23. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 73 74 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
Az egyensúly őre, Táborszervező, Elnökségi tag, FT tag



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2335
Írta: 2012. szeptember 27. 21:50 | Link



Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
Hozzászólásai ebben a témában
Kurdi Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 47
Írta: 2012. október 3. 19:35 | Link

Grace


 Nem vagyok komplett, őszintén nem vagyok komplett! Már hetek óta nem vonultam ki a szobámból, kivéve a tanórákra, de amint lehetséges volt vissza is másztam sötét és nyirkos rejtekembe. Őszintén szólva semmi, de semmi kedvem nem volt érintkezni a külvilággal, bár igazából nem történt semmi, ami visszatartott volna, azért mégis rosszul éreztem magam. Igazából nem történt, de valahogy kezdtem teljesen reménytelennek érezni egy bizonyos valakihez való közeledésemet, így inkább a könnyebb, önsanyargató utat választom ahelyett, hogy még jobban ráhajtsak. Emiatt nem is igazán értem, hogy mit keresek itt a nagyteremben, csúnya ruhákban, kócos hajjal és leszegett fejjel egy zsemlét majszolgatva. Szinte mindenki boldog körülöttem, az összes nyomi kis diák boldogan szaladgál ide-oda a fincsi kis vacsorájukkal, fájdalmasan szánalmas. Tolok egyet kezemmel a zsömlén, hogy beljebb menjen számba, elgondolkodom rajta, hogy a fejemet is megcsapkodjam-e, hogy rágásra késztessem azt, de inkább a nemleges válasz mellett döntök, hiszen valljuk be, egész hülyén mutatnék úgy, ehelyett magamtól kezdek el rágni. Amúgy nem igazán érdekel, hogy hova ültem le, felőlem akár a tanári asztal is lehetne, mondjuk akkor lehet, hogy már elküldtek volna... Kezdek olyan lenni mint Britney Spears, komolyan kezdek hasonlítani rá, kivéve azt, hogy az elhízás helyett én krónikusan lefogyok és nem vagyok annyira híres sem. Még.
Utoljára módosította:Kurdi Barnabás, 2012. október 3. 19:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Domi-tesó <3
April Violet Grace Hamilton
INAKTÍV


anorEXia.
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2012. október 3. 20:02 | Link


A vacsora, ami éppen megjelent az asztalomon, nem igazán érdekelt. Tőlem akár egész ökör is lehetne. Egyszerűen belemerültem a rajzolásba; így még szinte sosem mutatkoztam nyilvánosság előtt. Elvégre minek lássák ők, hogy nekem ehhez tehetségem van? A végén még rendelni akarnának tőlem vagy valami, akkor meg a végén fel találnám őket robbantani egy direkt elszúrt ártással.
Tehát, rajzoltam. Nem nagyon komolyan, igazából egy kis firkantásnak indult, de nem is lett annyira szörnyű. Egy emberi szemet, illetve egy elég bozontos szemöldököt lehetett látni a lapomon. Úgy gondoltam, ez nem lett annyira rossz, hogy félbehagyjam... azonban a vacsora illata - vagy inkább szaga - megütötte az orrom - na meg egy fiú is a kezem, aki épp mellém huppant le.
Felvont szemöldökkel meredtem a fiúra. Egyrészt, meglökött, és majdnem kettészelte a ceruzám a rajzkezdeményt. Egy másodpercen múlott a dolog... másrészt, ahogy végigmértem a fiút, láttam rajta, hogy ő bizony a legkevésbé sem illik a Rellon asztalához. Szétcsapott haja és arckifejezése nem igazán hatott meg - mi közöm van nekem ahhoz, hogy mennyire igénytelenül jelenik meg társaságban? -, szinte észre sem vettem, azonban testalkata némi aggodalomra adhatott okot. Persze, ez sem különösebben az én problémám, de valahogy szúrta a szemem. Lehet valaki vékony, de ez már túlzás egy kicsit. Különben is... mit keres itt? Hiszen ez a Rellon asztala. Még mindig. Ő pedig, ha jól tudom, Levitás - láttam néhány kviddicsmeccsen kék talárban feszíteni, és ütögetni a gurkókat... nekem meg túl jó az arcmemóriám. Bár név szerint nem tudnám elmondani, ki ő...
- Rossz asztal, hacsak nem váltottál házat. - mondtam neki, majd szedtem magamnak egy kis ragut. A rajzomat biztonságos helyre tároltam el ideiglenesen, a bőrtáskámba, közvetlenül a ceruzák és a dugdosott kritikai érzékem mellé.
Utoljára módosította:April Violet Grace Hamilton, 2012. október 3. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában





nyúltulaj; Finnick|akkoris_lesz_tetkóm|anorexia.
Kurdi Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 47
Írta: 2012. október 3. 21:03 | Link

Grace


Mikor leülök észre sem veszem azt, hogy nekimegyek valakinek, az érzékszerveim kezdenek kihagyni mostanában, érdekes... Bár mintha papír sercegését hallottam volna, nem igazán tulajdonítok neki nagy jelentőséget, a zsemlét leveszem az asztalról és betömöm a tízedét a számba, nem igazán van most gusztusom az evéshez, de muszáj, különben félő, hogy éhen halnék. Na jó, annyira talán még nem rossz a helyzet, bár a szobatársaim és öcsém szerint nem festek túl jól, mikor ezt szóvá teszik általában annyival válaszolok, hogy "És?". A zsömle majszolásában egy női hang szakít meg, ami mellőlem jön, aljas rágalom, hogy én nem ülök jó asztalnál?
- Nagyot tévedsz - kezdek bele fel sem nézve, továbbra is előre meredve - te ülsz rossz asztalnál, várj, hadd nézzek körbe, hogy biztos legyek - persze az utolsó pár szót teljesen ironikusan mondom, egy kis mozdulatot teszek hozzá a fejemmel, hogy hitelesebb legyek.
Úgy néz ki zsenilialitásom végleg cserben hagyott, ahogy körbenézek Rellonos ismerősöket és ismeretleneket pillantok meg, néhányan bámulnak, néhányakat meg egyáltalán nem érdeklem, igazából az a lényeg, hogy béna vagyok és rossz asztalhoz vetettem le magam mikor beléptem a terembe. Mielőtt befejeztem, azaz módosítottam volna a mondatomat előkaptam a telefonomat és blogoltam egy gyorsat. "FAIL - a Rellonosok asztalához ültem xD". Miközben pötyögöm a rövidke szöveget szinte mindenki furán bámul rám, szívesen használom a menő felrúnázott elektronikus készülékeimet mások előtt. Persze elképzelhető, hogy nem kéne megosztanom a varázsvilág összes titkát, mert még kinyír a kormány vagy ilyesmi, de a Britney-szindrómában szenvedőket - azaz engem - ez elég hidegen hagyja.
- Ja, hát bocs, tényleg nem jó az asztal... Bocsi... - a nyakamhoz nyúlok és megvakarom, a brit tudósok azt mondják, hogy ez a hazugság jele, de ki hisz manapság a brit tudósoknak, őszintén?! Kimutatták, hogy a birkák egoisták, hogy január tizenhatodika az év legszomorúbb napja, hogy a pénz nem boldogít és még azt is, hogy nincs tökéletes férfi. Valószínűleg még nem találkoztak velem.
- Amúgy, nagyon zavarok itt, vagy maradhatok még pár percet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Domi-tesó <3
Grünwald Tamás
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 17. 08:12 | Link

Tomi igyekezett mindent bepakolni, mikor Bagolykőre készült; a kézfertőtlenítőjét, a mentolos kenőcsét, a gyógyszereket, amiket szedett és párat azok közül, amiket nem - hiszen soha nem lehet tudni. És persze nem maradtak otthon a szabályai sem, amik szerint az életét rendezte. Az első napokban néhány bepakolt holmiról kiderült, hogy jó eséllyel haszontalannak bizonyulnak majd Tomi számára a bagolykőn töltött évek alatt. Ilyen volt például a hetes szabály: örülj a kis dolgoknak. Úgy tűnt ugyanis, hogy ebben a kastélyban nincsenek kis dolgok.
Bármerre ment ugyanis Tomi, mindenhol nagy és tágas terek, grandiózus megvalósítás fogadta. Persze lehet, hogy épp emiatt nem vette észre a mindenhol megbújó apró részleteket, de ez valahogy lényegtelennek tűnt, ahogy első alkalommal ott állt a Nagyterem bejáratánál, és kis híján hanyatt lökte a látvány. Ahogy elindult befelé, kicsit védtelennek is érezte magát a tér ekkora kiterjedése mellett. Nem csoda hát, ha tekintete a megbűvölt égboltról inkább az asztalok felé terelődött.
Tisztában volt vele, hogy minden mozdulatáról süt, hogy most jár itt először. Gesztusaiból hiányzott az a rutin, amit az itt élők már bizonyára felszedtek, és ami miatt otthonosan érezték magukat itt. Tominak egyelőre minden új és szokatlan volt.
Első körben ez ellen úgy próbál tenni, hogy elhagyja az asztalok közt kialakított, a terem másik vége felé vezető folyosót, mivel úgy érzi, itt túlzottan magára vonja a figyelmet. Az asztalokat illetően nem vesz észre semmi különleges ismertetőjegyet, így a bal szélső felé veszi az irányt némi hezitálást követve. Ott helyet is foglal úgy, hogy háttal legyen a terem falának. Tízes szabály: védd a hátad! Nem mintha ez jelen esetben indokolt lenne, arról nem is beszélve, hogy a védelem legjobb esetben is csak illúzió ekkor terem esetében, de sosem lehet tudni.
Tomi újonnan elfoglalt pozícióját arra használja, hogy alaposabban szemügyre vegye a termet. Közben talárjának ujjával babrál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 17. 16:30 | Link

Tomi

Egy újabb reggel, egy újabb olyan nap, ami totál unalmasnak ígérkezik. Legalábbis a tanórák ilyennek ígérkeznek. Valahogy Mira is úgy van vele, mint a legtöbb diák, hogy legszívesebben átugraná azt a pár órát, amíg bűbájtanon, és a többin ül. Általában jó prefektus módjára ilyenkor nézeget ki az ablakon, jobb esetben a tanárt nézi, és bólogat, mintha tudná miről van szó. Ugyanezt csinálta eddig mindig, és mégis itt van, immár harmadikosként, ami elég jó teljesítmény ahhoz képest, hogy mennyire elkalandozik az órákon.
Szinte kiesett az ágyból reggel a feketeség, és majdhogynem négykézláb mászott el a fürdőig, ahol a langyos zuhany térítette észhez. Beletelt egy kis időbe, mire rávette magát, hogy ne a gyengélkedőre menjen, hanem a nagyterembe, és tömjön magába valami ehetőt. Hangosan morogva és pár káromkodás elmormolásával kisminkelte magát a szokásos szemkihúzással, lágy szájfényt kent az ajkaira, majd ezt az egészet még egy öt perc ráhúzással megkoronázta a fésülködéssel. Fekete fürtjeiből hullámosat varázsolt, aztán a szekrénye előtt folytatta az időhúzást. Fekete szoknyájához zöld blúzt párosított, nyakában egy új, szikrázó szemű sárkánybébi függött a nyakláncán. Magassarkúba bújt, és a talárt is magára kapta úgy ahogy.
Leo és Ecset a szobában maradtak, Amira meg a táskáját maga után húzva elindult reggelizni. Arcán a Miramosoly virított, úgy sétált végig a folyosókon, mint mindig.
A nagyterem ajtaján áthaladva egyből a rellonosok asztalához tipegett, majd leült egymagában. Felmérte az asztalon feltálalt ételeket, és a száját húzva töltött magának egy pohár narancslevet. Úgy tűnik, most sem sikerül rávennie magát a reggelizésre.
Percekig kortyolgatta az italt, közben pedig a belépőket vizslatta. Sokszor elhagyta a száját a "Merlinre" kifejezés, és magában új stílust tervezett a számára nem megfelelő öltözetűeknek, és hasonlóaknak.
Aztán valaki felkeltette az érdeklődését. A göndör hajú srác egyből megfogta, érdekelte, hogy ki az az újonc. Homlokát ráncolva nézte, amint az idegen leült a Rellon asztalához, majd úgy döntött, köszönti is. Poharával a kezében felállt, és egyenesen a fiút megcélozva sétált végig a hosszú asztal mellett.
-Szia -kedvesen mosolyogva köszönt rá, a választ meg sem várva leült mellé. -Csak nem új vagy? Amira vagyok, és te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Tamás
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 17. 16:59 | Link

Amira

Lassan felfeslik a talárujj szegélye, ha ennyit babrálja, úgyhogy inkább valami más elfoglaltság után néz. A reggelizés például jó ötletnek tűnik. Csak épp az a baj, hogy nem igazán éhes.
~ Iszom egy narancslevet, attól hátha megjön az étvágyam. ~
Már nyúl is a kancsóért, amikor odalép hozzá egy lány.
~ Egy lány, csak semmi pánik. ~
Nyugtatja magát, miközben végigpillant a hozzá érkezőn.
- Szia, én Tomi vagyok.
Ahogy a lány felé fordul, jól láthatóvá válik az iskolai talárjára hímzett házjelvény, a főnix. Egyelőre ez Tominak nem jelent túl sokat, de majd utána néz, miért épp főnix, és hogy a többi háznak. Ha Amira talárján ott is a sárkány, Tominak nem tűnik fel. Látható, hogy a fiú alaposan felöltözött a köpenye alá. Fehér ing, ehhez pedig szürke, V-nyakú kötött mellény, hogy meg ne fázzon. Persze hozott egy csomó gyógyszert meghűlés ellen, de soha nem lehet tudni.
- Igen, csak nemrég érkeztem.
Kicsit hangsúlyosabbak lesznek a szeplői, ahogy elpirul alattuk.
- Ennyire látszik?
Végig is néz magán, hátha meglátja a "Gólya vagyok" kitűzőt, amit nem vett észre a reggeli készülődésnél.
- Te mióta vagy itt?
~ Abból a magabiztosságból ítélve, ahogy ebben a közegben mozog, biztos felsőbb éves vagy ilyesmi. De az is lehet, hogy nála ez az alap hozzáállás. ~
Morfondírozik Tomi, s ahogy elnézi Amirát, egy cseppet sem lenne meglepődve, ha az utóbbi feltételezés bizonyulna igaznak.
Utoljára módosította:Grünwald Tamás, 2012. október 18. 08:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 17. 17:34 | Link

Tomi

Mindig vannak olyanok, akiken megakad a feketeség szeme. Általában a két véglet a jó pasik, és a bután kinéző lányok. Szinte mindenki ismeri a leányzót, úgyhogy nem csoda, hogy ezt mások is tudják róla. Nem titkolja, ha valami tetszik, illetve nem tetszik neki, de azért azt senki nem várhatja el tőle, hogy a "nem tetszik"-es lányokkal a leszóláson, és felsőbbrendűségi érzésen többet is tegyen. Kivétel az, akit kedvel, de ők meg többnyire normálisan néznek ki. Önkéntelenül olyan barátokat választ maga mellé, akik "különlegesek".
Jelen esetben az asztalok között bóklászó srác bongyor haja keltette fel az érdeklődését, és kíváncsivá tette. Máskor sem, így most sem húzta sokáig az időt. A kedves arcát mutatva ült le a fiú mellé, és félmosollyal mérte végig a bemutatkozás közepette. A szeme megakadt a talárját díszítő jelképállatkán, és a válaszra ezzel egyidejűleg elvigyorodott.
-Alig -nevetett fel lágyan, és belekortyolt a narancslevébe. Tekintetével körbefutott a nagyteremben felgyülemlett diákseregen, majd pár pillanat múlva újra Tomi felé fordult.
-Cicám, tudsz róla, hogy ez a Rellon asztala? -kíváncsi, és egyben huncut vigyor jelent meg a képén, haját lágyan hátradobta. -És egyébként meg úgy néztél körbe, mint nem is tudom...a muglik ha természetfeletti dolgot látnak -úgy gondolta, jobb lenne egy picit felvilágosítani szegényt róla, hogy mégis miért tudta elsőre, hogy még elég újonc a srác.
Minden bizonnyal, ha más fogja ki, akkor nem kedvesen faggatni kezdi, és ismerkedik vele, hanem nagymacska módra játszadozni kezd vele, amíg cafatokban vissza nem tér a pirosak közé. Oké, kissé túlzás, de elég sok rellonos van, aki így viselkedne a másikakkal szemben. Mira viszont Mira, és mégiscsak egy pasiról van szó...
-Harmadik évfolyamos vagyok -adta a választ, és továbbra is nézte a bongyorkát. Ismerős volt neki, bár semmi esély arra, hogy valaha is találkoztak. És nem is olyan fontos.
-Honnan jöttél? -a barátságos hangnemet tartva kíváncsian nézte a szeplős arcú fiút. Lábait keresztbe tette, így kényelmesebben elhelyezkedett az asztalnál.
Ritka pillanatok egyike, szóval amint egy pergamen kerül a lány kezébe, feljegyzést készít róla, hogy már ilyet is elkövetett...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Tamás
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 18. 12:23 | Link

Amira

Hamar megkapja a választ, miért is volt egyértelmű, hogy nem ismeri eléggé a terepet. A Rellon szó ismerősen cseng számára. Kisvártatva rájön, hol is hallotta már korábban.
~ Ezek szerint rossz asztalhoz ültem. ~
- Jah, értem. Hát ez mindent megmagyaráz.
Szavait egy zavart nevetés kíséri, miközben szórakozottan megvakarja tarkóját.
- Én Csehországból jöttem. Prágából.
Kap az alkalmon, hogy kicsit másra terelődhet a szó.
- Sok mindenről híres.
Bár jelen pillanatban nem jut eszébe semmi prágai híresség.
- Például...
Majd kiböki az első eszébe jutó dolgot.
- ...a fekete mágiáról.
Már kicsúsztak a száján a szavak, mire rájön, hogy nem biztos, hogy jó, ha ilyen kijelentésekkel dobálózik. Még a végén kellemetlen következtetéseket vonnak le róla.
- De a sörünk sem rossz, és a Károly híd igazán mesés, de én még nem kóstoltam...mármint a sört.
Erről a hablatyról viszont biztos, hogy kellemetlen következtetéseket vonnak le. Történetesen azt, hogy akiből folyik, egy komplett idióta. Ez a felismerés elhallgattatja Tomit.
- És jártál már Prágában? Egyszer majd gyere el.
Újfent észbe kap, hogy már megint miket beszél.
- Mármint nem hozzánk.
Így sem jó.
- Mármint persze örülnék annak is.
Még rosszabb. Inkább elhallgat, és összeszedi a gondolatait.
- Bocs, hogy össze-vissza fecsegek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
April Violet Grace Hamilton
INAKTÍV


anorEXia.
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2012. október 19. 14:12 | Link


A srác szétcsapott külsejéhez eléggé szétszórt belső is tartozott. Ahogy körbenézett, megbizonyosodhatott róla, hogy nem én követtem el a hibát - ugyan már... én, hibát? -, hanem bizony ő.
Kissé mintha zavarba jött volna, ahogy a nyakát vakarta, és egyre csak szabadkozott. Enyhén felvont szemöldökkel néztem rá, kissé talán lenézően - a pillantás, amit annyian utálnak... ez a flegma lenézés, hú de sok bűbájt kaptam már majdnem miatta -; végül elszedtem róla a tekintetem, és bekaptam az igen kétes állagú raguból egy falatot.
- Mi ez a szutyok már megint...? - kérdeztem félhangosan, ahogy eltoltam a tányért, és más tálak felé kezdtem tekintgetni. Miért eszek én egyáltalán itt?... Yvonne ennél hatszor jobban főz, ha nem hatezerszer.
- Tőlem akár három órát is maradhatsz. - válaszolom kissé bunkó hangnemben - igen, ezt csak így lehet jellemezni; velejéig bunkó vagyok. Hé, de legalább én elismerem!...
Inkább magam elé vettem a rajzot, és egy gyors Leperexet szórtam a rajzra, hogy legalább a ragu ne menjen rá, ha a mellettem ülő Levitás srác véletlen még le is találja enni. A rajzon kezdtem gondolkodni; először azt fontolgattam, hogy leradírozom a szemöldök jelentős részét, aztán arra jutottam, hogy semmi értelme nem lenne. Én a festményeimnél és a rajzaimnál sosem szoktam semmit kijavítani. Amilyen lesz, olyan lesz. Általában úgysem tetszik a végeredmény, és kihajítom a kukába, Yvonne meg megmenti, és besuvasztja a többi közé a szobámba. Tehát nem tettem semmit a leendő férfi szemöldökével, hanem inkább a másik szempárt is elkezdtem kidolgozni. Ujjammal serényen maszatoltam a ceruzát, hogy aztán olyasmi hatást kapjak, amilyet én szeretnék. Próbáltam a másik pislogóhoz igazítani ezt is, mert abban volt valami hátborzongató fény, és ezt a hatást ide is kölcsönözni akartam. A hátborzongatáson kívül valamiért hasonlított B. szeméhez, de nem tudom, miért... persze ezt akkor még nem fedeztem fel. Csak rajzoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában





nyúltulaj; Finnick|akkoris_lesz_tetkóm|anorexia.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 21. 14:51 | Link

Tomi

Mira meglepetten hallgatta, hogy Tomi honnan érkezett. Nem igazán tudta oda behelyezni, mármint így fejben nem. Csehországról nem sokat tud a feketeség, ezért még azzal sincs tisztában, hogy milyen emberek élnek ott.
-Mesélj róla -kérlelte mosolyogva, és őszinte kíváncsisággal figyelte ahogy a srác beszélni kezdett.
Ahogy egyből a fekete mágiát hozta fel példának, Mira hümmögni, és bólogatni kezdett. Már jól indult. Aztán a folytatás sem volt rossz, sőt. Sör... Kellően felkeltette a leányzó érdeklődését, de azon már felnevetett, ahogy Tomi összekötötte a két dolgot.
-Szóval még nem nyalogattad meg a hidat...értem -bólogatott vigyorogva. Minden bizonnyal kellemetlenül érezte magát a srác, látszott rajta, hogy nem így gondolta ezt a helyelemzést. Viszont Amirának tetszett.
-Nyugi, nagyon cuki vagy ahogy fecsegsz -vállat vont, hogy jelezze, neki ettől még nem tűnik tök hülyének, vagy olyannak, akit innentől kezdve elfog kerülni. Vagyis...tényleg kicsit hülyének nézte így elsőre, de pont ez fogta meg benne. A bénaságai, amik egyébként aranyosak.
-Amúgy nem jártam még felétek, kíváncsivá tettél. A pasik is olyan jók, mint a sör? -ez a kérdés olyan általános a lánynál, hogy most már csak kicsúszott a száján. Hiába, sosem fogja elhagyni a pasiimádó énjét, de már így-úgy képes visszafogni magát. Tanult a hibáiból...
-Bocsi, ne is válaszolj, ez már megszokás -feltartotta a kezét, hogy a srác ne is foglalkozzon azzal, amit az előbb kérdezett. Hirtelen nem is tudta mit mondjon, annyi mindent szeretett volna megkérdezni, illetve mondani neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Tamás
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 21. 19:27 | Link

Amira

- Cuki?
Már épp zavarba jönne, amiért Amira kineveti a fecsegését, ám a lány cukinak nevezi, ezzel kissé megváltoztatja Tomi kedélyállapotát is. Igazából még mindig zavarban van, de most valahogy máshogy. Mégiscsak megdicsérte egy lány.
~ Egy lány, aki ráadásul két évfolyammal felettem jár, és aki ráadásul...khm...~
Tomi tekintete egy pillanatnyi elkalandozás után visszatér Amira szemeihez. Mindenesetre azt nem tudja elkerülni, hogy a be nem fejezett gondolat hatására a füle hegyéig el ne vörösödjön.
~ Ez így nem lesz jó. Gyerünk, gondolj valamire, ami kijózanít. Vasorrú bábák. Zombik. Vasorrú bábák zombikkal...~
Azonban akárhogy is próbálkozik, nem jön össze, tudata egyre csak a lila ködben lebeg.
~ Cuki...~
Visszhangzik a fejében a jelző, mígnem a kellemes leli zsibbadást egy zord arc képe teszi semmissé. Az ötvenes éveiben járó férfi egyenes, fekete haja pergamenszerű arcot keretez, melyre a rosszallás vetett évek szorgos munkája alatt megannyi ráncot. Szemöldöke összenőttnek tűnik, pedig nem az, csak annyit ráncolta az illető, hogy már nehezen lehet eldönteni, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik.
~ Cuki, mi? ~
Visszhangzik Tomi fejében a férfihez társított, károgásszerű hang.
~ A plüssmackók cukik, és az én fiam nem az. ~
Tulajdonképpen Tominak fogalma sincs, mindez miért jutott eszébe, de megtette a hatását. Kissé megszeppenve szólal meg ismét.
- Nem, nem kóstoltam a hidat.
Kicsit kényszeredetten nevet fel.
- És a sört sem, de szerintem pár éven belül meg fogom.
Ahogy már lenni szokott, a beszéd oldja a feszültséget, így hamarosan az iménti megszeppenésnek még az árnya is eltűnik az fiú körül.
- A fekete mágiáról meg csak annyit, hogy ugyan nem Prágában, de Csehországban van egy kápolna, aminek a belseje emberi csontokból készült.
Tulajdonképpen általában nem szeret az ilyesmivel kérkedni, sőt, legtöbbször elhatárolódik a fekete mágiától, most azonban azelőtt csúsznak ki a száján a szavak, mielőtt rendesen végiggondolná, mit is beszél. Ettől mintha kicsit veszélyesebbnek érezné magát - pedig semmi köze ahhoz a kápolnához. Mondjuk, hogy miért jó az, ha egy lány előtt veszélyesebbnek tűnik, arról fogalma sincs, ebbe nem is gondol bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 24. 20:07 | Link

Szendrei Véda

nov. 24. ebéd

A mai nap is, mint az összes többi, hamar elmenőben van, ha pedig úgy nézzük, hogy közben még tanítás is van, és még rohanás is, akkor pedig szinte csak repül. Egyszer csak volt nap, aztán a következő pillanatban meg nincs nap.
Oké, még nem tartunk a nap végénél, de az ebédidőnek is hamarosan vége van. Körülbelül egy fele jár az idő, mikor Julianna leballag a nagyterembe valamit harapni, hogy aztán mehessen vissza javítani, na meg felkészülni a délutánra, amikor még egy csoportja lesz, csak önszorgalomból. Hosszú, fárasztó napnak néz még elébe, és bár legszívesebben lefeküdne, a gyomra vészjóslóan korog, jelezve, hogy ideje lenne valami tápanyagot is bejuttatnia, hacsak nem szeretne a gyengélkedőn kikötni.
Arca is ezt sugározza, szeme körül a kialvatlanság fránya jelei, a lila, és zöld színek szivárványos kombója. A haja, és többi része ennek ellentéte, rendezettség, és tisztaság. A talárja reggel került elő, így az illata még eszméletlenül friss, és jól érezhető, a haja csattal a tarkójára rögzítve, szoros, de lazának kinéző kontyszerű valamibe.
Szinte leesik a székre, és nem sok választja el attól, hogy beleboruljon a leveses tányérjába, mikor leadja a "rendelést" egy erős feketére, vagy valami olyanra, ami hasonlóan hat majd rá. Amíg pedig vár, addig megpróbál valamit letuszkolni magába. És miért tuszkolni? Mert az álmosságtól, és fáradtságtól nagyjából a gyomra is így reagál, annak ellenére, hogy az éhségtől korog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5629
Írta: 2012. november 24. 20:42 | Link

Erdős K. I. Julianna

*Végre, szombat van. Ilyenkor az egész napot a kislányával tudja tölteni, akire egyébként Bagolyfalván vigyáz egy kedves, idős boszorkány. Az ugyan jobb megoldás volt, amikor a nagyszüleinél volt a leányzó, amíg az anyukája a munkahelyén serénykedett. De az nem volt valami jó hely, a Lengyel Mágiaügyi Minisztériumban, akták, és könyvek között egész álló nap. Ez nem Védának való munka. Ha nem szelídíthet sárkányokat, akkor legalább a diákokkal hadd tehesse meg ugyan ezt. Igaz, bármennyire is szeretné néha, nem szórhat rájuk kábító átkot,de azért így is szereti ezt a helyet.
Szerencsére már nincs annyi munkája, mint régebben volt. Mégis csak nagyobb már a kislánya, és már kettővel kevesebb gyerekre kell közvetlenül figyelnie. Jobban örülne ugyan, ha Vivient szemmel tudná tartani, de a lány úgy döntött, hogy Lengyelországban marad.
Annak ellenére, hogy hétvége van, ma sem aludtak túl sokáig. A kislánya nem fárad ki a hétköznapok mókuskerekében, így simán kiugrik az ágyból már reggel 7-kor. Ma már megjárták a bagolyfalvi játszóteret, és vettek kifestőt is, így talán ma délután tud egy kicsit a saját dolgaival is foglalkozni. Így is éjszakánként szokta ellátni azon tanári teendőit, mint a dolgozat javítás, meg a másnapi órára való felkészülés. Ez viszont nehezebb, mint volt, mert egy évfolyammal többet kell vinnie, mint a múltkor.
Riri eléggé morcosan megy az anyja mellett. Nagyon szerette volna azt a sütit ebédre megenni, erre jöhet vissza kastélyba. Nem arról van szó, hogy nem eszik zöldséget, de a csokis szószos piskóta az mégis más.*
- Ha szépen eszel, fogsz kapni sütit! *Magyarázza finom hangon a legkisebb csemetének,miközben belépnek a Nagyterem ajtaján, ahonnan azonnal megpillantja kolléganőjét, aki nincs éppen túl jó fényben.*
- Szia, jó étvágyat! Leülhetünk melléd? *Mondja, miután az asztalhoz léptek. Ririre sandít, aki picit gépszerűen elmormol egy csókolomot, mialatt az asztalterítő szegélyével matat.* - Nagyon fáradtnak látszol! *Folytatja, immáron kolléganőjét méregetve. Nem akarja elkezdeni kioktatni, de szemmel láthatóan pihenésre szorul a fiatal nő.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Eccavú kapitány|100% Pure Véda - Emmának <3
Véda ask Cheesy
Erdős K. I. Julianna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 27. 10:12 | Link

Véda

Az ebéd lassan fogyna, ha lenne már előtte valami. Érzetre egy egész évtized telik el, ami persze csupán pár másodpercet jelent. A kávé is megérkezik, extra adag koffeinnel, ami hamarosan már a nő gyomrában lotyog.
Édes felüdülés, Julianna csak lehunyja a szemét, és élvezi az ízét, az illatát, mindenét, egészen addig, amíg vészjóslóan meg nem csikordul a gyomra. Akkor kissé lelombozva nyitja ki megint a szemét, és kezd el ebédelni. Egy kis meleg húsleves, a többi pedig még jócskán kérdéses lesz.
Nem is venne észre semmit, de reflexei neki is bekapcsolnak, és felnéz a tányértól. Egy kis gyermek, és édesanyja, az egyik kollegina foglal helyet mellette, és mivel nem hitte volna, hogy ennyire meglátszik rajta a dolog, csak rövidest összefoglalja.
- Sok a tennivaló. Egy hete nem alszom, úgy nagyon kb. Javítás, álmatlanság, ilyesmi, de most már tudnék pihenni. Viszont most meg nem lehet, szóval.... *Sóhajt* - Ördögi kerék.
Hangja egyszerre lemondó, és beletörődő, de a mosoly az arcán megjelenik, talán a kávénak, talán másnak hatására, maga sem tudja. A pici nagyon ellenne, talán édességgel, vagy valamivel, így hirtelen felindulásból elé nyújt egy cukorkának kinéző valamit, ami természetesen valami zöldségből készült csoda, amiket a manók örömest csinálgatnak éjjel, és nappal. Hát ez az életük.
Aztán visszafordul a nő felé.
- Kóstold meg a sodót. Valami isteni.
Mondja elismerően, miután egy kiskanállal vesz belőle, és elnyammogja. Lenyeli, elkezdi emészteni, amire még jobban megkívánja, de egy picit azért visszafogja magát. Valószínlűleg rosszul is lenne a sok kajától, ami egyszerre előtte van, meg egyébként is...
- És neked milyen visszarázódni az itteni életbe. A napirend, meg a nyüzsgés, meg ilyesmi. Bár a nyüzsgés úgy hiszem meglenne egyébként is, csak kicsit más formában.
Mosolyodik el, és tekint a gyerekre. Semmi kutakodást nem akar, csak érdeklődik, hiszen nem lehet egyszerű az, hogy valaki tanított, egy időre elment, és most visszajön. A visszarázódás sosem könnyű. Ezért van nála is az, hogy mindig ismétléssel kezdenek.
- És hogy van a két nagyobbik?
Teszi még hozzá, mert valahogy az is eszébe jut, hogy hallotta már, hogy két lány is van a családban, akik itt tanultak, de most fogalma sincs, hogy merre járnak, merre vannak. Vagy csak ő nem tudja, hogy kik is ők?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. december 4. 22:23 | Link

Mikulásnapi kívánságdoboz
Ágo

A Kishölgy ma délután agyát eldobva rohant suhant be a klubhelyiségbe a hírrel, hogy a Mikulás előre szólt, hogy idén jön (nagy meglepi). És valaki a Nagyteremben (valószínűleg a Mikulás, ja) kitett egy hatalmas dobozt, amibe bárki bedobhatja a kívánságát, a Télapó pedig igyekszik teljesíteni a kéréseket az ajándékozás napján.
Összenéztünk Ágoval, és leolvastuk egymás arcáról saját gondolatunkat. Szavak nélkül működött a terv: a következő pillanatban már tepertünk, ki-ki a maga szobájába, pennáért, tollért, és a klubhelyiségben fél perc múlva ismét találkoztunk.
Ezután fél órát tököltünk egymás mellett azzal, hogy kitaláljuk, mit is írunk a papírunkra. Elég extrém ötletek is eszünkbe jutottak, és az ezeken való éktelen röhögés eléggé belassította a valódi kívánságszülési folyamatot.
Érdekes, hogy egy ilyen marhaság, mint a mikulásnapi kívánságláda hogy össze tud hozni két embert. Nem sokat beszélgettem eddig Ágoval, maximum sulis ügyekben, vagy pár szót egyebekről, ha a klubhelyiségben összefutottunk. Most viszont összehangolódtunk, és cirka harminc perc alatt mindkettőnk ráteremtette a papírjára a teljesítendő óhajt. Nem írtam a papíromra nevet. A Mikulás úgyis tudja, kinek kell hozni a szajrét. Höhö.
Szóval komótosan lebattyogtunk - hisz' nem osztanak semmit, hanem gyűjtenek -, és kíváncsian dugtuk be a fejünket a Nagyterem ajtaján. Rögtön a bejáratnál ott figyelt egy tényleg nagy piros doboz feldíszítve. Ez várta a fecniket. Már elég papírdarab összegyűlhetett odabent, pedig még csak most jutott el a hír a diáksághoz. Hacsak Hanna reakcióideje nem túl lassú, de hát már meghalt, megengedheti magának... jó, ez paraszt volt. Hanna rendes és lelkes.
Szóval úgy tűnik volt, akinek nem okozott ekkora gondot kitalálni, mit kérjen Mikulásra. Nekem speciel elég sok minden jönne jól; még szerencse, hogy a Jézuskának listát szoktak írni.
Udvarias gyerek vagyok, ezért előre engedem a hölgyet, hogy belehullajthassa szíve vágyát a doboz nyílásába. Nem tudom, mit kívánhatott Ágo, a végeredményt nem közöltük egymással. Én próbálom nem nagyon összegyűrni a "barátnő" feliratú papíromat.
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. december 4. 22:27
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2012. december 5. 00:05 | Link

Mikunapi kívánságdoboz
Alex

Mivel elsős mivoltomban még voltak feltérképezetlen helyiségek a kastélyban, elhatároztam valamelyik nap, hogy szabadidőmben elhagyom a klubhelyiséget, és felfedezem a járatlan utakat. A biztonság kedvéért könyvemet is magammal vittem, hátha találok egy csendes zugot, ami alkalmas olvasásra. Sétám során felfedeztem a Nagyterem bejáratánál egy nagy, díszes, piros dobozkát, de akkor még nem tudtam mi az, viszont megörültem neki, mert hasonló színekben pompáztam aznap, értem ezalatt piros szoknyámat és fenyőfa-zöld kardigánomat, illetve az elengedhetetlen nyakláncot a nyakamban, amit édesapámtól kaptam. Hosszú, kissé hullámos hajam két copfba volt fonva, és végein egy-egy piros masni csücsült. Ennek a sétámnak az emléke sejlett fel bennem, mikor üldögéltem a klubhelyiségben, és a fülünkbe jutott, hogy annak a doboznak bizony az a funkciója, hogy belerakjuk kívánságainkat, hiszen jön a Télapó. Alex ült mellettem, aki a hír hallatára rögtön rám nézett, azt hiszem megfelelő alanyt látott bennem a közös kívánságíráshoz. Nem nagyon ismertem még a fiút, de úgy gondoltam, ez jó lehet ismerkedésünk kezdetének. Abból, hogy beizzította kerekeit és szobája felé száguldott, arra a következtetésre jutottam, hogy ugyanarra gondolt, amire én. Szélsebesen előhalásztam a szobámból a pennámat, és visszarohantam a kanapéra, hogy előhalásszam fejemből kívánságaimat. Sok cetli született a tökéletes és végleges előtt, voltak köztük egész mókásak, amiken összemosolyogtunk Alex-szel. Nagyon szimpatikus egyébként és láthatólag barátkozós típus, nekem pedig elkel az ilyen ember, hiszen még új vagyok itt. Tudtam róla, hogy eggyel felettem jár, előfordult már, hogy készségesen válaszolt kérdésemre, iskolai témában. Nagyjából egyszerre született meg a végleges kívánság, amit egyelőre nem árultunk el egymásnak, én talán babonából is, miszerint ha elmondom, nem teljesül. Elég, ha a Mikulás bácsi tudja. Nem volt más teendőnk, mint lemenni a hírhedt dobozhoz, és bedobni a papírkát. Éppen leértünk, mikor valaki szintén ezt a tevékenységet folytatta, úgy tűnik mindenki tartogat valamit a Mikulásnak. Beléptünk, és én megint elámultam a hatalmas termen, ami már gyönyörű díszekben pompázott, a mennyezetben pedig akár percekig is el tudtam mélyedni, ami mindig igazodott a kinti időjáráshoz. Alex kedvesen előretessékelt, hogy előbb dobjam be, aztán megtette ezt ő is. Hátat fordítottunk a doboznak, és kifelé indultunk.
- Te hiszel benne? Hogy valóra válik a kívánságod? - tettem fel még a kérdést, bár a válaszra nem is annyira figyeltem oda, inkább elmerültem saját gondolataiban, aztán sétáltam tovább, vissza a klubhelyiségbe a tolószékes fiú mellett*
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2012. december 5. 18:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 5. 02:10 | Link

Mikulásnapi kívánságdoboz

Talán mondtam már, hogy kíváncsi típus vagyok és mindig megtudom végül, amit nagyon tudni vágyom. Azonban most, élvezem a csendes magányt, mindenfajta kíváncsiság nélkül, amikor beszélgetés, izgatott sugdolózás és nevetgélés üti meg a fülemet. Nem bírok tovább tovább megülni a fenekemen, mindenáron meg kell néznem, hogy mi történik. A hangok a Klubhelyiség felől érkeznek, el is indulok abba az irányba. Az ajtórésen bekukucskálok, hogy a bent lévők ne vegyenek észre és fülelek, ahogy csak tudok. Alex és Ágo nevetgélnek és egy-egy elkapott szó foszlányból összerakom, hogy a Mikulásról folyik a csevej. Igen, én is hallottam, ahogy a Kishölgy kihirdette, miszerint a Nagyteremben készül a meglepetés. Mindenki beledobhatja egy dobozba a kívánságát, hogy az öreg majd teljesíthesse. Ebből mi lesz?! Ágo és Alex valószínűleg a vágyaikat írják össze, hogy mit kérjenek a fehér szakállú apótól. Nekem is lenne egy. Csak egyetlen egy. Az elhatározás meg is születik bennem, én is írni fogok a Miki bá'-nak. Visszalopózok a hálókörletembe, a szobámba. Az Alkot-Lak rózsaszínben pompázik és virágillat terjeng, meg valami szerelmes dal szól a falakból, de most nem érdekel a szoba produkciója, cselekedni jöttem ide. Előveszem a papírt és a tollat és sebesen írni kezdem a levelet. " Kedves Mikulás! Szeretném, ha újra szeretne, akit ugyanúgy szeretek, azóta is! Köszönöm!" Ennyi a levél. Az öreg, ennyiből is megérti, hogy mi a szitu. Dobogó szívvel szaporázom a lépteimet a Nagyterem felé, de mikor meglátom a két levitást kijönni, elbújok egy páncél mögé. Nem akarom, hogy meglássanak! Aztán, mikor tiszta a levegő, én is belépek a terembe és a szépen feldíszített piros dobozba dobom a levelet, gyorsan és diszkréten, aztán, mint, aki ott sem volt, eltűnök. Visszaosonok a szobámba. A cipőimet nem kell kitennem az ablakba, ha azt kapom, amit szeretnék, azt a Télapó, nem a cipőmbe fogja rakni. Húzódik mosolyra a szám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 1935
Írta: 2012. december 5. 22:58 | Link

Kívánságdoboz a Mikuláshoz.

Valami össze-vissza dallamot dúdoltam magamban, miközben a folyosón szökdécseltem, ügyelve arra, hogy lábammal ne érintsem a padlóburkolaton kirajzolódó vonalakat. Nagyon koncentráltam a műveletre, nem volt ám könnyű! Éppen emiatt sokaknak ki kellett kerülniük engem, ha nem akartak frontális ütközés résztvevői lenni. Néha pillantottam csak fel, felmérni a terepet, és a rám váró, leküzdendő akadályokat. Egyik ilyen pillanatban, mikor a szemeim nem a földet pásztázták, észrevettem a nagyterem felől kiguruló Alexet és... óóó, már itt is vagyok a célállomásnál? Remek! Azt hittem, sokkal nagyobb távolság állt még előttem.
Szóval Alexet, és... öhm, nem tudom, ki az a lány. Nem is gondolkodtam rajta. Figyelmemet elterelte Alex gurulós székének a pörgő kerekei. Suhh. Olyanok, mint Aletta kerekei, nem teljesen, mert azért valami hiányzik, de majdnem olyanok, igen. Annyira lekötöttek a küllők és a forgás, hogy csak akkor eszméltem fel, mikor Alexék befordultak egy sarkon, és eltűntek a szemem elől. Ó, pedig integetni is szerettem volna. Na, majd legközelebb!
Ekkor vettem észre azt is, hogy egy lábon egyensúlyozok. Úgy, ahogy a mozdulatsor félbeszakadt az ismerősök felbukkanása miatt. Huh, micsoda veszélyes művelet! A cipőm orra majdnem érintette azt a vonalat ott. Az is igaz, hogy ez a másik vonal is igen veszélyes közelségben tartózkodott. Elképzeltem, ahogy a vonalak egyszer csak elindultak felém, könyörtelenül, hogy megakadályozzák a győzelmem. Ám én nem haboztam, szélsebesen szökdeltem el a nagyterem ajtajáig, majd hopp, beugráltam rajta. Aztán ugyanezt megtettem kifelé is, mikor rájöttem, hogy amit kerestem, az a bejáratnál van.
És ezaz! Küldetés teljesítve! Büszkén húztam ki magam, és néztem végig győztes lábaimon. A harisnyám felett viselt egyik térdzoknim lecsúszott. Haboztam, hogy megigazítsam-e, de végül úgy döntöttem, nem kell. Ha így érzi magát jól, akkor hagyom, hadd lazítson picit.
Miért is jöttem? El kellett gondolkodnom ezen. Ja igen! A Mikulás! Ma délután hallottam meg a szóbeszédet arról, hogy a Mikulás várja a kívánságokat. Nekem pedig volt is egy ilyen óhajom, reménykedtem, hogy aki tudja teljesíteni, az a Mikulás. Óvatosan előhúztam a papírdarabkát a zsebemből, és átolvastam még egyszer a girbe-gurba betűket.

Kedves Mikulás bácsi!
Tudod, mit szeretnék nagyon? Egy mókust. De nem akármilyet! Hanem egy beszélő, pici mókust! Arnoldnak nevezném el.

Köszönettel: Abigél (aki jó volt egész évben!)


Gondosan összehajtogattam a papírkát, és bedobtam a dobozba. Majd nagyot sóhajtottam, izgatott lettem a gondolatra, hogy a kívánságom akár teljesülhet is. Álltam még a doboz előtt, míg eszembe nem jutott, hogy órára kell mennem.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2012. december 5. 23:01
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 6. 01:59 | Link

Mikulásnak címezve

Veronikának, még mindig szeretett nőmnek Smiley


Napok óta nem mozdult már ki a szobájából, talán az ágyát is csak a legvégső, legszükségesebb percekben volt képes elhagyni. Sem kedve, sem energiája nem volt arra, hogy újabb és újabb termeket, folyósokat, vagy éppen Bogolyfalván rejtőző piszkos kocsmákat fedezzen fel. Az óramutató hol gyorsabban, hol lassabban ketyegett, de a navinés fiú figyelmét mindez teljesen elkerülte. Otthonról hozott, százszor kiolvasott könyvét bújta, ami mugli tudományokról szólt, méghozzá az űrhajózást állítva témájának középpontjába. Endre kifejezetten szerette a csillagászatot, az űrhajózást és a NASA-híreket, bár ahhoz kétség sem fér, ezt aranyvérű családja otthonában a legkevésbé sem hozta szóba, egyedül bátyjával beszélgettek néhanapján a kertben fetrengve a Holdralépésről, és a gravitáció megszűnésének lehetőségeiről. Valamiféle téli depresszió kerülgethette ezekben a napokban, ajkait egyetlen szó sem hagyta el, csak hümmögés és elégedett bólintások sora követte a rongyosra olvasott lapok sorait. Édesanyját is csapdába csalta olykor-olykor ez a fránya önmagábazuhanós, befelé koncentrálódós, orrlógatós időszak, de a család ezt mindig csöndesen elfogadta, több figyelmet fordítottak az asszony felé, majd pedig nyomtalanul eltűnt ez a kór, mind az arca, mind a hanglejtése felüdült.
Hány óra lehet? Hány nap telhetett el egyáltalán mióta itt gubbasztok? Araczki erőt vett magán, ledúrta a takarót felmelegedett testéről és hatalmasat sóhajtva kikelt. Kockás pizsamájából kibújva normális öltözék után nyúlt, és hamar átbújtatta fejét fekete v nyakú pólóján. Farmerének övét csatolta már, amikor elhagyta a hálókörletét, és éhesen korgó gyomrát megsimogatva indult el a nagyterem felé.
- Az anyját - nézett körbe, hiszen az egész kastély olyan másnak tűnt. Ünnepinek, díszesnek, hangulatosnak látszott, és Endrének észrevétlenül csúszott ajkaszéle mosolyra. - Jó újra az életben!
A nagyterem természetesen pompázatos volt, és egy újdonságot is megfigyelt a negyedéves. Egy kis dobozkát, amelyet biztosan a hírhedt, és nagyon kedves Mikulás bá' hagyta ott a jó és kevésbé jó ifjak kívánságaiknak. Endre gyorsan döntötte el, hogy ő is írni fog, de előbb eszik valami finomat, és közben kitalálja mi is lenne a legszebb ajándék számára ebben az évben. Leült hát egy közeli asztalhoz, és elgondolkodva nézelődött az ételek között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 6. 02:32 | Link

Drága Endre <3

Végre képes volt rávenni magát, hogy elinduljon, hogy újra belépjen a kastély falai közé. Az elmúlt időszakról nem szeretne beszélni, sem most, sem máskor, sem semmikor sem. Oké, néhány éjszakával ezelőtt, amikor vörös szemekkel megjelent a faluban, és sírva bújt Adorjánhoz más volt a helyzet, akkor nagyon kikészült és teljesen magába zuhant, azonban a tény, hogy az emberek segíteni akarnak neki, hogy azt szeretnék a hozzá közel álló emberek, hogy boldog legyen elég volt ahhoz, hogy összeszedje magát.
Visszakapta eredeti hajszínét, a lelki békéjét, a föld újra forog, az alkotó elemében van, az élet pedig hihetetlenül csodás. A díszítés csak még jobban dob a hangulatán, így lelkesen sétál be a terembe. Volt egy kis elintéznivalója a kastélyban, itt bent azonban  elég meleg van ahhoz, hogy a hideg folyosók után a pulóverétől, melyen egy fagyöngy és a "Kiss me" felirat díszeleg megszabaduljon és a mikulás felé tanúsított érzelmeit kimutató pólóban, táskájára téve a pulcsiját elinduljon, hogy szerezzen magának néhány cetlit - ha elrontaná a legnagyobb kívánságát -, majd ismerősebb arcra bukkanjon. Ez utóbbi be is jön, hiszen Endrét sok ember közül is könnyen kiszűri. Szélesen elmosolyodva, kiengedett fürtjeit megigazítva indul el a fiú felé, hogy kérdés nélkül lehuppanjon mellé, és a legváratlanabbul puszit nyomjon az arcára.
- Szia.
Persze illendő köszönni is, így ezt is megteszi, táskáját és pulcsiját az ölébe téve. A cetliket maga elé, ahova még kerül csokival töltött csokis fánk és forrócsoki is. Ez a csoki mennyország, ő pedig él a lehetőséggel, hogy egyen. Az első harapás után a papírra is koncentrál. Jobb kezében a toll, melyet mozgat gondolkodás közben és mellyel néha megütögeti Endre kezét is, persze nem erősen és csak véletlenül, a balban pedig a fánkok közül egy, ami szépen lassan fogy.
- Te is kívánsz valamit?  
Érdeklődik a fiúra pillantva, kíváncsian, jó lenne tudni, hogy az emberek milyen kívánságokkal bombázzák a mikulást, mert ő nagyon jót szeretne kívánni.


Ruha: http://pbs.twimg.com/media/A9ZPoQ9CIAA1rpM.jpg
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 6. 02:58 | Link

Veronom


Az asztalnál ülve teljes ünnepi hangulat homályosítja el elméjét, és csillogó szürkés szemeivel bámulja társait, akik falánk módon töltik lepénylesőjüket a különböző édességek és sós sütemények felsorakoztatott hadseregének tagjaival. Ő maga is egy édes mikulás alakú süteményért nyúl, és jóízűen csámcsogva falatozni kezd, amikor lehuppan mellé régen látott cukrászleánykája, és váratlan üdvözlő puszival lepi meg.
- Szia! - pillant hatalmasra tágult szemekkel, hangját alig hallatva mikulással töltött szája miatt. - Hát ezt miért kaptam?
Úgy megörül a lánynak, még a szíve is gyorsabban kezd verni. A falatokat gyorsan rágva sűrűn nyelt, minél hamarabb tiszteletteljesen tudjon beszélni háztársnőjével. Tekintete a lány ölében fekvő pulóverre esik, majd gyorsan visszanéz Veronika arcára. Vigyorogva nézi őt, igyekszik nem gondolni semmire, de az biztos, hogy a pulcsi mintája izgalmas képzeteket szül napok óta ellaposodásra ítélt lelkivilágába.
- Ööö... - próbál megszólalni, majd beszéd helyett a pulcsiért nyúl, és maga előtt tartva azt, tüzetesen megszemléli a feliratot. - Igen, én is kívánok. Mostmár biztos.
Felnevet, és Vera szemeit keresi, de csak viccelődik, egyáltalán nem szeretne udvariatlanul viselkedni, főleg nem ezzel a lánnyal.
- Ó, én nem is hoztam tollat, sőt, semmit sem - húzza félre száját, és lehangolódva figyelmetlenségén egy újabb süteménybe fojtja bánatát. - Na, nem baj, majd ha végeztél, odaadnád? Ráfirkantok valamit én is egy lapra.
Pontosan még nem tudja mit kellene kívánnia, hiszen most tökéletesen boldog, semmivel sem kell törődnie, mindene megvan, a családja távol, de folyamatos bagolykapcsolatban állnak egymással. A tanulásban is egészen jó képet mutatnak a szorgalmi időszak eredményei, és kapcsolatai sem haragosak. Viszont Veronika kissé megzuhantnak, arca pedig nehéz napokat megéltnek tűnik.
- Hé, jól vagy? - kérdezi, és karját átveti a vállán, hogy egy kis biztonságérzetet adhasson neki, vagy legalábbis bizalmat szavazzon a problémának. - Régen láttalak már...
Szemeiben aggódás támadhat, bűntudata is van, hogy akármennyit is ment a faluba, a cukrászdába nem tért be, pedig megjegyezte mikor ér rá a leányzó. Saját hiba, és erre az ember mindig csak utólag jön rá.
- Na mondd, mit kívánsz te kis mikulásváró pólós? - mosolyog le Veronikára, és egy bögre forró kakaóért nyúl.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 6. 03:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 6. 03:23 | Link

Endre <3

- Mert ünnep van, jön a szeretet ünnepe. Az egész december arról szól, hogy a szeretetünket átadjuk másoknak. Én most adtam egy darabot neked.
A pulcsi hamar kikerül az öléből és jót mosolyog azon, hogy a fiú megvizsgálja a feliratot rajta. Igyekszik elnyomni a mosolyát, de nehezen megy, hiszen olyan aranyos, amikor kijelenti, hogy most már ő is kíván egyet. A végére egy kis kuncogás is hallatszik, miközben körbenéz a terembe.
- Tudom, mit fogsz kívánni. Egy fagyöngyöt, ami alatt egésznap állsz és minden lány csókot kér majd tőled. Ismertebb leszel ezzel, mint Yarista.
Pedig az a fiú a napi bulvárelit oszlopos tagja, amíg felfelé jött csak három lányt hallott keseregni, mert az a hír járja, hogy a fiú éppen nagyon hűséges kíván lenni egy Bonnie nevű lányhoz. Szegény Yarongók, most kénytelenek lesznek más imádnivaló alany után nézni, vagy reménykedni, hogy ez a kapcsolat sem lesz olyan hosszú életű és akkor reménykedhetnek, hogy megint van valami kis körömnyi esélyük a fiúnál.  
- Persze, van nálam plusz lap is, tudod, ha elrontanám a kívánságot, de nem hiszem, hogy ötször is elrontanám. Szóval leteszem ide a tollat és a papírt és amelyikünknek előbb eszébe jut valami, az lefirkantja, okés?
Számára ez vállalható és reméli, hogy a fiú is így van vele. Még mennek neki a tisztességes ajánlatok, ez határozottan nem egy utolsó szempont. Az utolsó falatokat is elfogyasztja és iszik is egy kortyot, de a forró csokiból, hanem a mellé kitöltött teából. Amikor Endre átkarolja halvány pír jelenik meg az arcán és a fiú felé fordul. Zavarba ejtően közel van most hozzá.
- Néhány hétig nem voltam itthon, még nem pihentem ki magam teljesen, de már ráléptem az útra. Januárig szabin vagyok, aztán megyek vissza dolgozni. Egy kicsit már hiányzik a munka, de azt hiszem, inkább kiélvezem a december nyújtotta örömöket. Építek hóembert, meg jégcsapot eszek, hogy sok teát kelljen innom és rengeteg romantikus regényt fogok olvasni, hogy kellemesen elzsibbadjon az agyam, miközben Juan Carlos Miguel de la Santos átöleli és forrón megcsókolja Esperanza Magdalena Maria öhm fogalmam sincs kit. Ezer éve nem olvastam már a tankönyveken kívül mást, szóval kell a változatosság.
Végtelenül hálás neki, hogy a fiú bizalmat szavaz neki, de még nehéz beszélnie az elmúlt napokról, így inkább a terveiről, rengeteg szabadidejéről mesél, ami most nagyon foglalkoztatja. Végzősként alig van órája, így igen hosszú a hétvégéje.
- Nem tudom, mit kérjek. Sok ötletem van, de egyik sem elég jó. Nehéz dolog kívánni. Neked a fagyöngy mellett eszedbe jutott már valami?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 6. 03:55 | Link

Verocska


- Áhá, a szeretetátadás végett - bólogat jóhiszemű álca mögé bújva, és hatalmas vigyorral folytatja. - Egyéb esetben ilyen kedvességre nem is számíthat az ember, gondolom?! Szóval akkor folyt.köv. jövő év december ötödikén.
Ahogy beszél jókat mosolyog, legfőképpen a lány komoly szavain, és a szeretetről szóló kiselőadásán. Ő úgy tartja, hogy a szeretet érzetét az év minden napján vétek elmulasztani, így a decembernek nem tanúsít különösebb fontosságot - persze imádja ezt a hónapot, jönnek az ünnepek, minden díszes, és az a rengeteg ínycsiklandozó sütemény, amelyekkel körülötte mindenki kedveskedik, egyszerűen önmagában véve is csodás.
Csendesen figyeli a fiatal lányka mosolygós-kuncogós reakcióját az elhangzott szavaikra, majd eltátott szájjal rázza a fejét.
- Micsodaaa?! - túlozza el a hangsúlyt és kiejtést is, de mindvégig hosszú vigyorra nyúlik arca. - Ilyet kinéznél belőlem? Na, de...
...és eszébe jut egy 'aprócska' dolog, amit már egy ideje eszében tartott, és most emiatt nem tudta normálisan kifejezni magát.
- Várj, hé, hé, hé - mutogatja mutatóujját a lány felé, és összehúzott, huncut szemekkel vizslatja a cukrászleányt. Még nem tudja pontosan hogyan hozza fel ezt a témát, mert ígyis-úgyis kínosnak érzi, mivel magához olyan közelinek tartja Veronikát, a nevével mégsincs tisztában. Ha most csak úgy, a természetességet választva megkérdezi, hogy "Hé, mi is a neved?", az úgy nem lesz a legjobb. De azt sem vághatja a leányzó arcába, hogy "Hahó, amúgy Endre vagyok."
Közel hajol a barna hajhoz, és igyekszik a lehető legnyugodtabb és legridegebb maradni, mert rögvest elnevetné magát, ha igazán belegondolna a következő jelenségbe.
- Kezd zavarni, hogy még mindig nem tudom, mi a neved - mondja egészen halkan, hogy még a legkíváncsibb manófül se hallhassa meg, kizárólag a célszemély. Szavai után eltávolodik a leánytól, és az asztalra tett lapra pillant.
- Amint kitalálom a legmegfelelőbb ajándékot, leírom - mosolyog, de közben kíváncsian várja, hátha hamarabb nyúl a tollért a navinés lány.
- Szabadságra mentél?
Endre homlokráncolva távolodik Veronikától, nem érti mi hozta ezt ki a lányból, hiszen nem úgy ismerte meg őt, aki csak úgy kivesz némi szünidőt, és lábatlógatva brazil szappanoperákat bújik éjt nappallá téve.
- Szóval baj van - jelenti ki határozottan, de a hősnevek hallatán nem állja meg, nevetni kezd. - Végülis, nem olyan nagy baj, ha úgy döntesz, elmélyülsz ezekben az igazán értékes művészi alkotásokban, de ha valami másféle, egyszerűbb nevű társaságra vágysz, én is itt vagyok. Általában a konyhában vagyok fellelhető, vagy esetleg még lent a kocsmában vajsört szopogatva.
- Milyen ötleteid vannak? - kérdezi kíváncsian, hiszen neki még egyetlen igazán jó kívánságötlete sincs. - A fagyöngyről csak a pulcsid jut eszembe...
Vigyorába zavar is vegyül, ezt a fagyöngy témát eléggé találtnak érzi, így inkább az egyszerű, értelmesebbnek - és kivitelezhetőbbnek - tűnő ötletek után kutat viruló fejében.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 6. 03:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 6. 04:25 | Link

Endre

- Nem, kivéve akkor, ha a dolog természetessé válik.
A barátok végül is megpuszilják egymást, akkor, amikor találkoznak, ily módon, ha ők egyszer nagyon jó barátok lesznek, simán köszönthetik egymást puszival.
- Nem nézem ki, de a fiúk ilyenek. Apukám az egyik évben varázsolt egy fagyöngyöt, ami mindig felette volt. Szabadnapos volt aznap ő is, meg anyu is, és mindig, amikor összetalálkoztak a házban - vagyis egész nap - csókolóztak. Remélem, ha egyszer férjhez megyek, olyan ember lesz, mint az apukám, aki még mindig úgy néz az anyukámra, mintha angyal lenne, akit neki küldtek le. Tudom, ez elég nyálasan hangzik.
Jogos is, mert tényleg úgy adja elő, de más embereket elnézve az ő szülei nagyon szerencsések, hogy egymásra találtak és ő is nagyon hálás lehet, hogy ilyen példa van előtte. Szerinte ez a legjobb felállás, amit egy lány el tud képzelni és legalább azt tudja, hogy az élet ezen területén mit akar elérni. Amíg ezen agyal észre se veszi, hogy a fiú milyen közel hajol hozzá, csak amikor újra ebben a világban köszönthetjük akkor esik le neki, hogy  az a néhány centi nem is olyan sok. Ha most Adorján vagy Áron látná, hát lenne nemulass. Zavartan pillant a komoly arcra, és amikor kimondja mi is a baja szegény lány megkönnyebbülésében elneveti magát.
- Széles "Éppen most kaptam szívrohamot" Veronika Anna. Viszont én is szeretném megtudni akkor a neved.
Azért most határozottan volt egy apró sokk, és némi szívfelgyorsulás, de oké, semmi olyan témát nem érintettek, amilyet nem szeretett volna.
- Igen, úgy volt, hogy január végéig leszek külföldön, de aztán változott a program, viszont van egy kislány, aki néhány hetet ott dolgozik, helyettem, mert szeretne pénzt keresni, én pedig ebben nem akarom megakadályozni, így pihenek egy kicsit.
Beszélgetett is a lánnyal, akin látta azt a lelkesedést, ami meg volt benne is annak idején, amikor elkezdte, így csak természetes, hogy hagyja érvényesülni.
- Nincs baj, ennyi az egész.
Kedvesen mosolyog is hozzá. Már nincs baj, az is igaz, de jelenleg a lényeg a nincsen van. Különben sem akar mást zavarni a saját problémáival, a lényeg, hogy látja a fényt az alagút végén és még csak nem is dudál.
- Az a kocsma veszélyes hely. Fura alakok járnak oda.
Emlékszik még arra, mennyire megijedt elsősként, amikor hazafelé mindig beszóltak neki valami nem túl kedveset, de humorosat, legalábbis az ő ízlésük szerint.
- Viszont a társaságod nagyon jól hangzik. Azt hiszem ezzel a lehetőséggel élni fogok, de te is élj. Tudod hol lakom, általában otthon vagyok, ha nem, akkor otthon leszek perceken belül. Még nem akarok annyira ráfeküdni a tanulásra.
Arra, hogy milyen ötletei vannak, nem igazán mert nyilatkozni,mert bugyutaságok lennének, viszont a másikon jót kuncog megint.
- Szeretnéd, hogy neked adjam a pulcsimat? Amúgy semmi extra. Sikeres vizsga, konfliktusok elsimítása, Adorján barátnője essen teherbe, hogy babázhassak, mert mire Daniel, az örökbefogadott fiúk megnő, addig lehetne egy másik babával babázni. Szóval mind olyan, majdnem az igazi kérések, de mégsem. Problémás dolog ez  mindkettőnknek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 6. 05:02 | Link

Széles "Éppen most kaptam szívrohamot" Veronika Anna  Cheesy

Másképpen is válhat ez a fajta dolog természetessé, de ezt most jobb nem firtatni, csak mosolygósan hallgatni, és sütikkel tömni a már nem az éhségtől korgó-morgó gyomrát. A kakaó is szépen fogy már, Endre nem győzi törölgetni arcát, nehogy jól lakott óvodás képét fesse Veronika előtt. A komoly érzetű választ meghallva megértően pislant a szokásosnál kicsivel hosszabban, ezzel adva a témában nemes egyetértését.
- A barátok már csak ilyenek - fűzi hozzá sokat sejtetően, mint aki nap, mint nap jártas a fiú-lány barátság témájában. Még nem sikerült eldöntenie, hogy létezik-e ez a fogalom, de az is igaz, hogy sohasem kellett ilyesmin gondolkodnia.
- Pedig nekem tényleg eszembe sem jutott - mondja őszintén, és hiába erőlködik, nem képes beleképzelni magát a helyzetbe, amiben a fagyöngy alatt henyél, és várja a kínálkozó lehetőségeket. Az ilyesmiben nincs semmi vonzó számára. Veronika története a szüleiről nagyon kedves, a fiú néma figyelemmel hallgatja a mondottakat, és néhol elereszt egy-egy kisebb mosolyt.
- Hidd el, hogy nem nyálas - csóválja a fejét, hiszen ő is hasonló szülők gyermekeként látott napvilágot és nőtt fel. - Az én szüleim között is igazán jó a viszony, nagyon szeretik egymást, és ezáltal az egész otthoni légkör olyan kellemes, jó hazatérni.
Mesél egy picit ő is, de nem kell sok, hogy eszébe jusson testvére és Andrea házassága, akiknél hiába működik egyelőre a kémia, az a nőszemély gonosz, mint egy áktozott boszorkány. Bár, mit várunk? Az is.
Endrének kifejezetten tetszik a hatás, amit mindenbizonnyal ő vált ki a mellette üldögélő leányzóból, és hangosan nevetni kezd amikor Veronika bemutatkozik.
- Örülök, hogy némi késlekedéssel, de megkérdeztem a neved - jelenti ki sugárzó arccal, és viszonzásul ő maga is elárulja becsületes nevét.
- Araczki Endrének kereszteltek, se második név, se izgi vezetéknév, csak így egyszerűen ennyi fért bele a keretbe.
Talán nem kellett volna ennyire elhúznia bemutatkozását, elegendőnek bizonyult volna egyszerűen egy vezeték, és egy keresztnév is, viszont önkéntelenül szaladt meg a mondat, és az ilyet tévedés volna visszafojtani. Igazi hiba.
Endre nem igazán hiszi amit Veronika mond, miszerint egy másik lány munkamorálján esett meg a szíve, sokkal inkább gondolja azt, hogy valami olyasmi történt, amit egyelőre nem árul el neki a lány. Mindenesetre nem firtatja, ha megfelelő lesz majd az időpont, úgyis megosztja vele a múltat, a jelent vagy akár a jövőbeli terveit, vágyait. Külföldön volt, és nincs jól, ennyi szent, de nem baj, vigyorogj Endre, egyben van, nincs baja, legalábbis külsőleg úgy tűnik.
- Az a kocsma nagyon jó hely! - javítja ki az elhangzott szavakat, majd eszébe jut egy gyors kívánság. Fel is kapja a tollat, és a lapra firkantja.
"Legyőzni szkanderban azt a múltkori kövér és nagyon büdös pasast!"
Jóízű, kissé gunyoros vigyorral karcolja a papírt a toll hegyével, majd leteszi azt, és újabb korty kakaót ízlelget. Jól esik neki, hogy az ötödéves kellemes társaságnak tartja őt, ilyet még nem igen élt meg, ezért talán most az újdonság varázsával bomlasztja a fiú elméjét.
- Mit szólnál, ha holnap elmennénk korcsolyázni? - kérdezi, és a tollat ismét megemelve ezt a kívánságot is leírja a tintától egyre színesedő papírra. - Jó volna, ha velem tartanál. Egyedül nem szeretnék, meg gondolom tele van párokkal, rossz lenne.
Kérdőn néz a lányra, immáron teljes testével felé fordulva. Érdeklődő, kíváncsi és izgatott is egyben, a teste és lelke is feltöltődött pozitív energiával, így most duzzad a jókedvtől.
- Nekem adnád a csókolj már meg feliratú pulcsidat? - felröhög saját kérdésén, és hálásan megköszöni a kedves ajándékot. - Ha felírod azt a kívánságod a papírra, hogy fogadjam el, akkor megleplek vele és elfogadom. Mit szólsz?
Azért a félig-meddig sajátjának vélt felsőt magánál tartja, biztos benne, hogy hamarosan tollat ragad a lány, és onnantól kezdve úgyis az övé lesz a ruhanemű, csak még azt nem tudja, hogy pontosan mit is kezdjen vele.
- Nincs ezzel probléma - mondja nyugtatólag, és ha még a lány kezében van a toll, akkor kikapva azt onnan, felírja a papírra az összes elhangzott Veronika-kívánságot.
- Így ni!
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 6. 05:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 6. 16:31 | Link

Simán csak Araczki Endre Kiss

- Bizony, ilyenek.
Ő sem éppen jártas benne. Persze a legjobb barátja is fiú, bár nem tudja, hogy most mi is, mert Áron a múltkor nagyon csúnyán megmondta a magáét neki, ami miatt lehet, hogy már nem is barátok. Maga sem tudja, hogy mik, jelenleg leginkább csak tanár és a tanársegéde, aztán majd elválik.
- Rendben, fogjuk rá, hogy hiszek neked, ma ünnep van, legyen így.
Arra, hogy nem olyan nyálas, sőt a másik félnél is jó a viszony és jó hazamenni, határozottan örömmel tölti el. Ha ez a helyzet, akkor minden szép. Örül neki, még úgy is, hogy tudja, testvérénél más a helyzet, hiszen a felesége nem olyan, akit a családja el tud viselni, mégis hiszi, hogy egy nap majd ott is minden jóra fordul. Mosolyogva hallgatja, hogy a fiú szeret hazamenni, ez igazán boldoggá teszi őt.
- A simán csak Araczki Endre sem olyan rossz szerintem. Az Endre pedig egy határozottan jó név.
Ő az anyukája után kapta a második nevét, de tudja, hogy használni komolyabban nem fogja. Szereti a Veronikát, szerinte sokkal jobban illik hozzá, mint az Anna. Az viszont nagyon jól megy az anyukájához, szóval minden tökéletes.
- Mit csináltál te abban a kocsmában, ami ennyire bejött neked?
Ő biztos nem menne be oda, már csak a pasasok miatt sem, de ha azt vesszük Endre fiú, szóval biztosan hozzá másként viszonyulnak. Ebbe most annyira nem szeretne belemenni, mert akkor megint kiszakadna ebből a világból, elképzelve, ahogy Endre feketebőr szerkóban, testén rengeteg tetoválással besétál oda.
~ Vajon van tetoválása? ~
Ezt a gondolatot még megengedi magának. Neki van, most már. A bal bokáján körben szögesdrót, amibe egy kicsi cinege beleszorult, csőrében egy hóvirággal. Nem emlékszik arra, amikor megcsináltatta, ahogy arra se, hogy mikor lett szőke, amíg kint volt, de határozottan tetszik neki így ez a tetoválás meg fog maradni, ellenben a szőke fürtökkel.
- Benne vagyok! Én is gondoltam már rá, de egyedül tényleg nem olyan jó. Az a sok pár, akik inkább egymással foglalkoznak… de ha együtt megyünk, garantálom, hogy élvezni fogod.
A kérdésre, hogy nekiadná-e a pulcsiját nem válaszol azonnal. Először lepillant a pulcsira, majd vissza a fiúra, és csak utána bólint határozottan. Ha ennyire szeretné, akkor nekiadja a pulcsiját örömmel, bár megnézné, hogy miként állna a fiún, biztos nagyon vicces lenne.  
- Rendben.
Nem is kell többet mondania, már fogja is a tollat és gyors, íves betűivel leírja a kívánságot, mely szerint szeretné a fiúnak adni a pulcsiját. Mondjuk arra ő is kíváncsi, hogy mire lenne használva a pulcsi.
- Szabad ilyen sokat kérni egyszerre szerinted? Telhetetlennek tűnök.
Közben megfogja a tollat és egy másik papírra leír valamit rejtetten, amit a fiúnak se mutat meg. Gyorsan összehajtja és a nadrágja zsebébe teszi. Ez a titkos mikulás kívánsága.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 16:54 | Link

Széles Veronika Anna
Smiley

Kellemesen érzi magát, és a percek csak úgy rohannak ezen a süteményezős, beszélgetős, Mikulás-várós délelőttön. Endre felszabadultan beszélget, már egyáltalán nem érzi magán az elmúlt napok bezárkózottságát, önmagába borulását.
- Nekem itt még nem igazán alakultak ki kapcsolataim, csak egy-két futó találkozás, illetve nem szívesen látott arcok borzolják a napjaimat - mondja szavai mellé kezeivel is hadonászva. Nagyon jól szeretné kifejezni magát, így leginkább a földet bámulja, vagy az asztal lapját kopogtatja jobbjának bütykeivel. Keresi a szavakat, és hamar rádöbben, hogy az imént mondottak elég sarkosan hangozhatnak. - Persze találkozom olykor értékes lelkekkel is.
Mosolyogva fejezi be a mondatot, hiszen Veronikában mindig csak értékeket fedezett fel eddig. Sugárzik belőle valami jó, amit az emberek - legyenek nők vagy férfiak - tudat alatt keresnek, és Endrét nem lepné meg a lány, ha azt mondaná, hogy neki van a legtöbb barátja, a legtöbb udvarlója, a legtöbb kedves ismerőse itt. Persze tudja, hogy a cukrászdai munka és a bagolyfalvi otthon némileg elzárja a társasági élettől, mégis így gondolja, és ő nem igazán szokott tévedni.
- Ha nem jönne a Mikulás, akkor nem hinnél nekem? - mereszti a szemeit, és huncut szájszél mozdulatot is megenged magának. Rögtön felfirkantja a lapra, hogy "Kedves Mikulás úr, az egyik kívánságom, hogy Széles Veronika Anna ne kételkedjen a szavamban soha!" A betűk szinte olvashatatlanok, Endre már fiatalkorában sem írt túl szépen, és ez az évek múlásával egyre csak rosszabb képet mutatott. Süteményért nyúl, most épp egy rummal töltött kókuszkockát nézett ki magának, és aprókat harapva belőle, lassan ízlelgeti azt. A hasa, mint egy feneketlen kút, a végtelenségig tölthető finomságokkal.
- Ühmmmm, úm, úúú - mormogja, és behunyja a szemeit, hogy minél tovább tartson az íz adta élvezet. - Ez Isteni!
- Tetszik a nevem? - nevetve nyitja ki a szemeit, és megrázza a fejét. - Ritka, hogy bárki is így vélekedjen az Endréről. Iván választotta még, amikor szüleinktől kistestvért könyörgött ki. Nem is tudom, honnan szedte ezt a nevet, de majd a következő bagolypostával megérdeklődöm.
Pillanatokig mereng neve eredetéről, mert még azzal sincs tisztában, hogy van-e valami jelentése, és az is felkelti érdeklődését, hogy vajon testvérének mi alapján jutott pont ez a keresztnév eszébe.
Veronika aztán a kocsmában töltött órákról kérdez, amiről igazság szerint nincs sok emléke a fiatal varázslótanoncnak. Aznap éjszaka nagyon berúgott, és csak arra emlékszik, hogy akkor találkozott utoljára Opheliával. Vajon megbántottam valamivel? Talán túl sok voltam neki részegen. Pedig úgy tűnt, hogy lehetünk akár barátok is. Gondolataira bánatosra húzza ajkait, majd csak néhány szóval válaszol.
- Igazából csak a vajsör és a szórakozás emléke teszi - feleli vállát megrántva, és tovább figyeli Veronikát, a Mikulásnak szánt papírt, és a kakaós bögrét. Hiányzik neki Ophelia, pedig olyan elviselhetetlennek tartotta az első találkozásnál, emlékszik, még a feje is borzasztóan megfájdult. Most pedig sehol semmi róla.
- Garantálod?! - kérdezi mohón, és nevetve reagál a kedves szavakra. - Hogyne élvezném már, amikor imádok korcsolyázni, és amúgy is, veled mit nem élvezne az ember fia?
Szívesen gondol a másnapra, már alig várja, hogy korcsolyát húzzon a lábára, és pörögjön egy jót a sík jeges talajon.
- Annyit kívánsz, amennyit csak szeretnél - mondja meggyőződve szavai igazságán, miközben észreveszi, hogy a lányka titkolózni kezd. - Hé! Ez nem ér, mutasd csak! Mit írtál rá, hm?
Nyúlkálni kezd a lány fele, de ha ő nem hagyja magát, nem válik tolakodóvá. Vigyorogva kezd keresgélni ő is egy kívánságot, ami valamivel több, mint amiket eddig sikerült összeszednie. De csak bugyuta, ostoba, gyerekes dolgok bújnak elő a vágykavalkádból így Endre arrébb tolja az előtte fekvő tányérokat, kakaós bögrét, és süteményes tálakat, majd Veronika pulcsiját leterítve az asztalra, a lány felé fordulva leteszi a fejét.
- Veled fogok kívánni valami szépet, csak még meggondolom, melyiket válasszam.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 7. 16:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 8. 02:27 | Link

Araczki "Komoly a neved" Endre

- Nem szívesen látott arcok?
Ezen a mondaton kicsit megakad, hiszen csak néhány hete találkoztak, navinés és máris beszerzett magának nem szívesen látott arcokat. Biztos a rellonba járnak. Mondjuk, nem érti ezt a sztereotípiát, hiszen ez az. Ráadásul a házvezetőikre csak rá kell nézni, mint egy gondoskodó pár, megannyi gyerekkel. Nem éppen azok a sötét fazonok, mint amilyennek az elterjedt nézetek alapján lenniük kell. Mindenesetre magában nyugtázza a dolgot, hogy nem szép dolog, de ő is ezzel a nézettel él, majd figyeli a fiút, hogy milyenek is pontosan ezek a nem szívesen látott arcok.
- Az értékes lelkek határozottan jók. Velük kell lenni, nem azokkal, akik bosszúságot okoznak.
Például ezzel a fiúval ő is el tudna lenni, sokáig, sokszor, mert egyszerűen szereti a társaságát. Igaz a fiú mondatánál magára nem gondol, és nem is sejti, hogy a fiú ide sorolja őt is. Azonban a gondolat igazán tetszik neki, hogy vannak jó lelkek is. Bizony, tele van velük a környék.
- Nos, ezt meg kell fontolnom.
Persze ő is elmosolyodik. Nem hiszi, hogy Endre olyan ember lenne, aki hazudna neki. Végül is miért tenné? Hiszen sosem adott neki okot rá. Oké, az előbb érezte, hogy érzi, nincs jó passzban, de nem firtatta, amiért nagyon hálás és ő sem kezdett sajnálkozni. Elég furcsán is jönne ki. Most még korai lenne beszélni az ottani dolgokról. Talán majd egyszer, ha már túl van mindenen, akkor beszélhetnek róla. Figyeli, amit a fiú leír és elneveti magát, amikor a végére ér. Kezébe veszi a tollat és lejegyzi alá a válaszát: "Kedves Endre! Széles kisasszony sosem fog önben kételkedni. Képtelen lenne rá." Hozzászokott már, hogy csúnya kézírást olvasson, mivel az apukája hihetetlenül rondán ír. A fiúk már csak ilyenek.
- Finomabb, mint az enyém?
Érdeklődik még mindig mosolyogva. Igaz, ha már itt ját, ő is ehetne valamit. Azonban nem az édes, hanem a sós sütik felé fordul, és maga elé vesz néhány mini sajtos-magvas falatot. Még jó, hogy a hasa eddig nem korgott, csak most jön rá, hogy milyen éhes volt eddig.
- Kicsit komoly. Bénán lehet becézni. Kinézetre te olyan becézni való srác vagy, akit a barátnője meg a közeli barátai becéznek, de az Endrét nehéz jól becézni. Viszont nem sok Endrét ismerek, kivéve azt a fiút, akibe még az óvodában szerelmes voltam.
Persze a gyerekszerelem az egy külön műfaj, nem kell komolyan venni és mégis a szerelem egyik legtisztább és legőszintébb formája, mely gyakran copf meghúzásával kezdődik.
- Velem? A horror filmeket, a monotonitást, a csendet. Ezekben nem vagyok jó. Rendellenesen sokat beszélek, szerintem közepes mértékű hiperaktivitásom van és nem szeretem az olyan filmeket, ahol valakinek komolyabb baja esik.
- Ez a titkos kívánságom. Ezt szeretném a legjobban, hogy teljesüljön, szóval, ha most meglesed, akkor már máshogy lesz hatása. Természetesnek kell lennie.
Próbál mentegetőzni és mellette tényleg így is gondolja. Olyan furcsa az egész, olyan megmagyarázhatatlan. Nézi, ahogy a fiú a pulcsijára fekszik és elmosolyodik. Kicsit úgy érzi magát, mint egy filmben.
- Ilyen sokat szeretnél velem kívánni?
A táskáját feltéve az asztalra ő is ráfekszik. Szép, hogy nem zavar senkit most, hogy ilyet csinálnak.
- Lehet, hogy én túl gyorsan kívántam a titkos kívánságom és nem gondoltam át eléggé.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Kalandmester



offline
RPG hsz: 540
Összes hsz: 734
Írta: 2012. december 13. 21:55 | Link

a Nagyterem látképe


Mikor benyitsz, feltárul előtted a hatalmas feldíszített terem. A falakon csipkebogyóból és fenyőágakból készült kis csokrok helyezkednek el, amik nagyon hangulatosak. Az egész helyiséget belengi a fenyő illata. A légkör önmagért beszél. Az egész középpontjában egy hatalmas karácsonyfa áll gyönyörűen kidekorálva illetve pár kisebb még a falak mellett. Szépen csillognak a gömbdíszek, annyira fényesek, hogyha valaki közel megy magát is látja benne. A fantasztikus égősor, amely körülfonja a fát, olyan hangulatot kölcsönöz, amit csak ez az ünnep hivatott mutatni magából. A fa körül pár csillagszóró is lebeg, amik még tökéletesebbé teszik az összképet. Mindenki számára névre szóló ajándékok jelennek meg karácsonykor alatta.
Több meglepetés is várja azokat, akik az ünnepek alatt ideérkeznek. Akár mikor megeshet, hogy egy nem várt hóesés következik be a teremben, a hirtelen kis apró meglepetésekről, pici ajándékokról nem is beszélve. Az ünnep mindenkinek kedvez, legyen ő tanár, diák, egy barát vagy családtag, esetleg egy pár. Ez idő alatt vándorló fagyöngy csokrocskák járják a termet, észrevétlenül vándorolnak párosról-párosra.
Az igazgató úr kedvesen, mikulás jelmezben megtartja a lakoma megnyitó beszédét, majd hivatalosan is kezdetét veszi ezzel a vacsora.
Minden ház saját asztalán és a tanárok asztalánál is meg van terítve a legszebb terítékkel mi szem, szájnak ingere ott pihen az asztalokon. Az összes létező karácsonyi finomság most karnyújtásnyira van, akár pukkadásig is eheti magát az ember. Az ünnepi vacsora után hirtelen a semmiből egy záporszerű szaloncukor eső következik be. Minden színben és ízben, bárki talál köztük kedvére valót. Majd csak mindezeket követően jön a Karácsonyi bál. A szívmelengető és kellemesen hangulatos dallamokat a Zúzmarás zuzmók biztosítják.
Az egész karácsonyi időszak alatt ilyen szépen pompázik minden, hogy akik nem utaznak haza, azok is kiélvezhessék a karácsonynak minden apró pillanatát és örömét.

(Álmodói időpontja dec. 12-től 26-ig)
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 73 74 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet