Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vaknak és ostobának igazán nem nevezhető a mi szép szál fiatalemberünk, Kornél. Éppen azért, mert ezeknek tudatában van, érzi, sőt szinte látja azt, hogy a hölgy mennyire kivirult, mennyire szembetűnően szép és talán némiképp vágyott is. Csúfondáros játék a vélamágia, hisz az embernek jutányi szerencséje se lehet vele szemben, elvégre hiába a szerelem, a testi vágyódás, ez a mágia kivédhetetlen. Így ő maga is érzi, hogy egy kicsit jobban megpihen tekintete Adélon, bár még nem tudja hova sorolni ezt, és még nem ismert előtte a tény, hogy az ifjú szépség milyen extra tulajdonságokkal rendelkezik. Kedves mosolyt intéz hát felé, remélve, hogy ezzel nem tesz semmi rosszat, hiszen hát a hölgy házas asszony, feleség, és ez a titulus férje mellett tudja, ahogy nemsokára Cassandrát is, akit már alig vár, hogy házastársának tudhasson.
Tekintetével a fiúk felé fordul, akik láthatóan zavarba jönnek a kérdéstől. Az egyik lesüti a szemét, a másik éppen csak motyog, a harmadik, Sean, pedig még mindig csak nézi őt. Illetlenül, és rá kellene szólnia, ám azt ebben a korban megalázásnak érezné, így ehelyett inkább a fiatal asszony felé fordul: - Ami azt illeti, igen, ennek köszönhetik, hogy most a segítségemre lehetnek. - Mert hát a lassan sötétedő foltok a szemeik körül, valamint arcuk, nyakuk, és talán felsőtestük több területén is annak köszönhetőek, hogy a fiatalurak igazán élénk érdeklődést mutattak egyetlen kisasszony iránt, aki elképzelhető, hogy még nem döntött közülük.
- Ami azt illeti, igen, egy különleges csokorral, ami papírból készült. Minél tovább gondolkoztam azon, mely virág lenne ideális a köszöntéséhez, annál biztosabb voltam benne, hogy ez a jövő zenéje, és nekem most elsősorban arra kell törekednem, hogy azt érzékeltessem vele, állandóság és bizonyosság kívánok lenni az életében. - Töretlen a mosolya, és valószínűleg azért, mert ebben a percben fel is idézi menyasszonya arcát, csak még szélesebben jelenik meg az öröm az ábrázatán. - Kegyedet meglepte már a férje?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A padon ül és nézi, ahogy lába a talajt nem súrolva lóg a levegőben. Néhány centi kell már csak ahhoz, hogy ez a probléma orvosolva legyen és sarka leérjen. Különben lábfejjel már megy neki, de úgy nem az igazi. Csalásnak érzi. Pedig így is magasnak számít kortársai körében. Mégis annyira nagyon várja, hogy megnőjön. Mindenki azt mondogatja, hogy nagyra fog, szóval ez egy ígéret a szemében. Ha egy nap megnő akkor magas lesz. Nem lehet, nem talán, hanem pont. Ki van jelentve.
Felpillant, körbenéz. Boit várja, hogy végezzen az iskolával. Hétvége jön, úgyhogy mind a ketten haza tudnak menni. Együtt tudnak enni, aztán a fiú majd mesél valamit. Ezért szereti Marci annyira a pénteket. Máskor nem igazán láthatja testvérért. A buta bentlakásosdi miatt. Ha majd egyszer végre át fogja tenni a lábát a kastély küszöbén, többé nem kell várakoznia a padon. Pár több ideje akkor sem lesz. A bandája együtt nő majd fel vele, akkor pedig ott is felelősséget kell vállalnia értük. Hirtelen nehéznek érzi pici lábait, mintha súlyok fonódnának bokái köré. Homlokára erős ráncok szöknek és az útról tekintete a tér közepén csordogáló szökőkútra siklik.
Ha visszajön mindenképpen el kell majd küldeni néhány embert a gnómcsapdákat ellenőrizni meg mostanában nem ártana, ha taktikát váltanak, mert azok a dögök csak szemtelenebbek lesznek napról napra. Múltkor Csalit jól megrángatták, még a füle mögött is sáros lett. Az a hájpacni Feri meg szobafogságot kapott pedig a héten igenis ő is be volt osztva a faház védelmére. Az egész csak játék, mégis a gyermeknek ezek mind komoly gondok, olyanok, amik miatt néha az egész éjszakát ébren tölti, ha nem talál rájuk kellő időben megoldást. Az ő csapata, az ő felelőssége mindegyik gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

  Furcsa érzés volt, hogy édesanyja idén nem azzal a mondattal engedte vissza Baglykőre, hogy "Vigyázz magadra!", hanem hogy "Vigyázz Szofira!".
 Megsemmisülten meredt szüleire ennek hallatán, de fölöslegesnek tartotta elmagyarázni, hogy nem fognak ők annyit találkozni, mint azt a családban gondolják. Na meg aztán... erősen kételkedett abban, hogy pont neki kéne Szofira vigyáznia. Akit minden helyzetben megtalál a galiba. Ő legfeljebb csak elrettentő példaként tud szolgálni a lánynak arra vonatkozóan, hogyan kell megtenni a kastélyban tíz métert úgy, hogy sikeresen konfrontációba keveredj a legidegesítőbb és a legártalmasabb arcokkal. Hogy hogyan ne érj vissza a körletedbe takarodó előtt. Hogyan aludj át egy tanórát. Igen. Ezt a szerepet Zalán sokkal reálisabbnak érezte.
 Nyavalygás ide vagy oda, mégis felállt a helyéről és nyakát nyújtogatva kezdte kémlelni az ablakon át a Budanekeresdnél felszálló diákcsoportot. Homlokát ráncolta, mert nem látta köztük Szofit. De még Borisz bá' és még Tünde arcát sem találta a tömegben. Talán nagyon a vonat elején szállították fel őt. Megígérte a lánynak, hogy megkeresik majd egymást, de úgy döntött, előtte megvárja, amíg a felszálló utasok végre elhelyezkednek. Sokan szenvedtek a poggyászaikkal, így ez nem tűnt olyan gyors folyamatnak, mint azt Zalán feltételezte. Így csak próbált türelmesen viselkedni.
 A körülötte lévő ülések kezdtek lassan megtelni, de a vonat végén, ahol ő volt, így is kevesebben szálltak fel mint mondjuk az elején. Maradtak még foghíjas ülőhelyek.
 Épp ezen elmélkedett, amikor észrevette, hogy mellette egy lány szenved a bőröndjével, hogy feltuszkolja a poggyásztartóra. Kérdés nélkül állt fel és segített megtartani a már visszaesni készülő csomagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Soha életemben nem olvastam könyveket a gyereknevelésről. Egyet se, nem, hogy ötvenet, emellett nem voltam ott a kamaszlányaim mellett sem, akik ugyebár ebben az életszakaszukban még csak nem is az én lányaim voltak. A két nagyobbat kicsiként tartottam a kezembe, egy-két látogatásom volt a családnál, amikor még máshogy hívtak, és más dolgokat tettem. Aztán az is alább maradt, így volt biztonságos. Lényeg a lényeg, hogy tudományos felkészültségem nulla van a témában, mégis, életben van mind a két gyerek, nem éreznek hiányt semmiben, a védőnő, meg mindenféle őket vizslató nők és férfiak szerint pedig, tökéletesen rendben vannak. Ennyi kérem. Nem kell ide Dr. Spock vagy a bánatom.
Éppen azért, mert hallgatok az ösztöneimre, vélem úgy, hogy a gyerekek jó, ha hozzászoknak a zaj témájához is, járni, beszélni és doktori fokozatot szerezni még nem tudnak, ám véleményem szerint az, ha zajos közegben vannak, hozzásegíti őket ahhoz, hogy ez teljesen természetes legyen nekik, stramm fiúkká váljanak, és ne kelljen majd azért aggódnunk, hogy emocionálisan instabilakká válnak azért, mert valaki kiabál. Micsoda szavak, mi? Áh, a lányokkal tegnap végignéztem valami furcsa bentlakásosokról egy filmet, amiben képet lopnak, és onnan vannak ilyen nagy szavaim. Nem vagyok én olyan nagyon okos. De biztos vagyok benne, hogy a friss levegőn altatás és a zaj jó.
- Nem is beszélgettünk még arról, hogy mikor szeretnél visszamenni dolgozni.
Eddig nagy valószínűség szerint kisebb gondunk is nagyobb volt, és bár én teljesen kiveszem a részem a gyereknevelésből, napközben, amíg tanítok vagy éppen a vadőri feladatokat látom el, a lányok pedig iskolában vannak, egyedül van a kicsikkel, így, amikor hazaérek, belevetem magam én is az életbe otthon, és az ilyen mélyebb témák, valahogy elkerülnek minket. Ám a jövőtervezés olykor időszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem könnyű és koránt sem ragyogó dolog anyának lenni, aki ezt állítja az hazudik, leginkább saját magának és mivel elhiszi, így mindenki másnak is ugyanúgy. Egy gyermekkel is megváltozik az élet, de kettővel kész kihívássá válik, mégsem bántam meg, hogy így lett. Ikreink Andris és Armand egészségesek, szépen cseperednek, amit súlyuk és hangjuk ereje is bizonyít. Kezdjük őket hozzászoktatni a világhoz, ami körül veszi őket, ezért ma kijöttünk egy kicsit a szabadba. Fáradt vagyok, de ezt nem látni rajtam, mert metamorf mágiámat használva reggelente eltüntetem a karikákat a szemeim alól. Nem panaszkodom, mert nincs okom rá, még akkor sem, ha néha két karomban a kicsikkel alszom el a hintaszékben. Szerencsére ott van mellette a családom. Nem képesek mindent helyettem megtenni, de amit csak tudnak azt átvállalnak. Gábriel hazaérve vesz le terheket a vállamról és a lányok is szeretnek "babázni". Megtelik a szívem csendes örömmel, amikor néha a kamaszos puffogás ellenére látom, hogy dédelgetik a fiúkat, amikor azt hiszik senki nem figyel rájuk. Lassan rázogatom a kétszemélyes babakocsit és élvezem az arcomat simogató napfény melegét. - Egy ideig még nem terveztem. Azt szeretném, ha a fiúk éreznék, hogy ők a legfontosabbak nekem, és te meg a lányok - fordulok Gábriel felé, majd finoman megsimogatom a karját - De ha kevés az, amit a Bagolykőben keresel, akkor visszamehetek. A Séf már mondta, hogy amikor készen állok munkába állhatok - nézek rá kérdő kíváncsisággal, hogy ő vajon mit szeretne. Nem akarom, hogy igáslónak érezze magát, csak mert én meg akarok adni mindent a kicsiknek, amit nem kaptam meg a saját anyámtól. Az anyagi biztonságunk is ugyanolyan fontos, mint az érzelmi. Hiába a szeretet, ha éhesek maradunk, mert csak ő keres pénzt. Gyakorlatiasabb vagyok mint azt hinné. Talán a bujkálás alatt sikerült megtanulnom úgy élni, hogy a semmiből is teremtsek valamit. A munka mindig áldás volt számomra. Hasznomra vált az a sok évnyi menekülés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A peronokat vizsgálta, körülötte rengeteg mágus és boszorkány ment fel s alá. Volt, aki porontyait terelgette az iskolai vonatra, voltak diákcsoportok, akik között látott ismerős arcokat, ám túl szégyenlős volt, hogy megszólítsa őket. Csendesen követte hát iskolatársait, majd minden erejét bevetve feltornázta poggyászát és magát az egyik utolsó kocsira. Ahogy haladt befelé, üres boxot keresett magának, hátha felszáll Daeyoung mellé és akkor ülhetnek egymás mellett. Nagyra nyílt szemekkel kereste a leendőbeli ülőhelyét, szerencsére a vonat végében kevesebb ember volt, ezért nem volt túl nagy falat Jiyun számára. Miután végre meglelte a tökéletes ülőhelyet, tekintete az ülések feletti polcra tévedt majd le a kézipoggyászára.Túl picike volt, hogy felérje és csak akkor tudta volna biztonsággal feltenni, ha az ülésekre fellép. Ez nem lett volna helyénvaló, ennek ellenétre mégis megpróbálta fellökdösni táskáját.
Hosszas nyöszörgés és lábujjhegyen állás után végre feltette, habár nem tudta eléggé betolni s a kegyetlen fizika megbüntetni készült Jiyunt a segítségkérés megtagadása miatt. A poggyász leborult. Ji’ már a fejéhez nyúlt, összehúzta magát, minél kisebb legyen az esélye annak, hogy eltalálja bármi is a táskából, persze ez nem következett be. De miért nem?
Felpillantott és egy baromi magas fiú állt mellette. Kettőt pislogott, ahogy igyekezett memóriája nagy könyvében fellapozni a srác nevét, de nem... Nem járt sikerrel.
- Köszönöm - motyogta, majd ujjára pillantott, de szerencsére nem felejtette el gyűrűjét.
- Ha nem vagyok tolakodó, feltennéd nekem a táskám? Nem... én nem érem fel - sütötte le szemeit és odébb állt, hogy Zalánnak elegendő helyet adhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

  Ráismert a lányra egy háztársa személyében. Többet nem nagyon tudott róla, hiszen felsőbbéves. Nos, talán nem ez a legütősebb érv, ha azt nézzük, hogy Zalán barátainak többsége a felsőbb évfolyamot és a mestertanoncok táborát erősítik.
 Talán valamivel ráijeszthetett vagy zavarba hozta, mert látványosan kerülte a tekintetét. Bízató mosolyt küldött felé, ha esetleg felnéz, lássa, hogy nem csinált semmi rosszat.
 - Szívesen - felelte egyszerűen, majd lökött egyet a csomagon, hogy visszatolhassa biztonságos vízszintesbe azt. - Van még esetleg valamid?
 Amikor úgy találta, hogy nem fognak menet közben csomagok potyogni a fejükre, hátrébb lépett és körbenézett, hogy vajon körbe tud-e már nézni anélkül, hogy bárkit felborítana a közlekedőben. Úgy döntött, vár még kicsit, úgyhogy visszazuttyant a helyére.
 - Majd leszedni is segítek, ha gondolod. Nem kéne sérüléssel kezdeni az évet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megrázta fejét, nem volt nála több holmi, amitől egyelőre meg szeretne szabadulni.  Óvatosan kinézett a vonat ablakán, már elindultak, tehát nem volt számára visszaút, ha esetleg meggondolta volna magát.
Leült Zalánnal szemben és mélyen meghajolt előtte, ezzel átadva minden tiszteletét a fiú irányába.
- Hálásan köszönöm. Tényleg nem lenne túl szerencsés egy nagy puklival a fejünkön a gyógyítónál kezdeni - felegyenesedett és halványan elmosolyodott.
- Ke-Keresel valakit? - utánozta a fiú mozdulatait - Nem tudom, hogy tudok-e neked segíteni, de szeretném viszonozni a kedvességed - szoknyáját gyűrte térdein, ahogy a másikra pislogott barna szemeivel. Bár a névmemóriájával nem büszkélkedhetett, viszont az arcokat vonásról-vonásra képes volt felidézni. Ha keresett épp valakit Zalán, talán Jiyun leírás alapján visszaemlékezhet látta-e véletlenül vagy sem. Persze, tényleg csak abban az esetben, ha keresett valakit és nem csak másik ülőhelyre pályázott.
- Mellesleg Jiyunnak hívnak, Song Jiyun. Levita - halvány mosolyra húzódtak pirosló ajkai és félénken odanyújtotta jobb kezét. Elvileg így illett és talán kihúzhatja bakancslistájáról az új személyek megismerését.
- Te is levitás vagy, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Boldizsár péntekenként még korábban kel, mint a hét többi napján szokott, hogy legyen ideje beadandót írni vagy épp a következő hétre tanulni. Ezen a napon az órákon is még jobban figyel, mint amúgy szokott, hogy ne vegyen el időt a hétvégén a tanulás, amit a családjával tölthet. Az utolsó óra végén izgatottan pakol össze, majd gyors léptekkel - és véletlenül sem futva, mert az ellenkezik a házirenddel - hagyja maga mögött a folyosók kusza halmazát és felmarkolva a hazamenős táskáját, már ki is robbanjon a kastély ajtaján. Mosolya és a körülötte megjelenő gödröcskék üdvözlik a Napot, a lába alatt zsengén roppanó fűszálakat. Hirtelen késztetést érez arra, hogy futásnak eredjen, egészen Bogolyfalváig, egészen a térig, addig a bizonyos padig, ám tisztában van vele, hogy két lábon félútig se jutna, már kifogyna belőle a szusz, négy lábon pedig nem tudná vonszolni a táskáját maga után. Boldizsár pedig megfontolt és előrelátó fiú, pont, ahogy édesanyja tanította neki.
Ujjai táskájának pántjait markolják, minden lépte apró dobbanással viszi egyre közelebb és közelebb húgához. Látatlanul is tisztánban van vele, hogy Artemis ott, a padon ücsörögve is fényesebben ragyog, mint a Nap. Ezen a héten is sokat volt a könyvtárban és olvasott legendákat és bizonyítékokkal alátámasztott történelmet, hogy a lánykát most is elvarázsolhassa meséivel. Szívének legékesebb csücskét, talán az egyetlent, aki számára Boldizsár férfi lehet, saját kis meséjük védelmezője.
A térre érve Boldizsár erősen szuszog, ám ahogy kiszúrja a sötétszőke kobakot, minden fáradtság tovaröppen vézna testéből. Artemis mögé lép, feje búbjára nyom egy puszit, majd a padot megkerülve lép elé.
- Nahát, te megint nőttél! - állapítja meg ámélkodva, ahogy az egyre kisbb hézagot figyeli a lány tappacsai és a föld között.
- Kész vagy? Vagy maradjunk itt, míg a gondolatod végére érsz? - kérdi kedvesen. Látja ám a két szemöldöke között redőzött bőrt, ami csakis azt jelenti, hogy húga igen mély elmélkedésben volt. Édesanyjuk mindig a türelemre tanította őket és ezzel bizony egymást is meg kell tisztelniük. Boldizsár pedig szívesen adózik a türelemnek, amíg Artemis-szel ücsöröghet csendesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Folyik a víz, csobogása visszhangzik a gyermek fülében. A szökőkút peremére időnként ráesik pár csepp, az gyűlik-gyűlik, majd ha megdagad, s nem fér, hát cseppenként lecseppen a betonra. Nem hallja a csapódást, de odaképzeli. Azt a magas hangocskát. Ajkával segít is rajta, kiadja ő, csettintve nyelvével. Úgy mélázik csapata gondjait illetően.
Teljesen belemerül, mint ahogy szokott, ha véletlen magára marad. Közben homloka ráncosodik. Ha így folytatja fiatal felnőttként már el fognak mélyülni ott a ráncocskák.
A hang és az érintés a fejbúbra, ami kizökkenti őt. Felcsillannak szemei, a komolyság tovaillan, s helyét gyermeki vigyorgás veszi át.
- Boii! - kiált fel. Általában mélyebb hangja most olyan magas, akár egy csivitelő kismadáré. Azonnal felpattan, hogy testvére karjaiba vesse magát. Arcát belefúrja a fiú illatú pólóba és hosszan öleli.
Habár alig hat napról van szó, úgy érzi egy örökkévalóságig voltak külön, s ha most elengedi Boit hát belehal a magányba.
- Hétfőre rakom, mehetünk! - jelenti ki belemotyogva a pamutba, kislányos vékony cincogással.
- De Boi, tudsz új meséket? - nem engedi el, de elhúzódik annyira, hogy fejét fel tudja emeli a fiúra. A mesék. Amiket annyira szeret hallgatni és amik szinte sohasem egyformák. Nem tudja honnan van Boldizsárnak ennyi de ennyi mese a fejében, de élvezi, hogy szép lassan egyre többet mond el neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A meghajlást kicsit soknak érezte, mert nem ismerte a mögötte rejtőző idegen szokást. Persze azt felismerte, hogy a lány nem magyar, csak Zalán számára a határon túli dolgok ugyanolyan ismeretlennek számítottak, mint a mugli világ egésze. Még Autumn-ot is ritkán kérdezte Írországról. Tudta, hogy rossz emlékeket ébresztene benne, pedig iszonyatosan kíváncsi volt.
 - Az unokatesómnak ez lesz az első éve. Veled együtt szállt fel... nos, valahol. Megígértem neki, hogy majd a vonaton találkozunk, csak még meg kéne keresnem.
 Jobbjával a tarkóját kezdte masszírozni s elgondolkodott kicsit. Remélte, hogy azért sikerül az odaúton ismerkednie kicsit a leendő évfolyamtársaival. Talán ha már talált is társaságot magának, nem fogja a vonat végébe rángatni őt, csak bizonyosodjon meg arról, hogy itt van és jól van. Meg nem barátkozik fura alakokkal sem. Az fontos.
 - Jiy...un. - tagolta vontatottan, de még elismételte párszor kérdő tekintet kíséretében, hogy jól ejti-e. Tükrözte a másik mosolyát, amikor kezet nyújtottak felé. Kérdés nélkül meg is rázta.
 - Zalánnak hívnak. Én is szfinx vagyok, igen. De te csak nemrég jöttél, igaz? - biztos volt benne, hogy Jiyunt elsősként egyszer sem látta a körletükben. Csak az utóbbi hónapokban. Csendes lánynak tűnt. Igaz, Amélia is annak tűnt, még mielőtt elkezdte volna őt Zalán nyaggatni, hogy korrepetálja bűbájokból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden létező és fantáziabeli istennek hálás voltam, hogy Kolos végre ott volt nekem. Pár diákom megrökönyödve sétált el mellettem, talán még soha nem láttak ennyire emberinek az elmúlt években, mint most, hogy Kolost öleltem.
A mosolyom visszafogottá vált, ahogy elkezdte keresni a szavakat. Éreztem a nyomást a mellkasomban, az elmúlt három év szomorúságát, haragját. Emlékeimben ott volt a kép, ahogy magamra hagyva sírok a ház nappalijában, és egy pillanatra mindenben elbizonytalanodom amit az addigi életemben tettem. Talán el kéne ezt mesélnem Kolosnak. Az agyam azt mondta, hogy tegyem meg. Nehezítsem meg, de a szívem egyszerűen képtelen volt. Hogy tudnék rá haragudni? És különben is mi értelme lenne? Újabb éveket vennénk el, pedig épp eleget vesztettünk már el.
- Értem. Mindig értem - simítottam meg a karját megnyugtatóan, és egy félmosolyt elengedtem. Megváltozott, és valahogy mégsem. A szememben talán mindig az a kisgyerek lesz, akivel az erdőben játszottam.
- És most maradsz? - kérdeztem hatalmas kővé vált szívvel. Szerettem volna, ha nem megy el. Ha nem csak két napig látom újra, hanem bármikor, mint régen. De azt is tudtam, hogy az elmúlt három év nagyon sokat változtatott mind a kettőnkön, és nem kérhetek tőle ilyet.
- Menjünk el hozzám, és mesélj el mindent. Péntek örülni fog, hogy lát - böktem meg a vállát játékosan. Mintha nem maradt volna ki ennyi idő. Hiszen testvériségben az ilyesmi nem számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Szokták mondani az okosak, hogy ne igyál, ha nem bírod.
Azt is szokták mondani, hogyha feleslegesen pofázol bele mások magánügyeibe, akkor véletlen kimetszhetik a nyelved. Látod mekkora mázli, hogy ennyi bölcsességet megosztanak a világgal a brit tudósok? Nélkülük el lennénk veszve basszameg! És különben sem csak ittam, úgyhogy tényleg nem kellene pofáznod. Már csak azért sem, mert ha ennyire be vagyok állva, el tudlak vonatkoztatni a valóságtól. Mégis itt vagy. Ez lehet azt jelenti, hogy én vagyok ennyire rottyon?
- Most erre tényleg válaszoljak?
Inkább ne. Mióta az a ribanc elhagyott, ráadásul az egész kibaszott putri előtt tette mindezt, kicsit mintha sértve lenne az önérzetem. Ami odáig vezetett, hogy a whisky meg a vodka már nem volt elég, szóval a saját cuccomtól álltam be. Apropó, szerintem hoztam is magammal.
Imbolyogva állok meg az utca közepén, szabad kezem nyúl ki oldalra, hogy megtartsam az egyensúlyom, másikkal nyúlok zsebem felé, de az abban lévő üveg megnehezíti a dolgokat. Aha. Homályos tekintettel, minden második objektumot felfogva nézek körbe - ott egy pad! Akadozott léptekkel indulok el felé, leteszem az üveget, majd túrok bele a zsebbe végre.
- HAH! Zseniális vagyok! - emelem a magasba lendületesen a fiolát, aminek hatására tántorodok hátra. - Az anyámat. Faszt ugrándozok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Boldizsár nevetése mintha az egész téren visszhangot verne. Nagyon szereti az iskolában töltött hétköznapokat, a könyvtár áporodott illatát, a tanárok bölcsességeit, ám semmi sem ér fel azzal, mikor péntekenként végre átölelheti húgát. Azt az örökké életvidám, eszes és gyönyörű kislányt, aki bizony már nem is olyan kicsi. Ahogy szorosan magához öleli, bizony érzi a nyakában lógó amulett kemény érintését és Artemis iránti büszkesége még tovább nő. Egy erős, fiatal hölggyé érett. Egy pillanatra elfogja Boldizsárt még a félelem is, hogy lassan túl nagy is lesz már az ő meséihez. Őszintén reméli, hogy az a pillanat sosem érkezik majd el.
Ám ahogy a csillogó szemek az ő kékjeibe bámulnak, minden kétsége és riadalma egy pillanat alatt tova is száll. Ajkain őszinte mosoly terül el és lágyan végigsimít húga rövidre vágott haján.
- Biztos tudnak várni addig? - kérdi kedvesen. Tudja, hogy Artemis bizony igen fontos pozíciót tölt be az előkészítősök körében. Párszor látta is már a távolban, egy csapatnyi gyerek körében, mikor ő maga Pánként került-fordult az iskola udvarában. Olyan elfoglalt volt, hogy észre se vette bátyja hófehér bundáját a vörös lányka kezei között.
- Nézzük csak... tudok? - tanakodik hangosan, amint átkarolja húga vállát és elindul vele. - Mondd csak, mennyit tudsz a sárkányokról? - kérdi, miközben próbál komoly arccal nézni testvérére, ám mosolya minduntalan ott bújkál ajka szegletében.
- Úgy látom van még időnk bőven. Mit szólnál ahhoz, ha egy fagyi mellett folytatnánk? - kérdi. Szíve szerint rohanna haza, hogy szabadon, négy mancson rohangálhassanak a kertben és édesanyjuk főztje várja őket utána. Ám sajnos se az időt, se a vonat menetrendjét nem tudja befolyásolni. A türelem pedig fagylalttal kiegészülve még jobban viselhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

   -  Yaaaaay!
Egyetértő kiáltással lendíti a karjait a levegőbe, aminek hatására meginog és kis híján lefordul a szökőkút terméskővel borított széléről. A gondolataiból a bokrokon és alacsony fákon túlról felhangzó, idegen kurjantás ébresztette fel, aminek a kontextusáról így segg fogalma sincs, de behódol a reflexnek. Olyan ez, mint a tüsszentés, ha be vagy baszva és jön a good vibe, akkor képtelenség ellenállni.
Tehát a szökőkút szélén üldögél egy ideje, azonban az alacsony medence felé fordulva. A lábai bokáig a vízbe lógnak, azokat bámulta eddig, nem titkoltan arra keresve a választ, mégis mit csinál. Úgy negyed órával korábban leborította borral a cipőjét, akkor jött a heuréka ötlete, hogy pálca híján a szökőkútban lemossa azt, a terv azonban eddig tartott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mi a bánat ez a visszhang? Ráncolt szemöldökkel különítem el kisujjamat a többitől, hogy belenyúljak fülembe és gyorsan kezdjem el ott mozgatni, hátha csak... nem is tudom. Víz ment bele. Azt nem tudom honnan, de logikus magyarázat aligha van rá, amikor valaki vúhú lányosat játszik velem.
- Arra nem gondoltál, hogy más is van a téren?
Ó. Egyébként ez meglepően logikus magyarázat a plusz hangra, amit hallottam. Főleg, hogy víz közelébe nem voltam a zuhanyzás óta, ami fogalmam sincs hány órája volt. Egyáltalán még ma van, vagy már holnap? Tutira még ma, mert amíg nem aludtam és keltem fel, addig nem telt el egy nap, és ma van. Micsoda érvelés.
Gyors mozdulattal és hatalmas lendülettel - az a csoda, hogy nem hajítom el - kapom fel a padról az üveget, amíg visszarakom a fiolát a zsebembe. Kissé táncolós léptekkel kerülöm meg a kutat, az üveget meghúzva kerülök a másik oldalra.
- Yaaaaaaaay - kurjantok megint a magasba emelve kezeimet. Taktika, valahogy be kell mérni a bárkinek is a tartózkodási helyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A mozdulattól megbillen, így hamar vissza kell kapaszkodnia a szökőkút peremébe, hogy borvirágos lelkesedésében ne essen hátra a muskátlik közé, amin előzőleg átgázolt. A maximális biztonság kedvéért rámarkol a rumos üveg nyakára is, végül egész jól stabilizálva magát. A víz loccsan, ahogy meglóbálja a lábait, részéről pedig el is felejtené az előző interakciót, azonban...
   -  YAAAAY! - már az üveggel együtt lendíti a karijait ismét. A rumcseppek ünnepi konfettiként röppennek fel, ő pedig egy nem túl elegáns, elhaló "úúúúú" kíséretével követi őket. Háttal a muskátlik közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az egy frankón vicces történet, hogy hogy kerül a város főterére három alvó kismacskával az ölében. Komolyan, van valami szuperképessége ehhez, hogy megérezze, mikor van szükség a megmentő segítségére.
Szóval jó szokása szerint már megint tök egyedül csatangolt a városban, és épp a tér felé tartott, mikor törpe méretének szemmagasságában talált egy bekötözött zacskót, ami valahogy furcsán ficánkolt. A hatodik érzéke, ami állatok és növényke megmentésére specializálódott, rögtön riasztott, több sem kellett hát, hogy kibogozza a szatyor szájára kötött csomót, és megtekintse annak tartalmát. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem hökkent meg, mikor három szőrös kis buksifej nyávogott rá. Attól azért megkönnyebbül, hogy még mindannyian életben vannak, még ha egyikük, a legkisebb nem is igazán nézett ki jól. Macskák terén nem valami profi, ha őszintén kell néznie a dolgokat, de valamit mégiscsak tennie kellett. Így a zacskó segítségével elhurcolta az állatokat a legközelebbi padig, ahol kiszabadította őket fogságukból, és nagy küzdelmek árán elérte, hogy ne kószáljanak el.
Most pedig itt ül a három macskával és vár. Hogy mire? Csodára, Merlin jelére, egy hozzá hasonló őrültre, aki valami használható irányt tudna adni ennek az egésznek. Határozottan szüksége lenne most egy felnőttre, mert bár a macskamentés jó ötletnek tűnt, egyre bizonytalanabb ebben az egészben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kellemes ez az idő. Én az a fajta ember vagyok, aki tényleg szeret kint lenni a szabadban, járni az erdőt, növényekkel, állatokkal ismerkedni. Remélem, hogy a kiskölykök is öröklik majd ezt, és a jövőben úgy tervezünk nyaralásokat, hogy abban túrázások is legyenek. Azt nem tudom, hogy egy ilyen sikeres akció után kellene-e még további gyerekekkel terveznünk, én a magam részéről úgy érzem, hogy most már aztán tényleg teljesítettem az örökítés nemes folyamatában elérhető eredményeket. Egyszerre kettő, két fiú, hát ki a legnagyobb legény a vidéken? Hogy büszke vagyok-e erre a teljesítményre? hogy a viharba ne lennék. Imádom a lányokat, a szemem fényei, de azért mégiscsak az igazi büszkeség így lett teljes.
- Jól állunk anyagilag. Borka egyetemi kiadásai se jelentenek kihívást.
Mondjuk az, hogy sötét varázslatokat meg átoktörést tanul az a gyerek, nem igazán van ínyemre, mert ezzel együtt a jövőben vállalható munkáit is szem előtt tartva, azt a következtetést vontam le már számos alkalommal magamban, hogy a gyereket nagyon könnyen megölhetik. Egy apának pedig nyilván nem tetszik. Ki az a barom, aki azt mondja a kicsi lányának, hogy ez az fiam, menj csak oda a csúnya gonosz bácsikhoz, hogy lehetőleg előbb átkozz, mint, hogy ők átkoznának. A hideg kiráz a női auroroktól is. Meg a női rendőröktől. Oké, a nem biztonságos szakaszokon a női kalauzoktól is. Mert bármikor bajuk eshet. De amikor ezzel érvelek, akkor hímsoviniszta vagyok. Hát baszkika.
- Arra gondoltam, hogy valamikor esetleg elmehetnénk a határra, csak sétálni egyet az utcán.
Nem mondok ki sem településnevet, sem azt, hogy anyámat meg a húgaimat látni, mert nem akarom, hogy bajt hozzak bárki fejére. Ezt szoktuk csinálni, párhavonta  végigsétálunk az utcán, nem szólalunk meg egymás mellé érve, csak finoman súroljuk egymás kezét, és egy pillanatra látjuk egymás tekintetét. Bárcsak lehetne más megoldás, de nincs. Viszont szeretném, ha látná, hogy vannak unokái, van olyan ember, akivel boldog vagyok.
- Egy kis nyaralás négyesben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tehát még nem kell visszamennem dolgozni, ezt a tényt csak egy biccentéssel és egy mosollyal veszem tudomásul. Megnyugtató gondolat, hogy nem fenyegeti a családunkat anyagi nehézség. Éheztem már néhányszor életemben, így tudom milyen a nélkülözés, és nem akarom újra átélni. Az árvaházban küzdöttem az utolsó szelet süteményért. Mindig lenyomtak a nagyobbak, azán meg, amikor bujkáltam és épp rendes munkát kerestem, akkor az utcán állva néztem, ahogy mások halomra tömött szatyrokkal sétálnak ki a boltból. Soha többé. Már nem csak én vagyok, már mi vagyunk és soha többé nem történhet ilyesmi. Fejemet Gábriel vállára hajtom, kezem automataként rázza a babakocsit. Jó itt. Békében, csendben. Nagyon jó. Velük. Már lassan le is ereszkedik a szemhéjam és a fejem is billen egyet a fáradtság egyértelmű jeleként, amikor meghallom mit mond Gábriel. Pislogok néhányat, hogy elűzzem az álmot, ami kerülget. - Nyaralás...Idejét sem tudom mikor voltam nyaralni - szólalok meg sóhajtva és eszembe jut néhány emlékfoszlány. Régen a nyaralás azt jelentette, hogy vele, Károllyal sétáltam és tűrtem, ahogy flörtölt a nőkkel, éhesen bámulta őket. Meg kinyúlt karöltűjű atlétában mutogatta magát nekik. Aztán meg én voltam a cafka ha fürdőruhára mertem vetkőzni a Balatonparton. Legyen meleg étel, hűs ital és sex ahol és amikor neki igénye volt rá. Hátha majd egy szép helyen könnyebben fel tud csinálni. Ha nem volt jó az étel, jött veszekedés, ha nem lett elég hideg az ital vagy tiltakoztam a koszos vízben való együttlét ellen, akkor pedig az ütleg. Szerencsére csak kétszer kellett ezt átélnem. A naplómban olvashatott róla Gábriel. Azt hiszem ezért tette fel talán csak most, és ilyen óvatosan a kérdést. Vele más lenne. Ebben biztos vagyok. - Ránk férne egy kis pihenés. A fiúk is biztos élveznék...és nekem is jól esne - mondom ki válaszomat és fel sem merül bennem, hogy megismétlődne az amiket régen el kellett viselnem. Az egy másik élet volt és én is más voltam. Most más gondjaim vannak, amiket szeretnék megosztani a férfival, akit szeretek. - Tegnap kaptam egy baglyot a nagyanyámtól, amiben felszólít, hogy mondjak le hivatalosan a nevemről és minden örökségről - keresem kékjeimmel Gábriel barnáit - Aztán nem sokkal később egy másik levelet is kaptam. Az anyámtól, aki könyörög, hogy csak egy percre láthasson engem és az unokáit... - tanácstalan tekintettel várok segítséget a férfitól, aki boldoggá tesz és akinek fontosabb a véleménye számomra, mint eddig bárkié. Másként látjuk a dolgokat és sokszor ő az akinek élesebb a szeme. Hamarabb megtalálja a megoldásokat. Praktikus ember, amit nagyon szeretek benne. Hátha most is ki tudunk találni együtt valamit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Jó érzés itt ülni, az, hogy bízik bennem, hogy bízunk egymásban. Nem volt könnyű utunk, egyikünk sem akarta azt, amin végül keresztülment. Azt nem állítom, hogy vagy neki vagy nekem ő a nagy igazi, az a mindent elsöprő, de nem bánom egy pillanatig sem. Hiszem, hogy a mi kapcsolatunk sokkal szorosabb. A mi érzéseink mélyebbek, mi sokkal jobban megértjük egymást, mint bárki más. Akaratlan is összekapcsol a múltunk, még akkor is, ha nem volt köze egyiknek a másikhoz. Máshogyan értékeljük a békét, mint azok, akik nem mentek át ezeken az eseményeken, és Isten őriz, hogy bárkinek azt kívánjam, legyen a helyemben. Ne legyen, még csak véletlenül se. Az ő helyébe se. Ne éljék át mindazt, amit neki kellett. Ez egy speciális helyzet, és mi tudom, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a legjobbat fogjuk kihozni belőle.  
- Mondjuk neked egy kiadó alvás is jól esne, ahogy nézem.
Felelem kedvesen, szeretetteljesen. Attól még, hogy elrejti napközben, éjjel mellettem alszik, már akkor, amikor van alvási idő. Szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy én szeretek hajnalban korán kelni, így legalább munka előtt tudok segíteni neki, és ha nem is későn, de normál időben kelhet fel.
- Engedj az anyádnak, attól még, hogy nem volt elég erős, mégis szeretne egy pillanatot. Had élje meg, sőt, had éljétek meg mind a ketten a család nélkül. Ahogy meséltél róla, ő egy nagyon szomorú és bezárt nő. Tudod te is, hogy milyen az, amikor nincs jogod semmihez. Neki sincs.
Bennem mindig az van, hogy én az anyát védem, az anyákat, akiket elnyomnak. Az én anyámnak se volt döntése, adósságok törlesztésére cserélték el, égi oltalom kellett ahhoz, hogy olyan férfinak adják, aki jól bánt vele, szerette, mert anyám éppen csak elmúlt tizenhárom, amikor ez az egész történt.
- Aztán mondj le, hivatalosan. Nem kértél eddig se semmit, nem kérsz ezután se. Nincs rájuk szükséged, mert van családod, mi vagyunk azok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Olvastam könyveket, nagyon sokat. Azokban nem ilyennek emlékszem a szerelemre. Ott minden érzés szilaj, vad és tomboló. Fiatal lányként arra vágytam, hogy nekem is olyan legyen. Lett is, de már bánom, hogy hagytam magam elcsábítani. Úgy bedőltem a romantikus klisék illúziójának, hogy a fal adta a másikat, meg a szőke hercegem, amikor olyanja volt. A mellettem ülő férfi se nem szőke, se nem herceg, mégis jobban szeretem, mint eddig bárkit. Felnőtt szerelemmel. Olyannal, amiben már fontosabb a béke és a biztonság a heves lángolásnál. Fiainkra pillantva elmosolyodom, mert azért van itt tűz, csak ebben nem égünk porrá. Két ilyen csodát, mint ők, csak valami igazi és erős dolog tudott létrehozni. - Inkább vagyok fáradtan ébren veletek, mint aludjak nélkületek, de igazad van. Jó lenne egyben végig aludni nyolc órát - mosolygok rá a férfira és fejemet megint a vállára hajtom. Így hallgatom végig amit mond. Nem csalódom benne, mert bölcsebb mint én tudnék lenni ebben a helyzetben. Nehéz a saját vérünkről dönteni. - Tudom és nagyon szeretlek ezért is téged, hogy családot adtál nekem - adok finoman egy puszit Gábriel arcára mielőtt folytatnám - Csak attól félek, ha engedek neki, akkor nem tudok távol maradni tőle. Egész életemben arra vágytam, hogy mellettem legyen - sóhajtok mélyet és megrázom a fejem - Sosem érdekelt se a név, se a vagyon, mégis most fáj, hogy nem lehetek az, aki vagyok. Senkinek érzem magam - komorodom el ettől az egésztől - Még a nevem sem a sajátom. Azért ezt viselem, mert éjfélkor találtak és nyugodt baba voltam. Másnap esti ima alatt sírtam fel először. Azt sem tudom anyám hogy hívott volna- keserű a szám, ahogy beszélek, mert most már anyaként én is tudom mit jelent gyermeket a világra hozni és érezni azt a köteléket, ami közte és köztem van. Becsesebb kincs nincs a világon. Nem tudom kitől örököltem a küzdő szellememet, de ha anyámban lett volna, most nem kellene félnem attól, hogy még jobban fog hiányozni, ha találkozunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valami csobban - gondolom víz, de nem ez a lényeg -, majd jön a hang, ami felé saját tengelyem körül fordulok meg, mert az olyan rohadt biztonságos. Nem az. Jön még egy hang, puffanás és elém tárul két szétvetett láb az égnek. Fogadtak már így többször is több helyszínen, de azért ez új. Mármint ilyen gyorsan haladunk? Eddig csak hú lányok voltunk együtt, most meg már terpeszt.
Na, stabilitást összeszedni és megindulni. Sounds like a plan.
Külön koncentrációt igényel, hogy lábaim úgy mozduljanak, ahogy én azt szeretném. Erősebben markolok az üveg nyakára, mikor pár nagyobbat lépek a muskátlik között, hogy beálljak a két láb közé és összeszűkült szemekkel próbáljam beazonosítani a szerencsétlent.
- Ezt nem hiszem el - mordulok fel. - Szépfiú! Kicsit megborultál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden annyira gyorsan történik, mármint ahhoz képest, hogy az ő agya kissé lassított felvételbe kapcsolt azzal egyidőben, amikor a kezében szorongatott bort megbontotta. Ez azonban nem írta felül az évek során tökéletesre idomított apai reflexeit: bár esés közben a fejét egyáltalán nem védi, amikor pedig hátra esik a becsapódás egy nyekkenéssel kiszorítja a tüdejéből a levegőt, az üveg tartalma épp csak kifröccsen, de sértetlenül a kinyújtott kezében marad. Így hát, a teljesség kedvéért a látvány, ami a szökőkutat megkerülő Diablo elé tárul leginkább két láb és egy üveg bor a levegőben, a többi a muskátlik között.
Hitetlenkedve pislog a fák lombjai felé, a bort egy löttyenéssel húzza közelebb magához, a talpai is földet érnek, így felhúzott térdekkel hever tovább a virágok között, ami... ami ennél kényelmetlenebb is lehetne.
   -  Gihihi...
A szabad kezét maga alá húzza, egy nyögéssel könyököl fel félig.
   -  Én soha. Te borultál meg. Én teeljesenn ura vagyok mindennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

De most miért nem tudok valami olyan emberbe belebotlani, aki nem William? A kérdés így helyes. Mindenki ezen a lóbaszó bolygón jobb lett volna, mint ő, erre tessék. Ráadásul még csak nem is látom rendesen, hogy elküldhessem a picsába. Olyan homályos minden a rohadt életbe bele, mint a járásom. Ja, az is homályos, esküszöm.
- Ne mondjad már! - egyenesedem fel hirtelen, hogy indokolatlanul jobban hátra dőljek, mint az szükséges lenne, ugyanazzal a lendülettel vissza előre. A kezem is mozdul, ahogy csípőre rakom őket, így bugyog ki a pia az üvegből. - Ijj, basszameg - fordítom függőlegesen gyorsan. - Némmeg, miattad pazarlom még ezt is. Mint a kurva éveimet, mert egy semmirekellő vagy - csóválom meg fejemet rosszallóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gyermekeim száma nulla. Hogy hogyan értem el ezt a szép teljesítményt? Sean átment az egyik haverjához, aki olyan furcsán sajtszagú - biztos a hormonok okán -, Alice ottalvós osztálykirándulós hétvégén van, Sarah pedig éppen Tati által van kényeztetve otthon. Mármint Minánál, aki nincs otthon, de hát mind laktunk abban a házban, ami tulajdonképpen félig az enyém, félig meg Tatié, szóval otthon. Na. Lényeg a lényeg, hogy mivel senki sincs, akit életben kellene tartanom, így úgy döntöttem, hogy sétálok egyet, veszek magamnak egy olyan ételt, amit egyedül ehetek meg, és hát a legegészségetelenebb módon rengeteg sültkrumplit és egy nagy csirkés hamburgert vettem, meg extra jegeskávét. Ezekkel együtt pedig az étterem helyett a boglyas tér egyik padját választottam, ahol rendes ember módjára, törökülésben helyezkedtem el, ölemben a zsákmánnyal. Az élet szép, falni jó.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Arcomat oldalra fordítva állok meg, s miután mutatóujjammal lejjebb tolom az orromon ülő napszemüveget, kérdőn felszaladó félszemöldökkel vetek egy kétes pillantást a jobbomban lógó óriási táskára. Egész nap sütöttünk-főztünk, meggrilleztünk hatféle húst és megannyi zöldséget, ehető muffinokat tettünk teljesen ehetetlenné, díszítettünk tortát, szedtünk epret és cseresznyét meg egy csokor virágot a Mamának. Mindez után Kornél nettó két falat hús után döntött úgy, hogy ideje továbbállni az asztaltól, Mina meg úgy bekajált az égigérő tejszínhabbal, gumi- és pezcukorral teleszórt triplacsokis muffinból, hogy a zöldségeket is csak azért döfködte a villájával, hogy a gyerek azt higgye, eszik. Én pedig, ahelyett, hogy kiselőadást tartottam volna a családomnak a pénz értékéről, ételhordókba pakoltam mindennek a felét, és...
- Épp hozzátok tartok - jegyzem meg a padon, nos, mint egy jólszituált hajléktalan üldögélő nőnek, és mutatóban felé emelem a táskát. Aztán elnyomok egy feszültséggel teli sóhajtást és leülve mellé a táskát és a virágot is magunk közé teszem. - A lányod neveletlen, tudtad? - sandítok át rá, és ha morgós hangomból nem is, hát a homlokomat keresztező borzasztóan mély ráncokból sejtheti, hogy dacos vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem kérek bocsánatot a viselkedésemért. Anya vagyok, már megint. Ennyi idősem, mert a férjemre, ki tudja, hogy miért, rájött a babázás, és Sarah igencsak jóétvágyú gyermek. Tekintve, hogy az pedig, aki kérte, hogy legyen, nem tudja etetni, így nekem kell pótolni. Emellett pedig egy már biztos, Sarah lesz minden gyerekem közül a legelkényeztetettebb.
- Kidobtak?
Sandítok kérdőn a táskára, mert hát én úgy számoltam, hogy Mina költözik Noelhez, nem pedig azt, hogy kapok még egy gyereket. Bár, ahol ennyi elfér, oda jöhet még egy, és úgyis csípjük mind a ketten a fiút, szóval miért is ne. Én úgyis mindig azt hittem, hogy fiaim születnek majd, erre tessék, három-egy arányban lányok.
- Höh. Sok mindent mondtak már Minára, de ez a szó addig még nem került elő. Viszont az apja hibája. Ehhez jobb, ha hozzászoksz, a gyerek bármit is tesz, ami nem jó, az az apja miatt van. Előre is boldog apák napját, kisfiam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kérdésre egy mozdulattal tolom vissza a napszemüveget a helyére, hogy karbafont kezekkel, jelentőségteljesen elforduljak tőle, és az utca népét kezdjem figyelni. Nem mintha lenne a közelben bárki is. Egy árva lélek sem.
- Engem nem szoktak kidobni - mondom megjátszott sértettségemben gyorsan felszegett állal, még a számat is szorosan összezárom, hogy csupán egy vékony kis vonal látszódjon belőle. Nem, egyáltalán nem haragszom Zójára, még csak nem is neheztelek rá, sőt, ha jobban belegondolok, ezekben a pillanatokban senkivel sem lennék szívesebben. Sunnyogva tűzök az előzőekhez némi pontosítást. - Mindig magamtól jövök el.
Aztán, bárhogy is visszakozom, mégis elnevetem magam. Szívből jövőn és egyre hangosabban, amitől megrázkódik az ember válla. Jaj, jaj, Zója, Zója. A fejemet hátradöntöm, és úgy, oldalasan fordulok felé.
- Hmmm, ez érdekes. De ne haragudj, nem te nevelted az első tizennégy évben? A pszichológusom szerint az első időszak a legfontosabb, de ha hülyeségeket beszél, megadom a címét, hogy panaszlevelet írj neki - mondom higgadtan, egyetlen vonásom sem rezdül közben. Iszonyú szemtelen vagyok, igen, tisztában vagyok vele, de azt is tudom, hogy Zójával lehet, vagy ha másnak nem is, hát nekem szabad, mert tudja, hogy a vicc mögött olyan tisztelettel adózom előtte, akárha az édesanyám lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oh, hát hogy is gondolhattam, hogy a nagy Ombozi Noelt kidobják.
A kevésbé olajos és sós tenyeremet a mellkasomra teszem, és tetetett sajnálkozással pillantok rá. Én botor, ugyebár, ilyet feltételezni, hát komolyan mondom, ha lenne itt egy tükör, biztos szemen köpném magam. Mivel nincs, így csak folytatom az evést, mondjuk úgy, hogy a problémával én is annyit foglalkoztam, mint Noe.
- Ombozi Noel, te mocskos gazember! Más pszichológusokkal találkozgatsz a hátam mögött?! Az asszonyod tudja, hogy mekkora egy szélhámos mocsok vagy?!
A felháborodásom pedig jogos, méghogy megadja a számát! Nagy szerencséje van, hogy éppen hamburger van a kezemben, mert különben olyan pofont adtam volna neki, hogy elmegy a kedve a nevetéstől.
- Különben is, ez az időszak két részre oszlik egy gyereknél, az első öt év a szocializáció, az a család, rendben van, de onnantól jön az énkép meg az iskola behatása, és tájékoztatásul közlöm, hogy az én gyerekem, majdnem tökéletes ideális énképet alakított ki. Megadja a pszichológusa számát... hálátlan kölyke.