Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Könnyedén elfogadta azt a tényt, hogy hajnalnál előbb nem fogunk megindulni. Azt hihetné az ember, hogy vitatkoznak majd vele, hogy márpedig nem marad itt egy vadidegennel, de mégsem. A saját érdeke is, hogy épségben visszajusson a kastélyba, talán ezt a dolgot elfogadhatom mentségnek, de mást nem. Közben a magyart félredobva, kamatoztathatom az angoltudásomat is. Nem is tudom, hogy mikor kellett utoljára használnom egy diákkal szemben, hisz a legtöbb külföldi is megtanulta már a magyart, de jobban díjazom, ha az anyanyelvükön beszélnek. Mondjuk a neve magyar, azt hittem, hogy az anyanyelve is, de okoz még meglepetéseket a srác.
– Csak arra vigyázz, hogy nem mindenki bírja a kíváncsiságot, és nem mindenki segítőkész. Igaz, van egy olyan képességed, ami itt ritkaságszámba megy, de félek, hogy hőségben nem tudsz mit kezdeni. Ha összeesel, vagy imbolyogsz, az ellenfeled könnyedén legyőz. Ezzel nem azt mondom, hogy keresd a bajt, vagy valami, csak itt a csárdában is vannak olyanok, akik képesek mindenkibe belekötni. Főleg akkor, ha egy kicsit többet ittak a kelleténél. –magyaráztam ezzel kicsit óva intve Kventint a túlságos kíváncsiságtól. Valószínű, hogy meg tudná magát védeni, csak nem 30 fokos hőségben, ha ahhoz van hozzászokva, hogy jégpáncél veszi körül, ami itt nincs, hát… talán néha utána kell néznem, hogy merre is jár. Kortyoltam közben, amit a kérdése hallatán épphogy nem köptem ki. Vigyorogva ráztam meg a fejem, és kicsit csalódottan fordulok felé.
– Ja igen… ez a kínzókamra a csárdában, és mivel rájöttél, már nem buli a megkínzásod. Nyugi, nem fog fájni, mikor épp elvágom az artériádat, és segítséget se tudsz majd hívni, mert el leszel némítva. –közben elővettem a pálcámat, és közelebb ültem hozzá. A fejénél lévő púpra szegeztem azt, és az Amirától megtanult gyógyítást alkalmaztam. – Szép is volna a meg akarnálak kínozni. Bogolyfalván vagy, a Mátra Máguscsárda VIP szobájában. Ez az egyetlen szoba, ahol viszonylag hideg van, és senki nem zavar meg téged a pihenésben. Mellesleg Đominic, nem Điminic. –tettem le az üres üveget, aztán felkeltem az ágyról. – Tudsz biliárdozni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Létezik olyan pillanat, amikor a másik, a vágy tárgyát képező személy bármit elhitethet velünk. Ha hazudik is elhisszük, mert annyira akarjuk, hogy az igaz legyen, hogy Ő velünk legyen, hozzánk érjen, ránk mosolyogjon, ajkai hazudjanak bármily képtelent is. A rellonosnak most ilyen pillanata van, issza a szőke szavait, vakon engedi vezetni magát, és csak reménykedhet abban, hogy a szemben ülő vadócka ugyanazt akarja, mint ő, éppen ezért kívánatos száját nem csalfa kijelentések hagyják el. Karján olykor végigszalad a hideg, minek hatására szőrszálai elválnak bőrétől, és az izgatottság, mely futkos testén, egy pillanatra sem hagy alább. El-elmosolyodik ő is, majd már az asztalnál válaszol az esti meghívásra.
- Este hazakísérlek, majd úriember módjára köszönök el tőled, és ha érdemesnek tartasz még egy találkozóra, akkor talán baglyot is küldök neked a következő dátummal - ajkai bár vigyorra állnak, hangjából kiérződik komolysága. Ezt most valóban nem akarja elrontani Michelle-el, mert tudja, hogy nincs több esély. Bármelyikük is legyen az eddigi kellemetlenségekért hibáztatott, bármit is gondoljon róla és próbálkozásairól környezete, tartsák gyengének vagy pincsinek, a szívében valamiért nem aludt ki soha a szőke iránt érzett vágya, és nem kell jósnőhöz, vagy iskolapszichológushoz fordulnia ahhoz, hogy pontosan tudja mit is jelent ez.
- Ööö... igen, persze, kérek egy vaníliás pudingot bodzalével, köszönöm - emeli pillantását a hozzájuk igyekvő pincérre, akiről könnyedén feledkezett el. Körbepillant, ismét tudatosítja magában, hogy nyilvános helyen vannak, randevújuk valóságában, amit jobb volna nem elfelejteni folyton. Visszafordítja fejét a szőke felé, s annak kérdésére nyomban zavart kifejezés ül ki arcára. Még semmit nem tud jövőjéről, így nem ígérhet, és nem kérhet a másiktól, hiszen az nem volna igazságos. Neki mégis ígéretre van szüksége, és legyen bárhogy is, ő is ígérni fog.
- Nekem nem adhat már semmit ez az iskola - kezd bele hosszúra nyúló feleletébe, tekintete máris a lányét keresi, kezei az asztalon pihennek. - Nincs itt keresnivalóm, nem az én világom a szabályok között való lavírozás, a festmények gúnyos élcelődésének elnézése, az órák meg a könyvtár. Egyszerűen nem ilyen vagyok. Szeretném már élni az életem, üzletet nyitni, belefolyni ebbe-abba, csinálni, amit szeretek és amiben jó vagyok. De ezen a helyen még arra sem tudtam rájönni, hogy egyáltalán miben vagyok jó. Itt csak Ombozi Noel vagyok, az, akiről az Edictumban olvasnak, akiről olyanokat hisznek, amik egyébként nincsenek. De ki vagyok én, hm? Muszáj rájönnöm! Úgy maradok meg Bagolykő történetében, mint egy senkiházi, akit csak a lányok szoknyája érdekelt, pedig sokkal több van bennem. Ha a több a javító, és az ott eltöltött idő, akkor az, de mennem kell innen. Meg tudod ezt érteni?
Szeme időközben elkomorodik, hiszen nem legkedvesebb témájáról nyílt meg éppen a prefektus kisasszonynak. Ujjai ütemesen dobolnak az asztal lapján, fejét kissé oldalra dönti, majd újfent megszólal.
- A levélben még nem hívtak be, van egy utolsó lövésem. De nem maradhatok itt - fejezi be látszólag nyitva hagyva a kérdést, de tudja, hogy a szőke érteni fogja. Hát ennyit a tökéletes 'randihangulatról', egyetlen kérdés, és ő azonnal elfújja a körülöttük megragadt rózsaszín felhőket. Valahol mélyen nagyon bánja, hogy nem hazudott a másiknak, megkönnyíthette volna magának a jövendőt, elcsavarhatta volna egy kis időre a szőke fejét, magáénak tudhatta volna addig, míg ki nem sétál a kastély kapuján. De ennél többet akar. Arra vágyik, hogy Michelle akkor is ott legyen, amikor visszatér, akkor is szeresse, és akkor is az övé legyen. Bár hallja a lány szavait, amelyek várakozásról mesélnek, nem tud teljesen hinni nekik. Nem tudja biztosra venni, hogy a prefekta képes volna-e a hozzá való teljes körű hűségre, de eltereli gondolatait, mert ezen a kérdésen a nevelőintézet védett falain belül is lesz ideje elmerengni. Most a pillanat a fontos, éppen ezért mosolyodik el, ám Michelle újból veszélyes vizekre evez.
- Nem történt semmi Benjamin és közted? - kérdése tagolt, hangjából még a süket is kihallaná a bizalmatlanság és féltékenység keveredését. - Ugye nem akarod, hogy ezt tényleg elhiggyem?
A pincér közben kiszolgálja őket, de Noel nem fog hozzá pudingjához. Meredten nézi a lányt, akivel messzemenő tervei vannak, akiről néha azt gondolja, hogy feleségül veszi, és aki egyszer gyereket szül neki, de ilyenkor, a kételyek súlya alatt mindez nagyon távolra tolódik.
- Michelle, ha én őszinte vagyok veled, azt akarom, hogy te is az légy - emlékezteti a lányt, s továbbfűzi gondolatát. - Ne akard elhitetni velem azt, hogy mióta megcsókoltalak a nagyteremben, te elkerülted Benjamint, és egyetlen csók sem csattant el köztetek...
Felvont szemöldökkel várja a választ, halántékán dagadni kezd egy ér, hiszen a képzelt jelenet, melyben a lány mással érintkezik, gyorsan a mennyekig repíti vérnyomását.
- Ha elmegyek, nem tudom mikor jövök vissza. Ígéretet tudsz tenni nekem, hogy hűséges leszel hozzám, és amikor visszatérek, te a ma született bárány tisztaságával leszel ott? Jól gondold meg.
A fiú tisztában van kérésének súlyával, és azzal is, hogy bármi történhet Michelle-el, míg ő dementorok őrizte zárkában időzik, de a bolond szívet hamis ígéret is nyugtatni képes. Féltő zöldekkel nézi a lányt, legszívesebben magához húzná, hogy örökre úgy maradjanak. Történjen bármi a világban, váltsák egymást a korok, zajok, háborúk, ők időtlenül állnának egy helyben, egymás biztonságában, boldogan.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ombozi Zsigmond

Talán nincs is fontosabb a családnál, legyen a tagok közt bármilyen rossz kapcsolat is, pillanatnyi harag vagy évekig húzódó hangos háború. Noel példaképe nem más, mint édesapja, akit lelke összes szegletével gyűlöl, mégis Farkas a legnagyobb ember, akivel valaha is összesodorta az élet. Büszke apja erejére, tartására, méltóságára, arra a miliőre, ami a férfit körbeöleli. Ha nem is teljesen olyan, de hasonló felnőtté szeretne válni, akit tisztel és odaadóan szeret felesége, aki képes eltartani akár négy gyermeket, és még egy idegen is azonnal meghajol nagysága előtt. Nagybátyja hiába édestestvére apjának, egészen távoli rokonnak tűnik a családban. Zsiga bá' nyitott, két kanállal habzsolja az életet, népszerű, na és ért a nőkhöz is. Noelnek van mit tanulnia tőle, hiszen a jelenleg kocsmárosként dolgozó fiatalember nem egy kapcsolaton van már túl. Bár Noelnek is akadt dolga a másik nemmel, nem gondolja magát a falu bikájának, főként, hogy szíve régóta egyetlen szőkéért dobog. Izgatott zöldjeivel figyeli a rávigyorgó nagybácsit, szíve majd kiesik mellkasán, úgy örül a másiknak. Nem mondaná ki hangosan, de nagyon hiányzott neki nagybátyja, aki lánytestvérei mellett az egyetlen férfi a családban, akivel olyan dolgokról beszélhet, amit apjával egyelőre nem szívesen osztana meg.
- Velünk mindig itthon vagy - paskolja meg szelíden Zsiga bá' vállát, majd széles vigyorra húzza ajkait, s szemöldökeivel játszik. - Na, nem mondod, hogy beköltöztél egy nőcskéhez, aztán már meg is volt?
Hangos nevetésben tör ki, fejét hitetlen módjára csóválja, karjait mellkasa előtt fonja össze. Elcsendesedvén aztán végignéz a másik arcán, egy-egy barázdáján tűnődik, végül elfogadja a születésnapi italt, koccintásra emeli azt, és komoly hangon szólal meg.
- Kedves uram, egészségedre! - csendülnek össze a poharak, mire Noel kortyol is egy rövidet. Vígan néz körbe a csárdába gyűlt társaságon, aztán visszapillant bátyjára, és fejével egy ittasnak bizonyuló, igen harsány férfiakból álló csoport felé int. - És milyen itt dolgozni? Jól bírod a részegeket? Tényleg, a saját vendéglőddel mi újság? Eladtad, vagy még a tiéd?
A rellonos minden igyekezete ellenére nem emlékszik, hogy a Sigmunddal mi történt. Már annak sem tudja idejét, mikor találkoztak utoljára bácsikájával, de segítség nélkül a férfi összes munkahelyét sem tudná felsorolni. Igazi világjáró, aki megbirkózik minden szembejövő nehézséggel, és aki bár az árral úszik, mégis önmaga irányítja életét. Noel felnéz bácsikájára, és némileg saját magát látja benne, egyező vonásaikban mindenképpen.
- Van egy lány - feleli, a kérdésre hirtelen viszketni kezdő halántékát megvakargatva. - Vad, neveletlen, önfejű, fékezhetetlen. Gyönyörű. Nem tudom, hogy elég vagyok-e neki. Idősebb nálam, de ha együtt vagyunk, nem látszik a korkülönbség, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy őt zavarja. Hazavittem Fehérvárra, egy hét múlva faképnél hagyott, apa jól meg is vert érte, pálcát is használt. Fehérvár után találkoztunk párszor, azt akarta, hogy a barátja legyek, hát az lettem. Még vidámparkba is elvittem! De aztán... elúszott minden, egy nap rátaláltam az erdőben, félholt volt, és akkor elgondolkodtam azon, hogy ott hagyjam-e meghalni? Ő is elhagyott, nekem is el kellett volna. Mégis bevittem a gyengélkedőre, aztán eldöntöttem, hogy vége. Kerülni kezdtem, eztán persze nemrégen egy reggelinél odaült mellém, vitatkozni kezdtünk az egész nagyterem előtt, lehet, hogy kiabáltam is vele, nem emlékszem, csak arra, hogy megint ott akart hagyni. Begőzöltem, visszarántottam, aztán csókolózni kezdtünk... igazából nem tudom hogy állunk. Randevúra hívtam, és..., egyszerűen annyira imádom, nincsenek rá szavak, csak tudom, hogy kell nekem, akkor is, ha minden áldott nap összeveszünk, ha hetente elakar majd válni, nem érdekel, mert senki nem váltotta ki ezt belőlem rajta kívül. Sára persze utálja, azt mondta, hogy nem adja áldását ránk, de tudod, az sem érdekelne, ha senki nem lenne ott, mikor feleségül veszem, csak ő és és én, na meg Isten, ha van egyáltalán, semmi más nem számít.
Hadarva beszél, emlékképekről mesél, melyek sorrendjében sem biztos már. Csak mondja és mondja, engedi ki magából a megcsömörlött érzéseket, hogy egy nála tapasztaltabb, bölcsebb fél felelhessen fel nem tett kérdésére: szeret engem ez a lány?
- Az a helyzet, Zsiga bá', hogy volt egy rellonos játék, amelynek keretein belül felgyújtottam a keleti szárny egy részét. Nos, mint gondolhatod is, természetesen levelet kaptam a Balatoni nevelőintézetből. Michelle azt mondta, hogy megvár, ha bezárnak. Szerinted lehet hinni egy lánynak, akit minden második diák megkörnyékez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az utóbbi időben az igazat megvallva a "se éjjelem, se nappalom" dolog nagyon is ráillett, mert vagy dolga volt mindig, vagy csak simán egyáltalán nem foglalkozott azzal, mennyi az idő, hányadikát írunk, sőt, melyik év. Na jó, ezt még tudta, de Jace apjával is egy kis probléma akadt, azt is meg kellett oldani, és nem érezte úgy, hogy ez őt innentől egyáltalán érdekelné.
A szülinapja is elment, úgy, hogy észre sem vette, csak napokkal később. Akkor pedig jött a meglepetés, egy évfolyamtársával ez egy napra esik. De pontosan, minden, és ebből jött, hogy mivel amúgy is jóba van a sráccal, hát ezt mindenképpen be kell pótolni, mert az ilyen azért ahhoz túl ritka, hogy várjanak még majdnem egy évet.
A háza kiesett a két kicsi miatt, de sokat gondolkozni így sem kellett, szinte egyértelmű: a csára. Még a mindenféle hústornyoktól és elsőre talán elrettentőnek tűnő alakoktól sem kell tartani az ünneplés megzavarását illetően, tökéletesen megfelel nekik a VIP terem, és ki is jár..
A cukrászdai munka megtanította néhány dologra, így a fiú betegségére külön ügyelve készített két minitortát. Egyet neki, egyet pedig magának, és még ha nem is fogynak el, be lehet dobozolni és későbbre is jó az. De ezen felül továbbra is teljesen cukormentes csokis kekszet is csinált, valami irdatlan mennyiségben, bár nem úgy tervezte, hogy mindent megesznek, az azért sok lenne. Ezen felül pedig nem csak édességgel készült ám, szendvicseket is csinált, mert miért ne alapon,  biztos, hogy olyan is kell. Neki elengedhetetlen a kávé, így abból is tett el, de külön cukrot, édesítőszert, hátha Bálintnak is.. Fura, hogy már megint egyre inkább ügyel a környezetében lévő emberekre, elfelejt csak magával foglalkozni, de nem zavarja, még örül is neki. Éppen ezért gondol át mindent, és dönt úgy, hogy akkor még a felrúnázott magnó is kell, egy rakat kazival. Van egy ismerőse, az csinálja neki a mai számokból ezeket meg, és áldja is érte az eget, hogy tud zenét hallgatni.
Már majdnem el is felejtette, hát amit nagyon fontosnak talált, az a fiú ajándéka. Nos igen, ha már szülinapot ünnepelnek, akkor egyértelmű. Kicsit bajban is volt vele, mert annyira nem ismeri, hogy meg tudja mondani, mi az, ami biztosan elnyeri a tetszését, de reményei szerint ennek is örülni fog, úgyhogy eltette azt is.
Az utolsó, ami eszébe jutott, az az volt, hogy innivalókkal nagyon nem is kell problémázni, lévén a csárdában ilyet bármikor tudnak szerezni. Ismeri már magát, az egy alapja lesz az estének. Na de persze a Levitást annyira nem ismeri, meg ott van a betegsége is, de azért reméli legalább koccintanak majd, azt mindenképp kell.
Szóval amint összeszedett mindent, ellátta a csomagjait egy lebegtetőbűbájjal, lejelentkezett bátyjánál, ellenőrizte fiát és húgát, aztán nyugodtan hagyta ott őket. Ahogy megbeszélték, a fő utcán találkoznak, és időben is van, most nem akart késni, de hamarabb kiérni sem sikerült. Így a késő délutáni, kora esti órákban még elegen járnak Bogolyfalva utcáin, de nem volt nehéz kiszúrnia Bálintot.
- Szia! - odaérve hozzá már vigyorogva köszönt neki. Három-négy üzletnyire a csárdától találták meg egymást, odáig elsétálni már - nem mintha odáig az lett volna - egyáltalán nem megerőltető. Az ajtón belépve rögtön sokkal több szempárt érezhetnek magukon, mint úgy általában, de ő már ezt megszokta, mindig így van, ha ide jön, de ebből még csak nagyon kevésszer adódott problémája is. Most a cuccaikkal együtt viszonylag feltűnésmentesen, továbbra is a figyelő szempárokat érezve magukon sétálhatnak oda a pulthoz, Samutól el is kéri a már korábban kibérelt terem kulcsát, de nem kérek egyéb más semmit, ott lent önkiszolgáló pult van.
- Ott, balra - mutatom a lépcsőt a srácnak, merre is kellene megindulnunk. Leérve, akár ő ment elől, akár én, már fordulok is jobbra el, a lépcső alatt van a következő ajtónk. Na igen, az évek, meg a rutin.. Már elég jól ismerem a helyet. Kinyitom, és a fáklyák a meredek lépcsősort épphogy csak megvilágítják, amire egy igen halk káromkodásnál többel nem reagálok, mert már növesztem is magunk előtt a hőt nem adó tűzgömböt, legalább lássunk valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nelli

- Teszed le a mocskos, hatemeletes patáidat arról a székről! - förmed rá a kelleténél erélyesebben túlságosan is laza húgára, mikor átverekszi magát a közönséges lányok és büdösebbnél büdösebb férfiak tömegén. A széken pihenő lábak útjára egy erőteljes lökéssel is rásegít, hátha azok maguktól nem akarják az igazságot. A rellonos elegáns öltözékben foglal helyet, s közben kedvenc szövetnadrágjába tűrt ingét igazgatja. Mindig is odafigyelt öltözködésére, talán mert lányok között nőtt fel, vagy mert édesapja is minőségi darabokat vásárol magának, és ő hozzászokott ahhoz, hogy közvetlen környezete ad a külsőségekre, csak hát... valaki így, valaki úgy. Mikor felpillant testvérére, és meglátja hatalmasra sminkelt szemeit, egy röpke másodperc erejéig megnyúlnak zöldjei, majd, mintha csak lidércet látott volna csóválja meg fejét, és dől előre, hogy kényelmesen Nelli füle mögé nyúlhasson.
- Idefigyelj, te kriptaszökevény, ezt most azonnal felejtsd el - mondja szeretettel, de a mozdulat, ahogy a cigarettát elrántja a tincsek takarásából, nem büszkeségről árulkodik. - Mit képzelsz, elsőévesként majd jól megdicsérlek, hogy ilyen vackokkal élsz, mi? Lehetne eszed!
Beszéd közben aligha figyel arra,  amit mond. Ajkai ugyan formálják a hangokat, de gondolatai a testében éledező tűz körül járnak, forró képzeteket vetítenek lelki szemei elé. A cigarettát ujjai közé veszi, másik kezében pedig hamarosan előbukkan néhány lángocska. A szál végét ajkai takarásába rejti, hogy egy pillanat múlva már füstöljön is. Hosszan beszívja a levegőt, majd húgához hajol, és az összes füstöt szép kis arcába fújja.
- Inkább játssz maszkmesterest, ahogy látom van még hova fejlődnöd - vigyorog gonoszul, és hátradől székében. Sokáig csendben van, örül, hogy végre nem kell folyamatosan beszélnie ahhoz, hogy a beszélgetés esetlegesen nehogy kínossá váljon. Nem szólal meg, míg az utolsó füstfelhőt ki nem leheli, s a csikket el nem nyomja az asztalra kihelyezett üvegtartóban. Aztán komoly tekintettel fordul húgához.
- Tudom, hogy a pénzemmel szórakozol - mondja neki figyelmeztetően. - Ezért most jelzem, hogy nincs több lopás, a ruháim és a pénzem tabu. Ha hiszed, ha nem, apa nekem nem ad olyan könnyen, mint neked.
Füle mögé söpör egy arcába lógó göndör tincset, s közben a pult irányába fordul, hátha kevesebben állnak ott, mint érkezésekor. A tömeg időközben elült, ezért ő szó nélkül felpattan, és az éppen műszakban levő Zsiga bá'-hoz siet. Nem marad sokáig távol, hiszen pár napja igazán jót beszélgetett nagybátyjával, és most nem is miatta látogatott a csárdába.
- Köszi a meghívást - helyezkedik vissza székére, miután Nelli elé teszi az egyik italt. - Ó, és jövőre természetesen a te zsebpénzeden iszok, eszek és hívok meg lányokat drága süteményekre... ha lesz egyáltalán jövő év.
Utolsó szavait már csak éppen hallhatóan teszi hozzá, és mint mostanában minden áldott nap, úgy most is eszébe jut a nevelőintézet képe. Félelemmel teljes vágyairól nem igazán beszél testvéreinek, akik, ha tudnak is ügyeiről, nem őtőle hallanak róluk. Halvány vigyorral emeli koccintásra vajsörét, majd hátát a támlának veti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Várkonyi Zoltán

Kihasználván a nyár talán utolsó napjait, Lilla kora este úgy dönt, meglátogatja a mostanság keveset látott lakótársát annak munkahelyén. Nem téveszthető szem elől az a tény sem, hogy az elmúlt hetekben erőteljesen megfigyelhető hangulatingadozását a csárdában óhajtja örökre lezárni, gyógyszeréül választva néhány kör koktélt, vagy ha úgy hozza a sors, néhány pohárka erősebbet is akár. Otthonát az őt jellemző kellemes illatfelhővel hagyja el, magassarkúiban ügyesen lépegetve a még meleg estében. A falu már csendes, az idősebbek lassan visszahúzódnak a négy fal közé, a legtöbb fiatal pedig a kastély könyvtárában lebzsel. A csinosan öltözött nő mellén összefont karokkal sétál, barna tekintetét napszemüveg mögé rejtve; ha beköszönt az ősz, már úgy sem veheti fel kedvenc kiegészítőjét, mely szinte már hozzáragadt arcához.
- Szia! - köszön kedélyesen a csárda küszöbét átlépve, és egyenesen Zsigmondhoz siet, hogy a férfi közvetlen közelében, a bárpultnál foglaljon helyet. Mosolyogva nézelődik, szemüvegét maga mellé teszi a furcsamód tiszta pultra, majd lakótársára vigyorog. - Kérlek, gyógyíts meg valami erőssel...
A kocsmáros, miután együtt él az utóbbi időben hisztissé váló nőve, pontosan tudja mire céloznak a rúzsozott ajkak, így minden további kérdés nélkül vajsör helyett whiskey-vel szolgálja ki. Lilla hálásan néz rá, de az ital felhajtása előtt még játszadozik a pohárral. Finom kezei között ide-oda tologatja azt, s közben válla fölött hátrapillantva szemügyre veszi az italozó népet. A férfifelhozatal igen gyér, a barnaság keresve sem találna náluk rosszabb látványt. Száját félrehúzva fordul vissza Zsigmondhoz, és fejét elégedetlenül megcsóválva fakad ki.
- Hát, ne érts félre, nem panaszkodásnak szánom, de most tényleg Zsiga, nézz körbe, és végre megfogod érteni, hogy miért bújom én állandóan a romantikus regényeket...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az ajtó fölött megszólalt a csengő, de az épületben enélkül is szinte mindenki felkapta a fejét arra, ahogy kintről valaki szabályosan berontott. Nem egyszerűen bejött, nem. A fürge, hosszú lábakon kacsázó, lángoló hajú lány úgy száguldott át a helyiségen, hogy többeknek félre kellett ugrania előle, és a pult mögött álló férfi is a falnak hátrált, attól tartva, hogy az ámokfutó átesik az asztalon és rajta köt ki.
De Ella lefékezett, és megtámaszkodott a pulton két kézzel. Egy pillanatig így imbolygott, majd váratlanul felkapta a tekintetét - a férfi ismét összerezzent -, és valamit mormolt. A pult mögött álló férfi erre óvatosan közelebb hajolt, és egy Pardon? kérdést hallatott, mire Ella elkiáltotta magát:
- Mondom kávé! Ugye van kávéjuk?!
Valami érthetetlen csoda folytán nem hajították ki, hanem beljebb invitálták a bal oldalon található vastag függönyön túlra, ahol kellemesen émelyítő illatok úsztak a levegőben, és az egésznek olyan atmoszférája volt, hogy Ella kis híján orra bukott és elaludt ott helyben.
Persze nála ez teljesen elmebeteg módon működött. Mikor kezdett kifogyni az energiából (vagyis túl régen, mikor már legalább négy órája nem jutott koffeinhez), amolyan vésztartalékra kapcsolt, és egészen a lemerülés pillanatáig úgy pörgött, mint a ringlispíl, aztán hirtelen, mint akit sóbálvány- vagy kábító átokkal sújtottak, összecsuklott és nyöszörögve ott maradt, ahol épp volt.
És most kiderült, hogy elfogyott Véda kávéja! Ella első körben a szomszédokat rohanta le nagynénje legnagyobb örömére, aztán jutott csak el odáig, hogy felkeresse ezt a helyet (mivel a szomszédoknak nem tetszett az elvetemült kifejezés az arcán valamiért, amikor a kávé szót nyöszögve verte az ajtajukat).
- Kérnék öt hosszút, extra cukorral és tejszínnel, két kapucsínót, egy egy forró csokit - adta le rendelését, aztán rájött, hogy így túl sokáig fog tartani, mire elkészülnek vele. - A forró csokit mégse, és elég lesz az egyikbe extra cukor. A többibe jó a majdnem extra is.
Szerencsére viszonylag hamar megérkezett a rendelése, és ott ült egyedül annyi koffeinnel, amivel kilőhette volna magát a világűrbe. Végre mosoly terült el arcán, ahogy beleszimatolt a már kellemesebb levegőbe (ami közvetlenül az orra alatt volt, hiszen oda dugta a kávéját).

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Várkonyi Zoltán

Míg Zsigmonddal cseveg, észre sem veszi, hogy a kocsmába gyűlt emberek lassacskán kicserélődnek; van aki hazafele igyekszik, mert kutya kötelessége nyolc óra előtt jelenléti ívet töltenie az asszonynál, és van akinek az este csak most kezdődik el. Lilla a poharát lökdösi, s közben szorgalmasan kérdezgeti Zsigmondot: nem vagy fáradt? Jól aludtál az éjszaka? Nem hallottad azt a fura kattogó zajt, ami már napok óta nem hagy nyugodni? Holnap reggel süssünk palacsintát vagy inkább menjünk el reggelizni?
A fiatal nőt még az sem zavarja, hogy nemcsak egyedül ő beszél a csaposhoz, hanem egy nemrég érkező fizetővendég is italt kér tőle. Hisztikirálynőt játszik, hangját előbb feljebb emeli, majd - miután kifogyott a háztartást érintő összes koholt kérdéséből - elhalkul, és egy szusszantás után felemeli keze hőjétől megmelegedő poharát. Ebben a pillanatban felé fordul a konyakos úr, ő pedig egy félmosollyal viszonozza annak testtartását. Cipőjének sarkai a szék alsó kiállásán támaszkodnak, míg jobbjával könyököl a pulton.
- Valóban nem - nyúlik meg mosolya, körmével közben megkocogtatja az üvegpohár oldalát. - Kifinomult, művelt nő vagyok. Csak tudja, Zoltán, az elmúlt napokban inkább viselkedtem félőrültként. Talán itt az ideje kifordulnom önmagamból...
Utolsó szavaira elvigyorodik, barna tekintete csak úgy csillog, holott itala még mindig poharában nyugszik. Belenéz az átlátszó folyadékba, majd visszapillant Zoltánra, s végül Zsigához fordul, hogy kérjen egy lángnyelv whiskeyt újdonsült ismerősének is.
- Az úr a vendégem erre a körre - suttogást tettet, de közben végig a pulóveres férfit nézi, ám szemében semmiféle sejtelmesség nincs. Nem titkolt szándéka ma este jól érezni magát, így engedi, hogy testtartása, pillantásai, az egész őt körülvevő miliő megmutassa valódinak vélt szándékát. Ha egy nap majd felébred, és megbánja életének ezt az időszakát, hát tegye, most viszont éljen a carpe diem!
Mikor Zoltán megkapja italát, a nő koccintásra emeli sajátját, s az ő stílusához egyáltalán nem illő huncut, már-már kacér mosollyal tünteti el az üvegben lötykölődő utolsó kortyot is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Várkonyi Zoltán

Úgy tűnik, az idegen tökéletesen érti Lilla jelzéseit, mi több, nem rest viszonozni azokat. A nő elmosolyodik, miközben lepillant a pult felé, s addig nem is emeli vissza barnáit az úrra, míg az nem fejezi ki újfent az iránta való érdeklődését. A kérdéseken egy pillanatig elréved, majd bohókásan vonja meg vállait, és mint egy éretlen, magát kereső tinédzser, úgy kuncog fel.
- Félreért - javítja ki társaságát, arcán vidám görbület húzódik. - Nem vagyok őrült. Soha nem jártam bulizni, nem viselkedtem furcsán, vagy úgy, hogy mások azért megszóljanak. Mindig jó lány voltam, egész életemben a könyveimmel, a leírt alakokba bújva éltem ki magam. Most viszont...
Elharapja mondandóját, hiszen még ő sem tudja, mit is szeretne pontosan. Kitörni az eddigiekből, elege volna a megszokásból? Vagy ez az egész csupán bánat lenne valami miatt, aminek oka még előtte is rejtély? Gondolatai csupán elméjében születnek meg, nem mondja ki őket hangosan, és nem is ragad meg mellettük. Ismét rámosolyog Zoltánra, és a következő kérdésre kissé összevont szemöldökkel felel.
- Skorpió vagyok, november hetedikei - mondja, s eszébe jut, hogy mit olvasott erről a jegyről anno egy női magazinban: érzékeny, filozofikus jellem, határozott gondolatokkal és vágyakkal, emellett sok embernek titokzatossá válhat, szexuális típus. Bár nem hitt az asztrológiában, jóformán átverésnek, és felesleges tudományágnak tartotta, néhány sor igazán passzolt hozzá. Hiába, a nők sok mindent elhisznek, még egy-egy hóbortos öregasszonynak is, akik az utcákat járják, és sikeres jövőről beszélnek. Lilla sokáig néz maga elé, csöndesen merengve horoszkópján, és a hitéleten, az emberi ostobaságon. Istenfélőként ilyesmi meg sem fordulhatna fejében, mostanság viszont többször kapja magát azon, hogy eddig fel nem tett kérdéseken rágódik. Mikor Zoltán tekintetét magán találja, azonnal visszatér a jelenbe, hogy nőisége újfent előtérbe kerüljön.
- Most ne gondolkozzon - feleli halkan a másik megjegyzésére, majd hangosan felnevet a hozzáintézett bókra. - Észveszejtőnek tart? Mert akkor tényleg szükségem van egy újabb körre.
Normális esetben csak nagyon nehezen enged bárkit is közel magához. Az ismerkedési fázis általában hosszú hetekbe, olykor hónapokba torkollik, most viszont itt ül mellette egy idegen, aki a horoszkópjáról érdeklődik, valószínűleg teljesen bolond, ő meg kacér pillantásokat küld felé, és tömény alkoholt iszik vele. Mindannak ellenére, hogy pontosan tudja mire megy ki a játék, s belegondolva, nem is biztos, hogy a férfi volt a kezdeményező fél, élvezi a kialakuló helyzetet. Odafordul Zsigmondhoz, és kér tőle még egy kör finomságot. Az egyiket áttolja a pult másik végébe, míg sajátját kezébe veszi, és némileg félrebillentett fejjel keresi a Zoltánnal való szemkontaktust.
- Igyunk egy ferde este kezdetére, és egy kedves ismeretség indulására! - mondja, és a koccintás után fel is hajtja pohara tartalmát. Az ital gyorsan áramlik végig testében, hatását fejében és karjaiban is érzi, zsibbadó tagjai jelzik neki, hogy kezd becsiccsenteni, míg rúzsos ajkai folyton-folyvást negédes mosolyra húzódnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Várkonyi Zoltán

Vidám nevetése úgy válik egyre hangosabbá, ahogy oldódik benne a mámor, ezáltal engedi el ő is a rá olyannyira jellemző gátlásokat, és a feszültséget, ami faluban tartózkodása óta beette magát testébe.
- Miért nem hiszem el, hogy jó fiú, hm? - kuncogja a férfi arcába, miközben az előtte álló megüresedett pohárka szélét kocogtatja. Nem hisz a másik nem hűségében, a kapcsolatok tartósságában, és bár szülei, házasságuk megromlásának ellenére is együtt maradtak, Lilla pontosan tudja, hogy mint édesanyja, úgy édesapja is másra vágyik. Kacéran pillant fel Zoltánra, aki leplezetlenül falja csinos ruhakölteménybe bújtatott idomait. A nő más esetben zavarba jönne, és minden bizonnyal rákvörössé válnának orcái, ám most csak még inkább mosolyog, majd nevet, ahogy az úr közelebb húzódik hozzá. Ismeretségük igazán hamar elérte azt a szintet, amikor már nem biztos, hogy van megállás, vagy akár visszaút, és a nő abban sem biztos, hogy van, amit nem akar társaságával.
- És kérem, árulja el nekem, mit tudott meg rólam azáltal, hogy megsúgtam: skorpió vagyok - húzza az időt csillogó szemekkel, s közben arra gondol, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Sokkal könnyebbnek tűnik megadni magát egy kedves idegennek, mint egy ismerősebb férfinak, aki akár már a tanév kezdete óta jelen van életében. Ennek az estének, és vele együtt Zoltánnak valószínűleg nincsenek elvárásai a továbbiakkal kapcsolatban, nem kell megfelelnie a hétköznapokban, egyedül csupán most kell nőnek lennie, aki úgy enged a másik közeledésének, hogy közben úgy érzi: ő irányít. És ez így is van. Mert ugyebár mindig a nő választ. Noha van, hogy nem a leghelyesebb döntést hozzák meg, aztán pedig sírnak a rossz karma és kegyetlen sors miatt, ez az este még belefér.
- Egészségére! - koccint az időközben megérkező újabb pohár jeges itallal, majd ő is közelebb húzódik társaságához. Elbódult mosolya végig ajkain ül, teste és lelke egyaránt ellazult, könnyű prédájává válva Zoltán kedves szavainak. - Ha nem csal az emlékezetem, és a konjugálás azt jelenti, amit gondolok, akkor igen, vigyen táncolni.
Hangosan nevetve beszél, s míg cipellőinek sarkai leérnek a padlóra, beletámaszkodik a férfi egyik combjába, s felhajtja az utolsó kortyot is. A poharat a pultra teszi, s nem túl biztos lábakon, de elindul a táncparkett irányába, kedves mosollyal hívva maga után az asztrológust.
- Na, jöjjön már, mert még a végén elesek - kuncog saját becsiccsentett valóján, és Zsigmondnak integetve kér maguknak kellemes zenét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Csak finoman elmosolyodik az úriemberes dolgon. Igen, Noel tényleg az, de azért lássuk be, estek ők már elég csúnyán egymásnak, volt már nyoma Noelen a dolognak. Bár azért a Nagyterem se volt semmi, így nehezen tudja elképzelni, hogy, ha esetleg megérkeznek hozzájuk és beinvitálja a fiút, az nem fog menni és nem lesz több is egy búcsúcsóknál. Persze ő nem fog semmit sem erőltetni, ha még nincs itt az ideje, akkor nincs, ennyi.
- Legyen úgy – dől hátra és int a pincérnek, hogy rendelnének. Felhúzott szemöldökkel hallgatja, hogy mit kér Noel, majd biccent, ezzel jelezve, hogy mindent lediktáltak. Figyelmét csakis az Ombozinak szenteli, kíváncsian várja a feleletet a kérdésére. Őszintén szólva, emiatt sem szakított még Benjaminnal. Nem alapozhat arra, hogy Noel elmegy és talán vissza sem jön. Addig az ő élete majd csak úgy elillan, miközben a másik talál egy szebbet és jobbat, ő pedig majd csak vár. A semmire. Nem, ezt Noel sosem tenné meg vele, de mégis tart ettől az eshetőségtől. Neki biztosíték kell, hogy ha csak annyira is, hogy örök búcsút vegyenek, de találkoznak még és elköszönnek. Aztán ahogy elkezd dőlni a szó társából, úgy hervad le a mosoly szőkeségünk arcáról. Érti, persze, hogyne, de… Mármint, Mihael kést vágott a volt sulijukban egy diáktársuk kezébe, Michelle késekkel rohangál és tulajdonképpen egy közveszélyes, még nem dühöngő, de őrült. Ez így oké, na de javító? Ha Noel ezt szeretné, a lány semmiképp sem állhatna az útjába, de azt képtelen megígérni, hogy ehhez tapsikolni is fog.
- Azt ne várd, hogy örüljek annak, hogy elcipelnek holmi dilettánsok közé, akik tényleg azért kerültek oda, mert rászorulnak. Neked nincs szükséged dühkezelésre, pszichológiai tortúrákra, meg kikúrálásra, te egészséges vagy. Oda nem azok mennek, akik olyanok, mint te – csóválja a fejét, de nem hagyja szóhoz jutni a sárkány fiút, folytatja is. – Megértem, hogy többet szeretnél, viszont a módszerrel nem vagyok kibékülve, de te tudod – az asztal szélét kezdi birizgálni és kapargatni, nem bír a fiúra nézni. Egyszerűen túl zaklatott most ahhoz. Végre rendeződnének a dolgaik Noellel, de náluk semmi sem mehet simán és zökkenőmentesen, nyilván itt az ideje, hogy beüssön a krach és megszívják.
Szinte tapsolni támad kedve, mikor meghallja, hogy nem hívták még be, de helyette csak cicceg egyet. Nem akar többet nyilatkozni erről a témáról, felesleges, Noel hajthatatlan. A hiábavaló dolgokat meg minek erőltetni, ha egyszer tudjuk, hogy a befektetett energia nem térül meg? Nem könyöröghet, hogy adja fel az egész életét azért, hogy maradjon.
- Miért ne tennéd? – kissé kétkedő fejet vág, még a vállát is megrántja, miközben értetlenül csóválja meg fejét. Hiszen igazat mond! Oké, megölelte, talán volt csók is, de az SEMMI. Ha tudná Noel, hogy eddig mit műveltek, valószínűleg teljesen meg lenne elégedve ezzel a teljesítménnyel. De nem tudja. A következő mondatra megmerevedik. De hiszen őszinte! Na jó, így jobban meggondolva, nem említette a csókot. – Oké, akkor mondom másképp. Semmi érdemleges nem történt. Igen, megöleltem, talán kapott csókot is, de én nem gondolnám, hogy ez főbenjáró bűn lett volna. Megígértem, hogy nem lesz semmi olyan. A szájra puszi szerintem nem tűrhetetlen… - valljuk be, a helyzet abszolút menthetetlen. Michelle kezeibe temeti arcát és egyszerűen nem bírja ezt a hihetetlen feszültséget tovább. Elpattan egy húr a következő kijelentésre. Már nem érdekli, hogy nyilvános helyen vannak, csak ki akarja adni a kiadandókat.
- Komolyan arra kérsz, hogy az elkövetkezendő nem is tudom, milyen hosszú időben ne érintkezzek senkivel? Te majd egyik napról a másikra eltűnsz és, ha sose jössz vissza? Én itt fogok állni és várni rád? Ezt nem gondolhatod komolyan. Akármennyire is van most ez így, ezt nem tudom neked megígérni – fújtat egyet, de pár másodperc csend után folytatja is, amit elkezdett. – Rendben, játsszunk nyitott kártyákkal. Szeretlek. Igen, a rohadt életbe is, szeretlek. Ennyi biztosítékot tudok adni. Nem fogok férjhez menni addig, míg távol vagy, nem lesznek gyerekeim, nem lesz komoly kapcsolatom sem, mert te kellesz, de nem fogadok örök mentességet, mert arra képtelen vagyok. Te szeretnél önmegvalósításba fogni, én viszont szeretném a játékaimat játszani, míg te elhagysz engem. Ennyi szabadságot kérek. Ha visszajössz, amit nagyon remélek, a tiéd leszek. Mindenestől. Ezt tudom ígérni – széttárja karját, majd hátradől és kifújja a levegőt. Sosem volt szószátyár, de ezt muszáj volt kiengednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A kiscsaj olyan hülyeségeket gondol, hogy csak kamillázok öcsém! Még hogy én öreg, pedofil fószer! Fújj, nem normális. Oké, az aranyvérű családokban előfordulnak furcsaságok, meg aberráltságok is, de ez egy normális család. Méghozzá nem is akármilyen, hiszen én is a tagja vagyok, az pedig már önmagában nagy kegy, nemde? De térjünk vissza szöszikéhez, mielőtt túlságosan elkalandozgatnak rossz felé a gondolataim. Amúgy kezdem bírni a csajt, mert még tartja magát, és nem húzott el erről a hányástanyáról.
- Hát, úgy nézek én ki, nyuszifül? Már ilyet gondolni rólam, félig sértő. csak azért félig, mert jól nézel ki – vigyorodom el, igazi Farkas-vigyorral. Nyilvánvaló, hogy lehengerlő a stílusom, ezt nem is tagadom.
- Ez csak vajsör, de rendben. Kérsz mást? – végül is ezt sem neki rendeltem igazán, szóval még jól is jött, hogy visszautasította. Lehet, hogy ráérzett, vagy éppen jó partit lát bennem, hogy majd meghívom mindenfélére. Persze, én bárkit meghívok, ha megkapom az árát. Amúgy meg az, hogy elveszi a vajsört előlem, elég meggondolatlan dolog.
- Én a helyedben visszaadnám – vészjóslón villannak asszonyokat megsirató szembogaraim, mert ad egy nem az övé a vajsör, ad kettő én fizettem ki, ad három még szomjas vagyok.
De ugorjunk át a témán, még van pár esélye, hogy ne könyveljem el olyannak, akit többet az életben nem fogok embernek nézni.
- Igen, az, király mi? Nem – adom meg a választ, mielőtt bármit is mondhatna. Attól, hogy nem tetszik nekem, még így van és Lyra a feleségem lesz, ha minden rosszul alakul. Egyelőre ez a legfőbb problémám az egész ittlétem közül, mondjuk már maga, hogy itt vagyok az is gáz. De ez van, valahogy ki kell hozni majd valami jót ebből, és mindent meg is teszek érte majd.
- Nos, ha minden nem jól alakul, akkor igen, elveszem őt. Nem, nem akarja – csak azt nem értem, hogy rám miért nem gondol senki. Én akarom? Dehogy! Semmi okom nincs rá, hogy elvegyem, hiszen nem is ismerjük egymást, és annyi jó csaj van itt, hogy miért ragadnék meg egynél, ilyen fiatal korban? Lehet, hogy Lyra is érdekelne, ha csak úgy meglátnám, mert nincs szégyenkeznivalója azon kívül, hogy levitás, de így, hogy megmondják nekem, hogy kivel kell lennem, már bocsánat, emberek ezek? Na, mindegy, ez még a jövő zenéje, most foglalkozzunk a jelennel a szép szöszi lánnyal.
- Óha, de még milyen zene lehet. Akkor el kéne mennünk legalább táncolni, nem? – emelgetem meg a szemöldökömet. Igaz, még délután volt, de pár óra múlva kezdődik az esti buli, és akkor belecsaphatunk a lecsóba. Ki tudja, talán, ha eléggé elvarázsolom a kiscsajt, még Lyráról is elkotyog némi infót. Egyelőre nem tűnik nagyon közreműködőnek, de látom, nem akarja, hogy igyak. Csak tudnám, hogy miért?!
- Hé, mi van, szabályt szegek, vagy mi? – nem mintha tudnám, hogy egyáltalán prefektus-e vagy sem, mondjuk teljesen mindegy. Nekem csak egyvalaki mondhatja meg, hogy mit csináljak, én magam.
- Anyuuu, ezt az egyet még, naaaa – imitált könyörgésem szerencsére semmilyen ismerősöm nem hallja. Persze lehet, hogy már dolgozik bennem az a sárga lötty, és azért nem vertem még én a kezére egy nagyot, ahogy azt alapesetben megtettem volna. Hiába, tényleg szép zöld szeme van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kezdtem egyre jobban megbizonyosodni arról, hogy tényleg nem volt jó ötlet idejönni. Az első pár percben még úgymond szimpatikus volt ez a gyerek, de most... valami furcsa dolgot vettem észre rajta, de nem tudom, hogy mi volt az a furcsa dolog. Egyelőre nem szóltam, inkább próbáltam minél előbb szólásra bírni, ami hát... nem volt nehéz. Még bírtam a strapát, de ha továbbra is így fog viselkedni, akkor minél előbb ki kell találnom valamit, hogy miért is kell elmennem. Az, hogy fázok, elég jó indok..?
- Ne hívj így - morogtam a nyuszifülre. Komolyan, még csak most találkoztunk, nem kéne rögtön becézgetnie. - Most a külsőmről van szó, vagy rátérhetünk arra, ami miatt igazából hívtál?
Nem igazán szerettem, ha valaki mellébeszélt és ez most is így volt. A túl sok körítés csak eltereli a témát a tényleges tárgyról, amire később már vissza sem térnek. Én inkább azokat a helyzeteket kedveltem, ahol valaki egyenesen, de finoman mondja meg, hogy mit akar. Viszont most ez az egész mindenféle más nem volt nagyon jó dolog.
- Nem - feleltem egyszerűen. Nem inni jöttem ide és szerettem volna, ha ezt ő is tudja. És talán neki sem kéne már többet innia. Kis mérlegelés után elhúztam előle a korsót, amit már nem tudott megkaparintani, de sejtettem, hogy nem hagyja szó nélkül. Hát nem igazam lett?
- Nem vagy a helyemben - mosolyra húzódott a szám, smaragdjaim pedig rókaszem-szerűre szűkültek. Kisebbfajta szívrohamot kaphatott Zétény a sör miatt... nem értem, hogy lehet meginni ezt a löttyöt. Semmi jó nincs benne, bezzeg a teában és az epres limonádéban már több a jó, mint a rossz. Ezért is szeretem őket annyira... nagyon.
- Sejtettem - dőltem hátra, az ölemben tartva a poharat. Gyors témaváltás, nekem köszönhetően, most viszont tényleg szükségesnek éreztem. Most komolyan, a sörről és rólam fogunk beszélgetni? Nem szerettem magamról beszélni, pont. Nem is fogok, pont.
Ahogy a hátam nekiért a szék támlájához, újra hallottam, az eddig kizárt kívülálló dolgokat. A részegeket a pultnál, két lányt, akik beszélgettek, na meg az ajtócsapkodást. Egy különösen hangos bezárulásra összerezzentem, szemeim pedig hirtelen lecsukódtak. Néhány másodpercig lent tartottam őket, majd hirtelen felnéztem Zétényre. A poharat visszacsúsztattam az asztalra és megráztam a fejem.
- Nem táncolok - ma úgy látszik inkább adok rövid, mint értelmes választ. Kicsit kezdett már nyugtalanítani ez a folytonos kérdezősdi, hiszen ha tényleg Lyra miatt hívott ide, akkor rólam miért akar megtudni dolgokat? Mondjuk... nem érdeklődött még olyan sokat rólam, de hát ami késik, nem múlik... Sóhajtva újra előredőltem és rákönyököltem az asztalra, gondosan elhúzva a fiú elől a poharat. Az az egy pohár is megártott neki, hacsak nem mindig ilyen bolond minden nap.
- Nem... de akkor sem kéne többet innod - fújtattam. Egyáltalán miért is akartam én, hogy ne igyon? Hiszen azzal csak neki teszek szívességet, magamnak nem... kivéve azt az egy icurka-picurka dolgot, hogy az emberek részegen sokkal több mindenre képesek... és úgy látszott, hogy ebben a sörben volt valami, ami arra késztette, hogy igyon még... mert hát finom az nem lehetett...
- Ahh... - ráztam meg a fejem és felemelkedtem a székről. A korsót megmarkolva az egyik távolabb álló asztalhoz léptem és ráhelyeztem a poharat, visszafordulva pedig Zétényhez masíroztam és pillogva lenéztem rá. Nem volt nehéz észrevenni, hogy vagy a szemem, vagy a lejjebb található testrészeimet bámulta... most komolyan.
- Szeretnél még valamit, vagy mehetünk? - nem volt éppen a legkedvesebb, amit ma mondtam, de most már tényleg szerettem volna minél előbb eltűnni innen. Az előbb már megbizonyosodtam róla, hogy tényleg eleget ivott és elég volt neki, szóval akár fel is mehetnék a kastélyba. Itt viszont nem hagyom, ki tudja, mennyire inná le magát, valamiért...