38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 6. 01:59 | Link

Mikulásnak címezve

Veronikának, még mindig szeretett nőmnek Smiley


Napok óta nem mozdult már ki a szobájából, talán az ágyát is csak a legvégső, legszükségesebb percekben volt képes elhagyni. Sem kedve, sem energiája nem volt arra, hogy újabb és újabb termeket, folyósokat, vagy éppen Bogolyfalván rejtőző piszkos kocsmákat fedezzen fel. Az óramutató hol gyorsabban, hol lassabban ketyegett, de a navinés fiú figyelmét mindez teljesen elkerülte. Otthonról hozott, százszor kiolvasott könyvét bújta, ami mugli tudományokról szólt, méghozzá az űrhajózást állítva témájának középpontjába. Endre kifejezetten szerette a csillagászatot, az űrhajózást és a NASA-híreket, bár ahhoz kétség sem fér, ezt aranyvérű családja otthonában a legkevésbé sem hozta szóba, egyedül bátyjával beszélgettek néhanapján a kertben fetrengve a Holdralépésről, és a gravitáció megszűnésének lehetőségeiről. Valamiféle téli depresszió kerülgethette ezekben a napokban, ajkait egyetlen szó sem hagyta el, csak hümmögés és elégedett bólintások sora követte a rongyosra olvasott lapok sorait. Édesanyját is csapdába csalta olykor-olykor ez a fránya önmagábazuhanós, befelé koncentrálódós, orrlógatós időszak, de a család ezt mindig csöndesen elfogadta, több figyelmet fordítottak az asszony felé, majd pedig nyomtalanul eltűnt ez a kór, mind az arca, mind a hanglejtése felüdült.
Hány óra lehet? Hány nap telhetett el egyáltalán mióta itt gubbasztok? Araczki erőt vett magán, ledúrta a takarót felmelegedett testéről és hatalmasat sóhajtva kikelt. Kockás pizsamájából kibújva normális öltözék után nyúlt, és hamar átbújtatta fejét fekete v nyakú pólóján. Farmerének övét csatolta már, amikor elhagyta a hálókörletét, és éhesen korgó gyomrát megsimogatva indult el a nagyterem felé.
- Az anyját - nézett körbe, hiszen az egész kastély olyan másnak tűnt. Ünnepinek, díszesnek, hangulatosnak látszott, és Endrének észrevétlenül csúszott ajkaszéle mosolyra. - Jó újra az életben!
A nagyterem természetesen pompázatos volt, és egy újdonságot is megfigyelt a negyedéves. Egy kis dobozkát, amelyet biztosan a hírhedt, és nagyon kedves Mikulás bá' hagyta ott a jó és kevésbé jó ifjak kívánságaiknak. Endre gyorsan döntötte el, hogy ő is írni fog, de előbb eszik valami finomat, és közben kitalálja mi is lenne a legszebb ajándék számára ebben az évben. Leült hát egy közeli asztalhoz, és elgondolkodva nézelődött az ételek között.
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 6. 02:32 | Link

Drága Endre <3

Végre képes volt rávenni magát, hogy elinduljon, hogy újra belépjen a kastély falai közé. Az elmúlt időszakról nem szeretne beszélni, sem most, sem máskor, sem semmikor sem. Oké, néhány éjszakával ezelőtt, amikor vörös szemekkel megjelent a faluban, és sírva bújt Adorjánhoz más volt a helyzet, akkor nagyon kikészült és teljesen magába zuhant, azonban a tény, hogy az emberek segíteni akarnak neki, hogy azt szeretnék a hozzá közel álló emberek, hogy boldog legyen elég volt ahhoz, hogy összeszedje magát.
Visszakapta eredeti hajszínét, a lelki békéjét, a föld újra forog, az alkotó elemében van, az élet pedig hihetetlenül csodás. A díszítés csak még jobban dob a hangulatán, így lelkesen sétál be a terembe. Volt egy kis elintéznivalója a kastélyban, itt bent azonban  elég meleg van ahhoz, hogy a hideg folyosók után a pulóverétől, melyen egy fagyöngy és a "Kiss me" felirat díszeleg megszabaduljon és a mikulás felé tanúsított érzelmeit kimutató pólóban, táskájára téve a pulcsiját elinduljon, hogy szerezzen magának néhány cetlit - ha elrontaná a legnagyobb kívánságát -, majd ismerősebb arcra bukkanjon. Ez utóbbi be is jön, hiszen Endrét sok ember közül is könnyen kiszűri. Szélesen elmosolyodva, kiengedett fürtjeit megigazítva indul el a fiú felé, hogy kérdés nélkül lehuppanjon mellé, és a legváratlanabbul puszit nyomjon az arcára.
- Szia.
Persze illendő köszönni is, így ezt is megteszi, táskáját és pulcsiját az ölébe téve. A cetliket maga elé, ahova még kerül csokival töltött csokis fánk és forrócsoki is. Ez a csoki mennyország, ő pedig él a lehetőséggel, hogy egyen. Az első harapás után a papírra is koncentrál. Jobb kezében a toll, melyet mozgat gondolkodás közben és mellyel néha megütögeti Endre kezét is, persze nem erősen és csak véletlenül, a balban pedig a fánkok közül egy, ami szépen lassan fogy.
- Te is kívánsz valamit?  
Érdeklődik a fiúra pillantva, kíváncsian, jó lenne tudni, hogy az emberek milyen kívánságokkal bombázzák a mikulást, mert ő nagyon jót szeretne kívánni.


Ruha: http://pbs.twimg.com/media/A9ZPoQ9CIAA1rpM.jpg
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 6. 02:58 | Link

Veronom


Az asztalnál ülve teljes ünnepi hangulat homályosítja el elméjét, és csillogó szürkés szemeivel bámulja társait, akik falánk módon töltik lepénylesőjüket a különböző édességek és sós sütemények felsorakoztatott hadseregének tagjaival. Ő maga is egy édes mikulás alakú süteményért nyúl, és jóízűen csámcsogva falatozni kezd, amikor lehuppan mellé régen látott cukrászleánykája, és váratlan üdvözlő puszival lepi meg.
- Szia! - pillant hatalmasra tágult szemekkel, hangját alig hallatva mikulással töltött szája miatt. - Hát ezt miért kaptam?
Úgy megörül a lánynak, még a szíve is gyorsabban kezd verni. A falatokat gyorsan rágva sűrűn nyelt, minél hamarabb tiszteletteljesen tudjon beszélni háztársnőjével. Tekintete a lány ölében fekvő pulóverre esik, majd gyorsan visszanéz Veronika arcára. Vigyorogva nézi őt, igyekszik nem gondolni semmire, de az biztos, hogy a pulcsi mintája izgalmas képzeteket szül napok óta ellaposodásra ítélt lelkivilágába.
- Ööö... - próbál megszólalni, majd beszéd helyett a pulcsiért nyúl, és maga előtt tartva azt, tüzetesen megszemléli a feliratot. - Igen, én is kívánok. Mostmár biztos.
Felnevet, és Vera szemeit keresi, de csak viccelődik, egyáltalán nem szeretne udvariatlanul viselkedni, főleg nem ezzel a lánnyal.
- Ó, én nem is hoztam tollat, sőt, semmit sem - húzza félre száját, és lehangolódva figyelmetlenségén egy újabb süteménybe fojtja bánatát. - Na, nem baj, majd ha végeztél, odaadnád? Ráfirkantok valamit én is egy lapra.
Pontosan még nem tudja mit kellene kívánnia, hiszen most tökéletesen boldog, semmivel sem kell törődnie, mindene megvan, a családja távol, de folyamatos bagolykapcsolatban állnak egymással. A tanulásban is egészen jó képet mutatnak a szorgalmi időszak eredményei, és kapcsolatai sem haragosak. Viszont Veronika kissé megzuhantnak, arca pedig nehéz napokat megéltnek tűnik.
- Hé, jól vagy? - kérdezi, és karját átveti a vállán, hogy egy kis biztonságérzetet adhasson neki, vagy legalábbis bizalmat szavazzon a problémának. - Régen láttalak már...
Szemeiben aggódás támadhat, bűntudata is van, hogy akármennyit is ment a faluba, a cukrászdába nem tért be, pedig megjegyezte mikor ér rá a leányzó. Saját hiba, és erre az ember mindig csak utólag jön rá.
- Na mondd, mit kívánsz te kis mikulásváró pólós? - mosolyog le Veronikára, és egy bögre forró kakaóért nyúl.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 6. 03:04
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 6. 03:23 | Link

Endre <3

- Mert ünnep van, jön a szeretet ünnepe. Az egész december arról szól, hogy a szeretetünket átadjuk másoknak. Én most adtam egy darabot neked.
A pulcsi hamar kikerül az öléből és jót mosolyog azon, hogy a fiú megvizsgálja a feliratot rajta. Igyekszik elnyomni a mosolyát, de nehezen megy, hiszen olyan aranyos, amikor kijelenti, hogy most már ő is kíván egyet. A végére egy kis kuncogás is hallatszik, miközben körbenéz a terembe.
- Tudom, mit fogsz kívánni. Egy fagyöngyöt, ami alatt egésznap állsz és minden lány csókot kér majd tőled. Ismertebb leszel ezzel, mint Yarista.
Pedig az a fiú a napi bulvárelit oszlopos tagja, amíg felfelé jött csak három lányt hallott keseregni, mert az a hír járja, hogy a fiú éppen nagyon hűséges kíván lenni egy Bonnie nevű lányhoz. Szegény Yarongók, most kénytelenek lesznek más imádnivaló alany után nézni, vagy reménykedni, hogy ez a kapcsolat sem lesz olyan hosszú életű és akkor reménykedhetnek, hogy megint van valami kis körömnyi esélyük a fiúnál.  
- Persze, van nálam plusz lap is, tudod, ha elrontanám a kívánságot, de nem hiszem, hogy ötször is elrontanám. Szóval leteszem ide a tollat és a papírt és amelyikünknek előbb eszébe jut valami, az lefirkantja, okés?
Számára ez vállalható és reméli, hogy a fiú is így van vele. Még mennek neki a tisztességes ajánlatok, ez határozottan nem egy utolsó szempont. Az utolsó falatokat is elfogyasztja és iszik is egy kortyot, de a forró csokiból, hanem a mellé kitöltött teából. Amikor Endre átkarolja halvány pír jelenik meg az arcán és a fiú felé fordul. Zavarba ejtően közel van most hozzá.
- Néhány hétig nem voltam itthon, még nem pihentem ki magam teljesen, de már ráléptem az útra. Januárig szabin vagyok, aztán megyek vissza dolgozni. Egy kicsit már hiányzik a munka, de azt hiszem, inkább kiélvezem a december nyújtotta örömöket. Építek hóembert, meg jégcsapot eszek, hogy sok teát kelljen innom és rengeteg romantikus regényt fogok olvasni, hogy kellemesen elzsibbadjon az agyam, miközben Juan Carlos Miguel de la Santos átöleli és forrón megcsókolja Esperanza Magdalena Maria öhm fogalmam sincs kit. Ezer éve nem olvastam már a tankönyveken kívül mást, szóval kell a változatosság.
Végtelenül hálás neki, hogy a fiú bizalmat szavaz neki, de még nehéz beszélnie az elmúlt napokról, így inkább a terveiről, rengeteg szabadidejéről mesél, ami most nagyon foglalkoztatja. Végzősként alig van órája, így igen hosszú a hétvégéje.
- Nem tudom, mit kérjek. Sok ötletem van, de egyik sem elég jó. Nehéz dolog kívánni. Neked a fagyöngy mellett eszedbe jutott már valami?  
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 6. 03:55 | Link

Verocska


- Áhá, a szeretetátadás végett - bólogat jóhiszemű álca mögé bújva, és hatalmas vigyorral folytatja. - Egyéb esetben ilyen kedvességre nem is számíthat az ember, gondolom?! Szóval akkor folyt.köv. jövő év december ötödikén.
Ahogy beszél jókat mosolyog, legfőképpen a lány komoly szavain, és a szeretetről szóló kiselőadásán. Ő úgy tartja, hogy a szeretet érzetét az év minden napján vétek elmulasztani, így a decembernek nem tanúsít különösebb fontosságot - persze imádja ezt a hónapot, jönnek az ünnepek, minden díszes, és az a rengeteg ínycsiklandozó sütemény, amelyekkel körülötte mindenki kedveskedik, egyszerűen önmagában véve is csodás.
Csendesen figyeli a fiatal lányka mosolygós-kuncogós reakcióját az elhangzott szavaikra, majd eltátott szájjal rázza a fejét.
- Micsodaaa?! - túlozza el a hangsúlyt és kiejtést is, de mindvégig hosszú vigyorra nyúlik arca. - Ilyet kinéznél belőlem? Na, de...
...és eszébe jut egy 'aprócska' dolog, amit már egy ideje eszében tartott, és most emiatt nem tudta normálisan kifejezni magát.
- Várj, hé, hé, hé - mutogatja mutatóujját a lány felé, és összehúzott, huncut szemekkel vizslatja a cukrászleányt. Még nem tudja pontosan hogyan hozza fel ezt a témát, mert ígyis-úgyis kínosnak érzi, mivel magához olyan közelinek tartja Veronikát, a nevével mégsincs tisztában. Ha most csak úgy, a természetességet választva megkérdezi, hogy "Hé, mi is a neved?", az úgy nem lesz a legjobb. De azt sem vághatja a leányzó arcába, hogy "Hahó, amúgy Endre vagyok."
Közel hajol a barna hajhoz, és igyekszik a lehető legnyugodtabb és legridegebb maradni, mert rögvest elnevetné magát, ha igazán belegondolna a következő jelenségbe.
- Kezd zavarni, hogy még mindig nem tudom, mi a neved - mondja egészen halkan, hogy még a legkíváncsibb manófül se hallhassa meg, kizárólag a célszemély. Szavai után eltávolodik a leánytól, és az asztalra tett lapra pillant.
- Amint kitalálom a legmegfelelőbb ajándékot, leírom - mosolyog, de közben kíváncsian várja, hátha hamarabb nyúl a tollért a navinés lány.
- Szabadságra mentél?
Endre homlokráncolva távolodik Veronikától, nem érti mi hozta ezt ki a lányból, hiszen nem úgy ismerte meg őt, aki csak úgy kivesz némi szünidőt, és lábatlógatva brazil szappanoperákat bújik éjt nappallá téve.
- Szóval baj van - jelenti ki határozottan, de a hősnevek hallatán nem állja meg, nevetni kezd. - Végülis, nem olyan nagy baj, ha úgy döntesz, elmélyülsz ezekben az igazán értékes művészi alkotásokban, de ha valami másféle, egyszerűbb nevű társaságra vágysz, én is itt vagyok. Általában a konyhában vagyok fellelhető, vagy esetleg még lent a kocsmában vajsört szopogatva.
- Milyen ötleteid vannak? - kérdezi kíváncsian, hiszen neki még egyetlen igazán jó kívánságötlete sincs. - A fagyöngyről csak a pulcsid jut eszembe...
Vigyorába zavar is vegyül, ezt a fagyöngy témát eléggé találtnak érzi, így inkább az egyszerű, értelmesebbnek - és kivitelezhetőbbnek - tűnő ötletek után kutat viruló fejében.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 6. 03:57
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 6. 04:25 | Link

Endre

- Nem, kivéve akkor, ha a dolog természetessé válik.
A barátok végül is megpuszilják egymást, akkor, amikor találkoznak, ily módon, ha ők egyszer nagyon jó barátok lesznek, simán köszönthetik egymást puszival.
- Nem nézem ki, de a fiúk ilyenek. Apukám az egyik évben varázsolt egy fagyöngyöt, ami mindig felette volt. Szabadnapos volt aznap ő is, meg anyu is, és mindig, amikor összetalálkoztak a házban - vagyis egész nap - csókolóztak. Remélem, ha egyszer férjhez megyek, olyan ember lesz, mint az apukám, aki még mindig úgy néz az anyukámra, mintha angyal lenne, akit neki küldtek le. Tudom, ez elég nyálasan hangzik.
Jogos is, mert tényleg úgy adja elő, de más embereket elnézve az ő szülei nagyon szerencsések, hogy egymásra találtak és ő is nagyon hálás lehet, hogy ilyen példa van előtte. Szerinte ez a legjobb felállás, amit egy lány el tud képzelni és legalább azt tudja, hogy az élet ezen területén mit akar elérni. Amíg ezen agyal észre se veszi, hogy a fiú milyen közel hajol hozzá, csak amikor újra ebben a világban köszönthetjük akkor esik le neki, hogy  az a néhány centi nem is olyan sok. Ha most Adorján vagy Áron látná, hát lenne nemulass. Zavartan pillant a komoly arcra, és amikor kimondja mi is a baja szegény lány megkönnyebbülésében elneveti magát.
- Széles "Éppen most kaptam szívrohamot" Veronika Anna. Viszont én is szeretném megtudni akkor a neved.
Azért most határozottan volt egy apró sokk, és némi szívfelgyorsulás, de oké, semmi olyan témát nem érintettek, amilyet nem szeretett volna.
- Igen, úgy volt, hogy január végéig leszek külföldön, de aztán változott a program, viszont van egy kislány, aki néhány hetet ott dolgozik, helyettem, mert szeretne pénzt keresni, én pedig ebben nem akarom megakadályozni, így pihenek egy kicsit.
Beszélgetett is a lánnyal, akin látta azt a lelkesedést, ami meg volt benne is annak idején, amikor elkezdte, így csak természetes, hogy hagyja érvényesülni.
- Nincs baj, ennyi az egész.
Kedvesen mosolyog is hozzá. Már nincs baj, az is igaz, de jelenleg a lényeg a nincsen van. Különben sem akar mást zavarni a saját problémáival, a lényeg, hogy látja a fényt az alagút végén és még csak nem is dudál.
- Az a kocsma veszélyes hely. Fura alakok járnak oda.
Emlékszik még arra, mennyire megijedt elsősként, amikor hazafelé mindig beszóltak neki valami nem túl kedveset, de humorosat, legalábbis az ő ízlésük szerint.
- Viszont a társaságod nagyon jól hangzik. Azt hiszem ezzel a lehetőséggel élni fogok, de te is élj. Tudod hol lakom, általában otthon vagyok, ha nem, akkor otthon leszek perceken belül. Még nem akarok annyira ráfeküdni a tanulásra.
Arra, hogy milyen ötletei vannak, nem igazán mert nyilatkozni,mert bugyutaságok lennének, viszont a másikon jót kuncog megint.
- Szeretnéd, hogy neked adjam a pulcsimat? Amúgy semmi extra. Sikeres vizsga, konfliktusok elsimítása, Adorján barátnője essen teherbe, hogy babázhassak, mert mire Daniel, az örökbefogadott fiúk megnő, addig lehetne egy másik babával babázni. Szóval mind olyan, majdnem az igazi kérések, de mégsem. Problémás dolog ez  mindkettőnknek.

Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 6. 05:02 | Link

Széles "Éppen most kaptam szívrohamot" Veronika Anna  Cheesy

Másképpen is válhat ez a fajta dolog természetessé, de ezt most jobb nem firtatni, csak mosolygósan hallgatni, és sütikkel tömni a már nem az éhségtől korgó-morgó gyomrát. A kakaó is szépen fogy már, Endre nem győzi törölgetni arcát, nehogy jól lakott óvodás képét fesse Veronika előtt. A komoly érzetű választ meghallva megértően pislant a szokásosnál kicsivel hosszabban, ezzel adva a témában nemes egyetértését.
- A barátok már csak ilyenek - fűzi hozzá sokat sejtetően, mint aki nap, mint nap jártas a fiú-lány barátság témájában. Még nem sikerült eldöntenie, hogy létezik-e ez a fogalom, de az is igaz, hogy sohasem kellett ilyesmin gondolkodnia.
- Pedig nekem tényleg eszembe sem jutott - mondja őszintén, és hiába erőlködik, nem képes beleképzelni magát a helyzetbe, amiben a fagyöngy alatt henyél, és várja a kínálkozó lehetőségeket. Az ilyesmiben nincs semmi vonzó számára. Veronika története a szüleiről nagyon kedves, a fiú néma figyelemmel hallgatja a mondottakat, és néhol elereszt egy-egy kisebb mosolyt.
- Hidd el, hogy nem nyálas - csóválja a fejét, hiszen ő is hasonló szülők gyermekeként látott napvilágot és nőtt fel. - Az én szüleim között is igazán jó a viszony, nagyon szeretik egymást, és ezáltal az egész otthoni légkör olyan kellemes, jó hazatérni.
Mesél egy picit ő is, de nem kell sok, hogy eszébe jusson testvére és Andrea házassága, akiknél hiába működik egyelőre a kémia, az a nőszemély gonosz, mint egy áktozott boszorkány. Bár, mit várunk? Az is.
Endrének kifejezetten tetszik a hatás, amit mindenbizonnyal ő vált ki a mellette üldögélő leányzóból, és hangosan nevetni kezd amikor Veronika bemutatkozik.
- Örülök, hogy némi késlekedéssel, de megkérdeztem a neved - jelenti ki sugárzó arccal, és viszonzásul ő maga is elárulja becsületes nevét.
- Araczki Endrének kereszteltek, se második név, se izgi vezetéknév, csak így egyszerűen ennyi fért bele a keretbe.
Talán nem kellett volna ennyire elhúznia bemutatkozását, elegendőnek bizonyult volna egyszerűen egy vezeték, és egy keresztnév is, viszont önkéntelenül szaladt meg a mondat, és az ilyet tévedés volna visszafojtani. Igazi hiba.
Endre nem igazán hiszi amit Veronika mond, miszerint egy másik lány munkamorálján esett meg a szíve, sokkal inkább gondolja azt, hogy valami olyasmi történt, amit egyelőre nem árul el neki a lány. Mindenesetre nem firtatja, ha megfelelő lesz majd az időpont, úgyis megosztja vele a múltat, a jelent vagy akár a jövőbeli terveit, vágyait. Külföldön volt, és nincs jól, ennyi szent, de nem baj, vigyorogj Endre, egyben van, nincs baja, legalábbis külsőleg úgy tűnik.
- Az a kocsma nagyon jó hely! - javítja ki az elhangzott szavakat, majd eszébe jut egy gyors kívánság. Fel is kapja a tollat, és a lapra firkantja.
"Legyőzni szkanderban azt a múltkori kövér és nagyon büdös pasast!"
Jóízű, kissé gunyoros vigyorral karcolja a papírt a toll hegyével, majd leteszi azt, és újabb korty kakaót ízlelget. Jól esik neki, hogy az ötödéves kellemes társaságnak tartja őt, ilyet még nem igen élt meg, ezért talán most az újdonság varázsával bomlasztja a fiú elméjét.
- Mit szólnál, ha holnap elmennénk korcsolyázni? - kérdezi, és a tollat ismét megemelve ezt a kívánságot is leírja a tintától egyre színesedő papírra. - Jó volna, ha velem tartanál. Egyedül nem szeretnék, meg gondolom tele van párokkal, rossz lenne.
Kérdőn néz a lányra, immáron teljes testével felé fordulva. Érdeklődő, kíváncsi és izgatott is egyben, a teste és lelke is feltöltődött pozitív energiával, így most duzzad a jókedvtől.
- Nekem adnád a csókolj már meg feliratú pulcsidat? - felröhög saját kérdésén, és hálásan megköszöni a kedves ajándékot. - Ha felírod azt a kívánságod a papírra, hogy fogadjam el, akkor megleplek vele és elfogadom. Mit szólsz?
Azért a félig-meddig sajátjának vélt felsőt magánál tartja, biztos benne, hogy hamarosan tollat ragad a lány, és onnantól kezdve úgyis az övé lesz a ruhanemű, csak még azt nem tudja, hogy pontosan mit is kezdjen vele.
- Nincs ezzel probléma - mondja nyugtatólag, és ha még a lány kezében van a toll, akkor kikapva azt onnan, felírja a papírra az összes elhangzott Veronika-kívánságot.
- Így ni!
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 6. 05:05
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 6. 16:31 | Link

Simán csak Araczki Endre Kiss

- Bizony, ilyenek.
Ő sem éppen jártas benne. Persze a legjobb barátja is fiú, bár nem tudja, hogy most mi is, mert Áron a múltkor nagyon csúnyán megmondta a magáét neki, ami miatt lehet, hogy már nem is barátok. Maga sem tudja, hogy mik, jelenleg leginkább csak tanár és a tanársegéde, aztán majd elválik.
- Rendben, fogjuk rá, hogy hiszek neked, ma ünnep van, legyen így.
Arra, hogy nem olyan nyálas, sőt a másik félnél is jó a viszony és jó hazamenni, határozottan örömmel tölti el. Ha ez a helyzet, akkor minden szép. Örül neki, még úgy is, hogy tudja, testvérénél más a helyzet, hiszen a felesége nem olyan, akit a családja el tud viselni, mégis hiszi, hogy egy nap majd ott is minden jóra fordul. Mosolyogva hallgatja, hogy a fiú szeret hazamenni, ez igazán boldoggá teszi őt.
- A simán csak Araczki Endre sem olyan rossz szerintem. Az Endre pedig egy határozottan jó név.
Ő az anyukája után kapta a második nevét, de tudja, hogy használni komolyabban nem fogja. Szereti a Veronikát, szerinte sokkal jobban illik hozzá, mint az Anna. Az viszont nagyon jól megy az anyukájához, szóval minden tökéletes.
- Mit csináltál te abban a kocsmában, ami ennyire bejött neked?
Ő biztos nem menne be oda, már csak a pasasok miatt sem, de ha azt vesszük Endre fiú, szóval biztosan hozzá másként viszonyulnak. Ebbe most annyira nem szeretne belemenni, mert akkor megint kiszakadna ebből a világból, elképzelve, ahogy Endre feketebőr szerkóban, testén rengeteg tetoválással besétál oda.
~ Vajon van tetoválása? ~
Ezt a gondolatot még megengedi magának. Neki van, most már. A bal bokáján körben szögesdrót, amibe egy kicsi cinege beleszorult, csőrében egy hóvirággal. Nem emlékszik arra, amikor megcsináltatta, ahogy arra se, hogy mikor lett szőke, amíg kint volt, de határozottan tetszik neki így ez a tetoválás meg fog maradni, ellenben a szőke fürtökkel.
- Benne vagyok! Én is gondoltam már rá, de egyedül tényleg nem olyan jó. Az a sok pár, akik inkább egymással foglalkoznak… de ha együtt megyünk, garantálom, hogy élvezni fogod.
A kérdésre, hogy nekiadná-e a pulcsiját nem válaszol azonnal. Először lepillant a pulcsira, majd vissza a fiúra, és csak utána bólint határozottan. Ha ennyire szeretné, akkor nekiadja a pulcsiját örömmel, bár megnézné, hogy miként állna a fiún, biztos nagyon vicces lenne.  
- Rendben.
Nem is kell többet mondania, már fogja is a tollat és gyors, íves betűivel leírja a kívánságot, mely szerint szeretné a fiúnak adni a pulcsiját. Mondjuk arra ő is kíváncsi, hogy mire lenne használva a pulcsi.
- Szabad ilyen sokat kérni egyszerre szerinted? Telhetetlennek tűnök.
Közben megfogja a tollat és egy másik papírra leír valamit rejtetten, amit a fiúnak se mutat meg. Gyorsan összehajtja és a nadrágja zsebébe teszi. Ez a titkos mikulás kívánsága.
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 16:54 | Link

Széles Veronika Anna
Smiley

Kellemesen érzi magát, és a percek csak úgy rohannak ezen a süteményezős, beszélgetős, Mikulás-várós délelőttön. Endre felszabadultan beszélget, már egyáltalán nem érzi magán az elmúlt napok bezárkózottságát, önmagába borulását.
- Nekem itt még nem igazán alakultak ki kapcsolataim, csak egy-két futó találkozás, illetve nem szívesen látott arcok borzolják a napjaimat - mondja szavai mellé kezeivel is hadonászva. Nagyon jól szeretné kifejezni magát, így leginkább a földet bámulja, vagy az asztal lapját kopogtatja jobbjának bütykeivel. Keresi a szavakat, és hamar rádöbben, hogy az imént mondottak elég sarkosan hangozhatnak. - Persze találkozom olykor értékes lelkekkel is.
Mosolyogva fejezi be a mondatot, hiszen Veronikában mindig csak értékeket fedezett fel eddig. Sugárzik belőle valami jó, amit az emberek - legyenek nők vagy férfiak - tudat alatt keresnek, és Endrét nem lepné meg a lány, ha azt mondaná, hogy neki van a legtöbb barátja, a legtöbb udvarlója, a legtöbb kedves ismerőse itt. Persze tudja, hogy a cukrászdai munka és a bagolyfalvi otthon némileg elzárja a társasági élettől, mégis így gondolja, és ő nem igazán szokott tévedni.
- Ha nem jönne a Mikulás, akkor nem hinnél nekem? - mereszti a szemeit, és huncut szájszél mozdulatot is megenged magának. Rögtön felfirkantja a lapra, hogy "Kedves Mikulás úr, az egyik kívánságom, hogy Széles Veronika Anna ne kételkedjen a szavamban soha!" A betűk szinte olvashatatlanok, Endre már fiatalkorában sem írt túl szépen, és ez az évek múlásával egyre csak rosszabb képet mutatott. Süteményért nyúl, most épp egy rummal töltött kókuszkockát nézett ki magának, és aprókat harapva belőle, lassan ízlelgeti azt. A hasa, mint egy feneketlen kút, a végtelenségig tölthető finomságokkal.
- Ühmmmm, úm, úúú - mormogja, és behunyja a szemeit, hogy minél tovább tartson az íz adta élvezet. - Ez Isteni!
- Tetszik a nevem? - nevetve nyitja ki a szemeit, és megrázza a fejét. - Ritka, hogy bárki is így vélekedjen az Endréről. Iván választotta még, amikor szüleinktől kistestvért könyörgött ki. Nem is tudom, honnan szedte ezt a nevet, de majd a következő bagolypostával megérdeklődöm.
Pillanatokig mereng neve eredetéről, mert még azzal sincs tisztában, hogy van-e valami jelentése, és az is felkelti érdeklődését, hogy vajon testvérének mi alapján jutott pont ez a keresztnév eszébe.
Veronika aztán a kocsmában töltött órákról kérdez, amiről igazság szerint nincs sok emléke a fiatal varázslótanoncnak. Aznap éjszaka nagyon berúgott, és csak arra emlékszik, hogy akkor találkozott utoljára Opheliával. Vajon megbántottam valamivel? Talán túl sok voltam neki részegen. Pedig úgy tűnt, hogy lehetünk akár barátok is. Gondolataira bánatosra húzza ajkait, majd csak néhány szóval válaszol.
- Igazából csak a vajsör és a szórakozás emléke teszi - feleli vállát megrántva, és tovább figyeli Veronikát, a Mikulásnak szánt papírt, és a kakaós bögrét. Hiányzik neki Ophelia, pedig olyan elviselhetetlennek tartotta az első találkozásnál, emlékszik, még a feje is borzasztóan megfájdult. Most pedig sehol semmi róla.
- Garantálod?! - kérdezi mohón, és nevetve reagál a kedves szavakra. - Hogyne élvezném már, amikor imádok korcsolyázni, és amúgy is, veled mit nem élvezne az ember fia?
Szívesen gondol a másnapra, már alig várja, hogy korcsolyát húzzon a lábára, és pörögjön egy jót a sík jeges talajon.
- Annyit kívánsz, amennyit csak szeretnél - mondja meggyőződve szavai igazságán, miközben észreveszi, hogy a lányka titkolózni kezd. - Hé! Ez nem ér, mutasd csak! Mit írtál rá, hm?
Nyúlkálni kezd a lány fele, de ha ő nem hagyja magát, nem válik tolakodóvá. Vigyorogva kezd keresgélni ő is egy kívánságot, ami valamivel több, mint amiket eddig sikerült összeszednie. De csak bugyuta, ostoba, gyerekes dolgok bújnak elő a vágykavalkádból így Endre arrébb tolja az előtte fekvő tányérokat, kakaós bögrét, és süteményes tálakat, majd Veronika pulcsiját leterítve az asztalra, a lány felé fordulva leteszi a fejét.
- Veled fogok kívánni valami szépet, csak még meggondolom, melyiket válasszam.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 7. 16:57
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 8. 02:27 | Link

Araczki "Komoly a neved" Endre

- Nem szívesen látott arcok?
Ezen a mondaton kicsit megakad, hiszen csak néhány hete találkoztak, navinés és máris beszerzett magának nem szívesen látott arcokat. Biztos a rellonba járnak. Mondjuk, nem érti ezt a sztereotípiát, hiszen ez az. Ráadásul a házvezetőikre csak rá kell nézni, mint egy gondoskodó pár, megannyi gyerekkel. Nem éppen azok a sötét fazonok, mint amilyennek az elterjedt nézetek alapján lenniük kell. Mindenesetre magában nyugtázza a dolgot, hogy nem szép dolog, de ő is ezzel a nézettel él, majd figyeli a fiút, hogy milyenek is pontosan ezek a nem szívesen látott arcok.
- Az értékes lelkek határozottan jók. Velük kell lenni, nem azokkal, akik bosszúságot okoznak.
Például ezzel a fiúval ő is el tudna lenni, sokáig, sokszor, mert egyszerűen szereti a társaságát. Igaz a fiú mondatánál magára nem gondol, és nem is sejti, hogy a fiú ide sorolja őt is. Azonban a gondolat igazán tetszik neki, hogy vannak jó lelkek is. Bizony, tele van velük a környék.
- Nos, ezt meg kell fontolnom.
Persze ő is elmosolyodik. Nem hiszi, hogy Endre olyan ember lenne, aki hazudna neki. Végül is miért tenné? Hiszen sosem adott neki okot rá. Oké, az előbb érezte, hogy érzi, nincs jó passzban, de nem firtatta, amiért nagyon hálás és ő sem kezdett sajnálkozni. Elég furcsán is jönne ki. Most még korai lenne beszélni az ottani dolgokról. Talán majd egyszer, ha már túl van mindenen, akkor beszélhetnek róla. Figyeli, amit a fiú leír és elneveti magát, amikor a végére ér. Kezébe veszi a tollat és lejegyzi alá a válaszát: "Kedves Endre! Széles kisasszony sosem fog önben kételkedni. Képtelen lenne rá." Hozzászokott már, hogy csúnya kézírást olvasson, mivel az apukája hihetetlenül rondán ír. A fiúk már csak ilyenek.
- Finomabb, mint az enyém?
Érdeklődik még mindig mosolyogva. Igaz, ha már itt ját, ő is ehetne valamit. Azonban nem az édes, hanem a sós sütik felé fordul, és maga elé vesz néhány mini sajtos-magvas falatot. Még jó, hogy a hasa eddig nem korgott, csak most jön rá, hogy milyen éhes volt eddig.
- Kicsit komoly. Bénán lehet becézni. Kinézetre te olyan becézni való srác vagy, akit a barátnője meg a közeli barátai becéznek, de az Endrét nehéz jól becézni. Viszont nem sok Endrét ismerek, kivéve azt a fiút, akibe még az óvodában szerelmes voltam.
Persze a gyerekszerelem az egy külön műfaj, nem kell komolyan venni és mégis a szerelem egyik legtisztább és legőszintébb formája, mely gyakran copf meghúzásával kezdődik.
- Velem? A horror filmeket, a monotonitást, a csendet. Ezekben nem vagyok jó. Rendellenesen sokat beszélek, szerintem közepes mértékű hiperaktivitásom van és nem szeretem az olyan filmeket, ahol valakinek komolyabb baja esik.
- Ez a titkos kívánságom. Ezt szeretném a legjobban, hogy teljesüljön, szóval, ha most meglesed, akkor már máshogy lesz hatása. Természetesnek kell lennie.
Próbál mentegetőzni és mellette tényleg így is gondolja. Olyan furcsa az egész, olyan megmagyarázhatatlan. Nézi, ahogy a fiú a pulcsijára fekszik és elmosolyodik. Kicsit úgy érzi magát, mint egy filmben.
- Ilyen sokat szeretnél velem kívánni?
A táskáját feltéve az asztalra ő is ráfekszik. Szép, hogy nem zavar senkit most, hogy ilyet csinálnak.
- Lehet, hogy én túl gyorsan kívántam a titkos kívánságom és nem gondoltam át eléggé.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet