Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Csak? - kérdezek vissza, ha már félbemarad ott a mondat. Ha nem siet, akkor ideges lenne? Vagy ez csak valami olyan, mint Trisztán szorongása, amitől folyton véresre rágja a körmét, hiába szólunk rá, mert tulajdonképpen ösztönösen csinálja? Azért még kíváncsian várom, mit mondott volna, ha nem hagyja félbe ott a mondatot.
- Levita torony akkor, gondolom... vagyis hát, aligha kérdés, ha már egyszer levitás vagy. Azt hallottam, megdolgoztat a szfinx mindenkit, aki oda be akar jutni. Ez igaz? Vagy csak amolyan városi legenda? Sose próbáltam még oda belógni - szalad meg a nyelvem rendesen. Nem is tudom, hogy sikerült egyébként négy év alatt soha meg se próbálni bejutni, pedig azért ismerek egy-két embert onnan is. Talán az lehet a magyarázat, hogy a többségükkel mégis a könyvtárban találkozom, vagy a tanulószobában, vagy éppen itt, ami nekem tökéletesen meg is felel. Előszedem közben végre a könyvemet is, mellé meg a pergament, amire ezen a legutóbbi órán jegyzeteltem. Már csak a tollat kell megtalálnom a táskám megfelelő zsebében, mert erről anya gondoskodott, hogy mindennek legyen egy zseb, és akkor nem keverednek el szerinte a dolgok. Lám, így is sikerült másik pergament bepakolnom legutóbb, de majd tényleg jobban odafigyelek erre, és nem hagyom utolsó pillanatra a pakolást. A baj úgyis mindig abból lesz, amikor fejvesztve rohanok.
- Átlagos? Mármint levitás mércével mérve? Tudod ugye, hogy az eridonos mércével már kész zseni? - kérdezem széles mosollyal az arcomon, aztán ha már bemutatkozom, kezet is nyújtok neki. Mégse mondhassa senki a szüleimre, hogy nem tanítottak meg az illemre. - Kevin. Örvendek. Úgy hangzik ez amúgy, mint a Bond, James Bond... aztán majd rólad is kiderül, hogy valami titkosügynök vagy, és megfigyeled itt a diákokat, hogy ki kavar sok bajt. Jó, csak viccelek, ne vegyél túl komolyan. Eridon at its finest. Na szóval, nem akarlak sokáig fenntartani, magamat ismerve úgyis egész estig tudok kérdezni... hatályosság, hatályosság... tudom már, szóval... van ugye az időbeli kezdetnek, hogy mettől meddig, de a jegyzeteim szerint az a végpont, amikor valami más hatályon kívül helyezi. Tuti nincs semmi olyan helyzet, amikor ez meghatározott ideig él? - kérdezem nagyon komolyan, mert bár lehet, hogy hülye kérdés, de akkor is muszáj tudnom a választ. Ha azt, hogy hülye kérdés, hát azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem sok vizet akart zavarni. Úgy általában. Összevetve korábbi találkozásainkkal, valamit mindig szégyellt előttem. Vagy önmagát, vagy az eredményeit, a viselkedését, hogy magára vonta a figyelmet valamivel. Tény, hogy nem egyszerű eset. Sok ilyen van. De nem tudok rá haragudni, mert a homlokára van írva, hogy nem ő tehet róla. Bőven van okom rá, hogy sajnáljam. Mégsem szánom őt a klasszikus értelemben, hanem együtt érzek vele. Túlságosan mély empátia, holott emlékeztetnem kell magam a határaimra. Ő diák, én gyakorlótanár. Elismétlem magamban háromszor. Még mindig nem lesz jobb az érzés.
Széles mosollyal nyugtázom bólintását az ajánlatomra. Számíthat rám ebben. Remélem, hogy tudatosítani fogja magában, hogy milyen jó lehetőségei vannak. Helyette ki akarja magát vonni mindenből, észrevétlenül. Honnan is olyan ismerős ez? Mintha csak én lennék fiatalabb koromban, kísérteties a hasonlóság. Ha nekem sikerült, neki is fog. Talán még nem meséltem neki eleget arról, hogy kezdetben a varázsvilággal mennyire meggyűlt a bajom, és mennyi félelmem, szorongásom volt a kastélyban. Talán egyszer, ha lesz lehetőségem megnyílni. Nem biztos, hogy ezen az órán. Meg ha érdekli... Mert a végén még azt fogja hinni, hogy panaszkodom, és negatívabban távozik, mint ahogy érkezett.
- Bízom benned - ez a legtöbb, amit mondhatok. Súlyos szavak hagyják el a száját. Borzasztó belegondolni, de nem hagyhatom, hogy túlzottan megsajnáljam, mert semmi okosat nem tudok mondani anélkül, hogy az ne legyen félreérthető. Megpaskolom a vállát, aztán folytatom. - Emlékszel a hoppanálás órákra? Koncentráció. Dőlj hátra, lélegezz mélyeket, amíg jónak érzed, aztán végezzük el az ólomszéf technikát, okés? Hunyd le a szemed, gondolatban tedd a szóban forgó problémát, és minden vele kapcsolatos aggodalmat, negatív gondolatot egy vastag falú ólomszéfbe. Ezután zárd be a széfet egy számkombinációs zárral, amit te sem ismersz, így nem lehet többé kinyitni. Aztán próbáld újra a bűbájt úgy, hogy kizárod a külvilágot, és összpontosíts - utasítok, de nem parancsolóan. Koncentrálnia kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hát én... - immár leplezetlenül hagyja, hogy lába rángjon, bahogy akar, alsó ajkába harap. Mégis mit mondjon erre? Fél, hogy elbaltázza és kinevetik a végén? Fél, hogy nem tud segíteni a másiknak? Mindentől fél lényegében, ami itt történhet. - Én csak... izgulok - feleli végül lesütött tekintettel. Ezzel egy időben áll meg lába, mintha eddig nem akarta volna imitálni a kentaurok vágtázását. Torkát köszörüli meg.
- Igen, ott - bólint halvány mosollyal, ami kiszélesedik a következő kérdéssel. - Vannak olyan napok, amikor valóban fel kell kötni a nadrágodat. Egyszer egy háztársam a Szfinx előtt töltötte az éjszakát, mert nem tudta megfejteni a rejtvényt - vonja meg vállait. Egyebekben ez a háztárs lehetne ő is, de most tényleg nem ő volt ekkora szerencsétlen. Nem mondja, bűntudatot érzett a másik iránt, amikor kiderült, még ha nem is volt hozzá köze, ám örült annak közben, hogy nem ő maradt kint.
- Minden mércével mérve átlagos vagyok mindenben - mosolyodik el szégyenlősen. Soha nem tartotta magát kitűnőnek semmiből, és szerinte ez így van jól. Még csak az kéne, hogy észrevegyék... Lassan pislogva próbálja követni az egymás után érkező, sőt, rázúdított információkat. Próbálna reagálni, de Aurél annyira belelovalja magát, az esélytelenek nyugalmával hagyja végül, hogy végig mondja és a lényegre térjenek.
Aprókat bólint.
- Olvastam valahol arról, hogy maximum akkor lehet ilyen, ha tényleg újat hoznak vagy... - húzza maga elé az egyik könyvet, hátha segítség kellene. - Ha felülírják. Ha mondjuk hoznak egy olyat, hogy január 2-től érvényes, de februárban történik valami, felülírják, tehát módosítják és mondjuk ugyanaz, de már kicsit más, így február 12-től érvényes az új - bólint elégedetten. Pár pillanatig tart csupán ez - hirtelen kapja fejét Aurél felé. - Érted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Véleményem szerint az a diák korától és akaratától is függ - fél vállam emelkedik meg, majd ejtem vissza, mintha nem arról beszélnénk éppen, hogy folytatok-e szexuális kapcsolatot Zsolnával.
Nevetséges.
- Nem - felelem határozottan. - Bánffy Zsolna és köztem nincs semmi tanár-diák kapcsolaton kívül - barnáim villannak Kakasira. - És valóban botrányos, hogy erre kell gyanakodnia. Ezek ellenére nem áll szándékomban meggyőzni magát arról, hogy a pletyka nem igaz. Vagy elhiszi nekem, igazgatóhelyettes asszony, vagy eljárást indít, hogy kiderüljön - szavaim ellenére hangom tele van tisztelettel a nő iránt. Ostoba lenne az, aki nem ismeri el a nő tudását - tiszteletemet élvezi, legyünk bármilyen helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Viszont ő önmagában már kevésbé bízik. Nagyot nyel és lassan bólint azért a válaszra. Legalább nem azt mondta a másik, hogy jogos félelmekről van szó, bár tudja, hogy azok. Csak hallani mástól rosszabb. Az érintés a hátán kellemes komfortérzetet ad neki. Örülne, ha hosszabb ideig tartana, vagy akár egy egész ölelésbe beleringatná magát, de ez is jobb kedvre deríteni. A pulcsin át is érzi a rövid mozdulat után ahogy ott marad az a talán csak fejben létező érzés. Még nincs egyedül.
Azt csinálja amit Beni mond, óriásit szív be a levegőből és hátra dől a székben, sőt még a szemét is lehunyja. A mozdulat közben egy kósza vörösbarna tincse beesik a homlokába, de túlságosan kibillentené a koncentrációból ha hozzáérne, így csak hagyja, hagy randalírozzon.
Beteszi a gondolatait az elképzelt széfbe. Ilyen három oldalút képzel el, mert az sokkal menőbb és olyan zárja van, mint a hajókerék. Belül polcos, hogy könnyebb legyen belepakolni. Aztán becsukja a széfet. Elforgatja rajta a kereket és akkor gyors képzel rá még számkombinációs zárat is, mert kell a feladathoz, de aztán kipattannak a szemei és Benire pillant.
- De eltemetni magadban a gondjaidat ahelyett, hogy feldolgoznád nem káros a mentális egészségedre? - kérdez rá. Mintha hallotta volna valahol, de lehet csak nem akarja elveszíteni a gondjait, mert akkor sohasem oldódnak meg, így aztán hagyja, hogy körülötte lebegjenek éjjel és nappal, mint valami kísértet fehér baglyok amiket csak ő lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hogy mennyi hülye kérdést tudok feltenni? - kérdezek vissza vigyorogva. Mondjuk attól lehet is, mert ha azon múlik, mire tudok rákérdezni, akkor szerintem holnap reggel is itt fogunk még ülni. Annak tuti nem örülne, sőt. A helyében én is izgulnék, hogy meddig fogom itt tartani ahelyett, hogy tanulhatna, de majd megpróbálok a lényegre szorítkozni.  
- Uhh, szegény. A mi portrénk ehhez képest vajszívű cukorfalat, ha elég szépen kéred, lehet, hogy be is enged - válaszolom neki, pedig azért tegyük hozzá, makacsul kell győzködni, amennyiben valaki tényleg be szeretne jutni más házból, mert szeret akadékoskodni. Néha még az Eridonosokkal is kötekszik mondjuk, ha rossz napja van.
- Hm... hiszem, ha látom - felelek neki vigyorogva, mert azért ebben pont nem értünk egyet. Nem tudom eldönteni, hogy csak szerénység-e vagy esetleg nincsen elég önbizalma, de ezt ugyan nem firtatom, mert még pontosabban át kellene gondolni az érveimet, ha esetleg arra kérdezne rá netán. Inkább belefogok a kérdéseimbe, haladjunk, mielőtt tovább tartanám fel, mint amire ideje lenne.
- Aha... de szóval tényleg nincs olyan, hogy mondjuk kitalálják, hogy most akkor minden... várjál, most kitalálok valami hülyeséget... szóval minden... minden boszorkány kézen áll pénteken háromtól három óra öt percig, mert az valamiért jó nekünk, de ezt nem akkor hagyják abba, amikor majd kijön a következő kör, hogy most már vége három hónappal később, mert már álljanak fél lábon, hanem előre tudjuk, hogy ez csak három hónapig fog tartani, mert addig jó nekünk... most tudom, mekkora marhaság, de szóval érted, nem? Ilyen sosincs? - kérdezem meg hevesen kalimpálva magyarázás közben, és hátha még a végén ő se fog már itt izgulni vagy idegeskedni, hogy ilyen hülye példákkal jövök. - Na látod, egyes számú hülye kérdés pipa. Totál megértem Lainest, hogy miért igyekezett megszabadulni tőlem - közlöm nevetve. Nem mintha bánnám, de az más kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Egyrészt jelen esetben nem számít a véleménye. Továbbá az sem számít, mit akar egy diák, ha a tanára - itt szigorúan emelte fel mutatóujját, majd fordította Laines felé - rendesen képes meghúzni a határokat. Azt hiszi, maga az első eset, akiről fantáziálnak a fiatalabbak? Négy kéz sem lenne elég, hogy megszámoljam, hányan epekedtek Ambrózy vagy Volkov után, kiszúrja a szemem, ha valaki Albert után fordul a folyosón, ha valaki Návay nyomában koslat. Még Brightmore sem kivétel ez alól, Merlin verje meg! - fakadt ki hangosan az asszonyság, majd fáradt sóhajt hallatott. - Utóbbit ne is firtassuk, ott már komolyabb gondok kell legyenek a gyerekek fejében.
 Frusztráltan ejtette kezét az asztallapra, amitől megcsörrent valamennyi csicsás karkötője.
 - Értse meg Laines, hogy egy eljárással most a minisztérium kezébe dobhatnánk az iskola kulcsát, függetlenül annak kimenetelétől. Nem célom senkinek a feje felé bűvölni a vészmadarat, de folyamatosan az az érzésem minden irányból, hogy maguk ellenem dolgoznak és nem nyílt lapokkal játszunk. Segítsen megérteni, miért van ez. Túl szigorú lennék? Sokat várok el önöktől?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyetértően ingatom ide-oda fejem a Brightmore-os résznél. Tényleg kicsit különös ízlésre vall a diákoknál, ha ő utána fordulnak. Legalább a tudását nem veheti el senki, még ha... van is egy stílusa.
- Várjon, Kakasi professzor asszony - emelem fel egyik kezemet ölemből. - Véleményem szerint maga eddig az egyik legjobb helyettes az iskolában, csoda, hogy nem igazgató. De nem tudok mit kezdeni a pletykákkal, amik rólam szólnak. Eszembe sem jutna egyik diákommal sem kikezdeni, nemhogy még komolyabb kapcsolatba bonyolódni velük - rázom meg fejemet. - Ha az inspektor eljárást szeretne, akkor hajrá, de nem fog találni semmit, mert nincs köztem és Zsolna között semmi - jelentem ki határozottan. Egy pillanatra gondolkodom el.
- Komolyan, még Brightmore után is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szorgalmasan, mintadiákként követi az utasításaimat. Amint lehunyja szemeit, még egy halvány mosolyt is megengedek magamnak, mert elégedettséggel tölt el látni, hogy szót fogad. Elszánt, és nem adja fel. Gyorsan elvetem annak a gondolatát, hogy a homlokára lógó hajtincset megigazítsam neki, vagy hogy egyáltalán szóljak róla, mert kár lenne kizökkentenem ilyen megjegyzésekkel. Így is eléggé lámpalázas. Ha nem zavarja, akkor az azt jelenti, hogy kellően koncentrál a gyakorlat elvégzéséhez.
Amíg ő gondolatban a széf elképzelésével foglalatoskodik, addig én összekulcsolt kezekkel ülve figyelek mellette. Levegőt is alig merek venni, olyan halk próbálok lenni. Kíváncsi szemeim vonásait fürkészik. Így, becsukott szemmel egészen szokatlanul fest. De jut időm megfigyelni az arcvonásait, feltűnésmentesen. Tanulmányozásomnak végül hirtelen kipattanó szemei vetnek véget, amire én is ijedten összerezzenek.
- Hát... őőő, nem... - kezemmel a tarkómhoz nyúlok, megvakargatom, majd végigsimítok rajta. Egy picit csalódottan nézek vissza rá. - Ez egy teljesen biztonságos gyakorlat - erősködöm, s még a fejem is megrázom. Jó, hogy vannak kérdései, de bíznia kell bennem valahogy.
- Fogalmazd meg magadban, hogy mitől tartasz a legjobban. Aztán csak tedd be őket egy dobozba, képzeld azt, hogy egy nehezéket is teszel rá, hogy ne tudjon lejönni a teteje. Végül rejtsd el a dobozt mindaddig, amíg az óra tart. A gyakorlat célja, hogy amíg nem tudsz mással érdemben foglalkozni, addig ne járasd az agyad rajta feleslegesen. Így már menni fog? Szólj, és utána próbáld meg újból a varázslatot majd - elég időt akarok hagyni neki. Kellemes hangom van, de felbosszantott azzal, hogy tovább agyalt, holott majdnem sikerült ellazulnia. Türelmesnek kell lennem. Neki is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kihívóan, vagy talán büszkeségből emelkedett meg az álla az asszonyságnak? A válaszát követően vált csak egyértelművé, melyik volt jobban igaz.
 - Pontosan ezt szerettem volna hallani. - Tenyerével elégedetten paskolt párat az asztallapon, hogy azt követően egy sokkal nyugodtabb tartást vegyen fel ültében. Az utolsó kérdésre azonban csak egy reményvesztett grimasz volt a reakció és úgy legyezett jobbjával maga előtt, mintha azzal elhessegetné Bringtmore nevének puszta gondolatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Pedig még nem is érti igazán, milyen módon válik ez hasznára - az asszonyság oldalra fordította kissé fejét, hogy rálásson a táblára, amit aznap már tucatnyi alkalommal firkált tele pálcája nyomán a megbűvölt kréta. - De majd kitalálja magától ezt is.
 Gyilkos karvaly módjára villantotta öreg szemeit Saint-Venantre, mikor az nekiállt alkudozni.
 - Abszolút kizárt! A büntetést okkal kapták és nem vagyok hajlandó engedni belőle. Meg is van az eredménye. Szemmel láthatóan már nem egymásra vetítik ki Hollósival az egyéni problémáikat. De még csak most kezdik el kapisgálni, hogyan emeljék fel saját erejükből a súlyt, ami a lelküket nyomja. Még időre van szükségük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nem. Inkább attól, hogy tudok-e segíteni valóban - jól esik neki Laines professzor bizalma, de hazudna, ha azt mondaná, nem érzi sokkal nagyobb felelősségnek a vállán ezt, mint amit elbír. Kötve hiszi, hogy nem lett volna alkalmasabb diákja erre a professzornak - hiába rágódik már ezen. Itt ül Auréllal, akinek tényleg segíteni szeretne a legjobb tudása szerint.
- Soha nem próbáltam bejutni más házba - vallja be szemöldök ráncolva. Furán érezné magát, és furán is nézne ki, ha egyszer csak az Eridon klubhelyiségébe császkálna, mondjuk Aurélt keresve. Már csak a gondolattól is elpirul: miért keresné? Kötve hiszi, hogy ezeken az alkalmakon kívül, kíváncsi rá a fiú.
A saját maga által okozott pirulás csak még vörösebb lesz Aurél reakciójára. Nem tud rá mit reagálni, így inkább a könyv sarkát kezdi piszkálni, amíg nem tud érdemi segítséget nyújtani az eridonosnak.
Aki elkezdi, és próbálja követni, amit mondd, igyekszik minden figyelmét neki szentelni, ami mondjuk sikerül is, csak nem abban az értelemben, ahogy mindenki gondolja. Hallgatja a hangját, de a szavak nem állnak össze. Csak annyit érzékel, milyen kellemes hangja van a főnixnek, hogy milyen szépen artikulál beszéd közben, és hogy az egyik tincs a hajában, mennyire máshogy áll, mint a többi. A gyomrában a pillangók olyan elánnal csapják hasfalát, mint eddig még soha.
- Ott már alapból időkorlát van megszabva, hogy csak három hónapig kell úgy állniuk mondjuk, nem addig, amíg hatályon kívül nem helyezik - pillanatnyi szünetet tart. - Szóval, már tudod, hogy három hónapig kell ezt csinálnod, utána vége, és jön a következő, akkor az, hogy fél lábon kell állni - mosolyog kedvesen, lesüti tekintetét.
- Szerintem nem ezért passzolt le Laines professzor. Biztos nagyon elfoglalt... úgy értem, öm... szóval úgy értettem, hogy én biztos nem passzolnálak le, me-, tehát, hogy elfoglalt és szívesen segítek - lába áll neki ismét fel-le rángatózni, kezeit ölébe ejti, ahogy lefelé bámul a lábaira. Nem lehet ekkora szerencsétlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Biztos. Ha meg olyat kérdeznék, amivel nem tudsz segíteni, legalább megtudjuk, hogy mit nem tud egy levitás se. Max beülhetünk a könyvtárba kikeresni, és ha az se megy, azt is tudni fogom, mivel kell tényleg Laines-t zargatnom - válaszolom neki a szokásos optimizmusommal, elvégre csak meg kell találni mindenben a jót vagy éppen az értelmet. Nálam ez a kettő valahogy gyakran egybe is esik.
- Én se, de majd ezek után talán mégis kipróbálom. Jövőre ötödikes leszek, még azelőtt kell valami hülyeséget csinálni, hogy azt kellene eldöntenünk, mihez kezdünk az életünkkel. Mekkora lenne megpróbálni besétálni a Rellonba például. Múltkor láttam is a kőkosukat, amikor az egyik prefi sétáltatta, a másik meg rajta ült. Nekünk is van mondjuk egy harapós vízköpőnk meg egy angóranyúl, Gombóc úr. Nem tudom, melyik harap nagyobbat néha - mesélem neki nevetve már a mondat végére. Az biztos, hogy fájdalmasnak mindkettő harapása fájdalmas, de Jeremiástól legalább csak lila lesz az ember. Gombóc úr veszélyesebb, ha bosszús, mert éles foga is van. Én meg végre a lényegre térhetnék, úgy vélem, úgyhogy fel is teszem az első, meglehetősen hülye példával illusztrált kérdésemet, ami nem az egyetlen. Akad még pár, nem fogom unatkozni hagyni, az már tuti.
- Na jó... akkor csak van ilyen, jó tudni. Ezen törtem a fejem az óra óta, hogy ez hogy van. A földrajzi részét értem, meg még azt is, hogy az a belföldi, külföldi cucc hogy van. A tárgyi izénél viszont talán el is bambultam. Tárgyi hatály, na... valahogy nem teljesen értem, azt hogyan kell értelmezni  - vallom be már nem olyan büszkén, hogy azon a ponton nem annyira figyeltem oda, ahova éppen kellett volna. - Á, csak hülyülök. Mindig olyan nagyon elfoglaltnak tűnik amúgy is, folyton rohanásban van, de abszolút értékelem, hogy mégis talált megoldást erre is. Rabolhatom a te idődet az övé helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót bólintok a nőnek. Egész hamar sikerült ezzel dűlőre jutniuk. Nem hittem mást, de jó érzéssel tölt el, hogy tényleg így is alakult és nem úgy kell kilépnem innen, hogy egymás torkát szedtük szét Kakasival.
A legyintésre vonom meg vállaimat, de ajkaim szegletében bujkál a mosoly az igazgatóhelyettes reakciójára. Tudom, hogy valami megmagyarázhatatlan miatt kedveli Brightmore-t, hiszen látni őket együtt. Valami koncerten is voltak egyszer.
Táskámat felkapva köszönök el Kakasitól, ha nincs más, amiről beszélni szeretne, és indulok tovább a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Laines - szólt utána sietve, mert csak lassan értek el hozzá a gondolatok. - Ha bármi jelét látja, hogy Bánffy kisasszony fantáziája megszaladna, tegye tisztába vele a dolgokat. Ne adjon okot további szóbeszédre. Hálás lennék.
 Persze az aggodalma nem oszlott el teljesen, mégis úgy tűnt, kicsit megkönnyebbült, hogy nem kell tovább magyaráznia. Annak meg végképp, hogy nem járatták vele a bolondját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szeret sokat kérdezni és ez a ködekedés határára is elsodródhat néha anélkül, hogy neki feltűnne. Látja, hogy enyhe csalódottság fut át Beni arcán, bár azt gondolja, hogy talán a másik is épp gyömöszölt be a saját széfjébe valamit és ebben zavarta meg Rómeó. Amikor Beni elmagyarázza, az elég logikus indoknak tűnik ahhoz, hogy Rómeó bólogatni kezdjek.
- Óh értem, igen, kezdjük újra - bólint és lehunyja a szemét. Az egész széfes procedúrát megismétli, kivéve a megtervezést mert azt jónak találja. Aztán végül bezárja a szélfet a kormánykerékkel, nem is gondol a számkombinációra, csak úgy tesz fejben, mint aki bepötyög valamit, majdd erősen kifújja a levegőt. Nem tudja, mennyire működött a dolog, de szeretné hinni, hogy valamennyire igen.
- Jó, oké, akkor most megpróbálom újra - megfogja a pálcáját és kicsit megtornáztatja a csuklóját. Szeretné, hogy sikerüljön de fél is, hogy mi van, ha kiderül, hogy nem ért semmit és a gondjai még mindig körülötte szálldogálnak. Nem, nem, nincsenek gondok...igyekszik magát meggyőzni, majd elkezdi a varázslathoz tartozó mozdulatsort.
- Geminio!- és ekkor valamit érez, a pálcáján, magán a penna pedig megremeg, majd mintha ketté akarna szakadni, úgy ficereg, végül magányosan abbahagyja a mozgást. Rómeó viszont izgatott szemekkel nézi végig a kis ficergést.
- Huha, történt valami - motyogja vidáman, majd rápillant Benire büszkén, hát nézze meg ő is, hogy milyen csodaszépen mozgatta azt a pennát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Komoly pszichológiája kezd kialakulni az önbizalom és a varázserő közötti kapcsolatnak. Ha hisz magában, és nem adja fel, akkor jobban fogja tudni használni az erejét. Mert nem kvibli, ehhez nincs kétségem. Akkor nem jutott volna el idáig. Hány esetről hallani, hogy a varázsló valamilyen traumája következtében szenved átmenetileg a kudarctól, de aztán minden helyreáll idővel. Csak türelem kell hozzá. Mint a mesében. Én pedig vagy jól tudom őt motiválni, vagy nélkülem is kitartó. Bőven van oka annak lenni.
Közelebb hajolok az izgő-mozgó pennához. Úgy csillognak a szemeim, mint egy kisgyereknek. S mindez nem vált át csalódott arckifejezéssé, amikor a bűbáj végül nem vezet eredményre. Mert milyen nagy haladás ez, ilyen rövid idő alatt, még ha nem is látszik fizikailag. Ami Rómeóban lezajlott, végig ment az előző percekben, az óriási fejlődés. Pihennie kell, és később, amint rutinos lesz, siker fogja koronázni a próbálkozásait.
- Azta, látod? Megmozdult! És ezt te csináltad! - ugrok ki majdnem a székből. A lelkem mélyén én se készültem fel arra, hogy ekkora eredményt érünk el. Inkább arra hajaztam, hogy továbbra is lelket kell önteni a fiúba. - És ez negyedikes, tehát idei tananyag, még az évfolyamtársaid közül sem sikerül mindenkinek! - ezt fontosnak tartom hozzátenni, hogy növeljem a büszkeségét.
- Szeretnéd esetleg a növesztő bűbájt is kipróbálni rajta, vagy úgy érzed, elég volt és pihenni szeretnél egy kicsit? - nem tudhatom, mennyire fárad el, és nem akarom hajszolni őt, pláne első alkalommal. A harmadikos anyag kipróbálása jó ötlet, de azt hiszem, ma kipipáltunk egy fontos lépést a közelgő haladásunk érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szerényen mosolyog. Valahogy elmegy a kedve attól, hogy ő is mondjon bármit, amikor a másik ennyire jókedvűen teszi. Éjt nappallá téve tudná hallgatni. Igazából szégyellheti magát - meg is teszi -, mert abban nem biztos, hogy vissza is tudná mondani mit mondott a másik eddig. Csak hallgatja, de nem figyel, úgyhogy utolsó mentésként bólogat hevesen.
A Rellon említésére fut végig rajta a borzongás. Az a hideg fajta, amit még utána egy csomószor érzel a bőröd alatt és mindig kellemetlen érzést hagy maga után. Igazából el sem múlik.
- Én kihagynám a Rellont - emeli fel kezét félénken, majd ejti is vissza. Most már figyel minden szavára, mert ezért jöttek: a kérdőjeleket eloszlatni az eridonosból, hogy jobban megragadjon a tananyag. Vagy, hogy ne Dr. Laines-t zargassa, ki tudja? Nem bánja, ha őt zargatja, csak ne süljön fel a nagy segítségben, amit úgy eltervezett...
- Nos... öm... pillanat, csak meg kell fogalmaznom, hogy érhetően mondhassam el - szalad ráncba szemöldöke. Mégis hogy magyarázza ezt el? Ha messziről kezdi, soha nem fogja megérteni a másik, ha a könyvből olvassa fel, nincs értelme, a jegyzeteinek sem veszi hasznát... Tehát józan ész. Hümmög párat. - Szóval... a tárgyi hatály, az igazából azt jelenti, hogy... jó, figyelj - húz maga elé egy pergament, majd mártja pennáját a tintába. A lap szélére írja fel, hogy tárgyi hatály. - A tárgyi hatály ugye, azt jelenti, milyen társadalmi viszonyokra vonatkozik a jogszabály - körmöli le gyorsan ezt is. - De tovább kell vinni, meeeeert... és itt jön a lényeg - nyújtja ki nyelve hegyét a nagy koncentrálásokban, miközben próbál egyenes nyilat húzni. - Szóval, mert a normák, amik szerepelnek benne attól függően fejtik ki a jogkövetkezményeket, hogy éppen milyen esemény következett be. Eseményfüggő az egész - írja le a végét. - Emberölésnél más lesz a jogkövetkezmény, mint... lopásnál - firkantja le gyorsan a példákat is az eddig leírt dolgok alá. - Érted így? - néz rá reménykedve, mert nem tudja, hogy magyarázhatná el másképpen. A továbbiakra csak elmosolyodik - az ő idejét tényleg rabolhatja, nemigen vannak fontos elfoglaltságai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kedves professzor mosolya Jiyunt igazán felvillanyozta. Lesütötte szemeit szégyenlősen, szája sarkában pedig ott lapult egy aprócska mosoly. Büszke volt rá, így ő is büszke volt magára.
- Komolyan úgy gondolja? - kérdezett vissza, hangjából meghatódottság volt érezhető. A Minisztériumnál dolgozni nagy szónak számít, szóval Kedves ekkora Jolly Jokere lenne a levitásnak? - Egyébként i...igen. Auror szeretnék lenni, ez minden álmom. De szociális munkásként is szívesen tevékenykednék, ha úgy hozná a sors - kezeit feszengve tördelte. Mindkettővel tehet valami jót az ártatlanok védelmében, anélkül, hogy megváltoztassa életcélját.
- Természetesen, professzor úr - bólintott egyet, majd portfólióját egy szempillantás alatt fellapozta. Egyenesen a likantrópia és animágia összehasonlításánál nyitotta fel a vaskos papírhalmazt. Ujját könyvjelzőként odatette, majd a jogi szabályozást is kikutatta. Kedves két szemöldöke közti T vonalat kezdte bámulni egy látszólagos szemkontaktust felvéve. Egyszerűen zavarba jön, ha neki hangosan kell beszélni; nehogy azt gondolja bárki, hogy Jiyun simliskedik. Szimplán higgadtsága védelmében folyamodik ehhez a taktikához.
- Míg az animágia tanulható képesség, addig a likantrópia egy fertőző harapás révén terjedő kóros elváltozás, amelynek eredményeként teleholdkor, saját akaratától függetlenül vált alakot az egyén. Emberi tudatát is csak akkor őrzi meg az ember, ha farkasölőfű főzetet ivott. Ezzel szemben az animágus bármikor képes átalakulni, emberi tudatát is megőrizve állati alakjában - itt kivette könyvjelzőnek használt ujját a mappa lapjai közül, aztán már csak a jogi szabályozás sűrű leírása tündökölt a tanerő szemei előtt. Jiyun továbbra is tartotta a T vonalra való összpontosítást, s folytatta:
- Minden animágusnak regisztrálnia kell magát a Mágiaügyi Minisztériumnál az Animágus Nyilvántartásban. A regisztráció során az egyénnek meg kell neveznie, milyen állattá képes átalakulni, illetve le kell írnia a sajátos ismertetőjegyeit. Ez lehet egy folt is, ami anyajegyet jelezhet az illetőn vagy bármi olyan kiegészítőt ami napi szinten rajta van, mondjuk egy szemüveg. Vagy, ha valaki fél szemére vak, akkor az állati formája is félszemére vak lesz.
Az Animágus Nyilvántartásban bárki bármikor megtekinheti, ki sajátította el ezt a képességet. A regisztráció elsődleges célja, hogy az animágusok ne éljenek vissza a képességükkel, ugyanis így a minisztérium követni tudja őket. Amennyiben egy animágus elmulasztja a regisztrációt, és erről a minisztérium tudomást szerez, letöltendő börtönbüntetésre ítélheti az illetőt. Meséljek még másról is? Esetleg... esetleg a Homorphus bűbájról? A pálcamozdulatot is megtanultam már, de sajnos nem volt még lehetőségem érdemben alkalmazni - biggyesztette le ajkait, szinte ijesztő volt, hogy nem létezett más számára a tanuláson kívül. Sem barátok, sem szerelem, semmi. Nem is érezte ezek szükségességét, amíg volt elég könyve. Szabadidejében az urbexet is jobb szerette egyedül csinálni. Más lelassítaná vagy akár baja eshet. Ilyen esetekben a levitás nem igazán tudná, mi a helyes reakció részéről. Több, mint valószínű, ő is a sérülttel sírna szimpátiából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Song Jiyun | elméleti óra -


- Különben nem mondanám - válaszolja, mintha ennek aztán végképp mindenkinek magától értetődőnek kellene lennie bárkinek, aki már találkozott vele. Hát még a fenyegetései se üresek, amelyekkel a bolondabbnál bolondabb ötleteket megvalósítani igyekvő eridonosait igyekszik jobb belátásra bírni, elvégre eddig még mindig komolyan gondolta, amit mondott. Az már pusztán mellékes apróság, éppen ezért felejthető, hogy mivel nem tanít semmilyen alapvető tantárgyat, így a diákok egy számottevő részével nem is érintkezik, tehát honnan is tudhatnák.
- Vagy végezze el mindkettő, még jól jöhet mindkét szakmában a másikban szerzett tudása - közli bátorítólag. Tetszik neki ez az ambíció, még ha nem is azt a választ kapja, hogy második opcióként lehet rá esély, hogy egyszer a lány beáll a hallhatatlanok meglehetősen véges sorába. Majd csak akad oda még néhány ritka érdeklődő úgyis idővel, mert szoktak elvétve létezni, addig pedig legfeljebb emelkedik még pár évet az átlagéletkoruk. Közben tényleg csodálattal szemléli, milyen komoly munkát végzett a lány már az előkészületekkel is, és bár nem övé az érdem ezért, mégis érez némi büszkeséget, hogy ilyen alapos, megfontolt és elkötelezett jelentkezőt választott ki. Ezt a lányt követendő példaként fogja majd felhozni minden későbbi diáknak, aki csak képességtanulásra adja a fejét, az már most biztos. Hümmögve bólogat aztán a választ hallgatva, így jelzi, hogy nagyon is jó dolgokat mond a lány.
- Igazán elismerésre méltó, kisasszony. Ha már így kérdezi, miért is ne? Az elsajátítása eléggé komoly erőfeszítést vesz igénybe, de ha... mennyire jó átváltoztatástanból? Szóval ha az alapok megvannak, akkor végülis megpróbálkozhat vele, szívesen adom át a tudásom - feleli egészen lelkesen, végtére is azt igazán kevesen akarták eddig megtanulni tapasztalatai szerint, és még kevesebb embernek sikerült is. Büszke lenne, ha akadna még pár diákja, aki mégis megmutatja, hogy nem lehetetlen, eddig azonban valahogy a diákjai mind átváltozni akartak inkább, semmint azt tudni, hogyan szakíthatják meg mágia révén az átváltozást. Jiyun igazán üdítő kivétel, és már reménykedik is, hogy azt mondja, csupa kiválóval vizsgázott eddig átváltoztatástanból. - Még azt foglalja nekem aztán össze röviden, ha kérhetem, hogy pontosan miből is áll a rituálé, és szerintem azzal le is fedtünk mindent. Vagy legalábbis majdnem mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Meghatódott a levitás. Csillogó tekintettel bámult a középkorú professzorra, aki a lehető legegyszerűbben válaszolta meg butácska kérdését. Valóban nem mondta volna, ha blöff lenne.
- Igaza lehet, megfogadom a tanácsát. Köszönöm - ismét mély meghajlással hangsúlyozta minden tiszteletét a tanerő irányába. Erre volt szüksége, pontosan erre, hogy kapjon egy kis támogatást olyan külsöstől, aki nem ismeri igazán csak az alapján, hogy mit tett le az asztalra.
Az elkövetkezendő kérdésekre úgy válaszolt, ahogy az a tankönyvekben van leírva. Szóról-szóra idézte fel portfólió-szerű dossziéjában szereplő információk tömkelegét. Kedves professzor bólogatása láttán kicsit tördelte ujjait az izgalomtól, pedig nem volt mitől.
- Kiválóval végeztem eddig minden vizsgámat a kastélyban, professzor úr. A     Varázslástani Alapismeretek Vizsgán külön dicséretet kaptam Holló professzor úrtól az összeszedett vizsgalapom után - messze nem vágott fel, hangszíne inkább szerény volt, mint felvágós - A Homorphus bűbáj kékes-fehér fényű varázslat, amely egy időre emberi alakba kényszeríti az animágust, de nem képes hosszantartóan megakadályozni az átváltozást. Ahogyan korábban említette ez egy igen bonyolult varázslat, az elsajátítása hosszú időt és rengeteg gyakorlást vesz igénybe - emiatt szeretné megtanulni, bizonyítani magának egy majdnem lehetetlen küldetéssel - Nagyon szeretném megtanulni! -mellkasa felett ujjait összefonva pillantott fel ismét Antalra. Tényleg reménykedett.
- Röviden. Értettem! A tanoncnak addig kell várnia, amíg tanúja nem lesz egy olyan viharnak, amely során rengeteg a villám. Ennek a várakozásnak változó lehet az időtartama. A bájitalt egy ilyen vihar ideje alatt kell meginni, szívéhez a odatartani pálcáját és a varázsigét kántálni. Egyébként, amíg a tanonc vár, addig is napi rendszerességgel reggel és este kell ismételhetnie az Amato Animo Animato Animago varázsigét. - igyekezett annyira lerövidíteni, amennyire csak lehetett. Még szívesen mondott volna ezt-azt róla, de a különóra is lassan a végéhez közeledett. Nem kellene a rizsázásával elszórakozni az időt.
- Még egy kérdést megenged? - amennyiben igenlően felel, minden bátorságát összeszedve  mély levegőt vett.
- Egy animágus képes felismerni másik animágust anélkül, hogy tudja hol és mi a jegye? Az elemi mágusokból kiindulva, ők megérzik egymás... rezgését. De az velük született képesség, az animágia ezzel szemben tanult. Itt is lehet szó ilyesmiről vagy butaságot kérdezek....? - sütötte le tekintetét, a mondat végére egyre vékonyabbá vált hangja, elbizonytalanodott. Erről egy szót sem talált a könyvtárban és érdekelte. Fel szerette volna ezt is jegyezni magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon boldog, amiért legalább valamit elért, ha a varázslatot ugyan nem is hajtotta végre, de legalább képes volt pici hatással lenni a tollra. Úgy tűnik Beni is boldog, ez pedig Rómeót vigyorgásra készteti. Arra, hogy negyedikes anyag tehát idei, csak mosolyog tovább, nem emlékezteti Benit inkább, hogy neki ez az év már másodjára játszódik le.
A következő felajánlásnál viszont haboz. Necces kérdés, máskor talán élből rávágná, hogy igen, de egy ekkora szintű siker után ha mégsem történik a másik varázslatnál semmi olyan, mintha az elsőt se tudta volna megcsinálni. Az ajkába harap és egyszerűen csak megvonja a vállát.
- És ha elrontom? - kérdez rá végül aggódalmát felszínre emelve, hátha Beni mond rá valami okosat. A csalódottságtól félő tekintetét is a másikra emeli, hogy erőt merítsen a talán biztosabb kék szempártól.
- Lehet csak véletlen volt... - leengedi a pálcáját a padra. Véletlenek gyakran előfordulnak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Pedig biztos izgi lenne. Akármilyen marcona is némelyik, tuti nem esznek szerintem embert - válaszolom a fejemet ingatva, miközben arra igyekszem gondolatban indokot találni, mitől lehet ijesztő bárki is. Mit ne mondjak, nem igazán megy. Szerintem valami jó biztosan van mindenkiben, legalább egy kicsi. Hamar rátérünk aztán a hatályossággal kapcsolatos kérdéseimre, amiért valójában itt vagyunk úgy egyébként. Érdeklődve hallgatom a válaszait, és jegyzetelni igyekszem. A nagy odafigyelésben még a toll végét is rágcsálni kezdem elmélyülten, ám a sastoll pihéi nem túl finomak, úgyhogy fintorogva próbálok nem köpködni hirtelen, de mégis megszabadulni attól a fura íztől.
- Pff... bocsánat. Ha foglalkoztatott volna valaha is, ne próbáld ki. Valami hihetetlenül rémesen keserű - osztom meg vele a roppant fontos felfedezést. Az a helyzet, hogy olyan pennám is van, aminél nem gond, ha néha esetleg megrágcsálom a végét mellékesen, de ez most a pótkészletemből való, miután a testvéreim kiforgattak a tulajdonomból. Na jó, nem bánom én, hogy lenyúlták a tollaimat, éppen csak el kell mennem ismét abba az írószerboltba, ahol ilyen különleges darabokat lehet kapni, amik ráadásul még sokáig is bírják a strapát. Majd a szünetben elintézem ezt is, addig meg hozzáadom a gondolatban vezetett bevásárlólistámhoz.
- Ja, hogy annak függvényében, hogy mit csináltál, lehet, hogy tíz évet kapsz a Zengőbarlangban vagy éppen egy ejnyebejnyét pénzbírsággal. Aha, így már értem - közlöm bólogatva, és gyorsan fel is jegyzem a példát. Na erre van szükségem nekem, hogy össze tudjam rakni, mi minden van mögötte. - Te tudod már amúgy, mit akarsz csinálni a VAV után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Song Jiyun | elméleti óra -

Biccent válaszul, mert félő, hogy ha még hozzászól a témához, belecsúszna aztán valami nagyobb lélegzetvételű kiselőadásba arról, hogy mennyire fontos az embernek küzdeni az álmaiért. Na persze, az is fontos, hogy az ember el tudja engedni azt, ami irreálisnak bizonyul, de a lány éppen megosztott elképzelései még egymással kompatibilisnek is hangzanak. Rátér inkább arra, amiért itt vannak, bár már az első pillanattól kezdve csak egyre erősödik abbéli meggyőződése, hogy Jiyun számára az elméleti órára nincs is szükség, puszta formalitás az oktatás folyamatában, semmi több. A levitás igazán komoly felkészültségről és érdeklődésről tesz tanúbizonyságot egészen hamar, amire büszke is, bár tényleg csak annyit tett, hogy elbírálta a jelentkezését pár héttel ezelőtt és úgy döntött, ad neki egy esélyt, a lány pedig éppen kiérdemelni látszik ezt a megelőlegezett bizalmat. Bólogat a válaszait hallgatva, igazán nincs oka közbevágni, nincs szükség helyesbítésekre a részéről, hiszen minden információ pontos. Sőt, meglepetésére még a Homorphus-bűbáj iránt is érdeklődést mutat a levitás.
- Nagyszerű. Kellőképpen jó alapokra van szükség hozzá átváltoztatástanból meg úgy általános pálcahasználatból is akkor már, a többi pedig kitartás és gyakorlat kérdése valójában. Kissé kellemetlen érzés ugyan annak, akin éppen alkalmazzák, hiszen visszarántja egy pillanatra az eredeti emberi alakjába, de talán sikerül találnom majd valakit orvosi lónak, mindenesetre megkérdezek néhány ismerőst, hátha valamelyikük vállalná legalább egy bemutató erejéig a dolgot. Gyakran okoz dezorientációt, néha pillanatnyi rosszullétet vagy igazán ritkán akár eszméletvesztéshez vagy emlékezetkieséshez is vezethet, de ugyancsak összetett probléma, sokban függ attól is, hogy az animágus mennyire tapasztalt már vagy éppen milyen állapotban van - válaszolja részben hangosan gondolkodva a témáról, máris eltöprengve azon, hogy vajon ki vállalná, hogy ezt rajta demonstrálja. Végül rákérdez a rituáléra, és ismételten helyeslően hümmögve és bólogatva hallgatja a választ, ami az utolsó részletig helyes.
- A bájital összevőit még nem kérdeztem, ugye? - kérdezi meg, majd egy intéssel jelzi, hogy nyugodtan jöhet a kérdés is, ezért van itt, csak tessék.
- Hmm... igazán jókat kérdez. Azt kell, hogy mondjam, nem tudok igazán konkrét választ adni. Az a tapasztalatom, hogy közel negyven évnyi tapasztalattal az esetek többségében ráérzek, ha animágussal találkozom, de ha nem keresztezi egymást az utunk, nem érzékelem a jelenlétüket, ha így érti a kérdést. Nem rezonálunk egymásra ilyen szinten - igyekszik összefoglalni a tapasztalatait leginkább a témában, aztán mindjárt kiderül, hogy erre volt-e kíváncsi a levitás pontosan vagy nem teljesen.