Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Alíz kifakadása meglepi a lányt, de nem mozdul. Kíváncsi mit akar mindebből kihozni a vörös és ezért türelmesen várakozik, ami nála nehezen megy. De most itt marad, legalábbis amíg meg nem mondja a véleményét. Ideráncigálja elé a fiút, majd az indokokról kezd beszélni, aztán Gwenre is "ráparancsol". A szőke így veszi az elhangzott szavakat, neki ez már annak számít. És nem szereti, ha valaki megpróbálja megmondani mit, csináljon. Megy a saját feje után és ezt Alíz tudja jól. Talán ezért szeret belefolyni az Ő dolgaiba. Ezt már többször tapasztalta, de most nem hagyja annyiban. Azonban ezt később is el tudja intézni, most a fiúra koncentrál.
- Én soha nem mondtam, hogy olyan, és azt sem, hogy érzéketlen vagy - válaszolja halkan a lány. A fiú hallhatja, ha nem tett hátrafelé lépéseket. Az lenne a legjobb, ha Alíz már nem értené a mondottakat. Perpillanat nem akar semmit megosztani a vörössel, csak az előbbi gondolatait.
- Muszáj, beleszólnod mindenbe? Idegesítő, nem érted? - szegezi neki a kérdéseket, miután a fiú abbahagyja a mondandóját. Nem bírta magában tartani. Ez talán egy újabb lehetőség a veszekedésre, de a szőke lányt ez izgatja a legkevésbé. Ha ennyiszer összevesznek, az talán nem is igazi barátság.
Aztán a fiú folytatja, és az átváltozásról kezd beszélni. Gwen nem érezheti, ami akkor történik, nem is tudja milyen. Elképzelése sincs a dolgokról, csak, amit az órán tanult, meg amit más könyvekből tudott meg. Ám azt még Ő is sejti, hogy ez kevés. Egy átváltozás, nem olyan egyszerű és fájdalommentes, mint azokban az ostoba vámpíros filmekben, ami teljesen elgörbíti a valóságot.
- Akkor mutasd meg - kéri a lehetetlent a lány. Ezt még Ő sem gondolhatja komolyan. Az arckifejezését elnézve mégis, vakmerőségét most sem hazudtolhatja meg. De számára egy burkolt kérdés volt, hogy elmegy-e. Lehet, hogy őrültség, amit csinál, de nem érdekli. Ha kell valami, vagy valaki, aki megvédje, szól Kathnek. Na, ezt már nem lehet fokozni, a lánynak elment az esze.
- És ne mond azt, hogy nem lehet megoldani, mert mindent meglehet - most nem érdekli, hogy Alíz is ott van, ezt akarta. Beszéljék meg. A sajátos formájukban, de azt csinálják. Kérdőn pillant a fiúra, hogy mit mond ezekre. Ha komolyan gondolta, akkor a szőke elmegy. Ha nem, ezek után tényleg el fogja felejteni Krisztiánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem gyakran szokott benn ebédelni, ahhoz azért túl idegennek érzi magát ebben a hatalmas intézményben, még ha már évek óta aktívan szolgálja is azt. De ha két fontosabb megbízás között egyszerűen nincs más megoldás, akkor muszáj beülnie ide és túlesni a kötelező étkezésen. Szereti egyébként, mert egy kicsit kikapcsolódhat. Nincsenek körülötte diákok, akik után felügyelnie kell. Azonban nem hitte volna, hogy egyszer még ide fog szervezni megbeszélést egy ottani diákkal.
- Igazán semmiség - mosolyodott el - Hát igen, de legalább nem unatkozom. Addig se kell a magam problémáival bajlódnom, tudod...
Ethan rátapintott a lényegre. Baromira elfoglalt, főleg ha következő tanévtől a nonverbális varázslást is bevállalja mint opcionálisan tanulható képességet. Bízik benne, hogy nagy lesz iránta az érdeklődés, hiszen korábban is működött már sikerrel a foglalkozás. Ami azt illeti, a patrónus megtanulásával kapcsolatban sem a vele szemben ülő mestertanonc az első, aki felkereste őt. Lesz tennivalója bőven, ami a magánéletének fokozatos csökkenésével jár. Pillanatnyilag úgy érzi, hogy bírja a megpróbáltatásokat. Kényelmesnek találta, hogy tegeződhettek, mintha csak Viktorral beszélgetett volna.
A formaiságok után nekiálltak a levesük elfogyasztásának. Követve a másik fél példáját ő sem szólalt meg, egyedül kanalának esetenkénti halk koccanása szolgált zajforrásként a részéről.  Kipillantott a kantin ablakán, ahonnan panorámás kilátás nyílt Budapest néhány nevezetességére. Mulatságos volt belegondolni abba, hogy lakóinak zöme ezt az épületet egy befejezetlen betontömegnek látja viszont.
- Eléggé szabad kezet kaptunk. A foglalkozások gyakoriságát én állítom össze, természetesen a te programjaidhoz igazodok. Van egy előírt minimális óraszám, és persze egy tanév alatt el kell sajátítanod a képességet, ha hivatalosan akarjuk csinálni - válaszolt a felmerülő kérdésre, kíváncsiságból pedig majdnem visszakérdezett, hogy máshol vajon hogyan működik. Végül nem tette, meggondolta magát. Nem olyan fontos információ.
- Van már bármiféle előismereted a bűbájjal kapcsolatban, vagy az elméleti oktatás is az én reszortom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Axel Sjölander-Wayne

Murphy törvényei tökéletesen működnek. Elég egy nyugodt, elcsigázott gondolat tőlem, miszerint egész békés a mai éjszakai műszakom és máris minden a feje tetejére áll. Nem mintha annyira bánnám, szeretek segíteni és jobb, mint unatkozni, de valahol sajnálom az összes beteget. Azt hittem, túlléptem már minden ilyesmin, hogy sikerült felülemelkednem a gyermeteg érzéseimen és teljesen a hatékonyságra koncentrálni. De nem, még nem vagyok tökéletes, még erősödnöm kell hozzá.
Még rá akarok nézni mindenkire, akit éjszaka hoztak be, mielőtt hazamegyek. Túl lelkiismeretes vagyok, tudom, de ez az én egyik szokásom. Éppen elhaladnék az egyik névtelen beteg mellett, mert nincs még mindig ébren, amikor meghallom a halk hangot magam mögül. Visszafordulok, leeresztem barna tekintetem az ágyra, nézem, ahogy keres valamit szemeivel. Tudom mit érez. Fél, kétségbeesett, össze van zavarodva. Keres bárkit, bármit, amibe most belekapaszkodhat, egy biztos pontot. Nagyot sóhajtok.
- Jó reggelt - lépek közelebb az ágyához, hogy lásson engem. - Lorelai Riviera vagyok, gyógyító. Kérem, próbáljon meg nem mozogni.
A legjobb lesz, ha most nem ficánkol sehová. Közben kénytelen vagyok elvégezni a gyors vizsgálatokat. Meghallgatom a légzését, a szívét, megnézem a pupilla reflexet, megkérdem, hány ujjamat mutatom neki. Szokásos, rutin dolog, de úgy tűnik, nincsen agyi károsodása így első blikkre. Az jó hír, eddig még nem volt alkalmam ezt leellenőrizni nála. Egyelőre nem akarok az emlékeiben turkálni, szóval fel sem hozom a balesetet. Ha esetleg nem emlékszik, pánikba esik, ezt pedig még nem akarom.
- A Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotályban van éppen, jó kezekben, ne aggódjon - nyugtatom őt, amennyire egyelőre tőlem telik, de ez annyira sablon szöveg és annyiszor elmondtam már. Nem tudom, szerintem érződik rajta, hogy ismét, ugyanaz a monoton nyugtatgatás, amit már olyan régóta csinálok. Talán kicsit lelkesebbnek kéne lennem és tényleg szívvel-lélekkel csinálni, de az túl sok lehetőséget adna nekem a hibázásra. Az pedig nem opció.
- Hogy hívják? - úgy döntök, ez az a kérdés, amit mégis fel kell tennem neki, csak hogy tudjam, hogy szólítsam őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Krisztián hagyja magát odarángatni Gwenhez, ez viszont már meg sem lepi, ahogy a fiú reakciója sem. Jogosan borulhatna ki mind a három - na jó, csak kettő - fiatal, és a környéken lakók is jogosan hívhatnák rájuk a zsarukat. Bár az még mindig bulisabb lenne mint hallgatni kettejük veszekedését.
Némán hallgatja a részben fejéhez vágott szavakat, tekintetét közben az éppen hozzá beszélőébe fúrja, nem hátrál meg. Miért is tenné? Elvégre azért jött ide, hogy... pontosan nem emlékszik, miért, de biztos köze volt a barátnőjéhez és annak volt barátjához. Hát csak rájuk kell pillantani, még veszekedni is aranyosan tudnak. Ezt viszont nagyon gyorsan ki kell vernie a fejéből, és pár pillanattal később így is tesz. Még mindig nem hátrál meg, csak a fejét ingatja. Nem próbálkozik semmiféle frappáns visszaszólással, azzal úgysem javítana egyikük helyzetén sem, a sajátján meg főleg nem. Csak hagyja, hogy a másik kettő folytassa a vitatkozást, elvégre ez is haladás. Legalább kommunikálnak egymással.
Alíz türelmesen megvárja, míg Gwen és Krisztián is egymásra emelik a pillantásaikat, hogy folytassák a vitát. Ő csak ekkor lép nagyon halkan hátra. Mosolyogva mered maga elé ahogy hangtalanul tovább hátrál; kizárt, hogy a másik kettő észrevegye a mozdulatait, most éppen nagyon el vannak foglalva Krisztián átváltozásának ecsetelésével. Alíz ebben a pillanatban fordul ki az utcából egy másikba, hátát a falnak dönti és a sötétségben maga elé mosolyogva még hallgatja pár pillanatig a pár beszélgetését. ~ Gwen meg akarja nézni ~ gondol vissza az alig fél perce elhangzottakra, aztán int a kutyának és megnyújtott léptekkel tovább sétál az utcán egyre jobban távolodva a pártól. Alakját hamarosan elnyeli a késő esti sötétség.
Végül is elérte a pár másodperce újra eszébe jutó célját. Gwen és Krisztián végre újra kommunikálnak egymással, ha még ilyen csúnya módon és ilyen buta dologról is. Ennél már az sem lehet rosszabb, ha a lány tényleg meglátja, milyen az, mikor a fiú átváltozik. De legalább beszélgetnek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lorelai K. Riviera

Tegnap még VAV-ot írt, hogy ősztől jelentkezhessen aurorképzésre. Vagy az tegnap előtt volt? Fogalma sincs tulajdonképpen, hogy milyen nap van ma, lehet, hogy nem is tegnap előtt volt, hanem sokkal régebben, vagy éppen csak pár órája, ez a fény nem árulja el még a napszakot sem, sajnos. Azt sem tudja, hol van. Talán van itt valaki, aki válaszolhatna a kérdéseire. Kimondja az első nevet, ami eszébe jut, reménykedve, hogy a fiú itt lehet mégis valahol a közelben, de nem érkezik válasz, pedig hallja, hogy mozgás van. Valaki itt lépked, majd megáll. Lehetséges, hogy visszafordul éppen, de nem tudja biztosan. Talán haragszik valamiért, azért nem válaszol? A szíve hevesebben ver, de lehunyja a szemét és megpróbál megnyugodni, amikor mégis megszólal valaki. Ezt a hangot ismeri. Nem kell kutakodnia, azonnal tudja, hogy ez a ragálytan tanárnő. Bár nem volt alkalma közelebbről megismerni, de hallotta már a hangját az iskolában, nem is egyszer, a név pedig csak megerősíti az igazában. Ismét kinyitja a szemét, és kérdőn emeli a nőre zöld tekintetét, ha már közelebb merészkedik hozzá, hiszen a fel sem tett kérdéseire még mindig nem tudja a választ, csak annyival van tisztában, hogy kihez is van szerencséje. Ennyi erővel azonban nem csak a gyengélkedőn lehet, esetleg az ispotályban, hanem a nő kísérleti laboratóriumában is, ha netán van olyanja. Már összeszedi az erejét, hogy ismét nekifusson a beszédnek, hátha most inkább lesz érthető és kevésbé egy egy éppen kiszenvedő állat halálhörgésére emlékeztető, amikor mégiscsak megtudja, hol van. A Baleseti és Rontáskúráló Ispotályban, a Fővárosban. Nem kicsit messze Bogolyfalvától. Ide meg hogy került? Felteszi magának a kérdést, de nem tudja a választ. Ennyire messze elrepült volna? Nem emlékszik. Egyáltalán nem emlékszik még arra sem, merre indult, arra még kevésbé, merre járt, és hogy mi történt aztán, az végképp teljes homály. A válasz nélkül maradó kérdései folyamatosan gyűlnek, ami nyomasztó és idegesítő is, egyre inkább összezavarodik.
- Axel - nyögi ki a nevét, ha már kérdezi a nő - Sebastian... Sjölander... Wayne - több részlet is lesz belőle, mire sikerül a teljes nevét közölni, de úgy érzi, egyetlen keresztnév mégiscsak kevés.
- Mi... mi történt? Miért... vagyok itt? - kérdezi aztán, mert úgy érzi, megnyugtató lenne tudni a választ, több kérdésétől is megszabadulhatna, szinte biztos ebben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Axel Sjölander-Wayne

Ahogy meghallom, hogy ébredezik, a fiú mellé lépek. Mintha ismerős lenne az arca, de nem hagyott bennem mély nyomot, nem jut eszembe, hol találkoztam már vele. Talán egyszer már volt valamiért itt, az ispotályban, ki tudja. De azért megragadom az alkalmat, bemutatkozom neki, és elmondom, hol van. Ahogy minden egyes alkalommal teszem, ilyen helyzetekben. Aztán megkérdezem a nevét is, hátha az még könnyedén megy neki. Majd később jön egy nővérke és feljegyzi az összes adatot, amit tud magáról, de most még nem fárasztom ilyesmivel. Pihennie kell, szóval nem is akarom nagyon felzaklatni.
- Üdv, Axel - szakítok helyből a szokásommal, miszerint mindig magázódok, hátha ez kicsit megnyugtatóbb számára. És próbálok vele nagyon kedves lenni meg figyelmes, az az első pár perc a legijesztőbb az ember számára. Főleg, hogy nemsokára talán elkezdi érezni a tompa fájdalmat is, amin nem tudunk jobban segíteni.
- Hát rendben - sóhajtok, amikor arról kérdez, hogy került ide. Én nem akartam egyből ezzel kezdeni, de érthető, ha kíváncsi. Egy laza mozdulattal elveszem a kórlapot, ami az ágyánál pihen, belelapozok.
- Az éjjel hozták be, az ispotálytól nem messze találták meg ájultan. Egy törött seprű volt maga mellett, több csontja is eltörött, zúzódásai voltak, illetve egy belső vérzése, ezeket már mind kezeltük, de tudja, nem könnyítette meg a dolgunkat - olvasom fel neki monoton hangon, mi történt, aztán a végén hozzáteszem a véleményem is egy sóhaj kíséretében. Hoppá, én tegezni akartam, de nem megy. Hűvös a pillantásom, nem szánakozó, apró mosolyom pedig távolságtartó, ahogy rápillantok. Sajnos én vagyok jelenleg az egyetlen, aki segíteni tud neki. Rosszul járt. Lerakom a lapot, vissza a helyére, majd közelebb hajolok a másikhoz, szigorú tekintettel pillantok rá.
- Mr. Sjölander, igazán elmondhatná, mi a fenét gondolt. Árulja el kérem, mi vitte rá arra, hogy éjszaka repdessen? Akár pár mugli is megláthatta magát, annak pedig lesznek következményei - szemrehányóan jegyzem meg neki. Nem mintha annyira kedvem lenne hozzá, mert nem vagyok az anyja. De mindkettőnknek jobb lenne, ha legközelebb nem csinálna ilyesmit és nem itt kötne ki, ilyen állapotban.
- Esetleg valaki, akit értesíthetek? - egy könnyed, csevegő kérdés még a végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lorelai K. Riviera

Emlékszik a nevére, bár egyben elmondani kissé nehezére esik, de megszakításokkal csak sikerül. Úgy érzi, lassan visszatér a hangja, ezzel egyidejűleg viszont valami tompa fájdalmat is elkezd érezni. Nem vészes, de még ha lesz is erősebb, nem tervez visítva könyörögni morfiumért, ezt már most eldönti. A nő legalább ismerős, kvázi, mert hiszen az iskolában tanár, lehet, hogy a gyengélkedőn is összefuthattak volna, ha úgy van szerencséje. Talán még választ is ad a kérdéseire, például arra, hogy mi történt. Nem tűnik túlságosan lelkesnek, amikor tényleg felteszi neki a kérdést. Hirtelen még ijesztő is lesz, elvégre Axelnek elképzelése sincs róla, hogy jutott ide és ha ennyire nem mondaná el önként és dalolva a nő, csak kényszerből válaszol, ha már hozzá intézte a kérdését, akkor az cseppet sem lehet valami jó dolog. Megpróbálhatna még mindig az emlékeiben kutatni, hátha magától is rájön, de nem igazán rémlik a már bevillant részleteken túl semmi sem.
- Óóó - nem futja többre, értelmesebb válaszra. A sötétben biztos nekiment valaminek, amire nem figyelt. Nagyszerű. A szerzett sérülésekre már nem is emlékszik a beszámoló végére, inkább a kellemetlen érzés marad meg, amit azok említése előidézni képes. Vállveregetést érdemelne, tudja ő is, vagy egyenesen tapsot, hogy ennyire szépen elintézte magát. A repülésnek már a gondolatától is elfogja valami eddig ismeretlen félelem és itt fekszik, mozogni sem bír. Mégis hány törést szedhetett össze? Inkább nem kérdez rá.
- Sjölander-Wayne - javítja ki automatikusan a nevét, közben meg a mennyezetet bámulja. Tessék, már le is hordják. Nem gondolkodott tisztán, egyáltalán nem is gondolkodott, de nem kezd neki magyarázni a bizonyítványát. Szabadulni szeretne innen hirtelen, vagy legalább az oldalára fordulni, de még az sem megy, az imént közölték, hogy ha lehet, ne mozogjon.
- Nem tudom. Levegő kellett - válaszolja kissé félvállról, de a pontos választ még ő sem tudja. Egy ideje már így is olyan, mint a bolygó hollandi, nem találja a helyét, folyton tesz valami marhaságot, vagy túlgondolja a dolgokat, vagy nem gondolkodik, a lényeg, hogy sehogy se jó semmi. Elliot is biztos haragudni fog, a szülei... velük kezdődött minden, de az anyja sem fog repesni örömében, Annie sem. Már el is kezdi fogalmazgatni magában, hogyan is magyarázza meg ezt, ám a kérdés felriasztja és a félkész mondatok összekuszálódnak.
- Értesíteni? Van. A párom, Ell. Elliot Sjölander-Wayne - válaszol végül úgy döntve, hogy az anyjának és a testvéreinek éppen elég, ha megbirkóznak az apja halálával, ezzel mégsem kell felzaklatni őket. Elliot-ról nem tudja, hogy mennyire fog haragudni, szóba áll-e majd vele egyáltalán, ha értesítik, hol is van és miért, de legalább tudjon róla.
- Mikor mehetek haza? - kérdezi aztán még gyorsan attól tartva, hogy mindjárt egyedül marad, mert igenis fontosnak érezni tudni, hogy mennyi ideig számítson itt tartózkodni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem zavarja különösebben a csend, míg esznek. Vannak emberek, akiknek szükségük van arra, hogy emberi hangot halljanak maguk körül, és akiket feszélyez, ha a perceg némán haladnak előre. A csendben is megvannak a maga formái: amikor a teremben csak a pennák sercegését hallani, vagy a könyvtárban a lapok pergését. Van, mikor feszültséges rejt magában, haragot vagy zavart; neheztelést. Most csak természetes és zavartalan. Egyébként is kár lenne egy jó ételt beszéddel megzavarni.
Két fogás között dől csak hátra, míg akkurátusan kicseréli maga előtt a tálakat. Az üres levesest hátrébb tolja, a főételt pedig maga elé húzza. A tányér még mindig meleg a rá helyezett bűbájtól, ami megfelelő hőmérsékleten tartja az ételt. Nem is gondolná valaki, aki ebben nőtt fel, hogy valójában mennyire a varázslatok hatják át még a leghétköznapibb dolgaikat is. Még egy egyszerű tányért is.
- Ez jól hangzik. Az egy tanévvel nem hinném hogy gond lesz...
Elvégre csak egyetlen varázslatról van szó, mondaná, de nem fejezi be a mondatot. Tudja ő is, hogy patrónust idézni nem könnyű, de abból kiindulva, hogy a bűbájok az egyik erőssége, van benne egyfajta természetes magabiztosság ezzel kapcsolatban.
- Egyelőre nem tudom még a beosztásomat, ha minden igaz, tanévkezdésre az is meglesz majd. Aztán könnyebb lesz beosztani, mikor kinek mi fér bele az idejébe.
A kérdésre biccent egyet és megdörzsöli az állát elgondolkodva. Nem azért, mert ne tudná rögtön, hogy kapott-e elméleti képzést; inkább azt pörgeti végig magában gyorsan, hogy az vajon mennyire volt alapos.
- Az alapvető elméletet kötelező volt az alapképzés utolsó évében megtanulni. Épp csak a gyakorlatig nem jutottam el. Nem volt feltétlenül szükséges ahhoz az irányhoz, amerre később továbbtanultam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Némileg odébb húzódik, hogy teret hagyjon a fiú illúziójának és onnan figyeli. Nincsenek előzetes elvárásai, nála többnyire mindenki tiszta lappal kezd, amikor arra kerül sor, hogy megmutassák, mire képesek. Józanabb és objektív megítélés pedig nem létezik, ha automatikusan mindig hasonlít valamit valamihez. Amíg a fiú felkészül a kezdésre, addig ő némán feltesz magára egy varázslatot, amellyel nem csak magát az illúziót, hanem az azt képző manát is szemmel követheti. Elvégre arra is kíváncsi, hogy a tanonc mennyire tudja pillanatnyilag befolyásolni, koncentrálni és irányítani azt a varázslatnak megfelelően.
Gareth belekezd a varázslatba, Alexander pedig némán, szakértő, figyelő szemekkel fürkészi a részleteket. Kopottas papírok; pont ott meggyűrve, ahol az ember lapozáshoz hozzáér. A könyvjelző szalagja pedig tetszetősen hiteles, ahogy meglebben. Egészen jó az eridonos varázslatának "fizikája". Nem véti el számba venni az illúzió hangelemeit. Bár alapvetően nem nehéz, amit végrehajt, de az ismétlődések által, jó helyre beillesztve életet lehel a jelenetbe. Sokan esnek abba a hibába, hogy nem hangolják össze a hangot és vizuális látványt, ezáltal olyanná válik az illúzió, akár egy némafilm. Vagy rosszabb, mint egy elcsúszott szinkron egy rossz minőségű VHS kazetta alatt.
A tájat érti, hogy miért volt szükséges létrehozni, bár számára - ám ez valóban csak a magánvéleménye, a minőségbeli értékelésére nem hat ki - talán kissé túl romantikus volt ez a fajta megoldás. Az illúzió véget értével nem marad más, mint cipőjének tompa koppanása, ahogy Gareth mellé sétál.
- Akár Renéenek köszönhető, akár a különóráinak, jól haladt. Van érzéke a részletekhez.
Valószínűleg pillanatnyilag ez lehet a legnagyobb dicséret, amit Gareth helyzetében ki lehet húzni Alexanderből, de az is tény, ha nem is túl feltűnőek a dicséretei, nem irigy vagy szűkmarkú velük. Természetesen, csak a megfelelő pillanatban.
- Az év folyamán az auditív illúziókat fogjuk fejleszteni. Az ismétlést használni ez esetben megfelelő volt. - Elvégre igen, a könyv lapjainak pergése egyrészt nem túlságosan eltérő laponként, másrészt olyan gyorsan következnek egymásra a hangok, hogy az emberi hallás nem is nagyon fedezheti fel ezeket a nüanszokat.
- Mire végzünk, képes lesz reprodukálni az emberi beszédet és beszédhangokat is. Ez alkalommal viszont mással fogunk foglalkozni. Próbálkozott már az illúziók felfedésével?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amit Magnus látott, evidensen nem olyan illúzió volt, ami bármilyen célnak alá lett volna rendelve azon túl, hogy képességét a lehető legtöbb oldalról mutassa meg, ebbe belefért, hogy a személyiségének egy darabját is felfedje ezekkel együtt. Ha konkrét feladatot kell megoldania, minden bizonnyal másképp jár el, hiszen mint a demonstráció is tanúsította, képes fotorealisztikusságot súroló képek alkotására, pusztán feleslegesnek tartotta mindenre ezt erőszakolni. Mindig is olyan rugalmasan kezelte a képességét, amennyire csak tudta, kipróbálva többféle stílust, látványvilágot, módszert, bár nem áltatta magát, hogy ne alakulna ki idővel valami, amit kézjegyének lehet majd tekinteni. Az ember képzelete messze szorosabb kapcsolatot ápolt a tudatalattijával, mint cselekvései, épp ezért jóval nehezebb szűrni vagy irányítani az ilyesmit. Volt ugyan némi gyakorlata ilyenben, de ismerte a határokat és nem is kívánta alkalmazni azokat a módszereket, amikkel őt vezette félre.
- A rajz sokat számít. Az emberben tudatosul, mennyi apróságból épül fel egy-egy kép.-*Diplomatikusan sem Renée oktatását, sem saját tanulmányait nem minősíti vagy hangsúlyozza, inkább gyakorlatias szemszögből reagál a dícséretre - mert kapaszkodjon meg mindenki, az imént nem kis verbális fejsimogatásban részesült. Nem hazudott azonban, tényleg a rajz tanította meg, hogyan haladjon világosabbtól sötétebb, háttértől közel, fénytől árnyék felé, hogyan dolgozzon árnyalatokkal, hideg-meleg színekkel, arányokkal, részletekkel. Az illúzióit is hasonlóan tervezte meg, gondosan rétegezve és energiáját nem vesztegetve.*
- Az lett volna soron.-*Biccent, mivel a hangillúziókba épp' csak belekezdtek, amikor előző tanára felmondott és távozni kényszerült. Ez nem kifogás, mindössze magyarázat arra, miért a a vizuális részt fejlesztette inkább és miért maradt el emögött jelentősen a következő érzéket jelentő szint. A kérdésre igent intett.*
- Futólag meg lettem ismertetve az alapokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ügyek, ügyek, bajos ügyek. Néha még nekem is hivatalosnak kell lennem, máskülönben elunnám magam. Mellesleg semmi hangulatom nem volt reggel felkelni és elindulni ide. Utálom. Ki nem állhatom ezt a nagy rakás téglát, de ha egyszer nem tudom tovább halogatni a dolgaimat, muszáj ellátogatni.
Dolgom végeztével úgy döntök, hogy - ha már helyben vagyok - bekukkantok egy bizonyos aurorhoz is. Tudom, történtek dolgok, de ami a múltban esett meg, az ott is marad. Nincs nálam extra ajándék szerény személyemen kívül, de feltételezem, ez is megteszi majd Dwayne számára. Ha nem, eggyel több ok, hogy végre hazamenjek és ne csináljak semmit. Némi barangolás után - nem vagyok itt jártas, na - sikerült elkeverednem az én szekciómhoz és pár kérdés után azt is megtudom, hol a férfi. Remek, ha így haladok, jövő ilyenkorra esélyem is lesz összefutni vele. Kopogok kettőt, de nem várom meg, hogy kiszóljanak, egyszerűen benyitok. Ez egyébként egyik elég rossz szokásom, de eddig még senki sem rótta a szememre. Csináljon bármit is Dwayne, nem különösebben mozgatja meg a lelki világomat. Olyannyira nem, hogy az asztalához érve fel is ülök rá, ami talán egy külső szemlélő számára meglepetést okozhat. Tudom én is, kivel kell jóba lenni.
- 'Napot Dwayne, min ügyködsz? - semmi körítés, hogy süt a nap, vagy ugye nem zavarom, mert ha a válasz még igen is lenne, akkor is nem. Csak érteni kell a férfiak nyelvén. Nem olyan bonyolult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Dühöm nem csillapul sem a lány szelíd szavaitól, sem Alíz hallgatásától, de megértem, hogy ezt nem itt és nem most fejezzük be. Vélhetőleg nem is szavakkal, mert hiába is beszélünk, egymást meg nem győzhetjük. Ő azt hiszi, tudja, mit vállal azzal, ha mellettem marad. Én tudom, hogy fel sem tudja fogni, mennyire nincs így.
Nem csak attól féltem, ami vagyok, de az emberek véleményétől. A vérfarkasok megítélése még napjainkban sem túl pozitív. Persze azt mondaná, hogy nem érdekli. Amíg nem éli át, nem tudja átérezni. Most még gondolhatja azt, hogy nem bántanák a vélemények, a negatív diszkrimináció, a pletykák, az összesúgások, a kirekesztés... De vajon hónapok, évek múlva is ugyanígy gondolkodna? Kétlem.
- Legyen. Bagolyban megbeszéljük a részleteket - egyezek bele ebbe a teljes őrültségbe, még magam sem tudom miért. Talán mert annyira feldühítettek. Talán mert be akarom bizonyítani az igazamat. Azt, hogy ő sem bírná ki mellettem. Ugyanakkor valahol félek, sőt rettegek tőle, hogy tényleg így lesz. De már nem fogok visszatáncolni.
Figyelem a lány eltűnő alakját, és csak ekkor tűnik fel, hogy Alíz már rég nincs mellettünk. Mélyet sóhajtok, majd elsietek a helyszínről, mielőtt a mugli rendőrök valóban feltűnnének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az idő lomhán húzza a csiganyálát valahol a szemközti, tojássárga falon függő faliórán. Sokadszorra pillant fel rá, majd vissza az asztalára, némán reménykedve abban, hogy egyszer elszenderedik és a munkaideje végeztével, este hat körül ébred csak fel.
Három óra tíz.
Megnyalja az alsó ajkát, a csíptetős mappából kitépi a legfelső papírt, a jobb öklével galacsinná gyúrja és ledobja maga mellé a félig teli papírkosárba. A szeme épp pár pillanatig siklik arrébb a bokája felé, amin számára fenyegetően függ a bőr szíjon a büntetésből kapott, még negyvenegy napig viselendő nyomkövetője. Ez a negatívum amellett, hogy bejegyezték, mint animágust, ezzel vizsga nélkül megszerezhette a jogot arra, hogy átváltozzon és ne kelljen többé titkolnia a képességét. A hír persze hamarabb végigsöpört a minisztérium második emeletén, akár a pestis - ő pedig megfogadta, ha még egyszer valaki megkéri, hogy mutassa be a tudását a kedvéért, a rozsomák állkapcsa az illető torkán fog összezárulni.
A közeledő léptek hallatán pillant föl, bár pusztán a cipőjéről felismerné a lányt. Hátrébb húzódik, ahogy az felül az asztalára, amin meglehetős káosz uralkodik, a polgárháborús katonai sisak és a törött kókuszdió-háj közt Nina olyan, mintha egy újabb íróasztali kacatja lenne.
   -  Ilyen izén.
Min is? A szeme visszasiklik az előtte heverő, üres papírokra. Ó igen, semmin.
   -  Te meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem tartozik a gyors evők közé. Természete az asztalnál is meglátszik, aprólékos és ráérős, kimért tempóban fogyaszt. Gyerekkorában irtózatos sebességgel lapátolta magába az otthoni ebédet, ami egyszer egy olyan gyomorfájást eredményezett nála, hogy talán attól kezdve vált ilyen óvatossá. Ennek ellenére megközelítőleg ugyanabban az időben tértek át a főételre.
- Ha valóban elhivatott vagy, akkor akár még hamarabb is sikerülhet. Ez persze a bűbájra való fogékonyságodtól is függ, ami majd úgyis kiderül.
Egyetlen tanév, sok megerőltető foglalkozás. A többség már csak amiatt se próbálkozik a patrónus-bűbáj elsajátításával, mert ilyen korban már túlságosan elfoglalttá válik. Ott lesz a munka, a család, az esetleges egyéb tanulmányok. De mindig marad egy réteg, aki vállalkozó szellemű. Nem emlékszik rá, hogy látta-e valaha Ethant varázsolni, de kisugárzása alapján tehetségesnek gondolja. Valójában szinte kizártnak tartaná, hogy az ő esetében lehetetlen dologról beszélnének.
- Tanévkezdés után néhány héttel felkereslek megint. Akkora már én is tudom a sajátomét és vissza is fogok szokni a napi teendőimhez. Azt is meg kell még nézzem, hogy rajtad kívül hányan gondolják még komolyan - törölte meg szalvétájával a száját.
Alapvetően van egy általános érdeklődés a tanár úr által oktatott képességek iránt, de a jelentkezők zöme végül mégis meggondolja magát. Mint minden más hasonló foglalkozásnál. Természetesen a hozzá bejelentkező diákok száma semmilyen negatív hatással nem lesz a mestertanoncra, őt előnyben fogja részesíteni, hiszen már nagyon korán jelezte szándékát, így az elsők között írta fel a listájára.
- Értem. Azért akkor leszek igazán nyugodt, ha előtte átismételjük, de nem fog sokáig tartani, ígérem. Felmérem, hogy felejtettél-e valamit, aztán már rá is térhetünk a gyakorlatra - tájékoztatta a jövőbeni foglalkozások menetéről. Érezhető, hogy erre inkább formai okok miatt van szükség, mintsem Ethan tudásának hiányából fakadóan. Remélhetőleg megértő lesz a tanár úrral - Hogyhogy úgy döntöttél, hogy most mégis megtanulnád?
Bízott abban, hogy korábban erről még nem esett szó. Mindig érdekelték a tanulói indoklások, hogy hogyan ítélik meg saját magukban ezt a lehetőséget. Valamilyen szinten szükséges is a magyarázat, mielőtt tanítani kezdené.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt időszakban egy időzített bombává vált, s már csak hetek, napok, órák vagy éppen percek kérdése hogy felrobbanjon és a világra zúdítsa mérhetetlen haragját. Ez talán kicsit túlzás így, de már attól idegbajt tud kapni, ha haja felgumizásakor kiáll egy kis pukli a fején vagy ha ismét talál egy karcot szeretett fürdőszobájának metlachiján. Elég egy apró kis szerencsétlenség, egy megbotlás vagy csak egy kihullott hajszál és sírásban tör ki, mint egy első trimeszteres terhes szamár... Szóval ezekhez mérten tulajdonképpen nem is akadt ki Dwayne teljesen átlagos viselkedésén, sőt még sokkal nyugodtabb is volt magához képest, amiért természetesen jár a keksz és mellé a gyár is.
Felvilágosulva pillantott fel ismét a férfi arcára, s az általa kimondott szavakat ízlelgette. Ajkai szinte egy pillanat alatt szorultak össze egy vonallá.
Tudta. Tudta és nem szólt. Tudott az egészről, előre tudta az egészet és nem szólt. Nem szólt. Mocskos áruló.
 - Tudtad. Ahha. Gondolom letört volna a kezed, ha ezt leírod pár szóban. Vagy lerohadt volna a szád, ha elmondod.
Fujtatva, de halál nyugodtan ejtette ki a szavakat a száján. Talán ott rontott el mindent? Talán nem kellett volna megbíznia soha. Soha senkiben. Mindegyik egyforma, az összes pasi egy büdös disznó, csak sokan nagyon jól titkolják a dolgot.
 - Te is egy p*cs vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobbjában narancssárga kosár lóg, míg baljával újra és újra végigsimítja állát, észrevétlen játszva sercegő borostájával. Elmélázva nézegeti az előtte tornyosuló megannyi csempét, járólapot és követ. Feje lassan mozdul, fáradt szemei egyik mintáról ugranak a másikra. Bár határozott elképzeléssel érkezett, most, hogy a kézzelfogható választék előtt áll, egészen elveszettnek érzi magát.
Drágábbat vagy olcsóbbat válasszon? Matt legyen, hideg hatású vagy fényes? Egyáltalán, mi különbség van a krapp és alizarin között?
Hümmögve lép egyet jobbra, tekintete ráesik egy egyszerű, fényes fekete burkolólapra, ami az oxid nevet kapta. Nagy levegőt vesz, majd lassan, fejcsóválva fújja ki. Fogalma sincs mit akar.
Magával hozhatta volna Jaredet, és talán még a Neviczky lány is elkísérte volna a gyors előremenetel érdekében, de hiába is lennének itt, a fiú éppen azzal a faarccal bámulná a színkavalkádot, mint ő teszi, a lány meg sértetten tenné-venné magát mellette, amire nincs szüksége. Váradi a családjával van, Katherine otthon, ő meg hunyorogva sétál a burkolólapok melletti betonplaccon fel és alá, hátha kiszúrja a megfelelőt.
Aztán megáll, sóhajtva körbenéz, de senki sincs ott, aki megtudná mondani, melyik lenne ideális még fel sem épült helyiségeibe. Megvakarja arcát, majd fekete tincsei között végigszántva elindul a fa járólapok felé.
Agglegénylakása kezdi kinőni magát, és bár sohasem gondolta, hogy egyszer bővítésbe kell fognia, otthona lassan átjáróházzá alakul, amit így, ebben a formában nem szívesen viselne el huzamosabb ideig. Nem mellesleg pedig szeretne egy kis szobát is, ahol kislánya lehet, mikor hétvégente nála van.
Hm, milyen nagy is már a kis boszorkány! Őt kellett volna magával hoznia, gond nélkül megmondta volna neki miből milyen színűt vegyenek. Elmosolyodva nyújtja ki karját, tenyerét egy szép, cseresznyefa anyagon húzza végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zuhanykabinok, négyfős pezsgőfürdős kádak és rózsaszínben pompázó, Playboy feliratú wc-k... Nem most volt, hogy ő bármit is vásárolt volna a lakásába, a felújítás vagy költözés ötlete pedig fel sem merült benne eddig. Eddig. Bár egymagára tökéletesen elég az erdei kunyhó, sőt egyre inkább antiszociálissá váló természetét is tökéletesen kiszolgálta az elszigetelt ház, mégis valami újra vágyott. Azt mondják, a szakítás feldolgozásának jeleit a nők külsőleges változásaiban lehet felfedezni, ám nála erről szó sem volt. Nem vágatta le a haját, nem festette feketére vagy épp hidrogénszőkére, nem váltotta le a ruhatárát, szóval megmaradt az eredeti, de sokkal tépázottabb Lencsének. Viszont ha nem magára, mi másra költheti el az ember lánya mindennemű pénzét nagy elkeseredettségében? Természetesen költözésre, felújításra és csempék, metlachik és mintás ülőkék hadára. A legnagyobb probléma ezzel csak az volt, hogy a házra, amire szívesen lecserélné jól bevált kis otthonát, még nem talált rá. De ami késik, az ugye nem múlik, szokták volt mondani és éppen ezért ugrott be munka után abba a nagy narancssárga mugli áruházba, amit már kifigyelt magának pár nappal korábban. Konkrét elképzelése nem volt, mit is keres, de igen lelkesen tologatta körbe-körbe nagy bevásárló kosarát, ámulva fogdosott végig pár igen tetszetős, függönynek való anyagot, belemászott egy hatalmas kiállított zuhanykabinba és még egy legalább háromszor három méteres ágyon is elterült.
Ezek azonban már a legutolsó dolgok lennének, így az alapvető building skill-hez tartozó osztályok felé vette az irányt.
Még egy kanyar volt előtte, aztán beesett a csempék mennyországába. Otthon most a fehér és a fa uralja a mindennapjait, de ideje valami mást is kipróbálni. Mondjuk egy...
 - Az menne a szemed színéhez - kocsiját a férfi mögött eltolva duruzsolta el mondandóját, majd két lépéssel arrébb megállt. Szíve majd kiugrott a helyéről, amikor megpillantotta, de a tények tudatában és saját érdekében elképzelte a párocskát az esküvőjükön, hogy aztán leforrázott érzéseit félretéve inkább tökéletes álcával az arcán hunyoroghasson fel Konstantinra.
 - Hmm, nem. Mégsem. Talán az - rámutatott aztán egy kicsivel visszább található mályvaszínű darabra, amihez orchideás díszcsempe dukál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tovább figyeli a szélvédőn végigfolyó esőcseppeket és az azon túli, kihalt utcát. Bármekkora legyen a sötétszürke kombi, a köztük lévő távolság fojtogatóan kevésnek tűnik, felébresztve ezzel klausztrofóbiás hajlamát.
Te is egy p*cs vagy.
Ismét felé fordítja az arcát, a szeme kissé összeszűkül. Ó igen, Léna? Most jöttél rá erre? Megmozgatja az ujjait az öklére támassza az arcát. Mondd csak, miért kellett volna segítenem rajtad? Figyelmeztettelek, hogy Kolos egy majom, de téged nem érdekelt, csak mentél a farka után. Így jártál.
Ellöki magát az autó ajtajától, a két ülés mellett hátrahajolva a hátsó ülésre dobált táskák közt kezd kotorászni. Egy cipzár húzódik, majd még egy, celofán és papírzacskók zörgése vegyül a doboló esőbe, végül szusszanva ül vissza a helyére. A megszerzett egyik szendvicset a saját, a másikat Léna ölébe dobja.
   -  Hát figyelj. A csaj vért iszik, elég a napon és teljesen meddő - mintha hangosan gondolkodna, beszéd közben a szendvicsét kezdi bontogatni - Harminc év, Kolos jól megszottyad, a kiscsaj meg nem tehet majd semmit, el kell viselnie, hogy rámásszon a puhuló, impotens, fogatlan és dagadt férje. Vagyis de, tud mit tenni, el fogja hagyni a fenébe. Ennek sehogy se lehet jó vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne nem felelt első ízben. Ahogy a két ülés között matatott, akaratlanul is közelebb kerültek egymáshoz, ő pedig ahelyett, hogy továbbra is halál nyugodtan a szélvédőre fókuszálva bámult volna ki azon a két elgyötört lyukon a fejéből, inkább összehúzta magát, hogy még véletlenül se érjenek egymáshoz. Hiába tudta, hogy a férfi nem az ellenségei közé tartozik, abban a pillanatban meg tudta volna fojtani egy kanál vízben. Nem szólt. Ha szólt volna, most minden másképp is lehetne és talán most ő tervezgetné az esküvőjét a vérszívó helyett. De nem, Dwayne Warren túlságosan is felsőbbrendű cselekedetnek gondolta megosztani vele ezt az egészen elhanyagolható információt...
Aztán egy szendvics landolt az ölében. Egy igazán elgyötört, összenyomorgatott, kivasalt és szétfolyt szendvics.
 - Mert te harminc év múlva nem leszel elpuhult, impotens, fogatlan vén p*öcs? Akkora sörhasad lesz, hogy nem látod majd a saját becses testrészedet...
Talán nem akarta felfogni, amit Dwayne Katherine-ről mondott. Talán ennek a boldog életnek a lehetőségét mintha egyszerűen nem tudná elképzelni, pedig igenis eltudja. Lehet, hogy akkor ez vár majd rá, de addig az a harminc év... na az számít igazán.
 - Azt hiszed, téged nem fog utolérni a kor? Te sem leszel mindig az a fényes tenyészcsődör, mint most. Mindenkit utolér egyszer a vég...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A faanyagú burkolólapok nézegetése közben csapja meg fülét az oly ismerős hang, amit hosszú évek múlva is azonnal hozzápárosítana az Almásy lány arcához. Kérdő tekintettel fordul a kocsiját toló nő után, és kezét elválasztva a puha érintésű cseresznyefától, fejét kissé megbillentve gondolkodik el hozzáintézett szavain.
- Miért, milyen színű a szemem? - kérdezi egyszerre Lénától és saját magától is. Nem szokott reggelente a tükör előtt éppen szemszínével törődni, noha nagyjából betudja lőni a kék és szürke közé, a nők valószínűleg több árnyalatot ismernek, mint ő. Arról nem is beszélve, hogy létezik vásárló, aki az alapján választ csempét, hogy az megy-e a bőre, haja vagy szeme színéhez?
Tényleg nem egyedül kellett volna idejönnie, és úgy tűnik, Jared sem felelt volna meg a célnak. A Neviczky lány, az kellett volna ide!
Homlokráncolva követi a nő pillantását, és a lila csempét elnézve, megbiccentett feje tovább dől. A látványtól és ténytől, hogy az erdőlakó szerint az a csempe passzolna a szeméhez, azonnal elszörnyed. Fintorogva néz vissza a nőre. - Tudom, hogy utálsz, de azért mégis... pont lila?!
A mutatott csempéhez sétál, ujjbegyével megérinti, majd megrázza a fejét. Ez még viccnek is rossz.
- Felújítasz? - dörmögve kérdezi aztán, lassan haladva el Léna mellett, egyenesen a földszínű járólapokat célozva meg. Azt sem tudja mivel kezdje, hogy fürdőszobába illő darabokat vagy folyosóra illőket nézzen? Azt sem tudja, hány helyiséggel fog terebélyesedni a háza. Egy, kettő..., három? Hasát vakargatva néz vissza a nőre, mire megvillanó fogakkal vigyorodik el. Pont lila?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szendvicse különben a saját gondos keze munkáját dicséri, ez az állagukból és a csomagolásuk hanyag minőségéből is kitűnik még ilyen gyér fényviszonyok mellett is. A turistaszalámi számára különben magyar egzotikum, amire mindössze pár hete bukkant rá a nyugati- téri, mugli Aldiban, azóta pedig mindent, még a sört is azzal eszi, teljes lenyűgözöttséggel. Szerencsétlen, kilapított zsömlékbe is bőven, több rétegben jutott tehát a szeletelt húskészítményből. Az átnedvesedett szalvétát cafatokban távolítja el a szendvicsről.
   -  Én nem fogok megöregedni - érzékelhető magabiztossággal nyilatkozza ki a meglehetősen irreálist, ám gyorsan hozzá is teszi: - sokkal hamarabb meghalok annál. De ha mondjuk netalán, mégis megérném mondjuk a hatvanat... vagy hetvenet, akkor nem egy tizennyolc éves, örök fiatal kislány lesz mellettem, hanem egy ugyanolyan szottyadt vénasszony, őt pedig nem fogja zavarni. Nem kell majd attól félnem, hogy mikor hagy el a csajom egy másikért.
Mintha ez valaha megtörténhetne vele... részben biztos benne, hogy nem éri meg a fia felnőttkorát, részben pedig nem tartja valószínűnek, hogy valaha olyan stabil kapcsolatot alakít, hogy megöregedhessen élete párja mellett. Ez az utópia a fajtájának egészen egyszerűen nem adatott meg.
Beleharap a szendvicsébe, az egyáltalán nem érdekli, Léna megeszi-e a sajátját, vagy visszadobja az ülésre. Legfeljebb több marad neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Erre a kérdésre más körülmények között azonnal mélyreható vizsgálódásba kezdene napfényben, lámpafényben, félhomályban és mindenféle fényviszony között egészen addig, amíg pontosan le nem tudná írni Konstantin szemének színét. A férfi tekintete egészen beleégett a tudatába, soha sem tudná elfelejteni, még ha akarná sem.
 - Mindig másmilyen. Attól függ, hogy milyen a hangulatod - vállát megvonva és tekintetét direkt elvezetve hagyta ott kocsiját és a férfi közvetlen közelségét. Elég régen nem találkoztak, sírt is eleget, de mondhatni beletörődött a helyzetükbe. Ne sírj, mert vége lett. Mosolyogj, mert megtörtént.
 - Igen, utállak... és szó nélkül beépíteném a lakásodba, ha én vezetném a felújítást. Sőt még Én kicsi pónimos törölközőket is kiaggatnék, meg Hello Kittys lábtörlőt, hogy mindig, amikor átléped a bejárati ajtót, elröhögd magad.
Mondandója közepén lép ismét Kon mellé az említett csempe mellé, hogy még egy tüzetesebb pillantást vethessen rá. Ha már egy ilyen egészen pozitív élmény fűzi hozzá, talán meg is vehetné.
 - És ez különben sem lila. Ez mályva. De az a szálcsiszolt hatású fekete sem rossz - mutatott egy újabbra, amit esetleg el tudna képzelni a férfi otthonában. Közelebb botorkált össze-összeakadó lábaival és végigfuttatta az ezüstös karcolásokon ujjait. Jó. Határozottan jó. Ez meg talán egy előtérnek... vagy nappalinak.
 - Nem. Költözöm. Te meg...?
Mintha a pimasz mosolyt nem látta volna, úgy kapta el ismét a tekintetét, aztán keze ügyébe vette a kocsiját,  hogy azt továbbtolva a járólapok és egyéb fürdőszobai felszerelések felé vegye ismét az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Magával a szendvics tartalmával semmi baja sem lett volna, nincs neki gondja a túristaszalámival meg semmi mással sem, éppen csak a hangulata követelte meg, hogy mindenbe belekössön - még ha csak magában, akkor is - és legyen akkora paraszt, amennyire csak természete engedi. Az igazság viszont az, hogy ez soha sem ment neki... neveltetéséből és gyermekéveiből adódóan nem képes hosszútávon az ilyesfajta feszültségkeltésre, bármennyire is szeretne keményebbnek látszani. Ő örökre a viráglelkű auror marad, letört ambíciókkal az erdő elszigetelt lakójaként.
Kezei ügyébe vette a leharcolt csomagolású és formájú zsemlét, de nem nyitotta ki. Nem ment volna le a torkán egy falat sem.
 - Dehogynem - jelentette ki nemes egyszerűséggel. Még mindig hajlamos volt elfelejteni, hogy az egyik legveszélyesebb hivatás az övék és akármelyik pillanatban meghalhatnak. Éppen ezért egy pillantást vetett a célpontjukra, aztán szépen visszahordta tekintetét az ölében heverő túristás szendvicsre.
 - Még ha találsz is olyat, aki képes elviselni Zóját a közeletekben... - nem, a mondatot inkább nem fejezte be, inkább lenyelte azt az igen cifra végét, amit Dwayne sértegetésére szánt. Nem volt ő mazochista és nem akarta véglegesen felpiszkálni az alvó oroszlánt. Így is csodálta, hogy a férfi nem ugrott még a nyakának.
 - Ennek nem így kellett volna lennie. Miért nem szóltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hangulattal együtt változó szemszín. Ha volna más sürgető dolga, ezen most egy percig sem gondolkodna el, de mivel teljes tehetetlenségében áll százféle - és fajta burkolólap között, hagyja magát eltűnődni a nő szavain. Mindig másmilyen. Nem, dehogy másmilyen. Hogy lenne már mindig másmilyen? Az lehetetlen. Egyszerűen kék vagy szürke. Egyik vagy másik. Ellenkezve rázza meg a fejét, és egy utolsó pillantást szentelve a lila mintacsempének, tovább sétál.
- Az a fekete tényleg jó - mondja megadón, és visszalépve hozzá, ő is végighúzza ujjbegyét annak karcos anyagán. - A lakberendezőm meg soha az életben nem leszel, Hello Kitty és Én kicsi pónim? Nem, ennyire nem utálhatsz.
Vigyorra húzódó ajkakkal beszél, de egyszer sem néz Lénára. Jobbnak és furcsamód természetesebbnek érzi kerülni a pillantását és a kellemetlen témákat. Ugyan már nem érzi kínosnak a vele való találkozást, közelgő esküvőjét még véletlenül sem említi meg, nehogy végül savanyú szájízzel kelljen elköszönniük. Bár már valóban pontot tett közös múltjuk végére, a nő váratlanul felcsendülő hangjára tenyerei önkéntelenül is zsibbadni kezdtek.
- De Fleur imádná - felnevetve egészíti ki gondolatát, aztán kosarát lengetve elindul a kocsiját toló nő után. A meglepő hírre aztán újfent megáll, értetlen tekintetét rávezeti a barna arcára. Ha az nem néz vissza rá, kíváncsi szemeit akkor is rajta tartja. - Elmész?
Nem kérdez rá miértekre, mert anélkül is sejti a választ, ha pedig vélt sejtelmeiről beszélnének, véletlen találkozásuk bizonyosan veszekedésbe torkollana.
- Én... mi... Katherine meg én..., hát a bál után hozzám költözött, és Fleur is sűrűn jár, a nevelt lányom is betéved néhanapján... kezdünk szűkösen lenni. Építkezünk.
Az utolsó szót már alig érteni, ugyanis a helyet egyszeriben betölti a rádióban üvöltő zene. Konstantin a tarkóját vakargatva fordul meg tengelye körül, majd nevetősen, felvont szemöldökkel pillant vissza az aurorra.
- Nagy sláger lehet, idejövet a buszon is ez szólt - mondja még, mintegy utolsó esélyeként. Hátha kikerülik a kényes témát. Hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Monoton rágja a falatot, a gondolatai pillanatokra elkalandoznak a turistaszalámik mennyországába, aminek a kerítése is marhalábszárból van, az angyalok pedig paprikafellegeken csellóznak az örökkévalóságig. Leginkább ezzel festhető le az ízélmény egy amerikai számára, aki az elmúlt három agglegényévét jobb nem lévén zacskós csirkelevesen és kínai sült tésztán tengette.
Zója nevének említésére csak felvonja a szemöldökét, ám nem mozdul, nem reagál. Kényes téma számára a nő, amellett azonban, hogy ő nem tanúsít tiszteletet iránta, allergiás arra, ha bárki más ócsárolni meri gyermekei egy szem félvéla édesanyját. Elvégre majdhogynem a felesége lett. Többször is.
A célzást azonban felfogja, hisz' a Lénával való kapcsolatának is Zója fenyegető jelenléte, majd még fenyegetőbb másállapota vetett idő előtt véget. Azóta gondolkodott már rajta, hogy ha visszamehetne az időben, hogy döntene: Lénával maradna, ezzel együtt a fia sose született volna meg, vagy mindent ugyanígy tenne, mint most. Bármennyire is tisztességtelen ilyenre gondolni most, hogy a gyereke lassacskán egy éves lesz, szinte biztos, hogy a kényelmes és meglehetősen kielégítő első verzió mellett döntene.
   -  Azér' mer' le*zartam, mit csinálsz és mi van veletek. A jelek ott voltak előtted is, csak vak voltál látni. Ez nem az én felelősségem, hanem a tiéd. Senki más nem hibás ebben a dologban, csak te.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Mindig úgy tartottam, hogy az ember csak korlátozottan lát rá vagy tudja megítélni a saját készségeit. Mind szeretünk egy kicsit többet gondolni magunkról. Nem önteltségből, csupán önmagunk megnyugtatására.
Magyarázza ráérősen, miközben akkurátusan felvágja a húst a tányérján és a kis csésze külön odakészített mártást egyenletesen eloszlatva ráönti. Végül nem húzza túl sokáig az időt, hogy rátérjen, amire ezzel ki szeretne lyukadni.
- De azt hiszem, megkockáztathatom, hogy a kompetenciám bűbájok tekintetében több, mint elfogadható. Viszont igen, majd úgy is meglátjuk.
Kiszélesedő mosollyal néz fel a tányér felett a másikra, és bár az önbizalom valóban látszik rajta, az valahogy mégsem harsány van tolakodó. Tisztában van ő is azzal, ha elbízza magát, az olyan kiindulópont, amitől csak lejjebb érkezhet, de annyi gátlástalanság nincs benne, hogy álszerénységgel támogassa alá a későbbi esetleges sikereket. Inkább vállalja a kudarc lehetőségét, ha az egy reálisabb kép róla. Illetve ebben az ügyben teljesen belefér ez a fajta hozzáállás. Máshol sokszor pont a kivagyiság lehet jó stratégia, ha el akarja bizonytalanítani a másik oldalt, na de most mégis miért lenne ez szükséges?
- Nekem megfelel.
Elégedetten dől hátra a székében az első néhány falat után, összességében akkor elintézettnek is tekintheti a dolgot. Már jó ideje egyébként is szeretett volna foglalkozni ezzel a varázslattal.
- Ideálisabb üzenetek küldéséhez, mint egy bagoly, főleg, amikor arra van szükség, hogy minél előbb eljusson az információ A pontból B-be. Ez az én választott szakmámban kulcsfontosságú lehet. Tudja, rengeteg ügy bukott már amiatt, mert egy bizonyíték lassan került a felelős jogász kezei közé.
Egy bizonyítéknak pedig nem is kell feltétlenül fizikainak vagy kézzel foghatónak lenni, egy jól elkapott (bizonyítható) tény épp oly perdöntő lehet.
- És bár nem tervezek túl gyakran dementorok közelében tartózkodni, pont a büntetőjogi szférában több esély van rá, mintha egy teljesen más pályán indultam volna el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Figyelmesen bólint a magyarázatra, de igen, van ebben valami. Kell az apróságok és részletek ismerete ahhoz, hogy valaki életképes, épkézláb illúziókat hozzon létre, amelyek nem csak jól néznek ki, hanem hitelesek is. A hitelesség mindennél előbbre való ebben a műfajban, hiszed pont ez a lényege. Ettől lesz az illúzió illúzió, nem pedig egy hanyag, de díszes utcai látványosság.
- Vegye elő a pálcáját. Ha sikerrel jár, akkor az illúziót alkotó manaszálak felfedik magukat maga előtt.
Amíg a fiú a saját varázslatával volt elfoglalva, ő csendben a háttérben létrehozta a sajátját. Cseppet sem feltűnő, tulajdonképpen egyetlen felesleges graffiti van a fal egy szakaszán, ami se nem nagy, se nem élénk színű, így előtte és utána sem könnyen kelti fel valaki figyelmét. Főleg, ha az illető előtte el volt foglalva a saját illúziója megkreálásával és azt megelőzően egy tűzgömbbel. Az erősségét tekintve a közepes nehézség alsó határára pozicionálta a varázslatot, szóval Garethnek bele kell jönnie a próbálkozásba.. ha egyáltalán tart már ott a varázslat erősségét illetően. Aztán tervei szerint a következő években az illúziótípusok mellett szimultán próbálhatja az oculus erőszintjén fejleszteni, hogy minél komolyabb és komolyabb illúziókat legyen képes észlelni.
- Különleges mozdulat továbbra sincs, a pálcája mindössze fókuszként funkcionál a mágiája összpontosításához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

öltözet

Nem ismerte jól a Tokio Hotelt, csak azt az egy-két számát, amit a televízió zenecsatornáján játszottak néhány éve. Tudta milyen nagy divat volt egy időben. Hatalmas port kavart ez az együttes: utálóinak tábora legalább akkora volt, mint a rajongóié. Manó nem értette, azok, akiknek nem tetszett a tagok fizimiskája vagy zenéje, minek fordítottak annyi energiát, hogy mások kedvét is elrontsák a szidalmazással. De mindezt nem tudta elmondani, hiszen kint álldogáltak a tűző napon, és Mat már nagyon szeretett volna bemenni, és végre szert tenni élete első tetoválására. Így hát megjegyzés nélkül maradt a kedvenc együttes, ehelyett beléptek a boltba.
A szőke akkor látta először a képet, amit Mat a kezeire akart tetováltatni. Egy kicsit erősnek találta, hogy levelezőtársa kezdésként rögtön egy ilyen feltűnő, finomkodást nélkülöző tetoválást választott. Míg a tetováló ember a lapot nézte - Manó remélte, nem most először látja a képet, úgy tudta, valamennyi előre tervezést igényel egy tetoválás, nem lehet csak úgy beleugrani ebbe -, ő kibogarászta fejjel lefelé a betűket. A mondanivaló tetszett neki, ő is hasonlóképpen érzett.
Manó felnézett, és összetalálkozott Mattel a tekintetük. Bátorító mosolyt küldött az izgatott srác felé. Biztosan nehéz menet lesz az érzékeny bőrön ez a sok minta. Az ott dolgozó fickó magabiztosnak tűnt, leültette a srácokat és eltűnt egy kis időre. Mat befoglalta trónját, Manó viszont nem ült le a sámlira - sejtette, az nem neki lesz -, és amúgy is jobban lát és könnyebben is beszélget, ha inkább csak áll barátja mellett. Hogy kell neki a lelki támogatás, arról mindjárt újra biztosította is Manót.
- Azért próbáld visszatartani - igyekezett megnyugtató hangot megütni, és rátette a kezét a leendő tetkótulajdonos vállára. Aztán valami téma után kutatott, hogy elterelje az izgatott fiú figyelmét. Meg akarta kérdezni, honnan jött a tetoválás gondolata, vagy hogy hallotta-e már valamelyik ismerősétől, milyen érzés a varratás. De talán olyan beszédtéma kellene, ami nem a jelen helyzetre emlékezteti a másikat.
...
Semmi ilyen nem jutott eszébe. Milyen furcsa lenne már csak úgy megkérdezni, hogy "mit fogsz csinálni a nyáron?"?! Na jó, talán nem tetézi a helyzetet azzal, ha mégis rákérdez ezekre a tetoválós dolgokra.
- Honnan jött az ötlet a tetkóra? És miért épp ez a minta?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mivel az exaurorral szemben nem kockáztatja humora csillogtatását, annak még jó darabig csak józan, logikus, bár kissé flegma és szűkszavú énjéhez lesz szerencséje, bár úgy tűnik, kifejezetten értékeli, hogy nem fárasztják egymást feleslegesen. Már verbális téren, Seth idegei már kevésbé élték meg sétagaloppként a dolgot. Mégis, amikor előhúzta a pálcáját, az meg sem rezzent - a meglehetősen hosszú és díszes ébenfa éppoly magabiztosan simult a tenyerébe, mintha csak egy bűbájtan óra során kellene demonstrálnia egy olyan varázslatot, amit már évekkel ezelőtt megtanult. Szentelt egy pillanatot annak, hogy koncentrálja a varázserejét és kizárólag erre az egyetlen műveletre összpontosítson, mert kételkedett benne, hogy Magnus ugyanazon a szinten mozogna, mint amilyet Renée mellett tapasztalt. Látta, mire képes alkotás terén és elvárja tőle, hogy legalább ilyen szinten legyen képes teljesíteni a többi területen is.
- Oculus!-*Precízen és minden idegszálával a pálca jelzéseire figyelve rajzolta a megfelelő mozdulatot, annak tudatában, hogy valahol a teremben ott van egy illúzió, amit meg kell találnia. Maga az eljárás egyáltalán nem volt ismeretlen számára, sok hasonló vonást talált az új varázslatok alkotása és az illúziómágia közt, de míg az egyik szavak és gesztusok segítségével formált nagyon kötött varázsokat, addig a másik maximális szabadságot biztosított neki. Épp ezért sokkal nehezebb illúziókkal dolgozni, azonban roppantmód élvezte a kihívást - nem lepte meg, amikor az első sikeres Oculusa felfedte előtte a manaszálakat. Pont úgy festett, mint a nagyon komplikált, rétegzett bűbájok a tárgyakon, amiket a legtovább tartott kifejleszteni és egymásra építeni. Ahogy körbefordult, aprólékosan szemügyre vette a termet - nem izgult, meg akarta találni, amit elrejtettek előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szerény mosollyal az arcán tolt be egy újabb falatnyi ételadagot a szájába. Hiába tette ezt illemtudóan, annak megrágását egy kicsit elsiette, mert úgy érezte, rögtön reagálnia kell leendő tanonca mondataira. Egyetértően bólintott a kijelentésére, közben pedig az iránta érzett megbecsülése is nőtt valamelyest.
- Szélesen ismert, hogy aranyvérű család vagytok. Már önmagában nagyobb a valószínűsége a sikeres és gyors képzésednek.
Kortyolt némi ásványvizet az üvegpoharából, tekintetével a vele szemben ülő, egészséges magabiztosságban tündöklő társát tartva szemmel. Végigfutott agyában a gondolat, hogy milyen jó csapat lesznek a jövőben, ha egyszer eljutnak odáig és lesz idejük egymásra. Újból tányérja fölé hajolt és ismét vágott egy szeletet a késével, miközben hallgatott.
- Munkája ellenére nem mindenki rendelkezik a képességgel, pedig szerintem nagyon hasznos tud lenni ezen a területen... is. Örülök, hogy erősödik a kivétel.
Elismert valaki lehet még Ethanből, ha tényleg hangsúlyt fektet olyan "apróságokra" is, mint a patrónus-bűbáj. Végigmérte az előtte heverő tálcát, annak minden tartozékával együtt. Választott köretének összekaparásával elüthette még a fennmaradó időt, közben újabb csoport lépett be a kantinba. Nagyobb társaság, feltehetőleg egy osztályon dolgoznak, tetőtől talpig formális mágusviseletben. Minden tisztelete azoknak, akik nem sülnek meg ilyenkor a tradicionális ruhadarabok alatt.
- Itt kívánsz majd elhelyezkedni? - pislogott ismerősére pillantva - Vagy szigorúan csak tanulni érkeztél az országba?
Korukra való tekintettel véleménye szerint a tegezés mellett azt is megengedhették maguknak, hogy olyan témákról kezdjenek csevegni, (pontosabban Attila tegyen fel ahhoz kapcsolódó kérdéseket) amelyek alapvetően nem tartoznak az átlagos tanár-diák beszélgetések részeihez.  Ügyelt rá, hogy ne tűnjön túlzottan faggatózónak. Bizonyára nem fog úgy visszanézni rá, mint egy túl sokat tudni akaró, pletykás bácsira.