Charlotte

Jó kedvűen sétáltam be a Nagyterembe. Egyenesen a Levitások asztala felé vettem az irányt. Elvégre Levitás vagyok! Nagyon örülök, hogy oda kerültem. Jó a társaság, rengeteg játék, barátok, saját szoba a legjobb barátnőmmel. Ráadásul a pontversenyben is jól állunk, bár nem szeretném elkiabálni. Nem azért jöttem le, mert éhes vagyok, csak egy kis társaságra vágyom. Rosy nem ér rá, mert tanulnia kell. Én már kész vagyok vele, szóval addig sétálok egyet, hátha megismerkedem valakivel. Végül is még mindig nem ismerek sok embert, bár annyian járnak ide, hogy lehet, hogy egész itt tartózkodásom alatt nem leszek képes megismerni ennyi embert. Aztán, valahogy ide keveredtem. Mielőtt belépnék lenézek a ruhámra. Egy kék hosszú ujjú pulcsi, amiben narancssárga vonalak szaladnak keresztbe kasul vagy éppen körbe. Alatta egy kényelmes farmer van. A nyakamban pedig, Rosyval kötött barátságunk záloga, a lófejes nyakláncom kék színben pulzál. Ahogy, belépek a terembe nagy nyüzsgés fogad. Még színben is jól öltöztem, bár nem ezért öltöztem kékbe. Az asztalnál lehuppanok az egyik szabad helyre. Csöndben hallgatom, ahogy mások cseverésznek. Az alapzaj nem hangos, inkább kellemes. Egyszer csak valaki leült mellém és elkezdd enni. Szegény, biztos nagyon éhes lehet.
-Jó étvágyat.-Mondom bátortalanul. Nagyon szimpatikus lány. Olyan ismerős, de nem emlékszem honnan. Lehet az egyik óráról, vagy a folyosóról. Ki tudja?
-Persze. Tessék.-Mosolygok rá kedvesen.
-Akkor onnan voltál nekem annyira ismerős. Igen, én is voltam, bár szerintem a mandalámat összekeverhetted valaki máséval. Az én rajztehetségem egyenlő a nullával.-Csapok a homlokomra. Tényleg, a hátsó sorban ült. Egyszer-kétszer amikor hátra pillantottam. Bár az nem igaz, hogy csodaszép lett volna a mandalám. Borzalmasan rajzolok és akkor még finoman fogalmaztam.
-Katniss Flechternek hívnak. De, hívj csak Katnissnek. Én is nagyon örülök. Hányadikos vagy és milyen órákat vettél fel?-Csevegek kedélyesen. De jó, most már őt is ismerni fogom. Ráadásul, tényleg nagyon szimpatikus.
-Jársz valamilyen szakköre? Szeretsz olvasni?-Csak óvatosan a kérdés áradattal, vigyázz, ne legyél nagyon tolakodó Katniss, figyelmeztetem magamat. Egyelőre nem kérdezek többet, hagyom hadd válaszoljon és hadd egyen, ugyanis beszéd közben nem nagyon lehet enni....

Charlotte

-Tényleg? Hát, nagyon köszönöm.-Mondom megilletődve. Ilyet még senki nem mondott nekem. Nagyon jól esik. Mosoly suhan át az arcomon.  
-Tetszeni fog neked itt, biztos vagyok benne.-Hiszen nekem is nagyon tetszik itt, teszem hozzá gondolatban.
-Csomó új barátot szerezhetsz és rengeteg új emberrel ismerkedhetsz meg.-Én itt találtam meg az egyik legjobb barátnőmet, de egy csomó másik emberrel is jóban vagyok.
-Mindenképp vedd fel a Mugliismeretet, mert az nagyon élvezetes tantárgy. Az SVK is jó. Meg a Jóslástan is.  Az Önismeretet és a Bájitaltant akkor ismered.  Én még csak elsős vagyok, szóval Átváltozástant még nem vehetek fel. Majd, Vámpírológiát szeretnék felvenni. Szakkörökből pedig, a színészetre járok, és nagyon szeretem. Kicsi korom óta szeretem a színészetet, szóval örülök, hogy itt is van erre lehetőségem.–Számomra a színészet és a musicalek az örök szerelem. Nincs is annál jobb a világon. A légkör, az energia és a zene. Színház varázsereje, mikor magával ragad és az egész közönség együtt lélegez, vagy épp visszafolytja azt, mikor egy-egy izgalmas vagy torokszorító rész jön. Ezt azonban csak az értheti, aki már ezt az élményt átélte. Na de most térjünk vissza a jelenbe.
-Remélem, hogy a Levitába fogsz kerülni. Jó lenne ott is találkozni.–Nagyon jó lenne. Bár, nem ismerem annyira, hogy tudjam a jellemét. Lehet, hogy a jelleme alapján nem Levitás lesz, hanem más. Ki tudja? Majd kiderül. De, itt lesz és ez a lényeg. Órán és a folyosókon is simán összefuthatunk bármikor…

Charlotte

-Megtudlak érteni. De, itt most már nem lesz ezzel gondod.- Biztatom. Nekem nem csak a kor különbségek voltak a bajom a barátkozás terén. Nekem a furcsaságaim is közre játszottak. De, ez a problémám most már megoldódott.
-Tudok róluk mesélni, ha akarod. hiszen, én mugli tánciskolába is jártam, mielőtt megkaptam a levelet, hogy ide jöhetek. Az SVK az sötét varázslatok kivédése órát takarja. Ne aggódj, ha ide jársz, akkor egy idő után természetesen fogod ezeket a rövidítéseket használni.-Nyugtatom meg. Eszembe jut, hogy az elején mennyire furcsa volt itt minden. Aztán szépen lassan mindenbe bele jöttem. Bár, még a mai napig vannak kérdéseim, de már sokkal jobb a helyzet, mint amikor ide jöttem.
-Gyere csak! Nagyon jó. Tetszeni fog. Meg akkor egy szakköre járnánk.-Kacsintok a lányra. Ha, legalább fele annyira szereti a színészetet mint én, akkor imádni fogja. Inedrának is jó lesz, hiszen toborzok egy új tagot a csapatba. Hurrá!
-Még szép. Ha, nem is leszel Levitás, bár én remélem, hogy az leszel, akkor is összefuthatunk bárhol. Órákon, órák után, vagy akár valamelyik szakkörön is.-Tök jó lenne.
-Gondolom, ha a színészetet szereted, akkor a zene is közel áll hozzád.Milyen jellegű zenéket szoktál hallgatni?-A musicaleken kívül számomra a pop a minden. A rockot se vetem meg, de a pop mindent felül múl.
-Vannak kedvenc előadóid?-Mosolyogva gondolok az én kedvenceimre. Például MWS-re. A világ legjobb énekese. Nagyon sok száma van. Én pedig mindet imádom. De, a magyar előadókat is nagyon szeretem. Szerintem, ha nem lenne zene a világon, nagyon sok ember meghalna. Köztük én is...

Charlotte

Nagyon jó érzés, ha figyelnek rád. De, ahogy Charlotte szinte issza minden szavam, ez valami felemelő dolog. Ilyen ritkán történik az ember lányával, hogy valaki ekkora nagy figyelemmel kíséri a szavait.
-Igazából, ezt ne úgy képzeld el, mint egy rendes iskolát. Ez délutánonként működik. De, hidd el nem veszítettél sokat, hogy nem tartózkodsz mugli környezetben. Nagyon nagy önuralomra van szükség, hogy ne vegyék észre, hogy más vagy. Elég egy rossz mozdulat, egy hirtelen érzelem és már is kész a baj. Aztán pedig sokáig fognak miatta gúnyolni. Hidd el, nekünk varázslóknak itt a helyünk.-Lehet, hogy ez most keményen hangzott, de a tapasztalataim ezt diktálják. Igaz, hogy nem vagyok rosszban a muglikkal és eligazódom köztük, ha kell, de a mugli gyerekek tényleg nagyon borzalmasak tudnak lenni. Minden hibádat egyből kiszúrják és szóvá teszik. De, erre nem is akarok gondolni.
-Tényleg? Én is. Anyukám révén ismerkedtem meg a musicalekkel és az óta is imádom. Neked melyik a kedvenced? Én mindegyiket szeretem. Kedvenc előadóim? Lássuk csak. Például MWS. De, a Magyar és külföldi előadókat egyaránt szeretem. Műfajokat tekintve, meg a pop a kedvencem, de szívesen hallgatok dzsesszt meg klasszikust is. Sőt, ha olyan hangulatban vagyok még operetteket is. Elég széles a zenei spalettám.-Mosolyodom el. Ugyanis az nem kifejezés, hogy széles. Olyan kifejezés nincs, amivel az én zenei ízlésemet be lehetne határolni. Bármikor bármilyen fajtát. Talán egyedül, a kemény rockot nem szeretem. De, ha muszáj, meghallgatom, bár nem szívesen.  
-Mennyit kell még várnod, hogy járhass ide?-Kérdezem meg. Szegény, biztos már vágja a centit. Amikor kicsi voltam és nagyon vártam valami nagy eseményt, anyukám mindig csinált papírból egy hosszú szalagot. Minden nap levágtam belőle egy centit és mire elfogyott a szalag, addigra megkezdődött a szünet. Most is kaptam egyet, mert nagyon féltem, hogy honvágyam lesz. De végül nem is vágom egyáltalán, hiszen nem várom a szünetet, mert annyira jól érzem magam itt. Ráadásul, a lovagláson kívül, amit nagyon sajnálok, az összes hobbimat űzhetem itt is. Bár, az állataim hiányoznak. A kutyáim és a macskáim, a lovam Ezüst Hold nyerítése, amikor meglát, és amikor lágyan belefúj a kezembe. Amikor a puha orrát a tenyeremhez dörgöli. Ezek a pillanatok, hiányoznak.
-Van otthon állatod?-Bár, lehet, hogy itt nem a kutya vagy a macska számít háziállatnak, hanem valami egészen más. De, nagyon feltűnő lenne otthon, egy mitikus lény szóval meg kellett elégednünk, a muglik által elfogadott háziállatokkal. Hozzáteszem, én ezt egyáltalán nem bánom. Nekem ezek az állatok is tökéletesen megfelelnek. A legjobb az állatokban az, hogy értékelnek téged és hálásak neked. Egy életen át szeretni fognak téged. Bezzeg az emberek, ha megunják, fogják őket, és mintha csak egyszerű kellékek lennének, nem pedig érző lények, kidobják őket. Sokan, arról sem győződnek meg, hogy hova kerül az állatkájuk. Az ilyen emberekkel ugyanezt kéne megcsinálni. Huh, de most ideje megnyugodnom, mert most nincs kedvem rossz dolgokkal foglalkozni. Most csak élvezni szeretném a beszélgetést…

Charlotte

-A szüleim és a tanítom, kezdettől fogva készültek rá, hogy el fog következni a perc. Mert aranyvérű a családom, de a mugli környezetet nem mindig tudjuk kiküszöbölni és nagyon féltettek, hogy pont a muglik közt lesz az első varázslatom. Szerencsére, az első varázslatom otthon volt. Méghozzá az, hogy a falnak vágtam a könyvet. Annyira mérges voltam akkor valamiért már nem is tudom miért, hogy az indulat varázslatba ment át. Meg is ijedtem. De, aztán a mesterem megnyugtatott, hogy nincs semmi baj.-Mulatságos így visszagondolni rá, de akkor nem volt az. A harag, aztán félelem érzésétől elég sokkos állapotba kerültem.  
-Én is nagyon szeretem azokat a musicaleket, amiket mondtál. Majd, szívesen megnézném, azt a magnót. Biztos szuper lehet.-Sose fogom megunni, hogy itt minden tele van meglepetéssel és varázslattal. A szobák, a sütik, még a legapróbb tárgyakban is van valami, amitől ámulok és bámulok. Az élet itt egy nagy ajándék nekem, amelyet nem tudok eléggé megköszönni a sorsnak, amely úgy döntött, hogy ide hív.
-Remélem, hogy minél hamarabb!-Kacsintok Charlottera.
-Az tök jó. Én is szeretnék egy baglyot. Egy szép fehéret. Lenne kedved velem egyszer elmenni a kisállat kereskedésbe, hogy vegyünk egyet magunknak?-Kérdezem fellelkesülve. Egy saját bagoly, milyen király lenne. Bár előtte mindenképp meg kellene beszélnem Rosyval, hiszen nemcsak enyém a szoba. De, szerintem meg fogja engedni. Ha nem, akkor meg addig rágom a fülét, amíg igent nem mondd rá. Kicsit gonosz módszer.
-Ne haragudj, de éhes lettem mindjárt visszajövök, csak hozok magamnak valami harapni valót.-Kérek elnézést tőle és pár perc múlva egy jól megrakott tálcával térek vissza. Ahogy, belekóstolok az ételbe, az ízeket szabadjára engedem a nyelvemen és elönt a jó érzés. Nagyon finom. Itt, mindenhol jókat lehet enni. Bár, egy kicsit hiányzik a pizza meg a Mc Donalds, de ezek az ételek mérföldekkel jobbak, mint amilyent a mugliknál lehet kapni. Varázslatos…

Charlotte

-Persze, majd még úgy is beszélünk, hogy megbeszéljük az időpontot, hogy mindkettőnknek jó legyen. Meg a szobatársammal is meg kéne beszélnem, hogy ő mit szól hozzá. Mert, azért még is a szobatársam, így neki is van bele szólása, ráadásul a legjobb barátnőm, szóval amúgy is megbeszélnénk.-Rosyval, mindent megbeszélünk. Nagyon titkosnak kell lennie ahhoz, hogy ne mondjuk el a másiknak. Rosyra gondolva egyből felizzik a nyakamban a barátságunkat jelképező ékszer. Emlékszem, amikor megvettük, más dolgok társaságában. Rosy sárkánya és jeges medvéje és az én lovammal együtt. Ha, jól emlékszem, akkor még vettem hozzá egy teleszkópot meg egy-két fülbevallót is. Amíg élek nem felejtem el ezt a történetet. Charlotte lelkesedését látva nagyon örülök, mert én is hasonlóan érzek. Alig várom már, hogy legyen egy vakítóan fehér baglyom. Hedvignek hívnák, mint a Harry Potter baglyát, mert annyira szomorú voltam, mikor meghalt, hogy így szeretnék emléket állítani neki. A vásárlás után, meg csinálhatnánk pár dolgot, hogy megünnepeljük az újdonsült kedvenceinket. Hallgathatnánk zenét, elmehetnénk a térre, vagy beülhetnénk valahova. Nem számítok azért, akkora nagy evőnek, de szeretek jókat enni. De, csak akkor, ha éhes vagyok. A túltelítettség érzését utálom. Kevés dolgot tudok mondani, ami rosszabb lehet annál. Bár, ha megerőltetném magam, akkor tudnék, de most nincs kedvem hozzá. Korgó gyomrom emlékeztet, hogy most viszont éhes vagyok, így belapátolok pár kanállal a fogásból, majd szép lassan, minden falatot jól megrágva lenyelem. Csöndben maradok addig, hiszen teliszájal nem illik beszélgetni és ráadásul még nem is szép látvány.
-Örülök, hogy felcsigáztalak. Tök jó lenne, ha együtt járnánk szakköre. Bár, most még csak a próbák folynak, de remélem tetszeni fog majd a nagyérdeműnek.-Izgatottan várom már. Tök jó lesz. Már nagyon hiányzik a színpad. Nem is igazán a játék, hanem a hangulat, amely mindig magával ragad olyankor. A fények, a füst, a zene és a tánc. A varázslat, ami olyankor mindenkit körbe vesz. A nézőt és a szereplőt egyaránt. Az is hiányzik, hogy megnézzek egy darabot.
-Van, valahol színház a faluban?-Kérdezem meg Charlottot egy hirtelen ötlettől vezérelve. Ahol színház van, ott darab is van és attól még, hogy eddig nem láttam akár lehet is, de nem élem bele magamat, mert ez csak feltételezés. Különben is, majd szünetben elmegyek pár előadásra, anyu biztosan szerez nekem pár jegyet. Miközben beszéltem megszomjaztam, így a poharamért nyúlok és teletöltöm friss vízzel, majd egy húzásra kiiszom a poharam teljes tartalmát. Ez jól esett. Megtörlöm, a számat szalvétával, majd tovább diskurálok.
-Szoktál olvasni?-Kérdezem, mert a musicalek mellett a könyveket is szeretem. Vajon ő is szereti? Azt tudom, hogy a muglik nem kultiválják, de a muglik kevés része szeret egyáltalán bármit, ami a kultúrával kapcsolatos. Sajnos, pedig mennyi mindenről maradnak le vele…

Charlotte

-Milyen érzés, hát nagyon jó. Bár, ezt nem lehet ilyen egyszerűen megfogalmazni. A szobatársad, olyan, mint a legjobb barátod. Ő az, aki mindent tud rólad. Mikor van annyira jó kedved, hogy madarat lehetne fogatni veled és mikor vagy annyira magad alatt, hogy legszívesebben a falnak rohannál annyira szomorúnak és magányosnak érzed magad. Bármikor számíthatsz rá és mindig veled lesz. A szobatársad a legtökéletesebb barátoddá és egyben családtagoddá is válik.-Úgy érzem, hogy erről a témáról órákig tudnék beszélgetni. De, inkább megkímélem Charlottot a több órányi monológomtól. Szerencsés vagyok, mert ráadásul Rosy a legjobb szobatárs, akit csak kívánni lehet. Türelmes, kedves és élettel teli.  Miközbe ezt a témát boncolgatom gondolatban, a számhoz veszem az ételt és egy nagy harapással eltüntetem. Olyan, mintha soha nem is létezett volna. Erről eszembe jut, hogy majd mindenképp szeretnék én is lerakni valamit arra a bizonyos asztalra, hogy amikor lejár itt az időm és a halál szelíd csókkal kiszakít ebből a testből, akkor ne csak úgy múljak el, mint a szél sodorta por, hanem tényleg az emberek azt mondhassák rólam, hogy ő valóban egy jó ember volt, aki aztán példaképévé válhat másoknak. Tudom, hogy magasra tettem lécet, de az embernek mernie kell nagyokat álmodni, mert csak így érheti el, azt a végeredményt, amit az egyén szeretne. De, ez most nem az elmélkedés helye, azt majd este a szobám csendjében, a teljes sötétségben is megtehetem, miközben hallgatom Rosy egyenletes szuszogását.
-Ez csak természetes, mindenképp szólni fogok.-Biztosítom róla, de a következő kérdésemre kapott választól egy kicsit csalódott leszek, bár emlékeztetem magam, hogy erre már akkor felkészültem, mikor feltettem a kérdést.
-Szuperül hangzik. Biztos nagyon élvezhetted.-Elképzelem a jelenetet, ahogy Charlotte ül és a kezében egy macit szorongat. Nagyon aranyos lehetett, ehhez kétség sem fér. De, amit utána hallok, attól legszívesebben föl pattannék a helyemről és legszívesebben ugrálnék.
-A regényeket és a meséket szeretem nagyon. –Lehet megtörtént, de akár természetfeletti is. El kell azért ismernem, hogy az olyan regényeket, amelyek a valóságtól elrugaszkodottabbak, de, hát ízlések és pofonok, és ahogy az apukám szokta mondani: Gusztusokról nem vitatkozunk.
-Milyen témájúakat? Úgy értem, hogy olyat, amiben van varázslat, vagy inkább olyat, ami bármelyikünkkel megtörténhet, feltéve, ha muglik volnánk.-Most jövök rá, hogy igazából a muglik számára mi is egyenlők vagyunk azokkal a dolgokkal, amik elvileg nem léteznek a valóságban. Mégis itt vagyunk, élünk és virulunk. A gondolat, hogy én is egy természetfeletti, különleges jelenség vagyok, jó érzéssel töltött el.  Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal emeltem a számhoz a poharat, majd hagytam, hogy a hűs víz lecsorduljon a torkomon...

Charlotte

Charlotte válaszára csak bólintok egyet. Hogyan is lehetne szavakkal kifejezni ezeket az érzéseket? Annyiszor próbáltam már és minden egyes ilyen vállalkozásom kudarcba fulladt, mert mindig találtam valamit, amit egyszerűen nem tudtam körülírni. Ezekre mondják, hogy az ember egyszerűen csak érzi és kész, mert csak.  A javaslatra felcsillant a szemem.
-De, nagyon is van kedvem! Szívesen megnéznék bármilyen musicalt.-Olyan izgalomba jövök hirtelen. Olyan rég voltam már színházban. Hiányzik már az a közeg, az a varázs és bámulat, amelyet csak a színház tud adni. Erre nem képes senki és semmi más. Elképzeltem, ahogy mi fekszünk egy szőnyegen és a színház kínálatát nézegetjük, ahogy nevetgélünk és megbeszéljük az élményeinket vagy éppen kíváncsian találgatjuk, milyen lehet az a darab. Aztán elmegyünk, és egymás mellett ülünk a puha bársonyüléseken és mind a ketten tátott szájjal bámuljuk a színészeket és magával ragad minket a látvány.  Hirtelen eszembe jut anyukám, akinek ez a munkája és amilyen én is szeretnék lenni, ha nagy leszek. Színpadokon állva elkápráztatni a közönséget. Mennyire csodás érzés lehet! Hiányzik a családom. Anyu, apu és az állataim, de nem érdemes szomorkodni. Itt vannak a barátaim és csomó pompás dolgot csinálhatok itt és ők büszkék rám, mert itt egy csomó új és hasznos dolgot tanulok. Erre kell koncentrálnom, mikor érzem, hogy a honvágy borús fellegei el akarnának engem repíteni egy olyan helyre, ami nagyon rossz lenne számomra. Merengésemből léptek zaja ver föl. Egy gyönyörű fekete hajú nő jelenik meg újdonsült barátnőm mellett.
-Jó napot kívánok! Katniss Flechternek hívnak.-Köszönök a hölgynek, akiről később kiderül, hogy Charlotte anyukája.
-Szia és semmiképpen se felejts el írni!-Búcsúzom el a lánytól. Majd amikor átölel, én is szorosan magamhoz ölelem. Jól esik, hogy egy újabb barátnőt találtam. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk, gondolom miközben az éppen távozó Charlottenak integetek. Hiszen még majd valamikor a baglyokat is meg kell ám venni, ezek a gondolatok örömmel töltenek el. De, ideje mennem Rosy már biztosan visszaért a szobába és tűkön ül, hogy hova a csudába tűnhettem el. Így hát bekapom az utolsó falatokat megiszom a vizet és visszaviszem az üres tálcát a helyére, majd sprintbe vágva magamat, szaladok vissza a szobámba...


Én is nagyon szépen köszönöm <3

Fédra néni távozássa

-Micsoda?! Nem, nem, nem és nem. Ez nem lehet igaz!-Idegesen járkáltam föl és alá szobámban miközben folyamatosan ismételgettem a mantrámat. Ilyen nincs. Elment Rosy, a világ legeslegjobb barátnője, ezért egyedül vagyok a szobámban. Kiderült, hogy Saci néni se lesz már a házvezetőnk, de legalább őt bármikor elcsíphetem a folyosókon. Erre a fülembe jut, hogy Fédra néni is elmegy. Sokkolt a hír. Hiányozni fog! Milyen jó volt, amikor még remegő lábakkal, először léptem át az iskola küszöbét és volt valaki, aki megfogta a kezem és segített! Ő volt a Levita mozgató rugója! Most pedig elmegy.  Alexék lemennek a nagyterembe elbúcsúztatni. Én is megyek, hiszen legalább ennyivel meg tudom neki hálálni a rengeteg törődést, amit kaptam. Így hát, feltankoltam magam egy adag zsepivel  és egy csokor virággal, amihez írtam egy levelet a tanárnőnek. Azzal bánatosan lesétáltam a nagyterembe. Még csak Zsolt és Alex volt ott és mivel nagyon magányosnak éreztem magam így csendben odaosontam Alex mellé. Közben lopva elővettem egy zsebkendőt és kitöröltem a könnycseppeket a szememből...

Bál
Levitások(Hófehérke, Aileen, Alex, Niki...)


Szeretem az ilyen alkalmakat. Felbolydul az iskola, minden lány a ruhájáról, a sminkjéről és a hajáról fecseg.  Aranyos, az ilyen beszélgetéseket hallgatni. Bárcsak Rosy is itt lenne. Ahogy, őt ismerem, biztos, hogy jelentkezett volna a tusára. Gondolatban nem egyszer elábrándoztam azon, hogy milyen érzés lenne kiválasztottnak lenni, de aztán Alexékre gondolva gyorsan el is vetettem ezt a képtelen ötletet. Különben is, ha mindenki megy, ki fog akkor szurkolni? Másfelől, nekem most a tanulásra kell koncentrálnom. Hiszen, ez most a legfontosabb dolog. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet szórakozni, de előbb a munka aztán a pihenés. Rengeteg ember jelentkezett a házunkból, remélem, Levitás nyeri meg, milyen nagy dicsőség lenne. Ezekkel a gondolatokkal öltöttem fel magamra azt a ruhát, amelyet még soha nem hordtam, mert még nem volt olyan különleges alkalom, ami megérdemelte volna, hogy ezt a ruhát felvegyem. De, ez a bál pontosan ilyen alkalom. Magamra vettem a fehér egybe ruhám, a hajamat pedig hátul kontyba csavartam. Nem vagyok egy nagy sminkes, de, nem is áll távol tőlem a dolog. Furcsa lesz, megint egyedül leszek, hiszen Aileen is a tusa résztvevői között van. Azért is szeretnék mindenképp lemenni, hogy elbúcsúzhassam tőlük és sok szerencsét kívánhassak nekik, hiszen a tusa alatt nem találkozhatnak velünk. Erre, gondolatra keserű fintor jelent meg az arcomon, egyedül leszek, ráadásul nagyon féltem őket. Mikor megláttam a hirdetést első dolgom volt utána olvasni és már az is egy döntőérv volt a számomra, amiért nem akartam jelentkezni erre a tusára. Utoljára ellenőriztem magam a tükörben, majd a ruhám szegélyét megfogva, útnak indultam a Nagyterembe. Első gondolatom az volt, mikor odaértem, hogy te jó ég mennyi ember. A tekintetemmel megkerestem Alexéket és feléjük furakodtam a tömegben. Közben egy pillantással elkaptam Dávidot is. Nem is ő lenne, ha nem próbálna meg felszedni egy újabb áldozatot. Szegény, már előre sajnálom, hogy egy ilyen alak hálójába akadt. De hát, reménykedem, hogy egyszer majd megjavul, de minek? Kutyából nem lesz szalonna szokták mondani. Meg azt is, hogy a remény hal meg utoljára. Na, végre sikerült, az úti célomhoz odaküzdeni magam.
-Sziasztok, de csinosak vagytok!-Csodálom meg Levitás társaimat. Mindenki gyönyörű, ebben a szerelésben, amit visel. Na, ezért imádom a bálokat! Azonban, mikor ránézek Alexre és a pillantásom ráesik a nyakkendőjére, majdnem röhögő görcsöt kapok. De, sikerül megállnom és mély légzésekkel, hamarosan meg is nyugszom. Majd, Hófehérke mellé telepszem és ott várom az este folytatását...