|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
megoldjuk, most a vírusmegelőzés érdekében megyek a szomszédba
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Zétény legjobbak vagyunk / csendben kell maradni Könnyebben ment mint gondoltam. Pár tökéletes mosoly a megfelelő emberek felé, és olyan hamar el lett intézve, mint még soha semmi más. Na már most, a találkozó hellyel vannak fenntartásaim, mert egy budai szűk utca, ahol maximum, mint azokban a szar filmekben, a macska csörömpöl a kuka tetején, annyira nem bizalomgerjesztő. A pasival a büdös életben nem találkoztam, nekem csak az időpontot adták meg és a helyszínt, szóval láss csodát, itt vagyok, de még Zétény is késik, ami csak még jobban frusztrál. Kellett valaki, mert én aligha tudnám elvinni egyedül ezt a monstrum izét, Zétény meg erre tökéletesen megfelel. Mielőtt megérkezhetne háztársam tűnik fel az utca végén egy igencsak sötét csávó. Komolyan sötét. Még a járása is undorító, elém érve torpan meg és nyom egy papírdarabot a kezembe. Arcomon undorral veszem el, lepillantok rá, és mire újra felnézek a pasi nincs sehol. Mi a fasz? - Ez remek - kékjeim járatom körbe a félhomályos utcán, hátha meglátom a pasit, mert mit tudom én, egy kuka mögé bújt el, de sehol senki. A papírdarab csak még jobban viszi fel bennem az ideget, nagyon jó, hogy egyáltalán nem erről volt szó. Vállam felett pillantok hátra és pillantom meg Zétényt. - Nem sietted el - nyújtom felé a fecnit, majd pillantok a mellettünk magasodó épületre, aminek a tetőterében van az, ami nekünk kell. Gondoltam megoldjuk egyszerűbben, de nem jött be. Pazar egy nap ez.
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
Liam Laoiseach - 2020.04.10. 09:52Kinél mi lesz a húsvéti menü? *jön nyálazni* ma így nagypénteken a húselhagyás okán saláta volt ebédre, vacsorára mákosguba, holnap pedig lesz este feltámadási vacsorára sonka, torma, mindenféle zöldek, tojás, édes kenyér. a sonka éppen most fő *-*
|
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
Mihailprefirándulás - kinézetHa már lesz valami, legyen is valami, öcsém! Ebben egyeztünk meg Mihaillal az egyik járőrözésünk során. Olyan jó esténk volt, hogy három kis nyavajást is elkaptunk, pedig nagyon szaladtak volna, ha nincsenek ilyen kedves kis átkok nálam, vagy Mihail bűvös mosolya. Szétröhögtem az agyam, de az őrjárat végén még beszélgettünk és akkor letisztáztuk a részleteket. Ma pedig már itt járok, ahol a madár sem szarik a cipőmre, mert az is be lenne ijedve. Én zsebre dugott kézzel közelítek a megadott pont felé, nem mondom, hogy hanyadjára indulok talán most már a jó irányba. Végül meglátom a prefektusok gyöngyét - szerintem minden más prefektust így nevezek, aki nem én vagyok -, majd lassan odasétálok. - Miért, randid lesz? - vigyorodom el, majd elveszem a cetlit. Elolvasom, majd ránézek a házszámra, aztán fel. Oda kell feljutnunk és valahogy a benti lakásba lesz. Gondolom. - Felhoppanálunk, szóval erősen gondolja arra, hogy oda akarsz érkezni, jó? Három, kettő, egy - nem várok, nem szoktam, de remélem nem ma akarja először kipróbálni az autoportálás művészetét. Két pukk - célmeghatározás, céltudatosság, célirányosság - és másodiknál már fent is vagyunk. Mivel nem tudom, hogy hoppanált e már, azonnal elfordítom Mihailt, hogy ha hányni akar, ne engem tiszteljen meg. - Nos - nézek az erkélyajtó felé, de előbb megérzésem támad. - Arbiter Arcanorum - a pálcája lebben, és máris piros színnel kezd világítani a bejáratot, kékkel az előtte lévő tér. - Csapda, és egy riasztóbűbáj - állapítja meg. - Finite Incantatem! - hangzik el kétszer is, és a színek eltűnnek. Kicsit tartottam attól, hogy komolyabb varázslatok lesznek, de valószínűleg csak a mugli betörők távol tartására szolgáltak. - Tiéd a megtiszteltetés, hogy bejussunk - vigyorodom el és teret adok Mihailnak az ajtóhoz.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Zétény legjobbak vagyunk / csendben kell maradni Halkan röhögök fel a kérdésen. Ó, ha tudná, hogy mióta szobatársra leltem minden napom egy randevú, akkor nem lenne ilyen széles a vigyor az arcán. Követi pillantásomat, én elhúzott szájjal pislogok felfelé, mert mászni hót ziher, hogy nem fogok, rohadtul nem olyan nadrágot húztam, amit nem sajnálnék összecseszni, úgyhogy marad a jól bevált módszer. Besétálunk az épületbe, lépcső és hopika, ott is van a lakás. Ja, gondolom ezt én, de Zétény teljesen máshogy gondolja, reagálni sincs időm, arra éppen elég, hogy a helyre koncentráljak és ne egy másik univerzumban kössek ki. Nem lenne vicces. Borzongás fut végig gerincem mentén, ahogy az erkélyre érkezünk. Megilletődve pillantok a másik háztömbre, ami a mienkkel szemben van, mert Zétény elfordít. Vállaim rázkódnak a röhögéstől, azért ennyire nem rossz a helyzet, bár meg kell vallanom, hogy gyűlölöm ezt a közlekedési módszert. Az első pár alkalommal adtam ki magamból mindent, azóta pedig hősiesen tűröm, szóval aligha jön vissza most bármi is. Nagyot szusszanva fordulok vissza Zétény felé, oldalra biccentett fejjel figyelem, hogy mit is csinál, elismerően hümmögök. Kezeimet dugom zsebre, miközben ő tevékenykedik, és meg vagyok lepve, hogy ennél jobban nem őrzik a lakást, amiben a mi kis drága kincsünk van. Vagyis csak lesz a mienk, de ne akadjunk fenn a részleteken. - Megmelengeted a szívemet barátom - vigyorodom el én is felé, majd az ajtó elé lépve, könnyed mozdulattal lendítem meg lábamat és rúgom be az üveget. Szórakozottan nyúlok be és fordítom el a zárat, majd az ajtót kitárom Zétény előtt. - Csak utánad. Nekem túl gyönyörű az arcom, hogy meghaljak - nem számítok semmi váratlanra, de ezeknél a barmoknál semmiben sem lehet biztos az ember, így menjen csak előre Farkas, ő legalább ér is valamit a pálcájával.
|
|
|
|
Bánki Barnabás Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
RPG hsz: 428 Összes hsz: 857
|
Annus Mondaná a lánynak, hogy majd ő segít neki, ha odajutnak. De mindketten tudják, hogy most még messzebb vannak ettől, mint amikor még nem is ismerték egymást.. Hosszú út van még addig, az egyszer biztos. - Tudod Annie, az a baj, hogy néha azt hiszed rólam, hogy egy tini fiú vagyok - néz mosolyogva a másikra. - Nem provokáltalak volna ezzel, ha nem kezdesz a prosztatáról beszélni - rázza meg nevetve a fejét. - És azért ilyet odaszúrni, hogy a nők az életemben.. Övön aluli volt, amin be is sértődhetnék és akár itt is hagyhatnálak miatta, hogy aztán esdekelve fuss utánam és mindenki előtt kelljen könyörögnöd, ezzel magadat alázva. De az a helyzet, hogy én már kinőttem ezeket a játszmákat, így arra se teszek megjegyzést, hogy tapasztalt vagy tapasztalatlan vagy-e, mert az a múltad.. Pedig megtehetném - végig a lány szemébe néz. Ez nem kioktatás, csak közlés. Annie nőként képes múltbeli dolgokat felhozni, akár olyat is, amihez semmi köze, amiről nincsenek teljes információi. Barnabás pedig, Annie szerencséjére, nem kezd el ezzel mélyrehatóan foglalkozni, mert akkor bizony az egész előkészítő tőlük zengne. A férfinak pedig még kell ez az állás, itt jól érzi magát. - Nos, szeretnél még felhánytorgatni valamit, amire nem emlékszem, esetleg amin te se voltál ott? - kérdezi nyugodtan, még mindig mosolyogva.
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
Hu én nem böjtölök :-x megettem ma a maradék pörit főzelékkel xD
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
Nincs semmi gond, elnézzük :3
|
|
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
Mihailprefirándulás - kinézetMinden simán megy, rövid intermezzo után felszabadítom a lakást, ahol vár minket a csomag, illetve kettő. Valójában nem vagyok szakértő, talán ha Kimet magunkkal hoztuk volna. De nem akartam semmibe sem belekeverni, így aztán kimarad a mókából. - Oooké. Amúgy nem vagyok meleg, csak, hogy tudd - kuncogok fel, mert amúgy fogalmam sincs, hogy ő mi. Bár elnézve a KH-ban a srácokat, hááát... hagyjuk inkább. Mindenkinek joga van ratyinak lenni, maradjunk annyiban, amennyiben engem békén hagynak a helikopter rotorjukkal. - Pff - forgatom a meg a szemeimet, miután készségesen kinyitja az ajtót nekünk. Hát ki volt címlapokon anno, ő, vagy én? Na ugye, öcsém! Végül bemegyek és újra elnyomom az Arbitert, csak a biztonság kedvéért. Itt már minden rendben, a szoba közepén van két dolog, amiért jöttünk... majdnem. - Ö... hmm. Ez nem néz ki annak, nem? A másik szerinted harap? - közelítem meg az a lényt, akiről jól tudom, hogy micsoda. Nem igazán szeretem, de poénnak akár jó is lehet. A másikra pedig csak ránézek, de nem közelítem meg, meghagyom Mihailnak.
|
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Zétény legjobbak vagyunk / csendben kell maradni Könnyebben ment, mint gondoltam, és ez egyáltalán nem tetszik, de ennek nem adok hangot, mielőtt még beigazolódna a sejtésem. Megemelkedett szemöldökkel pillantok Zétényre, ahogy beközli, nem meleg. Nos, rendben, örülök, hogy ezt tisztáztuk. Csak megcsóválom a fejemet, majd legyintek egyet felé. Ne menjünk bele abba mélyebben, hogyha akarnám, akkor igenis meleg lenne. Megvárom, amíg bemasíroz előttem, mert lehet, hogy ő anno volt címlapokon, de én most is ott vagyok, szóval az arcom a legfontosabb, hogy épségben maradjon. Meg a karjaim. És a lábaim is. Igazából mindenem rohadt fontos, szóval menjen csak ő előre. Fejemet kissé lehajtva lépek be a lakásba, kezeim ugyanúgy zsebem mélyén pihennek, majd kékjeim kikerekednek, ahogy körbejáratom őket a lakásban. - Hallod - pillantok arra, amerre Zétény indul. - Mi a fasz? - arcomon egyértelmű a meglepettség. Most vagy a pasi vágott át, vagy őt vágták el, de mindegy is, mert megfogom tudni, és abban nem lesz köszönet. Ha már van ez az egész, akkor a minimum az lenne, hogy valóban bizalomra alapul az egész. Utolsó férgek. - Erre nem számítottam - túrok egy laza mozdulattal tincseim közé, majd a növény elé lépkedek és leguggolok elé. Könnyed mozdulattal kapom fel, és forgatom meg kezemben. - Egyszerű Vénusz légycsapója, de ezzel semmit nem érünk igazából - szusszanok fel haragosabban, mint terveztem, majd tekintetemet körbejáratom a helyszínen. Minden poros és dohos, de amiért jöttünk, azt rohadtul nincs itt. Még csak félig sem. Remek.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
Mihailprefirándulás - kinézet- Hallom - sóhajtok, és látom a bosszúságot a szőke arcán. Hát ez nem az, amire számítottunk, de a másik még tud meglepetést okozni. - Egyelőre egyszerű - mosolyodom el mindentudóan. De mire célhoz ér, már nem lesz egyszerű... visszük mind a kettőt. Adunk meglepit az új főnökségnek is, nem? Hát hogy nézne már az ki öcsém, ha szegények ott sírnának, hogy nem is kaptak semmit - tárom szét a kezeimet, majd a pálcát szorítóból varázslatokat eszközölök. - Immobilus! Incendio! - mindkettő mást kap, csak a biztonság kedvéért. A vénuszt Mihail kezébe nyomom, a másik az enyém. - Na gyere, fogd meg a szabad kezem, indulunk! Cél a szökőkút a Fő téren - szokásos sarkonpördülés, miután Mihaillel lekezelünk és máris friss és ismerős fuvallat üti meg az arcunk. Ott vagyunk Bogolyfalva Fő terén, a szökőkút mellett, elcsomagolt, a kíváncsi szemektől elrejtett cuccainkkal. Na, most jön a viccesebbik része...
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Alsó ajkamat beszívom, ahogy körbepillantok. Na, ez meglepett, de valószínűleg ez arcomra is kiül, szóval azon az egyetlen kérdésen kívül nemigen adok hangot neki, mert felesleges. Így is elég egyértelmű a helyzet. És ugye megmondtam, hogy sokkal könnyebb, mint amire számítottam? Francos franc. - Tuti már pörög az agyad rajta - vigyorodom el szélesen, majd ismét körbepillantva látok meg még egy Vénuszt. Amíg Zétény intézi a bűbájokat lépkedek oda, és egy apró mosollyal ajkaimon forgatom meg kezeimben azt is, míg végül visszalépkedek hozzá. Még hogy nem meleg, mi? Magamhoz ölelem a két növényt, majd röhögve fogom meg a kezét. És nem basztuk el a hopponálást, szóval elég jók vagyunk eddig. Szegény másik... izé. Az istenért sem jut eszembe a neve, de nem baj, még ezzel is tudunk valamit kezdeni talán, ha már az eredeti tervet el kellett vetni. - Hogy én mennyire gyűlölöm ezt - borzongok meg látványosan, majd elengedem Zétényt, kissé arrébb lépkedve pillantok a kastély felé egy önelégült vigyorral. - Nagyon remélem, hogy arra gondolsz, amire én - sandítok háztársamra, és valamiért biztos vagyok abban, hogy igen, ugyanarra gondol. Tényleg tök aranyosak vagyunk.
|
|
|
|
Lorin Annie Brightmore Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár
Csiperke ^^ | Bánkiné <3 RPG hsz: 435 Összes hsz: 860
|
Barnus - Nem szúrtam oda semmit. Felelem csendesen, elfordulva tőle, inkább újra a színezésre koncentrálva. Muszáj fejben egyben lennem, mert az utóbbi napok alatt teljesen szétcsúsztam, mert minél inkább próbálom visszahozni a dolgot, annál messzebb kerülök tőle, mintha menthetetlen lenne az egész. Ebben a néhány napban rájöttem, hogy igazán gyűlölöm, hogy beteg vagyok, és gyűlölöm, hogy azt hittem, lehet normális életem. Én nem vágytam sok mindenre, csak arra, hogy egy rendes sráccal lehessek, akit szeretek, és aki szeret. Ez nem olyan nagy kívánság, mégis, úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb kívánsága. Nem fogom tudni megoldani. Szívem szerint elfutnék, elmennék messzire. Már értem, hogy Denis miért jár el verekedni, mert a fájdalom egyben tartja, és mert addig sem kell gondolkoznia. Én se szeretnék, annyira fáradtnak érzem magam a történettől. - Nyugodtan tehetsz rá megjegyzést, a dolgon úgysem változtat. Én hiszek abban, hogy az igazival kell megtörténnie, akiben bízik az ember és akit szeret. Sajnálom, hogy nem olyan vagyok, mint mások, hogy nem könnyű velem, ezt mondtam. Nem vagyok olyan, mint a mai lányok vagy nők, akik bátran ugranak fejest egyéjszakás kalandokba, én szeretném ezt átélni egy olyan emberrel, aki mellett nem félek. Mert az a helyzet, hogy nekem minden ilyen lépés olyan horderejű, mintha az Everest-et másznám meg, és rettegek minden újabb lépéstől. Rettegek attól, hogy milyen lesz, hogy tetszeni fog-e neki, amit tapasztal, hogy tényleg fájni fog, hogy működik-e a dolog, vagy sem. De ezt nem merem elmondani, sem neki, sem másnak. - Jelenleg úgy érzem, hogy nem nagyon szeretnék nő lenni a közeledben, inkább kislány maradnék. Ki hitte volna, hogy idáig eljutok, ugye? Senki. Én sem, de jelenleg valahogy bármit teszek, ha neki nem tetszik, akkor azt azzal indokolja, hogy ő vagyok, és jelenleg nem érzem magam túl komfortosan ebben a szerepben. - Hozok jégkrémet, kérsz?
|
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
Mihailprefirándulás - kinézet- Pedig elvileg nem nézel a fejembe - kacsintok, majd pár pillanat múlva otthagyjuk a feltört lakást és megérkezünk a szökőkúthoz. Na, akkor eddig rendben vagyunk, nézem magamnak Mihailt, hogy mindene megvan-e, ami látható. Oké zsoké, miközben az utazás fáradságairól lamentál. - Máskor jöhetsz gyalog is - vetem oda neki, ha ez a módja az utazásnak nem elég kielégítő számára. Én már annyit használtam, hogy semmi rosszat nem okoz bennem, megszoktam. - Én meg nagyon remélem, hogy nem - ki tudja, hogy mire gondol más? Én általában nem is akarom tudni, hogy ki mire gondol, mert még a végén megijednék. Amúgy vélhetőleg, most tényleg tudhatja, mert azért nem vagyok a világ legkreatívabb mágusa. Talán második harmadik, esetleg top 5, de mivel szerénykedek, hagyjuk meg ezt itt mindenkinek. - Akkor irány a HV iroda? Este meg a parti - vigyorgok, mert tényleg jó lesz feldobni az unalmas ötleteket. Amúgy... gőzöm sincs mi lesznek, de kell némi izgalom is. És ha mégis lesz más izgalom, plusz egy el fog férni, nemde?
|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Eszterházy DiánaSomething wicked's coming Something wrong has begun Something wicked's coming You better run, run, run
| | | | | | Figyelem! A hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (nyílt szexuális utalások, szexuális tartalom, erőszak, stb). Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... | | |
Milyen beteg elme lenne képes ennyire elmerülni más fájdalmában? Mégis, sötét tekintetében kéj és élvezet rejlik, mely örvényként szippantja magába. Érzi, ahogy Diána egész teste megfeszül, férfiasságát pedig szinte szétfeszíti. Elégedetten mordul egyet, mint aki erre vágyott egész este, mi több, már napok óta éhezik. Minden lökéssel egyre beljebb és egyre mélyebbre hatol, a nyakra fonódó ujjai pedig minduntalan rászorítanak a sérülékeny bőrfelületre. Nem zavarja, hogy a lány megpróbálja lelökni magáról, hiszen egyelőre túlságosan erős az őt gúzsba kötő szenvedés, nem képes arra, hogy egy könnyed mozdulattal megszabaduljon a férfi súlyos, kemény testétől. Konrád kérlelhetetlen mozdítja csípőjét újra és újra, s a legördülő könnycsepp láttán halvány mosoly játszik arcán. A rúgási kísérlet csak segít neki. Bár nem tűnik lehetségesnek, mégis sikerül közelebb férkőznie a kívánatos testhez, s ez arra ösztönzi, hogy még erősebbet, még erőszakosabbat lökjön rajta. Állati ösztön ez benne: nem pusztán a szex az, ami ilyen felajzott állapotba juttatja, élvezi, ahogy a préda vergődik alatta. Mint a sebzett, földön heverő szarvas, mely minden apró idegszálával azért küzd, hogy életben maradjon. A kétségbeesés, a haláltól való rettegés, a szüntelenül pulzáló adrenalin a vérében... Igen, ezt érzékeli, ez sugárzik a vékony alakból, Diána egész lényéből: a menekülés. Szabadulni akar, ez azonban, a rettegés szaga, csak még vérszomjasabbá teszi a szörnyet. A kiáltás szinte már zene füleinek. Itt nem hallhatja őket senki, átadhatja magát ennek a bűnös, sötét élvezetnek, melyet a lány megerőszakolása jelent neki. Eszében sincs megállítani a kapálózást, a folyamatos mocorgást. Hagyja, hogy vergődjön, akár egy partra vetett hal. Körmei felsértik bőrét, az egyik rúgás pedig, ha csak érintőlegesen is, de eltalálja oldalát, ez viszont csak olaj az amúgy is lángoló tűzre. Amikor a lány ismét lendíti karját, a kezével, mellyel eddig az ágyneműn támaszkodott, egyszerűen elkapja és kegyetlen erővel szorít rá a csuklóra. Nem kérdéses, hogy a hajnal első sugarai látni engedik majd az ujjak nyomán megjelenő színes foltokat, melyek beleégnek a puha felületbe. Nem finomkodik, azok az idők elmúltak akkor, mikor a vad megadta magát. Azzal pedig, hogy egy idő után Diána már nem küzd tovább, csak felbőszíti. Hirtelen szűnik meg a nyakát szorító hatás, ahogyan csuklója is szabaddá válik. Mire megszokhatná ezt a gondolatot, Konrád türelmetlenül ragadja meg az egyik felkart és ugyanazon oldali lábat, hogy az oldalán görgetve hasra fektesse a lányt. Nem tart sokáig, míg elválnak egymástól, mert mire ráeszmél, hogy szabad, addigra a zöld hajba markol az erős kéz, elmélyed benne, hímtagja pedig ugyanígy tesz. Ahogy tövig belé hatol, úgy ragadja meg a tincseket, melyek valószínűleg sikítva engedelmeskednek annak a húzóerőnek, amit kifejt. Szinte már felfeszíti a lány fejét: semmiképp sem szeretné, ha a segélykiáltásai elhalnának.
|
|
|
|
Myra Blackburn Független boszorkány
Magyar Mennydörgő | anya RPG hsz: 479 Összes hsz: 5688
|
Egyetlen Sünim megjelenésPontosan olyan önelégült mosollyal pillant a férfira, amire figyelmeztette, hogy ne tegye. Pedig az. Ezt pedig nem fogja leplezni. Egyébként is csak megjegyezte, ettől nem dobog a szíve, mint valami kisiskolásnak és nem is tekinti magát kiváltságosnak. - Brühühü, szegényem - imitál sírást, majd szemtelenül elvigyorodik. Meg is érdemli, aki szoknyapecér létére randizni visz egy csajt. Mert biztos benne, hogy Vendel azt kapta, amit megérdemelt, aztán persze mivel ilyeneket gondol, majd Myra is jól megkapja a magáét a karmától. - Annyi kalória van ebben, hogy ha ezt megeszem, órákig edzhetek, hogy ne menjen a fenekemre - feldobja a labdát és csak a férfin múlik, hogy lecsapja-e. Vagyis él-e lehetőséggel. - Szóval mesélj arról a részről, amiben nincs ez a nő. Hogyhogy itt? Világibbnak hittelek.Kérdésének feltevése közepette ledobja magát a kanapéra, mintha csak otthon lenne. Egyelőre jól el van a pizzájával.
|
|
|
|
Emily Dorothea Fisher INAKTÍV
Mrs. Bianchi <3 RPG hsz: 394 Összes hsz: 1136
|
Édes bátyám, Cole Furcsa így lenni, reszketve görnyedni a hideg csempén, a testvérem védő karjai között. Egyszerre fázom és van melegem, a sírás, a kétségbeesés pedig úgy szakad fel bennem, mintha a hatalmas szikla legördült volna azzal, hogy kimondtam, elcsesztem. Sosem hittem volna, hogy ide jutok, hogy rettegek majd két csíktól, még akkor is, ha ismerem magam. Tudok összeszedett lenni, meg tudom oldani, akár egyedül, akár Nicoval. Mert tudom, hogy Nico mellettem állna, hiszen a saját családját is szereti, szeretné a velem közös gyerekét is. De ne így. Ez nem jó így. Nem ezt szeretném. Azt szeretném, hogy kettőnk közös döntése legyen az, hogy családot alapítunk, és utána mindegy, hogy kettőt vagy tizenkettőt szeretne-e, boldogan adok életet nekik. De ne ez legyen a kiindulópont. Ne így. Ne. Eddig mindenre annyira odafigyeltem, mindent próbáltam jól csinálni, és megértettem a kritikáját, amikor a téren mondott. Változtatok, próbálkozom, lassítottam. Nem követelek, nem elveszek. Adok és örülök, ha kapok. Ismerkedünk, beszélgetünk, apró érintésekkel jelezzük a másiknak, hogy fontos, hogy szeretjük. Lépésről lépésre. De ha az a teszt most pozitív lesz, akkor megint maratont futunk, és azt nem akarom. Nem veszíthetem el, és tudom, ha velem is lenne, elveszíteném őt. Szeretem Nicot, jobban, mint bárkit, és tudom, hogy csak úgy lehet az enyém, ha nem szaladunk. Cole kezei között nem félek, de még ő sem tudja megakadályozni, hogy össze ne omoljon minden, ha terhes vagyok. Csak a stressz, mondd, hogy csak a stressz volt, és nem más. Mi van, ha beteg vagyok? ha sosem lehet gyerekem? Riadtan bújok a gondolatra jobban a karjai közé, mert azt hiszem, ha nem lehet, az szörnyebb, mint ha az vagyok. - Miért szivatunk téged, ugye? Nevetem el magam keserűen, mert ezek szerint szerencsétlennek ez a sorsa. Mindig van egy számára kedves nő, aki hülyeséget csinál. Lehunyva a szemeimet, hallgatom a szívét, próbálok megnyugodni, de csak Nico arca van előttem. Nagyon mérges lesz rám, akkor is, ha tudja, még nem akarok gyereket. Nagyon haragudni fog. Annyira kimerültem, hogy képes lennék elaludni, érzem, ahogy a szemeim csukódnak lefelé, de nem szabad, még nem. Utána úgyis vagy álomba sírom magam, vagy megkönnyebbülten hunyom le a szemeimet. - Megnézed, kérlek?
|
|
|
|
Bánki Barnabás Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
RPG hsz: 428 Összes hsz: 857
|
Annus - Hát akkor Annie, erre csak azt tudom mondani, hogy reméljük, megtalálod az igazit - feszül be egy kissé, s hangsúlyából is érezni lehet, hogy oké, ez itt most nagyon nem oké. Eddig nem gondolta azt, hogy ő amolyan átmenet lenne a lánynak, mert akkor magához sem költözteti, na de ezek után.. Ezek után aligha hinné azt bárki is, hogy ő lenne az igazi. Kezét elhúzza, egyre kellemetlenebbül érzi magát, feszeng, nem akar tovább itt ülni a lány mellett. Tekintetével Karolát keresi, s mikor kiszúrja, már indulni is akar oda, de Annie ismét szól egy olyat, amitől Barnabás erei a homlokán elkezdenek kidagadni. - Maradj csak kislány, lébecolj nálam, aztán, ha megvan az igazi, majd neki nő leszel – igen, még mindig ezen az igazin pörög. S valószínűleg jó ideig is fog, amit egyikük sem fog a végén szeretni, vagy megköszönni a másiknak. - Nem kell, megkeresem Karolát – s már áll is fel úgy hagyva ott Anniet, hogy innentől felőle el is lophatják, mert nem lát a hülyeség ködén át semmit. Most éppen nem felnőtt, most ő is egy tinédzser gyerek, de éppen nem érdekli. Ahogy az sem, hogy Karola igazából teljesen a másik irányba van, mint amerre ő megy. Levegő meg kávé kell neki ebben a pillanatban, így azt kezd el kutatni.
|
|
|
|
Stankovics Vendel INAKTÍV
Tüske. RPG hsz: 30 Összes hsz: 318
|
Myra - Myrácska, ne parodizálj, mert rosszul jársz – morog halkan neki. Esze megáll, ő itt szenved, majd szétdurran minden értelemben, a nő meg képes kárörvendeni, ahelyett, hogy segítene. Hát nem sokszor kér segítséget a Vendel fiú, amikor meg kér, akkor sem kap.. Mi világ ez? - Csinálunk neked olyan workoutot, hogy napokig nem mozdulsz meg utána, ne aggódj – kacsint a nőre. Mert ezt aztán leht mindenhogyan érteni, s Vendel tekintetéből nem lehet igazán kiolvasni, hogy ő most a szexre avagy az igazi edzésre gondolt-e. Ez igazából csak azon múlik, hogyan forgatják a szavakat és tetteiket. Vendel mindkettőben benne lenne.. mert az edzésnek a végén is az ágyban kötnek ki, ez egyértelmű. - Itt voltam éppen látogatóban a szüleimnél, amikor Abigél mondta, hogy ez a gyökér Bánki, hogy járt és éppen keres valakit, aki vezetné a helyet.. Hát ki más lenne a legtökéletesebb választás erre, mint valaki, aki rohadtul nem ért hozzá? – tárja szét nevetve a karjait, aztán keres két poharat, hogy töltsön valami löttyöt mindkettejüknek. - Laktam a Tündérutcában pár hete, fiatalokkal, de az nem volt az igazi, szóval ledumáltuk, hogy ez nekem itt a pizzázó felett egyelőre pont megfelel. A napokban jöttem át – nyújtja a megtöltött poharat a nő felé. - Még felavatva sincsen – vigyorog szemtelenül, majd felhajtaj az italt.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Mária a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt A férfi fejében is valami hasonló hangzik el: ajjaj. Talán életében most először érzi magát ennyire kínosan, pedig ismerve múltját nem kétséges, hogy volt már nem egy, nem két rázós szituációja. Hozták kellemetlen helyzetbe és reagált már úgy, hogy az feszültséget teremtsen, de ami jelenleg kettejük közt zajlik, az valami egészen más. Végül sikerül feltennie a kérdést, az viszont, ahogy Mária elismétli, még merevebbé teszi. Ez tényleg ilyen rosszul hangzott volna kívülről? Amikor magában tette fel a kérdést, nem tűnt ennyire súlyosnak és jelentőségteljesnek, most azonban, ahogy kettejük között feszül, már egész másképp látja. Miért ment bele ebbe? Lehetséges volna, hogy most először igaza volt a levitásnak és egyszerűen ki kellett volna sétálnia és hagyni, hogy mindketten elfelejtsék a lépcsőházban történteket? Hiszen azt már tudja, hogy a lány nem árulja el, ő pedig szintúgy tartotta volna a száját, felesleges kíváncsiság juttatta őket ebbe a kínos csendbe. Nem tudnak egymás szemébe nézni, bár más-más okból kifolyólag, ahogy pedig csiga lassúsággal peregnek a másodpercek, Henrik elbizonytalanodik, tényleg akarja-e tudni a választ. Kár, hogy innentől kezdve nincs választása, mert Mária megszólal, s mondandójával eléri, hogy a férfi megemelje fejét és zavart tekintetével megpróbálja elkapna a lány íriszeit. - De hát volt esélyed, hogy visszautasíts - nem is igazán érti, hogy bukhat ki ez ajkain. Most akkor ez azt jelentené, hogy Masa többet érez iránta? Hogy akarta, ami akkor történt és talán, de tényleg csak feltételesen, hagyná, hogy újra megtörténjen? Újra akarná? És mégis miért van az, hogy túllépve ezen a kellemetlen beszélgetésen és a szituáció abszurditásán, hajlandó volna még egyszer megtenni, hogy magabiztosabb választ kapjon? Miért érzi azt, hogy végső soron neki ezzel az ég egy adta világon semmi baja - túl a nyilvánvalón, hogy ez helytelen? - Akkor... - noha belekezd a mondatba, fogalma sincs, hogyan fejezze be. Mert igen, ott a nyelve hegyén, amit mondana, hisz a gondolatok folyamatosan ütköznek elméjében és ki akarnak szabadulni, ezúttal viszont jobban teszi, ha alaposan megrágja, mit ejt ki ténylegesen száján, semmint a vakmerők nyugalmával mondja, ami először eszébe jut. - Akkor most mit kéne tennünk? - végül nem ad hangot az érzéseinek, mert nem akarja befolyásolni Máriát. Nem akarja, hogy azt érezze, Henrik és a jelenléte valamire kötelezi. Egyáltalán, egy ilyen bűnös, büntetendő, tiltott dologban sem akar részt venni. Egyikük sem. Nem, a levitás sem, ugye? Ugye?
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
miután mindenki elaludt - csak én álmodom ébrenMagam előtt is tagadni akarom, hogy kimondtam ezeket a szavakat. Még ha eddig lett is volna bennem elég erő ahhoz, hogy őt figyeljem, lássam rezdüléseit, ez most biztosan elhagy, szemeimet szorosan zárom össze, míg belül csak annyit mantrázok, maradj csöndben, maradj csöndben. Nem mondhatnék ilyeneket. Nem érezhetnék ilyeneket. Nem bizonytalannak kéne lennem, hanem azt mondani, hogy az az este valamiféle groteszk, félresikerült játék volt, de... De ha egyszer nem így van? Elütöm gondolataimat, kényszerítem, hogy ne folytassam a gondolatmenetet, mint tettem eddig valahányszor, mikor megzavart. Nekem magamnak kényelmesebb lett volna, ha nem akarjuk megbeszélni, és miket mondok, még most sem akarom, nem tudom elképzelni, hogy ez bárhogy is jól alakulna, bármennyivel is könnyedebb lélekkel jöjjek ki ebből, mint amilyennel beleugrottam. Belelöktek. Kérem a karúszóimat. Értetlenség, döbbenet, és valamiféle megbántottság keverékével nézek fel, elnyomva magamban a kitörni készülő horkantást. Igen, tudom, hogy technikailag nem rohantál le, de nem csak veled kellett volna megküzdjek ott, hanem magam- mármint. Nem. Pont az ilyen apróságokat kellene jó mélyre száműznöm magamban. Állkapcsom megfeszül, ahogy fogaimat összeszorítom, a kis húzódást, és jobb fülemben érzett pattanást kihasználva próbálok nem alásüppedni bűntudatom fekete, mérgesen kavargó mocsarában. Majd ha elment. - Nem így értettem - nyelek egyet végül, de nem fejtem ki, túl azon, hogy nem tudnám, egész biztos, hogy nem akarnám, hiszen ahhoz bele kéne gondolni, amit sem most, sem máskor nem akarok. Figyelem őt, keserű mosoly húzódik ajkaimra kérdése nyomán. Bizonytalan, a felvetés jó, válaszom pedig természetesen nekem sincs. Honnan lenne? - Tíz miatyánk és öt nem tudom mi a másik - húzok színtelen mosolyt arcomra, azonban nem is próbálok úgy csinálni mintha igazi lenne, inkább azt a "fogalmam sincs te, honnan tudnám" energiát árasztja, amit nem gondoltam volna, hogy valaha érezni fogok majd. Eddig mindenre volt válaszom, vagy jó, vagy helyes, most mégis, a legtöbb amit tehetek, az az, ha visszadobom a labdát. - Kéne semmit. Mit szeretnél tenni? Mit tudsz tenni? - ezek után a vizsgaidőszak kutyafüle. Ott léteznek a válaszok amiket keresek, készen, megfogalmazva vagy az egyik füzetben, vagy a másik könyvben.
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus RPG hsz: 469 Összes hsz: 615
|
jelentem, a narancsos-szegfűszeges-barackos mázas sonka isteni lett *---*
|
|
|
|
Zippzhar Márk Stefan INAKTÍV
Iskolaelső 2019 tavasz-nyár RPG hsz: 227 Összes hsz: 1491
|
Isaac
- Áh vágesz. Én se rajongok a tojásért... Mondjuk egy rántotta jöhet. De a főtt tojás - elhúzom a számat, azt nem szeretem. De örülök, hogy tisztáztuk, hogy tényleg csak a hússal van baja és nem minden állati dologgal. A Roxfortban volt pár indiai barátom na ők nem voltak ilyen könnyű esetek. De gondolom ez kulturális különbség, ott majdnem mindenki vegetáriánusnak vallja magát, aztán csak csirkét meg halat esznek... vagy azt nem, de gumicukrot lazán, mert az nem ténylegesen hús... meg a többi ilyesmi. - Oh igen, azt ismerem. Finom az is - mosolygok rá a vega gumicukor hallatán. Bár én maradok a rendesnél, mert az mégis csak finomabb, de azért jó a vega alternatíva, és király hogy van. A kaja után aztán a DÖKről kezdünk beszélgetni és mert a DÖKben látszólag mindenki tudott már a dologról, meglep, hogy ő nem tudja. - Öhm... hát... Karola rosszul lett, és... leléptünk, hagytam üzenetet, de az valahol elkallódott és Mihail nem volt boldog - foglalom össze tömören a történetet, nem részletezve, hogy mindenki rosszra gondolt rögtön köztem meg a lány között. Pedig még csak nincs is köztünk semmi. Lesz. Remélem. De olyan nehéz ez. Még jó, hogy jön egy pincér, hogy felvegye a rendelést, és eltereli a szót erről, mert nem szeretem a témát, így persze Isaacet kezdem kérdezgetni. Viszont ő nem túl bőbeszédű. - Nem gondolkoztam ezen... Nem hiszem... bárkivel elpizzázok két órát - megvonom a vállam és nevetni kezdek, mert hát igen, amíg van kaja nem feltétlenül aggódom a társaság miatt. Rossz lenne? Nem hiszem. Beszélgetni biztos tudok mindenkivel valamiről, mert elég széleskörű ismerettel rendelkezem. - Mondjuk attól is függ... Olyan, akire szintén lehet licitálni licitálhat? - gondolkozom el, mert ez amúgy nem tiszta számomra - Na és te? Te szeretnél valakit? - dobom vissza a kérdést, hátradőlve a székemen, remélve, hogy a válasz közben megjön a kaja.
|
|
|
|
Lorin Annie Brightmore Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár
Csiperke ^^ | Bánkiné <3 RPG hsz: 435 Összes hsz: 860
|
Barnus Gyakorlatilag szólni sem tudok a reakciójára, csak nézem, ahogy felháborodik és távozik. Pontosabban előbb még közli velem, hogy nyugodtan lakjak nála, keressem az igazit, aztán majd szépen lépjek le, ha megvan, ő meg elment a gyerekért. Hm. - Szerinted is bajban vagyunk? Sandítok le Karolára, aki szintén csak nézte azt, ahogy Barni távozik. Az arcom a kezeimbe temetem, egy pillanatnyi megállás kell, de nem várhatok túl sokáig, mert még a végén fog egy másik gyereket és lelép vele. Isten se mossa le róla aztán, hogy gyerekrabló, vagy, ami még rosszabb, hogy pedofil. - Gyere. Nyújtom ki a kezem a kislány felé, aki ahelyett, hogy szépen sétálna, kihasználva a helyzetet nyújtózkodik, hogy inkább cipelve legyen. Hát ez aztán igazán tipikus, de tényleg. Viszont nem bosszankodom, mert ha még ez is bosszúságra adna okot, akkor nem lenne esélyem se visszafordítani a dolgokat. A plusz kilóval nem haladok olyan gyorsan, mint egy dühös férfi ember, de azért odáig eljutok, hogy lássam a hátát, így követni is tudom. Nem fogok kiabálni utána, hogy álljon meg, nem kell a műsor, elég dráma van most így is az életünkben. Mondjuk az sem biztos, hogy a gyerek előtt kell ezt megbeszélni, de a fejemben szofisztikáltan hangzik, szóval remélem, hogy ténylegesen az is lesz. - Barni, kérlek, hallgass meg. Én rólad beszéltem végig, azért mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint az eddigiek, mert rettegek tőle, hogy az első alkalommal annyira béna leszek, hogy hozzám se akarsz érni többet, pedig én szeretnék mindent jól csinálni, és nem akarom a kedved szegni, ha mégsem leszek jó. Nyugodt hangon, és ha engedi, a szemébe nézve beszélek, mert fontos számomra, hogy tudja. Talán most nem jut el az agyáig, mert haragszik rám, de talán egy nap, megérti majd, hogy mit mondok. Tudom, hogy a fogalmazási készségem olykor pocsék, de szeretném, ha megértene. - Én szeretlek téged, és szeretnélek boldoggá tenni. Eddig nem mondtam még ki, hogy szeretem, nem is így akartam kimondani neki, hanem mondjuk amikor ott vagyunk ketten az ágyban, vagy mondjuk olyankor amikor ketten vagyunk, és nem épp akkor, amikor Karola a nyakam átölelése közben állon fejel. Na igen, ennek megadtam volna a módját, de ha most nem mondom ki, akkor kábé esélyt sem ad rá. - Szeretném, ha nem haragudnál rám, és nem csak csókolóznánk. Kérlek, ne kelljen a gyerek előtt kimondanom, hogy mi mindent tennék veled.
|
|
|
|