Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Az igazat megvallva fogalmam sincs - vonja meg a vállát. - Mármint persze örülök annak, hogy Rabbot úgy érezte, méltó vagyok rá, de egyszerű kviddicsesként sosem álmodtam ilyesmiről. Bár akkoriban még a tanársága is távol állt tőlem.
Lehajtja itala maradékát, aztán szétnéz a teremben, mintha onnan várna valamiféle választ. Talán időhúzásnak tűnik, amit csinál, és lehet, hogy az is, de egyszerűen nincs jó vagy megfelelő válasza erre a kérdésre.
- Úgy éreztem, meg tudom csinálni. És lényegében nincs jobb dolgom. A kviddicsről már lemondtam rég, a sztárság is tovaszállt, a pénz sem jön rosszul. És hát nem rossz meló, jobb is, mint sok másik.
Negyven éves korára az ember szereti úgy érezni, hogy elért már valamit, hogy tart valahol, valahová. Ádámnak sosem volt biztos jövőképe, talán épp ezért próbálja a jelenét olyan sikeressé tenni, amennyire csak tudja. Akkor legalább nem kell rágódnia megtörtént dolgokon.
- Régen lehet, hogy kellett a lányoknak lehengerlés, de a mai diáklányok sokkal kezdeményezőbbek. Nem csodálkoznék rajta, ha már lenne rajongói klubod - húzza tovább asztaltársa agyát. Csak félig gondolja komolyan ezt a diáklányos eszmecserét, de az is tény, hogy nem érti miért bizonytalan a férfi. Ádámnak sosem volt gondja az önbizalmával, éppen ezért nehezen ért meg olyanokat, akik nem bíznak magukban.
- Oh, akkor fiatalabb vagy, mint amennyinek gondoltalak - szól elgondolkodva, és fel sem tűnik neki, hogy ezzel a mondattal öregíti is a férfit. Na, persze számára az öregség nem negatív értelmű, és néhány év ide vagy oda amúgy sem számít.
- De, várj! Akkor te most valahol itt a faluban laksz? Nem lenne kényelmesebb, ha kérnél egy ideiglenes szobát valamelyik házban, mondjuk abban, ahova régen jártál? Vagy biztosan van üresen álló tanári szoba is a kastélyban. Bár ez a te dolgod. De praktikusabb lenne.
Épphogy befejezi a mondatot, amikor leesik a polc. Hirtelen áll fel a székről, így az eldől mögötte. Szíve gyorsan ver, érzékei kiélesednek. Aztán sóhajtva veszi tudomásul, hogy csak egy hanyagul felrakott polc hozta rá a frászt, és hirtelen fáradtabbnak érzi magát, mint korábban, pedig az már tényleg nagy szó.
Odasétál a pulthoz, aztán elemével felemel a földről pár üvegcserepet, és megpróbálja egymáshoz illeszteni őket. Nem mintha ténylegesen takarítani akarna, nem övé a hely, nem igazán érdekli a dolog. Egyszerűen szórakozik, de lassan már ehhez is túl fáradt.
- Hogy lesz az emberből gazdasági igazgató? - dobja vissza a korábbi kérdést. - Úgy érzem, te sok más munkára is alkalmas lennél. És, ha már itt tartunk, miért pont egy iskolában? Biztos nem a fizetés miatt.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Valóban nem tud úgy felelni, ahogy szeretne, mert ezen a kérdésen nem nagyon rágódott még. Jelentkezett, felkérték, csinálja. Ez csak így jött, talán akkoriban még át sem nagyon gondolta, hogy mit is jelent ez. Valószínűleg a papírmunkát sem látta előre. Ha tudta volna, talán jobban átgondolja, hogy bevállalja-e. De ezen nem siránkozik. Megtörtént, eldöntötte, együtt él vele. Ennyire egyszerű.
- Köszönöm, hogy így látod - bólint a férfi felé, aztán elmereng a szavain. Végül is, igaza van. Valószínűleg az apja büszkébb is rá most, hogy valami értelmiségi állást tölt be, mint amikor még a gurkók között röpködött. Persze az örege akkor sem panaszkodott, amikor Ádám kviddicsezett, de hát azért a fia, hogy tudja, mit gondol, akkor is, ha nem mondja ki.
- Az, az egyik legjobb életkor, használd ki! - mosolyodik el a férfi, aztán úgy érzi, meg kell magyaráznia, miért is hibázta el ennyire Bárcián feltételezett korát. - Abból indultam ki, hogy ennyi mindent tanultál már. Azt gondoltam, elmúltál már harminc. De persze, ha ide járták, akkor annyira nem lehetsz idős. Nem olyan régi intézmény ez, és nem sok olyan embert ismerek, aki harminc körül van, és a Bagolykőben végzett.
A költözést, illetve inkább a nem költözést a férfire hagyja, elvégre ő tudja, mit akar. Amúgy sem tudja, miért kezdett neki tanácsokat osztogatni. Talán túlságosan is megszokta a tanoncok mellett.
Kedélyes beszélgetésüknek a leomló polc vet véget, de aztán Ádámnak se kedve, se energiája kezdeni a helyzettel valamit, így amikor Bárcián megszólal, inkább visszaül mellé az asztalukhoz. De az üvegdarabokat, amiket korábban elkezdett összerakni, elemével maguk elé, az asztalra lebegteti. Látszólag elfoglalja magát a furcsa kirakóssal, de teljes mértékben figyel a másik szavaira.
- Ez furcsa. A legtöbben nem igazán akarnának visszamenni a régi iskolájukba. Nem akarnak megragadni a múltban, az emlékekben. De, ha szeretsz itt lenni, és szereted ezt csinálni, akkor csak így tovább. Én nem akarlak lebeszélni róla. Sokkal jobban járok, ha van itt valaki, aki elsimítja a baklövéseim gerjesztette káoszt - vigyorodik el. Szeme sarkában erősebben látszanak a szarkalábak. Nem tűnik kifejezetten öregnek, de már meglátszik rajta a kor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Már mindent tudok Svédországról, köszönhetően az önkéntességnek, amit azért vállaltam, hogy kicsit jobban megismerjem a diákokat és tanárokat, akik a kastélyban laknak. Főleg az utóbbiak foglalkoztattak engem, hiszen nem egy közülük hamarosan kollégám lesz. A következő tanévvel ugyanis megkezdődik a munkásságom az Előkészítőben.
Számos ötletem, tervem, gondolatom van, mindegyik kiforratlan még, így a mai napon, amikor nyakamba veszem a falut, akkor is egy jegyzetfüzet és egy toll is csatlakozik hozzám. Néha csak úgy rám tör egy - egy gondolat, amit muszáj lejegyeznem. Nem tanácsos úgy néz ki a parlagon heverő agyat ilyen mély vízbe dobni, mert azt se tudja, hogy hova kapjon hirtelen.
Páran már tudják, ki vagyok, páran már nem néznek furcsán rám, amikor elhaladva mellettük köszönök, de a többség még mindig furcsán fordul utánam. Muszáj megmutatnom magam, muszáj ismerkednem, hiszen a hölgy, aki ma karon fogva csöpp gyermekét lassan sétált a játszótér felé, hamarosan egy szülő lesz, akinek óvodába majd iskolába kell adnia a gyermekét. A legkézenfekvőbb intézmény pedig ez lesz, de hogy is választhatná ezt, ha nem is ismeri a vezetőjét vagy épp, hogy elsétál mellette üres tekintettel.
- Ash, meddő vitát folytatunk. Ha több zsebpénzre van szükséged, akkor dolgozz meg érte. Felelősségteljesebbé válnál.
A tizenéves kor közepén járó szőke ifjú, akihez a mondandómat intézem enyhe sértettséggel lép be előttem a kedves helyiségbe, ahol máris mosolygó lányok fogadnak bennünket. A szabad helyek közül egy olyat választ a gyermekem, aminek szomszédságában egy sötét hajú hölgy épp ajándékot bontogat. Talán a kedvesétől van.
- Csak bekapok valamit, órám lesz.
Dünnyögi, miközben helyet foglalunk, és én jót mosolyogva helyezem el magam mellett az újságot. Diós patkót, kávét és málnás süteményt rendelünk végül. Valószínűleg fontos órája lesz, mert mire lenyelem a második falatot ő már végzett is. Csak a vállveregetésnél realizálom, hogy az elmúlt évek legrövidebb közös reggeli utáni reggelijét sikerült együtt elfogyasztanunk. Nem hibáztathatom, hogy nem akar velem lógni, ebben a korban már cikis a fater jelenléte. Így hát csak megadóan szétterítem az újságot, és elolvasom a vezető híreket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Azzal egy időben, hogy Ash felkel, és elköszönni készül, lép oda hozzánk a tőlünk nem messze ülő hölgy, és jegyzi meg, hogy véletlenül ide hozták ki a rendelését. Az újságomat kicsit lehajtva rápillantok az asztalra, ahol valóban olyan rendelés is van, amit nem mi kértünk, ráadásul egyetlen gyermekem igen gyorsan fogyaszt, így az ő része már el is van pusztítva.
- Oh, biztos új még a hölgy.
Jegyzem meg elgondolkodva, elpillantva a pult felé. Valószínűleg ez lehet a megoldás, hiszen most is magyaráznak neki valamit, ő pedig szorgalmasan jegyzetel. Ez legyen a legnagyobb baj, hiszen csak egy asztalt tévesztett, viszont a rendelés stimmel, mi pedig teljesen azt kaptuk, amit kértünk, szóval akkora vész nincs.
- Én lépek.
Közben Ash valóban távozóra fogja, én pedig csak biccentek. Addig jó, amíg az ember gyereke szorgalmasan tanul. Hamarosan úgyis eljön a lányok után való szaladgálás időszaka, kivéve, ha olyan ügyes, mint az örege. Mert akkor többször is el fog menni mellette a lányka, akit ő igazán akar, mire rájön, hogy valójában micsoda kincs van mellette.
Az emlékre, mely bevillan, egy mosoly suhan át az arcomon, épp csak egy pillanatig, hiszen a következőben a hölgy, aki az előbb még itt állt az ajtó mellett már el is tűnik, de nem vissza az asztalához, hanem a két asztal közé. Minden nap tapasztalok itt valami egyedi és érdekes esetet.
- Öhm, segíthetek esetleg? Nem is tudom, átpakolni a rendelését?
Kicsit lehajolok én is, hogy megnézzem mit csinál ott lent. Valahogy nem kéne ott lennie, de ahogy nézem, valamit elejtett. Szerencsére azonban már a kezében van ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Drága Becca
- Sári sírni fog

Csak egy nyugodt napot akartam a vizsgaidőszak nem teljesen közepén, lehetőség szerint egyedül a faluban. Látni sem akartam a jegyzetekkel és könyvekkel elárasztott szobámat, de még a klubhelyiségben sem volt maradásom. Nem szó szerint, de egymás hegyén-hátán csak tanuló levitásokat láttam, lehet a felét beképzeltem. De attól még ott voltak, és nekem ez nagyon nem tetszett. A faluban meg szinte alig volt pár ember, jó döntésnek tűnt lejönni. Sétálgattam egy kicsit a fő utcán, kezeim a zsebembe dugtam, hogy az ujjaim azért ne fagyjanak és majd törjenek le, nézegettem a kirakatokat. Egy idő után aztán kezdtem fázni, legközelebb meg a cukrászda volt. Nem is gondolkoztam túl sokat, rögtön bementem és kértem egy jó meleg teát, elmondásuk szerint az volt a legjobb. Hát rögtön ki akartam deríteni, hogy mennyire mondtak igazat, lecsüccsentem az egyik hátrébb lévő asztalhoz. Kényelmesen elhelyezkedtem, és vártam a teámat. Ahelyett azonban, hogy megérkezett volna a forró italom, konkrétan (jó, annyira komolyan nem) kivágódott a cukrászda ajtaja, és mint valami Hidra, úgy állt az ajtóban Becca. Már csak a kígyók hiányoztak a hajából...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem mintha nem lenne büszke francia, de lokálpatriotizmus ide vagy oda, az ő leendő szakmájában, vagy nézzük csak el a szakmát, elég annyit mondani, hogy 2016-ban aligha lehetne jól boldogulni idegen nyelvek ismerete nélkül.
Valóban nem tűnik fel neki az elejtett félmosoly, cserébe viszont hamar választ az étlapról - egyébként is éhes már, szóval egy kiadós főételt kér ki - főleg, miután meglepve látja az étlapon a Magret de Canard fogást. Arra mondjuk kíváncsi lesz, hogy jól el tudják-e itt készíteni a kacsamellet. Nem számít nívós éttermi tálalásra és minőségre, de a kacsa egy szerencsés alapanyag nála. A kiérkező pincérnél erre is ad le rendelést.
- Körültekintő, de megértem, én is aggódtam volna, hogy elkerüljük egymást.
Érdeklődve hallgatja Vasil beszámolóját Michelle szüleiről, de amikor odaér a bolgár, hogy "ezt ő is sejtheti", nagyon is egyértelmű értetlenkedést láthat a másik arcán. Aztán ezen a borról szóló anekdota csak még inkább súlyosbít, mindkét szemöldöke a homloka közepére szökik.
- Valóban? Ez érdekes, nem is tudtam, hogy az ilyesmi szokásuk. - Nem hazudik, Ethan bár inkább a családi összejöveteleken találkozott mindig a nagybátyjával és annak feleségével, főleg a nő őt kifejezetten kedvelte, ahogy Michelle és Mihael apja is gyakran hangoztatta, mennyire ideális gyereknek tartja a testvére fiát. Mihael sosem múló utálata ebből a folytonos összehasonlítgatásból is származik, erre már felnőtt fejjel ő is rájött. Ezért is nem tud olyan igazán őszintén haragudni a kuzinjára az általános ellenszenven, és a számára tulajdonképpen mulattató gonoszkodáson kívül. Ha valóban komolyan gyűlölné az unokatestvérét, mindketten megkeserülnék.
Tény, hogy az ikrekhez képest Ethan messze kiegyensúlyozottabb képet nyújt magáról, viszont még az egyértelműen jó neveltetésről tanúskodó mozdulatok és gesztusok mellett is jellemző rá a 21. századi fiatalok könnyedsége. A mindenre kiterjedő kimértséget megtartja a nála egy-két generációval feljebb elhelyezkedő aranyvérűknek, akiknek még számít. Szélesedik a mosolya, ahogy a másik férfi Michelle-t említi kiindulópontként.
- Valahogy mióta itt vagyok Magyarországon, sokszor hallom, hogy másnak képzelnek az unokatestvéreim alapján, de azt hiszem, ez elkerülhetetlen. Mindketten elég vehemens személyiségek.
És ezzel olyan szépen és diplomatikusan fogalmazott, amilyen elfogultan csak egy vérrokon próbálhatja szépíteni a családtagjainak kifogásolható vonásait.
- Komolyabbnak kell lennem, én vagyok édesapám legidősebb fia, és nem szeretné, hogy elhanyagoljam az ezzel járó lehetőségeket. Én sem szeretném hagyni kárba veszni őket.
Nem tűnik túl sanyarú sorsú, kalickába zárt madárnak. Az efféle téves elképzelések miatt gondolják úgy sokan, hogy az aranyvérűnek nevezett családok gyermekei vagy lubickolnak a jómódban és lenéznek mindenki mást, vagy nemes lelkű, szegény sorsú fiatalok, akiket börtönbe zár a rengeteg elvárás. Arról nem szól a fáma, hogy akit így nevelnek, annak ez a természetes, ebből eredően pedig sem büszkeségre nem ad okot, sem pedig elégedetlenségre - hiszen mindig is arról szólt minden körülöttük, hogy ezek a dolgok így vannak rendjén. Ethan is valahogy így van ezzel, bár esetében nagyon szerencsésen alkatilag is alkalmas ezekhez a körülményekhez.
- Nincs bajom Magyarországgal, bár minél tovább vagyok ott, annál inkább érzem, hogy az én ízlésemhez képest ez már túlságosan Kelet-Európa. Ettől függetlenül azért élvezem. Korábban sosem tanultam külföldön, ez az első ilyen tapasztalatom, és tény, kényelmesebb is így, hogy ennyi szintén külföldi van itt.
Időközben bár az ételt még nem tolják elé (hiszen alig néhány perce beszélgetnek), de az italát, az alma cidert már kihozzák neki, jobb híján egyelőre abból tölt magának.
- Itt volt egyszerre jó gyakorlati lehetőségem, és mellé megfelelő szintű mesterképzés. Meg aztán jól hangzott, hogy vannak itt más rokonok is. És te hogyhogy ebben a kis országban kötöttél ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Valamikor még a kirándulás alatt felmerült, hogy majd ha visszajövünk, menjünk el valamerre kajálni. Sok lehetőség nem volt, de már akkor tudtam, hogy a Pillangóvarázsba akarok jönni. Egyrészt Zoey egy fantasztikus nő, másrészt a teaház része szuper, harmadrészt, mindig is el akartam ide jönni enni, de valahogy mindig máshogy alakultak a dolgok. Talán azért, hogy Noellel jöjjek ide először.
Miközben sétálunk felfelé a lépcsőkön, kigombolom fehér kabátomat. Nagyon szép kabát, de a csomó hóra emlékeztet, ami annyira azért nem volt szép, vagyis de, nagyon is szép volt, csak a hó volt egy idő után túl sok. Valahogy annyi mindenben meggátolt. Nem szeretek belegondolni a hidegbe, pedig ha azt nézzük, az anyai ágon ősi orosz vélacsalád sarja vagyok. Na nem mintha nála jelentene bármit is bármelyik is. Negyedvélaként csak annyi a kiváltságom, hogy egy ideig idősebbnek nézek ki a koromnál, aztán nagyon sokáig megragadok a sokkal fiatalabb, mint a kora résznél.
- Jó napot! Ombozi néven van a foglalás.
Az idősebb úr elmosolyodik és bólint.
- Igen, igen, már itt is van az úr. Odavezetem.
Nagyon elegáns a hely, legalábbis nagyon annak hat, hiszen az asztalomhoz kísérnek, és nem csak azt mondják, hogy ott van hátul. Követem őt, lopva nézem a festményeket, akik mind békésen teázgatnak vagy ebédelnek. A mai alkalomra egy V nyakú, enyhén dekoltált mélykék ruhát választottam, fekete harisnyával és csizmával. A hajam oldalra van fésülve, és be van fonva.
- Én öhm...
Csak egy pillantást vetek rá, és máris szólni szeretnék a bácsinak, hogy egy másik Ombozihoz jöttem, de amint jobban megnézem, látom, hogy ez bizony ő. Csak eltűnt a haja. Tarzanból herceg lett.
- ... helló.
Bizalmatlanul ugyan, de helyet foglalok szembe az új külsővel, amit tüzetesen el is kezdek nézni, hiszen olyan más lett így. Felnőttesebb. Mit is keresek én itt? Nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Minabella

Hiába beszéltek róla olyan sokat, Svédországban végül nem jutottak el sehova, aminek legnagyobb oka talán a számtalan kültéri helyszín és az egyetlen darab kocsma volt, mint beülős, ismerkedős hely. Oda pedig semmi szín alatt nem akarta elvinni Minát. A füstös, külföldi csárda nem illett volna egy első randevúhoz, vagy nevezzék bárhogy is, a találkozó megkívánta, hogy a végzős kellő odafigyeléssel válasszon éttermet.
A levitás még régebben említette Bogolyfalva teaházát, amit Noel már ismert, volt néhányszor ott, és bár nem hagyott benne túlontúl mély nyomot a hely, nem volt ellenére, hogy ott töltsenek egy estét. Pár nappal ezelőtt személyesen jött asztalt foglalni; az étterem lehetőleg legszebb, legeldugottabb sarkába kért kétfős asztalt, ahol most kissé türelmetlenül, folyton-folyvást az órájára pillantva várakozik.
Egy díszes, elegáns gramofonból halk, kellemes zene szól, de a férfiú izgatottságát nem képes lecsitítani. Támlának döntött háttal bámul ki az ablakon, a kinti, lassan már sötétségbe boruló fákat, éppen csak kivilágított utcácskát fürkészi. Gondolatai valahol a vasárnap délután és az azt követő napoknál járnak. Sára szavai visszhangoznak a fejében, a kezében tartott ollót látja maga előtt és a szökőkútba hulló, göndör fürtöket, amiktől nővére minden további kérdezősködés nélkül megszabadította.
Percekkel később meghallja a közeledő cipősarkak kopogását, és a tükröződő ablaküvegről Mina felé fordul. Megköszöni a pincérnek, hogy odakísérte hozzá őt, és kér még néhány percet maguknak, hogy választani tudjanak az étlapról.
- Szia – mosolyodik el, s ahogy a lány végignéz rajta, egy zavarodott mozdulattal hajába túr. Ujjai szokatlanul hamar végigszántanak a tincsek között, szíve hevesen dobog izgalmában. – Sára levágta vasárnap. Furcsa még, de szeretem.
Nem magyarázkodik, egyszerűen csak közöl, mosolya beszéd közben kiszélesedik borostás arcán. Ha a haja és azzal együtt a fizimiskája más is lett, a mosolya és pillantása ugyanaz maradt.
- Remélem, így is van kedved velem vacsorázni – kérdőn felhúzott szemöldökkel jegyzi meg, de szavai inkább játékosak, mintsem komoly szándékúak. Valójában egy pillanatig sem gondolja úgy, hogy emiatt a csekélység miatt Mina a hazamenetel mellett döntene. Felnevetve folytatja, pillantása a mélyen dekoltált ruha gyönyört okozó domborulataira esik. – Csinos vagy, csak nem tudom hosszútávon hogy fogom tudni tartani a szemkontaktust.
Visszapillant Mina tekintetébe, hagyja, hogy szavak nélkül, egyedül a szemükkel üzenjenek. Keze az asztalon pihen, a zene lágyan bújik közéjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Miért vágta le?
Kedvesen kérdezem, az étlap szélét birizgálva zavaromban. Mintha az eltűnt tincshossz valamit végérvényesen megváltoztatott volna. Noel felnőttesebb lett. Noel felnőtt. Én még gyerek vagyok, még papíron is csak kölyök, és most, egy hosszú pillanatra minden eddigi magabiztosságom elszállt. Tudom, hogy én is felnőttesebb lettem, másabb. A serdülő kor jótékony hatásai is kijöttek rajtam, nem csak a rosszak, és most mégis megint olyan kicsit, mintha szakadék lenne közöttünk. Kifelé nem mutatom a belső zavart, miért is tenném? Mit érnék el azzal, ha megmutatnám Noelnek, hogy valami belül most nem oké.
Hiszen itt vagyunk, ezen a szép helyen, a helyen, amit én kértem tőle. Nem ellenkezdett egy pillanatig sem, sőt. Asztalt foglalt, és szépen, rendesen csináljuk a dolgot. Randizunk. Ki hitte volna, hogy a kis Mincsikét egy nap majd randizni viszi valaki, és nézzünk csak oda, mégis megtörténik.
- Nem, igazából nem nagyon van.
Jegyzem meg mímelt szemforgatással a dolgot. Attól még, hogy felnőttesebb, ő Noel, tudom, hogy a haja miatt nem fordult ki teljesen magából, sőt, akárhonnan is nézem, csak még vonzóbbá vált. Zavartan csavargatom a hajam alját, tudtam, hogy az a leghelyesebb, ha így fonom be, mert akkor tudok játszani vele, ha ideges leszek.
- Igazából azon gondolkozom, hogy vajon vár-e valakire az a nagyon vörös hajú lány nem messze a bejárattól. Iszonyú szép haja van.
Azt hiszem a neve Anita vagy Andrea, vagy valami ilyesmi. Egy évvel idősebb nálam, de sokszor van egymás közelében az óránk. Olyan lány, aki mindenkinek feltűnik. Az arca tiszta szeplő, a szeme zöld és nagyon vörös a haja, ami az eredeti színe. Ha fiú lennék, nem is kérdéses, hogy vele akarnék járni. De ez csak olyan lányos megállapítás ám. Nem kell egyből kombinálni, hogy én csak hülyítem Noelt, mert nem, és remélem, hogy fordítva sem.
- Anya is azt mondta, amikor előkerültem a szekrényéből, hogy kicsit merész, de nagyon szeretem a színét.
És ez máris egy nagyszerű érv arra, hogy miért hozzuk zavarba a másikat azzal, hogy kicsit kidobjuk, amink van. Mert szép a színe. Ennél szebb női választ szerintem nem is adhattam volna. Ahogy a pillantásunk találkozik, muszáj elmosolyodnom, egyszerűen csak van benne valami, ami leírhatatlan és vonzó, és uh, nem tudom megmagyarázni. Valahogy mindig eszembe jut ilyenkor, hogy mi történt volna, ha nem ijedek meg, hogy mit tettünk volna mi ketten.
- Jó, hogy végre hazajöttünk.
Jegyzem meg a beálló csendbe, miközben a kezem én is az asztalra pakolom. A filmekben így szokott lenni, a két kéz ott van, aztán a fiú megfogja a lányét. De vajon jól csinálom, feszült vagyok. Azt akarom, hogy jó legyen, hogy Noel akarjon, ahogy mondta.