36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 26. 13:50 | Link

Balázs  Love

Mosolyog. Azzal az ellenállhatatlan, fogkivillantós mosolyával mosolyog. Fogalmam sincs, hogy jót mondtam-e, azért teszi, vagy csak kinevet. Izgatottan várom, mi fog történni.
Ekkor felemeli a kezét és megfogja az arcomat. Az érintése lángra lobbantja a bőrömet ott, ahol megérintett és az egész testemet. Egy idegen, de fantasztikus érzés terjed szét bennem. Ezt hívják vágynak?
Kinyitja a száját egy pillanatra, most fog megtörténni, de végül visszacsukja. Ismét megrémülök. Talán éppen azon töri a fejét, miként utasítson vissza kedvesen, hogy ne bántson meg.
Megnyalja az ajkát és ebből valahogy már tudom, meg fog csókolni. A nagymamám mindig azt mondta, hogy egy nő megérzi, ha egy férfi közeledni akar felé. És tessék. Olyan biztos vagyok abban, hogy meg fog csókolni, mint abban, hogy itt ülök az ölében.
Viszont, ahogy erre rájövök, jön a felismerés és szívem szerint inkább elfutnék.
Én nem vagyok az a nagy csókolózós fajta. Én még soha senkit nem csókoltam meg. Mi van, ha nem fog tetszeni neki?
De nincs sok időm ezen rágódni, mert a másik kezével felemeli az államat és már meg is történik.
Az ajka finoman hozzáér az enyémhez. Olyan lágy, olyan forró a csókja. Csak egy pillanatig tart, mégis mintha ezer év telt volna el. A fejem teljesen kiürül, nem foglalkozom sem a külvilággal, sem azzal, hogy mások megláthatnak, hiszen itt van Ervin, éppen most csókol. Titkon erre várok, amióta megláttam.
Amilyen gyorsan jött, olyan hamar abba is marad. Sokáig csukva tartom a szememet, kiélvezem még a pillanatot. Aztán kinyitom és ő néz rám. Megkérdezi, hogy ez lesz-e az első. Elpirulok és bólintok.
Igaza van, ez csak egy szájra puszi volt inkább, mintsem csók, de ez is elég ahhoz, hogy felébredjen bennem a nő és én vegyem át az irányítást.
A kezem felcsúszik a nyakáról a hajához és egy kicsit közelebb húzom a fejét az enyémhez. A másik kezem elengedi a mellkasát és a nyakára téved.
- Most én jövök!
És már csókolom is, tényleg csókolom. Próbálok nem arra gondolni, hogy ügyetlen vagyok, csak rá koncentrálok és az érzésre. A szánk újra összeér, közre fogom az ajkaimmal az övéit és elveszek benne egy érzéki csókolózás közepette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 27. 12:45 | Link

Claire  :L

Egyik pillanatról a másikra megkapom azt, hogy most ő jön. Nincs is időm gondolkozni. Eridonos. Nem, erre nem tudok mást mondani, mert egyszerűen az. A kapkodás, az irányítás átvétele, a nagy belefogás, és a gyorsaság, ez mind olyan. Úgy érzem magam, mint Eugene az Aranyhajban – igen, valamiért látok én ilyeneket is -, amikor a végén Aranyhaj lekapja. Megadóan hagyom magam, és meg sem fordul egy pillanatig sem a fejemben, hogy ellenkezzek. Azt hiszem, elég rég vártunk már erre.
- Nyugi.
Alig tudom ezt az egy szót kinyögni, ezt is akkor csak, amikor már szabályosan fuldoklom az oxigén hiányától. Hihetetlen, hogy mit tesz az valakivel, ha elindul nála egy folyamat. Magamat látom benne. A suta kisgyerek kapott egy csókocskát egy széplánytól és máris mindent meg akart adni neki. Most is ilyesmi a helyzet. Csak most én vagyok a széplány, pontosabban fiú, aki megkap mindent.
A csók maga nem volt rossz. Nagyon könnyen lehet, hogy rövid úton olyan lesz, amitől az ember az agyát még ennél is jobban eldobja. Nem emlékszem már pontosan, hogy csúsztam lejjebb, vagy mikor történt meg az, hogy ennyire magamhoz húztam a lányt. Nem akarom elengedni, nem akarom átengedni másnak. Ő nekem kell, ebben egyre biztosabb vagyok.
- Nem semmi vagy.
Végigsimítok finoman az arcélén, és halványan mosolygok hozzá. Muszáj egy kis időt nyerjek, hogy a hirtelen jött csók után. Nagyon élveztem, komolyan, és nagyon kába is lettem tőle hirtelen. Ez volt az első csókja, és fiatalabb mint én, ezt észbe kell tartanom. Szerencsére nem vagyok egy állat, aki azonnal, de rögtön meg is akarja rontani a kiszemelt példányát.
- Khm… és csak egy csókot akartál, meg rám feküdni vagy mást is?
Jaj, de kétértelmű, ahogy kimondom, rögtön rá is eszmélek, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Ráadásul pont most gondoltam arra, hogy nem szabad egyelőre tovább menni, mert ő még fiatal ehhez.
- Mármint kapcsolatra gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 27. 13:53 | Link

Balázs  Love

Felnevetek. De abból a harsány és hangos fajtából. Megcsókolt, megcsókoltam, és a jelek szerint tetszett neki, hiszen levegőt alig kap és látszik rajta, mennyire szétszórt. És én is így érzek, csodálatos volt! Mindig is egy ilyen csókra vágytam, ami eleinte óvatos, majd átcsap szenvedélyesbe. És - bár nem tudom, pontosan milyen is - ez bizony szenvedély volt a javából. Erre kitör belőlem a röhögőgörcs. Nem vagyok normális!
De nem bírom visszafojtani. Annyira abszurd a kérdése, annyira hihetetlen. És szívem szerint rögtön a karjaiba ugranék és követelném, hogy vegyen el, mert egyszerűen ő a tökéletes pasi, de valami a háttérben azt súgja, ne ennyire gyorsan. Tényleg nem vagyok normális!
Miután nagy nehezen megnyugszom, próbálom komolyra venni a témát.
- Ne haragudj, csak ez a kérdés olyan... - de a torkomra forr a szó. Most hirtelen valami azt súgja, mégiscsak meg kellene próbálni.
- Te szeretnél kapcsolatot? - dobom vissza a labdát, mert nem tudom, mégis milyen választ vár tőlem.
Nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet lenne - mondja a józan ész. Hiszen nem is ismerem, ki tudja, mi sülhet ki belőle, talán rosszra is fordulhatnak a dolgok, amit nem szeretnék. Nem sűrűn szokott jó származni a túl gyors döntésekből és lépésekből.
Viszont egy láthatatlan, megfoghatatlan szál már most hozzá köt. Miért ne próbálhatnám meg? A szívem azt diktálja, hogy igenis létezik szerelem első látásra. És, ha ez az, akkor nem akarom elszalasztani.
Viszont azt sem tudom pontosan, mi is az a szerelem.
Epekedve várom a válaszát és csak reménykedni tudok benne, hogy ő szeretne engem. És nem csak egy-egy délutánokra csókolózni, hanem mások előtt is, felvállalni szeretne.
- Én szerintem ez nem csak egyszerű, jelentéktelen csók volt. És nem csak azért, mert számomra ez volt az első. Mert igen, neked a sokadik, de úgy éreztem, neked sem volt közömbös. Jól éreztem?
Furcsa. Így kell ezt egyáltalán. A nagy, első csók után megbeszéljük, kinek, milyen érzés volt? Mert, ha már itt tartunk, számomra ez egy olyan emlék lesz, amire életem végig emlékezni fogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 29. 17:59 | Link

Claire  Love

Amikor elkezd nevetni, akkor egy hosszú pillanatig a megrökönyödés őszintén kiül az arcomra. Nem csak úgy kislányosan kuncog, hanem rendesen nevet. Elgondolkodtató, hogy rajtam, vagy a helyzeten, vagy mégis min. Nem tűnik túl biztatónak a dolog. Vissza is kérdez, pedig ezt nem biztos, hogy meg tudom válaszolni. Mármint igen, határozottan, és igen, határozottan vele akarok kapcsolatot, de miután nevetett, olyan hosszan, és bármennyire is édesen, nem tudom, hogy mit akarhatnék.
Szólásra nyitom a számat, mikor már úgy érzem, hogy az arcom és a hangom is meg tudja ütni a normálist. Hang azonban nem jön ki rajta, mivel ő szólal meg előbb, még szerencse, mert a kialakult káoszosnak ható helyzetet egész szépen a helyére billenti, így már legalább azt tudom válaszolni, amit komolyan is gondolok.
- Nem voltál közömbös. Sem te, sem a csók.
Tény, hogy nekem nem volt olyan izgalmakkal teli várakozós napom, mint a másiknak, de amikor ideértem, akkor minden előjött. Ő járt jobban. Mire találkoztunk, neki általánossá vált, hogy elkezdett izgulni, míg nekem akkor jött az egész, méghozzá hatalmas áradatban. Mostanra pedig csak még idegesebb lettem, de persze meg kellett őriznem legalább a külvilág felé a nyugodtság látszatát. Ha kint is az lett volna, ami bent, akkor valószínűleg olyan gyorsan beszéltem volna, és szinte rángattam volna őt magamhoz, mint egy rossz komédia pocsék szereplője. Így viszont, egész szépen alakult ez az egész. És azt hiszem jobb is, hogy nem csaptam át hirtelen öntudatra ébredő eridonosba.
- Szeretném, ha hivatalosan is a barátnőm lennél.
Válaszolom végül, az ajkaim szélén bujkáló mosollyal. Csak kint van a dolog, és nagyon ajánlom, hogy ő is ezt válaszolja, hiszen a kérdés neki is fel van téve, és be kell vallanom, hogy nagyon belelelkesültem már a ténybe, hogy egy pár leszünk. Feljebb csúszok egy kicsit, ülő helyzetbe tornázva magam, miközben tartom Claire-t a derekánál, és még egy puszit is nyomok a vállára.
- Amúgy, lehet, hogy csókban nem, de párkapcsolatban az első lennél nekem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 29. 23:56 | Link

Balázs  Love

Olyan ez, mint egy tündér mese. Tegnapelőtt még éltem a normális, szürke hétköznapjaimat. Csak egy lány voltam a sok közül, aki itt él, itt tanul, itt cseperedik fel. Aztán tegnap megismertem egy szintén itt élő, tanuló, nem éppen szürkének mondható srácot. Tegnapelőtt még az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy szóba álljon velem, most pedig...
Azt mondja, hogy legyek a barátnője. Mármint nem az a barátnő, aki csak egy szimpla barát, hanem a lány, aki mindig mellette van, aki mindig fogja a kezét, akit átölel, akit megcsókol, akihez hozzá bújhat hideg éjszakákon. Álmodom.
A józan ész azt mondja, sőt inkább követeli, hogy álljak fel és sétáljak el innen. Nem bízhatok meg vakon bárkiben, hiszen nem ismerem még annyira a világnak ezt az oldalát, könnyen megsérülhetek. És őt sem ismerem.
Míg az agyam ezen okoskodik, addig a szívem már ki is mondja a szám segítségével azt, amit akar.
- Akkor szeretnék valamiben én is az első lenni neked.
Úgy döntök, hogy lezárom az agyamnak azt a részét, amelyik a bolondságokat mondatja velem. Hiszen azok, csak sületlenségek. Itt ez a fiú, aki először is, az első pillanattól fogva udvarias velem. Másodszor pedig okos, hiszen prefektus, és ahogy beszél, a modora, ebből mindezt le lehet vonni, tehát nyilván nem a szívtörő kategóriában szerepel. És harmadszor, teljesen tökéletes!
Bár egy pillanatra felvillan az agyamban, hogy Hé! Az meg hogy lehet, hogy volt már másokkal, de kapcsolata még sosem volt? viszont ezeket a gondolatok jó mélyre rakom az agyamban, ahol már nem hallom őket.
Ad egy csókot a vállamra. A pólóm nem takarja teljesen, így a bőrömhöz, nem pedig a ruha anyagához ér a szája. Beleborzongok. Már, hogy a viharba ne akarnék mellette lenni, ha ilyen érzéseket vált ki belőlem.
Addig fészkelődöm az ölében, míg szembe nem kerülök vele. Azt hiszem, így becsúsztam a két lába közé, és terpeszben ülök, de nem érdekel. Csak az érdekel, hogy lássam őt szemtől szemben.
- Komolyan engem akarsz? - kérdezem tőle és még mielőtt válaszolhatna adok neki egy újabb csókot.
Nem bírok betelni vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. december 5. 07:24 | Link

Claire  Love

Miután befejezi a fészkelődést, egy kérdést intéz felém, majd mielőtt válaszolhatnék, megcsókol. A kérdés pedig maga kicsit ellentétes a tettével. Komolyan kellene egy hős, aki mindent elviselve tájékoztatást ad, hogy mit is akar a nő. A nők túl bonyolultak. Igazából, amit akarnak, azt akarják, de lehet, csak mondják. Amire azt mondják, hogy nem akarják, azt valószínűleg akarják, csak te, bunkó ősemberivadék találd ki, hogy ők azt akarják. Ami talán, ott várják, hogy romantikusan felajánld, hogy ne tűnjenek pofátlannak, és amikor azt mondják hagyjuk, akkor kezd meg a térden csúszást, mert oltári nagy bajban vagy, haver. Aztán persze, lehet, hogy mégsem, csak ennyire futotta tőlem, első körben. Nem ismerem a nőket, és állítom, hogy soha nem is fogom.
A csókja viszont édes, hívogató. Nem állok ellen, viszonozom, de nem követelőzően. Olyan nagyon, nagyon magas volt az a labda, amit a csók előtt feldobott, hogy le kell reagálnom, muszáj. Ez a részem még az is lehet, hogy szépen lassan sírba fogja vinni szegényt.
- Nem, igazándiból csak egy program voltál. Unatkoztam, és arra gondoltam, hogy hümm, mivel szívassam meg Clairet. Aztán kipattant az isteni szikra, hogy áh, hát izguljak itt, mint egy hülye, valahogy közelítsünk afelé, hogy mi lenne, ha járnánk, csókolózzunk, majd nevessek, és mondjam meg neki, hogy csak vicc volt.
Egy hosszú pillanatig nyugodtan nézek rá, majd nevetve húzom közelebb magamhoz, és nyomok egy hatalmas puszit a homlokára.
- Hihetetlenül rossz humorom van, amúgy. Te meg bolond vagy.
Lehet amúgy, hogy sok férfi ilyen, de én nem. Nálam ez a kötődés dolog nagyon komoly. Voltam már szerelmes, kétszer is. Ellába, aki azóta is a legjobb barátom, és Cyannebe, akit szintén barátomnak tartok, annak ellenére, hogy se szó, se beszéd lépett le. Nem tudom nélkülözni a számomra fontos embereket az életemből, de ugyanakkor a lány biztos lehet benne, hogy ha ő van, számomra nem létezik más. Így vannak jól a dolgok, szerintem.
- Ne menjünk valamerre? Karácsonyi vásár például?
Bevallom, itt már egy kicsit bepunyultam, és jó lenne szívni egy kis friss oxigént, meg látni egy kis természetes fényt. Jó hely ez, csak hosszú távon van nagyon altató hatása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 8. 15:08 | Link

Balázs  Love

Amikor a kérdésemre először azt a választ adja, hogy nem, lefagyok. Olyan mérhetetlen ijedtség fut végig rajtam, amilyet még sohasem éreztem ezelőtt. Az agyam zárt része persze egyből az előtérbe furakodik és mást sem hallat, csak azt, hogy én megmondtam, én megmondtam!
Aztán elvigyorogja magát, közelebb húz és lenyom egy cuppanósat a homlokomra.
Most pedig olyan nyugalom jár át, amilyet szintén még sohasem éreztem. A rossz hangok visszahúzódnak a fejemben és nem hallok mást, csak a boldogságot.
Mint egy igazi pár. Mintha már ezer éve lennénk együtt. Annyira ismerős, annyira magától értetődő minden mozdulat, mindent szó.
Mégis olyan új és izgalmas. Sosem éreztem még magamat ennyire elevennek. Úgy érzem, most akár el tudnék futni a világ másik végére is, anélkül, hogy kifáradnék.
Azt tanácsolja, menjünk a karácsonyi vásárra. Én nagyon szívesen benne vagyok, kissé elültem már a fenekemet, és jó lesz felállni végre. Teljesen elgémberedtek a lábaim.
- Rendben, menjünk.
Felállunk, Ő felsegít engem. Felvesszük a kabátjainkat - az enyémet Balázs rám segíti - és elindulunk, hogy fizessünk.
Én már nyúlnék a pénzemért, de Balázs nem engedi, hiszen az első kikötése az volt, hogy Ő fizet.
A mosolygós felszolgáló lánynak odaadja a pénzt, a visszajárót nem kéri el. Elköszönünk és kilépünk az ajtón. Ám mielőtt még átlépném a küszöböt visszafordulok, és csak ennyit mondok:
- Kösz mindent!
Ha nincs ez a teaház, talán ez a nap meg sem történik. Én teljes mértékig hiszek abban, hogy mindennek oka van. Ahogyan annak is, hogy létezik ez a teaház.
Elindulunk kéz a kézben, mint egy pár, a karácsonyi vásárba. És boldog vagyok!
Sohasem akarom, hogy véget érjen ez a nap!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 14. 16:23 | Link

Szofia Elena Chenkova

 
 Bő egy hónapja vagyok az iskolában,. de még nem hagytam el a kastélyt, és az azt körülvevő részt. Bár még a kastélyt t körülvevő vidéken is épen hogyan megfordultam. Szóval most idő, és kedvem is van ahhoz, hogy elmenjek a faluba. Az egyik háztársamtól kértem segítséget, hogy merre kell menjek a kastélyból a falu felé, nem akarok már az első alkalommal eltévedni. Tanácsot is kértem pár embertől, szerintük hova érdemes betérni, el is lettem látva pár hellyel, ahova érdemesnek tartották, hogy elmenjen az ember. Legtöbbjüknél szerepelt a teaház. Mindig is tetszettek nekem az ilyen helyek, a kávézók és a teaházak világa. Nagyjából fel is vázolták merre is kell menjek a falun belül, de azt hiszem már most sikerült is eltévednem a faluban. De azért sikerült megtalálnom a helyet, ehhez azért egy falubeli segítsége kellett. Megláttam a teaház bejáratát, és tudom, nem lehet rossz hely, ez is egy nekem való helyecske lesz. Belépve megerősödött bennem ez az érzés. A pultosnak köszöntem, és cikáztam a szemeimmel, merre is találok egy nekem alkalmas helyet. Meg is találtam a terem túl végén, az egyik sarokban, nem közvetlen a kirakat mellett, éppen annyira, hogy ki lehessen látni az utcára, és még a bejáratra is kényelmesen rá lehet látni. Nem várok senkit, nincs találkozóm senkivel, csak ez egy ilyen helyzet most, és egy jó helyezkedésű asztalhoz tudok letelepedni. Éppen hogy letettem a kabátom, és letelepedtem a székre, mellettem is termett a pincér. Kértem tőle egy kancsó teát, édességet azt későbbre halasztottam. Szimpatikus a hely, és örülök, hogy szabad ez a hely, mivel azért vannak itt, de nem az a nagyon zavaró sokaság. Kényelmesen el lehet férni, ez nekem nagyon számít, utálom a zsúfoltságot. Ki is hozták a teámat, töltök magamnak, és a kirakaton keresztül, merengve, gondolkozva nézem a havas utcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 14. 16:40 | Link

Partay Alfréd Benedek

Szofi kabátjába belekapott a szél, ezért összébb húzta magán, ahogy a havas utcán át topogott karácsonyi ajándékok után kutatva. Az édesanyja nem ragaszkodott hozzá, hogy drága holmikkal lepje meg, ahhoz viszont igen, hogy a szünetet otthon töltse. Még csak most érkezett és kíváncsi lett volna rá, mégis milyen egy hamisítatlan karácsony az iskola falai között, most azonban nem állt szándékában vérre menő vitát folytatni otthon. A betegsége miatt szükségesnek látták, hogy karanténban tartsák, épp ezért már az is hatalmas előrelépés volt, hogy egyáltalán betehette ide a lábát, nem pedig magántanulóként készült fel a jövőjére.
Betért néhány boltba, de miközben üres kézzel megindult az ajtó felé folyton mantráznia kellett, hogy képes megcsinálni és neki tud iramodni ismét a csúszós, nyálkás utcáknak. Hogy nem zavarja, ahogy a szél az arcába vág és egyáltalán nem akar lefagyni a jobb keze, úgy körülbelül a harmadik bolttól kezdve.
Amikor már végkép megunta, hogy csattognak a fogai és a hajáról is jégcsapok lógnak besurrant a Teaház ajtaján. Szinte fizikai fájdalmat érzett, ahogyan az ujjai elkezdtek felengedni a hirtelen jött melegben. Körbepillantott, de miután gyakorlatilag egyetlen szabad helyet sem talált megindult a pult felé, hátha időközben felszabadul egy hely. Bár a szöszi nem nevezhető nagydarabnak, sőt kóros sovány, mégis sikerült egy hirtelen megmozduló széknek kibillentenie az egyensúlyából, ennek következtében pedig a sarokban ülő magányos fiú asztalát ő lökte meg –akár egy dominó, a folyamat beindult és nem lehetett megállítani. A tea, amit valószínűleg nem régen helyeztek a vendég elé felborult és végigcsorgott az asztalon.
- Rettenetesen sajnálom! –szabadkozott Szofi azonnal, de a pincér már egy intéssel eltüntette a kárba veszett maradványokat. - Szeretnék rendelni még egy ilyet, két bögrével. Nem baj, ha csatlakozom? –pillantott le a fiúra, mikor a pincér már tovább állt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 14. 17:01 | Link

Szofia Elena Chenkova

 Bambulásomból az zökkentet ki, hogy egy lány elég nagy lendülettel jöttbe, és ez maradt is addig amíg fel nem borította az asztalomon lévő teát. Hála nem történt semmi komoly. Hirtelen nem örültem neki, de gyorsan el vonult a haragom. Felpattantam amikor fellökte a dolgokat, de a pincér helyre állította a dolgokat, és már vissza is ülök. Most jöttem rá, hogy nincs is szabad asztal, ami az is megerősített, hogy ide szeretne ülni a lány, aminek örülök. Elnézést kér a kellemetlenségért, már nem haragszom rá.
 - Persze, nyugodtan ülj le nyugodtan, mindig örülök a társaságnak, főleg ha egy szép hölgy személye az! Nincs gond az edényekkel kapcsolatban, mindenkivel előfordulhat. -
 A pincér hozta is a teát és a két bögrét. Jól fog esni a lánynak szerintem, mert eléggé átfagyottnak látszik, a kipirosodott arcából gondolom ezt.
 - Még be sem mutatkoztam. Partay Alfréd Benedek vagyok, Navinés. Szólíts Benedeknek, jobban szeretem ezt a nevet, és ha így szólítanak. Az Alfréd számomra túl különc, és nem tartom magam annak. -
 Mutatkozok be a lánynak, amíg kényelmesen elhelyezkedik, kíváncsian várom a bemutatkozását. Már van is tippem melyik ház tagja lehet de nem lövöm le a poént, kivárom a végét. Örülök annak is, hogy egy újabb diáktársamat ismerhetem meg, immár a kastélyon kívül, jó ötlet volt elszakadni a kastélyból. Az elején még nem gondoltam volna, csak egy halvány kíváncsiság hajtott le, de itt a faluban az is elfogyott. Most már sokkal nagyobb lánggal égett ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 14. 17:11 | Link

Benedek

Szofi, miután sikerült ennyire profin bemutatkoznia, nem volt biztos benne, hogy szeretne-e társalogni a fiúval, vagy inkább fogja magát és elsüllyed a föld alá, ott ahol van. Összeszedte magát, mert ez volt a helyes és szinte azonnal sikerült rendezni a helyzetet, az pedig, hogy helyet tudott valahol foglalni, éppen kapóra jött neki a zsúfolt helyen. Halvány mosollyal fogadta a bókot, levette a kabátját és lehuppant a fiúval szemben.
Nem szerette a teát, sokkal inkább kávés típus volt, de a szükség nagyúr, neki pedig ebben a helyzetben csak melegre volt igénye, semmi másra. Bár túltette magát az anorexián –már amennyire ez lehetséges–, a sütemények látványát gyűlölte. Azoktól tartott a legjobban, szerette volna még az emléküket is kitörölni az életükből egy időben, de aztán összeszedte magát, így már könnyedén beült akárhová és megevett akármit, igaz csak némi noszogatás után. De a kávé egy teljesen más témakörbe tartozott. Kis tejjel, két édesítővel. Bármennyit megihatott, akár lefekvés előtt is, könnyedén el tudott aludni utána. Úgy érezte, ezt már függőségnek hívják, de könnyedén túltette magát ezen a problémán. Egyel több vagy kevesebb, mit számít az?
- Szofia Elena Chenkova, Rellon. –mutatkozott be a szőke is gyorsan és töltött magának az egyik bögrébe, amit átölelt hosszú, vékony ujjaival.
Így próbált legalább egy nagyon kicsit felmelegedni. Nem szerette különösebben a telet, az a fajta lány volt, aki a nyár utolsó perceit is a vízparton tölti és már márciusban arra készül, hogy csobbanhasson egyet, akárhol.
A tekintete egy pillanatig a fiún időzött, mielőtt ivott volna egy kortyot a forró italból, majd kimondta, ami a fejében járt.
- Szerintem az Alfréd is szép név. Különleges, egyáltalán nem különc. Az én nevem sem éppen mindennapi. –fűzte még hozzá, csak úgy mellesleg.
Szofia alapjáraton nem volt túlságosan beszédes, most azonban szerette volna egy kicsit feledtetni az előbbi baklövését, fázott is és hely sem volt máshol, így tehát maradt ez a választás. Az sem elhanyagolható tény, hogy az utóbbi hónapokban rengeteg időt töltött külön, vagy az anyja társaságában, esetleg a legjobb barátnőjével próbálta tartani a kapcsolatot bagolyban, így tehát kifejezetten ingerszegény környezetben tengette mindennapjait.
- Nyilván nem ma kellett volna ajándékokat vásárolnom. –vetett egy pillantást az ablakon kívül uralkodó, jeges világra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 14. 18:25 | Link

Szofia Elena Chenkova

 Bemutatkozott ő is, név alapján Közép vagy Kelet - Európából származhat a családja, de én inkább ukrán, orosz vagy a környező országokra tippelek. Ami csak most tűnt fel, nagyon sovány Szofia. Nem kérdezem meg mi oka lehet ennek, mivel most látjuk egymást először, és még nincs az ismeretségünk abban a fázisban, hogy ezt megkérdezhessem, hogy elmondhassa. Majd mindent a maga idejében, ettől függetlenül szép lány.
 - Nekem a Benedek jön be jobban. Nem rossz az Alfréd sem, de valahogy távol áll tőlem. Te valamelyik Kelet - Európai országból származol? Bocsánat, ha ezzel tolakodó vagyok, a neved miatt kérdezem. Téged hogyan szólíthatlak? Melyik nevet szereted jobban? -
 Az utolsó megnyilvánulásából ítélve, nem nagyon szereti Szofia az évnek azt az évszakát, de hát nem vagyunk egyformák. Nekem a téllel nincsen problémám, szeretem a havat, akkor már kevésbé, amikor elkezd olvadni, és minden latyakos lesz.
 - Szeretem a telet. Ki lehet bírni olyan helyen, mint például ez. A havat akkor utálom a legjobban, amikor olvad, és az egész olyan latyakos lesz. Az már kibírhatatlan számomra is. -
 Széles mosoly társaságában mondom ezt neki. Innen tényleg nagyon jól kilehet bírni a telet, és a hó nagyon jól néz ki, tetszetős.
 - Te mióta vagy itt az iskolában? Én csak november elején, pontosan annak is az első napján érkeztem ide. Ahhoz képest, hogy csak bő egy hónapja vagyok itt, eléggé jól megy az ismerkedés a diáktársaimmal. -
 Ez most egy általános téma, amit felvetettem, de érdekel, még ha így is van. Nem azért teszem fel, a többi kérdéssel együtt, mert nincs témám, hanem mert érdekel. Várom a lány válaszát.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. december 14. 18:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 14. 19:01 | Link

Benedek

A lány nevével kapcsolatban nagyon beletalált. Szofia sohasem szégyellte, honnan is jött, ahogyan azt sem, hogy az utóbbi pár évben a Victor Chenkov név összefonódott az orosz alvilággal. Szerette az apját, annak ellenére, hogy nagyon ritkán látta és az édesanyja próbálta olyan távol tartani tőle, amennyire ez csak lehetséges volt. Ezért küldte Franciaországba tanulni. Bízott benne, hogy a férfi ott nem bukkan rá a lányára.
Szofi kitartónak bizonyult, ha az édesapjáról volt szó, épp ezért ahelyett, hogy felvette volna az édesanyja nevét, mint minden normális ésszel gondolkozó lány, ő makacsul ragaszkodott a gyökereihez, Oroszországhoz és mindenhez, amit az apja az aranyvérrel kapcsolatban tartott. Talán sznobizmus, talán nem, távol állt tőle a mugliközpontú gondolkodásmód.
- Az apám orosz. –biccentett egy aprót a lány, csak úgy, nyomatékosításképpen. - Szofinak, leggyakrabban.
Bár ő kézenfekvőnek érezte, hogy a nevét ezen az egy módon lehet becézni, mégis folyton kérdésekbe ütközött. Melyiket használod? Hogy szólítanak? És egyáltalán ezt lehet becézni? Minden alkalommal felsorolta a tudnivalókat, de továbbra sem halt meg a remény, hogy egyszer majd valaki megérti, miről is beszél és valaki magától ráébred, mennyire felesleges feltenni ezeket a kérdéseket. Szofi viszont ez alkalommal segítőkészebbnek bizonyult, mint bármikor máskor.
- Nekem sem a téllel van problémám, vagy a hóval. Csak a hideget nem szeretem. Ilyenkor rossz csak gondolni is rá, hogy kilépünk az utcára
Szofi öntudatlanul körbe-körbe forgatta a poharat az asztalon anélkül, hogy egyáltalán ivott volna belőle. Nem is kívánta igazán, csak a kezét szerette volna melegen tartani, amennyire ez lehetséges volt. Észre sem vette, hogy már szépen lassan hűlni kezdett, nem szállt fel belőle olyan intenzíven a gőz, csak játszadozott a bögrével.
Az anyja ilyenkor mindig rászólt, rosszabb napjain idegesen az asztalra vágott, amiért lánya nem eszik, csupán tologatja ide-oda a tányéron az ételt. Szofi meg persze kiborult, odavágta a komplett étkészletet és elvonult. De ez még betegsége hajnalán okozott különösebb problémákat.
Most a bögre felett a fiút méregette és próbálta megérteni, miben is nyilvánul meg navinés énje. Azt mindenképpen ide sorolta, hogy ebben a csúnya időben ő lát bármi szépet is.
- Pár napja érkeztem csak. –vallotta meg töredelmesen és már vissza is dobta a labdát.- A kastélyban, meg itt a faluban már kiismered magad?
A nagy helyzet az volt, hogy Szofia még csak távolról sem tudta belőni, pontosan hol is van. Többnyire ment a saját feje után és úgy tett, mintha tisztában lenne vele, mit is művel, a megjátszást már mesteri szintre emelte. Akaratlanul keresztbe fonta lábait egymáson és a jobb lábfejét beakasztotta a bal vádlijába, ezek a kicsavarodott mozdulatok még a balettos időszakából maradtak meg. Amikor még nem volt beteg és táncolhatott. Azóta elég hosszú idő telt el, de ő nem adta fel. Megpróbált talpra állni, mert folytatni akarta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 14. 20:06 | Link

[size=12]Szofia

 Kicsit borúlátónak vélem Szofit, de lehet csak azért van, mert távolságtartó. Így elsőre kiismerhetetlennek látom, akiben valami megfoghatatlanul nagy szomorúság szorult. Ezt lehet csak én beszélem bele. Az is meglehet, hogy csak fáradt, és rossz kedve van.
 - Áá, akkor beletrafáltam a származásodba. Valamit valamiért, hideg nélkül nem lehet szép havas tájat látni. Lehet most bolondnak találsz, hogy ebben is látok valamit szépet.
 Azon töröm az agyam mivel deríthetném fel a lányt, de úgy látom ez nem egyszerű dolog. Egy kis buta viccel nem lehet.
 - Szomorúnak látszol. Nem ismerjük egymást, csak most látjuk egy mást először, így nem gondolom azt, hogy elmondod miért. Persze ha igaz a feltételezésem, ami nem biztos. -
 Kicsit bizonytalan területre léptem, hiszen most eléggé a közepébe vágtam a dolgoknak. Remélem nem riasztom el a lányt. Jót akarok neki, de így direktbe, főleg ismeretlenül nagy bátorságnak adtam tanújelét. Már kimondtam, most jöhet a reakció.
 - A kastélyba kiismerem magam úgy ahogy. Hála van egy háztársam, aki istápol, és jól ki is jövünk egymással. Vele szoktam a kastélyban erre - arra menni. Így ott már kiismerem magam. Itt a faluban viszont most vagyok én is lent először. Viszont meg van az a tulajdonságom, hogy ahol eljutottam valahova, már az első után is simám visszatalálok, bár lehet ez mindenkinél alaptulajdonság, csak én nagyítom fel ezt. -
 Mesélek Szofinak az elmúlt bő egy hónap helyzetéről a faluban, és a kastélyban való kiigazodásom tekintetében.
 - Neked hogyan tetszik a kastély, az iskola? nekem kicsit nehéz volt megszokni, mivel mugli környezetben nőttem fel, mint mugli, de a családban van varázsló, és ez nem rég derült ki. Mielőtt idekerültem. -
 Kitértem hogyan is kerültem ide, és milyen volt a kastély légköre elsőre.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. december 14. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2016. január 7. 20:33 | Link

~ Bálint ~

*Annyira jó ez a hely, egyszerűen imádom! Már attól nyugodtabb leszek, ha rá gondolok, hátha még itt is vagyok! Szeretek itt lenni, megnyugtató... szeretem az össze teájukat és általában a vendégek is nyugodtak. Szóval semmi feszkó, csak lazaság meg minden...kezdem átadni magam ennek a dolognak, amikor is egy ismerős vágódik az asztalomhoz. Úgy tűnik ő csak kicsit később vesz észre, én persze ezen is jót kuncogok.*
~ Nem túl biztató a válasza.~*Persze inkább nem firtatom, egyelőre nem vagyunk olyan jó viszonyba, hogy mindenre rákérdezhessek. Természetesen érdekelne mégis mi baja lehet, vagy miért nincs jól, de most inkább hagyom a témát, talán majd máskor.*
- Voltam már jobban is*Küldök felé egy félmosolyt, miközben megvonom a vállam, majd mivel megint eszembe jut a kudarcom, automatikusan emelem számhoz a kezemben lévő csészét és belekortyolok a nyugtató teába. Persze valószínűleg nem tettek bele semmit aminek nyugtató hatása lenne, csak én képzelem be magamnak.*
- Hááát... öhm... *elhúzom a számat. Igazából annyira lefoglaltak a vizsgák meg a tanulás, meg a para, hogy semmit nem terveztem be a szünetre, még azt sem, hogy esetlegesen hazautazom. Nyilván így fogok tenni, hazamegyek pár napra Karácsony tájékán, de a többi időt szerintem itt fogom tölteni. Kihasználom az éveket, a hónapokat, a heteket, a napokat, az órákat és minden percet amit csak lehet, hogy a Bagolykőn legyek.*
- Őszintén szólva ezen még nem gondolkoztam.*Fejezem be végül a mondatot.*
- És te? Hazamész vagy maradsz?*Neki nyilván már be van táblázva az egész szünet, hiszen nem tűnik olyan srácnak aki a szobájában ülve unatkozná végig a szünetet.*
- Mi a kedvenc helyed a faluban?*Igazából teljesen más téma, de szeretem megkérdezni ezt az ismerősöktől, hátha mondanak valami olyan helyet amit még nem ismerek, nem jártam ott, aztán majd ha elmegyek nagyon fog tetszeni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2016. január 13. 17:04 | Link

A tea mellé kellemes társaságom akad, bár ahogy elnézem egyikünk sem érzi magát a legjobban. Lehet jobb így, jobban megértjük egymást, még ha nem is mélyedünk bele a dolgokba. Persze az is lehet, hogy jó lenne kiadni a sok feszültséget, de egyelőre nem erőltetem. Hátha sokkal érdekesebb dolgokról is tudunk beszélgetni, amik elterelik a figyelmünket a mindennapi problémákról. A szünet egy semleges témának tűnik, ezért is merem felhozni kezdésnek.
- Oh értem. Akkor most fogsz elkezdeni gondolkodni rajta? – mondom-kérdezem mosolyogva, mert én ilyenkor elkezdek ilyesmiken gondolkodni. – Én kicsit mindkettő, de egy ideje már így van. Hoppanálva egyszerű...
Felelek a nekem feltett kérdésre aztán a teámba kortyolok. Most hogy belegondolok az utóbbi időben sokat mentem haza. Persze nem csoda, meg kell győzni anyáékat, hogy Bogit elengedjék, hogy jó kezekben lesz, stb. Valamiért velem elnézőbbek voltak annakidején, talán mert még nem tudták pontosan miről lesz szó. Mindenesetre most sokat kell nekik magyarázkodni. De ezzel inkább nem terhelem a lányt velem szemben.
- Hmm... Ez itt. A lepkékről mindig a húgaim jutnak eszembe – mondom mosolyogva mert tényleg. Leginkább Virág. Ő imádná ezt a helyet. Igaz, szerintem Bogi is, csak ő nem vallaná be. Mert azt gondolná, hogy az túl lányos, túl gyerekes, túl Virágos. És ezek közül egyik sem akar lenni.
- Na és neked? – dobom vissza a kérdést, és nem csak illemből. Tényleg kíváncsi lettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. március 1. 17:24 | Link

Noel

Valamikor még a kirándulás alatt felmerült, hogy majd ha visszajövünk, menjünk el valamerre kajálni. Sok lehetőség nem volt, de már akkor tudtam, hogy a Pillangóvarázsba akarok jönni. Egyrészt Zoey egy fantasztikus nő, másrészt a teaház része szuper, harmadrészt, mindig is el akartam ide jönni enni, de valahogy mindig máshogy alakultak a dolgok. Talán azért, hogy Noellel jöjjek ide először.
Miközben sétálunk felfelé a lépcsőkön, kigombolom fehér kabátomat. Nagyon szép kabát, de a csomó hóra emlékeztet, ami annyira azért nem volt szép, vagyis de, nagyon is szép volt, csak a hó volt egy idő után túl sok. Valahogy annyi mindenben meggátolt. Nem szeretek belegondolni a hidegbe, pedig ha azt nézzük, az anyai ágon ősi orosz vélacsalád sarja vagyok. Na nem mintha nála jelentene bármit is bármelyik is. Negyedvélaként csak annyi a kiváltságom, hogy egy ideig idősebbnek nézek ki a koromnál, aztán nagyon sokáig megragadok a sokkal fiatalabb, mint a kora résznél.
- Jó napot! Ombozi néven van a foglalás.
Az idősebb úr elmosolyodik és bólint.
- Igen, igen, már itt is van az úr. Odavezetem.
Nagyon elegáns a hely, legalábbis nagyon annak hat, hiszen az asztalomhoz kísérnek, és nem csak azt mondják, hogy ott van hátul. Követem őt, lopva nézem a festményeket, akik mind békésen teázgatnak vagy ebédelnek. A mai alkalomra egy V nyakú, enyhén dekoltált mélykék ruhát választottam, fekete harisnyával és csizmával. A hajam oldalra van fésülve, és be van fonva.
- Én öhm...
Csak egy pillantást vetek rá, és máris szólni szeretnék a bácsinak, hogy egy másik Ombozihoz jöttem, de amint jobban megnézem, látom, hogy ez bizony ő. Csak eltűnt a haja. Tarzanból herceg lett.
- ... helló.
Bizalmatlanul ugyan, de helyet foglalok szembe az új külsővel, amit tüzetesen el is kezdek nézni, hiszen olyan más lett így. Felnőttesebb. Mit is keresek én itt? Nem tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. március 2. 08:28 | Link

Minabella

Hiába beszéltek róla olyan sokat, Svédországban végül nem jutottak el sehova, aminek legnagyobb oka talán a számtalan kültéri helyszín és az egyetlen darab kocsma volt, mint beülős, ismerkedős hely. Oda pedig semmi szín alatt nem akarta elvinni Minát. A füstös, külföldi csárda nem illett volna egy első randevúhoz, vagy nevezzék bárhogy is, a találkozó megkívánta, hogy a végzős kellő odafigyeléssel válasszon éttermet.
A levitás még régebben említette Bogolyfalva teaházát, amit Noel már ismert, volt néhányszor ott, és bár nem hagyott benne túlontúl mély nyomot a hely, nem volt ellenére, hogy ott töltsenek egy estét. Pár nappal ezelőtt személyesen jött asztalt foglalni; az étterem lehetőleg legszebb, legeldugottabb sarkába kért kétfős asztalt, ahol most kissé türelmetlenül, folyton-folyvást az órájára pillantva várakozik.
Egy díszes, elegáns gramofonból halk, kellemes zene szól, de a férfiú izgatottságát nem képes lecsitítani. Támlának döntött háttal bámul ki az ablakon, a kinti, lassan már sötétségbe boruló fákat, éppen csak kivilágított utcácskát fürkészi. Gondolatai valahol a vasárnap délután és az azt követő napoknál járnak. Sára szavai visszhangoznak a fejében, a kezében tartott ollót látja maga előtt és a szökőkútba hulló, göndör fürtöket, amiktől nővére minden további kérdezősködés nélkül megszabadította.
Percekkel később meghallja a közeledő cipősarkak kopogását, és a tükröződő ablaküvegről Mina felé fordul. Megköszöni a pincérnek, hogy odakísérte hozzá őt, és kér még néhány percet maguknak, hogy választani tudjanak az étlapról.
- Szia – mosolyodik el, s ahogy a lány végignéz rajta, egy zavarodott mozdulattal hajába túr. Ujjai szokatlanul hamar végigszántanak a tincsek között, szíve hevesen dobog izgalmában. – Sára levágta vasárnap. Furcsa még, de szeretem.
Nem magyarázkodik, egyszerűen csak közöl, mosolya beszéd közben kiszélesedik borostás arcán. Ha a haja és azzal együtt a fizimiskája más is lett, a mosolya és pillantása ugyanaz maradt.
- Remélem, így is van kedved velem vacsorázni – kérdőn felhúzott szemöldökkel jegyzi meg, de szavai inkább játékosak, mintsem komoly szándékúak. Valójában egy pillanatig sem gondolja úgy, hogy emiatt a csekélység miatt Mina a hazamenetel mellett döntene. Felnevetve folytatja, pillantása a mélyen dekoltált ruha gyönyört okozó domborulataira esik. – Csinos vagy, csak nem tudom hosszútávon hogy fogom tudni tartani a szemkontaktust.
Visszapillant Mina tekintetébe, hagyja, hogy szavak nélkül, egyedül a szemükkel üzenjenek. Keze az asztalon pihen, a zene lágyan bújik közéjük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. március 2. 17:32 | Link

Kurta hajú Noelke Kiss

- Miért vágta le?
Kedvesen kérdezem, az étlap szélét birizgálva zavaromban. Mintha az eltűnt tincshossz valamit végérvényesen megváltoztatott volna. Noel felnőttesebb lett. Noel felnőtt. Én még gyerek vagyok, még papíron is csak kölyök, és most, egy hosszú pillanatra minden eddigi magabiztosságom elszállt. Tudom, hogy én is felnőttesebb lettem, másabb. A serdülő kor jótékony hatásai is kijöttek rajtam, nem csak a rosszak, és most mégis megint olyan kicsit, mintha szakadék lenne közöttünk. Kifelé nem mutatom a belső zavart, miért is tenném? Mit érnék el azzal, ha megmutatnám Noelnek, hogy valami belül most nem oké.
Hiszen itt vagyunk, ezen a szép helyen, a helyen, amit én kértem tőle. Nem ellenkezdett egy pillanatig sem, sőt. Asztalt foglalt, és szépen, rendesen csináljuk a dolgot. Randizunk. Ki hitte volna, hogy a kis Mincsikét egy nap majd randizni viszi valaki, és nézzünk csak oda, mégis megtörténik.
- Nem, igazából nem nagyon van.
Jegyzem meg mímelt szemforgatással a dolgot. Attól még, hogy felnőttesebb, ő Noel, tudom, hogy a haja miatt nem fordult ki teljesen magából, sőt, akárhonnan is nézem, csak még vonzóbbá vált. Zavartan csavargatom a hajam alját, tudtam, hogy az a leghelyesebb, ha így fonom be, mert akkor tudok játszani vele, ha ideges leszek.
- Igazából azon gondolkozom, hogy vajon vár-e valakire az a nagyon vörös hajú lány nem messze a bejárattól. Iszonyú szép haja van.
Azt hiszem a neve Anita vagy Andrea, vagy valami ilyesmi. Egy évvel idősebb nálam, de sokszor van egymás közelében az óránk. Olyan lány, aki mindenkinek feltűnik. Az arca tiszta szeplő, a szeme zöld és nagyon vörös a haja, ami az eredeti színe. Ha fiú lennék, nem is kérdéses, hogy vele akarnék járni. De ez csak olyan lányos megállapítás ám. Nem kell egyből kombinálni, hogy én csak hülyítem Noelt, mert nem, és remélem, hogy fordítva sem.
- Anya is azt mondta, amikor előkerültem a szekrényéből, hogy kicsit merész, de nagyon szeretem a színét.
És ez máris egy nagyszerű érv arra, hogy miért hozzuk zavarba a másikat azzal, hogy kicsit kidobjuk, amink van. Mert szép a színe. Ennél szebb női választ szerintem nem is adhattam volna. Ahogy a pillantásunk találkozik, muszáj elmosolyodnom, egyszerűen csak van benne valami, ami leírhatatlan és vonzó, és uh, nem tudom megmagyarázni. Valahogy mindig eszembe jut ilyenkor, hogy mi történt volna, ha nem ijedek meg, hogy mit tettünk volna mi ketten.
- Jó, hogy végre hazajöttünk.
Jegyzem meg a beálló csendbe, miközben a kezem én is az asztalra pakolom. A filmekben így szokott lenni, a két kéz ott van, aztán a fiú megfogja a lányét. De vajon jól csinálom, feszült vagyok. Azt akarom, hogy jó legyen, hogy Noel akarjon, ahogy mondta.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2016. március 12. 22:57 | Link


Lassan vége a vizsgaidőszaknak, amint azt lehet tudni, nekem simán ment. Nem vagyok egy nagy tanulós, de hát nem is kell, ha ilyen jó agyam van mindenhez. Megragadnak benne a dolgok, ennyi az egész. De most nem azért ülök itt az étteremben, hogy megünnepeljem az amúgy is elvárható eredményem, hanem mert a jövendőbelimmel van találkozóm. Nem is igazán tudom, hogy minek nevezzem őt, talán ez a legjobb megfogalmazás Lyrára. Mindketten végzünk, és szerintem mindketten megkaptuk a levelet, ami felfrissíti a memóriánkat, hogy ha végzünk, akkor bizony esküvő lesz és boldog házasság. Legalábbis nekem ilyeneket írtak, hogy néhány háztárstól, akik jóban vannak velem – van ilyen? – megtudták, hogy milyen jól összeillünk, és mennyire boldogok vagyunk együtt. Gratulálnak, hogy megértettem, milyen fontos ez és próbáltam alkalmazkodni, és tessék igazuk lett, megfelelő menyet választottak, stb. Ja, valóban marha jól eljátszottuk a szerepeinket, de nem igazán közeledtek az álláspontjaink. Illetve de, mert a kezdeti ellenségeskedés, olyankor gyűlölet, egy normális viszonnyá szelídült. Én meg nem tudom, hogy hányadán állunk, egyelőre még a sokkot, amiben Gwennel voltam, azt próbálom feldolgozni. Mármint, hogy egészen normális lány, így hogy megismertem, annak ellenére, hogy Cupido kellett hozzá, hogy szóba álljak vele. Persze már elmúlt a hatás, és… hát nem tudom, szerelmes biztos nem vagyok, mert most már másodjára tapasztaltam meg, hogy milyen az, és a második nagyon intenzív volt. Na, mindegy, nem tudom, hogy mi lesz, csak azt, hogy Lyrának szeretném, ha boldog élete lenne, vagy velem, vagy nélkülem. Ezért majd megteszem, amit meg kell, de egyelőre jó lenne valamivel kihúzni még, hogy ne legyünk házasok. Kéne még pár év, vagy ilyesmi, olyan rohadt gyorsan elrepült ez a három is.
Nem öltöztem túl egyébként, Lyrának pedig egy szép és különleges orchideát hoztam, amit már a helyiek be is tettek egy szép vázába. Akármi is van, a látszatot fenn kell tartani, de amúgy sem bánom, megérdemli, ha már elvisel, nem? Az étlap megérkezett, de egyelőre nem rendeltem semmit. A találkát délután négyre beszéltük meg, még van nagyjából 5 perc, hogy megérkezzen, vagy tíz, hogy nőiesen késsen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2016. március 12. 23:36 | Link

Zétény

Időben érkezett, ahogy azt elvárták tőle, a röpke két perces késése még igazán belefért az udvarias kategóriába. Egyébként kissé megviseltnek tűnt, habár felöltözött normálisan, haja a szokásosnál kissé kócosabb volt és a szemei alatti sötét karikákat is kénytelen volt egy kis sminkkel elrejteni, hogy ne nézzék az utcán inferusnak. Hiába, na, a vizsgaidőszak kissé megviselte, főleg a VAV, amely kellő izgulást biztosított neki az elmúlt hetekre.
Most viszont, hogy végre végzett mindennel, itt volt az ideje, hogy megbeszéljék Zéténnyel a dolgokat. Nem titok, hogy a tanév végével megkapta otthonról a szokásos gratuláló levelet, amely ezúttal arra is felhívta a levitás figyelmét, hogy most már, hogy megszerezte az alapműveltségnek megfelelő tudást, itt az ideje, hogy felnőjön és kilépjen az iskola világából. Még mindig kirázta a hideg, ha visszagondolt az egyébként kedves és jóindulatú szavakra, amelyek egy számára közel sem vonzó jövőt vázoltak fel. Hiába, na, apja világnézete finoman szólva is maradi volt, már ami a nők helyzetét illette.
Kifejezéstelen arccal lép be a helyiségbe, szemeivel Zétényt keresi, és amikor meglátja, egy apró mosolyt küld a fiú felé. Egyrészt ugye a látszat, másrészt pedig a virág, amelyet már messziről is kiszúrt. Hiába sejti, hogy a szülők irányítása nélkül valószínűleg sosem vetemedre ilyen tettre a rellonos, jól esik neki a figyelmesség.
- Szia!
Hezitálás nélkül lép a fiú mellé és nyom egy leheletfinom puszit vőlegénye arcára. Mióta jobban kijönnek a kékszeművel, azóta már nem tartja olyan nagy áldozatnak ezt, főleg azért cserébe nem, hogy így nem kell az egész találka alatt mosolyt erőltetnie az ajkaira, ő is lehet kedvetlen.
A köszöntés után aztán leül a másikkal szembe, maga elé húzza az étlapot, azt böngészve kezd bele a kényes témába.
- Gondolom te is megkaptad otthonról a szeretetcsomagot az instrukciókkal.
Sokatmondóan pillant fel rá, tekintetéből kiolvasható, hogy mennyire unja már, hogy még mindig gyerek módjára utasítgatják otthonról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2016. március 12. 23:57 | Link


Kíváncsi vagyok, hogy ma milyen lesz. Általában nagyon ad magára, de az utóbbi hetek eléggé megfárasztották Lyt, gondolom az elvárások, na meg a Levita hírnevén sem eshet csorba. Bár szívesen az orra alá dörgölném a házpont állást, de már megtettem Izánál, így már nem olyan jó muri. Főleg a szöszke reakciója, ahol nem ismerte el a vereséget, hanem majd a vizsgákat ők nyerik. Kérdem én, azt hol jegyzik? Mindegy, Iza már csak ilyen…
Ly éppen csak késik – ami amúgy nem szokása, de bőven belefér -, és máris felpattanok, ahogy meglátom, a széke mellé lépve viszonozom a viszontlátás mosolyát.
- Szia Ly! – köszönök vissza és természetesen a köszönő puszi is megy az ő arcára. Na, nem úgy, mint a kézfejére az első találkozáskor, bár tény, hogy az is szórakoztató volt a maga módján. Most csak kap egy finomat, abból a kevés fajtából, ami ritkán jellemző rám, de tényleg szeretném, ha akaratunk ellenére összeköt majd minket a sors apáink által, én legyek a legkevésbé rossz az egészben. Igen, ilyen áldozatra is képes vagyok, mert pontosan tudom, hogy mit érezhet.
Kihúzom neki a széket, és a feneke alá teszem, ahogy leül, majd én is helyet foglalok. Miközben az étlapot kezdi böngészni, azonnal a tárgyra tér, pedig most jó lett volna egy kicsit másról is beszélgetni. Kábé mindegy miről, mert ez a téma… hát, nem a szívem csücske. De akkor legyünk gyorsan túl rajta.
- Persze, már nagyon vártam. Nos, neked mik az elképzeléseid, hogy húzzuk még az elkerülhetetlent? Gondolom, most nem szeretnél még megházasodni, bármennyire vonzó lehetőség is vagyok – most nem arrogánsan, hanem némi öniróniával(!) a hangomban és mosolyogva szólok. Remélem, értékeli, és amíg el nem felejtem…
- A virág természetesen a tiéd – teszem hozzá, bár nem hiszem, hogy nem tudná, de így illik. Jó ez az etikett: mindent magyarázz meg, ami egyértelmű.
- Amúgy minden oké veled? Kissé nyúzott vagy – én már látom, hogy a pincér megáll a lépcső alján, de még intek finoman a fejemmel, hogy ne jöjjön. Hagyjuk egy kicsit szusszanni Lyt, majd amikor már látszólag kiválasztotta amit szeretne, bólintok a pincérnek, aki el is indul felénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. március 13. 08:15 | Link

Minabella

A kérdésre elválasztja tekintetét az érdeklődő szempártól, és egy távolabbi asztal felé pillantva vesz egy mély lélegzetet. Nehéz megmagyarázni, miért is volt szükség arra, hogy megszabaduljon a hosszú hajától. Talán, ha megpróbálná sem érthetné Sárán és rajta kívül más, hiszen aligha akad olyan személy, akinek bepillantást engednének testvéri kötelékük erejébe és titokzatosságába. Kettejüknek sokszor mondaniuk sem kell ahhoz semmit, hogy a másik pontosan tudja mit érez, mire vágyik, mire van szüksége. A döntés, hogy levágják az ő rá oly jellemző hosszú, göndör fürtöket is szavak nélkül fogalmazódott meg közöttük.
Ujjai a sótartóval játszanak, mikor végül visszatalál Mina szemeihez, és elmosolyodva megvonja vállait.
- Itt volt az ideje - mondja, míg ajkait összepréselve lebiggyeszti és vállai újra megrándulnak. - Már nem én voltam, ráadásul gyerekkorom óta nem volt rövid hajam. Egyszerűen csak tudtam, hogy szükség van erre.
Utolsó szavainál még szokatlanul rövid haja felé nyúl, hosszú ujjai végigszántanak a beállított tincsek között, majd leengedi karját, és Minára mosolyog.
- Hm? - visszakérdez ugyan, de már követi is a levitás pillantását. A vörös lány valóban szembetűnő, de nem azért, mert olyan szép. A haja felviszi, kiemeli a tömegből, hogyne, azonban ez a végzős rellonost egyáltalán nem hozza lázba. - Ez olyan női dolog, hogy itt vagyok veled, és te más lányokat ajánlgatsz nekem?
Felvont szemöldökkel, ajkán bujkáló vigyorral kérdezi, de még mielőtt Mina megválaszolhatná azt, továbbfűzi szavait.
- Egyébként is... miért rajta gondolkozol? Nem is értem..., engedd el magad - mondja kissé értetlenül, hiszen neki jelenleg semmi más nem fordul meg a fejében, mint a szemben ülő lány és az előttük álló este. - Ti folyton gondolkoztok, kombináltok, ötletem nincs, hogy van erőtök ennyi mindenre egyszerre.
Megcsóválja a fejét, majd lepillant és kinyitja az étlapot. Még nem tudja mit kíván, nem is igazán éhes, úgyhogy gyorsan ellapoz a nehéz, húsos ételekről a tésztafélék felé.
- És anyukád tudja, hogy velem vagy? - kíváncsian pillant fel, érdekli, hogy vajon Zója mit szól ahhoz, hogy a lánya és ő végül mégis egy randevún kötöttek ki. - Nem mintha bánnám, kedvelem őt.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2016. március 13. 11:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. március 15. 17:23 | Link

Noel


- Ez ismerős. Egész életemben növesztettem a hajam, aztán fogtam, és megszabadultam a felétől, ráadásul világosabb is lett. Nem bántam meg, és szerintem te sem fogod, mert jól áll.
Emlékszem rá, milyen volt az első pillanat, amikor a lányok végeztek. Egyik este történt, az amerikai cserediákságom alatt. Változást akartam, és lett is. Elővették az ollót, és vettek hajfestéket. Nem tudtam, hogy mit akarnak csinálni, de rájuk bíztam magam. Behunytam a szemem, és meg tudtam állni, hogy a végéig ne keressek olyan felületet, ahol megláthatom magam. Ki is sminkeltek, finoman, de rajtam a finom is látványos volt, hiszen előtte maximum az epres szájfényem volt olyan, ami nagylányos, és azt is általában lenyalogattam. Akkor viszont, amikor kinyithattam a szemem, akkor láttam meg először azt, mennyire hasonlítok anyára. A szemem, az állam apáé, a fejformám, a vonásaim anyáé, egyfajta ideális keveréküknek láttam magam akkor este.
- Neked? Ki mondta, hogy neked lesz?
Felelem tettetett meglepődéssel, de csakhamar elvigyorodok szélesen, elvégre nem gondolom azt se komolyan, hogy nekem lenne. Csak jó egy kicsit húzni az agyát, meg oldani a feszültséget. Istenem, szörnyen feszült vagyok, hiszen korábban soha, senki sem hívott randizni, sosem éreztem ennyire különlegesnek magam, és most Noel megtette, és ha nem is működik ez a dolog valami miatt, nekem egy életre szóló emlék már most, már maga a tény is, hogy meghívott. De akarom, hogy sikerüljön, csak igyekszem mindenképpen pozitívan nézni a dolgot.
- Nagyon furcsán vagyunk összerakva. Bár kikapcsolhatnám ezt a sok gondolatot és kombinálást. Annyira jó lenne nem azon agyalni, hogy mit gondolsz, ha rám nézel, vagy vajon jó-e így a hajam, vagy nincs-e valami nagy gáz az arcomon, amit észre se vettem, csak elindultam, és jól leégetlek. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi mindenen vagyunk képesek agyalni.
Ez csak úgy kitört belőlem, egy kis ízelítő, mely azt mutatja, hogy mennyi minden jár most a fejemben. Nagyon jó, nem igaz? Borzalmasan zavar ez a sok minden gondolat, és nem akarom elszúrni ezt az estét, de nem tudok nem kombinálni.
- Tudja, hogy veled vagyok itt. És ő is kedvel. Mondtam neki, hog yegy rendes srác elhívott vacsorázni, ő pedig azt felelte, hogy üdvözlöm Noelt. Szóval tudja, és nincs vele baja, aminek örülök.
Azt nem tudom mondani, hogy „veled vagyok”, mert az nekem mást jelent, valami olyat, amit pár perc és néhány csók után nem biztos, hogy még ideje volna firtatni. Vagy mégis? Nem tudom, inkább csak rápillantok az étlapra.
- Valamilyen pennét ennék, és te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2016. március 15. 22:04 | Link

Zétény

Az étlapba temetkezett, épp csak annyira pillantott fel, amíg elindította a beszélgetést - udvariatlan azért nem akart lenni -, aztán már vissza is fordult. Semmi kedve nem volt pont erről társalogni, de túl kellett ezen is esniük, és akkor már inkább előbb, mint utóbb.
- Nos igen, a szívem szakadna meg, ha nem jönne idén össze a menyegző - villantott egy halvány mosolyt a fiú felé -, de én szívesen maradnék még mestertanoncnak az iskolában. A probléma ezzel igazából apám, aki elég határozottan kijelentette, hogy szerinte már eleget tanultam.
Szórakozottan lapozott egyet az étlapban, bár nem tervezte, hogy rögtön desszerttel indítja az étkezést. Nem is igazán fogta fel, hogy mit olvas, leginkább csak bámulta a sorokat, amelyek lassan összefolytak a szemei előtt.
- Oh, igen, köszönöm szépen, nagyon szép - zökkent ki gondolataiból. Nem is nagyon figyelte meg eddig a növényt, de így jobban megnézve valóban különleges volt, bár nem is várt kevesebbet Zéténytől.
- Ennyire látszik? Kezd egy kicsit összejönni most év végére minden, a VAV meg a vizsgák, és a járőrözések sem könnyítenek túlzottan a dolgon. De igazából minden évben ez van, valahogy túl leszek rajta.
Azt nem tette hozzá, hogy a ház kviddics eredményei is megviselték, mert bár amikor ő játszott, akkor kihozta magából a maximumot és meg is nyerték a mérkőzést, a Levita így is az utolsó helyen végzett, ahogy a pontversenyben is. Egyre inkább érezte magát elhanyagolhatónak, és így már nem is tűnt olyan rossz ötletnek apja kérése, hogy itt hagyja a Bagolykőt. De mégis...
- És te hogy vagy ezzel, mit tervezel következő évre? Vagy mit terveznek veled?
A pincér megjelent mellettük, ő pedig leadta rendelését: egyszerű sajttal-sonkával töltött pulykamellet hasábburgonyával. Nem volt hangulata még ezt is megbonyolítani, legalább a vacsorája legyen egyszerű, ha már az élete nem az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2016. március 18. 22:43 | Link


Viszonzom a mosolyt, természetesen nem lepődtem meg. Lyra sincs oda az esküvőért és még nem érzem magunkat annyira érettnek arra, hogy el tudjuk játszani a szerepünket, vélhetően valamelyikünk kiakadna és elrontaná. Valószínűleg én, még akkor is, ha mindig is hangsúlyozom, hogy én járnék jobban kettőnk közül.
- Majd én meggyőzöm apádat, hogy muszáj mestertanoncnak maradnod, mert a Farkas család nem vesz el egy alulképzett lányt, vagy ilyesmi – vonom meg a vállam fintorogva, mert semmi esetre sem Ly képességei ellen irányultak a szavaim, csak kell valami, amivel húzhatjuk még egy kicsit, és tényleg nem sok lenne az a három év.
- Mármint szerintem okos vagy, csak ha kell, ezt mondom – teszem le a nagyesküt és meggyőző akarok lenni a számára is, hogy nem akarom fikázni. Persze felhívom a figyelmét a virágra, ha már beszereztem neki és meg is kapom érte a dicséretet, ami nekem jár. A nyúzott arcára is kitérek, mert egyébként szép pofija van, de most eléggé karikásak a szemei és látszik, hogy nincs jó formában.
- Iza is ilyen akkor? Komolyan, ti prefik nem gondolkodtatok még azon, hogy néha lógjatok? Túlhajszoljátok magatokat a kötelesség jegyében, de kérdem én, minek? Jobb lesz attól neked? Kétlem – kérdezem a szemeibe nézve, még komolyan is. Sosem értettem ezt a nagy kötelességtudatot a levitás prefiknél. Azért nálunk nem ennyire durva a helyzet, meg néha szemet is hunynak néhány dolog felett, mert utálnak jelentést írogatni, főleg ha csak kisebb incidens történt. A kérdése meglep, mert még nem gondoltam bele igazán.
- Hát, ha már maradni akarsz, akkor maradok én is, a saját érdekünkben. Majd választok valamit, és még jól is fog jönni az alibihez, nem? – emelgetem meg a szemöldököm vigyorogva. Ez tényleg nem rossz ötlet igazából, és egészen kivitelezhető. Na, még maradunk pár évet és lehet, hogy megszokjuk egymást egy légtérbe, meg ilyesmi. Úgy csak könnyebb lesz végigszínlelni az esküvőt is.
- Cupido ellen van valami tipped? – mondom mellékesnek tűnően, miközben ő rendel, és én is kérek valamit. A választásom némi salátára, és sült húsra esett, azzal a fura nevű „aszhalcit” szósszal, ami kedvedre való ízt kölcsönzi számodra. De tényleg, állítólag mindenkinél más, és eddig bevált.
- A lábaddal azóta sincs gond? - kérdezem, amíg a pincér megjön az italokkal, én csak sima vörösbort kértem, az itteni legjobból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőhalmi Felicián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 67
Írta: 2016. március 29. 16:02 | Link

Eördögh úr

Kissé lomha, ámde felettébb ruganyos léptekkel tart a teaház felé. Jó szokásához híven a kubai most is kilóg a szájából és öregesen pöfékel. Ha már fizetett szabadságot nem kap, legalább elszivarozza megmaradt éveit, gyönyörű terv!
A recepcióra belépve sem oltja el, hiába a rosszalló pillantás. Elég a minisztériumi jelvény és egy erélyesebb pillantás, hogy rendre utasítsa az alkalmazottat, aki ezek után elvezeti őt egy viszonylag kellemes hangulatú helyiségbe. Körbepillantva nem lát semmi gyanúsat, így a pulthoz lép és a mosolygós lányra pillant. Igaz, ami igaz, szép kerek diftongusai vannak, de ez emberünket ötvennégy éve nem hatja meg, így rezignált arckifejezéssel kér magának egy borsmenta teát. Friss és üde és nyugtató.
Legszívesebben a pulthoz ült volna, ehelyett a maga slampos módján az egyik fal melletti asztalhoz battyog és lesüpped a földre - hogy fog onnan felkelni, az még rejtély -, maga elé kinyújtja lábait keresztbe téve és pöfög tovább. A félhomály jótékonyan eltakarja arcát, miközben órájára pillant és úgy dönt, van még ideje.
Sztoikus nyugalommal szemléli a helyiségben megbúvókat, akik feszengeni kezdenek kémlelő tekintete miatt. Hát igen, néha még visszasírja azokat a napokat, amikor a Minisztériumnál más jellegű állást töltött be... Most viszont gyerekekre kell vigyáznia. Szégyen. Mikor lett óvóbácsi? És vajon hányszor fogja ezt a kérdést feltenni magának? Mindegy is, totális faarccal szivarozik tovább, várva a teájára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2016. március 29. 22:34 | Link

Kőhalmi úr


Könyvével egy félreeső sarokban élvezte a vizsgák után kiérdemelt pihenést. Előtte teáscsésze, egy tányér, rajta félig megevett szendvics. Az ajtó nyílására néha felpillant, majd visszatér a regényéhez. Órák telnek el így. A szendvics már rég megszáradt, a csészébe újabb adag tea vándorolt.
Az ajtó újra csilingel, jelezve egy érkezőt. Egy idegen lép be rajta, ami egy ekkora faluban eléggé ritka. Néha beesik egy-két átutazó, kereskedő figura, de a kétes elemek a kocsmát részesítik előnyben. Több ott a sötét sarok. Egy teázó nem szokott illegális ügyletek lebonyolításának helyszíne lenni. Épp ezért különös ez a férfi, aki jelenlétével elég hamar betölti a helyiséget. De lehet, hogy a szivarának füstje is ludas kicsit a dologban. Messziről megcsapja Tobiast a kubai illata. Mindig szerette. Az embereket, akiknek a szájából ki szokott csüngeni, már kevésbé. De sajnos a kettő általában együtt jár.
A felvillanó jelvény megmagyarázza rögtön a füstöt - egy olyan helyen, ahol tilos a dohányzás. Végülis csak három tábla jelzi ezt. Tobias a könyve mögül figyeli az idegent. Pökhendi, arrogáns még a járása is. Messziről antipatikus számára. De van egy tulajdonsága, ami mégis felkelti az érdeklődését. Felügyelő. Egész nap másról se beszéltek az iskolában és a faluban, mint a felügyelőkről. Valóságos kisvárosi legenda kelt lábra - hogy hányan vannak, kik ők, milyen hősies - vagy kevésbé hősies - tettek birtokosai. Egyesek szerint egyikük vérfarkas. A fiú nem vesz részt az ilyesfajta pletykák kitalálásában, megvitatásában vagy épp terjesztésében, de attól még nyitva tartja a fülét. Fontos jól informáltnak lenni.
Hirtelen felemelkedik a székéről, fogja a csészéjét és a könyvét, és átvonul a férfi asztalához - és mindenféle ceremónia nélkül elhelyezkedik a kinyújtott lábak mellett, szemben a füstfelhővel.
- Sikerült már nyakon csípniük néhány delikvenst? - úgy véli, állampolgári joga - sőt, kötelessége - a rend és törvény állapotáról aktuális és pontos információk birtokában lenni. Ha eközben másodlagos tényeket is begyűjt - történetesen épp egy felügyelő kilétéről, jelleméről, erős- és gyenge pontjairól - az csak mellékes, személyes kis siker.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 3. 22:21 | Link



A szakítást követően hazautazott egy kis időre, remek ötletnek tűnt ugyanis visszatérni az ódon családi kastély falai közé, mintha az bizony bármit is segítene kudarcba fulladt kapcsolatán és az utána maradt furcsa, kellemetlen érzéseken. Sára egészen különleges helyet kapott az életében, amivel aztán mégsem kívánt élni, ami így rövidre fogva számára meg igazán tragikus valóság. Egész hamar úgy döntött aztán mégis, hogy túllép ezen. Nem érdekli. Legalább szabad. Az otthon töltött idő egyébként is arról szólt, hogy amikor éppen nem sikerült öccsével együtt kijutni a falak közül a hatalmas birtok valamely eldugott zugába, legalább három gyerek lógott rajta, esetleg az anyja is a megszokott szekálással és idióta kérdésekkel. Hamar beleunt aztán ebbe is, és a frissen született elhatározással, hogy visszatér a faluba és folytatja az életét ott, ahol abbahagyta, meg is tette a szükséges lépéseket. Itt van. Kissé ugyan karikás szemekkel, visszatérve régi kaotikus életviteléhez, ennek eredményeként pedig a hosszas éjszakázásokhoz, furcsa alvási szokásokhoz, mindenféle jobbnál jobb és szebbnél szebb rossz szokáshoz. Nincs már motivációja, hogy rendesen, viszonylag egészségesen éljen egy hiú szőke kedvéért. Az ilyesmi nem érdekelte sosem, úgyhogy visszatérve korábbi önmagához inkább felhagyott a hülye szabályokkal. Az is ennek köszönhető, hogy most itt ücsörög a Pillangóvarázsban, szürke inge ujja könyékig feltűrve, és az asztalra támasztva könyökét tenyerében pihentetve állát vár a rellonos mestertanoncra. Nem a romantika rajongója, nincs gyertya, vagy bármi hasonlatos kötelező elem, de az is igazán nagy megerőltetés részéről, hogy randira hívta a lányt ide, meg egész decensen öltözött, nem beszélve a fésülködésről, amit szintén megejtett. Kissé unottan pislog maga elé, amíg egyedül ücsörög, de hát egy lányra várni kell, és ha még egész szép is, akkor neki nincs panasza arra, hogy késik pár percet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2016. május 4. 11:11 | Link

Cameron
Ruha

A ma nap a késésesek napja úgy látszik. Reggel elaludtam és elkéstem óráról, délután egy dolgozat miatt munkából, most pedig randiról fogok.
Na mindegy, legalább elmondhatom magamról, hogy nem készülődtem órákat...
Miután haza értem gyorsan zuhanyoztam és hajat mostam, aztán sminkeltem és felöltöztem. Ezzel pedig új egyéni rekordot állítottam fel, mivel röpke egy óra alatt elkészültem. Bár így is két perccel késve vagyok...
Egy kisebb sóhajjal veszem tudomásul, hogy újra elkéstem. Kényelmes tempóra váltok, most már úgy is mindegy. Megigazítom a hajam és a tükör előtt megszemlélem magam. Annak ellenére, hogy siettem elégedett vagyok a külsőmmel.
Felkapom a dzsekim és a táskám. Öt percnyi késéssel elindulok végre. Szerencsére csak pár percre lakom az étteremtől, úgyhogy kevesebb, mint tíz percet késve megérkezem.
A Hangulatos helyre belépve leadom a kabátom, majd rövid nézelődés után meglátom a partnerem. Egy fintorral reagálok az unott arcú srácra, ennyit azért nem késtem.
Pár pillanattal később már lágy mosollyal az arcomon indulok el az asztal felé.
Cameron mellé érve, mintha nem is késtem volna egy percet se vidáman köszönök.
-Helló!
Helyet foglalok vele szemben és mosolyogva folytatom.
-Remélem nem várattalak meg nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed