37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (5986 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 56 ... 64 65 [66] 67 68 ... 76 ... 199 200 » Le
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 17. 02:06 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zsigmond

Kiszélesedő mosollyal, "mindent értek" arckifejezéssel mutat rá Zsigmondra, amikor elhangzik a bűvös gyere máskor is marketing.
- Tudtam én, hogy csak a vevőkör szélesítése miatt ilyen jó arc maga.
Na nem mintha nem jönne vissza, tulajdonképpen egészen kedveli ezt a helyet. Legutóbb is sikerült felszednie itt egy szőke, francia vélát (vagy ő szedte fel őt, ez igazából neki teljesen részletkérdés), olyan rossz szóval nem lehet a vevőkör, és az első benyomása a helyről is pozitív volt. A sikerélmény határozottan pozitív. A másnap sajgó fej kevéssé.
Aztán majdnem visszaköpi az kortyot, amikor a Rebeka név teljesen váratlanul beúszik a képbe. Elég meglepő lenne, ha tényleg az a Rebeka lenne, akire ő gondol, de a legutóbbi nem éppen etikus húzása miatt úgy reagál ezekre, mint akit éppen tetten értek. A tilosban járót is könnyebben megijesztik.
- Egh. - Rövid köhögés kíséretében igyekszik helyes irányba terelni a cigányútra tévedt vajsört.
- Elnézést, valamiért azt gondoltam, hogy fiú, ha már tippmix és egyebek.
A férj téma említésére akaratlanul is valamivel szorosabbra fonja az ujjait a korsó körül, de feszültsége mindössze ebben nyilvánul meg. Már az épp eléggé irritálja, hogy a vörös párkapcsolatban van valami rellonossal; ha nekiállna házasodni... biztos valami nagyon meggondolatlant és nagyon ostoba dolgot tenne. A legrosszabb, hogy ő sem igazán tudja, hogy mit.
- Igyekszem azzal. A fizikai harc nem az én műfajom. - Ha akarná, lehetne. Abban a helyzetben van, hogy ha úgy gondolná, szeretné két méteres, széles vállú, kétajtós szekrényként elgyepálni az ellenfelét, akkor megtehetné. Még csak le sem bukna - és pont ez riasztja el ettől a lehetőségtől. Hiába nem olyan, mint Teodor.. bárki számára könnyű lenne rászokni a következmények nélküli megtorlásokra, az önkényes cselekedetekre. Onnan pedig nem hiányzik sok lépés valami rosszabbhoz. Az egész élete azzal telik, hogy megpróbálja nem meglökni azt az átkozott dominót.
- Mestertanonc, igen, most végzem az ereklyekutató szakirányt, aztán végleg megválok az iskola intézményétől, ha már eddig nem sikerült. Egy felsőoktatási képzést már elvégeztem. Egyébként el is felejtettem bemutatkozni, Krisztián vagyok.
Zsigmond felé nyújtja a kezét. Ha a férfi elfogadja, akkor a kézfogása határozott, de nem erőlködik a fiatal fiúk egy részére jellemző dominanciaharccal azt illetően, hogy kinek szorosabb a kézfogása.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 19. 00:14 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Talán azért olyan kirívó az eset, mert sokakról haláluk után születnek a jelentőségteljesebb könyvek, életükben viszont alig övezi őket figyelem. Nos, ez egy bűnözőről nem igazán mondható el. Ahogy más hírhedt gonosztevőt, Averyt is felkapták az újságok. Talán számított megkeresésekre, talán nem, ez végül is teljesen mindegy, hiszen most itt ül az asztalnál egy "hölgy", és az ő pályafutásáról szeretne kérdezni. No persze, ha az úgy menne. Lyall bolhából mondjuk... egy tisztes kardfogú tigrissé nőtte ki magát. Elefántot nem mondana, ahhoz még nem elég nagy, s ki tudja, fog-e még akkorára nőni hír- és társadalmi szempontok szerint. Számára egyetlen perdöntő érv szolgált a kis színjáték kivitelezésekor: a srác ismeri az egyik általa keresett személyt, konkrét bizonyítéka van a kontaktra Avery és a pasas közt. Ha előre akar lendülni a melójában, ezt valahogy ki kell imádkozza most belőle. Először meglágyítja, aztán halad az árral gondosan figyelve a részletekre. Egyelőre nagyobb és kidolgozottabb tervvel nem készült, viszont a külsőre elegendő figyelmet fordított. Az a fránya, lassan két éves rutin...
Igazít egy keveset az orosz gallér szegélyén, az ingujjat egy pöccintéssel feljebb tűri. Olcsó kis részletekkel pipiskedik, amíg vár, pontosan úgy, ahogy Titin megtanította. Az asztal alatt megbúvó lábait keresztezte, ujjai között pedig ott pörög immáron a purlicer penna, és egy füzet. Diktafon a mugliknak jár, a penna a mágusok virtusa. S végre-valahára az interjú sztárja is beilleg a képbe. Már azt hitte, külön meghívóra lesz szükség, másként nem jön el. Illem diktálta gesztusként felemelkedik a székből, kezét előre nyújtja fogásra, mindezek mellé pedig kellemes, diszkrét mosolyt társít, hogy úgy tűnjön, egy teljesen profi, összeszedett sajtósként szerepel ma ebben a lepukkant kocsmában.
- Üdvözlöm, Mr. Lyall. A nevem Hella Crawford, a US Wizards munkatársa vagyok. Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet, és interjút ad. - Miután végez az apró bevezető formalitással, visszaülve a helyére felveszi előbbi testtartását, a keresztezett lábakat és az asztalon nyugvó két kezét teljes rálátásba helyezi Avery számára.
Hahh, milyen sietős a dolga. Talán sürgős sötét ügye akadt? Aligha... Azt rebesgették, mióta köpött az auroroknak, egy leláncolt kutya is több szabadsággal rendelkezik, mint ő. Hogy ebből mennyi igaz, természetesen nem tudhatja, amíg saját maga le nem ellenőrzi, de a pletykákat mindig érdemes meghallgatni.
- Akkor megpróbálom minél jobban kihasználni az időnket. - Rövid protokollmosolyt villant Avery felé. Igazából nem az a célja, hogy lenyűgözze, vagy flörtöljön vele, sőt ezek kombinációja és variációja sem nagyon jöhet szóba. Egyszerű, letisztult álcát akar bemutatni: minél kevesebb a megbuktató részlet, annál hitelesebb a történet- szól az általánosan megfogalmazható tanulság a hazugságokra vonatkozóan.
- Kezdetnek meséljen kérem a legalapvetőbb részletekről. Honnan jön? Mi volt Ön a bűnözői élete megkezdése előtt? Óh, igen... - Rövid időre megszakítja saját ritmusát, hogy rámutasson a pennára, ami -ki tudja, mikor- önállósította magát, és most ráállva a jegyzettömbre, munkára készen várja, hogy leírhassa Avery elhangzott szavait. - ... Van kifogása az ellen, hogy purlicer pennával rögzítsem a beszélgetésünket?-
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 19. 00:21
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Avery Lyall
INAKTÍV



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 19. 00:33 Ugrás a poszthoz

Mihael/Hella - Interjú

A nő lejátszotta az udvariassági köröket, amiket megkívánt a helyzet, ő pedig produkálta a saját részét mellé, mert az kéne csak, hogy a médiában valamilyen bárdolatlan bunkónak tüntessék fel. Miután leült, berögzült, szinte láthatatlan pillantással mérte fel a szemben lévőt, aki kétségtelen, hogy előnyösen festett, azonban igazából nem mozdított meg benne semmit.
- Úgy legyen - bólintott rá a megjegyzésre, aztán Hella el is kezdte az interjút vele.
Meglehetősen szokásos kérdéseket kapott, csupa olyasmit, amit már ezerszer olvasott az újságokban és valami ilyesmire számított eleve, amikor megkapta a levelet, bár valójában nem volt elragadtatva tőle, hogy ennyire átlagosan kezdődik a dolog. Akkor a többi része sem lesz valami izgalmas.
- Szerintem Ön ennek már utánanézett, mielőtt idejött volna. Sőt, valószínűleg már az előtt, hogy elküldte nekem a meghívást, nem de? - villantott egy tipikus Averys mosolyt Hellára, miközben előredőlt és állát összekulcsolt kezeire támasztotta, mialatt az asztalon könyökölt. Alapvetően nem tudta volna megmondani, hogy mi is az a több, amit egy ilyen interjútól várna, de teljesen feleslegesnek érezte felsorolni korai gyermekkorának állomásait olyannak, akinek az a dolga, hogy kutasson utána.
Aztán meg a penna. Már hallott ezekről a tárgyakról, és nem találta őket túl megbízhatónak.
- Tulajdonképpen bánom - dőlt újra hátra. - A pulicer penna köztudottan kiszínezi, amit a másik fél mond és könnyen kihozható vele olyan válasz, amit az újságíró vár, nem pedig az, amit az alany mondott - felelte. - Jobb lenne, ha valami más megoldás után nézne, kisasszony, ha megoldható - mosolygott újra rá, roppant megnyerően, de a mozdulatban ott volt a fenyegetés is, hogy "ha nem teszi, már itt sem vagyok". Legjobban valamilyen hangfelvételnek örült volna, amelynek a másolatát ő is megkaphatja, mert valószínűleg a hatóságok is találkoznának a cikkel, akkor pedig nem kellene bele olyan részleteknek kerülni egy firkász miatt, amik gondot okozhatnak neki.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 19. 00:34
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 19. 01:00 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Ez egy patthelyzet. Határozottan patthelyzet. A következő másodpercben a penna eldől a jegyzetfüzet mellett, ő pedig lassú, macskaszerű mosolyra húzza a száját. Utálja ezt a kis gennyládát. Hogy rohadna meg. Belevágná a fejét az asztalba, aztán addig dörzsölné hozzá, míg egy merő szálka nem lenne a helyes kis pofi. Aztán kettétörné a karját, igen. Ingerenciája volna rá, hogy kárt tegyen ebben a kötözködő féregben, csak hogy üres kézzel riszálja ki a hátsóját a Mátrából utána. Mert nyilván semmit sem érne el az erőszakos megnyilvánulással azon kívül, hogy ispotályba juttatná Averyt. Ehh, ráadásul, ha pont a Fővárosiba kerülne, az ő keze alá... Hát csodás.
Eltelik úgy három néma másodperc, egy hosszabb lélegzetvételű csendnek megfelelő időtartam. Pont elegendő ahhoz, hogy hátradőljön a széken, de a mosolya mit sem csorbuljon.
- Touché. Az első akadályt legyőzte, pedig szépen akartam kezdeni. De rendben, valamit valamiért. Nem használom a pennát, csak az emlékeimet. Így mindent pontosan rögzíthetek, és az Ön szavait sem módosítom. Így megfelel? - Egyáltalán nem rossz ajánlat: csak egy merengő, és néhány "letöltött" emlék szükségeltetik hozzá, s máris kész a remekbe szabott életmű... ami sosem lát napvilágot. Ha már így levetkőzték a formalitásokat, kissé előrébb dől, könyökeit megtámasztja az asztallapon, tekintetét pedig Avery arcára függeszti. Kutakodó, fürkésző pillantással illeti.
- Indítsunk valahonnan onnan, hogy miben utazott egész pontosan? Az aurori közlemény roppant szűkszavú volt, minket pedig rendkívüli mód érdekelne, milyen egyénekkel, illetőleg szervezetekkel került közvetlen kapcsolatba, Mr. Lyall? Az olvasóink odavannak a kihagyott részletekért, és az Ön krimikbe illő néhány éve igazi ínyenc falat... még nekünk, riportereknek is, akik sokat láttunk már, de sosem eleget. Egy nemzetközi csempész és szélhámos munkaköre így önmagában túl tág fogalom... Szűkítsük le kicsit, rendben? - Ügyel a hangsúlyra, és -hordozásra, hogy ne tűnjön túl rámenősnek, de legalábbis erőszakosabbnak egy átlagos riporternél, viszont elég meggyőzően kell viselkednie, hogy Avery egyáltalán hajlandó legyen kinyitni a száját, és válaszolni. Akármennyire rühelli a riportereket, most roppant hálás, hogy Nina az egyik legjobb barátja, és látta már "akció közben" .
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 30. 19:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Avery Lyall
INAKTÍV



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 19. 01:34 Ugrás a poszthoz

Mihael/Hella - Interjú

Megérezte a hirtelen feszültséget a levegőben, de a mosolya épp olyan tökéletes volt továbbra is, mint annak előtte. Várható volt, hogy ilyesmi fog történni ha keresztbe tesz egy tipikusan mágusvilágbeli gyakorlatnak. Ezzel jócskán ki lehetett borítani jó pár varázslót, bár a hölgyike becsületére legyen mondva, egész jól hozta továbbra is a pókerarcot.
- Kössünk alkut - javasolta végül, miközben a zsebébe nyúlt. - Ön használhatja az emlékeit, én viszont bekapcsolom ezt - mutatta fel a rúnázott mobiltelefonját, melyen pár mozdulattal kikereste a diktafont. - Bizonyára megérti, hogy ez kényes téma, nem bízhatom egy idegen lelkiismeretére, hogy mi jelenik meg - küldött felé egy olyan mosolyt, amilyet azok szoktak használni, akik közös titkon osztoznak. Avery játszott, elemében volt és felhasználta a tudását, hogy pontosan azokat a gesztusokat használja, amelyek a mondatai mellé passzolnak. Csakhogy közben odabent egyre kattogott az agya és valamit nem talált rendben. Nem először beszélt újságíróval, de még a legrövidebb, két perces beszélgetés is azzal kezdődik ilyen esetben, hogy megmutatják a sajtós igazolványt, ez viszont most nem történt meg. Nem tudta, hogy gond van a nővel vagy csak gyakorlatlan, de úgy döntött, hogy jobb lesz, ha óvatosan bánik vele.
Aztán rátért a válaszadásra.
- Természetesen nem közölhetek Önnel konkrét neveket és szervezeteket, hiszen mint azt bizonyára tudja, vádalkut kötöttem a Mágiaügyi Minisztériummal. Azonban hogy ne kelljen üres kézzel távoznia, annyit megoszthatok Önnel, hogy gyakorlatilag az összekötőkapocs voltam a kereslet és a kínálat között, már ami a fekete mágiával átitatott tárgyakat, különféle bájitalokat vagy éppen különleges régiségeket illeti. A megrendelőim elmondták, hogy mit szeretnének, én pedig a megfelelő csatornán keresztül megszereztem nekik - mondta, gondosan ügyelve arra, hogy ne ejtsen ki egy szóval sem többet a száján annál, mint amit egy kis kutatással amúgy is fel lehetne göngyölíteni. Ha a nő azt hitte, hogy egy cikk kedvéért majd átadja neki ugyanazt az infót, mint amit elmondott az auroroknak, akkor rossz ajtón kopogtat, mert Avery nem volt hülye, ráadásul azt is tudta, hogy nem ér annyit a médiahírnév, hogy kockára tegye érte a kérkedéssel a szabadságát - vagy akár az életét is.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 19. 01:37
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. december 20. 16:14 Ugrás a poszthoz

Yarista Kiss

- Én soha - csóváltam a fejem nevetve egy kis tettetett sértődöttséggel, hogy hát miért is feltételezett ő rólam ilyesmit? Csak egy egyszerű mondatot ejtettem ki a számon, amit teljesen jogosan félre lehetett érteni csak úgy, mint Yarét. De hát ilyen az élet, általában az emberek mindig mindent félreértenek, és sokszor észre sem veszik, ha valami butaságot mondtak. Velem is előfordult már, hogy csak néztek rám és bevallom nem volt kellemes értetlenül visszapislogni rájuk.
- Ó, hát még nem késő. Idehívhatom, ha akarsz egy instant nyáltengerben úszkálni, meg három órán keresztül arról mesélni, milyen volt mikor megnyertétek az első meccsed - bájosan mosolyogva ecseteltem nagyvonalúan a nővérem első reakcióját. Merthogy ez csak a kezdet lenne, ezek után jönne még csak a kviddicses élete, amiről szó szerint mindent tudni akarna. Az utolsó betűig el kell mesélni és még azzal sem lenne elégedett. Összeráncolt homlokkal jelentené ki, hogy valamit biztos kihagyott, kezdje elölről. Olyan biztos ez, mint hogy ott ültem Yarral szemben. Eléggé jól ismertem a testvéremet, így nagyon is tisztában voltam vele, hogy mit hagyott ki az exlevitás. Örülhet, hogy megúszta.
- Milyen aranyos! - lelkesültem fel, mikor a pincér lerakta elém a fehér dínót. Közelebb hajoltam hozzá, hogy meg tudjam nézni minden egyes testrészét és kiderítsem él-e vagy csak sima csokiból készült, amikor Yar megmozdult előttem. Hirtelen kaptam fel a fejem és néztem végig, ahogy a saját kis dínója bevonult az elénk rakott ringbe, ahova a sajátomat is kellene küldenem. Kis fáziskéséssel intettem a pálcámmal, hogy benoszogassam a picurkát. Igazából nem tudom mit vártam. Az egyik pillanatban még a fanatikus nővéremről beszélgettünk, a másikban pedig már átélhettem, na jó csak végignézhettem egy dínóküzdelmet, amit sajnálatos módon az exlevitás nyert meg. Közelebb dőltem az asztalhoz, hogy minél jobban lássam ami ott történik, és magamban megállapítottam, már megérte eljönni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. december 22. 22:22 Ugrás a poszthoz

Csenger
Szünetben | este | ruha

Szállj, szállj bagoly szárnyán...
Unalmas reggel, unalmas délelőtt, unalmas délután, de nem unalmas este és éjszaka. Linával a napokban találkozott, ami felvidította a lányt, mert egy ideje már eltűnt a levitás szőke, de már újra itt van, bár nem a legjobb körülmények között. Meghallgatta az egész sztorit, de nem tud segíteni, ilyen helyzettel nem volt még dolga. Egy ilyen nap után kell lemenni a pubba, de a másiknak nem volt ideje, vagy elfoglaltsága van estére, de holnap nem ússza meg a kisasszony. Ha kell, elrángatja magával, húzza maga után a földön.
Körülbelül fél órája reppentett egy baglyot a srácnak, akit a macskája révén ismert meg. Nem kéne idegenekkel szóba állnia, de tud magára vigyázni és Csenger nem olyan félelmetes, vannak nála ijesztőbb rellonosok. A csárdába beszélték meg a találkát, ahogy Gwen előbb érkezik, de így is késve. Nem zavarja, hogy a másik még nem érkezett meg, majd érkezik, amikor jónak érzi, azonban órákat sem fog rá várni. Annyi ideje nincs. Az ajtóban leveszi a kabátját, majd a bárpulthoz indul. Kezdetnek egy női italt kér, amit elkészítés után az egyik hátsó asztalhoz visz. Most is rengetegen vannak, mi t mindig, de nem diákokkal teli. Már szünetük van, általában ilyenkor mindenki otthon tölti az időt. Majd Gwen is hazamegy valamikor, tervezte a barátait is meghívni magához, de mindenkinek rengeteg dolga van mostanában. Belekóstol az italába, és az embereket kezdi pásztázni. Mindenféle alak megfordul errefelé, némelyik veszélyesebbnek tűnik, némelyik szende virágszálnak, ahogy ő is. De nem látszatról kell megítélni az embereket. Ő is gyengének tűnik, mégis terelő a csapatban.
Az ajtó nyílik, valaki pedig belép rajta. Hasonlít Csengerre, de megállapítani nincs ideje, mert valaki beáll a képébe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. december 26. 20:05 Ugrás a poszthoz


Amint megláttam a felém repülő baglyot először meglepődtem, majd elhúztam a számat. Egyrészt általában nem szoktak hasonló módon keresni engem, másrészt utáltam a bagolypostákat, vagy akármilyen más emberi írással írt üzeneteket. Sosem tudtam normálisan kibogarászni a földiek abc-jét, és alaposan nem is tanultam  meg sohasem. Csupán annyit tudtam, amennyit az itteni világban rám ragasztottak az évek. Odahaza csak a legbölcsebbek voltak képesek írni és olvasni az emberek nyelvén, nekem elég volt a saját nyelvemen tudni a dolgokat. Bár a sellőféle ékírás sem volt igazán könnyű. Még szerencsém, hogy  az írás és a beszéd nem kapcsolódott össze olyan szorosan, míg az egyik teljesen eltért a sellők és emberek világában addig a másik majdhogynem azonos volt. Mintha az ember szerb lenne és horvátul kellene megtanulnia beszélnie, de kínaiul írnia.  Az egyik könnyű, a másik szinte lehetetlen.
Legalább nem volt hosszú a szöveg, ezért hálás voltam a feladónak, bár ránézésre nem tudtam megállapítani ki küldte, az majd a csattanó lesz a hosszú szenvedésem után, az utolsó mondatban.
Talán kicsivel több mint tíz perc kellett ahhoz, hogy az utolsó betűt is sikerüljön a helyére raknom. Az üzenet egy meghívó volt a csárdába, Gwentől. Ha jól emlékszem akkor azt a szőke, macskás lányt hívták így, akivel először találkoztam a faluban. Szép lány volt, de nem volt Lotti. Viszont pontosan ezért kellett elmennem arra a találkára. Megijesztett a tény, hogy pusztán pár gondolat, melyben Lotti is szerepelt, képes volt megváltoztatni a szívverésemet, az érzelmeimet, a fejemet. Ha vele voltam egyszerre éreztem magam jól, és bolondul, amiért olyasmiket érzek iránta, amiket lehet ő nem irántam. Eddig még nem volt nekem egy nő sem fontos, és nem is szabadott, hogy az legyen.
Beléptem a csárda ajtaján, sokan voltak, túl sokan ahhoz, hogy elsőre kiszúrjam Gwent. Arrébb álltam kicsivel, és nyakamat nyújtogatva próbáltam kikeresni a szőke tincseit. Mikor végre megtaláltam elindultam felé, átverekedve magam a tömegen.
Nem számítottam ekkora nyüzsgésre, az iskolában szünet volt, közeledett a karácsony is, a család ünnepe, azt hittem ilyenkor aki csak teheti hazautazik és megölelgeti akije van.
Kihúztam a széket a lánnyal szemben, és kedélyes vigyor kíséretében ültem le, azonnal köszöntve őt.
- Szép estét
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 27. 14:39 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch

Nem terveztem ilyen barátságtalan és vészjósló helyre betévedni, de mivel lejártam már a lábam, ezért nem volt kedvem tovább keresgélni. Csak kicsit pihenni akartam. Máskor simán csak a szobámban fekszem és olvasok valamit, de az most túl unalmas.
Kint elég hideg volt és rajtam csak egy vékony bőrkabát van, ami nem nagyon melegít. Így óriási megkönnyebbülés volt belépni a kandallóval fűtött helyiségbe. Le is vettem a kabátomat és leültem az asztalhoz.
A legtöbb itt tartózkodó ember elég vészjósló volt, ezért egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de a cél érdekében bármit. Odasétáltam a pultoshoz, de az csak nem akart észrevenni. Eléggé elvesztem az emberek között, de azért én sem vagyok egy törpe.
Amikor azt kiabáltam kicsit túl hangosan, hogy "hey" akkor már felfigyelt rám, bár nem csak ő hanem mások is furcsán méregettek, hogy mit ordítozok itt. Amikor forrócsokit kértem, akkor összeráncolt szemöldökkel mondta, hogy az nekik nincsen. Sóhajtottam egyet, mert jól esett volna a hideg miatt. Végül kértem valami mást, ami méltó ehhez a helyhez és visszaültem az asztalhoz. Nem sokat járok ilyen helyekre, de néha ezt is kell.
A tömeg eléggé zavaró volt és ráadásként még hangos is. Unalmamban néhány beszélgetésbe bele is hallgattam. Ezt egy idő után meguntam, mert a legtöbben vagy kviddicsről beszéltek, vagy valami újfajta seprűről. A zene ami ment, hát elég fura volt és ezt még a béna zenei ízlésemmel is meg tudtam állapítani. Mivel kezdtem unatkozni, ezért gondolkodtam, hogy lassan megyek. De gondoltam még üldögélek itt, kiélvezve a meleget. Az első italomat már megittam és már a másodikat iszogattam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. december 27. 19:48 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

A buliknak vége, ahogy a nyárnak és a jó időnek is. Bár, ami most zajlik az annyira nem is mondható télnek, hanem csak ilyen identitás-zavaros ősznek.
Chuck mindig sajnálja, ha vége van a nyárnak, hiszen vége a hajtásnak, a folyamatos stressznek, a turnés, bulis, végtelen koncerteknek és beköszöntenek a szürke, egyhangú hétköznapok. Amíg ez a pár zúzós hónap vezette az életét, addig egyszer sem volt a faluba. Bezárta az ajtót és a kaput, és a csomagjaival elindult először Budapestre, majd arra lett figyelmes, hogy már Európán is túl van.
Furcsa visszagondolni arra az időszakra, amikor még csak otthon játszogattak a szomszéd srácnál, mert nekik volt mélygarázsuk. Most meg… Az apja már elfogulatlanul is büszke lehet rá. A munkásságában mondjuk biztos, de a magánéletben annál kevésbé.
Most is csak az idejét és a pénzét pazarolja a csárdában –mondjuk utóbbiból jóval több van-. Még csak az első italát issza, szóval miden rendben van. Tudja, hogy lenne jobb dolga is, mint iszogatni, de jólesik most neki az egészséges zajban gondolkodni, kicsit kiszellőztetni a fejét. Úgyis mindig egyedül van, itt legalább vannak körülötte emberek.
Érdekes, hogy amikor a munkáját végzi, akkor őrült nagy bulik vannak, mindenki szeret mindenkit, de amikor hazaér, ő a legmagányosabb. A buli dobosa, aki ránézésre kiegyensúlyozott és megfontolt; mostanra viszont teljesen kifordult magából és nyoma sincsen semmilyen jóindulatú életformának az életében. Nem hibáztat senkit, de bánja, hogy egy bizonyos nőre túl sok érzelmet pazarolt, és túl sok időt, bizalmat fektetett bele.
Amikor végez az itallal, kér egy újabbat. Körül sem néz nagyon, csak kortyol egyet, és közben egy női hangot hall meg maga mellett, amivel nem is lenne semmi probléma, de… Forrócsoki?! Egy mosollyal nyugtázza saját magának a hallottakat, majd miután lehúzza az italt, kér még egyet és a hölgy felé néz.
- Forró csoki? – Annyira nem is tudja, miért kérdezte, de nem beszólásnak szánta; kisebb mosollyal kérdezte. Olyannak találta, mintha valaki nyáron kabátba mászkálna.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 27. 23:21 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch

Reméltem, hogy senki nem hallja meg apró bénázásomat a pultnál, de nekem se lehet ekkora szerencsém. Kicsit zavarba jöttem, de ezt elhessegettem, hiszen nem tehetek róla, hogy nem járok ilyen helyekre. Úgy tűnik ezt csak egy embert érdekli. Egy vöröses szőkés hajú srác áll a közelembe és úgy érdeklődik ballépésem iránt, mosollyal a száján. Jajj, miért nem tudta volna csak elereszteni a füle mellett és kész?
-Néha kicsit túlságosan is karácsonyi hangulatban vagyok.- Mosolygok vissza rá. Kiiszom az utolsó cseppet is a poharamból. Nem mondom, jobbat is ittam már, de ezt inkább nem mondom ki hangosan. Mondjuk még mindig jobb itt lenni, mint egy mugli bárban, arra figyelve, hogy ne mondjak hangosan valami árulkodót.
-Te gondolom voltál már itt párszor.- Reméltem nem érti félre a mondatot, de nem úgy nézett ki mint aki olyan sok mindent a szívére venne. Én sem vagyok az a típus.
Legalább most már nem unatkozok és nem kell kimennem megint a hidegbe. Nem mintha olyan nagyon Északi sarki hideg lenne, de én eléggé fázós vagyok. Nem is értem miért ezt a kabátot kaptam magamra amikor elindultam. Nem ez volt a legésszerűbb lépésem. Bár reggel eléggé nehezen keltem fel, lehet ez is közre játszott.
Nem tűnt ismerősnek a srác arca, de hát én sem ismerhetek mindenkit. Úgy tűnik vele még nem találkoztam. Elég jellegzetesnek néz ki. Ha jól láttam van fültágítója, de ebben nem vagyok biztos. Tetkója is van, bár nem nagyon néztem meg, hogy mit formáz. Mindenesetre jól néz ki. Nekem is van egy kisebb tetkó a mellkasomon amit tavaly csináltattam. Nem nagyon szoktam mutogatni, de én nagyon szeretem. Az elkalandozásom után visszanéztem rá.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. december 28. 18:47 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

Lehet, hogy valami munka után kéne néznie? Van jó sok pénze a zenéből, de mégis, valamit csinálni, ami leköti az idejét. Úgy érzi, hogy csak telnek a napjai, de nincs meg egy napban sem az, amiért mondjuk megérte felkelni. Mostanság az összes lassan telik, izgalom, értelem és változatosság nélkül. Úgy érzi, hogy minden nap csak túlél, s közben megvan mindene a boldogsághoz, egyedül az emberek nincsenek meg hozzá a környezetében. Mára már belátja, hogy szeretné, ha őt is szeretné valaki, csak ne kelljen minden nap ugyanazt az egyedüllétet éreznie.
- Hát azt látom – karácsonyi hangulat? Rég volt már neki olyan; most is hazament a családhoz, de nem volt az igazi. Apja fáradt volt, mert csak két koncert között tudott hazajönni, és megpróbált inkább pihenni. Anyjával tudott beszélgetni, de folyamatosan csak azt kapja a szüleitől, hogy találhatna már magának valakit. Chuck is tudja, hogy ez teljesen jogos ennyi idősen, de erőltetni nem akarja. Egyszerűen csak találkozni akar azzal, aki neki való.
Lassan körbenéz, de minden a szokásos. A padló ugyanolyan poros, mint eddig volt és a béna zene hangereje sem változott. A pultos arcáról is csak annyit tud leolvasni, hogy igencsak várja már, hogy vége legyen a műszaknak. Ismerős neki az érzés; ha mostanában nem is, de tizenévesen volt, hogy nyáron felszolgált esküvőkön és eléggé elfáradt mindig a nap végére. Szóval az a lényeg, hogy el tudja képzelni, ami most a pultos fejében járhat.
- Igen, előfordult már – mondja beletörődően és elgondolkodik azon, hogy mi az, ami miatt látszik rajta, hogy „sokat jár erre”. Helyesbítenék, nem is sokat, hanem csak néha, amikor a drága ideje engedi. Leveszi a dzsekijét és maga mögé teríti a bárszékre, de a tárcáját maga elé teszi a pultra, majd végignéz magán. Mi az ami arra utal, hogy egy kocsmajáró? Tetovált karjait a pultra támasztja, aztán rá kell jönnie, hogy semmi olyat nem talál. Normálisan fel van öltözve, a tetoválás pedig szerinte nem elítélendő, ahogy a fültágítók sem, szóval inkább el is engedi a dolgot. Vagy meg kellett volna borotválkoznia esetleg?
- Ennyire látszik? – teszi fel a kérdést egy mosollyal fűszerezve.
- De ha az megnyugtat, nem vagyok piás – ezt már ő sem tudja, hogy miért mondta. Int a pultosnak és egy ”kettest” mutat az ujjaival; ennek megfelelően két adag pia csúszik elé. Az egyik úriemberhez méltóan a hölgy elé tolja bal kezével. Ez a tette nem éppen az előző mondatát igyekszik alátámasztani, de ezzel nem foglalkozik. Közben megállapítja, hogy nem néz ki rosszul a lány, de abban is biztos, hogy egy pár évvel fiatalabb nála..
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 28. 20:19 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch

Azért is gondoltam, hogy szokott ide járni, mert nem tűnik diáknak és ha bagolyfalvában laknék, én se bajlódnék sokat azzal, hogy keressek egy tisztességes ( már ha létezik ilyen) kocsmát.
Tényleg nem úgy néz ki, mint egy piás. Én csak úgy értettem, hogy valahogy jobban beletud veszni a tömegbe, mint én. A szőke hajammal és a hófehér bőrömmel. Mint aki sosem lát napot. Ő nem alkoholistának néz ki inkább, hanem valamilyen zenekar tagja. Nem szeretek első látásra ítélni, de jó fejnek tűnik. Ha mondanak még ilyet.
Körülnéztem és láttam, hogy most már nincsen annyi ember, mint amikor jöttem. Ezért most már nem volt akkora zaj. Én is rövid ujjú pólóban voltam, épp annyira, hogy egy kicsit látszódott a tetkómnak a kezdeménye a mellkasomon. Egy kicsit feljebb is húzom a pólómat, hátha. Nem mintha olyan nagyon szörnyű lenne, de megtartom inkább magamnak.
Egyik barátom vett rá, hogy csináltassam meg. Nem mondom, a szüleim nem örültek neki, de a testvérem nagyon oda volt érte. Mivel kicsi, ezért gyorsan kész lettek vele és így nem is fájt annyira. A fültágítóra már nem tudtak rávenni, mert például, ha öreg leszek akkor furcsán néznének rám az emberek, hogy mi van ezzel az öreggel és lenne egy nagy lyuk a fülemen. Mondjuk a srác tetkójához illik. Az is feltűnik, hogy nem vagyunk egyidősek, de ez jelen pillanatban nem zavar. A nagy gondolatmenetem közepette még szerencsére hallottam mit mondott.
-Jajj bocsi, nem úgy értettem.- Próbáltam mentegetőzni. Közben kért nekünk még egy pohárral és amikor a pultos odaadta látszott az arcán, hogy nem én lettem a kedvence. Mondjuk elég komoly ábrázata van, nem hiszem, hogy annyira sokat mosolyogna. Amikor odanyújtotta nekem az italt köszönés helyett inkább rámosolyogtam és szívesen elfogadtam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. december 28. 21:02 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

Felerősödik benne egy kezdetnek halvány gondolat: tanítás. Egyszer már elkezdte, de az nem sikerült. Pont ezért nem is valószínű, hogy akad rá jelentkező, szóval inkább el is hessegeti a gondolatot. Türelme az mondjuk lenne, szeretett tanítani, de már nem tudná akkora szívvel csinálni. Hagyjuk a témát, térjünk vissza a jövőből a jelenbe, azon belül is a csárdába.
A lány szabadkozása hallatán csak legyint egyet színpadiasan egy mosollyal, mivel nem nagyon viselte meg, amit mondott neki. Ezzel jelzi, hogy már túl van rajta, hagyják inkább a témát.
- Te viszont szerintem először jársz itt - jelenti ki a feltételezését, miután kortyol egyet a frissen rendelt italából, majd folytatja is.
- Mi szél hozott erre? - teszi fel a kérdést, ami talán elindíthatja a beszélgetést. Nem remél valami sokat, de megteszi, ami tőle telik. Legalább már érte valami impulzus a mai napon. Ha nem is túl sok, egy átlag ember nem is tulajdonítana neki sok figyelmet, neki ez most számít. Azt a következtetést már levonta, hogy a lány valószínűleg diák, azért biztosra megy. Egyszer még végignéz rajta, aztán megszólal.
- Navine? - kérdez, aztán kortyol egyet, majd int, hogy önthetnek még egyet.
- Nem is, inkább levita, ugye? - igen, ez lesz az. Érzi, hogy a korrigálása jó irányba halad. Nincs igazából célja sem a beszélgetéssel, kicsit öncélú is: nem akar egyedül lenni. És ilyenkor jön be a vak szerencse, mint a filmekben, hogy egy hölgy siet a segítségére, csak azért, hogy hősünk elfelejtse minden bánatát és jobb kedvre derüljön. Majd meglátjuk, hogy ez mennyire sikerül. Hogyha a lány válaszol neki és ismét beüt a csönd, akkor Chuck megint megszólal.
- Dobok egy sárgát - mondja, miközben feláll a pulttól, de a kabátját ott hagyja, ezzel jelezve, hogy visszajön. S közben titkon reméli, hogy partnere addig nem lécel le.
Nagyjából öt perc múlva újult erővel tér vissza és rendel két főre újabb italt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 28. 21:43 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch

Úgy tűnik nem nagyon zavarta őt a kijelentésem aminek örülök. Gondoltam, hogy majd még megkérdezem tőle, hogy mivel foglalkozik, mert nem igazán akartam találgatni. Nem hiszem, hogy sokra mennék vele. Nem vagyok egy kész médium.
Úgy tűnik ő is eltalálta, hogy nem vagyok itt törzsvendég. Mondjuk ezt bárki így gondolná, ha végignéz rajtam.
-Hát csak muszáj volt kicsit eljönnöm és lazítani, vagy mi.- Mondjuk igazából csak gyorsan felpattantam és elindultam. Unatkoztam is már a Kastélyban ezért miért ne? Úgyis rég mozdultam már ki és kezdem érzékelni, hogy elég egyhangúak a mindennapjaim. Ha nem jött volna a srác, akkor már rég útban lennék visszafelé, mert amúgy unalmas lenne itt üldögélni magamban.
Amikor azt mondta, hogy navine akkor kicsit összevontam a szemöldököm, de végül kijavította magát és sikerült is neki eltalálni. Legalábbis másodszorra. Úgy tűnik próbált beszélgetést kezdeményezni, hogy azért ne is legyen kínos csend. Azokat nagyon utálom. Olyankor mindig elkezdek valami értelmetlenről beszélni. A legtöbbször olyankor általában panaszkodok az időjárásról, meg ilyenek. Végül azt mondom, hogy mennem kell. Ez sosem igaz, sőt igazából nincs is mit csinálnom, csak minél előbb elakarok szabadulni onnan.
Kiszaladt a mosdóba, de a kabátját itt hagyta, így gondoltam csak nem akar meglógni a hátsó ajtón. Én az biztos, hogy a kabátom nem hagynám itt, mer imádom. Idén karácsonykor kaptam...magamtól. Mindig is akartam egy bőrdzsekit és még le is volt árazva. Az már részletkérdés, hogy meddig bírja ki és milyen meleg. Mivel senkitől nem kaptam karácsonyra, ezért kénytelen voltam magamnak beszerezni. Ezen járt az agyam amíg vissza nem tért és rendelt még egy kört.
-És te mivel foglalkozol?- Most már gondoltam, hogy tényleg megkérdezem és ne csak rólam beszéljünk. Közben titkon kíváncsi voltam, hogy tényleg igazam volt és egy bandában játszik.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. december 28. 22:27 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

Úgy tűnik, hogy nem is járt rosszul azzal, hogy nem a Pub-ba ment, hanem csak ide a csárdába. Az egyetlen oka erre a tettre az volt, hogy ez közelebb van.
Miután visszatér a WC-ről, megfogja az itallapot és nézegeti a felhozatalt, hogy mit rendeljen következőnek. Nem igazán tud dönteni, szóval átcsúsztatja a mellette ülőnek.
- Mi legyen a kövi? Te választasz - adja át a lehetőséget, mert ő most legszívesebben tolna egy Whisky-t, de nem biztos benne, hogy ebben a hölgy is partner lenne.
- Ja, értem - reagál a lány válaszára. A válaszból Chuck arra következtet, hogy nem igazán szokott pihenni, vagy szórakozni, mert nem volt túl magabiztos. A srác szerint ez öreg hiba, mert nem lehet szórakozás nélkül élni. Ehhez inkább nem fűz hozzá semmit, mert nem tartja fontosnak, helyette továbblép.
A levitát valószínűleg eltalálta, mert a lány nem reagált, szóval felírhat magának egy plusz pontot. Közben elgondolkodik azon, hogyha legközelebb Pesten jár, akkor beújíthatna egy pár ruhát, mert már unja a régieket és egy részük már csak otthoni használatra alkalmas a rajtuk keletkezett sérülések miatt. Most nem külföldön vesz a turnék alatt, mert addig még sok idő van, neki pedig hamarosan elfogynak a ruhái. Eddig szponzorálták, mert jól jártak, ha ő hordja bizonyos márkák ruháit, de felbontotta a szerződést, mert egy alapfeltétel, hogy fotózásokra kellene járkálnia, amiket soha nem szeretett. Meg amúgy is, jobban szerető saját magának meghatározni, hogy mit vesz el. Erre mindig is odafigyelt, nem enged belőle.
- Dobos vagyok - mondja egy mosollyal, de nem sugall magából semmilyen nagyképűséget. Pontosan tudja, hogy eddig meddig jutott el, no meg, hogy semmivel nem több másnál csak azért, mert egyes mugli berkeken belül "híres". Azt nem tartja valószínűnek, hogy itt a faluban bárki is tudná, hogy ő kicsoda. Legalábbis a zenei világból nem, maximum régről lehet ismerős bárkinek is, diákkorából. Mondjuk ahhoz képest meggyőződése, hogy sokat változott a külseje.
- Szóval nem vagyok menő auror, vagy éppen kviddics-világbajnok - mondja gúnyosan, az utóbbi "foglalkozást" el sem tudná mondani, hogy mennyire utálja. Nincs baja a sporttal, de a kviddicst gyűlöli. Idióta, felvágós sportnak tartja, a játékosok nagy részével együtt.
- És te hányadikos vagy? - kérdezi, hogy ne csak róla beszéljenek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 30. 21:12 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Ha valódi riporter lenne, most bizonyára szívná a szája szélét. Ez egy rendkívül aljas húzás minden mugliszármazású, vagy félig a muglivilágból jött mágus részéről a varázsriporterekkel szemben. Ma már persze használnak felrúnázott diktafont, és a régi, hangos fényképezőgépeket is digitális, mágikus darabok cserélték fel az iparban, de a purlicerpenna egy örökzöld, jól bejáratott darab. Kevés újságíró mond le róla szemrebbenés nélkül. Őszintén szólva örült volna, ha csak megközelítőleg is, de lediktáltathatja a tollal a szükséges infókat, de Avery nem akarja megkönnyíteni a dolgát. Miért is tenné? A férfi helyében ő el sem jött volna az interjúra, kezdjük itt a történetet. A műsornak viszont folytatódnia kell: hagy némi kétséget kiülni a csinos női arcra, óvatosan beharapja az alsó ajkat, aztán jól hallhatóan kiengedi a levegőt, de utoljára még vet egy bizalmatlan pillantást a telefonra. Természetesen ismeri, az arca viszont arról árulkodik, hogy most találkozik élőben először ilyen mugli ketyerével.
- Ez az a... mobilteló? Amit a muglik fejlesztettek ki? - Még össze is húzza a szépen kifestett szemeket, hogy hitelesnek tűnjön bizalmatlankodása. Nem túljátszott, éppen annyira boszorkányos, amilyennek lennie kell, ha Merlin lánya tisztavérű családba született, és ritkán érintkezik a varázstalan világ vívmányaival. Ügyel rá, hogy még a nevet is plázacicásan ejtse, mint aki teljesen ostoba a névügyek terén, és csak elcsípte a megnevezést, de nem akar járatlannak tűnni, így használja.
- Ön egy ritka bizalmatlan ember... Nem mintha nem érteném meg teljes mértékben az indokait. Az ön helyében valószínűleg hasonlóképpen cselekednék... Nos, az alku részemről is áll. - S most, hogy ezt megszülték, enyhíthet Hella arckifejezésén, visszacsempészheti szemeibe a mohó érdeklődést, arcára pedig a riporterekre jellemző udvarias érdeklődést. A kisugárzásra is ügyelnie kell: az Avery felé sugárzott, sakálszerű kíváncsiskodás nem lehet sem több, sem kevesebb, mint egy riporteré. Vicces dolog a szerepjáték, határozottan vicces. Egyetlen apró, elrontott részlet (mint például a sajtóigazolvány bemutatásának elmulasztása - és ezért később majd leanyázza Ninát), és máris gyanakszik az áldozat.
Avery válaszol. Avery ajkáról csurognak a szavak. Semmi használható. Odabent, a képzeletbeli mása idegesen rúg egyet egy képzeletbeli falba. A rohadék óvatos. Naná, hogy óvatos, ez nem is kérdés, eddig körözött bűnöző volt, majd hülye lesz kitálalni dalolva egy firkásznak mindenről. De legalább elkezdett beszélni.
- Értem. A hatásköre... illetve a működési területe, nos, meddig terjedt ki? Teszem azt, volt olyan elve, hogy kizárólag Angliában kereskedjen, vagy más országokban is megfordult? - Gyakorlatlan. Határozottan egy gyakorlatlan, nagyképű, liba firkász képét mutatja neki. Hadd gondolja azt a másik, hogy egy idiótát fogott ki, aki csak egy ostoba amerikai, és azt hiszi magáról, hogy ő találta fel a spanyolviaszt. Semmi baj, a java úgyis csak ezután következik majd.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Avery Lyall
INAKTÍV



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 30. 21:34 Ugrás a poszthoz

Mihael női kiadása

- Mobiltelefon - javította ki, de mellé bólintott egyet. Az a helyzet, hogy Seth-en kívül elég türelmetlen tudott lenni az olyanokkal, akik nem ismertek bizonyos mugli eszközöket, mert a legtöbben kíváncsiság helyett elutasítással fordultak feléjük, így igyekezet is túllépni a témán, mert magyarázni nem akart. Személy szerint elég szánalmasnak találta, hogy egy médiában dolgozó és ebből következően elméletileg nyitott személyiség ennyire tudatlan.
Azonban a nő végül belement az alkuba és rátérhettek a beszélgetés érdemi részére. Averyt rendkívül mulattatta, hogy csupa olyan kérdést kap, aminél szinte már túl könnyű olyan választ adni, ami információértékét tekintve felért egy nagy nullával. Nem mintha egyébként tehetett volna bármi mást, de ettől függetlenül tetszett neki a játék.
Az élvezet lassan kiült az arcára is, ahogy előre hajolt és könyökére támaszkodva tenyerébe támasztotta arcát. Félmosoly, fénytelen fekete tekintet és kihívó vonások.
- A hatásköröm pontosan addig terjedt ki, ameddig szükséges volt - villantak ki hófehér fogai. - Ha hozzám küldték, akkor valószínűleg végzett előkutatást. Tisztában van a csempészet alapjaival, hölgyem? - fordította meg a dolgot és szegezte a kérdést a riporternek.
Igaz, még ha nem is csak szórakozni akart volna, a kérdése akkor is jogos volt. Egy idő után eljutott ugyanis arra a pontra, ahol neki gyakorlatilag a szobából sem kellett kimozdulnia ahhoz, hogy megszerezze, ami kell, nem hogy más országokba zarándokolnia. A hierarchia megadta neki ezt a kényelmet, mikor már elég magasra kapaszkodott.
- Nincsenek érdekes kérdései? - dőlt újra hátra, letörölhetetlen vigyorral az arcán. - Úgy érzem, csak vesztegetjük egymás idejét. Nem hiszem, hogy az olvasóit az érdekelné, hogy hány pecsét van az útlevelemben - fejezte be, miközben rezzenéstelen tekintettel figyelte a nőt és hogy mikor robban fel vagy tér rá a lényegre.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 30. 21:37
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 30. 23:27 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Whatever- hirdeti a női mimika a "cuki vagyok, mosolygok, de teszek rá" stílusban, noha bólint, hogy jelezze, megértette, nem mobilteló, hanem mobiltelefon a tisztes neve.
~ Kit érdekel? Ki a jó anyámat érdekli, minek hívom? Te hülye, idióta, rohadék, egoista kis víziegér. Legszívesebben a hülye hajadnál fogva kötnélek fel a csillárra, te utolsó tetű. ~ Mosoly. Gyönyörű, protokoll, érzelmektől megkímélt csillámmosoly. Mindenki tudja, hogy az ilyen arcmimika mögött nincs semmi valódi, mosolyra okot adó indok, helyette annál több kicsinyes, undorító  éhes apropó, hogy kifaggathassák a nyomorult interjúalanyt. Igazából már rég nem érdekli az egész interjúztatás, de a szerepjáték része határozottan izgalmas, tettetni a buta, de magabiztos libát. Végül is tudta előre, hogy fifti-fifti, vagy bejön, vagy nem. A színészi szakma tőle olyan távol áll, mint ide Mekka, így nem is számított különösebben nagy eredményre az interjúztatás kapcsán, de azért már megérte elkezdeni, hogy Averyt kirángassa a rejtekhelyéről. A körözött bűnözők címe azután sem válik publikussá, hogy feladták magukat, de a bagoly rendszerint megtalálja a címzetteket. Főleg, ha előtte a megfelelő csatornákon keresztül a megfelelő összekötő emberhez irányította a madarat, és úgy küldette tovább azt a bizonyos meghívót bűnbánó Lyallnek. Egy szó mint száz, kezdi látni a színjáték végét, főleg Avery önelégült mosolya és szavai után.
Ártatlan, ámuló arckifejezéssel rebbenti meg szempilláit, hogy a bamba döbbenet hatásosan ülhessen ki a képére. Se robbanás, se düh nem mutatkozik meg, helyette a várva-várt, jellegzetes, lassú félmosoly végre felvázolja, mi következik: a lényeg.
- Váltsunk helyszínt, Mr. Lyall. Ez a csárda túl forgalmas a mi beszélgetésünknek. Aggodalomra semmi ok, csak egy kis utcai levegőre gondoltam, a forgalom nyugalmára, tudja. - A tekintete határozottan megváltozott. Lendületes, szinte parancsoló mozdulattal emelkedik fel az asztaltól. A pohara félig tele van, de nem zavartatja magát. A pennát és minden egyéb holmiját belesuvasztja a táskájába- egy egyszerű, nemtelen, fekete aktatáskába, majd, ha Avery hajlandó követni, elindul kifelé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Avery Lyall
INAKTÍV



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 31. 00:21 Ugrás a poszthoz

Mihael

Ahelyett, amit várt, nevezetesen, hogy a kis firkász majd feladja a próbálkozást és egyszerűen befejezi vele az interjút, egy egészen másfajta végkimenetelt kapott. Szóval utca? Nem kell a tömeg? Ide a rozsdás bökőt, hogy a nő nem is újságíró, hiszen igazolványt sem mutatott neki.
Avery szeméből még mindig nem lehetett volna kiolvasni egyetlen érzelmet sem, de az ilyen kis beszélgetéseket már jobban ismerte, mint tenyerét. Hátsószándékok, szemfényvesztés... Össze is állt a kép, kezdve a levél szövegével, egészen addig, hogy miért kérdezett ennyire lagymatag, újságíróhoz nem méltó kérdéseket a másik.
Két lehetősége volt. Az egyik, hogy kimegy vele és meghallgatja, a másik pedig, hogy itt marad és nem foglalkozik vele. Azonban a nő már a levélben is a családját emlegette, Avery pedig továbbra is azon a véleményen volt, hogy őket nem akarja semmibe se belekeverni, úgyhogy nem sok út maradt nyitva előtte. Ha kimegy, akkor ad egy lehetőséget a dolog csendes elrendezésére, amennyiben viszont a másik rátámad, az aurorok úgyis pillanatokon belül megjelennek. Csak egy másodpercre hunyta le a szemét, de mikor újra a nőre nézett, addigra már határozott.
- Rendben. - A telefonjáért nyúlt és bár úgy tett, mint aki kikapcsolja a hangfelvételt, valójában nem tette, hanem úgy rakta zsebre a készüléket. Bizonyítéknak jó lesz, ha esetleg valami számára kellemetlen történne. Mellé viszont elővette a pálcáját és teljes mértékben nyugodt hangon, még mindig mosolyogva nézett a nőre. - Gondolom tudja mi lesz, ha egy rossz mozdulatot látok. Fáradjon előre, kérem - intett elegánsan az ajtó felé, miközben a másik kezében tartott pálcát szorosan a teste mellé húzta, hogy ne bámulják őket meg a csárdában. Ezután már csak néhány lépés volt, hogy az utcán találják magukat és még néhány, hogy bár az emberek látóterében maradjanak, de kémlelő fülek nélkül.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 31. 00:39 Ugrás a poszthoz

Avery


Lassan telnek a másodpercek, szinte vontatottan telik el az a nyúlfarknyi idő, mialatt kijutnak a csárdából a kinti levegőre. Valóban akad forgalom az utcán, a járókelők épp mindennapi teendőiket végzik, bevásárolnak, nézelődnek, stb. A szőke haj lobogva villog Avery előtt mutatva az utat. Egy terebélyesebb fa mögé/mellé áll be, úgy, hogy ha Avery bárhogy helyezkedik a közelében, illetve az orra előtt, őt, Avery-t lássák a járókelők, ne a szőke libát. Álújságírónőnk pályafutása lassan a végéhez közeledik, ami azt illeti. Az előbb, a pálca láttán kissé megrebbent a tekintete- ebben semmi művi nem volt, bár jogos lenne a kérdés, hogy lehetne ezt a gesztust megkülönböztetni az eddigi eljátszott előadásoktól? Végül is nincs jelentősége, a végeredmény ugyanaz: a szabad levegőn vannak megfelelő mennyiségű emberrel körülvéve, akik gyanútlanul járnak-kelnek a közelükben.
- Még néhány perc. Addig a türelmét kérem. Mh... meg ettől is megszabadulhatok végül is... Csak nyugalom, le szeretném szedni a kezemről ezt. - Eddig az ingujj takarta, de most láthatóvá válik egy olcsó kinézetű, bizsuszerű karkötő a bal csuklóján, ahogy felemeli a kezét, és jobbjával rámutat az ékszerre. Avery figyelő tekintetétől követve (merjük feltételezni, hogy egyetlen másodpercre sem veszi le róla a szemét) odanyúl a bal csuklójához a jobb kezével, és leoldja róla a karperecet.
A változás nem túl látványos, de észrevehető: az ing átalakul férfiinggé, a farmer kisebb fazonváltozáson esik át csupán, a bokacsizmából pedig acélbetétes válik. Az illúziótárgy megtette a dolgát, most a nő ujjai között hever.
- Még egy utolsó dolog, amiért nem szeretnék átkot kapni az arcomba: kiszedném a hajcsatomat. - Az előbb bemutatott lassú, precíz mozgást alkalmazza, hátranyúl a jobbjával, megoldja a kontyot, kiereszti a hajtömeget, és hagyja aláhullani a szőke tincseket.
Ugyanebben a pillanatban elkezd alakulni a teste: a szőke haj visszahúzódik meglehetősen gyorsan a fejbőrbe, színe ébenfeketévé sötétül. A szemek kékből vizeszöldbe hígulnak, az állkapocs markánssá és borostássá formálódik, míg a felsőtest mellrésze beesik, a mellkas kiszélesedik és -izmosodik betöltve az ing űrtartalmát. A farmer eddigi lötyögése is megszűnik, ahogy a százkilencvenkét centiméteres benga rellonos szépen lassan visszaváltozik a Százfűlé főzet szavatosságának lejárta után. Az Avery előtt álló személy nem más, mint Mihael Gérard Saint-Venant.
- Helló, Avery. - Hogy az üdvözlés teljes legyen, elereszt útjára egy csúfos félmosolyt külön az egykori rellonosnak címezve. Édes a viszontlátás. Se.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 00:45
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 31. 16:41 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch


Nem nagyon tudok dönteni én sem, így csak rábökök egyre. Kérek is kettő Whisky-t magunknak. Az egyiket átnyújtom neki  és az enyémet meg magam elé teszem. Nem a kedvencem, de most perpillanat nekem mindegy.  Nem akarok sokat vacillálni.
Nem sokáig húzzuk azt a beszélgetést, hogy miért is vagyunk itt.
Nem mintha olyan uncsi lenne a kastélyban, de jobb szeretek néha kijönni és felfedezni néhány helyet. Néha csalódok, mert különös társaságba keveredem. De most legalább nem egyedül iszogatom. Mint kiderült igazam volt azzal, hogy valami bandában játszik. Úgy tűnik büszke erre, de nem vagyok benne biztos, hogy teljességgel elégedett lenne vele. Szívesen hallanám, hogy játszik. Nekem nem nagyon van érzékem a hangszerekhez. Gitározni eléggé jól tudok, de már régen játszottam. Régen tanultam zongorázni, de a kottáról olvasás nem az erősségem és folyton elrontom valahogy a zene közepén, ez hat a gitározásomra is.  Gyorsan felszoktam adni dolgokat, a zongora is az egyik közülük. Énekelni tudok, de azzal nem megyek sokra. Mindenki tud énekelni és nekem elég tömeg hangom van. Na jó nem mindenki, de a többség igen.
-És mi a bandátok neve?- Hátha hallottam róluk, bár nem nagyon szoktam követni a mostani híres zenészeket. A kviddicsel nincs problémám. Viszont az én lyukas markommal, azt hiszem gyorsan megutálnának a csapattársaim. Aurorral meg még nem igazán találkoztam, de kíváncsi lennék, hogy milyen is.
Egyszer elgondolkoztam, hogy jelentkezek fogónak, de aztán végig mértem az esélyeimet és rájöttem, hogy én nem nagyon bírom a túl nagy feszültséget és a felelősséget. Ott legalább nem kéne elkapnom a labdát, elég csak kivédeni. Végül hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy az nem az én pályám és jobb ha lemondok róla.
Nem fűzök semmit az előbbi kijelentéséért, mert szerintem dobolni még mindig jobb, mint labdákat kapdosni. Vagy mondjuk ha eltalál egy és több napig lila meg zöld foltokkal járkálni. Nekem meg eléggé alacsony a fájdalom küszöböm és nincs kedvem egy zuhanás miatt kipurcanni.
-Harmadikos vagyok.- Válaszoltam neki mellékesen, mert még mindig azon járt az agyam, hogy milyen kétbalkezes vagyok a legtöbb dologhoz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yarista Palarn
INAKTÍV



RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2016. január 1. 01:45 Ugrás a poszthoz

Mizus :3
Zárás

Jókat mosolygott a rajongókon, meg Iza tesóján. Nem hitte, hogy annyira nyáladzana a nővére, ahogy elmondta, hiszen mégis csak a családtagja és Iza sem olyan nyáladzós típus. Persze, nem ismeri „Izanővért”, akár még az is lehet, de bízik benne, hogy nem így van. A Nemes család csakis normális tagokból állhat és kész.
Közben megjöttek a dínók is, ahogy az várható volt, ha már rendelték, és hamarosan harcba is vezették őket. Úgy érezte, hogy övé lesz a győzelem, habár effélében nem így szokott lenni. Inkább csak a maga szerencséjének a kovácsa, ha a legtöbb tényező nem tőle függ, akkor nem ilyen szerencsés. A fekete azonnal leharpja a lábát, a fehérnek, aki elbukik, Yarista pedig felkacag, nála az előny.
- Na, gyerünk, végzed ki! – szurkol hangosan, de a fehér belemar a dínójába és visszahőköl. Az éget cukor közönség „tombol”, élvezik a harcot, ahogy a kviddicses is. Az összecsapás nem tart tovább két percnél, a dínók harapdálják egymást, majd a fekete végül letépi a fejét ellenfeléek, Yar még fel is szisszen.
- Nyertünk! – lelkendezik, mint egy kisgyerek és a „na. ugye megmondtam” mosolyát húzza elő Izának. Közben az étcsokis dínó felfalja a fehéret, nagyjából a kétszeresére nő, majd szétesik, pontosan úgy, mintha félbevágták volna. Belül fehércsokis trüffel, kívül ét, és pont két szelet, ahogy lenni kell.
- Melyik fele kell? Most már ehetjük – vigyorog, mert úgy néz ki, hogy Izabella nem ismerte a dínósütit. Régen nagyon sokat harcoltatta őket, csak kedvtelésből, volt, hogy el sem vitte, mikor véget ért. Azok voltak csak a szép idők, most meg jönnek a jobbak! Ő hozzáfog a sajátjához, igazán élvezetes ínyencség ez, és nem fogja vissza magát. Majd többet fut a következő edzés után, mint szokott.
- Most viszont már mennem kell. Többször kéne találkoznunk, nem? Na, mindegy, örülök, hogy láttalak – pattan fel, átmegy Izához és ad neki két búcsúpuszit.
- A jegyeket, meg a dedikált képet majd küldöm a tesódnak, légy jó. És ne izgulj, sikerülni fog a VAV – kacsint a lányra, majd elsiet, még rengeteg dolga van, intézkedni kell az új lakás ügyében is, és ez kiment a fejéből. De Iza eszébe juttatta, így hálás a szőkének magában, integetve hagyja el a terepet.


*** Köszönöm a játékot! <3 ***
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2016. január 1. 01:45
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2016. január 2. 18:33 Ugrás a poszthoz

Lilith Holloway

Azon gondolkodik, hogy már kezdi unni a pia ízét is; túl sokszor járt már úgy, hogy az estéit egy pár pohár, vagy üveg bánatfelejtő mellett tölti. Hiába eltérő az ízük valamennyire, nem tudna értékelni egy újabb újdonságot. Ráadásul az az igazán szomorú, hogy egy pár éve még nem is gondolt volna arra, hogy ennyire ambíció nélküli lesz az élete. Mindig is egyedül érezte magát, de reménykedett a holnapban. Mostanra már ez is megszűnt; no meg az is megváltozott, hogy régebben rendszeresen edzett, odafigyelt mindenre. Most már a külsejéért sem küzd annyit, mint akkor. Nem arról van szó, hogy meghízott, pocakot kövesztett, és már nem látja a lábujját sem, hanem csak egy kicsit látszik rajta, hogy megfáradt az élettől, huszonévesen. Bevallhatjuk, hogy nem jó érzés ennyi idősen bárkit is kiégve látni.
- Sublimal Criminals - mondja rezzenéstelenül, mert nem gondolja, hogy bármit is mondana neki a név, annak ellenére, hogy ismert; bár, inkább a mugli világban.
- Előtte az Earthwalkerben voltam - mondja ugyanolyan üresen. Az utóbbi bandára olyan semlegesen gondol vissza; csak a zene tartotta őket össze, mint együttest, ezért is bomlott fel az egész egy idő után, amikor már mindenki jól állt anyagilag és úgy látták, hogy innen már nincs tovább. Referenciának jó volt.
- De gondolom ezek nem mondanak neked semmit, szóval tökmindegy. - mondja egy mosollyal, majd kortyol a hölgy által rendelt Whisky-ből.
Soha nem volt jóba a kviddiccsel, mindig is gyűlölte, mint az alkoholmentes sört. Nem azért, mert nem tud repülni -az csak a kisebb része-, amikor sulis volt, akkor a kviddicsesek mindig többet gondoltak magukról, mint amik valójában. Pedig a kidíszített egyenruhától nem lettek erősebbek, sem okosabbak. Ezt Chuck egyszer tudatta egy eridonos hajtóval még jó pár éve, amikor valamiért belekötöttek. Pálcát rántott a másik, de Chuck azt nem szereti, azért inkább adott neki egy ájulást és gyengélkedőt erő pofont. A másik oldalon meg nyilván egy nagyobb zúzódást és pontlevonást. A pálcáját ritkán használja, most sincs nála. Nem érzi akkora nagy dolognak ezt a varázslósdit, próbálja hűhó mentesen élni az életét. Jó, persze, néha jól ön egy két hangszigetelő, vagy tértágító bűbáj.
Bólint egyet a lány válaszára, amiből megtudja, hogy harmadikos. Addig még ő is eljutott. Ötödikig járt ide, utána magánúton oldotta meg a dolgot, hogy meglegyen a végzettség. Biztos, ami biztos.
- És mi a helyzet ott a kastély falain belül? - kérdezi, mert hirtelen feltörtek a régi emlékek. Mindig csak a rossz vonzotta, meg amivel baj van és veszélyes. Nem akart soha sem menő lenni, egyszerűen rossz gyerek volt, de több tapasztalatot szerzett, mint pár unalmas felnőtt.
- Nincs kedved feldobni valamivel a hangulatot? Kezd unalmas lenni itt ez az egész. - akár ki is mehetnének. Bár, ahogy a lányra néz, nincs túlságosan felöltözve, szóval hosszabb távra csak akkor érdemes kimenni, ha előbb elmennek Chuck házába valami kabát szerűségért, meg egy pulcsiért.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2016. január 2. 20:50 Ugrás a poszthoz

Vér Lanetta
Ruha

Végre itt az év vége! Jó hangulatban kezdek elkészülődni a megbeszélt találkozómra. Mint mindig most se nézek az órára, csak a megszokott kényelmes tempóban öltözöm, csinálom meg a hajam...stb. Majd miután elkészülök enyhe meglepetten nézek az óra számlapjára.
Annak ellenére, hogy korán elkezdem készülni, most mégis késésben vagyok. Szerencsére nem lakom messze, ezért csak pár percet kések.
A csárdába belépve körül pillantok aztán felakasztom az egyik fogasra a kabátom és oda sétálok Lanettához. Egy félmosoly kíséretében köszönök.
-Hello. Bocs a késésért.
Letelepszem mellé, kérek magamnak egy Óceánkoktél. Aztán azt kortyolgatva  enyhe érdeklődéssel nézek az Eridonos lányra. Még mindig nem igazán értem, hogy kerülünk ide mi ketten, az este előre haladtával gondolom erre is fény derül majd...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. január 3. 13:44 Ugrás a poszthoz

Flóra

- Tiszta hasznos vagyok.
Jegyzem meg nevetve, miközben a pulthoz sétálunk. Meg kell állapítanom újra és újra, hogy Flóra minden, csak nem az a tipikus rellonos, aki mást sem csinál, csak morcoskodik. Ennek pedig kifejezetten örülök. Így már négyre nőtt a számomra kifejezetten szimpatikus rellonosok száma, és általa a nemek aránya is kiegyenlítődött. Köszönjük Flóra.
- Öhm, de, szerintem eszek én is, de csak kettőt.
Többet nem szeretnék, mert anya kiakadna, ha nem ennék rendesen a vacsorából. Valami baja van, mert napok óta főz meg süt, de rákérdezni nem merek, mert félek, hogy megint apa csinált valamit. Nem igazán értem a felnőttek világát, mármint az tényleg jó nekik, hogy mást sem csinálnak, csak tépik egymás idegeit, elmondják egymást mindennek, majd egymás nyakába borulnak, ha éppen olyanjuk van? Ha ilyen a felnőtt élet, akkor köszönöm szépen, nem kívánok felnőtt lenni, mert nem olyan nagy buli.
- Én is szeretnék kérni színes sütit, kéket meg zöldet, és vulkánsütiből kettőt. Na jó, legyen egy sárga is.
Elvégre a vulkánsüti pirosas színű, így mindegyik házat felvonultatjuk szépen. A számolás után egy csinos kis összeget mond a kiszolgálónk, de átadom a kuponokat, és sunyiban azt a kártyát, amit Áditól kaptuk, és amivel olcsóbb az itt fogyasztásunk. Látom is, ahogy a listára felkerül minden, amit szépen vásárolgattunk az elmúlt fél percben. Nagyon helyes, amúgy is elég magas keretet kaptunk Ádámtól, szinte lehetetlenség levásárolni.
- Három sarló és tíz knút lesz összesen.
Elégedetten bólintok, hiszen ez nevetséges összeg ahhoz képest, amit elvittünk a két kerek tálcánkon. A forrócsokikat majd úgy hozzák utánunk.
- Okés, az nekem is szimpatikus.
Követem Flórát, hogy ő válassza ki, melyiket szeretné, majd ha megvan, lepakolok, és ledobom magam a kényelmes kanapéra.
- Milyen érzés itt lenni? Hozzászoktál már az iskolás léthez?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2016. január 4. 19:35 Ugrás a poszthoz


Épp elkapja pillantását a fiúról, így bár a hangját hallja, nem tudja leolvasni szájáról a szavakat. Alig érezhetően összerezzen, amikor Noel odahajol hozzá, és közvetlen közelről fejezi be mondandóját. Ez alapján már van elképzelése szőkénknek, mi lehetett az, amiről lemaradt. És ha nem lenne már maga a bók is bőven elég, ott a bőrét simogató levegő a kimondott szavak nyomán, aztán a fiú eltűri egy kósza tincsét. Alig ér hozzá, mégis… Képtelen elhúzódni, és szándékában áll megszólalni, enyhén elnyílt ajkai mégsem mozdulnak. Valahol tudatában van, hogy ezek a mozdulatok nagyon is szándékosak, talán pont ez, vagy a mögötte lévő lehetséges szándék bénítja meg, és igyekszik feltűnésmentesen palástolni lángba boruló arcát.
Hamar továbblép, pislog kettőt, fúj egy nagyot, és Noel következő szavai is segítenek elterelni a figyelmét az imént történtekről. Nem kell ennek nagy feneket keríteni. Viszont elég jó abban, hogy kihallja a lényeget, ami felett más könnyedén elsuhan, az is igaz, mondjuk, hogy jó nagy galibát tud csinálni belőle magának. Gondolok itt a rejtett utalásra, amit Noel elejt azzal az „erre az egyre” indítással. Hajlamos az ilyen elszólásokba olyasmit belegondolni, ami még véletlenül sincs ott, így egy pillanatra ugyan kérdőn összeráncolja homlokát, és igyekszik kiolvasni a fiú fejéből, mit rejteget, de nem hozza fel a dolgot. Okkal nem szokták részletezni, Odett pedig kifejezetten tapintatos ezen a téren, ő sem szívesen beszél sok mindenről, és amúgy sincsen hozzá az égvilágon semmi köze.
Mosolya azon nyomban visszakúszik arcára, amikor felsorolja az aprócska tényszerűségeket magáról. Egy negyed pillanatra megijed, hogy valami rosszat mondott, a fiú reakciója láttán, de aztán elvigyorodik. – Félnem kellene?
Bár nem illik kérdéssel válaszolni, ez sohasem érdekelte különösebben. Zsiga bácsi pedig eléjük csúsztatja a gátlásoldót, a hozzá intézett mondaton kuncog halkan, Noel arckifejezése láttán viszont felnevet. Kezd egyre érdekesebb vonalat felvenni az egész szituáció. – És most mégis kinek higgyek, hm?  
Próbálja komolynak tettetni magát, a szája sarkában bujkáló mosoly elárulja, hogy nincs oka kételkedni. Kezébe veszi a pohárkát, és a fiúval együtt emeli a magasba.
- Egy percig sem hinném, hogy rossz lennél. Én is nagyon örülök! – koccintanak, aztán lehúzza az azonosítatlan italt, mert akkor sem lesz jobb, ha kortyolgatja. Arca fintorra torzul, ahogy az üres feles poharat visszatolja a pultra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 6. 19:32 Ugrás a poszthoz

Chuck Welch

Kicsit iszogattam a whiskeyt, de eldöntöttem, hogy amikor megiszom, már nem kérek többet. Unatkozni kezdtem, de itt elég nehéz bármit is csinálni. Általában ilyenkor szoktam új dolgokat kóstolni, de most nem nagyon volt ehhez kedvem. Ilyenkor általában színes koktélokat szoktam inni, amiken cuki mini esernyők vannak. Az emberek mindig furcsán néznek rám. Mert amíg mások sima korsóból isznak, addig én egy nagy és fura alakú pohárból iszok valami szivárvány színű löttyöt. Persze a mini esernyő elengedhetetlen. Ezt csak akkor csinálom, ha egyedül jövök. Egyrészt az nem akkora baj, ha valami idegen néz rám furán.  Másrészt, és ez furán fog hangzani, de így nem tudom beleélni magam az ízébe. A kajákkal is így vagyok, ezért elég lassan eszem.
-Mintha hallottam volna egy zenét tőletek, bár nem túl jó a memóriám.- Nem szoktam annyira zenét hallgatni, de kicsit tényleg rémlik a név. Remélem nem sértődik meg, hogy nem emlékszem, de eddig se tűnt olyan sértődékenynek. Másikat már egyáltalán nem ismerem, de úgy tűnik nem fűz olyan sok érzelmet egykori bandájához. Meglepően vettem észre, hogy a poharam kiürült. Úgy tűnik miközben gondolkodtam, addig iszogattam is. Na mindegy. Betartom azt, hogy itt már nem iszok többet.
Nem nagyon tudtam mit válaszolni a kérdésére. Őszintén szólva nem sok minden. Van amikor szoktak lenni rendezvények és azokat élvezem. Nem nagyon szoktam bajba keveredni. Csak annyi szabályellenességet követek el, hogy kilógok este. Hú! De nagy bűn. Nem akartam sokat gondolkozni a válaszon, ezért végül csak kiböktem valamit.
-Hát nem sok minden.- Elég semmitmondó válasz, de ez az igazság. Közben azon kattogott az agyam, hogy mit tegyek az unatkozásom ellen. Úgy látszik a srác is ezen gondolkozik.
-Hát te ismered jobban a környéket.- Idefelé is majdnem eltévedtem. De végül megtaláltam ezt a helyet és nem érdekelt. Gondoltam, majd csak visszatalálok valahogy. Így legalább valamennyire körülnézhettem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 7. 19:32 Ugrás a poszthoz

Ádám

Az igazgatóhelyettes társaságában lépett be a csárdába, egy hosszú és igazából nem túl különleges munkanap után. A nap különlegességét talán az az egy dolog adta, amiért most tulajdonképpen a két férfi lejött Bogolyfalvára és a vendéglátó negyed felé vették az irányt – ünneplésük tárgya – hogy egy rakás határidős papír, amit Ádám valahogy a nap folyamán elkevert, Bárcián által megtalálásra került. Korábban igazából nem volt sok kontaktusa kettejüknek, hiszen bár sokat kommunikáltak az elmúlt napokban a különböző munkával kapcsolatos ügyek miatt, alapvetően azért mégsem ez a legmegfelelőbb módja, hogy két ember puszipajtás legyen. Mostanra – ha puszipajtások nem is lettek – mindenestre összekovácsolta őket a mai nap nagy eseménye. Hiszen azt a fránya papírt ma ki kellett küldeni, az a gonosz viszont megszökött, ezzel nem kis mértékben szabotálva jó pár napos munkát. A problémát gyorsan kellett megoldani, és így is történt. Így aztán, a nagy örömködés közepette (amely Bercinél leginkább pár szolid, ám rendkívül büszke mosolyt jelentett) meg is beszélték, hogy ezt mindenképpen meg kell ünnepelni.
Mivel Bárcián járt már itt korábban, tisztában volt vele, hogy a pultban senki nem fogja lelkesen várni a rendelését, így oda is állt ő maga, és gyorsan el is emelt onnan egy vajsört, az árát pedig otthagyta, ahonnan a sört elvette.
- Mit kérsz? - nézett kérdő pillantással kollégájára, majd egy komótos pillantással körbetekintett a helységen. Nem voltak sokan, a légkör is csak a "szokásos" volt. Dohos hely, egy nagyon kicsit talán büdös is, a legtöbb helyen szállt a por, oxigén még hírből sincs sok... Azonban mindenképpen megvan a maga bája. Bárcián alapvetően azért részesítette ezt a helyet előnyben a többi bogolyfalvai vendéglátóegységgel szemben, mert itt (feltehetően a mogorva hangulat miatt) csak ritkán lehetett diákokba botlani. Sok kényes helyzetet szült már az diák korában is, amikor Bogolyfalván nem volt kifejezetten megtiltva az alkoholizálás, ám a diákok ezt sokszor csúnyán kihasználták, a tanárok pedig tanúi lettek az esetnek. Szó se róla, neki aztán mindegy, azt csinálnak a kedves tanulók amit csak szeretnének, ám ő nem szerette volna nézni, több okból sem. Egyrészt nem volt szép látvány, ahogyan sokak éppen a hátraikat próbálgatják, másrészt azt sem akarta, hogy miatta bárki kínosan érezze magát. Persze most igazából hétköznap volt, szóval nyugodtan mehettek volna akárhova, de Bárcián már csak megszokásból is ide jött volna, Ádám pedig, ki tudja milyen okokból, de egyetértett vele. Szóval itt voltak, hogy levezessék a fáradt gőzt, és koccintsanak a mai nap apró, ám mégis fontos sikerére.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2016. január 7. 20:33 Ugrás a poszthoz

~ Bálint ~

*Annyira jó ez a hely, egyszerűen imádom! Már attól nyugodtabb leszek, ha rá gondolok, hátha még itt is vagyok! Szeretek itt lenni, megnyugtató... szeretem az össze teájukat és általában a vendégek is nyugodtak. Szóval semmi feszkó, csak lazaság meg minden...kezdem átadni magam ennek a dolognak, amikor is egy ismerős vágódik az asztalomhoz. Úgy tűnik ő csak kicsit később vesz észre, én persze ezen is jót kuncogok.*
~ Nem túl biztató a válasza.~*Persze inkább nem firtatom, egyelőre nem vagyunk olyan jó viszonyba, hogy mindenre rákérdezhessek. Természetesen érdekelne mégis mi baja lehet, vagy miért nincs jól, de most inkább hagyom a témát, talán majd máskor.*
- Voltam már jobban is*Küldök felé egy félmosolyt, miközben megvonom a vállam, majd mivel megint eszembe jut a kudarcom, automatikusan emelem számhoz a kezemben lévő csészét és belekortyolok a nyugtató teába. Persze valószínűleg nem tettek bele semmit aminek nyugtató hatása lenne, csak én képzelem be magamnak.*
- Hááát... öhm... *elhúzom a számat. Igazából annyira lefoglaltak a vizsgák meg a tanulás, meg a para, hogy semmit nem terveztem be a szünetre, még azt sem, hogy esetlegesen hazautazom. Nyilván így fogok tenni, hazamegyek pár napra Karácsony tájékán, de a többi időt szerintem itt fogom tölteni. Kihasználom az éveket, a hónapokat, a heteket, a napokat, az órákat és minden percet amit csak lehet, hogy a Bagolykőn legyek.*
- Őszintén szólva ezen még nem gondolkoztam.*Fejezem be végül a mondatot.*
- És te? Hazamész vagy maradsz?*Neki nyilván már be van táblázva az egész szünet, hiszen nem tűnik olyan srácnak aki a szobájában ülve unatkozná végig a szünetet.*
- Mi a kedvenc helyed a faluban?*Igazából teljesen más téma, de szeretem megkérdezni ezt az ismerősöktől, hátha mondanak valami olyan helyet amit még nem ismerek, nem jártam ott, aztán majd ha elmegyek nagyon fog tetszeni.*
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (5986 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 56 ... 64 65 [66] 67 68 ... 76 ... 199 200 » Fel