi, hogy nála hédereljek. Nagyon rendes nő, szerintem a nővéremnek képzeli magát. Sosem fogom tudni visszafizetni mindazt, amit tőle kaptam és kapok. De talán majd egyszer meghálálhatom valahogy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egy átlagos munkanap, amikor az átlagostól eltérően terepre küldik ki a gyakornokot Szalamantonba. Úgy sasszézott be reggel a Minisztériumba, hogy majd a kávéja után nekiesik a mai napi fordításnak (ígéretes, de nehezen fordítható rúnaszerű írásokat kaptak kézhez Törökországból tegnapelőtt), de mielőtt felcsaphatta volna az érzékeny lapokat, a főnöke berendelte magához és előadta a módosított napi tervet: menjen el Szalamantonba, és gyűjtse be az alábbi könyvet (itt elé tolta a kötet címét egy papírdarabkán), majd hozza vissza a Minisztériumba, hogy katalogizálhassák. Elképzelni nem tudja, miért vesz meg a minisztérium egy könyvet csak azért, hogy katalógusba vegye, azaz... halvány sejtései akadnak: olyan értékes műről van szó, hogy meg akarják őrizni, vagy annyira veszélyes. Esetleg mindkettő, vagy éppen teljesen más indok húzódik mögötte. Akárhogyan is, az egyik munkatársával tartott társas hoppanálásra (ő maga még nem rendelkezik hoppanálási engedéllyel), s míg a másik öt perce betért a helyi patikába bumszalagbőrt venni (Karolinának furcsa beidegződése innen vásárolni, mert "a szalamantoni, az minőség!" ), ő most kanyarodik be a cukrászda előtti placcra, és nemsokára a leírásnak megfelelő egyént is kiszúrja napszemüvege mögül. Ebben a rekkenő hőségben egyebet, mint a rajta hullámzó, türkizkék ruhát, nem bír elviselni. A haja is szoros kontyban ül a feje tetején minél kevesebb bőrt érintve, hogy kerülje a felesleges fűtést.
Az egyetlen indok, amiért megáll Krisztián előtt, az a kiszúrt, bőrkötéses rúnázott könyv- ennél feltűnőbb és nyilvánvalóbb bizonyítékot nem is kaphatna arról, hogy jó helyen jár.
- Jó napot! Kolf Krisztián, ha nem tévedek... ? - Pillanatnyi habozást enged a hangjába, hátha valaki mást küldött az említett maga helyett. Kellemetlen volna összecserélni a személyeket, inkább biztosra megy. Bár amennyiben megerősítést nyer a gyanúja, és megengedik, hogy leüljön (éés rendel magának egy teát), szinte azonnal eloszlatja magatartásából a felesleges kétségeket.
- Nos... Ha nem haragszik... Ehm, tegeződhetnénk esetleg? - Formalitások, formalitások, de hát most először küldik ki beszerzésre. Normális, hogy először ne érezze magáénak a helyzetet és vívódjon, bukdácsoljon.
- Szóval... láthatnám közelebbről a kötetet? - Rá aztán mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy lopná a napot, és köntörfalazna. Az a dolga, hogy ellenőrizze a kötet hitelességét, minőségét, és megegyezzen az árban Krisztiánnal, így hát el kell kezdeni a dolog legelején: az ellenőrzéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mikor a minisztériumból jött levél egy emberüket jelölte meg átvevőként, nem gondoltam, hogy ismerem őt. Nem nagyon vannak kapcsolataim... nos, hát sehol, de a minisztériumban pláne nincsenek. De ahogy közeledik felém a kékeszöld ruhás lány, tudom, hogy már láttam valahol. Mire odaér hozzám, már azt is tudom, hol: az iskolában.
Nem sok embert jegyeztem meg, de a tanárok rokonai általában hatalommal rendelkeznek, és még a javítóban ragadt rám, hogy kiderítsem, kik azok akikkel valamiért nem érdemes kikezdeni, vagy éppen az útjukat keresztezni. Ez a lány a listámon volt. Na, nem azért, mert annyira ijesztő lett volna, de sem a rellonos pasijával, sem a tetramágus nevelőapjával nem szándékoztam közelebbről is megismerkedni, mert esetleg véletlenül meglöktem a lányt.
- Nem téved...sz, és, ha én sem, akkor téged... önt Katie Runa Blackwoodnak hívják.
Na, kinek rossz a memóriája? Persze, ha nem gondoltam volna még régebben létfontosságú infónak ezt, meg sem tanultam volna. Kicsit mindig későn jut eszembe, hogy talán nem kéne rögtön letegeznem, de hát egy volt iskolatársam, nem olyan természetes a magázás számomra.
- Persze - bólintok megkönnyebbülten a tegezés ötletére, majd kérésére átadom a könyvet. Remélem, hogy jó kis summát kaphatok érte, de azért nem is akarok nagyon mohónak tűnni. Szükségem van a pénzre, de azért nem is kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt egy órában körülbelül tizenötször fogta össze a haját a csuklóján hordott kissé viseltes hajgumival, s ugyanennyiszer is szedte szét azt unalmában. Az idő egy éti csiga lassúságával vánszorgott előre, mindenféle különösebb történés nélkül. Utálja. A megfigyelés az egyetlen olyan dolog a munkájában, amit ki nem állhat. Egész este ülni egy autóban, pattanásig feszült idegekkel nézni ki annak mocsokkal és vízcseppekkel fedett szélvédőjén, várva a hatalmas áttörésre, ami sosem fog eljönni.
Egykedvűen, konokul bámult ki az ablakon. Agyát már rég hatalmába kerítette az a szörnyű zsibbadás, a fáradtság és az unalom keveréke, ami meggátolta abban, hogy a kínzó gondolatok és emlékképek hada megrohamozza. Egy-egy pillanatra zökkent csak ki ebből a furcsa, alfa-közeli állapotból Dwayne mocorgásának köszönhetően.
 - Hm?
Fel sem fogta igazán a férfi mondandóját. Fejét automatikusan a hang irányába fordította, de csak bambán nézett maga elé. Szinte biztos volt benne, hogy ha történne az este folyamán valami, a tíz percre duzzadt reakcióideje miatt holtan gurítanák be az ispotály azon bizarr részlegére, ahol azokat a cetliket akasztgatják a pórul járt delikvensek legnagyobb lábujjára.
Hülyén pislogott még párat, aztán fejét kissé megrázva próbált megszabadulni az agyát ellepő tejfehér ködtől.
 - Bocs, nem vagyok csúcsformában - tekintete a férfi szájából kilógó parázsló cigire kúszott - Én is kapok egyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mégis az iskolában maradt, de, csak mert Kath nem engedte hazamenni. Talán jobb is így, otthon sokat kérdezősködnek, és most nem erre van szüksége. A napokban senkihez nem szólt, az órákra sem járt be, a barátai nem tudják, mi van vele. Sem Alízzal, sem Elenával, de még Linával sem társalog. Két ember van, akinek olykor-olykor válaszol, és az nem mást, mint aki ott volt abban a pillanatban is, illetve Shay. Ha Gwen a faluban jár, betér az unokatestvéréhez, de igazából ott is csak van. Általában akkor lép le, ha Kon megérkezik. Nem akarja őket zavarni és remélhetőleg nem is teszi.
Sokat gondolkozott azon, hogy hol lehet a fiú, mit csinálhat, egyáltalán jól van-e. Nem gondolkozott mivel járhat a farkasság, nem érdekli ez a dolog, most felemészti a szomorúság. Egyik délután, Kathnek valami sürgős dolga akadt, így Gwen nem tudott lemenni hozzá, a többiekkel meg nem akart találkozni. Folyton azt kérdezgetik mi történt, mondjon vagy csináljon valamit, de a szőke nem reagál. Ha mégis megszólalna, csak annyit mondhatna, hogy hagyják békén. Talán Alíz nem értené meg, megint összevesznének, és nem békülnének ki. Erre most főleg nincs szüksége a lánynak, a mostani dolgok is túlságosan fájnak neki. Viszont az a délután mást, mint az előbbiek, mert most nem az erdőbe indul, hanem az egyik fogadóba. Van nála pár sarló, ez talán elég is lesz az útra, bár, ha nem akkor gyorsan felszalad és hoz még pár ezüst tallért. De pont elég a fogadósnak és megmutatja a helyet, ahova mennie kell. Itt még nem utazott hop-porral, de eddig nem is akarta kipróbálni. Utálja ezt a közlekedési módot, viszont seprűvel mégsem mehet, az túl feltűnő. Kimondja a helyet, ahova utazni szeretne, majd pillanatokkal később ott is lesz. Most jobban bírta az utat, általában után kell pár másodperc, míg elmúlik a szédülés, de most arra sincs ideje. Elindul a nő háza felé, akinél eddig Krisz lakott. Egyszer már járt itt, onnan tudja, merre van a ház. Kicsit sietősebbre veszi a lépteket. Tíz perces séta után ott is van Judit házánál, bekopog de, válasz nem érkezik.
- A francba - arra nem gondolt, hogy nincsenek itthon, csak jött a feje után, aminek ez a végkimenetele. Na, mindegy! Eddig eljött már nem megy vissza.
A várakozás neki egy örökkévalóságnak tűnik, pedig a nő háromnegyed óra múlva megérkezik.
- Jó napot! Bemehetnék? - kérdezi. Nem biztos, hogy a nő megengedi, de ha mégis, akkor követi majd a házba és megvárja a fiút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Judit napjának nagy részét általában a javítóban tölti a problémásabbnál problémásabb kölykökkel. Szereti ezt a munkát. Ő ott a gyógyító, és egyben a pszichológus is. Szereti meghallgatni őket, kicsalogatni a gyerekeket a maguk építette falaik mögül. A javító legtöbb lakója kedveli a nőt, amolyan pótanyjukká fogadták. De nem sokan vannak, akik a börtön után is meglátogatják még. Nem sokan, de azért akadnak.
Krisz három napja tűnt fel a küszöbén, nem mondott semmit, de Judit értette. Azóta a fiú nála lakik. A nő segített neki munkát találni, és bár próbálta rábeszélni Krisztiánt, hogy menjen vissza, és fejezze be az iskolát, tudta, hogy felesleges minden szó. Ismeri a srácot, tudja, hogy ha ő eldönt valamit, azon többé nem változtat.
Judit most éppen hazafelé tart a munka utáni bevásárlásból. Kezeit lehúzzák a nehéz szatyrok, ő mégis gyalog jött végig a mágusfalu utcáin. Ha csak teheti sétál mindenhova, ritkán hoppanál. Éppen a pálcáját kezdené keresni, amikor meglátja a lányt az ajtó előtt.
Korábban már járt nála, így tudja, ki ő. Krisz megkérte, hogy tagadja le őt, de Judit sosem szeretett hazudni. De problémát sem akar okozni a fiúnak. Tanácstalanul megtorpan, aztán sóhajtva mégis folytatja útját az ajtó felé.
- Szia! Ha segítesz becipekedni, akkor persze - mosolyog a lányra, majd átadja az egyik szatyrot, elmondja a zárnyitó bűbájt, és kinyitja az ajtót. Miután beengedi maga előtt a lányt, maga is átlépi a küszöböt.
- A konyhában tedd le, kérlek! - mondja, majd gyorsan körülnéz árulkodó nyomok után. Sehol egy ledobott zokni, egy póló vagy éppen egy alsónadrág - még szerencse, hogy Krisz a rendesebbik fiúk közé tartozik. Megnyugodva követi a lányt, majd kivesz az egyik konyhaszekrényből két poharat.
- Kérsz valamit inni? Minek köszönhetem a látogatásod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kezd unatkozni mikor, meglátja a nőt. Soha nem tudta elfoglalni magát, amíg másokra várt, mindig kell valamit csinálnia. Ha van nála valami, ami lefoglalja, talán kibírja valahogy ezt az időt, de most csak egy pálca van nála, azzal meg nem kezdhet el szórakozni az utcán. Ezért maradt az egy helyben álldogálás. A nő lassan érkezik szatyrokkal a kezében. A szőke kérés nélkül is felajánlaná a segítségét, végül is Ő jött ide, ez a minimum. A felé nyújtott zacskót elveszi, majd várakozik, amíg a nő kinyitja az ajtót.
-Köszönöm! - válaszolja Gwen, utána pedig a konyhába indul. A nő, akkor is kedves volt vele, amikor először járt itt, és ahogy a lány gondolta, ez nem változott. Megérti a fiút, miért szeretne itt lenni.
- Segítsek kipakolni? - fordul a nőhöz, hátha szüksége less még segítő kezekre. Inkább vízzel kínálja a szőkét, amit Ő el is fogad. A saját hülyesége miatt nem hozott magával semmiféle itókát. Bár az utóbbi időben kezd leszokni az energiaitalokról, de a napi két-három üveg megmaradt. És a melegben bármennyire is nem szeretne, vagy nem szomjas inni kell, különben fájni fog a feje. Ezeket az alkalmakat, pedig szeretné minél többször elkerülni.
- Én Krisztiánt keresem - válaszol halkan, de nem tudja miért halkította le a hangját. Judit biztos tudni fogja hol a fiú, hiszen Krisz sokat mesélt róla, és a kapcsolatuk is nagyon jó. Ha mégsem tudná, akkor Gwennek nincs, ötlete hol kereshetné. A családjához nem ment vissza, ebbe szinte száz százalékig biztos, máshova meg nem nagyon mehetett. Vagy van még egy hely, ahol a fiút elszállásolják, csak erről a lány nem tud? Elkezd kutatni az agyában, hátha Krisz említett neki valamit, de nem jut eszébe semmi.
- Nem tudja, hol van? - nem szeretné húzni az idejét, ha még sincs itt, akkor elmegy és máshogy próbál a nyomára akadni. Nem lehet olyan nehéz. Talán segítséget is kérhetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Köszönöm, nem kell, azt majd Kr... én megcsinálom - mosolyog ártatlanul, mintha nem is épp az előbb szólta volna el magát majdnem. Reménykedik benne, hogy inkább torokköszörülésnek hallotta a lány, és nem egy névkezdeménynek.
- Oh, szóval Kriszt - néz fel a plafonra, mintha gondolkodna. - Sajnálom, mostanában nem láttam - rázza meg a fejét, majd hátradől a konyhapultnak, kezeit összefonva maga előtt. Gyűlöl hazudni, úgyhogy, ha a fiú hazaér, biztosan fenéken billenti ezért.
Kissé zavarta végigsimít rövid haján, majd sajnálkozón a lányra néz:
- Fogalmam sincs. Vannak barátai, még a javítóból, talán valamelyiküknél húzza meg magát - von vállat, majd lassan elköszönne, és kifelé terelgetné Gwent, amikor hallja, hogy valaki lenyomja a kilincset, nyikordul az ajtó. ~Krisz!~ Mielőtt bármit mondhatna vagy tehetne felhangzik az ismerős morgós hangszín:
- Megjöttem!
Hangjába fáradtság vegyül, és amikor belép a konyhába döbbenete mellett is tisztán látszik az arcán a kialvatlanság. Judit neheztelőn pillant végig rajta, végül mégsem mond semmit. A fiú ruhája piszkos, testtartása, ha csak árnyalatnyit is, de görnyedt. A nő inkább elhagyja a konyhát, hogy a fiúra bízza a problémát, amit a lány jelenthet.
Krisz először nem szól semmit, majd fásultan elmosolyodik, és megvakarja az arcát.
- Úgy látszik, nem sikerült elég jól elrejtőznöm - sóhajt, majd kérdőn a lányra tekint. Sejti, miért jött, de egyszerűen fogalma sincs, mit mondjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A helyzet az, hogy a szőke lányunk, kinek haja pontosan úgy áll, mint valami olcsó pénzért elfuserált mágikus szerrel leöntött bozont, halálosan komolyan gondolta az elgázosítást. Padtársa illedelmesen bevonul az asztal alá, amit egészen addig szó és reakció nélkül tűr, ameddig a faasztal el nem kezd rázkódni, a rajta lévő tollal és papírral együtt. Úgy 10 másodpercig még képes volt pókerarccal ülni, ám mikor az előtte két sorral vesztegelő huszonéves kopasz ficsúr hátrafordult pisszegő mozdulattal, akinek a képe pontosan, mint egy koffeintúladagolásban szenvedő bulldogé, úgy a lányunkból is felszakadt a röhögőgörcs, s pillanatokon belül Mihael mellé mászott az asztal alá. Mint két elvetemült, vigyorgóból szabadult egyén, akik valóban eltévesztették az útirányt. Roxyból még a könny is előbukkant volna, már ha képes lenne a sírás bármilyen formáját elkövetni, de mivel ez nem az ő kenyere, ezért csak visszafogottan röhécselt, karjait a tarkójára támasztva. Legalább egy percbe telt összeszedniük magukat, már csak mivel közben maga elé képzelt egy jól meghízott, rózsaszín malacot, akit lekötöznek, füleire illesztenek egy külön malacoknak specializált fülhallgatót, majd Jimmyt tolnak neki, akárki is az a fazon. Valahogy úgy képzeli el, mint egy tökön rúgott focistát, aki kipréseli magából a kétvonalas D-t. Kétség nélkül halálos fegyverről van szó. Ehhez képest a csirkéhez illő tömény szesz helyett beírt bor, valamint a marharészletek csak valami silány poénnak tűnt.
 Miközben Mihael csöppent sem gúnyosan válaszolt a lányunk ironikus kérdésére, körbeforgatta a szemeit - Missimo..massimo.. - igen, ő tökéletesen képben van azzal, hogy miről beszél a másik és mégis miféle vegyszerekkel dolgozik az a Massimi..maxi.. az az akárkicsoda. A többi kérdést többnyire jól legyűrték (hála a mellette ülő nyelvtudásának), az utolsónál viszont elszakadt a cérna. Úgy tolta az erősebbik nem képviselőjének orra elé a papírt, mintha magát a tüzes kemencét érte volna.. oppá, rossz példa. Akkor mintha valami poshadt, sőt, rohadt almákkal teli zacskóba nyúlt volna. Nokedli. Ó, hogy az a Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bújtatott rézhasú, nagyfejű, szultán udvarát megjárt, csőszkunyhóban elrejtett, pikkelypáncélt hordó, fafogú, rézfűrésszel megsebzett, bronztérdű, repedtsarkú, büdös szájú, ritka fogú, csempeszobában felnevelt, mocskos, tetves, rabló Mari néni! Már készült volna pakolni a hölgyemény, hogy neki itt volt elege, soha többé nem akar nyerni semmilyen unaloműző játékban Mihaellel szemben, mikor felfigyelt férje rajzolásnak tűnő mozdulataira. Igyekezett úgy tenni, mint akit aztán hidegen hagy társának rajzolási tehetsége, azonban az ez iránti kíváncsisága győzedelmeskedett, a végeredmény pedig magáért beszélt: fehér bőrű lányunk arca pirossá gyűlt, s még a levegő is beszorult a tüdejébe a nevetéstől. Hátradőlt a széken, amin aztán le is csúszott, de félreértés ne essék: tetszett neki az a zsiráf. Meg is mondja majd a másiknak, mihelyst újfent visszanyeri az önuralmát, addig is kicsit sem udvariatlan módon ahelyett, hogy a mögötte ülő emberek papírját elvette volna a stócot neki nyújtó lánytól, inkább odatette a sajátjukat a halmaz tetejére, aztán visszafordult.
- Rosszabb volt, mint egy nehéz napos meló. - Mihael vállára dőlt, és addig fel nem állt innen, amíg a mogorva, pletykákra éhes felügyelőjük fel nem szólította őket (vagy legalábbis az oroszlánhajút) arra, hogy legyen(ek) szíves(ek), és hagyja(ák) el a termet. Akkor, de csakis ekkor, hátára penderítette a fura baglyos hátizsákját, mint aki most megy fesztiválozni, aztán kifelé menet felvette a sarokba állított nagybőgő tokját s a benne lévő tartalmat ezzel együtt, bár az némileg hiányos volt, ugyanis egy részét ma el kellett vinni szervizbe.
- Sör? - intézi a másikhoz a kérdést, mikor már a folyosón haladtak a felettébb muglis lift irányába. Gyorsan még megkérdezte Mihaelt, hogy nem volna-e szíve átküldeni az ő telefonjára is a képet, s a válaszra várva bekapcsolta még a bluethoot funkciót is. Furák ezek a muglik. Marhaszeletkék meg hokedli. Vagy mokedli. Vagy amit akarnak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Krisz

Az idősebbeknek mindig segít, ha megkérik. Viszont a kutakodás nem a kedvenc dolgait erősítik, ezért kérdezi meg, hogy a kipakolásban is segítsen-e, vagy az hagyja. A választ követően egyet hátralép, elfogadja az italt és várja a választ a kérdésre. Azonban nem úgy alakul a dolog, ahogy szeretné, Judit sem tud semmit a fiúról. Erre nem számított a lány. Most valami mást kell, kitaláljon, hogy megkeresse, de semmi ötlete sincs. Egy sóhaj kíséretében köszönne el, de nyílik az ajtó és belép a keresett személy. Nem haragszik a pszichológusra, talán a rokonaiért és a barátaiért Ő is füllentene egy kicsit. Shayért már megtette, mikor a lány koncerten volt, de az apukája kereste. Nem hitte, hogy a lányért valaha is tenni fog valamit, ami jónak számít, vagy fordítva, de egy jó ideje, kijönnek és nincs vitte. Ez nem csak nekik, de az otthoniaknak is jó. Judit helyzetét is megérti, ha Krisz kérte meg. Illetve azért sem neheztelhet, mert egyáltalán a nő beengedte. Elküldhette volna az ajtóban a szőkét, ahogy az embereket általában teszik, ha egy személy valaki mást keres. Elhajtják, és ezzel elintézettnek tekintik a dolgokat. Miközben kimegy, a konyhából a lány végignéz a srácon. Látszik rajta a fáradtság és, hogy nem aludt olyan sokat. Eddig a lány nem tudta elképzelni, hogy képesek Z emberek, több mint hat órán keresztül az ágyban lenni. Majdnem a fél életüket ott töltik, mikor mást is csinálhatnának. Pl.: bajt keverhetnek. De biztos megvan az okuk rá, nem kérdezte őket. Most viszont csak rá kell nézni a másikra, akiről virít, hogy mennyire fáradt. A gondolkodásból a fiú hangja kelti fel. A lány egy picit elmosolyodik, aztán válaszol.
- Vagy csak ismerlek - nem tudja melyik az igaz, de most nem ez a lényeg. Ő jött ide, mégsem tud mást mondani, pedig lenne mit. A hangját, mintha elvitte volna a cica, csak figyeli a másikat. Ha még percekig nem szólalnak meg, akkor a szőkének kell kezdeményezni, ami nehéz dolog lesz. Nem találta ki, hogy mit mondjon, csak jött. Az sem volt biztos, hogy a fiú itt lesz. Felkészületlenül nehéz lesz mondania bármit is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nemrég kezdtem melózni, és bár sejtettem, hogy nem egyszerű az élet, ha az embernek nagyrészt el kell tartania saját magát, de nem is gondoltam volna, hogy pár nap után ennyire lestrapáltnak fogom érezni magam. Bár szereztem már gyakorlatot önfenntartásból, elvégre zsebpénzt a szüleimtől már régen nem kapok, azért az mégsem ugyanilyen volt. Ha Judit nem fogadott volna be...
Persze, ha az ember három különböző helyen dolgozik, hogy ne csak a rezsibe és az egyéb felmerülő dolgokba tudjon beszállni, de még félre is tudjon tenni, akkor ne csodálkozzon, ha nem olyan üdítően friss a közérzete.
Mondjuk, én nem is csodálkozom. Az sokkal jobban meglep, hogy Judit konyhájában Gwent találom. Persze gondolhattam volna, hogy megkeres, de hát még ott az iskola, azt gondoltam, erre a találkozásra majd később kerül sor. Legalább hónapokkal, de ha közben sikerült volna albérletet szereznem, akkor akár évekkel később.
Nem mintha nem hiányzott volna a lány, de az a búcsúm ott és akkor véglegesnek tűnt, ezért úgy érzem most nincs már mit mondanom.
- Valóban ismersz - bólintok, hogy tápláljam még kicsit a beszélgetés parazsát, mielőtt elküldöm Gwent. Mert hát mit kezdhetnénk egymással? Hogyan lehetne ezt még folytatni?
- Miért jöttél? - sóhajtom, és elsétálok a konyhapultig, hogy a nehéz bútor kettőnk között legyen. Az talán megakadályoz benne, hogy hozzálépjek és magamhoz öleljem exbarátnőm.