Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon ritkán szabadulok meg cipőktől, tényleg. Túlságosan hozzám nőnek, beléjük szeretek és nem akarok lemondani róluk. Elég szomorú, nem? Miután ma a kedvenc bokacsizmám atomjaira hullott a lábamon, végül kénytelen voltam, még pár könnycseppet is elhullajtottam, mielőtt a kukában kötött volna ki. De aztán csak az egyik szandálom felvéve sasszéztam el az egyik mugli cipőboltba, hogy vegyek magamnak egy új párat, bejártam három üzletet is, de nem találtam olyat, ami tetszett volna annyira, hogy megvegyem.
Ez volt a negyedik, csak aztán meghallottam a hangot és automatikusan abba az irányba vettem a séta irányát, nem is nagyon nézelődtem, csak mentem előre, mint a szemellenzős lovak, vicces, nem? Ha úgy vesszük, annyira nem.
Ott voltak a játszó gyerekek, meg a tévé is, előtte azzal a kicsi paddal, amire le lehetett ülni, hogy nézd a mesét. Mindig lenyűgözőnek tartottam Hollywoodot és hogy mennyire sok időt és energiát ölnek az ilyen művekbe. Arról nem is beszélve, hogy lesz olyan kicsi? Sosem értettem, de imádom.
Aztán nekem jött véletlenül az alacsony, szőke csajszi, őszintén, kicsit talán meg is ijedtem.
- Oh. Semmi baj. Nem gond. Ugyan. Én csak... - megköszörültem a torkom és a tévére mutattam, majd inkább leültem a pici padra elvörösödve, mert nem hiszem, hogy itt kellett volna lennem, de közben meg ez valahogy jobban érdekelt, mint a bakancs-keresés. - Kicsit jobban leköt a tévé, mint kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nem csukom be a szemem, ahogy folytatja az orrozást, úgyhogy érdekes látványban van részem. Csak akkor pislogok sűrűben, mikor egy-egy tincs vészesen közel csapódik. Hiába tudom, hogy elérni azért nem tudnak, hisz nem olyan hosszúak, tartok tőlük. Ezek aztán bármire képesek.
- Hát... - ráncolom meg homlokom, ál-komolyan elmerengve, megvan-e a kockázata, hogy a mágikus bíróság színe elé idézzék az ügyemben. - Csak nem... - jutok végül erre, amolyan nesze semmi, fogd meg jól módon. Ki tudja ma már, nem igaz? Mármint, hogy kit miért visznek be az aurorok. Mocskos egy bagázs. Velem az élen.
- Óóóóó! - nyilatkozom hangosan a szúrkálódás nyomán - Na nézzenek oda - folytatom a mosolygó, te-most-tényleg?-ezést, ami természetesen nem nélkülözhet egy külön arczsonglőr bemutatót sem. - Te nagyon rossz vagy, doki - közlöm vele vigyorogva, majd könnyedén kigördülök alóla és lehullok szőnyegre. Mármint főleg a lábaim, a felsőtestem az L alakú kanapé másik oldalára támaszt és így rögtön kelek is fel, alig értem még le. Mintha csak minden fekvő helyzetből így lenne szokásom állóba kerülni. Nincs itt semmi látnivaló!
- Látom már, ki nem akar új könyveket, - sétálok hátratett kézzel a polcokhoz - menő továbbképzésekre meg előadásokra eljutni, - bandukolok tovább, megigazítva pár mappát, aztán végighúzva ujjamat egy képkeret tetején és fintorogva összemorzsolom aztán - megkapni minden szükséges támogatást a szakmai fejlődéséhez - tárom szét kezeimet.
- Sajnálom, drága, ezekhez már nem lesz elég a két szép szemed, ami egyébként minden máshoz az - teszem azért ez utóbbit hozzá a teljesség kedvéért. - Ennél jobban kell pedáloznod az új igazgatónál - rázom a fejem megrovóan és lehuppanok a csupaszín székébe a csupaszín asztala mögött, egyik lábam feldobva a karfára, térdhajlatomba véve azt, a másikra meg lekönyökölve, beletámasztva arcom, szinte aggódva morfondírozván, mi lesz így vele. Hm. Különben azt hiszem, ez lesz az egyik kedvencem: mindenkihez be fogok menni és levetem magam a székükbe.

# # #

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mindig is szerettem a szobámba tanulni, ha már magolásról volt szó, de jelen helyzetben nem igazán volt rá lehetőségem, mert a szobatársam eléggé nagy zajt csapott végig. Én mindig is csendben szerettem elsajátítani a kötelező mutatványokat, de most képtelen voltam erre a hangzavar miatt. Összeveszni nem akartam vele, így inkább úgy döntöttem, hogy ellátogatok a tanuló szobába, ami általam a legritkábban látogatott helynek számított. Oda szó szerint csak végszükség esetén mentem be, most pedig éppen ezt adta a helyzet, szóval az említett helyiség felé tartottam sietős léptekkel. Mikor benyitottam, legnagyobb megkönnyebbülésemre alig voltak páran a teremben, úgy látszott, hogy a tanulók zöme korábban elvégezte a tennivalóit. Most kifejejezetten jól esett a csend és egyáltalán nem hiányzott a nyüzsgés. Nagy önbizalommal megindultam előre, majd megláttam egy nálam fiatalabbnak tűnő lánykát, akinek ugyancsak szőke haja volt, mint nekem. Valamilyen megmagyarázhatatlan dolog miatt rögtön szimpatikus lett számomra, így feléje vettem az irányt, meg egyébként sem voltam túl lelkes a tanulást illetően.
