31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 26. 21:23 | Link

JerJer


Mosolyogva tudatosult benne, hogy a felvetése tetszést aratott, nem pedig gúnyolódás lett a vége. Nem feltétlenül azt tapasztalja, amire felkészült. Mármint nyilván pozitív a csalódás, de ez önmagában jobban meglepi, mint az, milyen gyorsan került ide, ebbe a helyzetbe az érkezéséhez képest. Valószínűleg ha ezt valaki előre közli vele, kedvesen felnevetve megrázta volna a fejét, megveregette volna az illető vállát és tovább sétált volna. De már más a fekvése a dolognak.
- Szóval ő is a… sárgákhoz tartozott. Jó, ha az embernek vannak testvérei? Mármint, hallottam olyat, hogy sokat nyúzzák egymást, meg idegesítik, vagy, hogy alig beszélnek… – Igen, még mindig akadtak gondjai az új ház berögzülésével, de majd, idővel, biztosan meg fogja tanulni.  A testvér kérdés meg egyke lévén nála elég érdekes. – Hogy hívják? Annyira kis helyes, biztos hódít a játszótéren.
Miközben beszélt, a tekintete járt Jeremy meg a kép között, fogakat villogtató szélességű mosollyal látta ő is azt, amiről beszél, a kisfiú szemecskéjét meg az arcát. Kezeibe vette a poharát, majd picit háttrébb dőlve ivott belőle.  Visszatéve az asztalra se engedte el a poharat, olyan kapaszkodónak jó volt az. Kicsit idegen volt neki ez a randi dolog, főleg mikor tudatosulni kezdett, hogy miért is jöttek kettesben enni. Mert hát van, akinek azért nem elvből egyértelmű ez, ilyen leendő navinés lánykánk is.
- Nem tetszene neki, gondolom, meg nem is örülne, ha tudná… Eddig mondjuk híres aranyvérűvel sem mentem sehová, szóval amúgy se tudom, mit reagálna arra, hogy a lánya vacsorázgat valakivel. Talán nem támogatná annyira a dolgot…
Hadarta végig komolyabb arckifejezéssel, miközben tényleg a fejébe férkőzött a dolog, hogy erre eleve mit lépnének. Picit a szája sarka is megremegett és egy grimaszféle is arcára kúszott. Nem nagyon szeretné ezt lemeccselni az apjával, de nyilván le kell, ha el akar Jeremyvel járkálni bárhová. Majd. Már önmagában a csereprogram és az, hogy kikerült a látókörükből is egy sarkalatos pont volt, hát még akkor, ha tudnák, hogy közel egy hónap alatt hová jutott.
- Eléggé fontos ember a szakterületén a minisztériumban, de vannak nála fontosabbak is, szerintem. A tiéd is minisztériumi esetleg?  – Tartott egy kis szünetet még az étel eléjük került, amit illedelmesen köszönt meg annak, aki kihozta, aztán még az evőeszközöket rendezgette, meg megsózta a krumplit, amik a falatkák mellett voltak, folytatta. - Anyu kereskedő jelenleg, de egyébként pálcakészítőként végzett és abban is tevékenykedik még néha.
Ahogy végignézett a fiún, amint az belekezdett az evésbe elvigyorodva hajtotta le fejét a saját tányérját kémlelve. Óvatosan tolta szét a krumplit a falatoktól, amik idő közben összekeveredtek. Jó, volt egy kis mániákusság ebben, de ha neki így esik jól? Nyilván nem állítja meg ebben senki. Fejében persze azt taglalta éppen, hogy a rellonos milyen aranyos és mennyire olyan ez, mint mikor egyszer együtt ebédelt a fiúval, akinek ő tetszett és éppen valami sült hús volt burgonyakörettel, aztán a fiú gyorsan nekiállt és utána úgy megégette a nyelvét, hogy egy egész vödör víz se lett volna elég. Bár azt nem nevezné randinak, mert 10 éves volt és az apukája ott ült mögöttük, de egészen élte a nosztalgiát azért.
- Valószínűleg a pálcák miatt... - Fordult inkább a tányérja felé, nem volt teljesen biztos benne, hogy találkoznia kéne most a tekintetüknek. – Nem tudom, így még nem barátkoztam. Vagy eddig rosszul csináltam ezek szerint, és el kéne kezdeni, nem?
Reméli. Ez azért megmosolyogtatta elég masszívan, és kicsit el is pirult a dologtól Cornelia. Valahol mélyen megmelengette a szívecskéjét a dolog, de egyelőre azt tudta csak, hogy nagyon tetszik neki a rosszfiú z asztal túloldalán. Csak ez után kérdezett vissza, bár nem tudta, hogy ezzel most mit is akar pontosan, a flörtölés, tudatosan legalábbis, annyira távol állt tőle, mint a fehér a feketétől a színskálán.
- Át szoktad ugrani? – Felnézett egy pillanatra, de nem nagyon hagyva időt tette még hozzá, mielőtt egy újabb falatnak látott neki. – Mármint… nem kérdeztem semmit. Hagyjuk.
Ahogy lenyelte a falatot a pohara után nyúlt, de még nem emelte fel azt, nézegette egy kicsit, aztán elmosolyodott és Jeremyt figyelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Séllei Jeremiás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. április 3. 03:58 | Link

Cory

Jeremy minden vonzerejét bevetve igyekezett levenni a lábáról a navinést, ami úgy tűnt, sikerül is. Hiába, ő erre született, az egészet játéknak vett, amiben Cornelia volt a főnyeremény. Nem szúrhatta el, nem volt második esély. Bal lába fel-le rugózott, talán a feszültség miatt, de lehet hogy a gondolkodással járó idegesítő mozdulatok egyike.
- Jó dolog-e a testvér? Hm... Én imádom a bátyámat. Mármint vele igazán jól el tudtunk beszélgetni, bár ő a Griffendélbe járt, nem a Mardekárba. Egy kis idő után persze hozzá is eljutottak a.. khm.. pletykák. De ő nem vett róluk tudomást. Egyszer felhoztam a dolgot nála, és azt mondta, akárhogy is viselkedek, én az ő kisöccse leszek mindig. Ekkor lettem benne biztos, ő mindig ott lesz nekem, ha szükségem lesz rá, semmi zsarolás nélkül. Azt mondanám, hogy nagyon jó dolog kisöcsinek lenni, de el tudnám képzelni a védelmező bátyó szerepét is. - hátradőlt a széken, majd nagyon sóhajtott. A családja volt az egyetlen oka a honvágynak, a Roxfort elmehetett a búsba felőle. - Amúgy olyan furcsa számomra az, ha valaki a bátyja korát sem tudja megmondani. Milyen testvér az?
Mondta nem kicsit felháborodva.
- Bocsánat... Khm. Noelnek hívják. És az biztos, előlem is ellopná a nőket, ezért nem mutattalak be neki még.
Nevetett fel, majd figyelte ahogy Cory a poharáért nyúl, és iszik a hűvös italból Tekintete lejjebb vándorolt, majd vissza Cornelia szemére, mikor befejezte az ivást. Fejét kissé oldalra döntve vigyorgott a lányra, míg meg nem hallotta a válaszát.
- Nem füllents, te is tudod, élből elutasítaná már a gondolatot is, hogy nem a megfelelő körökben mozogsz. Ugye? - kis szünetet tartott, az ablak felé pillantott, ki az utca felé. - De mindegy is, nem? Mit tehetne ellenem? Tudtommal nem követtem el semmit. Még.
Gondolkozott el a dolgon. Komoly problémát jelentett a származása jelen helyzetben, és a viccet félretéve, valószínűleg tudott volna ellene tenni nem kevés dolgot, ami azért nyugtalanította, de nem mutatta ki.
- Apa a minisztériumban dolgozik, nem magas beosztásban, de nem is aktatologató névtelen senki. Anya az egyik újságnál dolgozik igen fontos pozícióban. Volt egy elég híres leleplezőcikkel az egyik Abszol úti fogadóról, ahol mindenféle varázslényeket főztek bele a levesbe. Persze erről nem itt kéne beszélni...
Hallgatta az anyjáról szóló mondatokat, és eltöprengett, mivel kereskedhet a nő, valamint csak az elit rétegnek készít fókuszokat?
- A tiédet is ő készítette? Szép darab. - dicsérte meg Cornelia pálcáját. A sajátja sötét színű volt, semmi mintával. Olyan volt, mint minden, amit ő szeret, letisztult, sima, mégis egyedi.
- Nem kell mindenkivel így barátkozni, szerintem a lányoknak nem áll jól. Ami meg az átugrást illeti... Vedd úgy, hogy különleges vagy számomra, ezért ülünk most itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. április 6. 02:41 | Link

