28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves Diákok! Tárgyaitok csereberéjére, azaz leadására október 14-én 22:00-ig van lehetőségetek!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 80 81 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emma McNeilly
Előkészítős tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 15042
Írta: 2012. december 28. 21:44 | Link

Valentin


Mindig is híres volt bájolgásáról és kedvességéről Emma. Mindig mindenkihez túlságosan is jóhiszeműen áll, ez is csak abból adódik, hogy nem szereti a haragot és a haragtartást. Sokszor inkább enged ő, mint sem valami megromoljon az általa elképzelt idillben. Jelenleg azonban erre semmi szükség, a műveltségét némi kedvességgel vegyítve mutatja ki, szintén igen műveltnek tűnő partnere felé. Mikor a fiú fejtegetni kezdi a Véletlent és a sikeres egymásra találásukat, szépen mosolyog végig, bár e mögött a mosoly mögött azért már rejtőzködik némi mögöttes tartalom, de azt most leplezi.
- Igen, sikerült. – erősíti meg az iménti mondatrészét, kellemes lágy hangján. Boldog a tudattól, hogy még „új” még sem kell azt látnia, hogy mindenki ismer valakit ő az egyetlen, aki még senkit. Ez már az imént megváltozott. Legalább egy ismerős, ez is feldobja.
- Értelek. De már megvan az utad és ez a lényeg. – zárja le tömören, nagyon is érdeklődik Valentin iránt, de nagyon nem a szakokról szeretne most csevegni, ezt csak amolyan indító témának szántan. Ami meg a jövőjét illeti, az elég ködös, nem is az a baj, hogy nem tudja, mert voltak mindig is tervei erről-arról, de a családja nagyban próbálja befolyásolni őt, és amilyen kis szerencsétlenke szegény, legtöbbször ez sikerül is nekik. Bár edződött az eddig elmúlt évei alatt, de magántanulóként nehéz lett volna társaságoktól tanulnia, vagy azokkal alakulnia. Így még ha furcsán is hangzik, de 18 éves koráig megmaradt „Apa tündérkéjének” és a naivitása, pozitív világnézete továbbra is ott suhog a jelleme körül.
Már oldottabb hangulatban, bár még egy kicsit zavarban mosolyog vissza a felajánlásra. Egy bólintást követően belé is karol, majd az italok felé veszik az irányt, míg hallgatja kérdésére a választ. Érdekli is meg nem is, ez olyan kétes dolog nála, sosem volt az, akit csak a társasági élet vonzott, na de olyan se, aki ott gubbaszt naphosszat a könyvek között.
Elveszi a puncsot, majd ő is megemeli és koccintanak. Iszik egy keveset, közben látja, a fiú pásztázza a termet, majd az óráját nézi. Mikor ismét felé fordult a táncpartnere a szemeibe tekintve hallgatta.
- Őszinte leszek, nagyon örülnék neki. Szeretem a bálokat, de csak mértékkel… - mondja mosolyogva, majd leteszi a puncsos pohárkát. Ezután a szemébe nézve folytatja.
- Még nem igen tudom, mi merre van, rád bízom magam. – mondja kissé szelíden, majd elindulnak a fiú irányításával.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2012. december 29. 02:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 12:34 | Link

Karácsonyi bál lezárásra,
Pici lányka, Abigél

Nem is tudja ez a kis leány, hogy mennyire boldoggá tette a navinés fiút azzal, hogy igennel felelt a kérdésére, és vele tartott erre az igen kellemesre sikeredett ünnepségre. A nagyterem igazán varázslatosan lett feldíszítve, az igazgató úr, mint a Mikulás, nagy hatást gyakorolt többekre, így Abigélre is, aki édes ábrázatával Endrét aznap este a világ legboldogabb varázslójává tette.
- Nem mondom el senkinek - ígéri komoly arccal a negyedéves, és ujjait, mint egy cipzárt húzza el ajkai előtt. Ez a kastélylakó, mintha csak a kishúga volna, olyan szerető érzéseket ébreszt Endre szívében. Igaz, hogy neki csak egy nagyobb fiú testvér adatott meg, de ha megajándékozná az élet egy kisebb lánytestvérrel, ő Abigélt szeretné annak. Fejében meg sem fordult a gondolat, hogy nőként tekintsen rá, és úgy szemlélje meg a csodás ruhába bújt levitást, de az, hogy bármi és bárki elől védelmezze, ha kell pálcát húzzon, és akár bosszút álljon érte, az azonnal ott lebegett lelki szemei előtt. Csendes társasága mellett is könnyedén érezte magát jól, és tudta, hogy amint vége ennek a zsúrnak, elviszi még valahová ezt a tündért. Talán édességet enni, vagy forralt borozni, hiszen ebben a hidegben nincs is annál jobb. Főleg, ha a borban úsznak a finomabbnál finomabb gyümölcsök is.
- Hé - suttogja közel hajolva a lány arcához, és magabiztos mosollyal nyugtatni a láthatóan elpirult, félős leányzót. - Csak bízd magad rám, meglátod, jó lesz.
Követve Abigél tekintetét, az övé is a többiekre esik. Sok pár táncol már, többen egészen jól csinálják, de vannak kevésbé ügyes párosok is. Viszont ez kit érdekel? Endre nevetve csóválja meg fejét, és a táncparkett felé indul, maga mellett vezetve a visszafogott partnert.
- Ne félj - mondja még az első lépések megtétele előtt, aztán már magához is húzza a levitást. - Tudom, hogy mit csinálok.
Jobb kezével bezárja a kisleány kacsóját, baljával annak derekát öleli, és fejét ráhajtva a barna hajkoronára veszi fel a ritmust, és kezdi el jobbra-balra, hátra-előre irányítani Abigélt.
- Nem is olyan nehéz, ugye? - kérdezi vidáman, miután letáncolják az első dalt, majd a következőt, és a harmadik zene kezdeténél még meg is pörgeti a leányzót, had libegjen a ruha alja. Endre sokat mosolyog, nagyon jól szórakozik, és elmondhatatlanul örül annak, hogy itt lehet. Nemcsak a nagyterem karácsonyi bálján, hanem az egész iskolában. Anglia nem tudott neki négy év alatt semmit sem nyújtani, Bagolykő viszont felforgatta az egész életét. A bál lassan a végéhez közeledik, és egyre sűrűbben gondolják úgy a párok, hogy ideje eltávozni, inni, enni még egy utolsót, majd nyugovóra térni. Endre még utolsónak körbemozogja Abigéllel az egész táncteret, majd egészen kimelegedve vezeti le onnan az est legszebb lányát.
- Hát ez nagyon jól esett - mondja izgatott szemekkel, és letörli a homlokán megcsillanó izzadtságcseppeket. - De piszok melegem van ebben a zakóban.
Abigél és Endre is elfáradtak ezen az estén, és a fiú karjában tartva a leány kapaszkodó kezét, a terem ajtajához veszi az irányt. Még szeretné megköszönni a levitásnak ezt a szép estét, de azt már nem ebben az elhasznált levegőjű teremben fogja megtenni. Egészen a levita toronyig kíséri a másodévest. Az oda vezető utat végig beszéli a navinés, kérdezgeti partnerét az estéről, hogy érezte magát, milyen érzéseket váltott ki belőle az a remek tánc, aminek részesei lehettek, és Abigél egyre többet, és nyitottabban beszél. Endre illedelmesen megáll a levita ház előtt, és udvariasan a lány keze után nyúl. Hálának jeléül finom csókot lehel a puha bőrre, míg szürkéit belemélyeszti a rátekintő szempárba.
- Nagyon köszönöm! - mondja még egyszer, majd megvárja hogy a levitás megfordulva betérjen a levita toronyba, ő pedig ingét kigombolva, lassan visszatér hálókörletébe.


Köszönöm a játékot, a sütit pedig nem felejtem el!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 29. 20:41 | Link

Szabó Fruzsina

Önismeret. Mérlegelve, hogy melyik tanársegédi pozícióm vall jobban rám, mindenképpen ez. A bájitaltan sem volt rossz, a diákok is értették, hogy miről tartok nekik előadást, érdekes volt, de talán az önismeret közelebb áll hozzám. A muglik életével is több a kapcsolat, mint a bájitaltan és a varázstalan származásúak. Sőt, bizonyos iskolákban vannak külön önismeret órák, délutáni programok, szakkörök és miegyebek. Amiről előadást fogok tartani a többieknek hétfőn, az is egy egészen átlagos téma lesz. Na, ez volt az oka annak, hogy engem a könyvtárban lehetett megtalálni a nap nagy részében. Este 8 körülre már tisztában voltam az előadásom témájával, ami talán egy kezdőnek bonyolultabb lesz, egy végzősnek meg unalmasabb, de majd igyekszem eltalálni mindkét csoportot.
Kivettem vagy 8 könyvet, amik a 60 oldalastól a 600 oldalasig terjedő példányok voltak. Néhányan úgy néztek rám, mint akik még életükben nem láttak embert egy halomnyi könyvvel a kezében, vagy csak ismertek és ez volt túl meglepő. Én könyvekkel a mancsaim között. Nem érdekelt, felvittem őket a szobámba, levágtam a bevetetlen ágyamra őket, majd karórámra pillantottam. Pár perccel múlt fél kilenc, a vacsorát már bőven lekéstem, de talán még van pár falat a nagyteremben. Magamra vettem egy sötétkék pulóvert,  párszor beletúrtam a hajamba és már indultam is. Cinkosan összenéztem a cruppal, aki békésen heverészett a párnámon mindaddig, amíg nem akartam ismét elmenni. Intettem neki a fejemmel, mire ő egy szempillantás alatt már a lábaimnál tekergőzött. Bevágtam magam mögött az ajtót, hogy az nyekkent, és a cruppal együtt bevonultunk a nagyterembe. Pontosan erre számítottam, alig lézengett errefelé pár diák, akik a Rellonnál ültek, azok pedig épp az utolsó falatoknál tartottak. Valahol az asztal felénél megálltam, beültem és mellém telepedett a bestia is arra az oldalra, ahonnan nem lehet pont rálátni az ajtóból. Valami húst, talán csirkét kerestem - és találtam is - neki, majd nem zavartatva magam odaadtam neki. Én magam elé vettem valami desszertformát, csokival leöntött.. valamit.
Már az étel felét magamévá tettem, mikor az éhes állat megbökdöste a könyökömet a puha, nedves kis orrával. Ennyi épp elég volt, hogy a maradék nagy részét a pulóveremre borítsam. Mezei szótáramat elég szépen megvillogtatva pattantam fel a helyemről, mire szegény állat szűkölve lehasalt a padra bűnbánó szemekkel. Lekaptam magamról a szövetet, de nyilván a piros pólóm alja is kapott a csokimázból rendesen. Pazar. Előhalásztam valahonnan valami szalvétát, és azzal próbáltam valamennyire tisztogatni a felsőmet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó A. Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 21:09 | Link

David Benett

Tegnap, ahogy megérkeztem, kipakoltam a cuccaimat, és már aludtam is. Nem volt időm felfedezni a kastélyt. De nem aggódtam a tájékozódás miatt, mert egy nagyon jó ismerősöm részletesen leírta nekem, hogy mi hol van. Reggel, amint felkeltem átfutottam az órarendemet, és után a levelet, amit kaptam. Keressem meg Őt, és adjam oda neki a barna borítékot. Amint a levél végére értem, elmosolyodtam. Bár el voltam keseredve, mert nem abba a házba kerültem, ahova szerettem volna, hogy megkönnyebbítse a küldetésemet, de hát ez van. Mindig is jó voltam a keresésben úgyhogy ez sem volt nehéz akadály, hogy megtaláljam a célszemélyt. Számomra elég vicces volt a napom. Sokszor megálltam csodálkozni a dolgokon hisz én világ életemben muglik közt éltem, és magántanulóként tanultam. Pár szóban összefoglalva, nem tudtam elképzelni milyen is a varázslók világa.
Egész nap sétálgattam, a tarisznyámra persze vigyáztam. Hisz abban volt az a csomag, amit sértetlenül át kellett adnom valami David Benettnek. Már nagyon kíváncsi voltam arra, hogy fogja lereagálni a dolgokat, de még várnom kellett a nagy pillanatra. Árgus szemekkel figyeltem mindenkit hátha úgy néz ki, mint  a személyleírásban szerepelt. Sajnos nem volt szerencsém egészen a vacsoráig.
Éppen a nagyteremben ültem a Levita asztalánál, és próbáltam pár falatot letolni a torkomon, nem nagy sikerrel. Csak kotorásztam az étel között a villámmal. Nagyon rossz érzés volt. Aztán, amikor az ajtó felé néztem felcsillant a szemem. Rögtön felismertem, hála a jó memóriámnak. Eltoltam magam elől a tányéromat, felálltam, megigazítottam a ruhámat és felvettem a bájos mosolyomat. Ezek után odalépkedtem a Rellon asztalához, és leültem a kiszemeltem mellé. Kicsit sem zavartattam magamat, megköszörültem a torkomat, és az asztalra könyököltem. Ura voltam a helyzetnek, és megpróbáltam az is maradni.
- Szia. -még elnézést sem kértem azért, mert megzavartam a vacsorában. Beletúrtam a tarisznyámba és kivettem egy pár centi vastagságú barna borítékot. Nem volt nagy, épp, hogy belefért pár összehajtott papír, és néhány fénykép.
Megfogtam a bal kezét a tenyerét magam felé fordítottam, és bele raktam a kis csomagocskát.
- Ezt neked küldte az egyik ismerősöm. -egy magabiztos mosolyt eresztettem felé, aztán elhúztam a kezemet, és kíváncsi szemekkel fürkésztem az arcán lévő izmokat. Nagyon érdekelt, hogy fogja lereagálni ezt az egészet.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2012. december 30. 23:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 29. 21:29 | Link

Szabó Fruzsina

Le sem tojt senki, bár az se érdekelt volna, ha zsúfolásig tele lenne a nagyterem. De így meg, hogy talán ha volt 2 ember rajtam kívül, még annyira sem zavart Baileys ügyes viselkedése. Nagyjából sikerrel jártam a csoki-leszedési-projektemben, a nagyja le is jött, de messze nem az egész. A pulóvert jelzésértékűen hozzávágtam a cruphoz, ami meglepetten futott el a padon, kikerülve az ügyesen célzott mozdulatomat. Visszahuppantam a bemelegített helyemre, és hogy valami kevésbé folyós ételt válasszak,magam elé húztam egy tányér tejbegrízt. Csodálatosan csinálják, hogy az étel még mindig meleg, így ezt is elkezdtem eszegetni. Nem sokáig tartott ez a dolog, ugyanis egy szöszi csüccsent le mellém. Rásandítottam majd mihelyst lenyeltem a falatot, felé fordultam. Nem rejtettem véka alá a tüzetesebb végigmérését a lánynak, nálam ez is úgymond egy próba. Bájosan mosolygott, mintha éppen a nyertes lottószelvényt nyújtaná át nekem. De van benne valami, megfogta a kezem, tenyérrel felfelé fordította és belenyomott egy levélnél vastagabb borítékot.
- Nem ismerlek. Te honnan tudod hogy ki vagyok? És te ki vagy?
Villantottam rá egy mosolyt, szemem elé húztam a borítékot, hogy megnézzem, kinek címezték. Egészen összeszorult a gyomrom, elsápadtam, a szemeim kigúvadtak és hirtelen remegni kezdett a kezemben a papír, mikor felismertem a kézírást. Ráhel. Hol a lányra emeltem riadt tekintetemet, hol a borítékra. Valóban az én nevem állt rajta egy olyan kézírással, amit akárhonnan felismernék. Nagyokat nyeltem, miközben teljesen kiszáradt a szám. Jobb lábamat átvetettem a padon, így a lánnyal szembe kerültem, az ijesztő papírt pedig kettőnk közé raktam. Baileys közben megjelent a hátam mögött, egyik kezem és az oldalam közé pedig befúrtam eleinte csak az orrát, később az egész buksiját.
- Ez valami tréfa? Mert nem tetszik.
Végül mégis feltéptem a borítékot, amiből először vagy 5-6 fénykép csúszott ki. Az ájulás és a hányinger környékezett, mikor megláttam hogy mit ábrázolnak. A lány még mindig ugyanolyan vonzóan festett, mint mikor legutoljára láttam, de ott mellette a fotókon a csöppségtől .. Megijedtem. Ahogy a második képet is megnéztem, már automatikusan elmosolyodtam. Egy szőke kislány mosolygott ott Ráhel nevetésével, de azok a barna szemek egészen az enyémre hasonlítottak.
- Ki az apja, nem tudod? És mi van Ráhellel?
Emeltem a tekintetem a velem szemben ülő szöszire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. december 29. 21:35 | Link

Veronika - zárás

- Tudom, de a kisfiúk olykor szeretnek meglepetésszerűen érkezni. - mosolyogtam le a lányra, tartva az eddigi lépést. Jól esett egy kicsit ilyen gyereknek lenni, megvárni, hogy "megsértődjön", aztán a bálban rátalálni. Szeretek játszadozni vele, piszkálni az idegeit, egy-egy meglepetéssel kiengesztelni. Jó látni a mosolyát, az örömét, amikor velem van. Innen tudom, hogy ő is pontosan úgy érez irántam, ahogy én iránta. Miközben ezt magamban végigfuttattam, fél füllel hallottam Ármin beszólását, amin hümmögtem egyet, de a mosoly nem fagyott le arcomról. Nem akartam most visszavágni, van neki annál jobb dolga is, mint hogy engem szekáljon a hülyeségeivel, ahogy látom éppen egy nővel. Pedig ő sosem volt túl könnyelmű.
- Neked nem a szüleiddel és a családdal kéne lenned Szent este? - tettem fel azt a kérdést, ami szerintem a legfontosabb jelen pillanatban. Van egy olyan érzésem, hogyha a Széles családban teljesen kiderül ez a kis kapcsolat, engem teljesen kifognak utálni a tagjai. Amit persze mindenképpen elszeretnék kerülni, hiszen nincs is rosszabb egy zamatos kis tiltott szerelemnél, ami a szülők hibája. Úgy vélem mindenki ismeri Rómeó és Júlia szörnyű történetét, s annak végkimenetelét, már pedig én nem akarok szó szerint belehalni a szerelembe. Ha pedig velem töltené a karácsonyt a családja helyett, biztos kiszivárogna, hogy együtt voltunk, vagy éppen én leszek a rossz gonosz tanár, aki hajcsárolja a diákjait, jelen helyzetben a tanársegédjét.
Ahogy megkért Veronika, átöleltem, és úgy táncoltam tovább vele a kialakított téren. Nem az erősségem a nyakkendőkötés, az lehet, apám se tudott soha, amit most alkottam, azt pedig az internet segítségével teljesítettem. Pedig esküszöm, próbálkoztam vele, hogy ne látsszon, de ha egyszer van hozzá szeme a kisasszonynak, akkor egy lehetetlen küldetésről beszélünk.
- Egy angyal vagy. - mosolyodtam el kellemesen, mikor is meglepett azzal a hirtelen kis puszival. Egy pillanatra meghökkenten néztem le a barnaságra, miközben épp azt kérdezte meg, mit szólok a kapcsolat publikálásához. Pár pillanatig nem tudtam, mit reagáljak, végül szélesen elmosolyodtam, és röviden megcsókoltam. - Remélem ez válasz a kérdésedre. Gyere, mutatok valamit. - abbahagytam a táncot, kisétáltam a parkett szélére, és a kezét fogva indultam el vele ki a teremből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó A. Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 21:45 | Link

Apuka

Nem haboztam átadni neki a küldeményt. 100%-ig biztos voltam abban, hogy ő David Benett, akinek címezték a levelet. Hamar gyorsan átnyújtottam neki a csomagot és figyeltem. Egy darabig a bájos mosoly még meg volt, de amikor megláttam, hogy elkezd sápadni a srác, kezdtem megsajnálni. A pirosra festett számat félrehúztam, és egy sajnálkozó pillantással néztem rá. Az, hogy az elején végig mért, nem érdekelt, ha neki az jól esik hát tegye, de az utána lévő reakciók már annál inkább kíváncsivá tettek.
- Én viszont elég jól ismerlek. Az nem lényeges én ki vagyok, hanem ami a borítékban van. -tekintetünk egy villanásra összeért aztán maga elé emelte a csomagot. Én is azt kezdtem el nézni. Hol David arcán legeltettem szemeimet, hol pedig a barna levélen. Szegény srác, elkezdett sápadni és remegni. Nem tudtam mit mondani neki így hát, hogy a remegése elmúljon újra megfogtam a kezét. Nem sokáig fogtam, mert elkezdett mocorogni. A levegő pattanásig feszült kettőnk között. Vele együtt nyeltem, de nem azért mert nem tudtam mit tartalmaz a boríték, hanem azért, mert féltem mit fog csinálni. Nem akartam, hogy kiboruljon és elkezdjen itt ordibálni nekem.
A kérdését először meg sem hallottam, de miután eljutott az agyamig ránéztem, és nemlegesen megráztam a fejem. Nem akartam semmit sem mondani, valószínűleg egy hang se jött volna ki a torkomon. Miután felbontotta a neki szánt "ajándékát", én az asztalon lévő pohárért nyúltam, és lehúztam a benne lévő folyadékot.
- Ugye, milyen aranyos? -halványan elmosolyodtam, amikor megláttam a képeket, és egyet én is a kezembe vettem. - Jövő héten lesz 2 éves. -itt már valamennyivel komolyabb arcot vágtam az egészhez, és visszaadtam neki a fényképet.
Pár percig még csend volt, amíg nézegette a képeket. Próbáltam is leolvasni valamit az arcáról, és én is elmosolyodtam, amikor neki is felfelé kanyarodtak ajkai.
- Te vagy az apja. A levélben részletesen leír mindent. -mondtam neki nyugodt hangon és újra magamhoz vettem a poharat, hogy igyak belőle. - Jól van, eleinte ki volt bukva, de már nagyon jól van. Mind a ketten egészségesek.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2012. december 30. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 29. 22:12 | Link

Frucok

Nem figyeltem a lány reakcióit, eléggé el voltam foglalva azzal, hogy ne akadjak ki teljesen. Nem szokásom, tudom rendezni a vonásaimat, figyelek arra, hogy mikor szabad kinyilvánítani az érzelmeimet és mikor nem.
Egészen jól estek a bátorító ujjak a kezemen, de muszáj volt megtudnom, hogy mit írt így majdnem három évvel azután, hogy utoljára láttam.
Mikor átvillant a fejemben, hogy ez csak valami rossz vicc, a lány nemleges választ adott. Furcsa, ugyanúgy izgult mint én, pedig nyilván tisztában volt a levél tartalmával.
Ahogy az első kép a kezembe került, ő húzott meg egy poharat, amiben nem csak én nem tudtam, hogy mi volt ,de szerintem ő is csak az ízéből jött rá. A barna boríték tetejére raktam a kihullt képeket, amikből a legfelsőt elvette a szöszi. Most nem a kezeim közt lévő fotót néztem, hanem a névtelen iskolatársamét. Közelről ismerheti mindkettejüket, a mosoly az arcán nem olyan, mintha most látná először a kicsit. Meg persze, Ráhel nem bízik senkiben csak úgy.
2 éves. Igen.. Mi van? Két éves? Te szent Isten! Elvettem a kezéből a képet, és ismét úgy elsápadtam, mintha hasfelmetsző jack adná át nekem a gyerekem képét. Úgy 1 másodpercig kerestem valamit a tekintetében, magam sem tudom pontosan, hogy mit. Hogy előugrik valami hülyeséggel, hogy csak megtréfált, de nem. Minden képet alaposan megnéztem, az utolsóhoz érve már egészen felfelé görbült a szám.  
Kirázott a hideg, ahogy megmondta az igazat. Sejtettem. Nem,. Valójában tudtam, elvégre miért küldene Ráhel ide egy lányt egy borítékkal nekem címezve, amiben egy tündéri szőke kislány nevet az Ráhellel együtt?!
Ahogy a szájához emelte a poharat, na az volt a pillanat, hogy kiragadtam a kezéből, és a maradékot, az utolsó cseppig kiittam belőle, végezetül pedig az asztalra vágtam.
- Hogy volt képes beletörődni, hogy egyedül neveli? Vagy van vele valaki? Élettársa, párja, férje, akármi? Miért nem írt korábban? Hogy hívják a lány..omat? És téged hogy hívnak?
A végére már egészen felemeltem a hangomat. Üvölteni tudtam volna és sírni egyszerre. Valami felülmúlhatatlan érzés volt megtudni, hogy van egy csodaszép kislányom valahol a világban az anyjával, aki talán hiába várt rám. Muszáj volt felkelnem, ki kellett nyújtóztatnom a lábam. A lány előtt járkáltam, kezeimet a tarkóm mögött összekulcsolva. Azért ezt fel kell dolgozni. 21 éves múltam, Ráhel talán 17, 18 volt, mikor történtek dolgok köztünk, és most .. Most egy kislányt nevel. És ez a lány itt mellettem, aki nyilvánvalóan nem a háztársam, hogy jön a képbe? Annyi kérdés öntött el, hogy az szinte képtelenség. Mit vár most tőlem Ráhel, mit szeretne? Miért csak most szól erről az egészről? Miért nem küldött már egy baglyot, mikor tudta, hogy állapotos?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó A. Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 22:36 | Link

Apuka

Nem voltam az a csendes és nyugodt ember, aki képes elviselni ennyi feszültséget maga körül, de most még is türtőztettem magam hisz most nem én voltam a lényeg, hanem David és a többiek. Ezért is értem néha hozzá. Nem akartam, hogy itt szívrohamot vagy éppen idegrohamot kapjon mellettem. Akkor én is kiakadtam volna. Bár az elég meglepő lett volna hisz én mindenről tudtam, de egy totál kiborult ember engem is ki tud hozni a sodromból csak úgy.
Az ital, amit meghúztam nem érdekelt az volt a lényeg, hogy ne kaparjon a torkom. Amint elvettem az egyik képet rápillantottam, és láttam, hogy ő is azt a képet nézi. Válaszoltam a kérdésére, és akkor hopp a kép már nála volt. Egyszerűen kikapta a kezemből. Meg sem lepődtem rajta hümmentettem egyet és hagytam had nézegesse. Ekkor nyúltam megint a pohárért, de hát azt is kikapta a kezemből és lehúzta a maradékot. Akkor azért küldtem felé egy mérges pillantást, de az is megjátszott volt.
Amíg csend volt belegondoltam magam a helyzetükbe, és újra arra a jutottam, hogy bonyolultak számomra. Davidot azért annyira nem ismerem, de amiket hallottam Ráheltől, azok tudtak egy képet alkotni róla, és hát igen ő is egy bonyolult személynek bizonyult.
A gondolkozásból a srác hangja húzott vissza a valóságba. Elhalmozott pár kérdéssel, amikre így hirtelen alig tudtam a válaszokat, de nem akadtam ki. Alaposan végig gondoltam mindent, és csak utána válaszolgattam neki. Persze a válaszolás előtt még a mutató ujjamat ajkaimhoz emeltem jelzésképpen, hogy maradjon csöndben, de nem láttam semmit jelét annak, hogy figyelt volna rám. Csak föl-alá járkált tarkóra tett kezekkel.
- Nehogy azt hidd, hogy olyan könnyen beletörődött. Ismered őt, nem olyan, aki annyiban hagyja, de nem volt más választása. Téged nem akart ezzel terhelni hisz még tanulsz, koncentrálj arra... Nincsen senkije sem, nem képes senkit sem közel engedni magához. Most anyukáméknál laknak a picivel és ők segítenek neki, hogy eltudjon helyezkedni. -mind ezt a hosszú beszámolót normális hangnemben mondtam el neki. Azt akartam, hogy lenyugodjon ahhoz pedig az kellett, hogy legalább én rendes hangerőn beszéljek.
Megköszörültem a torkomat, majd folytattam.
- Rékának hívják, engem pedig Fruzsinak. -közöltem vele a kimaradt infókat. Inkognitóban akartam maradni, de hát ha már kérdezte, akkor válaszoltam neki, én már csak ilyen vagyok.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2012. december 30. 23:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 29. 23:24 | Link

Frucok

Nem azt akarta elérni, amit elért az egésszel. Ahogy kimondta, hogy miért nem írt, hát akkor tudtam volna tombolni. Egy gúnyos kacaj tört fel a torkomból, bár inkább mondható kétségbeesettnek. Hátratántorodtam, és végül a Levita padjánál kötöttem ki. Baileys idő közben megpróbált a lány ölébe mászni, ami furcsa volt. A crupok nem a barátságosságukról híresek, az enyém meg aztán főleg nem. Még annak a lánynak is nekiesett volna, akit egy éve ismer, erre tessék, egy vadidegen lány ölébe szeretné magát bekuncsorogni. Mindezt észre se vettem. Könyökömet a térdeimhez támasztottam, tenyereim közé pedig az arcomat fogtam. Egy ideig fel-le dörzsöltem a bőrömet, majd arcom még lejjebb engedve kicsit beletúrtam a hajamba, és ismét felpattantam.
- Hogy én tanulok? Magára miért nem gondol ez a leány? Az ég szerelmére, és nincsen senkije? Pedig még akár a modellkedésből is megélhetne, nem is akárhogyan!
Kifakadtam megint, és mielőtt a lány mozdulatai csendre intettek volna, magam is lehalkítottam a hangomat. Felvettem a képeket a padról és megint megnézegettem az összeset. Hihetetlen, hogy ezt képes volt előlem eltitkolni több mint két évig. És nincsenek jó érvei, mert csak egy szavába került volna, és mellette vagyok még aznap. No persze ismerte a történetemet, és valószínűleg ő maga sem akarta a még nagyobb bajt a fejére hozni, ami természetes. Kicsit lecsillapodtam ezt az összefüggést megtalálván, hogy magát is a kicsit féltette, mikor nem keresett fel. Ha ezt megtudták volna ők, nos, akkor nem tudom mit kezdtem volna. Ráhel erős, kitartó, belevaló csaj volt világ életében, de egy gyerek nem egy kiskutya. Miket beszélek, vagy gondolok itt? Összefüggéstelen az egész és zavaros. Leültem a lány mellé, de nem fordultam be az ételes asztalhoz. Ha csak egy falatot is meg kéne ennem, biztos itt adnám ki az egész kései vacsorámat.
- Szia Fruzsi. És bocs, de te hogyan jössz a képbe?
Nem volt az a szituáció, hogy köntörfalazzak, óvatoskodjak, puhatolózzak. Persze nem is az ágyamba akarom csábítani a lányt, pusztán - te jó Isten, - a saját lányom felől érdeklődök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó A. Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 11:52 | Link

Apuka

A kacagás hallatán egyik szemöldököm megrándult, és értetlenül néztem rá. Valamilyen szinten értettem, hogy miért nevet, de azért még is csak furcsa volt. Én ha a helyzetében lennék inkább csendben kussolnék, és érdeklődnék.
Közben a crup próbált bemászni az ölembe, amit eleinte nem engedtem, mert ki nem állhatom az állatokat, de végül meggondoltam magam, és egy nagy sóhaj kíséretében az ölembe vettem. A tipikus férfi reakcióját végig néztem csendben, közben simogattam az állatkát. Amikor felállt az hittem, hogy le fog ütni valamit az asztalról, de csak felemelte a hangját és után el is halkult.
Az első kérdésére egy igent bólogattam, a másodikra pedig megvontam a vállam és félre néztem. Ezekre a kérdésekre egyáltalán nem tudtam válaszolni, hisz tudjuk milyen a szőke, csak a saját feje után megy és senki sem érti.
- Nincs, nem akarja, hogy Réka félévente új pasikkal lássa őt. Nem tenne jót a kicsinek. Nem dolgozik, hisz van pénze dögivel. Tudod, amit a szülei rá hagytak még kiskorában. -a mondat végén lenéztem a kis állatkára és összehúztam magam. Még én sem szerettem az örökségről beszélni, hisz nagy botrány volt a családban.
Megint csend lett kettőnk között, és én csak ültem ott és simogattam az állatkáját, miközben ő lesokkolva nézegette a képeket még mindig. Tudni akartam, hogy játszódik le a fejében, de sajnos nem voltam gondolat olvasó, hogy kiderítsem így nyugodtan ültem a hátsó felemen és vártam, hogy mondjon végre valamit.
Ücsörgés közben persze a bemutatkozás is meg volt, de a csend még mindig fenn állt. Azon gondolkoztam közben én is, hogy mit kéne mondanom. Elmondjam neki, hogy mit is akar tőle Ráhel? Vagy inkább hallgassak? Hisz Ráhel rám bízta mit mondok el neki és mit nem. Amikor újra megszólalt hümmentettem egyet és elmosolyodtam. Éreztem, hogy mostanában fogja feltenni ezt a kérdést. Egyáltalán nem zavart még örültem is neki, hogy megkérdezte, hogy mi közöm van ehhez az egészhez.
- Az unokanővérem. -egy szóval elmondtam mindent, amit rólam tudnia kellett. - Amúgy ne értsd félre ezt az egészet. Nem akar semmi olyat, hogy tartsd el őket meg ilyenek. Csak annyit kér, hogy néha látogasd meg hiszen a kicsi most már érdeklődni fog az apja iránt. -az asztalra könyököltem közben és a fejemet a tenyerembe döntöttem, hogy majd az megtámasztja.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2012. december 30. 23:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. január 12. 16:20 | Link

Frucok

Miközben nekitántorodtam a levita asztalának, egy sereg rellonos csapat vonult ki a teremből. Eddig észre sem vettem őket, de valamin erőteljesen kuncogtak és jelentőségteljes pillantásokat küldtek felénk. Talán kicsit le kéne halkítani a hangomat, vagy nem kéne úgy viselkednem, mint egy sarokba szorított állat. Elvégre nem a selyemkötelet küldték meg, csak pár fényképet. Mélyeket lélegeztem, majd ahogy továbbá kiakadásomnak hangot adtam, körbekémleltem a termet. Most már tényleg csak mi ketten ücsörögtünk itt a félhomályban. Nem tudom, hogy a lány most mire gondolhat, én mindenesetre szét voltam esve. Eddig sem voltam valami túl összeszedett egyén, e ez most egy kicsit betett. Még nekem is. Pedig elég magas az ingerküszöböm, leszámítva persze ha verekedésről van szó. Akkor nem várok semmire, de ez az információ most bőven megütötte a határomat. Persze mégis mit képzelek, hogy sosem lesz probléma azzal, hogy milyen vagyok? Ahogy elvettem ismét a képeket, futó pillantást vetettem a szöszire. Az ölében egy összegömbölyödött állat van, akinek a fejét időnként megsimítja. A kutyaszerű bestia jó hogy nem kezd el dorombolni neki és mosolyogni. Ez az én arcomra is felcsalt egy mosolyt, majd a képekkel egyetemben levetettem magam Fruzsina mellé. Nem túl udvarias módon szegeztem neki a kérdést, hogy oké, a nevét már tudom, de ki is ő valójában.. Hm. Unokanővér. Persze, hasonlóra számítottam volna, ha egyáltalán végiggondoltam volna a kérdésemet egy kicsit is. Ahogy elmondta, hogy mit szeretne, az állam kis híján a földig ért, úgy eltátottam.
- Őőőőőőő.... Ez mind? De mondd már, hogy sikerült neki túlélnie ezt az egészet? Miért nem szólt? Ez hülye kifogás, hogy nekem tanulnom kell. Biztos teljesen ki volt bukva, vagyis még hogy bukva, totál ki lehetett készülve!  Hogy állt talpra ezek után? És 19 évesen megszülte a gyerekét? Eszébe se jutott, hogy saját életet éljen, modellkedjen és ne egy .. zabigyereket neveljen otthon? Mi lett a kicsi teljes neve?
Vagy üvöltöttem, vagy olyan halkan beszéltem a lánnyal az elmúlt fél órában, hogy az csuhaj. Most a hangomat szinte csak suttogásnak lehetett vélni, mert nem akartam még jobban szétkürtölni a világnak, hogy mi is a helyzet valójában. Jézusom, Elizabeth mégis mit fog lépni az egészre? Egyáltalán nem lenne-e jobb megoldás, ha kalap kabát, leköltöznék Pestre Ráhelék közelébe? Hiszen ez egy kislány, az én.. az én lányom, nem pedig egy kiscica, akit ha nem szeretnél felnevelni, nem kell. Ráhel pedig olyan temperamentumos, nagyon tudja, hogy mit akar, de a rohadt életbe, egy család nem hiába áll egy nőből és egy férfiből!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 16. 22:48 | Link

Katniss

Vééééggrrreeeee!!!! Eljött az ebédidő. Már majdnem kilyukadt a gyomra, annyira éhes volt, de a manók nem voltak kedvesek, nem adtak neki enni, csak odamorogták neki, hogy mindjárt ebéd van, ne különcködjön. Ma amúgy sincs jó idő, és úgy tűnik, ez kihat a manókra is. Ezt eddig nem tudta, de nem árt elraktározni, ha majd egyszer épp a manókról kell házi dolgozatot írnia. Mindenesetre végre itt van, szóval szabályosan berobban a nagyterembe egy csapat alsóbb évessel, akik szétválva helyet foglaltak a saját asztaluknál. Neki nincs olyan, azt se tudja, hogy hova üljön.
- Minek öltöztem ma?
Lepillant magára, fekete nadrágban, hosszú, kék, pillangós tunikában és fekete csizmában van. A hajpántja és karkötői szintén kékek. Úgy tűnik ez eldöntetett, a Levita asztala felé veszi az iránt, hogy dúdolva helyet keressen és talál is, valahol középtájon egy lány mellett, aki mellé kérdés nélkül lehuppan. Lehet meg kellett volna kérdeznie, de nem volt benne ennyi. Hihetetlenül éhes volt. A húslevesből vett egy nagy adagot. Szereti, olyan jó hosszú tészta van benne. Mondjuk, itt szétszedik, az anyukája nem szokta, persze miatta, szereti a hosszú tésztát, amit olyan sokáig lehet felszívni. A leves, amihez villa kell. Egyszerűen imádja.
A leves után azonnal hozzákezd a másodikhoz is, méghozzá brassóit eszik, mert az a második kedvence. Gondolatban már tudja, hogy a desszert valami epres lesz. Hihetetlen, de ebbe a gyerekbe rengeteg étel fér. Néha többet eszik, mint a bátyja, aki éppen most van abban a korszakban, hogy mindig tudna enni valamit.
- Bocsi… ide tudnád adni nekem az áfonyalevet?
Most már illendő volna megszólítani a lányt. Tuti, hogy látta már valahol. Tekintete a tanári asztalra téved, majd vissza a lányra és jön az isteni szikra. Minden világossá válik és már abban is biztos, hogy a lány neve K-val kezdődik…vagy J-vel vagy L-lel. A három közül valamelyikkel tuti.
- Láttalak már, önismereten. Te rajzoltad azt a csodaszép mandalát ugye?
Érdeklődik cseverésző hangon. Persze a lány nem nagyon láthatta, ő egészen hátul ült, mert éppen a sok szülője egyike felügyelte. Komolyan, mintha bűnöző lenne, pedig még nincs sok a rovásán, csak néhány zár feltörése, zsarolás, összeesküvés-elmélet. Nem olyan nagy ügy a dolog.
- Charlotte vagyok. Nagyon örvendek.
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. január 16. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 17. 11:43 | Link

Charlotte

Jó kedvűen sétáltam be a Nagyterembe. Egyenesen a Levitások asztala felé vettem az irányt. Elvégre Levitás vagyok! Nagyon örülök, hogy oda kerültem. Jó a társaság, rengeteg játék, barátok, saját szoba a legjobb barátnőmmel. Ráadásul a pontversenyben is jól állunk, bár nem szeretném elkiabálni. Nem azért jöttem le, mert éhes vagyok, csak egy kis társaságra vágyom. Rosy nem ér rá, mert tanulnia kell. Én már kész vagyok vele, szóval addig sétálok egyet, hátha megismerkedem valakivel. Végül is még mindig nem ismerek sok embert, bár annyian járnak ide, hogy lehet, hogy egész itt tartózkodásom alatt nem leszek képes megismerni ennyi embert. Aztán, valahogy ide keveredtem. Mielőtt belépnék lenézek a ruhámra. Egy kék hosszú ujjú pulcsi, amiben narancssárga vonalak szaladnak keresztbe kasul vagy éppen körbe. Alatta egy kényelmes farmer van. A nyakamban pedig, Rosyval kötött barátságunk záloga, a lófejes nyakláncom kék színben pulzál. Ahogy, belépek a terembe nagy nyüzsgés fogad. Még színben is jól öltöztem, bár nem ezért öltöztem kékbe. Az asztalnál lehuppanok az egyik szabad helyre. Csöndben hallgatom, ahogy mások cseverésznek. Az alapzaj nem hangos, inkább kellemes. Egyszer csak valaki leült mellém és elkezdd enni. Szegény, biztos nagyon éhes lehet.
-Jó étvágyat.-Mondom bátortalanul. Nagyon szimpatikus lány. Olyan ismerős, de nem emlékszem honnan. Lehet az egyik óráról, vagy a folyosóról. Ki tudja?
-Persze. Tessék.-Mosolygok rá kedvesen.
-Akkor onnan voltál nekem annyira ismerős. Igen, én is voltam, bár szerintem a mandalámat összekeverhetted valaki máséval. Az én rajztehetségem egyenlő a nullával.-Csapok a homlokomra. Tényleg, a hátsó sorban ült. Egyszer-kétszer amikor hátra pillantottam. Bár az nem igaz, hogy csodaszép lett volna a mandalám. Borzalmasan rajzolok és akkor még finoman fogalmaztam.
-Katniss Flechternek hívnak. De, hívj csak Katnissnek. Én is nagyon örülök. Hányadikos vagy és milyen órákat vettél fel?-Csevegek kedélyesen. De jó, most már őt is ismerni fogom. Ráadásul, tényleg nagyon szimpatikus.
-Jársz valamilyen szakköre? Szeretsz olvasni?-Csak óvatosan a kérdés áradattal, vigyázz, ne legyél nagyon tolakodó Katniss, figyelmeztetem magamat. Egyelőre nem kérdezek többet, hagyom hadd válaszoljon és hadd egyen, ugyanis beszéd közben nem nagyon lehet enni....
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 20. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 21. 01:03 | Link

Katniss

- Neked is. Nagyon jól néz ki minden.
Igen, valóban nagyon éhes és ez kivált belőle némi illetlenséget is. Pedig alapjába véve egy kedves teremtés, aki ismeri azt, hogy mi illendő, elvégre megtanították neki a szülei, sőt tanítják most is. Kedvence a zárd össze a szád és egyél kijelentés. Ilyenkor mindig vághat csodálkozó és egyben megütköző fejet, hiszen a kettőt nem lehet egyben értelmezni.
- Köszönöm, kedves vagy.
A másikra csak megrázza egy kicsit a fejét. Emlékszik arra a mandalára, amit a rajztehetségről mond azt pedig szépen enyhe túlzásnak fogja fel vagy szerénységnek. Nem ismeri annyira a Levitásokat, de szeretne rajta változtatni persze. Jó is, hogy ma hozzájuk öltözött, így ide ült és pont egy olyan ember mellé, aki megfelelő alanynak tűnik a feladatra. Ez így eddig igen jól hangzik.
- Hát akkor a nulla rajztehetségeddel lettél igazán tehetséges, szerintem nagyon király lett. Meg is kértem any…Alexát, hogy csináljon belőle nekem egy másolatot.
Egy pillanatra meg is lepődik, hogy majdnem más szót mondott. Nem szokása, mert nem őt tartja annak és most mégis. Sokáig azonban nem köti le a dolog, majd ha később még eszébe jut a dolog, akkor elgondolkozik rajta. Jelenleg az ebéd sokkal jobban leköti.
- Még csak az óralátogatás van engedélyezve. Hamarosan ide fogok járni, de egyelőre még fiatal vagyok hozzá.
Olyan kedves ez a lány, hogy nem fog hazudni neki. Pedig ez volt a célja. Arra gondolt, hogy szépen előadja majd, hogy ő elsős Levitás és mekkora királyság a suli, de rá kellett jönnie, hogy fogalma sincs milyenek a Levitások, így nem menne a dolog, szóval inkább őszinte lesz vele, úgy biztos jobban jár.
- De elmesélhetnéd, hogy neked milyen óráid vannak, nem tudom, hogy miket érdemes felvenni és csak a Bájitaltant ismerem, mert az apukám tanítja, és az Önismeretet, mert Alexa a keresztanyám. Ezen kívül még az átváltoztatástant, mert azt az anyukám tanította itt régebben, de ennyi. Ez pedig nem elég és nem szeretnék mellélőni. Az elején könnyebb tárgyakkal kezdenék, majd fokozatosan nehezebbekkel. Persze, csak ha nem zavarlak ezzel. Húúú, és a szakkörökről is. Ott ismerem az Edictumos írásos dolgot, de a többit nem, pedig szeretnék szakköröket is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 21. 20:01 | Link

Charlotte

-Tényleg? Hát, nagyon köszönöm.-Mondom megilletődve. Ilyet még senki nem mondott nekem. Nagyon jól esik. Mosoly suhan át az arcomon.  
-Tetszeni fog neked itt, biztos vagyok benne.-Hiszen nekem is nagyon tetszik itt, teszem hozzá gondolatban.
-Csomó új barátot szerezhetsz és rengeteg új emberrel ismerkedhetsz meg.-Én itt találtam meg az egyik legjobb barátnőmet, de egy csomó másik emberrel is jóban vagyok.
-Mindenképp vedd fel a Mugliismeretet, mert az nagyon élvezetes tantárgy. Az SVK is jó. Meg a Jóslástan is.  Az Önismeretet és a Bájitaltant akkor ismered.  Én még csak elsős vagyok, szóval Átváltozástant még nem vehetek fel. Majd, Vámpírológiát szeretnék felvenni. Szakkörökből pedig, a színészetre járok, és nagyon szeretem. Kicsi korom óta szeretem a színészetet, szóval örülök, hogy itt is van erre lehetőségem.–Számomra a színészet és a musicalek az örök szerelem. Nincs is annál jobb a világon. A légkör, az energia és a zene. Színház varázsereje, mikor magával ragad és az egész közönség együtt lélegez, vagy épp visszafolytja azt, mikor egy-egy izgalmas vagy torokszorító rész jön. Ezt azonban csak az értheti, aki már ezt az élményt átélte. Na de most térjünk vissza a jelenbe.
-Remélem, hogy a Levitába fogsz kerülni. Jó lenne ott is találkozni.–
Nagyon jó lenne. Bár, nem ismerem annyira, hogy tudjam a jellemét. Lehet, hogy a jelleme alapján nem Levitás lesz, hanem más. Ki tudja? Majd kiderül. De, itt lesz és ez a lényeg. Órán és a folyosókon is simán összefuthatunk bármikor…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 26. 04:28 | Link

Katniss

- Már nagyon várom.
A mosolya még szélesebb, még őszintébb. Nagyon várja, ez igaz, nagyon szeretne már itt lenni és tanulni, megismerni mindent, ami ismeretlen még. Az első két évet simán kihagyhatná, legalábbis már tart ott, persze erről mélyen hallgat mindenki a családjában, amúgy se szeretnék, ha feltűnő jelenség lenne. Különösen a keresztanyja nem. Régen látta már annyira megfeszülni a nő egész testét, mint amikor bejelentette, hogy ő ismert, híres és feltűnő jelenség akar lenni, amint tud. Akkor azért kicsit visszavett az arcából és inkább új cél után nézett.
- Barátok. Ez jól hangzik. Nincs sok barátom, a faluba mindenki vagy sokkal idősebb, vagy sokkal fiatalabb, mint én.
Van három barátja persze, vagy inkább kettő. Gergőt nem tudja barátként kezelni, mert ő valami több, de persze mellette még barát is, de ez mégsem ugyanaz. Mindenesetre szeretne sok embert megismerni és sok emberrel összebarátkozni, és szívesen kezdené a sort Katnissal.
- Mugliismeret? Király, nagyon kíváncsi vagyok a muglikra. Nem jártam még a falun és a sulin kívül, illetve csak néhányszor voltam még Lengyelországba is, de oda hopp porral mentem, szóval az ilyen kütyüket, mint a metró nem is tudom használni, csak beszélgetésben hallottam róluk. SVK?
A rövidítésekkel még nincs tisztába, ezért kell némi segítség, hogy jobban tudjon tájékozódni. Szeretne ebbe is belejönni. Közben elfelejtett enni, így gyorsan bekap egy krumplit és egy húst, még mielőtt eltűnne előle a kaja. Eddig várta, hogy ehessen, akkor már szeretne jól is lakni, mert ma sokáig lesz itt és a manókhoz nem szeretne bemenni kaját kunyizni.
-Vámpirológia. Ez tetszik. Mindenképpen felveszem én is.
A színészet még jobb an felvillanyozza és szinte hatalmas szemekkel fordul a lány felé, ami úgy csillog, mintha ékkövek lennének a szeme helyett. Mindig is imádta a színészetet, mindig is szerette volna kipróbálni magát is benne.
- Annyira szeretnék már most idejárni, bárcsak feljárhatnék már most a színészszakkörbe, akkor nem unatkoznék, amikor apának órája van. Ez nagyon zsír lenne.
Annyira nagyon, hogy már most eldöntötte, ebéd után megy könyörögni, hogy az apukája kérdezze meg, nem lehetséges-e, hogy vendégszerepel vagy csak kicsit, hogy színészkedjen, amíg mindenki más el van foglalva.
- Tetszetek, mármint ti, Levitások. De remélem akkor is találkozhatunk, ha máshova kerülök.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 26. 13:17 | Link

Charlotte

-Megtudlak érteni. De, itt most már nem lesz ezzel gondod.- Biztatom. Nekem nem csak a kor különbségek voltak a bajom a barátkozás terén. Nekem a furcsaságaim is közre játszottak. De, ez a problémám most már megoldódott.
-Tudok róluk mesélni, ha akarod. hiszen, én mugli tánciskolába is jártam, mielőtt megkaptam a levelet, hogy ide jöhetek. Az SVK az sötét varázslatok kivédése órát takarja. Ne aggódj, ha ide jársz, akkor egy idő után természetesen fogod ezeket a rövidítéseket használni.-Nyugtatom meg. Eszembe jut, hogy az elején mennyire furcsa volt itt minden. Aztán szépen lassan mindenbe bele jöttem. Bár, még a mai napig vannak kérdéseim, de már sokkal jobb a helyzet, mint amikor ide jöttem.
-Gyere csak! Nagyon jó. Tetszeni fog. Meg akkor egy szakköre járnánk.-Kacsintok a lányra. Ha, legalább fele annyira szereti a színészetet mint én, akkor imádni fogja. Inedrának is jó lesz, hiszen toborzok egy új tagot a csapatba. Hurrá!
-Még szép. Ha, nem is leszel Levitás, bár én remélem, hogy az leszel, akkor is összefuthatunk bárhol. Órákon, órák után, vagy akár valamelyik szakkörön is.-Tök jó lenne.
-Gondolom, ha a színészetet szereted, akkor a zene is közel áll hozzád.Milyen jellegű zenéket szoktál hallgatni?-A musicaleken kívül számomra a pop a minden. A rockot se vetem meg, de a pop mindent felül múl.
-Vannak kedvenc előadóid?-Mosolyogva gondolok az én kedvenceimre. Például MWS-re. A világ legjobb énekese. Nagyon sok száma van. Én pedig mindet imádom. De, a magyar előadókat is nagyon szeretem. Szerintem, ha nem lenne zene a világon, nagyon sok ember meghalna. Köztük én is...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. január 28. 10:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 28. 06:40 | Link

Katniss

- Ez jól hangzik, most már még jobban várom, hogy ide járhassak.
Örül neki, hogy a lány mesél, így aztán – bármennyire is illetlen – felkönyököl és a fejét megtámasztva, érdeklődve figyeli, szinte már issza a szavait.
- Milyen egy mugli iskola? Szerettem volna kipróbálni, de a szüleim nem engedték, inkább otthon tanítanak, ők és a keresztszüleim, de valahogy nem az igazi, nem érzem úgy, hogy bűbájok és bájitalok ismerete elég ahhoz, hogy mindent megismerjek a világról.
Ezek talán erősek egy tizenkét éves gyerek szájából, de ő mindig is ilyen volt. A koravénsége néha komoly problémát okoz, ezt már Zsófi is többször megmondta neki, Milanról nem is beszélve. Kicsit még gyereknek kéne lennie, de a titkok, melyeket fel akar kutatni, túl felnőttesek ahhoz, hogy gyerekként viselkedjen. Ez pedig együtt jár a lebukás veszélyével is, amit egyelőre szeretne elkerülni, hiszen akkor biztos, hogy a felnőttek minden apró nyomot felégetnek, amin elindulhat.
- SVK. Király. Ismerem a tanárt, szegről-végről a rokonom. Igen, a szakkör is nagyon jó lenne, talán el tudom intézni, hogy oda már most eljárhassak, hogy egy kicsit hozzászokjak az itteni élethez, könnyebb lenne, ismerném a rövidítéseket, meg az embereket is, és akkor már magabiztosabban jönnék ide.
Ezt még ma mindenképpen meg kell kérdeznie. Örülne neki, ha igent mondanának, ha el lehetne intézni, hogy legalább erre feljárjon. Akkor találkozhatna Gergővel is, mondjuk, amikor vége van az óráinak és neki még nem kezdődött el a szakköre. Örülne neki, mert még csak most ismerte meg és máris el kell majd válniuk az iskola miatt. Ez nagyon nem ér és jelenleg nagyon bosszankodik is miatta.
- Szeretem a musicaleket, az indiai zenét, azokat, amelyeknek nagyon jó a ritmusa, lehet rá táncolni, az se baj, ha nincs szövegük és a komoly zenét se vetem meg. Az egyik nagy kedvencem Vivaldi. Tudom, ez egy kicsit furcsán hangzik. Szeretem a mugli zenéket, amelyeket könnyen lehet énekelni, előadókat nem tudok mondani, azokat a számokat szeretem, amelyek könnyen megmaradnak az emberben és a következőnél már én is együtt tudom énekelni velük.  Te kiket szeretsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 29. 13:39 | Link

Charlotte

Nagyon jó érzés, ha figyelnek rád. De, ahogy Charlotte szinte issza minden szavam, ez valami felemelő dolog. Ilyen ritkán történik az ember lányával, hogy valaki ekkora nagy figyelemmel kíséri a szavait.
-Igazából, ezt ne úgy képzeld el, mint egy rendes iskolát. Ez délutánonként működik. De, hidd el nem veszítettél sokat, hogy nem tartózkodsz mugli környezetben. Nagyon nagy önuralomra van szükség, hogy ne vegyék észre, hogy más vagy. Elég egy rossz mozdulat, egy hirtelen érzelem és már is kész a baj. Aztán pedig sokáig fognak miatta gúnyolni. Hidd el, nekünk varázslóknak itt a helyünk.-Lehet, hogy ez most keményen hangzott, de a tapasztalataim ezt diktálják. Igaz, hogy nem vagyok rosszban a muglikkal és eligazódom köztük, ha kell, de a mugli gyerekek tényleg nagyon borzalmasak tudnak lenni. Minden hibádat egyből kiszúrják és szóvá teszik. De, erre nem is akarok gondolni.
-Tényleg? Én is. Anyukám révén ismerkedtem meg a musicalekkel és az óta is imádom. Neked melyik a kedvenced? Én mindegyiket szeretem. Kedvenc előadóim? Lássuk csak. Például MWS. De, a Magyar és külföldi előadókat egyaránt szeretem. Műfajokat tekintve, meg a pop a kedvencem, de szívesen hallgatok dzsesszt meg klasszikust is. Sőt, ha olyan hangulatban vagyok még operetteket is. Elég széles a zenei spalettám.-Mosolyodom el. Ugyanis az nem kifejezés, hogy széles. Olyan kifejezés nincs, amivel az én zenei ízlésemet be lehetne határolni. Bármikor bármilyen fajtát. Talán egyedül, a kemény rockot nem szeretem. De, ha muszáj, meghallgatom, bár nem szívesen.  
-Mennyit kell még várnod, hogy járhass ide?-Kérdezem meg. Szegény, biztos már vágja a centit. Amikor kicsi voltam és nagyon vártam valami nagy eseményt, anyukám mindig csinált papírból egy hosszú szalagot. Minden nap levágtam belőle egy centit és mire elfogyott a szalag, addigra megkezdődött a szünet. Most is kaptam egyet, mert nagyon féltem, hogy honvágyam lesz. De végül nem is vágom egyáltalán, hiszen nem várom a szünetet, mert annyira jól érzem magam itt. Ráadásul, a lovagláson kívül, amit nagyon sajnálok, az összes hobbimat űzhetem itt is. Bár, az állataim hiányoznak. A kutyáim és a macskáim, a lovam Ezüst Hold nyerítése, amikor meglát, és amikor lágyan belefúj a kezembe. Amikor a puha orrát a tenyeremhez dörgöli. Ezek a pillanatok, hiányoznak.
-Van otthon állatod?-Bár, lehet, hogy itt nem a kutya vagy a macska számít háziállatnak, hanem valami egészen más. De, nagyon feltűnő lenne otthon, egy mitikus lény szóval meg kellett elégednünk, a muglik által elfogadott háziállatokkal. Hozzáteszem, én ezt egyáltalán nem bánom. Nekem ezek az állatok is tökéletesen megfelelnek. A legjobb az állatokban az, hogy értékelnek téged és hálásak neked. Egy életen át szeretni fognak téged. Bezzeg az emberek, ha megunják, fogják őket, és mintha csak egyszerű kellékek lennének, nem pedig érző lények, kidobják őket. Sokan, arról sem győződnek meg, hogy hova kerül az állatkájuk. Az ilyen emberekkel ugyanezt kéne megcsinálni. Huh, de most ideje megnyugodnom, mert most nincs kedvem rossz dolgokkal foglalkozni. Most csak élvezni szeretném a beszélgetést…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 29. 22:55 | Link

Katniss

- Mint amikor véletlenül átváltoztattam Milan haját fehérre! Az volt az egyik legelső varázslat megnyilvánulásom. Neked mi volt az első?
Ezek mindig olyan érdekesek szoktak lenni. Az első varázslásakor ő személy szerint nagyon meglepődött, akkor is, ha tudta, hogy ez valamikor bekövetkezik. Azonban fogalma sincs milyen az, amikor egy mugli származású gyereknél jelentkeznek először a varázslási képességek.
- Főleg a Rudolfot, Mozartot szeretem, de szívesen megnézek mindent. A legszebb számok a Valahol Európában című darabban vannak, onnan a kedvencem a Zene az kell. Annyira szép. Előadók tekintetében nagyon szeretem Sia-t, szerintem csodálatos a hangja. Viszont neked tényleg nagyon széles. Mutathatnál majd néhányat, van lent a faluban egy zenelejátszó. A keresztapámtól kaptam, aki felrúnázta nekem.
Nagyon örült, amikor megkapta, mert így bármikor hallgathat zenét. Az egyik kedvenc elfoglaltsága, és a világ legjobb karácsonyi ajándéka volt. A mai napig senki sem tudta überelni ezt a remek kis ajándékot.
- Egy tanév múlva, de az is lehet, hogy már most jöhetek a következőben, attól függ, mikor kapom meg a levelemet, de remélem, nem kell még vagy másfél évet várnom, mert már nagyon szeretnék ide tartozni. Még szobám is lenne. Milan mindig hazajár, meg a lenti ismerőseim is.
A következő kérdés meglepi, de csak annyira, hogy egy pillanatig el kell gondolkoznia, hogy van-e otthon háziállata, pedig erre a kérdésre gondolkodás nélkül tudná a választ, így bólint egy nagyot.
- Van egy Crup kölyköm, néhány hónapos még csak és mellette egy tricolor macskám, ami csupa folt és nagyon elkényelmesedett. Neked vannak otthon vagy itt állataid? Én nagyon szeretnék egy baglyot még, de nem tudom, hogy melyik fajtája lenne a legjobb.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. január 30. 14:43 | Link

Charlotte

-A szüleim és a tanítom, kezdettől fogva készültek rá, hogy el fog következni a perc. Mert aranyvérű a családom, de a mugli környezetet nem mindig tudjuk kiküszöbölni és nagyon féltettek, hogy pont a muglik közt lesz az első varázslatom. Szerencsére, az első varázslatom otthon volt. Méghozzá az, hogy a falnak vágtam a könyvet. Annyira mérges voltam akkor valamiért már nem is tudom miért, hogy az indulat varázslatba ment át. Meg is ijedtem. De, aztán a mesterem megnyugtatott, hogy nincs semmi baj.-Mulatságos így visszagondolni rá, de akkor nem volt az. A harag, aztán félelem érzésétől elég sokkos állapotba kerültem.  
-Én is nagyon szeretem azokat a musicaleket, amiket mondtál. Majd, szívesen megnézném, azt a magnót. Biztos szuper lehet.-Sose fogom megunni, hogy itt minden tele van meglepetéssel és varázslattal. A szobák, a sütik, még a legapróbb tárgyakban is van valami, amitől ámulok és bámulok. Az élet itt egy nagy ajándék nekem, amelyet nem tudok eléggé megköszönni a sorsnak, amely úgy döntött, hogy ide hív.
-Remélem, hogy minél hamarabb!-Kacsintok Charlottera.
-Az tök jó. Én is szeretnék egy baglyot. Egy szép fehéret. Lenne kedved velem egyszer elmenni a kisállat kereskedésbe, hogy vegyünk egyet magunknak?-Kérdezem fellelkesülve. Egy saját bagoly, milyen király lenne. Bár előtte mindenképp meg kellene beszélnem Rosyval, hiszen nemcsak enyém a szoba. De, szerintem meg fogja engedni. Ha nem, akkor meg addig rágom a fülét, amíg igent nem mondd rá. Kicsit gonosz módszer.
-Ne haragudj, de éhes lettem mindjárt visszajövök, csak hozok magamnak valami harapni valót.-Kérek elnézést tőle és pár perc múlva egy jól megrakott tálcával térek vissza. Ahogy, belekóstolok az ételbe, az ízeket szabadjára engedem a nyelvemen és elönt a jó érzés. Nagyon finom. Itt, mindenhol jókat lehet enni. Bár, egy kicsit hiányzik a pizza meg a Mc Donalds, de ezek az ételek mérföldekkel jobbak, mint amilyent a mugliknál lehet kapni. Varázslatos…
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. február 3. 08:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 3. 00:49 | Link

Katniss

- Könyvet vágtál a falhoz és mégis Levitás lettél? Ez nagyon jópofa, tetszik az, ahogy kezdődött a kapcsolatod a saját mágiáddal, olyan igazán érdekesre sikerült.
Örül, hogy talál valakit, akinek hasonló az érdeklődése, legalább egy ember biztosan lesz, akivel tud majd beszélgetni ilyesmiről. Mondjuk, ez a színjátszás nagyon tetszik neki és az biztos, hogy amint alkalma lesz, mindenkitől megkérdezi, hogy idő előtt ugyan, de járhat-e színjátszásra. Az biztos, hogy nagyon élvezné, és nagyon odatenné magát, hogy mindenki elégedett legyen vele.
- Okés, várlak bármikor, mármint előtte jobb, ha megbeszéljük, de elég csak egy baglyot dobnod, és lezsírozom a dolgot otthon.
Bárkit hazavihet, csak az anyukája szereti tudni, hogy mikor ki fordul meg náluk. Kivételt képez talán ez alól Zsófi, aki gyakorlatilag már családtagnak számít, így akkor jön, amikor csak szeretne. Viszont örülnek neki, hogy barátkozik, talán ezért is hozzák fel olyan sokszor a kastélyba. Ezen mondjuk még nem gondolkozott.
- Szívesen elmegyek veled, megvehetnénk őket egyszerre, és akkor legalább biztos, hogy a legszuperebb baglyokat vesszük meg. Ez nagyon tetszik.
Erről is kell majd szólnia, főleg azért, hogy pénzügyi támogatásban részesítse az anyukája. Tetszik neki, hogy a lány fehéret szeretne. Ő is gondolkodott benne, meg abba is, hogy fekete baglyot vesz. Egyszer látott egy fekete baglyot, és nagyon megtetszett neki. Persze ez majd akkor fog kiderülni, ha ott lesznek végre. Már nagyon várja a közös kiruccanást, amit megfejelhetnek, mondjuk egy sütivel, fagyival vagy forró csokival.
- Okés.
Amíg a lány távol van, addig ő is eszik néhány falatot, majd a brassóit sütire cseréli, ha már itt van, akkor minden fogásból a legszimpatikusabbat szeretné megkóstolni és most ez a málnás szelet, amiben rengeteg hab és gyümölcs. Tesz rá egy kis csokiszószt is, ami nem igazán illik hozzá, de így sokkal jobban szereti.
- Nagyon várom már ezeket a programokat, nagyon jók lesznek. Remélem megengedik a színjátszót, nagyon felcsigáztál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 3. 15:06 | Link

Charlotte

-Persze, majd még úgy is beszélünk, hogy megbeszéljük az időpontot, hogy mindkettőnknek jó legyen. Meg a szobatársammal is meg kéne beszélnem, hogy ő mit szól hozzá. Mert, azért még is a szobatársam, így neki is van bele szólása, ráadásul a legjobb barátnőm, szóval amúgy is megbeszélnénk.-Rosyval, mindent megbeszélünk. Nagyon titkosnak kell lennie ahhoz, hogy ne mondjuk el a másiknak. Rosyra gondolva egyből felizzik a nyakamban a barátságunkat jelképező ékszer. Emlékszem, amikor megvettük, más dolgok társaságában. Rosy sárkánya és jeges medvéje és az én lovammal együtt. Ha, jól emlékszem, akkor még vettem hozzá egy teleszkópot meg egy-két fülbevallót is. Amíg élek nem felejtem el ezt a történetet. Charlotte lelkesedését látva nagyon örülök, mert én is hasonlóan érzek. Alig várom már, hogy legyen egy vakítóan fehér baglyom. Hedvignek hívnák, mint a Harry Potter baglyát, mert annyira szomorú voltam, mikor meghalt, hogy így szeretnék emléket állítani neki. A vásárlás után, meg csinálhatnánk pár dolgot, hogy megünnepeljük az újdonsült kedvenceinket. Hallgathatnánk zenét, elmehetnénk a térre, vagy beülhetnénk valahova. Nem számítok azért, akkora nagy evőnek, de szeretek jókat enni. De, csak akkor, ha éhes vagyok. A túltelítettség érzését utálom. Kevés dolgot tudok mondani, ami rosszabb lehet annál. Bár, ha megerőltetném magam, akkor tudnék, de most nincs kedvem hozzá. Korgó gyomrom emlékeztet, hogy most viszont éhes vagyok, így belapátolok pár kanállal a fogásból, majd szép lassan, minden falatot jól megrágva lenyelem. Csöndben maradok addig, hiszen teliszájal nem illik beszélgetni és ráadásul még nem is szép látvány.
-Örülök, hogy felcsigáztalak. Tök jó lenne, ha együtt járnánk szakköre. Bár, most még csak a próbák folynak, de remélem tetszeni fog majd a nagyérdeműnek.-Izgatottan várom már. Tök jó lesz. Már nagyon hiányzik a színpad. Nem is igazán a játék, hanem a hangulat, amely mindig magával ragad olyankor. A fények, a füst, a zene és a tánc. A varázslat, ami olyankor mindenkit körbe vesz. A nézőt és a szereplőt egyaránt. Az is hiányzik, hogy megnézzek egy darabot.
-Van, valahol színház a faluban?-Kérdezem meg Charlottot egy hirtelen ötlettől vezérelve. Ahol színház van, ott darab is van és attól még, hogy eddig nem láttam akár lehet is, de nem élem bele magamat, mert ez csak feltételezés. Különben is, majd szünetben elmegyek pár előadásra, anyu biztosan szerez nekem pár jegyet. Miközben beszéltem megszomjaztam, így a poharamért nyúlok és teletöltöm friss vízzel, majd egy húzásra kiiszom a poharam teljes tartalmát. Ez jól esett. Megtörlöm, a számat szalvétával, majd tovább diskurálok.
-Szoktál olvasni?-Kérdezem, mert a musicalek mellett a könyveket is szeretem. Vajon ő is szereti? Azt tudom, hogy a muglik nem kultiválják, de a muglik kevés része szeret egyáltalán bármit, ami a kultúrával kapcsolatos. Sajnos, pedig mennyi mindenről maradnak le vele…
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. február 9. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 7. 10:09 | Link

Katniss

- Igazad van, neki is van beleszólása.
Neki nem valószínű, hogy lesz szobatársa, hiszen Milan is minden nap hazajár, így valószínűleg neki is haza kell majd járnia, amit egy kicsit bán is, meg nem is. Majd, amikor benne lesz a helyzetben, amikor már ténylegesen ide fog járni, akkor elválik, hogy mi lesz. Szerinte lehet beszélni a szüleivel, de ebbe a részbe még bele se gondolt.
- Milyen érzés szobatársakkal lakni?
Lehet buta kérdés, de neki sosem volt senki, akivel hosszabb távon együtt aludt volna, néha ugyan Zsófi náluk aludt, vagy ő Zsófiéknál, de az is maximum egy hét volt, semmi több. Érdekes lehet, amikor figyelemmel kell lenned két-három másik emberre, mert nekik is ugyanaz a tér a sajátjuk, mint ami neked és annyira mások is lehettek, mint a fekete meg a fehér. Mindenképpen szeretné kipróbálni, mondjuk nem biztos, hogy az első évben, de mindenképpen meg akarja ismerni ezt az életvitelt.
- Mindenképpen szólj és megnézem, hogy mit adtok elő, már ha nem járhatok majd én is oda, nagyon kíváncsi vagyok rá.
A kérdésre, hogy van-e színház a faluban megrázza a fejét, mert éppen tele van a szája és nem lenne tanácsos illetlenül viselkednie, mivel magán érzi az apja tekintetét. Ezek szerint kiszúrta, hogy most éppen merre ül. Jó időbe telt neki, mire eljutott idáig, biztos a Rellonosok között kereste. Ezen a gondolaton halványan elmosolyodik és
- A minisztériumok össze vannak kötve, így van lehetőség gyorsabban közlekedni. Pestre szoktunk általában színházba járni, de már voltam Angliában is. Ale…Flaviu tanárnő anyukájának színházában. Egyik este én is fent lehettem a színpadon.
Nem volt semmi szövege, se tette, épp csak annyi, hogy a gyerekekkel együtt átsétáljon a színpadon, illetve, amikor mesét hallgattak a jelenetben, akkor ő is hallgatta velük, egy elnyűtt macit ölelve.
- Persze, nagyon szeretek. Meséket, verseket főleg, de a tankönyveket is, amik otthon vannak. Illetve vannak gyerekregények is, amik tetszenek. Te milyen típusú könyveket szeretsz?
Érdeklődik, mivel, ha a lány kérdezett, akkor nyilván ő is csinálja és éppen arra  kíváncsi, hogy a dolog viszonzást kap-e.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 9. 17:35 | Link

Charlotte

-Milyen érzés, hát nagyon jó. Bár, ezt nem lehet ilyen egyszerűen megfogalmazni. A szobatársad, olyan, mint a legjobb barátod. Ő az, aki mindent tud rólad. Mikor van annyira jó kedved, hogy madarat lehetne fogatni veled és mikor vagy annyira magad alatt, hogy legszívesebben a falnak rohannál annyira szomorúnak és magányosnak érzed magad. Bármikor számíthatsz rá és mindig veled lesz. A szobatársad a legtökéletesebb barátoddá és egyben családtagoddá is válik.-Úgy érzem, hogy erről a témáról órákig tudnék beszélgetni. De, inkább megkímélem Charlottot a több órányi monológomtól. Szerencsés vagyok, mert ráadásul Rosy a legjobb szobatárs, akit csak kívánni lehet. Türelmes, kedves és élettel teli.  Miközbe ezt a témát boncolgatom gondolatban, a számhoz veszem az ételt és egy nagy harapással eltüntetem. Olyan, mintha soha nem is létezett volna. Erről eszembe jut, hogy majd mindenképp szeretnék én is lerakni valamit arra a bizonyos asztalra, hogy amikor lejár itt az időm és a halál szelíd csókkal kiszakít ebből a testből, akkor ne csak úgy múljak el, mint a szél sodorta por, hanem tényleg az emberek azt mondhassák rólam, hogy ő valóban egy jó ember volt, aki aztán példaképévé válhat másoknak. Tudom, hogy magasra tettem lécet, de az embernek mernie kell nagyokat álmodni, mert csak így érheti el, azt a végeredményt, amit az egyén szeretne. De, ez most nem az elmélkedés helye, azt majd este a szobám csendjében, a teljes sötétségben is megtehetem, miközben hallgatom Rosy egyenletes szuszogását.
-Ez csak természetes, mindenképp szólni fogok.-Biztosítom róla, de a következő kérdésemre kapott választól egy kicsit csalódott leszek, bár emlékeztetem magam, hogy erre már akkor felkészültem, mikor feltettem a kérdést.
-Szuperül hangzik. Biztos nagyon élvezhetted.-Elképzelem a jelenetet, ahogy Charlotte ül és a kezében egy macit szorongat. Nagyon aranyos lehetett, ehhez kétség sem fér. De, amit utána hallok, attól legszívesebben föl pattannék a helyemről és legszívesebben ugrálnék.
-A regényeket és a meséket szeretem nagyon. –Lehet megtörtént, de akár természetfeletti is. El kell azért ismernem, hogy az olyan regényeket, amelyek a valóságtól elrugaszkodottabbak, de, hát ízlések és pofonok, és ahogy az apukám szokta mondani: Gusztusokról nem vitatkozunk.
-Milyen témájúakat? Úgy értem, hogy olyat, amiben van varázslat, vagy inkább olyat, ami bármelyikünkkel megtörténhet, feltéve, ha muglik volnánk.-Most jövök rá, hogy igazából a muglik számára mi is egyenlők vagyunk azokkal a dolgokkal, amik elvileg nem léteznek a valóságban. Mégis itt vagyunk, élünk és virulunk. A gondolat, hogy én is egy természetfeletti, különleges jelenség vagyok, jó érzéssel töltött el.  Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal emeltem a számhoz a poharat, majd hagytam, hogy a hűs víz lecsorduljon a torkomon...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 604
Összes hsz: 1001
Írta: 2013. február 10. 09:18 | Link

A Valentin-napra feldíszített teremben a vörös dominál, amely a fehérrel van tökéletes kontrasztban, ez pedig a Nagyteremben mind szembeütközik. Ahogyan körbenézünk, fehér falakat láthatunk, amik jól elbújtak a vörös szalagok és a szív alakú piros lufik mögött. Néhol még vándorló szíveket is megpillanthatunk itt-ott.
A mennyezetet bárányfelhők alkotják, ami még romantikusabb, kellemesebb hangulatot ad ennek a csodálatos összképnek. A terem négy felső sarkából piros fényű reflektorok fénye vándorol pár percenként párról-párra, melyeket ők szemelnek ki maguknak.
A terítéken is ugyancsak ezt a színvilágot fedezhetjük fel. A négy ház asztalánál a terítők fehérek, azon pedig a vörös teríték és a virágok alkotják a díszítést. Mindenki kedve szerint ülhet párjához, nincs ház szerinti kikötés, ennek biztosan örülnek majd a galambocskák. A tökéletességhez hozzájárul az asztalokon sorakozó süteményhad is. Színes, cukorral díszített darabok, de leginkább piros és fehér színekben, a harmóniát megtartva. Nem éppen diétás, de ennyit megengedhet magának miden lány, úgy is csak évente egyszer fordul elő, hogy ilyen formában ünnepelhessen a párjával. A szerelmesek fölött néha megjelennek repdeső szívecskék, ami nem előnyös, ha valaki egyszerre több vasat is tart a tűzben.
Ha még egy kicsit szétnézünk, nem is nehéz kiszúrnunk a két bódét, amely az ajtó két oldalán található, és érkezéskor valószínűleg elkerülte figyelmünket. Az egyikben bájitalokat lehet vásárolni, a másik pedig a lampionok megvásárlására és díszítésére ad lehetőséget. A lapionos bódé az áruk vásárlása utáni díszítésére is lehetőséget ad, de már feldíszített, megtervezett darabokat is be lehet szerezni. Így minden baráti, vagy szerelmes párnak egyedi darabja is lehet, amit éjfélkor akár fel is tudnak engedni, de ez egyedül is megvalósítható, ha valaki úgy szeretné.
A parti idején:
A pároknak szervezett buli idejére eltűnnek az asztalok, csupán pár kétszemélyes, ugyanezen díszítéssel rendelkező, kör alakú példány marad a terem szélén haladva. Táncparketté varázsolódik a tér, és megkezdődik a parti. Olykor pörgős, bulizós zenékkel, máskor felváltják azokat a romantikus, lassú dallamok.

Mindenkinek kellemes időtöltést és jó szórakozást kívánnunk!

A leírást Sharlotte Johanson és Laurena Aquamarine készítették
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 10. 11:00
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2013. február 11. 18:00 | Link

Valentin-nap; megnyitó
DÖK nevében

Elérkezett a nap, amelyre a legtöbb szerelmespár valószínűleg már régóta várt. Ugyan személy szerint nem a kedvenc ünnepem, mégis jó nézni azt a sok boldog diákot, a rózsaszín szívecskéket és az ajándékokat, amikkel egymást lepik meg ilyenkor.
Egész éjjel nyugtalankodtam, ugyanis nagyon izgultam. Belegondolni is rossz volt, hogy én nyitom meg az aznapi programsorozatot. Az iskolában ugyanis kellően nagy feneket kerekítettek a dolognak! Voltak különféle bódék, ezernyi dísz, s a neves napon a nagyteremben is szorgoskodtak a manók, hogy a termet romantikussá varázsolják. Amikor szétnéztem a teremben, meg is győződtem arról, hogy jó munkát végeztek.
Fekete farmert és egy fehér inget vettem fel, szívem fölé az ingem zsebébe egy gyönyörű rózsát csúsztattam. A beszédemhez nem írtam véglegesített szöveget, bíztam magamban annyira, hogy tudjam - élőben is menni fog. Még néhány apró simítás és önbizalomnövelő rituálé volt hátra, s miután alaposan felkészültem, elhagytam a szobám. Semmiképp sem szerettem volna beégni, a szöveget elfelejteni, vagy kifelejteni valamit a mondandómból. Nem haboztam lesietni, mielőtt még elkéstem volna. Odalenn már nagy volt a nyüzsgés, fiatalabb és idősebb diákok tömkelege igyekezett a megnyitóra, s már a teremben is javában folyt az élet. Jobbnak láttam várni egy picit, addig is elvegyültem a tömegben és megrohamoztam a süteményekkel megrakott asztalokat. Néhány apró finomság elmajszolása után ismerősök után kutattam, de mivel nem volt senki, akivel beszélgethettem volna valamiről, a tanári asztalokhoz siettem, majd ott az összegyűltekhez fordulva, ünnepélyes hangon beszélni kezdtem:
- Egy kis figyelmet kérnék! - kezdtem bele - Elérkezett a Valentin-nap, mi pedig összegyűltünk, hogy ezt megünnepeljük. Én, Woodarn Collenwen, a DÖK elnökhelyettese szeretnék mindenkit nagyon sok szeretettel köszönteni az idei partin, jómagam és a DÖK nevében is. Társaim, valamint az iskola nagyon sokat fáradoztak azért, hogy a mai program létrejöjjön, ezért szeretnék nekik köszönetet mondani - mosolyodtam el, egy pillanatra végigfürkészve az egybegyűlteken - Kívánom, hogy szinglik és foglaltak egyaránt érezzék nagyon jól magukat! Felhívnám a figyelmet azonban a rendezvény ideje alatt elérhető szavazódobozra, amelyben az idei év Valentinjára és Valentinájára adhatjátok le a voksotokat. Hamarosan eredményt hirdetek, a győzteseknek pedig jutalom jár! Egyetek, igyatok, beszélgessetek, a négy ház asztalához most háztól függetlenül ülhettek, ha kedvesetekkel szeretnétek beszélgetni. Úgy érzem, mindent elmondtam, nem is húznám tovább az időt, boldog Valentin-napot, vagy mit szokás ilyenkor mondani! - vigyorodtam el, majd egy biccentés után visszaindultam a süteményekhez, hogy mindet megkóstolhassam. Remélem nem eszem magam degeszre, de ilyen finomat nem minden nap sütnek a manók!
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 12. 11:28 | Link

Valentin-nap - Lédus. Smiley

Ó igen, végre elérkezett ez a nap is, méghozzá a Valentin-nap. Jujj, még a hidegrázás is elkapott ahogy rágondoltam. Nem igazán kedvelem ezt az "ünnepet", bár ez az előző eszmefuttatásból is kiderülhetett. Konkrét negatív élményem nem kötődik hozzá, egyszerűen csak hülyeségnek tartom megünnepelni a szerelmet. A szerelmeseknek mindennap ünnep, amit együtt tölthetnek és szerintem az ajándékozás sem egyetlen napon történik csak a pároknál. Akkor meg nem tök mindegy??
Miután kellőképpen megtúráztattam a kis agyamat ezen a dolgon, szépen felkeltem az ágy széléről és összeszedtem magamat. Mind mentálisan, mind fizikailag. Elcsosztorogtam a fürdőbe, és akármilyen hihetetlen, elkezdtem szépen loknikat gyártani a hajamba. Fú de fura. Kerestem valami nem túl kényelmes és csinos ruhát, végül egy egyszerű fekete, térd fölé érő szoknya és egy kicsit elegánsabb türkiz kék félvállas blúz mellett döntök. Fekete balettcipő fel, mehetünk.
A nagyterem úgy enyhén szólva is eléggé tele van, nem csak emberekkel, de díszekkel is. Mindenfelé piros szívecskék lógnak, igazából a belépés pillanatában kisült a retinám. Zsúfolva van a terem boldogan trécselő vagy szerelmeskedő párokkal és áldozatra váró szinglikkel. Kinézek magamnak egy nagyon szimpatikus asztalt, ami nem csöpög annyira a túláradó szerelemtől és leülök a végére. Itt valamennyire biztonságban érzem magam a rózsaszín mechanizmusoktól, talán itt nem lep el a nyáltenger.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. február 12. 21:39 | Link

Valentin nap
egyedül

Ez az első év, amikor Amira nagyon várta már a Valentin napot. Ő úgy gondolja, hogy ha mindent megünnepelnek az emberek, akkor a szerelmeseket miért ne lehetne? Az apró ajándékok és szeretet a mindennapokban jelen van, az tény, és nem csak egy napon kell szeretni a másikat, de egy nap miért ne lehetne olyan extra, olyan tényleg csak a kettejüké? Ez értve minden kapcsolatban állóra, magukra is Kristóffal.
Ő egy nagyon kis aranyos ajándékot készített szerelmének, és bagolyban hívta el a Valentin napi partira, amit a DÖK-kel szerveztek. Nem kapott választ, semmit nem tudott róla. Egészen aznap estig minden rendben volt, jó volt a kedve, és teljes erővel belevetette magát a szervezésbe. Még a köszöntést is átadta Woodnak, hogy ő majd a párjával lehessen.
Persze nem adta fel, másfél órával a dolog előtt neki is látott a készülődésnek. Egy lágy sminket tett fel a pofijára, kevesebb feketével, mint általában. A haját eltűzte az egyik oldalra, természetes hullámait benne hagyva. A dereka alá ért már fekete hajkoronája, és egyelőre nem is szándékozott változtatni ezen.
A szekrényre fel volt akasztva a ruhája, amit direkt erre az alkalomra vásárolt. Nem bál volt, simán mehetett volna laza farmerban is, direkt úgy tervezték. Ezzel szemben az nem vallott volna a feketeségre, hiszen gyakran előfordul, hogy koktélruhában járkál még napközben is. A rózsaszín ruhájához ezüst szandálba bújt, és magával vitt egy szintén ezüst kis táskát is. Halvány mosoly volt jelen az arcán, de a kedve cseppet sem volt jó. Reménykedett, de igazából tudta, hogy feleslegesen. Nem fog eljönni, nem fogja tudni átadni neki a meglepetést, amit David szeme láttára alkotott a padlón ülve.
A Nagyterem pontosan olyan volt, mint amilyennek tervezték. Látta már természetesen, de jó volt látni, hogy nem egyedül vannak a tagokkal. Wood volt az első akit kiszúrt, készülődött a beszédhez. Mira átvágott az embereken, és egy célt tűzött ki maga elé. Egy asztalt, a sarokban, ahonnan végighallgathatja az elnökhelyettest, és figyelheti az eseményeket.
Helyet is foglalt, és nagy sóhaj kíséretében hátradőlt a széken. Lassan elkezdődött az egész, mosolygott, amikor a srác végzett. Szívesen odament volna hozzá, de minek? Ahogy ránézett a többiekre, a párokra, és a nevető ismerkedőkre, könnyek gyűltek a szemében. A körmét kezdte nézegetni, még mielőtt kidördült volna a könnycsepp.

Ruha
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 80 81 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet