Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Csodálatos, nemde bár? Hogy pont a saját prefektusom kap el egy takarodó utáni időpontban, a Rellon körlet felől visszamasírozás közben. De főleg az a büntetés, amit kiszabott rám: mostantól 2 hétig heti 3 alkalommal fogadnom kell egy érkező diákot a vasúton és kedvesnek lenni vele, elnavigálni az iskola területén bla bla bla.
Martin Romberg. Elsős mestertanonc a Rellonban, Svájcból, most lesz nem sokára 19. Nálam alacsonyabb, sovány, barna haj. Hát, úgy nagyjából ilyesféle információkban részesültem az eligazításon, hogy aztán gyorsan magamra kapjak egy szürke pólót és egy duplacipzáros tavaszi pulóver-kabátot. Wolgast a trónon székelve dekkolt és nézegette magát abban a tükörben, amit születésnapjára adtam neki, szinte azt se vette észre, amikor megléptem a szobából. Míneának összehoztam még egy hieroglifákkal tarkított levelet, miszerint ma este megint navigálásban kell részt vennem - de ügyes a barátnőm, meg tudja fejteni az én macskakaparásomat.
 A srác rendesnek tűnt, ahogy a csomagjaival leszállt a vonatról. Nem úgy nézett ki, mint egy pökhendi, beképzelt alak, full normális kisugárzása volt, így aztán a sablonos szöveget most kiszínesítettem, miután kezet ráztam vele és bemutatkoztam. Elég hamar kiderült, hogy a franciát mind a ketten jobban beszéljük, mint a magyar nyelvet, így aztán eme mások számára köpködős nyelvrendszert alkalmaztuk. Megkérdeztem, hogy miért pont ide vezetett az útja Herzbergből, ő visszakérdezett, hogy hogy kerültem ide a Beauxbatonsból. Oda-vissza ment ez a labdadobálás. Cigarettával kínáltam és felajánlottam neki, hogy ha már így péntek este felé jár az idő, igyunk már meg egy sört a csárdában. Remélem nem kérette magát és nem volt szükség a győzködésre, mert akkor az én kedvem is hamar elszáll, de előbb vagy utóbb bejutottunk és egy, már igencsak kiült fotel párosba tettük le magunkat. Két vajsört kértem a pincérlánytól, aki mily meglepő, szintén mestertanonc a Rellonban és hogy tudja fizetni az iskolát, mellette még besegít kiszolgálóként.
- Na és haver, mik a tervek? Mit fogsz itt csinálni? A lányok is nagyon szépek itt Magyarországon, nekem elhiheted. - iszok egy kicsit a sörből, aztán kényelmesen elhelyezkedem a bárpulton, miközben folytatom. - De komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jeremy minden vonzerejét bevetve igyekezett levenni a lábáról a navinést, ami úgy tűnt, sikerül is. Hiába, ő erre született, az egészet játéknak vett, amiben Cornelia volt a főnyeremény. Nem szúrhatta el, nem volt második esély. Bal lába fel-le rugózott, talán a feszültség miatt, de lehet hogy a gondolkodással járó idegesítő mozdulatok egyike.
- Jó dolog-e a testvér? Hm... Én imádom a bátyámat. Mármint vele igazán jól el tudtunk beszélgetni, bár ő a Griffendélbe járt, nem a Mardekárba. Egy kis idő után persze hozzá is eljutottak a.. khm.. pletykák. De ő nem vett róluk tudomást. Egyszer felhoztam a dolgot nála, és azt mondta, akárhogy is viselkedek, én az ő kisöccse leszek mindig. Ekkor lettem benne biztos, ő mindig ott lesz nekem, ha szükségem lesz rá, semmi zsarolás nélkül. Azt mondanám, hogy nagyon jó dolog kisöcsinek lenni, de el tudnám képzelni a védelmező bátyó szerepét is. - hátradőlt a széken, majd nagyon sóhajtott. A családja volt az egyetlen oka a honvágynak, a Roxfort elmehetett a búsba felőle. - Amúgy olyan furcsa számomra az, ha valaki a bátyja korát sem tudja megmondani. Milyen testvér az?
Mondta nem kicsit felháborodva.
- Bocsánat... Khm. Noelnek hívják. És az biztos, előlem is ellopná a nőket, ezért nem mutattalak be neki még.
Nevetett fel, majd figyelte ahogy Cory a poharáért nyúl, és iszik a hűvös italból Tekintete lejjebb vándorolt, majd vissza Cornelia szemére, mikor befejezte az ivást. Fejét kissé oldalra döntve vigyorgott a lányra, míg meg nem hallotta a válaszát.
- Nem füllents, te is tudod, élből elutasítaná már a gondolatot is, hogy nem a megfelelő körökben mozogsz. Ugye? - kis szünetet tartott, az ablak felé pillantott, ki az utca felé. - De mindegy is, nem? Mit tehetne ellenem? Tudtommal nem követtem el semmit. Még.
Gondolkozott el a dolgon. Komoly problémát jelentett a származása jelen helyzetben, és a viccet félretéve, valószínűleg tudott volna ellene tenni nem kevés dolgot, ami azért nyugtalanította, de nem mutatta ki.
- Apa a minisztériumban dolgozik, nem magas beosztásban, de nem is aktatologató névtelen senki. Anya az egyik újságnál dolgozik igen fontos pozícióban. Volt egy elég híres leleplezőcikkel az egyik Abszol úti fogadóról, ahol mindenféle varázslényeket főztek bele a levesbe. Persze erről nem itt kéne beszélni...
Hallgatta az anyjáról szóló mondatokat, és eltöprengett, mivel kereskedhet a nő, valamint csak az elit rétegnek készít fókuszokat?
- A tiédet is ő készítette? Szép darab. - dicsérte meg Cornelia pálcáját. A sajátja sötét színű volt, semmi mintával. Olyan volt, mint minden, amit ő szeret, letisztult, sima, mégis egyedi.
- Nem kell mindenkivel így barátkozni, szerintem a lányoknak nem áll jól. Ami meg az átugrást illeti... Vedd úgy, hogy különleges vagy számomra, ezért ülünk most itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Örülnöm kellene, hogy felvettek ide. Hogy távol kerültem a családomtól, és hogy hosszú idő után először tiszta lappal indulhatok. Egy új és ismeretlen hely, felfedezni való dolgokkal. Csábítóan hangzik egy olyan fiúnak, aki pont az ilyeneket keresi. Helyette nagyjából semmilyen hangulatom nincs. Nem hoz lázba az új tanév indulása, ami a mestertanonci képzésem kezdetét is jelenti, szóval csak remélem, hogy ez idővel változni fog.
Az üres vonatfülkében való robogáshoz már hozzászoktam, amikor átvergődtem az Alpokon és először magyar földre léptem. Egyébként is sokszor vonatoztam már otthon. A mostani csak hab volt a tortán, a lepukkadt kelet-európai tájat hamar felváltotta az északi erdőség. Egy fejezet híján sikerült volna befejeznem a könyvet, ha nem álltunk volna meg. Ahogy elnéztem, rajtam kívül alig utaztak ezzel a járattal, úgyhogy kissé bajban kezdtem magam érezni az odajutást illetően, de bíztam önmagamban. Elvégre nem lehet olyan nehéz kiszúrni egy kastélyt...
Alig néhány másodperce ráncigáltam le bőröndömet a vonatról, de már megszólított valaki. Különös forma, először azt hittem, hogy valami kérdőívet akar velem kitölteni, úgyhogy inkább játszottam az idegen turistát, hogy lekoptassam. De aztán kiderült, hogy egyenesen az én fogadásomra küldték le ide a srácot, már ha hihetek a szavának. Annál is inkább, mert beszélt franciául, amiért jár neki a piros pont. Álmomban sem gondoltam volna, hogy szinte egyből mellőzhetem a magyar nyelv használatát. A bemutatkozás után egy kisebb beszélgetésbe elegyedtünk. Nagyrészt az iskoláról volt szó, ami azért jó, mert nem túl személyes. Így megmarad a távolságtartó hangnem, de legalább adunk egy esélyt a másiknak. Aztán előkerül a cigaretta... Itt gondolkodtam el először azon, hogy jó helyen járok-e. Ha ez a magyar vendéglátás részét képezi, akkor meglehetősen fura szokás, legalábbis eddig ritkán láttam olyat, hogy az alvilági negyeden kívül egyből cigivel kínálják az idegent. Az egész olyan kényelmetlen volt. Ráadásul az iskola helyett egy csárdába invitált, amit tényleg nem tudtam mire vélni. Mégis miért? Én csak egy idegen vagyok.
- Ez valami teszt? - néztem rá gyanakvó tekintettel, majd az állomáson tartózkodókat kezdtem el kémlelni, hátha rejtőzködött még ott valami beépített ember, aki az új diákokat teszi próbára.
Komolyan elgondolkodtam a dohányzást illetően, de végül udvariasan nemet mondtam. A csárdát azonban nem hagyhattam ki. Ez a... Bogolyfalva, vagy mi, egyszerűen lenyűgözően hatott rám. Szívesebben kalandoztam volna itt a bőröndöm nélkül, de egy vajsör megért ennyi áldozatot. Csak egy ugrásra volt a csárda, tényleg nem nagy ügy. Vonzóan koszos, sejtelmesen hangulatos. Amint kikaptuk a rendelést, a saját poharamat magamhoz tolva folytattuk a beszélgetést. Haver, aha, persze...
- Nem is tudom... Tanulok. Elvégre azért jöttem - dőltem hátra mosolyogva - Hallottam hírét, de még csak nem is gondoltam az itteni lányokra.
Van egy hírük innen-onnan, az egyszer biztos. De jobb, ha nem gondolok az úgynevezett gyengébbik nemre, mert még eszembe jut a múlt, felhúzom magam, vagy ilyesmi. Egy pillanatra átfutott rajtam a gondolat, ahogy felszedek valakit, de rögtön el is kezdett menni a kedvem az italozástól, úgyhogy erőt vettem magamon és inkább a körülöttünk gomolygó füstfelhőt kezdtem el tanulmányozni.
- És veled mi a helyzet? Te vagy az itteni szoknyavadász? Vagy mivel ütöd el az időt?
A legjobb védekezés a támadás, így ezt kihasználva tettem fel kérdéseim hasonló témakörökben.
- Finom - pillantottam elégedetten a vajsörömre, majd egy nagyobbat kortyolva tettem le az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jelleméből fakadóan szinte sosem volt képes közönyösen érdeklődni, vagy teljes ridegséggel bújni kérdések mögé, valószínűleg ha próbálná se sikerülne elrejteni kíváncsiságát a rellonos iránt. Azonban így az apróbb találkozások távlatából jóval kevésbé görcsös, mint szokott lenni, magát is meglepve ezzel, de azért még csak feszeng. Nincs tisztában vele mibe csöppent és ez zavarja, de ő próbálkozik. Mosolyogva bólint párat, miközben mesél neki Jeremy, közben azért el tudja képzelni, főleg abból, amik hozzá is elértek, a testvére mi mindenen lépett át érte.
- Azt hiszem ez a feltétel nélküli szeretet. Mármint hogy nem foglalkozik mások véleményeivel, nem támaszt elvárást, nem érdekli az ütközésed a normálissal... vagyis az elvárttal, mármint úgy értem, hogy amit úgy gondolnak kéne, ha azzal ütköznek a tetteid, azért nem ítél el.
Ez az, amit ő maga nem igazán tapasztalt meg soha, mert nem volt kiért ennyire. Mondjuk ő odaadó a barátaival meg a tágabb rokonsággal is, de ez egész különös ahhoz viszonyítva. A mondandójába kicsit belekeveredik, mert próbálta kimagyarázni, hogy nem abnormálisnak tartja az exmardekárost, vagy hasonló, csak vannak társadalmi elméleti etikai elvárások, amikkel sokan szembe is mennek, nem feltétlenül negatívan mondjuk, nem sütne ő senkire ilyen bélyeget. Rá sem, esze ágában sincs, bármiket is halljon róla a barátkozásairól, a lányos ügyeiről, a verekedésekről.
- Noel? Szép neve van, mint a kis pofija. Konkurencia, Jeremy?
Nevette el magát mikor visszakérdezett, őszintén nem tudta elképzelni vicc szintjén se, hogy a hozzá hasonló fiúk bárkiben ezt látnák, vagy akárcsak elismernék, hogy van ilyen számukra. Nem, továbbra sincs előítélete, csak egy kialakított képe, aminek falai azért omladoznak és valami jobbat talál alatta, de óvatos, talán kicsit túlságosan is, hiszen még mindig fenntartásokkal kezeli ezt a vacsorát is, amit fogyasztanak. Nem akar koppanni, de tudja, ha beleélné magát bármibe és elkezdene ehhez viszonyulni egy idő után nagyon fájna, ha tévedne. De nem mindent ő irányít ugyebár... Sőt.
A látványos figyelemre amit kapott sikeres reakcióként nyelt félre és köhögött párat, majd inkább letette a poharat.
- Nem füllentés, a helyzet eddigi példátlanságából fakad, hogy nem tudom. Ha az elvárásai szerint cselekednék és aszerint, ő mit lát jónak, itt lennék most? - Kérdezett vissza egy percig ledermedten figyelve a fiút, látványosan végigjártatta rajta a tekintetét, aztán a tányérja felé pillantva vigyorodott el. - Ühhüm. Semmit.
Cornelia nem ebbe a kategóriába sorolná se a csókot, se a vacsorát, de még a szimpla barátkozást sem, nem mellesleg az a valami, ami ott mocorog a lelkecskéjében, megindult benne, na, azt sem tudná semmisnek tekinteni. De egyelőre ennyivel letudta a dolgot. a továbbiakban inkább válaszolt és hallgatta, milyen új információkkal lesz gazdagabb.
A cikk kapcsán elhúzta a száját, ami inkább a témájának szólt, de alapjaiban érdekes egy dolog.
- Igen, az enyém is tőle van, bár annyira azért nem nagy szám, teljesen átlagos, csak ha közelebbről megnézi valaki, bele van vésve az első keresztnevem kezdőbetűje.
Miért beszél ennyit egy igen helyett? Mert nagyon nem szeretne az utolsóra reagálni, inkább mély hallgatásba burkolózna, és eszik is, ahelyett, hogy különösebben megerőltetné magát. Lassan amúgy is végeznek, a gyomrában pedig kezdi görcsösen érezni az este végét, és nem érti miért is ilyen módon jön ez elő. Félne? Ugyan, csak egyszerűen próbálja helyretenni magában a kirakóst, de hiányoznak a darabok, nem illenek össze, fele hiányzik és valami 1000 darabos minimum.
- Mással nem is... mármint maradok a hagyományos dolgoknál, tudod amikor édességet cserélünk, együtt tanulunk, beszélgetünk, virágot szedünk... Biztosan te is sokszor szedsz virágot.
Bár ez nem igaz, ezt ő is pontosan tudja, de iszonyú kíváncsi lett rá, mit is gondol a barátságról, mert halvány sejtelmei az első perctől vannak, hogy nem egy nyomvonalon jutottak idáig, viszont mintha közelednének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Már percek óta az étterem előtt várakozik, hiszen egyetlen közelben tartózkodó barátnőjével ide beszéltek meg egy jó kis találkozót. A Kalamáris miatt ügyei mostanában megszaporodtak és Nat segítsége nélkül egyre nehezebben bírja egyedül intézni a kiadó dolgait. Nem olyan régen kezdte el a gyermek könyvek kiadását is így tehát ami van ezzel kapcsolatos ügyintézési feladat most minden az ő nyakába pottyant. Arról nem beszélve hogy mostanában kellemetlenkedő alakok is megtalálják aminek nem túlzottan örül. Pláne ha miattuk úszik egy lehetőség az illusztrációval kapcsolatban ... Szó szerint.
Vörös haját az emlék hatására hátra dobja majd azonnal integetni kezd közeledő barátnőjének amint megpillantja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A legutóbbi találkozásuk túl régen volt ahhoz hogy ne jelenjen meg arcán az izgatottság pírja, így mikor a két lábon járó bőrdzseki belegyalogol szinte mar természetes mozdulattal öleli magához. Arcán mosoly játszik és ismét meg kell állapítania mekkora hülyeség hogy a munkája miatt hanyagolja a barátait. Jólesően belélegzi barátnője gyümölcs illatú samponját és a tiszta aroma eszébe juttatja barátságuk legszebb óráit, a meghitt pillanatokat.
- Drágám! Hát itt vagyok teljes valómban. - mosolyogja a sötét tincsekbe és ujjaival lágyan megsimogatja a leomló fürtöket.
- A Kalamáris miatt költöztem ide. Tudod Nat könyve akkora siker lett hogy a befolyt összegből létrehoztuk a kiadót és fél évet el töltöttünk Japánban is mielőtt ide jöttem volna. Hiányoztál...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Végre valahára kisütött a nap, és kabátra sem feltétlenül van szükség – állapítom meg pár perces sétám alatt, lefelé a faluba. Azért még nem az igazi nyárias idő, de már éppen ideje volt. Franciaországban mondjuk már két hete is ehhez hasonló volt, kisebb-nagyobb ingadozással. A karomra hajtva cipelem a kabátom, mindkét kezem a zsebembe rejtem, és széles mosollyal az arcomon baktatok nagy lendülettel a falu felé.
Még nekem is egy kissé furcsa, hogy nem Ruival töltöm a délutánt, de később úgy is találkozunk, ráadásul elkezdődött a tanév, majdnem minden óránkon boldogíthatjuk majd egymást, a tanárokat és diáktársainkat egyaránt. Immáron végzősként. Oké, ebbe belegondolni egy cseppet félelmetes, de hát az időt nem lehet megállítani, mindenki eljut egyszer idáig. Az év végi vizsgák gondolatát pedig villámgyorsan elhessegetem, és inkább kigondolom, merre menjek, mit csináljak először. A teendőket jobb szeretem előre legalább vázlatosan megszervezgetni, most elő is rángatom a fejben megjegyzett listát. Bár sehova sem sietek, szóval annyira nem is fontos.
Persze nem meglepő, hogy elcsábulok, ahogy elhaladok a cukrászda mellett, de előbb még pótlom a bájitaltanhoz szükséges kellékeket, és a kviddics szaküzletbe is betérek. Így legalább amikor bemegyek az édességekkel teli üzletbe nyugodtan válogathatok az édességek közül, és kényelmesen üldögélhetek is, ameddig jól esik. A kedvenc csokis sütim mellett még egy citromos mellett döntök, és a pult felé oldalazva, hogy kérhessek is a finomságokból, sikeresen nekimegyek vállal egy lánynak.
- Jaj, bocsi! – pislogok kissé révetegen. A lány egyébként ismerős, de először fogalmam sincs honnan, és ez ilyenkor a legidegesítőbb, amikor a tudatos mélyéről csiklandoz, és mégis hiába próbálod valahová tenni a dolgot, nem megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szinte elveszik az ölelésben, hiszen mindig is úgy tekintett Nessara mint a testvérére. Ez pedig egy nagyon ritka dolog az életében. De hat Ô már csak ilyen. S testvérébe beleszeret a barátját pedig testvéri magaslatokba emeli. Na nem mintha ezzel gondja lenne hiszen Nessa megérdemli ezt a különleges helyet szívének egyik csücskében. Így tehát a válaszadással nem késlekedik.
- Hát tudod meg Japánban eldöntöttük hogy itt fogjuk a kiadót felfuttatni. Angliába én nem vágytam az időjárás miatt és mindenképp egy olyan varázs falut akartam ami iskola mellett van. A diákok jó alapanyag. És sok tehetséges van közöttük. - mondja majd a taszigálásra belép az étterembe hátra , hátra mosolyogva barátnőjére.
- És igen maradok. Na de Mesélj veled mi van? - kérdezi meg végre q lányt jelenlegi helyzetéről majd miközben várja a válaszát leveszi a kabátját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Magával az országgal soha nem volt problémája, mindig csak az időjárás volt az, ami elrettentette. Hiszen napsütést kedvelő lány, még akkor is, ha oly könnyedén fogja meg a nap, világos bőrét. Imádja a színeket, a világos árnyalatokat, és mikor döntenie kellett Bogolyfalva és London között teljesen egyértelmű volt, hogy melyiket fogja választani. Persze Nat-et sem volt könnyű rábeszélni erre a döntésre, hiszen számára teljesen mindegy hol is ver éppen tanyát a következő könyvét megírni. Az már más kérdés, hogy az utolsó pillanatban mégis inkább Londont választotta, Pearl pedig itt maradt teljesen egyedül. Először fájt neki kisé az egyedüllét, azonban az elmúlt napok és a fiúval való beszélgetések reményt keltettek benne azzal kapcsolatban, hogy hamarosan találkoznak. Arról pedig nem is beszélve, hogy annyi munkája akadt az elmúlt napokban, hogy nem volt ideje foglalkozni a magányosság gondolatával sem.
Nagy vigyorral masírozott be hát az étterembe, majd tette le magát az egyik asztalhoz. Kabátját finoman a maga melletti szék karfájára simította, a már megszokott precíz pontossággal.
Vörös tincsei lazán a vállára omlottak, majd Nessa az ételre való vágya láttán, ő is elkezdte szemlélni az étlapot. Közben persze a nőre pillantott, és megállapíttotta magában, hogy egy cseppet sem változott. Még mindig ugyanolyan vékony, és csodálatos, mint hónapokkal ezelőtt volt. Aprót sóhaj szakadt fel ajkai közül, majd a férfiakkal kapcsolatos kérdést hallva kissé elpirult. Kettejük között ez nem igazán volt téma soha, és Pearl soha nem is beszélt a lánynak a Nat-tel kapcsolatos érzelmeiről. Valahogy mindig is úgy gondolta, ez a szívét lelkét átjáró, melengető szerelem nem tartozik másra. Hitte, hogy ez csak rá tartozik, és arra elegendő, hogy magát életben tartsa vele. És meg is tette, hosszú éveken keresztül, miközben hiába várta, hogy talán a férfi érzései is pont olyan irányban megváltoznak, mint ahogy ő is érez. Az pedig hogy Nessa most épp a férfiakkal kapcsolatos dolgait firtatta arcát vöröslő színbe vonta be.
- Biztos vannak itt, férfiak, de engem…. tudod, hogy nem igazán… - próbált kitérni a válasz elől, és nem beismerni tulajdonképpen mi is a helyzet a szerelmi életében. És mikor barátnője kimondja, hogy maradnak a testvérek, szíve hevesen megdobban, és önmagában számolva próbálja menteni a menthetőt, és elfedni testének heves reakcióját. Hiszen pontosan ráhibázott a lényegre, ez pedig több mint kellemetlen.
Mély levegőt vesz, és nagyon próbál koncentrálni a kezében szorongatott étlapra. Ami volt étvágya, az most egészen odalett, így nem is igazán akarja erőltetni a táplálkozás dolgot.
- Persze, értelek. Hiszen egy család vagyunk… - suttogja, majd még inkább belemerül a papírlapokba, melyből csak az érkező pincérlány kérdése rángatja ki.
- Én egy zöld salátát kérnék, frissen facsart narancs levet, és valami csirke húst. Jól átsütve, kevés fűszerrel. És te Nessa? – kérdezi barátnőjét, és nagyon boldog, amiért az ismeretlen nő pont a megfelelő pillanatban bukkant fel.
- Mindenre kiváncsi vagyok. Mi van az üzlettel? Miből élsz, hogy tetszik itt? Egyedül vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- A nőkre? – döbben le teljesen, majd a pír elmélyül az arcán, a kacsintás láttán. Nem igazán kedveli a szexualitással kapcsolatos dolgokat, és kifejezetten nem rajong azért, mikor Nessa ezzel húzza. Hiszen sosem fogja elfelejteni azt a pillanatot, mikor a lány felvilágosította mindennel kapcsolatban, és úgy, hogy mind a ketten ártatlanok voltak… legalább is még akkor. Azóta persze sok minden változott, és barátnője is átlépett a felnőtté válás ezen választó vonalán, kivéve persze Pearlt. Ő mindig is vágyott valami másra, és különlegesre és nem értette az ekörül lévő felhajtást. És talán mert a szenvedély szele soha nem legyintette meg, nem is tudta megérteni mit is jelent a vágy, és a szexualitás. És ezért nem tud ezekkel a dolgokkal mit kezdeni, így tehát inkább hálásan pillant a nőre, aki épp megjelenik az asztaluknál, csak hogy ne kelljen reagálnia.
- Hű, ez tök jól hangzik. Mindig is imádtad a hippogriffeket, és meg is értem, csodás teremtmények. És hogy haladsz a rehabilitációval? Lesz még belőle szabad madár? – érdeklődik, mert ténylegesen érdekli ez az egész. Mindig is csodálta a lány kitartását, és sajnálta az olyan állatokat, melyek valamilyen problémával küzdenek. Valahogy megértette őket, és sosem felejti el Zokni hozzákerülését. A teljesen fekete, sárga szemű macskát még Nessával kukázták ki Londonban, és a lány úgy döntött felneveli. Mindig is akart egy állatot, és hála az útmutatásnak, na meg Nessa segítségének, igazi macskatulajdonos lett. Igaz több állattal nem osztja meg a házát, bár ha szeretné, Zokni akkor meg is sértődne talán annyira, hogy többé a közelébe se menne.
- Imádom hogy ennyire törődsz az állatokkal. És hálás vagyok amiatt a pimasz macska miatt. Ha nem mondod, hogy tartsam meg, akkor nem lenne ilyen vidám minden reggelem. – mosolyog a barátnőjére, majd a beszámoló végét hallva, meg zavart látva, ahogy barátnője hirtelen beleiszik az üdítőjébe inkább nem feszegeti a férfi témát. Mondjuk egyébként sem nagyon kérdezné, hiszen ő jól meg van ezzel a kevés információval is. Na nem mintha nem érdekelné Nessa élete, csak egyszerűen sem tanácsot adni nem tudna, sem segíteni a fontos kérdésekben. Valahogy mindig is elzárkózott, és még a lány miatt sem szeretne engedni ebből a dologból.
- Nekem is tetszik a környék. – mosolyodik el, és kezdi el falatozni a salátáját. – Azt hiszem lassan a kiadó leendő irodáját is meg kellene találnom. Mert az még nincs, és nem igazán szeretnék a lakásomban dolgozni. Zokni azt hiszi minden papír és kézirat az ő vacka. Nem bírom, hogy azokon fekszik, és mikor arrébb rakom még ő van megsértve…. – panaszkodik hangosan kacarászva, majd hirtelen elkomorul és a barátnőjére pillant.
- Tudod, fura egyedül lenni. Azt hittem Nat majd itt lesz velem, de inkább az utolsó pillanatban Londont választotta. Kicsit szoknom kell a magányt, mert eddig mindig együtt voltunk. És most rossz nélküle… rossz egyedül… - ismeri be nem túl jókedvvel, majd újabb saláta levelet szúr fel a villájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Tudom, csak tudod, hogy nem igazán kedvelem ezt a fajta dolgot... - jegyzi meg szemforgatva, majd jólesően a salátájába harap. Percekkel ezelőtt még nem volt étvágya, azonban az elé tett étel annyira gusztusos, hogy nem bírja megállni, hogy ne essen neki. Arról nem beszélve, hogy túl régen evett már normális kaját, és a szendvicsek mellett ez most igazi különlegességnek számít.
- Tényleg nem változtál. Ugyanolyan szép vagy! - mondja mosolyogva, és ha Nessa akarja, akkor láthatja a lány tekintetéből, az arcából, hogy tényleg így is gondolja. Kettejük között mindig is szoros kapcsolat volt, és Pearl egy bizonyos szinten mindig is olyan akart lenni mint a lány. Mindig is példaképként tekintett rá és ez az évek múlásával sem változott. Csodálta a sötét tincseket, a mélységes empátiát, a törékeny alkatot, és a lány egész lényét. Hogy független, erős nő, és hogy hiába is úgy gondolja, hogy képtelen az egyedüllétre, már milliószor bebizonyította, hogy megállja a helyét a világban akárhol, és akármilyen területen.
- Hidd el, hogy ő ... ő így tökéletes. Hiszen megtaláltad, te vagy, aki túllendíti majd ezen. És hát... nem vagyunk egyformák. Lehet hogy ő arra vágyik, hogy valaki törődjön vele. Lehet hogy nem akar egyedül élni, és ez a saját döntése, nem pedig egy betegség, amit kezelni kell. Az hogy te nem akarsz egyedül lenni is egy döntés. És megértelek, hiszen mindannyian máshogy éljük meg a magányosság fogalmát. Én is mindig Nat-tel voltam világ életemben, és ezért nem voltam egyedül. Viszont a te helyzeted más, lehet hogy erre így kéne tekintened. - mondja el a véleményét, majd ösztönösen elengedi a villáját, nyúl előre és szorítja meg Nessa kezét. Bátorítóan rámosolyog barátnőjére hiszen soha nem hagyná, hogy szomorú legyen.
- Az öreg cimborád jól van. Óriásira nőtt, és annyira nehéz, hogy alig bírom el, mikor az ölemben landol. Egy kisebb gyerek. És képzeld el, teljesen kisajátít. - nevet fel hangosan, majd megkóstolja a narancslevét.
- Képzeld a minap megsértődött, mert nem azt tettem, amit úri kedve akart. Zokni egy terrorista, aki félelembe tartja a népet! - vigyorog a lány tovább.
- Ha szeretnéd akkor találkozhattok! Tudod, hogy a szerelmetek elmélyüljön... - vigyorog még mindig, majd mikor feljön az iroda kérdés, kissé elkomorul. Hiszen az elején úgy gondolta, hogy majd az irodát otthon fogja kialakítani, azonban mára világossá vált számára, hogy képtelen lenne ezt hosszú távon kivitelezni.
- Nem, mert először azt gondoltam, hogy majd otthon lesz, de túl sok a meló, meg túl sok a kézirat, és ha nem akarok raktárrá változni, akkor kénytelen vagyok valamit kibérelni. - húzza el a száját, és mikor rágondol a már a lakásában lévő papírhalmokra azonnal elsápad. Soha nem gondolta, hogy ennyit kell majd olvasnia, de hát nem panaszkodhat, az üzlet ettől megy, és működik.
- Szuper lenne! De vihetem Zoknit is? Mert tudod, mostanában elég sértődős a fiatalúr!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Tudod hogy nem vetek rád semmit, követ meg pláne nem. Csak nem bírom ezt a témát túlzottan, ez már nekem kissé kellemetlen. Ha csak simán a pasikról van szó, azt elhallgatom. Apropó pasik... mi van veled és velük? Van valakid? - teszi fel a kérdést, melyet már egy ideje kerülgetnek. Hiszen mindig mindent megbeszéltek egymással, és ez sem volt tabu téma, csak valahogy finoman volt beburkolva, és így nem vált túlzottan kényessé. És Pearl, bár nem igazán van tisztában ezekkel a dolgokkal, mindig meghallgatta barátnőjét, és bármily hihetetlen, képes volt arra, hogy megfelelő tanácsokat adjon. Hogy ez hogy lehetséges? Talán a túlzottan sok  romantikus történet az oka, melyet élete során elolvasott, vagy csak az, hogy barátnőjét mindenkinél jobban ismeri. Így azt is tudja, milyen, mit szeret, és hogy mi a számára a legjobb, és hog akármennyire is emészti magát valami miatt, mindig tudja annak megoldását, csak nehezen veszi rá magát, hogy felismerje azt.
- Ó hagyd már! - kacag fel, a hajával kapcsolatos megjegyzésen. Ő soha nem gondolta túlzottan különlegesnek sem ezt a hajszínt sem semmit, ami a fején van. Tisztában volt a külsejével, azzal, hogy arcán szeplők jelennek meg nyáron, és hogy annyira hóka, hogy kénytelen a bőrét örökké kenegetni, hogy ne égjen le a napon. Magában mindig vámpírhoz hasonlította magát.. már csak az kéne hogy vért igyon, és minden klappolna.
- Sok pasi? Mióta lettél te ilyen férfi mágnes? - kérdezi kissé döbbenten barátnőjét és próbál rájönni arra, hogy a lány most vajon csak viccel - e. Nem tartotta soha könnyűvérűnek, bár voltak férfiak az életében, de azért reméli, hogy az eltelt idő alatt nem változott meg gyökeresen.
- Persze hogy itt! - mosolyodik el, és megszorítja barátnője kezét. Igazából meg is ölelné, hiszen a legjobb barátja, és olyan mintha a testvére lenne. Mindig is úgy gondolta, hogy a lány lazán beleillene a családjukba, hiszen már az első találkozásuk alkalmával egyértelmű volt a közös összhang. És Nessát a nevelőszülei és testvérei is mindig kedvelték, kivéve Nat-et. Amit a mai napig nem ért hogy miért. Pedig annyirszor próbálta őket kibékíteni, közelebb hozni, sosem sikerült.
- Vörösnek kellett volna lennie, és akkor lehetett volna Garfield! - mondja, majd hangosan felröhög. Igaz, Zokni túlzottan sokat eszik, de még mindig azzal a kis zoknival alszik amit kölyökként előszeretettel rágcsált.
- Igyekszem rá vigyázni, szóval nem hiszem hogy baj lenne, és mindig megvizsgáltatom, de jó lesz ha te is megnézed. És ami a murmáncodat illeti, nem hiszem hogy bántaná. Annyira zsémbesen lusta, hogy maximum morogni képes, futni már kevésbé ... - röhögi, majd beleeszik a salátájába és az utolsó falatig eltűnteti.  
- Persze, mehetünk! - egyezik bele, és rendel még egy italt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Na persze… - jegyzi meg vigyorogva, mikor barátnője arról beszél, hogy nem férfi mágnes. Azért tisztában volt ő azzal mindig is, hogy hányan vetettek szemet Nessára. Hiszen csodás alakja, hosszú tincsei és nem mellesleg a kellemes természete szinte mindenkit azonnal levett a lábáról. Azonban ezt soha nem tudta volna neki megmagyarázni, és nem is akarta. Mert miért is szóljon bele olyan dolgokba, melyekhez egyrészt nincs köze, másrészt pedig egyáltalán nem ért. A párkapcsolat téma mindig is magas volt számára, és teljesen egyértelmű volt, hogy Nat az, aki számára a párkapcsolatot megtestesítette, és aki miatt soha nem tudta elképzelni, hogy bármi is változzon az életében. Még ennyi év alatt is rá vágyott, vagy legalább is ezt akart hinni a szíve és lelke legmélyén… hogy bátyja számára az igazi, akihez tartozik. Csak Ő még ezt nem vette észre.
- És ezt csípőfogóval kell belőled kihúzni? – kérdezi Pearl, majd teljes figyelmével Nessára koncentrál. Halkan hümmög, mikor a lány arról beszél, hogy ez valami más, és igazából nem tudja mit is mondjon. Látja a távolba révedő pillantást, az álmodozó tekintetet, azt, ahogy kreol bőre kissé kipirul, és nem nehéz levonnia a kellő konzekvenciát. Barátnője igazán szerelmes, de most talán épp egy bonyolult eset az, ami elcsavarta a fejét. Mikor a sok sóhaj utat tör magának, Pearl az előtte lévő poharat kezdi piszkálni. Ujjai fel és alá járnak az üvegen, körme lágyan kocog azon és most először érez késztetést arra, hogy beszéljen az érzéseiről. Hiszen soha nem mondta még el Nessának, hogy mit is érez Nat iránt, hogy ez több mint testvéri szeretet, hogy már tizenöt éves kora óta oda van érte, hogy igaz hogy soha semmi nem történt és nem adta a jelét sem annak, hogy bármi történjen, ő még mindig remél.
Csak hát, ez egy olyan mély érzés, melyről nem egyszerű beszélnie. Minden alkalommal mikor megpróbálta, lebeszélte magát, hiszen azt gondolta, az érzései pont olyanok lesznek, mint a kimondott szavak. Elreppennek, és a szél, lágyan fogja őket a hátára kapni, és elfújni azokat, mintha sohase léteztek volna.  Azonban most, most hogy a barátnője ilyen őszinte volt, azt érzi, hogy neki is viszonoznia kellene ezt. Hiszen a kettejük közötti kapcsolat megérdemli a teljes őszinteséget, hogy elmondja mit és hogyan is gondol. Hogy bevallja, hogy végre próbáljon ezzel a dologgal valamit kezdeni.
- Nem fogsz megkattanni. Aki megkattan, az én leszek… - sóhajt egy nagyot, majd közlendője miatt arca vörösre vált, és próbál nem a lányra nézni.
- Én azt hiszem szerelmes vagyok Nat-be. – mondja ki annyira gyorsan, amennyire csak tudja, és próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna.  Most először mondta ezt ki hangosan, és nem csak maga a téma zavarbaejtő, hanem az is, ahogyan ő reagál erre a dologra. A szíve vadul dobogni kezd, és szinte már őrült módon száguldozik a bordái között.  Majd hogy a témát elterelje inkább Zokniról kezd el beszélni.
- Nos, hát biztos jól van, rengeteget eszik, és mindig hoz nekem valahonnan egy ajándék egeret. Tudod ki szoktam engedni esténként, és ilyenkor mindig kerül egy döglött egér az ablakpárkányra. Ahhoz képest, hogy utáltam őket, már teljesen megszoktam, hogy állandóan a rágcsáló tetemeket dobálgatom lefelé az erkélyről.  – mondja mosolyogva, és immár nyugodtabban.
- Igen, van lakásom, egy másfél szobás kis lak. A harmadikon lakom, ez egy ilyen nagyon fényes, napsütéses lakás. A háló és a nappali egyben van, csak egy boltív választja el a kettőt egymástól, meg majd egy sárga függöny lesz a választó vonal, ha végre elkészül, és persze ha esetleg vendégek jönnek. Egyelőre nem érzem szükségét. Most inkább az aggaszt, hogy mindenhol dobozok, és papírok vannak, meg rengeteg kézirat és nem bírok tőlük megszabadulni. Szerinted honnan kellene kibérelnem egy irodát a Kalamárisnak? Nem tudsz valakit, akinek esetleg lenne egy kiadó lakrésze vagy valamije?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ösztönösen mozdulok egy kicsit, hátha sikeresen kilökök valamit a kezéből, de minden a helyén marad, így lazítok tartásomon, tárcát szorongató kezemet visszaengedem a törzsem mellé. Ez történik, ha az ember még mindig azt fontolgatja, mit kérjen, vagy kérjen- e még pluszban valamit a már biztos választások mellé és a sütiket bámulja, ahelyett, hogy az orra elé nézne. Az tuti, hogy viszek majd magammal is egy kisebb csomagot Rui-nak, de azt majd távozás előtt fogom kikérni, így csak futólag nézem végig újra a lehetőségeimet. Túl sok a finomság. Bár, ha mindenből kérnék egyet, az is biztosan villámgyorsan elfogyna, de azért óvatosan a cukorfogyasztással.
Még mindig nem tudom hová tenni az arcát, az is előfordulhat, hogy csak valakire hasonlít, amúgy nem is ismerem a lányt, esetleg csak a folyosón láttam a minap. Mindenesetre mosolyog, és nem csak rám morog, hogy ugyan már, figyeljek oda. Sőt, mi több! Meginvitál az asztalához, igazán kedves tőle, már épp udvariasan visszautasítanám, tekintettel, hogy biztos nem akar egy lökdösővel együtt sütizni, vagy legalábbis nem így tervezte a délutánt. Aztán meglátom, mennyien vannak a kis helyiségben, és megvonom a vállam.
- De, miért is ne! Köszi! – mosolyodom el. Gyorsan kikérem magamnak a csokis és a citromos süti szeleteket, hozzá gyümölcslevet, és felpakolva a lányt előre engedem, hiszen nem tudhatom, melyik üres asztal az övé, vagy hova szándékozott leülni.
- Mínea – nyújtom a kezem és mutatkozom be, miután lecuccoltam a kiszemelt asztalhoz. – Nagyon ismerős vagy valahonnan… - közlöm hangosan is eddigi dilemmám fő forrását. Franciául, mivel elég sajátos akcentusból arra tippelek, hogy a lány francia, így hátha könnyebb neki. Persze nem bánom azt se, ha az anyanyelvemen folytatjuk, igazából teljesen mindegy számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Semmi gond! Tényleg! - nyugtatgatja barátnőjét, hiszen hogyan is kérhetné számon!? Hogy vethetné a szemére, hogy van valakije és hogy nem beszél róla? Hiszen évek óta nem őszinte Nessával, és míg a másik minden apró dolgot elárult, eddig éppen Pearl volt az aki képtelen volt ezt hasonló őszinteséggel viszonozni.
- Hiszen kettőnk közül mindig te voltál az őszintébb... - húzza el a száját nem túl feltűnően, azonban annyira látványosan, hogy az a másiknak feltünjön. Hiszen ezzel a momentummal konkrétan saját magával kapcsolatban nem épp elnéző magatartást tanusít, és hiszi, hogy ez így normális.
- Ó alig várom, hogy mesélj róla! És természetesen minden köztünk marad, hiszen kinek mondhatnám el?! - csillan fel a szeme, majd komorodik el rögvest, mikor Nathaniel szóba kerül. Most úgy érezte, ideje már teljes egészében bevallania ezt az egészet, hogy immár Nessa is lássa, hogy képes a változásra, arra hogy nyisson. Mert hiszi, hogy az, ha bevallja az érzelmeit azt jelenti, hogy talán abban sem fog kételkedni hogy kellően megfelelő lehessen Nat számára.  Azonban valahogy, szíve legmélyén teljességgel borúlátó, már ami ezt a vágyakozást illeti. Olyan régóta érlelődik ez már a lelkében, olyan régóta rajong a férfiért, hogy néha elgondolkodik azon, hogy az iránta való szerelem biztos szerelem - e és nem valami más. Mondjuk csodálat és tisztelet tökéletes elegye, mely pontosan ugyanolyan magaslatokba emeli a fiút.
- Igazából nincs semmi. Nagyon régóta tart már ez a dolog, vagyis úgy érzem szeretem. De hát még soha senkit nem szerettem rajta kívül. És nincs mit mesélnem, nincs köztünk semmi. - pirul el teljesen a lány, és kiissza az utolsó kortyot is a poharából. Kissé frusztrálja Nessa kutató tekintete és sötét íriszei, melyek pont úgy világítják át, mintha csak valami hülye röntgensugár lenne, és képtelen arra, hogy bármit is kezdjen a zavarával.
- Azt hiszem túl sokszor állt mellettem, és volt ott, mikor szükségem volt valakire, és hát valljuk be őszintén beléd csak nem lehetek szerelmes .. - kacag fel erőltetetten, majd ujját merengve kezdi körbe körbe futtatni az előtte lévő pohár száján.
- De vannak ám kérdéseim, feltevéseim, félelmeim, tudod? - néz Nessára, és nem tudja hogyan is fogjon hozzá. Mert ha ebbe most belekezd, akkor itt kő kövön nem marad, és még a felszolgálólány is lelkizni fog.
- Oké, tudod, hogy mindig sokat agyaltam a dolgokon, és hogy talán túlzásokba is estem. Szóval figyelj és kapaszkodj, mert a mondandóm kissé meredek. Mi van ha tulajdonképpen én tizenöt éves korom óta nem is vagyok szerelmes Nathanielbe, csak az érzés az, amire szükségem van? Vagyis úgy érzem szeretem, hogy hiányzik, de soha semmit nem tapasztaltam még meg, honnan kellene tudnom, hogy akkor az amit érzek, az tényleg a világ legcsodálatosabb dolga - e? És ha tényleg csak kattant vagyok és beképzelem a dolgot, akkor miért vagyok képtelen arra mégis hogy mások felé nyissak, hogy elfogadjam a bókokat, az érintéseket és miért akarok elmenekülni mintha kergetnének?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szegény srácon látszott, hogy nem teljesen érti a helyzetet s már épp kezdtem azt hinni, hogy menten előrántja a pálcáját és megfenyeget: amennyiben nem kérem mástól az 5 percét a kérdőívemre, akkor valami szépséget rám küld. Na, csodás, ám még mielőtt bármi ilyesmi történhetett volna, felvázoltam neki a helyzetet, kézfogás és már indultunk is. Út közben könnyed témákról beszéltünk azon a furcsa nyelven.. mármint itt tartják furcsának, én imádom a franciát.
A cigi után következő invitálásra megállt, ám én csak 3 lépés után vettem ezt észre, s akkor fordultam meg, hogy mi történt. Gyanakvóan méregette a környezetét és vele együtt engem is, s szavakba is formálta az értetlenségét.
- Nem, dehogy. - mosolyodtam el még mindig ajánló pozícióban tartva a cigarettás tartómat - merthogy én olyan elegánsan tolom, hogy becsavarás után kis tárcába tartom őket. Bár elutasította, de mindezt normális hangnemben tette, amit manapság nem sokat látni, különösen itt, ebben az országban. Itt mindenki gyűlölködik mindenkivel, tipikusan olyan környék, ahol ha meghalt az én tehenem, akkor dögöljön meg a szomszédé is. Bezzeg nálunk otthon ha meghalt az én tehenem, akkor a szomszédnak adom a szalmát, mert lehet neki még szüksége is lesz rá a továbbiakban. Tovább masíroztunk a kocsma irányába, egy-egy nevezetesebb háztömbnél elmondtam a fontos tudnivalókat - itt lehet régi könyveket beszerezni, itt van valami virágüzlet, amott az írószeres, ám mivel a legfontosabb helyre mentünk, így amik ezen túl vannak, azokat sajnos nem tudtam bemutatni neki.
 Előszörre el se tudtam dönteni, hogy most tetszik-e neki a kialakult helyzet, vagy inkább feszeng. Eleinte határozottan ez az utóbb említett volt fölényben, ám amióta beültünk s a rendelésünket is kikaptuk, már normálisabb a hangulat közöttünk. A kocsmák áldása, hm..
- Igen, azt gondoltam, hogy nem birkatenyészetet akarsz itt ellenőrizni, vagy szappanoperát forgatni. - iszom egy kicsit, miközben társam egy kicsit elszáll innen. Fura egy teremtés, nincs igazam? Biztos van itt valami nő a képben.. Lehet, hogy házas? Jó ég, lehet, hogy már apuka! Gratulálni is kéne neki, nem, Rui?.. Jah, nem, majd előbb megkérdezem, hogy miért nem hordja a gyűrűjét.
- Áh, az asszony megölne. - bal lábam átvetem a másikon, illetve csak a bokámat teszem a térdemre - Háztársad, alattad jár egy évfolyammal, és elég feltűnő jelenség. - kicsit elbambulok a körülöttünk  terjengő füstfellegben, felidézem Mínea vonásait magam előtt, mire szélesen el kellett mosolyodnom. Na de amúgy tetszett ez a félig-meddig visszatámadás, jó volt, igen, határozottan. Rendes ez a tag.. Lehet nem most hívtam meg utoljára egy ilyen kis sörözgetésre.
- Jah.. ki mivel. Vannak sportkviddicseseink, újságíróink, színjátszósaink, nyelvészeink, akadémistáink, pszichológusunk.. - úgy belejöttem a felsorolásba, hogy bizony egy idő után már csak mondtam azt, ami a számra jött.. - .. néhány ork is garázdálkodik mifelénk, csillámf***lámák, amik uralkodnak a Navine felett. A Rellonban állítólag egy sárkányt is nevelnek. - na, befejeztem, mostanra vettem csak észre magam. A saját hobbimat.. hobbijaimat inkább nem osztom meg vele, mert szinte biztos, hogy őrültnek bélyegezne meg itt, helyben. - Aztán miért pont Magyarország? Mi jól beszélsz már franciául, hogyhogy nem ilyen nyelvterületű országba mentél? Vagy kifejezetten ide akartál? - már a második kör vajsörös rendelést adtam le az imént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Iskola helyett egy ivófélében kötöttem ki. Nem erre a fajta érkezésre számítottam a vonaton. Szerintem neki se kellene vakmerősködnie, ha már egyszer utasítást kapott egy feljebbvalótól, hogy navigáljon az intézménybe, nem pedig azt, hogy cigarettával kínálva sétálni vigyen a faluban... Ugyanakkor szükségem volt idegenvezetésre az új helyen. Mestertanonc vagyok, akit nem érhet olyan nagy baj, mint őt. Akármi is ez, az első gikszernél rákenem az egészet, bármennyire is kedves volt velem. Nem akarok már az első nap szégyent hozni magamra.
Aztán az idő múlásával fokozatosan visszaszívtam magamban a korábban gondoltakat. Az információkban gazdag gyaloglás alatt tovább nőtt elégedettségem, hiszen közlékenyen megmutogatta szépen, hogy mit merre találok majd később, ha netán szükség lesz vásárolnom valamit. Egy darabig biztosan megleszek a legtöbb bolt meglátogatása nélkül. Utazásom előtt alaposan bevásároltam magamnak, a kinti árakkal jobban tisztában vagyok, nem bíztam az itteni rendszerben. Képzelem, hogy ezek a falusiak abból élnek, hogy a kiszolgáltatott diákságot az orruknál fogva vezetik.
Megérkezvén és helyet foglalván a vendéglátói egységben, sokkalta oldottabban kezdtem viselkedni. A csomagjaim kényelmes, egyúttal még biztonságos távolságra hevertek tőlem, de igazság szerint teljesen elfeledkeztem róluk azokban a pillanatokban. Csak arra tudtam gondolni, hogy igen, megcsináltam, egyedül elkeveredtem ide, távol az otthonomtól. És most kész vagyok tovább építeni a jövőmet, aminek nagyon jónak kell majd lennie. A csárda számomra egy olyan tranzitállomás, ami ívként vezet át megszokott környezetből az újba. Még gondtalanul ücsöröghetek itt anélkül, hogy bárki megismerne. Feladatok nélkül, de már a kötelezettség kapujában. Még nem késő visszafordulni, mégsem tehetem.
- A sör hozza ki belőled ezt a fajta humort, vagy amúgy is ilyen vagy? - most mégsem mondhattam, hogy se az állatokhoz, se a rendezéshez nem értek, mert az úgy nem lenne érdekes. Pillanatokon belül be is igazolódott, hogy a kimondott kérdéssel jártam jobban.
- Pont úgy beszélsz, mint egy papucs. - gúnyolódtam, ahogy az előttem ülő fiút mérlegeltem magamban. Van egy fajta stílusa, de tudja, hogy kivel nem szabad viccelődnie. Engem még nem ebbe a kategóriába sorol.
Ugyanakkor az sem hagy nyugodni, hogy feltűnő jelenségnek nevezi a barátnőjét - merthogy kötve hiszem, hogy ő élőben is leasszonyozná a csajt - mert mi van, ha ez afféle szarkasztikus figyelmeztetés, hogy még csak rá se nézzek? Annyira szánalmas, hogy egyből a nőkre terelődik a szó, pedig ez egy istenverte csárda, ahová szórakozni megyünk, nem pedig keseregni!
- Ne aggódj, nem Don Juan jött meg. - próbáltam meggyőzni afelől, hogy bízhat bennem. Legalábbis ebben... Már ha számít ez valamit.
Elbambulásából ítélve mégsem gondolhatta fenyegetésnek. Ez így kínos, na mindegy.
- Mind tisztában vagyok ezekkel. Az igazgatóság mindenről tájékoztatott. Én Rád voltam kíváncsi. - vigyorodtam el egy pillanatra, majd fapofával hörpintettem egy újabbat a pohárból. Értékelem a próbálkozását, de legalább a kérdésre válaszoljon, ne másról untasson, még ha színesen is teszi.
- Ezt bóknak veszem. De nem, egyszerűen csak világot látnék, és ezt a saját fejem után menve kívánnám tenni. A Bagolykőnek híre van, ha nem is a legjobbnak számít, de az a képzés, ami nekem kellett, legalább megtalálható itt. - löktem oda nemes egyszerűséggel a választ, ha már ilyen szépen érdeklődött utána - Jut eszembe, még Te beszélsz? A nődön kívül mi ok van arra, hogy itt... legyél? Minden épeszű ott tobzódna a többi csigaevővel, hogyhogy különcködsz? Talán jobb az itteni vajsör, azért is iszol ennyit?
Talán túlságosan élcelődőnek tűnök, de a hanglejtésemből egyáltalán nem ez volt kiolvasható. Utóbbi például egy mókásabb megjegyzés arra, hogy ez már a sokadik vajsör felé kezd elmenni, és ha a leitatás a célja, van egy rossz hírem: jól bírom a piát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Általánosságban be kell mutatnom a falut, sajnos nem tehetek arról, hogy untatom vagy épp bevásárolt már korábban. Arról meg nem adhatok tájékoztatást, hogy hol, honnan tud olyan egyéb dolgokat, fontos kellékeket beszerezni, melyeket papíron egyik üzlet sem árusít, ám ahogy elnézem, nem is olyan típus. Hamar a kocsmához értünk, ahol a kényelmesnek épp nem nevezhető ülőalkalmatosságokra heveredve nyugodtabban tudtunk kicsit társalogni - ha már az én pénzemre megy. És meg is érkeztünk ahhoz a sarkalatos ponthoz, amikor eldől a következő évekre tekintve milyen lesz a kapcsolatunk várhatóan. Első ránézésre nyugodtan tűnik, nem egy kekeckedő és páváskodó tag, aki a keresztfába is belekötne, oh, de szóljam csak el magam. Testalkatát tekintve eléggé hajaz rám, bár világosabb haja és sötétebb szeme megalapozza a különbséget, amire még rájön az is, hogy vele ellentétben kevéssé vagyok csak csont és bőr. Naaa, és lassan kezd érdekessé válni a helyzet!
- Nem fogok elnézést kérni érte, ha erre gondolsz. - hasonló hangnemet ütök meg, mint ő. Se nem többet, se nem kevesebbet, igyekszem valóban arra törekedni, hogy hasonlítson a hangszín.
Erre lepapucsozik. Elvigyorodom szélesen, de meg kell simítanom a bal karomat. Bizonyára ostobán festhet, akár azt is hiheti, hogy letaperolom magam, mert bár a kezdés rendkívül jó volt, a tárgyalás szakasz eleje bukta volt. A kígyóm ugyanis mocorogni kezdett. Valószínűleg érzékeli a kiélesedett helyzetet, azt viszont egyenesen furcsállom, hogy idegesnek tűnik. Azt viszont valóban már csak remélni merem, miszerint nem ennek a fiúnak a képében érkezett Belzebub az iskolába. Bambulok egy kicsit, hátha teljesen elmebetegnek titulál, majd úgy döntök, hogy ezen utóbbi megszólalásait inkább hagyom elmenni.
- Nos, amit én csinálok.. erősen kétlem, hogy Neked tetszene, így gondoltam, hogy általánosítok inkább. - lazán vállat vonok. Tőlem jöhet az is, hogy leszűkítjük a társalgás témáját a nyers dolgokra, bírom azt is, egy darabig mindenképpen. - Oh, lássuk csak. Idén fogom letenni az AMB-t. Valami tölteléket fogok tanulni, mert amúgy zenész vagyok. Koncertek, meg minden. A húgom az alkoholista apámmal és a halálán lévő mamámmal lakik együtt, így az előadásokon befolyt összeg jó részét hazaküldöm nekik. 2 évig voltam legionárius, aztán egy mononukleózis fertőzés, ami után leszereltek és nem mehettem vissza. - kis szünet, egy korty ital. Nem hadarok vagy kapkodok, bármikor félbeszakíthat Martin, ha úgy találja, elege van már a locsogásomból. - Saját erőmből jutottam be ide és tanultam meg a nyelvet. Úgyhogy a nőmön kívül ilyen okaim vannak arra, hogy itt legyek. - ch.. még én beszélek. Aranyos. Sokadik vajsör = a második 0.2-es pohár. - Mehetünk, ha gondolod. - ellentéteset mondok és cselekszem, ugyanis felállok, hogy valami hanyag mozdulattal kibújjak a kapucnis pulóveremből. Ha másnak fogja fel, onnantól már nem az én gondom lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Úgysem fogom hagyni, hogy az egészet ő fizesse. Rendes velem, elmutogatja, hogy merre van az arra, ezen kívül egy kis batári italozásra is elhív, tényleg nem akarok az adósává válni. Biztos vagyok benne, hogy távozáskor megegyezünk majd, ez mindenkinek jó lesz, csak még egy darabig az anyagiakról egy szót sem kívánok szólni, nehogy túl korán magamra haragítsam. A hátam közepére kívánt vita lenne erre pazarolni az időt. Azt az értékes időt, amit a megismerésére kell most fordítanom, mielőtt "végleg" a kastélyba kell költözzek.
Tetszett, hogy a szintemen marad. Nem megy tovább, nem akarja ő húzni a rövidebbet. Egyikünk sem akar balhét. Semmi szükségem egy félreértésből adódó konfliktusra. Túlságosan méltatlan lenne hozzám, ha egy mocskos ivóban rúgnám össze a port ezzel a gyerekkel. Sajnos vagy nem sajnos, még nem tudom, hogy ki és mi fia ő pontosan. Lehet, hogy egy lúzer, de lehet a falkavezér is, a szövege alapján nehéz megmondani. Biztos önmagában, ami belső értékekre utalhat, ezeket még ki kell ismerjem, csak aztán ítélkezhetek. Szövetségek kellenek, nem ellenségek. Úgy éreztem, hogy azonnal tisztáznom kell a szituációt.
- Egyáltalán... Nem várom el tőled, ahogy jólesik.
Túl hamar tűnt el az előbb szóba került stílusa, máris hiányozni kezdett a poénkodása. Az elkomorodott tekintetét nem szerettem volna tovább bámulni. Nekem az a fiú kellett, aki a vonatról leszállva köszöntött. Kérem vissza, most. Így inkább jeleztem neki, hogy igyon - pontosabban igyunk - egy újabb kortyot, ezúttal a hosszú békére emelve poharainkat.
Mindjárt jobb lett a helyzet, a gyorsan kimondott szavakra is csak vigyorral reagált, majd végül hagyta őket szépen elmenni a füle mellett. Nem mutathattam ki, de a lelkem mélyén az elégedettség és a büszkeség érzetének egyvelege árasztott el. Kellemes nyugalom, ami arra ösztökélt, hogy még egy korttyal csorbítsam a kezemben ölelt pohár tartalmát.
A következő jelenet szép és megható lett volna, ha nem ugattam volna bele minden második mondatába a fiúnak. Mit csináljak, ha még csak nem is sejtettem, hogy ennyire ömlesztve bukik ki belőle minden, ami benne rejlik. Tiszteltem azért, amiért őszintén megosztotta velem ezt az egyveleget. Kaptam néhány morzsát a jövőjéről, családjáról, hobbijairól. Még mindig kevés, de ez is valami. Már csak az a kérdés, hogy vajon a csárdától független környezetben is elmondta volna-e mindezt, vagy sem.
- Miért feltételezed? - vágtam közbe már a legelején, hiszen nem volt szép tőle ez a kételkedése - Szóval arra törekszel, hogy valahogy átcsusszanj a vizsgákon, aztán kész? Semmi komolyabb terv, és ezt mindenki el is fogadja? Van odahaza pár zenész ismerősöm, kíváncsi vagyok Te miben különbözöl. Egyszer meghallgatnám, hogy mit is produkálsz, de tényleg. Stílus, egyebek. Van saját dal? Tényleg érdekel. - nem pontosan vele egy időben, de én is szükségét éreztem a folyadék utánpótlásának, majd tovább faggatóztam - Az szép. Hogy bírod? Illetve bírjátok. Nem lehet könnyű, sok sorsról hallok, az enyémnél rosszabbak. De ha felnősz, te fogod a kezedbe venni az irányítást, és akkor megváltoztathatod a dolgokat.
Ezt a részt nem akartam elviccelni, semmilyen egyéb megjegyzést nem fűztem hozzá. Egyre jobban és jobban becsültem, habár túlságosan kitárulkozó lehet. Vagy mindenkivel ezt csinálja, vagy csak engem ért ez a megtiszteltetés.
Csak hallgattam, azt tapasztalva, hogy végigfut arcomon valami. Fülemtől a nyakamig elvörösödtem, és forrtam a saját magam iránt érzett, újonnan keletkezett dühtől. Csak most értettem meg, hogy ezzel az egésszel mit akart mondani. Pórul jártam, elbuktam, és ez nagyon bosszantott. De nem a velem szemben ülőre haragudtam, hanem csakis magamra. Vigasztalt azonban, hogy még volt időm helyrehozni, másfelé terelni a témát, ilyenek. Nem viccelt, vagy ha igen, hát nagyon jól át tudott verni.
- Maradj. - húztam vissza oda, ahol ült - Elnézést kell kérjek. Furcsa ember vagy. Talán túlságosan elengedtem magam. De akkor is a Te humorod volt az oka.
És milyen erős, hogy mindezt nem mutatja ki, még ha el is túlozhatja azt, amit átélt. Katonaság, a hideg is kiráz a gondolattól.
- Szóval... ez tetszik. Bevallom, most egy kicsit megleptél. Ennek fejében nekem kellene most meséljek magamról, de nálam negyedannyira se rossz a helyzet, mint az nálatok. Hozassunk még egy kis italt, és találjunk valami mindkettőnk számára üdébb témát, hacsak nem akarsz konkrétan rákérdezni valamire a múltamból, de persze csak tapintatosan. Vagy elmondhatnád, hogy hogy érzed magad az iskolában. Igen, tulajdonképpen ez IS érdekel. Mikor jöttél, beilleszkedés, társaságok, barátok, miben más a régihez, blablabla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda