Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Már miért ne akarnám látni? Én nagyon kíváncsi vagyok arra, ahogyan Attila valami fergeteges tuctucra nyomja a bulit, tuti a legnagyobb party arc a környéken. Kár, hogy ilyen kis szégyellős, na sebaj, majd megoldom valahogy ezt a problémát is.
- Mire gondoltál egészen pontosan? Naphosszat gubbasztani egy torony irat fölött? - szórakozottan pillantok fel a férfi szemeibe és elmosolyodom. Hiába, igénylem, hogy kirobbantsak másokat a szürke hétköznapjaiból és belehelyezzem egy tőle idegen szituációba. Lehet, hogy ezért nem szoktak kedvelni engem...? Ettől nem gondolnám, hogy rossz ember vagyok. Jobb megismerni másokat teljesen új környezetben, hiszen akkor mutatkozik meg igazán, milyenek is ők valójában. A problémamegoldó képességük, a reakcióik, minden. Ezért is kerülöm én az ilyen alkalmakat. Érdekes, nem igaz?
- Miért vagy gyáva? Ugyan már! - hitetlenül csóválom meg a fejem és úgy nézek rá, mintha elment volna a maradék józan esze is. - Most komolyan, mitől félsz? - kíváncsian fürkészem arcát, hiszen erre a megszokott válasz a "visszautasítástól" lenne, de emögött általában sokkal komolyabb indok áll. Egy csalódás. Egy rossz élmény. Bármi. Vagy csak pusztán egy minta. Mielőtt viszont rá kerülhetne a sor, igyekszem elterelni a témát, ami - valljuk be - igen jól sikerül. Ideiglenesen, ugyanis, bár megválaszolja a kérdésem, rögtön megpróbálja kideríteni, miért ugrottam. Sunyi görbével arcomon kortyolok bele a teámba.
- Mi érdekel a státuszommal kapcsolatban? - nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá kihívóan. Nem használok vélamágiát, attól irgalmazzon az ég, de a magam módján bedobom magam. Nyilvánvaló, hogy ez a beszélgetés valamelyest zavarba ejti, nekem pedig ez pont kapóra jön. Elmondtam neki, hogy "megözvegyültem", ő is elmondta, hogy vége és? Mit kell ezen ragozni? Mire lehet vajon kíváncsi a tanár úr? Direkt nem szólok egy szót sem, csak kíváncsian várom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Egyre inkább hatalmába kerítette egyfajta bizonytalanság beszélgetésüket illetően. A fő téma még mindig az aktuális kapcsolati státuszuk volt, amit először korábban nem látott őszinteséggel és bőbeszédűséggel osztott meg társával, majd humorosan kezdtek annak előnyeiről mesélni. Aztán úgy tűnt, korábbi tanítványa komolyan is gondolhatja javaslatát. A megközelítés vitathatatlanul jogos. Attila tudja magáról, hogy előbb-utóbb tovább kell lépnie. Ugyan önerőből, de szeretné feldolgozni az őt ért veszteséget. Az előbb pedig rávilágítottak arra, hogy a tanerőnek kikapcsolódásra van szüksége. Újból. De most nem a klasszikus értelemben. Habár a parketten továbbra sem tudná elképzelni magát, és egyéb alternatívával sem tudott előrukkolni, Ninára bízta magát.
- Valami másra, ahol kevesebb az ember. Kezdésnek... Nem akarom, hogy elrugaszkodjak magamtól, én a régi önmagam szeretnék maradni, aki Gréta előtt voltam.
De milyen volt akkor? Ő se tudná pontosan megfogalmazni... Rengeteg rendezvényre és programokra járt el, tájékozott volt a körülötte zajló eseményekkel kapcsolatban. Kiegyensúlyozott életet élt, ahol a munkája másodlagos szerepet töltött be, még ha akkor is nagy odaadással adta át tudását a diákoknak. De valahogy kisebb magánéleti nyomás ült rajta. Lehet, hogy rosszul emlékszik, de többet engedhetett meg magának. Változatosabb élete volt, mára pedig hiába küzd ellene, sokkal monotonabbá kezd válni. A folyamat még megfordítható. Az iratok fölötti gubbasztás kijelentéssel magához térítette a tanár urat.
- Nem akarok újabb rossz döntést hozni. Közel engedtem magamhoz valakit, akivel nem tudtam hosszasan együtt élni. Én pedig hiába vagyok társasági ember, szerelmi vonatkozásban nehezen viselném, ha ki-be mászkálnának az életemből emberek.
Nem lesz ez így jó. Túlságosan megnyílik beszélgetőtársa előtt azzal, hogy ennyit beszél. A tanár úr összezavarodott, amikor pedig válaszolt, csak hangosan gondolkodott. Alapvetően nehezen tudja megítélni önmagát, nem látja át a helyzetét, ezért olykor túlozhat, félrebeszélhet, igazából ki tudja, mi igaz abból, amit megosztott. Kétségkívül nem alaptalanul tette. A gondolatok hatalmába kerítették. Távozása után sokat fog még a teázásra gondolni. Nina ültetett bogarat a fülébe a "felejtéssel" kapcsolatban, így tőle várt segítő kezet.
- Nem tudom, bocsánat, khm. Bár, lehetünk őszinték? Lehet, hogy durván fog hangzani, de ha már én is felvállalom az aggályaimat, akkor legyünk kvittek. Szingliség ide vagy oda, szerintem te se vagy az a fajta, aki csak úgy odadobná magát az éjszakának azok után, hogy véget ért ez a szerelem, ugye?
Félt, nem akart sértődést, sem félreértést. Nagyon nem tartozott rá a válasz, de a remény hal meg utoljára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr

Egy szép, kellemes este a Mátra Máguscsárdában. A csárdáról csúnya pletykák terjengenek manapság a faluban, főleg a biztonságosságát illetőleg. Bogolyfalva apró, nem túl forgalmas, tökéletesen eldugott hely, hogy az emberek úgy érezzék, bármit tesznek, az itt marad, eme mágusfalu határain belül. Esetleg a kastélyba szivárog be némi információ, de abból sem lehet olyan nagy baj, igaz?
Ennek ellenére a diákok szabad idejükben, főleg a szünet alatt rendszeresen látogatják a helyet. Finom, viszonylag olcsó vajsört lehet itt kapni, készségesen ki is szolgálják az embert. Az őszi hónapokban egyre hívogatóbb az ajánlat. A helyből árad a melegség, az elhaladók gyomra pedig egyből megkordul az isteni illatokra, melyek körbelengik a csárdát.
A Mátra Máguscsárda mindenki számára egy ártatlan, békés helynek tűnik. Illetve szinte az egyetlen ilyen típusú, beülős hely a faluban, így nem csoda, hogy viszonylag sok embert vonz és tesz törzsvendéggé. Az sem csoda, hogy a diákok is kedvelik. Talán a sors akarta, hogy Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr a mai napon a csárádban tartózkodott és rendelt magának valamit, vagy talán megbeszélték volna a találkozót? Már ősrégi barátok, vagy éppen csak annál az asztalnál volt hely, ezért kerültek oda?
Talán ez nem is számít, hiszen megkapják rendelt italukat mindketten. Aztán egy furcsaság történik velük. Amint a pohárhoz érnek, hirtelen mintha megváltozna a csárda. A melegség kiszökik belőle, az emberek olyan távolinak tűnnek. Mindenki más furán viselkedik, talán még lassabban is mozog, mint eddig. Az ital íze kellemes, pont olyan, mint minden alkalommal, mégis, mintha valami más lenne. Ez motoszkálhat most mindkét fiatal agyában. Más. Valami más. De akkor sem jönnének rá, mi változott meg, ha az életük múlna rajta.
Aztán az egyik ajtón ragad mindkettejük tekintete, mintha nem is önszántukból pillantanának hátra, egy eldugott részre. Az ajtó résnyire nyitva. Mintha fura hangok szűrődnének ki a folyosóról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A fáradtság rám telepedett, hiszen előző este nem sokat aludtam, tekintve, hogy olyan hajnali fél három környékén kerülhettem ágyba. És mégis, ezen a hétfői napon dolgoznom kellett - azt hiszem, mondanom sem kell, hogy egy pillanatig sem tudtam összpontosítani a mai napon, sem a tanulásra, sem a ketrecpucolásra a Bestiáriumban.
Hogy miért nem mentem fel rögtön a kastélyba, és miért nem dőltem be az ágyba? Mikor kiléptem a munkahelyem ajtaján, zuhogó esővel találtam szembe magam. Lehunyt szemmel sóhajtottam egyet; ekkor rögtön beugrottak a tegnap történtek, aminek hatására akaratlanul is elmosolyodtam. Sebby... Khm. Koncentráljunk.
Végül elindultam, úti célomul pedig a Csárdát választottam; gondoltam, megiszok egy vajsört, hátha addigra elmúlik a zuhé, és megúszom egy kiadós tüdőgyulladás nélkül. Esernyőmet lerázva léptem be az ajtón (kissé vizesen), s szembesülnöm kellett az embertömeggel, ami fogadott odabent. Egy türelmetlen sóhaj kíséretében kértem ki az italom, s amint a kezemben tartottam a poharat, felmértem az ülőhelyeket, illetve azoknak hiányát.
Egy lányon akadt meg a szemem, akit látásból talán már ismertem is, tudtam, hogy eridonos; egyedül ült egy asztalnál. Fájdalmasan vettem tudomásul, hogy nincs más választásom, muszáj leülnöm egy ember mellé, hiszen üres asztal lényegében nincs - az eridonos volt az egyetlen, aki egyedül ült, mindenhol máshol nagy társaságok foglaltak helyet, úgyhogy egyértelműnek tűnt, hogy hozzá kell csapódnom.
Pár lépéssel ott termettem az asztalnál, és nem túl nagy lelkesedéssel kérdeztem meg;
- Szia. Bocs, leülhetek? Minden asztal tele van. - motyogtam bele az alapzajba; még az is lehet, hogy a lány nem értette, amit mondtam, annyira nem artikuláltam. Kissé el voltam gondolkodva, mondhatjuk így. - Szépvölgyi Richárd. - kezet nyújtottam. - Azt hiszem, már találkozhattunk a kastélyban.
Amint engedélyt kaptam rá, hogy leüljek, helyet is foglaltam, s leraktam az italomat az asztalra. Nem kell aggódnia, nem sokáig leszek itt, csak addig, amíg eláll az eső, már ha eláll.
Poharamat felemeltem az asztaltól, s kortyoltam a vajsörömből; ekkor azonban olyan dolog történt, amit még sosem tapasztaltam; az eddigi kellemes melegségérzet eltűnt, helyette a zajok kissé dobozossá váltak, az emberek körülöttünk nagyon távolinak tűntek, sőt, mintha be is lassult volna az idő. Hirtelen mozdulattal raktam le az italt, aminek egyáltalán nem volt más íze, mint szokott lenni. Mi a fene? Összevont szemöldökkel néztem körül; az emberek még mindig nevettek, de számomra minden megváltozott, minden hidegebb lett, minden távoli volt...
Nadinera néztem, s amennyiben ő is összezavarodott emiatt a furcsa jelenség miatt, s ez látszott is az arcán, rezignáltan sóhajtottam.
- Te is érzed? - kérdeztem fojtott hangon, ahogy körülnéztem. Valami drogot csempésztek volna az italunkba? Vagy jönnek a dementorok? Mi a fene van?
Egy furcsa sugallat miatt néztem hátra Nadine mögé; egy folyosót láttam, az ajtó résnyire nyitva volt, s szokatlan hangok szűrődtek ki onnan. Mi a franc? Összevont szemöldökkel próbáltam ültő helyemből belesni az ajtón, de nem láttam semmit. Nem hagyott nyugodni ez a furcsaság - egyáltalán nem olyan volt ez a furcsa közérzet, mintha mindjárt elájulnék a szívritmuszavaromtól, ilyet még sosem éreztem. Vészharangom azonban egyből bekapcsolt, s agyam kutatta a választ a "mi történik?" kérdésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

Néha bele sem gondolunk, milyen apró dolgok vannak leginkább hatással az életünkre, a körülöttünk zajló történésekre. Egy pici figyelmetlenség, egy jelentéktelennek tűnő hiba. Egy résnyire nyitva felejtett ajtó... egy ártatlanul feltett kérdés. Egy apró döntés, miszerint Nadine feláll, a másikat is biztatva és elindul az ajtó felé. Pálcával a kezében közelít, óvatoskodik.
Félsz, Nadine? Az ismeretlennél talál nincs is félelmetesebb az emberi faj számára. Így volt ez mindig is, és hiába a modern gondolkozás, a mai modern világ, így is lesz. Talán érzed a veszélyt, a hideg, ami már felütötte a csárdában a fejét, jeges karmaival mászik végig a fiatalok hátán. Vajon miért? Mi alapja van ennek? Hiszen az csak egy ajtó, némi zaj, lehet bármi. Lehet, hogy csak az elméjük játszik velük, és a feszültség felesleges.
Mielőtt még megnyugtató gondolatokba süllyedhetnének, az ajtón bekukkantva csak egy üres folyosó található, még több ajtóval. Ajtók, ajtók... mennyi van még itt? Mit rejtenek? Az egyik szeretné felfedni magát. Megremegnek az ablakok, majd a kint álló fiatalok hallanak valamit ismét. Most már közelebb vannak, könnyebben kivehető, mi is ez.
Emberi kiáltás. Segélykérés. Valaki nagy bajban van.
Azonban feltűnhet nektek, hogy a csárda összes többi vendége, mintha meg sem hallotta volna ezt. Nem kapják fel a fejüket, nem figyelnek oda, sőt, néhányan mintha tudatosan és tapintatosan fordítanák el a fejüket.
Fájdalom szülte, elfojtott ordítás zajai szűrődnek a harmadik ajtó mögül, ami hirtelen abbamarad, mintha elvágták volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Furcsa volt ez az egész, tudni akartam az okát, és hogy mégis hogy lehetne megszüntetni ezt az egészet. Nadine helyeselt, neki is feltűnt a furcsaság, de az emberek körülöttünk tovább nevettek, mit sem törődve a furcsa zajokkal, a kihűlt csárdával.
Ahogy néztem az ajtót, Nadine is megfordult, s felállt. Nem szabadna oda bemennünk. Hogy megnézzük-e, ezt kérdezte Nadine, de mielőtt válaszolhattam volna, belesett az ajtón. Felpattantam a helyemről, s pálcát rántottam, úgy próbáltam visszatartani az eridonost.
- Rossz előérzetem van. - közöltem végül, bár igazság szerint csak egyáltalán nem volt logikus számomra, hogy furcsa hangokat hallató folyosókra járkáljunk be, de igen, ilyen az, amikor az ember találkozik egy szangvinikus, kíváncsi jellemmel.
Azonban ahogy Nadine kissé kinyitotta az ajtót, egy folyosó tárult elénk, rengeteg ajtóval. Magasabb voltam a lánynál gyakorlatilag tíz centivel, úgyhogy a feje fölött néztem be a kísérteties helyre.
- Nem tetszik ez nekem. - motyogtam halkan, majd amint abbahagytam a beszédet, meghallottuk az emberi kiáltást. Eddig összehúzott szemöldököm és zavart arckifejezésem egyszeriben kisimult, s csak bámultam befelé a hívogató ajtóra, ahonnan hallottuk a szörnyű, segélykérő hangot.
Hátrapillantottam, gondoltam, talán még pár ember idejön, ha meghallja ezt a kétségbeesett üvöltést, de senkinek még csak fel se tűnt, sőt, mintha direkt nem akartak volna tudomást venni róla. Az emberek testtartása nem igazán változott, csak pár ember mutatott zavart gesztusokat, de lehetséges volt, hogy csak a beszélgetőpartnerük miatt tettek így.
Furcsa volt számomra, hogy egy fia pillantást sem kaptunk, még egy futó tekintet sem vetült ránk, pedig ott álldogáltunk egy folyosó előtt, amiből emberi üvöltés hangzott fel. Nem gondoltam volna, hogy az a fajta lett volna, mintha valaki rosszul lenne... Aztán egyszer csak elvágták az egészet, a harmadik ajtó elnémult.
- Szóljunk valakinek. - dobtam fel az ötletet, és ismét hátrapillantottam a távolinak tűnő embertömegre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Neki sem tetszik valami, ejjha, újdonság! Micsoda meglepetés. Feszélyezetten néztem befelé, próbáltam kitalálni valami ésszerű megoldást. Nadine ellépett az ajtó elől, nem is néztem hátra, hogy mit csinál, csak bámultam befelé, és hallgattam az üvöltést. Gyanús. Valami... van.
Mikor beállt a csönd, s Nadine kifejtette aggodalmát, enyhén felvontam a szemöldököm, de még mindig gondterhelten néztem a lányra.
- Ha már meghalt, tök mindegy. - mondtam gyorsan. - Nem tudhatjuk, mi van bent. Veszélyes lehet.
Mert igen, engem a varázsvilágban már abszolút semmi sem lep meg. Dementor? Halálfalók egy random sarokból? Tudom, aktuálisan nem épp nagyon aktív a fekete mágia, de bármi előfordulhat. Ki tudja. Jobb mindenre felkészülni. Különben is, abszolút nem az én dolgom az, hogy valaki odabent ordít. Ezekbe jobb nem beleavatkozni, jobb távol maradni az ilyenektől. Amennyiben nem vagyok személyesen érintett, tehát nem én üvöltök, nem miattam üvöltenek, és nem egy hozzátartozóm az, nem vagyok köteles odamenni. Miért is lennék?
Nadine átgondolatlanul nyitotta ki az ajtót, s egy kérdés kíséretében lépett be a folyosóra. Hát ez a lány tiszta életképtelen, ez volt az első gondolatom. Egyedül, segítségkérés nélkül bemegy egy ijesztő folyosóra, ahol emberek üvöltenek? Nincs tisztábban azzal, hogy ez esetleg veszélyes is lehet?
- Ha baj van, üvölts. - közöltem végül. - Én hívok valakit.
Amúgy sem lett volna épp a leglogikusabb lépés az elsős kis bűbájaimmal bemenni egy ilyen veszélyesnek tűnő helyre; ötletem sem volt, hogy Nadine hányadikos, de ha ekkora önbizalommal sétál be, lehet, hogy már végzős, esetleg mestertanonc. Mindenesetre ő belépett, én pedig villám gyorsan a pultoshoz siettem.
- Valaki üvöltözik odabent a folyosón. - közöltem. - Segítséget kér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

A sors kedves kis fintora, hogy hozta össze a karakán, kíváncsi eridonost egy óvatos, bizalmatlan rellonossal. Noha Nadine az idősebb, egyértelműen ő viselkedik bátrabban, de ez nem jelenti azt, hogy ő csinálja okosan. Richárd tartózkodó, óvatos, elővigyázatos... mégis, valakinek segítségre van szüksége. Vajon együtt tudna-e élni azzal a tudattal, hogy talán megmenthetett volna valakit, ha egy kicsit is bátrabb?
Hiába próbálkoznak a csárda többi vendégével. Senki nem figyel rájuk, mindenki tudja, hogy olyan dologba ártják magukat, aminek gondolatától a legtöbben menekülnének innen. De senki nem gondol rájuk rosszallóan, néha egy-egy sajnálkozó sóhaj is felhangzik. Diákok. Fiatalok, naivak.

Meg is történik a nagy áttörés, Nadine hősiesen nyomul előre, kinyitja az ajtót, de nem találja magát szembe semmivel. Balra, az ajtó mögött azonban két férfi áll, egy harmadik pedig a széken ül. Elgyötört arccal pillant fel, riadt tekintetét a másik kettő között kapkodja. Izzadtságtól nedves haja arcához tapad, zihál.
Nadine a szerencse gyermeke, nem hallották meg. Az egyik férfi magasabb, szikár alak, járkálni kezd és arcán mosoly ül. Nem tudni mi mosolyogtatja meg. A helyzet, a másik kiszolgáltatottsága, a kínzás, esetleg az, hogy végre azt reméli, eléri célját. A másik férfi alacsonyabb, tömzsi testalkatú, hiába fiatal, már el is indult a kopaszodás rögös útján. Kemény arccal bámulja a széken ülő, megkötözött mágust.
 - Bátyám, lassan mennünk kéne. Kifutunk az időből. - Az alacsonyabbik fojtott hangon beszélt, majd a másikra szegezte komoly tekintetét. Erőlködik. Megacélozza vonásait, hogy ne lássák rajta a szívében lakozó félelmet.
 - Csak még egyszer... még utoljára. Van még egy esélyed. - Fordul a magasabbik a mágushoz, kezével maga felé fordítja az arcát, rávigyorog. - Ha bevallod mit tettél, ha elismered, akkor ígérem, gyors vége lesz. - Mosolyát az teszi olyan hátborzongatóvá, hogy mennyire bájos is valójában.
 - Nem csináltam semmit, nem én voltam, nem én voltam! - Esdekel halkan, nyüszítve a férfi, próbálván bizonygatni igazát. Kétségbeesetten nézi a rászegezett pálcákat, a Crutio átkot pedig már ismerősként fogadja. A száját befogják, ahogy szenved és próbál rúgkapálni, menekülni, de reménytelen. Nincs esélye a szabadulásra, vagy a feloldozásra.

Miközben a fiatal nő nézi ezt a jelentet, de nem tud semmit sem tenni. Richárd a pultosnál próbálkozna, szeretne tőle segítséget kérni, de rosszul lesz ő is. Derült égből villámcsapás. A test nem engedelmeskedik, a száj nem nyílik szóra, a végtagok nehezek és fájdalmasak a mozdulatok. És szépen, lassan a szédülés lesz mindkettejükön úrrá. Harcképtelenné téve őket. Életképtelenné. A körvonalak lassan homályosak lesznek, a talaj pedig mintha mágnesként vonzaná őket.
És talán lassan kikristályosodik mindkettejük számára a nyilvánvaló: itt nem ők irányítanak, hiába próbálkoznak olyan kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Közöltem volna. Nyitottam volna a szám, de nem voltam képes megszólalni; csak hatalmas szemekkel néztem a pultosra, s olyan voltam, mint egy átlagos diák, aki épp kivárja a sorát. Mi ez? Nem tudok megszólalni... Próbáltam mozdulni, de kínosan fájdalmas volt, ahogy felemeltem a kezem.
Megfordultam, amíg még tudtam, és elindultam az ajtó felé, hatalmas léptekkel próbáltam átszelni a helyiséget. Csak Nadine érezte ugyanazt, amit én, és ha most én rosszul vagyok, ő meg ott van annál az ajtónál, bajban van... Szédülni kezdtem. El fogok ájulni... ha nem teszek valamit, el fogok ájulni.
Választás elé kerültem; ott volt a táskám a székre akasztva, amiben rengeteg gyógyszer volt a szívritmuszavarom és az egyéb betegségeim miatt. Beveszek valamit, és reménykedem, hogy hat, vagy megnézem Nadinet?... Másodperceim voltak csupán arra, hogy egy köztes megoldást válasszak, hiszen agyam tompult, szédülni kezdtem - táskámat nehézkes mozdulattal markoltam fel, ahogy elindultam a folyosó felé. Ha most ugyanaz történik vele is...
Kezeim a kilincsre nyomódtak, s éreztem, ahogy elhagyja az erő a testem minden egyes szegletét szép lassan; kiszáll a kezeimből (bénán csimpaszkodnak a nyíló ajtó kilincsén), a lábaimból (a földre esek), s hogy egyre jobban szédülni kezdek... fél szemmel felpillantottam, és megláttam magam mellett az eridonost. A táskám... hol a táskám...
Mivel rengetegszer voltam már rosszul rövidke életem során, elég jól tűröm az ilyesmit, mégis; karjaimat gyakorlatilag nem éreztem, pedig periférikus látómezőm észlelte, ahogy csapkodom velük. Hol a táskám?
Szédültem, alig láttam valamit, kis hangyák fedték el szépen lassan a látómezőmet. A táskám a fejem alatt van. Ráestem a táskámra. A francba... meg kell próbálnom valahogy... kinyitni...
Gondolataim lassan jöttek, s bár fel akartam emelni a fejemet, hogy valahogy (akár orral) kitúrjak egy gyógyszert, de nem ment; a hangyák elborították a látásom. Szemeim lecsukódtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A visszavágását már túl laposnak tartom ahhoz, hogy reagáljak rá, úgyhogy csak sóhajtva veszem magamhoz az asztalról az odakészített kendőt és tűröm a nyakam alá. Mindig leeszem magam, akárhogy vigyázok. Bár ezt az akárhogy vigyázást nem valami sűrűn alkalmazom. Mégis ki akar ilyenekkel foglalkozni, amikor az étel élvezetével van elfoglalva?
Együtt eszünk, bizony. Mikor az ében szépség ezt megállapítja, szélesen rávigyorgok. Igen, megnyert engem. Biztosan nem gondolta, hogy ilyen csodálatos ajándék hullik az ölébe a mai nap folyamán. Megkapom közben a saját italomat. Emelem poharam a nő felé, aztán meghúzom. Mármint az italomat.
- Ilyen elbűvölő? - kérdezek vissza.
- Ó, igen. Mindig. - bólogatok.
- És? Kegyed hova valósi? - pillantok végig rajta.
- Kitalálom... - mutatok rá, mielőtt még megszólalhatna.
- Szeged, ugye? Szeged környéki. - vonom össze tudományosan a szemöldökömet, teljes meggyőződéssel szemlélve őt. Persze, nem vagyok meggyőződve. Közel sem. Egy-néhány kilométerrel arrébbra tippelném a származási helyét. Azonban egyáltalán nem azért, ami mások számára a legszembetűnőbb. Hiszen az echte magyarok is hordanak flitteres rucikat. Milyen hülyeség ebből bármit levonni? Tréfát félretéve: nem egy vagy két jelleg, hanem megfigyeléseim összessége árulkodik arról, hogy bizony a velem szemben ülő hölgyemény nem szegedi. Még csak nem is magyar. Hogy akkor minek dobok be ilyeneket? Mert látni akarom, mit szól hozzá. Igazából mindig minden erre megy ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még élt benne Kornél ígérete, hogy ha talál egy prefektusi kitűzőt, akkor nem tapossa a földbe, vagy rúgja be valami lyukba, ahova még egy csótány se tenné be a lábát, hanem ehelyett elteszi, hogy fürdőzhessenek. Ez a gondolat nagyon izgalmas volt, szeretett olyan helyeken lébecolni, ahol nem volt szabad, és főleg olyasmit csinálni ott, ami végképp nem volt tanácsos. Tehát erre gondolva nézelődött, hátha tényleg prefektusokkal van tele a hely, hátha egyikükről le tudja lopni (és a földre dobni Kornélnak) a jelvényt.
Miután azonban ez nem jött be, egykettőre túlpörgött a problémán agya, úgy csapongott, hogy lehetőleg esélytelen legyen még saját magának is beérni azt. Így elkerülhette, hogy elmerengjen, hogy gondolkodjon. Ami amúgy nem lett volna szokása, de mióta kiderült, hogy pyromágus, ráadásul ahogy kiderült, időnként mintha lefagyott volna, és kifordult volna önmagából. Nem tetszett neki ez, már csak azért sem, mert megvolt a veszélye, hogy ezzel újdonsült képességét is veszélyezteti.
Ezért most úgy tervezte, telenyomja magát a Kornél által hozott "üzemanyaggal", és lesz ami lesz a sráccal az este további felében. Most úgy érezte, semmit se bánna. Amíg jól érzi magát, bármi jöhet.
- Széééép..! - vigyorgott a felé közelítő poharakra, benne a kért színes löttyel, majd annak szállítójára, Kornélra is, mert azért neki is volt érdeme benne, hogy most felhajthatja ezt az akármit.
Miközben a srác is helyet foglalt, a mellettük lévő asztalnál a Kornélnak elorzott szék eddigi tulaja szép komótosan, majd jókora ricsajt csapva a földre borult, vele együtt pedig a fél asztal is, amit néhány riadt kiáltás kísért, mert bizony az senkit nem érdekelt, hogy szerencsétlen összetöri-e magát, na de a vajsör kérem! Hát azért kár lett volna.
Ella az elé tett pohárért nyúlt, majd felemelte ő is egy széles vigyor keretében. Aztán egy pillanatra ráfagyott arcára, és ajkai mosollyá húzódtak vissza, tekintete egy pillanatra a földön kapálózó részegre fordult.
- Aha, igen, rájuk - felelte kissé félszegen.
Nem mintha ez lett volna a legpocsékabb pohárköszöntő, amit valaha hallott, de ez sikeresnek bizonyult abban, hogy emlékeztesse rá, hogy szomorú, ami pedig visszavezethető volt még az ő zavaros, kesze-kusza gondolatai közt is arra az estére a Navine konyhájában. Pedig épp ez volt az, amire a legkevésbé sem akart gondolni. Nem most, mikor szórakozni vágyott, kiüríteni a fejét, és megszabadulni az amúgy sem sok gátlásától.
Megrázta magát, és felöltötte vigyorát. Nem, nem fogja hagyni magát. Ha kell, Kornél összes pénzét elkölteti a sráccal ezekre a lötyikre, még ha pocsék is az ízük. De csak szép sorjában, előbb tesztelni kellett.
- Meg erre a pasasra, akinek a székén ülsz, és erre a másikra, aki szerintem a nevét se tudná megmondani, de a pultoséra biztos emlékszik! - Azzal megveregette a mellettük hortyogó nagydarab férfi vállát, mire az válaszképp egy igen ijesztő hörgést hallatott.
- Öhm.. na mindegy! - húzódott picit arrébb Ella, és ismét Kornél felé fordította tekintetét és poharát. - Egs!
Azzal húzóra felhajtotta az italát, és bár majdnem prüszkölve kiköpte, végül kacagva csapta le az üres poharat.
- Remélem hoztál magaddal pénzt, mert én nem! - mondta, de aztán a szájára tapasztotta a kezét, mikor rájött, hogy ezt a mondatot jobb lett volna még pár kör után benyögnie. Na de nem, úgysem teszi meg vele azt Kornél, hogy itt abbahagyják, ha már ilyen konkrét terve van az estére, szponzorálja rendesen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

Szegény rellonos fiú, próbál segítséget kérni. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, süket fülekre találna minden próbálkozás. Egyedül vannak. Itt senki nem fog segíteni, senki nincs az ő oldalukon, senkiben nem bízhatnak meg.
Viszont a rosszullét Richárdot sem kímélni. Rátör, de nem elemi erővel, csak szépen, fokozatosan. Próbál tenni ellene valamit, a betegségére gyanakszik, de sajnos nincs lehetősége ilyesmire. Nem sokáig bírja, a padlón köt ki, és szépen lassan elájul. Érzékei utolsó próbálkozásaként hiába fülel, nem hall semmi felhördülést. Semmi remény arra, hogy valaki a segítségére siessen.

Nadine igen hamar rájött, hogy nem volt annyira jó ötlet ajtóstól a háznak rontani. Miközben próbál kivergődni a szobából, egyre nehezebbnek érzi magát, egyre rosszabbul van. Szegény lány, egyre kétségbeejtőbbnek tűnhet a helyzet. Főleg, hogy Nadine csak közeledő lépteket hall. Vészjóslóak, gyorsan, az alacsonyabb férfi indult meg, hogy az ajtóhoz lépjen.
Egyenesen Nadine szemébe néz, és akkor hagyja el magát végleg, az ajtó pedig egy nagy csapással becsukódik, ez az utolsó dolog, amit hall. Ami pedig szeme előtt megvillan egy címer a férfi nyakkendőjén. Egy gyűrűt tartó holló és egy kard. Gyűrű. Holló. Kard. Aztán semmi más.

Richárd és Nadine feje is a padlón köt ki végül. Ahogy lassan magukhoz térnek, a durva érzet megmarad, de mégis, valami más, egészen más, megváltozott. A két fiatal egyszerre kapja fel a fejét, valószínűleg riadtan pillantanak egymásra. Ugyanannál az asztalnál ülnek, ahol eredetileg is. Az italuk ott van, szemük fáj, fejük szédül kicsit. A szemük fáj, szokniuk kell kicsit a fényt. Ismerős érzések törnek rájuk.
Most ébredtek fel. Az egész csak egy rossz álom volt. Ha Nadine mögé néznek, nincs ott semmiféle ajtó.
... De mégis hogy lehet ez? Hogy aludtak el észrevétlenül? Hogy álmodhatták ugyanazt? Hogy mozoghattak szabadon, egymástól függetlenül? És még megannyi kérdés függ a levegőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még a téren...
Nem kell menekülnöm. Bár, mit is vártam volna mást. Szánalmas tudok néha lenni. Annak ellenére, hogy legszívesebben bőgnék, mint akinek éppen most halt meg valakije. Még a térdeim is felhúzom magamhoz, így könnyebb elviselni a magányosságot, ami most tökre nincs meg. Már hajtanám le a fejem, amikor (nekem) kissé hűvös ujjak emelik fel a fejem. De csak egy pillanatra. Reflexből nézek tök más irányba, pedig jó lenne róla leszokni. De nem ma...
Pár másodpercig még a lélegzetem is visszafogom, nem szeretem a közvetlen kontaktust, aztán sikerül kifújnom azt a "slukkot". Amikor pedig felnézek, már senki nincs ott. Ő, talán Choi a keresztneve, nem tudom, már sétál. Valamerre. Jahhh, hát a limonádém fele.
Muszáj mennem, megígértem, és különben is, semmi katasztrófa nem történt a magam baromságán kívül, úgyhogy píísz van. Akkor kezdjünk lépdelni.

Cukrászda előtt...
Nehezen érem be a már említett személyt. Nem sétál gyorsan, csak, talán, hát nem is tudom. Kellett pár perc, amíg rendbe pofozom magam...
- Itt finomak a teák.
Mondom tapasztalatból a cukrászda előtt, ahol beérem Choi-t. Nem régen voltam itt, Evana társaságában. Szeretnék bemenni, és megkóstolni azokat a specialitásokat, na meg azt az asztalt is védőpajzsnak.
- Bemegyünk?
Nézek fel, még mindig kissé letargiásan, de már a finomságokra gondolva, amik bent vannak. Nyamm. Nyamm. Nyamm. És még mindig nyamm. A nyál is összefut az ember szájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Őbenne tulajdonképpen fel sem merült, hogy azon felül, hogy kifizetteti az egész estét vele, esetleg kihasználná Kornélt. Nem így tekintett a dologra, mert noha valóban feledni akart, elterelni a figyelmét a közelmúltról, ha közben tudatában van vele, hogy ezért teszi, akkor voltaképp nincs is semmi értelme.
Szóval nem gondolt bele a dologba. Kornélnak konkrét szándékai voltak, amiket egyértelművé is tett, de Ella eredetileg beérte volna néhány kör színes lötyivel is. Viszont ha már így alakult.. hát nem fog az események útjába állni. Igazából, ha nincs Keith, valószínűleg már rég eljutottak volna idáig.
Ha nincs Keith, minden egész máshogy lenne. Nem kéne most elkámpicsorodnia a pohárköszöntőt hallva sem kissé, és még mindig lelkesen szurkolhatna a földön fetrengő, jelenleg partra vetett hallra emlékeztető mozgást produkáló részeg pasasnak, hogy az felálljon.
De az ital legalább megtette a hatást, Ella azon nyomban érezte, hogy fejbe vágja a ledöntött csoda, és mivel ekkor már erőszakkal visszarángatta gondolatait a jelenbe, jót nevetett. Először azon, hogy mennyire nem jó ötlet ilyet inni, aztán pedig a srác arckifejezésén, amit arra reagálva öltött fel, hogy bizony akár be is dobhatja a pénztárcáját a tulajnak.
- Nem mintha nagyon ellenkeztem volna - vigyorgott tovább, ujjával kitörölve a pohár alján maradt nedűt, hogy aztán lecuppanthassa onnan.
- Nem mintha nagyon ellenkezős lennék - fűzte aztán még hozzá, sejtelmesen. Bár ő elég egyértelműnek érezte a célzást.
Hogy hogyan került az asztalukra az a korsó, amit ekkor Kornél felé nyújtott, arról fogalma sem volt, de ez olyan probléma volt, ami egy percig sem zaklatta fel. Egy pillanatra rémlett neki, hogy mintha az előbb még lett volna egy ilyen a másik asztalon, de aztán inkább megnézte magának egy másik, meredekebb szögből is a benne maradt italt, és kortyolt belőle egy nagyot.
Átadta a másiknak a lejmolt piát, és közben elmerengett a lehetőségeken. Még egy ilyen? Naná, de ez a csavart se lehetett egyszerű.
- Fúú, na ez hangzik csak igazán szörnyen! - jelentette ki olyan arccal, mint ennél jobb ötletet még sosem hallott.
Persze kellően undorítóan hangzott, és garantált volt tőle a rosszullét. Ella így csak Kornél kezébe nyomta a feles poharát, és az asztalra hajolva közelebb húzódott hozzá.
- Az se baj, ha véletlenül megduplázódik a pultnál az adag - jelentette ki vigyorogva, lelkesen pislogva Kornélra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bátorság. Ez az újítás első és legfontosabb szava a szótáramban. Ha nem mozdul ki valaki a komfortzónájából, nem várhatja, hogy az események csak úgy maguktól meginduljanak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy könnyű kizökkenni a megszokott kerékvágásból és valami mást, valami ismeretlent csinálni, mert abszolút nem az. Ijesztő először, de az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket.
- Ez úgy hangzik, mintha miatta megváltoztál volna – oldalra billentem fejemet és alaposan megrágom azokat a szavakat, amiket kimondtam. Én vajon megváltoztam David miatt? Több lettem, vagy kevesebb? Jobb vagy rosszabb? Az egészen biztos, hogy hisztisebb és bunkóbb, ami nem neki tudható be. De ezek jellemzőek voltak rám, főleg az utóbbi egy évben. Amióta megbeszéltük, hogy ennyi volt és vége, mintha a belső világom megnyugodni látszana. Egy olyan harcot adtam fel, amit már réges-régen elvesztettem. Ez nem jelenti azt, hogy én már nem szeretem őt, mert hát, továbbra is ölnék, ha arról lenne szó, de itt volt az ideje, hogy elengedjük egymást. Így még megtarthatjuk a szépet és elengedhetjük a rosszat.
- Senki nem azt mondta, hogy az agyad helyett a... - beharapom alsó ajkam. Végtére is egy tanárral beszélek, meg kéne válogatnom a szavaimat, ha csak minimálisan is. – Szóval továbbra is nyugodtan hagyatkozz az eszedre, de nem árt, ha nyitott vagy. Sosem tudhatod, hogy ki lesz az, akivel majd egymás mellé csapódtok. Lehet, hogy már évek óta ismered, kollégák vagytok, vagy ahol dolgozol, vele vagy minden nap. Csak eddig nem vetted észre – ez persze nem mindenkire igaz. Az én esetemben például nem. Adammel jó ideje együtt dolgozom, tudom, hogy baromi jóképű, de minimum két indokom szól amellett, hogy ez egy nagyon pocsék ötlet. Először is vámpír. Amíg én kihalok, addig ő tovább él, nem szerencsés dolog ilyen feltételek mellett holtomiglan-holtodiglant hirdetni… A másik pedig, hogy neki párja van, legalábbis utolsó információim szerint. A bónusz pedig annyi, hogy abszolút munkatársként és barátként tekintek rá, akkor is, ha ez fura.
- Már megtettem párszor – megemelem fejem és a szemébe nézek. – Nem szégyellem egyáltalán. Sőt, a magam részéről örülök neki, hogy így alakult. Ez persze nem azt jelenti, hogy milliónyi fiúval akadt olyan dolgom, sőt, félvéla létemre meglepően kevéssel kerültem intim kapcsolatba – ez talán túl részletes válasz, de sosem voltam prűd típus, könnyen beszélek ezekről a dolgokról. Akkor is, ha ő egy tanár. Jaj. – De én nem ítélem el azokat, akik így próbálnak túllépni valakin.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megrémült, s már vissza is vonta volna legutóbbi kijelentését. Csakhogy elkésett. Úgy érezte, sebezhetővé vált, Nina pedig ezt kihasználva nagyítóval szemlélhette végig minden porcikáját, kétségtelenül jól szórakozva a tanár úr kielemzésén. Nem volt ez olyan nagy dolog, mégsem tetszett neki a helyzet. Izmai megfeszültek, türelmetlenül a csészéjéért nyúlt, és ingerülten kortyolt egyet, mielőtt bármi újat is mondhatott volna.
- Egy kapcsolattól mindig változik az ember. Alkalmazkodik egyik a másikhoz... Vagy nem így van? - értetlenül nézett vissza a lányra. Nem mert túlságosan mélyen belegondolni ebbe. Nem itt és nem most érezte az idejét annak. Tudta, hogy Gréta miatt nem funkcionált teljes kapacitással, de hogy milyen súlyosak a valódi károk, arról jobbnak látta mélyen hallgatni. Persze lehet, hogy kijelentésével csak a fájó múlt elfeledésére célzott, vagy éppen arra, hogy mostantól újra több időt szeretne fordítani a nagyvilágra. Többféleképpen is értelmezhető válasz volt ez, ha jobban belegondolt - és ettől valamelyest megnyugodott.
Először csak legyintett volna a sablonszövegre. Majd jön valaki, persze... A szokásos mese, hogy az ember orra előtt ül a jövendőbelije, csak nem látja a fától az erdőt. Nem inkább egy kis idő kellene, aztán próbálkozni? Semmiképpen sem az iskolából választana ismét, mert akkor szegény hölgy kollégái nőcsábásznak tartanák. Így is túl nagy port kavart, hogy a munkahelyén kezdett viszonyt valakivel, ez többször nem fordulhat elő. Aztán beszélgetőtársa hangszínének, kisugárzásának, netán szándékának hatására úgy érezte, mintha valaki tényleg segítő kezet nyújtott volna éppen. Jó ezt hallani, még ha sokadjára is. Elmosolyodott és megkönnyebbülve dőlt hátra a székében.
- Az leszek, és köszönöm a lelkesítő szavakat.
Nem tudott nagyon többet felelni erre, inkább folytatta teájának elfogyasztását, a hűlő folyadék szintje pedig kortyról kortyra csökkent a csészében. Igaz lehet a szóbeszéd, ez a varázslatos ital tényleg csodákra képes. Kellemesen lazít, nem lenne csoda, ha kiderülne, hangulati és gondolati világára is nagy hatással van jelenleg, persze csak az elmélkedés után a sorban.
- Méltányolom őszinteségedet - szaladt ki a száján automatikusan, még mielőtt felfoghatta volna a hallottakat - Tulajdonképpen ez is egy módszer, persze szubjektív, hogy kinek mi a jó. Nem bélyegezhető meg bűnös cselekedetnek az efféle, csak számomra talán egy kicsit rendhagyó - fejezte ki magát a legfinomabb stílusában, meglepettségét a lehető legjobban leplezve.
Féltés. Félteni kezdte Ninát, fejében pedig az a kérdés motoszkált, hogy vajon ezúttal mi a helyzet ezzel, visszatért-e említett módszeréhez, vagy másként próbál túllépni. Közvetett tapasztalataiból tudja, hogy ha ilyenkor becsúszik valami, a mögött semmiképpen sem valódi érzelmek állnak. De nem pszichológus ő, hogy ezzel foglalkozzon.
- Rendben - sóhajtott, miután lezárta magában a témát, s újból az előtte található holmikkal kezdett foglalkozni - Tehát itt ez a kis apróság, amivel majd foglalatoskodom, ha hazaértem. Egyébként milyen az újságnál dolgozni?
Melyik újságra is gondolhatott? A válasz egyértelmű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szokásos, csendes péntek estének néz elébe ezúttal galibák, elintézendő találkák és felhalmozódott papírmunka nélkül. Megkönnyebbülés egyszer végre úgy beülni a csárdába egy italra, hogy semmi teendője nincs a gondolatai rendezgetésén kívül. Észrevétlenül lép be, és zárja maga mögött a bejárat ajtaját, ellavíroz néhány asztal mellett, és letelepszik a pult előtti székek egyikére.
Mindent összevetve egész tűrhetően megúszta a közelmúlt miniatűr kalandját, de ez mit sem változtat a szomorú tényen, hogy megint tartozik annak a tetűnek. Roxy és David is étlapon vannak még. Mikor esnek neki, hogy felelőtlen volt? Vagy Michelle? Vagy ebből már kinőttek? Képtelen megállapítani. Áh, majd elvicceli legrosszabb esetben.
Filozofálás közben koppint egyet a pultra, hogy a nem csak dekorelemként tartott kiszolgáló lány töltsön egy pohár Lángnyelv whisky-t. Felhívhatná Lottit, szerzett-e új infókat, vagy csak úgy, mi a helyzet? Úgysem beszéltek a londoni futó találkozásuk óta. Ismét foglalkozniuk kell majd a problémával, mert még egyik csapat sem akadt nyomra. Mindenki előtt szeretné teljesíteni a feladatot, Roxyval már sokszor átbeszélték a dolgot, és szintén ezen a véleményen van a lány is. Ez verseny, teljesítményre megy, és van, aki bizony jobban áll, mint ők. Be kell hozzák a lemaradásuk... Azt...
~ Aztarohadt, de jól néz ki ez a csaj. ~  Már túlesett azon az életkoron, hogy kitekerje a nyakát és feltűnően bámuljon meg egy nőt, de hülye lenne nem oldalt nézni és végigmérni tetőtől talpig a besasszézó barnát. Pedig istenére, a barnák nem különösebben az esetei, de ez... 60-90-60, vagy e körüli. Tökéletes. Még egy korty a whisky-jéből. Tényleg csendes lesz ez az este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hümmögő alak lapul a csárda egyik pulthoz közeli, dohányfüsttől átitatott sarkában. A félreeső zugot javarészt az itteni alkalmazottak használják, ha a konstans ácsorgásban talpfájdalmaikat szeretnék csillapítani a koszos falnak való támaszkodással, alsóbb végtagjaik részleges tehermentesítésével. Diák még a kölök, és azért, de csakis azért sertepertél itt órákat, hogy önerőből meg tudjon állni a saját lábán, amit a közeljövőben egyáltalán nem szeretne visszeresen, feldagadva, szakrendelői törzsvendégnyugdíjasokat megszégyenítően viszontlátni. Maximum majd azt is televarratja, hogy bőrhibák helyett a festéken akadjon meg a kíváncsiskodók tekintete.
Összetehetné a kezét a vendégek mennyisége láttán. Nevetni tudna helyzetén. Egy újabb nyugalommal teli műszak, kevés vendéggel, de annál is több unalommal. Kollégáival ritkán elegyedik szóba, többnyire azért, mert valahogy nem találják szimpatikusnak a tenyérbemászó stílusát. Szerinte csak az akcentusa miatt ítélik el, pedig a szamárlétra ugyanazon fokán állnak. Ha csevegne is velük, rögtön leszólják, hogy szövegelés helyett tegye inkább a dolgát, és hogy kirúgják őket, ha a tulaj nem látja elég szorgalmasnak a személyzetet, meg hasonlók. A belga nem tehet mást, minthogy derék legény módjára felveszi a kesztyűt az álmosság ellen, s vár. Hogy neki miért kell általában hajnalig fennmaradnia, azt ilyenkor ezerszer megbánja, amíg le nem csukódnak szempillái. Aztán csak arra rezzen fel, hogy lefejelte a falat, és megint...
Addig folytatódik ez, amíg végre valaki oda nem teremtődik a bárpulthoz. Látván, hogy más is szemet vetett a csinos kis felszolgálónénire, kikecmereg menedékéből és megpróbálja átvenni tőle a rendelést. Erről már lekésett. De attól még kitölthet magának némi töményet, ha szerencséje van... Főnöke csak nem méri ki centire, hogy miből mennyi fogyott, s számol el vele minden záráskor, galleonostul és még ki tudja hogy, hiszen honnan a fenéből kellene tudnia, hogy miképpen jár el egy vezető. Szóval egy óvatlan pillanatban előránt a deszka alól egy mosatlan korsót, túlbillenő kezével pedig sikeresen meglöki az éppen akkor ivó vendéget. Ennyi lendülettől csak nem ejti ki a poharat a kezéből, de ha túl közel tartja a szájához, hát ha nem is a fogát veri ki vele, az orráig felcsapó hullámokkal biztosan pofán önti magát. Szép munka.
Csendben megtorpan, fülei elvörösödnek, ártatlan báránykát megidéző tekintetével pedig ítéletet váróan tárja szét karjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Felpattantak a szemeim, s fejemet ijedten kaptam fel; szédültem, fájt a szemem, de ösztöneim azonnal bekapcsoltak, hogy baj van. Pár pillanat múltán sikerült is felfognom, hol vagyok épp; a helyemen ülök. Odakintről még mindig beszűrődött az eső zaja, velem szemben Nadine ült. Italom előttem volt, pont, mint eddig, s ahogy rögvest hátrapillantottam, táskám érintetlenül lógott a székemen.
Tekintetem rögtön Nadine mögé kúszott, ahol egy ajtót sem láttam; szívem eszméletlen tempóban dobogott, ahogy még mindig igencsak feszülten és ijedten néztem körbe.
- Mi a franc...? - motyogtam ingerülten, ahogy felmértem a körülöttünk lévő embereket.
Micsoda? Teljesen össze voltam zavarodva, ahogy tekintetemet újra és újra körülhordoztam a helységen. Hogy... hogy kerültem ide vissza? Ájultan rogytam a padlóra, nem? Azonnal megnéztem az időt a karórámon, de nem telt el túl sok idő ahhoz viszonyítva, amikor legutóbb rápillantottam.
- Mi történt?! - kérdeztem feszülten pillantva Nadinera. Pár pillanat alatt rengeteg ötlet tódult az agyamba; kezeimmel megdörzsöltem kótyagos fejem. - Elaludtam?... Vagy...?
Rossz álom lett volna? Igen, egy ideje gyakori, hogy rosszat álmodok, bár azóta, hogy Jared... szóval, azóta nem fordult elő a dolog, de mégis. Lehetséges volna? Annyira valóságosnak tűnt, egy álmom sem szokott ilyen lenni.
Igen, valószínűleg elbóbiskoltam. Nem aludtam túl sokat tegnap este, ezért lehetett. Csak ez történhetett, hiszen nincs semmiféle ajtó Nadine mögött. De mikor aludtam el? Egy pillanatra sem emlékszem, amikor laposakat pislogtam, csak az összefüggő eseménysor van meg. Nyilván a lányt sem álmodtam, hiszen itt ült előttem. Hacsak nem egy álom ez az egész, persze; azonban ha rájövök, hogy ez egy álom, tudom irányítani. Itt azonban hiába gondoltam arra, hogy az asztal felemelkedjen, nem történt semmi, úgyhogy most ébren vagyok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda