36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 138 139 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 16:32 | Link


Az első mondatra kicsit „nem mondod” fejjel pislogott, aztán csak sóhajtott egyet, egyfajta mentális legyintésként Ricsi bűntudatára.*
- Ő reagálta túl, csak a bájos Eridonos örökség részeként jelenleg nem tudok ezzel mit kezdeni, előbb le kell higgadnia.-*Jared messze ritkábban vesztette el a hidegvérét, mint ő, sokkal kevésbé ingadozott a hangulata vagy ragadták el az érzelmei, de ha egyszer elkapták az indulatok, akkor Merlin irgalmazzon mindenkinek, aki épp a közelében tartózkodik. Leállítani nem lehetett, amíg ki nem tombolta magát, most viszont esélyesen hosszas, tüntető sértődésre is számíthatott, főleg, ha nem sikerül valahogy feloldani a féltékenységét.*
- Nem beszéltem neki a bájitalról, mert nagyon magánjellegűnek éreztem az egészet akkor is, ha nem emlékszem sokra. Könyörgöm, egy vacsoráról meg három csillagképről tudnék számot adni.-*Emelte az égre a tekintetét, mert mostanra abban sem volt biztos, hogy elkerülhette volna a történteket annyival, ha az öccse tud Madagaszkárról, vagy esetleg csak olaj lett volna a tűzre. Sebby esélyesen nem tudatosította, hogy ha nem jelentene rájuk fenyegetést minden idegen, sokkal barátságosabb és nyitottabb lett volna mindenkivel, mert vele ellentétben igényelte a társaságot és nem érezte jól magát egyedül, a szobájába zárkózva. Ez nem azt jelentette, hogy kevésbé ragaszkodott volna a testvéréhez, de természete része volt, akár a rajztehetség vagy a maximalizmus.*
- Betörőellenes védőbűbájok. Elég nagy lakás, Agatha itt tartja a készletei egy részét is, úgyhogy levédette.-*Az igazság ennél egy kicsit több okot sorolt volna fel, de így is logikusan elfogadható indokkal látta el – ez volt az egyik oka, amiért a nő azt szorgalmazta, hogy a fiúké legyen a lakás, ha ők összeköltöznek Márkkal. Többen is voltak, de főleg a nagyobb biztonság kedvéért.*
- Kins talán nem ölne meg, ha beállítanék hozzá, de semmi kedvem Bogolyfalván grasszálni az éjszaka közepén, így.-*Gesztikulált alsónadrágos-atlétás szerelésére, plusz ez megint némi magyarázkodást jelentett volna. A kastély viszont messze van a birtok határától, ahova már lehet hoppanálni, nem lenne élvezet mezítláb gyalogolni és még a prefektusokkal is fogócskázni utána, úgy, hogy még a detektor sincs nála (az is bent hevert az asztalon a szütyőben). Gondolkodás közben a pálcájával játszott, sorra véve az épp elérhető helyeket.*
- Csak az erdei faház jut eszembe. Esetleg a vadőr egyik karámja.-*Közölte végül lehetőségeiknek lehangolóan rövid listáját.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 16:36 | Link



Ahogy Gareth a tenyerére nézett, majd elhajította az immár nem égő csikket, megrökönyödtem egy pillanatra. Pár pillanatig még figyeltem, s csak egy bizonyos párbeszédmennyiség után láttam, hogy egyáltalán nem fordít figyelmet a sebre.
– Nem fájt? – kérdeztem halkan, meglepve. Azért az nem mindennapi, hogy valaki nem érzi meg, hogy elolt egy égő cigarettát a kezén. Nekem még nem volt benne részem, de nem is kívántam, mert hallottam már, milyen fájdalmas; Gareth azonban még csak meg se nyalogatta a sebét, vagy ilyenek, mint ahogy az átlagemberek csinálják.
Furcsa volt, hogy Gareth nem automatikusan engem hibáztatott. Bár az étkezdés beszélgetésünk alatt bizonyította kiváló logikáját, mégis az lett volna a „logikus” lépés, főleg egy eridonostól, ha rögtön a másikat kezdi hibáztatni.
Csupán bólintottam erre, nem helyeslően, inkább tudomásul vettem a dolgot. Remek. Tényleg, nagyon jó.
– Izé… ezt köszönöm. – nyökögtem. Nem beszélt neki róla, pedig gondolom ők is azok a fajta testvérek, akik mindent megosztanak egymással. Ez mindenképpen fura volt, ugyanis akárhogyan nézzük, nem várhatom el tőle, hogy soha senkinek ne mondja el a gyengeségemet, de mégis, ő megőrizte a „titkot”. S bár ennek kifejezetten látható ára volt, mégis megtette, amivel ha nem is kivívta a tiszteletemet, de mindenképpen elismerést váltott ki belőlem.
A kezembe temettem az arcom egy pillanatra, majd ujjaimmal összekócolva a saját hajamat néztem vissza Garethre. A kakaóm már elfogyott, a bögrét az asztalra tettem. Hova mehetnénk?
– Betörők. Értem. – vajon a gyógynövények és a bájitalok ennyire értékes dolgok? Mindegy, ez igazság szerint irreleváns volt abban a helyzetben.
Feldúlt volt; felvetett egy lehetőséget, de ugyanabban a mondatban el is vetette. Hangja is ingerült volt kissé, úgyhogy inkább csak bólintottam a Kinses mondatára (mellesleg ki a fene az a Kins?), és hagytam. Ha az nem jó, hát nem jó.
– Faház! – csillant fel a szemem. – Jó ötlet. Nincs is túl messze a hoppanálási határtól, és vannak babzsákok. Aztán, ha más nem, majd reggel visszajövünk…
Semmi kedvem sem lett volna visszajönni, főleg így. Jared kifejezetten nem kedvel engem, legalábbis a viselkedése alapján azt hiszem megalapozott lehetett ez a gyanúm. Sóhajtottam. Pedig most igyekeztem. Úgy látszik, tök felesleges. Rendben, ezentúl hagyom a fenébe a jó modort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 16:43 | Link


Általában nem fordított figyelmet a sebeire, mert hozzászokott, hogy a felszínt begyógyítják, amint az ő megítélése szerint eleget szenvedett és nem adta meg neki azt az élvezetet, hogy könyörögjön vagy akár csak jelét adja, hogy fáj. Hozzá lehetett edződni és a hiúsága is fűtötte, gyengének végképp nem akart mutatkozni. Amióta eljöttek, mindez alig változott, de Agatha lassan belé nevelte, hogy mutassa meg a sérüléseit.
Egy pillanatra lehunyta a szemét – rajtakapták, pedig ezt a titkot eddig sikerült megőriznie, lassan két éve senki sem fogott gyanút és néha már meg is feledkezett a létezéséről.*
- Nem.-*Eddig mindössze két embernek árulta el önként, most pedig kényszerűen egy harmadiknak fogja, mert ostobaság lenne szemtől szembe hazudni.*- A jobbom nem egyszerűen ügyetlen, érzékelten. Hideg-meleg, tapintás egyáltalán, fájdalom majdnem semmi.-*A lényegre szorítkozott, egyfajta bocsánatkérő negyed mosollyal, amiért legutóbb félrevezette. Nem akart igazán erről beszélni, mert bár fokozatosan beletörődött és nem szégyellte, nem is kürtölte szét, mert akkor el kellett volna azt is mondania, hogy történt, megint hazudni, mivel az igazság érthetően számításba sem jöhetett, eltűrni a sajnálkozást és a szánalmat, a kérdéseket... Kapott a lehetőségen, hogy témát váltsanak.
- Talán nem úgy tűnik, de ő is ugyanezt tette volna a helyemben.-*Jared már nem egy ízben bizonyította neki, hogy ha nehezen és lassan is, de próbál és akar nyitni, figyel az emberekre. Szerinte nagyobb bűn érzést lopni, mint gondolatot és pont ez mozgatta őt is – nem akarta továbbadni azokat az érzéseket, amiket Ricsi felfedett előtte, még ha igen kevésre is emlékezett.
- Ha lenne ötleted, mit mondhatnék neki magyarázatképp, hálásan venném. Nem tudom, mennyit, hogyan oszthatok meg vele, hogy megértse.-*Nem akart hazudni, de azt sem tehette meg, hogy Richárd beleegyezése nélkül megoszt mindent, ami megmaradt. A fiú egyébként is túl gyanakvó és bizalmatlan volt mindenkivel szemben, nem akarta elveszíteni azt a kicsi valamit, ami jelenleg kapcsot jelentett köztük. Szerencsére a további mondataiba nem kötött bele, ha nem is fogadta el őket egy az egyben.
- Rendben, akkor faház.-*Egyezett bele, de kénytelen volt emlékeztetni a másikat egy kissé kellemetlen tényre.*- Vonattal kellene visszamennünk.-*Ez a hivatalos forgatókönyvük része volt, amit valószínűleg azért találtak ki Márkék, hogy legyen idejük az úton ismerkedni, ha már különböző házakba járnak. Ha nem jelennek meg reggel, abból úgyszint magyarázkodás lesz.
- Kapaszkodj belém!-*Intette közelebb a fiút, majd elméjében gyorsan betájolta, hova kellene érkezniük, irányt, távolságot, kettejük súlyát véve számításba, majd elegánsan beleejtette magukat a semmibe. Egy pillanattal később a birtokon álltak, térdig érő fűben és tücsökciripelésben. Jólesően megborzongott, mert itt sokkal hűvösebb volt, mint a városban, ahol napnyugta után is okádta magából a forróságot az aszfalt és a beton, de épp ezért nem is akart sokáig ácsorogni.
- Lumos!-*Motyogta, hogy tájékozódhasson – iránytű híján csak fejből navigálhatott, de szerencsére nem voltak messze céljuktól, csak mezítláb haladtak lassan.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 16:53 | Link



Tehát ezért törte szét majdnem a múltkor a kézfejemet. Egy bólintással jeleztem, hogy értem, de nem fűztem hozzá semmit; gondolom, nem azért titkolta, mert kedve lenne róla beszélni, vagy kifejteni az okát, a „sérülés” történetét. Diszkrét volt velem, így én is az voltam vele. Semmi kínos kérdés. Ki tudja.
Bizonygatta, hogy Jared is ugyanezt tette volna, de a legkevésbé sem hittem el. Jared Nightingale egyelőre igazán gyerekesnek és forrófejűnek tűnt a számomra, Gareth teljes ellentétének. Egyáltalán nem volt szimpatikus a viselkedése, főleg, hogy kellemetlenül éreztem magam miatta; bűntudatom volt. Utálom, mikor bűntudatom van.
– Ha te mondod… – hagytam inkább rá. Tényleg, nem fogok ezen vitatkozni vele. Nem ismerem Jaredet, nyilván, de egyelőre nem voltam képes elhinni ezt a dolgot. Jared semmiképpen sem tűnt diszkrétnek.
Nehéz kérdés volt, hogy Gareth mennyit áruljon el Jarednek. Ezek után minimális szinten sem szerettem volna, ha megosztja vele a dolgot, de nyilván erre nem volt lehetőségem, hiszen akkor elmérgesedett volna a konfliktus, és mindhárman, sőt, mind az öten rosszul jöttünk volna ki belőle. Sóhajtottam, s gyorsan átgondoltam a dolgot.
– Amennyit jónak látsz. Azért a sírós részt mellőzd, ha teheted, kérlek. – préseltem ki magamból. Nem akartam, hogy ez a srác bármit is megtudjon rólam, viszont Gareth egyértelműen nem hagyhatta őt magyarázat nélkül. Kínos.
Annak ellenére, hogy azt hiszem, épp eleget megtudtam Jaredről a mai nap folyamán, mégis vonattal akartak minket visszaküldeni az iskolába, hogy legyen időnk ismerkedni. Fantasztikus egy út lesz. Majd csendben ülök, és akkor sem szólalok meg, ha kérdeznek. Nagyon jó lesz, minden porcikám előre repesett. Nem.
– Nagyon király. Remek. – közöltem szarkasztikusan, s bár haragom nem Garethre irányult, mégis vele közöltem ezt így. – Bocs. Nem ellened szól.
Rögtön közelebb is léptem hozzá, s kicsit sután bár, de belé kapaszkodtam. A semmibe kerültünk, nekem pedig felkavarodott a gyomrom, ahogy földet értünk. Bár nem volt szokásom káromkodni, mégis egy halk kicsúszott, ahogy a gyomromra szorítottam a kezem. Mindig is gyűlöltem hoppanálni.
– Egy pillanat. – nyögtem, és a térdemre támasztottam a kezem. Nem terveztem hányni, mégis pihennem kellett legalább két percet, mire már nem voltam olyan sápadt, és legyűrtem az öklendezési kényszert. – Mehetünk…
A szellő kellemesen hűvös volt, s ezerszer jobb hőmérsékletet biztosított, mint Budapest forró utcái. Fellélegeztem, s ezek után tüdőmmel faltam a friss levegőt. Ez mindig is sokkal szimpatikusabb volt, mint a nagyvárosi lét; hegyek, tiszta levegő, szél, erdők. Sokkal jobb.
Felpillantottam az égre, s szemeimmel megkerestem a Nagy Göncölt, utána pedig a kicsit. Bemértem a távolságot, s megtaláltam az esthajnalcsillagot, azok alapján pedig északot.
– Arra. – mutattam, bár valószínűleg Gareth is pontosan tudta, merre kell menni, de nekem csak így ment a tájékozódás ilyen sötétben. Észak felé kell mennünk, vagyis egy kicsit inkább észak-nyugat felé, azt pedig könnyű a csillagok alapján.
Bár beleléptem egy-két szúrósabb ágba, nem panaszkodtam; az idő elment a sétálással, a lélegzéssel, a csillagok nézegetésével. Sokkal jobban éreztem magam itt, az éjszaka közepén Garethtel, mint egy jó meleg ágyban, de Jared társaságában.
– Ha jól látom, az lesz az. – böktem a faház vélt irányába jó tizenöt percnyi sétálás után. Néha eddig is elvonultam ide, amikor nem nagyon volt ínyemre a szobámban lenni, de senki sem tudott róla, hogy ez igencsak kedvelt helyem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 16:57 | Link



Ricsi nem kérdezett és ő hálás volt érte. Apróság, de néha az ilyen apróságok számítanak  igazán. Bár azért annak is örült volna, ha nem ilyen teljesen nyilvánvalóan elutasító, de azért látszólag beleegyező választ kap. Némán megcsóválta a fejét – beszélhet ő, most minden falra hányt borsó, pedig most találkoznak először, de mindkét önjelölt viselkedéselemző máris komplex, tévedhetetlen képet alkotott a másikról. Micsoda képtelen helyzet, megtoldva még ezzel az...erkélyjelenettel.*
- Vicces, hogy mindkettőtök rém gyerekesnek tartja a másikat.-*Jegyezte meg végül, különösebb bántó él nélkül, leginkább magának beszélve. Egyszerűen... mindketten meg vannak győződve róla, hogy mennyivel érettebbek a másiknál és milyen felnőtt módjára viselkednek, közben pedig itt áll, a jobbján egy üres kakaós csuporral és némi cinizmussal, a balján meg valakivel, aki nem is olyan rég még kávéval akarta lefizetni, hogy visszajöjjön az Eridonos szobájukba, mert hogy is fogalmazott? Sherlock hiányolja őt?
- Köszönöm. Nem fogok a szükségesnél többet elmondani.-*Biztosította, érezve, hogy egyáltalán nem lehet könnyé és kellemes beleegyezni abba, hogy egy harmadik személynek meséljenek erről. Több szót viszont nem pazarolt az egészre, az előbbi megszólalása már így is felesleges volt, ami pedig a vonatot illeti, ráér holnap foglalkozni vele, mert most semmit sem fog megoldani, már ha egyáltalán képes lesz ilyesmire. Inkább a hoppanálásra koncentrált, mert ha valami, hát egy amputoportálás hiányzott most egy legkevésbé az este megkoronázásaképp.
Landolás után kicsit megingott – a sima járólap után a durva talaj minden volt, csak nem kellemes, de legalább épen és pontosan érkeztek a kívánt helyre.*
– Van időnk...-*Felelte, a legközelebbi fának támaszkodva, mert bár sosem volt ennyire rosszul, azért megélt már hasonlót és igazán nem siettek sehova, ráadásul csak az erdő szélénél jártak, így a bestiák sem jelenthettek túlzott fenyegetést. Ami őt illette, álmos nem volt, de szép lassan elpárolgott minden indulat belőle, csak a fáradtságot hagyva maguk mögött. Akárhonnan nézte, hacsak nem történik csoda, hosszú távú viszálykodásra számíthat, amiben bájosan ő kerül két tűz közé – mennyire ironikus, hogy bár úgy érezte, mindkettejüket meg tudná győzni előbb-utóbb, nem lesz rá módja. A legszomorúbb az egészben, hogy míg ő mindkettejükben látta a főbb hibákat és azt, ami megkapóvá tette őket, nem mutathatta meg nekik, mert úgy fújtak egymásra, mint macska a tükörképére.
Ricsi útmutatása és az emlékei alapján már könnyen megtalálták a házikót – útközben és odafenn sem beszéltek már igazán, valahogy túl hosszúra nyúlt a nap és a kedve sem volt az igazi. Kutakodás közben még talált két megviselt, de viszonylag tiszta takarót, amit elosztott, majd összegömbölyödött az egyik babzsákon, pálcáját keze ügyében tartva.

Az egyetlen dolog, amivel nem számolt, a saját átkainak egyike volt, ami rögtön ébredés után lecsapott rá – még ki sem nyitotta a szemét, már érezte a szokásos ragacsos, undok ködöt, ami úgy telepedett minden gondolatára, mint egy lethifold, elszívva az életerejét és csalogatva vissza álomföldre. A babzsákot valamennyire tudatosította, de azt hitte, az Eridonban aludtak el Jareddel a közös kis társalgóban, ami megesett már néhányszor, az pedig halványan rémlett, hogy ha tegnap szombat volt, akkor ma vasárnap van és talán munkája sincs. Lustán, összegyógyult szemhéjjal tapogatózott körbe, rém álmosan ölelve magához a közelében fekvő öccsét.*
- Csináááálj nekeeeem kááávééééét...-*A hangja egészen elkenődött, nyüssz-gyanús és vízszintes hangfekvésű volt, mint ilyenkor rendesen – a hangulata jobbára nyűgös és harapós között ingadozott, most ez előbbi mutatkozott meg.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 22:34 | Link


[illúziómágia-gyakorlat. állítólag.]


Hálásnak kellett volna lennie azért, hogy az idegei kötélből vannak - de ahogy itt ült, ebben az auroroktól nyüzsgő hotelben, a szomszéd szobában Anglia egyik legjobb ex-kémvadászával, a másik ágyon egy jóval idősebb, Rellonos lánnyal és a kezét nézve egyfajta tompasággal figyelte, hogy bármekkora is a kavargás a lelkében, nem rezdül, egyetlen ujja sem remeg. Egy feltűnő mozdulatot nem tehetett, egy felesleges varázslatot nem idézhetett, mégis úgy ült a reggeli kávéja mellett, mintha csak egy kávéház teraszán sütkérezne, pirítóst majszolva és a vaj mennyisége lenne a legnagyobb aggodalma. Őszintén szólva, már maga sem tudta, mit árul ez el a jelleméről. Egy biztos, erre az útra is éppolyan gondosan készült fel, mintha az életük múlna rajta, ennél többet nem tehetett. Nagy levegőt vett, aztán felhörpintette az itala maradékát és a mosogatóba téve a bögrét, nyújtózott egyet, mély-mély levegőt véve és lassan kifújva. Utána felrángatta a cipőjét és magára kanyarította a kabátját - ki tudja, hova mennek - és szütyőjével felszerelkezve elindult lefelé. A biztonság kedvéért magánál tartott néhány egyszerű, gyanútlan bájitalt, a pálcáját, a kísérletekhez használt szemüvegét és az iránytűjét. Ez utóbbinál sokáig vacillált, felírja-e a Magnusnak leadott listára, aztán a repdeszka bárki által hozzáférhető szabadalmára gondolva egy sóhajjal felírta és csak a neveket változtatta meg, biztos ami biztos alapon. Ha megvizsgálja, nem talál majd mást, mint néhány helyet, meg Sherlock manccsal díszített nevét, de az öccsének vagy Agathanak többé nyoma sincs a forgólapon, ezzel pedig egy kicsivel nagyobb biztonságban tudhatta őket.
A lift helyett a lépcsőket választotta, volt annyi ideje, hogy ne kelljen loholnia s míg a fokokat szedte, szép, egyenletes iramban, kitisztította az elméjét - veszélyes gondolatokat amúgy sem hagyott benne szabadon kószálni, nem bízott sem Sárában, sem a szálló többi lakójában, nem bízhatta a véletlenre a dolgokat, de rendben kellett szednie magát az illúziómágiához. Ez a mágiaág nem fér össze a ziláltsággal, már volt alkalma megtapasztalni, milyen könnyen széthullanak a képek, ha nem összpontosít megfelelően az alkotásukkor, mennyi különféle torzulást okozhat egy-egy becsúszó gondolat. Ezen a szinten már nagyjából túljutott, de tudta, hogy a vizuális illúziók a legkönnyebbek és minden további szinten az alapoknál megtanultakat kell majd használnia, amíg az egész nem megy könnyedén, olajozottan, szinte ösztönösen - ez pedig még nagyon messze volt.
Mire a földszintre ért, készen állt - befordult az előtérbe és felpillantva a várakozó Magnus tekintetével találkozott a sajátja. Nyugodtan sétált oda hozzá, legrosszabb esetben is pontosan érkezett, semmiképp sem késve. A tanár végigmérte - egyszerű, leginkább sportosnak nevezhető mugli öltözetben jött, hidegebb-melegebb időjárásra egyaránt felkészülve. Eleget járt futni, hogy ebben kényelmesen érezze magát és a célnak is megfelelt.*
- 'Reggelt.-*Tisztelgett a maga sajátos stílusában, instrukciókra vagy indulásra várva.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 10:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 23:08 | Link



A takaróba bújva sokáig gondolkodtam, végigvettem minden apró részletet, ami aznap történt; Jared viselkedését, Márk és Agatha derűlátását, Gareth diszkrécióját, hogy kakaót csinált nekem, mindent. Azon elmélkedtem, hogy kéne hozzáállnom ehhez az egész dologhoz, hogy „új család”, meg minden. Fogalmam sem volt. Örülnöm kéne? Gondolom, egy normális ember ezt tenné, bár az erkélyre kizáró mostohatestvér nem épp biztató. Vagy félnem? Semlegesen hozzáállnom? Szerettem volna tisztán látni a dolgokat, de nem ment, valahogy nem bírtam logikus és objektív látásmódot felvenni. Féltem, azt hiszem, és elegem volt.
Mire rájöttem, hogy meg kéne próbálnom aludni, már hajnali kettő lett. Lehunytam a szemem. Aztán ez nem ment, pozíciót váltottam. Elaludtam pár percre, de felriadtam. Aztán az egész éjszaka zajlott; többször keltem fel bagolyhuhogásra, egy-egy szellőre, vagy arra, hogy leestem a fekhelyemről, szóval nem aludtam túl jól. Már akár reggel hét felé is járhatott az idő, mire sikerült úgy lehunynom a szemem, hogy éreztem; most végre tudok majd pihenni pár órát.
Két pillanat múlva egyszer csak egy súlyos kart éreztem magamra puffanni. Szemeim kipattantak, s éreztem, ahogy a kar tulajdonosa – Gareth – magához húz, és nyűgösen felszólít, hogy csináljak kávét. Két pillanatig köpni-nyelni nem tudtam, szívem vágtázni kezdett a rendkívül kínos helyzettől, hogy éppen egy srác karol át a faházban hajnali hét-fél nyolc környékén. Ez vajon normális? Mármint, úgy komolyan. Sejtettem, hogy nem nagyon van tudatában annak, hol is van, vagy kik vannak körülötte, de… azért… én nem szoktam meg ilyesmit. Krákogtam, hogy meg tudjak szólalni.
– Te Gareth… – kezdtem rekedten – A faházban nincs kávé…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 23:14 | Link


A válasz, amit kapott, cseppet sem volt ínyére. Egy, nem Sebby hangja volt a valaminek, amit megölelgetett, így inkább el is engedte, de kettő, a hang olyasmit közölt vele, ami mélységesen felháborította, főleg ilyenkor, hajnalok hajnalán. Felült, a mozdulat azonban édeskevés volt hozzá, hogy fel is ébredjen, mindössze fájdalmasan evidenssé tette szánalmas állapotát. Össze-vissza meredező, hatvanhatszor elaludt haj, csíkszemek, gyűrött ruha és egy álmos ötéves arca – ezekkel szembesülhetett Ricsi, ha felnézett, míg Gareth még ültében is kicsit imbolyogva próbálta feldolgozni a hallottakat. Milyen faház? És mi az, hogy NINCS KÁVÉ?! Képtelenség. Kávénak lennie kell. Ez élet-halál kérdése.*
- Te nem Jared vagy.-*Állapította meg egy kivételes lángelme éleslátásával (mivel a sajátja még nem funkcionált), majd akkorát ásított, hogy belereccsent az állkapcsa. Pálcája után kotorászott, sok-sok évnyi megszokásnak és némi előrelátásnak köszönhetően meg is találva, de korántsem nyújtott bizalomgerjesztő látványt a varázseszközzel.*
- Kávé. Koffein. Kell.-*Próbálta leegyszerűsíteni mondanivalóját, mert míg öccsének nem kellett magyaráznia, ez a valaki – furcsán ismerős, kicsit kaparós hangjával – nem értette meg elsőre. Úgy volt vele, hogy ha még sokáig kell magyaráznia, akkor maga keresi fel a konyhát, pedig minden elgémberedett porcikája tiltakozott az ellen, hogy most ilyen messzire induljon. Ő most a fürdőbe vágyott. Zuhanyra. Kellemes, langyos zuhanyra, tiszta, frissen vasalt ingre meg egy fésűre, hogy kellő módon jelenhessen meg mások előtt. Amennyiben Ricsi beleegyezik, hogy szállítja neki az áhított nedűt, úgy egy roppant nagyvonalú (és a szándékozottnál mélyebb) helyeslő bólintással bocsátja útjára, míg ő elindul megkeresni a fürdőt. Biztosan tudja, hogy a szobából kilépve jobbkézt van, úgyhogy összefogja magán a takarót, hercegi palástként húzva maga után, és nekivág a faháznak. Az első falon csak ablakot talál, ajtót meg kilincset nem. Türelmesen áttámolyog a következő falhoz, szorgosan keresve tovább, csodával határos módon nem esve hasra semmiben – de ismerjük el, előbb-utóbb be fog következni a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 23:19 | Link



Az, ahogy Gareth kinézett, definiálhatatlanul vicces volt. Rá nézvén vigyorogni kezdtem, önkéntelenül is, mert annyira… cuki volt. Komolyan. Erre én sem tudtam volna mást mondani. Még sosem láttam ilyennek őt, és furcsa volt, hogy van egy oldala, aki olyan, mint egy álmos öt éves kisfiú.
– What a suprise! – közöltem angolul, hátha jobban megérti. – Itt Szépvölgyi Richárd, emlékszel?
Ekkora ásítást se láttam egy ideje; Gareth később a pálcája után kutatott, hogy aztán némileg durcásan jelentsen ki három szót. Ennek hatására elnevettem magam. Gareth Nightingale, a kávét követelő kisgyerek.
– Hozok a kastélyból, jó? – kérdeztem még mindig vigyorogva. – Csak várj meg itt, jó?
Kikászálódtam az ágyból (sejtettem, hogy egy séta jót fog tenni, ugyanis én is elég pocsék formában voltam), s azzal próbáltam magam motiválni, hogy nem csak Garethnek, hanem nekem is lesz kávém, ami kifejezetten pozitív indítása lenne a napnak, még akkor is, ha tudom, hogy a többi része elég pocsék lesz.
Egy sóhaj kíséretében indultam meg a kijárat felé, azonban észrevettem, hogy Gareth gyakorlatilag látás nélkül tapogatózik valami után, ami vélhetően egyáltalán nem található meg a faházban. A hercegi palástként szolgáló takaró szintén röhögésre késztetett, de igyekeztem visszafogni magam.
– Gareth, feküdj vissza és lustulj egyet, a kávé is jobban fog esni az ágyban. – kértem, egyrészt, mert féltem, hogy képes lenne kiesni a faházból a valamit keresve, másrészt meg nem tűnt túl szimpatikusnak, hogy visszaértemkor egy idegronccsal kerüljek szembe a valami hiánya miatt.
Én pedig elindultam, s mindenféle titkos utakat igénybe véve elég hamar visszaértem a faházba (annak ellenére, hogy én is úgy vonszoltam magam föl-le, mint egy hulla), immár két adag kávéval a kezemben. Tejet és cukrot külön hoztam, gondoltam, majd ő ízesíti.
Amint felértem, leraktam a cuccokat a földre, Gareth puffjától tisztes távolságban (hogy még véletlen se borítsa ki a saját bögréjét).
– Itt van, válassz bögrét. – közöltem vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 23:22 | Link


- Aaaa....-*Láthatóan kutakodnia kellett a név után, majd mintha kapcsolt volna.*- Ricsillag, mit keresl te itt?-*Érdeklődött, bár tulajdonképpen a kérdés eredetiben úgy folytatódott, „ha nincs nálad  koffein?”. A következő mondat azonban kisimította a megfeszített gondolkodástól homlokára gyűrődött ráncokat és szapora bólogatással szorgalmazta az említett terv mihamarabbi véghezvitelét. Olyan volt, mint azoknak az idegesítő bólintgató állatoknak az egyike, bár csakhamar abbahagyta, visszatérve a morcogáshoz.
- Gusztustalanul jó kedved van ebben az embertelenül korai órában.-*Közölte vele, mert bár nem látta a vigyorgást, a hangjából nagyon is kihallotta és valahol azt is sejtette, hogy ő eme derű forrása. Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot, hogy utasítgatni próbálja, őt! De való igaz, ha a mozgása is olyan lassú, mint az észjárása, jobb, ha alszik még egyet, mire megérkezik a kávéja. Némi kóválygás után meg is találja a babzsákot, amin éjszakázott és pokrócába csavarva magát visszagömbölyödik a helyére, kicsit még ficeregve, majd kinyúlva a pálcáját maga mellé téve – valószínűleg az imént az oldalába állhatott bele, ezért kívánja kicsit távolabb helyezni.
Amikor Ricsi visszaért, a hangjára érthetetlen morgás hallatszott, aztán a kávéillat némi mocorgást váltott ki, mígnem a takarókupacból kinyúlt egy kéz és becserkészte a legközelebbi bögrét, magával vonszolva. Csak utána ült föl, azonnal bele is kortyolva és bár nem beszélt, a köd lassan tisztulni kezdett – nagyjából tíz perc hallgatag szürcsölés után kinyíltak a szemei és pislogott kettőt.*
- Öhm. Jó reggelt...-*Kockáztatta meg, fejét kicsit vállai közé húzva nézve Richárdra, miközben lassan visszaszállingóztak az emlékei az előző estéről, meg a nem is olyan régen tett ébredési kísérletről.*
- Teljesen megfeledkeztem arról, hogy figyelmeztesselek, a reggeli kávém előtt nem érdemes velem megpróbálni tárgyalni. Kriminálisan alacsony a vérnyomásom.-*Persze, ez most leginkább kifogásnak hatott, de mihez kezdjen, ha a medimágus is kétszer méri, hogy az összeget beírhassa és ne kényszerüljön élőholtnak nyilvánítani? Jobb napokon is 80/60-nal startol, a rosszabbakról nem is beszélve.*
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 23:25 | Link



Ricsillag?! Nem nagyon tudtam mire vélni, hogy az álmos Gareth „herceg” nekiáll Ricsillagként becézni, így hát inkább semmit sem szóltam. Furcsa érzés volt, hogy becéznek. Főleg így, korán reggel, szinte semmi alvás után.
Második megjegyzése után – amin szintén jót derültem, de inkább hagytam – ő is belátta, hogy mindnyájunknak jobb lesz, ha szépen visszafekszik az ágyába, én pedig elmegyek neki kávéért. Ezt az utat (immár kevésbé derűsen) megjártam, s amint a kávét letettem tőle tisztes távban, hátrébb húzódtam, mintha csak valami erdei állatot etetnék. Ebbe is elég vicces volt belegondolni egyébként. Aztán takarógombócból kinyúlt egy kéz, óvatosan kutatott a bögre után, és mindenféle tej, vagy cukor nélkül húzta be az italt a saját területére, hogy aztán felülve kortyolgasson belőle.
Amint láttam, hogy most már minden rendben lesz, a saját bögrém után nyúltam, ízesítettem a löttyöt, majd úgyszintén szavak nélkül kezdtem el kortyolgatni. Bár a koffein nem hatott rögtön, hiszen egy-másfél órát kell várni hivatalosan ébredés után, hogy a koffein megfelelően hasson, de mégis nagyon jól esett most a pulzusnövelő, ugyanis ezen a reggelen én sem rendelkeztem túl magas vérnyomással (bár Garethnek szerencséje volt, ha aludtam volna, én sem tudtam volna kimozdulni az ágyból).
Miközben ittam, a fiút néztem; nagyjából tíz perc után pislogott kettőt, és mint egy éppen bekapcsoló gépezet, nyíltak ki a szemei. Üdvözlésére ismét röhögnöm kellett (bár ez inkább a fáradtság miatt lehetett).
– Jó reggelt. – hozzá akartam volna fűzni valami találó megnevezést, mondjuk hogy „herceg”, de aztán inkább hagytam, rájöttem, hogy az nem az én stílusom. – Észrevettem. Most szerencséd volt, de ha rendesen alszom este, én sem tudok kikelni az ágyból.
Az én kávémból még mindig volt, így kortyoltam egyet. Jól esett ez így reggel.
– Hánykor kell indulnunk? – tettem fel a kérdést, ugyanis eszembe jutott, hogy vonattal kell majd visszavergődnünk ide. Nagyon jó.
Kortyoltam még egyet. Nem lesz elég ez a kávé a vonatútra is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 14. 23:28 | Link


- Kösz a kávét és bocs az ébresztőért. Az IQ-m a vérnyomásommal együtt zuhan.-*Grimaszolt, ami valamennyire meg is felelt a valóságnak, bár bizonyos helyzetekben még a koffein sem sokat segített, de ez már nem a kávé bűne volt. Hogy Ricsi osztozott vele ebben a gyengéjében, megmagyarázta, miért is derült olyan jókat rajta – eszébe se jutott haragudni ezért, külső szemlélőként ugyanúgy röhögött volna, csak így E/1-ben kicsit kevésbé vicces, főleg az ön- és közveszélyes bénaságát tekintve. Még jó, hogy idejében leföldelték és visszafeküdt aludni.
- Amint útrakész állapotban leszünk. Jó lenne még azelőtt visszaérni, hogy feltűnne az eltűnésünk.-*Tovább kortyolgatta az italát, fokozatosan egyre éberebbé válva, bár még eltelik némi idő, míg tényleg hoppanálásra alkalmasnak nyilváníthatja az állapotát, addig még megihatják a bögrék maradékát. Mindenesetre, minél hamarabb indulnak el, annál esélyesebben tudnak besurranni a reggel szellőztetés céljából nyitva hagyott balkonon át, ami jelenleg az optimális megoldás lett volna. Agatha szerencsére hétvégéken nem dörömbölt az ajtón reggel, még csak nem is ellenőrizte őket, helyette addig is motyogott vagy elment valamerre, saját dolgait intézve.
Ahogy végeztek, a két bögrét összezsugorította és zsebre vágta – majd kimossa és visszaszolgáltatja  később – aztán visszatett mindent oda, ahol találta őket. Most sokkal gyorsabban visszataláltak a birtok határához és kicsivel később egy halk pukkanás kíséretében eltűntek.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. július 15. 18:47 | Link

Gareth S. Nightingale

Tekintete a szemközti falon nyugvó órára esett, amely büszkén hirdette, hogy nem, a fiú még mindig időben van, még öt bő perc áll rendelkezésére megérkezni, mielőtt elindulnának. Nem türelmetlen, kényelmes, nem túl feszes vagy katonás, de szilárd tartással várakozik, s csak akkor néz fel vagy zökken ki ebből a csendes, szótlan állapotból, ha az itt megszálló aurorok némelyike, akik közül nem egyet ismer, üdvözli őt. Nem mondhatni, hogy túl rendszeresen járna el ide, viszont ez az egyetlen olyan gyakorlópálya, amely elég nagy ahhoz, hogy zavartalanul gyakorolhasson a diákokkal anélkül, hogy a más varázslók elől foglalják le az időpontot. Itt mindig vannak üres parcellák, amelyek kihasználatlanul maradnak; talán a normafai elhelyezkedése miatt: a minisztériumhoz közelebb eső gyakorlótermek is vannak, sőt, sokan ragaszkodnak inkább az aurorképző akadémia már megszokott termeihez, még ha ahhoz nagyobb távra kell hoppanálni/utazni.
Végre a fiú is megérkezik (meg kell jegyezni, még pont időben), az üdvözlésre pedig viszonzásképpen biccent.
- Magának is jó reggelt. A gyakorlótér bejárata mindössze néhány percnyi sétára van innen, induljunk.
Amúgy sem fog ártani, ha fizikailag is megmozgatják magukat, mielőtt a varázserejükkel tennék ugyanezt, főleg Gareth számára. Egyelőre amúgy is pusztán fel szeretné mérni, mire képes gyakorlatban a fiú, ad neki felkészülési időt. Az egyéb nehezítő tényezőket megtartja későbbre, amikor már tudja, hogy a diáktól látott teljesítmények mértékét hogyan viszonyítsa egymáshoz.
Hacsak nem szól közbe Gareth valamivel, el is indulnak - hegynek felfelé, a fogaskerekű vasút sínjeivel párhuzamos járdarészen, ahova a szálló ajtaja nyílik.

A bejárat mellett még egy olyan varázslónak is könnyű elmennie, aki tisztában van vele, hogy mi áll ott: a villanypózna és a vasút útvonalát a gyalogos részről elválasztó hevenyészett kerítés közötti füves placc illúzióval álcázott kapuként funkcionál. Abba az irányba fordul le Sándor is, intve Garethnek, hogy kövesse, ám, mielőtt átlépné a láthatatlan határvonalat, megállítja a fiút és szembefordul vele. Zsebéből egy üres kártyalapot vesz elő, melyet a diák felé nyújt.
- Fogd ezt. Enélkül nem fog beengedni a védelem.
Amint Gareth a kezébe fogja a kártyát, már érezheti a mágia apró bizsergését, ahogyan végigszalad az ujjain. A férfi sem engedi el a lapot, s amíg mindketten a két oldalán tartják a varázstárgyat, egy hosszabb szünet áll be. Nem nehéz kitalálni, mit csinál Alexander - varázsol, mert Gareth ujjairól a kézfejére fut fel a bizsergés, majd az alkarjára, onnan a felkarjára.. s elérkezik egy pont, amikor önmaga körül mindenhol érezni véli az apró kisüléseket. Aztán a jelenségnek hirtelen vége szakad.
- Tedd el a lapot, kérlek. Most már mehetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. július 20. 21:41 | Link

Almásy Léna



A szélvédőn szaporán doboló esőn keresztül az utcai lámpák narancssárga fénye elmaszatoltan vetül az öreg Volvo utasterébe. A műanyag műszerfalon a rádobott telefon gombjának ledje pár másodpercenként villan egyet, ám a bejövő üzenet nem érdekli a gazdáját annyira, hogy előre hajoljon érte. Külső Csepelen csönd és egyfajta nyári melankólia ül, melyt lassan áztat a július végi, éjszakai eső.
A férfi megvakarja a tarkóját, röviden benn tartja a levegőt, majd szusszan egyet. Az autó plüss kárpitú ülése másfél óta múltán kezd kényelmetlenné válni, a levegő fülledtté, a társaság pedig... szörnyen, rettentően kínossá. A bezártságba fojtott szótlan várakozásnál mindössze egy rosszabb van: érezni a nő jelenlétét a jobbján, hallani a légzését és a mozdulatait, a szeme sarkából figyelni az arcának változatlan kifejezését. A jobb keze ujjai ökölbe feszülnek majd elernyednek, a balja lehullik a kormányról, ahol eddig nyugtatta, hogy a zsebében kezdjen kotorászni. Márpedig a kommandó sötétszürke egyenruháján zsebből akad egy pár.
   -  Bocs, ha zavar.
Ennyit mormog a maga rekedtes hangján, egy doboz cigarettát dob maga mellé az ülésre, pár centiméterre letekeri az ablakot, ahol így még nem esik be a monoton, hűvös eső. Kérdésre nem várva gyújt rá, két kézzel őrizve a lángot, hamarosan annak helyén pedig csak a cigaretta vége parázslik.
Már csak két óra.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 20. 23:40 | Link

Roxy - OKJ főzőtanfolyam kezdőknek – A szintfelmérés


Már negyed órája ülnek egymás mellett, és bámulják az eléjük tolt papírt. Szintfelmérő, illetve „Általános ismeretek” típusú kérdőív… Az a baj, hogy már kifizették a beiratkozási díjat, nem táncolhatnak ki belőle pénzveszteség nélkül. Ráadásul kaptak valami diákigazolványt is, ilyen nemzetközit, amivel a mugli világban is kedvezményesen utazhatnak, és egyéb extrákra is feljogosítja őket. Ez mind szuper és jó, de…
- Roxy… Te tudod, hogy kell disznót vágni? – Ott van feketén-fehéren a lapon: „Szerinted hogy zajlik a disznóölés?”. Igaz, odaírták a felhívásba, hogy az átlagostól kicsit eltérő kurzust indítanak, de hogy ennyire? Életében nem vágott még disznót, azt sem tudja, hogyan kellene legyilkolni. Mert ezek szerint van ennek egy bizonyos technikája. De úgy tűnik, Roxyban már dúlnak az ötletek, mert lejegyzett egy-két gondolatot válaszként a kérdéshez.
- Áhh, megvan. Még nem éltél eleget Magyarországon, hogy tudd, de itt, az EU szabvány szerint a legsz*rabb zenékkel ölik meg a disznókat. A fejükre teszik a fülhallgatót, és Zámbó Jimmy-t hallgattatnak velük, míg ki nem múlnak! – Magyarázza tudálékos arccal a kérdésen doboltatva ujjait közben. Ő is meglepődött, mikor rákeresett a neten, de tényleg, ferdüljön ketté, ő valóban ezt értette: ezek fos zenére vágnak állatot. Az extra fosra!
- Nem tudom, erre gondoltak-e, de ez is belefér. Írjuk fel a többi mellé. – Akkurátusan kidugva nyelvét elkezdi leírni Roxy válasza mellé ezt a lehetőséget is. Szóval eddig van Roxy verziója, és az övé.
- Következő kérdés: „Milyen bort kínálnál a csirkehús mellé?” – Itt megáll a kezében a ceruza, az arca észrevehetően elsötétül. – Milyen bort… Ezek hülyének néznek minket? Bort? Csirkéhez? Na jó… - Bőszen lefirkálja az egyezményes helyes választ: Minél töményebb az ital, annál jobb!
- Johh… „Sorold fel az általad ismert marharészeket!”. Ez nem nehéz. – Diadalittasan elvigyorodik, büszkén kihúzza magát.- A legfontosabb… A STEAK! – Férfi. Csak a hasára gondol. Csak a húsra. Naná, hogy mást sem ismer a steak részen kívül. Ha ismer is, biztos nem tudja a nevét. Nem mutatkoznak be egymásnak a hússal evés előtt. Oh boy…
- Miért gondolják, hogy erre a kurzusra hentesek iratkoznak be elsősorban? Te vágtál már le állatot? – Oldalra pillant Roxyra azzal a tipikusan vizualizáló arccal, mint aki próbálja elképzelni, hogy festene Roxy hentesként egy vágóhídon. Bizarr kép! Inkább elhessegeti, kirázza a fejéből, és a lány elé tolja a papírt. Megunta az írást, pedig van még néhány kérdésük.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 21. 03:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 21. 00:24 | Link

Mihael - OKJ Főzőtanfolyam kezdőknek - a szintfelmérés

Nos, ki hitte volna, hogy egy korábban lejátszott póker kő-papír-olló játék győzteseként nem Mihael kerül ki? Áááh, véletlenül se unatkoztak odahaza, mikor épp nem volt jobb dolguk, mint.. nos, igen, játsszanak. Az meg ugye már csak hab a tortán, hogy Roxy sikere miatt iratkoztak be mindketten egy főzőtanfolyamra, mely kifejezetten kezdőknek szól, akik még tán egy palacsintát se tudnának megforgatni a serpenyőben. Ehhez képest már 15 perce masszírozzák a szintfelmérő papírt, melyen nem egy szót kell megkérdeznie az újdonsült feleségnek, ugyanis például lövése sincs arról, hogy mégis mi az a "marharészeket". Valami helyi tájszólás.. A szöszi kezében a toll, tehát a kezdés rajta áll.
- Aha, hogyne. Profi vagyok a disznókat illetően. -
 Hogyan kell disznót ölni.. Rémlik még neki, amikor anno az apja mesélte, hogy az ősidőkben dárdával kergették a malacokat a bozótosban, de azóta már a huszonegyedik századba léptünk, ez már elavult módszernek számít. Nos, gondolkozzunk logikusan. Mivel lehet eltenni egy állatot láb alól anélkül, hogy hangzavarral járna? Le lehetne fújni rovarirtóval, de vélhetően akkor egy doboz vagy flakon vagy spray vagy mi az isten nyavalyája nem lenne elég. Hát akkor.. bele kell csavarni egy szőnyegbe - persze miután spárgával bekötöztük a száját - és egy baseball ütővel a farkára csapni, attól meg sokkot kap, vagy halálra rémül.. Áh! Megvan! El kell gázosítani! A belga lányunk arcán szétterül egy őszinte mosoly, Mihaelre sandít, majd hatalmas büszkén áthúzza az összes felajánlott lehetőséget (mert ugye a papíron A-B-C-D válaszlehetőségek voltak adottak, illetve S=saját verzió), és macskakaparással odafirkantja: először be kell zárni egy légmentes helyre (hol van ilyen?), aztán ne kíméljük: butánt rá, vagy esetleg mustárgáz? Ukrajnából 50%-os kedvezménnyel be tudják szerezni, s még ezt is odaírta. Az eddig mereven maga elé meredő és gondolkodó Mihael most megszólal, mire a lány az Ukrajna szó végét elmaszatolja az összerezzenéstől. Csodálkozva hallgatja végig résnyire szűkült szemekkel a másik elméletét Zámbó Jimmyvel kapcsolatban, noha halvány lila magasröptű gondolata sincs azt illetően, hogy mégis ki ez az énekes/együttes/tánckar/kamarakórus, ami ilyen névre hallgat, hogy Jimmy. Azért kíváncsi lenne, hogy mégis milyen stílust képviselhet, ha már a puszta felhangzása malacot képes ölni. Hagyja, hogy tisztelt önkéntes főzőtanfolyam-társa elhúzza előle a papírt és lejegyezze a saját gondolatát, majd jöhet a következő kérdés.
- Még hogy borral.. -
 Dereng valami neki, hogy hát de pedig az anyja is talán vörösborral csinálta a csirkét.. várjunk, az anyja nem is tudott főzni. Akkor valami TV show-ban láthatta? Valami főzőműsorban? Mindenesetre hevesen bólogat, amikor a papírra kerül a minél töményebb, annál jobb felszólalás. Így is van! Mégis minek nézi ez a kurzus a jelentkezőket, hülyének?! Hát komolyan, felháborító. Még hogy borral a csirkét..
 Marharészletek. Marharészek. Marha. Marhák. Nem ennek van szarv a fején? Vagy tőgye van ott..? Áh, mindegy, hagyjuk ezt Mihaelre, ő bizonyára jobban konyít az efféle.. marhákhoz. Steak. Az akkor ezek szerint marha?.. Bólint egyet, amint papírra kerül ez a felettébb sokatmondó szó, mely mintha pontosan tükrözné a konyhából való felkészültségüket. Marha steak.
 Csirke? Bor? Roxy zavartalanul körbepillant a termen, de mintha csak magukat látná főni a saját levükben. Tényleg, mintha az egész terem, az összes egybegyűlt pontosan ismerné a marhavágás vagy bármilyen állat levágásának fortélyait.. akkor ez azt jelenti, hogy csak ő, vagy tán ők.. eltévesztették a szobaszámot? De hát pedig ez a 420-as szoba, vagy háromszor megnézték, nehogy eltévedjenek és a mosdókban várják a felmérést (meg a sült galambot)..
- Biztos, hogy eltévedtünk. Rossz helyre küldtek minket. Egyáltalán Magyarországon vagyunk? És biztos, hogy Pesten? Ez a papír.. mintha már a profiknak szólna, akik a komoly főzőműsorokba készülnek. Borostával meg mindennel, tudod.. -
 Na.. lássuk a következő kérdést. Miből áll a nokedli? A lány körbeforgatja a szemeit, hátradől a széken, keresztbe teszi a lábait és ezt a kérdést maximálisan odaadja Mihaelnek. Mégis mi a túró az a nokedli? Eszik vagy isszák? Neki a B válasz szimpatikus, ami szerint pudingporból, de a világért sem mondja ki a személyes véleményét.
- Még 15 perc van hátra! - dörmögi egy unott pofájú férfi a katedra mögül, mire a terem egy-egy sarkában hirtelen mozgolódás, pusmogás és neszezés hallatszik. Roxy csak felpillant Mihaelre egy amolyan "na mi van?" kifejezéssel az arcán. Igazán befejezhetné az erősebbik nem képviselője a tesztet.. elvégre bizonyára a többi delikvens is ugyanazt írta a disznóöléshez, mint ők. Propánnal elgázosítani. Zámbó Jimmyt neki. For sure.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 21. 04:34 | Link

Roxy - OKJ főzőtanfolyam kezdőknek – A szintfelmérés


Van kézügyessége! Szeretném ezt az apró, de annál fontosabb információt kiemelni Mihaellel kapcsolatban. Bizonyos elvégzendő teendőkhöz, vagy más jellegű aktivitásokhoz rendelkezik a szükséges kézügyességgel. A kő-papír-olló viszont úgy tűnik, Achilles-sarok kategóriás gyengesége, és a felesége mesteri módon azonnal beletrafált ebbe egy üres délutánjukon, mikor élve meg akartak főni a manzárdablakuk alatt napozva. Igazán kegyetlen ott a hőség, ha kinyitják az ablakot, és ezzel arra az időre megszüntetik a hőmérsékletet szabályzó bűbájt. Mazochisták, ennyit mondanék mindkettőre. Ráadásul Mihael papírt mutatott kő helyett, aztán követ olló helyett, végül pedig ollót papír helyett. És vesztett. Háromszor egymás után. Csúfosan. Hát itt vannak, tesztet oldanak, és első ránézésre látszik, hogy mindenük kivan már az egésszel. A kezdőkkel nem szokás nyominger teszteket töltetni, hanem be kellene mutassák nekik a serpenyőt, meg a fakanalat. Igen, igen, az ő fejében így él a kezdő főzőtanfolyam. Nem tör ő Anthony Bourdain-féle babérokra.
De, ha már itt vannak, legalább kiélvezheti a Roxanne-féle pikáns humort. Profi a disznókat illetően, hogyne. Képzeli, miféle disznókon gyakorolt eddig. Biiztos mind visított, de aligha a lány halálos technikáitól. Nem bírja visszafojtani a prüszkölős vihogásának enyhített változatát, csak tompítani képes az ökle szája elé helyezésével, mint valami jól nevelt férfi, aki a köhögését óhajtja halkabban megejteni. Véletlen sem röhögi ki a nejét, dehogy. Azaz de. Elég csak rápillantania a lapra, és a következő perceket már a pad alatt tölti, miközben az említett bútordarab heves remegésnek indul, és a röhögésének foszlányaival telik meg a terem. Mindenki meglepetten néz feléjük, mégis mi folyhat az asztaluknál; még az unott képű tanár fazon is felpillant a Story-ból (roppant érdekes lehet sokadjára is Liptai Klaudiáról olvasni, thumbsup), hogy bemérje a hangos csodálkozás okát, de aztán ugyanilyen rezignált érdektelenséggel tér vissza a pletykák jótékony világába. A többi résztvevő csak Mihael újbóli felbukkanása után fordul vissza a saját kérdőívéhez, és folytatja a töltögetést, a fent említett viszont még másodpercekig törölgeti a könnyes szemeit, hogy egyáltalán láthasson valamit az irományból. Nem csoda, hogy ezek után első ötlete a halálos Zámbó válogatás disznóölés editionje.
- Te rohadtul nem vagy normális, remélem, tudod. Elgázosítani... Úristen, ez hatalmas. - Most aztán nagyon vissza kell fogja magát, hogy ne kezdjen fuldokló röhögésbe a többi ember előtt. Sosem gondolt rá, hogy elgázosítson egy disznót (és a disznó levágása sem érdekelte a büdös életben ezidáig), de ez az ötlet öt csillagos. Minimum. A tökéletesen néma disznóölés. Ezt később még ki kell vesézze Roxyval, hogyan gondolta, mert hatalmas poén lenne rávenni valakit, hogy csinálja is meg, például Halloween-ra, de vár rájuk még két-három kérdés, úgy hogy nekigyürkőznek a további időpazarlás helyett. Bár így belegondolva, lassan az egész főzési fellángulásuk egy kalap baromságnak tűnik. Csirkéhez bort, pfff. Aztán marhadarabkákat sorolni... Miért, több is van, mint a steak? Ő ugyan meg nem enné egy tehén fejét. Se lesütve, se megfőve. Sehogy! Fúj, undorító! Akkor inkább eszik a jól elkészített csigából, amit a többi kákabélű európai annyira utál. Pedig... Hát nem tudják, mit veszítenek, maradjunk ennyiben.
Még egy kérdés, és bevégzik ezt a hülyeséget, de Roxy türelme úgy látszik, hamarabb elfogy, mint a kérdések. Ugyanígy Mihael jófejsége is exponenciális csökkenést mutat a rinya első akkordjaira.
- Nem, Ázsiában ülünk, a Mekong partján, és épp kígyót hámozunk. Szerinted? Nézz körül, le van pukkanva, két centime-et nem adnék ezért a teremért... Úgyis odaírták, hogy valami bolond tartja a kurzust. Szerintem csak nagyzolni akar. Nem tudom, mit hisz. Hogy itt ül köztünk egy Massimo Bottura? Mert akkor rossz kurzust indított - Megingatja a fejét, de közben körmöli a válaszokat is, illetve ahol karikáznak, ott karikáz, ahol saját véleményt komponáltak, azt vési le. Semmit sem hagy üresen. Feltéve, hogy az utolsó kérdés ki nem fog rajtuk... ugye?
Nokedli. Azmiazisten? Roxy úgy tolja elé azt a lapot, mintha most spanyol viaszt kellene feltalálnia hirtelenjében, pedig mindketten tudják, hogy ez nem fog bekövetkezni. Nokedli...  Dunsztja sincs róla. Kész, pont. Ránéz Roxyra, és egy vállrándításon, meg a "Gőzöm sincs" arckifejezésén túl semmi egyebet nem tud közvetíteni felé a jó öreg nonverb kommunikációval. De találékony! Nem hiába akasztotta ki az egyik vizsgáján pár éve Marótit; itt az idő, hogy bemutassa, milyen gyönyörű zsiráfot tud rajzolni. Bizony, ő megérdemelte anno a jó jegyeit az öregnél, elég csak >ránézni< erre a remekműre, amit az utolsó másodpercekig eszkábál a papíron.
- Kérem, adják előre a kérdőíveket. - Nyekergi, ha lehet, még unottabb fejhangon a tag, mint előtte. Mielőtt Mihael átadná az előttük ülőnek saját munkájukat, odatolja Roxy orra alá a remekbe kivitelezett zsiráfot, hadd csodálja meg a lány is, mert még egyszer nem fogják viszontlátni, valószínűleg. Tényleg, ha ez az utolsó alkalom, érdemes lenne lefényképezni, nem? Ilyenkor szereti gondolatban vállon veregetni magát, hogy felrúnáztatták a telefonjaikat: minden gond nélkül kapja elő az okostelefont, és egy kattintást követően már kész is az utókor számára megörökített gagyi zsiráf a gagyi kérdések alatt. Cuki- ezt a szót használják manapság a plázacicák, nem? Na EZ cuki lett!
- Jók vagyunk! Ha ezután leállnak hisztizni velünk, úgy érzem, nem lesz miért visszafognunk magunkat. - Mint aki tényleg rengeteget dolgozott, olyan nyugalommal dől hátra pihenni, lábát lógatni. Ezt a tömény értelmetlenséget kiértékelni sem lehet normálisan, és elképzelni sem tudja, mire volt ez jó a chefnek így, kezdés gyanánt, de hát nem is vergődik érte, hogy megértse. Most csak jó érzés megszabadulni a nokedlitől és a marharészektől.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 21. 04:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. július 21. 20:10 | Link

K.D.A.
~ Buda, Osztrovszky szülők otthona


Egy kétes mozdulattal simít végig frissen borotvált állán, majd egy mély sóhaj kíséretében az oldalán álló, ismét felöltözött nőre pillant. A szülői lakás míves ajtaja előtt várakoznak, de a férfi egyelőre még nem kopogtatott be. Ha eddig nem is volt, hát most különösen ideges, de koránt sem azért, amit Katherine hisz. Biztos benne, hogy a vámpírt sem származása, sem fiatalsága okán nem fogják elítélni, elég csak belegondolni abba, hogy szülei között is súlyos korkülönbség húz szakadékot. Sokkal inkább tart attól, hogy az idősödő házaspár felé hogyan fordul majd? A felszíni kedvesség alatt mennyi minden halmozódhatott fel a hosszú évek ritka találkozói során, amiért lassan kezdetét veheti a törlesztés.
Konstantin az oroszlánfejű kopogtatóhoz nyúl, háromszor leüti, majd Katherine mellé lépve, átöleli derekát. Ujjai dobolnak a előbb még a lányról lefelé csúszó anyagon, s egy pillanatra felrémlik előtte a zárt ajtó mögötti órácska. Arca kipirul a hirtelen odatóduló vértől, s egy, a gondolatairól mindent eláruló pillantást küld a volt diáknak.
- Szervusztok! Fáradjatok be - tárul fel néhány perccel később az ajtó, és tűnik ki mögüle egy egykor gyönyörű, mára már megöregedett nő őszbe borult feje. Hajában már csak néhol táncol egy-egy szőke szál, szoros kontya egyébként teljesen fehér.
- Anya - hangzik Konstantin mély, rekedtes hangja, s megköszörülve torkát, maga elé tessékeli Katherine-t, és a tágas folyosóra érve, a becsukódó ajtó mögött lehajol édesanyjához, hogy átfogva karját, üdvözlő csókot adjon arcára. - Hogy vagy? Apa?
Az asszony szelíd mosollyal néz a nála jóval magasabb gyermekére, de mielőtt válaszolna neki, kék színű pillantása az életükbe lépő első nőre esik. Szája megremeg, keze nyomban szívére tapad.
- Gyuri, hagyd a bort, gyere ide - szól hátra az étkező irányába, mire egy Konstantinéra ijesztően hasonlító hang méltatlankodva visszakiált: Jóvanmá', jövökmá'. Aliz tekintete újra Katherine arcára esik, amitől lassan már a hivatalnok is kellemetlenül érzi magát. Köhint egyet, és a vámpír hátát simogató kezét annak vállára teszi. - Elnézésed kérem, csak tudod Koloskám mindig azt mondta, hogy ne is várjam, nem fog megnősülni, és én már nem mertem bíz...
- Tudjuk, anyukám, tudjuk. Hagyd bemutatkozni - jelenik meg az öregedő asszony mellett egy még öregebb férfi, aki bár valaha olyan magas lehetett, mint most fia, mostanra elvesztett jó néhány centit, ráadásul az irodai munka hatására még görnyedt is. Az öltönyviseletről azonban - mint ahogyan Aliz sem szeretett kosztümjeiről - még otthon sem mond le.
- Khm... anya, apa - torkában dobogó szívvel kezd bele Konstantin. A rendhagyó bemutatás szokatlanul jó érzéssel tölti el. Míg beszél, szája szegletébe költözik egy jól látható, boldog mosoly. - Ő itt Katherine, a menyasszonyom. Katherine, édesanyám Aliz és édesapám György.
Az idős férfi hol a vámpírra, hol fiára pillant, egyelőre szavak nélkül méregeti a lakásába lépő párt. Az asszony viszont le sem veszi tekintetét leendő menyéről, szemébe lassan könnyek gyűlnek. Az anyai szív.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. július 21. 20:33 | Link

Konstantin

Buda, Osztrovszky szülők otthona


Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Ez az egy mondat járt a fejemben, miközben megálltunk a kapu előtt. És ez az egy mondat segített abban, hogy végre összekapjam magamat, a sarkamra álljak és ugyanazt a magabiztos nőt láthassák meg bennem Konstantin szülei, akit ő is ismer. Elvégre ki vagyok én? Katherine Averay, a nagy múltú aranyvérű család legfiatalabb tagja. Az a lány, akit gyerekkorától kezdve arra neveltek, hogy mindig a legtökéletesebb arcát mutassa, hogy mindig az illemnek megfelelően viselkedjen.
Ezt tanultam a nagyszüleimtől.
És, hogy mit tanultam az apámtól?
A vakmerőséget és a képességet, hogy minden helyzetben talpra tudjak állni.
Tehát ez utóbbit igyekeztem tudatosítani magamban, amikor felbukkant az egyetlenem édesanyja az ajtóban. Kihúztam magamat és az arcomra varázsoltam egy visszafogott mosolyt, majd Konstantin előtt becsusszantam az ajtón, tökéletesen tudatában a vámpírokra jellemző önkéntelen eleganciámnak.
Szívem szerint a megkönnyebbüléstől felnevettem volna, amikor az anyukája szemei rajtam maradtak. Kiengedtem az eddig bent tartott levegőt és hagytam, hogy Konstantin átvegye az irányítást. Bemutatott, én pedig hol egyikükre, hol másikukra pillantva fűztem tovább a dolgot.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetem Önöket! –mosolyodtam el lágyan és közben végig tudatában voltam, hogy Konstantin keze rajtam pihen.
Óvatosan átöleltem a férfi derekát és ujjaimmal megkapaszkodtam benne. Kezdtem összeszedni magamat, de ez nem jelentette azt, hogy tökéletesen magabiztosan álltam a szülei előtt. És hogy ennek mi az oka? Még sohasem voltam sem ilyen, sem pedig ehhez hasonló helyzetben.
Konstantin anyukájához fordultam és igyekeztem a lehető legmegnyerőbb hangomat elővenni.
-Engem is borzasztóan meglepett a lánykérés. –biztosítottam egy mosoly kíséretében. -Remélem, hogy nem zavartuk meg Önöket semmiben sem ma este.
Váltottam gyorsan témát, remélve, hogy ezzel elterelhetem a figyelmet magamról és nem találom szemben magamat olyan kínos kérdésekkel, mint hogy vámpír vagyok-e.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. július 22. 22:31 | Link

Dwayne


Az elmúlt egy órában körülbelül tizenötször fogta össze a haját a csuklóján hordott kissé viseltes hajgumival, s ugyanennyiszer is szedte szét azt unalmában. Az idő egy éti csiga lassúságával vánszorgott előre, mindenféle különösebb történés nélkül. Utálja. A megfigyelés az egyetlen olyan dolog a munkájában, amit ki nem állhat. Egész este ülni egy autóban, pattanásig feszült idegekkel nézni ki annak mocsokkal és vízcseppekkel fedett szélvédőjén, várva a hatalmas áttörésre, ami sosem fog eljönni.
Egykedvűen, konokul bámult ki az ablakon. Agyát már rég hatalmába kerítette az a szörnyű zsibbadás, a fáradtság és az unalom keveréke, ami meggátolta abban, hogy a kínzó gondolatok és emlékképek hada megrohamozza. Egy-egy pillanatra zökkent csak ki ebből a furcsa, alfa-közeli állapotból Dwayne mocorgásának köszönhetően.
 - Hm?
Fel sem fogta igazán a férfi mondandóját. Fejét automatikusan a hang irányába fordította, de csak bambán nézett maga elé. Szinte biztos volt benne, hogy ha történne az este folyamán valami, a tíz percre duzzadt reakcióideje miatt holtan gurítanák be az ispotály azon bizarr részlegére, ahol azokat a cetliket akasztgatják a pórul járt delikvensek legnagyobb lábujjára.
Hülyén pislogott még párat, aztán fejét kissé megrázva próbált megszabadulni az agyát ellepő tejfehér ködtől.
 - Bocs, nem vagyok csúcsformában - tekintete a férfi szájából kilógó parázsló cigire kúszott - Én is kapok egyet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 23. 18:57 | Link

Mihael és a főzőtanfolyam, lvl kezdő


A helyzet az, hogy a szőke lányunk, kinek haja pontosan úgy áll, mint valami olcsó pénzért elfuserált mágikus szerrel leöntött bozont, halálosan komolyan gondolta az elgázosítást. Padtársa illedelmesen bevonul az asztal alá, amit egészen addig szó és reakció nélkül tűr, ameddig a faasztal el nem kezd rázkódni, a rajta lévő tollal és papírral együtt. Úgy 10 másodpercig még képes volt pókerarccal ülni, ám mikor az előtte két sorral vesztegelő huszonéves kopasz ficsúr hátrafordult pisszegő mozdulattal, akinek a képe pontosan, mint egy koffeintúladagolásban szenvedő bulldogé, úgy a lányunkból is felszakadt a röhögőgörcs, s pillanatokon belül Mihael mellé mászott az asztal alá. Mint két elvetemült, vigyorgóból szabadult egyén, akik valóban eltévesztették az útirányt. Roxyból még a könny is előbukkant volna, már ha képes lenne a sírás bármilyen formáját elkövetni, de mivel ez nem az ő kenyere, ezért csak visszafogottan röhécselt, karjait a tarkójára támasztva. Legalább egy percbe telt összeszedniük magukat, már csak mivel közben maga elé képzelt egy jól meghízott, rózsaszín malacot, akit lekötöznek, füleire illesztenek egy külön malacoknak specializált fülhallgatót, majd Jimmyt tolnak neki, akárki is az a fazon. Valahogy úgy képzeli el, mint egy tökön rúgott focistát, aki kipréseli magából a kétvonalas D-t. Kétség nélkül halálos fegyverről van szó. Ehhez képest a csirkéhez illő tömény szesz helyett beírt bor, valamint a marharészletek csak valami silány poénnak tűnt.
 Miközben Mihael csöppent sem gúnyosan válaszolt a lányunk ironikus kérdésére, körbeforgatta a szemeit - Missimo..massimo.. - igen, ő tökéletesen képben van azzal, hogy miről beszél a másik és mégis miféle vegyszerekkel dolgozik az a Massimi..maxi.. az az akárkicsoda. A többi kérdést többnyire jól legyűrték (hála a mellette ülő nyelvtudásának), az utolsónál viszont elszakadt a cérna. Úgy tolta az erősebbik nem képviselőjének orra elé a papírt, mintha magát a tüzes kemencét érte volna.. oppá, rossz példa. Akkor mintha valami poshadt, sőt, rohadt almákkal teli zacskóba nyúlt volna. Nokedli. Ó, hogy az a Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bújtatott rézhasú, nagyfejű, szultán udvarát megjárt, csőszkunyhóban elrejtett, pikkelypáncélt hordó, fafogú, rézfűrésszel megsebzett, bronztérdű, repedtsarkú, büdös szájú, ritka fogú, csempeszobában felnevelt, mocskos, tetves, rabló Mari néni! Már készült volna pakolni a hölgyemény, hogy neki itt volt elege, soha többé nem akar nyerni semmilyen unaloműző játékban Mihaellel szemben, mikor felfigyelt férje rajzolásnak tűnő mozdulataira. Igyekezett úgy tenni, mint akit aztán hidegen hagy társának rajzolási tehetsége, azonban az ez iránti kíváncsisága győzedelmeskedett, a végeredmény pedig magáért beszélt: fehér bőrű lányunk arca pirossá gyűlt, s még a levegő is beszorult a tüdejébe a nevetéstől. Hátradőlt a széken, amin aztán le is csúszott, de félreértés ne essék: tetszett neki az a zsiráf. Meg is mondja majd a másiknak, mihelyst újfent visszanyeri az önuralmát, addig is kicsit sem udvariatlan módon ahelyett, hogy a mögötte ülő emberek papírját elvette volna a stócot neki nyújtó lánytól, inkább odatette a sajátjukat a halmaz tetejére, aztán visszafordult.
- Rosszabb volt, mint egy nehéz napos meló. - Mihael vállára dőlt, és addig fel nem állt innen, amíg a mogorva, pletykákra éhes felügyelőjük fel nem szólította őket (vagy legalábbis az oroszlánhajút) arra, hogy legyen(ek) szíves(ek), és hagyja(ák) el a termet. Akkor, de csakis ekkor, hátára penderítette a fura baglyos hátizsákját, mint aki most megy fesztiválozni, aztán kifelé menet felvette a sarokba állított nagybőgő tokját s a benne lévő tartalmat ezzel együtt, bár az némileg hiányos volt, ugyanis egy részét ma el kellett vinni szervizbe.
- Sör? - intézi a másikhoz a kérdést, mikor már a folyosón haladtak a felettébb muglis lift irányába. Gyorsan még megkérdezte Mihaelt, hogy nem volna-e szíve átküldeni az ő telefonjára is a képet, s a válaszra várva bekapcsolta még a bluethoot funkciót is. Furák ezek a muglik. Marhaszeletkék meg hokedli. Vagy mokedli. Vagy amit akarnak!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. július 24. 19:29 | Link

Almásy Léna



Egykedvűen ízleli a füstöt, a cigarettát a hüvelyk- és mutatóujja közt tartva, afféle falusi paraszt módjára, amilyen különben ő maga. A mozdulat azonban közel sem olyan kielégítő, mint amennyire azt várta és egyáltalán nem segít fojtogató nyomottságán, amit a bezártság és a dörömbölő eső okoz. Az ajtó kilincsére könyököl, fölpillant a maszatos szélvédőre, majd kisvártatva vissza a nőre.
   -  Nem. Túl szép vagy megdögleni.
A szál egyenletesen billeg a szájában, miközben rekedten beszél, csak a mondandója végén veszi ki onnan, hogy a résnyire lehúzott ablakon kívülre hamuzzon. Bármennyire furcsa vagy bizarr, nőt sosem kínál meg magától, ha pedig kéri egy egyenes kifogással hárítja el a feladatot. A dohányzó nő látványa kiábrándítja és valahol mélyen... elborzasztja őt. Persze, nyilván nem kéne érdekelnie, mi az, ami Léna szájából kifelé lóg, hiszen... de mégis.  
Megköszörüli a torkát, ismét a nőre pillant, épp csak futólag. A szabad kezét az ölébe ejti, majd ismét vissza a kilincsre, híven a kényszeres szokásához folytatja az abbahagyhatatlan, kínos mocorgást. ha dolgoznia kell, a vére hajtja őt: cselekednie kell, mozogni, vadászni.
Bármit, ami jobban leköti a figyelmét, mint a komoran hallgató nő passzivitása.
   -  Errm... lelakkoztad a teraszt végül?
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. július 24. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 25. 01:05 | Link


- Remek.-*A férfi késlekedés nélkül vázolta, merre tovább, ő pedig nem húzta az időt, egyszerűen követte, kérdezősködés nélkül - ha fontos lenne még valamit tudnia, már elmondták volna neki és ezzel a mentalitással könnyen ki tudott békülni. Még mindig furcsa volt, hogy Magnus ennyivel magasabb, mert nem szokta meg, hogy beszélgetésnél felfelé kelljen néznie, de legalább könnyen lépést tartott vele. Semmi nem sértette volna jobban a hiúságát, mint ha loholnia kell a férfi mellett, míg az kényelmes tempóban sétál. Már ha a hiúsága fontos lett volna ebben a helyzetben, horkantott - szigorúan gondolatban - mert jelenleg két dologra összpontosíthatott csupán: a szerepére és az előtte álló feladatokra. Homályos elképzelésekkel bírt arról, mi várhat rá, mert azzal tisztában volt, milyen területekre összpontosítva fogják próbára tenni tudását, de ezen túl aligha érhette fel egy veterán kémvadász stratégiáit. Felesleges is lett volna ezen törnie a fejét, még nem kevés időbe fog telni, mire kiismeri némileg a gondolkodását, addig pedig a legtöbb, amit tehet, hogy mindenre felkészül.
Ha Magnus nem fordul le, valószínűleg észre sem veszi az illúzió alatt megbúvó kaput, de nem strapálta magát, hogy centiről centire átvizsgálja az egészet - egy olyan kezdő, mint ő, aligha lelne rajta lyukat. Követi az intést és szemöldökét enyhén megemelve eleget tesz az utasításnak, gondolatban derülve egyet azon, milyen remekül is festhetnek az utcán ácsorogva, ugyanazt a kártyát szorongatva, ám csak futólag, sokkal jobban lefoglalta maga az élmény. Bűbájokkal dolgozott, szétszedte, alakította, újraformálta őket és közelről ismerte az érzést, amit a varázslatok apró kisülései váltottak ki - nehezen lehetett bármihez is hasonlítani. Az ő varázslatai sosem voltak ennyire erősek, beleborzongott, ahogy a bizsergés végigkúszott a tagjain, egyszerre félt és vonzotta. Megkönnyebbült, amikor Magnus elengedte a kártyát és eltetette vele. Ami még furcsa volt, hogy nem tudta hirtelen eldönteni, melyik a rosszabb - ha tegezi vagy ha magázza, de míg az utóbbitól inkább csak feszengett, az előbbitől végigfutott a hátán a hideg. Remélte, hogy neki még jódarabig nem ajánlja fel a tegeződést, mert minden második mondatnál kitörte volna rajta a nyelvét.*
- Csak mostanra, vagy tartósan foglalt a pálya?-*Érdeklődött kurtán - nem remélte, hogy saját kulcsot kapna, de a puszta gondolat, hogy lenne egy hely, amit bármikor felkereshet, csábító volt. Az éjszakák nem lesznek rövidebbek, ő viszont nem kísérletezhet, nem úgy, hogy Sárával osztozik a szobán és el van vágva mindkét bájitalfőzőjétől. Ha valamit, a fejlesztéseiket semmiképp sem akarta bagolypostán keresztül tárgyalni, úgyhogy inkább lemondott róla erre a két hétre. Persze, itt az a szakirodalom, amit még nem volt módja olvasni, de előre érezte, hogy nem lesz elég - jó, de ahhoz, hogy igazán lekösse magát és levezesse a stresszt, kevés. Az öccse nélkül egyébként is csaknem lehetetlen feladat számára a lazítás, Jared viszont most épp önállóságát próbálja bizonygatni, így teljesen magára maradt. Az egyetlen szerencséje, hogy nagykorú - akkor hagyja el a szállót, amikor akarja, így legalább üres óráiban nem kell ott ülnie.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 25. 01:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. július 25. 13:51 | Link

Gareth S. Nightingale

Elsőre valóban akárkinek elhanyagolható lehet az a kis mágikus tér, ami elválasztja a mugli területet a varázslók által fenntartott területtől. Nem kell hozzá rendkívül okosnak lenni, hogy az ember rájöjjön, mennyire masszív mágia húzódhat egy auroroknak fenntartott gyakorlópálya körül, hogy az a varázstalanok szemei elől védve legyen. A felhúzott mágikus falaktól és illúzióktól függetlenül viszont az, hogy hozzákössenek valamit, némileg különálló varázslat - és nem is csak varázslat, a varázstárgy is szükségeltetik, ami már alapvetően az auror vagy egyéb kormányalkalmazottak (mint amilyen Magnus is) mágiájához van kötve.
- Ez lesz a kulcs a gyakorlótérhez, ami a gyakorlati idő teljes tartalmára foglalt, de csakis addig. Addigra a varázstárgyra tett bűbáj is elévül.
Így is csak a minisztériumi kapcsolatainak köszönheti, hogy két diák számára sikerült itt lefoglalnia egy gyakorlóteret, de akárhogy osztott-szorzott, jobb helyszínt nehezen találhatna. Itt minden kifejezetten ahhoz van kialakítva és igazítva, hogy a javulni és gyakorolni vágyó varázslóknak legyen minderre lehetősége.
Miután végzett a varázslattal, átlép a láthatatlan határvonalon és megvárja, amíg Gareth is követi. Az első, ami feltűnik a fogaskerekű vonat sínjei fölött átívelő modern építésű híd. Lehet, hogy korábban a varázslók előszeretettel nyúltak a régebbi korokat idéző szerkezetekhez, de itt láthatóan a látványt és a hangulatot felülírja a praktikum. Több aurort is látni, akik a hídon mennek át éppen vagy készülnek távozni. Közvetlenül előttük, a füves placc folytatása pedig láthatóan el van kerítve az elfelé kanyarodó úttól. Kezével apró mozdulatot tesz annak irányába.
- A hoppanálási pont. Ha legközelebb szükség lenne rá. A kártya miatt a védelem át fog engedni, amikor szükség lesz rá.
Nem véletlenül van így kialakítva, ez egy forgalmas terület: jobb nem megkockáztatni, hogy valakibe hoppanáljon az illető. A mágia sok mindent megold, például azt, hogy ne történjenek csúnya balesetek, ha egy varázsló olyan pontra hoppanál, ahol már áll valaki, de ettől függetlenül elég kényelmetlen lenne mindenki számára, ha a gyakorlópálya teljes területén váratlanul bukkannának fel varázslók, véletlenszerű helyeken.
Ezután célirányosan indul tovább, és ha rá is köszön valaki (csak futólag és röviden biccent felé). Most a diákja az első, Gareth élvez prioritást és abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy Sandor figyelme rá összpontosul inkább. A hídon áthaladva aztán az újonnan érkező varázslók többsége azt várná, hogy a gyakorlópálya név valami hasonlót is fed.. egymástól elkerített nagy füves placcok. Ezzel ellentétben ajtók hosszú sora sorakozik a szabadban, a normafai fák alatt. Ha valaki megkerüli őket, teljesen átlagos ajtók elöl-hátul, csak éppen nem fogja őket közre fal, hanem mintha a semmibe lettek volna felállítva. Egy egyszerű faragású, szilfa ajtóhoz lép oda, de nem nyomja le a kilincset, hanem bólint a fiú felé.
- Ez lesz a miénk. - Nem közli ugyan szóban, hogy a fiúé az elsőbbség joga, de csak azért, mert a tartásából és gesztusaiból is könnyedén leszűrhető a szándék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 766
Összes hsz: 2525
Írta: 2015. július 26. 22:15 | Link


Ha érdekelte is a kulcs mágiájának működése, nem most fog leállni kérdezősködni, azt inkább meghagyja azokra az üres órákra, amik még rá várnak majd a következő napokban - erről információt valószínűleg mástól is szerezhet, nem a gyakorlásra kijelölt időt fogja pazarolni. Élt ugyan a gyanúval, hogy beszélgetés helyett inkább magányos farkast játszik majd, úgyhogy túlnyomórészt itt lesz majd, könyvekkel vagy anélkül - jobb, ha senki sem látja most lélekben ujjongani a kijelentésre, hogy a gyakorlatozás végéig szabad bejárása lesz ide. Visszafogottan biccent, jelezve, hogy tudomásul vette és beszéd helyett inkább a környezetet tanulmányozta, hogy biztosan tájékozódjon majd, ráadásul sosem látott még hasonlót. Minden a célszerűségnek van alárendelve, az alapvető elrendezéstől a tervezésen és megvalósításon keresztül - az aurorvilág puritán egyszerűsége hat át mindent. A hopp-pont külön előny, még ha kétli is, hogy szüksége lenne rá, mert ha reggel annyira késve ébred, hogy nem érne ide gyalog, jobb, ha el se indul. Akkor legalább hotelszobájának négy fala közt végeznek vele és nem teszik közszemlére maradványait, elrettentő példaként.
Útközben leginkább úgy érzi magát, mintha bólogató crupfigura lenne, mert ugyan nem ismeri az embereket, akik Magnust üdvözlik, azért bárdolatlanság lenne levegőnek nézni őket, miközben az oldalán sétál, így legalább visszafogott biccentéssel köszön vissza. Jobban belegondolva, most szinte hajszálra szinkronbólogatnak a férfival, egyetlen szót sem szólva, a helyzet pedig minden újabb ismeretlennel egyre komikusabb - mintha valamilyen titkos, közös koreográfiájuk lenne.
Amikor elérik a gyakorlópályát, Gareth visszafogottan pislant kettőt, inkább a fák árnyékában álló, semmibe nyíló ajtók összhatásán, semmint magán a tényen, hogy a zöldellő fűben üvegbetétes vagy azt nélkülöző, kisebb-nagyobb, egy meg kétszárnyas ajtók vannak mindenfelé. Mugli vagy sem, már negyedéves és ennyi időt bőven elégnek tart ahhoz, hogy mindenki hozzászokjon a nap mint nap használt mágia furcsaságaihoz, aminek viszonylatában néhány kósza nyílászáró még egyáltalán nem kirívó dolog. Amikor megálltak a sajátjuk előtt, azon töprengett, hogy ha átlépnek rajta, eltűnik-e - ezzel gátolva mások besétálását - vagy csak szimplán megjelenik egy apró "foglalt" táblácska. Ezt nem most fogja megtudni, ugyanis ezzel a kérdéssel legfeljebb rosszalló pillantást érdemelne ki, ő pedig jelenleg inkább némi elismerésre hajtott, amit nem lesz könnyű megszerezni. Magnus az ajtó felé intett, ő pedig egy vett egy nagy levegőt és lenyomta a kilincset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2015. július 26. 22:38 | Link

Mihael

Honnan a fenéből gondolhattam volna, hogy az éjszaka kellős közepén valaki izomból tapad rá a kapucsengőn a 14-es számra, mely az én szobámba visít a fülembe? Az első 1-2 másodpercben pusztán annyit hittem, hogy valami zakkant félnótás félrenyomta a gombot, de mikor már vagy 5 másodperce ott bömböltette, akkor nagyon hirtelen magamhoz tértem. Felgyújtottam a villanyt, de még ez se késztette arra a tagot, hogy végre levegye a piszkos ujját arról az ártalmatlan gombról. Egy fekete alsónadrág volt rajtam, csíkos apró csíkokkal tartkítva, amik a fekete részhez érve kockákat alkottak. A telefonba, ami lent közvetíti a látogatómnak a mondandómat, beleugattam, hogy ha reklámot akar rám sózni, akkor agyonlövöm, de még erre se eresztette el az az átokverte csengőt. Persze mostanra már Baileys torkaszakadtából elkezdett ugatni és láttam a lelki szemeim előtt, amint a szomszédok Ukrajnától kezdve Szibériáig elküldenek. Hát jó, legyen: egy nálam kezelhető gombot megnyomtam, mire kinyílt az ajtó és a mélyen tisztelt látogatóm így bebocsátást nyerhetett az épületbe. Szépen anyázva kipenderültem az ajtóm elé tettre készen: ha kell, lelököm a lépcsőházban aztán gurulhat lefelé azon, mint holmi béna apáca.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 26. 23:51 | Link

David
-Cián megismerése utáni hajnal-


Hajnal négy, semmi meglepő nincs ezen. A Wesselényi Négyes-Hatosból előkászálódva már az sem újdonság, hogy bűzlik, és zuhanyra volna szüksége, meg úgy mellesleg délutánról van rajta egy-két horzsolás a mai... tegnapi kviddicsezés után. Az az edzés... Akármennyit gondol rá, vagy épp próbál NEM elmélkedni róla, visszajut a kezdőkörhöz: akarja Cyanne-t. Annyira mocskosul akarja, hogy az lassan rémisztően üti Luca szintjét. Már úgy értem, amit régen érzett Luca iránt. De vannak lényeges különbségek: utóbbi esetben nem lőtték lapockán egy szerelmi nyíllal, és generáltak belé mesterséges érzelmeket. És azért csak közelíti, mert ezek nem igazi érzések, de ő tökéletesen valósnak hiszi őket, és ez a lényeg. Szerelmes lett Cyanne North-ba. És közben házas. Jó, ez a része lényegtelen, de attól még a Cián-féle ügy fennáll. Hogyan szerezze meg?
A legközelebbi ember, aki segíthet a kérdés megválaszolásában, más sem lehet, mint a legjobb haverja, David. Az az aprócska körülmény, hogy hajnal négy van, elkerülte a figyelmét, mikor nekidőlt homlokkal a srác kapucsengőjének, és elkezd "nyöööö" hörgéseket eregetni magából a kapualjban. Az sem rázta fel a lelkivilágát, hogy David a kulturáltabbik énje nélkül üvöltött bele a kapucsengőbe, és "hívta fel" magához a rellonost. Az meg ment, már hogyne ment volna, mikor a kebelbarátja, akit egy lórúgással megölne, ha tehetné, hívja?
Felkacsázik nagy büszkén, kapaszkodás nélkül a körlépcső felén, nekidől a pihenőn a legközelebbi falnak -ezzel felgyújtja a lépcsőházi világítást-, majd nekivág a második felének, ismét feltotyog, és a végén szó szerint lefejeli a fegyverrel pózoló Davidet.
- 'zd meg, hülye! Ki akarod verni a szemem? Heeeee? - Gyerekek, mielőtt megszólaltok, mossatok fogat! Ne kövessétek a bácsi példáját, aki otthon hagyta a rágóját, és most büdös a lehelete. Viccet félretéve, nemes egyszerűséggel veregeti háton a gatyás Davidet fittyet hányva a bordáinak ütköző vascsőre.
- Engedjé' be, beszélnünk kell! Mint házas férfi a vőlegénnyel. Na, siessé' ! - Elkezdi befelé terelgetni a lakástulajdonost a saját helyére, mintha megfordultak volna a szerepek, és ő volna a vendéglátó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2015. július 27. 00:30 | Link

Mihael

Való igaz: megfordulhatott volna abban a csökött agyamban, hogy ki az az akasztófára való egyén, aki nem különösebben zavartatja magát, ha arról van szó, hogy mennyi az idő. Az illedelem se épp a kenyere, a tiszteletről pedig már ne is beszéljünk. Magát a mozdulatot, amivel megfejelte a csengőt, nem láttam, de a lépcsőről felszűrődő zajok már sejtették velem az állapotokat. Kibiztosított pajtásom taraját hatástalanítottam, és magamhoz képest igazán gyorsan sikerült többnyire rekonstruálnom a történetet: Mihael megint beszólt a nejének vagy az ikrének, aki nagy hévvel elküldte inni, a jómadár pedig kapva kapott az alkalmon, most pedig elfelejtette, hogy bizony, tud hoppanálni és kell egy fedél neki éjszakára. Valahogy ilyentájt küldte meg a lépcsőház világítását, mire egy csupán pár szavas képet kaphattak az emberek a nyomdapapírt nem tűrő szavaimról. Fegyvertelen kezemmel próbáltam védekezni a szememet bántó fénnyel szemben, noha az mit sem segített. A másik út közben levert egy virágcserepet is, amelyik önfeledt boldogsággal döntött az öngyilkosság mellett, majd nagyobb halálhörgést hallatva darabjaira hullott, mihelyst padlót ért a földszinten. Megingatnám a fejem, de eddigre a rég látott szerencsétlen francia a kicsattanó boldogságát
 nem tudta leplezni, és pontosan a karjaimba sétált. Aztán még le is fejelte a homlokom. Ennél a jelenetnél nézett ki a szomszéd a 13-as lakásból, egy idő házaspár, ahol az asszony haja rövid és ősz, a párjának pedig kefebajusza van. és egymáshoz illő pizsamát öltöttek fel. A néninek fel kellett vennie a kerítés méretű szemüvegét, aztán rosszallóan a férjére pillantott. Micsoda pór egy nép ez a magyar, hogy hajnali 4-kor is még képesek ilyen alpári dolgokat művelni! Biccentettek feléjük, egyik kezemmel intettem, mire felháborodva visszacsattogtak a lakásukba. Mihael szájszaga mindeközben egyszerűen katasztrófa volt, igazán csak azért nem ürítettem ki a silány vacsorám tartalmát, mert hát könyörgöm, hogy nézett volna ki, ha odarókázom, miközben a legjobb haverom bizonyára szexuális tanácsadás végett keresett fel. Aztán még ő maga tessékelt befelé a saját lakásomba, amit készségesen be is húzott maga után. Hiába pisszegtem volna oda neki, vélhetően halvány lila elképzelése se lett volna arról, hogy miért intettem le, így aztán hagytam az egészet és bezártam mögötte az ajtót. Valahogy kinavigáltam a szerencsétlent a nappaliba, oda vágtam elé egy behűtött sört, én pedig pohárba töltöttem némi whiskey-t; már előre láttam, hogy hosszú éjszakának nézünk elébe. Hálás lettem volna, ha tényleg csak aludni kérezkedik be, de a korábbi pár szavas mondatai után most kiönti nekem a lelkét, na és ez az a pont, ahol nekem is innom kell.
- Na haver, ne kímélj, tálald csak ki előttem a piszkos kis részleteket. Roxyról kiderült, hogy nem is annyira pöpec? Netán csak parókát viselt? Vagy összebalhézott Michelle-el? El kéne intézni feketén, hogy már elváltatok? - agyamban mozgolódó gondolatokat szépen ki is mondtam hangosan, egytől egyig, miközben újratöltöttem a poharat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. július 28. 19:56 | Link

Gareth S. Nightingale

Türelmesen áll a fiú mellett, egyáltalán nem sürgeti. Most már itt vannak, innentől semmi sem túlságosan sürgős. Még az sem feltétlenül, hogy minden varázslat azonnal és úgy sikerüljön, ahogy elvárja. Tapasztalatai szerint erre persze úgysem kerül sor, inkább az ő elvárásai miatt, mintsem azért, mert Gareth nem lenne elég kompetens az illúziómágiához. Azt már rég tudja, hogy az oktatáshoz idő és türelem kell, neki pedig mindkettő van.
Miután a fiú benyit az ajtón, egy egészen más tér tárul a szemei elé. Régi szocreál stílusú betonterem - még lefestve sincs, látszódnak a nagy betontömböl illesztései, a helyiség mérete pedig megközelíti egy nagyobb repülőhangárét. Ablakok nincsenek, mégis jól látni, nincs túl sötét, de nappali vakító világosság sem, még a fényerő is a szemnek pont ideális szintre van állítva. Síri csend honol, légmozgás nincs, kicsit olyan az egész terület, mintha időben és térben egyaránt egyfajta sztázis-szerű állapotba helyezték volna. Garethnek mégsincs túl sok ideje feldolgozni a környezet minden részletét, mivel egy bowling-golyó méretű tűzgömb száguld felé, minden különösebb figyelmeztetés nélkül, egyenesen szemből.
Sándor még az ajtóban áll, nem előzte be a fiút, így nem látni rá, hogy mozdul-e vagy sem, ellenben a varázslat egy-két másodperc és becsapódik. A fiú jelenlegi reflexeivel kísérletet ugyan tehet a hárítására, de a tűz túl közelinek tetszik, józan ésszel felmérhető, hogy egy varázslat létrehozására a jelenlegi reflexeiből nem fut.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. július 28. 20:00 | Link

Terelőangyalom <3
Budapesten egy régi moziban: Titanic vetítés

A bakancslista úgy tűnik szűkülni készül. Drága kviddicses csapattársa, Bakonyi kisasszony társaságában ül most jelenleg egy régi filmeket vetítő moziban, hogy végig nemsírja a csodálatos hajótörés romantikusan drámai történetét.
Ti kis butusok, ez nem randevú! Miután Annamari megmentette Gergőt a gurkók pusztításától, ráadásul nem is egyszer - kétszer! -, így a meccs után fiunk odament, hogy illedelmesen megköszönje az amúgy teljesen magától értetődő munkát. És mi történt emberek? Csűrték-csavarták hát a szót tovább és hosszabban, minek következtében eljutottak a filmekig és, mint tudjuk, ezzel a témával kenyérre lehet kenni Norbertót. Mit ad isten, szóba került, hogy még egyikük se nézte meg a Titanicot könnyekben úszás nélkül, s az is, hogy ez egyik tétele a fiú bakancslistájának. Innen hát az ötlet, hogy lessék meg együtt. A százas pézsé persze ott csücsül kettejük között egy hatalmas üdítő és egy kis popcorn társaságában, de feltett szándékuk száraz szemmel végigülni ezt a marhatóni alkotást.
Nos tehát eljöttek Budapest egyik szívébe, ahol is beültek az egyik moziba - logikusan oda, ahol adják a filmet - és most már megismerkedett Jack és Rose. Hát nem romantikus? Drága Norbinknak már szinte könnyezik a szeme. Hiába, ilyen ez a film, maga a hajó monumentalitása is megríkatja az embert.
- Jaj Anna, én el fogok bukni - szipog egyet, de nem, visszapislogja a kicsordulni vágyó sós folyadékot. Ezúttal nem veszíthet. Meg amúgy is, mi az már, hogy egy lány jobban bírja a Titanic-ot, mint ő? Hát nem is vagy férfi apukám! Embereljed meg magadat de baromi gyorsan oszt röhögj a sok hülyén, aki megfullad. Fogd fel komédiaként. Jaj, de nem egyszerű az élet, ha ilyen szentimentális Szentmihályik tarkítják...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 138 139 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek