Veronika és Mary

Nem vagyok egy bálozós típus, sőt, sokkal inkább elkerülöm, ha tehetem. Épp ezért voltam így a karácsonyi bállal is, hiszen minek menjek én le oda, a sok szerelmes diák közé, illetve testvérekhez, barátokhoz, hogy mindenkinek boldog karácsonyt kívánjak? Nem utálom ezt az ünnepet, sokkal inkább semleges, mivel gyerekkoromban sem élvezhettem, így a többi embertől eltérően engem nem hatnak meg a fények, az illatok, az ételek, és az ajándékok. Annyi gerinc azért volt bennem, hogy vettem egy apróságot Veronikának, de majd csak később adom oda neki, amikor elérhető lesz. Esetleg leugrom hozzá a faluba Szent este. Majd még kiderül.
Nagy sóhajjal akasztottam le kedvenc öltönyömet a vállfáról, és indultam el a fürdőbe, hogy magamra vehessem. Mikor ez megvolt, bénáztam két percet a nyakkendőmmel, megcsináltam a hajam, cipőbe bújtam és elindultam kifelé. Borotválkozni lusta voltam, pedig már elég erőteljes borostám van, de mivel ez is jól áll, nem foglalkoztat túlzottan. A nagyterem előtt már rengetegen álldogáltak, és kintről is tökéletesen látszott az a tömeg, ami benn fellelhető volt, így egy még nagyobb sóhajjal indultam el befele, hogy megkeressem azt, aki miatt lejöttem. Útközben szereztem egy pohár pezsgőt, és azzal sétáltam beljebb a táncoló tömeg mellet, sasszemekkel keresve páromat. Úgy potom tíz perc keresgélés után rábukkantam a táncparkett széle és közepe közötti részen, amint egy másik lánnyal táncol. Ez mosolyra késztetett, így még néhány percig figyeltem, ahogy élvezik egymás társaságát, végül letettem a pezsgős poharat az egyik asztal szélére, és odaléptem a két lányhoz.
- Szabad elkérnem a Hölgyet egy táncra? - nyúltam kezemmel Veronika felé, kedves mosollyal kérve a számomra idegen lányt. Udvarias voltam, azonban a választ nem is teljesen megvárva húztam magamhoz közelebb, és kezdtem el táncolni.
- Éreztem, hogy itt leszel lent. Boldog Karácsonyt! - mosolyogtam le rá, felvéve a ritmust, bekapcsolódva a tömegbe. Nem szándékozom túl sokáig elrabolni a másik lány társaságából, csak egy, esetleg két tánc erejére, aztán visszakúszom a csigaházamba, és felmenekülök a szobámba. Nehogy még egy táncot végig kelljen szenvednem, mert ezt is csak miatta teszem.

Veronika - zárás

- Tudom, de a kisfiúk olykor szeretnek meglepetésszerűen érkezni. - mosolyogtam le a lányra, tartva az eddigi lépést. Jól esett egy kicsit ilyen gyereknek lenni, megvárni, hogy "megsértődjön", aztán a bálban rátalálni. Szeretek játszadozni vele, piszkálni az idegeit, egy-egy meglepetéssel kiengesztelni. Jó látni a mosolyát, az örömét, amikor velem van. Innen tudom, hogy ő is pontosan úgy érez irántam, ahogy én iránta. Miközben ezt magamban végigfuttattam, fél füllel hallottam Ármin beszólását, amin hümmögtem egyet, de a mosoly nem fagyott le arcomról. Nem akartam most visszavágni, van neki annál jobb dolga is, mint hogy engem szekáljon a hülyeségeivel, ahogy látom éppen egy nővel. Pedig ő sosem volt túl könnyelmű.
- Neked nem a szüleiddel és a családdal kéne lenned Szent este? - tettem fel azt a kérdést, ami szerintem a legfontosabb jelen pillanatban. Van egy olyan érzésem, hogyha a Széles családban teljesen kiderül ez a kis kapcsolat, engem teljesen kifognak utálni a tagjai. Amit persze mindenképpen elszeretnék kerülni, hiszen nincs is rosszabb egy zamatos kis tiltott szerelemnél, ami a szülők hibája. Úgy vélem mindenki ismeri Rómeó és Júlia szörnyű történetét, s annak végkimenetelét, már pedig én nem akarok szó szerint belehalni a szerelembe. Ha pedig velem töltené a karácsonyt a családja helyett, biztos kiszivárogna, hogy együtt voltunk, vagy éppen én leszek a rossz gonosz tanár, aki hajcsárolja a diákjait, jelen helyzetben a tanársegédjét.
Ahogy megkért Veronika, átöleltem, és úgy táncoltam tovább vele a kialakított téren. Nem az erősségem a nyakkendőkötés, az lehet, apám se tudott soha, amit most alkottam, azt pedig az internet segítségével teljesítettem. Pedig esküszöm, próbálkoztam vele, hogy ne látsszon, de ha egyszer van hozzá szeme a kisasszonynak, akkor egy lehetetlen küldetésről beszélünk.
- Egy angyal vagy. - mosolyodtam el kellemesen, mikor is meglepett azzal a hirtelen kis puszival. Egy pillanatra meghökkenten néztem le a barnaságra, miközben épp azt kérdezte meg, mit szólok a kapcsolat publikálásához. Pár pillanatig nem tudtam, mit reagáljak, végül szélesen elmosolyodtam, és röviden megcsókoltam. - Remélem ez válasz a kérdésedre. Gyere, mutatok valamit. - abbahagytam a táncot, kisétáltam a parkett szélére, és a kezét fogva indultam el vele ki a teremből.