Jerci


Jelleméből fakadóan szinte sosem volt képes közönyösen érdeklődni, vagy teljes ridegséggel bújni kérdések mögé, valószínűleg ha próbálná se sikerülne elrejteni kíváncsiságát a rellonos iránt. Azonban így az apróbb találkozások távlatából jóval kevésbé görcsös, mint szokott lenni, magát is meglepve ezzel, de azért még csak feszeng. Nincs tisztában vele mibe csöppent és ez zavarja, de ő próbálkozik. Mosolyogva bólint párat, miközben mesél neki Jeremy, közben azért el tudja képzelni, főleg abból, amik hozzá is elértek, a testvére mi mindenen lépett át érte.
- Azt hiszem ez a feltétel nélküli szeretet. Mármint hogy nem foglalkozik mások véleményeivel, nem támaszt elvárást, nem érdekli az ütközésed a normálissal... vagyis az elvárttal, mármint úgy értem, hogy amit úgy gondolnak kéne, ha azzal ütköznek a tetteid, azért nem ítél el.
Ez az, amit ő maga nem igazán tapasztalt meg soha, mert nem volt kiért ennyire. Mondjuk ő odaadó a barátaival meg a tágabb rokonsággal is, de ez egész különös ahhoz viszonyítva. A mondandójába kicsit belekeveredik, mert próbálta kimagyarázni, hogy nem abnormálisnak tartja az exmardekárost, vagy hasonló, csak vannak társadalmi elméleti etikai elvárások, amikkel sokan szembe is mennek, nem feltétlenül negatívan mondjuk, nem sütne ő senkire ilyen bélyeget. Rá sem, esze ágában sincs, bármiket is halljon róla a barátkozásairól, a lányos ügyeiről, a verekedésekről.
- Noel? Szép neve van, mint a kis pofija. Konkurencia, Jeremy?
Nevette el magát mikor visszakérdezett, őszintén nem tudta elképzelni vicc szintjén se, hogy a hozzá hasonló fiúk bárkiben ezt látnák, vagy akárcsak elismernék, hogy van ilyen számukra. Nem, továbbra sincs előítélete, csak egy kialakított képe, aminek falai azért omladoznak és valami jobbat talál alatta, de óvatos, talán kicsit túlságosan is, hiszen még mindig fenntartásokkal kezeli ezt a vacsorát is, amit fogyasztanak. Nem akar koppanni, de tudja, ha beleélné magát bármibe és elkezdene ehhez viszonyulni egy idő után nagyon fájna, ha tévedne. De nem mindent ő irányít ugyebár... Sőt.
A látványos figyelemre amit kapott sikeres reakcióként nyelt félre és köhögött párat, majd inkább letette a poharat.
- Nem füllentés, a helyzet eddigi példátlanságából fakad, hogy nem tudom. Ha az elvárásai szerint cselekednék és aszerint, ő mit lát jónak, itt lennék most? - Kérdezett vissza egy percig ledermedten figyelve a fiút, látványosan végigjártatta rajta a tekintetét, aztán a tányérja felé pillantva vigyorodott el. - Ühhüm. Semmit.
Cornelia nem ebbe a kategóriába sorolná se a csókot, se a vacsorát, de még a szimpla barátkozást sem, nem mellesleg az a valami, ami ott mocorog a lelkecskéjében, megindult benne, na, azt sem tudná semmisnek tekinteni. De egyelőre ennyivel letudta a dolgot. a továbbiakban inkább válaszolt és hallgatta, milyen új információkkal lesz gazdagabb.
A cikk kapcsán elhúzta a száját, ami inkább a témájának szólt, de alapjaiban érdekes egy dolog.
- Igen, az enyém is tőle van, bár annyira azért nem nagy szám, teljesen átlagos, csak ha közelebbről megnézi valaki, bele van vésve az első keresztnevem kezdőbetűje.
Miért beszél ennyit egy igen helyett? Mert nagyon nem szeretne az utolsóra reagálni, inkább mély hallgatásba burkolózna, és eszik is, ahelyett, hogy különösebben megerőltetné magát. Lassan amúgy is végeznek, a gyomrában pedig kezdi görcsösen érezni az este végét, és nem érti miért is ilyen módon jön ez elő. Félne? Ugyan, csak egyszerűen próbálja helyretenni magában a kirakóst, de hiányoznak a darabok, nem illenek össze, fele hiányzik és valami 1000 darabos minimum.
- Mással nem is... mármint maradok a hagyományos dolgoknál, tudod amikor édességet cserélünk, együtt tanulunk, beszélgetünk, virágot szedünk... Biztosan te is sokszor szedsz virágot.
Bár ez nem igaz, ezt ő is pontosan tudja, de iszonyú kíváncsi lett rá, mit is gondol a barátságról, mert halvány sejtelmei az első perctől vannak, hogy nem egy nyomvonalon jutottak idáig, viszont mintha közelednének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 15:34 | Link


Már percek óta az étterem előtt várakozik, hiszen egyetlen közelben tartózkodó barátnőjével ide beszéltek meg egy jó kis találkozót. A Kalamáris miatt ügyei mostanában megszaporodtak és Nat segítsége nélkül egyre nehezebben bírja egyedül intézni a kiadó dolgait. Nem olyan régen kezdte el a gyermek könyvek kiadását is így tehát ami van ezzel kapcsolatos ügyintézési feladat most minden az ő nyakába pottyant. Arról nem beszélve hogy mostanában kellemetlenkedő alakok is megtalálják aminek nem túlzottan örül. Pláne ha miattuk úszik egy lehetőség az illusztrációval kapcsolatban ... Szó szerint.
Vörös haját az emlék hatására hátra dobja majd azonnal integetni kezd közeledő barátnőjének amint megpillantja.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 9. 15:46 | Link


Ez már szinte hihetetlen, és teljes mértékben sorsszerű.
Anglia elvett tőle minden személyeset, habár a karrierjét fellendítette. De a temérdek pasi ügy, összetört szív, és totál üresség után úgy döntött, elhagyja az országot, de nem tér vissza Bredasdorpba, mint aki kudarcot vallott, hanem új városba költözik. Bogolyfalva. Hallott már róla, de még nem járt itt, mielőtt ide költözött volna. Mégis, minden alkalommal meglepi ez a falu valamivel.
Angliában úgy érezte, még a barátaitól is eltávolodott. Ide érkezvén pedig nem csak, hogy új, és hihetetlenül szeretett embereket ismerhetett meg... hanem egyszerűen felfoghatatlan, hogyan kerül ennyi barátja éppen ide, ilyen rövid időn belül!
Kristófról tudta, hogy itt lakik, és már neki is szívből örült. Aztán meg belefut az ékszerboltban Konstantinba? Kino megjelenik nála, és közli, hogy marad is... most pedig Pearl! Az édes kis szelíd Pearl, akit annyira szeret! Komolyan nem lehet igaz, és mégis az. Tényleg itt van! Ő is!
El sem tudná mondani, hogy mennyire nagyon boldog most. Főként, amikor meglátja az irigyelt, hosszú, vörös hajzuhatagot. Ilyen nincs! És nem álmodik!
Pearl integet, ő pedig megszaporázza lépteit magassarkújában. Még az sem érdekli, hogy hanyagul megcsúszik vállain bőrdzsekije, csak beleszáguld a lányba, és szorosan magához öleli. Nem lehetne letörölni a vigyort az arcáról.
- Pearl, nem igaz, hogy itt vagy! - mondja az ölelés közben, és közel áll lassan a síráshoz, de cseppet sem a szomorúság miatt. Elengedi, de kezeivel megfogja kezeit, és úgy fürkészi az arcát.
- Mit csinálsz itt? Hogyhogy? Hogyan? Annyi kérdésem van! Rettenetesen örülök neked! El sem hittem, amikor elolvastam a baglyodat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 16:57 | Link


A legutóbbi találkozásuk túl régen volt ahhoz hogy ne jelenjen meg arcán az izgatottság pírja, így mikor a két lábon járó bőrdzseki belegyalogol szinte mar természetes mozdulattal öleli magához. Arcán mosoly játszik és ismét meg kell állapítania mekkora hülyeség hogy a munkája miatt hanyagolja a barátait. Jólesően belélegzi barátnője gyümölcs illatú samponját és a tiszta aroma eszébe juttatja barátságuk legszebb óráit, a meghitt pillanatokat.
- Drágám! Hát itt vagyok teljes valómban. - mosolyogja a sötét tincsekbe és ujjaival lágyan megsimogatja a leomló fürtöket.
- A Kalamáris miatt költöztem ide. Tudod Nat könyve akkora siker lett hogy a befolyt összegből létrehoztuk a kiadót és fél évet el töltöttünk Japánban is mielőtt ide jöttem volna. Hiányoztál...
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 9. 17:09 | Link


Olyan nehéz elengedni, azt akit szeretsz. Nessa pedig szereti Pearlt. Szívből, ahogyan csak egy barátot lehet. Ahogyan Pearl is olyan számára, mintha csak a húga volna.
Boldog figyelemmel hallgatja a lányt, és csak vigyorog szüntelenül.
- Japánban? És, hogy keveredtél pont ide Japán után? Ugye igaz a hír, hogy ide költözöl? - bombázza újabb kérdésekkel, és még annyi mindent tudna kérdezni. De most csak egyik kezével elengedi, hogy a másikkal az étterem bejárata felé húzza.
- Gyere, együnk vagy igyunk valamit, vagy is-is. Aztán mesélsz nekem most sokat! - mondja, zavarában és örömében össze vissza beszélve, majd már nyitja is az ajtót, hogy vidáman betaszigálja rajta a lányt, amolyan barátnős hülyüléssel. Kell valami jó hely, ahol ketten tudnak trécselni, aztán maximum majd később nála folytatják, vagy akárhol máshol. Ahogyan Pearl is ráér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 17:28 | Link


Szinte elveszik az ölelésben, hiszen mindig is úgy tekintett Nessara mint a testvérére. Ez pedig egy nagyon ritka dolog az életében. De hat Ô már csak ilyen. S testvérébe beleszeret a barátját pedig testvéri magaslatokba emeli. Na nem mintha ezzel gondja lenne hiszen Nessa megérdemli ezt a különleges helyet szívének egyik csücskében. Így tehát a válaszadással nem késlekedik.
- Hát tudod meg Japánban eldöntöttük hogy itt fogjuk a kiadót felfuttatni. Angliába én nem vágytam az időjárás miatt és mindenképp egy olyan varázs falut akartam ami iskola mellett van. A diákok jó alapanyag. És sok tehetséges van közöttük. - mondja majd a taszigálásra belép az étterembe hátra , hátra mosolyogva barátnőjére.
- És igen maradok. Na de Mesélj veled mi van? - kérdezi meg végre q lányt jelenlegi helyzetéről majd miközben várja a válaszát leveszi a kabátját.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 9. 17:56 | Link


- Teljesen igazad van. - bólogat megkapva a választ.
- Bár Anglia azért nagyon jó hely... de itt sokkal több a helyes pasi. - kacsint Pearlre. És nem véletlenül. Mióta ismeri a lányt, még nem nagyon látta férfival. A testvérét eltekintve, akivel kezdett olykor eléggé gyanússá válni a helyzet, de ezt a dolgot Nessa elvből elsöpri. Biztosan nem. Túlkombinál, mint mindig.
- Komolyan. - bólogat vigyorogva, saját magát megerősítve ezzel. - Pedig nem is gondolná az ember, hogy a nagy városok után eljön egy ilyen nyugodt, békés helyre, erre minden sarkon szingli férfiak, akik még jól is néznek ki... jobb ha itt maradsz, nekem hidd el! Bár én átadom neked a részem, ha akarod, letettem az emberekről már egy ideje. Maradnak a testvérek.
Hát ez furcsán hangzott.
- Mármint, hogy Te, és a többi barátom... bőven jók vagytok nekem.
Talán megmentette a helyzetet. Miért kellett eszébe jutnia annak a dolognak? Saját magát is majdnem bekavarta vele. De inkább jobb, ha most másról beszél. Még igazán ugrálva örülni is elfelejt hirtelen, pedig Pearl megemlíti, hogy marad. Ettől pedig most szárnyalni is tudna.
Bemennek hát az étterembe, és leülnek hátul.
- Mit szeretnél tudni? - kérdezi mindeközben a nő, kissé zavartan, és kezébe veszi az étlapot. Böngészni kezdi, de nem tudja, egyen e valamit. Talán valami hideg gyümölcs koktélt rendel elsőre. Mondjuk avokádót, vagy ha van, valami grenadinos ínyencséget. Azt mindig nagyon szerette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 20:00 | Link



Magával az országgal soha nem volt problémája, mindig csak az időjárás volt az, ami elrettentette. Hiszen napsütést kedvelő lány, még akkor is, ha oly könnyedén fogja meg a nap, világos bőrét. Imádja a színeket, a világos árnyalatokat, és mikor döntenie kellett Bogolyfalva és London között teljesen egyértelmű volt, hogy melyiket fogja választani. Persze Nat-et sem volt könnyű rábeszélni erre a döntésre, hiszen számára teljesen mindegy hol is ver éppen tanyát a következő könyvét megírni. Az már más kérdés, hogy az utolsó pillanatban mégis inkább Londont választotta, Pearl pedig itt maradt teljesen egyedül. Először fájt neki kisé az egyedüllét, azonban az elmúlt napok és a fiúval való beszélgetések reményt keltettek benne azzal kapcsolatban, hogy hamarosan találkoznak. Arról pedig nem is beszélve, hogy annyi munkája akadt az elmúlt napokban, hogy nem volt ideje foglalkozni a magányosság gondolatával sem.
Nagy vigyorral masírozott be hát az étterembe, majd tette le magát az egyik asztalhoz. Kabátját finoman a maga melletti szék karfájára simította, a már megszokott precíz pontossággal.
Vörös tincsei lazán a vállára omlottak, majd Nessa az ételre való vágya láttán, ő is elkezdte szemlélni az étlapot. Közben persze a nőre pillantott, és megállapíttotta magában, hogy egy cseppet sem változott. Még mindig ugyanolyan vékony, és csodálatos, mint hónapokkal ezelőtt volt. Aprót sóhaj szakadt fel ajkai közül, majd a férfiakkal kapcsolatos kérdést hallva kissé elpirult. Kettejük között ez nem igazán volt téma soha, és Pearl soha nem is beszélt a lánynak a Nat-tel kapcsolatos érzelmeiről. Valahogy mindig is úgy gondolta, ez a szívét lelkét átjáró, melengető szerelem nem tartozik másra. Hitte, hogy ez csak rá tartozik, és arra elegendő, hogy magát életben tartsa vele. És meg is tette, hosszú éveken keresztül, miközben hiába várta, hogy talán a férfi érzései is pont olyan irányban megváltoznak, mint ahogy ő is érez. Az pedig hogy Nessa most épp a férfiakkal kapcsolatos dolgait firtatta arcát vöröslő színbe vonta be.
- Biztos vannak itt, férfiak, de engem…. tudod, hogy nem igazán… - próbált kitérni a válasz elől, és nem beismerni tulajdonképpen mi is a helyzet a szerelmi életében. És mikor barátnője kimondja, hogy maradnak a testvérek, szíve hevesen megdobban, és önmagában számolva próbálja menteni a menthetőt, és elfedni testének heves reakcióját. Hiszen pontosan ráhibázott a lényegre, ez pedig több mint kellemetlen.
Mély levegőt vesz, és nagyon próbál koncentrálni a kezében szorongatott étlapra. Ami volt étvágya, az most egészen odalett, így nem is igazán akarja erőltetni a táplálkozás dolgot.
- Persze, értelek. Hiszen egy család vagyunk… - suttogja, majd még inkább belemerül a papírlapokba, melyből csak az érkező pincérlány kérdése rángatja ki.
- Én egy zöld salátát kérnék, frissen facsart narancs levet, és valami csirke húst. Jól átsütve, kevés fűszerrel. És te Nessa? – kérdezi barátnőjét, és nagyon boldog, amiért az ismeretlen nő pont a megfelelő pillanatban bukkant fel.
- Mindenre kiváncsi vagyok. Mi van az üzlettel? Miből élsz, hogy tetszik itt? Egyedül vagy?
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 9. 20:39 | Link


Látja barátnőjén a változást, de mivel ő maga is zavarban van - igazából nem is tudja miért - az étlapba temetkezik, és úgy tesz, mintha nem történt volna semmi furcsa.
Hallgatja Pearlt... nem érdekli tudja. Ez van. De muszáj valami poénnal ellőnie a dolgot, hogy feloldódjon ismét a hangulat.
- Ha áttérnél a nőkre, azért szólj. - kezdi a tőle megszokott poénkodást, egy apró vigyort felvillantva barátosnéja felé. Még egy kacsintás is belefér, hadd húzza egy kicsit. Szereti a reakciókat látni az ilyesfajta tréfáira.
Aztán jön a helyeslés, és épp időben a pincér lány. Bár még nem tudott választani. De Pearl felsorolása eléggé tetszik neki.
- Nekem is jöhet ez, csak narancslé helyett gránátalma. - mosolyog a pincérnőre. - Köszönöm!
El is megy a lány a rendelést követően, Nessa pedig sóhajtva leteszi az étlapot, és széles mosollyal arcán néz Pearlre. Ismét feloldódik lassan a pillanatnyi nyelvbotlás után, és csak elégedetten szemléli a vele szemben ülőt. Milyen jó is itt, most, vele. El sem hiszi, hogy valahol lehet ennyire tökéletes minden, hogy így összejön szépen lassan minden. Aztán jönnek is a kérdések, ő pedig csak vidáman előre hajol, és még barátnője egyik kezét is megfogja, ahogy beszélni kezd.
- Mindenre, hűha... hát tudod, hogy többnyire miért léptem le... az üzlet pedig eleinte úgy tűnt, hogy lassan indul be, de már vannak gondozóim is, kirendelt titkárom... tudod a szokásos. Egyre jobban mennek a dolgok. Dereskarmot elhoztam magammal végül, úgyhogy úgy tűnik, hivatalosan is van egy depressziós hippogriffem. Kikértem már a minisztérium engedélyét is. - kezd bele a mesélésbe.
- Vannak tartalékaim, Angliában még összegyűjtöttem jó néhány galleont, és betettem a bankba. Azért elég jövedelmező ez az állás, ha befut az ember. Mint a tiéd. Ha beindul, nincs megállás. És imádom Bogolyfalvát! - mondja kissé elrévedve.
- Bár még annyira keveset láttam belőle, de amit eddig sikerült... elbűvölt! Téged is el fog! És... - elhallgat az utolsó kérdést hallva. Ez most hirtelen érte. Hogy érti azt, hogy egyedül?
- Hogy... hogy... mármint, hogy...
Ez most kezd kínos lenni. Még bele is pirul, pedig az nála nem túl gyakori jelenség.
- Persze, hogy egyedül... - mondja végül, mielőtt teljesen lehetetlen helyzetbe hozza magát. És szerencsére kiérkeznek az italok. Így magához is veszi a gránátalma levét, és beleiszik, alaposan elfoglalva magát vele. Ő aztán rendben van, teljesen, semmi gond vele, de tényleg. Nem történt semmi, nincs mit elmondania. Minden rendben van. A legnagyobb rendben.
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. április 9. 20:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 21:11 | Link



- A nőkre? – döbben le teljesen, majd a pír elmélyül az arcán, a kacsintás láttán. Nem igazán kedveli a szexualitással kapcsolatos dolgokat, és kifejezetten nem rajong azért, mikor Nessa ezzel húzza. Hiszen sosem fogja elfelejteni azt a pillanatot, mikor a lány felvilágosította mindennel kapcsolatban, és úgy, hogy mind a ketten ártatlanok voltak… legalább is még akkor. Azóta persze sok minden változott, és barátnője is átlépett a felnőtté válás ezen választó vonalán, kivéve persze Pearlt. Ő mindig is vágyott valami másra, és különlegesre és nem értette az ekörül lévő felhajtást. És talán mert a szenvedély szele soha nem legyintette meg, nem is tudta megérteni mit is jelent a vágy, és a szexualitás. És ezért nem tud ezekkel a dolgokkal mit kezdeni, így tehát inkább hálásan pillant a nőre, aki épp megjelenik az asztaluknál, csak hogy ne kelljen reagálnia.
- Hű, ez tök jól hangzik. Mindig is imádtad a hippogriffeket, és meg is értem, csodás teremtmények. És hogy haladsz a rehabilitációval? Lesz még belőle szabad madár? – érdeklődik, mert ténylegesen érdekli ez az egész. Mindig is csodálta a lány kitartását, és sajnálta az olyan állatokat, melyek valamilyen problémával küzdenek. Valahogy megértette őket, és sosem felejti el Zokni hozzákerülését. A teljesen fekete, sárga szemű macskát még Nessával kukázták ki Londonban, és a lány úgy döntött felneveli. Mindig is akart egy állatot, és hála az útmutatásnak, na meg Nessa segítségének, igazi macskatulajdonos lett. Igaz több állattal nem osztja meg a házát, bár ha szeretné, Zokni akkor meg is sértődne talán annyira, hogy többé a közelébe se menne.
- Imádom hogy ennyire törődsz az állatokkal. És hálás vagyok amiatt a pimasz macska miatt. Ha nem mondod, hogy tartsam meg, akkor nem lenne ilyen vidám minden reggelem. – mosolyog a barátnőjére, majd a beszámoló végét hallva, meg zavart látva, ahogy barátnője hirtelen beleiszik az üdítőjébe inkább nem feszegeti a férfi témát. Mondjuk egyébként sem nagyon kérdezné, hiszen ő jól meg van ezzel a kevés információval is. Na nem mintha nem érdekelné Nessa élete, csak egyszerűen sem tanácsot adni nem tudna, sem segíteni a fontos kérdésekben. Valahogy mindig is elzárkózott, és még a lány miatt sem szeretne engedni ebből a dologból.
- Nekem is tetszik a környék. – mosolyodik el, és kezdi el falatozni a salátáját. – Azt hiszem lassan a kiadó leendő irodáját is meg kellene találnom. Mert az még nincs, és nem igazán szeretnék a lakásomban dolgozni. Zokni azt hiszi minden papír és kézirat az ő vacka. Nem bírom, hogy azokon fekszik, és mikor arrébb rakom még ő van megsértve…. – panaszkodik hangosan kacarászva, majd hirtelen elkomorul és a barátnőjére pillant.
- Tudod, fura egyedül lenni. Azt hittem Nat majd itt lesz velem, de inkább az utolsó pillanatban Londont választotta. Kicsit szoknom kell a magányt, mert eddig mindig együtt voltunk. És most rossz nélküle… rossz egyedül… - ismeri be nem túl jókedvvel, majd újabb saláta levelet szúr fel a villájára.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 10. 16:30 | Link


- Jaj tudod, hogy csak viccelek. - legyint Pearl reakcióját látva aprót felnevetve. - Ne haragudj, tudom, hogy nem szereted az ilyen poénjaimat. De látod, hogy semmit nem változtam.
Valahol ez így van. Tényleg ugyanaz maradt az évek alatt, mint amilyen az a cserfes kislány volt, aki először belépett az Uagadou ajtaján. Ám azért sok minden történt az évek alatt, és sok változás ment végbe benne. Az utóbbi két éve például maga volt a semmi. Élete legjobb döntése volt, hogy ide jött. Itt még a nap is szebben ragyog, és minden annyira más. Jobb. Érdekesebb.
A tér tágabb, a formák lágyabbak, az érintések többek.
Elkalandoznak gondolatai egy időre, és vissza kell préselnie magát a valóságba.
- Nos, igen... - mosolyodik el, és megfogja a hippogriffes nyakláncot a nyakában. Aztán felsóhajt.
- Nem tudom... kicsit olyan, mint én... nem akar szabad lenni. - mondja szomorkás mosollyal arcán. - Vannak vidámabb napjai, amikor látom rajta, hogy van kedve élni. Olyankor kiviszem az erdő mellé. Röptetem kicsit. Néha felülök rá. Ha velem van könnyebb neki, úgy látom. De sosem megy el. Nem fél semmitől. Még Angliában összefutottunk egy alkalommal pár acromantulával. A hátára kellett ülnöm, hogy elinduljon... - meséli az étlapot szemlélve.
- Elképzelni sem tudom, miért ilyen...
Megáll egy pillanatra a beszédben, és komoran, összevont szemöldökkel bámul maga elé.
- Hm... úgy tűnik vonzom a letargikus lényeket. Rubinszárny sem százas, hogy mindig alszik...
Vissza pillant Pearlre, és hálásan elmosolyodik a folytatást hallva. Rá is kérdezhetett volna a zavartságára. Megvonja a vállát.
- Az állatoknál nincsenek tisztább lények a földön. - válaszolja. - Na de, hogy van az öreg cimborám? - kérdezi sokkal szélesebb mosollyal, Zoknira utalva. Ezért is imádja Peralt. Ha megáll egy sikátorban állatokat kukázni, a lány nem fújol, nem vonogatja a vállát, hanem benne van a buliban. Mentsenek állatokat az éjszaka közepén? Legyen!
- Jobb helyet nem is találhattunk volna neki, mint nálad.
Az étteremben lévő pár emberre vetül a tekintete. Nem messze tőlük egy fiatal pár ül, romantikusan elmélyedve egymás tekintetében. Kedvesek a gesztusok, a mozdulatok. Minden annyira vágyakozó. Hiányzik, hogy vele is így legyen. Hihetetlenül magányosnak érzi magát. Pedig most nincs is egyedül. Azaz, hogy jelen pillanatban az egyik legjobb barátnőjével ücsöröghet itt.
- Nem találtál még irodát? - kérdezi, továbbra is a párocskát figyelve, de nem túl feltűnően. - Segíthetek, ha gondolod. - majd felnevet. - Meghiszem azt! Hogy mered eltávolítani a kedvenc helyéről? Rossz vagy! - kacsint Pearlre viccelődve.
Aztán ismét elkomorodik, és felsóhajt. Kezét visszanyújtja a lányéhoz, és megfogja.
- Én már két éve egyedül vagyok. - mondja halkan. - Baromira gáz dolog...
Aztán elhallgat, majd hirtelen ötlettel szólal meg újra.
- Mit szólnál hozzá, ha ma nálam aludnál? - kérdezi. - Csinálnánk valami kaját, beülnénk a TV elé, és megnéznénk az Igazából szerelmet egy kis pálmaborral körítve! És megmutatnám a lakást.
Közben megérkezik a salátájuk, így elengedi Pearl kezét, és villát vesz magához, hogy nekilásson az eszegetéshez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 10. 19:31 | Link



- Tudom, csak tudod, hogy nem igazán kedvelem ezt a fajta dolgot... - jegyzi meg szemforgatva, majd jólesően a salátájába harap. Percekkel ezelőtt még nem volt étvágya, azonban az elé tett étel annyira gusztusos, hogy nem bírja megállni, hogy ne essen neki. Arról nem beszélve, hogy túl régen evett már normális kaját, és a szendvicsek mellett ez most igazi különlegességnek számít.
- Tényleg nem változtál. Ugyanolyan szép vagy! - mondja mosolyogva, és ha Nessa akarja, akkor láthatja a lány tekintetéből, az arcából, hogy tényleg így is gondolja. Kettejük között mindig is szoros kapcsolat volt, és Pearl egy bizonyos szinten mindig is olyan akart lenni mint a lány. Mindig is példaképként tekintett rá és ez az évek múlásával sem változott. Csodálta a sötét tincseket, a mélységes empátiát, a törékeny alkatot, és a lány egész lényét. Hogy független, erős nő, és hogy hiába is úgy gondolja, hogy képtelen az egyedüllétre, már milliószor bebizonyította, hogy megállja a helyét a világban akárhol, és akármilyen területen.
- Hidd el, hogy ő ... ő így tökéletes. Hiszen megtaláltad, te vagy, aki túllendíti majd ezen. És hát... nem vagyunk egyformák. Lehet hogy ő arra vágyik, hogy valaki törődjön vele. Lehet hogy nem akar egyedül élni, és ez a saját döntése, nem pedig egy betegség, amit kezelni kell. Az hogy te nem akarsz egyedül lenni is egy döntés. És megértelek, hiszen mindannyian máshogy éljük meg a magányosság fogalmát. Én is mindig Nat-tel voltam világ életemben, és ezért nem voltam egyedül. Viszont a te helyzeted más, lehet hogy erre így kéne tekintened. - mondja el a véleményét, majd ösztönösen elengedi a villáját, nyúl előre és szorítja meg Nessa kezét. Bátorítóan rámosolyog barátnőjére hiszen soha nem hagyná, hogy szomorú legyen.
- Az öreg cimborád jól van. Óriásira nőtt, és annyira nehéz, hogy alig bírom el, mikor az ölemben landol. Egy kisebb gyerek. És képzeld el, teljesen kisajátít. - nevet fel hangosan, majd megkóstolja a narancslevét.
- Képzeld a minap megsértődött, mert nem azt tettem, amit úri kedve akart. Zokni egy terrorista, aki félelembe tartja a népet! - vigyorog a lány tovább.
- Ha szeretnéd akkor találkozhattok! Tudod, hogy a szerelmetek elmélyüljön... - vigyorog még mindig, majd mikor feljön az iroda kérdés, kissé elkomorul. Hiszen az elején úgy gondolta, hogy majd az irodát otthon fogja kialakítani, azonban mára világossá vált számára, hogy képtelen lenne ezt hosszú távon kivitelezni.
- Nem, mert először azt gondoltam, hogy majd otthon lesz, de túl sok a meló, meg túl sok a kézirat, és ha nem akarok raktárrá változni, akkor kénytelen vagyok valamit kibérelni. - húzza el a száját, és mikor rágondol a már a lakásában lévő papírhalmokra azonnal elsápad. Soha nem gondolta, hogy ennyit kell majd olvasnia, de hát nem panaszkodhat, az üzlet ettől megy, és működik.
- Szuper lenne! De vihetem Zoknit is? Mert tudod, mostanában elég sértődős a fiatalúr!
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 10. 20:55 | Link


- Tudom, tudom. Vess rám követ. - somolyog.
Jóízűen falatozik a salátából és a csirkéből. Tényleg elég finom. És ha annyira szeret is főzni, mégis csak jobban esik, ha valaki más csinálja. Ő nem dolgozott vele, csak megeszi. Már csak ezért is finomabbnak érezné a kelleténél.
Beleiszik a gránátalmába, majd majdnem megfullad Pearl következő mondatára, és vigyorogva néz a lányra.
- Ne hozz zavarba! - nevet, de szemeiből csak úgy árad a szeretet húgocskája felé. - És tudod, hogy mennyire irigylem a vörös hajad. Istenem... hogy lehet valami ennyire hihetetlen! - csóválja meg a fejét mosolyogva. Tényleg. Mindig is imádta barátnője haját. Olyan, mintha a naplemente bújt volna el az őszi levelek között. Kislány korában mindig a fehér bőrű, vörös hajú modelleket csodálta. Sokáig szeretett volna olyan lenni, és szeretett volna kék szemeket is. Aztán szép lassan elfogadta magát. A haja kiegyenesedett, a fogszabályzó lekerült, és a szemüvegre sem volt mindig szüksége. Végső soron nem is számít annyira a külső, és erre ráébredve megtetszett önmagának, amennyire az ember megbékélhet a tükörképével. Ő ilyen. Mindig sminkben, mindig magassarkúban. És ha szép, ha csúnya, mégis csak önmaga.
Hallgatja amit Pearl mond Dereskaromról, s lassan elkomorodva sóhajt fel. Annyira igaz, amit mond. És nem csak a madárra. Hanem rá is. Mintha minden szava a szívéhez szólna. Igen, ez egy döntés. Nem betegség. Az ember természeténél fogva társas lény. Talán a hippogriff is erre vágyik. Egy társra, aki mellette van. Jóban és rosszban.
- Nem akarok, igazad van... - mondja végül csöndesen. - Valahol viszont akarok. - vallja be. - Nem kellenek a pasik. Sok volt. Túl sok. Kötöttségek, bonyodalmak... áh. - szorítja vissza a lány kezét.
- Itt vagyunk mi egymásnak. - nyom el egy félmosolyt. Örül, hogy vidámabb téma felé kanyarodnak. Fel is nevet, ahogy elképzeli az óriás macskát, aki terrorban tartja Pearlt.
- Garfieldnak kellett volna elnevezni. Pedig anno bele lehetett volna gyömöszölni egy zokniba is. - vigyorog.
- Ó, minden vágyam! - kap a dolgon azonnal, ahogy a lány megjegyzi, hogy találkozhatnának a macskával. - Végre egy igazi férfi. - mondja közelebb hajolva Pearlhöz, és kacsintva egyet.
- Majd meg is vizsgálom. - mondja aztán, kiengedve magából a gyógyítót. - Bár biztos, hogy nálad tökéletes egészségnek örvendhet. Hát igen. - reagál az irodás feltevésre.
- Nálam ez a dolog meg sem fordult a fejemben. - villantja ki fehér fogait. - Képzeld el, amint egy rakás állat sorakozik a konyhaasztalomon. Így is annyival vagyok már körülvéve... persze nekem is jobb volna, ha találtam volna olyan lakást, ami a rendelő felett van. De nem jött össze. Nem baj. Így végre teljesen elkülöníthetem a magánéletemet a munkámtól.
Hát azért annyira mégsem, mint szerette volna. De ebbe jobb nem is belegondolni. Így is úgyis hazaviszi a munkát. Legyen az bármilyen módon.
Felnevet Pearl kérdését hallva.
- Hogyne hozhatnád! Csak aztán be ne környékezze a murmáncomat. - jut eszébe. - Bastetnek amúgy is elég baja van mostanában... bár lehet, hogy csak egy hím kell neki is. - vigyorog. - A végén még összehozunk nekik egy randit. Csak ne legyenek hangosabbak, mint a film. - poénkodik. Bizony azért Bastet is macska, ha nem is egészen. A macskák pedig jelentősen hangosan tudnak szerenádozni. Akkor viszont a lépcsőházban kötnek ki, hogy romantikázzanak ott tovább.
- Akkor felugrunk hozzád előtte? - kérdezi, és bekap egy falat csirkemellet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 10. 22:52 | Link



- Tudod hogy nem vetek rád semmit, követ meg pláne nem. Csak nem bírom ezt a témát túlzottan, ez már nekem kissé kellemetlen. Ha csak simán a pasikról van szó, azt elhallgatom. Apropó pasik... mi van veled és velük? Van valakid? - teszi fel a kérdést, melyet már egy ideje kerülgetnek. Hiszen mindig mindent megbeszéltek egymással, és ez sem volt tabu téma, csak valahogy finoman volt beburkolva, és így nem vált túlzottan kényessé. És Pearl, bár nem igazán van tisztában ezekkel a dolgokkal, mindig meghallgatta barátnőjét, és bármily hihetetlen, képes volt arra, hogy megfelelő tanácsokat adjon. Hogy ez hogy lehetséges? Talán a túlzottan sok  romantikus történet az oka, melyet élete során elolvasott, vagy csak az, hogy barátnőjét mindenkinél jobban ismeri. Így azt is tudja, milyen, mit szeret, és hogy mi a számára a legjobb, és hog akármennyire is emészti magát valami miatt, mindig tudja annak megoldását, csak nehezen veszi rá magát, hogy felismerje azt.
- Ó hagyd már! - kacag fel, a hajával kapcsolatos megjegyzésen. Ő soha nem gondolta túlzottan különlegesnek sem ezt a hajszínt sem semmit, ami a fején van. Tisztában volt a külsejével, azzal, hogy arcán szeplők jelennek meg nyáron, és hogy annyira hóka, hogy kénytelen a bőrét örökké kenegetni, hogy ne égjen le a napon. Magában mindig vámpírhoz hasonlította magát.. már csak az kéne hogy vért igyon, és minden klappolna.
- Sok pasi? Mióta lettél te ilyen férfi mágnes? - kérdezi kissé döbbenten barátnőjét és próbál rájönni arra, hogy a lány most vajon csak viccel - e. Nem tartotta soha könnyűvérűnek, bár voltak férfiak az életében, de azért reméli, hogy az eltelt idő alatt nem változott meg gyökeresen.
- Persze hogy itt! - mosolyodik el, és megszorítja barátnője kezét. Igazából meg is ölelné, hiszen a legjobb barátja, és olyan mintha a testvére lenne. Mindig is úgy gondolta, hogy a lány lazán beleillene a családjukba, hiszen már az első találkozásuk alkalmával egyértelmű volt a közös összhang. És Nessát a nevelőszülei és testvérei is mindig kedvelték, kivéve Nat-et. Amit a mai napig nem ért hogy miért. Pedig annyirszor próbálta őket kibékíteni, közelebb hozni, sosem sikerült.
- Vörösnek kellett volna lennie, és akkor lehetett volna Garfield! - mondja, majd hangosan felröhög. Igaz, Zokni túlzottan sokat eszik, de még mindig azzal a kis zoknival alszik amit kölyökként előszeretettel rágcsált.
- Igyekszem rá vigyázni, szóval nem hiszem hogy baj lenne, és mindig megvizsgáltatom, de jó lesz ha te is megnézed. És ami a murmáncodat illeti, nem hiszem hogy bántaná. Annyira zsémbesen lusta, hogy maximum morogni képes, futni már kevésbé ... - röhögi, majd beleeszik a salátájába és az utolsó falatig eltűnteti.  
- Persze, mehetünk! - egyezik bele, és rendel még egy italt.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 10. 23:41 | Link


- Ja igen, a pasik csak úgy simán, jöhetnek. - vigyorog barátnőjét hallgatva.
Egy ideig elmerül a salátájában, aztán Pearlre pislog a kérdést hallva. Ismét felgyorsul a szívverése. Majdnem, hogy hallhatóan.
- Semmi... mondtam, hogy egyedül vagyok... - süti le szemét a tányérjára, és villájával arrébb tol egy takarosan felvágott csirkefalatkát. Csak átsuhan az agyán Pearl szabadkozása, hogy hagyja már. De hiszen tényleg így gondolja. Hogy szép a barátnője. A vörös haja, a kedves szeplői. De nem fogja túltraktálni ezekkel. Aztán csak vigyorogva felpillant a lányra.
- Nem a pasi volt sok, a pasikból volt sok. - mosolyog. - Nem vagyok én férfi mágnes... - felsóhajt, és elkomorodva ismét a tányérjába bambul. Kavarognak a gondolatai és az érzései. Miért is ne mondana valamit? Mindig is őszinte volt a lánnyal, mintha csak együtt nőttek volna fel, a bölcsőjükbe kapaszkodva próbálgatván a járást. Ám szaladni már tényleg együtt tanultak. Együtt a világgal. Nagy levegőt vesz, és Pearl kezét elengedve turkálni kezd az ételben, másik kezével pedig lassan végig simít a poharán.
- Igazából... - kezd bele lassan. - Van valaki.
Hű, milyen furcsa kiejteni ezt a mondatot. Főleg, hogy közben tudatosul benne is a dolog. Lágyan elmosolyodik, mintha valami egészen különlegeset látna a salátájában.
- Nem is tudom... - kezd bele halkan, majd lassan kiereszti a tüdejében rekedt levegőt. És félve pillant fel barátnőjére. - Ez nem egészen olyan, mint eddig. Ne értsd félre. - rázza meg a fejét, hogy jelezze, nem arról van itt szó, hogy ásó kapa nagy harang. Annyi mindent tudna mondani. De eddig olyan különleges volt, hogy magában őrizte. Nem mintha ezek után nem volna az. De ez olyan dolog, amit sok más mellett nem akar kiadni. Őt nem akarja kiadni. Sem így, sem pedig úgy.
- Azt sem tudom, hogy mi van... - vallja be végül, szemöldökét összevonva, a poharat fixírozva. Majd meg is ragadja azt, és meghúzza a piros nedűt.
- De jó ez így. - von vállat, hangosan koppantva a poharát. Talán picit hevesebben tette le a kelleténél. Bocsánatkérőn néz Pearlre. - Nem tudom, mit mondhatnék. - mosolyodik el, egy kissé másik világban járva tekintetével.
Valahogy mostanában egyre gyakrabban van ebben a bosszantó állapotban. Ki kéne szakadnia belőle. Csak ne kéne állandóan ennyire erőltetnie a dolgot, hogy vissza tudjon lépni a bolygóra. Nem sikerül egykönnyen. Ismét csak sóhajt. Folyton sóhajtozik. Mintha csak az ájulás kerülgetné.
- Kezdek megkattani. - vigyorodik el végül, barátnőjére hunyorogva, és tovább lép a következő témára, mielőtt még mélyen magába merül. De legalább ennyit sikerült kinyögnie. Szeret őszintén beszélni, és rosszul is érezte volna magát, ha ezt csak úgy magában tartja. De túl sokat sem akar mondani. Főképp, mert tényleg nincs tisztában a dologgal, sem pedig magával. És épp ez az egyik szépsége az egésznek a sok közül.
- Biztosan remekül van. - mondja a macskára utalva, némiképp még mindig révetegen. - És nem is gondoltam rá, hogy bántaná Bastetet. Csak, hogy épp egymásra találnak. Majd kiderül. - mosolyog. Már nem is olyan éhes. Vagy csak nincs kedve enni. Kiissza a maradék gyümölcslevét, majd amikor Pearl rendel még egyet, ő is így tesz. A salátát most hanyagolja egy kis ideig.
- Na és messze laksz? Van már saját lakásod? Címed? Pasid? - érdeklődik huncut mosollyal. Barátnője is meséljen már valamit. Ő most úgyis csak össze vissza makogna, mint valami idióta.
- Jó, hogy itt vagy...
Talán több mint jó. És talán nagyobb szüksége van most rá, mint gondolta. Kell az az esti filmezés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 11. 14:49 | Link


- Na persze… - jegyzi meg vigyorogva, mikor barátnője arról beszél, hogy nem férfi mágnes. Azért tisztában volt ő azzal mindig is, hogy hányan vetettek szemet Nessára. Hiszen csodás alakja, hosszú tincsei és nem mellesleg a kellemes természete szinte mindenkit azonnal levett a lábáról. Azonban ezt soha nem tudta volna neki megmagyarázni, és nem is akarta. Mert miért is szóljon bele olyan dolgokba, melyekhez egyrészt nincs köze, másrészt pedig egyáltalán nem ért. A párkapcsolat téma mindig is magas volt számára, és teljesen egyértelmű volt, hogy Nat az, aki számára a párkapcsolatot megtestesítette, és aki miatt soha nem tudta elképzelni, hogy bármi is változzon az életében. Még ennyi év alatt is rá vágyott, vagy legalább is ezt akart hinni a szíve és lelke legmélyén… hogy bátyja számára az igazi, akihez tartozik. Csak Ő még ezt nem vette észre.
- És ezt csípőfogóval kell belőled kihúzni? – kérdezi Pearl, majd teljes figyelmével Nessára koncentrál. Halkan hümmög, mikor a lány arról beszél, hogy ez valami más, és igazából nem tudja mit is mondjon. Látja a távolba révedő pillantást, az álmodozó tekintetet, azt, ahogy kreol bőre kissé kipirul, és nem nehéz levonnia a kellő konzekvenciát. Barátnője igazán szerelmes, de most talán épp egy bonyolult eset az, ami elcsavarta a fejét. Mikor a sok sóhaj utat tör magának, Pearl az előtte lévő poharat kezdi piszkálni. Ujjai fel és alá járnak az üvegen, körme lágyan kocog azon és most először érez késztetést arra, hogy beszéljen az érzéseiről. Hiszen soha nem mondta még el Nessának, hogy mit is érez Nat iránt, hogy ez több mint testvéri szeretet, hogy már tizenöt éves kora óta oda van érte, hogy igaz hogy soha semmi nem történt és nem adta a jelét sem annak, hogy bármi történjen, ő még mindig remél.
Csak hát, ez egy olyan mély érzés, melyről nem egyszerű beszélnie. Minden alkalommal mikor megpróbálta, lebeszélte magát, hiszen azt gondolta, az érzései pont olyanok lesznek, mint a kimondott szavak. Elreppennek, és a szél, lágyan fogja őket a hátára kapni, és elfújni azokat, mintha sohase léteztek volna.  Azonban most, most hogy a barátnője ilyen őszinte volt, azt érzi, hogy neki is viszonoznia kellene ezt. Hiszen a kettejük közötti kapcsolat megérdemli a teljes őszinteséget, hogy elmondja mit és hogyan is gondol. Hogy bevallja, hogy végre próbáljon ezzel a dologgal valamit kezdeni.
- Nem fogsz megkattanni. Aki megkattan, az én leszek… - sóhajt egy nagyot, majd közlendője miatt arca vörösre vált, és próbál nem a lányra nézni.
- Én azt hiszem szerelmes vagyok Nat-be. – mondja ki annyira gyorsan, amennyire csak tudja, és próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna.  Most először mondta ezt ki hangosan, és nem csak maga a téma zavarbaejtő, hanem az is, ahogyan ő reagál erre a dologra. A szíve vadul dobogni kezd, és szinte már őrült módon száguldozik a bordái között.  Majd hogy a témát elterelje inkább Zokniról kezd el beszélni.
- Nos, hát biztos jól van, rengeteget eszik, és mindig hoz nekem valahonnan egy ajándék egeret. Tudod ki szoktam engedni esténként, és ilyenkor mindig kerül egy döglött egér az ablakpárkányra. Ahhoz képest, hogy utáltam őket, már teljesen megszoktam, hogy állandóan a rágcsáló tetemeket dobálgatom lefelé az erkélyről.  – mondja mosolyogva, és immár nyugodtabban.
- Igen, van lakásom, egy másfél szobás kis lak. A harmadikon lakom, ez egy ilyen nagyon fényes, napsütéses lakás. A háló és a nappali egyben van, csak egy boltív választja el a kettőt egymástól, meg majd egy sárga függöny lesz a választó vonal, ha végre elkészül, és persze ha esetleg vendégek jönnek. Egyelőre nem érzem szükségét. Most inkább az aggaszt, hogy mindenhol dobozok, és papírok vannak, meg rengeteg kézirat és nem bírok tőlük megszabadulni. Szerinted honnan kellene kibérelnem egy irodát a Kalamárisnak? Nem tudsz valakit, akinek esetleg lenne egy kiadó lakrésze vagy valamije?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 13. 14:52 | Link


Felnevet barátnője kérdését hallva.
Imádja Pearlt! Figyelmes, meghallgat, amiben csak tud, ad tanácsot, de azért ugyanolyan kedves még ha megrovó is, és őszintén elmondja a véleményét, akárcsak ő. Na jó. Nessában nem mindig van meg a legnagyobb tapintat, hiszen tudjuk, mennyire logikusan szemléli olykor a helyzeteket.
Amiben most van, azt is így tanulmányozza magában. Nem érti - vagy inkább nem akarja - az egészet, így megpróbálja behatárolni valami olyan helyzetbe, ami eléggé földhöz ragadt ahhoz, hogy ne szálljon el. Egyszerű szeretet, barátság, legyen bármi, egy pár mellék dologgal megspékelve. Ez még nem szerelem, nem lehet az. Ő elhatározta, hogy elvből minden ilyesmit ellök magától, eleget csalódott. És a helyzet nem is túlságosan egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy ez aztán tényleg nem olyan dolog, mint az összes többi, itt sok a mellék információ, és az olyan tény, ami csak nemleges választ csalhat ki belőle.
Nem lehet, nem szabad, még gondolni sem arra, amikre gondolhatna. Így hát tagadja, ameddig lehet, és megpróbál minden emberi érzelem alól mentesülni. Ez eddig úgy ahogy sikerült is neki. Barátnője előtt viszont nehezen tudja leplezni.
Meg kell találnia az arany középutat.
- Ne haragudj... - mondja végül. - Elakartam mondani... csak nem tudtam, hogyan. Ez tényleg... ahh. - csóválja meg a fejét.
- Talán majd mesélek egy két dolgot. - mosolyog szelíden. Hogy akarna e mesélni? Minden vágya, hogy végre kiadhassa magából. Csak nem biztos, hogy Pearl az, akinek erről hosszasan fecseghetne, és végül megkérdezhetné, ő mit tenne a helyében. De talán majd tesz egy próbát, ha a lány is úgy akarja.
- De csak ha szeretnéd. De nem itt. Sokan vannak. És ezt... tényleg nem mondhatod el senkinek. - zárja le végül a témát.
Már épp rázná a fejét a mondatra, hogy nem fog megkattanni, jelezve, hogy de igenis, egyre inkább úgy érzi, amikor Pearl folytatja. Nem szól semmit, csak merően figyeli a lányt. Mit akar ezzel mondani?
És aztán kimondja. Nessa szemei elkerekednek. Nem tudja, hogy vigyorogjon e vagy sem - hiszen voltak sejtései - de aztán úgy ítéli meg, hogy nem szól, és komolyságot erőltet magára. Főképp mert látja, mennyire nehéz volt ezt Pearlnek kimondania. Csak azt nem érti, miért várt eddig vele. Hiszen ő megérti, és mellette van.
Pearl olyan gyorsan tereli a témát aztán, mintha csak annyit mondott volna, hogy kék az ég. Csak elvigyorodik lassan, amikor szóba jön a macska, aztán az iroda és minden más, majd csak fejcsóválva felsóhajt.
- Ilyenek a macskák... igen, ühüm... igen... - helyesel csak folyton, egyre szélesebb mosollyal. - Tök jó lehet majd megmutatod... nem tudok de majd utána érdeklődök, na és mi is van Nattel? - zárja le gyorsan Pearl hosszas monológját, egy leplezetlen fogvillantással.
Előre dől, az asztalra könyököl, és két kezébe teszi arcát, úgy figyeli a lányt.
- Mesélj csak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 13. 20:30 | Link


- Semmi gond! Tényleg! - nyugtatgatja barátnőjét, hiszen hogyan is kérhetné számon!? Hogy vethetné a szemére, hogy van valakije és hogy nem beszél róla? Hiszen évek óta nem őszinte Nessával, és míg a másik minden apró dolgot elárult, eddig éppen Pearl volt az aki képtelen volt ezt hasonló őszinteséggel viszonozni.
- Hiszen kettőnk közül mindig te voltál az őszintébb... - húzza el a száját nem túl feltűnően, azonban annyira látványosan, hogy az a másiknak feltünjön. Hiszen ezzel a momentummal konkrétan saját magával kapcsolatban nem épp elnéző magatartást tanusít, és hiszi, hogy ez így normális.
- Ó alig várom, hogy mesélj róla! És természetesen minden köztünk marad, hiszen kinek mondhatnám el?! - csillan fel a szeme, majd komorodik el rögvest, mikor Nathaniel szóba kerül. Most úgy érezte, ideje már teljes egészében bevallania ezt az egészet, hogy immár Nessa is lássa, hogy képes a változásra, arra hogy nyisson. Mert hiszi, hogy az, ha bevallja az érzelmeit azt jelenti, hogy talán abban sem fog kételkedni hogy kellően megfelelő lehessen Nat számára.  Azonban valahogy, szíve legmélyén teljességgel borúlátó, már ami ezt a vágyakozást illeti. Olyan régóta érlelődik ez már a lelkében, olyan régóta rajong a férfiért, hogy néha elgondolkodik azon, hogy az iránta való szerelem biztos szerelem - e és nem valami más. Mondjuk csodálat és tisztelet tökéletes elegye, mely pontosan ugyanolyan magaslatokba emeli a fiút.
- Igazából nincs semmi. Nagyon régóta tart már ez a dolog, vagyis úgy érzem szeretem. De hát még soha senkit nem szerettem rajta kívül. És nincs mit mesélnem, nincs köztünk semmi. - pirul el teljesen a lány, és kiissza az utolsó kortyot is a poharából. Kissé frusztrálja Nessa kutató tekintete és sötét íriszei, melyek pont úgy világítják át, mintha csak valami hülye röntgensugár lenne, és képtelen arra, hogy bármit is kezdjen a zavarával.
- Azt hiszem túl sokszor állt mellettem, és volt ott, mikor szükségem volt valakire, és hát valljuk be őszintén beléd csak nem lehetek szerelmes .. - kacag fel erőltetetten, majd ujját merengve kezdi körbe körbe futtatni az előtte lévő pohár száján.
- De vannak ám kérdéseim, feltevéseim, félelmeim, tudod? - néz Nessára, és nem tudja hogyan is fogjon hozzá. Mert ha ebbe most belekezd, akkor itt kő kövön nem marad, és még a felszolgálólány is lelkizni fog.
- Oké, tudod, hogy mindig sokat agyaltam a dolgokon, és hogy talán túlzásokba is estem. Szóval figyelj és kapaszkodj, mert a mondandóm kissé meredek. Mi van ha tulajdonképpen én tizenöt éves korom óta nem is vagyok szerelmes Nathanielbe, csak az érzés az, amire szükségem van? Vagyis úgy érzem szeretem, hogy hiányzik, de soha semmit nem tapasztaltam még meg, honnan kellene tudnom, hogy akkor az amit érzek, az tényleg a világ legcsodálatosabb dolga - e? És ha tényleg csak kattant vagyok és beképzelem a dolgot, akkor miért vagyok képtelen arra mégis hogy mások felé nyissak, hogy elfogadjam a bókokat, az érintéseket és miért akarok elmenekülni mintha kergetnének?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 3. 10:25 | Link

Travis


Nem kicsit esett nehezemre lerakni a telefont, de szerintem ez mindenkivel így van, aki az otthoniakkal beszél. Kevés volt, csak annyit értem el, hogy honvágyam legyen.
A macskaköveken rugdosva egy kavicsot, zsebre dugott kézzel hagyom, hogy hatalmába kerítsen a nosztalgia. Ez az utca is kicsit olyan, mint a Baross út otthon, kivéve, hogy itt nincs szökőkút, se Flóra, aki általában ott üldögélve vigyorog rám, akibe belekarolva, sétálunk el a mekiig... van helyette sok minden más, mai jó dolog, tudom, de egy kis szomorúság most engem is megtalált. Tudom, tudom... túlleszek majd rajta, de most... most piszkosul hiányzik a családom, a kis öcsém, aki még most is kicsit sejpítve közölte velem, szeret.
Kiveszem a zsebemből a pénzem, és örömmel konstatálom, kajára még futja. Anyuék valamit levajaztak Lénával, én csak annyit tudok, hozzá kell mennem a zsebpénzemért.
Igen, itt még ez is más, otthon azért dolgozni is tudtam érte, de itt... itt én még kicsi vagyok. Ami jó, esküszöm, az a rengeteg elvárás velem szemben, egyáltalán nem hiányzik. Mert azok voltak, persze csak egy idő után, de sokszor éreztem úgy, én erre képtelen vagyok, és csak az unszolás miatt tettem, amit. Amiért végül is hálás vagyok, ha az edző nem hajt, mintha muszáj lenne, feleannyi trófea se díszítené a szobámat, de ezek már csak a múlt... Igen tizennégy évesen beszélhetek múltról.
Nem sok pénzem maradt ugyan, hiába megy jól a szülőknek, öten vagyunk, megszoktam, hogy mindig spórolni kell, és sejtem, hogy itt egyesek egy nap alatt költenek el annyit, amennyit én az egész hónapra kapok, de talán egy gyrosra még futja.
Még megtörlöm az arcom, mert ugyan ritkán sírok, de ha igen, akkor az nem kicsit merít ki. Még egy kis időt adok magamnak, hogy felkaparjam képzeletben magam, aztán belépek a falatozóba.
Az árlistát böngészve, jövök csak rá, hogy számomra még a gyros is drága, így hát beérem egy pitével is, így elvéve azt, majd kifizetve az árát, egy szabad, félreeső hely felé veszem az irányt, hogy leülve ehessem meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. október 23. 18:03 | Link

Kamillatea <3
- az elmegyogyó utáni második héten (visszadátumozunk) -


Egy teljesen átlagos délutánnak nézünk elébe: a falatozó zsúfolásig van egy számára megfoghatatlan oknál fogva- talán épp egy kedvezményt hirdettek, és a diákság ráharapott, vagy csak egyszerűen sok idejük van az embereknek, és ide gyűltek be szocializálódni. Ez azonban mit sem változtat a helyzeten: Kamillával egymással szemben üldögélnek az asztalnál, előtte egy kávé, a lány előtt... hát, amit kért. Őszintén szólva nem igazán figyelt a rendelésre, csak némán, maga elé bámulva lavírozott az asztalok közt, majd ült le a székére úgy, hogy rálásson a kijáratra. Már-már mániákusnak lehetne nevezni a hozzáállását, ahogy ötpercenként a kilincsre villan a tekintete.
- Csak látni akartam, egyben vagy-e még a múltkori óta... Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - Kissé összeráncolja a szemöldökét, és végre ráemeli pillantását az elsősre, mintha most venné őt észre először, mióta beléptek ide. A tekintete kalandozó, néha kissé ködös, nyilvánvalóan félig van itt lélekben, félig teljesen másutt. És az az önkénytelenség, amivel Kamilla kézfejére csúsztatja az ujjait... félreérthető helyzet. Valójában arról van szó, hogy iszonyatos mértékben igényli most az emberi testkontaktust. Nem jó egy macska, egy plüss, egy fegyver. Valami élő kell, ami biztosítja róla, hogy az esze tényleg nem ment el és nem a négy falat bámulja még mindig abban a brazil intézetben, ahol három hetet lehúzott. Ha Kamilla félre is érti a gesztust, majd helyrerakja a dolgot, de egyelőre szinte lágyan hol dobol, hol köröz a lány kézfején. Csak maradjon meg a kapcsolódási pont.
- Amúgy mi újság feléd? - Semmitmondó kérdés, igazából nem is érdekli annyira a válasz, de ha megülne közöttük a csend, az még őrjítőbb lenne. Ki kellett szakadjon az otthoni négy fal közül, végtére is ezért kereste meg Kamillát és ült be vele a falatozóba. Kellett valami más, mint Roxy aggódó pillantása- amit persze értékel és szeret, de attól még szüksége van más irányból jövő impulzusokra is, hogy visszarázódjon a közéletbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 20:08 | Link

Micsáel <3


Érzi, hogy valami nincs rendben. Már akkor érezte, amikor Misi megkereste, és az egész helyzet annyira bizarr, hogy itt ülnek, és beszélgetnek, mint két normális ember, és nem ölik egymást, mint ahogy normálisan kéne, és.. Borsózik a háta az egésztől.
Kissé szórakozottan követi szabad kezének mutatóujjával a teásbögre szájának ívét, ahogy az asztalt fixírozza. Nem zavarja a másik bőrének érzete, igazából még jól is esik neki, úgy, ahogy alapból jól esik minden ilyen megnyilvánulás, akárkitől. A kérdésre vállat von, nem igazán akar arra a reggelre gondolni.
- Hát.. Még itt vagyok. - egészen halványan elmosolyodik, úgy őszintén maga sem tudja miért, csak úgy. Mikor megérzi magán a mestertanonc tekintetét felpillant, szeme találkozik az övével, ami csak még jobban felborzolja az idegeit. Mert valami határozottan nem jó itt, és rettentően idegesíti, hogy nem tudja mi van Mihaellel, viszont a kérdést valamiért nem teszi fel.
Tudja, hogy miért van az újabb kérdés, csak hogy beszéljen, és a másik ne érezze magát annyira egyedül, halljon valami hangot, ami ismerős, ami ide köti, hogy ne gondoljon arra, amire látszólag folyamatosan visszaemlékszik - bármi is legyen az. Igazából arról is beszélhetne, hogy kimegy a kertbe, répának hiszi magát és beágyazza magát a földbe, viszont felfogja, hogy ez a helyzet most komoly, és itt nincs helye vicceknek.
- Megvagyok. Tanulok, ilyenek. - mormolja, ahogy belekortyol a gőzölgő eperteába, majd összeráncolja homlokát. Nem bírja. A kérdés bökdösi az oldalát, szinte kínozza, ahogy Misi arca is, de legfőképp a tekintete. Attól legszívesebben felállna, és nem érdekelné a másik reakciója, vagy azok, akik még bent vannak, megölelné, úgy, hogy érezze, hogy azért ő is itt van neki, függetlenül attól amik történtek.
- Mi történt veled? - nyögi ki végül, kissé rekedten, miközben pillantásai ide- oda ugrálnak a másikon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mr. Lucifer
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2015. október 25. 11:42 | Link

Helena

Valahol el kell kezdeni a falu megismerését és ehhez a legjobb időpont a kipakolás előtt van. A cipekedés is fárasztó volt egy magamfajta lusta embernek, legalábbis a többi ember és a családom legtöbb tagja szeret ezzel a jelzővel illetni, de szerintem nem illik rám. Vannak olyan dolgok, amik megérik a fáradtságot, de a pakolás és a rendrakás nem tartozik ezek közé. Majd, ha hazamentem megcsinálom, vagy talán hagyom holnapig. A fontos dolgokat megkeresem a dobozokban és a probléma meg is van oldódva. Esetleg egy csomó pénzt kiadok a vacsorára.
Már vagy egy órája járom a poros utcákat, nem nagy a falu, arra már rég rájöttem. Egy-két érdekes üzleten kívül nem láttam semmi érdekeset itt, de még mindig jobb, mint az előző hely. Az még ennél is kisebb volt, az emberekről meg ne beszéljünk. Mindegyik nyálasan kedves volt veled, ha sok a pénzed és ki nem állhatnak, ha nincs egy cented sem. Bár egy idő után mindenki, köztük én is felvettem ezt a stílust. Nem ez lenne a legjobb sokan mondták, de nem akarom levetkőzni, szóval ez van. Miközben a kulcsaimat forgatom az mutatóujjamon, megpillantok egy kajáldát, ami kívülről jól néz ki, remélhetőleg belül is ilyen jó, meg a kaját sem a béka s*eggel alól húzzák ki. Esélyt adva a helynek lépek be és már megyek is leadni a rendelésem. A kedvenc ételemet rendelem, ami nem más, mint a stake. A nevelőim régebben vércsének hívtak, amennyire szeretem a húst és ezt nem cáfoltam meg. Az étel elkészülte után, megfogom a meleg tányért és az evőeszközöket, majd az egyik asztalhoz indulok. Rengetegen járnak errefelé, pedig nem is a csúcsidőben jöttem. Elméletileg ilyenkor nem szabadna itt lenniük, csak a kijelölt hétvégéken, kivéve azoknak, akik mestertanonci képzésen vannak, de pillantok meg itt fiatalokat. Az egyik asztal felszabadul, és elindulva felé konstatálom, hogy másnak is fáj rá a foga. Lepillantok a kiscsajra, és mosolyra húzom a szám.
- Ha itt szeretnél enni, el kell tűrnöd a társaságom.
Talán nem a legjobb bemutatkozás, de az illem eddig sem volt a kedvenc témám, szóval ennyi várható tőlem.
- Travis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. október 30. 22:53 | Link

Choi Min Jong

Kinézet


Egy ideje gondolkodott rajta, hogy meg kéne tanulnia főzni. Lelki szemei előtt már látta is, ahogy a majdani férje hazaérkezik a munkából, ő pedig finom vacsival várja majd. Igen ám, elgondolni mindig könnyű, csak azután jön a valóság és pofátlanul belerondít a terveinkbe. De azért a saját ellátása szempontjából is jó pont lenne a főzés tudományának elsajátítása. De egyedül talán még a vizet is odaégetné, így egy társsal karöltve vágott neki a főzőtanfolyamnak. Úgy beszélték meg, hogy az étterem előtt találkoznak. Hay nem vette túl csicsásra a figurát, de azért igyekezett kicsit elegáns lenni, persze az időjárásnak megfelelően. Gyorsan le is trappolt Bogolyfalvára, az elé a bizonyos étterem elé. Nem látott előtte semmit, pontosabban senkit, aki úgy tűnt, mintha várna valaki, esetlegesen, netán, elképzelhetően pont egy vörös hajú, rellonos törpére. Ahogy az étteremhez ért, lecövekelt, hátratette kezeit, és elkezdett a talpán hintázni. Ide-oda nézelődött, nem különösebben a partnerét kémlelte a tömegben, csak úgy mindent megnézett, szemügyre vett, mondhatni "analizált". Kantáros nadrágja zsebéből néha-néha előkapta az okos-képernyős mugli-ketyeréjét és megnézte rajta az időt. Mugli ketyere? Milyen gyorsan elfelejtette a nevét annak a készüléknek, amit még néhány hónapja folyamatosan nyálazott. Hihetetlen, hogy a barátja halála mennyire megváltoztatta az életét. De nem, most nem akart rá és a szomorúságra gondolni. Ekkor észrevett a távolban egy hímnemű egyedet, amit felé közelít. Bizonyára ő lesz a főzőpartner. Hayley mosolyra fakadt, majd boldogan a fiú felé rohant, mintha csak ezer éve ismerné és a nyakába ugrott. Amint elengedte, előtört belőle a szóáradat.
- Júj, szia, biztos te vagy a főzőpartnerem, örülök, hogy megismerhetlek, én Hayley vagyok, de hívj csak Hay-nek, vagy Hay-linnek, vagy akár törpének is, vagy vörinek, vagy ahogy akarsz, mindegy, óh és téged hogy hívnak, bocs, hogy csak most kérdeztem, remélem te tudsz főzni, mert én még a vizet is odaégetem, jaj, de kis butus vagyok, hisz ha tudnál főzni, mit keresnél itt? -fakadt ki belőle egyszerre, szinte egy levegővel. Ahhoz képest, hogy kicsi, jó a beszélőkéje...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 31. 16:56 | Link

Mizus :3

Már tavaly megígérte, mégiscsak most van igazán rá ideje, hogy beváltsa az ígéretét. Izabella kérte, hogy találkozzanak majd, egy kicsit beszélgetni szeretett volna, ő meg természetes, hogy egy volt háztárssal összeüljön egy kicsit. Úgy gondolta, hogy ez a hétvége megteszi majd, Zephyrinnek dolga akadt valahol az utolsó, ő meg már otthon bejelentette, hogy nem lesz. Így furán jönne ki, ha mégis hazamegy, ezért gyorsan dobott egy baglyot Izának, hogy találkozzanak.

„Szombat, 16:00, falatozó gyorsétterem. Ne öltözz ki, mert pizzázunk.
Reszelt héja.”


Reméli, hogy még emlékszik Iza a becenevére, amit az egyik kh-s hülyéskedéskor kapott tőle. Még délelőtt lefoglalt egy kis asztalt kettejüknek, ő pedig már meg is érkezett. Még van egy negyed óra este négyig, így egy narancslé társaságában merül el a gondolataiban. Zephyrine és Catherina, na meg a kviddics. Érzi magán, hogy két felé kellene szakadnia, de az lenne a legjobb, ha dűlőre jutna hamarosan az életével kapcsolatban. Ha csak tépelődik, mindenkinek fájdalmat okozhat,és hiába a kviddics, amint vége az edzésnek, vagy a meccsnek a gondolati újra a két lány körül forognak. Újra sóhajt egy nagyot és újabb kortyot gurít le a torkán a narancsléből, amiből még van egy liternyi nagyjából egy üvegkancsóban. Nem öltözött túlságosan ki, csak egy farmert vett, meg egy inget, rá pedig egy pulóvert. Reméli hamarosan megjön Iza és így végre elterelheti a figyelmét másra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2015. október 31. 17:46 | Link

Yarista
Öltözet

Az üzenetet látva először, bevallom, nem tudtam mire gondoljak először. Az aláírásból rögtön levágtam, hogy ki küldte és meg is mosolyogtatott a dolog, elvégre nem hittem volna, hogy még ennyi idő után is emlékszik rá. Aztán tényleg eltöprengtem a dolgon, vajon mi is lehetett az ok, amiért megkaptam azt a levelet. A becenév után nem az volt az első gondolatom, amit még tavaly beszéltünk meg, illetve én beszéltem rá a kviddicsest, ő pedig belement egy olyan indokkal, hogy megkeres majd amint az ideje engedi. Azóta pedig sok idő telt el, és sok minden történt főleg velem az elmúlt időszakban, ami miatt örömmel mentem bele. Kellett egy kis nyugi.
- Soha ne mondd egy lánynak, hogy ne öltözzön ki - Semmi köszönés, semmi "jó látni téged" , durr rögtön bele a közepébe. Természetesen a belépés után rögtön hozzáigyekeztem, de helyet foglalás előtt azért ezt jobb volt tisztázni. Csak a reakciója után mosolyodtam el. - Egyébként szia. Jó újra látni.
Na, azért végül sikerült ezt is hozzátenni. Gyorsan ledobtam magam a vele szembeni székre, a kedvesen mosolyogó pincértől pedig kértem egy ásványvizet. Elvégre egyszer élünk, de akkor nagyon, nem igaz? Ahogy végignéztem Yaristán, talán a haján kívül semmiben sem változott. Ugyanaz a vidám tekintet, a gyönyörű kék szemek és a héja. Az biztos rajta marad még egy ideig, már ha rajtam múlik.
- Minek köszönhetem a kedves invitálást? - Valójában idejét sem tudtam már annak, mikor beszéltem vele legutóbb normálisan. Most már ismert kviddicses lett - eddig is az volt, csak na -, nekem pedig nem ilyen lazán kellene itt csevegnem vele, hanem hatalmasra nőtt csillogó szemekkel mellette a földön könyörögni egy autogramért, vagy még jobb; egy dedikált kvaffért. Kicsit meg is lepett, hogy egyik lány sem úszott már nyálban, mikor meglátta Yart belépni ide. Mert azért valljuk be, nem csak a kviddicses teljesítménye figyelemfelkeltő...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 31. 18:24 | Link

Mizus :3

A várakozás öröme. Egyébként nem szeret várni, nagyon nem, és ő is pontos általában. Persze ő tehet róla, hogy jóval korábban érkezett, de már nem tudott mit csinálni magával, tényleg. Egyedül üldögélni, meg gondolkodni nem a legjobb ötlet most, inkább sétált egyet, meg kirakatokat nézett – Viko kviddicsboltját is megbámulta, persze bujkálva, nehogy észrevegye a tulaj – és sokkal korábban befészkelte magát a helyükre. Illetve befészkelte volna, de még volt vendég, rájuk még 10 percet kellett várni. Most már negyed órája ücsörög és újabb pohárral tölt a gyümölcsléből. Ha ez így halad nem lesz éhes, az pedig elég ciki lenne.
De megússza, mert Iza berobban a helyiségben és sokan utána is kapják a fejüket, hiszen nagyon csinos ő is. ~ Tényleg régen találkoztunk. ~ Tavaly ugyan nem tudta megfigyelni őt, hiszen csak kviddicstalárban látta és azon védőfelszerelés is van. Persze nem bámulja meg, mint mások, csak átsiklik rajta és már a szemeibe is vigyorog.
- Megjegyzem - teszi szét a kezét, de továbbra is vigyorog. Most nem tudja eldönteni, hogy Iza kiöltözött-e, vagy sem, így csak a szavaiban tud bízni. Ezek szerint igen. Mi tagadás jól áll neki ez a szerkó.
- Szia Mizus. Téged is, még szép! – folytatja vigyorogva, miközben a lány rendel magának egy vizet. ~ Nem lesz egy nagy hányós party, az már biztos. ~ Nevetgél magában, és felemeli koccintásra a poharát.
- A régi barátokra – miután megtörtént a kocc, le is húz valamit és Iza elé teszi az egyik kikészített étlapot. Ő maga persze már végignézte vagy háromszor az egészet, és biztosan pizzát fog rendelni. Mint megtudta van alacsony szénhidráttartalmú tésztás is, az most pont jó lesz neki.
- Megígértem, nem? Igaz, így is szégyellhetem magam, hogy egy egész év kellett hozzá, de ha itt vagy, akkor remélem megbocsájtható – figyeli érdeklődve a lányt. Ezt nem tudja jobban ragozni, ez az igazság. Sajnos a sok utazás és edzés és miegymás mellé nem nagyon fér már bele semmi, ez most egy kivételes alkalom.
- Hogy vagy? Mesélhetnél valamit, annyira kiestem az itteni dolgokból. És veled is biztos sok szuper dolog történt. Például minden bizonnyal még jobb őrző vagy és döngenek körülötted a méhek… - kacsint egyet, de rájött, hogy nem biztos, hogy jó a téma. Mert ha Izabella visszakérdez, nem nagyon tud mit mondani, illetve nem nagyon akar. Az ő lelkében is kavarognak az érzelmek, leginkább az a baja, hogy nem akarja, hogy Catherina érzései megcsömörüljenek, vagy rosszabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 815
Összes hsz: 21635
Írta: 2015. október 31. 19:02 | Link

Yarista Kiss

Olyan furcsa volt így látni Yart, nem kék talárban, vagy pedig abban az öltözetben, amiket a játékvezetők szoktak hordani - igazából fogalmam sincs mit hordtak és hordanak még a mai napig, sajnálatos módon nincs alkalmam azt nézegetni, de hát biztos rajtuk is van valami, ami véd a gurkók ellen ha esetleg a bestiák játékosnak néznék őket. Mert megeshet, tuti.
- Nem hittem volna, hogy emlékszel még rá - Mosolyodtam el a koccintást követően. - Nem haragszom, akkor is mondtad a csúszást, számoltam vele, hogy nem rögtön másnap futunk össze.
Azzal viszont nem számoltam, hogy végül mégis sikerült sort kerítenie rá, és, habár nagyon örültem neki, kicsit nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Végtére is egy kviddicssztár ült velem szemben, minimum körbe kellett volna ugrálnom már az első perctől fogva, az viszont nekem kicsit furcsa lett volna. Még bőven levitásnak számított, mikor én idekerültem, és azt hiszem sosem fogok tudni úgy tekinteni rá, mint egy sztárra. Mert persze, tehetséges, de nekem mindig is az a reszelt héja marad, akit sokszor kiidegeltem ezzel a becenévvel.
- Amint látod, még élek. A múltkori óta szerencsére elkerültek a gurkók, de nem tudok semmi biztosat mondani, lesz még meccsünk - Az ajkamba harapva nevettem fel, közben lopva azért az elém tett étlapra is pillantottam, elvégre közben azt is megkaptam. - Hogy jobb lettem-e, azt nem tudom. Igyekszem és próbálok száztíz százalékosan játszani, csak Dasha távozásával én lettem a kapitány és kicsit hirtelen szakadt a nyakamba minden. A méhek meg...azt inkább hagyjuk.
Mielőtt még jobban belemehettünk volna a dologba, megráztam a fejem és pár percig az étlapba temetkeztem. Semmiképp sem akartam erről a témáról beszélni, épp elég volt a bűntudat, ami belülről szép lassan szétmarcangolt. Beszélni viszont nem akartam vele. Nem tudtam, mit mondhattam volna neki. És azt hiszem nem telt még el elég idő, hogy kitombolhassa magát.
- Na, de mesélj, veled mi újság? Csodálkozom, hogy nem toporog már itt húsz lány aláírásért könyörögve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. október 31. 19:57 | Link

Mizus :3

- Hát, ami azt illeti, nem. Dehogy felejtettem. Sőt, még Dashának is jövök eggyel, azt hiszem. Hankával mi van? Nem láttam a meccseken – pedig emlékszik rá, hogy a lány mennyire örült a dedikált kvaffnak. Újabb kortyok és máris koccintás, ez eddig remekül megy.
-A gurkók már csak ilyenek. Engem is szeretnek – vigyorog, mert pont két hete volt egy nagyobb balesete a vaslasztival. Három napig nem tudott magáról, de nem vette nagyon fel, és el sem a kedvét. Megesik, hogy a hajtó leesik, ilyen a kviddics. Legközelebb majd jobban figyel. Közben kiválasztja a pizzát, megjegyzi, hogy a 46-os sorszámon fut, és reméli, hogy gyorsan el is készül majd. Desszertet majd utána fog rendelni. Izabella kitérő válazt ad a fiúkkal kapcsolatban, ez megkönnyíti a dolgát valószínűleg. Ő is kitérhet majd, hála Merlinnek.
- Gratulálok, megérdemled a kinevezést! Oké, hagyjuk – mosolyodik el, majd megjön a pincér és bemondja a sorszámot, és vár, hogy Mizus is leadja a rendelést. Eléggé belebújik, amit azt illeti, csak a szőke fürtök bukkannak ki. ~ Kicsit lekésted már haver, nem gondolod? Meg amúgy is, nyughass! ~ Figyelmezteti magát, de jó érzéssel gondol a levitásokra. Jó fejek voltak, segítették beilleszkedni, miután házat váltott. még Dolánszkyval egyszer szerenádot is kaptak ketten, az nagyon nagy poén volt.
- Szóltam nekik, hogy adjanak nekünk egy órát. Egy kicsit duzzogtak, de megértőek voltak – mondja teljesen komolyan, mintha ez lenne a természetes. Persze vár egy kicsit, hogy mit reagál Iza, majd vigyorogni kezd.  Újabb kortyok és sóhaj, ez mostanában eléggé jellemző rá.
- Remélem, elfelejtik, nem bírom a tömeget – füllenti, mert ha nem bírná, nem játszana ezrek előtt.
- Semmi egyébként, élek, mint hal a vízben, vagy, hogy mondják a muglik – vonja meg a vállát, mert ő sem kívánja megosztani a balsejtelmeit, vagy éppen azt, hogy őrlődik. Mizus valószínűleg amúgy sem erre kíváncsi.
- De legalább sok szép helyen járok. Amúgy nem úgy volt, hogy nekem valamit alá kellene írni? – kérdezi, miközben a pizza megérkezik. Megvárja, míg kiszolgálják őket, megnézi magának a másikét és irigykedik egy sort.
- Jó étvágyat! Van valami izgalmas a Levitában? Ki a házvezető most? – talán még mindig Dol, a kislányos arcú nő, amellett hogy titkot őriz vele, egészen bírja is. Közben felszeli a pizzáját és nekilát az evésnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed