Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ne kérdezzétek honnan pattant ki az ötlet, egyszerűen csak jött és kellett egy társ. Hívhattam volna Zalánt is, azonban ő éppen enyelgett Gwennel, a húgit meg nem találtam Sonja viszont pont kapóra jött és igent mondott. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de biztos megfogta a megnyerő személyiségem, és kapott az alkalmon, hogy velem tölthesse a napot. Nem kell tagadni csajszi, tudjuk, hogy így van.
- Nem találtam ki a programot, egyszerűen elhívtalak és kész. Majd együtt ötletelünk valamit, esetleg lenne hely, amit megnéznél? – fogalmam sincs, mennyire ismeri a város nevezetességeit, azonban, ha szeretne valamit meglesni, akkor szóljon és odamegyünk. A csapat után pillantok, akik elhaladtak mellettünk, ha jól gondolom bulizni indulnak, olyanra, mint amin mi voltunk Zalánnal. Meg kéne azt is ismételni, viszont csajt nem hagyom magára, én hívtam el, illik foglalkoznom vele.
- A helyi szórakozóhelyre, ha van kedved, mi is mehetünk – rántom meg a vállam. Még nincs túl késő, de elkezdhetjük az alapozást az estére, a szivárványból, vagy abból a cuccból, amit ő adott nekünk első találkozásunkkor bármikor szívesen iszom, nem kell kétszer mondani. Kérdésére elvigyorodom, erre nem nyöghetem be az igazi okot, vagyis azzal lehet megsérteném, inkább a másikat mondom.
- Megkapó a személyiséged és kellett egy ember magam mellé. Talán megbántad? – kérdezek vissza felhúzott szemöldökkel. Nem említem meg a karolást, engem nem zavar, akkor miért tegyem, ha neki ez kényelmes, akkor tessék. Így legalább nem fog senki rámászni, akinek nem kell, mert látják, hogy férfivel van, ergo gondolhatják, hogy a barátja vagyok, ami valamennyire igaz, hisz barátomnak tartom, remélhetőleg fordítva is ez van.
- Oké, menjünk kajálni, aztán tudunk bulizni is utána – csillannak fel szemeim a kaja hallatára, nem csoda, a srácok szeretik a hasukat. Elkezdem húzni a legközelebbi kínai étterem felé, ami nincs messze, gyakran járok erre a helyre, isteni a kacsájuk és a levesük.
- És megbántad, hogy eljöttél? – kérdezem mosolyogva, nehogy már némaságba burkolózzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azok a szemek, a hihetetlenül kék szemek, amelyek ártatlanul néznek rá és egy szörnyű pillanatig úgy érzi, mintha keresztüllátnának rajta, ő meg csak úgy áll, védtelenül. Kezei automatikusan a nő dereka köré fonódnak és most az egyszer bánja, hogy a lift ilyen hamar ér fel a kiválasztott szintre. A nő úgy játszik vele, ahogyan neki kellene ezt tenni. Tökéletesen hozza a lapjait.
Összeszorítja ajkait, majd egy apró lökés kíséretében kitessékeli vendégét. Micsoda játék lesz ez.
A lakosztály ajtaját óvatosan löki be és nem is csodálkozik az elé táruló hatalmas káoszon. Csak azért nem ég az arca, mert tisztában van azzal, hogy legalább saját lakrésze tiszta, mivel megfenyegette a többieket, hogy be ne merjenek menni. A srácok neveit egyenként kiabálva halad végig egy - egy szobán, majd amikor semmi választ sem kap,  odalép Auróra elé.
- Szerintem már elmentek.
Nem bánja. Kifejezetten örül. Hirtelen közelebb vonja magához a törékeny testet és viszonozza az apró csókot, amit a liftben kapott. Éppen annyi ideig tart, mint az első, nem kell túlzásokba esni már az elején.
- Úgy gondolom, van még egy utunk a liftben.
Megemelgeti a szemöldökét és felvesz a földről egy ledobott pólót, mert ha ismét a liftbe kerülnek, akkor még hasznát veheti. Aztán ha mégsem kell, majd a legelső szemetesbe beledobja vagy odaajándékozza egy hajléktalannak.
- Mehetünk?
Sejtelmesen mosollyal az arcán fordul a nő felé. Átadja most neki a lehetőséget a döntésre, nem szeretné elvenni tőle a szabadságérzet jogát. Még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mikor kilépenk a liftből illedelmesen követi Bálintot, hiszen nem tudja merre kell menni. Mikor belépnek a lakosztályba megáll a hallban, és megvárja amíg a férfi körbenéz, körbekiabál, de láthatólag az egész teljesen üres. Nem tudja, hogy ez most jó hír, vagy rossz, de ha nincsenek itt, ezekszerint lehet, hogy más irányba halad a ma este.
- Úgy tűnik.
Elmosolyodik, majd mikor Bálint ismét közel kerül hozzá, közelebb simul hozzá a  kezeivel a vállába kapaszkodik, mert attól tart, ha nem teszi meg, akkor a lábai cserben hagyják. Hagyja magát, akár egy rongybaba, egyáltalán nem tud ellenkezni és nem is akar, csak azt bánja, hogy az apró játéka az ajkaikkal visszacsap rá, de a tisztességes csók elmarad. Mély levegőt vesz, igyekszik nyugodt maradni, miközben Bálint lenyúl a  pólóert.
- És hová megyünk?
Bár sejti, de hallani akarja, a férfi szájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Csak félek, hogy galiba lesz belőle. Zójának már van családja, és bár Mináékkal jól kijövök, az apjukkal már kevésbé. Ismered Dwaynet? - kérdem sóhajtva, mert ha ismeri, akkor talán megérti az aggodalmam. Az a férfi eddig se szívesen látott ott, és félek attól, ami ezután lesz, esélyem nem lesz elkerülni.
- Nagyon szeretheted őt... hallani a hangodon - pislogok rá megszeppenve, mert ő morcos, és neki megy így... nekem meg talán sose fog. Én másképp mutatom ki neki, mert csak úgy vagyok képes, na meg, úton útfélen hajlamos vagyok elrebegni, mennyire jó embernek tartom, de hogy magának a nőnek ilyet mondjak... még sose jött ez a számra, pedig kéne.
- Én a helyedben tuti elhitettem volna velük, hogy teliholdkor átváltozok - vigyorodok el, annál viccesebb visszavágás nem is lehetne, és akkor ők is megtudják, miért nem szabad másokat szekálni. Sose értettem, mások mit élveznek abban, hogy bántanak valakit. Még csak bele se gondolnak, hogy milyen érzés lehet, vagy mit indítanak el ezzel.
- Jézusom, azt azért nem - nevetek fel, magam elé képzelve a képet. Én meg a bodor haj... valószínűleg zsákot húznék a fejemre, vagy nemes egyszerűséggel nem járnék emberek közé. Még így képzeletben is borzalmas, abba már bele se gondolok inkább, milyen lenne, ha tényleg olyan lenne.
- Túlságosan báránylelkű vagyok. Szinte  mindentől félek, és ha bántanak, vagy mást bántanak a közelemben, vagy csak úgy szólnak hozzám, elsírom magam. Nem tudok porcelánarcot mutatni a világ felé, és túlságosan is képes vagyok megbízni bárkiben. Közben meg... folyton meg kell menteni a hátsóm, hát... - vállat vonok, hisz ez elég kiábrándító lehet, még csak rá se nézek Farkasra, mert igazából még szégyellem is emiatt magam. Sokkal könnyebb lenne, ha csak egy kicsit is bátrabb lennék, vagy nem tudom, de én ilyen vagyok, és ha változtatni próbálnék, lehet, nem bírnék utána tükörbe nézni.
- Nem tűnsz úgy, mint aki ettől boldog lenne. Én mit nem adnék annyi lustizásért - igen, most rajtam a sor, hogy irigykedjek. Persze csak a lustizós részt venném át, a fájdalmakat nem, és most még rosszul is érzem magam, mert erre nem gondoltam.
- Sajnálom, biztos nem lehetett annyira jó, mint amennyire elsőnek hangzik - húzom el a szám, miközben gyorsan korrigálok is. Nem akarom megbántani az ártatlan fecsegésemmel, mert tudom, hogy képes lennék rá. Sokszor nem is figyelek arra, mik hagyják el a szám.
- Ááá, az nem ér semmit. Kisujj eskü - nyújtom is felé a sajátom, halálosan komoly arccal. Eddig még senki nem nézett hülyének emiatt, talán mert annyira látszik az arcomon, hogy nem viccelek. Pedig de, meg végül is ez az én vizsgám. Nessa is átment rajta, mikor csak nevetett, és nem azt mondta, mekkora hülye vagyok.
- Nem, csupán tizenöt évesen még nem szabad... meg ha káromkodok, kimossa a számat... de tényleg... először én is azt hittem, hogy csak viccel, de fuuu, nagyon rossz íze van a szappannak - nevetek halkan, a fejem is megrázom, mert a franc hitte volna, hogy ő ezt tényleg komolyan gondolta. De hát megérdemeltem, és ő is tudta, hogy csak kíváncsiság volt. És meglépte.
És jön az izgi része. Végig a bent lévőt nézem, miközben Farkas szavait hallgatom, s bár csak némán, de egyet értek vele.
- Milyen kérdéseket szoktál feltenni? Vannak már kimondottan olyanok, amikben biztos vagy, hogy azzal megtöröd? Vagy egyáltalán hogy tudjátok őket megtörni? - a hangomban is csak az izgatottság van jelen, eszem ágában sincs leplezni, hogy én ezt mennyire élvezem. Még Alec se mutatott nekem ilyet, csak mesélt, az meg mégis más.
- Én tuti, megijednék tőle... - az elmondottak alapján legalább is, és ha már félek, gond nélkül teszek meg bármit. Azt hiszem, ezt az auror dolgot nem ártana még egy kicsit átgondolni. Nem hiszem jelenleg, hogy sok hasznomat vennék.
Megijedek a nő láttán, az arcom is elfehéredik kicsit, mert ilyennel se sűrűn találkoztam, de aztán csak sikerül túllépnem ezen, úgyhogy oldalra döntött fejjel nézem.
- A férje halálfaló, vagy ex-halálfaló. Benne volt valami balhéban, és sikerült elmenekülnie. Behozták őt, hátha ki tudnak szedni belőle valamit, de úgy tűnik, vagy nem lett beavatva, vagy annyira erős a családi kötelék, hogy inkább lecsukatja magát... Vagy épp a nő volt az, aki megmérgezett valakit, és nem tűnik úgy, hogy annyira meghatná... - halkan beszélek, idő közben már farkas szemet nézve a bent ülővel. Észrevett, és én csak állom a tekintetét.
- Nem kérdezhetjük meg tőle? Van egy olyan érzésem, hogy egyik felvetésem sem helyt álló - ez a nő meg túl érdekes ahhoz, hogy csak átlibbenjek rajta, mint az előző delikvensen. És igen, ebben a pillanatban felejtem el, hogy igazából semmi keresnivalóm nincs itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A nő közelsége, teste simulása és a ruha, amely tökéletesen kiemeli az alakját, a fantáziáját felettébb izgatja. Azonban inkább úgy határoz, hogy visszafogja magát annak érdekében, mert nem szeretné elijeszteni a másikat. Kár lenne.
- Gondolom illene megkeresni őket, ha már erről volt szó.
Minden porcikája tiltakozik és erős harcot vív saját lelkével, miközben kiejti ezeket a szavakat a száján. Neki éppenséggel lennének ennél jobb ötletei, s kifejezetten örülne, ha kitudnák használni azt a lehetőséget, hogy rajtuk kívül éppenséggel senki sem tartózkodik itt. Visszalép a nő közelébe és vágyakozó tekintettel néz le rá. Ez a vágy már a sziget óta benne van és egész nap csak egyre inkább izzott benne, nem szeretné veszni hagyni.
- De rajtad múlik, hogy mi lesz Auróra.
Bár ő a férfi és most ő számít a házigazdának, szeretne megadni minden lehetőséget a hölgynek. Nem lenne jó, ha  elkönyvelné egy akaratos, önfejű gazdagnak, aki mindenben irányítani akarja.
- Mit szeretnél csinálni?
Nem lép el mellőle, szépen kivárja, hogyan dönt a nő és ahhoz mérten cselekszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tehát rajta múlik. Ez gondolkodóba ejti, vajon mit csinálna most szívesen? Nem akar elmenni. Nem tudja, hogy ez az egész meddig fog tartani, ezért addig él a helyzet adta lehetőségekkel, amíg tud. Ha most lelépne, biztos, hogy egész életében bánná. A barátai már biztos messze járnak, és valószínűleg ittasak, felesleges lenne csatlakozni hozzájuk. Érdemben semmi jóra nem számíthatnak ha most nekiállnak bulizni.
 - Melyik a te szobád?
Ha Bálint megmutatja, ellép a férfitől és elindul a szoba irányába, közben persze mindent megnéz, csöndben, nem szól egy szót sem, figyel. Próbál valami személyesre bukanni, bármire, amiből le tud szűrni valamit, de csalódnia kell. A szobába érve sem talál semmit, a bőrönd csukva. Nem zavartatja magát, belepillant a szekrénybe is, de az öltönyön kívül semmi érdekeset nem lát, végighúzza rajtuk a kezét, majd visszamosolyog a válla fölött a férfira.
- Szép.
És ekkor veszi észre a hatalmas, puha bevetett ágyat. Nem tudja megállni, lerúgja a cipőjét és elterül rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy puha ágyban kel...ami furán nem hasonlít a sajátjához. A szemei rögtön kiapattannak, magához szorítva a takarót felül és körbepillant. Ekkor látja meg a mellette alvó Bálintot. Kicsit megnyugszik, ám ahogy a tegnap éjszaka emlékei megrohanják kénytelen a kezeibe temetni az arcát. Nem bánta meg, egy pillanatra sem. Óvatosan kikel az ágyból, miközben elkapja az éjjeliszekrényen lévő telefont és miközben suttogva szól le a portára kávéért könyörögve megtalálja a férfi ingjét, jobb híján abba bújik bele.  A portás közli, hogy néhány percen belül felviszik a kávét, úgyhogy csöndesen elhagyva a szobát elindul az ajtó felé, abana  reményben, hogy még senki nincs ébren. Septében körbenéz, de csend honol a lakosztály minden pontján. Nyilván mindenki kipiheni a tegnao estét, de neki semmi baja, tele van enegeriával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már régen aludt ennyire nyugodtan. Nem szokta átaludni az éjszakákat, legtöbbször valahol a közepén felkel és neki áll dolgozni, de most ez kivételesen nem így történt. Annyira mélyen alszik, hogy fel se tűnik neki, mikor tűnik el mellőle a nő.
Azonban a bejárati ajtón érkező, a kelleténél erősebb kopogásnak köszönhetően, szemei lassan kinyílnak. Kezével automatikusan a mellette fekvő felé nyúl, aki azonban sehol sincsen. Csalódottan veszi tudomásul, hogy a nő eltűnt mellőle, egyből arra gondol, hogy bizony szépen hoppon maradt. Ezért amennyire csak lehetséges olyan gyorsan kel ki az ágyból. Felülről semmi sem fedi testét, alul egy sötét szürke melegítő nadrágot visel, lassan, fejét vakargatva sétál kifelé a szobából. Már a szoba ajtajában ácsorogva sikerül kiszúrnia az irtó dögös nőt, méghozzá két kávéval, amely megdobogtatja az amúgy jegesedő szívét. Léptei tovább haladnak és az ajtóban ácsorgóig meg sem áll, mikor végre odaér ad a nő a szájára egy puszit és még azelőtt betessékelni a szobába. Nem azért, mert szégyellné, hanem saját magának szeretné megtartani, így jobb ha senki sem veszi észre. Bár a srácokat ismerve a délelőtt folyamán esélytelen, hogy felkelnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szerencsére az egész lakosztályban csend honol, sehol egy lélek. Egy kicsit megnyugszik, mert a ruházata igencsak foghíjjas, lényegében csak az ing van rajta, semmi más. Türelmetlenül vár az ajtó előtt arra várva, hogy végre kopogjanak, elvehesse a kávét és visszameneküljön az ágyba.
Ez perceken belül meg is történik, pont amikor Bálint kilép a szobájából. Rora elveszi a tálcát a pincérnőtől, aki elég látványosan nyújtigatja a nyakát. Rora hátrapillant, megvárja míg a félmezetlen férfi odaér, viszonozza a csókját és a nőre pillant, aki még mindig az ajtóban áll.
- Foglalt.
Sziszegi a fogai között, majd szó szerint bevágja a nő orra előtt az ajtót.
- Jól van, megyek már vissza...nyugi, nem vettek észre, mindenki alszik.
A tálcát a kezén egyensúlyozva sétál vissza a szobába.
- Hozattam nekünk kávét, remélem nem bánod.
Igyekszik tünderi képet vágni, mert tudja, hogy nem szabadott volna kijönnie a szobából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Büszkén húzza ki magát, és alig bírja megállni, hogy ne röhögjön a pincérnő arcába.
- Micsoda harcias vagy már kora reggel.
Nyom a feje búbjára egy csókot, majd neki áll óvatosan visszaterelgeti a nőt. Túlságosan akaratos és önző ezen a téren, nem akarja hogy más lássa, vagy csak hozzászóljon. Hajlamos néha túlzásokba esni, valószínűleg most is ez történik.  Az ajtófélfának támaszkodva nézi végig, ahogy Auróra helyet keres a tálcának, majd kitárt kezeivel jelzi neki, hogy menjen oda.
- Nem is ismersz, mégis olyan, mintha a vesémbe látnál. Pont kávéra van szükségem. Köszönöm.
Magához húzza és óvatosan megöleli, közben kezét szemtelenül a nő fenekére csúsztatja és finoman belecsíp.
- Cserébe szerzek neked ruhát. Nem foglak napközben abban kiengedni emberek közé.
Fejével az estélyi fele bök, majd elengedi őt és a kávéért nyúl.
- Ne aggódj. Nem valami itt hagyott göncöt kapsz. Ebben az ágyban rajtad kívül, velem nem aludt más.
Beleiszik a kávéba majd egy féloldalas mosolyt villant felé. Nem csak, hogy nem aludt, de nem is feküdt, sőt a szobába se engedte betenni a lábát más nőnek. De ezt inkább még nem közli, mert sikerülne vele lerombolnia, minden róla felépített képet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Muszáj észhez térnem, és ez csak kávéval lehetséges.
Sóhajtva lerakja az asztalra a tálcát, majd visszasétál a férfihez, átkarolja, majd mikor az belecsíp a hátsójába felsikkant.
- Azt megköszönném. Nem szívesen lépnék ebbe fényes nappal ezzel az utcára.
Ráadásul nem szeretné ha ennyire nyilvánvaló lenne, hogy éjszakázott, na nem mintha szégyellné, de nem akar olyan lány lenni, a méltósága utolsó morzsáját hát ezzel megőrzi.
A kávéval az ablakhoz sétál, belekortyolva nézi a Dunát, az autókat és az embereket. Van aki minden nap elmegy ezelőtt az épület előtt és még csak be sem engednék, egy kávéra sem telne nekik.
- Lassan amúgy is mennem kell...
Erre több oka is van. Egyrészt Hanna biztosan várja haza, na meg Bálintot sem áll szándékában feltartani, hiszem hamarosan úgyis tovább állnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Pedig elképesztően dögös vagy így.
Elmosolyodik. Nincs az a lehetséges végkimenetel, hogy tisztességes kinézet nélkül engedje ki az ajtón ezt a nőt. Ha kell, akkor elmegy és vesz neki ruhát, sminket, bármit, amit kíván. Azonban szerencsére van ennél egy határozottan jobb, bár elég szokatlan ötlete. Szó nélkül eltűnik, és pár perccel később egy bordó ruhával, meg valami női holmikkal tele lévő táskával tér vissza.
- Tessék, valamit csak tudsz használni belőle.
Káté barátnőjétől nyúlta le, aki éppen annyira kiütve fetreng a másik szobában, mint kedvesnek nem titulálható párja. Úgy tűnt eléggé jól sikerült az éjszakájuk, bár az eléggé meglepő, hogy ők csak ketten fetrengenek egymás mellett. Haladás.
- Nincs esély rá, hogy még egy keveset maradj?
Karjait összefonja maga előtt és úgy figyeli, ahogy Auróra készülődik. Nem tudja, hogy van-e arra esély, hogy újra összefussanak, ezért kiszeretné élvezni minden percét, amíg itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Te is az vagy.
Visszapillant a férfire, megajándékozza a legszebb mosolyával, amit csak ki tud préselni magából. A szíve összefacsarodik a gondolatra, de amikor Bálint megérkezik a ruhával, tudja, hogy mennie kell. Szavai ellenben állank a tetteivel, kezdi úgy érezni, hogy a szorul a hurok és menekülnie kell, ez nem az ő világa és talán soha nem is lesz az.
- Köszönöm.
Kiissza a kávét, majd ledobja magáról az inget és elindul a fürdőbe, hogy összeszedje magát.
- Bálint...
Vet rá egy pillantást, mikor visszajön, majd a táskáját kezdi keresni.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Hamarosan amúgy is menned kell...bárhová is mentek. Nem szeretnélek visszatartani.
Bár megtehetné! Legszívesebben elsírná magát, de igyekszik határozott maradni, de nem döntött véglegesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már abból tudja, hogy nem fog tetszeni neki, amit a nő mond, ahogy a nevét kiejti. Jobb kézfeje ökölbe szorul, teste megfeszül, úgy áll az ajtóban, mint aki ölni is képes lenne. Nem szokott hozzá, hogy valaki ennyire sietősen akarjon távozni tőle, sőt ahhoz sem szokott, hogy nemleges, hárító választ kapjon.
- Ha ezt akarod.
Felsóhajt, majd lazít kicsit testtartásán, mert nem akar egy félőrültnek tűnni. Eláll a nő útjából és az karjával hanyagul az ajtó felé mutat. Erőszakoskodni és könyörögni nem fog, ha Auróra ennyire távozni akar, hát menjen.
- Örültem, az újbóli találkozásnak.
Hangja hűvös, a kedvesség, amellyel a kávét fogadta tovaszállt. Az arcáról nem lehet semmilyen érzést leolvasni, teljesen elzárkózott, leginkább egy hisztis gyerekhez hasonlítható a viselkedése.
- A ruhádat itt ne hagyd, nem tudnék vele mit kezdeni.
Megtartaná és kincsként őrizné, vagy felgyújtaná, még nem tisztázta le magában. Bár egy itt hagyott holmi, jó lehetőség lenne arra, hogy egy újabb találkozójuk legyen, mégsem kívánná ezt a gyerekes formát alkalmazni. Ha Auróra sikeresen véve az akadályokat felöltözik és mindent magához vesz, elkíséri a bejárati ajtóig és szavak nélkül engedi útjára a nőt. Miután az ajtó becsukódik egy nagyobbat ver öklével bele, aztán visszasétál a szobájába hogy tovább aludjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Néhány másodperc után azonban
már máshogy áll a dolog. Jól esett volna neki, ha Bálint marasztalja, de nem így történt, neki pedig eszében sincs könyörögni, ahhoz túl büszke. Talán csak egy kis megerősítésre lett volna szüksége, amiből sejthette volna, hogy van értelme maradni, hogy a férfi tényleg szeretné és nem csaj illemből mondja. Az azonban egyáltalán nem éri váratlanul, hogy Bálint nem tesz semmit, hanem bezárkózik és szélbek ereszti. De ez még nem jelent azt, hogy nem is bántja a lelkét. Egy hosszú percig még farkasszemet néz Bálinttal, aztán lenyúl a ruhájáért és a kabátjáért.
- Nem hagyom itt. A ruhát pedig majd visszaküldöm.
Biztos nagyon drága volt, így amint lehet, leveti. Amúgy sem szeret más ruhájába bújni. Arról nem is beszélve, hogy a tulajdonos kilétét illetően is vannak kétségei. Már nem is annyira szép ez a ruha.
- Én is örültem.
Amikor kilép az ajtón az ujjával Bálint kezéhez ér és úgy indul el a kijárat felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Imádok a barátnőkkel lógni, főleg, ha azokkal ilyen helyekre megyünk. Panka ötlete volt a Bubu, én pedig nem ellenkeztem, sőt szerettem ott lenni. Ő ismertette meg velem a helyet, lehet előtte hallottam már máshonnan felőle, azonban nem maradt meg az emlékezetemben, míg el nem vonszolt oda. Első alkalommal nem volt lehetőségem megkóstolni a sushit, csak a rámenüket, viszont, ami késik, nem múlik, most arra is sor kerül. Összefolyik a nyál a számban, ahogy a kajára gondolok, most tele fogom tömni a pocakomat finomabbnál finomabb falatokkal.
Úgy beszéltük meg a lánnyal, hogy ott találkozunk, sajnos ismét hozom a formámat és több mint öt perc késésben vagyok. Illene leszoknom erről, azonban képtelen vagyok rá, és ismerhet a lány, tudja, hogy nem a pontosságomról vagyok híres. Sietve lépek az üzletbe, majd leadom a teára vonatkozó rendelésemet. Megvárom, míg elkészíti, a többi kaját később is ráérek beszerezni, helyette elindulok felfelé a lépcsőn. Fent megpillantom a lányt, akinek ugyanolyan húzott szemei vannak, mint a barátomnak, és mosolyogva huppanok le hozzá, miközben szavaimat felé intézem, ki máshoz.
- Bocsi, foghatnám a metróra is, de nem miattuk késtem – vallom be az igazságot. Még otthon szedelőcködtem, ugyanis elhúzódott a sütés, amit a barátomnak csináltam. Majd később odaadom neki, most a szemben ülő lánykával kell foglalkoznom, ugyanis egy csajos napot akarunk tartani, amikor talán vásárolni is megyünk, de ebben nem vagyok biztos.
- Kaját rendeltél már, vagy megvártál? – kérdezem, mert ez fontos momentuma az egésznek. Ha nem, és később szeretne, akkor tudok várni, viszont, ha ugyanolyan éhes, mint én, akkor rögtön pattanhatunk fel a finom rámenért és sushiért, meg talán az édességért is. ha keresztapámék tudnák milyen finom kaját eszek, biztos a sárga irigység enné őket, nem mintha Pécsett nem lehet hasonlóakat beszerezni. Kíváncsian pillantok a lánykára, remélem nem ment el a kedve semmitől a késésem miatt, az elég ciki lenne számomra, és számára is.
- És a beszélgetés után van valami elképzelésed, vagy ülünk itt zárásig, és utána kitaláljuk mi lesz velünk? – teszem fel a fontos kérdést, mert akkor úgy kell tervezzünk. Szerintem egyikőnk sem akar zárásig itt ülni, az kicsit sok lenne, bár a zene, és a hely hangulata úgy  repíti az időt, mint más soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mostanában volt szerencséje ennyire irritáló alakkal összefutni, mint jelenlegi társasága. A férfit egyszerre tudná képen vágni, s közben a katonáktól eltanult összes módon a földbe tiporni, ha erre adódna lehetősége. Az arca, a testtartása és a beszéde, egyszerűen mindene, annyi fezsültséget és rosszakaratot vált ki belőle, hogy lassan el fog jutni arra a szinte, hogy egy ártatlan járókelőn fogja kivitelezni mindazt, amit Mr. Révaynak szánna. Mert hát ugye annyi józan ítélőképességgel még rendelkezik, hogy ezt egy kifejlett férfiemberrel szemben nem fogja megkísérelni, főleg egy ilyennel nem, akiről szinte azt olvassa le, hogy bármelyik pillanatban küldhet rá egy átkot, vagy bevághatja valamelyik sikátorba, hogy akár még bántsa is. Mindezen érzések ellenére a legmeglepőbb az, hogy még itt áll, nem megy el, hanem már csak azért is úgy dönt, hogy inkább pakolja a fadarabokat a tűzre, még akkor is, ha csak a legrosszabb kilátásokat látja a végkimenetelben. Ez van, tűzről pattant és nem fogja egy ilyen tahó elkergetni, ő neki ugyanis éppenséggel dolga van.
A szemeit egy pillanatra az égre emeli, nem tudja elképzelni, hogy miféle csúfos viccet űz vele a sors, hogy pont ma kellett ebbe az emberbe botlani. Sőt még azért is átkozza magát, hogy mi a fenének állt meg, amikor simán tovább mehetett volna, azt színlelve, hogy egyáltalán nem érzékelt semmit az ütközésből. Bár, ha jobban belegondol, ahhoz már tényleg eléggé butuskának kell lennie valakinek, de azért egy próbát megért volna a bejátszása.
Az átható kék tekintetektől meg kellene rémülnie, de ő ehelyett csak elneveti magát, s azon töpreng, hogy ezeknél a szemeknél már mennyi ocsmányabbal találkozott össze. Volt közöttük szép számmal olyan is, amely próbált kedvesen csillogni, de sokkal rémisztőbbnek hatott, mint az uraság és a gyilkos pillantása. S ezen a ponton jut el arra a leányzó, hogy valószínűleg tényleg tiszta bolond és őrült, hogy egy ilyen emberrel itt hadakozik, ahelyett, hogy fülét farkát behúzva, menne minél messzebb.
Türelmesen végighallgatja, hogy neki aztán fogalma sem lehet arról, hogy miféle hatalom rejtőzik jelenlegi beszédpartnerében, ehhez próbál teljesen komoly arcot vágni, s hogy vigyorát leplezze, fejével követi az utat jelző kezet.
– Igazán jó útjelző tábla lenne – barnáit visszatáncoltatja a kékekbe. Nem tántorít, amúgy is hülyeség lenne innen már visszakoznia, szóval még inkább belemászik a gödörbe. Az arca rezzenéstelen, a vigyora már eltűnt, határozottság és elszántság mutatkozik meg rajta. Sajnos nem tudja, hogy mindeközben saját halálos ítéletét írja alá, de hát valamiben el kell veszni, ahogy a mondás is tartja.
– Tudomásom szerint nem sértettem meg, még. De nagyon közel áll hozzá, hogy teljesen hidegen hagyjanak azok a szabályok, melyek rám vonatkoznak. Nagyon jól csinálja, tudom, hogy minden vágya az volt, hogy egy szerencsétlent elkapjon. De nem tud meghatni, vigyen be, vegye el a pálcámat, adjon büntetést, nem érdekel. Szeretnék eljutni az egyetemhez, amiben éppenséggel ön akadályozott meg. Szóval az iskolakerülésem egyik fő oka, jelenleg maga – kimérten és határozottan beszél. Nem ijeszti meg az, hogy a férfi a hivatalos szöveget tolja neki és mennyire mereven. Bánja is ő a dolgot, legyenek túl rajta, aztán had menjen, még ma szeretne visszaérni a kastélyba és jelenleg ez az okos tojás éppen arra játszik, hogy ezt ne tudja megvalósítani. Ilyenkor vajon lehet arra hivatkozni, hogy egy idióta miatt, aki fejesnek titulálja magát, nem jutott vissza? Valahogy úgy sejti nem igazán érdekelne senkit sem ez a történet, pedig még igaz is lenne. Szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Idegesen arrébb lökött pár embert, akik nem tudtak időben elállni az útjából. Átrohant az utca másik oldalára, a téglaházak mentén végigsietett, majd bekanyarodott az első utcán. Nem igazán döntötte el, hova megy, vagy egyáltalán merre. Csak vitte a düh és a keserűség.
Alig érezte Myra kezét az övében. Valami zsibbadság kezdett benne egyre csak növekedni, kiindulva a végtagjaiból, elérve egészen a fejéig. Aztán egyik pillanatról a másikra megtorpant. Nem fordult meg, csak lehajtotta a fejét, és sóhajtott. Hisz nem csak őt érte sérelem. Hisz amiket az öreg Myra fejéhez vágott...
- Sajnálom. - Hátrafordult Myrához, hogy a szemébe nézhessen. Látni szerette volna, mit érez most ő, azok után, ami történt. Azok után, hogy annyi mindennek elhordták. Azok után, hogy Kolos mit sem törődve a helyzettel, magával rángatta a fél kerületen.
- Nagyon sajnálom, hogy így alakult. - hangja halkan és visszafogottan csengett. A düh már teljesen elpárolgott belőle, most inkább a keserűség volt az, ami a felszínen maradt. Azt tervezte, hogy tökéletes lesz a látogatás. Hogy végre mindketten megismerhetik egymást. A legfontosabb emberek a számára.
- Tudod, meséltem már, hogy... - kezdett bele a mondatba, de elakadt. Magyarázkodnia kellett a nagyapja viselkedése miatt. Kifogásokat találnia, miért viselkedett úgy. Néha még Kolos is elbizonytalanodott, hogy valóban csak a betegség miatt történik minden. Hisz olyan valóságos volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Myra megrázta a fejét. A némasága az, ami még inkább összeszorította a szívét. És gyűlő könnyek a szemében. Nem is tudta volna megmondani, mi a rosszabb. Hogy Myra az ő nagyapja miatt sír, vagy az, hogy emiatt leginkább dühöt és gyűlöletet érzett az öreg iránt. Nem akart így érezni. Nem akarta, hogy bármi is megváltozzon.
Szorosan magához ölelte a nőt. Nagyot sóhajtott, ahogy a feszültség kezdte elhagyni a testét, majd ismét megmerevedett. Senki sem tehet róla. Ez volt a probléma. Ha még lett is volna valaki, akit gyűlölhetett, de így...
Elengedte, hogy szembe állhasson vele. Mindennél jobban szerette volna, ha Myrának igaza lett volna. Ha csak egy rossz pillanatot fogtak ki. Hogy nem ilyen súlyos a helyzet, és hogy vissza fog térni az öreg, akit úgy szeretett. De Kolos a lelke mélyén tudta, hogy ez már nem lesz jobb. És nem akarta, hogy Myrát ismét megalázzák. Hogy sírni lássa miatta.
Megfogta a nő arcát, és hüvelykujjával letörölte a könnycseppeket. Szelíden megrázta a fejét. Nem mosolygott, nem szorította össze a száját. Ez a megadás volt.
- Nem... Jobb lesz, ha... ha nem jövünk többet. - A kijelentés olyan volt, mintha egy darabját szakították volna ki. Mintha a finom szálak, amik összekötötték a mellkasát és nagyapjáét, elgyengültek volna, és némelyik szál elszakadt volna. Nem fogja Myrát még egyszer kitenni ennek.
- Sétáljunk egyet - csókolta meg a homlokát, majd fogta kézen, és indult el vele a házak között.
- Tudod... ő volt a legjobb. Anyuék nem értették meg, de ő igen. Mindig tudta, mi van velem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kelemen Farkas

Célmeghatározás, céltudatosság, célirányosság - szól a fáma. Egész egyszerű szabálynak tűnik, amit nem lehet olyan nehéz betartani. Holló úr már az első hoppanálás órán beléjük verte, majd ezt hallgatták hosszú heteken keresztül, egészen a vizsga napjáig. Noelnek ráadásul a legtöbb társával ellentétben soha nem okozott gondot az egyik pontról való hirtelen eltűnés, és egy pillanattal később valahol máshol megjelenés. Mindig ment, mint a karikacsapás. Egy héttel ezelőtt a vizsgát kiváló eredménnyel teljesítette.
Az, hogy most valami mégsem úgy történik, mint eddig, nagyon hamar nyilvánvalóvá válik a semmiben forgó-hánytorgó mestertanoncnak. Elég csak élesen nyilalló combjára pillantania, amibe egy jókora sárkányfog szúródott, és amit most a fájdalomtól reszkető kezeivel szorongat.
Eltorzult, szenvedő arccal ordít, miközben célirányt vesztve, irgalmatlan sebességgel kezd zuhanni. Nem tudja hol van, hogy mióta forog, egyáltalán, hogy még a Nap vagy már a csillagok vannak az égen. Egyedül csak csuromvér nadrágját látja, és a fájdalomtól elharapott nyelvéből csöpögő vér ízét érzi. Aztán újabb,  egészen másfajta fájdalom hasít belé, és bal kezét hiányzó veséjének tájékára, az oldalához kapva, félelmetes ordítással csapódik bele a betonba.
Nyekken, vért nyel, prüszkölve nyög, majd a combjába kapaszkodva, egész testében remegve, fájón fordul a baljára. Úgy érzi, menten kimúlik, a feje lüktet, szédül, a halántékán vércsík szánt végig. Tarkója, ahogy végleg leteszi, halkan koppan a betonon, a szemeit ki sem bírja nyitni.
- Nhe... esh... phánikhba... nhe... nhe - szörcsögve motyogja, akai résén az elharapott nyelvéből származó vért bugyborékolja ki. Holló tanár úr homályosan derengő alakját látja maga előtt, és igyekszik a tanácsaira gondolni, hiszen abban már minden kétséget kizáróan biztos: éppen most amputoportált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Keserűen elmosolyodott a feltételezésen. Nem. Ő sosem fogja tudni helyettesíteni őt. Ő sosem lesz olyan, mint a nagyapja. Ő túl jó ahhoz képest, amivé Kolos valaha is válhat. Ezzel tisztában volt, és nem is akart változtatni ezen. Így volt rendjén. Így kellett lennie. Ő sosem lesz képes olyanokat tenni, mint amiket az öreg.
- Tudtad, hogy egyszer meglovagolt egy sárkányt? Egy igazit. Még a vadonban, nem olyan cirkuszi dolog... - Mélyen beszívta a levegőt, mintha az mesélné el a történetet. Mintha csak az oxigénnel együtt a légnemű sztorizgatások morzsái is a tüdejébe kerültek volna. Kicsit visszautazott a saját múltjába.
- Erdélyben volt túrázni. Tudod, a rezervátumban. Akkor még nem voltak olyan szigorúak a szabályok. És hát véletlenül belebotlott egy fészekbe... - megvonta a vállát könnyedén, és elmosolyodott. Ez már igazi mosoly volt. Ez az ember, akiről most mesélt... ez volt ő. Ez volt az ő nagyapja. Nem az, aki átkozódva üldözte őket ki a házból.
- Nem akart ő bajt, de hát a sárkány ezt nem tudta, úgyhogy rájuk támadt. Azt hiszem akkor Kendével volt. Szegény csávó gyorsan kiütötte magát. Nekiesett valami fának vagy mi...
Elsétáltak a cukrászda mellett, ahol gyerekként mindig fagyizni vitte a nagyapja. Csak őt. Amíg Tánya a nagyival maradt otthon. Ez volt az ő férfias programjuk. Csak együtt. Senki más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy indult neki az egy hetesre tervezett tivornyának, hogy dühös és csalódott volt. Nem a szőkére, aki sikeresen beleférkőzött a fejébe, hanem saját magára. Nem lett volna szabad úgy elengedni, hogy egy pillanat alatt vált azzá az emberré, akinek az újságokból ismerik meg az emberek. Egy tökéletes seggfej volt.
Az utazását megpecsételték a pár nappal előtte történtek, de azért minden percet kihasznált, amit csak tudott, felejteni akart.
Pár napja már Magyarországon tartózkodik, az apja befogta dolgozni, így semmi ideje nem maradt arra, hogy lépést tegyen a nő felé. Még az üzenetére sem válaszolt, holott többször is neki látott, de sosem ért a végére. Pedig egyre jobban érzi hiányát, amit az esti ivással próbál elfeledni. Egy ilyen kocsmatúrának köszönhetően jut el oda, ahol Aurórát a vacsorájuk előtt felszedte az autó. Részeg, bár képes koordinálni a mozgását, tudatában van a cselekedeteinek, de már messziről látni lehet rajta, hogy nem a legelőnyösebb formájában ácsorog a családi ház kapujában.
Nem tudja mi tévő legyen, mert valami olyasmi rémlik neki, mintha a nő apja is itt élne. Vele pedig semmi esetre sem szeretne összetalálkozni. Szerencsétlenségére Káté és Ádám is itt vannak vele, akik hangosan üvöltözve adják mindenki tudtára, hogy megérkeztek és éppen mennyire nincsenek beszámítható állapotukban. Néhány rosszallópillantást küld feléjük, aztán hagyja az egészet a fenébe, csak bámulja a házat és várja a csodát, Auróra személyében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt egy hét borzalmasan telt számára. Csak arra tudott gondolni, hogy hibát követett el. Nem első benyomás alapján kellett volna megítélnie a férfit. Elveszítette azt, aki olyan bódító volt, a büszkesége miatt. Az apja elment egy három napos kongresszusra, így ketten voltak Hannával. Miután lefektette az apróságot unalmában megette a maradék csokis epret, amit nőnapra kapott. Ez valamiféle bizakodásra adhatott volna okot, azonban ő nem látta fényesnek a helyzetet, úgy egyáltalán. Bálinttól a levél óta semmilyen más üzenetet nem kapott, így elkönyvelte pillanatnyi fellángolásként.
Igen későre járt már, unottan kapcsolgatta a tv-t, semmi nem kötötte le a figyelmét, amikor kintről kiabálás ütötte meg a fülét. Az ablakhoz ment, két idegen srácot pillantott meg, mögöttük pedig egy harmadikat aki nagyon ismerős volt. A szíve kihagyott egy ütemet, amikor felismerte Bálintot, de el is öntötte a méreg mert ha tovább ordibálnak, Hanna felébred. Mérgesen kapta magára a kabátját és a kerten át a kapuhoz sietett.
- Volnál szíves a elcsöndesíteni a haverjaidat? Felébred Hanna.
Ránézni is alig mert, zavartan fonja össze a mellén a kezeit, miközben a kapuban toporog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Káté előbb veszi észre a nőt, minthogy az ő agyáig eljutna jelenlét és már csak arra lesz figyelmes, hogy barátja kitárt karokkal indul el Auróra felé.
- Nézzék itt van ő, aki tönkre tette a barátunkat, akinek köszönhetően elvesztettük vezérünk.
Káténak esélye nincsen tovább mondani, amit szeretne és az ölelést is csak saját magának hagyhatja, mert beszéde alatt Bálint úgy dönt jobb megmenteni Aurórát. Ádám már eltűnt, csak a hátsóját látni, mert éppen egy szemetest tisztel meg jelenlétével, miközben rókákat számol. Másik barátját is abba az irányba fordítja, aki el is indul segíteni a szenvedőnek.
- Helloo Szépségem.
Tekintete csillog, beszéde nem olyan szép, nyelve kissé összeakad a nehéznek bizonyuló szó kiejtése alatt. Szemeit lesüti, nem akarta, hogy valaha is ilyen történjen vele. Mutatóujját felemeli, amivel jelzi a nőnek, hogy várjon egy pillanatot. Sarkon fordul és felnyalábolja a két őrült barátját, hogy bevágja őket a kocsiba, ott majd kipihenik magukat. Semmi szükség arra, hogy az ostobaságaikkal fárasszák a nőt és Bálint egyébként sincsen abban az állapotban, hogy teljes erőbedobással tudja őket hárítani.
Lassú léptekkel halad vissza a nő felé, tekintete inkább a földet nézi, hogy lábaival nehogy véletlenül rossz helyre lépjen.
- Hiányoztam?
Igyekszik laza lenni és a normális, tőle megszokott stílust hozni, de ez reménytelen próbálkozás. Csibészes vigyort villant, zsebeit becsúsztatja nadrágja zsebébe és kissé dülöngélve lesi a nőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy a részeg férfi felé közekedik, néhány lépést hátrál, még a kaput is képes lenne az arcába csapni azért, hogy ne jöhessen a közelébe. Nem, nem volt az alkohol ellen, de jelen esetben nem tudta tolerálni a helyzetet. Főleg, hogy Bálinton kívül egyiküket sem ismerte és ki tudja kiből mit hoz ki az alkohol.
- Miről beszél?
Értetlenül pislog Bálint felé, aztán realizálja, hogy ő sem épp a józanok táborát erősíti.
- Bűzlesz
Hangzik az egyszerű köszöntés, s hogy elnyomja a vigyorát a szája elé emeli a kezét de a szemein látszik, hogy vigyorog. Igyekszik komolyan venni a helyzetet, de az első meglepődés után kicsit felengedve már lehetetlen. Ettől függetlenül azonban boldogság önti el a tudattól, hogy annyi hely közül pont itt van.
- Mennyit ittál?
Elképedve figyeli, ahogy a férfi betuszkolja a haverjait a kocsiba, és rájuk csapja az ajtót, egy pillanatra felveszi a szemkontaktust Kátéval, de csak azért mert a férfi a kocsi ablakából is őt nézi.