- Szió! Leülhetek ide tanulni? Na, nem mintha nem lenne elég hely a teremben... - néztem körül szemöldökömet felvonva, majd folytattam a mondandómat:
- de szívesebben társulnék egy élő, lélegző emberhez. Olyan élettelen ez a hely.
Mindig is ez volt a véleményem a tanulószobáról, számomra afféle kényszer helyiségként szolgált, de most kénytelen voltam ide betérni. Reméltem, hogy nem hajt el a lány, még be is mutatkoztam neki illedelmesen.
- Dana Straw Berry vagyok. Mi jót tanulsz? Én a bájitaltant próbálom a fejembe verni épp - közöltem vele csivitelve. Persze tudtam, hogy nem épp egy társalkodós helyiségben vagyok, hiszen a diákok zöme épp azért járt ide tanulni, hogy békét leljenek, de hát én már csak ilyen voltam... ami a szívemen, az a számom... egyébként sem tudtam sokáig csendben maradni, ha épp társaságom akadt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Észreveszem a mosolyt, mert hiába vagyok szétszórt és all over the place, attól még látom, mikor valaki támogató. És ember, egyszerűen sírni tudnék tőle, mert olyan nehéz egy ilyen pasit találni! Erre ő itt van, csak úgy megtörtént az életemmel, én meg idejövök és széthányom a nappaliját! Ez érdemli? Nem.
Inkább csak szipogva ülök le a kád szélére, kapaszkodom is, mintha muszáj lenne, mert félek, hogy beleesek és összetöröm magam, úgy érzem baromi magasan vagyok. Inkább csak elgondolkodom pár pillanatig, melyik a jobb, majd lassan, nagyon óvatosan megemelem.
- Akkor is... - vonok egyet a vállamon. Nem lett volna kötelező beengednie sem, sőt, ki is rakhatott volna akkor is, mikor a szőnyegre taccsoltam, de nem tette, kicsit tanácstalanul is néz rám, de nem kell szólnia, értem én, vetkőzni kéne, meg megtisztulni, mert undorító vagyok.
- Igaz. Minivombatlábak. Bizonytalanok az életben - bóólintok magam elé, le is tolva a nacimat, majd felsóhajtok és körbepillantok. - Kaphatok fogkrémet? Meg azt a... nagy bigyót. A... törölközőt. Igen. Azt.
Mert azt hiszem, elég undi lehetek most ténylegesen, egy fogmosás nem ártana. Amennyiben ad, megköszönöm, majd engedek magamnak vizet, olyan elég jó meleget, majd belemászok, öntve bele a tusfürdőből a kád szélén. Elég jó illata van, meg buborékos is, szét is fújkálok belőle párat, olyan szép színesek. A fogaim is megsikálom, bár ha tudok róla, hogy ez lesz a vége, eleve hozok fogkefét vagy... valami. Azt hiszem kicsit sok ideig pancsolok, de lehet, hogy csak nekem tűnik egy örökkévalóságnak. Az biztos, hogy végül ugyan nagy erőfeszítések árán, de csuromvizesen kievezek a kádból.
- Túléltem. Azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ja, az, tökre tudtam - Hazugság, de sejtettem. Az is számít, nem? Szerintem tökre megjárnak érte a pontjaim, mert legalább próbálkoztam, de nem mindenki gondolja így. Sajnálatos. Mások szerint az sem jó, vagy.... TöRvÉnyEs, amit dolgozom, van, aki szeretne is miatta lekapcsolni és hűvösön látni. De ameddig nem tudják, hogy én vagyok, addig nincsen semmi baj, nem?
- Tudok, csak... nem vagyok egy a legjobbak közül, olyan átlagos vagyok, máshoz értek jobban - pofáztam össze-vissza, meg is nyaltam a szám sarkát, hogy elhallgassak, ami a legnagyobb meglepetésemre be is vált. Legalábbis, egy pár pillanatra mindenképpen.
- Semmi, angyalom, az arcomnak semmi baja nincsen - intettem le, majd rántottam egyet a táskámon, hogy visszaállítsam az eredeti állapotába, mert nem akartam, hogy leessen, vagy ilyesmi, meg amúgy is, olyan laza vagyok, majd szétesek, nem nevetek egy tinilányon a falu közepén, mert bezárta magát egy játszótérre és nem tudja mi az a zsírkréta. Áh, én soha.
- Lényegében, igen. Nem folyik szét a táskádban és nagyon sok színben létezik - toltam ki a nyelvemmel az arcom kicsit oldalra, majd lehervasztottam az arcomról azt a mosolyt, az órámra pillantva. Szerencse, hogy a gyerekre vigyáz valaki, rühellnék olyan szar apa lenni, aki sosincs otthon és egyedül hagyja a fiát. - A nevem Ilya. Mesterképzés, hm? A suliban ott fent? Majd beugrom a lovardába azokkal a krétákkal, ha el nem felejtem.
Oldalra döntve a fejem pillantottam végig rajta, kis vigyorral, majd ismét az órámra néztem.
- Nincs nálatok valami takarodó, vagy ilyesmi? Sötétedés után ne mászkálj egyedül szabály?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem, neki már mennek, csak neked nem - grimaszolok, de a nevetése ragadós, mindig is az volt és szerintem az is marad, imádom őt. Éppen ezért gyorsan lazítok is az ölelésen, mert olyan tudok lenni, mint egy óriáskígyó, csak úgy hobbiból halálra szorítok valakit. Persze, még sosem próbáltam, de tudom, hogy képes lennék rá, így kicsit nyomasztó tud lenni. Hagytam már az emberen lila foltokat, nem voltam rá büszke. - Vagy egy idegen térség kórháza. Been there, buddy. Ne akard tudni.
Nagyon büszke vagyok a haladásra, amit elértem, szinte mindent értek, amit nekem mond, sőt, a mondataim is szerintem rendesen rakom össze, pedig isten lássa lelkem, nagyon rossz volt elkezdeni magyarul tanulni.
- Jobb. Nem kérdeznék ennyit -  nevetek fel, de azért tudnék mit kezdeni a helyzettel, ha csak úgy becsúszna mellém a forró víz alá. Jaj, nagyon is. El is mosolyodom szélesen, mikor az ajkai a homlokomhoz érnek, majd viszonzom azt a bizonyos csókot, közelebb simulva hozzá. Kicsit lefagyok a megszólalásra. Mármint, persze, ő is nagyon hiányzott, de nem... vagdostunk ilyeneket egymáshoz, ez így volt természetes. - Tudom. Itt vagy.
Hallom, ahogy összecsúsznak az ágyak, még a mozdulatot is érzékelem, de egy rossz szavam sincsen, élem, hogy itt van, velem, hogy a vizes pólómtól az övé is az lesz és érzem az illatát. Tényleg hiányzott, basszameg. - Öm, alvás? Észveszejtő, rég-láttalak-szex? Vagy csak mesélj, miért nem szóltál.
Fel is veszem a karkötőm, nem akarok lemaradni semmiről, amit mond, leülök az ágyra és várakozva pillantok fel rá, csillogó szemekkel.
- Mármint, persze, este érdekel Paul van Dyk és Armin van Buuren, de ők klasszikusok - szögezem le, mert ebből nem engedek, Armin még hazai is. Élem az embert. - Terveztél valamit? A VIP-n kívül, természetesen. Nem tudom. Függönyt?
Bökök az állammal az ablak felé, ami kb... egy fal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

IX. Thomas Middleton


Az én esetemben nagyon egyszerű a sztori arra, hogy mi van a háttérben a fiú ölelgetésnél; apám mindig azt mondta, hogy nem férfias. És mivel én kifejezetten szeretnék az lenni vagy csak egyszerűen túljátszani, és Vajda Ricsi macsó akarok lenni… ezért van az, amikor a bennem lévő őszinte szeretet és csodálat minden élőlény felé egyszer csak megsemmisül. Automatikus dolgok ezek, amiket oldalakon keresztül ecsetelhetnék, de most nincsen rá szükség. Leginkább azért nincsen, mert az esetlenre sikerült kézfogás után Thomas magához szorít, és megölel. Először megfeszül a meglepettségtől a testem, és átszáguld rajta az a kellemes melegség, amit ez a mozdulat ad nekem. Elfelejtem, hogy mennyire „nem fiús” ez, és széles jobb tenyeremet a másik hátán terítem szét. Jólesően mosolygok. Nem gondolok arra, hogy tolakodó, egyszerűen átadom magam az érzésnek, mert nagyon fizikális kölyök vagyok. Mindenkit indok nélkül fogdosnék. Csak a vállához érni, pacsizni vagy rádönteni a fejem, amikor valamin sírásig nevetünk. Engem ezek mozgatnak. Aztán véget ér az ölelés, én pedig barátságosan rámosolygok a másikra, és újra a bringára nézek. A hátam simítása megborzongtatott. Elijah-n kívül nem szokott hozzámérni senki. Csak anyukám. És őt ritkán látom.
- Nekem mindenféleképpen meg kéne látogatnom a gyengélkedőt – válaszolom arra, hogy mit csinálunk. Kicsit el is fintorodok, miközben meghajolok, és térdemet kezdem tapogatni. Fel is szisszenek, és fájdalmas képet vágva nézek fel Thomasra. – Segítesz? Ritkán megyek oda. Azt sem tudom hirtelen, hogy merre van – emelem rá kék szemeimet, felegyenesedek, és ismét a bringa felé hajolok, hogy felemeljem a fűből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Technikailag tökéletes lépés volt Harry botrányáról egy születésnapi partival - szigorúan az a hivatalos, formális fajta, dögunalmas emberekkel - elvonni a figyelmet. A csalfa tökéletesség alatt rothadó személyünk ugyan gennyes sebként hasadt most fel lényegében a világ előtt - hiszen a szennylapok bulvártitkai minden országban képesek kiterjedni a külpolitikára, ha az elég zaftos - a megfelelő lépésekkel, a megfelelő időpontokban még képesek lehetünk semmissé tenni. Hiszen Crawfordok vagyunk - amit mondunk, az úgy történt.
Legalábbis ez anyám hitvallása.
Néha csodálom, néha pedig egész egyszerűen ostobának tartom őt azért, mert még ennyi idő elteltével is képes ránk építeni egy, a családunk jó hírnevét helyreállító terv alapjait. Ő a legintelligensebb nő, akit valaha láttam - ugyanakkor, ha a gyermekeiről van szó, a naivitása egyenesen negatív tartományokba sodorja.
A Blair születésnapját ünneplő kosztümös szépelgéshez például elengedhetetlen részese lenne maga Blair - aki, ugyan, az első fél-egy órában isteni tehetséggel bűvölt le mindenkit a lábáról, amint megunta, ugyanezzel a lendülettel dizolválódott, feltehetőleg egy, a figyelmét jobban lekötő helyre. Egy részem meglehetősen gyűlöli ezért, hiszen így már képtelen leszek egész nap ezek között tetszelegni, egy másik részem viszont mélységesen megérti őt. Ha nem rám esett volna a felelősség, hogy apánk kövessem, már én is megtettem volna.
A tükörsimára fényezett, kivételesen nem antik, de nagyon szép és elég értékes üveglapú asztalról leemelek egy pohár pezsgőt, balom zakóm zsebébe süllyesztve ellenőrzöm le, hogy nálam van-e a cigarettám és a vele járó gyújtó, majd, a tökéletesen mozgó-rendezkedő anyám felé fordulva, mutató- és középső ujjam ajkaimhoz érintve jelzem, hogy csak egy szálra megyek ki.
A terasz pár fokos márványlépcsőjének alján ülök le, háttal az egész puccarádénak. Felpattintva az új doboz karton tetejét hunyom le egy pillanatra szemeim, míg ujjaim közé csípek egy szálat - ezt kihúzva fordítom meg, s csúsztatom vissza dohánnyal felfelé, megszokás - majd a mellette fekvőt már rendeltetésszerűen ajkaim közé szorítom. Térdeimre könyökölve kissé előre dőlök, szemöldökeim szigorú ívbe húzva tartok balommal takarást a gyújtóból fellobbanó lángnak, s ahogy megszívom a fehér halálrudat, annak vége vörösen izzik fel.
Futólag az óra számlapjára pillantok, kellemetlenül oldalra húzódó ajkaim között fújom ki a füstöt, majd jobbom ujjai épp csak a kissé már megkopott anyaghoz hozzáérve simítanak végig a bőrkarkötő anyagán. A mögöttem neszelő léptekre megemelkedik szemöldököm, slukkolva fordulok hátra, hogy lássam, ki az, majd megállapítva, hogy annyira nem fontos, vissza is térek a természetes testhelyzetembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Túl van az első pár találkozáson, ami a könyvtárat és az új könyvtárosokat illeti. Az előző kolléga nem hagyott túl sok mindent rájuk, így a személyes ismerkedés helyett - a rövid bemutatkozáson persze túlestek -, inkább belevetették magukat a munkába. Volt mit megbeszélni, az időbeosztás fontos része, hogy Gellért mikor legyen munkába, nem beszélve az engedélyek beszerzéséről és esetleg a könyvtári rend megreformálásáról. Mivel ide járt nagyon sok kiskaput ismert, amit ő nem nagyon használt ki, de tudott róluk. A könyvtár után gyorsan átöltözött, de ezt sem vitte túlzásba, csak kényelmesbe és a kissé hűvösebb időhöz öltözött fel. Habár tudta, hogy a gyorsétteremben a péntek Mexikóé, és ott ugye a csípősebb ízek is dominálnak, talán túlöltözött ehhez. A kastély és az étterem távolságot nagy lépésekben teszi meg, hiszen eléggé éhes, szinte beszédül a Falatozóba. Szerencsére még nem sokan vannak, így ráér nézelődni, miközben a sorára vár. Először az ételeket nézi meg, később a közönséget. Mindig így hívta Gerdával a kocsma, vagy az étterem népét. Az arcán megrándul egy izom a gondolatra, hogy lány itt van, de nem látja sehol jelenleg. Az első találkozásra nyugodtan rámondható, hogy kínos volt, de pozitív kicsengéssel váltak el egymástól. Talán, ha visszafogadják egymást a bizalmukba, lehet olyan, vagy olyasmi, mint régen volt. Gerda helyett megpillant egy élénkpiros hajú lányt, aki nagyon lazán és természetesen viselkedik. Ha nem így tenne is kitűnne a tömegből, de Gellértnek valahogy megmozgatja a fantáziáját, egészen addig, amíg a tálcákhoz nem ér. Gyorsan elvesz egyet, majd bedob pár random fogást - halat és hasábot mellé, meg egy búbos húst -, de elvesz egy közepes méretű chimichanga-t is, ha már Mexikó és csípős kell. Kér még egy kávét, és megkérdezi, hogy van-e dohányzó rész. Az sajnos nincs, ez inkább ilyen diákkajálda, jön a válasz, bár nem érti, hogy ebben mi az összefüggés. Szerencsére kávé van, rendel hozzá még egy kis szénsavas vizet is. Lehet később átugrik valami kocsmába, de egyelőre rohadt éhes. Fizet, majd kinéz magának egy magányos helyet, és odatalepszik, amíg a manó meghozza a kávét. Kedves mosolyt ereszt az észveszejtő illatok és látvány felé, majd evőeszközeivel megtöri a harmóniát és végre elkezd enni. Nagyon ízlik neki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Odaállok a lány háta mögé, majd kikukucskálok válla felett, hogy lássam, mi is készül éppen. Nem esik nehezemre, pedig ázsiai genetikám miatt elég alacsony növésű vagyok, azonban a lány még nálam is pöttömebb. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjam el magam ezen a tényen. Ha sok önbizalommal rendelkező egyén lennék, akkor talán még a buksiját is megsimogatnám, de sajnos vagy nem, az élet ezzel sem áldott meg. Így csak állok, alsó ajkamat beszívva, pilláimmal sűrűn pislogva és várom a következő utasításokat. Kicsit igaz hátrébb lépek, hogy ne legyek a másik személyes terében, mikor az megfordul, hogy ismét hozzám beszéljen. Bizonyára kellemes hangja lehet, legalább is én így képzelem el. Nem ismerem még a sztereotípiákat, hogy csak úgy elítéljek valakit, amiért valamelyik ház tagja. Számomra egyenlő mindenki. Az pedig, hogy Carly egyáltalán nem sieti el, amit mond, már épp elég imponáló tényező számomra, hogy kedveljem a másikat. Nagyon megkönnyebbíti a helyzetemet, mert így szépen és komótosan olvashatom le a szavakat az ajkairól, miközben kapok arra is elegendő időt, hogy az agyamban értelmezni tudjam a magyar nyelv szépségeit.
- Az lenni micsoda? - Döntöm oldalra a fejemet, kezemben bőszen szorongatva a jegyzet és vázlatfüzetemet. Sok minden beszivárgott már Japánba, amik amúgy az európai kultúra részét képezik, de erről a "Milánói" nevezetű étekről még sosem hallottam. Na jó, hallani lehet sikerült róla, de kóstolni ezer százalék, hogy nem volt még lehetőségem. Imádom a külföldi ízeket, szóval biztos vagyok benne, hogy ez is ízleni fog. Egyik kedvencem például a hamburger, ami szinte minden hétvégén a menün volt, annyira imádta a család. Vajon azt is csinálunk majd? Jaj, alig bírok magammal, nagyon izgatott vagyok! Végre egyedül - oké, még mindig egy másik diákkal, de már szülő nélkül - főzök!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Csak nagyokat pislogok, mikor a lány végül úgy dönt, hogy lekucorodik mellém a földre, majd a füzetemet elvéve elkezd abba irkálni. Én persze hagyom, hisz nem vagyok egy vérmes vadállat, aki harap azért, ha hozzányúlnak a cuccához. Jó, egy kicsit mérges tudok lenni, ha a dolgaimat piszkálják, de most jelenleg nem érzem azt a feltörekvő irigységgel fűszerezett érzést, mint ami ilyenkor szokott kialakulni a gyomromban. Csak sodródom tovább az árral, miközben igyekszem, hogy ki tudjam olvasni a lány remegő írását. Biztos nagyon aggódhat azért a kacsáért, ha így ki van borulva. Nem is merek belegondolni, velem mi lenne, ha Beri egyik nap csak úgy eltűnne a szobámból. Bizonyára én is ugyanazt csinálnám, mint a sárga prefektus, és keresném ég és föld. Most hogy így eszembe jut, az előbb nem egy szárnyas rohant neki a lábamnak? Mint mikor a rajzfilmekben az ember fele felett kigyúl az a bizonyos villanykörte, egy csapásra megvilágosodom. Felpattanok ültemből, majd mutogatni kezdek abba az irányba, amerre a jószág futott, közben még talán toporgok is egy kicsit. Azonban én hiába vagyok ilyen hiperaktív, a másik mintha nem érteni meg, mit akarok. Felmutatom mutatóujjam, aztán lehajolok a füzetért és bőszen körmölni kezdek. A ceruza füstöl, nyelvem pedig minden egyes betű kanyarintásánál ki-kikandikál számból.
- Látni állat! Menni arra - rajzolok még egy hatalmas nyilat is abba az irányba, amerre a kis szárnyas elszaladt. Bocsánat, nagyon izgatott lettem! Végre segíthetek valakinek anélkül, hogy az csúnyán ellökne magától. Itt az én időm!
Megfogom Dana kezét, felsegítem a kőről, majd a lánnyal a nyomomban sietős léptekkel elindulok jobbra, annak a folyosónak az irányába, ahol a tollas eltűnt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolyban megüzentem Mihail-nak, hogy lenne-e kedve csónakázni egyet, hiszen a hétvégém egyébként is szabad volt. Persze ez csupán féligazság volt, mivel valamilyen fura oknál fogva elkezdett hiányozni a srác, nem tudtam kiverni a fejemből az első találkozásunkat, na meg persze az első csókot sem. Persze nem akartam magam csalóka álmokba ringatni, hiszen ő bárkit megkaphatott, akit csak akart, miért pont engem választott volna? Tudni illik mindenkinél volt jobb és szebb... annak is örültem, ha egyáltalán pozitív választ küld, meg ha valamiféle jó barátság alakulna ki közöttünk. De meg kellett hagyni, mély benyomást tett rám a puszta jelenléte is. Izgatottan vártam, hogy mit fog válaszolni, majd egy kis idő elteltével legnagyobb örömömre pozitív visszajelzést kaptam tőle. Majd kiugrottam a bőrömből a hír hallatán, szerencse, hogy csak Hápi volt éppen a szobában, mert más biztosan hülyének nézett volna, hogy ott ugrándozok örömömben egy helyben. Mikor eljött a jeles nap, végigkotortam a szekrényben a ruhákat, miután lefürödtem, hajat mostam, valahogy egyiket sem találtam alkalomnak illőnek. Hosszas, pár órás, keresés után ráakadtam az egyik kényelmesebb és csinosnak mondható ruhámra, amelyet örömmel aggasztottam magamra. Ezután begöndörítettem a hajamat, feltettem egy nem túl erős, ámde szolid sminket, aztán útnak indultam a csónakház felé. Én értem oda elsőnek, a tulajnak már megüzentük, hogy igénybe vennénk az egyik csónakját egy kis időre. Izgatottan vártam, hogy megérkezzen a fiú, úgy éreztem, hogy remek délutánnak nézünk elébe mi ketten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Hát ez az, én is pont ezt kérdeztem magamtól... miért ne pont ide ülnék? Szupi, akkor helyben vagyunk, egy rugóra jár az agyunk - feleltem neki vígan. Hogy milyen mókás volt ez a lány, nagyon egyedinek tűnt, egyenesen odavoltam érte. Bírtam a különc emberkéket.
- Áh, primitívebb lény nem igazán képes fejlettebb életformává alakulni. De amúgy bírom a zombis filmeket, ne érts félre - nevettem el magam, majd levetettem magam elé a bájitaltan könyvemet az asztalra, amely csak úgy csattant, amint célt ért.
- Hupsz! Ez kicsit hangos volt! - emeltem a kezem a szám elég felvonva a szemöldököm, megvonva a vállamat.
- Lena, Lena... szép név! - nem is tudom, hogy miért a Csaj nem jár egyedül című film jutott a nevéről az eszembe. Ott ugyanis Laney volt a főszereplő, talán volt egy kis hasonlóság a nevükben...
- Nagy számonkérések? Hmm.. ennek a fele sem tréfa. - nem örültem a hírnek, mert ezek szerint még keményebben kellett tanulnom, ami eléggé nehezemre esett.
- Harmadikos. De te nagyon okosnak tűnsz és valamilyen fura oknál fogva azt érzem, hogy kened-vágod a témát. Segítenél? Cserébe bármit kérhetsz tőlem - ajánlottam számára egy ígéretesnek hangzó üzletet. Reméltem, hogy segít belerázódni a tananyagba, magam se tudtam, miért gondoltam róla, hogy jó a témában, de valahogy olyan okosnak tűnt... ha segítene, akkor számíthat rám bármiben - úgy voltam vele.
- Igazán sokoldalú vagy. A bűbájtan elég jól megy, azt nagyon szeretem - válaszoltam neki mosolyogva. Az a tárgy mindig is könnyen ment, volt érzékem hozzá, mindig kitűnőre teljesítettem belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Láttam kicsit a fiún, hogy megilletődött, mikor melléje kucorodtam, küldtem feléje egy bátorító mosolyt, hogy ugyan, semmi gond, ez tőlem teljesen normális reakció. Közben megírtam neki, amit akartam, ő pedig utána mutogatni kezdett az egyik irányba. Nem igazán értettem, mit akart ezzel közölni irányomba, ám szerencsére gyorsan kapcsolt, majd leírta a mondandóját. Erre aztán rögtön megvilágosodtam, felcsillant a szemem, hogy van rá esély, hogy meglegyen Hápi. A srác megfogta a kezemet, majd felsegített udvariasan a kőről, ezt a kedves gesztust nagyra értékeltem. Ezután pedig sietős léptekkel indultunk el jobbra, a helyszín irányába, amerre a kacsám is tartott. Iszonyat gyorsra foghatta a tempót, mert semerre sem láttam, miután elindultunk feléje, de bíztam benne, hogy hamarosan rálelünk a pihés állatkára.
- Nincs még semmi nyoma - közöltem a sráccal, miközben figyeltem arra, hogy lassan betűzzem a szavakat, hogy ő is megértse. Idáig csak magammal voltam elfoglalva önző módon, de most próbáltam rá is tekintettel lenni, ha már a segítségemre sietett és a füzetet se hoztuk magunkkal.
- Köszönöm, hogy segítesz - fűztem még hozzá lassan, biztató mosollyal az arcomon, csak hogy érezze a törődést. Rendes volt tőle, hogy velem jött megkeresni Hápit, ezt pedig nagyon is méltányoltam.
- Mintha láttam volna elsuhanni valamit abba az irányba - mutattam balra a folyosó végén nagy szemeket meresztve a helyszínre, majd magam után húztam a fiút, több szem többet lát alapon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Hiába is próbál kicselezni felemás válaszával, roppant elégedett arcot vágok rá, mint aki pontosan azt kapta, amit hallani szeretett volna. A hangom csupa mézes-mázos dorombolás, bár hogy ez megnyugtató-e?
- Ajánlom is, életem,-*adok cseppet sem kétértelmű félmosollyal csókot homlokára, mintha holmi kétes alvilági alak lennék, aki egy még kétesebb aurorral paktált le nagyszabású tervei kedvéért. A család már megvan, csak kicsit maffiásítani kell és nyitva előlem még a párhuzamos világok uralma is, nemhogy ezé.
Talán ez okozza, hogy őt is kóstolgatni merészelem, belecsippentve a cápa uszonyába, sőt, még csak iszkolni nem kezdek, saját épségemet féltve. Ellenkezőleg, orra előtt parádézom ál-ártatlanságomat lengetve, nem kis derültségre adva okot. Azért van bennem egy kis gyerekes büszkeség, hogy meglepetéssel tudtam szolgálni, pont annyira hatódva meg a feddéstől, mint bármelyik ötéves, akinek csínyje titkon elnyerte ám a felnőttek tetszését és ezt pontosan tudja is. Amikor végül elillan előlem - fura keljfeljancsi trükköt vetve be ennek érdekében - pár másodpercig nézek utána, próbálva kibogozni, mire is utalgat épp. Aztán elkezd bennem körvonalazódni a dolog és egy laza fordulattal lehuppanok a szabaddá vált kanapéra. Szóval ez a nagy újság? A jövendőbeli főnököm és ha jól értem, az iskola leendő igazgatója tart épp drámai felvezetőt parányi irodámban?
Inkább a lottóötöst kellett volna emlegetnem.
Ahogy a két szép szemem említi, egyik szemöldököm felvonva alakot váltok, kényelmesen elnyúlva a pamlagon, s ruhám (kivételesen) velem együtt transzfigurálódik, alakomra simulva.
- Kész szerencse, hogy az intézmény egyetlen pszichológus szakembere másodállásban egy független alapítvány munkatársa is, mely nem sajnálja egyik felsorolt területen való támogatását sem.-*Könnyedén dobom vissza a labdáját, most még komoly arccal, elvégre igen komoly, felnőttes eszmecserébe bonyolódtunk, karrieremet is érintő kérdésekben.
- Nem árt vigyázni, nehogy az a két szép szem másik állás után kezdjen kacsingatni,-*vigyorodom el, cseppet sem ijedve vagy hunyászkodva meg.
Kettőn áll a játék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem hittem, hogy valaha ezt akár csak magamban kimondom, de tanácsot kell kérnem Ezrától. Vagy legalább egy mankót és egy új szótárat, ezt még nem gondoltam egészen át, de valamire mindenképpen szükségem van. Ezt pedig nem is vagyok rest elismerni, mindezt persze szó nélkül teszem, csak rá emelem a tekintetem. Igazából a mozdulatára várok, hogy haladjunk a cipőkkel, és bár időbe telik, azért segítve őt túlesünk ezen. A többit inkább rá bíznám, nem mintha ne értenék hozzá, de ez jelen helyzetbe se nem illő, se nem elvárható.
- Értem - nevettem el magam kicsit, én aztán nem állok le egy hölggyel sem vitatkozni. Valahogy akad még bennem némi életösztön, ami remekül megmutatkozik most is. Bár nyilván lehetett volna egy darabolós gyilkos is, akit csak úgy beengedtem, de akkor így jártam. Az embereim meg nagyon jól, meglepően végrendelkezem.
- Bizonytalanok az életben? Miért...? - néztem rá kérdően, kicsit el is vesztettem ennek a történetnek a fonalát, pedig minden idegszálam rá koncentrált, az is, amiről azt sem tudtam, hogy létezik még. A fejemmel lassan a tükör felé intettem, majd kinyitottam a kis oldalsó mélyedéssel, hogy a mögötte rejlő szekrény felfedődjön. - A fogkrém, meg van bontatlan fogkefe is a polcon. Törülköző a mosdókagyló alatt. Válassz kedvedre - közöltem, aztán ki is léptem a fürdőből, hogy az egyik szekrény előtt szobrozzak percekig.
Ingek, pulóverek, öltönyök, alsónadrágok. Szerintem egyik sem kifejezetten egy hálóing darab. Végül nagy sóhajjal kihúztam az egyik fiókot és egy régebbi, beletűrt pamutpólót kihúztam valamelyik futóverseny virított rajta, de nem foglalkoztam vele most, hogy melyik. Talán még Ezrával próbálkoztunk. Meg végül fogtam egy rövidnadrágnak betudható boxert és a fürdő melletti szekrényre tettem én pedig elsétáltam a szobáig és megszabadultam az ingemtől is és kerestem valami mást. Pizsamát.
- Tessék? - mondtam hangosabban kifelé, ahogy az ajtó nyitódása után mintha hallottam volna valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ami azt illeti, nálam ez nem így szokott lenni. Mindenki akar mindent, még akkor is, ha néha úgy csinálnak, mintha nem tennék.
- Tőlem mindig, minden élő akar valamit. - A holtak is. Ez már részletkérdés, nem akartam teljesen kiakasztani vele, van, aki biztosan leakadt volna, hogy mégis mit mondtam és hogy jutott ez eszembe. Szegény ismeretlen csábít nem kellene ezzel lesokkolnom szerintem.
- Igen, a sütik is nagyon jók, bár régen nem jártam ide ennyit. Gondolom, részben emiatt is - bólintottam párat mert tény, ha ennyire finomak a termékek és a hely is ilyen szép, talán többet jártam volna ide már akkor is. De nem értettem erről több szót, csak figyeltem a kutyát, meg a férfit, sőt, párszor Boldizsár felé is kitekintettem.
- "A nejeden kívül?" - kérdeztem rá, de aztán csak megráztam a fejemet kicsit, hogy semmit nem értek, szerintem ő sem teljesen azt, hogy én mit akarok ebből kihozni. - Ha nem a tiéd, akkor ki az a Dávid?
Még le is hajoltam a kutyához, hogy megnézzem a nevét, de ez a kis felirat állt a miniatűr bilétán.
Aztán csak figyeltem, ahogy Olivér a karkötőit buzerálja, majd én is elkezdtem a pitét piszkálni, felnézve rá.
- Engem? Miért kerestél engem? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom, hogy jutottam el idáig, hogy arról beszélek, fogalmam sincs, mit csináljak magammal. De itt vagyunk, valószínűleg a pia miatt jutottam el erre a pontra. Meg is remeg kicsit a szám, ahogy végigsimítok a karján, aztán utána csak szorongatom a kád szélét.
- Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel. Szeretem a boltomat, de csak azért jöttem ide, mert nem akartam, hogy Csenger tudja, hol lakom. Nem jött össze, mert megint tudja, hogy merre vagyok... ijesztő egy kicsit - karolom át magam, ki is ráz a hideg kicsit, szerintem a hideg miatt. Figyelem, ahogy elővarázsolja a szekrényt, kicsit el is nyílnak az ajkaim, olyan varázslatnak tűnik az egész. Inkább be is csukom a számat.
- Köszönöm. -  És komolyan is gondolom, nagyon hálás vagyok érte, amiért ilyen nagyon szépen bánik velem. Végül csak befekszem a kádba és jó ideig csak pancsolok, nagyon jó illat van, imádom, rá emlékeztet, de olyan... kellemes, nem hivalkodó, imádom. Végül a törölközőbe bugyolálom magamat, úgy lépek ki a fürdőből, fel is markolom a ruhákat.
- Semmi fontos. Végeztem - a hajamból sem csöpög már a víz, szóval nem vagyok olyan rossz, fel is öltözöm inkább, ott a folyosón, mert nem akarom zavarba hozni, vagy nem tudom... Aztán a törölközőt a fürdőajtóra akasztom mert nincs rá jobb ötletem. Csak utána togyogok a mini lábaimon nem a nappali felé. Jó hosszú nekem a póló, de nem zavar, igazából kényelmes, meg nagyon jó az illata. - Inkább hallgatok rád. Most mi lesz...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Láttam, hogy ezerrel kattog a szőkeség agya a megnyilvánulásom után. Hogy miért gondoltam róla azt, hogy okos? Nagyon egyszerű... látszott a szemében. A kevésbé intelligens emberek szemében üresség honolt, az övében pedig kíváncsiság, lelkesség, érdeklődés, tudásszomj. Amikor pedig elkezdett beszélni, be is igazolódott az, amit gondoltam róla, hiszen a közlendője irányomba nem csupán üres csacsogás volt. Látszott rajta az is, hogy elég nagy önbizalma van, ami nem feltétlenül jelentett rosszat, sőt, az én szememben kifejezetten pozitívnak számított, ha az egészséges szinten maradt és nem vegyült túlzott önelégültséggel.  Én sem voltam egy szerény típus, hiszen nem mutattam, gondoltam kevesebbet magamról, mint amire képes voltam, nem becsültem magam alá. Inkább negatív dologként vélekedtem erről a tulajdonságról, számomra a megtévesztéssel jelentett egyet az, ha valaki például értett valamihez, de a külvilág felé azt üzente, hogy nem képes rá. Ez nem csupán saját magára ártalmas megnyilvánulás, hanem a környezetét is becsapja vele. Ha valaki tud valamit, és jó is benne, ne mondja azt, hogy nem igazán megy neki. Mivel az már hazugság. Hú, megint nagyon elkalandoztam.
- Bocs, kicsit elgondolkodtam - néztem rá a lányra nagy mosollyal az arcomon, aztán meghallgattam a feltett kérdését.
- Hú, hát ezt így előre nem tisztáztam magamban, de bármit kérhetsz normál keretek között. Például szívesen segítek bármiben, amiben esetleg nem vagy olyan gyakorlott, esetleg intézhetek neked egy esti kimenőt úgy, hogy a többiek ne tudják meg - kacsintottam rá vidáman, majd folytattam:
- Szóval, benne vagy?
Közben tekintetemet a közelünkben ülők asztalára szegeztem, mindenki marha nagy lelkesedéssel tanult, még olyan is volt, aki bealudt az izgalmas tananyag olvasása közben. Valahogy meg tudtam érteni... utána visszanéztem a lányra, majd hirtelen kiugrottam a székemből egy "juj" kíséretében, mely rögtön elhagyta a számat. Kellett egy kis idő, mire feldolgoztam a látványt...
- Aztaaa! Te aztán nem vagy semmi! - néztem rá kikerekedett szemekkel, hiszen még sosem láttam ilyen attrakciót. A mugli világban Uri Geller-nek vagy David Copperfield-nek lett volna mit tanulnia tőle!
- Micsoda bezombulás! - firtattam tekintetemmel az arcát, mely keményen el lett torzítva. A csaj tényleg nem viccelt, mikor közölte az elején, hogy ő bizony nem áll távol a zombiktól. Hirtelen úgy maradtam, egyszerűen képtelen voltam visszaülni a székembe, nem tudtam, hogy tartsak-e tőle vagy sem, eléggé váratlanul ért az egész. Mindenesetre reméltem, hogy valóban egy emberrel van dolgom, túl valódinak tűnt ahhoz, hogy zombi legyen, és egyébként is a varázsvilágban voltunk, nem pedig egy horrorisztikus univerzumban. Tudtam, hogy léteznek itt veszélyes lények, vámpírok és a többi, de ők jó messze voltak innen a kastélytól. Na jó, mondjuk Adam-ról hallottam már, de ő szerintem kiemelkedett a fajtársai közül viselkedésben. Emberevő zombit meg csak nem engednének be ide... viszont láttam egy mugli filmet, amiben a főszereplő zombi volt és értelmes is, bár nem tudta úgy kifejezni magát kommunikáció terén, mint más. Ezen tekergett az agyam, majd vettem egy mély levegőt, aztán visszaültem a helyemre és vártam a további történéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

sziasztok  

hú, én ma ebéd környékén majdnem nekiálltam másnapra a munkába elkészíteni a szendvicsemet, amikor rájöttem, hogy még csak szombat van. ah. tényleg csodás érzés *-*

ettől függetlenül repül az idő rendesen, az tuti

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő