Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egy kisebb adag csomaggal felszerelkezve lépek fel a vasúti kocsi első lépcsőfokára. Balomban egy nagyobbacska női táska, jobbommal pedig kapaszkodom, hogy fel tudjam húzni magam. Még mielőtt teljesen eltűnnék a kocsi ajtaja mögött még egyszer hátra pillantok és integetek Daninak és Laylanak. Ez a lány egy kincs, bár sokszor nehéz vele egyeztetni az időpontot, mivel eléggé elfoglalt. A minap jutottam arra, hogy keresnem kell még egy dadát kisfiam mellé. Dani sír, szája lefelé hajlik és nem érti, hogy én most miért hagyom őt ott. Mikor fellépek odabújik Laylahoz és látom ahogy rázkódik a kis teste. Utálom őt ott hagyni, de van amikor muszáj, és most muszáj. A budanekeresdi antikvitásban elkél most a segítségem, így egy napra oda utazok. A kabinba lépve – ami jelenleg még üres- az ablak melletti üléshez lépek. Kabátomat leveszem, majd a fejem fölötti tartóra helyezem. Helyet foglalok, táskámat pedig magam mellé rakom. Az ablakon kifelé bámulva nézegetem a búcsúzkodó párokat, az éppen sietős léptekkel közeledő férfit akinek aktatáska van kezében. Megszólal a sípszó, majd a vonat a jól ismert zakatolásba kezd. Fejemet a támlának döntöm s úgy nézem a tájat, mely szépen vált át a városi látképből az éledező, zöldellő tájjá. Szeretem a tavaszt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Rengeteg dolog történt egyszerre, azt sem tudom jelenleg, hogy merre áll a fejem. A felkapott ruhát valami tervező hagyta ott nálam, hogy a hétvégén tartandó estélyen legyek szíves felhúzni azt, mert nagyon örülne neki, és elnézve anyám könyörgő tekintetét a háttérben, csak nem mondhattam nemet. Eleget tettem a kérésének, a ruhában tündöklöm, egészen addig, amíg a mai estének nincs vége. Gyönyörű a ruha, tetszik is, de valahogy furcsán érzem magam benne. Olyan természetellenes, legalábbis az én természetemmel biztosan nem egyezik, de mindegy. Felszegett fejjel rohanok az állomásra, hogy lehetőség szerint ne késsek el, mert amennyi cucc van nálam, a hopponálás most biztos, hogy ki van zárva. Az utolsó utáni pillanatban lépek fel a vonatra, már el is indultunk, amikor a kocsi ajtaját becsukom magam mögött. Homlokomat döntöm egy pillanatra az ajtónak támasztott kezemre, majd pár mély sóhajtás után, mikor úgy érzem, hogy igenis össze vagyok már szedve, a jegyemet bámulva keresem a helyemet.
A három mappa és két táska kombinációval egyáltalán nem egyszerű elindulni, így nemes egyszerűséggel tömöm bele a mappákat a táskámba, majd a két tömött bőröndöt magam után húzva keresem meg a kabint. Kis szerencsétlenkedést követően nyitok be, majd alsó ajkamra harapva igyekszem úgy belépni ebbe a, most igencsak szűknek tűnő helyre, hogy lehetőségeimhez mérten ne törjem el a már bent ülő nő lábát. Sikeresen suvasztom be a bőröndöt a kabinba, a nagyobb tetejére teszem a kisebbet és csak remélem, hogy nem fog ledőlni, legalább addig, amíg kicsit szusszanok.
- Ez ma egyáltalán nem az én napom - halkan motyogom orrom alatt, majd az ülésre téve a kézitáskámat fogom meg a közepeset és lendítem fel a tartóra, majd hamarosan követi a nagy is. Meglepően sikeresen teljesítem a feladatot, elégedetten mosolyogva csapom össze tenyereimet boldogan, majd végre a helyemet is el tudom foglalni. Ha legközelebb ennyi cuccal vonatozok egyedül, valaki szóljon, hogy nem jó ötlet.
- Ne haragudjon, amiért megzavartam a... mindenben. Általában kevesebb holmival utazom, de ez most nem jött be - zavartan nevetek fel, már csak azért is, amiért éppen egy idegen nőnek szabadkozom. Remélem nem veszi tolakodásnak, mondjuk már mindegy, nem tudom visszaszívni azt, ami egyszer már elhangzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az a jó abban, hogy ezt a kisnyuszit fogtam ki itt magam mellett, hogy láthatóan szeret beszélni, így bármit, amiről kérdezem, kétszer olyan részletesen fejt ki, mint az ijedős kislányok, vagy hasonlók. Beszélgetőpartneremnek láthatóan nincs baja azzal, ha a saját hangját hallja, én is csak figyelem, mit mond el az itteni személyzetről.
- Azt tudom, hogy nagy kviddicses volt az ibse. - Szúrom közbe. Azért mégiscsak szeretem ezt a sportot, meg az iskolai bajnokságban is játszottam otthon, az ilyesmikkel illik tisztábban lenni - meg persze, tájékozódom, mielőtt új helyre jövök. - Azért jól néz ki a tanárnéni. - Fűzöm hozzá, mikor a rellonos HVH-ra siklik a tekintetem. - Aha. Mit is mondott az igazgató, valami... káros szerek ismerete? Feltétlenül jelentkeznem kell rá, még nem ismerem őket eléggé... - Mondom, majd iszok még egy kis kávét, aláhúzva a szavaim. Tekintetem egyelőre nem szakítom el a tanári asztaltól, lustán figyelem az ott ülő felelős felnőtteket.
- Az igazgatóról meg a helyetteséről tudsz valamit? Milyen róluk a közvélemény? - Elvégre valószínűleg meg fogom őket látogatni egyszer-kétszer, tudnom kell, kinek kell hízelegni, kinek ígérgetni és kinek nyíltan beszélni. Van, ahol az jön be, ha csak elmondom, hogy mit gondolok, ilyen volt a BBT tanárom a Leeuwban, a Mágiatörisnek meg, aki az igazgatónk is volt, csak el kellett mondanom, hogy utálok én rosszfiú lenni, de tudja, olyan rossz a helyzet otthon, és már kész is volt.
Mikor Csongor elkezdi előadni a szövegét rólam, elmosolyodom. Csak olyan halványan. Kedvtelve nézek a gyerekre, aztán visszapillantok a tanárokra.
- Inkább azt mondd, hogy azt hitted, szét fog tépni. A megharap inkább... aranyos. - Javítom ki, illetve teszek javaslatot. Akár még meg is tudnám kedvelni a kölyköt. Egy találkozásból nehéz megállapítani, egyelőre még a motivációit sem értem - ki tudja, lehet, hogy ennyire magányos -, de úgy tűnik, legalább érti, mi erre a módi.
Hallgatom a pletykákat a Rellon vezetőségéről.
- Azt hallottam, egyszer voltak halálfalók a vezetőségben, nem igazán lepne meg, ha mérgezgetnének jobbra-balra - vonok vállat, de azért alaposan megnézem magamnak a házvezetőhelyettest. - Nem sok gyilkossal találkoztam, nemtom'. Lehet. - Ezt szinte csak magamnak motyogom, ahogy figyelem.
- Szóval diákokkal dugnak. Érdekes tanáraitok vannak - jelentem ki. Még az is lehet, hogy megérne egy próbát; elfedett pofával odamenni a PoisonQueenhez. - Gyakori ez errefelé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

neked is! eddig is gyorsan teltek az esték, de mostanában vacsi is tök későre tolódik, aztán éppen géphez kerülök, kettőt pislogok és már mehetek aludni. fura ez, de remélem, hamarosan hosszabbodnak megint

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Csak nem szokványos, hogy valaki tisztában van ezekkel - rántom meg a vállam. Az esetek többségében amúgy is kicsit furának gondolt mindenki amiatt, hogy ezek a mitológiás sztorik megfognak.
- Igen, elsős vagyok, még nagyon... - hirtelen tudatosul, hogy úristen, ilyen helyzetben, amikor valaki rajtakap, hogy más területén alkotok, pont nem kéne magamról infókat elárulnom. Megpördülök és ránézek az idegenre.
- És te? Ha tanár vagy, esetleg bármi hasonló, akkor légyszi, ne csapass ki, mert a graffitizés nem egy jól fizető szakma - halványan rámosolygok, remélem, érzi a hangomon, hogy nem letámadni akarom, egyszerűen csak biztosra kell mennem, hogy nem fogok az utcán kikötni. Na jó, anyám biztosan visszafogadna, de azokat a veszekedéseket szívesen megspórolnám magamnak.
- Rólam látod, mi hozott ide ilyenkor - biccentettem a fa felé -  És te hogyhogy ilyen későn vagy errefelé? Inszomnia, kalandvágy, találkozóhely? - találgatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A nyugodtság nem tart sokáig, ugyanis nyílik a fülke ajtaja. Egy fiatal nő lép be rajta egy igen egyedi ruhában és méretes pakkokkal. Kicsit jobban magam alá húzom lábaim és eldöntöm térdem a fal felé, így próbálkozva nagyobb helyet kialakítani. Rámosolygok, de ő valószínűleg ebből nem sokat észlel, mivel próbál valami élhetőbb fülkét kialakítani a dolgai elpakolásával. Nem egy pár perces útról beszélünk, így díjazom az ötletet. Még egy ideg bírnék így ülni, de valószínűleg hamar elzsibbadna mindkét lábam. Hallom a megjegyzést, miszerint ez nem az ő napja, de úgy vélem, hogy ezt inkább csak úgy mondta, nem pedig nekem szánta a kijelentést. Egy biztató mosollyal reagálok azért rá, de ennyi. Újra kifelé nézek az ablakon és figyelem a mellettünk elsuhanó fákat és bokrokat. Szinte összemosódik minden, majd kiérünk az erdő sávból és egy gyönyörű kilátás tárul szemünk elé. Többek között emiatt is preferálom azt az utazási módot. A vonat zakatolása olyan nyugtatóan hat rá, a táj pedig olykor hihetetlen. A másik pedig, hogy egy rossz emlék miatt nincs az az Isten, hogy én hopponáljak. A táskámban kezdek kutakodni, majd egy fülhallgatót és a telefonomat halászom elő, de még mielőtt a kettőt összedugnám és elkezdenék zenét hallgatni, a nő hozzám intézi szavait.
- Ugyan, semmi gond, nem szükséges szabadkoznia. - egy kedves mosolyt küldök felé, majd balomba fogom, a telefont és a fülhallgatót, kezemet a keresztbe tett lábaimra teszem, majd jobbomat a velem szemben ülő felé nyújtom kissé előrébb dőlve.
- Ha már egy kis időre fülke társak lettünk… Laura vagyok! – –
Ha már így társalgásba kezdett, akkor miért is ne?! Eléggé szociális típus vagyok, aki szívesen ismerkedik, így ez sosem okozott problémát. Igen hamar tudok valakivel úgy társalogni, úgy, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Miután fogadja a kézfogást hátra dőlök és a kezemben lévő holmikat vissza dobom a táskámba.
- Meddig utazol? - kérdem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kész csoda volt, hogy megúszták épp bőrrel a graffitizős kalandjukat. Sári baromi jól érezte magát és bár eleinte egészen megmosolyogtatóan béna volt a mű elkészültére már kezdett belejönni. Megbeszélték, hogy ezt bizony meg kell még ismételniük, most azonban mégsem ezért találkoztak. Az első találkozáskor megbeszélt túravezetésre valahogy nem került sor, szóval most igyekezett bepótolni, hogy ne szenvedjen barátnője hiányosságokat. Csak nagy vonalakban rohanták körbe az iskolát, a legfontosabb dolgokat nézték csak meg, mint a nagyterem, a konyha és a különböző tantermek. tipikusan vallott Sárira, hogy első körben azt mutatja meg, hogy honnan lehet kaját szerezni és csak utána azt, ami egy iskolában végül is a legfontosabb lenne. Út közben még egy kisebb térképet is alkotott, hogyha Lin esetleg elfelejtené, hogy merre jártak, akkor mindig kéznél legyen ez a kis fecni rajta a macskakaparásos írással az útvonalról.
Nagyjából az tervezett útvonal felénél jártak, mikor Sári nemes egyszerűséggel úgy döntött, hogy ideje lenne pihenniük kicsit. Azzal a lendülettel amivel ezt megállapította felugrott az átváltoztatástan terem tanári asztalára és elmormolt egy rövidke imát, hogy Ardai tanárnő ezt sose tudja meg. Amúgy sem volt valami fényes kapcsolatban a tantárggyal, legutóbb is, csak a tanári jóindulatnak köszönhetően sikerült úgy a vizsgája, ahogy. Egy szigorúbb tanár valószínűleg sokkal rosszabb osztályzattal minősítette volna gyakorlati munkáját, de szerencséje volt.
- Szóval hogy tetszik eddig a Bagolykő, mesélj! - Szőke barátnője azért ahhoz már elég régen tartózkodott az iskolában, hogy ha nem is átfogó, de mindenképpen említésre méltó véleménye alakuljon ki a közösségről és a tanításról. Szerette volna, ha Lin jól érzi magát az ódon falak között, már vagy ezerszer a lelkére kötötte, hogyha valami baj van, keresse meg bátran, csak két szobával lakik arrébb, nem kell nagyon messzire mennie, hogy megtalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elzúg mellettem egy hörgő Belián, befordul balra, s már előre röhögök magamban, mert látom, hogy mindjárt beájul az árokba. Nem a másik kárán való röhögés ez, hanem olyan megmondtamén. De főleg akkor lesz vicces az egész, ha én is borulok utána. Romlott a kondim, mióta elköltöztem, pedig egész nap gyerekek után rohangálok, a nyakamban cipelem őket vagy épp lovacskázunk, mikor kinek mire támad kedve. Egészség-vonalon most is egész jól tolom azért. Nálam a jóféle ebéd nem egyenlő az üres kalóriák halmozásával és a mozgás nélküli élet szürreális scifi-kategória. Nem vagyok én elég chill ahhoz, hogy nyugton üljek. Persze, egy jó komló... na de kell valami, amit ledolgozhatok, ne futkorásszak ennyit fölöslegesen. Az egyetemre már csak úgy szoktam beesni órát tartani, orral előre csúszok ki a kandallóból, be a katedra alá. De még nem panaszkodtak a diákok, legalább kevesebbet fárasztom őket - egyszerűen nincs energiám rá - s néha rájuk hagyom, hogy foglalkozzunk kellemesebb dolgokkal, mint a lecke.

- Persze, fogjad a nasira - vállon lököm, de csak finoman, nehogy tényleg összeessen, aztán lebegtethetem végig a falun hazáig. - Minden bagós a kajára fogja, meg az időre és a nehéz csontokra.
Azt kedvesen figyelmen kívül hagyom, hogy neki tényleg van egy jó oka, hogy ne legyen épp versenyformában. Kinyiffan a havijától, ez érthető.
Lelassulok, majd teljesen sétára fogom - nyilván mind az ő kedvéért, s nem azért, mert öntözőrendszert lehetne üzemeltetni a rajtam lecsorgó verejtékkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

hú van egy-két dumálós rádióműsor, amit én nagyon szeretek. a kedvencem a Szószátyár a Klub Rádión, ahol két nyelvész válaszol a hallgatók felvetéseire a különféle kifejezések használatával kapcsolatban.

na a dönögést is biztos jól átbeszélnék! méhecske nyelvészet!

mennék kölcsönözni abba a könyvtárba, bárhol legyen is *-*
jaj annyira szeretném, ha találnál majd ilyen helyet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az elmúlt pár hétben Lin kezdett beleszokni az iskolai környezetbe, de még mindig az előtte siető lány volt a legbiztosabb fogódzója. Lin lassan rájött, hogy barátnője szinte mindenbe lelkesen beleveti magát (hiszen még a graffitizésben is simán benne volt). A mostani körbevezésért különösen hálás volt, mert az egész hely egy útvesztőnek tűnt, őszintén nem csodálkozott volna, ha kiderül, hogy amúgy a termek még a helyüket is változtatják időnként. Az órákra menetelt egy kész káosznak élte meg. Nem mintha a többiek nem lettek volna segítőkészek, csak hát Lin nem barátkozott könnyen.  
Amikor Sári lehuppant egy random terem tanári asztalára, Lin nem tudta beazonosítani, milyen óra lehet itt, szinte biztos volt benne, hogy ezt nem vette fel. De csak szinte, mert múlt héten megint rossz terembe ment elemi mágiára, szóval ki tudja. Kellett fél perc, míg felocsúdott, hogy Sári a válaszára vár.
- Azon kívül, hogy egy labirintus, nem rossz - mosolyodott el, egy pillanatig hezitált a folytatással - Az évfolyamtársaim cukik, csak nem mindig találjuk meg a közös hangot. Néha hiányzik az utcai művészközeg, meg nem is igazán tudok hozzászólni a varázslók híreihez - picit megrántotta a vállát. Otthon még az apja időnként mesélt egy-egy dolgot, de amikor már "csak" hatan maradtak a picikkel, az anyja került minden ilyen témát, ezért Lin csak a kora gyerekkori infóival lavírozott, és próbált nem teljesen muglinak tűnni.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Először a kis papírtálcát és a poharat teszi le a padra, majd kibújik pulcsijából, és maga alá teríti azt. Talárját leszámítva teljes az egyenruhája, hozzá tartozó zöld nyakkendőjét lazítja meg kicsit, élvezvén a jó időt. A fölébe magasodó, ám árnyékot éppen nem nyújtó zöld lombok közül egy madár feszült szárnycsapásokkal rebben a magasba, a lány hallja a tollak puha serregését, de tekintete már a játszótéren hangoskodó csoportra szegeződik. Le sem pillantva veszi kezébe egyik hot dogját, hogy óvatosan harapjon belőle. Még kicsit forró, és különben is, a ketchup maradjon a helyén, ne csöppenjen a szoknyára, úgy-úgy. Talán valami vicces hangozhatott el, a gyerekek ugyanis összenevetnek, félbeszakítva ezzel a nekik mesélő tanárnőt. Vagy az is lehet, hogy egymás között kezdtek poénkodába, Zina látásból felismer egyet-kettőt közülük, és egyáltalán nem tartja lehetetlennek. A zsizsegés lecsendesedik, így eljutnak felé a szőke alak szavai is immár, a lány pedig érdeklődve hallgatja őket. Néha el-elbambul, de zavaróan bámulni sem szeretne, így inkább a közeli játékokon futtatja végig tekintetét, majd a bárányfelhők alakjait szemléli, csupán fülével figyelvén az elhangzottakra. Szellő borzolja össze haját, pár szál a szájában köt ki mikor épp nyitná azt egy újabb harapásra. Bah, kirázza a hideg a hajszál roppanására fogai alatt. Pfejj. Kihúzza a kósza szálakat, és igyekszik elforogni kicsit a padon, lábait törökülésbe húzza maga alá, eligazgatva szoknyáját. Iszik pár kortyot, és immár oldalt ülve függeszti tekintetét a fiatal nőre, megfeledkezve arról, hogy nem is neki szól az előadás, csak elmerengve hallgatja.