Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Már hetek óta izgatottan vártam ezt a kirándulást, részben azért, mert már hiányoztak a többiek és jó lett volna újra találkozni velük, másrészt Márkot is rég láttam, s ő is nagyon hiányzott. Igaz, volt bennem némi félsz, hogy majd Beni hogyan viseli azt, hogy Márkkal együtt járunk, de bíztam abban, hogy nem lesz féltékenykedés, hisz tudja jól, hogy ő a legjobb barátom, és ezt a pozíciót más be sem tölthetné.
Fenyvesre az ő vonatuk előtt egy fél órával érkeztem meg, így volt időm egy kicsit körbenézni az állomáson, vettem is egy zacskó gumicukrot és két zacskó chipset, hogy legyen mivel ünnepelni, ha odaérünk a házhoz. A gurulós bőröndömbe ezek persze már nem fértek be, így jobb híján egy sima szatyorba kerültek a finomságok, azt lóbálva bal kezemben, másikkal őrizve gurulósomat, várakoztam az érkező vonatra. S ahogy megláttam, máris gyorsabban kezdett dobogni a szívem, kicsit izgultam, ez mindig jellemző volt rám, ha nagyobb társasággal találkoztam. Vajon jó hangulatban érnek majd ide? Remélem, hogy Mihail és Márk nem vadászta le egymást, s Belián őrizte a rendet a vonaton.
Végül, megláttam egymás után leszállni a csapatot, arcomra azonnal mosoly kúszott, integettem ám mindenkinek, sorban egymás után a Főnökúrnak, Beliánnak, s a többieknek.
- Sziasztok! Jó a frizurád Beni - kacsintottam nevetve a srácra, hisz a vizsgák előtt én nyírtam meg őt, s még mindig jól állt neki ez az új frizura. Aztán végre megpillantottam Márkot is, a mosolyom még inkább kiszélesedett, visszacsókolva egy kicsit magamhoz is öleltem őt, majd kézen fogva sétáltam mellette, hagyva, hogy húzza a gurulósomat.
- Hú, ez nagyon klassz - jegyeztem meg, ahogy szemügyre vettem az udvart és a házakat, el kell ismernem, hogy Mihail jól választott. Amíg beszélt, figyelmesen hallgattam végig, s közben kiélveztem Márk közelségét, kinek kezeit a derekam köré fontam, majd kicsit mellkasának dőltem, remélve, hogy megtart, s nem borulunk fel mindketten. A célzást nem igazán értettem, de nem is akartam reflektálni, helyette inkább igyekeztem memorizálni a hasznos információkat, hogy mi merre található. Az egy kicsit meglepett, hogy nekem szánja a kulcsot, fel is pillantottam rá, mintha csak azt sugallnám, hogy hé ezt biztos jól átgondoltad? Végül azonban csak elvettem a kulcsot, bízva magamban, hogy ezt kivételesen nem fogom elveszíteni.
- Oké, igyekszem. - biccentettem felé, a szobabeosztás is meglepett egy kicsit, nem számítottam arra, hogy hatan kerülünk egy házba, egy kicsit zsúfoltnak hangzott, tekintve, hogy két ház is van. Márk persze rögtön intézkedett, el is mosolyodtam rajta, hogy külön kiemelte, enyém az egyik szoba.
- Ne aggódj, nem osztozom a szobámon senkivel - súgtam a fülébe, s még mindig mosolyogtam. Pillantásom ezután visszafutott Mihailra, jó ötlet volt részéről a tábortűz, erre is bólintottam.
- Remek lesz, ki szolgáltatja a zenét? - körbepillantottam a srácokon, hogy hozott-e valaki gitárt, mert az lett volna csak igazán hangulatos, de egyelőre nem igen vettem észre előbukkanni ilyen hangszert senki szatyrából.
Belián közben felajánlotta, hogy ő rendezi a húsokat, Márk viszont kicsit mintha odaszúrt volna, s ezt nem igazán értettem. Karon is ragadtam a srácot, s kicsit közelebb húztam magamhoz. - Naaa, biztos nem úgy értette, hogy te nem tudsz sütni, szerintem kifejezetten rám célzott, meg a többiekre - mondtam nevetve, ezzel próbálva csitítani a kedélyeket.  
- Én fát hasogatni nem szeretnék, de a salátát vállalom. Viszont...azt nem tudom, hogy bevásároltatok? Mert ha nem, akkor valaki elugorhatna a boltba is.- mivel nem velük utaztam, nem tudtam, hogy a fiúk mennyire készültek fel egy ilyen több napos kirándulásra, hoztak-e mindent, ami a vacsora elkészítéséhez szükséges, vásároltak-e egyéb dolgokat, mint például tányérok, poharak, italok, wc papír.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bizonyára nem hiába született meg a mondás, hogy „ne játssz a tűzzel”. Hiszen egy kevés bámulástól is úgy megfájdul a szemem, hogy továbbra is hátra dőlve szuszogok a kényelmes fotelben. A bársonyos tapintású karfaborítást simogatom, akár egy szupergonosz a macskáját, s szinte teljesen a gondolataimba merülök. Nővérem rajzolódik ki szemem előtt, ahogyan valamelyik nap süteményt készítettünk a konyhában, ezért bamba, elvarázsolt mosoly terül szét az arcomon. Ebből a sütőkesztyűcsatás félálomból egy lány hangja ébreszt fel, amire öregember módjára felhorkanok, majd ijedtségből dülledt kékjeimet a másik ugyanilyen színű lélektükreibe. Megkönnyebbülten sóhajtok, miközben ujjaimat félúton mellkasom felé megállítom a levegőben, elvégre Dana arcát látom magam előtt. Szégyenlősen mosolyogva indítom meg végül vékonyka kezemet hajam irányába, hogy beletúrhassak, ezzel teljesen tincsmentessé változtatva arcomat. Fújtatva, egyre lassuló szívvel dőlök vissza.
– Ó, szia! – viszonzom hát a köszönést mély hangomon. Hosszú jobb lábamat általvetem a balon, karjaimat széttárom, és mindegyik a neki megfelelő karfán pihen tovább, amiket továbbra is simogatok ujjaimmal. – Minden oké – mondom bohókásan vállat vonva, majd jobb kezemmel Danára mutatok. – Szuper a dzsekid – engedek meg mellé egy bájosnak szánt mosolyt, de inkább amolyan citromba harapott arc sikerül belőle, hiszen szemeim még mindig kissé fájnak a tűz bámulásától. – Mi mindent? – csillannak fel szemeim érdeklődően, miközben előre dőlök inkább, és az asztalra mutatok. – Én egyelőre csak néhány könyvet hoztam… – vallom be fancsali képet vágva, hiszen az igazat megvallva azt sem tudom, hogyan kezdjük. Azt hittem, hogy kutatómunkával, elvégre van rá egy hetünk. Vagy… nem? Figyelnem kellett volna az órán. A gondolatra zavartan csavargatni kezdem az egyik vaskosabb barnaszín tincset fejemen, amire csiklandozó érzés száguld végig testemen. Látványosan kiráz tőle a hideg, majd szemeimet mélyen az övébe fúrom. – Mi is a határidő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Barnus és Karola

Megütközve nézek Barnabásra a locsolók miatt, amolyan, még szép, hogy jönnek nézéssel. Mi az, hogy feltételezi, hogy nem? Hát mindjárt asszonyosan csípőre teszem a kezem.
- Igen. Attól még, hogy egy házban lakunk, például, te is meglocsolhatsz minket. Hogy el ne hervadjunk.
De azért remélem, hogy mások is lesznek, mert vettem egy csomó tojásfestéket is, olyat, amitől igazán mély és erős színe lesz a tojásoknak. Holnap még díszíteni is tervezek egy párat, asztaldíszt készíteni.
- Különben is, ez egy termékenységi rítus. Azért szokás pirosra festeni a tojást, hogy a lány a locsolónak jelezze, termékeny. Meg, hát ki ne szeretné egy vödör vízzel lelocsolni a másikat?
Remélem, azért egy kicsit zavarba hozom, de hát én napok óta zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan azt a kérdésszerűséget, amit akkor este mondott, mielőtt elaludt. Szólt nekem, szóval nekem címezte a kérdést, de vagyok tényleg feltenné józanon is? Ahj, Barni, hát ez mire volt jó, mondd?
- Ha ma lefektettük Karolát, kipróbálhatok valamit? Olvastam egy jó módszerről, hogy rendesen tudj aludni.
Igazából valahogy ezt az opciót kerültem eddig, de a rejtett próbálkozásaimnak ellenállt a szervezete, és tudom, hogy fáradt, látom rajta, ahogy a szemei alatt egyre sötétebbek a karikák. Most még gyorsan reagál a szülőkre, de el fog fáradni estére. Hagyom, hogy tereljen, és leülve melléjük egész közel húzódom, a közeledők miatt végigsimítok a hátán, majd a tarkójára csúsztatom a kezem, és ott is kicsit megsimogatom, megtorpannak.
- Ez jó lesz.
Húzok elő egy kedves arcú nyuszit, és közelebb húzom a színesceruzákat. Karola neki is esik a nyuszinak, én meg a körülötte lévő virágoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kéne egy tükör. Nagy, széles, amiben mindenhol látszódom, nem csak a homályos ablaküvegen át. Bár épp elég tragikus látvány az is. A bőröm is öregedni kezd, mintha valóban létezne a reinkarnáció, és most beleszületek egy aggastyánba. Én most meg fogok halni? Ezt kérdezhetem magamtól, teljesen jogosan. Pár másodperc alatt öregedtem laza hetven évet, vajon a szívem hogy fogja ezt bírni... Ki ne rémülne halálra ettől? Sokféle bájitalt el tudtam képzelni, na de hogy pont nekem kell ezt kifognom, az valami borzalom. Annyi a szerencse, hogy belül még mindig friss, tizenöt évesnek érzem magam. A gatyámba mondjuk nem merek belenézni, sőt. Jobb, ha ezúttal féken tartom a kíváncsiságomat. El akarom felejteni, hogy belementem ebbe a hülyeségbe. Mérgesen Zsomborra pillantok, és épp elordítanám magam, mikor leesik a tantusz.
- Nem... vagyok... éhes. De mi? Én? Merlin? Most komolyan meghülyültél? Mondd azt, hogy igen. Mert ha a bájital, akkor sürgősen ki kell találnunk valamit. Bólogatni még tudsz? Ha érted, amit mondok, bólogass egy nagyot, okés? Vagy mutass egy lájk-jelet! Igen, az jobb lenne - állok meg előtte, és lassan, érthetően magyarázva tukmálom bele az információt a fejébe. - Nos, tudsz esetleg valami varázslatot, ami segíthetne most rajtunk? Vagy menjünk a gyengélkedőre? Valamit csinálj már, ha az előbb olyan nagy volt a szád! - vágom hozzá szemrehányóan. Megvakarom az államat, és gondolkodóba esek. Magamtól hirtelen semmi jó nem jut eszembe, valószínűleg túlságosan izgulok. De Várffy meg ne tudja, hogy elloptuk a fiolákat, mert akkor végünk, repülök a suliból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Imádja a húsvétot. Jó, persze annak is csak a nyuszis, csokis, és számára szórkoztató részét. Mert hát melyik lány szereti, ha kora reggel csurom vizesen kell ébrednie, mert a család hímjei úgy gondolják, el ne hervadjon már ezen a szép tavaszi reggelen, és egy nagy vödör jéghideg vízzel nyakon öntik. Kiara egyáltalán nem, de minden egyes évben meg kell küzdenie ezzel, és kibírnia. De  húsvét előtti készülődéseket nagyon szereti. Főleg ha van valami közö családi program is. Ez esetben pedig a legkisebb Vladdal van közös programja. Mert az előkészítőben, ahova Krisztián is jár, valamiféle húsvéti tojásfestős móka van, a is Vlad pedig a világ minden kicséért sem hagyná ki. De egyedül nem akart elmeni, így maával rángatta az egyetlen elérhető rokont, aki nem más, mint Kiara.
Nem is tudott vola nemet mondani, hisz tulajdonképpen még ő is gyerek, és szereti az ilyen dolgokat. Az egyik asztalnál foglal helyet, ölében a kisöccsével, aki nagy beleéléssel festegeti azt a tojást, amire előzőleg Kira felrajzolta a mintát. Vagyis egy kis nyuszit.
- Krisztián... Mit kell ilyenkor mondani...? - kérdez is rá rögtön a kicsinél, amint megkapja a melléjük ülő nőtől a fehér festékbe mártott ecsetet. Mert a köszönöm szépen az természetesen elmaradt. Legalábbis míg Kira rá nem szól. Az után természetesen rögtön meg is köszöni egy széles vigyor kíséretében, és festeget is tovább. Kiara pedig csak összeborzolja a haját, a mellettük ülőre pedig egy széles mosolyt villant csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Weiss Arion Ruben
well well
Élvezi, ahogy a másik belefagy a mozdulatba, ez egész tartásán látszik, álla felbiccen, háta megfeszül, határozott alakjának még árnyáka sem remeg meg a seszínű betonon. Ujjai a tarkót cirógatják, míg másikja a vállra siklik, bár nyomatékos kérése is elegendő rá, hogy Ruben szót fogadjon, sosem lehet tudni. Márpedig, mivel Sonja nem ismeri a férfit, nem teheti meg, hogy csak úgy a szeme láttára felszívódik. Habár... csábító a gondolat, hiszen arra is kíváncsi lenne milyen arcot vágna, ha egyszercsak meglepetésként engedné, hogy magához térjen.
De nem, a játéknak vége, a nő nem akar ennél jobban belegabalyodni a helyzetbe, éppen itt az ideje elegánsan lelépni. Mint apró kolibri a virágok felett, szinte mozdulatlanul vár, s csak halkan, mosolyogva hümmög kérdőn a férfi sürgető szavaira. Ó hiszen mindenképen, leesett ám neki, hogy Ruben őt szeretné, csupán azt nem tudja a másik amit ő igen, hogy ennek a fele tréfa, a maradék meg kábítás, ámítás és szemfényvesztés. - Sietek, ne aggódj - nevet fel végül, csak nem bírja ki, hangja még bájos-lágyan kígyózik közéjük, sarka megcsikordul, ahogy arrébb mozdul. Feje félrebiccen, számolni kezd, de a türelmetlenje ezt sem bírja végigvárni. Vajon ha tudná, hogy a számolással a nő indulását gyorsítja, akkor is így sietne? Igen. Rá kell döbbennie, hogy ha tudná, hát a mágiát is tudhatná ennyi erővel, és bizony a boltban látott csupa ideg másik énje pontosan siettetné a pillanatot, mikor elválnak útjaik. Hümmögve húzza végig hát körmét tompán a nyakszirten, egészen a hajvonal alatt, miközben feje rosszallón oldalra biccen.
- Három hát - vonja meg vállát, elengedi, s mielőtt Rubi annyit mondhatna "na", már fordul is, a férfi hátához immár csak az éjszaka simulhat. Sonja megjelenik háza előtt, ahol végül jobb híjján tényleg a mosdókagylóba szórja virágait. Megpaskolja azért az egyik fejét, amolyan "sajnálom, én megpróbáltam" módon, de ennyi is, jobb elfoglaltság után néz.
Ott állsz, eltűnik a lágy kéz, a puha hang, a halvány almaillatot pedig mintha csupán képzelted volna. A vonzalom, amilyen könnyen jött, most olyan lassan kezd el oszlani, egy pillanatra talán még keresed, majd ahogy tisztul a fejed... ki tudja milyen gondolatok csúsznak ki szádon. Emléke csúfos vigyorral int és kacsint rád, a halk kuncogást viszont már csak a macskabagolyban lehetne hallani. Mosolyogj, Ruben. Nézd, milyen szép az este! Élvezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #okGIF



Nem direkt csinálom ám, hogy ilyenkor nem látni rajtam semmit. Bár gondolom, nem is hiszi azt, hogy direkt tenném. Csak annyira kattognak ilyenkor a fogaskerekek, meg kavarog minden, hogy arra már nem jut, hogy a külvilágnak is jelezzem, mi van bent.
Szusszanok egyet, ide-oda mozdítva számat, amikor azt mondja, sokszor teszem én azt már így is. Sokszor gyakorlok önfegyelmet. Ez... nos ez igaz. És igazán jól esik, hogy ezt felhozza és a továbbiak is. Az, ahogy megért engem. Ahogy elfogad. Simogat, vígasztal ezekkel a szavakkal és nem ellustulok tőlük, hanem erőt adnak, hogy további lépéseket tegyek, túlmutatva magamon.
- Oké - mosolyodom el végre én is és szeretettel nézegetem barátnőm arcát. Odanyúlok, simítok egyet combján, aztán kinyitom az innit és kínálom először őt, kér-e, aztán iszom. Körbepislogok kicsit a réten. A távolban egy páros egy kutyust sétáltat, meg nem messze tőlük egy férfi nevet éppen egy kislányon, aki elfeküdt a fűben. Hagyom magam elveszni ezekben a jelenetekben, a hely hangulatában, majd eszembe jut, hogy félbehagytunk valamit. Kicsikét megint komolyabbá lesznek vonásaim, de egyáltalán nem vészesen.
- Szóval a gondnokról, amit... amit mondtál... - emlékeztetem így a feltett kérdésemre, arra a témára. Immáron nem önbüntetésből akarom tudni... jó, eddig sem csak azért akartam. Most csak egyszerűen inkább szeretném tisztázni, mielőtt túl soká izélgetne ez engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Megállhatatlanul potyogtak szememből a könnyek, mintha soha nem lenne vége. Talán nincs is. Arra lettem kárhoztatva, hogy folyton elhagyjanak, és sírjak. A gyerekkorom is folyton abból állt, hogy barátok és ismerősök nélkül vándoroltunk. Meg se tanultam igazán, mikor kezdhetek el kötődni az emberekhez. Mégis, éreztem, hogy Robival ez más volt.
Ellökött, én meg erőtlenül hulltam hátra keze nyomán. Az eleséstől egyedül egy asztal állított meg. Az asztal megrázkódott, és lehullott róla egy pár papír, melyek egy halom tetején csücsültek eddig. Fájt. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Már nem csak szavakkal taszított el. Ahogy öleltem se reagált a teste az enyémre, ahogy eddig. Mintha egy másik ember állt volna előttem.
- Nem fogod megtenni - jelentettem ki. - Azok az emlékek az enyémek, és nem foszthatsz meg tőlük - még mindig hulltak azok az istenverte könnyek, de már arcomon az elköteleződés vonalai húzódtak. Hátam mögül előhúztam pálcámat, s habár remegő kézzel ugyan, de magam elé tettem. Ha igazán ismer, tudja, hogy nem fogom hagyni. Ha igazán szeret, elmegy anélkül, hogy akár csak megpróbálná.
Nem tudnám bántani. De megakadályozni igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o
 

Velem is elő szokott az fordulni, hogy semmi sem leolvasható az arcomról. Bár elég ritkán, legalábbis szerintem. Túlságosan is lerínak rólam az érzelmeim, ami egyszerre jó és rossz. Amikor félreértésre ad okot az például kifejezetten rossz.
De már túl vagyunk a dolgon, megbeszéltük, hogy kinek mi a problémája az ilyen szituációkkal kapcsolatban és megvitattuk hogy legyen. Elfogadom ezeket a ’baromságait’ – ahogy ő fogalmazott – és igyekszem megtenni mindent, hogy könnyítsek ezeken, alkalmazkodom hozzá amikor erre van szükség. Most arra van inkább szüksége, hogy hagyjam őt próbálkozni, hogy magától túl tudjon lendülni ezeken. Természetesen támogatom őt ebben, bármennyire is szeretném ha nem lenne neki rossz. Ő most változni, fejlődni szeretne és kész.
Boldogan viszonzom a mosolyt és ismét csak úgy sugároznak belőlem az érzelmek. Komolyan feleslegesek a szavak sokszor, elég csak a szemembe néznie és pontosan tudja, hogy mennyire nagyon szeretem őt. Az egész Anna-hegy tudhatja ha rám néz. Hogy megteszik-e azt nem tudom, ugyanis nem igazán foglalkozom velük. A látóterem szélén néha megmoccan egy alak, néha eljut egy-egy hangfoszlány hozzám, de ennyi és nem több. Fejemet rázva jelzem, hogy én most nem kérek inni. Szomjas vagyok ugyan, de annyira végtelenül jól esik nézegetni a barátom felhőtlen vidám vonásait, hogy eszem ágába sincs egyelőre felhagyni ezzel a tevékenységgel.
De megváltoznak a vonásai, amitől egy pillanatra gondterheltnek tűnök, viszont hamar kisimul az összeráncolt homlokom megint. Áh, a gondnok. Nem felejtettem pedig el a kérdését, csak … még nem akaródzott előjönni ezzel a témával.
- Úgy értettem, hogy nem veszélyes rám nézve mert … - kezdek neki, majd megakadok, ahogy keresgélem a megfelelő szavakat. - … szóval nem abba a nembe tartozom, amit kedvel – fürkészve nézek Thomasra, hogy vajon érti-e ennyiből. Legalábbis a hírek szerint ez a helyzet. Az újság is írt egy ominózus bálról, amin egy férfival jelent meg, tanúk is voltak rá, és én sem tapasztaltam semmit, ami arra utalt volna, hogy kedvelné a lányokat. Az ösztöneim sem jeleztek riadót egyszer se.  Nem akar tőlem az az ember semmit sem. Legfeljebb azt, hogy gyorsan végezzünk ezzel az egész hoppanálósdival és hagyjam őt békén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márk és Mihail
február 14.

Én tényleg, csupán csendes megfigyelője terveztem lenni ennek a kis beszélgetésnek, gondolván biztos a mai nappal kapcsolatban akarnak kitalálni valamit. Lett volna valamiféle fennakadás, amit én észre sem vettem? Ú, lehet, hogy egy komplett bűntényről maradtam le? Fülelek, azonban úgy néz ki hiába, nem tudok meg semmiféle érdekes információmorzsát. Nos, ez úgy tűnik Márkot is zavarja, mégis, Mihailra mintha semmi hatással nem lenne frusztrációja... rám, a vélamágia viszont annál inkább. Nem tudom, nem veszem észre, hogy így szórakozik velem, bár máskor, ha csak ketten lennénk Márkkal, mostanra kicsacsogtam volna magmaból az egész napot, elejétől a végéig. Például, hogy ebédnél véletlenül összecseréltem a tányérom a mellettem ülővel, aki így a megcukrozott pörköltbe evett bele, és köpte ki majdnem; ettől persze a szembenülő elfintorodott, csakhogy teli szájjal, a húsleves meg az ölébe csorgott, ezen én elkezdtem kacagni, és ahogy az asztalra csaptam, véletlen felpattintottam a kanalmat, az pedig szépen placcs, elmerült középen a tálban. Na. Örülsz, Márk, hogy ideért az elnök, vagy inkább szeretnél még ilyen sztorikat?
Jelenleg viszont csupán zavartan pislogok, helyemen ülve ficergek s arcomon jól ismert mosolyom igazán ismeretes változata díszeleg, főleg amikor még becézgetni is elkezd. Eddig nem töltöttem vele sok időt, jó, persze nyilván tudom ki, de nem mozgunk sokat egyszerre. Meg aztán, maximum küldöncnek lennék jó közöttük, de ott is csak akkor ha nincs fontos infó - hiszen azokat természetesen rendre elfelejteném.
- Ő - is tud aranyos lenni, mondanám, de nyelvem belegabalyodik a szavakba, ahogy csupán lefagyva nézek a mellettem ülőre, szinte meg sem hallva a külvilágot. Márk mit válaszol? Nem tudom, hallom, de nem fogom fel, odáig jutok csupán el, hogy tátott szám becsukjam, a terítőt birizgáló ujjaimat pedig ölembe húzzam. Elkerekedett szemekkel, egyre lassuló gondolatokkal bámulom Mihailt, miközben bokáimat széklábaim mögé akasztom. Nem tudom mi történik, de fel sem tűnik, hogy egyáltalán bármi nem normális, az egyébként is mindig csivitteljes Masafejhangok most kicsit koncentráltabbak. Mihailra. Én, a szobanövény, a pirosló szobanövény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #idontgetitGIF



Nagyon összevonom a szemöldököm és csípőből kérdeznék vissza, de rájövök, jobb lesz kicsit átgondolnom, miként fogalmazok. Nem szoktam durván, csak a túlzott őszinteségem miatt azért kijöhetnek olyan dolgok, amik a másiknak betalálnak, én hiába nem rosszindulatúan vagy kekeckedőn mondom őket.
- Ezt nem értem - szólok először inkább csak ennyit, fejem rázva gondolkozón.
- Mármint azt értem, amit mondasz. Értem, hogy meleg, csak... - ejtem ki egészen könnyeden, amit barátnőm valamiért kikerült. Lehet, nem szereti az ilyen kifejezéseket, vagy nem tudom. Nekem könnyű lazán vennem ezeket egy meleg apukával meg egy nemre való tekintet nélkül szerelmes, jövendőbeli keresztapával. Vagyis hát lehet, hogy ettől még lehetnék görcsös a témában vagy visszafogott, talán olykor az utóbbi vagyok is, de most valahogy nem. Talán mert pontos akarok lenni és egyértelműen tudtára adni, hogy világos, mi a helyzet. Meg mert haladni akarok.
- Ez miért fontos? Mármint, a lányok érintése sem... szóval az is kellemetlen neked, nem? Bárki érintése az tud lenni, mindentől függetlenül - ecsetelgetem halkan mindazt, amit tudni vélek. Halkan, pedig közel senki, csak távol, tök nem juthat el hozzájuk a beszélgetés. Akkor is így érzem helyesnek ezt. Így csöndesen. Még kicsit előrébb is hajolok.
- Vagy... oh - kezdenék neki egy új kérdésnek, aztán leesik valami, amitől nyelnem kell egyet és megfeszül az ér a nyakamon. Úgy figyelem barátnőmet, mintha a lelkébe akarnék látni. - Attól félsz, hogy... kikezdenek veled? - keresem kicsit a megfelelő szót. - Ez neked ennyire... hát... így benned van mindig? Eszerint döntesz dolgokban? - folytatódik, szinte már suttogó érdeklődésem. Ő eszerint hajlandó valakivel egyedül maradni, hogy az illető hova vonzódik? Vagy hogy bizonyos szempontok alapján mennyi esélye van, hogy próbálkozik? Dehát attól még, mert mondjuk valaki a lányokat szereti, egyáltalán, de egyáltalán nem biztos, hogy tenne bármit. Sőt. És fordítva. Vagy ez csak ilyen ösztönös valami? Vagy hogy van ez? Bevallom, elborzaszt kicsit ez az egész most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Anna- rét, egy szép tavaszi napon a szünetben | x |o
 

Lehet, hogy mégsem érti mire utalok. Nagyon úgy fest. Lázasan gondolkodom hát, mégis hogyan kellene elmagyaráznom neki az egészet. Bólintok egyet, amikor el is mondja, hogy nem érti, aztán értetlenkedve nézek rá. De hiszen érti ő, hogy mire utalok. Hiszen kimondja nyíltan. Egyébként nincsen nekem semmi bajom azzal a kifejezéssel, csak egyszerűen sokkal finomabbnak, kedvesebbnek hangzik az, amit én mondtam. Nem egyszer hallottam én már afféle szitkozódásként azt a szót emberekkel kapcsolatban, hogy ’meleg’.
Nyitnám a számat, hogy megerősítsem, hogy igen igen, de érkeznek a kérdések. Kicsit elhúzom a számat és töprengő arcot vágva próbálok ismét szóhoz jutni, de végül megint csak kivárok. Újabb kérdésszerűség van készülőben. De ez valami kellemetlen. És miért néz ilyen vesébe pillantóan? Gondterhelten veszek egy mély levegőt, ez nem lesz egyszerű. Elmagyarázni, megmagyarázni. Ajajj.
- Zavarba ejtő, inkább így mondanám. Nem tudom, olyan diszkomfort érzete van annak, ha annyira közel jönnek hozzám, ha ölelkezés van és ilyesmi szokásos dolgok. Vannak ezek a nagy csajos összeölelkezések, de én úgy éreztem mindig, hogy jó oké csak engedj már el. Sokat javult a dolog, de még mindig furcsa. A fiúknál rosszabb, sokkal. Akkor már a puszta közelségtől is összeszorul a gyomrom, a torkom és feszült leszek. Az kellemetlen. De van, akitől jobban viselném. Mert ösztönösen érzem, hogy ő nem … hogy ő rendben van. Mindegy, hogy hova vonzódik – kezdem el a magyarázatot lassan, hiszen közben gondolom végig a dolgokat. Legalább nem hadarok és van ideje Thomasnak megértenie az elhangzottakat. Igen, van olyan srác aki rendben lenne, de persze nem érintkezek vele sem. És igen, rengeteget fejlődtem már ezen a téren. De kellemesnek még mindig nem kellemes. Félek-e hogy kikezdenek velem … hm. – Felnőttek esetében a legrosszabb, először mindig minden idegszálam pattanásig feszülve figyelt, várakozott, elemzett. Hogy mennyire kell vagy nem kell tartanom attól, hogy akarna bármit is tőlem. Ez … nem szándékosan van így. Már jobb ez is, mert sokkal magabiztosabb vagyok és tudom, hogy igenis tudok tenni a dolgok ellen. De ha azt súgják az ösztöneim, hogy vigyázz mert ő veszélyes, akkor megtartom a távolságot, és esélytelen, hogy közel menjek hozzá, vagy neadjisten megérintsem. A gondnokot egyáltalán nem is éreztem annak már akkor sem, amikor nem is tudtam, hogy a fiúkat szereti – az csak megerősítette, hogy tényleg jót súgnak az ösztöneim és egy kicsit egyszerűbb úgy megmagyarázni, hogy máshova vonzódik, mint azt ecsetelgetni, hogy a zsigereimben érzem hogy ő rendben van. Korántsem félek már annyira, mint régebben, de valahol mélyen legbelül még van ebből bennem igen. Vajon ez elégséges magyarázat volt, vagy érthető? Nem tudnám már megmondani, hogy feleltem-e mindenre vagy úgy elvesztem a gondolataimban, hogy csak még több kérdést fog-e szülni ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kinevet! Van pofája, pedig csak el akartam mondani, hogy nem vagyok se ratyi, sem olyan, akinek ilyesmire szüksége lenne. Fura, mert még sosem jutott eszembe tanulmányozni magam úgy, hogy mondjuk egy nő bőrébe bújok. Pedig annyira nem is elvetendő ötlet, de valahogy jobban szeretem én szemtől szemben felfedezni a női domborulatokat. Kicsit csalásnak érzem a bájital használatát. De lehet, hogy majd egy poénnak kipróbálom valakivel. Addig pedig maradok a saját módszereimnél, ezért is közelítek hozzá jobban, mint amit az illem megkíván. Mert csak feljött valamiért hozzám, ami ugyan egy jó kis beszélgetés is lehet, de azért őszintén ez kinek jutna eszébe elsőre? Nekem sem, öcsém!
- Egy bárgyú varázslóról szól, aki állandóan új felesleges bűbájokat talál ki. Mint például a kitört fésűfog visszaillesztő bűbájt, vagy a kanál csillogtató bűbájt, vagy a… - itt kicsit elgondolkodom, miközben a kezébe illesztem a távirányítót, amit ő nem sokkal később letesz. – vakukioltó bűbájt – az arcomra halvány mosoly költözik, ahogy kimondom a szavakat. Tényleg mi értelme van ezeknek, de az pont egy viccesebb rész volt. Mire ebbe jobban belegondolnék szőrfelállító cirógatás érkezik a karomra, majd az arcomra. A pillantásunk összeér, látok benne sok mindent, de… valami más, mint amire számítottam. Érdeklődés bizalommal keverve, ami meglepő, de úgy érzem, hogy ma újat tanultam a nőkről. Apró csók is érkezik az arcom keményebbik felére, majd az ajkaim automatikusan nyílnak meg, hogy fogadják a csókját. Közben a szemeim elfelejtődnek lecsukódni, új érzés kavarodik bennem, és hamarosan rájövök, hogy mi az. Még nem akarom letámadni, hanem élvezni a pillanatot. Az ajkaim természetesen felveszik a lassú ritmust, viszont a vérem követelőzni kezd, a nyelvem pedig lassú felfedezőútra indul. A testem közelebb fordul és a kezeim ismeretlen-ismerősként kezdik a testét felfedezni. Beletúrok a hajába, fura állagú, talán nem is igazi? Nem tudom, de a másik kezem a hátára siklik, szinte érzem az anyagon át a hátát. Aztán természetesen nem ragad ott, hanem a fenekére csúszik, miközben abbahagyom a csókot.
- Ki vagy te? – teszem fel a kérdésem, majd újra, kapkodva csókolom meg az ajkait, de most már követelőzve, mert én nem tudom fenntartani a lassú ritmust, a Farkasok nem tudnak sokáig parancsolni az ösztöneiknek. a kezeim máris a fenekébe marnak, megpróbálják Piroska tudtára adni, hogy megérkezett a nagymamához… akit már megevett a Farkas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LAU
a tavaszi szünetben délelőtt az Anna-réten | #okayfineGIF



Ajaj. Félek picit, mert nagyon sok az infó itt most nekem, dehát pont az imént mondtam, hogy szeretnék fejlődni, úgyhogy nem állítom meg. Csak veszek egy mélyebb levegő, miután megemelt szemöldökkel, bólogatva fogadtam, amit a csajos ölelkezésekről mesél. Nem tudtam, hogy vannak olyanok és hogy ő részt vesz bennük és hogy nem lesz rosszul tőlük. Nem tudtam. Mindegy, nem akadok fenn, figyelek. Homlokráncolok picit, ahogy a fiúkhoz érünk. Mármint csak amiatt, hogy az rosszabb neki. De nem szólok semmit, nem is lenne mit. Mármint nyilván csomó gondolatom van, viszont egyik sem adna semmit hozzá.
Eljutunk aztán az igazán érdemi részhez. Eleinte elég feszült vagyok. Rászorítok kicsit bokámra. Kapaszkodnom kell. Mellkasom fel-fellüktet, ám nem hagyom nagyon elmerülni magam, mert összpontosítanom kell inkább, hogy tiszta legyen számomra, amit Lau elém tár. Vonásaim lassan, de biztosan simulni kezdenek.
- Ja, értem már - mosolyodom el megkönnyebbülten. Nem pusztán azért leszek jobban, mert így már stimt, hanem azért, mert ez így egészen más.
- Persze, hát van, akiről érzed, hogy inkább őt nem akarod magad körül - vonok vállat és remélem, barátnőm hamar ráébred, hogy nekem igenis sokkal egyszerűbb lett volna ezt így magyarázni, semmint úgy, hogy az alapján döntött a hoppanálás oktatója felől, hogy kik tetszenek neki. Azt ugyanis én felfogni sem tudom, sőt, még ilyen fura ellenérzéseim is lesznek tőle. Talán egyenesen butaságnak tartom. Meg őszintén, el sem akartam hinni, hogy a lány ilyenek alapján ítélne. De akkor tehát nem is. Csak rosszul mérte fel, kivel beszél, kinek taglal most. Vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Tetőcserép - fűzöm a következő gyöngyöt a szóláncra egy hullámos vigyorvonal felfestése közben. Orromon már ott is díszeleg egy pöttynyi sárga, kézfejemre pedig a mellettem pingáló Kornél (Kornél? Kornél.) már nem volt rest felvázolni egy imresszionista dinoszauruszt. Egyesek talán alaktalan zöld pacának nézhetnék ezt az igen aranyos triceratopszt, de tekintve, hogy az én kézügyességem is hasonló szinten mozog, mint az ötévesé... Nos igen, ennek is vannak előnyei, legalább nem szomorítok el egyetlen csemetét sem. Oké. Lehet, hogy egy icipici legilimencia is a segítségemre volt, mikor éppen óriási csillogó szemekkel kérdezte, felismerem-e mit festett.
- Szerinted zöld, vagy kék nyelve legyen a macskának? - kérdem Márkot, hogy segítsen eme borzalmasan nehéz döntésben. - Egyrészről logikus lenne a zöld, mert az előző tojáson spenótos ubisalit evett, de nem nézne ki egészségtelenül? - biccentem oldalra fejem, miközben végigpillantok a többi, már félkészen előttem heverő tojáson. Próbált már bárki így képregényt rajzolni? Eskü viccesebb, mint simán papírra! Hümmögve dörzsölöm meg a nózimat, elmaszatolva a sárgában némi fehéret is, azonban hiába érzem magamon a festéket, nem érzek kényszert rá, hogy lemossam, jól van az ott. Sőt, egészen vicces, olyan bohókás, színes tavaszias, kifestem magam is a tojások mellett. Úú, megcsináljam vagy ne csináljam, megcsináljam, vagy ne csináljam...? Megcsinálom. Vasárnap befestem magam, és elbújok valahol a körletben míg meg nem találnak. Illetve eh, ahhoz korán kéne kelni, elfestem meg bújtatom magam szombat este, aztán maximum rámtalálnak idejekorán. Zseni vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Felismerek ugyan ilyen-olyan jeleket a hozzávalók jellemzésénél, ami alapján illene már rosszra gondolnom, s kicsivel szkeptikusabban hozzáállnom a dologhoz, netalán-tán rákérdezni mi is lesz ez, de mégis, ha sejtésem igaznak bizonyulna - már egyáltalán az, hogy mivel kapcsolatos az egész (szeretlek virágnyelv) -, inkább nem is akarom tudni. Nemi vágy, spe-, nem, inkább tényleg nem gondolok bele, biztosan csak félreértek valahol valamit. Elvégre miért főzne bármi ilyesmit a Tanárnő?
- Jóó, rendben - veszek egy mély levegőt a felszólításra, s szépen magam mellé rendezem addig csepengő-csapongó végtagjaimat. Fegyelmezetten, fegyelmezetten. Tekintetem ide-oda repked a hozzávalók és a nő között, figyelek, felkészülök mindenhogy, ahogy csak lehetséges. Természetesen izgatottságom továbbra is jelen van, csupán az egyetlen megjelenési formája amit engedek, az egy nagy, széles vigyor. Laborbiztos verzió. Bólintok, már mondata közben, hiszen eddig ismerős a történet, nyilván tudnunk kell mivel dolgozom ahhoz, hogy hasznos lehessek.
- Hát felismerem, azért vannak ideír- jahogy fizikailag az asztalon - pár másodperces néma csend. Na akkor elölről, és kicsit lassabban, megfontoltabban. A receptet felemelem, s a szövegben haladva szép sorjában rámutatok mindenre. - Duriánpaszta, rigópohár-tinktúra, olívaolaj, fenyőszurok, kumkvatlé, bluggyhalikra - sorolom végig a könnyűeket, majd a három porhoz közelebb hajolok, s tippelek, ezekben már nem vagyok olyan biztos. - Puira muama, fehér nyúl szőr, streeler-ház?
Hangomon hallatszik, hogy kételkedek, de nem is igyekszem titkolni, elvégre nem gyakran (sőt...) használt alapanyagok ezek, nem találkoztam még a nyuszin kívül semelyikkel, neki pedig tudnia kell, ha van valami, amiben nem vagyok teljesen biztos.
- Van egy pár amit most látok először. Azt tudom, hogy például a kumkvatlé és az olaj nem kényes, de most átfutottam - emelem fel a lapot -, és igyekeztem megjegyezni mi az amire nagyon oda kell figyelni, mert kiemelten veszélyes. A papucs, és a streeler, leginkább.
Hangom a végére kérdőre vált, ahogy félrebiccent fejjel várom, hogyan reagál, hiszen ha szeretné, bele tudok menni részletesebben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem tudom, mióta győzködöm Izát, hogy jöjjön már el hozzám, de megértem olyan szempontból, hogy azért nem legkellemesebb hely a csárda közege. Persze az én szobám mintha egy másik dimenzió lenne a többi között, térnövelő bűbájokkal és megfelelő berendezésekkel a kényelem szempontjából. Nem beszélve a csodás rendről, amit tartok és tartatok. Végre igent mondott és elég izgatottan várom, hogy megérkezzen, úgy tudom, hogy Kristófot sem hozza most, de ebben nem vagyok biztos. Nem olyan könnyű elszakadni tőle gondolom, de nem tudhatom, hiszen nekem nincs gyerekem. Furcsán örülök, hogy nem tőlem van gyereke, mert boldog Norbival, és így nekem sem esik nehezemre elfogadni a kecskehuszárt. Na, de mindegy is, hagyjuk a srácot, hiszen éppen a feleségét várom vacsorára. Háh, ezt is, hogy ki lehetne forgatni, ha nagyon akarnák, nem? Vettem egy elég jó minőségű bort… mármint egy készletnyit, azaz hatot, hogy legyen. A borhűtőmben már megfelelő hidegen van tartva, de van mellette pár különleges ital is, ha Iza azt kívánná. Nos, konyhaművészeti tudományom megmaradt a szalonnás tojás készítés szintjén, ami ugye nem sokkal jobb, a dobjunk össze egy szendvicset-től. Úgyhogy a csárdában rendeltettem pár csőben sült zöldséget, könnyű szűzérméket barnamártásban, némi desszertet, és egy kis sajttálat előételként. Egyik sem túl nagy adag, hogy estére ne ülje meg a gyomrunkat, főleg ne Izáét. Van még néhány palack víz, meg gyümölcslevek. Elővettem az ajándék ezüst étkészletem, meg a porcelán tányérokat. Jól el lettek mosva, most csillog-villog mindegyik. Nem tudom, hogy miért készülődök úgy, mintha randi lenne, de állandó késztetést érzek rá, hogy lenyűgözzem. Oké a folyosós ügy nem volt lenyűgöző számára, de akkor nem is én hívtam oda. Mindegy, minden rendben van, háttérbe kapcsolok egy kis halk zenét, és jól kiszellőztetek. Hátul meggyújtok egy mágikus füstölőt, azt még Olaszországban szereztem be egy eldugott kis falucskából, egy idős boszorkánytól. A füstölő mindenkinek a legkedvesebb emlékének akkori illatát idézi fel, tehát garantáltan jó levegőérzet lesz. Már kipróbáltam, nekem Izáék utcájának illatát idézi fel, ezek szerint az volt a legkedvesebb emlékem. Pedig volt jó sok, mindegy. Az idő lassan elérkezik, én pedig a konyhaasztalnak dőlve várom, hogy Iza megérkezzen. Az ételek megfelelő hőmérsékleten pihennek a fémszín búrák alatt, tulajdonképpen bármikor megérkezhet nem fog kihűlni. Azért remélem nem várat sokáig, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Én csak érdekességeket osztok meg veled.
Alig kellemetlen, hogy mindenki minket néz, de tényleg. Érzem, ahogy elpirulok, hápogok, mint egy kacsa, vagy inkább, mint egy hal, mert hang az nem jön ki a torkomon. Inkább lehajtom a fejem.
- Utánaolvastam a locsolásnak, ennyi.
Merthogy nem sok mindent tapasztaltam életem első tizenhét évében a világból, és amióta itt vagyok, mindent elolvasok, amiről szó esik, és megtanulom. Tudom mi a pásztorjáték, hogyan zajlik egy keresztelő, miért piros a tojás locsoláskor, és szeretem megosztani a tudásomat, és ez talán máskor jó is lenne, de most egyfolytában feszült, mintha zavarnám.
- Úgysem viselnéd jól őket.
Vonom meg kicsit a vállaimat, nem mintha bármit jól viselne tőlem mostanság, és nem tudom, hogy ez azért van-e, mert emlékszik vagy mert nem.
- Csak olvastam, hogy vannak olyan nyugtató masszázsolajok, amik alkalmazásával könnyebben elalszol, gondoltam rá, hogy kipróbálhatnánk. Ennek is utánaolvastam, vannak speciális mozdulatok, amik segítenek ellazulni.
Nem nézek rá, mintha nagyon lefoglalna a virág tökéletes kékké színezése. Igen, nagyon lefoglal, hogy tökéletes legyen.
- Miért haragszol rám? Nem baj, ha nem gondoltad komolyan azt a kérdést, tudom, hogy sokat ittál, és nem voltál beszámítható, én örültem neki, de csináljunk úgy, mintha ki se lett volna mondva, rendben?
Felpillantok rá, hogy lássam az arcát, mit szól az ötlethez. Vicces, hogy ez a kérdéskör nem először merült fel már közöttünk, de mindig olyan nagyon furcsa körülmények között.