37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 62 ... 70 71 [72] 73 74 ... 82 ... 124 125 » Le
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. június 9. 22:46 Ugrás a poszthoz


A falu látványa minden alkalommal valami más érzést vált ki belőle: ma éppenséggel megkönnyebbül, hogy kiszakadhat egy kicsit a felügyelőkkel teli iskolából és másfelé indulhat, ahol talán nem akad össze semelyik minisztériumi csókával. Az lenne ám csak a nagy szívás! Az évnyitó végét ellógta, ráadásul ameddig ott volt sem figyelt nagyon az igazgatóhelyettes szavaira, így arról is teljesen lecsúszott, hogy kinek kell engedély és kinek nem. Valószínűleg a pszichokinézis miatt is jobban figyelnek majd rá, viszont ez teljesen hidegen hagyja, ahogy az engedély is. Már felnőtt nő, azt csinál, amit akar.
Az elmúlt öt évben minden nap végigment ezeken az utcákon, jobban ismeri, mint egyes itt lakó idősebb boszorkány és varázsló. Sosem feledi az éjjeli kiszökéseket és az éjfél után kihalt utcákat. A falu mindig olyan volt számára, mint egy igazi otthon, néha el is játszadozott a gondolattal, hogy végleg ideköltözik. Nyit valami boltot, vagy ha sikerül befejeznie a képzését, akkor varázslópszichológus lesz és az iskolába járó diákokkal foglalkozik. Vesz egy szép házat is talán, lesz egy csodás férje, sok gyereke. Így álmodozik és közben betér az első vele szembejövő étterembe, hogy megtöltse a hasát is, mielőtt még elkezdene morogni. Nincs is annál bosszantóbb, mint mikor ölni tudnál egy kis ételért. Szépen beáll a rövid kis sorba és míg az előtte álló szőke lány italt kér magának, addig előhalássza a pénztárcáját valahonnan táskája mélyéről. És sikerült! Büszkén húzza elő, ekkor azonban a szöszi előtte megfordul és... a pohara tartalma egyenesen a fehér pólójára ömlik. Pislogni is elfelejt egy pillanatig, és amíg az előtte álló gyorsan bocsánatot is kér, a sorukra várók már nem ilyen illedelmesek. Azonnal méltatlankodni kezdenek, hogy feltartja a sort, valaki még a "nem érek rá egész nap" mondatot is elsüti, csakhogy teljes legyen az összkép.
- Gyere - gyorsan ragadja meg a lány kezét és kilépve a sorból arrébb húzza, mielőtt még meghurcolnák itt őket. Amint biztonságos a terep, rögtön elengedi a másik kezét és pénztárcáját elpakolva inkább pálcáját keresi elő. Amíg ezzel foglalatoskodik, rábízza a lányra a döntést: most vagy elmegy, vagy megvárja míg az áldozat végez a folt eltüntetésével. Amint előkerül a varázspálca, egy könnyed mozdulattal maga felé int, a fehér pólóján éktelenkedő paca pedig olyan gyorsan tűnik el onnan, mint ahogy keletkezett.
- Nincsen semmi baj, de legközelebb figyelj kicsit jobban - a fejét is megcsóválja hozzá, hátha így majd meggyőzőbb lesz, bár mikor a lányra pillant, egy ismerőst vél felfedezni benne. A nevét ugyan nem tudja, de teljesen biztos benne, hogy látta már valahol, csak még nem tudja, hogy hol.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 10. 09:10 Ugrás a poszthoz

Az egyetlen és megismételhetetlen

- Hm... inkább rejtélyes lennél. -mosolyodott el a szőkeség. - Ő sem gyanús, csak rejtélyes.
A szőke is tudta, hogy valószínűleg sokkal lazábban kell kezelniük a kapcsolatukat, ha nem akar esetleg belelátni olyasmit, ami nincs is ott és a végén hagyni, hogy minden szilánkjaira hulljon. Bár Szofi nem a legstabilabb ember volt, akit hátán hordott a föld, sőt a világ folyton összedőlni látszott körülötte; megtanulta, hogy talpon kell maradnia és tartani magát az elhatározásához, bármi is történjen. Csak hát... ez most olyan nehéznek tűnt.
- Semmilyenben? Ez folyékony halmazállapotú csoki, szóval mostantól nem számít, mit mondasz. Lebuktál. -nevetett fel és ivott egy kortyot a sajátjából. - Azért megihatod. Megígérem, hogy nem árulom el senkinek. -kacsintott rá a férfire.
A kávé meglepően finom volt. Szofinak volt szerencséje már jó pár helyen a világban hozzájutni és a legtöbb esetben egy fél csészét hátra hagyott, mert egyszerűen nem tudta lenyomni a torkán. Kisállat ízű volt. Nincsen rá jobb szó.
Aztán Klye előállt az esküvő-dologgal és Szofi majdnem a nyakába köpte a forró kávét, amit éppen lenyelni készült. Csak az isteni szerencse mentette meg a férfit. A lány reakciója kétségkívül félreérthető volt, ezért gyorsan tisztázni akarta a helyzetet, miközben ujjai között forgatta a poharát.
- Nem, nem... Beszéljünk róla! Szívesen elmegyek veled, tényleg. Csak... biztos vagy benne, hogy velem akarsz jönni? A... múltkor történtek után?
Ez egészen eddig ott feszült közöttük, bármennyire is nem mondták ki. Szofi érzett valamit Kyle iránt és vélhetőleg ez kölcsönös volt, bármennyire nem akartak róla tudomást venni. Kerülgethették a dolgot, ameddig csak jól esett, attól még jelen volt. Valószínűleg a szőke sohasem mondta volna ezt ki, ha nem így alakul a helyzet, de nem akarta, hogy a férfi olyasmibe keveredjen miatta, amibe nem szeretne.
- Felajánlás, hogy menjek dolgozni... a munkahelyemre? -vonta fel a szemöldökét és nem tudta elnyomni a mosolyt. - Komolyan mondom, tőled megyek nyugdíjba. Ilyen jó dolgom még soha sem volt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. június 14. 23:01 Ugrás a poszthoz

Krisztina

Ha kedd, akkor távol-keleti konyha. Legalábbis ezt ajánlották, ezért is választottam ezt a gyorséttermet, miután sikeresen lejutottam a vonatról. Sohasem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé összezsúfolódni néhány fiatalabb diáktársammal egy minimális oxigénszinttel rendelkező, szűk kocsiban, de az elhatározásom komolyabb volt, mint az ellenérzéseim. A megfelelő levegőmennyiséggel együtt az étvágyam is megérkezett és nem is nagyon akaródzott egyelőre bemennem a kastélyba, épp csak futólag látogattam meg, hogy megkeressem a szobámat és már el is illantam.
Merőben új volt számomra a helyzet, hiszen felépítettem az életemet otthon, Japánban és bár tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki egészen Magyarországig menekült, mégsem éreztem jobban magamat a ténytől. Az ételt kedvetlenül tologattam csak oda-vissza, annak ellenére, hogy éhes voltam és inkább felmértem a környezetemet. Nem sokan tartózkodtak bent, de ahhoz elegen, hogy elűzze az unalmamat az elemzésük, miközben a tálcám mellé kiterített papirosra levelet fogalmaztam az apámnak, hogy tudja, rendben megérkeztem, semmi és senki nem próbált eltéríteni, vagy esetlegesen magával cipelni valahová az út alatt és továbbra is itt akarok tanulni.
Körülöttem szinte összeolvadtak a beszélgetések monoton zajai, adhattam időt magamnak, hogy pontosan átgondoljam, mit szeretnék leírni. Nem akartam, hogy azt érezze, nem vagyok egészen biztos magamban. Ezt a luxust most nem engedhettem meg. Szinte csak tőmondatokat írtam, enyhe családias színezettel és nem volt szükségem többre, mint négy sor.
Ahogy végeztem a papirost szabályosan összehajtottam. Felrémlett bennem, hogy Kim talán szívesen venné, ha neki külön írnék egy valamivel mélyen szántóbb üzenetet, de egyelőre még nem voltam görög tragika és szerettem volna megtartani ezt a jó szokásomat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thege Valéria
INAKTÍV



RPG hsz: 1
Összes hsz: 4
Írta: 2016. június 17. 00:26 Ugrás a poszthoz

natália


Vannak dolgok a világon, amik egy ember életét jelentősen nehezíthetik bizonyos helyzetekben; a hajmosás közben kifogyó meleg víz, a főzés közben elfogyó só, az orrunk előtt bezárt bolt, az esőben eltörő esernyőt nem is említve. Van azonban még valami, ami mindent - mármint tényleg mindent - megnehezít, történetesen pedig az, ha az ember apja - akivel plusz körülményként még együtt is kényszerül tengetni sanyarú életét - egészen egyszerűen bolond. Nem, nem bolondos, hanem őrült, retardált, szellemileg fogyatékos, gyogyós. A rosszabbik fajtából. Ilyenkor eshet meg valakivel az, hogy a délután öt óra tizenhárom perckor az utcára kerül.  A lábán nincs cipő.
A királyokkal bizony vigyázni kell - főleg, ha az ember ideggyenge édesapjáról van szó. A szabályokat megszegni nem érdemes, mert az mindig csak bajt hoz. Nem szabad reggelente lámpát kapcsolni. Nem szabad a vécét egymás után kétszer lehúzni, de ami a legfontosabb; a király holmijához nem lehet nyúlni, főleg nem szabad a királyi éléskamrában turkálni - a királyi éléskamra amúgy egy leharcolt Hajdú hűtő, amiben penészen kívül más nemigen található, mint az kiderült. Még akkor sem, ha az ember nagyon éhes. Mert akkor délután öt óra tizenhét perckor azon találja magát, hogy mezítláb tart az első hely felé, ahol élelmet lehet kapni. Étterem, büfé, gyorskajálda, falatozó - Hé, egy falatozó!
Bemegy, leül, rendel. Koszos, meztelen lábait igyekszik a szék alá elrejteni, hátha nem veszi észre a felszolgáló, miközben kedélyesen felveszi a rendelést. Miközben vár, hogy megjöjjön, a már az asztalon lévő szalvétát apró hajóvá hajtogatja. Aztán egy hattyúnak áll neki; még a nyelvét is kidugja a nagy koncentrálásban.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sheela Lengrond
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. június 19. 15:17 Ugrás a poszthoz

Kiva Faraday


Gondolataim sűrűjéből visszarántott a hirtelen egy irányba fókuszáló vendégek látványa. Meglepődve pillantottam oda, ahova ők, ekkor vettem észre valakit. Az ismerősnek tűnő barna loboncával. Kissé úgy éreztem magam, mint valami bábu, akit egy székre ültettek, hogy a szemeiben ott pörögjön újra és újra a történések sora. De megszólalni nem tudott volna. Legalábbis én nem tudtam egy hamar.
Végignéztem, amint magabiztosan intett a bolt eladóinak, majd az asztalhoz slattyogott. Egyenesen ahhoz, amelyiknél magam is ültem. Akkorát dobbant a szívem, mintha épp fel akart volna csúszni a torkomba mintegy még inkább belém fojtva a szót.
Vagy 3 percig néztem értetlenül magam elé, mire összeszedtem magam annyira, hogy kinyissam a számat.
- N-nem probléma. Igazán! Hisz érthető, hogy gyerekkel nem könnyű – megpróbáltam viszonozni a mosolyát, de aggódtam kicsit. Mi van, ha inkább fancsali grimasznak tűnt?
A fejembe fúródó kínos gondolatok helyett a felém nyújtott kézre összpontosítottam a figyelmem. Kicsivel több összeszedettséggel megfogtam, és illedelmesen kezet ráztam a hölggyel.
- Sheela Lengrond vagyok, örvendek! – mutatkoztam be az előbbi példát követvén, aztán bólintottam kijelentésére – Valóban nem beszélgettünk még négyszemközt. Ezért remélem, hogy jól fog elsülni és nem jelent majd terhet, ha faggatom erről-arról az elemi mágia kapcsán.
Reméltem, ezúttal már kevésbé látszódtam idegesnek. Igaz, bevallom, menet közben gondoltam ki, majd szedtem össze a mondanivalóm. Mert úgy éreztem, kissé széthullottam. Annak ellenére, hogy egyébként még semmi különös nem történt.
Szóval nyeltem egyet, ezután közelebb húzva a széket hátradőltem. Lazán, szépen kihúzva magam. Elsőnek valami lazával szerettem volna indítani, amibe bőven belefér, hogy közben rendelünk valamit. Már ha ő szeretett volna mostanság bekapni vagy inni valami finomat. Egy olyan cukrászdában ültünk, ahol személy szerint még nem jártam, de úgy tudtam, kifejezetten jókat szoktak adni itt. Ezért a vevők elégedetten szoktak távozni.
- Régóta foglalkozik Elemi mágiával? – érdeklődtem. Úgy hittem ez még nem az a személyes fajta, a ráadott választ pedig bárhogyan lehetett csűrni-csavarni. Indításnak hát tökéletesen megfelelt. Miközben beszéltem, igyekeztem hivatalosnak maradni, bár fogalmam sem volt, egy tanárnak szabadidejében mennyire fontos megőriznie a tekintélyét… Ez pedig abba a kategóriába tartozott, amit – mint kérdést – nem szívesen ejtettem volna meg előtte. Mert szerintem az komoly bunkóság lett volna.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 20. 00:40 Ugrás a poszthoz

Szofiám

- Meg udvarias is. Rendet rakott, mikor zavarogtak a folyosón a színházban. Ketten ültünk a páholyban. Fura volt. De a darab nem rossz - vontam vállat szórakozottan, miközben a kávémat kevergettem. Nem sok embert ismertem itt Bogolyfalván, mármint magamhoz mérten. Nem bántam a plusz ismeretséget.
Persze Szofi nem bírt elsiklani a csokis kávém felett, de végül megígérte, hogy nem árulja el senkinek, mire a szemem forgattam kicsit.
- Hát jó, kiegyezhetünk akár ebben is. - nevettem el magam kicsit, mert hát most mit csináljak? Öljem meg? Szenzációs lenne tényleg. Mehetnék a dutyiba életem végéig, depressziós és skizofrén lennék. Nem éri meg.
Majdnem kaptam a nyakamba egy korty kávét, de a hatás elmaradt, csak egy kiakadást hallgathattam meg. Hát, igen, leginkább erről kellett volna beszélnem vele, de nem tudtam, hogy mit is mondhatnék. Az ajkamba haraptam lehunyt szemmel, miközben az ujjaimmal doboltam kicsit az asztalon. Mit mondjak, mit mondjak? Mit?!
- Hát, az igazat megvallva azt sem tudom, én el akarok-e menni. De ha igen, szeretnék veled menni. De... igen, a múltkoriak... Ennyire sokkolt? - vontam fel a szemöldököm végül. Azt hiszem sokkal kétségbeesettebbre sikerült ez a kis mondóka, mind hangnemben, mint arckifejezésben, mint terveztem volna. Lehet, hogy inkább csak haza kéne mennem? Te jó ég, kezdek kiakadni.
Inkább másra tereltem a szót, azaz felajánlottam, mi lenne ha valamikor bejönne dolgozni, mert ugye én aranyos főnök vagyok.
- Hát...ööö... igen. Ha ráérsz valamikor. - böktem ki végül. Aztán megláttam, hogy mosolyog, szóval halványan én is hasonlóan tettem. - Hát, részemről nincsen akadálya.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. június 20. 16:53 Ugrás a poszthoz



Szörnyű dolognak éreztem, amikor teljesen véletlenül ráborítottam a soron következőre az italomat, és csak tehetetlenül néztem, ahogy a narancssárga folt egyre nagyobb lesz, ahogy az anyag magába szívja a folyadékot. Rögtön bocsánatot kértem a lánytól, féltem hogy megharagszik rám. Találkoztam olyan emberekkel az iskolában, akik ezért lehordták volna a fejemet, de ő csak arrébb húzott, hogy a mögöttünk állok ne hőbörögjenek.
Amikor a lány kecses mozdulattokkal eltüntette a felsőjéről a foltot, én csak néztem. Az első gondolatom az volt, hogy a lány muglik előtt varázsolt. De rájöttem, hogy ez valószínűleg nem így van, ugyanis egyetlen döbbent pillantás sem láttam magunk körül.
- Persze, bár azért remélem nem lesz legközelebb ilyen. - mondtam még mindig bűntudatosan, és egy kézrázással leráztam a kezemre is ráfolyt ragadós lét, és a másik felé nyújtottam. - Tánya vagyok. Ardai Tánya. - mutatkoztam be, és reméltem, hogy a másik nem ismert fel, mert elég vészes lenne, hogy ő ismer én pedig itt bemutatkozom neki mint valami szenilis h*lye.
Egy percig csak egymást bámultuk, aztán feljött bennem egy ötlet. - Nem ülsz oda hozzám? - kérdeztem rá. Igazság szerint tényleg jól jött volna egy kis társaság. Kolossal mindig mindenhová együtt jártunk, és most igazán hiányzott a társasága. - Persze csak akkor, ha rád nem vár senki, és nincs más dolgod. - kezdtem el szabadkozni. Tényleg úgy éreztem, hogy lassan be kéne fognom, mert ahogy ott össze-vissza hebegtem körülbelül egy ötéves szerencsétlenségével vetekedtem.
Elindultam az asztalom felé, és reménykedtem benne, hogy a másik követ engem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 22. 00:02 Ugrás a poszthoz

Kyle

- Mit néztetek? -érdeklődik a szőke egy halvány mosollyal, miközben elgondolkozva kavargatja a kávéja maradékát.
Dai valószínűleg már fejbe verte volna valamivel és legalább egy halom sütit odarendelt volna, nehogy Szofi bármiben is hiányt szenvedjen, ő pedig ebben a pillanatban hálás volt a sorsnak, hogy nem kell egy asztalnál ülnie a legjobb barátjával. Imádja őt, de mindennek van határa. Az evésnek meg főleg és végül is, a kávé is egy fontos tápanyag, mondhat bárki bármit.
A csokis kávé dolgot nem tudja magában hová tenni,de azért ígéretet tesz rá, hogy soha, senkinek nem fogja elárulni azt a hatalmas és minden tekintetben rémes titkot Kyle életéből. Elvégre, ha megtenné, az komoly katasztrófához vezethetne, csődbe vihetné a pálcaüzletet, meg az egész falut. Szofi tehát a szívén viseli a férfi sorsát.
- Nem sokkolt, csak... inkább meglepett. -keresi kissé nehézkesen a megfelelő szavakat. Nem akarja Kyle-t megbántani, ahhoz túlságosan kedveli őt, ugyanakkor ő maga sem tud mit kezdeni az akkori helyzettel. - Nem számítottam rá és... azt gondoltam, barátok vagyunk, most viszont nem igazán tudom eldönteni, hányadán állunk.
Ez a tőle telhető legpontosabb magyarázat a helyzetüket nézve. A szőke lányt teljesen összezavarta az eset és bár minden erejével azon van, hogy elnyomja magában az érzéseit és megpróbáljon túllépni a helyzeten, ez nem megy túl könnyen. Kimondatlanul lebeg közöttük és súlyosan törnek maguknak utat a szavak. Ez egy olyan helyzet, amit mindenképpen tisztázniuk kell. Nem csak Kyle miatt, hanem Niko miatt is, mert bár kapcsolatuk kimondatlan, valami történt és ez tény.
A munka egy semleges témának tűnik, ezért Szofi belekapaszkodik, mint utolsó szalmaszálba, mielőtt elveszítheti azt az embert, aki a legfontosabbak listáján szerepel.
- Ennél erélyesebbnek illene lenned, ha már a főnököm vagy. -húzza a férfi agyát a szőke és kissé félrebillenti a fejét. - Mondhatnád, hogy... esetleg fizetésemelést kapok, ha bemegyek! -nevet fel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 22. 00:33 Ugrás a poszthoz

Szofia

Persze rákérdezett a darab címére, mire rövidesen fontolgatnom kellett, hogy mi is volt. Hiába, a memóriám újabban erőst kihagyott, valahogy nem nagyon ment a koncentráció. Az ajkamba haraptam elgondolkozva, majd nagy nehezen összekapartam.
- A Bájitalárus. Azt hiszem. Nem vagyok benne száz százalékig biztos, de azt hiszem, ez volt a címe - vontam meg a vállamat végül hanyagul.
Rövid eszmecsere és egy ígéret is elhangzott a csokis kávém ügyében, amit aztán nem is kívántam tovább háborgatni. Vannak dolgok, amiket egyszerűen hagyni kell leülepedni. Sajnos a múltkori... csók nem egy ilyen volt, mert ő nem tudta hová tenni... Én pedig őszintén nem akartam. Azzal, hogy valamit kijelentek, hogy ez ezért, meg ezért volt, azzal véglegesen értelmet is adok neki. Ami meg elsülhet nagyon csúnyán is, szóval talán az lett volna a legjobb, ha ma nem is hívom el. Lehet.
- Nem is kell. Mármint... nem... nem tudom. Fogalmam sincs mit akartam ebből kihozni, Szofi. Hagyjuk is - ráztam meg a fejem végül. Igen, gyáva vagyok, de visszavonulót kellett fújnom. Nem tudtam, mit is mondhatnék, vagy hogy ő mit gondol és így ez az egész hirtelen nekem túl sok volt. Valahogy mintha a társalgás fonala is nyomasztóbb fordulatot vett volna, szóval inkább a munkát hoztam fel, ami viszonylag semleges terep.
- Jó, majd legközelebb bedobom ezt csalinak. Úgysem tudom, mennyivel tartozom éppen. Majd megbeszéljük - biccentettem kissé erőltetett mosollyal, majd megittam a kávém maradékát és intettem, hogy részemről fizetnék. Nagyon rossz döntés volt felhozni a múltkori esetet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 23. 16:52 Ugrás a poszthoz



Láthatóan kisírt szemekkel, ziláltan lép be az étterembe. Összeszedi magát kicsit, napszemüvegével eltakarja az arcát. Ahogy lépked, érzi, ahogy térdei remegnek, lábai alig tartják meg. A világának egyszerűen... vége. Számára mindennek vége, ugyanis nagyobb tragédia történt vele, mint egy három hetes, tartós kapcsolat vége. Az édesapja azt mondta, hálátlan volt, semmirekellő lett belőle, egy egyszerű titkárnő, nem ad neki több pénzt. Így a szegényes, titkárnői fizetéséből kell finanszíroznia mindent, amiben él. Az első két napon elköltötte a múlthavi fizetése javát.
Nincs több kizárólag bio alapanyagokból készült paelo étrend. Nincs több szójatejes, minőségi kávé, természetes édesítővel. Nincs személyi edző. Nincs szolibérlet. Nincsenek új ruhák. Nincs smink-utánpótlás. Nincs semmi. A világnak vége.
Úgyhogy, most, életében először itt van, hogy gyorskaját egyen. Tudja, hogy valószínűleg finom lesz, de el sem tudta idáig képzelni, hogy ilyet tegyen a testével. Sajtburgert kér, sültkrumplival. Semmi köze a paleo étrendhez, de még csak az egészséges életmódhoz, fitnesshez sincs. Kér azért egy diétás kólát, ha már minőségi, lúgosított kristályvízre most nem futja. Picit még mindig remeg, miközben leül az egyik sarokba, próbálja összehúzni magát minél kisebbre. Szipog még egy kicsit, beleharap a hamburgerbe, eszik egy falat krumplit. Iszonyatosan sós, iszik rá egy apró kortyot. Újra elkezdenek potyogni a könnyei.
Hogyan kárhoztathatták ilyesmire?!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 26. 18:15 Ugrás a poszthoz

Vali

Vannak napok, amikor az ember lányának semmi kedve nem fűlik a tanuláshoz, és olyannyira unatkozik, hogy a végén már felkelni sem akaródzik az ágyából. Maszat viszont annál élénkebb lett, minél közelebb érezte a hétvégéket magához, és nagy hévvel noszogatta gazdáját, hogy sétálni kéne. Mert Maszatnak nem lehetett nemet mondani, Natália így kénytelen volt feltápászkodni, és lakat alá zárni a lustálkodó-szörnyet magában, felöltözni – bár először öltözött fel, és cirádás szitkozódások közepette vonult el, ezúttal rendesen tartva a zuhany-öltözés sorrendet. Lenge, nyári, kutyasétálós szettet választott: barna short, bézs toppal, és saruszandállal, de olyan választásban, hogy egy sivatagos romantikus kincsvadász-filmben simán elment volna női szereplőnek.
Már amennyire a vörösök illenek a sivatagba – legfeljebb sivatagi rókának mehetne el, de ahhoz meg nem eléggé lapát a füle.
Mivel a főétkezést lekéste, és úgyis a faluba mentek sétálni, gondolta, benéz a falatozóba, ami előtt kis híján elment. Hát igen, a hőség annyira nem állt barátságban vele, hogy még a táplálkozás szükségességét is képes elfeledtetni vele, az pedig baj. Szóval segítve magán Mázlijára ide a mostanra nagyjából rendesen viselkedő kutyusát is vihette, szerencsére már nem akart senkit felborítani kaja láttán, nyugiban ült gazdája mellett. Magának rántott sajtot rendelt rizskörettel.
- Szia, bocs, leülhetek? – érdeklődte udvariasan, amint odaértek a kiszemelt asztalhoz.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. június 27. 17:59 Ugrás a poszthoz

Alíz és Nati

Egy zavart mosolyt küld Alíz felé, majd visszateszi a kártyát a pénztárcájába és a sütijére, meg az italára koncentrál, közben meg hallgatja a másik két lányt. Igen, ő inkább ez a csendes fajta. Pedig nem. Csak mégis. Fura kettőség ez. Ha tudna olyan könnyedén és folyékonyan beszélni, mint Nati, valószínűleg nem is engedné a másik kettőt szóhoz jutni. Azonban ő erre sosem volt képes, és már egészen elfogadta ezt a helyzetet, így marad a "csendes" társ szerepben és szépen elraktározza a hallott információkat.
Alíz narancsléért megy, közben pedig Natival eszegetnek. Amikor az újdonsült szobatársuk visszatér akkor azonban a terítőre is kerül a narancsléből. Ő rögtön a pálcája után kezd kutatni a táskájában, hiszen a tisztító bűbájt már gyakorolták Emma nénivel, talán el tudja végezni ő is. De a beszédesebbik társa megelőzi, így csak figyeli, ahogy könnyedén kiejti a varázsigét, majd megtisztítja a narancslétől a terítőt. Így tulajdonképpen neki, továbbra sincs semmi dolga. Bólint, mint egy jelezve, hogy részéről rendben, bár őt az sem zavarta volna, ha csak egy szalvétát tesznek a terítő alá, majd visszateszi a táskáját a szék karfájára és várja, hogy miről fognak csevegni a lányok ez után.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 1. 23:01 Ugrás a poszthoz


Nem is az a legnagyobb problémája, hogy az egyik ember figyelmetlenségéből adódóan az itala a pólóján landol, hanem az, hogy ma történetesen egy fehér darabot vett fel, az meg, mint tudjuk, nagyon gyorsan válik átlátszóvá. Így lesz ez most is, Heléna viszont nem szándékozik visszasétálni még a kastélyba, hogy lecserélje a narancsfoltos darabot, inkább félrehúzódva egy pálcaintéssel tisztítja meg az anyagot.
- Kőszegi Heléna Viktória - bemutatkozik azért ő is, ha már így összetalálkoztak, és Tánya is elárulja a nevét. Mosolyogva biccent neki, majd mivel a sorba visszaállni már nem tud, tekintve, hogy a mögötte lévők szinte rögtön előrenyomulnak, ahogy ő kiáll a sorból. Csalódottan csettint nyelvével, aztán, mivel mást már úgysem tehet, besorol a harmadik ember mögé, míg új nem érkezik. Fél szemét azért közben Tányán tartja, újonnan szerzett ismerősét nem szeretné elhagyni rögtön így az elején.
- Menj csak, ülj le és majd csatlakozom hozzád - fejével az egyik szabad asztal felé bök, de nem feltétlenül afelé, ahol Tánya is ül. Az eridonos végül elindul valamerre, Heléna egy ideig figyeli, hogy tudja hova kell mennie, de mikor ő kerül sorra, tekintetét az üvegen túl sorakozó ételekre függeszti. Olyan nagy a választék, hogy rövidesen tanácstalan lesz azzal kapcsolatban, hogy mit kérjen. Tényleg sok mindent lehetne itt enni, de nem tudja, hogy melyiket válassza, annyira pedig nem éhes most, hogy egy kicsit mindenből megkóstoljon. "Kis" töprengés után egy salátás-húsos ételt választ ki magának, kér hozzá innivalót is és fizetés után két kezében az ebédjével egyensúlyozva indul el Tánya felé.
- Te is itt tanulsz fent a suliban, ugye? Olyan ismerősnek tűnsz, de most meg nem mondom, hogy honnan - tűnődve veszi kezébe a villáját, miután leül, és szúrja bele az egyik uborkakarikába, még egy kicsit hadonászik is vele, az iskola felé mutat, meg vissza. Teljesen biztos benne, hogy ismeri a lányt, csak még nem teljesen biztos benne, hogy a suliból vagy a falubeli sétája alkalmával volt szerencséje látni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. július 2. 20:05 Ugrás a poszthoz

Nati és Nyeste


Szerencsére Nati gyorsan lereagálta a dolgot, így nem kellett mosogatószeres szivacsért mennem. Persze a varázslat seperc alatt mindent megold, de én még mindig nem szoktam hozzá teljesen, hogy ezzel az erővel is rendelkezem, úgyhogy egyelőre még mindig mugliként gondolkodtam.
- Bocsi, én is letakaríthattam volna, persze a varázslat nem jutott az eszembe! - szabadkoztam Natinak, mivel ő tüntette el a foltot a terítőről.
- Jó lenne, hogyha nem kéne ennyit tanulni, jobb lenne szórakozni. - sóhajtottam feléjük, mert kissé ki akartam ereszteni a gőzt, majd egyenesen rákérdeztem:
- Nincs a faluban olyan hely, ahol kicsit szórakozhatnák?
Nem is tudom, hogy komolyan gondoltam-e ezt az egészet, de már untam azt, hogy minden csak a megfelelésről szól, hiszen mindig is a jóság mintaképe voltam, az intézményben másnak nem volt helye, és talán pont emiatt szerettem volna kiereszteni a gőzt. Nem tudtam, hogy ez mennyire lehetséges az adott keretek között, de szerettem volna egy kicsit szórakozni.
- Nyeste, neked mi a hobbid? Szoktál időnként bulizni, vagy táncolni? - fordultam a lányhoz újra, mivel idáig főként Natira koncentráltam, és kíváncsi voltam, hogy vajon a csendesebb lánytársam miképp reagálja le a dolgot. Nem néztem ki belőle, hogy nagyokat bulizik, de nem akartam előítéletes lenni, mert sok esetben találkoztam már azzal, amikor a látszat csalt. Natiról tudtam, hogy szinte mindenben benne volt, de jó lett volna, ha másik szobatársam is csatlakozik hozzánk, úgyhogy megadtam neki az esélyt, hogy ő is bulizhasson majd egy jót, aztán a többi rajta állt, már az ő térfelén pattogott a labda.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. július 4. 20:58 Ugrás a poszthoz



Miután az ismerősnek tűnő lány eltüntette a foltot a pólójáról, már egy fokkal nyugodtabban mutatkoztam be neki, hogy azért mégse tűnjek teljesen bunkónak. Rettentő mód sajnáltam, hogy a lánynak újra be kell állnia a sorba csak miattam. Követtem hát, és elszántan végigakartam vele várni míg sorra kerül, de ő elküldött, hogy nyugodtan üljek csak le. Arcomon kétkedést lehetett felfedezni, ugyanis Heléna még a fejével is intett, hogy biztos legyek a dolgomba. Otthagytam hát az új ismerőst, és az asztalomhoz mentem. Attól féltem, hogy ezzel egy örök életre magamra haragítottam, és csak azért küldött el, hogy az első adandó alkalommal le is léphessen. De amikor leültem, félve arra néztem amerre otthagytam a lányt, és még mindig ott állt a sorára várva. Szám mosolyra húzódott, és a fejemben újra és újra elismételtem a nevét. Olyan hátborzongatóan ismerős volt. Merengésemből a lány hangja zökkentette ki, aki húsos salátájával együtt tért vissza. Olyan furcsa volt látni, hogy az itteni emberek megeszik a többi állatot. Ennyi erővel akár kannibálok is lehetnének...
- Igen, itt tanulok. Nem rég kezdtem. - mosolyogtam a lányra, és amikor kijelentette, hogy számára én is ismerős vagyok, annak megörültem. És volt is egy sejtésem, hogy hol találkoztunk már.
- Mond csak...te vagy a családod nem vettetek valamikor gyógyfüveket? Mert a családommal eddig mindig vándoroltunk, és varázslócsaládoknak adott anyukám főzeteket és hasonlókat. Nem lehet, hogy ott találkoztunk? Valamelyik faluban? - kérdeztem rá kíméletlenül, csak az elején kertelve kicsit. Végülis már így is bolondnak tűnhettem a mutatványom után, ez már nem lehet sokkal rosszabb...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 5. 00:14 Ugrás a poszthoz

Az egyetlen

- Az egy kortárs darab. -jegyezte meg a szőke mintegy mellékesen, miközben a kávéját kavargatta.
Ő, aki a színházban nőtt fel, akinek ez és a tánc, pontosabban a balett képezte az életét, úgy szívott magában mindent, aminek köze volt szíve legfontosabb helyszínéhez, mint egy szivacs. Kiskorában kezdődött, amikor is az akkor még hihetetlenül boldog és szerelmes édesapja meg édesanyja elvitték őt a Diótörőre. Klasszikus, mugli színház, semmi meglepő, semmi varázslatos, a kislányt mégis megfogta. Ezt követően kezdett el balettozni és láthatólag remek döntést hozott, elvégre kitűnő táncos és még annál is tökéletesebb beteg vált belőle.
Elhessegette a sötét gondolatokat és Kyle-ra irányította minden figyelmét. Na, meg a csókjukra. Arra a csókra, amiről elméletben még csak véletlenül sem kellett volna beszélniük és ami sokkal biztonságosabbnak tűnt, ha úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Csakhogy Szofit ez az egész helyzet nem hagyta nyugodni. Az emlék folyvást ott táncolt a gondolatai peremén és hiába igyekezett elterelni a figyelmét, illett volna bejárnia dolgozni és kedvelte is a férfit. Ez a helyzet pedig így, tarthatatlannak tűnt.
Kyle épp olyan zavarodottnak látszott, mint a lány és sietősen távozni szeretett volna. Szofinak ez pedig egyáltalán nem volt az ínyére. Kihúzta magát ültében, hátradőlt a székén és elővette a legkomolyabb, leghidegebb nézését, amivel ebben a pillanatban csak szolgálni tudott.
- Komolyan el akarsz futni előlem? -a kérdést lassan tette fel és közben tekintete nem eresztette a férfit.
Nem, nem akarta bántani, nem akart vitát, de ez a menekülés ellenlépésre kényszerítette. A rellonos szőkeség sohasem volt könnyű eset, de általában kezelhetőnek bizonyult. Most is az volt, de nem szerette, ha feszültség lebeg közte és a számára fontos személyek között.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. július 6. 16:37 Ugrás a poszthoz


Előzmény - Fő utcza

Az imént még beszélt a macskámhoz, hallottam a hangját, nem csak képzeltem, hát nem igazán értem, mi is történt éppen, amiért képtelen megszólalni. Úgy tűnik, valami okból igazán nehezére esik, pedig igyekszem nem az ijesztő házvezetőnek lenni. Más ötletem nincs is, mitől némult meg hirtelen, már amennyiben nem olyan természetű a gond, amivel legfeljebb Zója tudna mit kezdeni vagy hasonló végzettségű szakember, ami én nem vagyok. Mi több, viselkedéselemzést is vajmi keveset tanultam, és azt sem iskolai keretek között, hanem Matthew-től. Saját viselkedéselemzőm volt, bármilyen kérdésem is akadt, most meg boldogulhatok magam, láthatóan nem éppen sok sikerrel. Még jó, hogy legalább a teára bólogatni kezd, és kicsit fellélegzek. Ahogy a szája szeglete ráng, az aggaszt ugyan kicsit, ki tudja, mikor tör ki belőle a sírás, de egy tea mellett talán akad rá némi remény, hogy megnyugszik és nem leszek én a mumusa.
- Szeretnéd vissza még egy kicsit Őrnagyot? Én simogathatom még úgyis eleget aztán - ajánlom fel, miközben elindulok a teázó felé, intve, hogy kövessen. Remélem, hogy nem lesz túl nagy gond a négylábú vendég, mert az ajtó előtt aligha hagyom, még a végén ismét elkóborol. Bajt különben sem csinál, ha szem előtt van, csak engem igyekszik bosszantani, másoktól meg simogatást kunyerál. A lányra például kifejezetten kíváncsi, nyújtogatja a nyakát felé, hagyná, hogy megsimogassák. Élvezi a figyelmet, ez tagadhatatlan.
- Huh, hát most figyelni kell majd erre a figyeleméhez szőrgombócra, hogy ne császkáljon el és véletlen se verjen le semmit, de ha nem muszáj, nem szeretném hordozóba tuszkolni, mert a bezártságot rosszul viseli. Ugye te? - simogatom meg a macskám nyakát, majd kérek egy Earl Grey-t, aztán visszafordulok a lányhoz. Csak tudnám, honnan tűnik olyan ismerősnek, de hiába töprengek, nem jut eszembe.
- Na és szereted a cicákat? - kérdezem végül, hátha ettől kevésbé támad sírhatnékja, mintha azt kérdezném meg, hogy eridonos-e vagy sem.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. július 6. 21:50 Ugrás a poszthoz

Tánya

Amint megszerzi a maga kis ételét ezzel a szükséges sorban állással, fizetés után rögtön elindul megkeresni újdonsült ismerősét, aki ugyan ráborította az itala jó részét a pólójára, de ettől meg nem harapjuk le a másik fejét, mert vannak balesetek, ugyebár. Az már mondjuk más kérdés, hogy mi számít balesetnek és mi nem, azonban Heléna nem érez késztetést, hogy nekicsapja a falhoz a lányt és fel is szögezze oda. Csak enni szeretne végre, ezt pedig meg is teheti Tánya társaságában.
- Tényleg? Melyik házba jársz? - fontos megjegyezni, hogy Heléna az első öt évét nem igazán töltötte az eridonosok között, így jóformán fogalma sincs róla, hogy ki háztársa és ki nem. Néha szokott hallani a folyosón pletykálni diákokat, és ha felmerül az Eridon és valamelyik név, akkor általában meg szokott állni, és hallgatózik egy kicsit, hogy képben legyen a dolgokkal, mert csak most költözött vissza a toronyba, és igazából most kezd szocializálódni. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, néhány embert már ismer, Tányát viszont még nem. Róla azt sem tudja, hogy háztársa-e vagy sem, ám ez pillanatokon belül kiderül, csak figyeljünk jól.
- Lehet, hogy apukám vett tőletek valamikor valamit. Én mondjuk nem nagyon emlékszem rád, de volt sok főzetünk, igen. Mondjuk apu sosem engedte, hogy megszagoljam őket, pedig arra voltam a legkíváncsibb! Na mindegy - megrázza a fejét és villájára szúr egy csirkemell szeletet és jóízűen kapja be. Tekintetét elszakítva a tálról a lányra emeli, némán rágcsálja el a darabot és érzi, hogy ez már tényleg nagyon kellett neki. Hamarosan le is nyeli a falatot, iszik egy kortyot és ismét megszólal.
- Milyen a suli egyébként? - ezt most igazából úgy kérdezi, mintha minimum Tánya anyja lenne, pedig ilyenről szó sincs, csak nem akarja, hogy befagyjon a beszélgetés. Ez minden.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. július 7. 11:01 Ugrás a poszthoz


Hát ő totál oda van, meg vissza. Egész délelőtt csak ment, és ment, mint akinek nem volt más dolga. Nem is volt, mert mivel most szabadon mehetett a faluba, és ilyenkor meg sem áll, még ha azt is kérik tőle. Ilyenkor szerzi be azt, amikből kicsit kifogyott, és fel is tudja tölteni a készletét. Meg persze, immáron Lufinak is itt szerzi be az elemózsiát, mert sütivel nem etetheti, bár a vacsorából szokott neki menteni valamennyit. Fura lehet, ahogy egy kistányérral lavírozik ki a Nagyteremből, de azt hallotta egy háztársától, hogy a cicának jó a házi koszt is, nem csak a macskaeledel. Már haza is írt róla, és nem kapott rivallót érte, csak tanácsokat. Hogy mivel etesse, hogy mit szabad neki, és mit nem. És mennyire örült ennek! Rosszabbat várt, nagyon is, de megdicsérték, hogy befogadta őt, és nem hagyta sorsára. A hab a tortán két napja volt, amikor egy barna csomag huppant ölébe, amely egy puha cicaágyat, és egy kisebb kaparófát tartogatott magában. Utóbbihoz járt egy megbűvölt egér is, amely a cica érintésére – emberére nem -, aktivizálja magát, és menekülésbe fog. Kell ennél több neki?
Így teljes a boldogsága, kapott némileg több zsebpénzt is, hogy mindent meg tudjon venni. Kicsit furán hat hát, amikor egy apró zsáknyi macska eledellel nyit be az étterembe. Ő is éhes, és itt még sosem evett, így kell neki is némi táp. A pulthoz érve adja le a rendelést, majd félreáll várni, és nézelődni. Elég sokan vannak, elég sok asztal foglalt, de vannak még helyek. Hála. Nem akarja elvitelre kérni. A kiadós menü tálcára kerül, és ő, válla alatt fogva a zsákot, elveszi a tálcát, és megindul. Már épp odaérne a kiszemelt asztalhoz, amikor megcsusszan a zsák, és ő maga is. Ahogy utána kap, fél keze nem nagyon bírja a súlyt, és a tálca megbillen. A macskakaja végül puffan a földön, a tálcát is megmenti, na de az innivaló. A pohár leszánkázik, és egy egyedül ücsörgő lány (Kamilla) asztalára száműzi magát. Puff. Kiömlik, de szerencsére csak az asztalt árasztja el, de azt nagyon. Sebestyén arca rekordidő alatt válik vörössé, és már kezdi is a kapott szalvétával az ital eltüntetését.
- Jaj, ne.. ne haragudj, kérlek! Nem volt szándékos! – lepakol végül és eltünteti az utolsó cseppnyi italt is. Majd rendel másikat, ezen nem múlik. Csak reméli tényleg nem borította be semmijét.
Utoljára módosította:Márky Sebestyén, 2016. július 7. 11:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. július 18. 01:10 Ugrás a poszthoz

A...szöszke?

Persze ki lettem okosítva, hogy az kortárs mű, mire a szememet forgattam. Ha az kortárs, akkor én nem vagyok az? Mert számomra kicsit elnagyzolt volt az egész. Könnyed meg minden. Vagy ez ilyen alternatív kifogás arra ha valamit elcseszel? Kortárs? Akkor majd a következő pálcámra, ami nem tetszik, én is ezt mondom.
- Okosíts már fel, hogy mi az a kortárs, pontosan, definíció szerint. Mert nekem eddig ez egy szinonímaként működött arra, hogy sz.r. Nem akarom szépíteni - néztem rá kissé kétkedőn. Most már komolyan megmozgatta a fantáziámat, hogy mit is takar pontosan a fenti fogalom. Azután meg majd villoghatok vele, mint aki zseniális.
Úgy gondoltam, hogy én erre a beszélgetésre nem vagyok felkészülve. Jobbnak is láttam, ha lelépek, persze nem fizetés nélkül, ezt pedig azt hiszem, szőke asztaltársam nem különösebben díjazta. Nem értem a nőket, hogy miért kell mindig mindent erőltetni... A jeges pillantást persze csak egy felvont szemöldökkel díjaztam és kifizettem a számlámat(meg az ő valamijét), majd összefontam a karom a mellkasom előtt.
- Úgy nézek ki, mint aki fut? Nem. Gyors sétát terveztem - közöltem pókerarccal. Nem értettem, hirtelen mit olyan istentelenül fontos megbeszélni ezen.
- Jó, akkor beszéljük meg, Szofia. Figyelek. Azt akarod tudni miért csináltam? Fogalmam sincs, jól esett. Kedvellek. Borzasztó hosszú magyarázat. Ennyi. Ennyivel tudok szolgálni. Elégedett vagy? - enyhén feszült kezdtem lenni azt hiszem, az pedig nálam soha nem volt jó jel, mert hát... én aranyos fiú vagyok. Komolyan. Csak ne húzzon fel senki mert akkor borul a bili.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 18. 17:14 Ugrás a poszthoz


Az a baj, hogy én nem félek tőle, vagyis nem jobban mint úgy általában a többi embertől. És ő valószínűleg azt hiszi, hogy azért van ez, mert házvezető, és mert tanár, és nem is tudom, de igazából meg mondom, semmi ilyen nincs, csak ő is ilyen két lábon járó beszélő félelmetes bácsi. És én akarok vele beszélni, tényleg, egyrészt mert milyen dolog már az, hogy csak úgy belógok az eridonba és nem társalgok vele, másrészt meg, hogy tudja, hogy én bírom őt és nem kifejezetten miatta viselkedek így, és annyira sírhatnékom van ettől a magatehetetlenségtől. Ezért is bólintok rá a teára, abban a reményben, hogy akkor majd meg fog jönni a hangom, meg a nemlétező bátorságom is.
A macskás kérdésre megint csak bólogatni kezdek, ki is nyújtom kezem, hogy átvehessem a cicát. Mert ha még nem mondtam volna, szeretem a macskákat, annak ellenére, hogy nekem nincs. De Sherlockal is tök jól megvagyunk, imádom, ahogy befekszik az ölembe meg elkezd dorombolni ahogy meglát, tündéri egy állatka. Szóval ja, röviden mondva szeretem ezeket a négylábú szőrcsomókat, bárki bármit mondjon. Amennyiben tényleg megkapom Őrnagyot, magamhoz is ölelem, úgy, hogy ne legyen neki kényelmetlen, mert amúgy márt tökre megtanultam hogyan kell tartani egy macskát meg minden. Hát tiszta profi vagyok. Ujjaim belesüppednek a vörös, meleg bundába, egyik kezemmel megvakargatom az állatka állát. Az újabb kérdésre, ami az iménti gondolataimra vonatkozik, újra bólogatni kezdek ahogy felpillantok a házvezetőre, aztán vissza az ölemben levő cukorgolyóra.
Remélem, hogy nem akar egy emberekkel teli helyen ülni, mert az bizony nem könnyíti meg egyikőnk dolgát sem. Az újabb kérdésre megint bólintok, a mozdulatom igenlő hümmögés (!!!) kíséri, ami még mindig nem mondható beszédnek, még mindig több mint a semmi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 21. 23:45 Ugrás a poszthoz

A dühös

- A kortárs darabok a jelenkor problémáit dolgozzák fel és az alkotójuk még életben van, vagy legalábbis életben volt, amikor eladta a jogokat. Ez az egyszerű verzió. -sűrítette össze a szőke egyetlen mondatba, mert valahogy nem akaródzott most neki kiselőadást tartani a színdarabok mibenlétéről. - De igazad van, a többségük nézhetetlen. -ismerte be egy halvány mosollyal.
Szofia bár az élete nagy részét a színhát és a balett tette ki, mindössze egyetlen olyan alkalmat tudott említeni, amikor felállt egy darab közepén és sűrű elnézések közepette elhagyta a helyét; ez pedig kortárs volt. Innentől kezdve messzire elkerülte az ilyen jellegű előadásokat, legyen az tánc, vagy próza.
Kyle menekülőre fogta, a lány pedig nem tudta elfogadni a helyzetet. Nem azért, mert annyira borzasztóan önző lett volna, hogy a férfit egy számára kényelmetlen helyzetbe kényszerítse, pusztán azért, mert nem akarta őt ilyen könnyedén elveszíteni. Bármennyire is úgy tett Kyle, mintha nem történt volna semmi és ez nem jelentene semmit sem, ez egy hatalmas hazugság volt.
Másként viszonyultak egymáshoz, másképpen beszéltek és a rellonos már azt is megbánta, hogy a nagy bevonulásakor annyira lelkesen adott egy puszit a férfinek. Nem szabadott volna ezt a játékot elkezdeniük.
- Látom, csak fel ne bukj valamiben a nagy igyekezetedben. -szúrta oda a lány, bár nehezére esett, hogy ne mosolyodjon el a válaszon.
A reakciója elég volt hozzá, hogy a szőke hideggé és tárgyilagossá váljon. A férfi egyre távolabb került tőle, ő pedig sohasem kezelte túl jól a veszteséget. Egyetlen fegyvere volt, ez pedig a bezárkózás -most is ehhez nyúlt.
Kihúzta magát ültében, a kezeit az ölébe helyezte és összekulcsolta, miközben Kyle tekintetét kutatta.
- Nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni. -szögezte le rögtön, kissé rezignáltan. - De szerintem te is tisztában vagy vele, hogy ez nem ennyire egyszerű. Másként állsz hozzám azóta és baromira sajnálom, ha felzaklattalak a kérdésemmel. Hidd el, nekem nem okoztál álmatlan éjszakákat. -ironizált a szemeit forgatva.
Mert őt is felzaklatták a történtek, akár elhiszi a férfi, akár nem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ren Donovan
INAKTÍV



RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. július 29. 14:58 Ugrás a poszthoz

Rozsdás

A reakcióján elvigyorodtam.
- Igen, itt. Vagyok ekkora nyomo*ék, hogy ide mertem ülni. – teszek rá egy lapáttal a mondatára, de azért van benne igazság. Hanyagoltam, most megy csak úgy idejöttem és leállok dumálni vele mintha mi se történt volna. Ez az én formám.
- Csak eggyel? – érdeklődőm kíváncsian, de persze azért tudom, hogy ha nem hiányoztam volna neki, akkor nem lenne mérges.  Azért ennyire nem vagyok IQ gyök.  Figyeltem a reakcióit, de nem sok dolgot tudtam kivenni azon kívül, amit most vágott a fejemhez. Csalódás. Szuper, mint mindig csalódást okoztam valakinek. Listát kellene vezetnem azokról, akiktől ezt hallom, vagy mondjuk, kérhetnék egy Galleont. Elég hamar sikerülne egy kisebb vagyont összeszednem.
- Oké figyelj, mert nem szokásom ilyesmit mondani, de igazad van. Csalódott vagy mert voltam olyan hülye és nem figyelmeztettelek téged, hogy egy ideig nem látod azt a h*lye fejem, de nem sok ember van akit érdekel mi van velem. Sőt, jelenleg rajtad kívül talán az ikrem az egyetlen. Nem vagyok jó ezekben az emberi nyavalyákban, mint a kapcsolatok meg a barátkozás. – magyarázom neki, de folytatom. – tudom, hogy épp a hátad közepére sem kívánnád a magyarázkodást, de lehet jobb is lenne ha békén hagynálak. Elvégre csak bajt hoznék a te és a családod fejére is. – ezzel befejezem a monológot és éppen fel készülök állni, ám még hozzám vágja, hogy semmi közöm ahhoz kivel van és mikor.
- Ja, ebben tényleg igazad van. – teszem hozzá megjegyzésképp és a pultra dobom a pia árát. – De azért engem mégis csak érdekelt.
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. július 29. 14:59
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. július 30. 19:19 Ugrás a poszthoz

Ren

Ő valamiért roppant viccesnek tartotta a reakciómat, mire lesújtó pillantást vetettem rá, jelezve, hogy jobb, ha azonnal visszavesz két kattanást az arcából, mielőtt beszervezek egy meetinget neki a pult sarkával. Nem voltam sem vicces, sem barátságos kedvemben, a számára biztosan nem, hiába is akarta poénra venni a dolgot.
- Igen, tényleg kifejezetten nyomorék, ahogy viselkedsz, arról nem is beszélve, hogy egoista módon azt hiszed, vagy akkora befolyással az életemre, hogy lelki törést szenvedjek azért, mert kretén módjára képtelen voltál előre szólni az eltűnésedről. - nevettem el magam kissé szárazon. De az a nyers igazság, hogy már komolyan nem tudott érdekelni a baromsága. Sem az övé, sem más pasiké, mert egyszerűen röhejes volt amit leműveltek. Nekem meg már a hócipőm tele velük.
- Ideje felébredni kiscicám. Azt hiszed érdekel mi van veled? Akkor jobb, ha felnyitom a szemed: Lesz.rom, hogy mi van veled. Magasról. Talán hónapokkal ezelőtt. Akkor még érdekelt volna. Most csak azt akarom, hogy mássz ki a személyes teremből és ne nézz rám úgy, mintha lenne beleszólásod az életembe, mert nincs. - és most már nem is lesz, mert bár ügyesen akart sakkozni, elszámolta a lépést és most készültem szétzúzni a fejét egy karddal, vezér lévén. Persze elkezdte a hülye magyarázkodását és adta nekem az ártatlant, én meg csak összeszorítottam az állkapcsomat, majd dühösen az asztalra csaptam.
- Merlin szakállára, Ren! Mit nem értesz?! Nem. Érdekel. - azt hiszem ez hangosabbra sikerült a kelleténél, de nem érdekelt, mert sikerült felhúznia. Nem akartam, hogy visszajöjjön, mert miután eladtam a gyűrűm, eldöntöttem, hogy az én életem nem lesz még egyszer átjáróház senki számára. Szóval odalöktem a kocsmáros elé az italom árát, majd lekicsinylően végigmértem az aurort, annak ellenére, hogy magasabb volt nálam.
- Ezzel egy kicsit elkéstél - közöltem végül ridegen, majd pár gyors lépéssel átszeltem a helyiséget és hangosan bevágtam magam után az ajtót. Nem akartam egy levegőt szívni vele.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. július 30. 19:32
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. augusztus 2. 23:07 Ugrás a poszthoz



A vörös tincsek úgy rikítottak a gyéren megvilágított csárdában, mintha elektromos izzók csücsülnének azon a nyúzottnak tűnő fejen, pontosan ugyanúgy, mint valamelyik nap a játszótéren. Talán ez a haj mindig virít, akárhol is jár a gazdája.
- Hello kölyök - üdvözöltem vidáman. Én is hangos voltam, bár koránt sem annyira, hogy különösebben kihallatszódjon a zsibongó társaságból. Hiába voltak kevesen, a hangjuk egy egész piacéval vetekedett, bár csak a "féláron" szavakat kiabáló öregebb hölgyeket hiányoltam, úgy lett volna csak igazán kerek egész a dologból.
- Gyere, látom üres a kezed, meghívlak valamire - dőltem hátra, kihúzva a magam melletti széket invitálás gyanánt. Ha volt valamennyi a zsebemben azt nagylelkűen megosztottam másokkal, mégse jó buli egyedül inni, akkor már inkább igyak kevesebbet és legyen mellettem egy második személy is. Ez az elv végigkövetett azon a két éven és továbbra sem kívántam elhagyni, így ha egy pincér arra járt gyorsan le is intettem, hogy tessen jönni szépen mert szomjasak itt az urak és csak azután fordultam újból a vöröshöz, hogy elcsámpázott a kiszolgáló.
- Te olyan boszorkányféle vagy, igaz? - kérdeztem, kicsit közelebb hajolva hozzá, mintha valami piszkos kis titkot próbálnék kiszedni belőle, pedig csak egyszerűen érdekelt, mert ha igen, nem szívesen másznék a pálcája elé. Egy kedves barna lány már megmutatta mennyire kényelmetlen ha egy sellő célkeresztbe slattyog.
Utoljára módosította:Vadász Csenger Richárd, 2017. február 20. 15:04
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. augusztus 7. 00:17 Ugrás a poszthoz

Szofi

Végül meg lett magyarázva, hogy attól kortárs, hogy az írója még nem patkolt el. Erre én csak hümmögve bólogattam, mert hát tényleg elég logikusnak tűnt a dolog. Azt hiszem, nekem ennyi info bőven elég is volt róluk, többre most valahogy nem vágytam. Éppen elég volt nekem amatőrként ennyit tudnom.
- Akkor nem az én ízlésem borzalmas, ez azért megnyugtat valamelyest - bólogattam elgondolkozva.
Nem sokkal ezután pedig a méltóságom maradékainak társaságában akartam elhagyni a helyet. Kevés sikerrel sajnos. Mert hogy ugye Ms Szőke orosznak muszáj volt még egy-két dolgot megvitatnia, az én határozott tiltakozásom ellenére is.
- Áh, ilyenkor csak a berendezési tárgyak, kutyák, macskák és alacsony emberek jelentenek a számomra veszélyt. - jegyeztem meg lazán, elfojtva egy mosolyt, mert hát, az isten szerelmére, mégiscsak Szofiról volt szó.  
Aki most a pillantásom kereste, én pedig nem ellenkeztem. Kissé idegesen a hajamba markoltam, majd felsóhajtottam. Nem szerettem vitázni vagy dühös lenni.
- Nem tudom, Szofi, igazából nem zaklattál fel, egész egyszerűen nem tudom, mit is kéne erre válaszoljak. Nem vagyok egy túl érzelmes pasi, a munkámnak élek, fura nekem ez az egész... - valamelyest lehiggadva ültem vissza a helyemre, a lánnyal szemben és próbáltam ignorálni a tényt, hogy még mindig kicsi nekem ez a szék.
- Szóval nem tudom, hogy tovább, de ha tudsz valami okosat, hallgatlak - sóhajtottam végül lemondóan.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. augusztus 10. 12:08 Ugrás a poszthoz



- Eridonos vagyok - mosolyogtam rá az újdonsült barátnőmre. Legalábbis nagyon reméltem, hogy annak tartja magát. Elég kínos szituációk alakulhatnak ki az ilyen esetekben. Az egyik teljesen ráakaszkodik a másikra, míg az csak le szeretné rázni, vagy akár a kétszínűsködés is felütheti fejét. Valahogy egyik lehetőség sem tetszett. Inkább mondják a szemembe, ha nem tetszik nekik valami rajtam. Lehet hogy visszavágok és nem hagyom magam, de még ez is jobb mint az utóbbiak.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a lányt valamelyik utunk során ismertük meg. Lehet hogy nem emlékszik rám onnan, és én sem tisztán, de mivel anyu az egyik leghíresebb főzetkészítő és eladó, így biztos voltam benne. Szinte.
Kissé undorodva néztem, ahogy bekapja és jól megrágcsálja a húst és lenyeli. A nagyteremben történő étkezések során már hellyel-közzel sikerült megszoknom a mellettem ülők húsimádatát, de amikor kettesben étkeztem valakivel, még mindig grimaszba fordul az arcom. Inkább az én szép növénnyi eredetű ételemre szegeztem a pillantásomat. Egyedül a kérdés volt az, ami kiszakíthatott a merengésemből.
- A suli? Jó. Sőt király. Tudod régóta szerettem volna már iskolába járni. Nem azt mondom, hogy nem imádtam az apukámmal tanulni, de így társaságban mindig sokkal jobbak a dolgok. - mosolyogtam rá. Fogalmam sem volt róla, hogy most milyen témát hozzak fel. Valami viccet mondjak? De annak itt valahogy semmi keresnivalója nem volt.
- Te milyen viszonyban vagy a szüleiddel? - na jah. Ezazz Tánya. Feltetted életed eddigi legrémesebb kérdését. Ha így haladsz soha nem lesznek barátaid.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2016. augusztus 10. 20:33 Ugrás a poszthoz

Kamilla

Éppen kajaszünete volt és ma valahogy nagyon nem esett neki jól a konyha illatkavalkádja, úgyhogy kiült a vendégek közé egy tányér palócgulyással, amit Arvid isten tudja miért készített ma, de meglepően jól fogyott. Miközben várta, hogy annyira lehűljön az étel, hogy meg tudja enni (nem, nem jutott eszébe varázsolni, mert nem sietett sehova) előszedte azt a fertelmes technikai csodát, amivel az utóbbi két napban kínlódott. Sebastian ugyanis vett magának egy telefont. Az oka roppant egyszerű: tisztább és kényelmesebb mód arra, hogy tartsa másokkal a kapcsolatot, mint a bagoly, ráadásul a testvérének és Averynek (te jó ég, a jegyesének!) is volt. A probléma csak akkor keletkezett, mikor addig jutott, hogy használja is, mert a készülék minden pillanatban mást csinált, mint amit ő szeretett volna elérni, máskor meg hiába böködte a felületét, csak nem akarta érzékelni, hogy mit csinál. Nem merte túl erősen megnyomni rajta az üveget, na. Most például azzal cincálta a holmi az idegeit, hogy megnyitott neki valami fura alkalmazást, ami egy rakás négyzetrács volt, meg néhány parancsikon. Fene se tudja, mi az az Excel... Szusszant is egyet mérgesen, de azért meglepő óvatossággal rakta le a telefont a tányér mellé, miután kikapcsolni sem tudta rajta azt a valamit, majd megnézte, hogy ehető-e már az étel. Az első pár kanál után úgy döntött, hogy nem, még nem az, mert a babhoz körülbelül tűzálló sárkányszáj kellene, úgyhogy visszatért a telefon böködéséhez, ami továbbra sem vezetett eredményre. Nem szerette a mugli technológiát használni, és nem előítéletek miatt, hanem egyszerűen azért, mert neki ez nehezebb volt, mint bármi a varázsvilágban, viszont ha kényelmes és madárpotyadékmentes kommunikációt szeretne, akkor ez van. Csak éppen képtelen kilépni a táblázatkezelőből.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 10. 21:34 Ugrás a poszthoz


fekete

Szóval azzal a nagy elhatározással jöttem ide enni, hogy elvegyülök az emberek között és majd egymagamban jól elgondolkodom az élet nagy dolgairól. Egy cseppet sem haragszom amúgy Balázsra, meg egy cseppet sem megy el az étvágyam mikor rágondolok, á, dehogyis. Soha.
Belépek az ajtón, keresek valami üres asztalt, aztán kiszúrom az egyiknél Jaredet. Akivel nagyon rég találkoztam. És nagyon rég láttam. Szusszanok egyet, vetek még egy pillantást az egyik üres sarokban levő helyre, majd inkább elindulok az eridonos prefektus.. vagy exprefektus.. vagy fogalmam sincs mi most a rangja felé.
- Zavarlak? - a szám harapdálva pillantok rá, jobbommal megtámaszkodom az asztalon, aztán amennyiben nem kerget el, le is huppanok a vele szembeni székre.
- Mit csinálsz? - megemelem szemöldököm ahogy kiszúrom a kezében levő telefont. Nos. Ha annyira ismeri, mint a gyurmát, akkor nem tudom melyiket sajnáljam először. Jared idegeit, vagy a mobil programozását?
- Mi nem megy? - amúgy nagyon sokat beszélek, de tényleg. És nem azért mert épp szárnyalnék a jókedvtől. Csak ameddig beszélek, meg másokkal foglalkozom, akkor nem gondolkodom, meg nem gondol arra, hogy nekem most össze kéne lennem törve és zokognom kéne, meg fetrengeni a lelki fájdalomtól.. Azt hiszem határozottan másképp élem meg ezt az egész gyász dolgot, mint ahogy a normák azt elvárnák.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2016. augusztus 11. 10:49 Ugrás a poszthoz

Sheela Lengrond

Jó rég nem jártam már erre. Bagolyfalva most is nyugodt hely volt. Démon a kutyám, mint mindig most is velem volt. Nem hiába nála hűségesebb társam nem volt. Vidáman baktatott mellettem és néha rám pillantott követem – e mikor megálltam egy - egy olt kirakatánál nézelődni. Én magam két év alatt nem sokat változtam talán csak a hajam lett hosszabb. De a stílusom ugyan az maradt. Valahogy a vendéglátói negyedben kötöttünk ki, ami végül is nem volt baj, mert már kezdtem megéhezni. Bár enni ilyen melegben nem akartam ezért beültünk a cukrászda teraszára és rendeltem, Démonnak egy tálban vizet, még én egy jeges teát meg egy fagyi kelyhet kértem. Sajna a két év kihagyás azt eredményezte, hogy még mindig harmadikos voltam, de az nem olyan nagy baj. Majd innentől jobban figyelek. De muszáj voltam odahaza segíteni. Sok volt ott a dolog. És ami a legrosszabb még apámmal sem tudtam találkozni.
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2016. augusztus 14. 16:35
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (3743 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 62 ... 70 71 [72] 73 74 ... 82 ... 124 125 » Fel