Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sebby velem nevetett a nyomoromon, ami egy színfolt volt depresszív fáradtságom közepette; afféle feloldozás volt ez a rossz kedv alól, még ha csak időlegesen is.
- Már nem ártana. - közöltem, mikor abbahagytuk a nevetést, utalván ezzel arra, hogy mostanában elkerül a szerencse, feltéve, hogy egyáltalán létezik - ugyanis az utóbbi időben e fogalom létezését is kérdőre vontam.
Az aktatologatás sem éppen a legkellemesebb munka, engem legalábbis megölne az unalom, ha csak rendszereznem kéne a papírokat - bár nem tudtam pontosan, mit is dolgozik Sebby, mégis megértettem fáradtsága okát, ami tőlem hatalmas szó volt, főleg ilyen fáradtan.
- Mindjárt szünet. Csak pár vizsga és kész. - motyogtam afféle biztatásképp. Ez tartotta bennem is a lelket nagyjából, hogy mindjárt eltakarodhatunk innen, bár ez kevés vigasz volt a griffpotyadékos eset után.
Megjegyzésére igencsak feszült lettem, s lesütöttem a tekintetem, hogy a rajtam lógó inget kezdjem fixírozni. Amikor a Bagolykőre jöttem, ez az ing még abszolút jó volt rám, most viszont lóg rajtam. Zavartan igazítottam meg a gallérját, majd húztam le az alsó szegélyénél fogva, hogy egy kicsit jobban rám lapuljon.
- Szoktam enni... - ...csak nem túl gyakran. Mostanában se időm, se kedvem nincs ehhez; azt hiszem, mindannyian ismerjük az érzést, mikor éhesek vagyunk, de nincs kedvünk táplálékot lapátolni magunkba. Nos, engem mostanában mindig ez az érzés kapott el a nagytermi étkezések alkalmával. Főleg a Rellon asztalánál.
Végül beléptünk az épületbe, ő ment elöl, én pedig követtem őt. A gyertyafényes teremben igencsak kellemetlenül kezdtem érezni magam. Sebby habozás nélkül elindult az egyik asztal felé, de nem tudtam eldönteni, hogy felfogta-e egyáltalán a körülményeket, vagy olyan fáradt, hogy mindezek kívül esnek a feldolgozási küszöbön. Egy halk sóhaj kíséretében követtem az általa választott asztalhoz, majd mikor leültünk, nagyvonalúan megjegyezte, hogy azt választok, amit szeretnék. Aha, persze. Nyilvánvalóan valami drága dolgot választok, főleg, ha meghív. A szomorú az a dologban, hogy én még nem kaptam fizetést, ergo alig volt pénzem, így hát még visszautasítani sem tudtam volna a meghívást - kivéve, ha nem rendelek semmit. Valahogy ez az előzékenység olyan kellemetlenül érintett, hogy fel is néztem Sebbyre, s már nyitottam a számat, hogy megmondjam; nem kérek semmit... ő viszont elmélyülten nézegette az étlapot, úgyhogy inkább zavartan lehajtottam a fejem, és én is a betűket kezdtem fixírozni.
Végül megmaradtam a fekete teánál, kissé döcögősen leadva a rendelést. Nem kéne rosszul éreznem magam, ezt sejtettem, de mégis, olyan zavart voltam...
- Én is csak egyszer-egyszer, Márkékkal. - feszengtem. Gyakorlatilag egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mentünk étterembe; akkor is csak valami családi hülyeség ürügyén, mondjuk amikor a nagynéném összeházasodott egy pasival, vagy amikor az egyik mit tudom én milyen rokonom megkapta a szakképesítését, vagy ilyesmik.
Feszülten vártam az étel és a tea kiérkezését; mindezt az asztalon összekulcsolódó kezeim fejezték ki, majd később a pulzusom ütemére doboló mutatóujjam. Feszültség. Meg kéne szólaljak? Öööh...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elég kínos volt így ez az egész. Ahogy ott ültem, és figyeltem az asztalunkon lévő mécses lobogó lángját, próbáltam úrrá lenni a nyomoromon, de nem igazán ment. Doboltam egy kicsit, aztán megint beletúrtam a hajamba.
E tevékenységemet megzavarta a pincér jötte, úgyhogy leadtuk a rendelést; amint a nő arrébb ment, kezem ismét a fehér terítőn landolt (talán egy kicsit erősebben, mint ami várható volt), s ismét elkezdtem a lassú dobolást egyik ujjammal az asztalon. Ahm... holnap vizsga... És... le is kéne fürdenem. Kerestem magamban az indokokat, hogy lelépjek, pont, mint ahogy Sebby múltkor a munkahelyemen.
Kérdésére felemeltem a fejemet, mert annak örültem, hogy megtörte a feszült csendet, azonban az, amit mondott, igencsak megijesztett. Mit tud? Mit lát rajtam? Mit hihet, miért vagyok zavarban? Vajon felfogta, hogyha ezt az egészet felvennék pár mugli kamerával, egy hülye tinifilm is lehetne? Mármint ezek a párocskák, a zene, a gyertyák, ez mind olyan... olyan izé. Vajon tudja, hogy emiatt vagyok ennyire zavarban? Lehet, hogy igen, csak nem érti, hogy ez miért zavar engem? Az durva lenne. Az is lehet, hogy csak a jéghegy csúcsát látja, mondjuk azt, hogy zavar a meghívás, vagy hogy zavar, hogy nincs meg a komfortérzetem a hipogriffvégtermékes eset miatt. Melyik lehet? Az is előfordulhat, hogy van több opció is, hogy teljesen másra gondol. Sőt, mi van, ha nincs is ötlete, hogy miért lehetek zavarban? Azt akarom mondani, amire gondol, ha esetleg gondol is valamire, kivéve, ha a gyertyák jutottak eszébe neki is.
- Mmmmh... - nyekeregtem - Öhm... lehet, hogy most kimegyek a mosdóba. - közöltem végül teljes tudatában annak, hogy ez egyáltalán nem válasz semmire, de hátha még valami jó is kisül ebből.
Amint Sebby "kiengedett" a mosdóba, úgy lőttem ki az ajtó felé, mintha az életem múlna rajta. Amint beléptem a helységbe (hátizsákommal együtt egyébként), belenéztem a tükörbe, és a "mi az isten történik" fejemmel találtam szembe magam.
Ahelyett, hogy hatvannégy teóriát felállítottam volna, majd ezt harminckettőre csökkentettem volna, hogy tizenhatra szűrjem és végül maradjon nyolc lehetséges, amiből négy az esélyes, kettő a legvalószínűbb, és egy a valóság, inkább turkálni kezdtem a táskámban valamiféle megoldást keresve (fogalmam sincs, mit kerestem egyébként). A kezeim közé került a hajkefém, a dezodorom (amit ha már itt jártam, használtam is, mert gusztustalan volt a közérzetem), a gyógyszereim... és az üzenőnotesz. Gareth!

Van arra esély, hogy az öcséd randizni hívott, vagy túlgondoltam? - firkantottam le villámtempóban. Aztán csak vártam. Vártam. Néztem az üres papírt, és reménykedtem, hogy Gareth keze ügyébe kerül a notesz. Eltelt egy perc. Még egy.

Kizárt. Ha ilyen történt, videofelvételt akarok. - jelentek meg Gareth szavai a papíron.

Egy gyertyafényes étteremben ülünk. Ugye ez nem számít randinak? - körmöltem a választ; sietségemben ráborítottam a fél tintámat a könyv lapjaira, de akkor ez sem tudott érdekelni.

Egy rózsákkal teli gondolán is ülhetnétek jelenleg, az se esne le neki. - jött a válasz.

Egy "Oké, köszi" kíséretében csuktam be a kis noteszt. Megint túlgondoltam. Ennek fényében már kizárhatok pár opciót. Lélegeztem még párat, és szurkoltam, hogy az orrom vére a helyén maradjon; amikor pár percig nem történt semmi, nagyjából megnyugodtam, s összeraktam a cuccaim, amiket idegbeteg módjára szétdobáltam a mosdóban. Amikor kinyitottam az ajtót, immár sokkal kevésbé néztem ki úgy, mintha egy kínzókamrában lennék; táskámat sem túl feltűnően raktam le a szék lábához. Sebbynek addigra már kihozták a vacsoráját, nekem pedig a teámat.
- Jó étvágyat! - közöltem nemes egyszerűséggel, mikor leültem elé, s belekortyoltam az igencsak forró teámba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Amikor visszamentem, arcom sokkal simább volt, mint eddig; kilépve a mosdóból még meghallottam az odakint eleredő eső hangját (ez problémás lehet később, de erre akkor még nem gondoltam), illetve hallottam a villany kattanását.
Mihelyst leültem a székbe, egy gondolat hasított bele az agyamba; az üzenőfüzetből három van. Sebby látni fogja, amit írtam. Ismét feszengeni kezdtem, bár nem olyan látványosan, mint az előbb - erre van megoldás, ebben biztos voltam, de egyelőre nem jöttem rá, mi lehet az. Van időm kitalálni, amíg fel nem ér a szobájába.
- Hogy kimászok az ablakon? Nem. - néztem rá mosolyogva. Egészen felszabadultam így, hogy rájöttem, ez nem olyan izé. - Az elég sablonos lenne.
Bár tény, hogy ha kiderült volna, hogy esetleg Sebby olyan izéként gondol erre, akkor lehet, hogy ez is megfordult volna a fejemben, hiszen eléggé megijedtem volna. Ezt a gondolatot félretettem, s vártam, hogy felemlegesse, hogy nem válaszoltam arra, miért voltam ennyire zavarban. Engem lepett meg a legjobban, mikor egy igencsak hibás következtetéssel oldotta meg helyettem is a problémát.
- Akkor jó. - mondtam végül, kifejezvén "örömömet", hogy nem érződik az ürülékszag. Biztosan megérezte a dezodorom illatát.
Ahogy a húsról beszélt, és hogy milyen jó, lassan lelohadt ez a felszabadultságom, és enyhe hányinger vette át a helyét. Egyrészt az étel illatától lehetett, másrészt viszont attól, hogy Sebby meg fogja látni a füzetben ezt a pársoros levelezésemet Garethtel; eszembe jutott, mit gondolhat mostohabátyám most rólam, s emiatt is elég nyugtalan lettem.
- Nekem? Hmm. - pár pillanatig hezitáltam. - Egyelőre nem nagyon, csak az, hogy melyik könyveket akarom elolvasni. Egy könyvtárnyit összeírtam. - mondtam végül, s ekkor rájöttem, hogy mennyire siralmas a szociális életem, illetve hogy engem ez a legkevésbé sem zavar. - Hát neked?
Újabbat kortyoltam az előttem lévő gőzölgő folyadékból; megnyugtató volt egy kicsit, amellett, hogy a benne lévő koffein hatására kissé éberebb lettem. Ma még azért át kell pillantanom az önismeretet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Így nyáron elég sok a szabadidőm ahhoz képest, mármint bent vagyok a cirkuszban sokszor, nem arról van szó, de leginkább a próbákon, hiszen a tematikus kisebb előadásokhoz a hangomra, az irányításomra, vagy arra a másfél lábamra egyáltalán nincs szükség. Így esett, hogy bizony elvállaltam egy munkát a Cirkusz mellett, pedig már így is kettészakadok néha, de oda se neki, gondoltam. Különben is, mi lenne velem pörgés nélkül? Erre inkább ne válaszolj.
Tehát nagyon korán kellett kelnem ezen a szombaton, mármint úgy komolyan, már hajnai négykor fent voltam, hogy lemenjek a konyhába kakaózni, mert nekem ez segít felkelni, nem a kávé. Szóval, az a lényeg, hogy miután felöltöztem meg kakaóztam, elindultam a faluba, hiszen hajnali ötkor kellett kezdenem, mint konyhai kisegítőnek.
Le is csoszogtam szép lassan a faluba, közben, dúdolgattam magamban, és azon filozofáltam, hogy milyen jó lenne már végre az anyanyelvemen beszélni. Ahogy mendegéltem, és beértem a gyakorlatilag üres kis utcácskába, igyekeztem valami franciát dúdolni, de nem jött össze, ugyanis folyamatosan az Alíz dalai jártak a fejemben, úgyhogy inkább azt gyakorolgattam. Igaz, már mindet tudom kívülről, és amúgy is folyamatosan éneklem, amikor csak tudom, de olyan jó kis dalok, és olyan magasan kell énekelnem! Mindig is imádtam magasan énekelni.
A Cukrászda elé érve egy kicsit megigazítottam magamon a dolgokat, mármint kisimítottam a pólómat, meg megigazítottam a gatyát a lábamon, aztán tétován benyitottam. Odabent senkit sem láttam, de a földre pillantva láttam, hogy ráférne jó pár alapos Suvickus. Beljebb léptem hát, és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Mmmmmöhmmm... bonjour... akarom mondani, helló, van itt valaki? - kérdeztem hangosan, még egy lépést beljebb lépve a cukrászdába. Azt mondták nekem, hogy várni fog itt valaki, a fene egye meg. Korán jöttem volna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rájöttem, hogy amivel kellőképpen le tudom foglalni magam meg a gondolataimat, az a szerelem. Viszont a kellemetlenség, hogy nem vagyok szerelmes, és a fiúkat se éppen úgy látom, ahogy a korosztályom. Nekem a fiúk kicsit igénytelenek. Vagy nagyon pattanásosak és mosdatlanok, vagy olyan tiszták, hogy csúsznak. Igaz, ez a nyáltengertől is lehet. Esküszöm, én próbáltam megtalálni a szépet mind a kettőben, de nem ment. A fiúk taszítanak, azt hiszem. Mármint, egyik csoporttársamat sem akarom a számban tudni. Ez azt hiszem elég nagy gond ebben a korban, amikor a legjobb barátnőim sorra szednek fel és dobnak ki fiúkat. Azt mondták, hogy ez a normális. Baj van velem, most már biztos. Elgondolkoztam a lányokon is, kedves olvasó, kiben felmerült, hogy talán a neme nem stimmelt a választottaknak, de nem, azzal se voltam beljebb.  
Mivel az A terv, miszerint gyorsan szerelembe esek, és csak ennek szentelem a vizsgák utáni időszakot, nem jött be, ezért maradt a B terv, vagyis, hogy munkát vállalok a cukrászdában. A főnökasszonyom tök kedves, és nagyon szeretem. Csomó okosságot meg kedvességet mond nekem. Három gyereke van, és a férjét úgy ismerte meg, hogy késő estig dolgozott itt. Aztán miután végzett az iskolával, összejöttek – mert a tanára volt – és megvette a helyet. Ki tudja, lehet, hogy az én igazim is éppen itt fog sütizni, azért nem volt jó a többi srác.
Háromnegyed öt múlt pár perccel. Mindig korán jövök, hiszen elő kell készülni. Motivál a pénz is, de főleg az, hogy süthetek. Anya mellett előbb tanultam meg sütni, mint járni szerintem, de ez nem baj, hiszen ez az, amit a mai napig együtt tudunk csinálni. Szerintem, ha öt év múlva már külön élek, sütni akkor is együtt fogunk, és ennek nagyon örülök.
Az első részben kezdek, lepakolom a székeket, letörlöm az asztalokat, és áttörlöm a pultot, amibe a frissen sült sütemények kerülnek majd. Észre se veszem a hátsó ajtót, csak arra leszek figyelmes, hogy valaki köszön. Vera említette, hogy jön mellém egy kisegítő munkás.
- Szia! Elől vagyok.
Kiabálok hátra, mivel nyakig benne vagyok a pultba, és nem akarom abbahagyni, hiszen már több mint a felével készen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Azért amikor beléptem az üzletbe, és szóltam, hogy amúgy hahó, itt vagyok, tökre eszembe jutott, hogy este próba lesz azért a Cirkuszban, és hogy az milyen jó lesz, mert az Alízra próbálunk majd, és azért most már hamarosan itt a turné...!
Egy nagyon kedves női hang szólt, hogy ő ott van elöl, úgyhogy el is indultam abba az irányba, vagyis hát odabicegtem, még mindig dúdolgatva, és megláttam Minát, akivel eddig már beszéltem egyszer, akkor igen kedves volt, annak ellenére, hogy elég nagy felfordulást okoztam a folyosón, és mindenki minket nézett.
- Aaah, szia! - mondtam vidáman, majd kezére pillantottam, meg úgy alapjáraton arra, hogy mit csinál - kézzel takarított, pedig sokkal egyszerűbb lett volna, ha pár bűbájjal próbálja meg, azt hiszem. Idősebbnek tűnt, talán végzős lehetett vagy negyedikes, úgyhogy nem gondoltam, hogy ez problémát okozhat neki.
- Hát izé, én vagyok a kisegítő, meg ilyenek. - mondtam magasra szökő hangon. - Ömm, segíthetek? Pálcával egyszerűbb.
Ha Mina megadta az engedélyt, akkor odamentem hozzá, és elővettem a pálcámat. Igaz, egy-két varázslat nem ment elsőre (pedig a Suvickus elsős bűbáj e szerint az iskolarendszer szerint...), de azért igyekeztem, és nagyjából foltmentessé varázsoltam a pultot. Eztán Tergeoval próbálkoztam, ez pedig valamiért jobban ment - a Cirkuszban is én szoktam csinálni néha a takarítást a színpad környékén, amikor épp ráérek, szóval ez ezért ment jobban. Ezzel a koszt szedtem fel a földről, bár utána kicsit szállt a por. Prüszköltem egyet.
- Mh, hm. - fejeztem ki elmélázásomat azzal kapcsolatban, hogy talán még dolgoznom kéne a takarítóbűbájokon. Végül aztán ismét nekiveselkedtem a dolognak. Közben akaratlanul is énekelgetni kezdtem, hogy "and if we die, tomorrow, what’ll we have to show"...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárda hátsó szegletében ül és a késő esti, sárgásan ragyogó fényeket figyeli. Megbabonázva, rá nem jellemző áhítattal mustrálja a villódzó testeket, akárha néhány boldogan táncoló angyalkát nézne. Asztala üres, még egy korsó vajsört sem rendelt, csak jött és a pultot nagy ívben elkerülve leült szokásos helyére. Akkor még ott volt egy vénülő, csúnya boszorkány is, de a fiút még az ő jelenléte sem zavarta. Bár céltalannak tűnt; mind tétova mozdulatai, mind pedig az arcán átsuhanó, folyton változó érzelmek miatt, de se nem tévedt el, se nem csak úgy bolyongott.
Elmosolyodva pillantott le a ragacsos faasztalon pihenő tenyereire, melyekbe  néhány hete váratlanul újra élet költözött. Magáról elfeledkezve, önkívületi állapotban gyönyörködött ismét bálványozott tagjaiban, úgy kuncogott, s motyogott kivehetetlen szavakat nekik, mintha szeretett, csodálatos gyermekeihez szólna. A mellette ülő boszorkány talán ekkora döntött úgy, hogy jobb, ha távozik, de a negyedéves azt sem vette észre, hogy egyáltalán ott volt.
Már nem kellett lehunynia a szemét ahhoz, hogy elfeledkezzen a világ zavargásáról. Nem kellett elnémítania gyötrő gondolatait, hiszen rálelt a kapcsolóra, amit ha átpöccint a másik oldalra, magán kívül senkit sem lát, hall vagy érez. A csárda népe egy pillanat alatt némafilmszereplőkké, a csapos parádés pantomimmá válik. Noel süketként süpped bele az ereiben lappangó erőbe. Érzi a vérét hevítő melegséget, a bőrén, akár egy szűrőn átfolyó forró cseppeket. Tenyere kigyullad, a felcsapó lángok visszatükröződnek véreres, zöld szemeiben. Jobb szeméből parányi könnycsepp indul útnak, hogy végigszánkázva a fiú fehér orcáján, leérjen szája széléig, majd aláhulljon a csárda koszos padlójára. A lángok megrövidülnek, hamarosan irányított formát vesznek fel a rellonos összeérintett kezei között. Csodálatosan szép ovális gömbformává alakulnak, pontosan úgy, ahogy alkotójuk azt szerette volna. A fiú nagyot nyel, örömében szeméből újabb könny kel lábra. Régen volt része ebben a csodában, és sokáig nem is hitte, hogy valaha is érezni, babusgatni fogja még a testéből fakadó tüzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem talált senkit, aki eljönne vele. Ez egy nagy nap, mert ilyen soha nem esett meg vele. Se Kilián, se Alina, se egy idegen. Jó, az utolsó csoporttal nem jönne el, inkább iszogat egyedül, mint most. Sajnálja, hogy nem jött senki, de egy kis egyedüllét senkinek sem árt. A legtöbb helyzetben tud hangzavarban is gondolkozni és most erre van szüksége. Még jobb is, hogy nem jött vele senki, így át tudja gondolni a holnapi dolgokat. Az a levél és a holnapi este. Nyugtalanítja a dolog, de annyi szent, hogy nem hagyja ki. El fog menni, ha nem is érti meg a dolog lényegét. Szerinte Krisz azt akarja megértetni vele, hogy farkasként sokkalta rosszabb, mint emberként. Mégis a szőke ezt nem akarja elhinni. Lehet, hogy a javító és a farkasság együtt a legrosszabb párosítás, de nem ezek határozzák meg az embert. Azt az utat járja, amit választ. Miután a srác lelépett az eridonos reménykedett, hogy visszajön, az ebédlőben ott fogja várni és megöleli. Még a Szirás dolgot is elfelejtené érte. Ha ezt valaki a szemébe mondaná, azt szentimentális bolondnak tartaná, de legbelül igazat adna neki. Bonyolult dolgok ezek. De holnap nem küldheti el Gwent, mint a legutóbbi alkalommal. Ez azért már javulás, vagy nem? Bár a szőke mindent annak vesz.
A csárdába belépve megcsapja az az érzés, ami általában ilyenkor szokta, körbenéz, hogy lát-e ismerőst, majd a pulthoz sétál. Kezdésnek egy vajsört rendel, ezzel indul útnak asztalt keresni. Most is rengetegen vannak itt, az embertömegen alig látni túl. Az emberek kártyáznak, lökdösődnek, meg az általános kocsmai dolgokat. Az italát mentve próbálja átverekedni magát a lány az egyik szabad helyhez, ahol az egyik évfolyamtársa foglal helyet.mióta is nem látta Noelt? Azt sem tudja, hogy a javítóból mikor engedték ki. Párszor látta a kastélyban, valamint a faluban, de ennél többet nem társalogtak.
- Szia, leülhetek? - kérdezi a fiút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Oh, helló, te vagy az új jobbkezem?
Na hát ez egy vicces kör lesz. Egyszer beszéltünk csak, de érzem már most, hogy az arcom kipirul. Nem szeretem, hogy ilyen könnyen kiütközik a zavarom. Sokkal jobban értékelem azt, amit a többi lány tud csinálni. Lazák maradnak, még akkor is, amikor egy srác tetszik nekik. Én meg akkor sem tudok laza maradni, ha valaki a bűbájtan házimat kéri el. Nem értem, miért van ez. El kéne mennem a pszichológushoz, vagy az önismeret tanárhoz, de elég kellemetlen, hogy ők egy személyben az anyukámat is jelentik. Nem tudom, neki mégis hogyan vázolhatnám fel azt, hogy én most a hivatalos szervhez jöttem, nem az anyukához. Elég furcsa lenne.
- Oh, csak nyugodtan. Nekem annyira nem mennek ezek a bűbájok.
Éééés ahogy nézem, neki sem. Azt hiszem, jó páros leszünk. Szélesen elmosolyodom arra, hogy próbálkozik, bár igaz, hogy sokkal gyorsabb lenne, ha seprűt ragadnánk, viszont nem szabad letörni senki lelkesedését. Időnk is van még, szóval nyugodtan gyakoroljon csak.
- Egy óra múlva neki kell állnunk a sütiknek, illetve előkészülni a reggeli rohamra.
Reggelente az édesszájú falulakók, vagy azok, akik a rezidencián szállnak meg, hozzánk jönnek. Aztán van egy kis szünet, egy viszonylag laza déllel, délután és este azonban megint őrültek háza van. Nem egyszer fordult már elő, hogy szinte úgy lopakodtam be az éjszaka közepén a házba, amit anya persze éberen őrzött. Fiúban reménykedett azt hiszem, de csak banánhabos süteményt, és néhány szelet csokitortát vittem haza. Viszont az is elfogyott.
- Segítsek?
Kérdezem a porfelhőre, majd a fiúra nézve. Nem, vicces módon egyáltalán nem vagyok mérges, amiért az elmúlt fél óra munkáját egy huszárvágással elintézte. Valahogy nem vagyok az a kiabálós fajta. Lehet, hogy a reggeli kakaómba tudat alatt évek óta gyógyszerek vannak keverve.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Húgica
öltözék
este fél hét környékén

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát, nem is a jobb lábad. - mondtam nevetve, megpaskolva a műlábam kezdetét, melyet elfedett ugyan a nadrág, de a textil mégsem úgy simult rá, mint a balosra. Igaz, azért dolgozok most, hogy olyan lábat tudjak majd szerezni, amivel tudok majd akrobatizálni, de csss! Igen, erre is a szekrényíró Mimi inspirált egyébként.
A lányka elpirult, én meg elmosolyodtam erre, mert aranyos volt, ahogy a pírrózsák kiülnek az arcára. Igaz, hogy nem értettem, miért pirul el, de mégiscsak édes volt, na, és hát a szép az szép marad akkor is, ha nem értem az okát.
Húú, annyira fellelkesültem, hogy esetleg talán segíthetek valamiben, hogy bele se gondoltam, milyen béna tudok lenni, ha pálcás varázslatokról van szó - azért a magántanulóskodásnak is vannak hátrányai -, és rögtön el is kezdtem felfordulást csinálni. Ah, Bataille, pourquoi tu ne penses pas avant le faire?!*
Egy óra múlva?! Jaj, pont most intéztem el, hogy minden tiszta kosz legyen, ráadásul pár varázslat is elég volt hozzá. Inkább kissé lelombozott arckifejezéssel eltettem a pálcámat, és csak néztem a szálló port. Merlinre, olyan béna vagyok! És nem csak a lábam miatt.
- Ne haragudj. - motyogtam csalódottan. - Sosem mentek a pálcás varázslatok túl jól. Magántanuló voltam kiskoromban.
Azonban mikor rájöttem, hogy mit csinálok - nevezetesen, hogy éppen búslakodom valami miatt, ráadásul ezt valaki más előtt teszem -, rögtön felélénkült az arcom, és ahelyett, hogy ott álltam volna, mint egy nagyra nőtt csalódott gyerek, inkább seprűt ragadtam, és söpörni kezdtem.
- De kész leszünk! - jelentettem ki, és elvetemülten nekiestem a padlónak, amolyan "márcsakazértisfeltakarítalak" módon. Aztán megint dúdolgatni kezdtem, majd hangosan is kimondtam a szavakat (ezzel spoilerezve az Alízból egyébként), aztán mikor észbe kaptam, gyorsan ránéztem a lányra.
- Húha, nem zavar, ha dudorászom? Muszáj, gyakorolni kell az őszi előadásra. - hadartam még mindig söpörve. - Illetve nem muszáj, ha nem szeretnéd, nem csinálom, de komolyan. Mondd nyugodtan. Sokakat nagyon idegesít ez a magas hangom, amivel most is beszélek.
Ekkor megfordult a fejemben, hogy talán nem kéne ennyire gyorsan és sokat beszélni, ráadásul ekkora magasságbeli ugrásokkal meg főleg nem, mert a hangerő miatt fülsértő lehetett. Igen, ez is egy szakmai ártalom; annyira hangosan beszélek sajnos, mintha folyamatosan Sonorus alatt lennék. De hát megszoktam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem haragszom, ketten vagyunk már. De az el,élet nagyon a fejemben van.
Valami ilyesmi miatt van az, hogy sikeresen megnyertem magamnak asztrológiából az első évfolyam újratanulását, és az újravizsgázást is. Ezzel persze nem dicsekszem, elég, ha azok tudják, akik látnak beülni az órára.
- Magántanuló? Ó gondolom a cirkusz miatt.
Erről eszembe jut, ahogy anyával veszekedtem azért, hogy had járhassak rendes iskolába, ha kell, akkor kollégista leszek. Meggyőztem, vagy tán megunta a hisztimet, és elengedett. Nem lepne meg, ha valóban ez lenne a dolog mögött. Aztán eljöttem, az eleje izgalmas volt, az első erős honvágyig. Abból jött az, hogy kikönyörögtem, jöjjön ide ő is, amiből meg szépen az, hogy jól megszületett a kistesóm, és én undokká váltam. Gyakorlatilag az egész okozója én vagyok, és most is csak azt érzem, hogy hamarosan megint összedől a felépített kártyavár, hiába igyekszem jó maradni. Nagyon nagy kihívás ez nekem.
- Nem, dehogy, csak nyugodtan, alapjáraton zenét szoktam hallgatni, csak tudtam, hogy jössz, és figyelnem kellett.
Meg hát bunkóság is bedugni a fülemet, és nem foglalkozni az újjal. Az első benyomás mindig a legfontosabb, és egy ismeretlenre készültem. Nem mintha a srácot ismerném, hiszen csak egyszer beszéltem vele. Viszont a beszélgetés már megtörtént, így már egy másik kategóriába került nálam. Azt hiszem a kapcsolatokra való nyitásom a béka popója alatt van. Elég szomorú, hogy ezt nem sikerült anyától megörökölnöm, aki olyan könnyen áll le emberekkel beszélgetni.
- Elkezdem a sütiket, ha kellek, csak szólj.
Szeretnék neki segíteni, de ha belemerülök a takarításba, akkor ma reggel senki se fog semmit enni, és az nem lenne a legjobb. A sós alapokkal kezdek, majd szépen lassan áttérek a krémekre, végül az édes tésztákra. Persze azért időről - időre ránézek a fiúra is, hátha valami baj van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kivételesen a megbeszélt időpont előtt pár perccel már jelen vagyok azzal a mappával, ami miatt ezt a találkát lefixáltam. A modellügynökségemben akadt egy kis probléma: az egyik lány szeretne áttérni a mugliktól a varázslókhoz, mert megunta azt a melót és kapott egy jobb ajánlatot. Igen ám, csakhogy a német cég, amelyik eddig foglalkoztatta, esze ágában sincs elengedni őt, így - hogy érezze a törődést - kapott egy több oldalas német papírhalmot, ami valószínűleg valami feldolgozhatatlan jogi szöveg és nincs nagyon ismerőse, aki segíthetne neki lefordítani. Ha meglenne az eredmény, onnantól bárkit el tudna küldeni a fenébe, de ennek híján sötétben tapogatózik mindössze.
És ezzel el is érkeztünk a mai találkozóm pontos okához. Attilának írtam, mert tudom, hogy ő kitűnően beszéli a németet és, mert bízom benne. Gyors találkára hívtam a teaházba és mindent elhoztam, amit megbeszéltünk bagolyban. Valószínűleg nem fogom tudni eléggé meghálálni neki, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén kihúz a csávából - pedig nem is nekem kell ez a cucc. Nem várok rá kint, nyilván odabent is könnyen megtalál, így egy szimpatikus, ám eldugottabb helyet kinézve magunknak lehuppanok és az asztalra teszem a mappát. Hoztam magammal Edictum cikkeket is, amiket át kell futnom, ezeket általában hazafelé be szoktam dobni Adamnek is. Jah és még valami, jelentkeztem az egyik nagy hírlaphoz újságírónak és fontolóra vették. Úgyhogy a feladataim sokszorozódni látszanak.
Kiveszem az első munkát és nekilátok az olvasásnak, hiszen míg a férfi meg nem érkezik, én sem rendelek. Úgyis már csak pár perc van addig, nem halok meg szomjan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Panaszra semmi ok; mondogatja mindig, amikor a munkájáról kérdezik. Még a vizsgaidőszak alatt is bőven akadnak tennivalói, hiába mentesül a kötelezően előírt óraadás alól. Nála ez az időszak másodállásának előtérbe kerülésével jár, amihez az évek alatt szépen hozzászokott. Már most azon gondolkodik, hogy milyen megbízásokat kap a minisztériumtól a szünidő alatt.
Nina baglya váratlanul érte, de természetesen nem utasította vissza kérését. Ismerősöknek gyakran tesz szívességeket. Fene a jó természetét, igen, ezzel csak magával tol ki, de ha nem rokkan bele, csinálja csak. A helyszínül szolgáló teaházba pontosan érkezett, a megvárakoztatás nem az ő stílusa. Rég kapott már ehhez hasonló esetet, az üzenet tartalma pedig jócskán felkeltette szerény érdeklődését. Válaszlevél helyett viszont megtartotta kérdéseit. Majd élőben felteszi őket, ha úgy adódik.
Köszönt, majd sietősen helyet foglalt a korábbi tanítványa előtti széken. Kissé zavarban volt, hogy talán pont a legrosszabbkor érkezett, mert jól láthatóan bele volt mélyedve a papírjaiba. Elfoglalt ember lett, ezt hallotta és tudta is róla, úgyhogy nem csodálkozik azon, hogy segítséget kért valamihez. Szerencsére jó emberhez jött, aki ha jogi tanácsadással nem is, de fordítással és válaszmegfogalmazással kiválóan szolgálhat, ha a lány erre igényt tartana. Emellett ismer néhány mágusjogban jártas bennfentest, akihez esetleg továbbirányíthatja majd, ha nem ő maga válik közvetítővé.
Megköszörülte a torkát, majd előállt első kérdésével a dologról.
- Térjünk egyből a lényegre? - tette fel vigyorogva a kérdést, de a komolyság kedvéért egyből hozzátette - Tudhatom az előzményeket, mielőtt elolvasom majd?
Nagyban megkönnyítené a fordítási nehézségeket, ha előtte felvázolódik a háttértörténet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem szeretek szívességet kérni senkitől, de ha úgy adódik, megteszem. Most végül is a közjó javára cselekszem, ez pedig igazán díjazandó, nemde bár? Míg várakozom, előszedem az Edictumos papírokat és igazán elmélyülten olvasgatom őket. Van, ahol húzok, ahol javítok, gyakorlottan siklik kezem a jegyzeten, mintha napi rutin lenne. És persze az is. Szeretem csinálni, illetve én innen vagyok jól értesült. Ha nem lennék az Edictum-főszerkesztője, fele ennyi pletyka se jutna el hozzám, így viszont kellőképp felkészülten beszélhetek bárkivel. Értitek...
A torokköszörülésre egy pillanatra feltartom az ujjam, hogy a mondat végére érhessek, ami egyben a cikk vége is. Ahogy végzek gyorsan lefirkantok pár szót az aljára és becsukom a mappát, hogy aztán egy mosollyal üdvözöljem Attilát. Míg a tanítványa voltam, akkor lettünk viszonylag jóban, aztán ez a kapcsolat később is megmaradt - például szemtelen módon már az első perctől fogva tegeztem, hiszen mindössze öt év van köztünk, ami nem számít soknak. Most már.
- Nem kíméllek - az asztalon lévő iratkupacot a férfi elé tolom, ám nem minden instrukció nélkül. Természetesen nem akarom bevinni a sűrű sötét erdőbe, hogy fordítsd, ha tudod. Amúgy sincs benne semmi titkos. - Mint tudod, modellként is dolgozom. Az egyik kolléganőm szeretne ügynökséget váltani, viszont a német cég, amelynél jelenleg van nem hajlandó felbontani a szerződést, helyette viszont adta ezt a kupacot itt - rábökök a súlyos mappára és széttárom a kezeimet. Igazából fogalmam sincs, mi a helyzet, mert szóban nem hajlandóak kommunikálni - hiszen akkor kérhetnénk tolmácsot -, ha pedig írásban fog tovább folyni ez az ügy, sohasem érünk a végére. Vagyis ő. Miért beszélek úgy, mintha az én ügyem is lenne? Mindegy is. Ha már egyszer segíthetek, megteszem.
- Egyébként hálás vagyok, hogy eljöttél, fogalmam sem volt, ki mást kérhetnék meg erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Uh, hát köszönöm - hőkölt hátra a hatalmas papírtorony láttán. Eddig a pillanatig abban a hitben volt, hogy a hamarosan megjelenő újsághoz kellenek. Nyersanyag, jegyzetek, interjúk és miegymás, ami csak lektorálásra és összefűzésre vár, hogy aztán a nyomdában sokszorosítva mindenki kezébe eljusson. Ehelyett óvatosan, két kézzel magához húzva neki kellett látnia az áttanulmányozásnak - Ez el fog tartani egy darabig. Remélem nem sietsz... Vagy ezt hazavihetem? - törölte meg a szemét, hogy aztán nekiálljon az első oldalnak. A szöveg német nyelvű volt, erősen hivatalos és kacifántos megfogalmazással, amihez az ideális fordítási környezet egy csendes hely lett volna. Embert próbáló feladat, legutoljára az egyetemen látott hasonlót. Azóta többnyire rövid baglyokat kellett megfogalmaznia, s főleg élőszóban közvetített a tárgyalófelek között. Semmi gond, kedveli a kihívásokat, Ninától pedig nem is veheti rossz néven, hiszen legalább ismeri valamennyire. Nem csak tanította korábban. Mindketten falusiak, gyakran találkoznak, vagy legalább hallanak egymásról. Viszonyuk átlagosnak mondható. Keveset tudott a lány magánéletéről, és remélte, hogy ez fordítva is igaz volt. Másképpen nem lenne túl igazságos.
-  A legjobb emberhez fordultál. És még szerencsés időben is fogtál ki. Úgyis rég találkoztunk. Mi újság egyébként? Látom te is elfoglalt emberré nőtted ki magad - mosolyodott el az olvasás közben - Rendeltél már?
Bízott a lányban annyira, hogy érezze, nem kihasználni szeretné ezt az ismertségét. Egyszerre kétfelé is képes koncentrálni, társa remélhetőleg nem fogja zokon venni, hogy Attila beszélgetést próbál kezdeményezni és nem szigorúan csak az irománnyal foglalkozni. Nagyban javítja a munkavégzést, ha jó a környezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem sietek, de hazaviheted, persze. Ezek csak másolatok, az eredeti a kollégámnál van - azt nem mondhatnám, hogy a férfi kínban van, de azt sem, hogy ránézett és közölte: jah hát figyu, itt az van, hogy... Szóval tényleg jó ideig itt fogunk rostokolni, de semmi akadálya, ezért is nem estére beszéltem meg a dolgot, hanem kora délutánra. Ami nem azt jelenti, hogy hajnalig virrasztunk efölött a borzalom fölött.
- Még nem rendeltem, de ha mondod, mit kérsz, fogok - akaratom ellenére is rávillantok egy vélamosolyt, aztán észbe kapok és lejjebb vakarom. Hupsz. Egy jó ideje trükközök már ezzel egyébként, de néha akaratlanul is ezt használom. Pedig enélkül is simán segít nekem Attila, nem is értem magam. Csak reménykedek benne, hogy neki ez annyira nem tűnt fel - bár kit hülyítek? Nyilván feltűnt. Akkor se direkt volt, inkább ösztönös. - Elfoglalt lettem, ami a munkát illeti. De Daviddel például most véglegesen elbúcsúztunk. Nem lesz se esküvő, se semmi - ismételten széttárom a karjaimat. Elég sokáig húztuk ezt, pedig már csak a semmibe kapaszkodtunk. Félreértés ne essék, még mindig nagyon szeretjük egymást, de ez mindig is egy se veled, se nélküled kapcsolat volt. Nem üvöltöttünk, nem haragszunk, egyszerűen csak ennyi volt, vége. - Ellenben úgy tűnik, az egyik legnagyobb újsághoz mehetek szerkesztőnek és cikkírónak - itt már elégedett görbe jelenik meg arcomon. Szeretem az Edictumot, de többre is vágyom, és persze ez is megmarad. Talán elleshetek onnan pár trükköt, ki tudja...?
- Na és veled mi újság? Hallottam, hogy Grétával együtt vagytok - a jól informáltság átka. Épp azért terítem ki a lapjaimat, hogy tudja, beszélnek erről mindenfelé. Madarak csiripelik, elkerülhetetlenül nyilvános. Ahogyan az is, hogy ritkán látják őket együtt, no és persze Grétát is le szándékoznak váltani házvezetői pozíciójáról... Érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- És mennyi idő áll a rendelkezésemre? - érdeklődött a részletekről. Már az is hatalmas megkönnyebbülést jelentett számára, hogy nem csak az az egy délután állt rendelkezésére. Elhatározta, hogy itt átfutja nagyjából a dokumentumot, megjelöli a nehezebb részeket és később, otthoni környezetben visszatér rájuk. Határozott rutinnal szemrevételezte a papírlapokat. Hetek óta mást se látott, csak lapokat és lapokat, kivételesen ez most nem diákok által írt vizsgamegoldás volt, hanem valami más. És ez a változatosság tetszett neki.
- Majd azt kérem, amit te is - döntötte el, ezzel abszolút a lányra hagyva a választás lehetőségét. Igazából már egy kicsit unta is ezt a helyet, a választékot és az árlistát is kívülről fújta, hisz egy ideje újra a faluban lakik. Olvasása közben sikerült kizárnia a külvilág zaját, jól fogott az agya a szöveg iránt, viszonylag gyorsan haladt. Bizonyára Nina is örült ennek a teljesítménynek, akire az imént mosolygott vissza. Kedves lány, igazán találkozhattak volna eddig többször. A sokkoló hír hallatára megállt a sorok között, arca kisimult, majd lassan, döbbenten hajolt közelebb, mintha az imént nem hallott volna jól.
- Sajnálom. Meddig is voltatok együtt? - szép pár voltak, bár Davidet kevésbé ismerte. Jobbnak látta nem megkérdezni a szakítás okát, de talán mindketten túl elfoglaltak voltak egymáshoz. A tanár úr átérezte ezt, neki is ráment a kapcsolata a munkájára. Vagy az egyik, vagy a másik... Választani nagyon nehéz, olykor egyszerűen lehetetlen megtalálni az egyensúlyt. És ahogy az lenni szokott, ha az egyikről lemondunk, megmarad a másik, amire viszont minden időnket rászentelhetjük.
- Gratulálok. Használd ki a fiatalabb éveidet, én is inkább a karrieremre hajtok - ezzel el is érkeztek egy nehéz témához, aminél már kénytelen volt végleg felfüggeszteni az elemzést. Kihúzta magát, vett néhány mély levegőt és kínos mosollyal kezdett bele válaszába.
- Örülök, hogy nem terjed gyorsan a hír, de nem, már mi sem vagyunk együtt. Egyszerűen alig jutott időnk egymásra. Mindketten túlságosan szerettük a munkánkat, azt hiszem... - egy újabb sóhajtás után inkább megállt a történetben, mintsem tovább traktálja magánéletével beszélgetőtársát. Jóval összetettebb dolog ez, mint amilyennek letudta, látszik is azért, hogy megviseli Attilát.
- Egyébként megvagyok, a munkámba menekülök, amint látod - röhögte el magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nincs megszabva határidő, de értelemszerűen szeretne minél hamarabb túlesni rajta - egy félmosolyt megeresztek, hiszen nem akarom sürgetni Attilát, de logikus, hogy minél hamarabb megvannak, annál jobb. Egyrészt Niki is válthat, másrészt a férfi is letudja a melót. Gondolom neki is van egy halom diákja, akiket le kell vizsgáztatnia és, bár ez nem olyan, mint a szorgalmi időszak - én már csak így hívom -, de ez se piskóta. Mondjuk sosem voltam tanár és nem valószínű, hogy leszek.
Biccentek egyet és rendelek két jázminos zöld teát, ugyanis az utóbbi időben az a kedvencem. Elképesztő mennyiséget el tudok belőle fogyasztani egyébként, ami valahol meglepő, hiszen én semmiből sem veszek magamhoz sokat - legyen szó akár ételről, akár másról. Mindenesetre ez a tea téma körülbelül eddig is tart, utána jön a fekete leves. A magánélet. Amiről senkinek sem beszélek. Illetve kevés embernek, bár nem titok, hiszen eddig volt gyűrű az ujjamon, most már nincs.
- Nem számolom... - kínosan nevetek fel. - Majdnem három évig. Már az eljegyzés is megvolt, csak aztán rájöttünk, hogy nem megy nekünk tovább. Addig húztuk egymást, míg a végére nem maradt belőle semmi - meglepően őszintén beszélek róla, de talán azért, mert bízom a férfiban. Megmagyarázhatatlan a tény és tulajdonképpen nem mondható részletgazdagnak a beszámolóm, de így is több, mint amit felelni szoktam erre a kérdésre. Sokan fognak még meglepődni ezen, annyi biztos. Mi mindenesetre jól megvagyunk és ez a lényeg. - Akkor viszont használjuk ki mindketten a fiatal éveket - cinkos görbe költözik ajkamra, mert ugye Attila sem gondolta komolyan, hogy esetleg öreg? Ugyan már... A kor pusztán tudatállapot, meg hát... Nem ötvenéves, hogy járókeretre gyűjtsön.
- Sajnálom, nem tudtam - a helyzet az, hogy akárki másról hallottam volna ezt, már sercegne a tollam, hogy minél előbb lehozzam a hírt, most viszont... Szemtől szemben ülni a férfival és érezni rajta, hogy ez megviseli, egyszerűen ráébreszt arra, hogy ezt nem akarom megtenni. Végtére is barátok vagyunk. Talán mégsem vagyok olyan jó és rámenős újságíró, de számomra akkor is van olyan dolog, ami szent. - Lehet, hogy lett volna más megoldás is. Mennyi ideje voltatok együtt? - próbálom valahogy szavakba önteni, amire gondolok, eközben megjönnek a teák. Biccentek egyet és tekintetem újra Attilára emelem. Hiába, kíváncsi vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Erősödő pozitív kilátások. Elviheti magához a munkát, ahol kénytelen lesz majd jól látható helyre rakni, mondjuk az éjjeliszekrényére. Máskülönben nem garantált, hogy hamar a végére ér. Elkérte az egyik tollat, hogy a soron lévő szövegrészből kiemeljen magának néhány kifejezést, odajegyzeteljen szakszavakat, vagy netán csak egy felkiáltójelet biggyesszen a margóra, hogy később ne felejtsen el visszatérni ahhoz a ponthoz valami miatt.
Nem lehet könnyű ezek után. Egy kapcsolatban az ember hajlamos azt hinni, hogy egy eljegyzéssel például mélyebbre fűzheti a viszonyát valakivel. Hálás magának, hogy a saját kapcsolatában ez nem került szóba. Grétára afféle élettársként tekintett, az elején minden szépnek és jól indult. Teljes volt a harmónia, ahogy az lenni szokott. Aztán múlt az idő és elhidegültek. Nem vesztek össze, de közösen úgy döntöttek, hogy külön folytatják tovább.
- Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erre - azt azért mégsem jegyezhette meg, hogy reméli, hamarosan új embert talál maga mellé, vagy hogy bizonyára rettentően rossz lehet most neki, hiszen ezek ilyenkor szigorúan kerülendő kifejezések. - Remek ötlet. Csak ne vigyük majd túlzásba a bulizást - humorizált a lánnyal, de persze a kettejüket ért veszteség miatt egyikük sem nevethetett szívből.
- Legalább tőlem tudod meg, nem pedig a pletykákból. Durván egy évet, de azt hiszem, így mindkettőnknek jobb lesz. Sok szép emlékem van, amit nem fogok elfelejteni, de viszonylag gyorsan továbbléptem. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van - húzta el a száját - Remélem te se lógatod sokáig az orrod, hisz egyáltalán nincs okod rá. Gondolj csak a modellkedésre. Azon keresztül biztosan megtetszel majd valakinek, aki minden kétséget kizárólag jól fog veled járni - dőlt hátra a székében, ezzel egy időben pedig a teáját is átvette a személyzettől. Maga előtt tartotta, hogy addig is hűljön kicsit a folyadék, tekintetével annak gőzölgését figyelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hazudnék, ha azt mondanám, nem viselt meg a szakítás. Mert megviselt. De azt hiszem sokkal rosszabb lenne, ha soha többé nem beszélhetnék vele és nem láthatnám. Bármi is történt kettőnk között, mindig is nagyon szerettem és ez sosem fog megváltozni, ez van. Az emlékek összetartanak bennünket, történjék bármi.
- Ne mondj semmit, így a jó - egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, egyáltalán nem úgy nézek ki, mint aki könnyekben fog kitörni és mindjárt meghal. Speciel nem is érzem úgy magam, de ki tudja, mit gondolhat most Attila. Talán azt, hogy megviselt és szomorú vagyok. Pedig túlélem ám. - Haha, egyszer elviszlek szeletelni valami pesti bárba, ott megmutathatod, mit tudsz - és ami a legdurvább, hogy én mindezt komolyan is gondolom. Képes lennék elcincálni oda és tényleg felzavarni a parkettre. Ami valahol a fantáziámban vicces képként él. Kár, hogy a téma a legkevésbé sem szívderítő. Államat megtámasztom összekulcsolt kézfejeimen és úgy hallgatom a férfit. Bár ő azt állítja, hogy továbblépett, én abszolút nem így ítélem meg. Egy év, az egy év, ahogyan nekem is a három. Nem lehet átsiklani felette.
- Lógatni az orromat? Ugyan már. Egyik barátnőm nagy bölcsen mindig azt mondja: ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Hát most kiélvezem a szingli létet - magam elé húzom teámat és lassan fújni kezdem. Fura egy kicsit, hogy csak úgy kiteregetjük a szennyest, de végül is, vagyunk már olyan nexusba, hogy megtehessük. Azért valahol sajnálom őt is, gondolom örülne egy biztos pontnak. - Egyébként, el kéne járnod csajozni, fogadok, hogy a te tarsolyod is tele van csupa lehengerlő szöveggel - felvonom fél szemöldököm, miközben belekortyolok itókámba. Azért azt el kell mondanom, hogy ritka rossz dumákat kellett már végighallgatnom eddigi életem folyamán, ráadásul tömeges mennyiségben. Amit én nem ismerek, az nem is nagyon létezik. Az már más kérdés, hogy ebből mennyi volt értékelhető...
- Különben hogy-hogy tanár lettél? - szeretem feltenni ezt a kérdést. Bárkinek, bármilyen pályával kapcsolatban. Halkan megjegyzem, ezt nevezem én témaváltásnak. Csak mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A fejét rázta. Hogy ő táncoljon? Ahhoz nagyon jó hangulatában kell kifogni őt. Mellesleg a társastáncok és a diszkóban való lötyögés között tett némi különbséget. Utóbbit sosem kedvelte igazán, talán nehezebben tudott aközben feloldódni. Zsúfolásig telt lebuj, tele züllött fiatalokkal. Nem neki való hely volt az ilyen - még ha szentnek se lehetett mondani. Azért elképzelte a jelenetet, viccesnek találta.
- Nem akarod te azt látni - győzködte - Bármilyen más programban szívesen benne vagyok.
Amíg a frissen átvett teája hűlt, lenyűgözve érezte magát beszélgetőpartnere szavai hallatán. Valakitől már ő is ismerte ezt a mondást, most jó hogy visszaköszön. Példát szeretett volna venni róla. Ha három év kapcsolat után így fogja fel, akkor a saját esetében az a nagyjából egy év szinte semmi. Ők még a házasságig se jutottak. A tanár úr nem maradt le semmiről. Már csak hinni kellene újra megtanulni önmagában, illetve esélyt adnia végre valaki másnak. Vagy a váltás túl gyorsan történne?
- Szeretném azt hinni, hogy a szerelem magától jön, nem kell erőltetni. És nem szeretek hülyét csinálni magamból, komoly udvarláshoz én túl gyáva vagyok - vallotta be némi büszkeséggel a hangjában.
Közben túlesett első kortyolásán. Arckifejezése elárulta, hogy Nina jól választott; helyette is, úgyhogy ezentúl többször hagyatkozik majd rá. Erősen foglalkoztatni kezdte a kérdés, hogy más, korához hasonló egyén hogyan élvezi ki az egyedüllétet. Elképzelései alapján futó kapcsolatokról lehet szó, vagy talán több vasat is tarthatnak a tűzben. Sajnos nem kérdezhette meg, hogy ez az életfilozófia mit is takar valójában.
- Mert tök jó dolog - zökkent ki a szingliségben való elmélkedésből - Sok mindenen gondolkodtam előtte, több dolog is érdekelt, aztán végül ide jutottam. De ugye tolmács végzettséggel is rendelkezem. Manapság jó, ha több dologhoz is értesz. De hogy jön ez ide? Mármint... leragadtam a kapcsolati státuszodnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lotte

- Ez megnyugtató - húzza futó mosolyra a száját a válaszért cserébe, még mielőtt ismét felemlegetné, hogy Elliot tényleg hamarosan várható. Kicsit nem tudja, hol a feje, holott az imént mondta már ezt, még ha más szavakkal is, de már csak akkor jön rá, amikor a mondat felénél tart. Befejezi hát a mondatot és gondolatban megszidja magát kicsit, hogy ma különösen szétszórt. Hoz egy vajsört a nőnek és válaszol a feltett kérdésre is. Jólesik kicsit megállni és nem csak azt hallgatni, hogy "hol az a sör, kisanyám". Ha belegondol, itt sokszor még az is nagy dolog, ha nem érzi a késztetést, hogy valakinek a képébe öntse a kivitt italt. Túl sokszor tenné meg igazán szívesen, ha nem kellene annyira a munka. Semmittevésből sajnos még senki nem élt meg és csak nem várhatja Gergőtől, hogy támogassa, ha már egyszer nagykorú. Pillanatnyilag azonban nem töpreng el ezen, mint egyébként napjában többször is, miközben a pultot törölgeti vagy italt tölt és visz ki, inkább örül annak, hogy végre akad valaki, akivel szívesen ejt néhány szót, ha ideje engedi.
- Négyszer? Az igen, le a kalappal előtted. Mi volt a titkod? - kérdezi máris kíváncsian, majd mehet is végezni a dolgát, de azért igyekszik vissza folytatni a félbemaradt beszélgetést. Kétszer is megjárja a frissen elfoglalt asztalig az utat, majd visszatérve a pult mögé felkönyököl és érdeklődve hallgatja Lotte válaszait némileg korábban feltett kérdéseire. Bólogat is néha, hogy érti ám, vagy legalábbis igyekszik érteni, milyen az, a gyerekekhez érve meg szélesebb lesz kicsit a mosolya.
- Ezt jó hallani. Olyan rég láttam őket, megvan már vagy két-három hete, de lehet, hogy több is - állapítja meg, mert tényleg régen találkozott velük, ide mégse lehet csak úgy behordozni őket, nem gyereknek való közeg, így csak akkor látja őket, ha véletlen összefutnak valahová útban.
- Terelő vagyok. Te milyen poszton játszottál? - kérdezi, mert úgy vette ki, Lotte is játszott. Hirtelen kis gyomoridege is támad a kviddics említésére, pár nap múlva játszani fognak a levita ellen és fent lesz ő is Gergővel együtt. Addig meg még edzés is lesz, csak tudná, hová szúrja be azt is.
- Eddig szép esélyünk van megnyerni a kviddicskupát, ha pár nap múlva nyerünk a levita ellen - böki ki hirtelen támadt idegessége fő okát, hiszen nekik kell védeni mindenkit és sok múlik ezen a meccsen. Hogy lenyugodjon, tölt magának egy pohár vizet, majd egy hajtásra meg is issza, aztán a poharat elöblítve már törölgeti is ismét visszatérve a pulthoz. Még szerencse, hogy ilyen apróságok leköti most a figyelmét és csak futólag jut eszébe néha Rey is, még csak az kéne, hogy legyen ideje.
- Azt hiszem, mégiscsak egy kávé kellene inkább. Te kérsz? - kérdezi, miközben neki is lát elkészíteni azt, hogy mégis tudja, mennyire lesz szükség.