|
Rentai Bálint INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi RPG hsz: 435 Összes hsz: 14197
|
Karola Miután megszárítom őket,hagyom hogy megbeszéljék, mire lesz szüksége a lánynak. Igaz ez ráérne később is, de addig sem a fájdalomra figyel és a főzetnek is van ideje hatni. Aztán, ahogy megbeszélik a fontosabb dolgokat és a fiú lelép, én is neki állok a komolyabb munkának. Varázslattal mérem fel a súlyosságot, és szerencsére így nem is okozok további fájdalmat. - Kellemesebb, mintha jól megkergetném, nem? - nézek a lányra mosolyogva, bár jól nem tekergetném meg... Mugli kórházba, röntgenre küldeném, itt sem ártana, sokkal egyszerűbb lenne. De időigényesebb, az pedig, tekintve, hogy már jó ideje fájlalhatja, nincs. - Hányadikán? - érdeklődöm tovább, mert a szülinapja kapcsán nem kapok elég pontos választ. De ha nem értené, miért kérdezem, akkor hozzáfűzök egy kisebb magyarázatot - Ezek a kövek gyógyító hatásúak, de csak akkor hatnak, ha a megfelelőt választjuk ki. És a születési dátumot ebben kulcsszerepet játszik. - Remélem így érteni fogja, hogy ez valóban fontos. Aztán ha válaszol, akkor szépen válogatni kezdek a kövek között. - Gipszet nem. Egy kötést mindenképp és pár nap ágyhoz láncoltságot - felpillantok a kövek közül - Na nem szó szerint. De ha nem muszáj nem kéne terhelned. Gyorsabban gyógyul, ha pihensz. A lehetséges köveket az ágyra teszem a többit visszalebegtetem a szekrénybe. Aztán egy tálat és egy kendőt varázsolok a kis asztalra. A kendőt a vízbe mártom, majd jól kicsavarom, hogy épp csak nedves legyen. - Felhúznád a ruhád? Mármint... Térdig - Oké, ez hülyén hangzott, be kell vallanom, de nem feltétlenül vágnám szét, levarázsolni se szeretném róla mégis csak egy kislány és hát biztos nem örülne neki. Engem mondjuk nem érdekelne. De akkor is. Szóval ha ezzel megvan és a ruha már nincs útban, akkor gyengéden megtörölgetem a lábát. Aztán újra meg újra bevizezem a kendőt, majd kicsavarom és végül egy bájitalt öntök rá, majd azt helyezem a sérült lábra. - Ez lejjebb viszi majd a duzzanatot. Ne ijedj meg, ha nem érzed majd a lábad. Ritkán, de előfordul. Teljesen normális. Viszont szólj ha megtörténik. - kérem majd szépen, gyengéden a lába alá is dugom a kendőt.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Dana Straw Berry csónakázunk? / 4:00 pm Bár nem tudom miért volt olyan fontos feltenni ezt a kérdést, de ha már feltette, nem vagyok rest válaszolni, ő meg mosolyogva jegyzi meg. Nos, ha neki ez ilyen fontos információ volt, akkor jegyezze, de én valahogy jobban szeretem fontos és hasznos dolgokkal megtölteni az agyamat, nem olyanokkal, mint kinek mi a kedvenc piája vagy kajája. Ezek ilyen fontosak lennének a magyaroknál? Mert nálunk ez otthon sem divat, nem hogy az országban. Anyám rögeszméje, hogyha megyünk valahova... vagyis most már; ha mennek valahova, akkor mindig kell vinni egy apróságot. Anyám süteményt szokott, de ez, mint tudnivaló, kinek mi a kedvence miből, olyan fontos lenne? Ismét zavarba jön, én pedig az eget bámulom, de amikor ráemelem pillantásom, egy ismételt kérdés szakad fel belőlem, amitől szintén zavarba jön. Tudok olyat kérdezni vajon, amitől nem jönne zavarba? A válaszra egy szomorkás mosoly kerül fel ajkaimra, lábaimat visszahúzom mellőle, kissé előredőlve könyökölök rá térdeimre, és behunyt szemekkel várom, hogy befejezze. Egy cipőben járunk, mert elképzelésem sincs arról milyen egy randi, hogy s miként kellene csinálni, törődni a másikkal esetleg, vagy csak meghallgatni? Kérdezni, beszélgetni, elvétve egy-egy érintés? Azt randi nélkül is meg tudom tenni, nem? Jól érzi magát a társaságomban, szeretne a közelemben lenni. A szomorkás mosoly szélesebb lesz, fejemet előre biccentem, miközben jobb kezem csúszik tarkómra. Apám szavai visszhangzanak a fejemben folyton folyvást. Engem nem lehet szeretni, mert mindenki szeret alapvetően. Nincs választásom, nem vágyhatok az igaz szerelemre, mert egy csettintésre megkaphatom. Mindenki szeret, mégsem szeret senki. Amikor először mondta, nem értettem, dühös voltam rá, amiért ilyeneket mondd, mert engem miért ne lehetne szeretni? Ugyanolyan ember vagyok, mint mindenki más. De ahogy teltek az évek, ahogy megtapasztaltam, hogy mégsem vagyok ugyanolyan, a folyamatos csesztetések által, majd a mágia által, ami bennem lakozik... rájöttem, hogy igaza van. Minden szava igaz volt, és a mai napig is az. Engem nem lehet szeretni, hiszen mindenki megteszi, ha csak egy felületes szinten is. Kiben bízhatnék, amikor azt mondja jól érzi magát velem, nem vagyok közömbös a számára, amikor senkinek nem vagyok közömbös? Az emberek túl nagy százaléka elégszik meg a felületes érzelmekkel, honnan tudhatom, hogy Dana nem ezek közé tartozik? Nem számít, hogy a mágiámat mindennap figyelik, nem számít, hogy nem használom, nem számít, hogy nem élek vele vissza, mert egy alapszintű vonzalom mindenkitől van irányomba. Ez miért lenne más? Elveszem tarkómról a kezemet, majd lehunyt szemeimet emelem a lányra, pár másodperc elteltével nyitom csak ki pilláimat. Nem tudom meddig fürkészhetem Danát, de a mosoly, amely ott bujkál szám szegletében nem lankad, és szemeimből sem olvasható ki semmi. Túlságosan bezárkóztam, és elhatárolódtam a szeretet érzésétől, hogy értelmezni tudjam az elhangzott szavakat, így csak mélyet sóhajtva fúrom tekintetem a lányéba. - Véla lenni, Dana - sütöm le tekintetem egy pillanat erejéig. - Ezért szeretni közelemben lenni, ezért nem lenni... hogy is mondani? Közömbös? - összeráncolt szemöldökkel mondom ki a szót, majd vállat vonva folytatom. - Ezért nem lenni neked közömbös. Kedvelni engem, mert nincs más választás - és még csak vélamágiát sem használtam bassza meg! Ha itt nem is csesztetnek a másságom miatt, törhetek össze olyan kialakuló kapcsolatokat, amik még épphogy elkezdtek gyökeret verni, mert itt még bimbózásról sem beszélhetünk. - Nem erőltetni magad rám - mosolyodom el felé szélesen. - Önszántamból jönni, nem? Jó szó? Önszántamból? - ismét ráncolom a szemöldökömet, mert a szavak jelentése és mondatba való beillesztése nem megy mindig, de talán nem is most van itt a helye a nyelvtan idejének. - Mindegy. Örülni, hogy elhívtál, de nem hinni, hogy te engem kedvelni igazából - az utolsó szót próbálom megnyomni annyira, hogy érzékelje, mire szeretnék kilyukadni, hogy nem lebeszélni akarom az érzésekről, amiket táplál, egyszerűen felszeretném nyitni a szemét, hogy lehet úgy érzi nem vagyok neki átlag, de ebben nem lehet biztos, mert nekem itt van a mindig átkom; vélaság. Óvatosan állok fel a csónakban, és amikor a nap felé fordítja arcát ülök le a másik oldalára, kissé előre dőlve nézem én is az erőtlen napsugarakat. - Remélem nem haragudni rám - nem veszem el a tekintetem a napról, mert a színek, a fények, ahogy játszanak a vízen, egyszerűen megbabonázzák az embert, és amúgy sem szeretnék Danára nézni. Még ha nem is az előbb leírtak járnak a gondolataim között. Túl kellemetlen. Még szerencse, hogy nem egy hőlégballonon vagyunk, az még kellemetlenebb lenne.
|
|
|
|
|
Rentai Bálint INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi RPG hsz: 435 Összes hsz: 14197
|
Cinna és Fannika outfit| ♪ |Szeptember - Ne gondold. Vannak emberek, akik képtelenek titkot tartani és mindent elmondanak magukról. Annak is megvan a maga bája... De nem lesz tőle rejtélyes - Elmosolyodom, ahogy eszembe jut Virág. De ez nem egy vidám mosoly. Régen beszéltem vele, és rettentően hiányzik. De pont azért, mert képtelen lenne titokban tartani, hogy beszéltünk, nem teszem. Nem akarom bajba keverni, ahhoz túlságosan szeretem. - De ne mondd el, majd kiderítem - terelem vissza a gondolataim Cinnához, és egy csalfa mosollyal rákacsintok. Persze lehet nem fogom kideríteni, de azért próbálkozni biztos szabad. Vagy ha nem, majd megmondja. Eddig viszont nem tűnt úgy, hogy zavarná az ilyesmi. Témát váltunk és az én egyetemi dolgaimról kezdünk beszélni. - Oh, igen. Bocsi. Bár ahhoz képest, hogy nem vagy otthon, jól beletaláltál - mosolygok rá vidáman. Igazán imponál, amikor valaki kicsit ért ehhez - Belső elválasztású mirigyek... Cukorbetegségre specializálódom - magyarázom a terveimet, de egyelőre nem megyek bele jobban, nem szeretném halálra untatni. Nekem ugye érdekes és kötelező is a téma. - Ez nagyon érdekesen hangzik. Majd mutasd meg! - venni persze nem fogok semmit sem. Főleg ha kevés férfi ruhája van. Na meg mert tényleg nem hiszem, hogy illene hozzám valami régebbi ruhadarab. Aztán a varázslatokról kezd beszélni nagy lelkesen. Én mondjuk feltételezem, hogy a legtöbb bolton van hasonló, de jó látni, hogy mennyire tetszik neki a dolog. - Nem hogy eszükbe juttatná, hogy fizessenek - válaszolom nevetve, de Fannika ekkor dönt úgy, hogy megáll. Cinna körbe néz, majd utasít, hogy mit csináljak, én meg a kérésének megfelelően szorosabban tartom Fannit. - Van valami tipped kutya tartásra? Szeretnék egyet - mondom végül teljesen eltérve a korábbi témáktól, mert ahogy újra Fannikára nézek elfog a régi vágy a kutyus iránt. Most már nagy vagyok, tudnék kettőnkre figyelni...
|
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive RPG hsz: 450 Összes hsz: 617
|
Amióta Karola visszaadta a könyvemet, különös kapcsolat fűz hozzá. A hálával együtt ott van az a tény is, hogy nagyon sok közös vonásunk van. Mindketten szeretnénk a bájitaltan tudásunkat mélyíteni, ezért korábban úgy döntöttünk, hogy egy ajánlott főzetet is elkészítünk majd, egyenesen a bizalom elixírjét. Érdekesen hangzik, igaz? Szerintem iszonyatosan menők leszünk, és már alig várom, hogy megismerkedjek a hozzávalóival, hiszen egy varázstalan környezetből származó fiúnak minden ilyen új... Ha valami, akkor ezen izgalmas, sokszor bizarr és egzotikus kellékek sajnos kimaradtak a nagybátyám birtokán a bemutatásból, ő ugyanis joggal gondolhatta úgy, hogy jobb ha nem riogat előre különféle undormányoknak titulált dolgokkal. Szeretek a lánnyal találkozni továbbá azért is, mert nagyon aranyos a macskája, és egyszer én is szeretnék egy cicát magamnak, úgyhogy addig kellő tanáccsal és tapasztalattal látom magam el a jövőre nézve. És nem utolsó sorban nagyon jó, hogy szert tettem egy évfolyamon belüli, szorgalmas tanulótársra, akinek a segítségével megcélozhatom az évfolyamelső posztot a tanév végén, és így nemhogy nem maradok le a többiekhez képest az anyaggal, de jelentősen túl is szárnyalom a tudásukat. Természetesen nem felejtem el a megbeszélt találkozót. Hogy is tenném? Megmosolygom az üzenetet, majd elrakom emlékbe a kis cetlit. Szintén előbb érkezem egy kicsivel, mert hagyok időt magamnak az odatalálásra, de szeretném előtte áttanulmányozni a polcokat, magyarán szólva egy kicsit megbizonyosodni a dolgokról, még mielőtt belevágnánk. Lelkesen köszönök a lánynak, amikor megérkezem, de egy kissé az arcomra fagy a mosoly, amikor szétnézek a nem túl bizalomgerjesztő termen. - Remélem, hogy a félhomály nem fogja zavarni a munkánkat - jegyzem meg bizakodóan, miközben odasétálok Karolához és szemügyre veszem a könyvet. - Hogy állunk a hozzávalókkal? Segítek a keresésben... Tegyük az asztalra, amit megtaláltunk! - javaslom neki, miközben ujjaimmal letörlöm az egyik üvegről a feliratot rejtő portakarót.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Végül valamelyest megkönnyebbültem, hogy túl estünk ezen a kérdésen is, hiszen most már tudhatta, hányadán áll velem. Még egyáltalán nem volt tapasztalatom semmiféle romantikus dologban, így a randi se volt számomra ismert fogalom. Hát, ha valami ilyesmi, amit most csinálunk, az se rossz. Bár az egy kicsit más lehet, hiszen most konkrétumokról beszélünk egymással, pontosabban tisztázzuk a dolgokat, ebben pedig nem sok romantikus dolog van egyelőre. Miután elhangzott szájából a válasz, meglepődve tekintettem rá. Véla? Hú... Véla... figyelhettem volna jobban is az órákon. Kellett pár másodperc, mire tudatosult bennem, hogy mit is jelent, amit mondott. A vélák kivételes szépséggel rendelkeznek, ha pedig bedühödnek megmutatják csúf arcukat. Ráadásul azt is megmagyarázta, hogy miért érzek iránta eszeveszett vonzalmat. Erre kérdően felvontam szemöldököm. Mindig is hittem benne, hogy saját magam határozom meg, ki tetszik és ki nem, kinek érzem jól magam a társaságába, kinek nem. - Véla? Hú... és? - kérdeztem tőle mosolyogva. Hát, biztosan nem ezt a reakciót várta tőlem. Mondjuk sose tartoztam az átlag közé, na meg a kiszámítható emberek közé sem, de ez számomra inkább előny volt mint hátrány. Legalábbis az én meglátásom szerint... - A legtöbb ember nem mutatja meg a sötétebbik arcát másoknak, hanem titokban tartja és álnok módon árt azoknak, akiknek csak tud. Ez sokkal rosszabb tulajdonság - feleltem neki ujjaimmal csavargatva a hajamat. Felcsillant a szemem, mikor közölte, hogy végül ugye önszántából jött el, ám lehervasztotta mosolyomat, mikor azt mondta, hogy szerintem nem kedvelem őt igazából. - Nézd, nem tudom, hogy működik ez az egész, de ha adnál nekünk egy kis időt, akkor kiderülne, hogy hogyan is alakulnának köztünk a dolgok. Egyébként tőlem lehetsz a dalai láma is, az sem érdekel, csupán arra vagyok kíváncsi, hogy érdekellek-e egyáltalán, részedről van-e valamilyen vonzalom irányomba - néztem rá komoly arccal. - Mivel eljöttél, van bennem némi remény, hogy igen. De az a lényeg, hogy szeretném, ha adnál nekünk időt, és bebizonyíthatnám, hogy tényleg valósak az érzéseim. Ugyanis én igenis úgy hiszem, hogy igazak, emellett mély érzések és komolyak. Nem csupán vonzalom és áhítozás, annál ez jóval több - néztem rá újra reménykedő tekintettel. Hogy mit gondolt rólam ezek után, nem tudhatom, de úgy éreztem, így volt tiszta a lelkiismeretem, hogy elmondhattam neki azt, amit őszintén gondolok, amit szeretnék. Lehet, hogy szánalmasnak tűntem, de túlságosan megkedveltem őt ahhoz, hogy csak úgy elengedjem feladva a harcot. - Visszakanyarodva az előző témára, igen, jó szó, hogy "önszántamból". Ennek pedig igazán örülök - mondtam neki, miközben újra visszatért arcomra a mosoly. Ha valamit is számítottam neki, úgy gondoltam, hogy ad esélyt nekünk, függetlenül attól, mit gondol, én mindenesetre boldog voltam mellette, és továbbra is azon az állásponton voltam, hogy igaz érzelmeket táplálok irányába. Közben csatlakozott hozzám, a naplemente látványa láthatóan őt is megbűvölte. - Dehogy haragszom, szerintem korrekt dolog volt tőled, hogy elmondtad. Vagyis ez volt a helyes cselekedet. Egyébként használtál nálam véla mágiát? - kérdeztem tőle tovább bámulva a csodálatos égi jelenséget. Bárhogy is dönt Mihail, tiszteletben tartom azt. Talán egy kis idő kell neki, hogy tisztában legyen azzal, mit szeretne tőlem, ad-e nekem esélyt, vagy teljesen elzárkózik, és sosem áll velem szóba. Igaz, azt nagyon sajnálnám, de úgy érzem, hogy jelen pillanatban mindent megtettem, ami tőlem tellett, hogy tisztázzuk ezt a helyzetet, a többi már rajta állt.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 678 Összes hsz: 3842
|
Helvey Belián Balázs - he's mineAz elemi mágia vizsga eléggé belerakja az emberbe a stresszt, de igyekszem moderálni magam és nem mutogatni a világ felé, hogy hah, mekkora szopoládé lesz, ha én bejegyzett elemi mágus leszek. Mindenképpen pozitívan kell gondolkodnom, mert ha nem teszem, akkor a negativitásom még rosszabb következményekkel járna. Ilyen ez. Egy egyszerű fekete - meglepő - szettbe várom húgomat a kastély előtt, mert megígértem neki, és még egy korai vacsorát is, de egyelőre nem akaródzik feltűnni a kisasszony, így egyik lábamról a másikra toporgok, míg végül ajkaim közé teszem a fülem mögé begyűrt cigarettát, és meggyújtom azt. Történhetne már valami, ami nekem kedvez, mert itt fogok megőszülni. Ahhoz meg túl fiatal és szexi vagyok, így nem örülnék neki. Pár diák lézeng csak a kastély körül, vagy bemennek, vagy kijönnek, esetleg megállnak és meredten bámulnak maguk elé, miközben motyognak valamit. Rendben, ez utóbbi kibaszott para, de én meg ne ítélkezzek, amikor fejben nálam sincs minden flottul. Kussolok, értem én a célzást, meg ezeket, nem kell a számba rágni, na. Cigarettámat szám szegletébe rakom, hagyom, hogy ficegjen, majd mintha csak Niamey felbukkanását várnám bámulok fel az égre. Inkább pásztázom az eget, mintsem a maga elé motyogó diákot, ami belém rakja a parát. És, ha szarul hangzik, ha nem, de én ennyire sosem voltam elvetemült. Szerintem kívülről sem nézek ki ennyire szarul, amikor elborulok. Vagy de? Hm... majd megkérdezzük Payne-t, ő úgyis vágja ezt, hiszen testközelből megtapasztalta. Morbid humor. Oké, végeztem mára gondolkodásból.
|
|
|
|
Choi Min Jong Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész RPG hsz: 439 Összes hsz: 5044
|
MeiFelvettek a könyvtárba! Hát nem ez a legcsodálatosabb a világon? Mármint... a bolt is király. Imádom, meg minden. De mégis... Hiányoztak a könyvek. Az illat, amit a papír áraszt. Egyszerűen leírhatatlan. Na meg, be kell valljam, a sötét, ami a polcok között húzódik szintén vonzó. Szóval hiányzott. A hangulat, az illat, a minden. De a legjobb az egészben, hogy ez NEM egy bolt. Még mindig nehezen hiszem el, hogy emberek elvisznek könyveket, aztán visszahozzák őket. Pedig ez egy fantasztikus dolog. Már gondoltam arra is, hogy kölcsönözhető ecseteket is beveszek a boltomba, de... nem. Magamból kiindulva, nem szeretnék olyan ecsettel festeni, amivel más is festett és ahogy végig gondoltam egyik művészeti kellék sem olyasmi, amit egy könyvhöz hasonlóan meg lehetne osztani. Szóval itt vagyok. Élvezem az egész hangulatot és természetesen rögtön lekapok 4-5 könyvet, hogy na én ezt most kiolvasom. Persze tudom, hogy nem ezért vagyok itt. De ugyan melyik gyerkőcöt zavarná, ha én csendben olvasok, amíg ők ugyanezt teszik. Legfeljebb akkor, ha ők is ezeket akarják olvasni. De nem hiszem. Ez szépirodalom, nekik meg a tanulásra kéne koncentrálni. Aztán persze sosem lehet tudni. Lazán ülök az egyik asztalon, a lábaim keresztbe vetve, az egyik egy széken pihen úgy támasztja alá a másikat. Miközben belemerülök az olvasásba. Egészen addig, amíg egy hang ki nem zökkent. - Szia Mei! Én meg Min Jong, és persze. Mit keresel? - felelek a könyvet a nyitott felével az asztalra rakva, hogy könnyen folytathassam majd onnan, ahol abbahagytam, miközben lepattanok a földre. Szerencsére van az iskolának régi módi katalógusa, amit én is tudok használni, varázslat nélkül is, így bármire is legyen szüksége, meg fogjuk találni.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
.nem tiltakozom 𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤Amióta "becsengettek", nagyot fordul a világ. Nem, nem hiszi, hogy megfiatalodott, egyszerűen csak elfelejtett mindent, erre rá kell jönnie. Amit eddig művelt a pizzázóban, a faluban, csupán félműszak, félüzem, a mély víz maga az épület, a kastély és a temérdek arc. Be kell ismernie, hogy a cirka 6 év alatt berozsdásodott, türelme talán csorba, de mélyen él benne valami, aki nem tutul éjjelente semmire. Mégis. Csak kissé nyúzottan gyűri meg orrnyergét, a zsivaj, ami a háta mögött fokozatosan hal el, szinte felüdítő. Sok "nem egyszerű" tény mellett egy plecsnit is viselni kész kihívás, főleg, ha néha tőle várnak csodát, mert épp a fejük fölé nőtt. Nem vészesebb azonban annál, mint amit vadabb álmaiban hitt - bár egyes háztársai vagy épp megmozdulások elég erősen kikezdik a türelmét. Szinte biztos, hogy egyre több ősz hajszálat fog a kobakján találni. Kifelé menet neki is egy jó kövér cigarettaszüneten jár az esze, pont meg is üti orrát, amely csak arra ad jelet, hogy valaki talán épp kiskaput játszik ki. Neki meg ugye. Egy rövid kanyar, aztán finoman ellép egy összeragadt párocska mellett, de amikor meglátja ki is az elkövető, már majdnem felkacag. Megállva köhint párat, amolyan hé, figyelj már rám tekintettel. - Fél lépéssel beljebb vagy, mint illene. Szeretnél büntetőmunkát? - de nem, vigyora inkább szórakoztató, mintsem annak a ténye, hogy amúgy miféle párbeszéd alakult legutóbb közöttük.
|
|
|
|
Choi Min Jong Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész RPG hsz: 439 Összes hsz: 5044
|
MikhailNem aludtam szinte semmit az éjjel. Ami mondjuk nem újdonság, de ha az ember nappal is dolgozik akkor az éjszakai élet igencsak fárasztóvá válik. Épp ezért szinte őrültként rontok be a kis zugba ahol elvileg lennie kéne kávénak. Kéne. De nincs. Mugli kávéfőző sincs, ami logikus, mert egy varázslóiskolában vagyunk. De hol vannak ilyenkor a manók? Átfut a fejemen, hogy lerohanok a konyhába, de az is macerás, és túl sokáig tart. Nekem most kell kávé. Most. Nem később. - Miért? Ki itta meg a kávémat? És miért nem csinált nekem másikat? - persze nem volt nekem kávém itt. De eddig bármikor jöttem be ide, nem volt gond. Volt gőzölgő meleg feketeség, ami ébren tartott. Csalódottan ülök le a kanapéra és nagyot sóhajtok. - Jó, ha nem... akkor nem... Kibírom - győzködöm magam és fel is állok, amikor nyílik az ajtó és belép rajta egy másik férfi. A nevére is emlékszem, igen... ööö... ő is könyvtáros, szóval biztos tudja a kávét. Vagy a manókat. De mi is a neve? Ah, tök mindegy. - Helló! Kávéért jöttél? Elfogyott... - mondom kezdésnek, lehet kissé hiperaktívan, mert a fáradtság belőlem nem a legjobbat hozza ki - De ha te tudsz csinálni, én is kérek - toldom még hozzá, aztán eszembe jut, hogy amúgy még nem mutatkoztunk be, úgy legalábbis nem. Meg lett említve a neve az ünnepélyen, meg láttam itt korábban. De most beszélek hozzá először. - Amúgy Min Jong vagyok. Ha jól tudom kollégák - toldom hozzá, aztán a kezem is előre nyújtom és ha elfogadja a jobbomat, akkor még meg is hajolok kézrázás közben. Ez mondjuk lehet túl koreai... de ha csinál kávét, a lábát is hajlandó vagyok megcsókolni. Mondjuk ezt nem kell tudnia. De így van. Kávét akarok.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 678 Összes hsz: 3842
|
Helvey Belián Balázs - he's mineMegemelkedett szemöldökkel tekintek az előttem állóra, aki büntető munkával fenyeget. Engem. Kitör belőlem a nevetés, miközben kiszedem ajkaim közül cigarettámat. Soha nem kaptam büntető munkát, és ezt valószínűleg betudhatom annak, hogy még néhány prefektus is félt tőlem. Szerencsére, ha végeztél az alapképzésen, és tovább mentél mestertanoncira, akkor alapból sem büntethetnek meg, de bassza meg! Hát Belián haveromnak csak megengedek egy büntetőt, nem? Mert nyilvánvalóan meg fogom csinálni. Már holnap. Khm... - Szeretnék - biccentek egyet felé még mindig rázkódó vállal, de próbálom magam moderálni. Komolyan. Belián érkezése meglephetne, azonban még szerencse, hogy hamar leesik; ő tanuló, így nem meglepő, ha az iskola épületéből jön ki. - De csak akkor, ha te felügyelsz - biggyesztem ajkaim közé ismét a cigarettát, mélyet szívok belőle, majd kissé hunyorogva Belián felé fújom ki a füstöt. Összeszűkült szemekkel pásztázom a mögötte elhaladó diákokat, de kezdem úgy érezni, hogy mindhiába. Talán már hazament volna? Elfelejtette, hogy mit beszéltünk meg? Amennyire kamasz, és amennyire utál most engem, simán kinézem belőle, hogy nem is elfelejtette, egyszerűen dacból baszta át a fejemet, és későbbi időpontot mondott, hogy véletlenül sem találkozzunk. A gondolat gyökeret verhetne a fejemben, de nem hagyom neki. Ő Lorin, az én édes húgom, akinek eszébe sem jutnának ilyen csavart dolgok, egy másik ember megszívatása iránt. Bezzeg a hülye bátyjának.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
.nem tiltakozom 𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤Nehezen bírja maga is röhögés nélkül, így nem csoda, ha becsatlakozva görnyed meg kissé, rögtönzött kórusuk tölti meg a környéket kissé, kiegyenesedve moderálja magát azonban, mintha tényleg az a szigorú akar lenni, akiről a vicc szól. Vagy majdnem. Talán kissé karikásak hozzá a szemei, oda se neki, ez legyen a legnagyobb gondja. A nevetés valódi, lehet gyógyír, vagy csak múló fájdalom az oldalában. Mégis, mind a ketten érzik, hogy ebben annyi a komolyság, mint sivatagban a hajókirándulás. Hangja elhal, a végét csak úgy prüszköli ki, kiegyenesedve veszi vissza normál arcát, a görbe azonban marad, oldalát fogva szusszant hosszan, mint aki levegőt sem kapott. Valami olyasmi. - Arról biztosíthatlak, hogy felügyelem - bólint rá, ha már "rajtakapta", nem passzolja másnak át. Amúgy nem csinált még ilyet, senkit nem korholt le és talált ki valamit számára, fogalma sincs, mi hogy működik. - És ígérem, kreatív leszek, hogy ne legyen unalmas - lépdel végül oda, a határvonalra, amit megnevezett és áttúrva saját zsebét, ő maga is rágyújt, kész felüdülés. - Nosztalgia? - mert mi más jut eszébe, ha nem ez. Logikusabb a találka mással, mint az, hogy nemrég elballagva bámulni a kaput, az épületet. Elhiszi, hogy sokaknak ez egy olyan hely, olyan évek, amik mindent és mindenkit megalapoznak, de azt is tudja, hogy felesleges azért idevonszolnia magát. A kérdés tehát hülye, de marad. Elfér ennyi.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 678 Összes hsz: 3842
|
Dustin bá' + Angéla néni
- azért tudni kéne róla:
Elemi mágia vizsga, koma. Semmi extra nincs benne, maximum kicsivel több káromkodás, meg amúgy k*rva hosszú. Kell? - Akkor hajrá:
- Hogyne - nézek szkeptikusan tanáromra. Igaza van, tényleg készültem erre, sokat köszönhetek neki is, de attól még bennem van a para rendesen. Fogalmam sincs mire számítsak, és ez borzalmasan frusztrál. Utálom, ha valamit nem tudok, amihez közöm van, és ez most sincs másképp. Egyszerűen felbasz, hogy úgy küldenek be vizsgázni esélyem sincs felkészülni rá, nem tudom mi akar megölni, vagy mi nem, mire számítsak, mire készüljek? Az elementál idézés ehhez képest lófasz volt, szóval elemi mágus spanjaim, ne sírjon a szátok, csak örüljetek neki. Bemutatkozom a nőnek, Dustin leül, én meg mint egy illedelmes, megszeppent kölyökkutya követem a nőt, minden szavát úgy falva, mintha ezen múlna az életem. Végül is... így van. Édes ördög gyere fel, kérlek, és vigyél el magaddal most, hadd ne kelljen ezt végig csinálnom. - Nincs kérdésem - vonom meg vállaimat Angéla felé, akinek kedves tekintete és mosolya valahogy még jobban belém rakja az ideget. Nincs értelme kérdezni, elég egyértelműen elmondott mindent, ha meg mégis lenne kérdésem, akkor már kurva mindegy.
Angéla eltűnik, én meg megszeppenve nézek a kezembe adott kulcsra, amit végül fejem kiürítését követően belerakok a zárba, de pár másodpercig csak nézem az orrom előtt becsukott ajtót, mert sajnos megfordul a fejemben az is - bevallom hősiesen -, hogy elfutok és vissza sem nézek. Jó ez nekem így, nem akarok bejegyzett elemi mágus lenni, hagyjanak lógva, elég volt, túl sok a vesztenivalóm, ha nem sikerül amiért eddig küzdöttem. De ugye, mint mindig ilyenkor eszembe jutnak elemi tanárom biztató szavai, plusz a nézése, ha rájön arra; ellógtam a vizsgát. A hideg is ráz attól a tekintettől, így egy mély levegőt véve lenyomom a kilincset, és belépek a tanterembe. Konkrétan egy tanterembe, ami szét van cseszve, majd rögtön egy hatalmas lény rontana nekem, ha reflexszerűen nem emelnék egy tömény levegőből álló falat kettőnk közé. Az állat megtorpan, fejét oldalra biccentve méregeti a kettőnk között lévő akadályt, majd fújtatva hátrál pár lépést. Az állat megállt ugyan, de szemében az egyértelmű idegesség még fellelhető, így a falat kettőnk között tartva kezdem el gyorsan körbe járatni tekintetem a termen. Üvegek, benne különböző húsok, növények, bogyók. Pillantásom visszaesik az állatra, aki sűrűbb bundája ellenére igen meggyötörtnek tűnik. - Coronus vagy - esik le a tantusz, majd hirtelen az órára pillantok. 10 percem maradt. Amilyen gyorsan csak lehet magamhoz veszem az üveget amiben egy szép adag moha van, a farüggyel telit, végül egy olyat, amiben pár ág van behelyezve. A mohás üveg tetejét lepattintva, mintha a levegő csak egy emelő lenne - vicces, tényleg egy daruként képzelem magam elé a helyzetet - szedem ki az edényből a mohát, majd lebegtetem az állat elé, aki ugyan először megilletődve pillant az elé tett táplálékra, de végül csak neki áll, hogy befalja az egészet. Ugyanezt teszem a farügyekkel is, ám miközben eszik a levegőből álló fal eltűnik kettőnk közül, és a faágakat - kis nasika, oldani kell a feszültséget - óvatosan felé nyújtom. Gondolataim kiürültek a fejemből rögtön akkor, amikor beléptem a terembe, mintha automatikusan törlésre kerültek volna, így meg van könnyítve a dolgom. Az állat csak pár lépést közelít, amíg eléri az egyik ág végét, amit rögtön majszolni is kezd, majd egyre felbátorodva közelít, míg végül fél méter választ el minket egymástól. Mintha mi sem lenne természetesebb ülök le a földre törökülésben, hogy amíg a mozdulatsor be nem fejeződik egy láthatatlan, mégis érezhető fuvallat kezdje el óvatosan simogatni az állat testét, mintha mi sem lenne természetesebb. Az állat megnyugtatóan lehunyja pilláit, a rágást is abbahagyja pár másodpercre, a láthatatlan kéz útvonalát követve hajolna bele, azonban egyszer csak elmosódik a kép, a Coronus eltűnik előlem.
Szóval az első feladat volt a bevezető, mint egy átbaszása az egésznek, hogy a szerencsétlen vizsgázó elhiggye minden pöpec lesz, nincs esélye megbukni. Na kérem, a faszt nincs esélye. Csak az van! Kelletlen lépkedek beljebb, a tűz pezseg ereimben, a levegő segíti a hideg, mínusz fokos levegőben légzésemet, és érzem, ahogy testem alapvető hője feljebb és feljebb emelkedik, szinte már koncentrálnom sem kell rá, elég egy kis ösztönzés nekik. Remek, legalább idáig eljutottunk. Szemeim összeszűkülnek, ahogy az előttem elterülő, összekuporodott alak felé sandítok, próbálom kivenni ki az, amikor felnéz. Egyenesen rám, lila ajkakkal, remegve, mintha már most halott lenne. Gondolkodás nélkül veszem le ingemet és terítem rá, de tudom, hogy nem elég. Nem lehet elég. Óvatosan ülök le mellé, és húzom magamhoz, amikor megcsap illata. A tűz kimegy ereimből, a levegő nehézzé és hideggé válik, érzem, ahogy testem hőmérséklete rohamosan csökken. Pillantásom az időzítőre esik, és rohadtul nincs sok időm. A kétségbeesés kerülget, a páni-félelem kerít hatalmába, ahogy eszembe jut, hogy kurva szép halálunk lesz. Pár pillanatig, amíg be nem ékeli magát egy gondolat agyamba. Hogy mégis mennyi okom van rá haragudni, hogy elhagyott egy idegen férfi magzatáért, hogy nem adott választást, hogy szinte esélyt sem adott semmire, a döntés nem nálunk volt, egyedül nála. Fejemet megrázva, tekintetemben semlegesség csillan, ahogy a gondolatok, amelyek bár gusztustalanok és fájdalmasak, de megadják a lökést ahhoz, hogy elvonatkoztassak mégis mennyire szeretem a karjaimban heverő nőt és mekkora veszélyben is van. Még ha el is árult. Újra kezdem a műveletet, behunyt szemekkel koncentrálok a véremre, a levegőre, s mint pár perccel ezelőtt, minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Gondolatok helyett egyszerűen a feladat sikeres abszolválása jár a fejemben, mert nem engedhetem meg magamnak a gondolkodás luxusát. Most nem. 6 percem maradt. Fejemben egyedül a sötétség van. Ivana kihűlt, jéghideg kezeiért nyúlok, hogy ujjainkat összefonhassam. Túl régóta van itt, a testhőmérséklet már egészen alacsonynak érződik, szívének ritmusa túl egyenletlen, nem is mindig van eszméleténél, így biztosan 28 fok alatt van már a testhője; pontosabban 26,5 fok. Feljebb kell vinnem a testhőt különben meghal. Rendben, a képlet nagyon egyszerűnek tűnik, de rohadtul nem az. Tekintetem akaratlan az óra számlapjára siklik, ami gyönyörűen jelzi, hogy 5 kibaszott percem maradt. Lehunyom szemeimet, rászorítok Ivana kezére, és egy mécses kerül a sötétségbe, amelynek lángja túl kicsi, éppenhogy ég. Erősen koncentrálva, minden erőmet beleadva próbálom meg saját erőmből táplálni a kis lángot, ami megrezzen ugyan, de nem növekszik. Erősebben markolom Ivana jéghideg ujjait, hogy újra kezdhessem, fülemben szinte cseng az óra, ahogy visszaszámolja a másodperceket… A kis láng ugyanúgy ott hever a sötétség közepén, meg-megremeg, mintha valaki megpróbálná elfújni, és amikor egy pillanatra eltűnik a láng, a félelem lesz úrrá rajtam. NEM! Hangom dörrenése visszhangzik a sötétségből, mert nem hagyhatom ezt. Fejemet kissé megrázom, szemeimet és ajkaimat is összepréselem, erősebben markolom a hideg ujjakat, majd elölről. A láng feltűnik, én pedig minden erőmet összeszedve összpontosítok Ivana mécsesére, hogy a láng nagyobb és nagyobb legyen, mert a hipotermia már így is beállt. A láng megrezzen, és lassú, mégis folyamatos növekedést mutat. Óvatosan elmosolyodom, még ha csak gondolatban is, nem is tudom, de nem hagyom abba. A láng növekszik, Ivana teste érezhetően melegedik, nekem pedig tudnom kell hol a határ, különben megölöm. Mintha egy hőmérő lenne bennem, viszem le én is testhőmet a normális emberi szintre, majd ahogy érzem, hogy Ivanaé feljebb és feljebb kerül, hamarosan elér a megfelelő hőfokig, lassítok. Nem ölhetem meg, egyszerűen nem. Fokozatosan növekszik a testhője, azzal együtt, ahogy az enyém csökken. 30 fok, 31, 32, 33, 34, 35.. lassíts, Brightmore. Felső ajkam széle megremeg, ahogy lelassítom a folyamatot, hogy végül 36,5 foknál megálljak. Félve nyitom ki pilláimat, de időm sincs meggyőződni a sikerességről, amikor megyünk tovább. Elfáradtam.
Az, hogy szerintem az első két kört sikeresen abszolváltam, igazából semmit nem jelent, mert a nőn múlik minden, aki mintha folyamatosan a hátam mögött lenne, és minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelné. Az előző feladat kegyetlen volt - igen, az volt -, így csak reménykedem abban, hogy a következő ajtó valami normálisabbat tartogat, hogy ne kelljen arra gondolnom; jól van-e a nő? Bármennyire is nem kellene, hogy érdekeljen mégis megérint egy felületes szinten, máshogy nem is engedhetném meg jelenleg, hogy érintsen. Belépek az ajtón, és mintha csak egy teraszajtó csukódna be mögöttem lépek ki egy mezőre, ami tele van gyerekekkel. Igen, gyerekekkel, akik visítoznak és nem tudnak megülni a seggükön. Remek, hogy felejthettem el, amikor elmondta a nő? Erre nem adnak lelki felkészülési időt, vagy valamit? Tekintetem végig járatom a srácokon, akik lassan, de biztosan leülnek a fűre és érdeklődően tekintenek rám. - Sz’asztok - intek feléjük egyet, miközben levetem magamat velük szemben én is a fűre. - Denis vagyok, elemi mágus - egy lágy szellővel borzolom össze a hajukat, ami miután elvégezte a dolgát egy szarvas alakjában vágtat el a mező széle felé. - A levegőt és a tüzet is uralom, ha minden jól megy fogom is - a rémült tekintetekre halovány mosoly került fel ajkamra, mert bizony ezt is mondta a nő; némelyikük fél a tűztől. Nadrágom zsebéből turkálom elő cigarettámat, hogy egy szálat szám szegletébe helyezzek, majd jobb kezem mind az öt ujjából kis lángokat csalogassak elő. A tekintetek ugyan még félőnek hatnak, de talán már némi kíváncsiság is van bennük. Remélem. Miért pont gyerekek? A cigarettát meggyújtom, majd lehunyom a szememet, mintha csak pislognék egyet, és mire kinyitom a cigaretta köddé vált, mert azzal egy időben, hogy én lehunytam a szemem a csikk égni kezdett és milliméterre pontosan arcom előtt állt meg a láng, hogy a cigaretta hamu maradékát elvigye az általam gerjesztett szél. Az elégetés mindig jól ment, és mára már elég ehhez pár másodperc. - Ne dohányozzatok, nagyon egészségtelen - mutatok rá a legfontosabbra, amikor pár gyerek halkan nevetni kezd, majd leginkább kíváncsisággal átitatott tekintetüket emelik rám. Tenyeremet felfelé fordítva jelenik meg a lángocska a közepén, ami fokozatosan nő, végül amikor eléri a kellő méretet, tenyereim közé fogom azt, és amikor kinyitom pillangók százai repülnek ki kezeim közül. Az, hogy az elképzelés, ami a fejemben lejátszódik valóssággá váljék, és mindezt úgy, hogy azt én szeretném, csodálatos. Mindig így van; elképzelem magamban, hogy mit hogyan kellene csinálnom, mit szeretnék kihozni az egészből és amikor a megvalósításhoz érkezünk, az elemek olyan tisztán működnek velem együtt, néha megijeszt. A gyerekek hűznek meg háznak párat, majd amikor elül a zsivaj, érdeklődve tekintek rájuk, cigarettámat visszacsúsztatom zsebembe. - Mit szólnátok ahhoz, hogyha mondanátok nekem állatokat, tárgyakat, járműveket, én pedig megcsinálnám nektek a lángokból? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. A gyerekek először egymásra néznek, majd vissza rám, és néhányan bólogatnak, néhányan mosolyognak. - Leszögezem előtte; NEM nyúlhattok hozzá, mert éget. Nekem nem árthat, de titeket ugyanúgy megégethet, mint egy tábortűz, rendben? - végig pásztázom őket, majd amikor mindenkin azt látom, hogy felfogta kezdődhet a móka. A kezdés nem volt necces; egy egyszerű kutyát kért az egyik kislány, én meg nyilván a Lorinhoz illő fajtát képzeltem magam elé. Kezemet az elképzelt kép szerint mozgattam a levegőben és éreztem, mintha csak ceruzát tartanék a kezemben körvonalazódik a kutya alakja. Minden meg van, ami kellhet egy kutyának, aki amint elkészült futott párt kört a gyerekek körül, majd eltüntettem. A következő talán nem egy, hanem huszonegy fokkal nehezebb volt. A kisfiú a kedves mosolyával az arcán közölte be velem a T-Rexet én meg először hinni sem akartam a fülemnek. A megoldás viszonylag hamar körvonalazódni kezdett. A kissrác beült kinyújtott lábaim közé, majd megfogva kezeimet kezdte irányítani őket úgy, hogy végül egy T-Rex rajzolódjon ki a végén. A lángok úgy jöttek ki tenyerem alól, akár csak mintha tollal vagy ceruzával rajzolta volna őket a srác, pedig az én szemem mindvégig be volt csukva. Egyszerűen éreztem és tudtam mikor mit kell tennem, mintha az elemeim uralnának engem és nem én őket. A műsor végén a dinoszaurusz - bár nyilván hangtalan, nincs erőm mindenre koncentrálni, jó? - még üvöltött is egyet a gyerkőcök felé, akik hátrahőkölve nevettek egy sort, végül ők is eltűntek, mintha soha nem is lettek volna. Pedig bárcsak a gyerekek között maradtam volna örökre…
Angéla feltűnik egy pillanatra, ahogy körülöttem minden sötét és borongós lesz. A levegő nehézzé válik, kétségbeesetten fordulok körbe a szobában, tekintetem ide-oda zizeg keresve valami kapaszkodót, amivel be tudom lőni mégis hol a faszomban lehetek, és akkor meglátom… Az ágyban fekszik, a jól ismert hálószoba szélén. A levegő súlyossága egy pillanat alatt elillan, szinte égeti tüdőmet a sok mérgező gáz, de a fájdalom elmúlik, ahogy a haldokló szemekbe fúrom pillantásom. Érzem, ahogy a tűz pezseg ereimben, és félek, nem tudom megállítani, amikor ki akar törni. Vonatkoztass el. Csak vonatkoztass el. Mit tegyek? Mit kellene tennem? A levegő… egy épkézláb gondolat sem marad meg agyamban, mindegyik csak tizedmásodpercekre marad velem, tovább is reppen, nem tudok megfogni egyetlen egy gondolatszálat sem. Ujjaim hajamba vándorolnak, tépem tincseimet, amennyire tőlem telik, szememben kétségbeesés tükröződik. Fájdalom kell. Minél nagyobb a fájdalom, annál jobban kitisztul az agyam. Ujjaim tincseim közé ékelődve tépik azt, majd fejemet kissé megrázva emelem húgomra kétségbeesett pillantásomat. A levegő nyomasztó és olyan nehéz, fájdalmas súly telepszik a tüdőmre félek, hogy belerokkanok. Ez a gondolat az, ami kizökkent, mert rögtön bevillan agyamba az, hogy akkor Lorin hogy bírná? Hirtelen ötlettől vezérelve tisztítom meg tüdőmet, szinte lelki szemeim előtt látom, ahogy körülöttem a levegő megtisztul, még ha nekem nem is árthatnak, a megfertőzött molekulák visítva távolodnak el tőlem. Mélyet szívok a friss levegőből. Szemeimet lehunyom, miközben magam elé képzelem a szobát, a bútorokat, az ablak elhelyezkedését, mindent. A levegő kék árnyalatot vesz fel, majd millió és egy apró gömböcske jelenik meg körülöttem. Eltorzult arccal nézek közbe, ahogy a gömbök a kék szín helyett fokozatosan vesznek fel egy vörösebb árnyalatot. Túl sok fullasztó gáz van a közegben, amit elképzelésem sincs, hogy eddig hogy élt túl. A látványtól elvonatkoztatva kezem automatikusan kezd el mozogni, ahogy látatlan, lehunyt szemekkel megfogom az ammónia minden részecskéjét is kitépem a gömbökből, majd egy határozott mozdulattal lököm őket egy levegőgömbbe. A vöröses színárnyalat lelki szemeim előtt halványulni látszik, de még túl vörös. Ujjaimmal körkörös mozdulatokat végzek, a mérgező gázok egyszerre kezdenek el ide-oda mozogni, sokkal gyorsabban, mint ahogy alapvetően rezegnének. Egy halovány mosollyal, hirtelen mozdulattal rántom ki jobb kezemet az általam gerjesztett gömb felé, amibe a gyors és meglepő mozdulattól szinte bevágódnak a vörös részecskék, ámbár sajnálatos módon még így is marad pár vöröske elvétve. Alsó ajkamat beharapva próbálok csak és kizárólag a mérgező gázokra koncentrálni, mert szinte a levegő húz feléjük, ő mondja meg mi a rossz, és mi a jó, ő tudja, én pedig bízok benne. Ujjaim ökölbe szorulnak, szinte érzem, ahogy a maradék pár darab részecske tenyerembe szorul, majd egy ismételt hirtelen mozdulattal vágom be őket a többi közé. Pillantásomat Lorinra emelném, amikor minden eltűnik, mintha nem is lett volna soha…
Minden szertefoszlik, én pedig kimerülten rogyok le a földre. Érzem, ahogy lüktet a vér a fülemben, az ereimben, ahogy a levegő megtölti a tüdőmet, de valahogy mégsem eléggé. Fáradt tekintetemet emelem Angélára, valami pozitív eredmény reményében, türelmetlen várom meg, amíg Dustin csatlakozik hozzánk. Igen, csak a remény, mert ha most elbukom, akkor nem akarom magamon érezni tanárom tekintetét, amelyből csalódottság áramlik felém. Túl sokszor okoztam csalódást... |
//Kedves Denis,
nem fogok külön végigvenni minden feladatot megpróbálom egységesen értékelni, kiemelni ami nagyon tetszett, vagy éppen ha úgy adódik a hiányt belőle. Összességében köszönöm a munkád, az egész tanoncit nem csak a vizsgáét, szépen kidolgoztad és végigvitted, még ha húzós időpontokkal is, de lássuk.
Az állatos ismeret, a reakciókészség és a benned élő erők használata remekül összeadódott, maguk a feladatok mind-mind sikerrel záródtak, bár van, ahol kiemelkedően érződött a labilitás, ami bárkinél felmerülhet. Mint a személyes befolyásoltság, a pánik vagy éppen a rémület adott lépcsőtől, amit az élet hozott. Az utolsó feladat realitása biztos megúsztatott volna eléggé, őszintén szólva talán gyorsabb is voltál mint amit hinnék egy ilyen szituációban, de ez nem hibapont, inkább meglátás kérdése. A megoldásod nagyon tetszett minden résznél, a kreatív feladatnál hiányoltam dolgokat. Magát a tüzet rengeteg oldalról meg lehet közelíteni, az egyik nagy előnyöd, alsóbb szinten is már tanoncként, hogy képes vagy létrehozni hideg lángot is, sőt füstöt, amit formálhatsz és színezhetsz lángoknak, talán itt belefért volna ez a csalás mondjuk a megfogható lángokért, lévén a gyerekek erre nagyon fogékonyak. A tiltásra kevésbé, ha valaki rágyújt ezek után téged meghurcolnak! Nyugodtan lehetsz interaktív az elmeddel/elemeiddel, mert bár a tüzet rombolónak tartják, igenis megvan az építő és értékes oldala. Képes vagy például kis méretű formarobbantásokra, ha elég jól használod, amik már majdnem tűzijátékok (ahhoz azért kéne egy plusz képzés, de still). A jövőben bátran tudod nem csak ártó, de hasznos célra is használni már bejegyzettként.
Végül pedig; gratulálok, hivatalosan is zártad a képzésed alapvető részét október végével! Szerepjátékosan legkésőbb november végén elküldi neked levélben a minisztérium az igazolványod (szoktam mindenkinek készíteni róla képet; ehhez elküldenéd nekem a születési helyed, születési hónapod és napod, ha van második neved azt, illetve ha van betűtípus, amit az "aláírásoddal" használhatok - utóbbit keresek, ha nincs). Ebben az egy hónapban ideiglenes papírjaid vannak, de érvényesek, bárhol használhatod az elemed, kizárólag te vagy a tetteidért felelős, így ha nem használod felelősséggel, megkeres a minisztérium és szankcionálhat. Ezen kívül mostantól a nagy utazásoknál kérhetnek elővízumkérelmet a részedről, mert sok térségben nem nézik az elemiseket jó szemmel (pláne dimágust), illetve nyilván azzal is együtt jár mindez, hogy most már nincsenek olyan szigorú szabályok és keretek, ahogy a pálcád, úgy ezt is te döntöd el hol és mikor használod, számonkérések nélkül, ha nem ütközik törvénybe.
Minden jót és élvezd a szabadságot! Dustin //
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 678 Összes hsz: 3842
|
Helvey Belián Balázs - he's mineBelián is érzi az egésznek az abszurditását, így röhög velem, de mellettem szóljon, hogy én tényleg nem akartam kiröhögni. Egyszerűen annyira nem tudom komolyan venni, és nem csak azért, mert már nem járok ide, hanem alapvetően sem. Túl kedves. Van ilyen? Biztosan, mert szerintem húgom is ilyen. Túl kedves mindenkivel. Én meg a mindenkit is utálom, aki ránéz. Ilyen ez. - Kemény prefektus vagy - előre biccentem fejemet, hogy ne láthassa az újabb röhögőroham visszafojtását, majd amikor biztos vagyok magamban, ismét felpillantok. - Hogy bírod? - utalok itt magára a prefektusi posztra, mint olyan. Én utáltam. A legtöbben így is tudták a nevemet, amint prefektust lettem már mindenki tudta. Undorító. - Értékelem a kreativitásodat - forgatom meg szemeimet. - De lehet inkább magaddal kéne foglalkoznod - na igen. Lehet bírom a srácot, de a vele való beszélgetés egy azok közül, amit soha nem fogok elfelejteni. - A faszt - szívok mélyet cigarettámból. - A húgomat várom.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
.nem tiltakozom 𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤Jó nagy levegő, még a végén az oldala fájdul bele. Rég röhögött úgy, vagy másképp, amikor kijön az orrán a lőre. Mindent rég csinált, most meg második gyerekkor vagy mi, felfedez mindent is. Furcsa. - Rettentően. De majd akkor leszek az, ha minimum két sikoly és egy ájulás lesz a jelenlétem jutalma - persze, ezt végképp nem gondolja komolyan, nem akar szörnyeteg lenni, úgy nem, ahogy és azt sem, hogy rettegjen tőle bárki. Nem, ahhoz ő túl jámbor. - Jobban, mint gondoltam. De sokkal, sokkal fárasztóbb. Nem is értem, mire gondolt a vezetőség, amikor rám nyomták a jelvényt - tényleg nem érti, annyira gyors volt, hogy illedelmesen tiltakozni sem volt ideje. Talán azt hiszik, hogy olyan, mint a bor - minél öregebb, annál jobb. Hát... - Azt csinálom, foglalkozom. De sok dolog szerencsétlenségemre még jobban lefoglal - von vállat, nem marcangolja önmagát ezzel, egyszerűen tényleg jobb az, hogy nem süllyed le a mély és depresszív gondolatokig, mert mindig van valami. Ez egy jó pont. - Ó, erre nem is gondoltam. Mondjuk azt nem mondom, hogy név alapján ismerném, de lehet feltartják, volt bent valami összeszólalkozás és felgyűlt a tömeg - amelyet ő szépen ki is került. Ha két tini el akarja csépelni egymást, hát tegye, lejárt a "munkaideje".
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 678 Összes hsz: 3842
|
Helvey Belián Balázs - he's mine- Nem olyan nehéz azt elérni - legyintek egyet, mert én már csak tudom. Ahogy beléptem bárhova is, nem kellett, hogy rajtam legyen a talár, rögtön mindenki haptákba vágta magát és elkussolt. Na nem azért, mert olyan hatalmas tiszteletnek örvendtem a diákok körében, egyszerűen féltek tőlem. Ami mondjuk egyfajta tiszteletnek is felfogható, nem? Ezt majd máskor boncolgatom, mert valamiért mosolygásra késztet az, hogy Belián velem nevet. - Azt gondolták, amikor nekem adták - vonom meg vállaimat. - Érted? Nekem! Nem t'om mit vártak tőlem, semmit nem csináltam prefektusként - mondhatnám, hogy szar bevallani, de nem, mert így van. Semmit nem csináltam, prefektus jelvény nélkül is kimászkáltam takarodó után, ahogy utána is. Igazából azon kívül, hogy kaptam egy plecsnit, semmi nem változott. - Ne hagyd - rázom meg a fejem. - Nem mondom, hogy süllyedj depresszióba, de lehet jót tenne, ha a fejedben lévő gondokkal foglalkoznál, mint minden mással - bökök mutatóujjammal a fejem felé, mintha nem lenne egyértelmű. Mélyet szívok cigarettámból, a füst útját egészen addig követem, amíg az szerte nem foszlik. - Mi? - kerekednek ki szemeim, a vér is meghűl bennem, ahogy egy mondatba kerül a húgom és az összeszólalkozás. - Ha valami... - szó nélkül kerülöm ki Beliánt és indulok el öles léptekkel a kastély bejárata felé.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
.nem tiltakozom 𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤- Áhh, meghagyom én azt másoknak - legyint egyet, tényleg nem, majd jön valami rosszarcú alak és learatja eme babérokat. Már ha tényleg érdekli ilyesmi, meg sem nézte még nagyon jobban, kik a többiek. Hja, kicsit felületes. - Azt várták, hogy hátha vagy megfogod őket, vagy a te fejedbe vernek vele valamit? Fura a logika, tény, fordított pszichológia meg minden, amihez nem értek - tényleg, a válasz aztán csak azok fejében van, akik kimondták és akik vagy fogják a fejüket vagy sem. - Semmit? Csak a kényelem? Ejnye, ejnye - csóválja megint egy apró vigyorral, de nem ítélkezik. Ki milyen, nem egyformák ugyebár. Lehet, hogy nála is mindenki jobban komolyan veszi az egészet. - Mondanám, hogy nincs időm, és tényleg, mert sok zúdult most ide, de egész jó. A gondok egész jól vannak, tényleg - bizonygatja? Erősen? Fogalma sincs, nem akar megint oda sodródni, hogy lelket önt ki. A fenevad él, kiszaladta magát egy hónapra és talán egy fokkal kevesebb a szégyen. - Amúgy is muszáj másokkal foglalkozni - már ha csak a "kicsiket" nézi. Aprót szív csak, majd mélyebbet, miközben figyeli a hirtelen váltást szavai után. Szemöldökét lágyan emeli meg, majd már iramodik utána. - Hé, hé, hé. Nyugi, csak tömeg van, amit biztos kikerült. Már egy tanár vagy másik prefektus biztosan leverte a felkelést - nem tudja visszafogni, ha menni akar, de mégiscsak illendő, ne lásson rémképeket.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 678 Összes hsz: 3842
|
Helvey Belián Balázs - he's mine- Jobban is jár mindenki ezzel a döntéseddel - őszinteség. Nem tudom elképzelni, hogy Belián beront valahova, az asztalra csap, mindenki elkussol, majd feszülten figyelik minden lépését, mert mennyire kiszámíthatatlan. Ő egyáltalán nem olyan, talán azt is megkockáztatnám, hogy a szöges ellentétem. Remek kilátások, mert akárkivel találkoztam eddig, mindenki az ellentétem, és szar érzés ezt kimondani, de talán Vajda Eszter állhatna a legközelebb hozzám, ha stílust nézünk. Förtelmes. - Elképzelésem sincs mi volt a terv - tárom szét a karomat. - De nem jött be, akárhonnan nézem - nevetem el magam, miközben fogaim közé fogom cigarettám füstszűrőjét. Nevezhetjük kényelemnek, igazából bárminek, nem érdekel, de nem feltétlen magamat választottam volna prefektusnak a vezetőség helyében. Már csak azért sem, mert én voltam és vagyok a kihágások nagymestere. - Örülök - már csak félig figyelek az elhangzott mondatokra, mert azonnal megindulok a kastély felé. Ha csak egy újjal is hozzáértek, meglökték, csúnyábban néztek rá, akkor valaki ma meghal. Hátra kapom a fejemet Beliánra, lassítok, de csak pár bizonytalanabb lépés után állok meg. Igaza van, még ha csak gondolatban is. Rémképek, nem kell rögtön rohannom, mert éppenséggel valami gebasz van az iskolában. Hamarosan felnő, én sem lehetek ott mindig... Biccentek egyet Belián felé, mintha mi sem történt volna indulok vissza hozzá. - Bocs, csak... - mi csak? - Ő a húgom - és ezzel meg van magyarázva. Se több nem kell, se kevesebb, ennyi elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy megértse.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
.nem tiltakozom 𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤- Én meg főleg. Nem tudok jól színészkedni - vagyis, nem ilyen helyzetekben. Egy maszkot felhúzni, majd mikor vége a napnak, leülni és levenni... bár korábban, talán még most is ezt műveli, csak nem olyan éles vonalakkal. Tűrhetőbb, mondhatni. De már egyre több mosolya őszinte, vagy mi. A szigorú nézése elég fegyver lesz a jövőben, ameddig úgy gondolják, alkalmas erre a feladatra. - Legalább megpróbáltad, meg ők is, az is valami - mint a részvétel fontossága, amikor csitítani kell a vesztes haragját. Bár itt biztos nem volt harag, ha ennyire nem dolgozott benne. Talán csak a viccfaktor. Aztán kicsit elő is kap abból, ahogy ő viseli ezt a dolgot. Legalább tényleg félre van söpörve a maga baja, szinte kap az alkalmon, még ha keserűbb szájízzel is, ahogy meglódul és ahogy láthatóan bekapcsol benne az ösztön. Ténylegesen nem tudja, mi van most és akkor mi volt, de nem tűnt olyannak, ahol a tömeg is veszélyben volt, elvégre nem látott fegyvert, csak a kezeket, meg szavakat hallott. És mivel innen sem hall nagy óbégatást, nagy baj nem lehet. Reméli. Kicsit azért rándul a gyomra. - Ne szabadkozz - szelíd tekintet és mosoly, ez a vad igazi arca. Hagyja, hogy a maga tempójában lépkedjen, lehamuzza a bagarettát és egy utolsó slukkal küldi a földre, hogy eltapossa. - És rettentő szerencsés, hogy ilyen védelmező áll mögötte. Én is rohannék érte, még ha már nem is gyerek. Ez már csak így marad - valóban, noha talán annyira már nem szoros a kapocs, lévén, hogy neki kényszerből ki kellett válnia onnan. De vonatra ülne, ha olyan hírt hallani, egyből.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 678 Összes hsz: 3842
|
Helvey Belián Balázs - he's mine- Miért érzem azt, hogy hazudsz most nekem? - emelkedik meg szemöldököm azonnal kérdőn, de szemem sarkában ott bujkál a mosoly. Most nincs kedvem szívni szegény vérét, eleget kapott talán a pizzériában, lehet, még most is emészti, ámbár ezt kötve hiszem. Mondhatnám, hogy azt gondolom csak a számat téptem ott neki, de valamiért hazugságnak élném meg, mert valamiért úgy érzem az ott és akkor kimondott - oké, talán elég kemény szavaim - szavaim értek valamit. Talán még próbálkozik is. Mondom talán. Csak legyintek egyet felé, mert csak az jár a fejemben, hogy gebasz van az iskolában, Lorin még nem jött ki, mégis mi a faszom történhetett? Túl sok ideje állok itt ahhoz, hogy ne emésszen fel az egész, amiért a húgom nincs már mellettem, pedig itt kellene lennie. Mert vége az órának. Tudom, hogy vége, ezt az időpontot beszéltük meg, mert ilyenkor végez. Hol van? - Pedig utálja, hogy minden lépését követem és óvom mindentől - keserűen felnevetek, ahogy cigarettám hamuvá válik, hajamba túrok. - De több, mint tíz év túl hosszú idő ahhoz, hogy ne akarjak vele lenni - hangom elmélyül az utolsó pár szónál, csak valami dörmögésféle hallatszik belőle, talán még annyi sem. Néha eszembe jut milyen volt az életem Lorin előtt, de... semmi. Ürességet érzek, fájdalmat, és még több fájdalmat. - Visszatérve - nem úgy volt, hogy nem szívom a vérét? Mindegy. Régen volt. - Tényleg megy, vagy hazudsz mindenkinek még mindig?
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
.nem tiltakozom 𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤- Abszolút nem értem a megérzésedet. Nem hazudok - még csuriban sincs az ujja, konkrétan tényleg nem, minden más a véletlen műve. A vizsgáló tekintet előtt tisztán áll, lelkiismerete nem duruzsol semmit sem, társaságban van, élettel teli helyen, hát csak ragad rá valami pozitív is, a koszon kívül. Talán, de csak talán valóban jobb terápia a tömeg, mint a kis, isten háta mögötti vityilló. Azonban nem tagadja, hogy valahol hiányzik neki. - Csak a látszat, szerintem amúgy örülnek neki. Ha nem így lenne, akkor rögtön keresnék hol és merre van a megmentő - nem mintha olyan nagy tudós lenne, ők is tépték egymást a testvérével szóval, de amikor baj volt, akkor minden ilyen elévült. - Addig nem találkoztatok? - nem akar megint az életében turkálni, csak megérteni a nem akarás teljes miértjét. Vagyis, már így is jobban érti. Haza akar ő is menni, le akar ülni, beszélni és talán még sírni is. De nem lehet. Nem tudja. Nem tudna mit mondani arra, hogy mi történt. Kicsit irigyli, hogy neki ilyen közel van. - Semmi baja, azért egész biztos ez a hely - csak nem a mágiátlan embernek, aki belefejelhet mindenbe, ami csak kínos. De a lány biztos nem jár ebben a cipőben. - Persze, hogy hazudok. Abban a tekintetben, hogy nem úgy mutatkozom be, hogy hello, Balázs vagyok, prefektus és helyi vérfarkas - engedi meg magának az apró poént. Bár... lopva néz körbe, mennyire volt hangos. - Megyeget, valahogy úgy.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 678 Összes hsz: 3842
|
Helvey Belián Balázs - he's mine- Persze - legyintek egyet felé, és nem megelégszem a válasszal, hanem elfogadom. Valóban nem tudhatom mi jár a fejében, hiszen a legilimenciát igyekszem a legminimálisabb szintre csökkenteni, mert másra kell koncentrálnom. Az állatokkal való gondolatban kommunikálás sokkal nehezebb, mint egy ember fejében turkálni. Én pedig ezt ki fogom maxolni, segítséggel vagy anélkül. Niamey utál emiatt, szinte most is érzem szúrós pillantását a hátamban. - Addig azt hittem halott - már könnyebben jönnek ki a szavak ajkaim közül, már nem szorul össze a torkom és a mellkasom, amikor a szó egy mondatba kerül Lorinnal. Már nem számít, mert itt van, mellettem van és ennél több nekem nem kell, nincs is rá szükségem. Elég, ha mosolyogva jön felém, és már az ajtóban beszélni kezd, hogy a következő ajtóig be ne álljon a szája. Fecseg mindenről, én meg mosolygok, és próbálom követni a fonalat... - Neked van testvéred? - túrom elő a cigarettás dobozt zsebemből, egy szálat biggyesztek ajkaim közé, majd kérdőn nyújtom Belián felé. Ha elfogadja az ujjamból felcsapódó lánggal megnyújtom neki, ha nem, akkor meg nem. Ez ilyen, nincs valami nagy választék ebben a témában. - Lorin jár csak igazán ebben a cipőben - mosolyodom el keserűen. - A legalapvetőbb varázslatokat is nagyon ritkán végezheti el, mert beléjük halhat, így inkább nem is használja a mágiát - melyikőtök járt rosszabbul? Nyelvem hegyén van a kérdés, de visszafogom magam, nem teszem fel. Pont teljesen jól elbeszélgetek most, nem kell ehhez az, hogy elbasszam a bunkóságommal. Visszafogom magam. Vannak még csodák... - Helyi vérfarkas? - nevetek fel őszintén, mert egyszerűen szeretem, ahogy állandóan elpoénkodja a egész - igen komoly - helyzetet. - Meglepődnél, de néhány embernek itt természetesebb egy vérfarkassal összefutni, mint a buszon utazás - vonom meg vállaimat, miközben cigarettámat szám szegletébe tolom.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
.nem tiltakozom 𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤Persze. Miért is ne lenne persze. Beugrik neki a dolog, hogy számára az elme nem olyan zárt dolog, mint ahogy ő azt gondolja, de nem is pánikol emiatt, vagy valami, egyszerű tény ez, ami most felbukkant a múltból. Ha akarja látni, tegye, azonban mégis könnyebb megint elengedi. Maradjon persze. - Uhh.. Sajnálom, nem akartam így belenyúlni – lényegében megint. Vagy erre van érzéke, vagy csak a véletlen. – De nem az, itt van ugye – húzza megint mosolyra ajkait, az egymásra találás pedig egy csoda. Nem kérdez rá, mi volt az ok, tapintatlan dolognak érzi, szeret megmaradni annak a figurának, akinek lehet mesélni annyit, amennyit ő kíván. Se többet, se kevesebbet. Nem azt mondja, hogy mostantól, most azonnal legyenek a legjobb pajtások. Nem. Senkitől sem várja el, mert eltolta magától az érzést rég, mintha tabu lenne. - Igen, a húgom három évvel fiatalabb. De nem láttam mióta... a baleset volt, ahogy a többi családtagom se nagyon. Amikor le akartam menni... Nem lett jó vége – szusszan egyet, kivéve a cigarettát hajol oda, bár kár tagadni, hogy megint megbámulja, ahogy az a lángocska ott ég, és meggyújtva a rudat, nagy levegővel engedi ki a füstöt. - Nem teheti? Beteg? – pislog nagyokat. Lehet valaki erre is? Vagy másképp? Az mágia mégse mindig áldás akkor. Aztán gondol egyet. – Melyik házba jár? Ha gondolod... Néha ránézhetek, és kiüzenek azokkal a tollas vacakokkal vagy összefutunk. Ha ettől nyugodtabb vagy – nem erőlteti rá, egyszerű gesztus. Amolyan hasonló cipőben lévők apró szövetsége. - De akkor se kellemesebb, vagy mi. Nem tudom, van-e erre még valaki más, de néha mégis az az érzésem, hogy ha nyílt lenne, valahogy kevesebben néznék azt jó szemmel, hogy itt vagyok, mint mikor kiderül, hogy finom nincs a mágiához – mert előítéletek mindig vannak. Nem rózsaszín a világ, de most békésen pöfékel tovább.
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
én gondoltam rá, hogy klassz volna menni a kiréndulásra, de sajnos nem vagyok egy nagy télisportos (meg egyáltalán bármi sportos a táncon és az aikidón kívül) meg nem szeretnék ilyen sok napot nem otthon tölteni pedig biztos irtó jó lesz a sok-sok hóval meg minden *-* úgyhogy mindenki menjen, aki kicsit is könnyebb eset, mint én! KATTés ha már a ki hova jelentkezik meg nem jelentkezik kérdéskörnél tartunk: továbbra is várunk ám titeket... Thomas Middleton - Bagolykő faliújságja - 2019.10.16. 20:13
Kedves Bagolykövesek, A tanoda iskolaújságjánál, az Edictumnál mindig örömmel fogadjuk az új, lelkes, írni vágyó és tudó tagokat, erre pedig olykor emlékeztetünk is titeket, mint éppen most is. Tehát ha úgy érzed, szívesen alkotnál minden hónapban valami klassz cikket, vagy éppen lektorálnád őket, és volna kedved csatlakozni szerkesztőségünkhöz, küldj baglyot Thomas Middletonnak vagy Catherine Hope Paynenek. Várjuk leveleiteket! Nagyon! Így: Üdvözlettel, cinnamon roll - Thomas
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 678 Összes hsz: 3842
|
Helvey Belián Balázs - he's mine- Már lazábban kezelem - mosolyodom el keserűen. Most már, mert ugye arról senki nem beszél mi volt akkor, amikor megtudtam az egészet. Hogy, aki elmondta, majdnem az életével fizetett azért, mert eltitkolta, és azért is, mert elmondta végül. Fejemet kissé megrázom, mert erre most nincs szükségem. Régen volt, elfelejtette mindenki, egyáltalán nincs szükségem a múlt felhánytorgatására, mégis magammal teszem ezt. Sok észre vall... - Szarul hangzik - húzom el számat, egyetértően bólintok felé egyet. Amióta megtudtam, hogy Lorin él, nem voltam otthon. Bármennyire is húz haza a szívem, mert ott van minden, ami számít, valamiért nem akarok anyámék szemébe nézni, amiért életem legnagyobb kincsét eltitkolták előlem. Még nem megy. - Én eléggé el vagyok baszva, de rendeződni látszik az életem, ne add fel - vállára teszem kezemet, miközben tekintetem elvándorol a bejárat felé, ahonnan egyre gyakrabban és egyre több diák jön ki, de Lorin nincs köztük. Megveregetem Belián vállát, olyan... nem is tudom. Haveriasan? Majd kezemet zsebem mélyére süllyesztem. Beleszívok félig elégett cigarettámba, tekintetem elszakítom az ajtóról, mert rá kell jönnöm; ha szuggerálom Lorin nem fog előbb kijönni az épületből. Bár már megtisztelhetne vele, de mindegy. - Haldoklik - a felfelé szálló füstöt fürkészve válaszolok, de amikor Belián folytatja, cigarettám szám szegletében marad, én pedig bambán meredek az előttem állóra, mert nem hiszem el, amit hallok. - Komolyan beszélsz? - harapok rá cigarettám füstszűrőjére, ahogy a kérdés elhangzik. A Beliánnal való beszélgetés ismételten érdekes fordulatot vett, és meg kell vallanom, egyáltalán nem bánom. Addig is legalább lefoglal valaki. - Előítéletek mindig vannak - vonom meg vállamat nemtörődöm stílusban. - Nézz csak rám. Egy ostoba senkiházinak tartanak a legtöbben, mégis vannak képességeim, amikhez senkinek semmi köze. Azt, hogy mit gondolnak, pedig leszarom. A hozzám közelállók tudják milyen vagyok, kell ennél több? - a kérdés költői, mégis megemelkedett szemöldökkel és kérdő tekintettel nézek a srácra.
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov INAKTÍV
RPG hsz: 138 Összes hsz: 483
|
Min Jong A reggeleim általában egyhangúan ugyanúgy teltek. Felkeltem, megvakartam a sejhajom, aztán elmentem intézni az ügyeimet és közben elkezdtem az aznapi rejtvényemet. Ebben társam no meg írnokom az a penne, amit még anno Katya bűvölt meg nekem. Bizony, ilyen kis lélektöredékekkel tele van zsúfolva a lakás, amitől olyan érzésem támad folyton, mintha egy kísértettel laknék együtt, aki csak úgy tébolyog fel és le, néha otthagyva illatát az egyik életében megfogott tárgyon. Ha minden megvolt odabenn, elmélkedésemből kiszakadva,kikerültem onnan és nyugodtabban elindultam felöltözni, közben repült utánam újság, toll, hogy nehogy otthagyjam őket. Miután a ruha rajtam nyugodott, Bobon volt a sor, mert éhes ám a lakótárs, szóval amellett, hogy magamnak összedobtam egy tojást, ő is kapott abból a haleledelből amit akciósan vettem. Tehát lehet új Bobot is kell lassan vennem. Az egész procedúra úgy nagyjából fél óra, kicsivel több, ha lassabban készülődök, ám még így is viszonylag korán szoktam megérkezni a könyvtárba, út közben megkapva a napi kávémat az egyik arra lefizetett manócskától. Míg sétáltam addig a kis flaskából a Baileys is belekerült, hogy legyen egy kis íze a dolognak. Így léptem be azon a nagy, cikornyás ajtón aznap reggel, hónom alatt a rejtvénnyel, utána repülve a tollal, kezemben meg a kávéval, mikor is az egyik könyvtáros kollégám furcsa fogadtatásába ütköztem. - Tessék? - meglepődve léptem ki az ajtón ellenőrizni, hogy jó helyen voltam-e, de azt írta " könyvtár " nem pedig " eldugottkávézóamiolyanmintakönyvtárajtódetökrenemaz ". Szóval megnyugodva léptem vissza a helységbe behúzva magam mögött az ajtót. Kettőnk közül ő van rossz helyen ha itt vár a kávéjára, úgyhogy én cammogva elindultam az asztalom felé, közben jót mosolyogva rajta. - Tudok főzni ami azt illeti, de mondok neked valami jobbat barátocskám. Ez itt a kezemben egy még forró, gőzölgő kávéval teletöltött fél literes pohár. - leteszem az asztalra az újságot, hogy aztán le tudjam csavarni a kupakot és meg tudjam mutatni bizonyíték gyanánt, hogy mennyire gőzölgő a cucc. Sőt az illúziómágiámmal kicsit rá is játszottam, mert ha kacsa akkor már legyen kövér. - Bizony, hogy azok vagyunk. Mikhail vagyok, de inkább csak Misha. Szóval van bögréd? - Kérdem miután kezet rázok vele, ugyan a hajlásra csak biccentek. Tiszteletben tartom a szokásait azonban nem követem őket.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1267
|
Bár alapvetően nem a kifecsegős típus, a jó híréről pedig már akkor lemondott, mikor a szülei meghaltak fekete mágia által, úgy érzi, végre valaki nyitott arra, hogy tisztázza magát. Kicsit gáz, hogy egy tizennégy éves gyerek lesz a lelki szemetesládája és az igazságosztó lovagja, de inkább legyen egy minihőse, mint ezernyi felnőttes szörnye. Na ugye. - Nem tudom. Mivel nem szokásom mások rossz hírét kelteni, nincs tapasztalatom ebben - kedvesen elmosolyodik és őszintén hiszi, hogy az embereknek meg kellene tartaniuk ezt a gyermeki naivitást, az új befogadására való igényt. Petya, bár volt egy kialakult képe, meghallgatta Henrik álláspontját is, mérlegelt és képes volt változtatni a véleményén. Kemény dolgok ezek, hiszen a "nagyok" sem képesek erre sokszor. - Óóó, én nem haragszom, de édesanyád nem örülne, ha ezt hallotta volna - nem nehéz rájönnie, hogy az aduász a szülőkben keresendő. Elvégre, egy kisfiú csak akkor lehet ennyire... ennyire normális, ha megfelelő környezetben nő fel. Persze a férfi nem tudhatja, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik az eridonos, arra nem nehéz rájönni, hogy bármilyen is legyen, tisztes nevelést kapott, csak... kamaszodik. Megesik. - Sokan nem hiszik, a Minisztérium sem hiszi már igazán. A baj csak az, hogy mikor ennek az egésznek vége lesz, senki nem fog emlékezni rá, hogy honnan indult és mi a vége, csak azt tudják majd, hogy egy mocskos ügybe keveredtem - keserédes mosollyal válaszol, fejét inkább elfordítja. Bármennyire is férfi ez a férfiszerű férfi, vannak érzései, fáj neki az igazságtalanság és jelen pillanatban boldogtalan. Nem tudja, hogyan hozza rendbe a dolgokat maga körül, talán már nincs is rá esélye. - Igen, menyasszony - helyeslően bólint és megint a táblára pillant. Hamarosan itt a vonat és el kell szakadnia Petyától... Vagy várjunk csak! Ígért még neki egy virslis táskát, úgyhogy nem szabadul ám ilyen könnyen! Már épp szóra nyitná száját, mikor Petya jelzi, hogy kell neki egy pillanat és elszalad. Na most vagy a fenevaddal tér vissza, vagy a Minisztériummal. Esetleg a kettővel egyszerre, sohasem lehet tudni. Ismét az órára pillant és már kezdi elhinni, hogy a kis srác itt hagyta, mikor megjelenik mellette és egy virágcsokrot nyújt, ráadásul nem is akármilyent: vörös rózsacsokor. Kis döbbenettel pillant hol a növényre, hol a fiúra, majd végül elmosolyodik. - Te egy igazán rendes gyerek vagy, köszönöm - szórakozottan túrja össze Petya sapkás fejét, mikor is megjelenik a vonat, amely lustán gördül be a vágányra. - Na kis pajtás, most meglepjük Lillát - cinkosan rákacsint és elindul, hogy a vonatról leszállva karjába zárja kedvesét. Az nem is kérdés, hogy a nő odavan a csokorért és persze az ifjú Csepreghy-ért is, így hármasban, abszolút az eridonosra fókuszálva indulnak meg a cukrászda felé. Mert ugye ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó...
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 1002 Összes hsz: 4924
|
.nem tiltakozom 𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤Akkor is tüske. Mélyen. Szívesen mondaná ezt, de lenyeli. Nem bántás, hanem olyan dolog, amit nem tud kikaparni és fáj, de elfedi minden más és minden jó. Legalábbis, ő így véli, az más kérdés, mennyire nehezen éli meg vagy épp nem, van-e még valami olyasmi, ami még bonyolítani tudja az életet. A történet dióhéjban sem kellemes, az élet olyan fajtája, amit ő fikciókban tudott csak elképzelni és lám, a valóság mindig alkot. - Az a jó hozzáállás – neki aztán van képe ilyet mondani, miután ő épp nem élt vele és a többi. De kimondja, mert nem tud mit mondani, nem akarja tovább húzni és még talán mélyebbre is nyomni azt a tüskét, hogy tessék, beszéljen csak róla, tépje fel. Kérjen ilyet a fene, ugyebár. Nem ő az, aki belerúg a földön fekvőbe sem. - Az – vallja be, kissé most már csendesebben, mintha most az ő tüskéjét nyomkodnák. - Nem vagyok gyerek, de szar. Néha jól jönne – egy tanács, egy ölelés vagy csak leülni a tányér elé, amelynek rég le van pattanva az oldala, de abból legfinomabb a leves. A hangulat, a tudat, hogy van háttér, támogatás, jó szó. Kicsit elmereng, legalább csak annyira és azért, hogy ne picsogjon vagy kenődjön el annyira, hogy fel keljen rázni. - Nem adom fel csak... nem tudom. Elég nehéz belevonni ebbe őket és nem is akarom, őszintén. Ebbe a világba, viszont ennyi évre nem tudom azt mondani, hogy bocs, volt egy hülye exem, aki még egy telefont se engedett... Már azon is gondolkodtam, hogy beadom, hogy börtönbe voltam, de aztán... ennél szarabb viccem se lenne – keserűen nevet, nem úgy, mint mikor büntetni akarással poénkodott. Apró gesztus, ahogy biztatja a veregetéssel, álljon fel, csinálja, minden. Ki is szalad belőle egy sóhaj, ki is húzza magát, majd lesz valahogy. Ellenben egyelőre túl bonyolult. Aztán ő is arra néz, amerre ő, arca döbbenetet sugároz végül, ahogy kimondja. Hogy mi? - Én... te jó ég.. - motyogja maga elé. Nem, nem mondja, hogy részvét, mert nem temeti. - Ez már biztos? - ennek tudatában valahogy tényleg egy feltörekvő hullám az, amit végül mond. Sőt. Apró fény. Nem hős, nem ő a megváltó, azonban ha tud segíteni, talán saját lelke is gyógyul, hiszen tényleg napról napra jobban jön rá, mit nem változtat meg benne a szörnyeteg. - Teljesen komolyan – bólint egyet, hát meglepte, látványosan. Baráti mosolyt küld felé, amolyan dúc a szavak alá, még biztosabbak. Lehet, hogy a lány őt is elküldi a fenébe, hogy mit szaglászik, vagy csak észleli, de elkerülik vele azt a rossz rohamot, ami az előbb majdnem kitört. És mindeközben mit számít, ki merre sétál és hogyan néz rá. Lehet ilyen könnyen is felfogni a tömeget? - Nem tűntél ostobának, annak jobban látható jelei vannak – ráncolja a homlokát. A képességre biccent, valóban van, azok meg főleg. Az ostoba talán belehalt volna ezekbe. - Motivációs tréningeket kellene tartanod. Komolyan. Megvan a magad stílusa, de legalább kimondod.
|
|
|
|