Linácska <33
Ruha | Taláros | December 1 | Bocsánat a késői válaszért

- Én is kíváncsi lennék az arcára, mikor elolvassa a sorokat. Egyáltalán, ha eltudja - mosolyog a lány. Mindenki tudja, hogy macskakaparás az írása, és külön tudomány, ha valakinek sikerül elolvasnia. Csomószor kikészítette a magántanárát azzal, hogy olvashatatlanul ír. Egyszer sem próbált meg javítani az írásán. Mondták már neki, hogy írjon szebben, de ezeket a kéréseket figyelmen kívül hagyta. Általában mindig hallgat az édesanyjára, de nem szeret írni, és ezt a nő is tudhatja.
A vattacukor mindkét lánynak megfelel, mint édesség, így vesznek fejenként egyet-egyet. Ki tudna ellenállni ezeknek az édességeknek? Azt most figyelmen kívül kell hagyni, hogy ragadósak és mindent összekennek. Minden jóban van valami rossz. Vagy fordítva van?
. Én úgy tudom, hogy a rellonosok nem kedvesek, sőt inkább gonoszak
 - néz nagy és kíváncsiságtól teli szemekkel a másikra. Hallott pár dolgot a zöldekről, amik csupa rosszak, és ezért is nem akart abba a házba kerülni. Nem mintha lett volna választása, de megkönnyebbült sóhajt hallatott, mikor a süveg az Eridont ejtette ki. Eddig onnan sem ismer senkit, de szent meggyőződése, hogy a piroskák nem gonoszak.
- Nemcsere? - kérdezi nevetve - Megnézném Ádámot lányként magassarkúban és szoknyában. És, és sminkben is.
Szegény srác, ha ezeket hallaná. Közben egy ajándékos bódéhoz kerülnek a lányok, ahol mindenféle karácsonyi kacatokat árulnak. Van itt minden, ami szem, szájnak ingere.
- Szeretnél valamit venni? - érdeklődi meg a másiktól. Bár adtak neki költőpénzt, azt nem itt szeretné elkölteni, hanem a faluban. Amikor ott jártak beszélgetni az igazgatóbácsival, akkor látott pár érdekes boltot, amik felkelteték az érdeklődését.
- Majd a faluban is eljössz velem vásárolni? Szükségem lenne pár dologra.

Dwayne
Parancsnokság

Dwayne
Parancsnokság

Dwayne
Parancsnokság

Taláros
Talárosi mulatságok
2014.XII.1.
Kata<33



Lina, Katkóval együtt jót mosolyog a felvetésen, miszerint, ha egy idegen kezébe került Kata eltévedt levele, bizony meggyűlik a baja, mire kisilabizálja belőle, hogy miről is van szó, hiszen az idősebb lány, hát, fogalmazzunk úgy, hogy nem gyöngybetűs írásáról híres, sőt… Ember legyen a talpán, aki nem rugaszkodik neki kétszer-háromszor a macskakaparásnak is beillő soroknak. Ha azonban mégis sikerült átvergődnie magát a kacskaringós betűkön, biztos, hogy úgy érzi, teljesen megháborodott, elvégre a muglik körében nem ismeretes a Teszlek Süveg, meg a kastély, mint iskola, és a diákokat nem szokás házakba sorolni… Remélhetőleg a kézhez kapó ember majd buta diák tréfának fogja fel a dolgot, és hamar túllép rajta, egyik lánynak sem hiányzik egy ilyen botrány a nyakába.
A szó a rellonosokra terelődik, és bár Linácska igyekszik nem rossz színben feltüntetni a zöld ház lakóit, úgy tűnik, a hírnevük már megelőzte őket. Kicsit elmosolyodik, majd félszegen, talán kicsit súgva fűz hozzá még néhány mondatot a témához. Hiába, az iskola farkastörvényei óhatatlanul is beleívódnak a mindennapi viselkedésbe: a Rellonról jót vagy semmit, különben krumplis zsákként végzed valamelyik vállán, és akkor még ez volt a jobbik eset.
-Na, jó, igaz, ami igaz nem túl kedves figurák. Ha éjjeli őrjáratra kell mennem mindig azon rinyálok, hogy csak ne fussak össze velük, mert nem biztos, hogy meg merném őket büntetni, hiába van hozzá jogom, ha takarodó után kapom el bármelyiküket a folyosón. Igyekszem elkerülni őket, mert hát izé… iszonyatosan félek tőlük. Olyan, hogy is mondjam…- Haját birizgálva keresi a megfelelő szót, majd az eddiginél is jóval halkabban, szinte suttogva böki ki: -Ijesztőek.
Tekintete komoly, szemeit Katkóéba fúrja, hogy a lány érezze, most tényleg komolyan beszél. A téma hála Merlinnek nem akad el penészfalvánál, hanem tovább terelődik a pezsgős iskolai életre. Lina nem felejti el kiemelni az elmúlt tanév legemlékezetesebb eseményeit, kiemelve a nemcserés támadást. Látható módon Kata érdeklődését felkeltette a dolog, és az is egyértelmű, hogy testvéri szeretet melengeti szívét, rögvest a tesójára, Ádámra gondolt, és elképzelte őt szoknyában, kisminkelve lányként. A kép megjelenik Alina szemei előtt is, és harsány hahotában tör ki.
-Ádámot én is szívesen megnézném. Mondjuk elég morbid volt, ez az egész, nem lehetett tudni, hogy aki előtted áll, az most tényleg lány, vagy csak átmenetileg az. Szerencsére én aznap este aludtam, mint a mormota, úgyhogy nem kellett meg tanulnom állva pisilni és boxert sem kellett húznom…
A sztori mesélése közben elérkeznek egy ajándékos bódéhoz, ahol mindenféle csecsebecse van kirakva, köztük Alina nagy szerelmei is, a kiegészítők. Nem bírja megállni, hogy ne próbáljon fel egy-két gyűrűt, fülbevalót. Az egyik tollas ékszer annyira megtetszik neki, hogy képtelen otthagyni, a vásárlás előtt azonban még kikéri Katkó véleményét is róla.
-Nézd! Ez pont megy az egyik kedvenc sálamhoz, muszáj megvennem. Neked is tetszik? És ezek a gyönyörű karkötők… Váó, ebből pont két egyforma van. Megvesszük őket barátságkarkötőnek?
Lelkesen néz a lányra, reméli, rábólint az ötletére. Katkó közben bogolyfalvi vásárlásra invitálja Linát, aminek természetesen a lány nem tud ellenállni.
-Naná, hogy elmegyek. Nekem is kéne már egy-két dolog, például penna, pergamen, toll, tinta. Hihetetlen gyorsasággal fogynak ezek nálam. Már arra is gondoltam, hogy valamelyik tréfás kedvű kopogószellem direkt nyúlja le őket, hogy bosszantson vele…
Felháborodott, kissé méltatlankodó arckifejezést ölt magára, majd mimikája megenyhül, amint a gyönyörű tollas fülbevalót forgatja kezében, valamint erősen szemezget a barátságkarkötő-jelölttel, elvégre ilyen gyönyörű ékszerekre nem lehet csúnyán nézni.

Projektmunka - Mirabell

Eléri az erdőt, és azonnal fel is nyúl egy indáért, hogy aztán eltűnhessen a lombkoronák óvó ölelésében. Itt aztán nekidől a fa törzsének, és szusszanhat egyet lehunyt szemekkel. Össze kell szednie magát, és koncentrálni. Át kell gondolnia újra az ellenfelei taktikáját, és kitalálni, mit csináljon... vagy legalább megpróbálni.
Mirabell szinte biztos, hogy utána fog indulni. Ahogy megismerte a lányt, nem az a típus, aki hagyja, hogy csak úgy legyőzzék. Most visszavághat neki, így biztos, hogy ez a terve... és minden bizonnyal a többieknek is. Az egyik legmagasabb pontszámot kapta a versenyen, így vagy mindenki rá fog vadászni, vagy Mirabellre hagyják a piszkos munkát, vagy remélik, hogy majd valaki más elintézi, mármint, akárki más, mint a mesében, amikor mindenki azt hitte, hogy valaki megcsinálja a munkát, de végül senki nem végezte el... klasszikus.
Neki pedig talán védekeznie kellene az elején. Elrejtőzni, és várni, hiába sietne a lány elé, őt kell idecsalnia. Amikor legutóbb találkoztak, az erdő elvitathatatlanul Mirabell területe volt, és még úgy is legyőzte, de aztán mára... mára már talán nem ennyire egyértelmű a kérdésre adott válasz, elvégre ő is rengeteg időt tölt a kastély melletti erdőben, és a lexikális elemi mágikus tudása páratlan - amit nem a szél hordott össze, szóval nem kell sem félnie, sem meghátrálnia - előbbivel nyugtatja magát, utóbbi eszében sincs - csak kivárnia, amíg a lány ideér, és elintéznie. Simaliba.
Elhúzódik a törzstől, és pillekönnyű mozdulatokkal, hogy még a levelek is alig zörrennek meg, felfelé kapaszkodik a fa teteje irányába, hogy onnan majd többet lásson, és megkereshesse a legmegfelelőbb búvóhelyet, amíg ellenfelét várja. Amikor már elég magasan van, sikerül is kiválasztania egy tőle nem messze lévő fát, amire aztán villámsebesen átugrál. Elég közel van az erdős terület széléhez, de mégis jól takarja őt. Itt aztán várhat, és csak reméli, a másik arra alapoz, amit tőle látott a legutóbb, ami alapján úgy kell logikáznia, hogy Ashley az erdő mélyén lapul. Pedig dehogy.

###

Dwayne
Auror Parancsnokság

KoncertDorian
London; Linkin Park és Fall Out Boy kezdése előtt nem sokkal

Dwayne
Parancsnokság

Izabella
Anglia, Baker Street 221/B.

Azt hiszem, hogy úgy tekintgettem a volt háztársam felé, mintha legalábbis elmebeteg lenne, szóval úgy döntöttem, gyorsan visszafogom magamat és megpróbálom az ő szemszögéből nézni a dolgot. Biztosan szokatlan ilyen messzire lenni otthonról, úgy, hogy tudja, tilosban jár és ha ezt tudnák, egész biztosan kikapna. Én nem igazán tudtam, milyen az, mikor a szülők rajtakapnak tilosban, mivel nem nagyon volt olyan élő hozzátartozóm, aki féltett volna, már ha apám tavalyi nyarát nem számítjuk. Igen, jó atyám megtért és új hobbija, hogy negyven oldalas leveleket küldözget nekem, én meg csak nézek, hogy mindezt hogy sikerült egy pici borítékba betuszkolni. Na, ő az, aki most nem igazán dicsérne meg, amiért itt vagyok és kihagyok minimum két hetet a suliból.
- Persze, hogy tudom, ez olyan, mint nekem mikor először voltam Berlinben. Ne érts félre, imádom Londont, de azért más, amikor az ember itt születik és él, mint mikor egy más országból jött - próbáltam megértetni magamat a kezemmel hadonászva, mint valami eszeveszett fóka. Oké, annyira azért nem voltam vészes, de ettől még hadonásztam egy sort, próbálva érzékeltetni a dolgot, több kevesebb sikerrel. Azt hiszem, sokkal inkább kevesebbel. Igen, a mögöttünk lévő felnőttek megint morogtak, hogy nem halad elég gyorsan a sor, de ezzel nem tudtam mit kezdeni, elvégre ez nem miattam volt, hanem azért, mert a javarészt kínaiakból és japánokból álló csoport még mindig áradt kifelé a szűk ajtón, annak ellenére is, hogy már vagy három perce elindultak ki. Hol fér el ennyi ember? Eközben Izus elkezdett barátkozni valami kicsi lánnyal. Szerettem a gyerekeket, szóval én is integettem a kiscsajnak, mire visszaintegetett mosolyogva. Arról viszont, hogy hogyan is állok a sulival, nem tudtam sokat mondani, nem voltam a társaság középpontja, na meg a Rellonosok társasági élete sem volt annyira aktív a házon belül, mint anno a Levitának.
- Úr isten, már abban elfáradtam, hogy végiggondoltam, mennyi minden ez - törtem ki nevetésben őt figyelve. - Szerintem te egy hős vagy, Iza, én ennyi mindent nem bírnék egy időben csinálni... Tényleg, hogy van Vatta? Ezer éve nem láttam már.
Volt már szerencsém a kék leányzó kutyájával összefutni és aranyos kis jószág volt, így hát érdekelt mi van vele. Nem túl boldogan konstatáltam, hogy valami kisgyerek elesett és elkezdte elüvölteni a hangszálait. Te szent ég, mint akit nyúznak! Segítsen már rajta valaki, kérdezze meg, mi a nyűge...
- Hogy a Rellonban? Nagyon semmi nincsen, nem egy túl aktív a társadalmi élet a házon belül, de jó fejek a háztársaim, bírom őket. Tényleg. Amúgy meg, hogy tudsz ilyen hülyeségeket kérdezni Miza? Már hogyne gondolnék a Levitára! - mosolyogtam rá kedvesen. Tényleg sokszor gondoltam a volt házamra, mert bár már nem oda jártam, attól még szerettem a kis bolondos kékeket. A kiscsajt közben elkezdték nyugtatni, hogy majd kap egy nyalókát, ha itt végeztek, mire ő megnyugodott, mi pedig végre beléphettünk az ajtón, a nem túl tágas, tapétás folyosóra, ahol a fogasról egy Scotland Yardos kabát és hozzá való kalap lógott.

Rockercsibe
London; Linkin Park és Fall Out Boy kezdése előtt nem sokkal

Nem, azt hiszem, nem sok olyan ember volt, akivel olyan szintű barátságom lett volna, hogy jajj, most odamegyek, felkapom és megpörgetem, mert ezer éve nem láttam és nagyon örülök. Cat persze kivételt jelentett, annak ellenére is, hogy ő Navinés volt, én meg Rellonos. Vannak olyan kapcsolatok, amikbe egyszerűen nem engedhetem belefolyni a sulis dolgokat, még akkor sem, ha alap esetben megtenném - mert biz isten, megtenném én -, és ez pedig egy ilyen volt. Jóval azelőtt megismertem már, hogy ide kezdtem volna el járni, szóval ettől egész egyszerűen csak elvonatkoztattam. Ha hallotta volna bárki is, hogy elhívtam koncertre, egész biztosan elkezdte volna, hogy mert jaj én csak fel akarom szedni és hogy ez mennyire átlátszó, de nem lett volna igazuk, mert bár ragaszkodtam a pajtimhoz, mégsem olyan szinten, hogy juj megölöm azt, aki ránéz. Egyszerűen csak tudtam, hogy nem járt jó ideje koncerteken - elvégre én jártam ott, de nem láttam - szóval kaptam az alkalmon és úgy döntöttem, sokkal jobb lesz, ha baráttal megyek, mintha szólóban. Aranyos és vicces volt a reakciója, mulattatott. Éppen ecseteltem volna neki, hogy mennyire rossz, hogy már legalább két hónapja nem voltam koncerten, ami nekem körülbelül olyan, mint másnak tíz év, mikor a csajszi közölte, hogy ő már több éve nem volt koncerten. Na erre viszont muszáj volt eljátszanom a hattyú halálát, rögtön a fejemhez kaptam, aztán az ő homlokához, mintha a lázát mérném. Nem voltam egy túlreagálós alkat, legalábbis azt hiszem, hogy nem voltam az, de ez kiverte a biztosítékot. Éveket, koncert nélkül?! Nem, nem én előbb kötöm fel magam, minthogy éveket bírjak ki a szeretett bulijaim nélkül. Szerencsétlen, rokonlélek volt velem, szóval képzeltem, milyen lehetett úgy ülni otthon, hogy tudod, hogy valahol éppen elkezdődik egy Linkin Park koncert, vagy egy Nickelback, Skillet Three Days Grace vagy... ne adj isten Fall Out Boys? Nekem már a gondolattól is előjött az érvagdosó kedvem. Tutira kivetettem volna magam az ablakon, mármint szökési célzattal, ha bármi ilyen történt volna. Kijelentette, hogy ugyanolyan fanatikus vagyok, mint ő, szóval muszáj volt felnevetnem. Nekem azért voltak durva eseteim, amikről jobb volt, ha nem tud. Örültem neki, hogy nevetni láttam, mert manapság nem tűnt már olyan vidámnak, mint anno, mikor megismerkedtem vele. Persze a CD-boltra nem mondhattam nemet, elvégre a lemez olyasmi volt nekem, mint másnak a drog. Egyszerűen csak függtem a zenéktől, még akkor is, ha muglik, kifejezetten bálványoztam őket, amiért ilyen szintre fejlesztették az előadásmódot. Szóval bent egyből a Rock-polchoz lavíroztam és elkezdtem kutatni olyan lemez után, ami esetleg még nincsen meg. Korábban Cat címét beleírtam a zsebemben tárolt FOB lemez szövegkönyvébe, szóval reméltem, hogy nagyon megbecsüli magát, mert ilyet nem gyakran csináltam.
- Újdonság? Én is valami hiányzó láncszemre vadászom, de van, akinek már elég nehéz újat mutatni... - néztem rá sunyi mosollyal, kicsit a homlokomra húzva a kalapom. Kifejezetten régi-divatosan öltöztem ma. Bőrkabát, fekete FOB-póló, fekete farmer, bakancs díszelgett a lábamon az esetleges törések elkerülése érdekében, szögecses karpánt, mert azért mindenki rajong, ha a képébe vágják. Csak a megszokott koncertes szerkóm volt, enyhe extrával, mégpedig azzal, hogy most nem csak a hajamba túrtam felkelés után, hanem még ki is vasaltam. Na erre varrj gombot!
- Toad? Nem igazán ismerem őket, de majd belehallgatok még pár számukba. Az Angel például nem volt rossz tőlük- hümmögtem eltűnődött arccal, majd kikaptam egy Linkin Park lemezt, amivel még nem futottam össze, és érdeklődve tanulmányozni kezdtem, mintha a világ minden tudása lenne a vonalkód fölött. Néha úgy is éreztem és nekem ez a tudás pont elég is volt. Catre néztem halvány mosollyal, immár le sem téve az imént szerzett zsákmányt. Ettől még kerestem tovább, persze, csak ezt már úgy szerzik vissza tőlem, ha a hulla-merev,  jeges szorításomból feszítik ki.
- Mesélj valamit, Cat, ezer éve nem láttalak már. Hogy vagy? Sietsz haza? Reggel indulunk is, vagy maradunk valahol egy-két órát hibernálni? Mit gondolsz? - kérdezgettem, de úgy tettem, mint akit nem különösebben érdekel a válasz. Persze érdekelt, csak egyszerűen el voltam kalandozva, egy CD-boltban a maximális figyelmemre legfeljebb Pete Wentz számíthat.