Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogalmam sincs ki találta ki a Budapesti közlekedést, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy vagy magánrepülővel, vagy autóval, vagy seprűvel közlekedik, merthogy nem lehet egyik busszal elérni a másikat, vagy a villamost rendesen, esetleg időben a metrót, az is tuti. Nem szeretek nagyon itt egyedül csámborogni, mert túl nagy és túl ismeretlen az egész. De ez már viszonylag ismert út. Van még vagy négy, inkább öt órám elütni az időt, mielőtt elindulunk. Valamiért úgy érzem életem leghosszabb tíz napja vár rám, elképzelésem sincs miért. Arról se, mióta ironizálok magamban. Vettem egy nagy levegőt, ahogy lassan elhagyva a belvárosi forgatagot a kicsit kevesebb emberrel bővelkedő kis utcákat kezdtem el róni. Van két lány a táncisok között, akik szintén hókuszpókuszolnak, mint én, csak őket ez jobban érdekli nálam. Ezzel mondjuk senkit nem lepnek meg, majdnem mindenki többet törődik bármilyen tanulással, nemhogy a varázslással nálam. Már majdnem rosszul is érzem miatta, de jelenleg nem tud letörni ez sem, hiszen azért ne feledjük, táncolás jön, nagy mennyiségben, menő módon, a legjobbakkal. Megbeszéltük, hogy van itt egy direkt varázslók és boszorkányok számára kialakított kávézó és finom a fagyijuk, szóval azt keresem éppen nagy lelkesen. Az utca már megvan, de csak nem lelem, hogyan és merre kéne forognom vagy figyelnem. Közben nagyban dúdolgattam és egy-egy lépés között táncikáltam a járdán. A nagy igyekezetben, meg mert nem látok sokszor a szememtől, sikeresen belegyalogoltam valakibe, aztán rémülten fagytam le előtte.
- Ú, elnézést, nem akartam. - Kezdtem bele, miközben a kapott szórólapot gyűrögettem, aminek a hátára a címet írták nekem. Megfordult a fejemben, hogy rá kéne kérdezni, de mi van, ha hülyének néz, mert ez is egy olyan cím, amiről azok, akik csak sima emberek, nem ismernek. Eh. Utálom a sok bonyodalmat, ami ezzel jár. Félve néztem fel az ismeretlenre, aki talán morcosnak is tűnt, de lehet én képzeltem oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon tudta értékelni, hogy mindazon megpróbáltatások ellenére, amit valósan tud okozni, szeretik. Őszintének kellett lennie, sosem volt egyszerű eset és hiába fejlődik és változik is, ez nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy elhagyjon fura dolgokat, olyanokat, amik már túl rég az élete részei ahhoz, hogy csak úgy dobjon egy hárompontost az összegyűrt galacsinnal a kukába.
- Iiigen, ez az én szerencsém azt hiszem. - Nagy meggyőződéssel bólintott is párat mellé, aztán ahogy felnézett jót vigyorgott a hajbizergáláson. Abba ő is sokszor és szívesen turizik bele, bár azért moderálja már magát a legtöbbször. Ennek ellenére nem az a lány volt soha, aki ha csak nem muszáj neki, illedelmesen ül, nem beszél teli szájjal vagy illetlen helyzetben, nem jár a keze feleslegesen, mindig szépen öltözködik és nem koszolja magát össze három perccel felöltözés után, és leginkább kerüli az olyan dolgokat, mint a festés. Főleg mert pár perc alatt kikeni magát és a tíz méteres körzetébe eső többi személyt és tárgyat. Még csak nem is szándékosan! - És akkor álmomban nyaljam le? Nem értelek én téged… - rázta meg a fejét értetlenkedve még nem vigyor kúszott az ajkaira. - De bizony, ha összekenlek, nem hagyhatom kárba veszni, mindenhonnan le kell.
A meggyőződése kimondása után szépen és tisztán tért már csak vissza az ajándékhoz, mert ugye ő ilyen kis ügyes és okos ma. Bár a kicsomagolásról már nem mondhatja el ugyan ezt, azt úgy tépte fel, mint az anyja az ajtót, mikor elsőre maradt Lewyvel a szobájában kettesben. Hát azért nem mondaná szép emlékeknek az ilyen megmozdulásokat. Erre a kis időre felhagyott a viszonzási vággyal, de nem mellőzte. Csak arrébb lett az idősávon tolizva kicsit.
- Jaj, nagyon. Ez ilyen bababarátos ugyeeeeee? Ki is próbáljuk? Voooooolt! - Szerencsétlen kutyus, ha ilyenkor nem akarja a szemei elé kapni a mancsát meccsnézésen kívül, soha. Biztos sejti már, hogy ilyenkor Majának ötletei vannak, amik ki tudja mennyire tetszenek másoknak. Amíg odaér a kutyus, ő meg gyorsan összeszedi az asztalon maradt tányérokat vissza is tér oda, amit ő bizony nem akart félbehagyni. Vőlegénye mögé tipegve átkarolta úgy nyünnyögte neki a kérdését. - Éééés te mit szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miután találkoztam a húgom pasijával, kapcsolatával, dolgával, meglepő módon mindezt egy személyben, úgy gondolom, hogy annyira nem is gázos az emberke. Ez pedig dicséretes, ha ismerjük Alexát, meg a választásait, meg a dolgait, szóval jár neki a buksisimi. Elmehettem volna a West Endbe is, vagy más, hasonló borzadalomba, de szerintem azt az üzlete már jobban ismeri, mint a saját házát, vagy magát, meg amúgy is gyűlölök oda menni, szóval elvetettem az ötletet. Meg amúgy is, nem a rák ellenszerét találta fel, éppen csak tett egy lépést a normális emberek felé, és ebben is lehetne találni kivetni valót. Például, hogy minek egy nyitott kapcsolat, ami kapcsolat is, meg nem is, de én erre inkább már rá sem kérdezek, nem szeretnék kirobbantani még egy hisztit. Így is túl régóta van csend, olyan ez, mint egy ketyegő atombomba, vigyázni kell rá, mert ha rosszul fogod meg, akkor elpattan. Szóval kap valami olcsó apróságot, ami szép meg jó, és kivételesen nem márkás. Sokszor elgondolkodom, mikor lett a testvérem ennyire fake, és szabad szellemű, hogy úgy fogalmazzunk, meg legfőképp miért, de eddig soha nem találtam meg a választ. A szüleinknek már sikerült felnevelni egy normális gyereket (engem), és ugyan abba az iskolába is jártunk, szóval ez legalább egy olyan vakfolt a történetben, mint a sötét középkor. Megállok az utcán, amíg előveszem a cigim, meg meg is gyújtom, közben megnézem a telefonom hány óra, és körülbelül ebben a pillanatban ütközik nekem valaki, mire megemelve szemöldököm pillantok fel a képernyőről. Mindig annyira imádom, mikor valaki alacsonyabb mint én, sokkal. Én nem tudom, mit szednek az itteni emberek, de egy csomóan magasabbak mint én, legalább tíz centivel, és sokszor nagyobb kisebbségérzetem van az utcán, mint egy egérnek ami mellé odaállítanak egy elefántot.
- Hát én sem - senki nem akarja, hogy nekimenjen valakinek, vagy nekimenjenek, taps, Huston. Egy fél lépést hátrálok, hogy azért éppen ne tapadjon rám, aztán a telefonom visszadugom a zsebembe. Na most az lenne a normális, hogy mindketten megyünk a dolgunkra, ő nem veszi észre, hogy lehet kiégettem a felsőjét, én nem teszem szóvá, és csókolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja tudta kettejük helyett is, vagy legalábbis úgy gondolta, és ha szerinte ez így van, akkor nem nagyon keres vagyokat még tökéletesen passzol az idilli világképébe. Kevés dologban határozott halványan is, nem még erősen, ez viszont olyan dolgok egyike. A nutellában is az, ha evésről van szó, meg a jelek szerint bármilyen felhasználásról, csak kárba ne vesszen. Ami azt illeti normális cukorral teli gyerekkora volt amiért aztán senki nem hibáztathatja, a körülményekhez képest boldog gyerekkort akartak neki, valamelyest sikerült is.
- Iiigen? Nem tudtam, hogy szeretsz csupa ragacs lenni - meg azon túl azt, ha nem marad egy falat mogyorókrém sem rajta, de ez más lapra tartozik. Ha a buksijában forognának rendesen azok a kerekek, lehet nem csicsergett volna csak így össze meg vissza, mégis megtörtént, és ami már kint volt, azzal nincs mit tenni. Nem bánta de nem volt egy hétköznapi dolog a saját maga számára.
De persze nem sokáig volt esély erre koncentrálni, ugyanis a rituálisan feláldozott ajándékcsomagolás után eljutott a tartalomig is - bár Maja néha tényleg olyan, mint egy életképtelen 2 éves, akit jobban leköt egy doboz, vagy az a pukkasztható belső csomagolás, mint az ajándék maga. Széles mosollyal rázogatta szerencsétlen tubusokat, majd letéve kis időre már azon agyalt, mi is fog készülni. Mondjuk tök szükségtelenül, ez már korábban eldöntetett. Kicsit elhajolt az ölelésből, aztán figyelte a fiúkákat. Bár mielőtt bármit szólt volna megnyomogatta Volt nóziját, kényszer volt, na.
- Álmodd is. De kis cuki vagy... - Az, hogy ezt melyiküknek szánta, ha nem mindkettejüknek homályba engedi veszni mert el is szaladt a törcsiért. Út közben meg az egyik szekrényből kikotorta az ecseteit és amire még szükség lehet.
- Szerinted jól tűri majd? Meg azt talán nem kéne neki megemlíteni, hogy ha elkeni akkor utána...
A mondatot szándékosan nem fejezte be csak fejével a fürdő irányába mutatott. Ismeri már a gyerkőcöt, még hisztibe vágja magát a szóra és elszalad. Akkor mit csinál Maja? Kifesti Lewyt? Moooondjuk az sem rossz. Magában vigyorogva kezdte közben bontogatni a feketét rejtő tubust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Bármikor szívesen megtollak, ezen ne múljon.
Már csak azért is lemarad, hogy rácsapjon a fenekére de szerencsére senki nincs a közelben. Ennyi igazán kijár neki a mai nap után, na meg, egyfajta figyelmeztetés is a lánynak és ha bár őt nem is szórakoztatja, Mátét nagyon. Mivel nincs tömeg, így egész gyorsan felérnek, itt viszont már hála a nyárnak, kódorog pár kalandosabb kedvű turista. A tetejéhez még hiányzik egy kis emelkedő, de a kilátás innen is pazar. Kár, hogy ez csak a látszat, miközben a belvárosban egymádt váltják az omladozó épületek, a külvárosban pedig halomra állnak a panelek. A külföldiek ebből semmit sem észlelnek, élvezettel pózolnak a csodás háttér előtt. Még szerencse, hogy neki ezzel nem kell foglalkoznia.
- Gyere van erre egy étterem.
Megfogja Hajna kezét, hogy el ne essen a macskakövön és elindul vele, szép lassan, hogy bevegyék az utolsó emelkedőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Abban az időben, amikor még a havi bevétele a négyszerese volt a mostaninak, vette ezt az ingatlant. Az egyetemi éveik alatt laktak benne, ez volt Kriszta öröksége, aztán a nő férjhez ment, Zója is elköltözött Minával Pestre, így a vöröshajú nő eladta egy idős házaspárnak a tetőtéri lakást. Aztán pár éven belül ők is eladásra kínálták, így visszavásárolta az ingatlant. Azóta időről időre bérbe adta a kis kétszobást, főleg egyetemistáknak. Nem sokat hozott a konyhára, de eladni nem volt szíve sosem. Most, hogy véget ért a félév, úgyis üresen áll, vagyis tökéletes átmeneti szállás egy vagy két éjszakára.
Senkinek sem szólt a vételről, úgy gondolta, hogy majd idővel ide költözik, vagy Minának adja, ha Debrecenben képzeli el az életét. Azt tudja, hogy nem akar olyan helyen maradni, ahol Dwayne közelében van, és mivel ez kis ország, így mindenképpen a közelében lenne. Kora délután érkezik meg, a csatlakozások valami borzalmasak voltak. Éhesen, szomjasan, a csomagjait szinte maga után vonszolva caplat fel a tetőtéri kis lakáshoz. Gyorsan besurran, és végignéz a helyen. Bár kissé leamortizálódott az évek alatt, azért a legutóbbi lakók vigyáztak rá, viszonylag szépen adták vissza.
- Hát ez van.
Nem hirdette még meg, egy pillanatig ma elgondolkozott rajta, hogy itt marad, aztán azon, hogy ez nem helyes, még a végén valakiben felmerül, Krisztában vagy Minában, mert a képtelen ötleteik között eszükbe jut ez is, vagy felforgatnak mindent, és megtalálják az adásvételit, meg a ház többi papírját, a bérleti szerződéseket. Nem lenne helyes.
Egy gyors cicamosdás után átöltözik és a közeli boltban megvesz mindent, ami arra a két éjszakára kellhet, amit maximum itt tölt. Némi étel, teafilter és tisztítószer. Muszáj kitakarítania. Visszaérve eszik pár falatot, majd neki is lát, hogy a délután további részében tisztává varázsolja a helyet. Elhozhatta volna a pálcáját is, de nem akar nyomot hagyni. Miután minden tisztává vált, hosszú fürdőt vesz, mintha azzal lemoshatná a hajnali beszélgetést magáról, majd átöltözve teát és melegszendvicset készít, utóbbit tojásos bundában. A nappali szőnyegén pedig ki van terítve minden, ami ahhoz kell, hogy megszervezze az utazást, így a tálcájával ezek mellé kuporodik, hátát a kanapénak vetve, és próbálja elképzelni, hol kezdje újra az életét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vállalom a tetteimért a következményeket és bár egy pillanatig sem hiszem, hogy én romboltam volna szét a Mácsai-Warren családi idillt, mégis mindazt, ami az elmúlt órákban történt, én indítottam el azzal, hogy beolvastam a nőnek. A nőnek, aki ezután úgy döntött, világgá megy. Barátom ugyan készült rá, hogy eloltsa a tüzet -ahogy ő fogalmazott-, de aztán ez az akció befulladt. Mindez talán ismét csak engem igazol. De hagyjuk is. Nem ezért vagyok itt. Hogy pontosan hol? Egy olyan lakás előtt, amelyben a megszökött menyasszony tartózkodik és amelyet szépen felkutattam, főleg kiváló érzékeim segítségével.
Bekopogok az ajtón és várok. A múlt hajnalban viszonylag felhúztam magam és jó sokat engedtem átlagos nyugalmamból. Finomkodó máskor sem vagyok, ilyen kemény viszont ritkán. Mivel azonban a hónapok óta magamba fojtott gőzt ezzel kiengedtem, immáron a tőlem megszokott, melankolikus béke ül rajtam. Egyszerűen csak rendezni szeretném ezt a helyzetet. Visszavinni a nőt a vőlegényéhez. Hogy onnan mi következik, az már rajtuk áll. Részemről onnantól egy szót se szólok erről. Külön kérésre se feltétlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A végén még sikerül normális emberi kapcsolatot kialakítaniuk, ez maga lenne a csoda és a mámor. Most úgy tűnik egy hullámhosszon vannak, sőt a mai nap eddig eltelt mindenféle veszekedés és civakodás nélkül. Ez pedig számára olyan fura érzés, amit még nem ismer. Eddig azt hitte, hogy nem is engedheti meg magának, mert mindig csak puffant a földön, de jött egy ember, aki mint valami tornádó teljesen felforgatta.
- Várj már egy kicsit. Nézelődjünk - ránt egy finomat Máté kezén, hogy ezzel megállítsa. Szeretné kiélvezni a pillanatot, amely oly kevésszer adatik meg számukra.
- Nem kell egyből zabálni, úgy sietsz, mintha menne a vonatod - még, ha fájó is neki ez a mondat, elmosolyodik. Egy kis hezitálás után közelebb lép és nyom egy csókot a másik ajkaira. Nagyon hálás neki azért, mert kimozdította a megszokott mindennapokból, bár ezt nem tudja szavakba önteni. Olyan oldala került elő ennek az embernek köszönhetően, amelyet évekkel ezelőtt jó mélyre süllyesztett. Biztos benne, hogyha Máté nem jött volna, akkor a mai napig az alagsorban gubbasztana és azon törné a fejét, hogyan tud keresztbe tenni egy-egy embernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az első három lehetséges helyszín meg is van. Innen tovább lehet menni, vagy bármelyikből el lehet jutni egy olyan helyre, ahol biztosan nem talál majd rá senki. Tényleg, szó szerint el a világ elől, egy névtelen kis helyre, ahol senki sem kérdez semmit. Ahol nem keresné senki. A másik verziót, ami felmerült benne, el akarja kerülni, de egy papírra felírta, vissza Oroszországba. Ha nem tudja megoldani, akkor egy életre elintézi magát. Elmegy a nagyapjához, és visszatér a vélák közé. Legyen bármilyen nyomorult is ez a megoldás. Valószínűleg a legkegyetlenebb így lehetne önmagával. Rápillant a papírra, és akkor kopognak.
A tekintetét gyanúsan a papírról az ajtóra fordítja, a tekintete némiképp összeszűkül. Miért kopogtatna itt valaki? Talán valamelyik alsóbb lakó, aki látta őt itt, és beköszönne? Van egy néni, aki mindig ezt csinálja, mesélték. Nem akarja, hogy bárki lássa, de tudja, hogy úgyse megy el a másik fél. Felkelve közelebb sétál az ajtóhoz, és a kukucskálón át kinéz. Éjjel van ember, éjjel.
- A rohadt életbe.
Az orra alatt morogja, ahogy ki tudja venni a férfi körvonalát. Na ő nem az a csendes figura, aki elmegy, mert azt hiszi, nincs itthon senki. Ő tudja, hogy itthon van. Elfordítja hát az ajtóban a kulcsot, és elfordítja a gombkilincset, némiképp feltárva a férfi előtt a nappali egy részét.
- Nem volt még elég?
Semmi helló, szia, hogy vagy, kérsz-e egy teát, csak így simán nekiszegezi a kérdést, de a választ meg sem várva rázza meg a fejét, és sétál vissza a szőnyegre, hogy leülve rá folytassa a melegszendvicse evését, és a nagy térkép bámulását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nyilvánvalóan nem vártam, hogy tárt karokkal fogadjon, így kicsit sem ráz meg se a magában szitkozódás, se az üdvözletet helyettesítő, kedves kérdés. Végigtekintek rajta és figyelem, ahogy visszavonul folytatni az étkezést. Nem hívott be, így állok tovább a küszöbön. Innen mérem fel a terepet. Látszik, nem rendezkedett be. Ráadásul egy térképet nézeget. Komolyan világgá akar menni. Meg sem kérdezem, hová készül vagy hogy mik a tervei. Nem sokat számít.
- A családod aggódik érted és haza vár - közlöm vele nyugodtan a tény és valót. Mikor felkerestem ma este a Mácsai házat, hogy beszéljek a nővel, Mina nyitott nekem ajtót és megtudtam tőle, hogy az anyja kereket oldott. A lány pedig kétségbe van esve emiatt és nagyon félti őt. Mielőtt azonban belemehettünk volna a részletekbe, én már indultam is felkutatni Zóját. Egy ilyen apróság, mint hogy nem tudjuk, hol van, nem tántorít el attól, hogy beszéljek vele.
- Dwayne nehezen visz az oltár elé, ha ott se vagy - hozom így tudomására, hogy barátom továbbra is el akarja venni. Gondolom, így van. Nem mondta ki egyértelműen, de nem is kellett. Más dolog, hogy láthatóan nem töri magát, hogy a jövendőbelije nyomára akadjon. Ennek viszont szerintem annyi az oka, hogy azt hiszi, úgyis visszajön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ha kint állsz, a szomszédok elkezdenek pletykálni.
Jegyzi meg csendesen, majd fejével int, hogy esetleg fáradjon be. Még egy "Kérlek"-et is kierőszakol magából, bár pont kedves nem akar lenni, sem a férfivel, nem senkivel.
- Pedig írtam nekik búcsúlevelet. Ülj le, nyugodtan. Nem törtem be ide.
Sejtette, hogy kisebb káosz lesz otthon, elvégre Seant leszámítva csak nők élnek ott, és ahol csak nők vannak, ott elég gyakori a hisztéria, itt meg még a vérükbe is van kódolva, hogy minden kis akadálynál kétségbe kell esni.
- Amúgy sem akar, csak manipulálom, nem?
Nem néz vissza a térképre, vagy a papírokra, a szendvicset is leteszi, elvette az étvágyát a tény, hogy már megint ki fogják oktatni valamiért. Inkább felkelve tölt még magának egy bögre teát, azzal együtt sétál vissza a kanapéhoz.
- Majd elvesz valakit, akit azért szeret, mert szeretni akar, és nem a mágiája készteti. Akiben csak emberi rész van.
Hihetetlen, hogy mennyire gyűlöli a tényt, hogy véla, és hogy emiatt folyton megbélyegzik. Végre úgy tűnt, hogy elfogadják, hogy megvan a helye a világban, és akkor jön Adam, és az egészet egyetlen óra alatt a földdel teszi egyenlővé.
- Dwayne nincs itt. Te eljöttél, pedig nem akarsz mellette látni, ő viszont nincs itt. Holnap hajnalban továbbállok innen, visszamegyek oda, ahol nem lehetek veszélyes senkire.
Nem mondom ki, de nyilván ő is tudja. A családom híre elég ismert, híres volt az, amikor a nagyszüleim eljöttek, az is, amikor az anyám egy varázslóhoz ment hozzá, és az is, hogy négy félvélát is szült neki, ahogy azt is, hogy a húgomnak nincsenek képességei. A mázlista. A varázsvilágban mélyen járóknak és a kóborlóknak ez nem titok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hm? - a kijelentésre egy kérdő hümmögés a válasz, még a szemöldököm is megemelem, olyan nem, nem fogsz stílusban. Hátra fordítom fejem, felmérem a mögöttünk állók sorát, majd megrázom fejem. - Dehogy csúszol - megvonogatom vállaim, ha már eddig türelmesen vártunk, legalábbis én türelmes voltam, akkor nem most fog itt nekem meghátrálni. - Oké, ha önként bemész, akkor nem foglak tuszkolni - egy elég pofátlan mosoly jelenik meg az arcomon, majd szélesedik tovább, ahogy rá nézek. Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem, nem sajnálom, sőt, egyenesen szórakoztat, hogy ennyire fél. Nem azon a kárörvendő dolgon, egyszerűen csak vicces, aranyos, ahogy még előre is enged pár embert. Milyen nagylelkű, ó, egyem meg.
- Na, legyen már egy kis vér a pucádban - azzal most nem nagyon foglalkozok, hogy lány, és ha minden jó, akkor nincsenek ilyen testrészei, biztos mondják lányokra is. Ledobom a kerék alakú levegős gumit magam elé, belelépve a lyukba pedig meg is tartom, hogy ne csússzon le egymagában, ha már lehetséges. Egy pár másodpercig nézek rá, meg a levegős izére, hogy üljön bele, aztán nemes egyszerűséggel megfogom és beleteszem, ha nem mászik magától.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lucára ezek után már csak mint az őrangyalára tud gondolni. Inkább bele sem gondol, hogy mi lett volna a hozzá beszélő lányok sorsa, ha még pár percig ott marad velük. Valószínűleg tényleg beleállította volna valamelyikükbe a magassarkúját, aztán vigyék amerre csak akarják, hátha Arlennek is köze volt hozzá, de minél messzebb kerüljenek tőle, mert ha Kenzie kiborul, akkor az öt méteres körzetében mindenki ispotályban végzi. A bátyjai tudják, hogy milyen szinten képes hisztizni otthon, ha valami baja van, olyankor még a szobabútorok sem ússzák meg.
- Nem tudom, mit hisznek, de nyilvánvalóan nincs elég eszük ahhoz, hogy észrevegyék, nekem rohadtul nincs kedvem egyikőjükhöz sem - idegesen morog Luca fülébe, miközben tolja maga előtt a nála jóval kisebb lányt, hogy minél előbb elhagyhassák az egyetemet. Arlen a lányokból ítélve is jó rég elhagyta az egyetemet és valószínűleg majd csak este kerül elő ismét, addig meg Kenzie-re marad a rajongók pátyolgatása. Noha bizonyos esetekben ezt kifejezetten élvezi, de ha ikre csak úgy szó nélkül hagyja egyedül, nagyon gyorsan dühbe gurul és olyankor még az sem érdekli, hogy mégis csak a bátyja rajongóiról van szó.
Luca szavaira csak bólogatva reagál és engedelmesen követi a lányt. Hagyja, hogy vezessék amerre csak jólesik, hisz ahogy egyre távolabb kerülnek az egyetemtől, úgy nyugszik meg ő is. Most már nem kell magas hangon visítozó diáklányokkal törődnie, akik amúgy nem is egyetemisták, csak valahogy bekeveredtek az épületbe. A fagyizót elérve minden gondja egyszerűen elszáll, így mikor Luca kérdésére válaszol, már sokkal kedvesebb a hangja.
- Ááá, nem tudom hova gondolsz. Túlságosan lefoglal a tanulás, az új prof is úgy osztogatja a beadandókat, mint az öreg nénik a doxikat a piacon. Meg hát tudod milyenek mostanság a professzorok. Tökéletességet akarnak, annál alább nem adják - még maga is elhiszi, olyan hihetően adja elő a sztoriját, amiből körülbelül semmi nem igaz - az öreg nénis részt leszámítva. Azok az idős hölgyek rosszabbak, mint Arlen rajongói, bárki bármit mondjon. - Egyébként megvagyok, köszönöm kérdésed. Élvezem az életem és szerető húgként természetesen Arlen minden koncertjén ott vagyok, hogy támogassam... a bátyám - hát pedig majdnem elszólta magát. De csak majdnem. Megesik az ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igaza lehet abban Vivinek, hogy jobban járnék, ha az orrom elé figyelnék, nem pedig dudorászva keringenék bárhol. Egyszer majdnem legyalogoltam náluk az emeletről a lépcső észrevétele nélkül, ami nagy kopp-pal és valószínűleg fájdalommal ért volna véget, rövid úton. Aucs. És ismét. Bár most nem fájdalom volt, mondjuk kicsit meleg volt, nem csak a helyzet, de a karomhoz is kaptam egy pillanatra, ahol egy pontban mintha megcsípett volna valami, de a fiú volt. Pillogtam kicsit a saját kezemre és a kék felsőre, aztán megdörzsizve a felkarom néztem rá vissza.
- Öhm, tényleg ne haragudj, nem figyeltem. - Sajnáltam a dolgot, de ezzel tényleg össze is csuktam a szám, amúgy sem sikerült valami hangosra, annyira nem meglepő módon, nem is számít ez most. Elléptem oldalra, próbálva elállni előle, ha menni akarna, de aztán mielőtt még megtehette volna összekaptam magam.
- Ha nem sietsz nagyon, nem tudnál esetleg segíteni? - Tekintve a magasság különbséget felfelé néztem rá, miközben a két kezembe fogva szorongattam a papírom, majd felemelve a címre pillantottam rajta, amit kékkel írtak keresztbe a hirdetésre. Próbáltam kiolvasni, még valami választ kaptam, persze reméltem, hog nem lök félre és lép odébb szó nélkül, de miben lehetek biztos? Leginkább semmiben, magamban kéne, de nem most fogom azt sem begyakorolni. - Talán te jobban ismered a helyet, lehet rossz helyen járok, de ha esetleg tudod ez hol van...
Felemelve az infós valamim felé tartottam, aztán már csak reménykedtem leginkább. Nem akartam tolakodó se lenni, meg már úgy voltam vele, hogy ha hülyének is néz, mert ő nem ismeri esetleg, akkor majd mint Szenilla és Pizsi, én is megkeresem valahogy, amit nagyon szeretnék nélküle is. Mondjuk nekik is nehéz és bonyodalmas volt a Némóig vezető út, de megérte. Remélem, hogy a csajok megvárnak és a fagyi kárpótolja az embert a keresgélésért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy megkapom a behívást, akármilyen is az, belépek. Nem kell nekem semmilyen díszoklevelet vagy kérvényt benyújtani ezért. Elég az a biccentés is. A "kérlek" már csak ráadás. Leülök, ha már így hellyel kínáltak. Aztán csak hallhatom a nőt. A kérdése költői, úgyhogy nem felelek rá. De talán akkor se tenném, ha nem az lenne.
- Dwayne szerintem még nem tudta kideríteni, hol vagy - tárom elé az elképzelésemet arról, barátom miért nem toppant be még hozzá, húzta vissza a gyűrűt az ujjára és kapta a vállára, hogy visszavigye Bogolyfalvára. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy szerintem eszébe sem jut, hogy Zója esetleg ténylegesen elhagyja őt. Minek teperne, ha úgyis nemsokára visszajön?
- Te döntöd el, veszélyes vagy-e... - mondom csöndesen, figyelve őt.
- Ha nem bűvölöd meg többé, az már elég ehhez - adom tudtára, hogy igazából ez lenne a lényeg. Ez az, ami kicsapta a biztosítékot és ez az, ami a férfit is elbizonytalanította. Ezt pedig hiába próbálná Zója rám vagy bárki másra kenni. Ő csinálta, és azzal nincs elintézve, hogy bocs, amiért meg erőszakoltam az elmédet úgy fél éven keresztül. Őszintén, nem tudom, a vélákra milyen törvények vonatkoznak, de ha egy vámpír delejez valakit az a hatóságok szemében egyenlő az Imperius átokkal. Azért pedig tudjuk, mi jár.
Hogy mit várok a nőtől? Azt, hogy hagyjon fel az áldozat szerepével, vállalja a tettei következményeit és ígérje meg nekem, hogy nem tesz többé ilyet Dwaynennel! A véleményem ettől még változatlan marad, de az édes mindegy, hiszen hallani többé nem fogják tőlem, és máshogy sem hozom tudtukra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Senki sem tudja, hogy ez a lakás az én tulajdonom.
Nem biztos benne, hogy Dwayne csak azért nincs itt, mert nem tudja, hogy merre keresse. Hiheti azt is, hogy csak női hiszti, a szokásos alkalmak egyike. Visszamehet, és mondhatja azt, hogy "ismersz, én ilyen vagyok", ezzel lezárva ezt, és holnap este, sőt, talán már lassan mondhatjuk azt, hogy ma este, oltál elé állhat. Hozzámehet a férfihez, akit szeret, az pedig, ami benne van, majd elmúlik, lenyomódik, felülírják a boldog dolgok.
- Az első alkalommal veszekedtünk. Csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez, elfajultak a dolgok, megijedtem. A bűvöléssel védekeztem. Reggel korán el akartam jönni, el akartam neki mondani, hogy hiba volt, hogy mit tettem, de annyira hihetetlenül jó napunk volt együtt. Olyan nehéz volt elszakadni.
A teát, amit eddig nézett most inkább felteszi a dohányzóasztalra, felszabadult kezeivel átöleli a térdét, és kékjeivel felpillant a férfire. A tekintete szinte csillog a feltörő emlékektől.
- Nem gátoltam meg abban, hogy normális ember legyen. Nem kényszerítettem ki házasságot vagy estem teherbe. Pedig megtehettem volna, de nem. Utazgattunk, elmentünk Szalamantonra, ahol a hídon átsétálva beszélgettünk, vattacukrot ettünk, volt, hogy ki se mozdultunk, csak néztük a tévét egész nap. Ilyen lett volna, ha nem esek teherbe Minával. Dwayne előtt nem voltam együtt senkivel, vele pedig nem kaptam elég időt. Egy kicsit meg akartam tapasztalni, hogy milyen is ez.
Utólag belegondolva rengeteg mindenre rávehette volna, ha azt vesszük, Dwayne pénzes férfi, akinek nem jelent gondot ezt - azt megvenni. Ő maga egy olyan kaliberű gyűrűre se vágyott, mint amilyet kapott, beérte volna valami még szerényebbel, és bár imádja a gyűrűjét, most is a helyét simogatja, nem akarta erre se rákényszeríteni. Extra pontossággal figyelte azt, hogy mindig védekezzen a terhessége ellen, hogy ne bámuljon valamit, amit szeretne feltűnően.
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem volt helyes, amit tettem, Dwayne is tisztában van vele, azzal is, hogy ezt bármikor vissza tudja adni, mert a vérem miatt hozzá olyan erősen kötődöm, hogy ha arra kényszerítene, képes lennék megölni a saját gyerekemet is. És ez nem túlzás, bármire rá tudna kényszeríteni, és még csak nem is kellene megerőltetnie magát.
Őszintén szólva ő éppen erre is várt, miután megmondta Dwayne-nek, hogy mit tett. Várta a büntetését. A férfi egy ideig kerülte, minimálisan se érintkezett vele, aztán pedig igazolta a távozásakor tett állítást. Semmit nem tett, pedig joga lett volna hozzá.
- Szeretem őt, Adam. Őszintén. A legjobbat akartam neki adni mindig. Hibáztam, sokszor. Elkövettem sok hülyeséget, de nem azért, hogy neki ártsak. Sose akartam neki ártani. Nem kényszerítettem rá, hogy megkérje a kezem, de megtette, szabad akaratából. Mi ketten nagyon sok harcot megvívtunk már, egymással is, egymásért is, és nem hiszem, hogy jogos az, hogy az esküvőnk előtt te vagy bárki egy ilyen mértékű vádhullámot bármelyikünkre rázúdítasz. Nem kell barátoknak lennünk, még csak jóban sem kell lennünk, de megtisztelhettél volna minket azzal, hogy nem teszed tönkre ezt. És ha nem is miattam, hát Dwayne miatt. Akinek ez a rész nem a terepe, és nagy áldozatot jelent neki odaállni az ismerősei előtt. Ez, az én véleményem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kifejezéstelen arccal hallgatom végig a nő áradozásokkal teli magyarázkodását mindarról, amit átélt akkor, amikor barátomat megbűvölve tartotta, és amellyel szinte igazolva látja a tetteit. Hiszen nem gátolta őt semmiben és nem kényszerítette semmire - mint azt ő elmondja. Ha eddig kételkedtem benne, most már biztosan tudom, hogy Zója tényleg nem érti, milyen súlyos bűn az, amit elkövetett. Mindezt az is bizonyítja, hogy ismét az orrom alá dörgöli, micsoda szemétség volt a részemről, hogy belerondítottam a fene nagy boldogságukba. Enyém az örökkévalóság, de majd akkor fogom sajnálni ezt, ha ráérek.
Kíra már nagyjából egy éve ismét nálam él. Előtte jó ideig nem láttam. Elment és fogalmam se lehetett, visszajön-e valaha. Mert ő ilyen. Most is eltűnik néha napokra, bármiféle bejelentés nélkül. Aztán arra ébredek, hogy mellettem fekszik. Örülök, hogy megint itt van velem és inkább nem is gondolok arra, hogy esetleg megint színét se látom majd, ha úgy hozza kedve. Hiába vagyok képes már jó pár évszázada teljes mértékben elfogadni, hogy emberek így vagy úgy eltűnnek az életemből. Ettől még egy bizonyos szinten képesek hiányozni. Legalábbis vágyhatok rá, hogy ott legyenek velem. Mégsem jutott még eszembe az a pehelykönnyű út, hogy a véremre és ezzel magamra szoktassam őket. Mondjuk Kírát. Pedig akkor egész életében velem lenne. Nem akarna másfele kódorogni. Nem akarna világot látni. Nem akarna kalandokba keveredni. Nem lenne más, mint a házam fenséges dísze és végtelenül boldog lenne tőle. Csak hogy ez nem ő lenne. Inkább legyen tőlem távol önmaga, és gondoljon rám önszántából jó szívvel és szeretettel, minthogy köd borítsa az elméjét és odaadóan imádjon, feltétel nélkül, hozzám láncolva.
Nyilvánvalóan igazságtalan lenne persze Zója lelki békéjét és stabilitását az enyémmel összehasonlítani. Éppen ezért nem szólok már semmit sem az elhangzottakra. A szemem se rebben. Mindössze remélem, hogy legbelül pontosan tudja, hogy ennek a fele, ha igaz. Muszáj éreznie. Ha nem most, talán majd pár év múlva hálával gondol rám, amiért meggátoltam a további ámokfutását a saját szerelme ellen.
Bólintok csupán a monológja végén.
- Akkor? Megyünk? - térek egyszerűen a lényegre. Hiszen azért jöttem, hogy hazavigyem a gyerekeihez és Dwaynehez. Fürkészem zavart tekintetét, amely még mindig az imént felidézett emlékektől csillog, amik most nagy segítőm lehetnek. Arra sarkallhatják, hogy felejtse el ezt a megszökést, és egyszerűen csak térjen vissza a saját valóságába. Hiszen jó dolgok várják ott. Az egyetlen rossz, ami szerény személyemben árnyat vetett rá, hagyja ismét rásütni a napot. Bármilyen kellemetlen legyen is számomra ez a metafora.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem szerette évekig fűzni a témákat, így nem is válaszolt, csak mosolyogva bólintott egyet. Nem figyelt fel arra, hogy ismét végig lett mérve, mivel épp előre nézett, a színpad felé. Már lemondott arról, hogy előre verekszik, tényleg nem bánta, hogy középen ragadt meg. Végtére is társasági lény volt, fontosabb volt neki, hogy fent tartsa partnere érdeklődését, minthogy az első sorban egyedül tomboljon. Azért egy pillantás még nem a világ vége, neki tökéletesen elég volt.
- Ez nagyszerű! - csillogó tekintetét ismét csak Maxnak szentelte. Nagyszerű volt végre megismerni valakit, aki már járt álmai városában. - Tényleg nem nagy szám? Mióta tudok a létezéséről, a bakancs listám első helyén van. Mindenképp mesélnie kell róla! - Legszívesebben ott helyben elkezdte volna faggatni, de tudta jól, hogy nem mindenki olyan, mint ő. Vannak, akiknek sokat számít a helyszín, és egy óriási tomboló tömeg közepe nem biztos, hogy megfelelő álmai helyszínének kielemzése.
Tekintete levándorolt a férfi kezére, majd mire felnézett, csak azt látta, ahogy a pohár az illető után repül. Nem bírta megállni, hangosan is felnevetett, de hogy elrejtse, Max mellkasa felé hajolt. Kellett pár pillanat, mire összeszedte magát és eljutott a tudatáig, hogy varázslóval áll szemben.
- A varázslatosnak többféle jelentése is lehet. Az egyikben biztos voltam,
 azt első ránézésre meg lehet állapítani - röviden kacsintott a férfira, ez túlságosan magas labda volt, mintsem meg se próbálja leütni. - A másik része viszont már nehezebb dió.
Reménykedett benne, hogy senki nem figyel épp a beszélgetésükre, mert ha erővel kényszerítették volna, se akart volna körbetekinteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Bármikor segííítek, szívesen, tudod jól. - Nevetgélősen rázta a fejét Maja, aztán csak átlépett gyorsan a nutella és ragacsosság édes párosításán legalább kettő percre, tovább nem nagyon ment, mióta ez felmerült. Nagy boldogan simogatta meg a lengyel arcát beszéd közben, mielőtt még atomjaira kapná a csomagolópapírt, majd szemügyre vehetné az ajándékot.
Igazság szerint, ha valami ingyenes matricacsomag lett volna benne, vagy csak egy random naaaagy szívecske, amit Lewy egy dobozra rajzolt, azt is hasonlóan lelkesen bontotta volna ki, és pont így vagy még nagyobb vigyorral fogadta volna. Nincs oda érte sajnos, ha csak ő kap és nem tud adni, vagy elmarad róla, hogy adnia kéne. Ilyenkor mindig olyan kis kellemetlen érzés van benne, ami nyomja a szívecskéjét, hogy ez nem túl fair. Még a saját szülinapjakor is a sok doboz között azon gondolkodott, hogy még egy rendes puszit se tud érte adni, hiszen ő odabent várta, hog végre minden rendben legen és meggyógyuljon, a szerelme pedig a kutyival itthon támasztotta egymást, hog kihúzzák valahogy ők is. Nem volt az úgy jó és csak még több apró nem tetsző részlet jut eszébe. Ezeket igyekszik ahogy bírja száműzni és inkább az ajira és a dolgára koncentrálni.
- Pizsi? Máármint csini pizsi? Jóóóóó. A vásárlást mondjuk annyira nem szeretem, de ha együtt megyünk, akkor bizti jó lesz. - Magához képest egészen magabiztosan ment bele és még bólintott is párat hozzá. Aztán fogta magát elrohant a kellő dolgokért, hogy mire visszaérve körülnézzen, már azt lássa, hogy ők szépen elhelyezkedtek. Eléjük sétált, aztán végigsimizte Volt hátát és oldalát, jól megvizsgálva a puhi bundát, de mivel a kutyus csak nyugisan szuszogott tovább, nem zavartatta magát.
- Tuuudom. Csitu van nekem, nem mondok semmit. Köszi. - Közben mosolyogva visszavette a tubust, aztán pedig fogta magát és letérdelt előttük, hogy egy magasságba kerüljön a kutyi oldalával. Szépen elpakolta a dolgokat maga körül, aztán az ecsetek között válogatva gondolkodott, hogyan is fusson neki.
- Vagy téged, de nem kencizek össze mindent, figyelek. Na de, lássuk azt a magasfeszültséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jó végre elmondani valakinek, még akkor is, ha nincs visszajelzés, talán nem is kell, csak arra lenne szüksége, hogy valaki meghallgassa ezeket, valaki, aki nem néz rá furcsán, vagy tesz ironikus megjegyzéseket. Tati, Kriszta, de még Mina is olyan, akiken érződik, hogy nem bíznak ennek a kapcsolatnak a sikerében, vagy abban, hogy együtt kell lenniük. Nincs pozitív visszajelzése, pedig neki kell a megerősítés, kell az, hogy valaki elhiggye, hogy nem olyan rossz ez a kapcsolat.
Neki nem rossz, ő szeret benne lenni, akkor is, ha diszharmonikus, akkor is, ha sok áldozattal jár, akkor is, ha nem egyeznek körülbelül egyetlen ponton sem. Dwayne ismeri őt, és ő is ismeri Dwaynet, vannak pillanataik, olyan pillanatok, amiket senki se vehet el tőlük, és amik ha a másiknak nem is számít, ezek számára motivációt jelentenek. Hitet abban, hogy ez működhet. Viszont úgy, hogy csak negatív visszacsatolást kap, egy idő után ő is elbizonytalanodik. Mint például most is. A kérdésére egyetlen mondat fogalmazódik meg a fejébe, és ismétlődik olyan sebességgel, mintha egy gyorsított futószalagon rohanna.
Nem akarok hazamenni.
A mondat pedig egyáltalán nem rázza meg, és ez a leghihetetlenebb még számára is. Annyira nyugodt és békés volt ez a nap, amit itt töltött, távol mindentől és mindenkitől. Nem érdekelte, hogy mi van otthon, hogy miként reagáltak az emberek, és hiába van meg benne ösztönösen a felelősségérzet a gyerekei iránt, hiába ígérte meg Ráhelnek, hogy nem hagyja el, nem úgy, mint a szülei, mégis megtette. Ezek miatt van persze benne egy minimális rossz érzés, de ha belegondol, nem bánja, hogy ezt a lépést megtette. Ez a mai nap olyan volt, ami minden belső vihart, minden lenyelt rossz érzést felszabadított és megnyugtatott.
- Persze.
Nem tudja, hogy mi lesz akkor, ha hazamegy. Nyilván Dwayne már látta a levelet, látta, hogy mit írt benne. Fogalma sincs, hogy egyáltalán mit mondjon neki. Leírta, és eljött. Megtette, és magában érzi, hogy nem akar visszamenni. Nem Dwayne – hez, hanem ahhoz a káoszhoz, ami ezzel jár. A férfivel akar lenni, de már egyáltalán nem biztos benne, hogy a férfi is vele, hiszen lám, hiába tett meg mindent azért, hogy normálisan viselkedjen, hogy Dwayne jól érezze magát mellette, ő megint elmenekült.
- Csak gyorsan összepakolok.
Nem sok idő, maximum egy néma húsz perc, ami után már csukódik is mögöttük az ajtó. Vissza a káoszba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobbra és balra forgattam a kezemben lévő térképet, de sehogy nem sikerült megtalálnom, hogy merre is van az arra. Igazából se a madarak nem érdekeltek, se azok a nagy cicák éppen. Biztosan ők is totál cukik és édesek, de szerettem volna vidrákat és fókát látni. Papi nem volt valami nagy segítségemre, mert mindenáron sorban akart menni. Nagy duzzogva szorongattam a kezét egy darabig, aztán az egyik makis területnél elengedett, hogy körbeszaladgálhassam a helyet. És itt valahogy minden olyan gyorsan történt.
Mire a második körömnek vége lett - vagy a hatodiknak -, nem láttam őt sehol. Egy pillanatra meg is ijedtem, úgy nézegettem körbe, aztán a térképem szorongatva inkább elindultam előre. Ő a felnőtt, erős és ügyes, megtalál. Ugye megtalál? Kicsit kevésbé boldogan tipegtem el pörgések közepette a fókák felé, amikor is egy nagyobb csoport majdnem elsodort. Akkor vágódtam a korláthoz és szóródtak ki a színes köveim a zsebemből. Leguggoltam felszedegetni őket és visszatömködni, mikor is az utolsó darabok egy fiú lábai alatt értek véget. Nagy szemekkel néztem fel rá, szerencsétlent jól meg is bámulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég kétségbeesve nézegettem körbe, de mivel elég kicsi vagyok és a magasságom is a korommal arányosan nem éppen túl nagy, el voltam veszve a tömegben. Mindez olyannyira sok volt, hogy pár pillanat alatt ragadtam egy szembejövő csoportba, majd vágódtam ki onnan kisebb balesetet okozva magamnak a kövekkel. Nagy sóhajokkal szedegettem össze a drágákat, amiből a bámulásom felfelé a kérdés törte meg.
- Én? - Ijedten kérdeztem, sosem szoktak hozzám szólni, se idegenek, se olyanok, akik nem azok, de nem családtagok. Picit próbáltam úgy tenni, hog ha nem nekem szólt, se nézzen hülyének, ezért még felkaptam párat a földön heverőkből. Amikor meg ő is leguggolt, akkor ránézve elmosolyodtam. - Köszönöm. Kedves vagy.
Elvettem a köveim és a zsebembe tuszkoltam, majd ezúttal jól behúztam a cipzárt rajta. A saját térképem után észrevettem, hogy az egyik kezében gyűrött papír van, ezért felé nyújtottam az enyém.
- A tiéd gyűrött. Kéred? - Igazából nekem nem kell, nem nagyon tudom használni, vagy a képeken kívül jutni bármire vele.