Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Felnevetek.
- Ajj, pedig épp azt terveztem, hogy a következő falatnál brümmögök meg zümmögök... - Jelentem ki, de rögtön hozzácsapom a "ne vedd ám komolyan ezt a kijelentést"-nézést a mondandómhoz. Isten ments, hogy az anyukája jusson eszembe rólam! Főleg most.
A sóhajtástól és a szemforgatástól komolyan megijedek, várom, hogy kitörjön az Odett-hurrikán és leüvöltse a fejem, amiért ilyen szerencsétlenkedős vagyok. Na jó, ez csak költői túlzás volt, nem ennyire vészes a helyzet. Ám azért engedelmesen elengedem a kezemből a villát a lány jelzésére.
- Értettem, főnök! - Jegyzem meg viccesen, mosolyogva. Hiába én vagyok az idősebb, azért most rá kell jönnöm, hogy Odett valamiben felnőttebben viselkedik, mint én. Bár lehet csak amiatt, mert nem ő a pasi, az idősebb pasi, és nem ő van ebben a helyzetben, amiben én. Mindenesetre az tény, hogy néha túlságosan maximalista vagyok dolgokban, és manapság már nem csak a munka terén törekszem arra, hogy minden tökéletes legyen és ne ejtsek hibát. Néha ebből vissza kell venni. Hagyom, hogy puszit adjon a nyakamra, hogy megcsókoljon. Visszacsókolok. Majd még egyszer. Aztán hagyom beszélni.
- A kisasszony ezzel egy világot tört össze bennem. - Szipogok színpadiasan, megbántott fejet vágva. Ám ez az ál-durcázás nem tart sokáig. Felpattanok a helyemről, megfogom Odett kezét, és ha kell, de erőszakkal is talpra állítom.
- Nyugi! Nem kell táncolnod! - Jelentem ki, még mielőtt kinyithatná a száját.
- Csak egy pörgés, na! Nem fog fájni! Egy kicsit... - Emelem fel egyik kezét, hogy tudjon egyet fordulni. A kedvemért ezt igazán megtehetné, aztán tényleg hagyom! Igaz, ha nagyon ellenkezik, egy kicsit csalódva, de leengedem majd a kezem, és a jelenet ugyanúgy folytatódik tovább, mintha mosolyogva pördülne egyet a kedvemért.
A folytatásban pedig: magamhoz húzom, és megcsókolom. Jobb kezemmel közben végigsimítok a hátán, lefelé, egészen addig, míg a kezem elér. Majd óvatosan félretűrőm a haját, hogy hozzáférhessek a nyakához. Apró puszi. Majd még egy. Ám még mielőtt tovább mennék, ott hagyom egy pillanatra Odettet, hogy a teaház bejáratát jelentő függönyhöz lépjek. Azt sokat sejtető mosollyal elhúzom - és ezután már csak találgatni lehet, mi is történt odabent a gyertyafényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- A szülőanyám sem egy magas ember, még olyan hat centi és beérem, nem az ő génjeit örököltem a növekedésben.
~ Csak azt szeretném tudni, hogy kiét. ~
A gondolatra majdnem elhúzza a száját, de Yarista még hasznára válhat, így nem szeretne kockáztatni. Neki most szövetségesek kellenek. A második megállapítás, hogy nem pakolnak ki képeket jogos megállapítás, gondolatban biccent is hozzá egy aprót. Teljesen jogos a dolog, így most már nem adhatja el, hogy tanár. Na igen, éles váltás lett volna, de már annak is örül, hogy sokan azt is kinézik belőle, hogy diák, pedig addig még legalább két éve van. Ilyenkor persze felmerül az is, hogy nem lesz-e majd koravén az arca, de mivel az anyja is kortalannak néz ki, reméli, hogy ez vele is megtörténik majd. Ha mondjuk, úgy hozza az élet, hogy egy napon bűnözésből kell majd megélnie, szeretné, ha fiatalos arca megtévesztő lenne addig, amíg lelép a tetthelyről.
- Ez lehet, mondjuk egy kísérlet is. A tanárok kísérleteznek az órán, ez lehetne, emberismeret. A testtartásból, az aktuális gesztikulációs jelekből és a mimikából találd ki, hogy mit mondanak, mit gondolnak, és, hogy milyen a viszonyuk a körülöttük lévő emberekkel.
Ebből látszik, hogy ő tényleg odafigyel arra, amit mesélnek neki, sőt utána is olvas és tanul is. Mivel mugli iskolába nem jár, de a szülei és keresztszülei otthon azért tanítják, így sok olyan tudás birtokában van, mely talán meglepi az embereket, akkor, amikor megismerik a valós korát.
- Tiszafa. Erős pálcának tartják.
Az övé is erős pálca, nem éppen illik egy kislány kezébe, vagy egyáltalán lány kézbe, mégis ez volt az a pálca, mely őt választotta. A néni, aki nekiadta azt mondta érződik, hogy dúl benne a mágia és a tettvágy. Ez nem is kérdéses, minimum olyan erős boszorkány akar lenni, mint a szülő – vagy a nevelőanyja és ehhez, már most nagyon jó úton jár.
- A leendő testvéreimnek elég annyit mondanom, hogy papíron Felagund professzor gyermeke vagyok, és már kifutnak a világból.
Emiatt tart is egy picit, mármint, hogy a többiek nem nézik majd jó szemmel, hogy Felagund az apja, hiszen a férfinek már így is rémhíre van az iskolában, persze azt sem szeretné, hogy mini maffiózónak nézzék, és csak azért barátkozzanak vele, hogy reggelre ne egy levágott unikornis fejjel az ágyukban ébredjenek.  
- Ismerős a neved, te egy kiskedvenc vagy. Alexa kiskedvence.
Főleg, amikor kimondja, hogy hozzá jött. A másikra, hogy hasonlít, felvesz egy képet, és a hasának simítva közelebb lép, végignézve a fiún, mintha éppen azt tesztelné, mennyire megbízható.
- Remélem, tudsz titkot tartani, mert ha nem, akkor elintéztetlek Don Papussal.
Halálos nyugalommal mondja ki a szavakat, majd megfordítva a képet a fiú elé teszi. A kép régebben készült, az előbb emlegetett fiatal tanerő még egészen fiatal, talán Yarista korában járhat. Látszik, hogy a mosolya nem őszinte, és a vörös hajú lányba kapaszkodik, aki több ízben is a legrellonosabbnak volt választva.
- Ott vagyok. Álcázó bűbájjal. Ezért érzed úgy, hogy ismersz. A szememen, a fülemen és az államon kívül, minden tőle van.
Mutat a hasára, majd magabiztosan felnéz a fiúra és közli a nyilvánvalót.  
- Azt akarom megtudni, hogy ki tett oda.
Mintha épp csak azt mondaná, érdekli, hogyan lesz olyan gyorsan olyan nagy a jégcsap, pedig ennél azért komolyabb a téma.  
- 75%-ban az én képeim, de az több, mint a fele, így nagy általánosságban az enyémek a képek.
Persze ez azért egy erős túlzás volt a részéről, de el lehet neki nézni, hiszen most csodálatos felfedezéseket tehet, soha ennyi kincs és ennyi lehetőség még nem volt a birtokában arra, hogy megtudja, ki is ő valójában.
- Ő a keresztapám, Rafael. Róla tudom, hogy ártatlan. Annyit tudok, hogy magas, sötét hajú, világos szemű, de ez lehet ő is, meg ő is, sőt ő is, és ő is. Nem tudom, kit kérdezhetnék meg, aki akkor ide járt. Sokan nem is tudtak a terhességről, aki meg igen, az hallgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ez jól hangzik, most már még jobban várom, hogy ide járhassak.
Örül neki, hogy a lány mesél, így aztán – bármennyire is illetlen – felkönyököl és a fejét megtámasztva, érdeklődve figyeli, szinte már issza a szavait.
- Milyen egy mugli iskola? Szerettem volna kipróbálni, de a szüleim nem engedték, inkább otthon tanítanak, ők és a keresztszüleim, de valahogy nem az igazi, nem érzem úgy, hogy bűbájok és bájitalok ismerete elég ahhoz, hogy mindent megismerjek a világról.
Ezek talán erősek egy tizenkét éves gyerek szájából, de ő mindig is ilyen volt. A koravénsége néha komoly problémát okoz, ezt már Zsófi is többször megmondta neki, Milanról nem is beszélve. Kicsit még gyereknek kéne lennie, de a titkok, melyeket fel akar kutatni, túl felnőttesek ahhoz, hogy gyerekként viselkedjen. Ez pedig együtt jár a lebukás veszélyével is, amit egyelőre szeretne elkerülni, hiszen akkor biztos, hogy a felnőttek minden apró nyomot felégetnek, amin elindulhat.
- SVK. Király. Ismerem a tanárt, szegről-végről a rokonom. Igen, a szakkör is nagyon jó lenne, talán el tudom intézni, hogy oda már most eljárhassak, hogy egy kicsit hozzászokjak az itteni élethez, könnyebb lenne, ismerném a rövidítéseket, meg az embereket is, és akkor már magabiztosabban jönnék ide.
Ezt még ma mindenképpen meg kell kérdeznie. Örülne neki, ha igent mondanának, ha el lehetne intézni, hogy legalább erre feljárjon. Akkor találkozhatna Gergővel is, mondjuk, amikor vége van az óráinak és neki még nem kezdődött el a szakköre. Örülne neki, mert még csak most ismerte meg és máris el kell majd válniuk az iskola miatt. Ez nagyon nem ér és jelenleg nagyon bosszankodik is miatta.
- Szeretem a musicaleket, az indiai zenét, azokat, amelyeknek nagyon jó a ritmusa, lehet rá táncolni, az se baj, ha nincs szövegük és a komoly zenét se vetem meg. Az egyik nagy kedvencem Vivaldi. Tudom, ez egy kicsit furcsán hangzik. Szeretem a mugli zenéket, amelyeket könnyen lehet énekelni, előadókat nem tudok mondani, azokat a számokat szeretem, amelyek könnyen megmaradnak az emberben és a következőnél már én is együtt tudom énekelni velük.  Te kiket szeretsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Meglepő, hogy mennyire talpraesett kislánnyal van dolga a rellonosnak. Kérdés, hogy ez milyen irányba fogja őt vinni a későbbiek során, de azt már Yarista is látja, hogy igen magabiztos, még akkor is, ha tudja, hogy nincs igaza, vagy éppen füllent. A kviddicses rávilágít néhány problémára a sztoriban, de ez sem szegi kedvét a lánynak, tovább csűri-csavarja a dolgot.
- Ez igaz, de ha még így is lenne, akkor sem a földre pakolná le a fényképeket. Lebuktál. – jóízűen felkacag, mert nyílt titok volt a két fiatal között, hogy a kislány tilosban jár, mi több, még hazugságokkal próbálja elfedni az ittlétét. Yar ugyan nem haragszik rá, valójában nem is érdekelné az sem, ha Bianca felforgatná az egész tanárit, de azért jó móka. Most rajta a bólintás sora, a pálcája anyaga valóban nagyon erős, és jól formálhatónak tartják. Még mindig nem jött rá, hogy kinek a gyermeke a lány, de,. hogy papíron a morgó macinak, az azért meglepte.
- Papíron Felagundé? Nem rossz, és ott is laksz nála? – azért gyorsan körbepillant, mert a professzornak megvan az a jó szokása, hogy akkor libben be a légtérbe, ahol róla beszélnek, amikor nem néznek. Nem egyszer jött már rosszkor az öreg, és Yarista biztos benne, nem utoljára találkozott vele rosszkor, rossz helyen. A következő megjegyzést már felvont szemöldökkel fogadja, ugyanis nem tud róla, hogy Alexa kedvence lenne, ennek példája jól mutat a professzornő asztalán éppen.
- Csak így Alexa? Én a kedvence lennék? Nem is említette, de most majd megkérdezem tőle. – széles mosolyra húzódnak az ajkai, mert bár tényleg kedveli a HVH-ját – talán egy kicsit jobban is, mint az emberek gondolnák róla -, egy ilyen kvaffot nem szokott a levegőben hagyni henyélni, hanem gólra tör vele.
- Don Papussal, hehe. Kár, hogy nem lehet jó kedvel ezt megemlíteni előtte, szükségem van a szabadidőmre. – igen, Felagund prof egy életre ellátná büntetőmunkával, ha Yar Don Papusnak szólítaná. Bár van humora az öregnek, de elég gyilkos feladatokat ad, ha vele szórakoznak, így jobb nem piszkálni vele. Végül csak meglátja a képet, méghozzá Alexa van egy másik lánnyal.
- Alexa az anyukád? Az azért nem semmi, mondjuk csinos nő, de hogy ennyi… Semmi, semmi… - elharapja a mondat végét, nem akar rosszat mondani a nőről, akit kedvel, meg sértegetni sem, nem beszélve az előtte álló Biancáról. Az ő dolga, hogy kivel köti össze magát, de kezdnek megszaporodni a gyermekei. ~ Nem semmi egy nő, az már biztos! ~ A magyarázat pedig tökéletes, tényleg észrevehetőek a hasonlóságok, talán emiatt tűnt ismerősnek Bianca eddig is.
- Jól csűröd-csavarod a szavakat, de attól még kis tolvaj vagy. De ne félj, engem nem zavar, amíg nem az én képeimről van szó. Egyébként, miért nem kérdezed meg Alexát? Ő biztosan tudja a választ. Esetleg javaslok régi Edictumok átnézését, biztos sok pletyka van bennük, amikben ugye tudjuk, hogy van igazság is. Talán szűkíti a kört. – javasolja neki, miközben Bianca tovább csacsog, és nagy elánnal folytatja a magyarázatot és a keresgélést. Gőze sincs, hogy kiről beszél a lány, de azért rápillant a képekre. Ő még csak három éve van itt, szóval esélye sincs rájönni, hogy a titkolt terhesség apai ágán ki lehet.
- Sajnálom, nem tudom, hogy ki az apukád. És ha megtalálod esetleg, akkor mi lesz? Gondolod, hogy  érdekelni fogja, mi van veled? Vagy úgy gondolod, talán nem tudja, hogy a világon vagy? Nem tudom melyik lenne rosszabb… Persze megértem, a helyedben én is keresgélnék. – vázolja a helyzetet a maga nyers módján. Talán nem a legjobb megközelítése a dolognak, de nem árt felkészülni a rosszabb helyzetekre is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Köszönöm.
Igaz nem ide készült, de ez most mellékes, a lényeg, hogy itt van és most már tudja, hogy célszerű hozni egy másik pólót és talán nadrágot is, hogy a váratlan alkalmakkor is legyen mit felhúznia, ne pedig a kinti ruhája lássa kárát annak, hogy nem tud nemet mondani.
- Persze, minden.
Válaszol, még mielőtt Endre kimondaná a teljes kérdést. Most még egyszerűbb kimondani, mert, amikor rendesen rákérdeznek, akkor már nehezebb a dolog. Persze a szemkontaktus nem olyan őszinte, hiszen inkább a fiú orrát nézi és nem a szemeit, de most erre szükség van ahhoz, hogy mosolyogni tudjon.
- Remélem veled is.
Ez őszinte mondat, nagyon reméli, hogy a barát, aki számára nagyon fontos, teljesen jól érzi magát, és összejön neki az élet, meg minden, amit szeretne. Meghallgatja az italokat, és egy apró bólintássorozat kíséretében felírja, hogy miket szeretnének.
- Szóval egy forró csoki, egy kakaó és muffinkosár, ami zöld. Nagyon jó választás, szerintem az a legszebb szín most a készletben. Máris hozom őket.
Egy aprómosollyal el is fordul, és elsiet, hogy elkészítse a muffin kosarat. Szépen összeválogatja a méreteket, hogy mindenhol át tudja fűzni és ne legyen valamely része kisebb a többinél, vagy az utolsó mozdulatnál derüljön ki, hogy kisebb, mint a többi. Közben elkészülnek a muffinok, melyeket kivesz. A nagyobbakat veszi ki előbb, hogy kivigye a pultba, majd visszatérve a kakaóval kezd el foglalatoskodni, addig, amíg a többi muffin el nem készül. Szépen kibéleli a kosarat is, zöld bársonnyal, majd a mujffinokat kezdi el belepakolni párosával, hogy mind a két fél megkóstolhassa őket. Tálcára teszi a forró csokit és a kakaót, melyet jobb kézbe vesz, balba pedig a kosárkát, és ezekkel együtt sétál vissza a pároshoz. A munka mindig megnyugtatja és elfeledteti vele a dolgokat.
- Remélem ízleni fog.
Letéve mindent kacsint egyet és hagyja is őket, hiszen még sok feladat vár rá ma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem éppen megszokott, teljesen természetes beszélgetést folytattak, de tökéletesen megértették egymást. Hiszen nem állunk le minden sarkon valakivel az elmélkedésről és a sorsról trécselni, de ez akkor bevált. Valami különös oknál fogva, ha nem is ismerték egymást, a gondolkodásmódjuk hasonlónak bizonyult, éppen ezért értették meg annyira egymást. Legalábbis ő ezt érezte, de, hogy viszonozva van-e a dolog, azt nem tudta.
- Én sem tudom őket nagyon befolyásolni. Csak úgy vannak, és szinte saját életet élnek, lehetetlen gátat szabni nekik, bármely tekintetben - mosolyodott el, az ismételt egyetértésen. Nem tartotta már furcsának a dolgot, megesik az, hogy összetalálkozik két személy, akik nagyjából egy hullámhosszon vannak. Amikor Zoé elmosolyodott, neki is önkéntelenül egy görbület csúszott arcára, valami köszönetképpen. Nem sokkal később  ő is úgy dönt, hogy süteményre van szüksége. Addig is elpusztított már párat, de nem vette észre magát, csak szüksége volt rá. Felpattant hát, miután teáját lerakta a földre. Abban még volt, nem foglalkozott vele. Meghagyta későbbre, legalább lesz oka felállni, és mondani valamit, ha nem találna beszédtémát. Megint érdeklődött, hogy kell-e a lánynak valami, de az nemleges választ adott. Az ő kérdésére elmosolyodott, majd kicsit fel is nevetett.
- Igen, ha megfeledkezem magamról, akkor sokat eszem - nézet fel a tányérról a lányra, miközben el is indult vissza a kandallóhoz. Pár lépés megtétele után eredeti helyére ült vissza, a fekete párnára, ügyelve, hogy ne döntse fel a bögrét, amiben az ital volt. Tekintete ismét a lángokra tévedt, de nem ragadt ott le, inkább továbbment, és a falakon végigfutva a mellette ülőn állt le.
- Nem tudom, mi az oka, hogy nem mutatsz túlzott érdeklődést az édesség iránt, szerintem finom - fordítja fejét mosolyogva Zoé felé - Azért, ha kell valami, csak szólj - tette hozzá kedves hangon, majd visszafordult, és a teát nézte, ami még mindig a földön pihent. Nem hitte, hogy a másik nem képes rá, csak éppen olyan kedvében volt, hogy mindent szívesen csinált. Hirtelen ötletei támadtak saját kérdésére, melyek közül felmerült, hogy magával a süteménnyel van baja, vagy annak minőségével, esetleg megunta, szeretne vigyázni az alakjára, vagy valami teljesen más. Agya önkéntelenül is végigvette a lehetőségeket, miközben bambán nyúlt a bögre felé, hogy kézbe vegye, és igyon belőle. Amint ez megtörtént, további kábulatában a semmibe meredve kezdett iszogatni, csupán a lány nemsokára érkező hangja zavarta meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mint amikor véletlenül átváltoztattam Milan haját fehérre! Az volt az egyik legelső varázslat megnyilvánulásom. Neked mi volt az első?
Ezek mindig olyan érdekesek szoktak lenni. Az első varázslásakor ő személy szerint nagyon meglepődött, akkor is, ha tudta, hogy ez valamikor bekövetkezik. Azonban fogalma sincs milyen az, amikor egy mugli származású gyereknél jelentkeznek először a varázslási képességek.
- Főleg a Rudolfot, Mozartot szeretem, de szívesen megnézek mindent. A legszebb számok a Valahol Európában című darabban vannak, onnan a kedvencem a Zene az kell. Annyira szép. Előadók tekintetében nagyon szeretem Sia-t, szerintem csodálatos a hangja. Viszont neked tényleg nagyon széles. Mutathatnál majd néhányat, van lent a faluban egy zenelejátszó. A keresztapámtól kaptam, aki felrúnázta nekem.
Nagyon örült, amikor megkapta, mert így bármikor hallgathat zenét. Az egyik kedvenc elfoglaltsága, és a világ legjobb karácsonyi ajándéka volt. A mai napig senki sem tudta überelni ezt a remek kis ajándékot.
- Egy tanév múlva, de az is lehet, hogy már most jöhetek a következőben, attól függ, mikor kapom meg a levelemet, de remélem, nem kell még vagy másfél évet várnom, mert már nagyon szeretnék ide tartozni. Még szobám is lenne. Milan mindig hazajár, meg a lenti ismerőseim is.
A következő kérdés meglepi, de csak annyira, hogy egy pillanatig el kell gondolkoznia, hogy van-e otthon háziállata, pedig erre a kérdésre gondolkodás nélkül tudná a választ, így bólint egy nagyot.
- Van egy Crup kölyköm, néhány hónapos még csak és mellette egy tricolor macskám, ami csupa folt és nagyon elkényelmesedett. Neked vannak otthon vagy itt állataid? Én nagyon szeretnék egy baglyot még, de nem tudom, hogy melyik fajtája lenne a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ha alattunk van a hálószobád, lehet valami masszív törő átok kellene inkább nekünk - vigyorodott el kissé egy vállvonás kiséretében, amivel azt kívánta jelezni, hogy más lehetőségük nem is nagyon van amúgy se. Ha tényleg ott a hálószoba és megállt a víz is, akkor legalább egy medencébe érkeznek: stílusosan bomba-ugrással, persze! Félix a körülöttük lévő folyosót vette szemügyre, és csak akkor fordult az ikre felé, amikor az idősebb Fülöp gyerek számon kérte rajta a kinézetét, ekkor azonban ő is bezsált a tükrös megoldásba, így egyszerre igazították meg a másik ruháit és haját. Az eredmény két egyre maszatosabb-színesebb ikerfiú lett.
- Én is punknak nézek ki? - viccelődött kicsit, aztán jobban szemügyre vette a saját művét a tesója fején - Lehet, el kéne gondolkoznunk valami színesebb imidzsen. Nekem egészen tetszik ez a kék - bökött Farkas haja felé, ahol a szivárvány összes zsíne ott pompázott, bár igazából neki az ott lévő összes szín tetszett, ha jobban belegondolt.
Közben igyekezett megfontolni Farkas ötletét is. Szerencsére egy rugóra járt az agyuk - ez amolyan iker-dolog volt - , és Farkas ötletétől eszébe jutott az a gondolatocska, amit korábban nem tudott felidézni.
- Vagy lehet, egyszerűen hátrafelé kéne haladnunk! Sőt! Egyszerre a kettőt! - nevetett fel, mint aki valóban megoldotta a rejtélyt. Abba azonban még nem gondolt bele, hogy ha vissza is jutnak a folyosó elejére, attól még egyáltalán nem jutottak előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az utcán sétálva elég sokat gondolkodott alapvető dolgokon, és azokat természetesen túlbonyolította, ezért ki is tartott egy gondolatmenet az út végéig. Közben még a fiút figyelte, tekintete az útra is tévedt párszor. Nem tudta leszűrni arckifejezéséből, hogy vajon min gondolkodhat, de nem is nagyon érdekelte akkor a dolog. Végig azon járt az agya, hogy a nap folyamán szeretné jobban megismerni majd Ericet, hiszen az addig összegyűjtött információk nem bizonyultak túl soknak. Ez természetesen semmit sem befolyásolt, de azt a pici szépséghibát mégis ki akarta küszöbölni. Hamar elérték a fő utczát, a lakósortól való távolságot figyelembe véve, még akkor is, ha lassan haladtak. Felvetette, hogy nézzenek be az étterembe,  amire helyeslő válasz érkezett. Ekkor újra a fiúra nézett és elmosolyodott.
Elindultak a bejárat felé, ahol ő előre ment, elsőként lépett be a helyiségbe. Utána a fiú is, akit abban a pár másodpercben kedves pillantásával jutalmazott meg. Szeme azonban nem állt meg ott, tovább vándorolt a teaház összképét keresve. Nem látott sok embert, hiszen korán volt még. Általában nem kel ilyenkor fel, addig alszik, ameddig csak teheti. De vannak a kivételes esetek, amikor is talpon van, olyankor aztán nem lehet megállítani, és az őt körülvevő lustaság sem zavarja. Akkor a tömeg hiányát is figyelmen kívül hagyta, és mivel nem éppen egy kellemes reggeli teázás céljából választotta ezt a helyet, így útjuk az emeletre vezetett tovább.
Felértek a lépcsőn, majd a pincér segítségnyújtása után egy kicsit távolabbi, fal melletti asztalhoz sétáltak. Levetette kabátját, majd a szék támlájára helyezte és le is ült. A levitás tekinteté kereste, mert hosszú kihagyott percek után ismét el akart bennük mélyülni, akár csak egy kis időre is. Ehhez társult a jellegzetes mosolya. A kérdésre vette csak magát észre, vetett egy pillantást az étlapra, majd kicsit komolyabban elmélyedve benne próbált találni valami fogára valót.
- Szerintem baconos-sajtos rántottát – nézett fel, és válaszolta végül. - Te? - kérdezett vissza egy ismételt mosoly kíséretében. Imád mosolyogni, sokszor is csinálja, meg valószínűleg nem is olyan rossz látvány. Azokról a sajátos okokról, amik miatt csak kifejezetten neki is jó, nem is beszélve. Elgondolkodott magában, a sötét íriszekbe meredve, és a külvilágot teljesen hátrahagyva, de nem úgy festett, mint egy idióta, vagyis ezt csak remélte.
Idő közben megérkezett a pincér is, aki készen állt, hogy felvegye a rendelésüket. Még egyszer a fiúra nézett, majd úgy döntött, hogy mondja ő előbb, mit kér, aztán pedig majd Eric.
- Akkor kérnék egy sajtos-baconos rántottát és egy pohár narancslét – nézett a férfire, majd ismét a vele szemben ülőre. Amint ő is rendelt, a pincér eltűnt. Tekintete nem vándorolt tovább, megállt ott. Beszélgetéskezdeményezésben nem volt jó, várt még, hogy eszébe jusson valami. Vagy éppen, hogy a fiú közbeszól. A lényeg, hogy várt, akkor éppen mindenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara