Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Annyira van szükségem kéretlen asztaltársaságomra, mint a hátamnak egy púpra. Azonban levakarhatatlannak tűnik. Mivel nincsen kedvem jelenetet rendezni, ezért úgy döntök, hagyom magam, abban a reményben, hogy előbb szabadulok. Talán még szórakoztatni is fog. A királyok se jutnak hozzá ilyen könnyen udvari bolondhoz, mint most én jutottam.
- Boldog születésnapot! - emelem rá bájos mosollyal poharamat, amely ugyan nem alkohollal van töltve, ám a gesztus ettől még gesztus. Iszom egy keveset, és közben érkezik is az ebédem. Bólintok a pincérnek, aki lerakja elém. Természetesen már ránézésre is távol áll ez a krumpli és hal attól a minőségtől, amit a hazámban és főleg a miliőmben megszoktam. De felkészültem erre és elfogadom az itteni körülményeket. Csak az első pár nap, vagy pár hét lesz kissé nehézkes, míg átállok, de jól fogom leplezni.
- Kihez is van szerencsém? - érdeklődöm meg a nevét, miközben kézbe veszem villámat, késemet. Kérdésem egészen úgy hangzik, mintha mondta volna már ő, vagy mintha tudnom kéne, de mégsem tudnom. Hiszen az asztalomhoz is úgy vetette ide magát, mintha ismernénk egymást, vagy mintha érdemes lenne ismernünk egymást. Igazából a jelenetek rendezésével már csak azért is érdemes óvatosnak lenni, mert akármilyen eszementnek és senkiházinak tűnik valaki, könnyen megeshet, hogy befolyásos családból származik, vagy bármilyen szempontból fontos ember. Nem hülyeség kideríteni ezt, mielőtt elzavarnánk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

A bájos mosolya körülbelül annyira szívmelengető, mint az a jéghegy, aminek nekiütközött a Titanic, de azért vigyorogva fogadom és iszunk a születésnapomra.
- За здоровье!* - az orosz köszöntés olyan természetesen és könnyedén jön ki belőlem, mintha eddig is ezen a nyelven társalogtunk volna. A magyar jön először szinte mindig az ajkamra, magyarul gondolkodok és álmodok, de amikor ivásról van szó, vagy köszönteni kell valakit, esetleg otthon veszekszünk meghitt családi körben - akkor annyira orosz vagyok, hogy már csak az adidas melegítőnadrág és a szőrmesapka hiányzik. Általában észre se veszem, számomra mindkettő ugyanúgy érthető, ugyanúgy zsigerből jön, úgyhogy most is csak felhajtom a söröm maradékát és nagyot szusszanva leteszem az asztalra a poharat. Épp megérkezik az asztaltársaságom ebédje, s a sajátom után kezdem tekergetni a nyakam. Még sehol. Lehet, hogy valami egyszerűbbet kellett volna rendeljek. Vagy a pincér most keveri bele a mérget. Úgyhogy jobb teendő híján elnézem, ahogy a fiú enni kezd, és magamban szórakozok a nem túl lelkes arckifejezésén. Sültkrumpli és hal, mellé ez a lenéző pillantás, amit a tányérjának szán - a fejemet rá, hogy tudom, honnan jött.
- Dimitri - nyújtom felé a jobbomat, abszolút nem reagálva a hangnemére. Néha hazudni szoktam, ha a nevem után érdeklődnek, valami nagyon hangzatos, vagy épp röhejes választ adva, csak hogy láthassam a reakciójukat. De valami azt súgja, hogy újdonsült ismerősöm nem értékelné annyira a humorérzékem. Kétségem van affelől, hogy neki egyáltalán van ilyesmije. De azt is súgja itt nekem valami hang a fejemben, hogy a nevek számára sokat jelentenek. Legalábbis a sokat jelentő nevek. Az enyém meg nem az. De így, hogy csak a keresztnevem árultam el, még valami báró fia is lehetek - nem mintha sok maradt volna belőlük oroszéknál. Vagy a Bratva egyik tagja. Igazából bárki, tehát nem jutott előbbre.
- Egyébként igaza van - hátradőlök a székben, közben összefonom a hasam előtt a karjaim és csak futólag mozdulat közben rábökök az ebédjére. - Ez nem az igazi.
Mintha valami gasztromán filantróp volnék, aki csak úgy tudja ezeket, de a helyzet az, hogy jártam már Brüsszelben többször is könyvbemutató-körutaimon - amerről sejtésem szerint jött, legalább hozzávetőlegesen -, és a bogolyfalvi változat csak egy lagymatag változata annak. Én persze lelkesen betolnám, egy rossz szavam se lenne, de nem lehet mindenki ilyen igénytelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kezemen díszelgő arany pecsétgyűrűmnek köszönhetően tisztán értem, amit mond, noha magyarul beszél, amit én egyáltalán nem beszélek. Flamandul társalgok vele, amit meg valószínűleg ő nem beszél, mégis tudja, mit közlök vele. Ugyanez a helyzet az orosszal, amit kiejt a száján. Értem, hogy mit kíván a pohárköszönésnél, ám hallom a nyelvváltást. Szóval orosz. Ezt aztán csakhamar a neve is megerősíti.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - fogok vele kezet.
- Csak így Dimitri? - emelem meg sötét szemöldökömet.
- Mint Merlin? Vagy... Voldemort? - hozok elő pár frappáns példát, hasonlóan frappáns és kekeckedő mosollyal az arcomon. Igen, csak így kimondtam a Sötét Nagyúr nevét. Végülis ez már a 21. század. Tény, vacilláltam egy keveset előtte, hiszen sokakat érzékeny érint még mindig, nekem meg semmi kedvem szabadkozni. Jobban mondva elterelni a szót, kikerülve a szabadkozást.
A keresztneve még valóban nem mond semmit nekem. Ettől még lehet ugyanúgy egy alsóbb osztálybeli átlagpolgár, mint valami cári leszármazott, aki ostoba módon az egyszerű életet választotta a fényűzés helyett.
Humorérzéknek nem vagyok híján különben. Már ha humorérzéknek azt nevezzük, hogy valaki érti a viccet. Értem én, csak nem szeretem. Meghallgatom, nevetek rajta, olyan begyakoroltan, hogy már reflexből megy, én magam viszont nem kezdeményezek ilyen tréfákat. A szellemes megjegyzések viszont közel állnak hozzám. Mint annak az imént is tanújelét adtam.
- Mm. Meg lehet enni - hümmögök elnézően, miután magamba diktáltam az első pár falatot. Kifejezetten kegyesnek érzem magam ezzel. Mondjuk azt nem tudom, miből gondolta, hogy nem vagyok nagy véleménnyel az elém lerakott étellel. Legilimentor volna? Nem hiszem. Biztos egy-egy apróbb fintorom árult el. Ezeket nem szoktam visszafogni. Elfér az udvarias mosolyok közt. Nehogy már azt higgyék, hogy tökéletes, amit kaptam. Nem mintha az ebéd végeztével ne közölném a véleményem a pincérrel valamilyen formában. Akár kikéri, akár nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Eléggé sűrű napot tervezett ma be magának Maja, de ha valamit nagyon szeretne, nos, az még a lustizási kényszerét is igen hamar képes felülírni. Lewy már a csapattal van, hiszen késő délután nagy meccs várható, amire az egyik háztársával együtt készül kimenni. Ez is valami új, ami azt illeti remekül megvolt egyedül is, meg az első alkalmak óta viszonylag az idegeneket is elviselte. Ők pedig, hát megszólítgatták, bár nem mondhatná, hogy mindig értette is, mit kérdeznek, de ha igen, akkor még néha válaszolni is sikerült valamit. Ennyit a nyelvtudásról. Most azonban sokkal fontosabb feladata van, méghozzá a legjobb barátnőjével kapcsolatban.
Lettinek már előre üzent és megbeszélték, hogy bizony ez most nem volna jó "otthon" megejteni, mert hát milyen meglepi az, ami kiszimatolható? Kicsit korábban érkezett a megbeszéltnél, izgult is, mert elég égen látta már Riri nővérét. Mondjuk jó, úgy néz ki mint Vivi, őt meg majdnem minden nap látja, mikor erre jár, de az mégsem ugyan az! Az ikrek pedig, a kislány határozottan az anyukájára ütött. Nagyon imádnivaló, szeret a két kicsivel foglalkozni Maja. Ririvel gyakran énekelnek nekik, meg játszanak velük. Aranyosak. Még ezeken gondolkozik a kardigánját a széktámlára teríti, majd egy eldugott sarokba kuporodik, hogy a bejárattól látszódjon azét, merre van, de ne legyenek középpontban, mert azt nagyon nem kedveli. A kínálatot nézegetve várakozik a szőkeségre, miközben azon gondolkodik mi lenne a tökéletes ajándék Ririnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

Az én egyszerű kis nevem eltörpül a válasz mellett, amiről akkor is sütne az előkelő származás, ha nem látnám mellé a gazdáját is.  Így azonban olyan késztetést vált ki belőlem, hogy pukedlizni kezdjek és felségemnek, vagy minimum uramnak szólítsam. Persze egyiket se teszem, valószínűleg a gerincem se hajlana eléggé hozzá, meg nem bírnám ki röhögés nélkül, de ettől függetlenül végtelenül jelentéktelennek érzem magam hirtelen. Ez nem szokásom, úgy egyáltalán nincs baj az önértékelésemmel, és a társadalmi rangok s címek körülbelül annyira fontosak számomra, mintha Marx reinkarnációja volnék. De ebből az alakból csak úgy sugárzik az udvarias, gőgös lenézés. Nem feltétlenül irányomban. Hanem úgy általában a világgal szemben. Akiből nem kék vér folyik, vagy legalább nem aranyberakásos még a fogfekéje is, azt kár számba venni. Aztán persze előfordulhat, hogy tévedek. Kétlem, de lehetséges. De nem adom jelét megszeppenésemnek, egy 24 karátos vigyort eresztek meg a megjegyzésére.
- Vagy mint Beyoncé, vagy Bono - a lelkes válaszom lehet, hogy nem mond sokat neki, de az nem engem minősít. Nem tehetek róla, hogy Voldemortról mugli énekesekre asszociálok, ő kezdte. Mielőtt mondhatnék még néhány további példát, megérkezik az ebédem. Rendelek még egy sört, majd körülményesen leterítek egy szalvétát a lábamra - tuti, hogy nem így diktálja az etikett, én csak próbálkozok -, aztán lelkesen betolom az első falatot, s csak azután lassulok le. Elégedett kis mosollyal rágok, mintha már látnám a Nirvanát magam előtt. Először nem hittem el, hogy tényleg elő tudnak rukkolni egy igazi stroganoffal, de úgy látszik, nem hazudtak. Megy ez nekik. Anyám se küldené vissza, pedig ő az orosz konyha KGB-je. Próbálj csak a tíz méteres körzetébe menni egy vegán kaviárral, s patkánnyá változva töltheted életed hátralevő részét.
- Krushnic Dimitri - adom meg magam, mert mégsem tehetem a hülyét egész nap. Vajon bevette volna, ha azt mondom, hogy Romanov? Ha vannak élő leszármazottak, biztos velük szokott teázgatni vasárnaponként, úgyhogy inkább nem próbálkozok meg vele. Az én nevem tökéletes. Nem kell hétmérföldes legyen, az se baj, hogy nem tartalmazza az összes férfiágú felmenőm keresztnevét visszamenőleg hat generációra, vagy épp a hely nevét, ahonnan származok. Kicsi, orosz, de az enyém.
- Ezt is - ismerem el, a villámmal a tányér fele bökve. Sejtésem szerint az én kijelentésem egy hangyányit őszintébb, vagy legalább lelkesebb. Az arca nem sokat árul el, de amit igen, az beszédes. Ez a baj az udvarias maszkokkal. Olyan… átlátszóak. Hazudni feltűnőbben kell, hogy életszerűbb s így hihetőbb legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kár kételkednie magában. Nem téved az elképzelésében. Vagyis hát nem annyira. Hiszen nem minden a származás meg a vagyon. Ott vannak még a kapcsolatok is. Sok az olyan egyszerű ember, akiket kiskedvencként tart egy-egy arisztokrata, vagy éppen megbecsülésre tart számot ilyen-olyan tehetsége miatt. Őket sem szabad semmibe venni, a saját érdekemben. Úgyhogy a taktikám az, hogy ha csak nem sértenek meg, vagy bármilyen más oknál fogva nem tartom lehetetlennek, hogy valakivel elbájologjak, akkor inkább megteszem. Ezt élvezheti most az orosz is. Nem úgy, mint az az orosz, aki idefele a vonaton a hálófülkémbe esett és egyúttal rám, mikor pedig próbáltam letolni magamról, felpofozott. Na vele nem voltam kedves. Vörös fruska. Egy ilyen ne várja. De különben így belegondolva, érdekes, hogy mennyi orosz talál meg engem mostanában...
- Biztosan - reagálok a további nevekre egy idegenkedő mosollyal. Elképzelésem sincs, miről beszél és ki ez a Beyoncé meg Bono. Márpedig ha nekem még csak ismerősnek sem ismerős valami, akkor az biztosan mugli dolog. Mint olyanról pedig tudnom sem igazán érdemes.
Elhittem volna a Romanovot. Mindent elhiszek, aminek nem vagyok biztos az ellenkezőjében. Jobb egy olyan helyzet, amiben én vagyok az áldozat egy csalóval szemben, mint egy olyan, ahol egy tényleg befolyásos, köztiszteletben álló illetőt gyanúsítgatok és viselkedek vele rangján alulian. Azonban kétlem, hogy a Krushnic család a felső tízezerbe tartozna. Némileg megkönnyebbülők tehát. Megmaradhatok ennél a mérsékelt udvariasságnál és nem kell a velem szemben ülőt ajnározzam. Nehéz dolgom lenne.
- És mivel foglalkozik, Dimitri? - érdeklődöm tőle, míg vágok egy újabb falatot a halból, amit aztán egy krumpli után szúrok a villámra és emelek ajkaim közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Délutánra Vivi gondjaira bíztam a két gyerkőcöt, hogy én nyugodtan szőhessem titkos összeesküvésemet kishúgom barátnőjével. Régen jártam már a kicsik nélkül a cukrászdában, el is kell hessegetnem magamtól egy enyhe lelkiismeret furdalást. De amiről nem tudnak, nem fáj nekik.
Az üzletbe lépve körülnézek, majd miután tekintetemmel megtalálom Maját, a lány felé indulok. A vele szemben lévő szék háttámlájára terítem fekete bőrkabátom - a múltkori kiruccanás egy különleges eredménye -, majd szélesen mosolyogva lehuppanok rá, miközben köszöntöm titoktársam.
- Előbb együnk és majd utána beszéljünk, vagy tárgyaljuk meg a kérdést és utána együnk, vagy mindezt egyszerre? - teszem fel kissé összekutyulva a kérdést, de nem tehetek róla egyszerűen felvillanyoz Riri közelgő születésnapja. Ajándékok, lufik, sütemények járnak a fejemben, szeretném, ha minden úgy sikerülne, ahogy húgi a legjobban örülne neki. Nem baj, ha nem lesz tökéletes, csak ő legyen boldog, és utólag ne elszörnyedve gondoljon vissza a születésnapjára.
Én már biztosan nem tudnám felidézni mind a huszonsokat, és egy idő után el is veszíti kicsit a jelentőségét. Nem lesz olyan nagy dolog, mint amennyire a gyerekek számára az. Én például jobban várom a törpékét, mint a sajátomat. Talán ebből látszik, hogy elsősorban anya vagyok, és csak utána bármi más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

Hát persze, hogy nem ismeri ezeket a neveket. Általános ismeretről vajon hallott? Popkultúráról? Zenéről? Életről? Elég szörnyű lehet neki. Biztos a Beatlesről sem hallott! Elborzadva nézek végig rajta, amit úgy ért, ahogy akar. Megrázom a fejem, elhessegetem magam elől a rémképeket. Halkan dúdolni kezdem a Hey Jude-ot, miközben lapátolom szépen be a kajámat, és öblítem le az épp kézhez kapott sörrel. Diszkrét vagy, Dimi, nagyon diszkrét.
Még egy kicsit bánom, hogy nem adtam ki magam valami cári porontynak. Legalább harmad-unokatestvér lehetnék. Olyan jó volna zavarba hozni, kibillenteni ebből az elegáns zordságból. Kíváncsi vagyok, milyen, amikor örül valaminek, vagy ha mérges. Nem, azt mégsem akarom. Elég volna az első. Az újabb kérdéssel azonban kapok egy második esélyt. Itt a lehetőség, hogy valaki legyen belőlem. Legalábbis szerinte. Mivel foglalkozok? Mivel szoktak a gazdagok foglalkozni? Semmivel. Ragasztgatják a bélyegeket a gyűjteményükbe, meg eljárnak a heti szabadkőműves-találkozókra. Építik a kártyavárat, meg puccsokat tervezgetnek koktélos pohár fölött.
Mi legyek? Politikus? Hamar leellenőrizhetné. Kereskedő? Az olyan semmilyen, kár érte hazudni. Művész? Nem biztos, hogy ez jobb az igazságnál. Jogász? Nincs az a naív ember a világon, aki ezt rólam elhinné. Egyébként tényleg, mi vagyok?
- Mindennel - ismerem el végül, kicsit magamat is meglepve. Pedig milyen szépet hazudhattam volna. - Tanácsot adok azoknak, akiknek szükségük van rá. Tanítom azokat, akik tanulni szeretnének. Megnevettetem azokat, akik már elfelejtették, milyen is az. Segítek, ahol kell, néha úgy is, ha nem tudják. - Már csak azt kéne mondjam, hogy az a hős vagyok, akit Gotham megérdemel, nem akire szüksége van, de már előre tudom, hogy csak zavart pislogást kapnék cserébe. A válaszom anélkül is épp eléggé enigmatikus. Nem hiszem, hogy sokat ki tudna hámozni belőle. Legfeljebb azt, hogy nem ülök tétlenül. De hogy ez számára pozitív vagy negatív tulajdonság, az még nem világos.
- És Jonathan Gerhard Van den Bergh mivel tölti a napjait? - a nevét kész élvezet végigmondani. De tényleg. Pergőn, finoman tudom kiejteni, ami annak köszönhető, hogy nem ő az első belga, akivel megismerkedtem. Gondolom ettől majd kicsit jobban érzi magát. Hacsak nem véli majd úgy, hogy gúnyolódok vele, amit azonban nem tudom, miből gondolhatna, olyan szép kis ártatlan kutyaszemekkel nézek fel rá a tányérom fölé hajolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az általános ismereteknek az én véleményem és neveltetésem szerint egyáltalán nem része a mugli kultúra. A Beatles nekem csak kitinpáncélosok gyűjtőneve, a dal meg, amit dúdol, valami lagymatag altató. Nincs bennem űr emiatt. Köszönöm, de nem kérek a mugli világból.
Feladja a leckét az orosz rendesen. Most próbáljam meg ebből kibogozni, hogy a hivatását eszik-e vagy isszák. Már ha a hivatásáról beszél. Már ha van egyáltalán munkája. Ha van, akkor vagy lélekgyógyász, vagy tanár, vagy bohóc. Legalábbis ilyen foglalkozások tűnnek fel lelki szemeim előtt, ahogy sorolja, miket csinál. Minden esetre nem tudtam meg sokkal többet. Azt meg nem szeretem.
Elismerőnek szánt mosollyal emelem meg szemöldököm és még bólintok is hozzá, amikor csaknem helyesen mondja a nevem. Értékelem az igyekezetét, azonban erre születni kell vagy elég hosszan Belgiumban élni. De inkább születni. Háborús időkben kémként lepleződne le ezzel a kiejtéssel. Azért tényleg szép tőle.
- Ezidáig a Benelux Államok Mágiaügyi Minisztériumában dolgoztam, most azonban folytatom poilitikai tanulmányaimat. Hamarosan megkezdem mesterképzésem a Bagolykő Mágustanodában - fedem fel ezzel egyúttal azt is, mit keresek ebben a porfészekben. Biztosan felmerült már benne a kérdés. Legalábbis remélem. Egyértelműnek kell lennie, hogy nem vagyok idevalósi, semmilyen szinten.
- Ön mi járatban? - kérdezek rá, neki mi oka itt lenni, hátha ebből esetleg többet megtudok a munkájáról. Vagy bármi másról. Ha már így adódott, hogy társaságom lett, ki akarom hozni belőle, amit lehet. Ki tudja. Közben lassan végzek vacsorámmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Plüss? Ruha? Ékszer? Maja kicsit tanácstalan volt, de nem azért, mert ne lett volna ötlete, vagy éppen elképzelése, mi az, aminek Riri tutira nagyon örülne. Egyszerűen tudta, hogy olyat szeretne, ami nagyon rá vall majd, és nem bírt ellavírozni a rengeteg felmerült között. Letti tűnt a legjobb megoldásnak, ő nem javasolna semmi cicásat, és kicsit Majában felmerült az is, hogy lévén anyuka, van egy szép kislánya, lehet jobb ebben a bulidologban, mint bárki hinné. És no lám, a gondolat végére meg is érkezik a nő, akinek boldogan int Maja.
- Hááát, szerintem megrendeljük, beszélünk, eszünk, aztán beszélünk tovább. Evés közben nem igen lehet beszélni... bár de, lehet, csak na, tudod olyan illem izé.
Még a sütikínálatot böngészte, vigyorogva lóbálta a keresztbe tett lábai közül felül lévőt. Elé kúszott a kép, mi is Ririke legnagyobb vágya. Gyakorlatilag elég lenne Kevére kötni egy nagy, rózsaszín masnit, odatolni mondjuk Nappali elé a Király utcában, és a legjobb barátnője ott olvadna bele egy székbe boldogságában. Annak a pár év korkülönbségnek ellenére is nagyon hasonlítottak a szőkével ebben. Ha egyszer valakiért elkezdenek rajongani, majd őt rajongva szeretni, onnantól teljes boldogságfaktor minden pillanat.
- Azon gondolkodtam hogy minek örülne jobban, ha itt a környéken szerveznénk le, vagy ha utazás is lenne benne. Az úgy izgi is, meg minden. Mármint nem kell nagy dologra gondolni. Esetleg Pécsre, hozzánk. Anyu meg anyukátok úgy is nagyon jóban van, még ő se morogna, ha úgy alakul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még szerencse, hogy itt már ismerek szinte mindenkit. Szétunnám magam egyedül, de az még jobb, hogy Anna van most itt, őt még szeretem is leamortizálni. Egyből le is rohanom, és jól megszorongatom, de már-már úgy, mint aki évek óta most látta volna először.
- Nagyon helyes, te vagy a kedvencem.... bocsi - vigyorgok a másik fiúra, aki a kijelentésem után, megköszörüli a torkát. De tény, Anna itt  a legjobb fej, és most még lesz is ideje rám, ahogy nézem.
- Jó, akkor kérek Pali tortát - biccentek teljesen komolyan, el is nevezve a zenélő kaját. Mondjuk mugliként tuti kiakadnék, de így legalább láthatok valami újat, ami miatt szintén kiakadok. Na mindegy.
- Jó, megvettél. De a kólát is szeretem... utána - biccentek, és csillogó szemekkel pislogok rá.
- Ott leszek - mutatok kezemmel a szokott helyünkre, aztán oda is sasszézok, majd előveszem Mina Glamour újságát, és azt lapozgatom addig, míg Ancsa nem csatlakozik, mert a menőbbek ez így csinálják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minabella
Április 15. délelőtt

Nemrég hagyta el a közeli ispotályt, azzal a feltétellel, hogy továbbra is nyugodt életet fog élni, és betartja azt a néhány szabályt, amit az ötvenes éveiben járó gyógyító kiszabott rá. Nincs tüzeskedés, nincs hoppanálás, nincs illegális üzletelgetés. A megengedett stresszfaktor nulla.
Helyettük azonban minden gond nélkül élvezheti a következőket: ágynyugalom, friss levegő és oltári menő nagypapa-mód. Séta a faluban, olvasás a klubhelyiség egyik foteljában meg segítséggel való fürdés. Egész életében erre vágyott!
Kissé megrogyva, botjára támaszkodva áll meg a cukrászda kirakata előtt, még mindig sajgó lába szemlehunyásra készteti. A fogai összekoccannak az éles, be-benyilalló fájdalomra.
Azt hitte, hogy ehhez néhány nap leforgása alatt hozzá lehet szokni, és egy idő után fel sem fog majd tűnni, mikor a mérgezett fog helye lüktetni kezd. Csakhamar rá kellett azonban jönnie, hogy hatalmasat tévedett. A feje tompán, migrénszerűen fáj, de azzal nem törődik, az a kisebb, kevésbé rossz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megfogadtam ugyan, hogy a környékre se teszem be a lábam jó ideig, de mit tud tenni az ember, ha az anyja kéri, hogy segítsen. Nem mondhatok nemet neki, mert bár nem akarok beszélni az amúgy jól elrejtett érzéseimről, tudom, hogy milyen, egyből jönne a gyanakodás, a gyanúsítgatás, a nyomozás. Még akkor is, ha nem mondja ki, tudom, hogy menne egyből életem meghatározó alakjaihoz és faggatózna. Persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy ők beszélni akarjanak. Pont az ilyen kisded játékai miatt szerettem volna inkább a tengerentúlra távozni. De hát az élet nem ilyen kegyes. Dönthettem, hogy kockáztatok-e egy anyai nyomozást, vagy sem. Sejthetitek, mi lett az eredménye... inkább jöttem önként, és vállaltam, hogy megteszem azt, amit kér.
Az igazság az, hogy amúgy is zárva lett volna a koli, máshova meg nem nagyon tudok menni. Így hazajöttem. Persze nem akarok az utcára nagyon kimenni, csak ha muszáj, és lám, éppen muszáj. A vállamon átvetett nagy, barna táskámmal, sötétkék farmerben, hozzáillő kabáttal és rózsaszín, finoman dekoltált felsőben haladok, hogy a kiadott lista minden elemét teljesítsem. Elég hosszú a lista, így muszáj volt egy olyan táskát magamhoz vennem, amiben a babakenőcsöktől elkezdve, a zöldségeken át, minden elfér. Épp megelőzök egy bicegő srácot, végre nem olyan szűk az utca, mint eddig, és nem is foglalkozom vele, csak végezni akarok, ám valami, egy érzés megtorpant, és követeli, hogy nézzem meg magamnak a másikat.
- Noel? Ahogy elnézlek idén nem hoz ajándékot a nyúl.
Végignézve rajta megállapítom, hogy ritka pocsék összképet fest. Biztos megint belekeveredett valamibe ez a kis hamis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minabella
Április 15. délelőtt

Hallja a mellette gyorsan elhaladó lépteket. Hallja a megtorpanást is. Mégis, csak az ismerős női hangra nyitja ki szemeit, hogy a kirakat visszatükröződő üvegében pillantsa meg először Minát.
- Én, én... szia - köszön félhangos, éppen csak meggyötört hangon, míg a lány felé fordul, és botja segítségével közelebb biceg hozzá. - Ünnepi bevásárlás? Mondanám, hogy segítek, de - néma magyarázatként pillant le sánta lábára, és megvont vállakkal, féloldalas mosolyával folytatja. - ...asszem csak a terhedre lennék. Hogy vagy?
Idejét sem tudja, mikor látta utoljára a volt levitást, de most - ha nincs is a legjobb formájában -, nagyon örül a váratlan találkozásnak. Persze, az igazat megvallva, Mina soha nem tud rosszkor felbukkanni, mindig örömöt csempész a rellonos mestertanonc életébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Olyasmi. Nagy családi banzáj, vagy mifene.
Valami, amihez tudom, hogy semmi kedvem, még akkor is, ha tudom, hogy átmenetileg tényleg feldob majd, utána csak rosszabb szokott lenni. Nem szeretek hullámozni az érzelmeim terén, mert valahogy mindig kétségbeesek magától a gondolattól is.
- Anyám főz egy hadseregnek elég kaját. Ha nincs jobb dolgod, várunk szeretettel.
Hívhatunk bárkit, anya kedveli Noelt, innentől, ha tényleg eljönne, nem hiszem, hogy ki lenne nézve, úgyis imádja, ha minél nagyobb az egy négyzetméterre jutó fők aránya.
- Párszor megcsaltan, de egész jól viselem.
Nem, amúgy nem, puffancs kis béka vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Párszor, pár ember által. Gyakorlatilag több fiúval csaltak meg, mint amennyivel én valaha is együtt voltam. Ez egy meglehetősen kínos arány.
- Na és te? Háborús hős lettél?
Húzom mosolyra a számat. Nem is rohanok már annyira, hiszen kedvelem őt, mindig is kedveltem, és szívesen töltök időt vele.
- De komolyan Noel, mit csináltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minabella
Április 15. délelőtt

Mindentértően bólogat, még ajkait is lebiggyeszti kissé, ahogy az egyetemista lányt nézi.
- Nekem is haza kellene mennem, de így nem akarok - feleli, és szegény anyjára gondol, aki ha így meglátná, egész biztos, hogy azon nyomban szörnyet halna. - Az otthoniak nem tudják, mi történt. Sőt, gyakorlatilag egy-két emberen kívül senki sem. Nem híresztelem, hogy még hoppanálni sem tudok rendesen.
Kínjában elneveti magát, majd botja nyelére pillantva változtat annak fogásán. Hosszútávon igen kényelmetlen kiegészítő, nyomja a csuklóját, az alkarját, és mindenét, amihez csak hozzáér.
- Hmm - összepréselt szájjal emeli vissza fáradtnak ható tekintetét Minabellára, majd biccent egyet, és fejével a cukrászda ajtaja felé bök. - Ha nem sietsz, szívesen meghívlak egy kávéra. Beszélgethetnénk.
A lány kérdésére ismét nevetni kezd, hangja viszont már sokkal őszintébben és vidámabban cseng. Ott a pont, de nem. Háborús hős... bárcsak.
- Gyere, bent elmesélem - szabad kezével Mina válla után nyúl, hogy ha szökni is próbál, ne engedje el. Bicegve indul el az ajtó felé, szavait úgy fűzi tovább. - A meghívást pedig köszönöm, de talán nem a legjobb ötlet így találkoznom a szüleiddel. Apádnak nem kéne erről tudnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Anyud biztos nem örülne.
Szegény anyukája így is eltöltött már pár álmatlan éjszakát Noel miatt, nem csodálom, hogy nem akar így hazamenni. Bár mondhatná azt is, hogy csak kipróbálta a teóriát, miszerint nem lehet kiesni a kastélyból. Állítólag volt egy öngyilkosság, utána vezették be azt, hogy ha kiugrasz vagy kiesel, az esés lelassul, de elég csúnyán megütöd maga a végén, amolyan nesze neked hülyegyerek módon. Nem szívesen lettem volna ott akkor. Viszont nem volt olyan régen, mert emlékszem, anya akkor volt elsős vagy másodikos.
- Látszik rajtam, hogy már kávézom?
Korábban nem csináltam, ám amióta történt, ami történt, bizony rászoktam, mondjuk leginkább azért, mert elálmosít, és megszáll tőle a nyugalom. Engedelmesen kulcsolom a kezem a kezére, és szépen lassan, engedve, hogy ő vezessen - elvégre ő a férfi, vagy mi - sétálok be vele a kirakat mögötti csodába.
- Apámnak kisebb gondja is nagyobb lesz ennél. Nem bírja, ha sok ember veszi körül, és a családtagjaim ellepték a falut, itt van az egyik nagynéném, az unokahúgom, anya örökbefogadott egy tinilányt, szóval zajlik az élet, apámnak meg lassan színinfarktusa lesz a sokktól, ami éri mindig. Ott jó lesz?
Mutatok egy távolabbi box felé, és a fiú benne van, hát elbicegünk odáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minabella
Április 15. délelőtt

Egy pillanatra megdermeszti a gondolat, hogy Mina talán belelát a fejébe, hiszen épp az imént mondta ki azt, amire ő maga is gondolt. Furcsa.
- Nem, és gyanítom apám még meg is verne, ha így esnék haza - halvány mosollyal egészíti ki a lány szavait, majd kissé értetlenül megcsóválja a fejét. - Dehogyis. A kávéfogyasztás nem látszik meg az emberen, vagy hát nemt'om.
Őszintén, még soha az életben nem gondolkodott el ezen, de aranyosnak tartja Minabella rémült hangját.
- Na, pont ezért foglalkozna inkább velem - neveti el magát, és miután rábólint a helyválasztásra, a helyiség egyik legbelsőbb asztalához sétálnak. Ott kiegyenesedik, és testsúlyát az ép lábára helyezve a falnak támasztja botját, majd egy még ügyetlennek tűnő, de már ügyesnek számító mozdulattal levágódik a székre, szemben a volt levitás kisasszonnyal. Tényleg, még nem is gratulált neki!
- Az utóbbi időben durván összefolytak az események, így lemaradtam a ballagásodról, de gratulálok - kiszélesedő mosollyal, az asztal fölé görnyedve, összefont ujjai fölött figyeli Minát. - Mit tanulsz az egyetemen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Akkor jó. Minden erőmmel tiltakoztam, amikor anya azt mondta, hogy én egyszer majd kávézni fogok, és lám, hát nem igaza lett? Biztos a véremben van. Mondjuk inkább ez, mint az alkoholizálást.
Valljuk be, mind a két szülőm részéről elég esélyes, hogy megkaphatom. Apát sokszor féltem is, hogy túlzásba esik, hiszen rendszeresen iszik, tudom, érzem, látom. Nem gátolja, még, de félek, hogy olyan lesz, mint a nagypapa.
- Nálunk nincs verekedés, látod, még egy érv, hogy egy fergetegeset bulizz a Mácsai - Warren - Révay - Oravecz és még ki tudja milyen családnevű bandával.
A postaládánkon is már lassan több név áll, mint amennyit egy láda józan ésszel elbírhat.
- Köszönöm, nem volt nagy cucc ám. Mármint anyának de, zokogott. Gondolom, hogy sikeresen életben tartott.
Nem volt könnyű vállalkozás, és nagy szerencsémre semmilyen függőséget sem kaptam el. Azt azért elég hamar leszűrtem, hogy a nagy nyári románc nem éppen tiszta fejjel volt meg közöttük.
- Umm, elektromágikus kommunikációt. Mondjuk nem sok olyan tárgyam van még, egyelőre általánosságokat, majd a harmadik félévben állunk neki a téma elmélyítésének.
Odajön egy pincérfiú, egyre több fiú dolgozik itt, érdekes. Gyorsan leadjuk a rendelést, majd komoly, vizslató képpel ránézek.
- Halljuk Ombozi, mi a sztorid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minabella
Április 15. délelőtt

Zöldes tekintete elidőzik Mina arcán; fontolgat, latolgat, elfogadja-e a lány meghívását, vagy inkább ne, valóban szívesen látnák-e, vagy csak zavarná a családi ünnepet. Végül cuppant egyet, és mély levegőt véve széttárja a karjait.
- Rendben van, elmegyek, úgyis régen láttam már édesanyád - oldalra billenő fejjel válaszol, és így is hallgatja tovább a ballagás részleteit. Zója zokogástörténetének hallatán vonásai ellágyulnak, szája együttérző mosolyra húzódik. - Ez természetes. Nagyon büszke rád, és lehet is. Gyönyörű, értelmes felnőtt nő lett belőled, és valljuk be, a nevelésedben nem sok segítsége volt.
Noel legnagyobb vágya - a sárkányok közelségén kívül - a saját család és gyerekek, már nagyon régen erősen dominál benne, de pontosan azért nincs még megvalósítva, amiért Minának csonka családban kellett felnőnie. A sárkányok egyébként sem ígérnek az embernek hosszú életet, úgy meg aztán tényleg felesleges nősülni és apai örömök elé nézni.
Elrévedezését a pincér érkezése zavarja meg, mire hátradől, és egy fekete tea rendelése után visszafordul Minához.
- Izgi... - mondja összehúzott szemöldökei alatt, sűrűn pislogva. Nem, még csak leplezni sem akarja, hogy számára a lány most épp kínaiul halandzsázik. Vagy ő maradi, vagy... igen, valószínűleg ő ragadt meg a középkorban, a bestiái között.
Minabella vizslató szemeire és kérdésére önkéntelenül is felvonja szemöldökeit, s vigyorra nyíló ajkai közül előbukkannak fogai is.
- Volt egy kiskocsmai üzlet - kezd bele visszafojtott hangon, rákönyökölve az asztal lapjára. - Egy számomra nagyon értékes sárkány fogához jutottam hozzá, csak épp a volt tulaj, mint később kiderült, a pénz ellenében sem kívánt megszabadulni tőle. Én meg... némi huzavona után hoppanálni akartam.
A pincérfiú ismét feltűnik, mire Noel elcsöndesül, és csak azután folytatja tovább, hogy ismét kettesben maradnak.
- A figyelmes úr erre belevágott a combomba egy másik, mérgezettnek bizonyuló fogat, én meg megzavarodva amputoportáltam valahova Pest környékére - homlokráncolva emlékszik vissza a történtekre. - Egy auror kutyája talált rám, mázlim volt. A nyelvemet elharaptam, a fél vesémet meg még az út során elhagytam. De jól vagyok, a börtönt is megúsztam.
Szája szegletében kisfiús huncutság ül, és bár tudja, hogy ebből komolyabb baja is származhatott volna, imádja az egészet. Különleges, adrenalindús élmény volt, amit nem cserélne el semmire sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudtam, hogy az anyám meggyőző érv lesz!
Pillantottam rá diadalmasan, elégedett voltam a teljesítményemmel, azonban maga a mondat, nos az hagy némi kívánnivalót maga után.
- Huh, ez elég perverz hangzású volt. Mármint... ja.
Nem tudom, de egy pillanatra nagyon furcsa kép villant be, amibe nem nagyon szeretnék jobban belegondolni, és nagyon remélem, hogy nem is kell, mert még a végén nem tudok úgy tekinteni többet Noelre.
- Nem tudom, hogy izgi-e. Mármint, semmi sem tetszett, de a legkisebb rosszat választottam. Amerikába szerettem volna továbbtanulni. Amikor kint lehettem nyári kurzusokon, azt imádtam, és annyira szerettem volna oda visszamenni, hogy csak na. De a szüleim nem mentek bele, a Bagolykőbe meg nem nagyon akartam maradni.
Azért persze én is remélem, hogy jó lesz majd ez, csak sosem jó, ha az ember kényszerből választ.
- Ki tudja, talán majd az egyetemen megtalálom életem szerelmét, akivel családot alapíthatok.
Ez nagyobb luxusnak tűnik jelenleg, mint Amerika. Furcsán béna vagyok ebben, pedig jó lenne már ismerni. Az se zavarna, ha hirtelen túl lennék egy esküvőn, vagy csak éppen babáznánk. Mindig úgy éreztem, hogy én anyának lennék a legalkalmasabb, erre egyik kapcsolatom a másik után fuccsol be. Szép kis alak vagyok én, mondhatom.
- Merlinre, Noel!
Halkan, de felszisszenek, mert szinte érzem, ahogy az a mérgezett foga combomba vág és elkezd szétterjedni a testemben a méreg. Mindig tudtam, hogy szeret veszélyesen élni, de ez most minden közül a legijesztőbb volt. Ujjaimmal kedvesen megsimogatom a karját, majd zavartan húzom vissza, és aggódva pillantok fel rá.
- Nem minden az üzlet. Úgy értem, mi lesz, ha legközelebb súlyosabb lesz? Ha nem úszod meg, ha nem csak a fél vesédet veszíted el? Nagyon haragudnék rád akkor, ugye tudod?
Kérdezem morcosan, mert az hagyján, hogy ilyeneket csinál, de még büszke is rá, mosolyog is rajta. Pedig vigyáznia kellene magára. Nem tudom elképzelni, hogy elveszítsem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minabella
Április 15. délelőtt

Még, hogy a férfiak a perverz disznók! Nyilvánvalóan. Elnyíló ajkakkal pillant Minára, hiszen először el sem jut az agyáig, melyik szófordulata akasztotta meg a frissen szingli leányzót.
- Ne csináld ezt velem - süti le szemeit az asztalra, és száját megnyalva, fejét ingatva kezd vigyorogni. - Most hogy nézzek Zója szemébe? Hjaj, Minabellám.
Tovább ingatja fejét, majd vesz egy jól látható, mély levegőt, és míg partnere mesélni, ő az időközben megérkező teáját kezdi kavargatni.
- És Amerikában mit tanultál volna? - összébb húzott szemekkel kérdezi, őszintén érdekli a válasz. - Úgy érzem, nem is a tanulás érdekel, inkább a kitörés vágya. Ilyesmit érzek én is.
Egyedül sárkányok közelében érzi magát szabadnak, olyankor színes a világ. Különben minden fakó és szürke. Ez, az itteni élet nem élet. Számára nem. Itt nem más, mint egy magányos, sorvadó test, ami minden pillanatban a családjához vágyik vissza.
- Sose tudni hol bukkansz bele az igaziba - vonja meg vállait, miközben a szemben ülőt bámulja. A szemeiben csodálat bujkál, amiért Mina mindennek ellenére még mindig olyan pozitív, sugárzó személy tudott maradni. Széles vigyorral folytatja. - Zója biztos kiakad, ha fél év múlva bejelented neki, hogy bye, egyetem, hello, nagymama!
A megrovó és aggódó tekintetre futólag elszégyelli magát, és gyorsan bólogatva igyekszik megnyugtatni a lányt.
- Persze, tudom, tudom - mondja neki, és látszik is rajta, hogy tudja. Tudatában van a veszélynek. Ő egyszerűen ilyen hülye. - Nem vagyok boldog. Itt nem jó. Alig várom, hogy végezzek, és itt hagyjam ezt a koszfészket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jonathan
☞

Kettős anyanyelvűként mindig kicsit úgy éreztem, kiérdemelten büszke lehetek a nyelvérzékemre. Német? Ja, natürlich! Angol? Duh. Rómában senki nem beszélt nálam hangosabban, a franciáknál pedig úgy pörgött a nyelvem, mintha a Szajna ritmusára tanultam volna meg járni. Nyilván ez csak az én véleményem. Lehet, hogy igazából az oroszon és magyaron kívül fordítóbűbáj vagy talizmán nélkül senki nem értené, mit hablatyolok. Bár muglikkal is elég sokat társalgok és még soha nem késeltek meg amiatt, mert tévedésből a kedves mamát emlegettem indiszkrét kontextusban, úgyhogy talán van némi igazság a véleményemben.
Most is kapok itt egy kis szemöldökemelést, ami pont annyira jelzi, hogy elégedett, mint azt, hogy azért annyira mégsem. Remélem szokott pókerezni a srác. Kár lenne a képességeit parlagon heverni. Míg az én arcom mindig érzelmek és gondolatok tömkelegét tükrözi - sokszor egymással vagy aktuális szavaimmal ellentétesen -, az övéhez legilimenciát kéne alkalmazzak. Nem mintha tudnám alkalmazni.
- BÁMM - szúrom közbe. - Ekkora litánia, remélem valakinek eszébe jutott már rövidítve használni. Ha nem, javasolhatná. - Jó, oké, a többit is felfogtam, de ez követelte a megjegyzést. Szóval mesterképzés. Hát legalább tanul, meg dolgozott már, pedig egyértelműen nincs rászorulva. Akármilyen kis sznob ficsúr, mindenesetre vannak ambíciói s tudja, hogy azokért meg is kell dolgozni. Nem sokat, nem annyit, mint valakinek, aki a semmiből kezdi, de sorstársaihoz mérten szép tőle.
- Kvártelyt kerestem a faluban, már egy ideje sikertelenül, de ma végül nyélbe ütöttük az üzletet - el is vigyorodok szélesen, amikor eszembe jut a csinos kis lakrészem. Saját konyha, nappali, még kád is van! Fel fog vetni a jólét. - Az egyetemi lakások olyan szűkek és korlátozottak, hogy egy rendes tértágító bűbájt se lehet kiszórni.
Mostmár elárultam minden titkomat, lehullt a lepel, dobpergés. De csak úgy említem az egyetemet, mintha ez számára is nyilvánvaló lett volna eddig is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tulajdonképpen szeretek itt dolgozni. Mármint, az estéket eltekintve egészen nyugis, kiviszem amit rendelnek, beszedem a pénzt, és ilyenek. Viszont most nem nappal van, és nem nyugis. Alig láthatóan körbepislogok, valami segítség-féléért nyüszögve. Megmosom a kezem, beletörlöm a kötényembe, elvégre ezért van, majd lecsapolom a már sokadik sört ugyan annak a vendégnek, aki láthatóan már nem szomjas. És még arra sem képes, hogy érte jöjjön. Már nem mintha célba érne, de legalább az első pár lépés után eldőlne, és meg lennék tőle szabadulva, de nem, ő ott ül, és még a vak is észrevenné, hogy nagyon elégedett magával. Sóhajtok egy aprót, erőt veszek magamon, és ismét megindulok az ominózus asztal felé. Leteszem a korsóját, elveszem a pénzt, és felőlem be is fejeztem, de úgy tűnik, ő nem így gondolja. Megfogja a csuklóm, és ugyan nem erősen, de húzni kezdi maga felé, amit én meg nem akarok, de hát őt meg az nem érdekli, hogy én mit akarok. Bár próbálom visszahúzni a kacsóm magamhoz, csak azt érem el, hogy erősebben kezd rángatni, mire megtántorodom, de hála istennek nem esek bele az ölébe. Röhögni kezd, én meg elfintorodom, már csak a belőle áradó alkoholszagtól is, arról pedig ne is beszéljük, hogy hogyan néz ki az a pár szál foga, amit valószínűleg a lottón nyert. Ha nem lenne olyan piszkosul szabad a másik keze, akkor valószínűleg lekevernék neki egy pofont, vagy minimum felborítanám a lábammal, de a szomorú igazság az, hogy szabad a másik keze, és nincs szükségem még egy lefogott végtagra. Sok szerencsét Lola, mentsd meg magad, ahogy tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A szabadság érzése mindennél jobb. Ahogy beleszippant a levegőbe, kidülleszti férfias mellkasát, érzi a tudás és a Tanulmányi Osztály vonzását... Mennyei. Ennél jobbat nem is kívánhatna magának. Csak egy a bökkenő: azért vadőrködik, hogy ne kelljen tandíjat fizetnie. Na ez itt a nagy baj. Ki akarna vadőr lenni? Hát ő biztosan nem, de a kényszer nagy úr.
Ettől függetlenül, megünnepelendő új állását és jövendőbeli úriasságát úgy dönt, ellátogat Bogolyfalva helyi gladiátorképző és kedélykarbantartó központjába - alias a Csárdába. A pub még korai, a pipik nincsenek felkészülve Alexanderre, legalábbis ő ezt így látja. Tudjátok, most hallotok róla először és le kell szögeznem, hogy nem rossz srác. Sokat gondol magára, hiszen láthatóan elég jókötésű, van agya is, nem az izomzatába implantálta, szóval minden klappolna vele kapcsolatban. Csak szereti saját magát. Nevezhetnénk egészséges önbizalomnak, de több ez annál: mondhatni túlzott elégedettség a tökéletességével. Ha volna is hibája, ami persze nincs, az a szerénysége volna, egyem a lelkét.
Na de ne térjünk el a tárgytól, feltűnésmentesen toppan be a csárdába - Szexi farmer, bőrdzseki, alatta póló, semmi extra -, s már kérné is az első vajsörét, amit olyannyira megérdemel, csakhogy a kis leányzó, aki kiszolgálhatná éppen satuban van. No most mérlegelhet. Balhézzon már rögtön az első nap és igyon egy jót, vagy ne tegye, de szomjan marad. Tulajdonképpen ott van még a pub és átmehetne, csak hát... Igazi dzsentlemanus. Nincs mit tenni, ha egy hölgy bajba van jutva (csak szépen magyarul - a szerk.), akkor segíteni illendő.
Egyenest a legkevésbé sem szomjas, úriembernek egyáltalán nem nevezhető alakhoz lép és megfogja azt a kezét, amivel a lány kezét szorítja. Aztán a szorítás egyre erősebb, egészen addig, míg a pasas arca eltorzul és elereszti az ifjú hölgyet. - Bocs haver, de mások is rajonganak a kiszolgálásért. Ha még egyszer hozzáérsz, eltöröm a csuklód - halálos nyugalommal beszél és, bár a férfi felpattanna, hogy bemosson neki, ekkor ujjai még szorosabban marnak rá a gusztustalan csuklóra. Meggondolja magát. Jó döntés.
- No kisasszony, egy vajsört kérnék, legyen szíves - s már mutat is a pult felé, tessen csak menni. Eközben előhalássza szivarját, hogy rágyújtson. Az se érdekli, ha nem lehet. Ma jó napja van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szinte érzem, hogy nekem most végem, mert bárhogy is nézzük, ha erőre megy a dolog, negyvenkilenc kerek kilóval ugyancsak semmit nem érek el. Itt a vég. Aztán jön még egy kéz, ami most nem engem fog meg, hanem a másikat, mire csak pislogok. Nem, nem merek felnézni, tekintve, hogy ki tudja mi vár rám odafent? Semmi jó, ha a megérzésemre hallgatok. Aztán a hangra már csak kilesek, és amint szabaddá válok, hátrálok is két lépést. Megdörzsölöm a megszorított csuklóm, felpillantva eresztek meg egy zavart mosolyt a megmentőmnek. Ja, érted, még én szégyellem magam, amiért ilyen részeg disznók nem bírnak magukkal.
- Köszönöm - az orrom alatt motyogom el a hősnek, aztán, hozzám képest hosszú léptekkel iszkolok vissza a pulthoz, hogy ismét lemoshassam a kezem. Rajtam csak ne hagyja a nyomát semmiféle mocskos állat. Fúj. Elkészítem a vajsörét, és ismét megtörölve kacsóim teszem fel neki a pultra.
- A ház ajándéka - megrázom fejem, még mielőtt itt elkezdene kutakodni a pénzéért. Ennyi még belefér, és amúgy is, kis túlzással az életem mentette meg, szóval bőven belefér.
- Lola vagyok - tulajdonképp sehol nem tiltja, hogy ismerkedjünk a vendégekkel, és amúgy is, csak tudja már, hogy kit szabadított itt fel. Reflexből a balom indítom el felé, majd gyorsan korrigálom magam, tekintve, hogy a legtöbb ember jobbkezes, ezért alap, hogy a jobbjukkal fognak kezet. Nekik.
- És még egyszer köszönöm - egy újabb, kisebb mosoly kíséretében fejezem ki a hálám, ismét. - Nem értem, hogy ha ennyire kiütik magukat, miért nem mennek egyszerűen haza? - összeszorítva ajkaim nézek el a szóban forgó úriember irányába, majd lemondóan megcsóválom fejem. Soha nem fogom én ezt megérteni, soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem igazán az ő műfaja a macsóskodás - egyébként de, de pszt -, most mégis megteszi. A hazáért, a nőért, no meg egy szépen csapolt korsó vajsörért. A köszönetre nem is nagyon reagál, csak biccent. Tulajdonképpen az döbbenti meg, hogy rengeteg itt a vendég, mindenki látta a jelenetet, mégis ültek a helyükön és nézték. Hová tűnt a mai fiatalokból a lovagiasság? Félreértés ne essék, a maga harmincnégy évével nem számít öregnek, no de kérem, ha egy hölgyet inzultálnak, azért csak illik a segítségére sietni. Legalábbis jobb helyeken, ahol tanulnak illemet a suhancok, ott ez bevett szokás. De mint tudjuk, manapság inkább ők azok, akik igazi parasztként viselkednek a lányokkal, arról nem beszélve, hogy a gyengébb nem ezt hagyja is. Kifordul Alexender bele, ha erre gondol. Sok rosszat el lehet róla mondani, de az biztos, hogy egy nő a kezei között csak virágozni tud, mert vigyáz rá és gondoskodik róla. Merthogy ez a természetes. Gyökerek.
- Ez igazán kedves kegyedtől - már magához is húzza a vajsört, ám mielőtt bemutatkozhatna, a kishölgy megelőzi. Hát persze rögtön szebbnél szebb bókok jutnak hősünk eszébe, amikkel elhalmozhatná a kisasszonyt, végül azonban úgy dönt, nem fogja megcsillogtatni klisészótárát. Korai. - Alexander vagyok - a kezet elfogadja, noha nem megrázza, hanem finoman a szájához emeli, mintha kézcsókot adna. Nem modorosságból, hanem teljesen illedelmesen. Nem leheli össze, nem nyáladzik rá, csak maga felé húzza. Merthogy sokan nem tudják, de mikor kézcsókról beszélünk, az nem szó szerint csók. Ő pedig egészen úriemberesen intézi az ügyet. Mi tagadás, ebben is mennyein tökéletes. Kell nekünk, mint egy falat kenyér.
- Talán nincs hova hazamenniük - mert ez is elképzelhető. Sok ilyen kiöltözött, jó modorúnak képzelt pasast látott már az utcán járkálni éjnek évadján, vagy épp az édes otthon küszöbe előtt könyörögni a feleségének, hogy ugyan eressze már be éjszakára. A asszony meg hülye lett volna, végre egy éjszaka az iszákos férj nélkül, nemde? - Fiatalnak látszol, hogyhogy itt dolgozol? Nem túl biztonságos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ugyan, ez a minimum - elmosolyodva rázom meg fejem. Ennyi még tökéletesen belefér, sem Niko, sem pedig én nem fogunk beleroppanni egyetlen egy vajsörbe. A kézcsókra meglepetten emelem meg szemöldököm, egy kicsi, zavart mosoly jelenik meg arcomon. Nem, hogy őszinte legyek, nem szoktam hozzá az ilyesfajta bánásmódhoz, de nem mondom, hogy ellenemre lenne. Alexander. Ha jobban belegondolok, eddig nem ismertem valami sok Alexandert, pedig nem egy olyan ritka név.
- Talán ha ismerné a határait, lenne hova hazamennie - egy egészen aprót vonok vállaimon. Nem mintha elítélném az ide járókat, egyszerűen csak nem szeretem, mikor az ember nem ismeri a saját határait. Ha érzed, hogy nem bírsz el több alkoholt, akkor egyszerűen csak nem veszel több sört, és ennyi. Megmarad a jókedved, a pénzed, de még a büszkeséged is. Mert már nem azért, de egy szédelgő, magáról alig tudó tagnak ugyancsak kevés büszkesége lehet. - De nem az én dolgom - nos, a szóban forgó férfi sem családtagom, sem hozzátartozóm, de még csak azt sem mondhatom el róla, hogy ismerem. Lehet, hogy többször jár ide, sőt. valószínűleg, viszont nem vagyok köteles minden vendég arcát megjegyezni, és nem is hiszem, hogy képes lennék rá.
- Fiatal is vagyok - nagykorú vagyok ugyan, de ettől függetlenül igen, még fiatal. - Eddig még nem volt problémám velük - ismét megrázom fejem, mintegy megerősítéseként az elhangzottaknak. Valóban, a nagy átlag moderálni szokta magát, és nem is szoktam maradni késői műszakban. Diákmunkás vagyok, ez pedig azzal jár, hogy délutántól kora estig kell itt lennem, és nem is minden nap. Valamikor tanulnom is kell, nem?
- És te? Hol bujkáltál eddig? - mint mondtam, nem jegyzem meg az itt megforduló arcokat. Még az iskolában is vannak számomra teljesen ismeretlenek, akikkel összefutok a folyosón, vagy éppen a járőrözéseim közepette. Szóval lehet, hogy ide járt, vagy itt lakott, csak nem találkoztunk, vagy nem tett bennem olyan benyomást, hogy megjegyezzem. Ugyanakkor az is valószínű, hogy most van itt először, most költözött ide, vagy éppen csak átutazóban tekinti meg a falut. Bármi lehetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A Mátra Máguscsárda egyik sarkában elhelyezett asztalánál ül, ujjaival a félig elfogyasztott vajsör mellett dobol az asztalon. Sápadt arcát ezúttal göndör haj keresztezi, lábait keresztbe vetve lóbálja maga előtt, igencsak feltűnő jelenség ezen a mai estén. Többen is bámulják már percek óta, érzi magán a törzsvendégek pillantását, de mintha ez őt egy cseppet sem zavarná. Túlságosan leköti a pult másik oldalán álló fiú a figyelmét, a fiú, aki állítólag a bátyja. Körmei finoman karcolják a faasztal lapját, ahogy előredől, szeretné még jobban látni a csárda tulajdonosát.
Tudta, hogy egyszer el fog jönni ez a nap és végre valahára megismerheti a fiút. Tudta, hogy van két féltestvére és egyszer majd mindkettejükkel találkozni fog, de most, mikor itt ül és őt nézi, hirtelen már nem akaródzik annyira odamenni hozzá. Talán kicsit csalódott, talán nem is erre számított tőle. Még csak nem is hasonlít rá! Kizárt, hogy ez a fiú a testvére legyen, még ha csak féltestvér is, egy csepp hasonlóság sincs bennük - legalábbis külsőre. Kenzie már lassan egy órája figyeli a fiút, a mozdulatait, az arcmimikáját, elképzeli mit mondhat és milyen élete lehet, hogy milyen számára vezetni ezt a csárdát, hogy egyáltalán tud-e róluk. Kenzie még csak abban sem biztos, hogy Nikolai tud anyjuk másik családjáról. Most pedig itt ül és a jótékony homályban őt bámulja kétségek között, belül persze megy a huzavona: lépjen le vagy menjen oda hozzá?