Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Érdekes lehet ilyen kiterjedt és erős érzékelés birtokában lenni. Valahogy hasonlónak tűnik saját képességéhez. Neki is sokszor akad gondja az összefolyó színekkel. Nehéz egy bizonyos lenyomatra koncentrálnia olyankor, amikor sok ember veszi körül. Bólogatva hallgatja Adelinát, aztán hirtelen ötlettől vezérelve megöleli. Ezzel végre sikerül érzésmintát vennie róla. Azonban tettének nem várt következményeként felszínre tör a nőben a vérvágy. Még időben sikerül megfékeznie. Viszont ez Marfát arra készteti, hogy szinte szó szerint színt valljon. - Biztosan tudsz az Öcsém képességéről - feltételezi, hogy Álmos már beavatta álomjáró mivoltába szerelmét - Nem csak neki van. Nekem is jutott. Képes vagyok érezni az emberek érzeseit, de téged meg kellett érintenem hozzá - mondja el a lényeget, hogy azután várakozva emelje szomorú kék szemeit jövendőbeli sógornőjére. Reméli így értelmet nyer előbbi viselkedése. Ezalatt sokan jönnek-mennek körülöttük. A hangos banda is elvonul, ami megzavarta őket. Marfa kissé kibillen miattuk lelki békéjéből, de hamar visszatalál a nyugvópontjára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán szavai tovább fokozzák az értetlenségem. A számla már rég rendezve, üres poharaink az asztalon, de addig úgysem tudunk felállni innen, míg ezt az egészet meg nem értjük.
- Mi? - Kérdezek vissza, hiszen pont abból, amit mondott az imént, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ez az információ egyértelmű számára. De aztán csak még rosszabb és zavarosabb lesz minden. - A barátnőm? Te mégis miről besz-... Várj, te most kiről beszéltél? Zalán, nem értem - közlöm vele, ahogy még mindig figyelem a hozzám hasonlóan zavart arckifejezését.
Kell egy pár pislogás, amíg leesik valami.
- Zalán, te most Alteáról beszélsz? - Kérdem, és még az állam is leesik. És valami olyan történik ekkor, amit talán egy kezemen meg tudok számolni, hányszor esett meg eddig velem: arcomon érzem, hogy pirulni kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Annyira nem figyelt oda magára, tátva maradt a szája. És nem akart visszacsukódni a fiú makogása hallatán sem, sőt. Ha lehetőség lett volna rá, az álla a földön koppant volna.
 - A nevét nem tudtam eddig, de feltételezem, hogy igen? - emelkedett meg fél oktávval a hangja. Kínosan lassan jöttek neki a szavak. Mindenki mást név szerint ismert abból a társaságból. Még Gréta nevét is tisztázta vele Dorián utólag, kizárásos alapon így kell legyen.
 Zalán szemei gyanakodva szűkültek össze, hisz a káosz a fejében nagyobb volt, mint valaha.
 - Te ki a francról beszélsz akkor? - faggató aurája ütközött Theodore szégyenkező kisugárzásának, amikor közelebb hajolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szóval a nevét se tudta? És azt hitte, hogy a barátnőm?
A pír egyre csak erősödik az arcomon, hát még amikor rákérdez, hogy én kiről beszéltem. Még a szemem is lesütöm, ahogy végül kínomban elnevetem magam.
- Merlinre - sóhajtom, és még a fejem is megcsóválom. - Nem, semmi, mindegy... ah... Kornélról beszéltem, Zalán. - Adom meg magam inkább. - Amit Agárdi mondott a tábortűznél, hogy... tudod.
Bár ez után a beszélgetés után annyi eszem lehetne, hogy nem bocsájtkozom feltételezésekbe, én mégis megteszem, pusztán azért, mert nem akarom kimondani, igazából beszélni sem akarok róla. Az egészről.
- Amit most véletlen elmondtam... maradjon köztünk, jó? - Kérem inkább, a számlát gyűrögetve a mutató- és középső ujjaim közt. - Senki sem tudja rólam, hogy mi a helyzet, és azt akarom, hogy így maradjon. Én azt hittem... rájöttél valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Honnan a bánatosból kéne tudnia, Kornélia mi a francokat pofázott el, amíg ő... Aha. Így már érthető.
 - Theodore, nem tudom, mit kéne kezdenem ezzel az infóval. - Rázott egyet a fején. Végre képes volt rendesen megmozdítani a többi tagját is, hamar vállán landolt a táskája, szabad kezében pedig a diagnózisa. - Végig azt hittem, valami látomással kapcsolatosról hadoválsz. Mert hogy mi csak azzal foglalkozunk, nem igaz? - Emelte meg kérdőn egyik szemöldökét, majd a hajába túrt, mert egyre nehezebben viselte a meleget. Már úgy volt vele, hogy inkább a minisztérium, mint még egy ilyen mellébeszélés Ebonyval.
 - Kornél meg semmi extra. Megtörtént, na és akkor? Talán probléma? - jött félvállról az utolsó kérdés, mert nem érezte, hogy amiatt magyarázkodnia kellene. Amúgy is csupán költőinek szánta. Főleg mert az agya lehetetlen feladatként könyvelte el, hogy kapcsolatot találjon azon eset és Theodore-é között, és ennek hangot is adott. - Dunsztom sincs arról, ez hol kéne zavarjon téged.
 Felpattant a helyéről, hogy véletlenül se halljon választ erre, majd megpróbálta belőni, honnan érkeztek. Nem volt túl sok lélekjelenléte akkor, hogy megjegyezze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Semmit, csak... ne szólj senkinek - mondom halkan, tulajdonképpen lemondóan.
Mozdulok Zalán után, hogy én is a vállamra vehessem a táskám, mire kérdez. Némiképp azért elnehezedik a mellkasom rá, magam sem tudom, miért.
- Persze. Csak azzal - bólintok, ahogy kezeimet a zsebembe mélyesztem. Ez mégsem bizonyul túl kényelmesnek, így a jobbot kivéve a hajamba túrok, majd ismét zsebre vágom, hogy végül a táskám szíján állapodjon meg.
- Nem probléma, nem - csóválom meg a fejem finoman, ám Zalán a következő mondatával már abszolút lenulláz.
Jó pár pillanatig csak csendben haladok vele a minisztérium felé, ha kell, irányba állítva magunkat, mikor megszólalok.
- És téged hol érdekel, hogy Alti a barátnőm-e? - Teszem fel a kérdést halkan. - Csak hogy tudd, szerintem tud rólad.
A kényelmetlen érzés a mellkasomból a gyomromba vándorol, mint ahogy a bal kezem is a hátizsákom másik oldalára. A teljes elutasítással ebben a formában még nem találkoztam, akkor sem, ha véletlenül nyíltam meg a levitásnak. És nagyon, nagyon megbántam.
Eddig sem csináltam túl gyakran ilyesmit. Ez után sem fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szemét nem vette le az előtte elterülő utcáról, de azért megejtett pár értetlen pislogást még. Most meg miért beszél úgy, mintha valami katasztrófa történt volna? Éppen most sikerült közös nevezőre jutniuk. Merlinre, ki érti ezt...
 - Hát ha az elejétől kezdve ugyanarról beszéltünk volna, akkor felfognád, hogy pont ezt próbáltam végig elmagyarázni. - Türelmes lassúságba váltott a magyarázata, mégis megfűszerezte egy hangyányi gúnnyal. - Még régebben történt, de... elég sokmindent kitalált magától abból, amit látott. Majdnem lebuktam a gyengélkedőn, mert közel jártam, hogy kiüssön egy roham. Azt hittem, emiatt vagy bepöccenve, na meg azért, mert bunkó voltam vele. Meg azért, mert hallgattam róla. Ami egyébként csak féligazság, mert tulajdonképpen el is felejtettem, hogy az a lány létezik. Nemhogy valaha lesz még újra relevanciája. Nem izgat, hogy jársz-e vele vagy sem, csak ne legyél dühös azért, amiket anno a fejéhez vágtam.
 Megtorpant egy pillanatra, hiszen kikívánkozott belőle az igazi ok, amiért sütött belőle a zaklatottság.
 - Igazából frusztrál, hogy nem az én döntésem, ki tudja meg vagy sem. Egyszerűen csak összerogyok, utána meg nekem szegezik a kérdéseket. Ha meg nem akarok még nagyobb bajt, vagy érzéketlen bunkónak látszani, akkor beszélnem kell. Sosem én választhatom ki, ki tudhat róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Semmi új sincs a nap alatt: Zalán csipkelődése nem lep meg, de most épp nem is esik jól, így csak egy sóhajjal válaszolok. Hallgatom a történetet, hogy Altea hogy fedezte fel a másik tüneteit, hogy hogyan pöccent be. Tekintetem elkalandozik, a velünk szembejövő és az utca másik oldalán haladó embereket figyelem, miközben beszél.
Mielőtt válaszolhatnék neki, hamar vált tónust, sőt, meg is áll. Én rápillantok, úgy hallgatom, majd bólintok is.
- Igen, ez... elég frusztráló - mondom, azzal a halvány felismeréssel az agyam hátuljában, hogy nálam is ugyanez volt a helyzet. - Ezért fontos a meditáció, hogy jobban tudd uralni a helyet és az időt. - Ajándékozom meg jótanácsommal, visszatérve a régi fámához. - Remélem, gyakorlod a nyáron, ahogy megbeszéltük.
Ismét elindulok, hogy közelebb jussunk a Minisztérium épületéhez - bármennyire is nem előnyös, hogy egy látóval mutatkozok, mégis túlságosan érdekel, mire fel ez a nagy hajcihő, ami az egyik titkomba került. És ha már eljöttem, meg fogom tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Tudom jól - felelte halkabban, hogy aztán ismételten mozgásra bírta a lábait. - Hát... ami időm marad a költözés mellett. Dolgozom rajta. Csak egyelőre még nincs eredménye - hajtotta le fejét szégyenkezve.
 Ez azért ebben a formában nem volt teljesen igaz. Év eleje óta annyi hangulatingadozáson ment keresztül. Ha nem találkozott volna Theodore-al, eléggé valószínű, hogy reménytelenségbe hajszolta volna saját magát. Talán még a VAV-ig sem jutott volna el.
 - De, ami jó hír - kezdte aztán kissé bizalomgerjesztőbb hanggal. - Hogy nem leszek messze jövőre sem. Felvettek mesterképzésre. Most már Kakasi sem tud belekötni. - Szerényen meglóbálta kissé kezében a papírokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hogy igaza volt-e Kakasinak? Természetesen. Hogy tudtam-e, hogy igaza van/lesz? Hogyne. Egyszerűbb volt azonban - egészen eddig - abban a tudatban élni, hogy csak és kizárólag kamaszkori crushoknak vagyok a céltáblája, amik komolyan vehetetlenek, hiszen csupán crushok.
Eddig tartott. Egészen pontosan addig, amíg Zsolna a kérésem ellenére is folytatja és kimondja azt, amit nem szabadna.
A pultnál fizetek, rámarkolok a muffinokat rejtő zacskókra és indulok el.
- Felejtsük el - biccentek aprót, mintha az elmúlt percek nem arról szóltak volna, hogy fogok ebből kimászni, ha bárkinek is a fülébe jut. Tudom, hogy indult már el pletyka, nem véletlen a látogatás Kakasinál is, ugye, ám ez már kézzelfoghatóbb. Gondterhes arccal köszönök el a levitástól, és amint látótávolságon kívül van fordulok sarkon és indulok haza.
A zacskókra pillantok le: az egyiket neki szántam. Nem fordulok vissza, nem jelzem neki, csak sétálok tovább, hogy minél előbb hazaérhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Némileg értetlenül néz Zalánra, mikor az sajnálkozni kezd. Ja, hogy nem figyelt? Mintha felróná egy ilyen baleset után valakinek, hogy nem hallgatja végig a bullshitjeit! Igazából neki csak jót tesz, hogy beszélhet, hogy elterelheti a figyelmét. Talán már nem látszik, de ő is halálra rémült, mert bár nem személyes emlék, de neki is vannak rossz tapasztalatai kviddicsbalesetekkel.
Te jó ég, ha ezt a bátyja megtudja! Nem tudhatja meg. Majd mikor Zalán már nem olyan fehér, hogy krétaként lehetne írni az arcával egy táblán, megkéri, hogy tartsa titokban vagy mi. Azért mikor hosszas vizsgálgatás meg gyógyító varázslatok után közlik vele, hogy nem lesz nagy baja, nem tud nem megkönnyebbülni. Pontosan a testvére példáján látta, hogy mit tud tenni egy gurkó.
- Uhh, köszi. Hát na, volt kiktől tanulni. - Válaszolgat zavartan mosolyogva az őket körülzsongó embereknek, és most kezd csak úgy igazán rázuhanni, mennyien veszik őket körbe. Főleg, mikor némelyik játékos jön oda, akkor főleg hirtelen azt sem tudja, hogy biztosítsa eléggé róla, hogy semmi baj.
Ha valaki hibás ebben, az a budapesti kviddics-aréna, akik nem tudnak egy normális védőbűbájt feltenni a nézőtér köré.
- Hogyne, köszi. - Ilyen osztatlan figyelmet is rég kapott, bár ha lehet, legközelebb nem vállalna be egy támadó gurkót cserébe. Most, hogy már nem sápadt a rémülettől, inkább kicsit pirozspozsgásabb az arca zavarában mint természetes lenne.
Néhány válasz után ismét visszafordítja a figyelmét Zalánra, de a fiú valamiért nagyon zavartnak és elveszettnek tűnik. Néhány perce sem nézett ki biztatóan (teljesen érthető), de most értetlenség is tükröződik az arcán, amit Armand hirtelen nem tud hová tenni.
- Figyu, minden rendben tuti? Ugye nem ütötted be a fejed? - Ez a kérdés Armand szájából még súlyosabb is, tekintve a testvérével történteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hangosan hümmögök szavai közben, és tényleg elgondolkodom a hallottakon, majd határozottat bólintok.
- Aha, valami ilyesmire gondoltam amúgy én is - vonom meg vállaimat. Mit kell finomkodni, amikor már láttuk a lényeget? Vagyis Zalán látta a lényeget, én csak támogatásként voltam ott, de annak nagyon.
Fél kézzel nyúlok a könyvért, amiről tudhatnám már a méretéből, hogy nem egy könnyű darab, de így is lesüllyed a kezem, ahogy Zalán átadja. Meglepetten lépek az asztalhoz és teszem rá. Kihúzom a széket, mankómat támasztom neki, majd ülök le, hogy akkor nekiállhassak. Bár elképzelésem sincs, miben segítenek nekem a nagymamája jegyzetei, de nem leszek ünneprontó.
Már készülök kinyitni a vaskos kötetet, amikor az vissza is csukódik, ugyanazzal a lendülettel.
- Nagymamád aeromágus volt? - kerekednek ki szemeim. - Hogyan? Mikor jött ki neki? Miért nem mondtad eddig? - választ sem várva csapom fel a könyvet és kezdem el bújni azt. Ha a nagymama aero volt, akkor igencsak hasznos információk lehetnek ebben a könyvben. És valahogy az erkölcsöm is hagyja, hogy elolvassam, nem úgy, mint Ezra naplóját. Az személyesebb volt ennél sokkal. Kezemet felemelve kezdem el rágcsálni hüvelykujjamat olvasás közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem - motyogta még mindig fókuszt vesztett pillantással. Végül sikerült közelebb férkőznie a Rellonoshoz. - Nem, minden oké.
 Ujjongás hallatszott be a sátorba, úgy érződött, hogy a meccs halad tovább, de Zalán nem bánta, hogy most eljöttek onnan. A többiek kedélyes hangulata lassan őt is megfertőzte, pár percel később már mosolyogva viccelődött Armand oldalán. A magyar csapat pár tagja, akiket újonnan küldtek vissza a cserepadra, már az ő társaságukat gazdagították és hiába mozgott Zalán apja a köreikben, látszott rajta, hogy kellemes meglepetés velük szóbaelegyedni. Még egy közös fotót is felajánlottak nekik, így bátran kijelenthették, hogy nem akkora tragédia, hogy lemaradtak a mérkőzés másik feléről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vannak ezek a női megérzés dolgok, amik nálam rendszerint nem működnek. Most viszont határozottan érzem, hogy ez jó lesz. Szegény May. Kicsit bűntudatom van, amiért elcibáltam ide, és ő megint hezitálás nélkül pakolt be.
- Mondom, hogy semmi - vágom a világ legártatlanabb képét, mikor sokadszorra jön a kérdés, hogy mi van már, miért nézem ennyire az időt. De hát izgulok, szeretném, hogy tényleg olyan jól süljön el, ahogy az a fejemben lejátszódott.
- Ohh, megjött a vacsi - kiszaladok, mielőtt még segítene, vagy bármi, mert tudom, hogy a futár után, hamarosan Csinszkának is jönnie kell.
- Hát szia - mosolygok rá a nőre, és mutatom az irányt, befelé is megyek, csak hogy a konyhába le is pakoljak nekik, csak aztán fordulok boci szemekkel May felé.
- Emlékszel, mikor azt beszéltük, egy vakrandi jó ötlet? Hát Csinszka... ő a világ legcsodálatosabb, legcukibb barátnője... ez a nő pedig olyan lattét csinál, hogy attól elájulok. És meg is jegyzi, hogy szeretem. Én pedig most lelépek... - a végét persze hadarom, és hatalmas vigyorral az arcomon, hagyom ott őket ketten. Végre... valami értelmesre is van használva a házikónk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amikor a kis csicsergős Zsolna azt találta kérdezni pár napja, van-e kedve vakrandizni, semmi oka nem volt nemet mondani az ajánlatra, mi több, kifejezetten viccesnek és aranyosnak találta főleg a lelkesedést és a lendületet. Az az alapszlogene, hogy mindegy, kivel és hol, csak izgalmas legyen.
Megadta a módját a készülődésnek is, a ruhaválogatásnak, a sminknek, mindennek, az egyetlen meglepetés csak a cím. Bakonybél? Fogalma sincs, miben töri az a lány a fejét, de a vakrandi alanyának kiléte jobban izgatja.
- Szia, jó messzire hoztál a civilizációtól. - A nevetése elárulja, hogy cseppet sem bánja. Hoppanálni tud, pálcája van, semmi gond. Az enteriőr nem kicsit lenyűgöző, be kell vallja, miközben a kabátját felakasztja a fogasra. Phoenix imádná a különböző dekorelemeket, neki persze rögtön a süppedős szőnyegen akad meg a tekintete, utána rögtön továbbsiklik az idegen lányra. Ezek szerint ő a titokzatos idegen? Oh my... És olyan petite vonásai vannak. Legszívesebben megsimogatná az arcát, roppant aranyos.
- Weisz Csinszka, nagyon örve... Woah... - Igen, Zsolna szó szerint lelépett és itthagyta őket villámsebességgel.
- Kicsit úgy érzem, ő itt a leglelkesebb hármónk közül. - Ha már így alakult, és főleg mindez Zsolna szervezése, nem zavartatja magát a továbbiakban, inkább helyet foglal a lánnyal szemben. - Remélem, azért nem tartott pálcát a fejedhez, hogy itt légy? - Zsolna elragadtatottságát látva muszáj kicsit villára vegye őt, bár őszintén reméli, hogy senki nem kényszerített senkit. Nem mindenki rugalmas gondolkodású 2024-ben sem, azt pedig végképp nem szeretné, hogy a másik fél feszengéssel töltse az idejét a közelében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Dunsztom sincs - rándított a vállán egyet és egyenként kezdte méregetni a régebbnél régebbi borítókat. - Nem kezdett vele sokmindent, a deffenzív bűbájokhoz nagyobb tehetsége volt. Legalábbis Borisz bá ezt mondta - utalt nagybátyjára, fel sem nézve a kutakodásból. - Vele jobban megértették egymást, mint mondjuk apával, gondolom mert ő sosem tervezett semmit a repüléssel. Azért ez is elég árulkodó. De azt még tudom, hogy amikor nagyapa elkezdte a bizniszt, a Fecske első prototípusát együtt dolgozták ki. És aero-elméletet vettek alapul, hogy tökéletesítsék.
 Halvány mosoly futott át ajkán, mikor az egyik könyvből előhalászott egy régi fotót, ahol még az apjáék fiatalok voltak. Áron nagy büszkén feszített seprűvel a kezében, Borisz pedig pofákat vágva figurázta ki fivérét a háttérben. Aztán az anyjuk úszott be a képbe, fontoskodva előrébb terelte kisebbik fiát. Pálcájával hadonászva magyarázott valamit a fotósnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jött az ötlet, én pedig rohantam haza pakolni. Úgyis hétvége van, nem is vagyok beosztva a könyvtárba, úgy voltam vele: miért is ne? Kényelmesen öltöztem fel, mert azzal a tudattal indultam el, hogy ketten leszünk. És nem mással, csak és kizárólag Zsolnával.
Éppen hogy sikerült pár ruhadarabot kipakolnom a táskámból, Zsolna rohan az ajtóhoz, majd hallom meg beszélgetni. Széles mosollyal érkezem a nappaliba, le is huppanok, hogy biztosan mindjárt bemutat a barátnőjének, de... erre nem kerül sor. Elviharzik. Vakrandi? Igen, jó ötlet lenne, ha úgy lennék öltözve!
Felpattanva mutogatok felé, hogy álljon meg, mert neki is elmondanám ezt, de már ott sincs.
Félve ülök vissza, a lányra nézek.
- Szia, Havas-Mezei Margaréta - nyújtom kezemet kézfogásra. - Én is nagyon örülök - felelem mosolyogva. Megrázva a kezét pislogok lefelé a padlóra.
- Nem, egyáltalán nem. Önszántamból jöttem, csak nem tudtam, hogy randira. Sajnálom, amiért... szóval, hogy nem úgy vagyok öltözve - nézek végig magamon elpirulva. Azért csak jobban odatettem volna magam egy randira! Egy nővel is! Merlinre... egy nővel! Fejemet kapom oldalra.
- Te vagy a randim?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összeszűkült szemekkel figyelem barátomat, ahogy a vállát vonogatja. Persze, rendezzük le ennyivel!
- De hát... ha lappangott benne, miért nem kezdett vele semmit? - inkább magamnak teszem fel a kérdést hangosan, mintsem Zalánnak. Valahogy soha nem érzem magam elég okosnak ahhoz, hogy elmondjam, mégis milyen érzés felfedezni azt, hogy elemista vagy. Egyszerűen lehetetlen.
Kékjeim zizegnek a sorokon, tematikusan követem a nyilakat és jegyzeteket a mondatok között, előtt és után. Eggyé válás az elemmel. Ne erőltesd! Eggyé válni vele? De bennem van! Múltbéli események lezárása. Ez mondjuk nem is rossz ötlet.
Fejben kezdd el csinálni, aztán a kezeddel segíts rá.
Fejemet kapom fel, meredten bámulom Zalánt.
- Ha a nagymamád most segített nekem, nem tudom mit csinálok - jelentem ki csillogó kékekkel, fel s alá járó lábbal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bájos lány, aranyos, ahogy zavarba jön, még a kézfogásukat is végigkíséri ez a jótékony feszengés teljesen érthető módon. Zsolna a semmiből százra ugrott ezzel a randi-dologgal, de majd máskorra hagyja, hogy elmondja neki, azért a másik felet is jó lett volna beavatni a korrektség jegyében.
- Ha engem kérdezel, ez egy teljesen jó randi öltözet. Elvégre nem a Ritzbe készültetek amúgy sem. - Vidám kacsintást küld felé, közben ő is leül a kanapéra kényelembe helyezve magát. Van ideje körbenézni a helyiségen, és mi tagadás, az elkövető igen nagy hangsúlyt fektetett a hangulatra. Nem az ő világa, de ettől még otthonos érzetet kelt benne. Mi több, Margaréta őszinte kérdése újból előcsalja a nevetést belőle.
- Csalódtál? Csupafül vagyok, milyennek képzeltél volna? - Nem zavartatva magát átveti egyik lábát a másikon, törzsével Margaréta felé fordul az érdeklődés minden olvasható jelével az arcán, miközben félig felkönyököl a kanapé támlájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Időm sem volt feleszmélni, hogy Zsolna családjának valami elit nyaralóhelyén vagyok, mert az események túl gyorsan indultak el, és nem is hagyják, hogy utolérjem őket. Pedig nem vagyok belassulva általában. Annyira nem. Néha nem.
- Nem, tényleg nem - szusszanok egy aprót. - Mi az a Ritz? - kezdem el ujjaimat tördelni a kérdés után, de kíváncsian nézek rá. Fogalmam sincs miről beszél. Ezek szerint ő is hasonló lehet Zsolnához? Bár a nevetése olyan őszintén csilingel, hogy már nem is foglalkoztat a kérdés, amikor még jobban zavarba jövök.
- Hát én... nem, nem csalódtam, ne érts félre - kezdek bele gyorsan a magyarázkodásba. - Nagyon kellemes a kisugárzásod és nagyon szép vagy, én csak... szóval nem randiztam még lánnyal. Nővel - javítom ki magam egy sóhaj mellett. - Semmit nem csináltam még lányokkal - köszörülöm meg torkomat, fejemet hajtom le, hogy tincseim takarják valamennyire arcomat, mert úgy elpirulok, egy érett cseresznye csak jelenthet nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halkan elnevette magát, csak utána válaszolt barátjának.
 - Mert nem izgatta. Más volt a terve az életével, nem akart szerintem változtatni, csak mert közölték vele, mit "kéne" vagy "lehetne" csinálnia. Az ilyesmit nem tudják akarattal ráerőltetni senkire sem. - Itt megállt a keze egy pillanatra. Próbálta gyorsan elvonatkoztatni ezt a saját helyzetétől. Hisz a mamája esetében az adottsága nem hivatás és halál közé próbált ékelődni. Csak simán akarat ütközött egy másik lehetőséggel.
 Újabb lényegtelen írások, régi tankönyvek, pergamentekercs a családfájukról. Szinte biztos volt benne, hogy Athanaczkovicsék nem egy polcon dugdossák a sajátjukat és valószínűsíthetően szerteágazóbb volt Hollósiékéhoz képest. Noha nem azért alakult így, mert szégyelték volna a vérvonalukat, csupán... nem ért többet, mint az emlékek, amiket ők maguk éltek át. Inkább azok nyomai voltak prezentálva mind a nagyszülei házában, mind az apjáéknál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Diána megint érkezik mint a forgószél, vagy mint egy hurrikán, pontosan. Szegény Kilián néhány órája kapott egy üzenetet, hogy ma van-e programja és mikor gyanútlanul visszaírta, hogy nem, a következő másodpercben már a következő üzenet ugrott fel:
"akkor átjövök  "
És ennyi. Körülbelül negyed óra telt el az ominózus üzenet óta, ennyi időbe telt, míg Dia magához vette az ajándékát, amit az irodában egy ismerőstől kapott még secret santára (és amivel semmit sem tud kezdeni). Hoppanálva érkezett a legközelebbi hoppanálási pontra pár sarokra innen, kicsit csúszkált a lefagyott ónos esőn a járdán, de szerencsére baleset nélkül érkezve kopog be nagybátyja lakásának ajtaján.
Ha a férfi ajtót nyit neki, Dia élénk ciklámen, két oldalt össszefont hajjal ácsorog téli kabátban, magas sarkú csizmában a küszöbén. Ez amúgy annyit jelent, hogy mivel egyébként sem az alacsonyabb lányok közé sorolható, majdhogynem egymagasak. Nem ugyanolyan magasak, de Kiliánnak így sem kell nagyon lefelé pislognia az unokahúgára.
Már ha csak az arcát nézi, merthogy még egy szokatlan dolgot észrevehet: a lány kezében egy még kezdetlegesen fejlett, de egészségesnek tűnő fikusz van, cserepestül.
- Hali!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemöldököm szalad ráncba.
- De, ha én nem foglalkozom vele, szétfeszít belülről - markolok rá felsőmre mellkasomnál. Miért volt ennyire egyszerűbb a mamának? Miért ment neki ennyivel sokkal jobban? Miben volt más, mint én?
Hagyom, hogy Zalán békében pakolásszon a polcon, míg én tovább olvasom a sorokat. Olvasás közben fordítom tenyeremet felfelé, szkeptikusan méregetem, majd térek vissza a sorokhoz.
Lazítsd el az izmaidat. Könnyű azt mondani, mama! Ha itt lenne, mennyivel jobb lenne! Mennyit tudna segíteni, és mennyire hálás lennék érte. Ez az izom ellazítás nem annyira egyszerű, mikor még a lábam is fáj.
- Figyelj... - szólalok meg percek múltán. - Szerinted azért nem megy nekem semmi a terroval, mert csinálnom kell?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az anyja majdnem - hangsúlyozom, majdnem - megint rá akarta osztani Kirill délutáni felügyeletét mondván, ők most hivatalosak a szezont megnyitó teadélutánra Almássy grófnőhöz. Aztán nagyon hamar fordult egyet az anyja világa (cirka két perc alatt) amint tudatosult benne, a legnagyobb fia bőven kiházasítható korú. Ekkor már inkább unszolni próbálta őt, hogy tartson velük. Szokás szerint elfojtotta csírájában a próbálkozást és visszautasította a felvigyázó szerepkörét, sőt rápirított az anyjára, hogy több időt is tölthetne az egyéves öccsükkel igazán.
Így aztán a paprikás délelőttjét követően igazi felüdülés volt, hogy Dia megtalálta a telefonszámát és leporolta végre. Már majdnem zokon vette, hogy mióta eljegyezték a szeleburdi unokahúgát, felé sem néz.
A kitáruló ajtó mögött egy nagyon vicces, mamuszos, szvetteres, szemüveges Kilián áll arrébb az útból, hogy beengedje a lányt, közben elismerő pillantásokkal jutalmazza a feltűnő hajszínt.
- Merlin hozott ismét nálam. Örülök, hogy nem felejtetted el, hol lakok. - Már mozdulna, hogy megölelje Diát, de végre beúszik a látóterébe a növény.
- Az új társad? - Ha-ha, papás humor. - Gyere beljebb, borzasztó egy idő van odakint. Kérsz teát vagy kávét? - Vagy bármit, úgyis megcsinálná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Combjához csapta aktuális olvasmányát és a plafonra szegezte türelmetlen tekintetét.
 - Azért, mert folyamatosan görcsölsz mindenen! - fakadt ki kicsit hangosabban. - Nézz magadra! Két lábon járó ideggombóc vagy évek óta. És nem csak az elemi miatt. Minden miatt, mindent ugyanolyan súlyosan fogsz fel. Lehet, hogy csak el kéne kezdened elengedni magadat legalább néhány dologban és máris lenne előrelépés.
 Még több könyvet pakolt félre, most már az azok mögötti, elfeledett holmikat méregette. - Lehet nekem is ezt kéne csinálnom. Szarni az egészre. Vagyis... arra, ami éppen kevésbé fontosabb. Talán úgy is lesz jövőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A Ritz? - Akkor esélyesen Margaréta se nem félvér, sem mugliszármazású, és/vagy nem igazán érdekelte a mugliismeret, hogy később elmerüljön a varázstalanok világában. Vagy szimplán nem érdeklődik a sznob helyek iránt. - Egy londoni, öt csillagos luxushotel a Piccadillyn. Állítólag státusszimbólum hely, de szerintem fojtogató inkább. - A gazdagok másként szórakoznak, ez tudvalevő dolog. Ez a faház, vagy inkább nevezzük villának, szintén hazai luxusnak számít a megítélése szerint, elvégre hány magyar családnak van ilyen hétvégi háza?
De ettől milliószor érdekesebb a zavarba jött Margarétát kérdésekkel bombázni és közben már-már állhatatosan rajta tartani a szemét, talán pont azért, hogy fokozza a zavarát. A magyarázata annyira... őszinte; láthatóan kiszélesedik a mosolya, még a szemfoga is kivillan a szája sarkánál.
- Hát, kíváncsi leszek, élvezed-e majd az estét velem. Kérsz valamit inni? - Lendületesen feláll a kanapéról, és ha már Zsolna olyan nagylelkűen leszervezte az enni- és innivalókat, kezdésnek tölt magának a konyhapulton álló kólából, és a lánynak, amit csak szeretne.
- Mivel foglalkozol egyébként? - Habár, ha jobban végignéz Margarétán... de csak felnőtt, ugye? Nagyon reméli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A monológ elején már tudom, hogy kár volt rákérdeznem. Még akkor is, ha barátom mondd valamit - tényleg képes vagyok mindenen izgulni és stresszelni, mintha csak egy LLG dolgozat egy szinten lenne azzal, hogy nem megy az elemi. Pedig az utóbbi sokkal fontosabb. Alsó ajkamba harapok.
- Jól van, felfogtam - teszem tenyerembe durcásan arcomat, ujjaim kopognak az asztalon.
- És igen, neked is jót tenne - nem akarom visszaforgatni, mert teljesen egyetértek barátommal. - Ha jövőre is ekkora csődtömeg leszek, megérdemlem a sorsom - vonom meg vállaimat és térek vissza a könyvhöz.
Tenyerem ismét felfelé fordul, szemeimet hunyom le. Szóval először kéz nélkül, majd utána próbálkozzak meg rásegíteni. Csak képzeld el. Az nem olyan nehéz. Elképzelem, ahogy egy sima fűcsomó kel ki a tenyeremből - érzem a csiklandós érzést, fél szememet kinyitva nézek oda, de semmi. Hülye placebo.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mikor ajtót nyitnak neki és feltárul Kilián otthoni kényelmes outfitje, Dia végignéz a férfin, és az ember már várná, hogy valami lekezelő megjegyzést tegyen. De nem.
Az nem Dia lenne, akkor valaki kicserélte volna valaki másra. Helyette széles mosollyal int szabad kezével köszönésképpen a "hali" mellé.
- Mint mindig, egy igazi divatikon vagy. - Vicces csipkelődés egy nüansznyi rosszindulat nélkül. A fikuszra érkező kommentárra elneveti magát.
- Jó, jó, ezt most jól megkaptam, de megérdemeltem. Beljebb lépdel az előszobában és a fikuszt letéve valami alkalmas felületre lehajol, elkezd megválni a csizmától. Cipőlevétel közben válaszol a másik kérdésre.
- Csapass egy lattét nekem, köszi. - Volt már párszor itt, de tény, hogy mióta eljegyezték, meglepően sok időt tölt Solomonnal. Általában nem így néznek, néztek ki a kapcsolatai, mindig mászkált másfelé, másokkal. Most is tölt ugyan egészséges mennyiségű időt a barátaival, de a vőlegényével is meglepően sokat, ismerve Dia személyégét.
- Látod, még fájdalomdíjat is hoztam. - Ezt már a vendégmamuszba bújva, Kilián után csoszogva mondja a konyha küszöbén. - A neve Ödön, Ödön a fikusz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aprót bólintok. Fogalmam sincs mi az a hely. Felőlem lehetne mugli vagy mágus helyszín is, akkor se tudnám.
- Azért... megnézném - sután vonom meg fél vállamat. Csak kíváncsi lennék rá, de nem maradnék ott. Az ilyen grandiózus helyek amúgy is mindig zavarba hoznak és nem tudok mit kezdeni velük soha. Hatalmas belmagasság teljesen indokolatlanul. Mintha bármelyik pillanatban rám dőlhetne az egész.
Bár tényleg nem voltam még nővel, és nem is gondoltam volna, hogy valaha olyan helyzetbe kerülök, hogy lehetőségem van rá - hiszen eddig 100%-os heterónak véltem magam -, de nem mondanám, hogy nem keltette fel a kíváncsiságom. Nagyon szép a mosolya, jó?
- Tökéletes lesz nekem is a kóla - fordulok utána a kanapéról, ahogy végig követem a pulthoz az útját. Egyik lábamat húzom fel az ülőalkalmatosságra, alsó ajkamat rágva várom meg, amíg visszajön.
- Köszönöm - veszem el a poharat. - A Bagolykőben tanulok jelenleg mágiatörténésznek, de egy időben, és igazából még most is rúnamester szeretnék lenni egyszer - vallom be szégyenlősen, de széles mosollyal és büszkén. - Ha jól értettem, te kávézót vezetsz esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Páros lábbal foglak seggberúgni, ha még akkor is panaszkodni fogsz - egy ütött-kopott robbantós snapszli paklija landolt a tenyerében. Két ujja közé fogta a legfelső lapot és frizbi módjára célzott vele Kornél tarkójára. Remélte, hogy csattanni fog.
 Még egy ódon varázspálcát is talált, amikor Zalán keze valami sokkal érdekesebbe ütközött. A polc mögötti fal egy ponton olyan... homályosnak tűnt. Fejét fordította oldalra, s a napfény pont úgy csillant meg az említett felületen, hogy az mégjobban felkeltse a kíváncsiságát. Vibrált az egészt, mintha...
 Most már könyékig merült el a polcban, hogy mégtöbb helyet szabadítson fel és odaférkőzhessen a platánpálcával.