Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bizony együtt mennek, egy irányba. Még mindig nem tetszik neki ez a helyzet, de tartja magát ígéretéhez és próbál barátságos lenni, miközben kifürkészi zord szomszédja jellemét. Tudnia kellett volna róla. Valahol legbelül vád zúdul fel benne, amiért ennyi időn át nem vette észre, hogy kivel él ilyen közelségeben. Egyetlen alkalommal sem kellett cukrot vagy kávét kérnie. Sőt, még át sem pillantott soha, pedig megtehette volna és akkor most tudná, hogy bízhat-e ebben a furcsa alakban. Gondolataiból a nevezett szavai zökkentik vissza az itt és mostba. - Maga szerint, ha zavarna, felajánlottam volna? Ennyire én sem vagyok kedves - reagál a rá jellemző éles megjegyzéssel, ahogy befordulnak a térre. A gyerekek közben kuncorászva haladnak előttük és beszélgetnek ki tudja miről. A foszlányokból semmi olyasmi nem derül ki, ami beavatkozásra késztetné Elektrát, ezért ismét a férfi felé fordul, figyelmének jó részét szentelve neki. Szándékosan nem reagált Erika említésére. Teljesen érzéketlenné tette magát múltjának szereplőire, s azok hozzátartozóira egyaránt. Így könnyebb a tettetés köntösét viselnie. - A lányomat az apja nevén írattam be, év elején - mondja az aprónépre pillantva, majd folytatja - Nem akartam, hogy a Rothsetin név miatt bármiféle irányú kivételezésben legyen része - néz ismét a férfira, akin az érzelmek legapróbb jeleit kutatja a puszta utálaton kívül, mely egész kisugárzását ledominálja. Néhány percnyi csend után ismét szóra nyitja szép ívű ajkát - Mondja, miért érzem azt, hogy jobban örülne, ha instant lenyelném a nyelvem? - szegezi kérdését a férfinak, a tőle megszokott csípős stílusban, őszintén, de enyhén szarkasztikus hangnemben beszélve. Tekintetében ezzel egy időben heves vérmérsékletének zsarátnokai gyúlnak lángra. Hiába hiszi azt a kedves szomszéd, hogy nem látszik rajta mennyire a háta közepére kívánja a kialakult helyzetet. Elektra mondhatni aurájában érzi a belőle áradó negativitást. Taszítja őt is és mindenki mást, s ezt mikro és makró kifejezései tisztán mutatják. Ahogyan például zsebébe dugja kezeit, melyeket szorosan teste mellé zárva tart. Vagy ahogy induláskor mindenkit kieresztett maga előtt, hogy hátra maradhasson egyedül. Talán mégsem kellett volna mellé szegődnie? Meglehet. Végig kíséri-e most már, egészen a házuk kapujáig? Biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Akvamarin kék szemeit ráemeli a fiatal kollégára. Lát benne valami gyermeki bájt, ami csak úgy benne ragadt a jellemében, miközben a teste férfivá érett. Talán ezért is jönnek ki jól egymással ennyire. Nem érzi magát prédának mellette, mivel nem tud vadészként tekinteni Simonra. Inkább hasonlít a testvérére. Nimród idén nem jön haza csak az ünnepek után, így a Karácsonyt az Erdődy család hozzá igazítja. Hella sem tervez visszamenni a kúriába, inkább elvállalta a végzős bálon a mindent látó Árgus szerepét. Jobb mindenkinek, ha akkor tér haza, amikor ott van mellette Nim, hogy csillapítsa az ilyenkor mindig felkorbácsolódó kedélyeket. Szegény szüleit is megérti, de akkor sem fog csak azért férjhez menni, mert a vér szava kötelezi. Utódot hozni a világra, nem hagyni, hogy kihaljon az Erdődy família. Tudja ezek a kötelességei, ahogy testvérének is, de hol maradnak a saját vágyaik és boldogságuk? Nem akarja, hogy egy férfitől függjön, aki méltatlan hozzá. Nem akarja, hogy olyan kéz érintse, akitől undorodik. Elég volt egyszer, több olyan alkalom nem kell. - Nos, a sál és a pléd is igazán jó ötletek - tereli vissza elkalandozott gondolatait a helyes mederbe, s közben azt is észreveszi, hogy Simon már tiszta hóemberré vált mellette. Rámosolyog és elemét készenlétbe hívja - Megengeded? - kérdezi, majd pedig, amennyiben beleegyező választ kap, úgy magához igézi a fiatalemberre telepedett hópelyheket és ujjai hegyén három kristálytiszta jéggömbbé formálja őket, melyeket azután ügyesen forgatni kezd. Ezután minden egyes rájuk hulló pehely ezekhez a gömbökhöz csatlakozik s lebeg a nő válla felett. Meglehet cirkuszi mutatványnak hat, mégis jó cselekedetnek tekinti tettét. Más célra nem is fordítaná hatalmát. - Szeretjük a szép dolgokat, abszolúte - bólogat vidáman miután belegondolt a neki feltett kérdésbe - A családom szeret jót tenni, mindamellett, hogy sokan ezt nem nézik ki belőlünk. Meg persze ott a Balaton. Mindannyian kötődünk a vízhez, valamilyen módon - foglalja össze pár mondatban, szűk pátriájának lételemeit - Te miket fogsz adni a családtagjaidnak? - érdeklődik és ezt kivételesen tényleg őszinte kíváncsisággal teszi. Kevés kivétellel nem igen foglalkozik mások életével és szokásaival. Mindez nála nem önzőség, mint inkább elhatárolódás és önvédelem. Minél kevesebbet akar tudni, annál jobban tudja saját életéből a többi embert kizárni. Bevált és hathatós módszer ez, melyet az ominózus eset óta alkalmaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szeretném a kedves kolleginát beinvitálni egy vendéglőbe, egy forró csokoládéra vagy egy bögre erdei gyümölcsös teára, mivel most kezdtük el a túrát a havas téren. A mosolyom az arcomra fagy amikor a nő a hópelyheket kedvesen eltávolítja. Nem ettől a kedves gesztustól meredek le, hanem mert érzem hogy a bakancsom teljesen átnedvesedett, és nagyon fázik a lábam. Reggel nem vastag zoknit vettem fel, egy vékonyabb rétegű akadt a kezembe. Nincs ezzel semmi probléma, mert meg fog száradni idővel csak félek a megfázástól. Az viszont sokkal nagyobb problémát jelent, hogy nagyon mocskos lett a séta közben a bakancsom. Teljesen fekete színű, így a piszok sokkal jobban meglátszódik rajta mint egy barna színű lábbelin. Kihúzom a kabátomból a pálcámat, és kicsit dideregve kimondom a szükséges bűbájt.
- Suvickus! – mormolom az bal cipőnek, mire az szempillantás alatt megtisztul, még a fény is megcsillan rajta. Miután elvégzem a jobb oldalon is a bűbájt, felegyenesedve folytatom az utat Hella mellett. Még eddig nem ázott át a cipőm, betudom annak hogy már két hete nem takarítottam le. Mindig az előtérben ledobom a lábamról, és haladok is befelé a meleg nappalimba. Meglepem majd magamat egy új cipővel, legalább eggyel kevesebb ajándék ötletet kell kitalálnom. Megvan mindenem, így sokat kell gondolkoznom hogy mire lehet még szükségem. Nem veszek felesleges dolgokat, csak néha napján lepem meg magamat apróságokkal.
- Ezek a gömbök annyira szépek, hasonlítanak az igazi karácsonyfa díszekhez. Bravó! Tehetséges vagy – állapítom meg a táncoló jéggömbökre nézve. Gondolataimba mélyedek, hogy még mit mondjak Hellának, milyen ajándékot válasszon. A nő egy nagyon közvetlen teremtés, aki bárkivel szóba elegyedik, nem fellengzős ezért is nagyon kedvelem a tanári karban. Igazán tisztességes és belbecses hölgyemény, akiért rajonghatnak a férfiak. Biztos vagyok benne, hogy megtalálja majd élete párját, és nem is kell óvva intenem rá, hogy jól válasszon magának férfit. Tudja ő, mi a legfontosabb egy férfiban, remek párt fog találni ha egyáltalán szeretne.
- Fizesd be magatokat egy wellnes hétvégére esetleg. Vagy valamilyen ajándéktárgyat is nézhetünk ha van kedved az egyik üzletben, ami a Balatonhoz kapcsolódik. Még nem tudom sajnos miket ajándékozzak, de édesapámék mindennek örülnek, akár én – cseverészek egy ízesített sajtokat árusító stand előtt elsétálva Hellával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

(zárás)
A kislány nagyon hasonlít egy lányra, akivel én gyerekkoromban sokat játszottam Atlantában. Azt hiszem hogy elköltöztek még amikor nagyon kicsi voltam, de ezek ellenére is szép emlékeket kelt bennem a gyermeki bája. Jó lenne még ilyen picűrnak lenni, gondtalannak és tölteni a felhőtlen gyermekkoromat. Sohaország, ha létezel küldd el hozzám az egyik elveszett fiút, aki elrepít a szigetre. A fiatal felnőttkor olyan sok búval és bajjal jár, főleg a párválasztás terén. Reménytelenül szerelmesnek lenni nem lenne túl jó dolog, és mivel még viszonzott szerelem sincsen nem szólhatok. Mi van velem? Ezelőtt nem akartam fiúzni, de annyira szeretnék már valakivel hideg téli estéken egy fotelban összebújni, és hosszan álmodozóan csókolózni. Én és a csók, még csupán egyszer találkoztunk de tetszett a helyzet. A lányka vidám kacagása zökkent ki, és kapcsolok hogy itt áll előttem az apróság.
- Nekem otthon rengeteg babám van még meg kiskoromból. Tudod, el szeretném majd ajándékozni a rászoruló gyerekeknek. Az a lány belevaló kis csajszi, de nem szabadna másét elvenni. Szólj csak a tanárnéninek. ő fog tudni segíteni. – tanácsolom neki újra a többi gyerek felé tekintve. Ez a lány igen bátor, hogy egymaga elsétálgat a társaitól. Nem tudom, de remélem hogy nem közösítik ki, mert az olyat úgy nem szeretem. A vidámsága viszont az ellenkezőjéről tanúskodik, így szerintem kis magányra vágyott vagy újabb társaságra. Az pedig megérkezett hozzá, az én személyemben. Tessék, kis barátnőre vágytam és meg is lett. Nem is kapcsolok hogy hozzám beszél, ezért vissza is kérdezek egyszer, de mire a kérdésem végére érek visszaemlékezem. Nem figyeltem, és emlékszem rá? Mi a szösz.
- Én, csak erre sétálgattam. Tudod, a fenti suliba járok biztos hallottál már a többiektől a Bagolykőről. Végző éves vagyok, így már elég nagy kislánynak számítok. – kacsintok mosolyogva rá, majd helyeslően bólogatok.
- Persze hogy van kedvem! Na, gurítsuk vagy dobjuk?- kérdezem a kislánytól, és újból guggolva várom a játékunk kezdetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Figyeli a kolléga totálisan értelmetlen ténykedést, amivel a cipőjét tisztogatja. Ugyan minek? Úgyis havas és latyakos lesz, ahogy mennek tovább. Viszont egy szót sem szól, csak tűri némán ezt a megtorpanást. Arisztokratikus tartással, kezeit mellkasa előtt összefonva, válla felett a jéggömbökkel kezd nézelődni, hogy elfoglalja magát. Tekintete lesajnálóan rideg, ahogy végig futtatja a seregnyi, sétáló emberen körülöttük. - Azért ennél sokkal több a hatalmam, mint a jéggömb készítés - húzza fel orrát egy kicsit, de koránt sem sértődik meg most annyira, mint általában szokott. Helyette egy kis tréfát eszel ki, hogy picit megleckéztesse a fiatal férfit. Ujjait észrevétlenül mozgatni kezdi és egy jókora hógolyót formál Simon háta mögött, melyet óvatosan fölé irányít. Élvezi erejét. Szinte zeng ereiben a hidromágia. Olyan érzés, mintha hárfa hangja töltené be a teret. Dalol a vére tőle. Kajánul elmosolyodik, majd egy szempillantás alatt lezuhantja a jókora bombát a nyakánál. Telibe találja vele azt az egyetlen pontot, ahol biztosan bejut ruhája alá a jéghideg hólé. - Tudok csinálni hógolyókat is, ha akarok - nevet fel kárörvendő önhittséggel, de úrihölgy lévén eltakarja ajkát, ami mögött jó ízűen tovább kacag. Aztán előhúzza pálcáját, s ha a kolléga szeretné, azon nyomban megszárítja és felmelegíti, ha már miatta lett élő hóemberré az imént. Mert nem aprózta ám el a ráejtett hógolyó méretét. Nem csak a nyakát, de az egész fejét belepte a fehérség. - A wellness hétvége nem elvetendő ötlet - emeli állához kezét elgondolkodva - Úgy vélem ehhez Nimet is be kellene vonnom a dologba. Elvihetné a szüleinket egy hajóútra a Karib térségbe, vagy esetleg Hawaiira - elmélkedik azon a tipikus úrinős hangon, ami az aranyvérűek egy részére jellemző. Kimért, mégis kellemes. Olyan távolságtartóan is közvetlen. Hella mindig is büszke volt származására, arra amit a családja képvisel. Mégis ebből csak a fennhéjázás az, amit mások látnak. A rongyrázás. Pedig ha tudnák, mit kellett Nimródnak kiállnia, míg azzá válhatott, akivé szeretett volna. Ahogy neki is meg kellett küzdenie a maga helyéért. - Akkor veled és neked könnyű. Egyszerűek vagytok - mondja ki könnyedséggel, az akár bántónak is hallható szavakat. Nem annak szánja őket, de nála minden szó egyforma súlyú. Az arisztokratákra jellemző módon tud észrevétlen sértegetni, akarata ellenére is legtöbbször. Pontosan úgy, mint most akár. Olykor meg sem érzi, ha így történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

/Zárás/

- Ez nagyon jól hangzik. Ha nagyobb leszek, és kinövök a babázásból, akkor majd én is odaadom a babagyűjteményemet a rászorulóknak - mondtam a másiknak elgondolkodva. Akkor anya már biztosan engedni fogja ezt. Most még nem ajándékozom oda senkinek őket, mert még játszom velük, meg anya sem örülne neki, mert ahogy elmondta, megdolgozott értük rendesen.
- Igen, belevaló lány, csak sajnos másoknak szeret ártani. Már párszor lett szólva emiatt a tanároknak, de így sem akarja leállítani magát - válaszoltam kissé panaszosan Zayday-nek. Reméltem, hogy egyszer majd valaki úgy megregulázza, hogy nem lesz kedve többé ilyet gonosz tetteket elkövetni.
- Az nagyon szuper! Én is oda fogok járni, ha végeztem az előkészítőben. Már nagyon várom - feleltem neki lelkendezve. Kicsit azért tartottam tőle, hogy mennyire lesz nehéz a tanulás, de ha ő már végzős volt, ez azt jelentette, hogy nem volt lehetetlen kijárni a sulit. Legalábbis ő egy élő példa volt erre. Persze azért mindig is úgy voltam van vele, hogy hiányozni fog az előkészítő, mert szerettem ide járni, de izgatottan vártam azt is, hogy megkezdhessem a Bagolyköves éveimet.
- Gurítsunk! - mondtam rögvest, majd el is kezdtem feléje gurítani a lasztit. Egy ideig labdáztunk, majd az egyik tanár néni magához hívott, és elbúcsúztam az új ismerősömtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyira különös és furcsa érzés volt sétálni Bogolyfalva ismerősen idegen utcáin. Olyan sok mindenre emlékeztettek a kanyargós utcácskák, az emberek, akik mintha mindig is itt lettek volna. A néni a Macskabagoly utczán, aki már akkor is minden nap kint ült azon a kis padon, mióta gyerekként Tányával meglátogatták az iskolát a vizsgákra.
Tánya. Vajon mit fog szólni, ha ismét látni fogja? Tőle nem várhatta ugyanazt, mint Fannitól. Tányát magára hagyta, mikor a leginkább együtt kellett volna maradniuk. Mikor egymásra kellett volna támaszkodniuk.
Nem akarta sokig húzni a találkozást. Az utca amúgy sem volt nagy, hazafele menet még akár meg is láthatta volna a lakót, így nővére elé ment. Ha minden igaz, aznap az előkészítőben kellett végeznie, úgyhogy a téren leült egy padra. Aztán felállt. Elkezdett sétálni, majd visszaült az előkészítő bejáratával szemben. A kezét tördelte, a hajába túrt, ismét felállt. A pad hátának támaszkodott, majd felsóhajtott és elindult, hogy ismét leüljön rá.
Talán kap tőle egy pofont. Talán még a pálca is előkerül és megátkozza. Megérdemelné, ebben biztos volt. A legrosszabbra kellett felkészülnie, hisz nem volt mentség arra, amit tett.
Hátradőlt a padon, majd fel is pattant, hogy elinduljon egy rövid sétára. Fél szemmel lesett csak a bejáratra. Ő akarta meglátni először, hogy felkészüljön. Mire is? A családi nagy találkozásra? Vajon még egyáltalán a testvérének tartja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érzékelem a kollegina hangulatváltozását, amit talán az egyre inkább hűvösödő táj, vagy az imént elmondottak alakíthattak ilyenre. Lehet tudtomon kívül sikerült őt valamivel megsértenem? Rákérdezni ugyan nem, de kipuhatolni mindenképpen ki fogom. A csípős megjegyzésre csak elhúzom a számat, egy szót sem szólok. Tehát ez zavarta őt, vele meg kell válogatni a szavakat. Ezzel semmi problémám nincs, szívesen alkalmazkodom az emberekhez, kerülöm a vitákat mivel az életvitelem meg sem engedné. Magamon érzem perzselő pillantását, mint egy sárkány csecsemő, akit felhúztak és rendkívül tüzes hangulatú lett. Lényeg a lényeg, sokkal jobban örülök hogy a nő oldalán sétálok, mint hogy egy bestiával kelljen viaskodnom. Nem is állok távol tőle, mert apuka ugyebár bestia kutató, de minden helyzetben meg tudott védeni. Mosollyal várom hogy jobb hangulatban teljen a séta további része, amikor ismételten lefagyok. Pár másodpercig azt sem tudom hol vagyok, majd észbe kapok hogy valaki egy hatalmas hógolyót vágott a fejemhez. Nem is akárhonnan, felülről érkezett a támadás. Észbe kapok, a kollegina imént kiejtett szavaiból leszűröm, ő volt a támadó. Viccesnek persze vicces a helyzet, de azért meglepett. Leveszem a sapkámat, és kirázom belőle a havat. A nyakammal nem kell foglalkoznom, mert a nő már megszárította. Kedves kis csíny volt, de már is gondolkozni kezdek a visszavágón. Hógolyó már volt, most valami mással kell berukkolnom.
- Nem is akármilyen hógolyókat, nem semmi. De csak óvatosan Hella, óvatosan, nehogy valami jobbat találjak ki. Nem fog előfordulni, nem vagyok kreatív így szívesen veszek tőled órákat. – nevetgélek a kollegina oldalán, majd megkérem hogy álljunk meg a kézműves szappan standnál, mert kimondottan kedvelem a levendulásat. Anyácskának is megvan az ajándéka, ami pár gyógynövényes szappan összeállítás. Előhúzom a pénztárcámat a zsebemből, és kifizetem a négy galleont a vásárolt termékekért, amit az eladó egy szatyorba belehelyezve nyújt át.
- Köszönöm, kellemes ünnepeket… Na látod, jók az ötleteim. Hm? Nos, hát igen egyszerűek vagyunk, jól mondod. De azért a szépet mi sem vetjük meg. – mondom majd kilépünk a stand ernyője alól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valóban olyan mentalitású az ifjú kolléga, mint az öccse volt az ő korában. Igen az a tíz év különbség igen szembeötlő, különösen úgy, hogy a professzornő külleme kissé koravénnek is mondható. Inkább persze csak arról van szó, hogy sötét haja, rideg tekintete és porcelán bőre mellé még eleve olyan ruhákat is hord, melyek kiemelik ezt a szigorú, drámai hatást. - Tőlem legfeljebb a kövekről tanulhatsz, de azokról nagyon sokat - húzza ki magát, mert büszke arra, hogy a gemmológia doktora. Mindig is ezt akarta. Ásványok, csiszolatok és ékszerek közt lenni. Lupéval a kezében tanulmányozni a különleges zárványokat, vagy spektroszkóppal leleplezni a hamisítványokat - Nézd például azt ott! - int elegánsan egy kirakodó felé, akinek asztalán ékszerek, nyers kövek és faragványok sorakoznak - Nála remek darabokat kaphaszt meg, jutányos áron, de csak akkor, ha nem hagyod magad rábeszélni mindenre - lép közelebb és arisztokratikus fejbiccentéssel üdvözli a feltűnő öltözetű árust, aki láthatóan megrezzen, majd azonnal habtákba vágja magát a nő éles, átható tekintetét magán érezve - Mit ajánl ma a figyelmembe Kamal? - fordítja figyelmét a portéka felé Hella - Oh...Erdődi ghrófnő...- szólal meg a magyart kissé törve az árus - Cshooodás kühlönlegességeim vannak ma ish - mutat végig egy sor apróságon - Deh csak magának, akad itth pár félretett khincs - szed elő a pult alól a férfi egy bársony bugyort, aminek tartalmát a nő elé önti. Akad benne gyűrű, medál, bross, fülbevaló és egy pár különösen szép mandzsetta gomb is, amit szépséges chevron ametiszt berakás díszít. Elnézegeti pár pillanatig Hella az ékszereket, majd egyébként is veszélyes szemei felvillannak egy agyán átsuhanó gondolatra. - Ezt kérem és még, ezt a négyet - mutat egy fülbevalóra, egy medálra, egy heliotrop intarziás nyakkendőtűre, és egy sirályt mintázó faragványra. Ezután becsomagoltatja, kifizeti a vásárfiákat, majd egy tőle különösen kedvesnek nevezhető búcsút követően, folytatják tovább sétájukat. Békés türelemmel várja ki, hogy kollégája is bevásároljon. - Mindenkinek más és más a szép, attól függően, hogy mihez szokott és mire van pénze - beszél megint kicsit fennhéjázóan, de még mindig igazán kedvesen. Úgy tapasztalta ugyanis, hogy az emberek szépérzéke és a pénztárcájuk vastagsága mellett, a neveltetésükhöz is van köze. Nem mindegy a háttér, a származás. Ez akkor nyert igazán számára bizonyságot, amikor becsüs cégnél dolgozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogatok. Tényleg nem válogathatom meg a családomat, és ha szigorúan nézzük, a feleségemet sem válogathattam meg. Abban a helyzetben, Maxwell Payne nem hagyott sok választást, és hogy rohadjon meg, tudta, hogy meg fogom menteni Payne-t. Képtelen lettem volna végig nézni, ahogy eltékozolja az életét, bár ott majdnem minden elveszett, mikor ez a fasz elkezdett Lorinnal fenyegetőzni. Nem nagyon tudta a határokat, és át is lépte azokat.
Minden másodpercben csak bólogatnék neki arra, hogy itt van. Hihetetlen, hogy ennyi idő után tényleg ismételten a karjaimban tarthatom. Érezhetem az illatát, hallgathatom elalváskor szívének dobbanását. Jobban belegondolva minden szavára csak bólogatnék, mert nem vagyok kész arra, hogy ismét elmenjen. Minden marhaságban támogatnám, ami kipattan a fejéből, felőlem pasikat halmozhat pasik hátára, leszarom, csak maradjon mellettem.
- Még mindig a fotográfia a nagy álmod? - mosolyodom el kedvesen, de szívem hatalmasat dobban. Tehát, ha nem jön össze itt az, amit elképzelt magának, akkor elmegy. Akkor ismét elhagy. Reszketegen szívom be a levegőt, majd engem is ki azt. Zsebemből túrom elő a cigarettás dobozt, gyakorlott mozdulatokkal teszek ajkaim közé egy szálat, aminek vége pár pillanat elteltével már izzik is. Óvatosan mosolyodom el végül, hiszen csak örüljek annak, hogy most itt van, igaz? Apró lépést hátrálok halkan nevetve.
- Kedves tőle, hogy rám hagyta a feladatot - dörzsölöm meg arcomat mosolyogva. - Van. Persze, hogy van. De előbb… mi lenne, ha te mesélnél? - minden érdekel. Merre járt, kikkel találkozott, kikkel ismerkedett meg, milyen tapasztalatokat gyűjtött. Minden másodperc, amit nélküle kellett eltöltenem, kínszenvedés volt, így csak remélem, hogy amit neki kellett nélkülem, az tökéletesen telt. Remélem, hogy úgy érzi, megérte elmennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lepillant a kutyára, aki kényelmesen pihen kezében. Ennek örül, mert akkor nem fáj neki és nem ellenséges. Az elején azt hitte, hogy majd az állatok fújnak rá, mert megérzik, hogy ő más és nem teljesen ember. Lehet amúgy mégis ez a kulcs, az ázott farkas szaga pedig bizonyára sokban hasonlít az ázott kutyáéhoz. Szóval, érthető.
- Aaaa az az alacsony vázas? Azt hiszem vágom – képzeli maga elé. Nem, nem azt a kiskerekű valamit, amit Józsi papa felejtett mindig a szőlőben és csak azt hitte, hogy hazatolta, hanem a modernebbeket. - Miért ne lenne menő? Itt mindenki repked meg hopponálgat, naná hogy az. Nekem. Én is akarok, mert repülni nem tudok, a hopptól meg mindig rosszul vagyok – tehát a gyors tekerés jó lenne, eddig csak a futás volt, de hidegben az se kellemes. Pedig jól bírja, van, amikor mezítláb sétál haza és teste nem öli meg megfázással. De azért mégis jó lenne egy bicikli. Oldalra pillant, úgy érzi, kicsit feszeng a másik, így igyekszik visszavenni az elánból. Nem mindenki tud csak úgy egy tanárral csevegni vagy elhinni, hogy ő sem több, mint mindenki más, csak neki nem a tanulás hanem a tanítás a dolga ott. Szusszan egyet és előre pillant.
- Tényleg? Szerinted van értelme? - lehet meg kéne valósítani, mostanság ebbe akar időt ölni, nem másba. Nem abba, ami nem éri meg. A növényei is hálásak a plusz időnek. - Majd beszélek az igazgatóval – mintha tényleg olyan ember lenne, akinek könnyű bármi és amit a fejébe vesz, azt tényleg meg is teszi. Kicsit le akarja vetkőzni azokat a dolgokat, amiktől szorong és ahol fél. Tanít, nem mondták, hogy szarul csinálja, egy kérdés meg ingyen van.
- Értem. És látom, hogy feszengsz. Nem akarom magam rád erőltetni, bocsánat. Van egy ilyen… nem is tudom, inkább adok mint kapok részem – pillant előre. Nem a legjobb, nem akar tapadni, csendben lépked tovább, majd torpan meg az utca elejét jelző kereszteződésben. - De ha szeretnéd, megpróbálhatok segíteni. Az utca végén lakom, addig ha akarod, mesélj róla – mutat, majd meg is indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mindig imádtam azokat a napokat, amiket a kis lurkókkal zárhattam. Na persze energiát már nem igen hagytak bennem, mire kiszabadultam, de mégis minden percért megérte. Mosolygós arccal festegettek vagy vettek részt a táncórámon. Igen, azt nagyon szerették, főleg, amikor ők találhattak ki koreográfiát. Mindig próbáltak versenyezni egymás között, hogy ki tudja kitalálni a legnehezebb nyolcadot. Édesek voltak, ahogy próbálkoztak, de aztán mindig csak egy katyvasz tánccal zártuk a napot.
Ez is egy ilyen nap volt. Na most nem tornával zártuk, de az elsősök igazán megszenvedtek a szorzótáblával. Addig gyömöszöltem az agyukba a különböző számokat, amíg végül be nem sötétedett. Kiosztottam a motivációs csokikat, és megígértettem velük, hogy nem szólnak a nevelőnek, hogy vacsora előtt ilyesmit kaptak tőlem. Felelősséget adtam a kezükbe, partner voltam velük a bajkeverésben, és mindig sokkal lelkesebben tanulták meg a feladott rejtvényeket.
Arcomon egy hatalmas mosollyal hagytam el végül a helyet. Elköszöntem a portán ücsörgő Verától, és kezemben lóbálva a táskámat indultam meg. Két lépést sem tettem meg, mikor valami megállásra késztetett. Egy kép. Egy ismerős. Egy ismeretlen. Egy személy, aki hasonlított valakire. Álltam és néztem, mint aki a saját szemének se hihet. Hogyan is tehetném, amikor már ezerszer elképzeltem magamban ezt a jelenetet az elmúlt években? Három év, és mintha egy csak egy szellem kísértene. Egy nagyon valóságos szellem. Szemeim azonnal könnybe lábadtak, és kezemet szám elé tettem, ahogy mellkasom össze-vissza járni kezdett a rám törő sírástól. Mozdulni akartam de nem tudtam. Képtelen voltam, csak vártam, hogy odaérjen, miközben könnyem rendíthetetlenül hullani kezdett.
- Kolos… tényleg… tényleg te vagy az? - kérdeztem, hangom elmélyült a zaklatott helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha tudná, mennyire ismerős a helyzet. Ő is inkább söpri be a „minden rendben” válasz alá, hogy nincs, mert akkor legalább senkinek sem a terhe. De ez sem jó és ha a másik tudná, erre pontosan jó példa sétál mellette. Egy idő után a teher megtöri, összelapítja a dolgokat és csak a baj van belőle. Csak az. Ezért beszéli ki legalább pár embernek, Riley-nak első körben, akivel mindent megoszt, a napjait, a hangulatait, azóta is írja a kis naplót róla. Bár a tegnapi kilengést még nem merte megírni, tudja, csak akkor segíthet, ha őszinte vele. Nem akar senkire sem ráakaszkodni, ez inkább olyan ösztönös. Olyan, hogy látja rajta azokat a vonásokat akaratlanul, azonosul vele. Ez már nem szánalom és sajnálat, amiből megérti, ha nem kér. Abból senki sem.
- Nem csöves. Jaj – neveti fel, amikor ennyire félreérti, mit akar mondani. Nem a külseje alapján mond bármit, tényleg elég tükör az, amit lát. Az ő arca is borostás, a haja is kócos, de nem túr bele, szarik rá, hogyan áll és az úgy pont tökéletes. - Pisálni, csak nem akartam így mondani – mintha egy nagy ellentét lenne az egész lénye. Egyszer mint a kocsis, úgy káromkodik, máskor még a szart sem akarja nevén nevezni. Mit finomkodik? A kutyát nem érdekli, hogy beszél.
- Hát én csak azt hittem, hogy oda sietsz vagy valami olyasmi. Találkozó – magyarázza, ámbár kevésbé bátrabban. Tényleg meg kellene tanulnia befognia időben és nem kimondani minden hülyeséget. Szusszan egyet, mert legalább észrevette, hogy vele sétál, pazar. De most már totálisan biztos abban, hogy túl részeg bármihez. Így lesz az útkeresőből kísérő. A hallottakra pislog egyet, jól sejtette, hogy valami nem kerek. Megcsóválja a fejét.
- Nem, az nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. A víz jéghideg, te pedig túl sokat ittál. Nem akarsz inkább hazamenni? - próbálja elterelni attól, hogy a tóba fulladjon. Bár vélhetően utána ugrana, de ez már részletkérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sokan állnak még ott, az időt ilyenkor a legjobb azoknak a fürkészésével eltölteni, amiket az ember felajánlani készül, és beszélgetéssel. Szemöldököm kicsit megemelkedik, amikor Margaréta azt mondja nincsen sok barátja. Nehezen hiszek neki. Egy szép, felsőbb éves lány, aki mellé még okos és kedves is. Ha ez valóban így van és nincsenek barátai a világ megérett a pusztulásra. A gondolattal azonos időben a metaforája is elhangzik: Kende. Ez Reiner lesz.
- Biztosan megtenné, ha nem felejti el - felém is remekül továbbította a baglyot. Amiért már nem haragszom. Ha az nincs lehet nem Móriccal és vele töltöm a születésnapomat.
- Ez… - nagyszerű. Vágnék szavába, amikor folytatja és ujjaimon számolhatnám mennyi mindent jobb ha kerül. Senki nem lehet ennyire ügyetlen. - Dehogynem - teszem karba kezeimet. Ebbe szívesen beleállok. - Biztosan máshogy is segíthetsz, adminisztrációval, és akkor sem magad sem mást sem semmit nem kell összetörnöd - mosolyodom el, éppen csak megérintem a vállát, majd engedem vissza magam mellé.
- A kastélytól idáig? Nekem is csak azért ment, mert folyamatosan meg-megálltam - ha nem lennék ennyire büszke, szóltam volna Móricnak. Lefogadom mennyire örült volna neki. - Ebben is kérhetnéd Kende segítségét. Használja az izmait, ha annyira büszke rájuk - szemforgatva lépek aztán közelebb és veszem észre a kötetet.
Nem csak szereti: nagyon szereti József Attilát. Egyre szélesebb mosollyal bólintok és az apukája említésére lágyul el kissé akaratom ellenére. - Ez nagyon kedves dolog - jegyzem meg halkan, majd aprót köszörülök a torkomon és nyitom ki véletlenszerűen a kötetet. Olyan bolond vagy. Margaréta felé fordítom egy pillanatra, közben bólintok a kérdésre. - Még mennyire! Az egyik kedvencem - nem könnyen megszerezhető pozíció. - A Külvárosi éj és a Medvetánc körüli időszakai a legszebbek - lapozok még bele, majd összecsukva simítok a tetejére és nyújtom vissza. - Bárki is kapja, ajánlom neki, hogy nagyon örüljön - halkan nevetve húzom magamon össze a szövetkabátot, búzavirágkék tekintetem pedig egyenesen elkapja Balázs atya intését.
- Mehetünk - biccentek, rákarolok a dobozomra, és margarétára sandítva indulok el az atya felé. Azt az első találkozást sem felejtem el soha, amikor pedofilnak néztem szerencsétlent.
- Üdvözletem - járatom köztük pillantásomat, a dobozt nyújtom közelebb. - Egyelőre ennyi fért a kezem ügyébe - elmosolyodva kapom el aztán a pillantását. - Volna egy kérdésem: van rá lehetőség, hogy év közben is adományozzunk? - billen félre a fejem, fürkészem, végül pedig a polgármester feleségére sandítok. Csinos a kabátja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sokan hisznek abban, hogy gazdi és kutya között erős szellemi kapocs van és egy idő után egyre jobban kezdenek hasonlítani egymásra. Hát ebben Lénárt nem hisz, felfoghatatlan koncept számára, azonban egy külső megfigyelő akár azt is hihetné, hogy van a dologban valami - mivel Sissi is ugyanolyan vak az őt körülvevő jelekre, mint gazdája. Abszolút hidegen hagyja, hogy farkasszagú az őt tartó férfi, számára csak a puha simogatás, a meleg kabát, kedves szavak számítanak.

Bólogat nagyokat a biciklis kérdésre, hogy olyan, igen, de aztán csak lapítva nézi a lábuk előtt a járdát. Menő lenne? Hát. Igazából jobban szeretne seprűn röpködni, nem is csinálja olyan rosszul, viszont az ő seprűje a bicajánál is bénább. Nem is mutogatja soha, csak otthon szeret körözni a tető fölött.
Jó ez neki. Szereti is. Meg legalább sportol. Véznán hosszú testére legalább egy kis izom is kerül.
A lelkes hangra aztán csak felpillant. Nem érti, miért ilyen fontos az ő véleménye. Hogy itt elmond valamit, ettől Belián boldognak tűnik s már készül is beszélni az igazgatóval a dologról. Őt csak a gondolattól is kiveri a víz, hogy bárkivel beszélnie kéne, indítványoznia valamit, megosztania mások előtt a véleményét. Beliánnal mintha könnyebben menne.
 - Majd... legyen lehetősége bárkinek felvenni. Jó volna, ha végzett diákok is még eljárhatnának rá.
Miután ilyen lelkesek lettek mindketten, rá kellett jönnie, hogyha sikerül is és lesz ilyen tantárgy, ő már nem lesz diák. Legalábbis nagyon reméli. Arra most nem gondol, hogy létezik mestertanonc-képzés, mert a továbbtanulás soha nem tűnt reális jövőképnek. Persze otthon nagyon akarják, hogy tanuljon még. De ő meg mindent megtesz, hogy többet ne számítson a szülei véleménye. Hogy megálljon a saját lábain. És mire lenne erre segítség, valami reális terve, már késő. Neki tegnap lett volna rá szüksége, nem holnap.

Általában jobban szereti, ha mindenki ignorálja a feszengését - most is csak szipog egyet és alig kivehetően rándít egyet a vállán. Hát igen.
 - Segítenél? - Úgy kapja fel a fejét, hogy a nyaka is megrándul. Rögtön fintorogni is kezd, de nincs keze, hogy megnyomkodja fájó testrészét.
 - Vannak... ilyen... szobák csak? Nem kell nekem sok hely, egész lakás, ház, semmi, csak Sissivel férjünk el. Legyen fürdőm, egy szék a konyhában, ahol elférek. Saját kulcsom, saját szekrényem, senki ne kérdezze, hova megyek, mikor jövök. De mennyibe kerülnek? Hogy kell a számlákat fizetni?
Feje belefájdul, ahogy próbálja átgondolni a helyzetet. Ezeket a kérdéseket is inkább másoktól lopkodta össze. Mások szavait visszhangozza, de közben ijesztő üresség van benne. Nagyon akarja látni, hogyan élnek mások, hogy tudja ő is, mit kell keresnie. Talán ez volna a legnagyobb segítség neki. De azt már végképp nem tudja kérni, hogy engedje be a lakásába. Esetleg ha futárkodna, akkor bepillanthatna mások házába anélkül, hogy azok megátkoznák és elkergetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Várt és várt és közben egyre nehezebb volt levegőt vennie. Mintha azok az óriási sziklák egyre csak nyomták volna lefelé, a föld felé. Mintha azt mondták volna, te hülye, mit vársz? Rossz ötlet volt visszajönni. Fogd a macskát és fuss. Csak beülsz a lakóba és meg sem tudja, hogy itt voltál.
Fél szemmel ismét a bejárat felé pillantott. És akkor ott volt ő. Mosolyogva lépett a térre, miközben szőke haja a vállát súrolta. Kolos pedig megállt, és csak nézte. Minden gondolat kiszökött a fejéből. Aztán hosszú pillanatok után tett pár bizonytalan lépést felé. Nézte, hogyan párásodik be nővére tekintete. Szinte érezte a fájdalmat, amit akkor okozott neki. Mintha tükörképe lenne, az ő szeme is befátyolosodott.
A kérdésére meg sem tudott szólalni, csak bólogatott, és félszegen megjelent az a jól ismert mosoly az arcán. Mintha ezzel mindent semmissé lehetett volna tenni, ami az elmúlt három évben történt.
Meg akarta ölelni őt, hozzábújni, mint gyerekként, mikor elvesztek az erdőben. Akkor még Tánya akart elszökni. Most Kolos volt az, aki menekült. Viszont ő nem vitte magával a testvérét, mint anno nővére.
Pont olyan elveszettnek érezte magát, mint akkor. Az egyetlen biztos pont most is ő volt. A nővére, akire akkor is számíthatott, mikor a világ omlott össze körülötte. Ő pedig magára hagyta.
Végiggördült egy könnycsepp az arcán, mire megköszörülte a torkát.
- Igen. Hazajöttem. - Mosollyal az arcán kérte a megbocsájtását. Csak a tekintetével. Szavakba úgysem tudta volna önteni mindazt, ami a fejében kavargott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amint meglátom az árust, akihez Hellával együtt mentünk ellenszenves érzésem kerekedik. Hümmögve hallgatom a kollegina tanácsait, majd én is jól meg nézem magamnak az árukat. Nem tetszik a képe, de próbálok udvariasan tekinteni rá, viszont teljesen ellenszenvesnek tűnik. Örömmel fogadom mikor a nő kifizeti az ékszereket, és itt hagyhatjuk a különös szerzetet. Lehet Hella ismeri, szinte biztos mert a nevén szólította, így nem volna túl udvarias dolog ha megemlíteném neki az érzéseimet. Félek hogy kiszakad a szatyor amibe az árus a szappanokat tette, ezért megpróbálom nem lóbálni össze-vissza. Végre valahára amint újra nekikezdtünk a sétának, meglátok egy kedves asszonyságot, aki ékszereket és faórákat kínál. Kiválasztok egy szép mahagóni színű faórát, amelyet természetesen falra lehet akasztani. Az ára sem olyan zsíros, ezért már az apámnak is megvan a karácsonyi ajándéka. Megtetszik az árusnál egy smaragd zöld színű pecsétgyűrű, amivel magamat lepem meg. Kifizetem a megvásárolt dolgokat, megköszönöm a kedves kiszolgálást és visszatérek Hellához, reménykedve hogy nem várt rám sokat. Na kedves kollegina, én bizony ezt az árust ajánlom a szíves figyelmedbe. Ezen gondolkodom, de a véleményemnek persze nem adok hangot, csak az utunkat folytatva gondolkodom hogy mire van még szükség. Az ajándékokat, mindenkinek beszereztem, ezért már végeztem is. Még szívesen sétálok tovább Hellával, de betérnék már valahova ebédelni.
- Neked még szükséged van valamire? Ha nem, meghívhatlak esetleg ebédre? Nagyon éhes vagyok, de még örömmel folytatom veled a körbenézést. - mondom, és persze látom hogy jó néhány méternyi táv van még hátra a végéből, ahol ha jól látom kürtöskalácsot kínálnak.
- A holnapi értekezletről tudsz te is? Délután négykor fog kezdődni, bár nem tudom mi lesz a témája. Ez az első értekezletem, el tudod mondani nagyjából, ilyenkor miről értekezünk? – kérdezem a kolleginától, remélve hogy nem néz teljesen zöld fülűnek. Egy csúszós szakaszon felajánlom a karomat neki, amely nekem és neki is jó lenne, hiszen akkor biztosan nem törjük össze magunkat a mai nap során.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Akaratlanul röhög fel, mert ennél jobban már félre sem lehet, totálisan kész van a csávó. Hamar lenyeli az újabb nevetőgörcsöt, hogy csak köhintsen egyet és a fejét rázza meg.
- Nem magamról beszéltem, azt hittem neked kell. Mindegy – legyint egyet, hogy nem fűzi tovább. Neki nem kell, ezért nem is nyúl a sliccéhez, se semmi, csak halad előre és mellette, hátha mégis jobb társaság lesz, mint a saját árnyéka. Ha ismerné a másikat, legalább tudná mit és miért tett és akar tenni, így viszont vakon tapogatózva mond be random tényeket, amik csak eszébe jutnak, mint lehetőségek. De a randi-tipp sem jött be, így tele van kérdőjellel, hogy mégis mi az, amiért ennyire a sárga földig itta magát. Igazából ok sem sok kell, és még rossz sem, csak pár óra, amikor csak poharat akar emelni az ember. Nem is kellene itt lennie vagy felvigyáznia, a másiknak csupán görbe estéje van, semmi több. Mégis, valami motoszkál benne, hogy nincs rendben.
- Haza, bizony – bólint. De nem akar. Felvont szemöldökkel hallgatja a másikat, majd csóválja meg a fejét. - Miért kell eleget inni ahhoz? Ronda az asszony, ha józan vagy? - mert humorral oldani mindent, azt kell. Hát persze. Bizonyára csak arra van szüksége, pont úgy néz ki. Nem kellene rámenősnek lennie és a mostanság igencsak ingatag türelme is edződik. Társaságra vágyik, aztán mégsem jó, sóhajt csupán és leereszti a kezeit tanácstalan. Ehhez lehet kevés lesz.
- Ahogy nekünk a levegő? Mintha nem azt szívnád – érdekes ez, csak nem késő este, egy részeg taggal. - Ereszd tele a kádat otthon, de hidd el, a tó most olyan hideg, hogy nem fürdésre való. Aztán ha belefulladsz, mi lesz velem? - semmi. Nem is ismerik egymást, így, a válasz könnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez sem jött be. Mára úgy néz ki, elvesztette a tippelős játék minden fordulóját és inkább jobb, ha felhagy vele, mielőtt valami vad és szövevényes kerekedik ki belőle. Már csak az hiányozna, komolyan. Pedig nincs benne rosszindulat, sem semmi, csak egyfajta aggodalom és hasonló, jóindulatnak nevezett esetlenség, amivel a másik felé fordul. Jó, ez már sokaknak is túlzó lehet, de ő ilyen.
- Testőr? Ó, vagy úgy. Testőröd van, akkor te biztos híres vagy meg ilyenek – hiába a hosszú évek itt, a világban, annak „celebjeivel” nemigen ismerkedett meg. Nem tudja a legtöbb nagy nevet, akikről a térdéig érő gyerekektől kezdve, az öregasszonyokon át, mindenki ismer. Persze, akad pár akit igen, mert vagy kikerülni nem lehet, vagy éppen mert ismeri, mint Odettet, de neki tudomása szerint nincs testőre. Akkor lehet ez a tag gazdag, vagy valakinek a valakije. Mindegy. - Na, de ha ő vár, meg a panzió, az is jó – bár lehet így értelmesebbnek hangzik az, hogy miért nem ivott eleget. Nem szabály teljesen elázva odamenni, csak ismerős, amikor nem várja senki és semmi, akkor kevésbé motiváló úgy bármi. Egyenesen szar. Lelkizhetnének, ha olyan állapotban lenne bármelyikük, hogy mennyire megérti azt, miért nem kellemes a semmihez visszamenni vagy épp vágyni, hogy legyen valami. Most azonban nincs kedve ehhez, érzésekhez.
- Hát, nem vagy cukorból, oké, de víz fagypont közeli fokos jelenleg – hideg, ennyi biztos. Dereng neki, hogy néha meglátogatja farkasként, hogy kortyolt belőle és szinte felkarcolta a hűvösség, de lehet csak képzeli. - Igen, pont ettől tartok, hogy ilyen állapotban belefulladsz. Tessék, kimondtam – tárja szét a karjait, mintha titok lenne. Bár amennyire nem esett le a másiknak semmi eddig, nem csoda, ha ezt se vette volna. Kezeit visszaeresztve bámul rá, majd vigyorodik el ő is. Hajaj. Pont jó embert talált meg.
- Hogy olyan vagy mint én, azt kötve hiszem. De hogy én pálcazsonglőr? Téves ajtó, pontosan annyi bennem a mágia, mint ebben a kavicsban – rúg is bele, az meg valahol koppan. - Miért, te milyen vagy? - ha legalább szót értenek, az már félsiker.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Először nem esik le neki, hogy mi a király. Az, hogy beszélnek és amiről? Vagy úgy csak benyögi. Már épp mondaná ő is, hogy igen, király a dolog, amikor a másik kijavítja magát. Szemöldöke szalad ráncba, ahogy homloka. Na persze! Koronával, palásttal, mindennel. Mert erre királyok sétálnak, minden nap – mondjuk egyesekről el is tudná hinni, amilyen nagyképűen masíroznak.
- Mármint… király király? Koronás, mindenes király? - az ex szócska nem jut el a tudatáig valahogy, ezen most nem akad fenn, egyszerűen idő sincs rá és agya sem már. Ha a másik király, akkor tökre érthető az, hogy miért van testőrje. Óóó. Hogy mik vannak… mindig találkozik újabb és újabb dologgal, amire rácsodálkozhat. Komolyan, ebben a világban minden lehetséges?!
- Persze, meg az úszógumi. Nyáron – mormog, mert ezt a tagot úgy néz ki akkor sem fogja meggyőzni, hogy rohadt szar ötlet a fürdés, ha fejen áll. Mondjuk nem próbálta, nem is állította meg, hanem tök készségesen sétál mellette, mintha muszáj lenne és az eszébe se jutott, hogy mondjuk beálljon elé és másfelé terelje.
- Nem, de ő a te dolgodba igen. A hipotermia nem egy jó játék és utána csak rosszabb lesz – mintha ezzel akarna komolyan érvelni. Úgy néz ki, lassan leesik a másiknak, hogy Belián olyan információk hiányában van, amelyek miatt nem logikusak a tettei, inkább hisztérikusak. Talán ha azzal kezdik, hogy jól bemutatkoznak, minden szebb lenne. Végtére is, nincs ennek menetrendje, hogy mikor kell, így az időpont ha késve is, de most jött el. Megáll ő is, ahogy a fürödni vágyó delikvens és a fejét rázza. Suttog ő, növényekkel, állatokkal, néha saját magával, de mágiával. Szép is lenne.
- Nem, közel sem. Ha azt nézzük, én pont a másik világba való vagyok – von vállat, hogy aztán mégsem, mert van ezen túl is valami. Épp nyitja az ajkait, hogy folytassa, amikor megváltozik a másik. Pislogva figyeli, ahogy amaz arcára rémület ül ki, mintha tudná, hogy micsoda ő és mivé válik bizonyos éjjelente, amitől rettegnie kellene. De az a nap közel sincs, már akarná ezt is tisztázni, amikor kiböki a kérdést. Láthatóan értetlen arccal mered rá. Jól hallotta…?
- Sellő? Mi? - nem nevet, mert nem tudatlan már, a lényekkel tisztában van, még ha nem is találkozott mindegyikkel. Nem is kell, bár ahogy kinéz, ma este még egyet kipipálhat. - Nem, nem, nem. Dehogy vagyok én… sellő. Jézus, dehogy. Vérfarkas annál inkább. Nincs most telihold, nem harapok, nyugi – tartja fel a kezeit, mert na, mi mástól tarthat, nem? Egy sellő. Ó hogy az a...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valójában ő még semmit nem vett senkinek, de a kolléga jól bevásárolt. Örömére szolgált, hogy együtt tölthették az idejüket. Nem látszik rajta ugyan, de őszintén megmelengette a szívét, hogy egy ilyen kellemes társaságban járhatta be a teret ebben a csodás időben. De sajnos lassan vissza kell menniük. A kötelesség szava hívja Hellát és akkor, nincs mese, menni kell. - Bár még órákig korzóznék itt veled, de inkább javaslom, együnk egy kürtős kalácsot és térjünk vissza a kastélyba - beszél hangjában valódi lemondással - Van még pár különórám, amihez elő kell készülnöm - teszi hozzá magyarázatként, közben rideg tekintetű szemével szomorkásan néz a fiatalemberre. A sok hó egészen felélénkítette, még némi játékosságot is kicsalt hűvös komolyságából. Jó volna, ha így maradhatnak, de végtére is felnőttek. Kötelességeik vannak és egy Erdődy számára az szent dolog. Elindulnak hát, majd a kalácsot falatozva haladnak visszafelé. - Gondolom csak ilyen évértékelő összejövetel, hogy mindenki beszámolhasson róla mit csinál eddig és mit szeretne jövőre - legyint, mert igazából kicsit sem érdeklik az értekezletek. Amit kellett ő megtette. Többet is annál. Neki nincs oka aggódni, hogy nem tud felmutatni semmit. Rengeteg progresszív fejlődést vitt végbe és fog is még a következő időszakban. - Lehet lesz valami "karácsonyi egymás megajándékozása" féle dolog is még, de ez csak feltételezés részemről - teszi még hozzá, mert úgy tudja ez szokás a nagyobb közösségekben. Bárhol is dolgozott eddig, mindenütt belefutott. - Már előre élvezem - húzza el sötétre festett száját finnyásan. Nem egy társasági lény, aki mindenkit ismer. Van olyan kollégája, sőt egy kezén meg tudja számolni, hogy hány, akikkel beszélő viszonyban van - köztük a mellette sétálóval - de a többiekkel épp csak biccentenek. Ha egy ilyet húz, mert általában így szokás, akkor mihez kezd majd? A háta közepére kívánja már most az egészet. - Legalább a végzős bálon nem kell majd ilyesmivel foglalkoznom - emeli előre állát dacosan. Elvállalta. Ő akarta. Inkább ez, mint azt hallgatni a családi asztal mellett ülve, hogy "Oh kedvesem, mikor szánod rá magad, hogy férjhez menj?" "Hella drágám kifutsz az időből" "Áh, ne aggódjatok ez csak egy hóbort nála. Amint egy arra méltó férfit talál felhagy vele" és egyéb más ehhez hasonló mondatok, amiket kötelessége mosolyogva eltűrni. Van annak is hátránya, ha kiterjedt a családfa. Minden rokon azt hiszi, joga van így beszélni vele vagy a szüleihez az ő jelenlétében. Egy közember esetében, illetve ha neveltetése nem gátolná, nemes egyszerűséggel ráborítaná az ilyen családtagjára az asztalt és kész. De ezt nem teheti meg. Arisztokrataként az ilyen pórias kirohanások számára tiltottak. Örülhet, hogy azt elviselik, hogy dolgozzon. Tehát türtőzteti magát. Nem hozhatnak szégyent a nevükre és a rangjukra. Ezen Hella úgy elgondolkozik, hogy a felajánlott kezet sem fogadja el, csak sétál kollégája mellett. Ezután még váltanak pár csevegő mondatot egymással, mire beérnek a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hát ez fantasztikus. Lehetne teljesen kretén, aki máris hajladozik meg lovagi címet kér, ha már nem akarta csak úgy magára hagyni, hogy jól tóba fullassza magát, vagy bármi hasonló borzalom. De ehelyett inkább sokkos kicsit, nagyokat pillázva figyeli, ahogy bólint egyet a másik. Ki mondta, hogy sose viheti valamire? Egy királlyal társalog, minek ide aranyvér!
- Wáó. Az nem semmi. Fene se hitte, hogy erre királyok is vannak – mormog csak párat, inkább magának, mint a mellette lépkedőnek. Aztán megint eszébe jut, hogy hol van és milyen helyen, így nem nehéz emésztenie, minek után az első évében sokk sokkot követett. Ha azt túlélte...
Visszazökken a valóságba, ahogy hangját hallja és elvigyorodik. Na, végre valaki érzi azt, amit akkor szokott, ha valaki mágikus dolgokról beszél és nem érti. Külön nyelv, az biztos, ez viszont nem, csak tudományos.
- Nem külföldi, nyugi. Csak a csúnya kifejezése a kihűlésnek. Sokkot kap a tested, fagyási sérülések, meg minden finomság, amit a hideg okoz – magyarázza röviden a dolgot, jobban nem megy bele, az talán józanul is sok lenne, nemhogy így. Jobb a békesség. Ami kicsit meginog, de hamar elrendezni, vagyis próbálja megmagyarázni az egészet, amit félre is értett hirtelen. Fogalma sincs, miért ijesztő gondolat egy másik sellő, de biztosan erre is megvan az oka. Például, hogy király. Azoknak mindig van irigye, akik a trónt akarják. Na, máris sokkal érthetőbb a reakciója, de nem szól erre semmit, csak bólogat.
- Igen. Vagy voltam, nem tudom mi a pontos kifejezés – mert inkább vérfarkas, de közben nem a varázsvilág tagja volt előtte. Ez most neki is bonyolult, miközben a másik olyan sóhajjal fogadja a vérfarkas mivoltát, hogy egyenesen zavarba jön. Sűrűn libbenő pillái alól sandít felé és köhint egyet.
- Örülök, hogy jó – motyog vissza. – Én nem akartalak megijeszteni – figyeli, ahogy közelebb lép, egyelőre ő nem moccan, csak a fejét csóválja meg. – Nem találkoztam eddig sellőkkel, még akkor sem, amikor valamelyik vízben pancsoltam se. Miért? Mármint... Mitől tartasz ennyire? Nekem nem kell a koronád – elvesztette a fonalat, pedig ő józan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az orromat jobban megcsapja a finom és friss kürtőskalács illata, amiről tudom hogy bizony meg kell nekem is kóstolnom. Mondtam már rengetegszer a szüleimnek hogy lepjenek meg vele, hiszen ők közösen szoktak főzni és hozzáteszem nagyon finomakat. Az otthon kosztnál nincs is jobb, de az iskolai étkezéssel sincs nagy problémám, de akkor is megvan a különbség. Sokkal szívesebben eszem meg a szüleim által készített ételeket, mint valamit amin csomó manó munkálkodott egész nap. Az élet törvénye hogy enni kell bármilyen esetben, így eszem is. A kollegina ajánlata kecsegtető, hiszen még bisztrót keresni a hidegben nem lenne kellemes, és eltelít majd az a kalács is.
- Persze, az jó lesz. Nekem is kellene pár anyagot előkészítenem, de nincs meg hozzá a kedvem. Ami muszáj, az muszáj. – mondom a nőnek, és miután megvesszük a saját csemegénket útnak indulunk a kastély felé. Útközben rengeteg diákkal találkozunk, aki bizonyára most jöttek a kastélyból. Kedvesen mosolygok és intek mindenkinek, miközben Hella oldalán menetelek. Nagyon élveztem ezt a kis sétát, amit vele tettem meg. Jól el is beszélgettünk a másikkal, mint eddig bármelyik kollegámmal. Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy ki a legfiatalabb a tanári karból, de már rajta vagyok. Reménykedem benne hogy én lennék az, ami ki fog derülni.
- Ez nagyon jól hangzik, szívesen osztom meg a többiekkel az évet, mármint az iskolai terét. Egymás megajándékozása? Óh, akkor megint le kell néznem majd. – csóválom a fejemet, de elmosolyodok a megjegyzésén, miszerint élvezi már előre is. Nem tudom, negatív tapasztalatai vannak a tanártársakkal vagy szimplán csak ilyen, de nem is bolygatom a kérdéseimmel. A kezemet már kissé összetapadt, és mire végzek az édességgel megpillantjuk a kastélyt. Pár percig még egymás oldalán sétálunk, és egy tréfán nevetgélünk. Örülök neki, hogy a kollegina most boldog, majd egy szívélyes elköszönés után a termem felé veszem az irányt, hogy végezzem a dolgomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jogos, amit mond, ám valljuk be, hogy ezek a mondatok udvariassági mondatok is lehetnek. Az emberek szoktak ilyesmiket mondani. Teára, kávéra invitálják a másikat, valamikor a jövőben. Csakhogy, a jövő sosem jön el, mert igazából a felek nem úgy gondolják.
- Kivételezés?
Ezek szerint a nő ismert? Vagy talán történt valami, ami miatt a kislánnyal kivételeznének? Ahogy elnézem, Imola egy teljesen egészséges gyerek, nem tűnk boldogtalannak. Férj is van, vagy legalábbis volt, elég zavaros, hogy miért ne úgy íratta volna be. Zsini is az én nevemet viseli, és az én nevemen irattam be.
- Körülnézni.
Szólok hirtelen élesebben, nem bántón, nem leteremtőn, csak figyelemfelkeltőn, amire a lányok megtorpannak, és mielőtt a kereszteződést felelőtlen átszelnék a nagy csacsogásban, előtte valóban körülnéznek, és jó is, hogy így tesznek, mert két biciklis éppen akkor bukkan fel, vagyis ebből könnyen lehetet volna baleset.
- Erről szó sincs, egyszerűen nem vagyok társasági ember. A húgom intézett minden szociális interakciót, nekem nem kellett ilyeneket tennem. Elkényelmesedtem az impulzusmentes világomban.
Ez az igazság. A húgom bevásárolt, csevegett a postással, fogadta a részvétnyilvánításokat. A gyerekkorom tele volt hangokkal, a tinédzserkorom is, sőt, a házasságom is. A nejem halálával bezárhattam, nem kellett az apróságokkal foglalkoznom. Most viszont egyedül maradtam, és ezeket nekem kell elintéznem. Az évek során pedig kellemetlen, zsörtölődő alakká váltam, és talán, ha fokozatosan integrálódom vissza az életbe, most nem érezné a mellettem sétáló sem azt, hogy utálom. Nem utálom, pusztán megszoktam már, hogy két embert elég szeretnem, és abból az egyik most mással él, ami valahol természetes is.
- Sajnálom, ha nem megfelelő, amit nyújtani tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fürkészőn pillant a férfira és látszik rajta, hogy tele van gyanakvással. Gondolatai csak úgy cikáznak, hogy koponyája zsong belé. Ezek szerint tehát, nem hallgat rádiót, sőt mi több, még újságot sem olvas. Jut végül következtetésre. Élhet valaki ennyire zárt burokban? Mint a mellékelt ábra mutatja, igen. Akkor maradjon is meg ez így, amíg lehet. Ítéletek és előre eldöntött vélemények nélkül. - Felejtse el, nem érdekes - rázza meg fejét elodázó mosollyal. Nem most fog kiselőadást és instant útmutatót adni magáról a mellette haladónak. Ezután hála a férfinek a gyermekeik nem lesznek elütve két kerékpáros által. Erről az "úttesten átkeléskor mindig körülnezünk" dologról otthonukban Imola megint kap majd egy gyorstalpalót. Ismétlés a tudás anyja, igaz? Lépteikkel mind közelebb jutnak céljukhoz, de vajon ugyanez elmondható kommunikációjuk gördülékenységéről? Talán hősnőnk csípős és kendőzetlen őszintesége felhasítja szomszédja burkát. Beszédre késztette az imént, de a szavak, amiket végül kimondott, vérlázítóbbra sikerülnek, mint azt Elektra várta. Fel is neszel harcias oroszlán énje, mely nem hagyja megválaszolatlanul őket. - Ahogy süt magából a konstans "miért van ez itt és miért vesz egyáltalán levegőt" típusú emberundor, az nem igazán fedi az én olvasatomban a megfelelőt - reagál laza humorral, azonban sötét szemei élesen villannak meg, s vonásai is keményebbé válnak. Hiszen azért a mizantróp viselkedésnek is van egy határa - Tudja mit nem értek? - folytatja, miközben befordulnak a Holdfény elején - Miért teszi ezt a lányával? Mert az a maga döntése, hogy bezárkózik. Szíve joga. De a gyermekét miért zárja kalitkába? Évek óta lakunk itt Imolával, de egyszer sem láttam őt, pedig sokat kinn vagyunk a kertben - ingatja fejét hitetlen szomorúan - Nézze, milyen jó kijönnek egymással. Mi lett volna ha korábban is együtt lehetnek? - kérdezi, tekintetével a két kislányt követve, akik tényleg remekül elvannak egymással, miközben nevetgélnek meg csacsognak. Hősnőnkben ott sorjáz a megannyi elszalasztott lehetőség felett érzett szomorúság - Tudja, amikor a kigyulladt a házunk, az akkori szomszédaim megmentették az életemet, mert nem engedtek visszamenni a lángok közé...Vajon maga kinézne az ablakán egyáltalán?... - veti átható pillantását a férfira miközben beszél hozzá, hogy azután megszaporázva lépteit, beérje a lányokat és megkérdezze Ginát, hogy volna-e kedve néha átjönni hozzájuk. Imola hozzá mérten igen lelkesen kérleli és még félszemű csatakandúrjukkal, Felessel is rákínál a meghívásra. A vén macska biztosan hálás lesz a sok szeretgetésért. Ez szinte borítékolható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha valamit az ember utál, és én kifejezetten utálom, hogy ha érdeklődni próbálok, pontosítást kérek, egyáltalán szociális interakciót folytatok, és a válasz erre az, hogy nem érdekes. És még én vagyok a bunkó, ugyebár. A férfiak utálják ezeket a női hisztériát felvonultató kijelentéseket. A "nem érdekes", a "hagyjuk", a "mindegy", mind mind olyan dolgok, akkor, amik, még ha nem is látszik, felbosszantják őket. Kívülről csupán a szemöldököm emelkedése látszik, belül meg elsütök egy "akkor jól van"-t. Hát most erre mit mondjak? Ha nem érdekes, akkor jól van.
- Értem. Ha jól emlékszem, senki sem kényszerítette, hogy velem jöjjön az úton.
Először jön a semmi, aztán meg ez, majd tetézi azzal, hogy véleménye szerint én elzárom a lányomat, ami ha így lenne, nem járna össze a szőke kislánnyal játszani, nem járna iskolába, nem kirándulgatott volna. Amíg életben volt a feleségem, hármadban mentünk, amióta meghalt, a húgom vette át a helyét. Ennyi történt. A feleségem a legjobb barátom volt, a gyermekem anyja, a nő, aki mindig mellettem volt, onnantól, hogy eljöttem a cserkúti kommunából, ahol nevelkedtem. Mellettem halt meg, minden egyes napot úgy töltöttünk, hogy elmondhassa rövid élete boldog és tartalmas volt. Mindent megadtam neki, és mindent elvesztettem, amikor ő meghalt, ahhoz pedig, hogy efelett bíráskodjon, senkinek nincs joga. Senki nem ismerheti az érzéseimet nálam jobban, és senki sem határozhatja meg, hogy a gyász meddig tart. Nem léptem még túl, egyelőre a helyzetet kell megszoknom, hogy amit eddig a húgom csinált, most nekem kell.
- Valószínűleg elkerülték egymást, hiszen kutyánk is van, és a húgom, Margó rendszeresen eljárt vele. Emellett, mint már említettem, sok időt tölt a szőke hajú kislánnyal.
Nem mintha magyarázattal tartoznék neki, sőt, mi több, ha így folytatja, egyre szimpatikusabbá válik a szörnyeteg szerep, amit rám osztott. Nem vagyok rossz ember, ezt én tudom a legjobban. A lányom mindent megkap, és csak rá kell nézni, egészséges és szabad, semmit nem szabok meg vele kapcsolatban, és mindent megadok. Felvont szemöldökökkel pillantok rá, de amikor kérdez, akkor hirtelen vonódnak össze a szemöldökeim, és jobb is, hogy nem válaszolok, mert, amit mondanék, valószínűleg nem tűrne nyomdafestéket. Nézem, ahogy előre siet, és éppen hőskomplexusában megmenti szerencsétlen Zsinit a zsarnok és kegyetlen apja karmai közül. Ha ilyen a világ, az még egy indok, hogy én kívül maradjak.