Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lábfejem egyenletes dobolása kíséretében lapozok még egyet a könyvemben, aminek egy kicsit sincs köze a kutatásunkhoz. De mindegy is. Jelenleg egyedül ülök az egyik asztalnál, körülöttem több könyv itt-ott kinyitva és elszórva. Masa valahol a polcok között mászkál újabb kötetek után kutatva, hátha azoknak több haszna lesz, mint az előttem lévőnek. Halvány fogalmam sincs az időről, hogy mióta ülök már itt, vagy Masa mikor tűnt el a sorok között, és bár soknak tűnik, biztos nem lehet több pár percnél.
Fáradtan dörzsölöm meg a szemem és a mellettem lévő széken pihenő rasekra pillantok, aki egyáltalán nem zavartatva magát összegömbölyödve alszik. Mosolyogva rázom meg a fejem és egy másik kinyitott könyvért nyúlok, hogy azt magam elé húzva olvasgatni kezdjem. Valaminek kell lennie. Valaki, valahol, valamikor csak látott már vagy részt vett benne és aztán feljegyzést készített róla. Muszáj találnunk egy kis információt.
- Masa, ebben semmi nincs a kviddicsről. Csak az animágiáról van benne szó – panaszkodok a lánynak, amint visszatér gyűjtögető körútjáról. Ezt a könyvet is eltolom magamtól és közelebb húzok egy harmadikat, hátha abban lesz valami hasznos. - Amúgy meséld már el még egyszer, hogyan is sikerült neked kiharcolni egy terelőpárbajt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Iza
Masa


Állatok, növények, hobbik, kutyák, macskák, pillangók, tenisz, kosárlabda, röplabda, foglalkozások, vallások, bolygók... Áh ez nem jó, a Mi Micsoda sorozat nem akar itt nekem segíteni. Mondjuk nem tudom miért várok egy mugli sorozattól megoldást a kviddicsre. Nagy svunggal fejelem le a polcot, mire a túloldalon földre csattan valami macskatartási kézikönyv, így hát gyorsan iszkolok át, mielőtt valaki másnak feltűnik a dolog. Lehajolok, hogy a helyére illesszem a kötetet, a polc alatt viszont egy furcsa könyvre leszek figyelmes. Mindenféle veszélyérzet nélkül halászom elő, pedig akár bajom is lehetne belőle, de hát ugye az itt mindegy, nem számít, csak tegyük és csináljuk. A macskás cuccot csak úgy találomra lerakom valahová, a zöld borítós könyvre pedig nagyot fújok. Meglapogatom kicsit, az aranyozott labdamintáktól fellelkesülve lépdelek vissza diadalittasan Izához.
- Igen, igen, rosszat hoztam, bocsi, de ezt nézd meg mit találtam - puffantom az asztalra szerzeményemet, majd odahúzok egy széket, és én is helyet foglalok. Felnyitom fedelét, végigsimtok pár megbűvölt ábrán, majd a kérdésre felpillantok.
- Öööö... - fagyok le megint mint mindig akárhányszor előkerül a téma. - Tettem valamit amit nem kellett volna, de megtettem és ettől függetlenül felhúztak, szóval mérges lettem és véletlenül kicsúszott a számon.
Nagyvonalakban, teljesen érthetetlenül előadva ez történt, de nincsenek illúzióim, úgyis vissza fog kérdezni. Miért ne tenné? Fordított esetben én is rágnám a fülét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szóval ebben a könyvben sincs semmi használható. Hiába lapozom át az egészet, futom át gyorsan a sorokat valami hasznosat keresve, még csak meg se említi a labda szót. Vagy a kviddicset. Vagy bármi ehhez kapcsolódót.
Masa közben visszatér az asztalhoz pár újdonsággal, mire érdeklődve csusszanok hozzá közelebb a székkel – amilyen halkan csak lehet, elvégre ez mégis csak egy könyvtár. Mondjuk az első oldalnál tovább nem jutunk, mert nekem is fel kellett azért tenni egy kérdést. A lány válaszát hallgatva először csak figyelmesen tanulmányozom az arcát és bólintok egy aprót, mint aki teljesen érti a helyzetet. Pedig nem.
- Szóval annyira mérges lettél valakire, hogy felajánlottad..? Felajánlottad neki, hogy akkor rendezzétek ezt le ilyen módon? Bencére lettél ennyire mérges a meccs miatt, vagy mi történt? – értetlenkedve ráncolom a homlokom és bár nem akarok belekérdezni valami nagy párkapcsolati drámába, mert tudom az milyen, mégis muszáj feltennem pár kérdést. Párat.
- Lapozz bele abba – mutatok rá az előtte fekvő könyvre. - Az ábrákból ítélve talán több köze van a kviddicshez, mint azoknak a könyveknek, amiket én hoztam - teszem még hozzá mosolyogva, de közben már azon jár az agyam, hogy ha nem is a könyvtár segítségével, hát hogyan máshogy lehetne kideríteni, mi is az a terelőpárbaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Iza
Masa

Szusszantok is egyet, majd egy bólintással félreteszem magamban kicsit a kutatómunkát. Segít, ami egyrészt tök rendes tőle, másrészt akkor már tőlem is az lenne a tök rendes ha elmondanám neki mi a szösz történt. Bence említésénél megrzázom a fejem, majd kezeimet felemelve kezdem karmozdulatokkal is kísérni magyarázatomat.
- Szóvaal, egyik squadron edzés után gondoltam megyek és kihallgatok pár taktikát, szóval szépen utánuk masíroztam a férfiöltözőhöz. Aztán történt egy kis ez meg az, nem lényeg, de észrevettek, és számonkértek, aztán ott volt Béla - itt jelentőségteljes pillantást vetek Izára, remélve a gondolatba is belepirul - ő szekált egy kicsit, aztán egy idegen, akiről azóta már megtudtam hogy Henrik, mert Elle néni megmondta, kinevetett, hogy nem vagyok terelőnek való. Szóval felháborodtam, mert nem is látott játszani. Aztán azt mondtam tegyen próbára...
Először még heves indulatokkal mesélek, elmaszkírozva a kényes részeket, és igyekszem a lényegre koncentrálni. Utolsó mondatom azonban már bizonytalan, hiszen utólag én is jól látom, hogy hülyeséget csináltam.
- Nem, nem, ez most fontos - csukom be a kötetet, mert igen, lehet, hogy az rejti a megoldást, de előbb szeretném tisztázni, hogy nem kukkolni mentem. Pff, minek álltatom magam, úgyse hiszi el senki. - Szóval most már tudod. Hát ezért kell. Olyan öntelt, és ahogy mondta, argh... A helyemben te is ezt tetted volna.
Határozottan bólintok, így kísérve szavaimat. Körmeim a könyvön kopognak idegesen, még egy szúrós tekintetet is kapok amiért hangosan monologizálok a könyvtárban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A tÁskÁdnAk neM kELL - artikuláltam kifigurázva az anyanyelvemen a hallottakat, de neki nyilván hangzik normálisan, hála a fordítói tárgyaimnak. Egyébként nagyon furcsa, hogy én nem hallom magam más nyelven, elképzelésem sincs, hogy milyen lehetek. De a kellő szarkazmus nem hiszem, hogy hiányozna. Szóval, még jó hogy nem kell, hiszen ez egy tárgy, ami a saját tulajdonom, és a legnagyobb bűne, hogy nem környezetbarát minden alkatrésze. Van olyanom is, teljesen öko és természetesen drága, ellenben ezzel. De a célnak és a ruhámnak megfelelt ma.
Nem különösen erőltettem meg magam hogy kedves legyek vagy barátságos ezért még belőlem is felszakad egy sóhaj az egész szituációra, tényleg nem tudom mi oka beletúrni az aktuális elfoglaltságomba, a dolgaimba, vagy úgy egyébként bármibe. De felettébb illetlen és szar módja annak, ha ismerkedni akar. Szeretek és szoktam is, de ez nem olyan forma, amivel szívesen haladok társalgásilag. Pláne, miután közli, hogy mellesleg, véletlenül a fejembe ért. Nem szoktak emberek véletlenül másokba csúszni. Nem. Ezt most nem fejteném ki, inkább később, bár szerintem a gondolatfoszlány éppen elég, hogy még bennem is megragadjon. El is mosolyodom megingatva a fejem a földön hevert, és már eltakart cuccaimra nézve, csak aztán emelem rá újra a tekintetem. Már nem morgok, könyvelje el sikernek.
- Én meg afrikai, nem kérdezte senki milyen jogcímen csinálod, csak közöltem, hogy ne tedd - persze még sértetten, mert egy dolog kedélyesebbnek lenni, más megbékélni. - Vagy te is olyan vagy aki ebből a ne szót kiszedi? Másrészt a hatályos törvények szerint megillet a személyiséges jogom - majdnem jól tudom, mindegy is. De azt igen, mikor leellenőrizték a tudásom, még nekem is elmondták hogy bejelentés okán komolyan büntetik a visszaélést, mindennel. Itt nagyon figyelnek erre ahogy hallom. Én meg megint felszökött szemöldökkel szorítom még jobban magamhoz a kezeim, ahogy várom, nem tudom pontosan mit, de nem tetszik, ahogy furán méreget.
- Vagy te is ilyen rasszista vagy? - kérdeztem végül rá inkább egészen keserűen, mint mérgesen már. - Legközelebb szedd össze magad akkor. De legalább bocsánatot kérhetnél, úgy, mint akit érdekel is. És fizetheted a joghurtom - emeltem a fejem a kis cukrászda felé a sarkon, hogy végül visszanézzek rá. Nem szoktam tarhálni, de nagyon is megérdemlem.
- Kiengesztelés? Ezt nem teljesen értem. Nem gondoltam komolyan, ki tudom fizetni a joghurtom - forgattam meg a szemeim, mert azt hittem erre gondol, ha nem, akkor kicsit értelmetlen a fordítóm, mert nem értem pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Theon
Ing / sapka

Egy fintor kúszik az arcomra, ahogy nem csak, hogy nem árulja el ki ő de még le is hercegezi magát. Édes istenem, mi van ezzel a kölyökkel? Automatikus kérdésemmel ellentétben a házát ismerem, hiszen nem sokan járkálnak a kastélyban hófehér hajjal. Meg aztán, mégiscsak van haszna a talár szegélyén elterülő zöld sávnak, nem igaz? Szóval miután rendes választ nem kapok tőle, megvárom hogy feltápászkodjon, és egy gunyoros biccentés után karját elkapva kezdem el húzni magam után a tanári felé. Engem aztán nem zavar, ha mindenki előtt kell elmondanom mit csinált, de valaki előbb-utóbb meg fogja mondani a fiú nevét, hogy tudjam kit kell megbuktatnom megbüntetnem. Gondolati nyelvbotlás.
- Holnap délben találkozunk az alagsori medencében - vetem hátra, miközben ha akar, ha nem kényszerítem, hogy kövessen. Ha nagyon ellenkezik bűbájokat sem félek használni, és szemem sarkából minden rezdulését figyelemmel kísérem, nehogy bármivel meglephessen. Cuccaim az udvaron maradnak, kérdések még úgy sem születtek, szóval nem vesztettem semmit, majd később visszajövök értük.
- Olyan ruhában gyere amit nem félsz összekoszolni, eszközökre ne legyen gondod - hangzanak el az utasítások, ahogy immár a lépcsőkön lépkedünk felfelé. Ideje volt már kisikálni azt a medencét rendesen, azonban a feladatot nem mondom el neki, had találgasson holnapig. Elgondolkodtam a mosdó takaríttatásán is, de egy medencét tovább tart csillogóra sikálni egy fogkefével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyik kezem a kinyitott oldalakon tartva, türelmesen várom meg, míg Masa erőt vesz magán és elkezdi magyarázni, hogy mi történt pontosan, amiatt most egy kis kutatómunkát végzünk. Tényleg nem akarok semmibe beletenyerelni és készen állok közbevágni, ha valami érzékeny dologról van szó, bármennyire is illetlen dolog más szavába vágni. Nem tudom mennyire lenne hajlandó ilyet megosztani velem, de azt sem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát miatta. Inkább akkor ne tudjam meg az okot.
Aztán mesélni kezd. Béla hallatán csupán egyik szemöldököm emelkedik feljebb, arcom rezzenéstelen marad, de már tudom, hogy ez az aprócska dolog életem végéig velem marad. Pláne most, hogy az Edictumban is szó volt róla. Ó igen, még mindig olvasok Edictumot. Csak Norbi ne olvassa és értelmezze félre, mert akkor bajok lesznek otthon.
- Figyelj, először is, ezt a taktika kihallgatást teljesen megértem. Mi is csináltuk anno még ifjabb koromban – végül is csak 24 vagyok, de mindegy -, bár mi inkább kimentünk a többi ház meccsére és ott írtuk össze, hogy ki, mi, merre, hogyan – azért kedvesen mosolygok rá, hiszen ez egy teljesen érthető és normális dolog. Meg hát tinédzserek vagy mi – ismétlem, 24 vagyok – és ilyenkor meg kell bámulni mindenkit, aki él és mozog.
- Másodszor meg… Mindenkivel előfordul, hogy kicsúszik a száján valami, amit esetleg nem akart volna kimondani és igen, a helyedben valószínűleg én is így tettem volna. De… Ki az a Henrik? Nem hiszem, hogy játszott ellenünk – kérdezek vissza lassan. Kutakodom az emlékeim között és próbálok, nagyon próbálok arcot kötni a névhez. Squadron kviddicses ez biztos, de mivel egy ideje nem vagyok már napi látogatója a kastélynak, nem ismerem az emberek többségét. A kviddicseseket szoktam, de Henrik most még sem ugrik be. Csak Béla, mert vele szívatnak mostanában a lányok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Iza
Masa

Aaaah, megérti - olvadozok mint főtt kukoricán a vajkocka, bár az anno ifjabb részen felnevetek. Bólogatok a tapasztalataira, de ha a bámulós részt hangosan mondaná ki... hát bizony pukkancskodni kezdenék. Türelmesen megvárom, hogy végiggondolja amit mondani szeretne, hiszen ez a legkevesebb ha már ő sem vágott az én szavamba. Látod ezt Henrik?! Én úgy kommunikálok az emberekkel, ahogy ők velem, szóval nézz kicsit magadba! Nem látja, tudom, de láthatná...
- Megnéztem az edzésüket is - bólintok, hogy értem én a helyzetet - ott még nem is volt gond. - Mondjuk az kifejezetten unalmas volt, szóval olyat többet nem csinálunk. Megtudtam, hogy tud az új emberke is repülni, de ennél többet úgysem jegyeztem én meg.
- Köszönöm, végre valaki - dőlök hátra elégedetten, és a kelleténél kicsivel hangosabban, amiért már egy pisszegést is bezsebelek. Komolyan fura lenne ha az egész kastélyból csak engem ugrasztott volna a torkának az a pár lenéző, kinevető mondat.
- A vezetéknevét én sem tudom, de Elle néni azt mondta szabad bejárása van. Szerintem a mi meccsünk után csatlakozott, legalábbis úgy emlékszem azt mondta sose látta hogyan játszom, szóval még nézőként sem lehetett ott. Amúgy nem tudok róla többet. Terelő, és hát... ez alkatra is látszik rajta.
Kelletlenül elismerem, hiszen végül is ami igaz, az igaz, valószínűleg engem is ugyanolyan könnyedén dobna odébb mint a vaslabdát. Arcom egy pillanatra akaratlanul is elpirul, de nem, ismétlem nem azért mintha zavarba jöttem volna, vagy ilyesmi, csak... Öhm. Indulatok, igen, csak felpaprikázódtam a sztori említésére. Csak ennyi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Igazából feleslegesen próbálok rájönni Henrik kilétére, mert egy random iskolás gyerekről úgysem fogom tudni, hogy kicsoda. Ellenünk nem játszott, így onnan nem ismerem, a pirosak minden edzésére meg sajnos nincs időm az egyetem mellett kicsücsülni. Masa majd bevállalja ezt is és kiszökik a legközelebbi edzésre is, hátha felbukkan ez a bizonyos Henrik.
A lányt lepisszegő hangokra idegesen pillatok oldalra-előre a körülöttünk tanulni vagy olvasni próbáló emberekre. A mellettem alvó állat is mocorogni és egy pillanatra azt hiszem lezuhan a székről, de csak még kisebbre húzza össze magát.
- Ha szabad bejárása van, akkor nem diák – hangosan kezdek el gondolkozni, hátha ez segít rájönnöm a férfi kilétére. - Szóval idősebbnek kell lennie. Idősebb egy diáknál. Jesszusom, Masa, te terelőpárbajra hívtál egy felnőtt férfit? – a székemen hirtelen előredőlve sziszegek a lánynak, mielőtt még ismét felbolydul a könyvár, amiért mi itt próbálunk beszélgetést folytatni. Addig örüljenek, amíg ingerülten össze nem csapom az egyik könyvet.
- Jó, oké, oké. Oké. Oké – motyogom lassan, az előttem kinyitott kötethez fordulva. - Akkor viszont sürgősen találni kell valamit – aggódva pillantok fel a lányra és gyorsan lapozni kezdek. Egyáltalán nem akarom, hogy valami felnőtt férfival bármiféle párbajba kezdjen, de nem vagyok az anyja, nem tilthatom meg neki. Aggódni viszont aggódhatok.
- Figyelj, mennyire sürgős ez a dolog? Vannak ismerőseim, például a régi csapatom terelői és Norbi csapattársaival is jó a kapcsolatom, tudok esetleg írni valakinek egy baglyot és megkérdezhetem őket, hogy mi a fene pontosan a terelőpárbaj. Ahhoz viszont kell egy kis idő, míg megfordulnak a baglyok. Jézusom, ugye nem holnap lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Iza
Masa

Oh, ezt az apró infót elfelejtettem volna a beszélgetésbe csepegtetni? Hupszikácska. - Valami olyasmi? - ugrik egy oktávot a hangom, ahogy behúzott nyakkal pislantok fel rá. Hmm, szóval elhamarkodottan ítéltem úgy hogy megérti a dolgot. Jó az mondjuk tény, hogy másképp állna a dolog ha egy elsős kis mitugrásszal veszek össze, de... Szeretem a kihívásokat? Ez jó szöveg? Nem, nem hiszem, hogy meggyőzném vele. Még kicsit zavarba is jövök ahogy kétségbe esik - miattam. Csak nézem ahogy hirtelen pakolászni kezd, és bár tekintetem egy pillanatra a mormogó zöld kupacra villan, legyűröm a késztetést, hogy nyugtatásképp felvegyem és magamhoz szorongassam. Mert persze, én is félek. Így, hogy már nem pezseg bennem az adrenalin, és alábbhagyott a bizonyítási vágyam, egyenesen megijedek, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Bár néha úgy tűnhet, de nem vagyok hülye, pontosan érzem én is, hogy legyőzni egyszerűen nem fogom tudni. Akkor is tudtam. Azt azonban nem akarom hagyni, hogy megalázzon, annál igenis többet jelent nekem a kviddics. Hiába vagyok kezdő, hiába vagyok gyenge, hiába vagyok csak egy egyszerű levitás kislány. És pont azért mert az vagyok, pont azért nem akarom, hogy ő ezen köszörülje a nyelvét. Ha egy ütést is vissza tudok neki adni, én már boldog leszek. Ha eltöröm valamimet, nem érdekel, így jártam, de még egyszer nem fogom addig elhagyni a pályát amíg nincs rá komoly okom. Nem. Vannak dolgok amiket az ember büszkesége nem tud többször egymás után elviselni.
- Nem tudom mikor lesz - közlöm végül elszontyolodva kicsit. Hangom lassú, élesen elüt Iza tempójától, de hátha ez őt is kicsit megnyugtatja. - Elle néni azt mondta igazából, hogy megkérdezi nekem Christ, szóval a bagoly talán nem szükséges - gondolkodom el, majd a kötet felé nyúlok.
- De én azért keresgélnék még, könyvből biztosan más. Meg aztán ki tudja, lehet valami hasznos tippre is bukkanunk benne - mosolygok fel halványan, remélve, hogy lassan csökken a feszültsége. Elég ha kettőnk közül csak én vagyok ideges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ana és Ciara hihetetlen gyerekek. Kiszemeltek maguknak valamit, és senkinek voltak hajlandóak elárulni, hogy mit. Az apja próbálta rávenni őket, hogy ha elmondják, megkapják hozzá szükséges pénz felét, a többit pedig maguknak kell összeszedni. Chris itt takarításra és mosogatásra gondolt, de a két lány ehelyett összedugta a fejét és kieszeltek egy tervet. Elmentek a papamacival virágot szedni, aztán azt mondták, hogy láttak árut érkezni a pubba, Elliet pedig a Fő térre rángatták el. Okos kis madárkák ezek, a nő egész addig nem sejtette, mire készülnek, míg le nem terítették a kínálatot a földre egy lepedőre. Ellie nem kérdezett, csak figyelte, hogy a lányok tíz percig ott térdepelnek a korábban szedett virágok mellett és minden járókelőre gyanúsan vigyorognak. Ciara unta el magát hamarabb, egy egész csokornyit felmarkolva környékezett meg egy nénit. Sikeresen lepasszolta egy knútért cserébe.
Ez nagyjából fél órával, kilenc knúttal és két sarlóval ezelőtt történt. Figyelte őket és teljesen elámult. Hogy lehet két apró kislánynak olyan üzleti érzéke, amiről a bátyja csak álmodni mert?
Gondolkodás nélkül mentek oda mindenkihez, Ana nem sokkal később megtalálta az egyetlen rellonos fiút, akit Ellie személyesen is ismert. Nem hallotta, hogy mivel próbálta rávenni a cserére, mire el is indult feléjük. Alig volt pár lépésnyire, amikor az unokahúga kiszúrt egy nagy, fehér, de mindenekelőtt négy lábon sétáló kutyust. A fiúval nem foglalkozott tovább, a virág is kiesett a kezéből, ahogy az állat felé indult el.
- Úgy tűnik, rajta még nem működik a csáberőd. - Szerencsére. Lassan hajolt le az elejtett tulipánért, most már megtanulta kezelni a nagy pocakos létet. Ahogy megszerezte, a térdén támaszkodva egyenesedett fel. - Ettől függetlenül azt hiszem, ezt neked szánta - nyújtotta át mosolyogva Denisnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szóval férfi. Ez mindjárt megváltoztatja a dolgokat, mert egy diák ellen még azt mondom gyakorlással simán nyerhet is. Iskola mellett nem kviddicseznek profi szinten, úgyhogy annyira nem kell amiatt aggódni, na de egy felnőtt ember?! Lehet, hogy valami profi kviddicsessel sikerült összekavarodnia, aki már évek óta játszik terelőként és csak azért nem igazolt még le sehova, mert nem tud választani az ajánlatok közül. Na jó, ebbe még belegondolni is rossz. Inkább mégse gondoljunk arra, hogy profi.
Gondolkozom a lehetőségeinken, hogy kinek tudnék így hirtelen baglyot küldeni. Legrosszabb esetben hoppanálni is tudok, ha az idő miatt nem tudunk várni a levél érkezésére. Magamban már végigpörgettem az összes kviddicses ismerősöm nevét és kiválogattam azokat, akiknek ebben a bizonyos témában a legnagyobb tapasztalatuk lehetne és készen állok arra, hogy felsoroljam őket, mikor Masa ismét megszólal. Megszakad a szívem a szomorú hangjától.
- Az jó, ha Chris tud segíteni, de csak egy szavadba kerül és írok valakinek – teszem még hozzá a sajátjához hasonlóan egy halvány mosolyt villantva. - Egyébként meg ha belegondolsz, mi lehet egy terelőpárbaj? Egymásnak passzolgattok, amíg egyikőtök el nem fárad… vagy – és ezt már félve teszem hozzá - másik párbajokhoz hasonlóan megpróbáljátok kiütni egymást.
A könyvemet szorongatva keresem Masa tekintetét. Kezdek egyre jobban stresszelni emiatt a párbaj miatt, pedig egyrészt én a közelében sem leszek, másrészt nem nekem kell részt vennem rajta – és mégis, aggódva kezdem oly sok idő után most megint harapdálni az ajkam, hogy azzal is csináljak valamit. Hajaj Masa, legközelebb a csendes kukkolást is csendesebben kell csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Na, azért csak óvatosan! - nevetek fel az ivós megjegyzésre, játékosan neki szegezve a mutatóujjamat. Többé kevésbé ismerem már a haverjait személyesen is, és bár egyik másik akár még balhésnak is tűnhetne, mégsem aggódom, mert tudom, hogy nincs miért. Andrej és én is inkább a visszafogott kategóriába tartozunk, úgyhogy nehéz is lenne elképzelni bármelyikünket szétcsapva a faluban rohangászni. Bár nyilván a srácok maguk között máshogy viselkednek, én is tudom, de akkor sem érzem, hogy pont az ő körmére kéne nézni.
A mosoly folyamatosan szélesedik az arcomon, ahogy figyelem őt pezsgőt tölteni a laza eleganciájával.
- Kettőnkre - ismétlem el a szavait, majd finoman odakoccintom a poharamat az övéhez. Kissé előrehajolva csókolom vissza, hogy a levegővételnyi szünet közben odamormogjak neki egy újabb boldog szülinapot-ot, és mielőtt az arcunk eltávolodhatna, egy apró csókot nyomok az állára. Ez amolyan cuki gesztus, mint a fiúktól a homlokpuszi, csak ha az ember lánya nincs meg százhatvan centi, akkor mégsem folyamodhat olyasmihez, esetleg magassarkúban. De olyat meg nem hordok minden nap.
Elégedetten figyelem Andrej reakcióját, ahogy lenyeli az első falat pizzát. Érdekes, hogy a férfiakat milyen egyszerűen le lehet venni a lábukról kajával. Amikor először készítettem el apu kedvencét, a lasagnét, anyu receptje szerint, hasonló arcot vágott mint most Andrej, kivéve a cuki pirulást a füle hegyén.
- Bedig bég bége sincs a beglepetéseknek! - rikkantom teli szájjal, és mielőtt újra a táskámhoz nyúlnék, leküldöm a pizzaszeletem maradékát.
- Szóóóval... - kezdek bele a pakolászásba - Sokáig kerestem a megfelelő ajándékot, aztán egyszercsak belebotlottam. Legalábbis remélem - nevetem el magam, kidugva a fejem az ölembe kapott táska mögül. Óvatosan nyúlok bele, és csak nagyon lassan hámozom ki belőle a meglepit.
- Meglepetés! - kiáltom, óvatosan felé nyújtva a cserepet, és itt-ott még megigazítok egy-egy kék fejecskét. - Ez egy ritka növény, a nevét nem is tudom pontosan, deee... minden évben a születésnapodon virágzik. - Az utolsó szavakat halkan ejtem ki, kissé megbillentve oldalra a fejemet. Azt szeretném, ha ő is annyira örülne, mint én, amikor rátaláltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elmondanám, hogy kurvára nincs kedvem ehhez. Visszajöttem, boldogság, Lorin megcsapkodott, amiért elmentem - mellesleg megjegyzem tényleg fájt, ahogy apró ökleivel a mellkasomat, vagy éppen ahol ért, ütögeti -, és láss csodát! Hirtelen vizsgaidőszak, nekem pedig vizsgáznom kell, mert akármennyire is akartam, sem Cath, sem Lorin nem hagyták, hogy elfelejtsem. Segít az anyag, ami bennem van, legalább annyira nem vagyok bágyadt, mint az elmúlt napokban. Egy vizsgát lerendeztem tegnap, elég laza volt, ma lerendezek még kettőt és remélhetőleg, ha így haladok, akkor a héten a maradékot is megcsinálom, és mehet mindenki isten hírével amerre lát, én pedig izgulhatok azon, hogy mégis mi a tökömet tanuljak az egyetemen. Mert őszintén szólva, csak heteim vannak vissza, és rohadtul nem tudom, pedig...
Emelt szemöldökkel torpanok meg, ahogy a kislány megáll előttem és magyaráz. Egy szavát nem értem - isten bocsá' - , de a tulipán a kezében igen feltűnő, és elképzelésem sincs, hogy mit akarhat, amikor egyszer csak felszívódik. A tulipán a földön köt ki, én pedig ráncolt szemöldökkel követem, ahogy egy hatalmas fehér kutyát vesz célba. Szegény eb, nem lennék a helyében. Az úti célom irányába fordulok vissza, amikor meglátom, ráadásul meg is szólal. Csak el kellett volna sétálnia és figyelmen kívül hagynia a létezésemet is, de nem, ő megszólal. Kikerekedett szemekkel követem, ahogy lehajol a virágért, majd felém nyújtja, de pillantásom megakad a hasán. Felhorkanok.
- Rajtad sem működött eléggé, mint látszik - mutatok a hasa irányába, majd gonoszan elvigyorodom felé. - Kösz, de nem vagyok királykisasszony - hárítom el a tulipános ajánlatot. Szerencsére? És mégis miért szerencsére? Lefekszik a nő és gurítani tudnám, erre elhagyja az agya zugait az a szó, hogy szerencsére? Gondolkodás nélkül túrom ki cigarettámat a zsebemből, majd egy szálat szám szegletébe dugok, de nem gyújtom meg. Pár mélyebbet pislogva és lélegezve próbálom meg kitisztítani az agyam már amennyire lehetséges, hogy legalább a beszélgetés néhány fontosabb momentuma megmaradjon bennem a későbbiekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A múltkori kis kalandunk után - nem olyan kalandunk, oké? -, újabb adrenalinlöketre van szükségünk. Mármint nekem és Danának. Nekem ilyenkor azért, mert Masám nem ér rá, ez így a vizsgaidőszakban többször előfordul, mint általában, de hát ez van, így hanyagolnom kell arcpirosító látványát és... a  többit. Na mindegy is, megbeszéltük a Navine fő-szőkéjével, hogy megint csinálunk valami vicceset. Végül egyik nap arra jutottunk, hogy kivételesen megkíméljük a diáksereget a csínytől és lelkiismeretes jótevők leszünk. Talán az Edictumosok nem fognak neki örülni annyira, de hát ugye mindenkivel nem lehetünk rendesek, mert olyan nincs. Szóval a banya. Nem is tudom kinek az életét nem keserítette meg már, vagy valótlanságokat állítva, vagy csak olyan dolgokról tudott, ami nem rá tartozott, viszont nagyon könnyedén megszabadult tőle. Én szándékosan zöldre festett talárral, és megbűvölt házcímerrel érkeztem a helyszínre, sőt, még egy csinos kis Zorro maszkot is feltettem magamnak egy olyan folyosón, ahol nem volt festmény, aki súghatna majd a vén szipirtyónak. Nagy lendülettel léptem a folyosóra, és ott volt ő, aki soha senkitől sem fél, és még attól sem, hogy bármi rossz származhatna abból, amit bármikor is elkövet, legyen az bármi. Ha ez érthető volt, akkor jól írtam le.
- Csőőő, Erica! - vigyorgok az álnéven szólított lányra, aki egészen dekoratív, mint általában, ha szabad így mondani, de inkább a fullos buksza lenne a mai jellemzés rá, ha csak külsőleg néznénk.
- Leesett egy csomó gomb a kontrollekről és rámásztak a nadrágodra? - kuncogok, miközben odaérek és adok neki két puszit, ha akarja és hagyja.
- Itt van a delikvens, akit a kastély hősei megfelelő tárgyalás után elítélnek majd? - hát igen a megfelelő tárgyalás és az elítéljük valahogy nem fér össze, de hát már úgyis megbeszéltük, hogy mit akarunk. Közben megnézem a fotót, ahol a banya éppen most azt teteti, hogy alszik. Pedig mindenki tudja, hogy biztosan ébren van, engem nem ver át!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Egy kissé még a férfit is meglepi, hogy Kriszpin mennyire nyugodt, mintha nem egy kellemetlen beszélgetést akarnának lefolytatni. Az igazgató higgadtsága sajnos nem feltétlenül ragad rá Henrikre, bár ő már úgyis tökélyre fejlesztette idegességének leplezését.
Helyet foglal és igyekszik visszaemlékezni arra, mit beszéltek meg Lillával. Hogyan kezdje, mit mondjon, szinte eltervezték az egészet és ezer meg egy végkimenetelt próbáltak el, mindenre felkészülve, most azonban úgy érzi, nem tudja, mit kellene mondania. Ha már egyszer ő kért időpontot, akkor viszont neki kell belevágnia, még akkor is, ha egyébként a vele szemben ülő tökéletesen tisztában van azzal, hogy miért is vannak itt. Így hát vesz egy mély levegőt és úgy dönt, ha meg sem próbálja, biztosan kudarcot vall. Nála jobban senki sem tudja, hogy ártatlan, éppen ezért felesleges úgy viselkednie, mintha szégyellné magát. Ettől persze a tény nem változik, hogy a róla kialakult kép milyen, de azon már változtatni úgysem tud. Itt a lehetőség, hogy élőben bizonyítsa, nem az az ember, akiről írnak.
- Nos, ahogy azt korábban is írtam, örömömre szolgálna, ha a Bagolykő falain belül taníthatnék Okkultizmust és fekete mágiát - igen erős kezdés, nem mondom, eléggé in medias res, de tegyük a szívünkre a kezünket: minek köntörfalazzon? Attól, hogy az időjárással indít sajnos nem változik majd meg beszélgetésük fő témája, csak elodázza azt, ami úgyis bekövetkezik. - A félreértések elkerülése végett: semmiképp sem arra kívánom megtanítani a tanulókat, miképp használják a fekete mágia ágait. Azonban utazásaim során rengetegszer tapasztaltam, hogy a tudatlanság és vakmerőség elegye tragédiához vezet - és ebben nem is hazudik. Megannyi gyermek olvas egy jó könyvet vagy lát egy érdekes filmet és úgy gondolja, meg kell próbálkoznia vele. Mondanom sem kell, mi ennek a vége. - Tudniuk kell, miért veszélyes és biztos forrásból kell tájékozódniuk ezekről, mielőtt olyasmibe vágnának bele, ami végzetes következményekkel járna. És persze nem elhanyagolható, hogy fel kell tudniuk ismerni, ha ilyesmivel van dolguk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Szia Zöld Lámpás! - néztem végig vigyorogva a fiún, hát nem gondoltam volna, hogy jelmezbál is lesz este. Mindenesetre nagyon beöltözött, nehogy felismerjék, plusz én is kaptam tőle egy szép becenevet.
- Ha tudtam volna, hogy jelmez parti lesz, én is inkább máshogy öltözöm fel. Szólhattál volna előbb, tök jó móka lett volna! - ugrattam a srácot.
- Honnan tudtad? - mosolyogtam rá, majd adtam neki én is két cuppanósat, nem is tudom, mi lett volna velem nélküle. Kevés olyan őrült embert ismertem itt a suliban, aki ennyi mindenben benne volt, mint én. Talán ezért is alakult ki köztünk szoros barátság, nélküle szétuntam volna itt az agyamat, na meg az se volt mellékes, hogy bármikor számíthattam rá ez pedig fordítva is igaz volt. Múltkor még Masával is összefutottam, persze tilosban voltam épp, de jó fej volt, mert repkedett kicsit velem ennek ellenére is, őt is nagyon bírtam. Na meg még Zsombival is volt egy kis tilosban járásunk, az is remek móka volt, de Bencén kívül nem volt állandó "bűntársam", na meg azért ő ismert a legjobban Laurán és Alízon kívül. Nagyon megbecsültem mindhármójukat, hiszen sokat számított, hogy nem voltam magamra hagyatva és mindig ott voltak mellettem.
- Igen, itt van a bűnös némber - feleltem neki egy cinkos pillantással.
- Úgy látom, azt tetteti, hogy épp alszik. Oda kéne menni, mintha bevennénk, hogy nagyban szundít, aztán fecsegni előtte halkan valami hülyeséget, hogy nyugodtan fülelhessen, majd hirtelen, mikor nem számít rá, elhallgattathatnánk a nyelvragasztó rontással. Mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle mosolyogva. Úgy gondoltam, minél természetesebben viselkedünk, annál nagyobb sikerünk lesz, hiszen úgy nem fog majd gyanút, hogy épp ellene irányul a merényletünk. Ha osonnánk és úgy próbálnánk meg, ki tudja, mi lenne. Tutira ezerrel fülel és elkezdene rikácsolni, az pedig iszonyat jól megy neki... szóval a lebukás esélye elég nagy lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred | aug 18 | o | oo

Elgondolkodva nézem Dankát azon tűnődve, vajon hol tudnánk szalonnát sütni. Kétlem, hogy a parton lehetne. Kemping területen nyilván, de oda nem engednek be, szerintem. Rájövök azonban, hogy helyismeret nélkül nem fogok sokra jutni. Biztosítom Dankát róla, hogy nem baj ha mégsem lesz lehetőségünk tábortüzeskedni. Pompásan el fogunk szórakozni anélkül is. Biztos Edith sem bánja ha végül mégsem jön össze a dolog, bár nagyon lelkesnek hangzik.
A fiú hátának bekenése után pedig, - fogalmam sincsen hogy hogyan és főleg miért – megfogalmazom a kérésemet miszerint az én hátam is naptejet igényel. A lábujjaimat nézegetve állok hát, a légzésemre koncentrálok, mialatt viszonylag gyorsan felkerül a krém a hátamra. Könnyebben viselem, mint gondoltam volna. Egy pontig. Amikor is eszembe jut megannyi film, amiben elég egyetlen rossz – vagy éppen jó – mozdulat és a fürdőruha felső máris kioldódott. Igaz, erre eddig még sosem volt nálam példa. Mire elhessegetem a gondolatot már készen is vagyunk.
- Köszönöm – felemelem a fejemet, arcomra kiül az izgatottság, és a türelmetlenség. Végeztünk, bemehetünk a vízbe végre! Lerakom a naptejet, a papucsból is kilépek, majd mezítláb indulok el a víz felé.  A fűszálak csikizik a talpamat, de nem zavar különösebben. Jó, most izzó parázs is lehetne a lábam alatt, az se nagyon érdekelne. Víz! Próbálok lépést tartani a többiekkel és nem előrevágtázni. Sőt, még meg is várom, amíg a lányok bemennek előttem. Ejj, micsoda önuralom! Elégedett sóhajtással sétálok egyre beljebb a vízben. Alámerülhetnék én is rögtön, de inkább kiélvezem, ahogy egyre feljebb és feljebb nyaldosnak a hűs hullámok. Nekem merőben másmilyen érzés, mint a többieknek. Nem hideg, nem borzongató, hanem vidám és örömteli. Majd megunom a dolgot és inkább belemerülök a vízbe, teljesen eltűnve. Kisvártatva előbukkanok, hiszen a karkötőm miatt nem tudok lélegezni a víz alatt. Igazából az egész fura így. Letörlöm az arcomat, és mosolyogva nézek a többiekre. Már mindenki nyakig benne van a jóban.
- Szóval te vagy a Szivárvány? – fordulok oda Edithhez, visszaemlékezve hogyan szólította őt Danka. A kérdés mögött igazából lapul egy újabb: miért ez a név? Érdeklődő tekintetem hamar átvált zavarodottá, amikor pár lépést közelebb is megyek a lányhoz. Furcsa, valami nagyon furcsa. Másképp reagál a víz a közelében. Hasonlít ahhoz, ahogy rám reagál. Létezik, hogy …?  Á, biztos nem. Fél szemmel a környezetünket figyelem, a közelünkben sikongató gyerekeket, akik éppen víz alá nyomósdit játszanak. Enyhe rosszallással rázom meg a fejemet, eszembe nem jutna ilyet csinálni. Majd végül felfekszem a vízre háttal, elengedem magam és lebegni kezdek. Bizony, már ilyet is tudok. Kezeimmel finoman simogatom a vizet, hogy azért haladjak is egy csöppet. Igyekszem figyelemmel kísérni a társaimat, és nem tudomást venni a fájó csuklómról. Istenem, de szeretnék most varázsolni!
- Nem is értem, hogy ti ezt, hogy bírjátok elviselni. Úgy haladni a vízbe, hogy mozognotok is kell – mondom nekik, nem félve attól, hogy bárki kihallgatna minket, vagy furán értelmezné. Elég közel vagyunk egymáshoz ahhoz, hogy ne kelljen kiabálnunk, a viháncoló gyerekek meg messzebb mentek tőlünk. Vagy mi tőlük, nézőpont kérdése. – Te minden évben lejöhettél ide nyaralni Danka? Oltári jó lehetett!
Hangomból kihallatszik a vágyódás, simán tudnék állandóan vízközelben lenni, lakni, élni, bármi. A lebegés viszont kezd unalmas lenni, így hagyom magam lesüllyedni, a víz alatt megfordulva egy jó maréknyi iszappal bukkanok fel ismét. Nem akarok én megdobni senkit se vele, meg rákenni másra, dehogy. Csupán apró kagylókat keresgélek. Vagy bármi érdekeset. Kivéve azt a hínárcsomót, ami hozzámér. Távolodni kezdek tőle, de persze követ a rusnya növény, így kénytelen vagyok megfogni és odébb dobni. Pfúj. Na, engem ezzel ne dobáljon meg senki se ha lehet. Oh, remek, elejtettem az iszapkupacomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Érdekelte Christ valaha is az, hogy nem léphet be valahova? Legalább annyira, mint amikor eltiltották a kviddicstől még az alapképzése elején. Semennyire. Úgy sétált a kastélyban, mintha világ életében ezt tette volna, pedig a pályán és az öltözőkön kívül még csak a területének más pontján sem járt. Nem volt nehéz megtalálni a tanárit, csak követni kellett egy idősebbnek tűnő férfit, és itt is van.
De hogy miért is? A húgát akarta elrabolni egy röpke órára ruhát választani a babaváróra a lányainak. Amikor már fél órája csak ücsörgött, akkor jutott eszébe, hogy Stellánál kellett volna kezdenie ezt a kört, nem pedig itt. Feltápászkodott az addigi helyéről, hajába túrva indult meg. Hogy a lányt hol keresse, az már sokkal jobb kérdés.
Viszont feltűnt előtte egy ismerős alkat, mire rögtön eszébe jutott az ingyen süti esete. Szegény nőt úgy hagyta ott, hogy még a nevét sem kérdezte meg, miután megkérte a kezét és megcsókolta. Érdemelne egy enyje-benyjét, ezért is inkább a kedves nő felé lépdel.
- Helló - szólítja meg vigyorogva. - Ígérem, most nem készülök semmire - emeli fel a kezeit védekezően, amit aztán le is enged.
Ha a nő rá figyel, egy vigyort mutat fel, közben a kezét nyújtja felé.
- Nem volt alkalmam bemutatkozni. Christiano Santos, de csak Chris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Mosolyogva forgatom meg a szemeimet, hogy utána újra az övéibe nézhessek.
- Arra gondoltam, hogy bízok kettőnkben. Legyőzhetetlenek vagyunk, és nem én leszek az a noob, aki nem szavaz meg elég bizalmat - jelentem ki lazábban.
Abban viszont igazat adok neki, hogy bizonyára a továbbiakban is féltékeny leszek. Kincső persze nem tartozik ebbe bele, de ha feltűnik például Sára, biztos kibuknék kicsit. Igyekszem kezelni az ilyen érzelmi kitöréseimet, mivel pont ez alapján működik az elemi mágiám is. A tűz nem játék, én pedig nem akarok ártani senkinek.
Csak nevetek rajta, de azért legbelül nagyon jól esik, hogy ennyire szereti, amit csinálok. Oké, az indiai kajáim még mindig ehetetlenek, de azt leszámítva boldog vagyok, amikor neki főzhetek.
- Aha, persze, hogy benne vagyok - bólogattam vidáman. Nem is tudom, hogy miért nem jutott hamarabb eszembe, de tény, hogy ha van zseniális ötlet, akkor ez az. Igazából azt mondják, hogy lakva ismeri meg az ember igazán a másikat, de nem hiszem, hogy ez akadály lenne számunkra. Még mindig nem igazán akar eltűnni a rózsaszín köd, pedig már lassan egy évesek vagyunk. ÚRISTEN. Majdnem elfelejtettem.
Ezt azért elraktároztam, hogy aztán picit összeráncolva a szemöldökeim nézzek rá.
- Én lennék a legboldogabb ettől, de szerinted apukád megengedné? - Nem szeretem, ha veszekednek, pláne, ha miattam. Az anyukája a legjobb szülő a világon, a papával viszont néha vannak fennakadások. Őszintén nem szeretném, ha súrlódást okozna közöttük a közös életünk.
Ugyanakkor meg imádom, hogy meghozta ezt a döntést. Mármint még semmi sem végleges, de nekem már az elhatározás is elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

 Pár vizsgalappal a kezemben lépek be a tanáriba. Feltett szándékom, hogy kijavítgassam őket a mai nap folyamán. Haladnom kell, hiszen ha hagyom felhalmozódni a sok tesztet és esszét, akkor nem jut időm semmi másra. Hajam lazán összekötve, öltözékemmel együtt a nyarat idézi. Combközépig érő farmerszoknya, hozzá egy halványkék, lening és egy kényelmes, fehér vászoncipő. Ehhez volt ma kedvem. Már akkor is az egyik írást olvastam, amikor megérkeztem, így mivel el is merültem az olvasottakban a hozzám szóló szavai kicsit váratlanul érnek. - Oh, helló! - viszonzom a köszönést felocsúdva - Ingyen süti híján ezt el is hiszem - mosolygok kedvesen, majd miután a kezét nyújtja ezt elfogadom és míg röviden de határozottan megrázom én is közlöm vele a nevem - Anastasia Strakhova, leginkább Ana vagy Anja - teszem még hozzá a becézési formát én is a mondat végére. Nem sejtem mit keres itt, de végtére is örülök, hogy látom. Érdekes élményben volt vele részem. Színjátszó szakkörös bakfis korom óta nem volt színpadi csókom. Másmilyen meg egyáltalán nem, de ez most mellékes persze. Szóval a neve Chris. Jó tudni, ha már megkérte a kezem. - Mi járatban erre? Esetleg a vendéglistát jöttél összeállítani velem az esküvőnkre Drágám? - szemtelenkedek egy kicsit miközben a saját asztalomhoz lépek és leteszem rá a mindeddig kezemben lévő lapokat és egy ametiszt geoda papírnehezékkel lesúlyozom őket. Furcsa időjárás van mostanság. Hirtelen támadnak szelek és ha nyitott ablakra rányitják az ajtót, a huzat akkora lesz, hogy a fejemet is majd levinné. Tehát fő az óvatosság. Nem szeretnék a gondatlan kezelés vétségébe esni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy

- Fogalmam sincs? - kijelentésnek szántam, de ahogy felnéztem a középen trónoló szoborra, inkább kérdés lett a végére. Bár van egy sejtésem. - Valószínűleg valami pletyka. Ha dobsz egy érmét, Felagund nem fog meghúzni bájitaltanon, vagy ilyesmi - vonom meg a vállam. Tuti nem a szerelmesek kútja, mert akkor már az összes borravalóm a kútban lenne. Nem mintha lenne okom félni, de biztos ami tuti alapon még a Júlia szobor melleit is megfognám Veronában. Ami nem is rossz ötlet.
Azért vigasztaló, hogy Elijah nem most fog itt elvérezni előttem. Nem tudom, mit kezdenék a helyzettel, és ebben az esetben nem csak Santos prof szedné le a fejemet, de valószínűleg Sárközinek is lenne hozzám pár szava.
Szemöldökeimet összeráncolva dőlök egy picit oldalra, hogy meg tudjam lesni.
- Hát ismerek pár olyan lányt, aki puhábbra esett volna - Nem hiszem, hogy ez lenne az utolsó mondatom, de ha holnap reggel nem kelek fel, akkor biztosan ez lesz a sírkövemre vésve.
Hangosan felnevetek a zene kérésére, majd várakozóan pillantok a gitárosra. Belekezd a Highway to Hell-be, de olyan nyomorultul megy szegénynek, hogy inkább átvált Beatles-re. Szép kis repertoár! Ja mégse.
- Egyet kell értenem. Bár ti eridonosok amúgy is jók vagytok, Sárki minden évben rendez medencés bulit nektek - billentem oldalra a fejem. Egy kósza pillanatra eszembe jut, hogy segíthetnék megszárítani a ruháit, de ebben a melegben szerintem alig kell neki pár perc.
- Egyébként hogy mennek a vizsgák? - kérdeztem még mindig mosolyogva. Ha már itt vagyunk, legalább picit jobban megismerem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha Henrik ekkor tudta volna, hogy majd a meccsen átmegy gyilkológépbe, valószínűleg nem szerénykedett volna ennyire. Mert hát lássuk be, ő nem az a típus, aki tömjénezi magát, hogy milyen csodás - pedig az - és zseniális terelő - amúgy az. Ennek több oka is van: nem egy nárcisztikus, egomán állat, meg hát ugye simán benne van a pakliban, hogy a meccsen baromira nem fog neki menni a játék és akkor jól beégeti magát. És ez csak a két legalapvetőbb dolog, ami hirtelen eszembe jut vele kapcsolatban.
- Szerencsére rengeteg dolgot lehet még csinálni, amitől tátva marad a nézők szája - tény, hogy ezek a méltán híres megmozdulások alapvetően nagyobb visszhangot váltanak ki, azonban egy folyamatosan egymásra odafigyelő, önálló cselek garmadáját felsorakoztató játék is lehet legalább olyan izgalmas és emlékezetes, ha nem emlékezetesebb. Nem attól lesz valaki profi, hogy szerencséje van, vagy egy adott cselt képes véghez vinni. A helyzetekre adott reakciók és a kreativitás teszik az embert jó kviddicsessé.
- Én a Roxfortba jártam. Vagyok elég öreg ahhoz, hogy kimondjam, nem nagyon volt még Bagolykő, mikor elkezdtem az alapképzést - belegondolni is furcsa, hogy Eszter mennyire fiatal hozzá képest. Már ne essék félreértés, Henrik korántsem öreg a harminckét évével, csak mikor a csapattársai feleannyi idősek, nos... Igen, akkor kicsit vénnek érzi magát. És ezek a gyerekek még nem is tudják, hogyha Merlin is úgy akarja, jövő évtől nemcsak a csapattársuk, hanem pár érdeklődő egyednek a tanára is lesz. - És rólad mit lehet tudni? Az újságokban írtakat kivéve. Arra nem alapozok - bár felesleges is megemlítenie, hogy nem ad a szennylapok szavára, hiszen a lány nyilván tudja, hogy Henrik is megsínyli azok hiteltelenségét. Ha más nem, ez biztos közös bennük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Erről beszéltem. Nem azt akartam mondani, hogy rossz a nőm hozzáállása, csak azt, hogy... nem jó. A kettő tán nem feltétlenül és maradéktalanul egyezik meg, még hiszek benne, hogy javul ez valamennyit, ugyanakkor remélem, hogy nem. Ha ezt elvesztené, más ember lenne.
- Én sem, de mikor kivesszük a babakocsit, majd megnézem. Ha itt van, berakjuk az aljába és akkor még cipelni sem kell - vontam meg a vállamat, én már csak ilyen nagyon okos és praktikus férj volnék. Ha a sok szaromat nem vesszük bele az egyenletbe, akkor bárki megirigyelne egy olyat, mint amilyen én volnék.
Én sem rajongtam ezért az egészért, szívem szerint hanyagoltam is volna a témát, de ha a saját konfortzónánk nem feszegetjük, szerintem soha a büdös életbe nem jutottunk volna egyről a kettőre.
- Olyasmi - grimaszoltam én is, hogy jelezzem, mennyire van kedvem az egészhez, mert előttem van, ahogyan kézenfogva sétál az udvaron valami nagyon sunyi kisfiúval Klara. Mint például Adri. Na neeeem. - Szerintem sem.
Jobb, ha ennyiben hagyjuk mára a dolgot, nincs kedvem idegeskedni, vagy vigasztalgatni a síró nejemet, így jó mélyre is ástam a suli témát az agyamban, nem kell az még senkinek, Klara túl kicsi hozzá. Aniaról nem is beszélve. Jacekéket meg fel sem hozom.
- Hát, ha te mondod... - sóhajtottam fel, miközben kivettem a babakocsit és megrántottam, de nem nyílt ki, ahogy illett volna neki. Szóval rántottam rajta még egyet, meg még egyet, majd heves rázásokba kezdtem. Aztán megfordítottam egy nagyobb sóhajjal és sikerült végre kinyitni. Ez nem történt meg. Oda is toltam a kocsit, majd szélesen elmosolyodtam. - Hm. Hát van "óriáskerék" brekiknek, meg tök aranyos körhinta, labdaház, mindenkinek való óriáskerék... merre menjünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit felnevetek, tetszik a férfi lelkesedése. Lehet, hogy szólok neki. Lehet, hogy tényleg szólnék neki, ha...
- Ha gondolod, majd megadom a számomat, aztán... - feltartom a kezem, épp olyan pózban, mintha mobilt tartanék, még mindig széles mosollyal az arcomon. Sokkal rosszabb napra számítottam a reggel alapján, bárki legyen is a férfi, a karmám jó volt mostanság. - Jártam arra. Már a faluban, azaz, a szökőkútban, meg a boltban, ahol volt egy tök, ami beszélt, de nem be... áh mindegy.
Most először érzem úgy, hogy nem sok értelme van annak, amit mondok. Mármint, komolyan, mintha teljesen bolond lennék. Tiszta fiktív hatása van az egésznek, pedig nem volt az, sőt, nagyon is megtörtént már minden, amit említettem.
- Úgy érzem, írásos panaszt kell tennem a megfelelő szerveknél - bólintok párat, fontoskodva, mielőtt ismét elnevetném magam. Ez az ember nagyon is tud valamit, talán ha máskor, máshogy találkozunk, már megpróbáltam volna felszedni. Úgy komolyan. A mostani kis kilengéseim csak olyan félgőzzel történnek.
- Akkor úgy tűnik, ez a szerencsenapod - nézek fel rá, nagy szemekkel, aztán a tekintetem az ajkaira terelődik, egy egész hajszálnyit még közelebb is hajolok, kissé nyújtózkodva. A csuklóm a vállára támasztom, nem akarom összetörni, mert bár mások számára ez abszurdnak tűnhet, számomra most valós, fájdalmasan zavaró probléma. Csak hajolj közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nevettem, mert édes volt a nő a maga módján, még mikor vicsorgott és próbálta is titkolni. Emlékszem-e bármire? Nem, de most már nem elsőre futok bele, hol direkt, hol nem, és láttam, hogy milyen. Azt hiszem ezért is fedeztem fel rajta még én is az aggodalmat? Talán az, de nem vagyok én ennek a szakértője, ezt másra osztották a családban. Nem, nem rád kedves Ben.
- Megbeszéljük később az óradíjam, amúgy is tanár vagyok - vontam a vállamon, mintha ilyen egyszerű lenne. Bár a területem nem a nyelvészet, van amihez elég az érzék. Még egy féloldalas vigyort is villantottam rá, de kénytelen voltam a következőekben leginkább nevetni. Mert a hely tragikus, az eset még inkább, azt nem vitatnám el magamtól, hogy elvesztettem mi fura neki ebben. Nekem nyilván az volt. Általában hordok gatyát legalább.
- Csak nekem? - szaladt fel a szemöldököm, de meglepően, semmi egyéb nem ült az arcomon. Persze, értem én, láttam már elég nőt - minden formában - de főleg koncerteken, és tisztában vagyok, hogy ilyenkor van a groupie kód. Ennek ellenére tőle ez még kicsit új volt így kimondva. Vagy eddig nem fogtam fel. Ez a valószínűbb. - Iván meg Isti rohadt csalódottak lesznek - biggyesztettem le a szájam, mintha érdekelnének. De bocs tesák, nem.
Az ügyvéd dologra csak serényen bólogattam, de nem teszek kézenfekvő felajánlásokat, továbbra sem hiszek benne, hogy Bencében él a családtámogatási program ezen verziója. Vagy sosem volt, vagy jól titkolja.
Lassan karoltam át, és a mondottak ellenére a problémájáról ugyan olyan kedvesen, mintha ő lenne a törékeny. Pedig felfogtam, hogy ez most fordított nagyjából.
- Ezt jó hallani - legalább működnek is, nem mintha ettől még nagy bizodalmam lenne bennük. Aztán itt voltunk, esküszöm azt hittem a fordítós dolga tévedt el, pedig bármilyen abszurdnak hangzott, újra és újra előkerült. - Már olyan, aki a reggeli tojásom mellé jár szeletben megsütve? - néztem kétkedően. Jó lehetnék kedvesebb, de na.