Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ismerem az érzéseidet irántam.
Vágok vissza szinte azonnal. Talán nem kellene ennyire szemtelennek lennem, de valamiért kicsúszott a számon. Miért is? Talán mert így van. Soha nem beszéltünk arról, mi fog történni öt vagy tíz év múlva, hol fogunk tartani, még arról se, hogy a jövőhéten mit fogunk csinálni. Velünk a dolgok csak úgy megtörténtek, így, egyszerűen. Ráadásul sokszor pont épp azon veszekedtünk, mert nem értünk egyet a jövőnket illetően, mármint, a közös jövőnket illetően, természetesen. Mert bevallom őszintén én nélküle semmiféle jövőt nem terveztem, bár ezt ő is pontosan tudta. Csöndben, mosollyal az arcomon vártam, hogy végigolvassa azt a néhány kósza sort és végre leessen neki a dolog. Szerettem volna neki azonnal elmondani, de egészen eddig nem voltam biztos abban, hogy én ezt akarom csinálni. De aztán rájöttem, hogy kezdetnek nem rossz. Végtére is, nem örökre szól, nem muszáj itt megöregednem, lehet ez éppen csak egy állomás. Ki tudja? Mindenesetre azt most is tudom, hogy nem akarok tőle messze lenni és nem akarok tőle eltávolodni, semmilyen értelemben. Egyszóval szeretném fenntartani a mostani állapotot, de ezt csak egyféleképp tehettem meg, hát megtettem. Az pedig, hogy vajon mi lesz velünk egy vagy két év múlva. Ki tudja? Lehet, hogy már régen nem leszünk itt, de az is lehet, hogy megtaláljuk itt a helyünket. Arra pedig, hogy mi lesz tíz év múlva, még mindig csak rettegve merek gondolni, hiszen akkor már idősebbnek fogok látszódni, mint ő. De nem akarom most ilyen dolgokkal tönkretenni a hangulatot, helyette inkább belemegyek a játékba.
- Be kell vallanom tanár úr, hogy nem szeretem a vámpírológiát, sosem szerettem.
Bizony. Helyette inkább aludtam, olvastam, vagy bármi mást csináltam, csak ne kelljen bennem. Szerencsémre a tanárom elnéző volt velem. Valószínűleg soha nem fogom megtudni, hogy milyen lehet Asher valódi tanárként, de valamiért nem is vágyom rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nelli
Egyem azt az udvarias fejed, te szerencsétlen.

Még hogy a testvéri szeretetnél nincs tisztább és kitartóbb, hogy nincs nála szebb és szívből jövőbb. Ha húgára néz, Noel adrenalinszintje azonnal a magasságos egekig szökik, és az sem hűti le másodéves fejét, ha a lány kinyitja száját.
- Tudod mit vegyél a szádba, te... - elharapja mondandóját, mert ahogy kiejti ajkain a bűnös szavakat, máris a rosszullét kezdi kerülgetni. Hogy hibáját nyomban javítsa, közelebb hajol kóctengerlányhoz, és mutatóujját figyelmeztetően felemelve, hangerejét halkra fogva igyekszik jó testvér módjára viselkedni - ha már eddig oly jó volt a lányhoz - . - Ha bármi is megközelíti a szádat, amit a másik nem képviselni tud, és én megtudom, márpedig megtudom, véged van ember, remélem vágod. Nincs nyalakodás, sem fogdosás, sem semmi, mert nem szégyellem kitépni a nyelved, aztán erkölcsbugyogót húzni a csini gönceid alá. Nelli, drágám, ugye világosan beszéltem?
Zöldjei haragosan fúrják magukat az elmaszkírozott arc kékségeibe, s amint úgy érzi, hogy megtette fiútestvéri kötelezettségeit, elégedetten dől hátra, és próbálja elfelejteni az előbbi perceket. Éppen, hogy elszívja húga egyetlen szál cigarettáját, az újabb gyöngyszemmel kápráztatja el, amire először válaszolni sem tud. Bosszúsan neveti el magát, de amint elhalkul a remegő kacaj, kedves mosoly helyett vicsor ül ki a fiú keskeny arcára.
- Akkora egy aljas szukát, mint te, hát öcsém, esküszöm nem hordott még magán a Föld - közli utálkozón grimaszolva a kis ostoba elsőssel, s közben két marokra fogja húga hatemeletes patáit, hogy egy kicsit sem kíméletes lökéssel dobbanjanak a csárda mocskos padlóján. - Mit merészelsz te, he? Hogy beszélsz?! Fogd vissza magad, ha nem akarsz ennyi ember előtt padlóra kerülni!
Nadrágját porolja beszéd közben, s egy-egy szavát megnyomva, fejével ide-oda bök. Hihetetlen, hogy ebben a lányban annyi tisztelet nincs, mint négerben fehér vér, de hogy így el legyen szállva magától, csak mert Ombozi, na azért ez már sok.
- Te anorexiás csimbók, szerintem jobban járnál, ha - nemhogy másokat - magadat sem festenéd, mert ha még nem mondta senki, leszek olyan kedves, és elmondom: nem leszel szebb attól, hogy felkensz magadra két tégely zsírt - mormogja karba font kezekkel dőlve széke támlájának, ajkait sértődötten lebiggyesztve, mert ha nem is akar foglalkozni húga butaságaival, akkor sem tudja egyik fülén be, másikon kiengedni őket. Hosszú másodpercekig mérgelődik némán, hol az asztal lapját, hol a padlót fürkészve, majd amint némileg megenyhül, felpillant, követi a másik tekintetét, és megcsóválja fejét, ahogy látja húga rosszalló szemeit.
- Jaj, ne utálkozz már, Zsiga bá' csapos lett, nem cseléd - védi meg nagybátyjukat, s ezzel egy időben oda is vigyorog a férfira. - Nekünk meg van néhány ingyen körünk. Én nem látok ebben semmi rosszat.
Nem, Noel valóban csak azt látja, hogy bármikor betérhet a csárdába, amikor Zsigmond műszakban van, és nem csak, hogy beszélgethet egy normális emberrel, de mellé még annyit ihat is, amennyit nem szégyell kiadni neki a nagybácsi. Ennél fenségesebbet elképzelni sem tud, és ugyan Nellit, ha akarná megértené, de egyáltalán nem áll szándékában.
- Ha a családot te jelented, meg az apánk, akkor teljesen igazad van - köpi a szavakat a lány arcába, meg sem próbálva nyugalmat tettetni, hiszen már kezei is látványosan reszketnek az asztalon. Eszébe jut Merkovszky, amint éppen tanító jelleggel arról beszél neki, hogy elemével legyen nagyon óvatos, és ha azt érzi is, hogy a tűz kirobban belőle, fogja vissza magát, amennyire csak lehetséges - vagy hamar nagy bajban találja magát. A fiú szíve pumpálni kezdi a lángot, de nagyon jól tudja, hogy itt nem rendezhet jelenetet, húgát pedig akármennyire is szeretné máglyára küldeni, nem gyújthatja fel.
- Mer' tán úgy gondolod, hogy te vagy az aranyvérűek mintapéldánya? - kérdéssel felel, ám nem vár választ. Elég nevetségesnek tartja az egész beszélgetésüket ahhoz, hogy folytassák, így inkább korsójáért nyúl, és néhány korty erejéig élvezi a gondtalan létet. Valamiért sohasem úgy alakul a Nellivel való viszonya, mint ahogyan ő azt szeretné, de már nincs sem ereje, sem ideje arra, hogy változtasson. Az is lehet, hogy ötven év múlva is pontosan így fognak marakodni, csak akkor már nem az idegtől fog reszketni Noel keze, hanem egyéb más szervi problémák miatt. A gondolatra elvigyorodik, majd húga kérdésére értetlenül felvonja szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy idő előtt elpatkolok, de nagy valószínűséggel távol leszek a kastélytól - mondja nyugodt, már-már érdektelen hangján. - Nem jutott el hozzád a hír, hogy nemrégiben kivilágítottam a keleti szárnyat pár festmény jóvoltából? Még egy húzás, és indulok nyaralni a Balatoni Javítóintézetbe. Én meg nem erőltetem az itt maradásom, ha érted... - elharapja mondandóját, mert nem itt és így akarja megosztani testvérével a már számtalanszor átgondolt tervét.
- Megakarlak kérni valamire, ami neked csak kínzó púp lesz a görbe hátadra, nekem mégis nagyon fontos volna. Segítesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Befejezte az iskolát, a fia betöltötte első életévét, és már három hónapja boldog kapcsolatban él. Nem gondolta volna, hogy egyszer ezt így elmondhatja majd magáról. Ugyanaz az ember, mint régen, csak sokkal boldogabb - még most is, talán most a leginkább.
Soha nem volt olyan, aki külön ünnepként tekint a hónapfordulókra, heteket számol, de az időpontokat mindig pontosan tudta, most pedig kifejezetten úgy érezte, Jamie-vel ki kell mozdulniuk. Rengeteg időt töltenek együtt, az ő házában, a fiú házában, a csárdában is, és máshol is, ez azonban megfelelő találkahelynek bizonyult.
Nincsenek sok ideje együtt, és ez aggaszthatná, ahogy oly sok más apró - vagy éppen óriási - tényező is, de önfeledten, vigyorogva várja a lefoglalt asztalnál kedvesét. Sokkal előbb érkezett, mint a megbeszélt időpont. Csak szeretett volna eljönni otthonról, és minél hamarabb megosztani örömét a másikkal.
Amikor Jace érkezéséről szerzett tudomást, akkor is a szívroham kerülgette, de akkor éppenséggel nem pozitívan nézve. A terítőre meredve egyre inkább elfogja, hogy három hónap kevés idő. Megint vigyáznia kell magára, megint nőtt a felelőssége, és most már egészen ki is van ezzel békülve, nem azt látja, hogy ez rettentően korai, még ha tudatában is van.
Ő annyit lát, hogy van számára két személy, aki a mindent jelenti. Lassan már három, és lehetnének egy család. Olyan igazi. Valójában ennél sosem vágyott többre, a gonosz, sötétté vált lelkének egy apró zugába vonult el egyetlen vágya, valamikor régen, anyja halálakor.
Valamiért azt érzi, hogy ez így már jó lesz. Ez már nem fog elromlani, és talán lesznek problémák, de képesek lesznek megoldani. Negyed év után ki meri jelenteni, és ez egy kicsit le is döbbentené, ha nem veszett volna el a rózsaszín ködben.
ilyenkor máshogyan viselkedik, hiába az erős személyisége, lehet a dolgok pozitív oldalát is nézni. Jelen pillanatban pedig csak az van előtte. Na meg az evőeszközök, amiken még mindig pihen üveges tekintete, és talán csak párjának megérkezése zökkenti majd ki az asztalra vigyorgásból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tulajdonképpen azt a fejet az étterem összes vendége valószínűleg kiszúrta már, amivel képes volt vigyorogva maga elé meredni, de sokaknak volt annyi eszük, hogy aztán figyelmen kívül is hagyták. Ahogy ő is mindent. Nem szándékozott foglalkozni a környezetével, elég sok dologról megfeledkezett akkor. Valószínűleg a vacsorával sem lett volna egészen tisztában, ha nem pont ezért hívja el Jamie-t.
Még a reakcióján nem is gondolkozott el, egyáltalán nem sorakoztatta fel magában a lehetséges szituációkat, pedig a nem olyan távoli jövőt már látja maga előtt, már most tudja, mi hogyan lesz. Lehetne. Ez majd még eldől, a sors hogyan akarja.
Párja is még idő előtt érkezett, azonban nem ezt vette észre előbb, hanem érintését a vállán, és azt a hangot, amit annyira szeret hallani. Reflexszerűen benne van, hogy tovább mosolyogjon, és fel is álljon, a köszönő csókot így viszonozva. Ezen a ponton nem is igen lehetne már fokozni jókedvét.
- Gondolatátvitellel, persze. Meséltem neki rólad, már várta, hogy megismerhessen.. - szarkazmus, az egészséges hülyesége, meg még gyermeki báj is érződik válaszán, de a széles vigyor szintén viszonzásra talál.
- Milyen napod volt? - komolyan érdekli, és ez látszik is rajta. Reggel óta nem is látta kedvesét, és bár most itt van, ami már minden további nélkül csodálatos, tudnia kell, elfáradt-e, csinált-e valamit. Természetesen nem számonkérés. Csak érdeklődik iránta, ennyi az egész.
- Hiányoztál.. - édes mosollyal árulja el a nyilvánvalót. Szereti inkább éreztetni, de néha  olyan szépen tud hangzani, mert mindig ott van mögötte az érzés. Most elég sok minden, egy elég tisztes káosz, de szüksége volt már a közelségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Furcsa még számára, hogy talált egy ilyen embert is. Valamiért mindig megtalálja azokat, akik mások valamiben, vagy valamiért kötődhetnek hozzá, de egy iskolában, egy évfolyamon, mekkora annak az esélye, hogy két ember ugyanazon a napon született? Jó, ide a világ minden tájáról járnak, ami sokat segíthetett ebben a véletlenben, de azért kicsit hihetetlen.
Gondolataiból kilépve pillantja is meg Bálintot, akihez közelebb érve köszön is.
- Köszönöm! - édes vigyorral persze, tényleg jól esik neki ezt hallani, nőből van. - Ó, nem kell, de aranyos vagy, így lebegtetve egyszerű - és itt ütközik ki, hogy nem is mindig olyan nőies. Átadhatta volna a cuccokat, megköszönhette volna azt is, és mehettek volna úgy tovább, ehelyett inkább úgy, mint eddig, csak már ketten.
A csárdában hamar megtalálják a keresett helyet, pontosabban hamar leérnek oda, mert megtalálni már nem szükséges, Lotti nagyon jól ismeri itt a járást. Csoda, hogy még VIP kártyája, vagy valami hasonlója nincs, de ha összejön, amiben reménykedik, ilyenre nem is lesz szüksége.
Lent ugyanúgy a fáklyák fénye uralkodik, eddig sosem zavarta ugyan, most azonban nem vágyik sötétben ünnepelni. Gondolatmenetét félbeszakítja a fiú, ahogy vigyorogva megszólal és lepakol, amire neki is önkéntelenül mosolyognia kell.
- Köszönöm, neked is boldog szülinapot! - a pult fölé emeli a pakkjait, és nonverbálisan megszünteti eközben a lebegtető varázslatot. Csak ezután megy oda a levitáshoz, hogy meg is ölelgesse. Fura azért ez tőle, biztosan nem tudja a másik, de hát örül, hogy volt szülinapjuk, és most ünnepelhetnek. Végre nem olyan vadul, mint szokta.
Fejben azért visszatér a fény részleges hiányához, és ahogy eltávolodott a sráctól, a két hozzájuk legközelebbi fáklya lángjának erejét növeli. Olyan szépen tud nézni közben, szóval vigyorog majdnemikertestvérére, közben pedig igazából a tűzre koncentrál, mert többet szeretne látni.
- Szóval, nem tudom, körbenéztél-e, meg félhomályban mennyit látsz, de van itt néhány játéklehetőség. Ha valamit nem ismersz, elmagyarázhatom, ha nem szereted, meg nem baj, van más - úgy érezte már, muszáj elmondania, ezért is tesz így, aztán folytatja - Ja és hoztam magnót, nyugi, ez működik. Egy rakat kazi is van, új számok, át lettek írva - még csak csendben sem kell "szenvedniük", ezt azért jó tisztázni a legelején, és ha kihámozza, akár már most választhatnak is valamit, amit mindketten szeretnek, vagy másik esetben ezek által prezentálhatja ízlését.
- Éééés, tudod mit csináltam magunknak? Minitortát. A tiéd diabetikus - talán egyértelmű, hogy nem egy cukorbombát készített neki, tudja, hogy hogyan is van ez, főleg, mert a cukrászdai munka ezt is megkövetelte. Oda se csak teljesen egészséges emberek járnak, na meg a sok diétázó...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lora

 Semmi. Semmi, semmi és újra semmi. Amióta csak visszaért az iskolába kutatgatott, és levelezgetett. De senki nem tudott semmit, hogy mi történhetett, vagy hogy egyáltalán tényleg az apja volt-e az, akit akkor látott. Az is kezdte érdekelni, hogy mi történt az anyjával és ki is volt ő? Amióta megjelent az az ismeretlen férfi  gyámhatóságtól, egyre több kérdés fogalmazódott meg benne. A baj csak annyi volt, hogy senki nem tudott válaszolni.
 Bár otthon még küldözgetett leveleket a tébolydának, ahova bezárták az apját, de nem válaszoltak. Ilyenkor bánta, hogy a varázslók nem használnak telefont. Egyszerűbben szóba tudott volna az ápolókkal állni, ha nem tudták, hogy ő az. Még az újonnan beszerelt telefonfülkét is kipróbálhatta volna. De nem, ebben a világban valahogy mindig mindent túlbonyolítanak.
 A kudarcra való tekintettel úgy döntött, hogy mielőtt még igazán belevetné magát a tanulásba - ami valljuk be, enyhén szólva irreális feltételezés -, kiélvezi a szabadságot és leugrik a csárdába. Jobb dolga úgysem akadt, és egy kis alkoholos ital biztos jót fog tenni megfáradt idegeinek.
 Betérve a csárdába körbe sem nézett, egyenesen a pulthoz indult, hogy rendeljen. Kért valami erős italt, és mellé egy kellemesebb vajsört, hogy legyen mivel leöblítenie, aztán kinézett magának egy félreeső zugot, ahol nyugodtan megírhatja az utolsó levelét a tébolydának.
 A legújabb ötlete, hogy álnév alatt, valamilyen befolyásos emberként mutatkozik be, és érdeklődik Véghváry Zalán múltjáról és állapotáról. Ha egy tizenhét éves lánnyal nem állnak szóba, talán egy felnőtt emberrel igen. Majd valakitől kölcsönkér egy baglyot, amivel még biztosan nem küldött levelet. Ha más nem is, de legalább megtudja, mennyire van titkosítva minden adat.
 Előhalászta táskájából a pergament és a tintát, aztán egy agyonnyűtt tollat is, és nekifogott az írásnak. Mikor kihozták az italokat, félbehagyta a munkát, gyorsan lehúzta a röviditalt, aztán folytatta is az írást. A papíron több volt az áthúzott szó, mint a levél. Nagyon nem nézett ki profi munkának, de még piszkozatnak is gyatra volt. Olyan ideges és izgatott volt, hogy gondolatai össze-vissza ugráltak és képtelen volt normális, összefüggő mondatokat alkotni. Fáradtan hátradőlt, letette a tollat és a vajsörért nyúlt. Ha csak nem érkezik valami csoda, biztos, hogy rájönnek a csalásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az elmúlt napokban annyi minden történt vele, hogy megmondani se tudja hol áll a feje. Először is, visszakapta a régi állását, vagyis pszichológus lesz, másodszor megkapta kedves barátnője tantárgyát, így tanár is lesz, harmadszor pedig, beszélt az igen csak karakteres és emlékezetesen szép férfival, név szerint Markovits Istvánnal, és megállapodtak egy házvezető-helyettesi posztban. Úristen. Meg Merlinre. Ennyi mindent kapni maga az álom, hiszen sok új szerepben is kipróbálhatja magát, emellett még pénzt is többet kap, mint remélte, így nem kell ide-oda rohangálnia a muglik és a varázslók között, hogy az anyagi hiányt, amit a házvásárlás okozott, pótolja.
Elégedetten sétál hazafelé, ahol egy üres ház várja majd, hiszen Mina a hétvégén az ikrekkel van, Kriszta legnagyobb örömére, így csak este jön haza. Egy pillanatra megtorpan, elvégre nem kell feltétlenül hazamennie, most, hogy ilyen szépen rendbe jöttek az anyagi ügyei, igazán megengedhet magának egy kiadósabb ebédet a falatozóban, ahova mindig be akart térni, amióta kinyitott, csak sosem jött ki úgy a lépés, aztán már nem volt itt, hogy kijöjjön. Most viszont semmi sem akadályozza meg, hogy belépjen a közepesen zsúfolt vendéglőbe, keressen egy üres asztalt, és kabátjától megszabadulva a táskájával együtt a maga melletti székre pakolva magához ne vegye az étlapot.
Hosszas böngészés után azonban megmarad a nap ajánlatnál, annyi mindent tudna ugyanis enni, hogy dönteni nem tud, így a napi ajánlatra bízza magát, és nem is döntött rosszul, egy pohár vörösbor társaságában érkező ebédje igen jól néz ki, így egy mosoly és egy köszönés után hozzá is fog az első falathoz, mely után azon kezd el gondolkozni, hogy vajon kiszállítást is vállalnak-e, hiszen ha sokáig dolgozik, akkor is, Minának ennie kell, és ez a hely elég korrektnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Rohanás az életem mostanában. Alig egy napja vagyok itthon, de azóta nem volt egyetlen egy percem sem arra, hogy nyugodtan leüljek és megigyam a jól megérdemelt kávémat.
Az egész délelőttömet a kastélyban töltöttem különféle papírok összeszedésével, ugyanis Dwayne lepasszolta a gyakorlati oktatást valami tökéletesen ellenszenves palinak, aki az egész - számomra teljesen logikus és érthető sorrendbe rendezett - papírhalmazt széttúrta és átköltöztette a tanáriba. Igazán tudtam neki örülni, hogy semmi sem ott van, ahol hagytam, így az időm nagy részét egy-egy diák aktájának vadászásával töltöttem. Alig pár órás alvás után már ez elvette az energiáim nagy részét, de még annyi minden várt rám...
Cseppet sem kecsesen loholtam végig a kastélyból lefelé vezető úton. A táskámat odafent felejtettem a kanapén, de már nem is csodálkozom rajta, mert ha a fejem nem lenne a testemhez nőve, teljesen biztos, hogy azt is elhagynám. Pár aktát fogtam szorosan a mellkasomhoz, amit még be kellett juttatnom a Hivatalba, csak azután terveztem bekapni pár falatot. Aztán támadt az a zseniális ötletem, hogy gyors összepakoltatok valami kaját és majd amíg kivárom a sorom az ügyintéző néninél, elfogyasztom. Így nyerek egy kis időt és összekötöm a kellemest a hasznossal.
Alig hogy beléptem az ajtón, máris kiszúrtam azt a csinos arcot hosszú barna hajkoronával keretezve. Le sem tagadhatná Minát. Először figyelmen kívül akartam hagyni a jelenlétét, ugyanis elviekben nem ismerjük egymást, gyakorlatilag viszont szerintem többet tudok róla, mint saját maga. Tündérien tud a kislánya fecsegni össze-vissza mindenféléről.
Szóval Zója.
Meghagytam a pincér fiúnak, hogy mit szeretnék, meg hogy legyen szíves csomagolja majd be, aztán a nő mellé kerültem.
 - Ha nem lövök nagyon mellé, akkor maga Zója. Mina édesanyja - elmosolyodtam, a fejemet kissé megdöntöttem jobbra. Igazából én magam sem tudtam, hogy mit akarok tőle. Talán csak megnézni magamnak közelebbről ezt a boszorka beállítású nőszemélyt. Vagy csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy Dwayne nem hazudott, ami a személyiségét illeti? Nem tudom. Annyi mindent hallottam már a férfi és a lányuk részéről is, hogy fogalmam sincs, mi az igazság. Egyébként meg egy közös vonás volt bennünk...
 - Elnézést, hogy zavarom. Almásy Léna vagyok és örülök - ohh, dehogy -, hogy találkoztunk - amennyiben ő is így vélekedik és mutat némi hajlandóságot, felé nyújtom a kezem és jól meg is rázom az övét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárda csendje nem olyan izgalmas, gondolom ezért kellett távoznunk idő előtt belőle. Mondjuk, egy csaj lehet gyengédebb is, mint, hogy megtapossa a lábam, majd kipenderítsem – persze mindenki tudja, hogy nem álltam ellen, nem kell bizonygatnom – az undorítóan piszkos helyről, és nagy hegyi beszédet zúdítson rám. Ha nem tudná, sokkal keményebbeket átéltem én hetente, vagy akár naponta is, amíg otthon voltam, szóval az ilyen próbálkozások nem is igazán hatnak meg, kicsit sem.
Viszont én is tudok tartani ilyeneket, sőt még jobbat is, mert igazam van, mint mindig. Kicsit ugyan kisarkítottam a jelenetet és kivettem belőle azokat a dolgokat, ami miatt így viselkedett, de az én szemszögemből simán lehet így, ahogy én előadtam. A kis prefi meg majd megtanulja, hogy a nagy Zével nem érdemes próbálkozni, hiszen nagyon kemény gyerek, amellett, hogy szép és szerény.
A másik az, hogy nem hagyom beszélni, mert még lány lévén kidumálná magát valahogy egy olyan dologgal, amire én nem is gondoltam. De nincs szerencséje beléfojtom a szót, minden egyes próbálkozásánál, sőt a végén lezárom egy váratlan fordulattal. Látom, ahogy a zöldszemű agyvize hirtelen forrni kezd és a fülére is rámehetett valami, mert nem hisz annak, amit hallott tőlem.
- Azt mondtam, hogy nyugodtan kiengesztelhetsz egy csókkal, mondjuk így – mivel sebezhetőnek tűnik, én pedig hála a nekem nagyon is gyors vagyok, megpróbálom én megcsókolni. Semmi extra, kap egy szájra puszit, azt kész. A pofonra felkészülök, de félre fogom ütni a kezét, hiszen igazam van, ahogy mindig is, de most tényleg. Aki nem hisz ebben, az nem érdemli meg a figyelmem sem. Ravszul vigyorgok a próbálkozás után, most már biztos vagyok benne, hogy nem fog elkísérni a Rellon bejáratához. Így jár az, aki szemtelen, meg megtapos, még akkor is, ha nem jelképesen.
- Nos, akkor elkísérsz a kastélyba, drága Izabellám? – érdeklődöm, beszúrva még egy kicsit a becézgetéssel, bár már az is lehet, hogy mire válaszolna, már elszaladt. Sosem értettem a lányokat, érthetetlen reakcióik vannak. Mindenestre, ha eddig nem zártam volna le az estét, ez a manőver biztosan betett neki. Végül is mindegy, egészen jó lett, pedig nagyon unalmasan indult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan jól sikerült ez a pogácsa, hogy muszáj még egyet kérnie belőle. Éppen felkelne, amikor egy kutya elsétál mellette. Valószínűleg nem most van itt először, vagy igen jól nevelt, mivel gazdája nélkül egy székhez megy, és le is pihen mellé. Nem nagyon firtatja a dolgot, ismeri a tulajdonost, Verocska mindig olyan volt, aki a föld felett három méterrel lebeg. A vicces, hogy van bennük egy közös dolog, nevezetese, hogy az első férjük ugyanaz a Szendrődy – Nagy Áron nevezetű úriember. Ám míg Zójának az első, addig reméljük Verocsnak az egyetlen férje lesz, hiszen igazán szépek együtt, és a gyerekeikkel is nagyon jól bánnak.  
Felkelve nyugodtan hagyja ott a cuccait, hiszen Bogolyfalva egy igen kis hely, azt is tudják már rég a falu végén, hogy megvakarni készülsz az orrod, akkor az milyen gyorsan körbejárna, hogy valaki kiemelt valamit egy másik ember táskájából. Két újabb pogácsát kr, rá se jött, hogy milyen éhes, amíg le nem csípett egy falatot az első gőzölgő pogiból. Hozzá természetesen még egy bögre tejeskávét kér, jó sok tejszínhabbal. Reméli, hogy a tulaj is felbukkan amíg itt van, szívesen elmenne kisgyerek nézőbe, hiszen imádja a gyerekeket.
Visszasétálva megpillantja a kutyus gazdáját is, aki előtte állt a sorba, és most ül le oda, ahol az állat pihen. Halvány mosollyal mászik vissza a maga boxába, hogy az újságot lapozva várakozzon a pogácsájára, és néha visszaintsen a rá köszönőknek, mint például a széles mosollyal közlekedő Kriszta és Balázs párosra, akik úgy rohangálnak ma egész nap kéz a kézben, mint a mérgezett egerek.
Nem ritka, hogy így vannak, csak általában nem szoktak rohangálni, ők azok az andalgós páros. Kicsit irigykedik is a legjobb barátnőjére, hogy olyan szerencsében van része, hogy összeköthette az életét azzal, akit szeret. Neki is megvolt az esélye, ám mégis elszúrta, és azóta se jött rendbe a dolog, ezt bizonyítja, hogy harminc éves korára két váláson, két majdnem házasságon és egy házasságon kívüli gyereken van túl, ami nem túl fényes arány. Egy apró sóhajjal fordul vissza az újság felé, hogy a következő oldalt is áttanulmányozza, mire végre megérkezik a pogácsája, amit kedves mosollyal megköszön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Sokszor rájöttem már, hogy a Rellonosokban nem lehet megbízni, nem lehet hinni nekik és nem kell velük találkozni. Hogy miért? Hát mert a kis "összeröffenés" vége mindig az lesz, hogy valaki megsértődik és csapkolódni vagy kiabálni kezd. Az én esetemben mindkettő megtörtén szép sorjában. Már a csárdában nagyon pipa lettem Zétényre és ezt még az is fokozta, amit utána csinált velem. Nem elég, hogy folyamatosan bámult - az még oké lett volna, ha az arcom nézi - és megjegyzéseket tett, ennek tetejében még minden neki állt feljebb. A csárdából túl könnyű volt kirángatni és a falhoz lökés sem volt túl erőteljes, de hát ennyi telik tőlem. Nem vagyok terelő, így nem ütök erősen, de majd feltalálom magam... Nem lehet nehéz verés nélkül elintézni, hogy Zétény vegye komolyan a dolgot és ne bánjon így velem. Hmm, akkor viszont biztos megkérdezné, hogy hogy így? Talán túlságosan is kiismertem már ebben az elmúlt másfél órában... Ennek nem lesz így jó vége. Smaragdjaim vészesen villogtak, amikor a fiú újra beszélni kezdett, de most igazából nem is a szavai miatt akadtam ki nagyon.
- Mondju... - kezdtem volna bele a felháborodott mondatba, amikor hirtelen közelebb lépett és megcsókolt. Szemeim összeszorítva löktem el magamtól a fiút, aki így erősen nekicsapódhatott a falnak. Annyira koncentráltam arra, hogy ne nyissam ki a szemeimet, hogy már elhittem: ha csukva maradnak talán ez sem történt meg. Kezeim ökölbe szorultak, kedvem lett volna ütni, ütni, ütni. Fájdalmat akartam okozni neki, amiért ezt tette velem. Szemeim hirtelen pattantak fel, a kezem már lendült, hogy arcon csapjam, de elkapta a kacsóm. Elkeseredetten rántottam ki csuklóm a tenyeréből és most a másikkal próbálkoztam. Úgy gondoltam, hogy nem volt elég ideje arra, hogy felkészüljön ere a "támadásra", így ha igazam lett, akkor egy hangos csattanás után elég szépen bepirosodott az arca.
- Hogy... - hangom elcsuklott, kezem lehanyatlott, szemeim pedig becsukódtak. Megint azt hittem, hogy ezzel így meg lehet ezt oldani, de tudtam, hogy megtörtént. Megtörtént és ezt mindketten tudjuk. Nem tudok visszamenni az időben, nem tudom nem megtörténtté tenni, semmit sem tudok csinálni... Nem, nem, nem...! Egy könnycsepp gurult le lehunyt jobb szemem pillái alól. Mindkét kezemmel beletúrtam a hajamba és amíg hátrahúztam a fürtöket, smaragdjaim is kinyitottam. Pupilláim összeszűkültek, megráztam a fejem és kényszeredetten megpróbáltam rácsapni az öklömmel a mellkasára...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hogy én mennyiszer hallgattam végig azt a csodálatosan szép monológot, amit Dwayne egy-egy rossz napján Zójáról költött! Nem sokat mesélt róla, csak néha, ha valamiben nem értettek egyet, én hallgattam végig a férfi dühöngését, ugyanakkor ott van Mina, aki pedig imádja az édesanyját. Mondjuk az éremnek is két oldala van...
Ennyi hímnemű között mindeddig észre sem vettem, hogy a kézfogásom ennyire elférfiasodott. Határozottan fogtam rá Zója finom kezére; pedig még én hittem magam törékeny porcelánbabának.
 - Az az igazság, hogy rohanok... de akkor nem csomagoltatom be az ebédemet, hanem elfogyasztom itt.
A pincérfiú pont a nő tányérjáért nyúlt, amikor ezt kiejtettem a számon, így melegen rámosolyogtam, ő pedig biccentett egyet és elsietett. Na hát ez az, amit nem tudnék megtenni Denpasarban, mert úgy néznének rám, mint egy idiótára, még ha angolul is mondom mindezt. Az ott egy teljesen más világ, kegyetlen nehéz lesz megszokni.
 - Köszönöm, de ez igazából édesanyám érdeme. Egyébként meg még fiatal, van még lehetősége gyermeket vállalni. Mina is biztos szívesen babázna.
A mappákat lepakoltam az egyik szomszédos asztalhoz tartozó székre, én pedig helyet foglaltam a nővel szemben. Mina fotózási hóbortjának eredményeként én is láttam már talán több mint elég fotót a nőről, de a valóságban valahogy sokkal jobban néz ki. Ez ilyen női dolog... jobb tisztában lenni a lehetséges vetélytársak adottságaival.
 - Nem tudom, miből gondolja, hogy Dwayne ilyeneket állít magáról - pedig ha tudnád -, de egyáltalán nem gondoltam, hogy szégyentelen vagy bármi hasonló volna.
Igen, szívesen a fejére olvastam volna ezt az egész szerelmet vallós történetet, de én nem az az ember vagyok, aki mindenféle mögélátás hiányában, előítéletek árnyékában megenged magának ilyet.
 - Természetesen, csak mivel nem ismerjük egymást, gondoltam így illik kezdeményezni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A választ hallván csupán egy kérdő és kissé talán rideg pillantást vet Zoéra, ahogy ott ül vele szemben, szélesen vigyorogva, mint a gyerek, aki éppen kapott egy új játékot az anyjától. Nem érti. Fogalma sincs róla, hogy, ha ennyire bizonyoson állítja, hogy tudja, hogy mit érez iránta, mégis mire volt jó az elmúlt órának a nem kevés idegtépő pillanata. Próbálja megfejteni, próbál rájönni, kitalálni, hogy mi is járhat mégis Zoé - és tőle elvonatkoztatva, általánosan a nők - fejében, de egyszerűen még több, mint hetven évnyi tapasztalattal a háta mögött sincs a leghalványabb fogalma sem róla.
- Akkor mégis mire ment ki ez az egész?! - Egyszerűen nem érti, hogy mire volt jó a drámai hangulat, miért kellett úgy tennie Zoénak, mintha távozni akarna, mikor a valóságban semmi ilyenről sincs szó. Szimplán csak tanárként fog továbbra a kastélyban maradni, nem pedig diákként. Persze, más lesz, hozzá kell majd szokniuk ehhez az új helyzethez is, de lesznek előnyei. Például most már nyilvánosan is folytathatják akár a kapcsolatukat - nem mintha bármelyikük is a folyosókon mászkálva akarna bevonni másokat a magánéletükbe.
- Valóban? Valamiért a gyakorlati "órákon" nem így éreztem. - Mosolyog rá egy kicsit gúnyos, nagyon önelégült félmosollyal az arcán. Sosem volt titok előtte, hogy Zoé nem szerette a tantárgyát, még annak ellenére sem, hogy tanársegéd volt. Arra a pozícióra is csak azért jelentkezett anno, hogy őt idegesítse - és láthatja mindenki, hogy ennek ellenére is hova jutottak el. Ez is egy olyan dolog, egy olyan esemény volt az életükben, amit nem irányíthattak. Valami olyan, aminek egyszerűen csak meg kellett történnie és egyiküknek sem volt beleszólásuk. Nem is akartak beleszólni, egyikük sem. Sodródtak az árral az elmúlt két évben, ugyanúgy, ahogyan most is teszik.
- Így viszont úgy tűnik, hogy új tanársegéd után kell majd néznem. Bár fogadni mernék rá, hogy szinte bárki lelkesebben csinálná, mint te - mondja kicsit elgondolkozva, felidézve Zoé tanársegédi hozzájárulását a tantárgy tanításához - bár a vizsgák javításán kívül nem túl sok jut az eszébe. Nem teszi hozzá, de úgy gondolja, hogy az a bizonyos hozzájárulás megvolt, csupán nem az életüknek azon a színterén, ahol kellett volna lennie. Inkább egy sokkal privátabb környezetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Csak ha nem tartom fel.
És úgy néz ki, akarta a nő is ezt a beszélgetést, hiszen bármennyire is rohan, mégis leül. Most légy okos Zója. Ezek miatt rettegett és retteg még most is az ideköltözéstől, a gondolatait ösztönösen elzárja, bár mások fejébe nem lát, a saját gondolatait meg tudja védeni. Nem akarja, hogy akárki belelásson, még ha ő nem is lát bele másokba, pedig mestere szerint igen hasznos képesség, mégis ismeri a saját gondolatait, hogy mennyire nem akarja kiadni másoknak, és ebből kiindulva tudja, hogy más se akarja, hogy idegenek beleszóljanak mindabba, hogy ő mit gondol, hiszen a gondolataink a sajátjaink.
- Harminc évesen két házasságon vagyok túl, és van egy gyerekem, aki most megy mágustanodába. Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá, hogy még egyszer végigcsináljam. Hálás vagyok azért, hogy Mina viszonylag egészséges és boldog gyerekként nőhetett fel.
Halvány mosolyt ereszt meg a nő felé, miközben lepakol és helyet foglal vele szemben.
- Ismerem, és ha az én fejemhez ilyeneket vág, nem hiszem, hogy másnak szentként állítana be. Nem is vagyok. Emellett pedig van egy ekkora fecsegőm, aki akaratlanul is mindent elmesél.
Mina magasságába emeli a kezét, nyilván a nő is tudja, hogy Mina szeret mesélni, mindent, ami az életében van, így Zójának Lénát és valószínűleg fordítva. Amikor megtudta, hogy az apjának kapcsolata van a nőnek, hazament, és vidáman elmesélte anyának, hogy apa boldog. Ő pedig igyekezett ehhez jó képet vágni, aztán, mint ismerjük páran ez nem sikerült, azt azonban, hogy ezt a nő is tudja, csak sejti. Eddig nem kereste a társaságát, pedig volt a faluban és a minisztériumban nem egyszer, most azonban, hogy meglátta, mégis idejött. Ő sem teljesen hülye, egész jól össze tudja rakni ezeket a részleteket. Egy pillanatra lenéz az asztalon pihentetett kezeire, majd fel a nőre.
- Felesleges tartanod tőlem. Dwayne azt az egy titkomat se tudta magában tartani, amit fontos lett volna, hogy megőrizzen. Még ha neki nem is számít, nem valószínű, hogy a legutóbbi beszélgetésünkről ne tett volna említést neked.
Közben a picérfiú visszatér Léna ebédjével, és két szelettel abból a süteményből, amit rendelt még Zója, két tányéron. Bár nem kérdezte meg, milyen desszertet kér a nő, de hallotta, hogy süteményezést említettek, így gondolta, hogy ezzel nem lő annyira mellé. Zavartan néz rá Zójára, aki rámosolyog, nyilván még kezdő itt. Zója zavartan körbenéz, amíg a fiú tevékenykedik, mintha hihetetlenül érdekesnek találná a díszítést. Amikor végez és eltávolodik az asztaltól visszapillant a nőre.
- Had magyarázzam meg. Szörnyen irigy vagyok az emberekre. Mások irigykedve nézik azokat, akiknek vélavér folyik az ereiben, mert szépek, és ha akarják, bárkit megkaphatnak. De mit ér a szépség, ha életükben csak egyetlen társuk van? Ebbe senki se gondol bele, de ez a nagy helyzet. A ragaszkodás, ami a vélákat jellemzi, a félvéláknál is megvan, szerencsére a negyedvéláknál nem. Szörnyen érezném magam, ha ilyen örökséget adtam volna a gyerekemnek. A ragaszkodás lényege, hogy csak egyetlen férfire képesek szerelemmel nézni, azzal az igazival, a mindent elsöprővel, és sajnos ez az életük végéig eltart. Ha akarom, ha nem az én emberem Dwayne Warren.
Egy kis részt leszed a süteményből, meg azonban nem eszi, inkább csak játszik vele. Muszáj valamivel lefoglalnia magát.
- Amióta kimondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, felszabadultam. Ő valószínűleg nem így érez, sőt. Viszont én kimondtam, és megszűnt a nyomás. Ez kicsit önző dolog volt, de nem tudtam már hallgatni róla. Elutasított, hiszen fordítva nem törvényszerű a dolog, elfogadtam. Nem mondom azt, hogy ha most berontana és akarna tőlem bármit is, nemet mondanék, mert ez képmutatás lenne a részemről. Akarnék, de nem kényszerítem, holott megtehetném. Utálhatsz, amennyire csak jól esik, hiszen én is hallok dolgokat, de tiszta lapokkal játszom. Jelenleg pedig a legkevesebb kedvem a gyűlölködéshez van. Nem azért vagyok itt, hogy tönkretegyem az életeteket, hanem mert a gyerekem ezt akarja. Nekem ő a világon a legfontosabb, az egyetlen, akinek mindent meg akarok adni hogy boldog legyen. Amíg meg nem született, egyszer sem jutott eszembe, hogy valaha azt fogom mondani, hogy én a gyermekemért élek, és most tessék, így változik a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Tisztelettel megkérném, hogy... Nem, ez nem jó. Felhívom figyelmét korábbi leveleimre, melyekre... Nem, ez meg túl nyers. Na és ha esetleg úgy folytatná, hogy... Arra kérném Önöket, válaszoljanak kérdéseimre most és azonnal.
 Mérgesen a pergamenre dobta a tollat, majd hangosan folytatta gondolatmenetét.
 - Vagy csak egyszerűen kezelhetnének végre úgy, mint egy embert!
 Újabb fújtatások, és még nagyobb kortyok következtek, amikor egy lány jelent meg az asztalánál engedélyt kérve tőle. Nem akart ellentmondani, inkább örült, hogy végre van társasága és nem azzal az átkozott levéllel kell foglalkoznia végre, így intett az üres székre.
 - Persze, csak rád várt a hely...
 Bár hangja fáradt és színtelen volt, remélte ezzel nem ijesztette meg az újonnan érkezettet. Idegesen beletúrt kissé megnőtt hajába, és a lányra nézett. Körülbelül annyi idős lehetett mint ő, bár még nem látta az iskolában. Ez azonban nem jelentett nála semmit. Amúgy is sokszor csak végigsiklik a tekintete az embereken, mostanában pedig más kötötte le a figyelmét. Na igen,meg kéne már írnia ezt az átkozott levelet végre. Megígérte magának, hogy addig itt fog ülni, amíg be nem fejezi és el nem küldi. Na jó, az elküldésben talán megvárja a kastélyt, ahol először is szerez majd egy tollashátút. Csak jusson már el odáig!
 - Oké, te hogyan írnád meg a levelet, amire már előre tudod, hogy úgysem válaszolnak, mert tudják ki vagy, és már egy vagyont elköltöttél pergamenre meg tintára miattuk - fakadt szegény lánynak előtte, majd elhallgatott, kicsit eltátotta száját, és szinte már lehetett látni az isteni szikra megjelenését a feje körül. - Hát persze! Álnéven mutatkozom be! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Köszönöm!
 Arca felragyogott, majd előhalászott egy újabb pergament és villámsebességgel írni kezdett. Két perc nem telt el, és már kész is volt a levéllel.
 - Meghívlak egy újabb kör vajsörre! - itta ki a maradék italt a korsójából. Végre úgy érezte, egy lépéssel közelebb kerülhet a rejtély megoldásához. Azzal már nem akart foglalkozni, hogy talán ezt a levelet is kidobják a tébolydában. Most ünnepelni akart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem volt nehéz viccelődnie, amúgy sem kell megerőltetnie magát a megfelelő ember mellett, most meg aztán teljesem mindegy volt. Kis rájátszással köszönte meg a dicséretet, aztán máris kedvese napja iránt érdeklődött, tovább mosolyogva persze. Valamilyen szinten megkönnyebbülten hallgatta, hogy Jamie tudott pihenni, elég sok dolga van, és erre már kevés ideje. Az új dalon pedig külön leragadtak egy pillanatra gondolatai, de erről úgy érezte később érdeklődik.
- Ennek örülök - talán felesleges, de szerinte ezt el kell mondania, hiába látszik rajta. Mint azt a kis sokatmondó szót is, amit párjától visszakap, de tudja, ennek köze sincs a sablonszöveghez, tényleg így van mindkettejük részéről.
Az időközben megjelenő pincér még időzik náluk, amíg a rendelést fel tudja venni, tőle az almás pitét, mini verzióban, de egészet. Nem normális ételre van szüksége, egy ideje érzi már ezt.
- Kicsit megfázott, de az sem akadályozza meg a rosszalkodásban a fiunkat - valóban furcsa neki is így kimondani, de együtt nevelik, hiába másé a biológiai szerep, akkor is a fiuk.
- Velem pedig minden rendben - teszi még hozzá. A következő kérdésre először szintúgy csak végigszalad az a vigyor a képén, és a táskájába nyúl, amiből egy kis fehér dobozt húz elő, és a fiú elé teszi le.
- Ajándék.. - kezd bele, majd, ha a kis dobozról lekerült a tető, és a srác megpillantotta benne a fehér babacipőcskét, akkor folytatja, ugyanazzal a jókedvvel és lelkesedéssel. - Nemsokára tényleg, igazi apuka leszel!
Na hát igen, ő ezt pozitívumnak érzi, mint most mindent, és örül a fejének, nem is igen lehet lekergetni a görbületet arcáról, kedvese reakciója azonban még válthat ki belőle elég sok mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elöljáróban elmondanék magamról valamit. Nagyon tehetséges vagyok, és irigyek rám sokan. De nem kellenek barátok, akik a pénzemért vannak velem, vagy csak a fényemben akarna tündökölni, ezzel ők is elhiszik, hogy érnek valamit. Igaz, nem is nagyon törekszem a barátságok megkötésére, mert a barátság=gyengeség. Egy baráttal sarokba tudnak szorítani, ha kell, kioszt, mert olyan napja van, csak azért, hogy később bocsánatot kérhessen. Meghallgat, de a barátság érdekében nem mindig mondja ki a véleményét, amit valójában gondol. Nekem, ha egyszer lesz igazi barátom, akkor az őszinteség lesz a legfontosabb és nem fog érdekelni, ha megbánt a véleményével, vagy én őt az enyémmel. Izabella pedig ilyen, megmondja, hogy mit gondol, még akkor is, ha az nekem nem tetszik. Ellenben nem az a barátkozós, nyílt fajta, már amennyire engedte magát megismerni. Nem beszélve arról, hogy azén módszereim nem mindenkinek tetszenek, neki főképp nem jön be az, ami vagyok. Így nem igen lesz belőle barátság, hiszen nem egyeznek a nézeteink sok mindenben, sőt ütköznek, ami nem sok jót sejtet. Amúgy nagyon karakán csaj, szóval nem rejti a véka alá az érzéseit. Tökéletes barát lehetne, de nem félek feltételezni, hogy nem sokat fog a közelembe tartózkodni ezek után.
Megcsókolom, mert jár nekem, és mert én úgy akarom. Persze nem igazi csók, azt megtarthatja a hercegének, csak jelzésértékű, hogy kiegyenlíthesse a számlát, amije velem szemben volt. Persze ellök magától, és lemerevedik. Tudom, tudom, ennyire jó volt. Sőt olyan jó, hogy még a könnyei is előkerültek, hát lehet ennél szebb vége egy randinak?  Igen, tudom, ő máshogy látja, de majd később rájön, hogy így érzett. Kész, a kiscsajnak annyi, lefagyott. Úgyhogy nekem is esik, én meg hagyom magam egy kicsit, majd leállítom, lefogom a karjait, és figyelek, hogy megrúgni se tudjon, főleg az érzékenyebb pontoknál.
- Csak egy csók volt, mit vagy úgy oda?! – megpróbálom megölelni, hátha az vigaszt jelent neki, ennyire nem akartam kiakasztani. Egy kicsit talán igen, de ennyire nem.
- Megyünk? Vagy inkább húzzak a francba és menjek egyedül, igaz? – indulok el lassan a kastély felé, otthagyva őt, ha nem akar velem jönni. Egészen érdekes kis este volt a mai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Belegondolva, hogy a kisfiút így otthon merte hagyni bátyjával, aki sokszor ugyanazzal a habitussal áll dolgokhoz, ugyanolyan gyerekes tud lenni, de amúgy meg felelősségteljes felnőtt, ja, és akkor ott van még a húga, örökmozgó, eleven.. Náluk végül is mindenki ilyen, nyugalomnak nincs helye..
Gondolatai hamar visszatértek a jelenbe, és a kedves kérdésére elő is vette a dobozkát, örömmel, és persze egyértelműsítve a helyzetet, aranyosan. Vagyis ez volt a szándék, és nem is gondolta, hogy nem fogná fel amúgy a vele szemben ülő, mi is vár rájuk, de úgy érezte így szebb.
Szép is volt, neki. Egészen csak addig, amíg Jamie arcára nem pillantott, Elsőként a döbbent képe, aztán a mosolya is gyorsan eltűnt, és mintha csak sugározta volna a kétségbeesést. Félelmet is, amitől Lotti arca is hamar valami semleges, bár az igazat megvallva inkább meglepődött kifejezést vett fel.
- Már miért szivatnálak? Nem ittam semmit, ez az igazság - hangjában érezhető, hogy most ő illetődött meg, bár biztosan nem annyira, mint párja, azonban nem ezt a reakciót várta. Nagyon elvolt a saját ki s világában, és véleményével, nem is foglalkozva semmi mással. Abban a pillanatban vágta oldalba a gondolat, hogy lehetséges, ez így mégsem annyira volt jó. Mire észrevette magát kedvese hangja már eloszlott a levegőben, és ő maga pedig az ajtó felé tartott.
- Ne menj el, kérlek, beszéljük meg! - kiáltotta utána, nem foglalkozva a már amúgy fél percre, a ledöbbenéstől kezdve rájuk szegeződő szempárokkal. Esze ágában sem volt ott maradni, és elfogyasztani, amit rendelt, felállt, és mivel rendezve volt a dolog Jamie által, olyan gyorsan hagyta el az éttermet, ahogyan csak tudta. Körbenézett, de Ő már nem volt sehol. A házánál kereste, otthon kereste de semmi. Eltűnt, és látszólag beletörődve, hogy ezt szerelmének fel kell dolgozni, teljes kétségbeeséssel indult ő is haza.