30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 77
Írta: 2020. március 19. 18:32 | Link

A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az ügyosztályok szintek szerint:


Alsó szint:
  • Személyes okmányok ügyosztálya
  • Járműengedélyeztetési ügyosztály
  • Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
  • Adminisztrációs ügyosztály


Felső szint:
  • Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
  • Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
  • Kirendeltségvezető és titkársága

Emily Dorothea Fisher munkája
Hozzászólásai ebben a témában
Viviana Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. július 28. 10:34 | Link

Tobias
as Viviana | I'm innocent

Vajszín ruháját gyűrögetve ácsorog az Auror Kirendeltség előtt, miközben fogai közé szorítja telt ajkát, szinte már vére serkenéséig. Kapott egy idézést, mely arról tanúskodik, hogy verekedett, de őszintén szólva nem emlékszik rá, ennél többet pedig nem fog mondani a hivatal emberének sem. Rachel is és Anna is igen szűkszavúak voltak, minden bizonnyal az ő kezük van a dologban és, bár hatalmas veszekedés tört ki, ami azóta tartó némaságba torkollott, még mindig nincs beljebb információk terén. Valami rosszat tettek, ettől pedig görcsbe rándul gyomra. Bezzeg most síri csend van a fejében, senki sem suttog a fülébe vagy épp veszekszik vele, hagyják, hogy elvigye a balhét. Nagyot sóhajt, majd kínzóan lassan mássza meg az épület lépcsőit, hogy beérve a megfelelő szárnyba vegye az irányt. Kedves, mosolygós ügyintézők mindenütt, s az állítólagos labirintusszerű elrendezésnek már nyoma sincs, mi több, túlzottan egyértelmű minden. Képtelenség eltévedni, s ha meg is történne se tartana sokáig, ami azt eredményezi, hogy túl gyorsan éri el a megfelelő részleget.
Nem emlékszik, kit kell keresnie, csak azt tudja, hogy egy férfi fogja kihallgatni, illetőleg elbeszélgetni vele, ami még nem a leghivatalosabb formula. Akárki is tett bejelentést miatta, minden bizonnyal fájlalhatja valamijét: Rachel felhorkanása is erre utalt, mikor szóba került a dolog. Alexnek nem mert szólni róla, ahogyan szüleinek sem, épp eleget aggódnak így is miatta, nem szükséges még több olajat önteni a tűzre. Az is lehet, hogy idehívják majd édesanyját? Ó, bár ne történne meg! Újra beharapja alsó ajkát, miközben a folyosó vége felé tart. Túl sok az auror, az ember, belőle pedig csak úgy árad a feszültség, szinte vibrál. Legyen már túl rajta!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
KARANTÉN


Eat the rude | boot
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 3413
Írta: 2020. augusztus 6. 19:58 | Link

Viviana?


Úgy fordul az ismeretlen lány után, mint szagra a vad. Addigi bezárt, tartózkodó testtartása rögtön kinyílik, ide-oda rebbenő tekintete megállapodik a bizonytalan léptekkel távolodó ijedt lányon. Figyeli mozdulatait, profilból arcát, ahogy nézelődve keres valamit. Érzi a félelem szagát, ami ezen a helyen nem is volna olyan különös, de van itt valami más is. Hirtelen nem érti, mit lát, s ez nagyon meglepi. Mindig érti, mit lát, legfeljebb úgy dönt, nem vesz róla tudomást. Vagyis általában úgy dönt. Szereti ignorálni az egész világot. Most mégis sarkon fordul, s nem törődve azzal, hogy őt egy irodában valahol várják, hogy segítsen értelmet találni egy régi-új ügy bugyraiban, követni kezdi az idegent. Kissé oldalt billent fejjel, óvatos, csendes léptekkel megy utána, meg-megállva tábláknál, mintha maga is keresne valamit.
Miért jár egyszerre magabiztosan és telve bizonytalansággal? Miért van benne olyan rettentő csend, mint tomboló zsivaj után? A csend általában egy kedvelt állapot számára, most mégis valami nyomasztó hiányát érzi ki belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

serenade of a mad man | #teamserdavos
Viviana Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. augusztus 8. 13:48 | Link

Tobias
as Viviana | I'm innocent

Minden ajtóra más név van kitéve, s mindegyik ismerős, mégis ismeretlen. Ahogy halad előre, hiába látja a folyosó végét, mégis végtelen hosszúságúnak tűnik, s a pánik egyre csak eluralkodik rajta. A tér összeszűkül, mintha nem lenne benne helye, s a levegő is ritkásabbnak, fülledtebbnek hat, nem könnyű újra és újra lélegezni. De ez nem az a pillanat, mikor összeomolhat. Szapora szívverése, egyre fokozódó idegessége és az a nyugtalanító, teljes csend, ami elméjében uralkodik, halálra rémítik.
Aztán megérzi, hogy még valami nem stimmel. Az ember, ha követik vagy figyelik, egy idő után érzékeli a testébe égetett lyukakat, a fókuszt, azt a semmivel össze nem keverhető benyomást, hogy nincs egyedül. Bár számára ez nem lenne újdonság, az elmaradó fejfájás és fülsüketítő semmi létezését nem tudja összetéveszteni azzal, ami gerincén végigfut. Lassulnak léptei és óvatosan, kínzóan megfontoltan fordul csak meg, hogy riadt barnáit az ismeretlen férfira szegezze. Megijed tőle, ehhez kétség sem férhet. Ajkai enyhén, egy hajszálnyira elnyílnak egymástól, szembogara megremeg, s ezidáig mozgó ujjai most erőteljesen markolnak bele a fehér ruhába. Ki lehet és mit akarhat tőle ez az ember?
- Jó napot - kénytelen megnedvesíteni kiszáradt ajkait, majd nyelni egyet. Különös érzés ott állni vele szemben. Riadt őzként nézi Őt, nem tudván mire is számítson, elvégre, ha hozzá érkezett, akkor miért nem szólította meg eddig? Miért járt a nyomában? Van valami félelmetes benne, csak még azt nem tudja, mi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. augusztus 17. 19:36 | Link

Dana

Az elmúlt heteim teljes káoszban teltek, hirtelen érkezett a nagybátyámtól üzenet, s nem volt kérdés, hogy a húgom miatt haza kell utaznom. Olyan gyorsan történt minden, hogy Danától még csak el sem tudtam köszönni, s az utóbbi időben még arra sem volt időm, hogy üzenjek neki bagollyal, mert külföldön tartózkodtam.
A sulival is csak nagy nehezen sikerült lebeszélni a dolgot, beadtam egy igazolást betegségre hivatkozva, amit szerencsémre elfogadtak. Bár így is necces volt a dolog, de legalább nem kérdezősködtek, így nem kellett elmondanom a távozásom valódi okát.
Aztán nagy nehezen, de megoldódtak a gondok, és sikerült visszatérnem, még épp a vizsgaidőszak előtt. Pechemre azonban épp, hogy csak visszatértem, még Danával sem találkoztam, sikerült belekeverednem egy kellemetlen vitába a Bogolyfalvi Pub közelében, aminek a vége az lett, hogy az egyik srác pálcát rántott, nekem meg védekeznem kellett. Átok átkot követett, s bár enyhe varázslatok voltak ezek, ahhoz elégnek bizonyultak, hogy egy ártatlan járókelő megsérüljön. Emiatt persze azonnal elkaptak minket az aurorok, s mindkettőnket beszállítottak a fogdába, ahol ideiglenesen elzártak minket.
Nem volt nálam semmi, épp csak üzenni tudtam az egyik őrrel, s mivel senkihez sem fordulhattam, így Danának küldtem üzenetet, bízva abban, hogy ennyi idő után azért még benéz hozzám.
- Itt van már?
- Ki?
- Hát a lány, akinek üzentem.
- Szerintem nem fog eljönni, maradj csöndben, kellett neked a pálcáddal az utcán varázsolgatni...- szólt rám mogorván, mire elhallgattam, s visszatelepedtem a padra. Nem értettem azt sem, hogy meddig akartak bent tartani, de jó lett volna az, ha tudok Danával beszélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 558
Összes hsz: 1165
Írta: 2020. augusztus 21. 23:56 | Link



Nem elég, hogy Soma nem adott magáról életjelet egy jó ideig, hiába kerestem őt, eltűnt mint a kámfor... ráadásul más forrásból kellett értesülnöm arról, hogy az aurorok börtönében csücsül... legszívesebben meg sem látogattam volna, amiért így viselkedett. Igazán megérdemelte volna, hogy ott csücsüljön magába zárkózva, amiért ekkora bizonytalanságban hagyott. Nagyon nehéz volt rávenni magam, hogy egyáltalán meglátogassam, csupán a szerelem adta érzés miatt látogattam el hozzá, máskülönben eszem ágában sem lett volna felkeresni őt. Bár lehet, hogy jobban járt volna, ha meg sem látogatom, ezt nem véstem az eszembe, csupán ösztönösen cselekedtem, miután kommunikáltam vele.
- Helló, Soma! - vonultam végig a kalitkája előtt nagy magabiztossággal, széles mosollyal az arcomon, miközben a fogságát rejtő rácson simítottam végig az ujjaimmal.
- Mondd, mégis mit vársz tőlem? Tudod mit gondolok erről az egészről? Nyilván kiérdemelted, amiért ide kerültél. Érezd magad otthon! - tekintettem haragosan a szemébe, hiszen megkapta azt, amit érdemelt... számomra nem adott semmiféle helyzet jelentést, majd szó szerint eltűnt. Mégis mit várt tőlem?
- Mégis, mit vártál tőlem, miután elég huzamos időre eltűntél? Ne gondolj arra, hogy majd tárt karokkal várlak vissza! Igazából meg sem érdemelnéd, hogy most itt legyek! - feleltem élcesen a férfinak, majd szúró tekintetet meresztve rá, kezdtem tőle eltávolodni. Egyszerűen nem tudtam mire vélni, hogy miért tűnt el oly sok időre, ráadásul semmiféle tájékoztatás nélkül, ez egyszerűen nem fért bele abba, amit elképzeltem magamnak. Én egy olyan partnert képzeltem magam mellé, akire mindig számíthatok, aki mellettem van jóban-rosszban, aki nem lép le egyik napról a másikra.
- Ha képtelen vagy arra, hogy a partnerem légy, akire mindig számíthatok, akkor felejtsük el egymást! Talán nem ártana megkomolyodnod kicsit! És még nekem voltak veled terveim... én naiv... - vágtam még hozzá kegyetlenül azt, ami éppen foglalkoztatott, márpedig nem a jó értelemben. El sem tudtam képzelni, hogy mi fog még kisülni ebből az egészből. Viszont ami mostanság foglalkoztatott, és ami miatt aggódtam, azt mind sikerült ebben a beszélegésben kivetítenem a partneremre is.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. augusztus 22. 00:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 528
Írta: 2020. augusztus 30. 21:05 | Link

Egervári Zalán részére


Minden magára valamit is adó riporternek szüksége van hiteles forrásokra. Olyan emberekre, akik a megfelelő közelségben vannak olyan információkhoz, melyek bennfentesnek számítanak. Hőnőnk pedig szeret adni magára ebben a tekintetben mindenképp. Ezért kezdett kicsit nyomozni és figyelni. Beszélgetni az újságárusokkal, pár ügyesen irányzott kérdést feltenni a pénztárosnőnek vásárláskor a boltban vagy a patikában. Kedélyes csevegések révén pedig szerzett néhány nevet, amikre azután rá tudott keresni. Ennek a kutatómunkának az eredményeként már néhány napja szemmel tart egy fiatalembert és a megfelelő pillanatra vár, hogy "véletlenül" az útjába kerüljön. Annyit tudott meg róla, hogy kviblik leszármazottja, aki az anyját elveszítette gyermekként és van egy húga, de ami Elektra számára a legfontosabb információ: aurortanonc. A város szerencsére mentes a komolyabb bűnesetektől, leszámítva az Éjféli gyilkosságot, de sosem árt, ha akad valaki, akitől megtudhat ezt-azt a város sötétebbik oldaláról. Reményekkel és lelkesedéssel telve kortyolgatja kávéját egy jókora papírpohárból és várakozva figyeli a kirendeltséget olyan tisztes távból, ahonnan senkinek nem tűnik fel. Egy kék pólót és farmert visel. Haja egy csattal van részben felfogva, oldalán két csatos bőrtáska, benne minden anyaggal amit össze tudott gyűjteni a srácról. Magában már azt vizualizálja, hogy miként fogja egy jó irányzott, ámde áldozata szemszögéből teljesen óvatlannak látszó mozdulattal kávézuhanyban részesíteni a fiatalembert. - Kár a kávéért - sóhajt fel lemondóan és még egy utolsót kortyol a nedűbe - De a cél szentesíti az eszközt - biccent aprót és ajka furfangos félmosolyra húzódik. Amint megpillantja célpontját nyomban akcióba is lendül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 201
Írta: 2020. augusztus 31. 09:49 | Link

Rothstein Elektra


A kirendeltségi kihelyezésben két jó dolog volt. Egyrészről a tudat, hogy van egy hely, ahova dolgozni jár, amely elkülönül az otthonától, másrészről, hogy így egész nap még közelebb volt Lédához. Amióta elhozta otthonról szegény kicsit magába süppedt, hiányzott neki Sarolt. Ahogy a nőnek is a kislány. Zalán néha haza-hazament megnézni, hogy minden rendben van-e. Nem Árpád miatt, hanem nevelőanyjáért. Ha kellett volna, őt is a vállára véve viszi el abból az ócska dohos lakásból. Hogy pontosan hova? Ez már kérdéses volt.
Ma végre ügyet is kapott. Eddig pitiáner kihelyezéseket bíztak rá, rutin ellenőrzést, és rengeteg meg még több papírmunkát. Mint legfiatalabb az állomáson, minden szart rá osztottak. De nem zavarta. Titkon az íróasztala mögül mindig csillogó szemekkel hallgatta a nagyok meséjét, mint ahogy a kisfiúk szokták lefekvés előtt. Elképzelte, milyen lesz, ha egyszer terepre mehet rendesen. Lecsukni néhány rosszfiút, harci sebeket szerezni egy üldözés közben.
Amikor ma egy auror letette elé az aktát, először azt hitte megint csak valami kitölteni való van benne. Már tette is volna félre, hogy a jelenlegi dolga után megnézze, amikor észrevette, hogy a férfi nem mozdul mellőle, hanem érdeklődve nézi, mit szól hozzá. Belepillantott, de amint a névre siklott a szeme már tudta is mi ez. Hiszen napok óta beszélnek róla itt az emberek.
- Holnap nagy nap vár rád, öcskös - verte hátba a férfi, amikor megbizonyosodott róla, hogy Zalán felfogta mi történik vele.

Mondani se kell, aznap délután repkedett az örömtől. Még hatalmas fekete bakancsa se állította meg, hogy hosszú ruganyos léptei ne forduljanak az előkészítő irányába azonnal, amint kilépett a kirendeltség ajtaján. Öröméből csak egy felé siető nő zökkentette ki. Kétkedve nézett rá.
- Asszonyom, segíthetek? - kérdezte, mikor látta, hogy a hölgy egyenesen a szemébe is néz. Tényleg őt keresi.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 528
Írta: 2020. szeptember 3. 08:08 | Link

Egervári Zalán részére


Nem is alakulhatott volna jobban a helyzet. A fiatalember megszólította őt, így Elektrának nem kellett ráöntenie a kávéját, hogy ürügyet találhasson a beszédbe elegyedésre. Ajka barátságos mosolyra húzódik mielőtt megszólalna. Ügyesen kell forgatni a szavakat, ha el akarja érni célját. Nem egyszerű rávenni valakit, főleg egy aurort nem, hogy információkat szivárogtasson ki egy firkásznak. Ám hősnőnket ez a kis nehézség csak még céltudatosabbá teszi. Ahhoz, hogy újra elismert riporter legyen érdekes és egyben tényekkel megalapozott cikkeket kell publikálnia. Ehhez pedig hiteles forrásokra van szüksége. Így hát hozzá is lát a feladathoz. A fiatal férfi úgy teszi fel kérdését, hogy arra Elektrának egyszerű rákontráznia válaszával. - Igen, feltétlenül - kezd bele mondandójába lágy, bársonyos hangján, amit a másik elsőre nem biztos, hogy felismer - Segítségre volna szükségem - teszi hozzá majd belekortyol kávájába elfogyasztva annak maradékát. Üres poharát kezében tartva néz végig a vele szemben állón. Pillantása megakad annak bakancsán, de hamar visszavándorol arcára. Abból többet fog tudni kiolvasni. Egyelőre azonban még nem veti bele magát az arc és hangelemzésbe. Egyelőre egy stabil kommunikációs hidat kell felépítenie kettejük között.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. szeptember 14. 16:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. szeptember 7. 18:17 | Link

Dana

Rossz volt ott ücsörögni a fogdán úgy, hogy nem éreztem magam bűnösnek, ráadásul azt sem tudtam, hogy vajon az üzenetem majd eljut-e Danához. Emiatt idegeskedéssel teltek az óráim, míg egyszer csak meg nem jelent egy őr kíséretében Dana.
- Szia - nyögtem ki meglepetten, valamiért már feladtam, hogy eljön, ám mégis ott állt előttem. Pillantásom azonnal végig szökkent rajta, hisz már nagyon rég láttam őt, s bár megöleltem volna, most volt , ami elválasztott tőle. Mégis felálltam, s közelebb lépdeltem a képzeletbeli rácsokhoz, hogy alaposabban szemügyre vehessem őt.
- Na de é.. - meg sem tudtam szólalni, úgy leteremtett, bár azt hiszem, volt is rá oka, hisz tényleg váratlanul szívódtam fel. Túl sok minden történt, nem volt időm szólni neki, így nem is vettem zokon a szavait, megértettem, miért haragszik rám.
- Tudom, de meghallgatnál? - kérdeztem hozzá képest gyengéd hangon, miközben pillantásom a tekintetébe fúrtam. Ő viszont inkább távolabb lépett, mintha nem is akart volna ott lenni velem. Egy ideig próbáltam ám nyugodt maradni, viszont Dana nem igazán kérdezett, nem is érdekelte, hogy mi történt, inkább csak támadott.
- Meghallgatnál már? - szóltam rá kicsit erélyesebben, amikor besokalltam, aztán összepréseltem az ajkaimat, hogy ne csússzon ki a számon olyan, amivel megbánthatnám.
- Ez most nem rólunk szól Dana! A húgom bajban volt, gyorsan jött az üzenet, begőzöltem és nem volt időm neked üzeneteket írogatni. Azonnal vonatra pattantam és mentem külföldre utána. Érted? Intézkednem kellett, hogy az apám ne vihesse őt el. Tudom, hogy közben üzennem kellett volna, de nem tudtam ezzel foglalkozni akkor. Most már rájöttem, hogy ez hiba volt azért, beszélni is akartam veled erről, ahogy visszaértem, csak hát..ide kerültem -tártam szét a kezem tehetetlenül.
- Ha ki lenne fizetve az óvadék, akkor kimehetnék, mert amúgy itt tartanának, és nem fogok tudni vizsgázni sem. Nem fordulhattam senkihez rajtad kívül...és sajnálom. Amúgy is kerestelek volna, de nem értelek el máshogy, csak így hogy üzentem neked. És megértem, ha nem segítesz most, de akartam, hogy tudd, az eltűnésemnek nincs köze hozzád - fejtettem ki neki röviden azt, hogy miért is nem hallott felőlem az utóbbi időben. A haragját persze értettem, sőt, sajnos abban sem voltam biztos, hogy megbocsájt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 558
Összes hsz: 1165
Írta: 2020. szeptember 7. 22:59 | Link




Rengeteg minden játszódott le a fejemben a látogatás alatt. Nagyon haragudtam Somára, hiszen úgy eltűnt hirtelen, mint a kámfor, még el sem köszönt tőlem, és akkor sem írt, mikor távol volt. Az őr idő közben arrébb állt, hagyott minket érvényesülni a legnagyobb örömömre, vagy az is elképzelhető, hogy csupán nem volt kíváncsi a cirkuszolásra.
Mikor Soma közelebb akart jönni hozzám, reakcióból távolabb léptem tőle, annyira mérges voltam rá.
- Mégis mi ez a hangnem? Én lehetnék az, aki itt dühös jogosan, nem pedig te! - válaszoltam neki vissza mogorván. Meg sem tudtam szólalni, máris belekezdett a meséjébe, amit végül egy mély levegőt véve türelmesen végighallgattam, hiszen mégiscsak kíváncsi voltam arra, hogy miért tűnt el ilyen hirtelen, és miért nem közölt velem semmit.
- Nos, ezt a részét megértem a dolognak, de egy perced csak lett volna tájékoztatni. Képzeld magam az én helyembe, hogy mit összeaggódtam érted... persze azt megértem, hogy idegeskedtél a húgod végett, de azért egy perc alatt tájékoztathattál volna, mi a stájsz - feleltem neki összefont karral, megbántva.
- Na, de mondd csak, végül mi lett a vége a dolognak? Sikerült a húgodat megmentened az apádtól? - érdeklődtem kissé kétségbeesetten, hiszen tudtam, hogy a páromnál hatalmas szerepet töltött be a húga az életében. Plusz azzal is tisztában voltam, hogy miken mentek már együtt keresztül.
- Rendben, semmi gond. Nem haragszom rád. Befizetem az óvadék árát, és kiviszlek innen, de előbb tudni akarom, hogy miért is kerültél ide - sakk-matt. Nagyon kíváncsivá tett, hogy mit keresett itt a börtön falai között az én drága párom, el nem tudtam képzelni, hogy mit követhetett el. Ha nem éreztem volna iránta semmit, nem szeretettem volna, akkor bizonyára sorsára hagytam volna. Mivel azonban elég komoly érzelmeim voltak az irányába, így kitartottam mellette, és a lehető legjobbat szerettem volna biztosítani a számára, azaz mindent meg szerettem volna tenni érte, ami csak tőlem tellett, így adtam neki egy újabb esélyt.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. szeptember 7. 23:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 201
Írta: 2020. szeptember 12. 22:01 | Link

Rothstein Elektra


Lendülete és kedve nem apadt az apró közjáték miatt. Sose érezte, hogy hasztalan lenne a segítségnyújtása. Ha kell, kedvesen meghallgat másokat, tanácsokat ad, de ha arról van szó még fát is mászik egy macska után. Még akkor is, ha hasztalannak véli a dolgot. Ez a fajta segítség inkább a gazda megnyugtatását szolgálja, és nem az állat jólétét. De egy mosolyért megéri.
Azonban ez a nő mintha csak az idejét húzná. És feltéve, hogy Lédához sietett éppen nem igazán tetszik neki ez a felállás. Először csak szemével igyekezett a nőnek üzenni, hogy mondja nyugodtan. Hiszen nem olyan egyszerű mindenkinek más segítségét kérni. Le kell hozzá győznünk a félelmünk az ismeretlenektől és persze a saját egónkat is, és beismerni, hogy egyedül nem megy.
De erre csak nagyot kezdett kortyolni a kávéjából. Zalán szinte el sem akarta hinni. - Kérem hölgyem, ha valami sürgősről van szó, mondja. Ha pedig nem életbevágó, menjen be egészen nyugodtan a kirendeltségre, ott biztosan lesz valaki, aki segít önnek - intett az épület felé a férfi, mint egy megerősítve szavait.
Vár. Egy kicsit mindenféleképpen, hogy esetleg megjöjjön a nő bátorsága. Ha pedig nem, akkor bekíséri az ajtón, és rábízza valakire. Léda mérges lesz, ha megváratja, és most egészen úgy tűnt, hogy nem ér oda időben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 528
Írta: 2020. szeptember 14. 17:20 | Link

Egervári Zalán részére


Türelmetlen sietség látszódik a fiatal férfi arcán és sürgetés hallatszódik ki hangjából. Szavai persze udvariasak és hatékonyan,  szabatosan fogalmaz. Hősnőnk nem húzza tovabb a vele szemben álló idegeit. - A nevem Rothstein Elektra - kezdi higgadt nyugalommal - Riporter vagyok és a segítségét kérem. Az ön információit, cserébe az enyémekért - mondja lényegretörően. Úgy sejti maszatolással, tereléssel nem sokra menne az ifjú, és így még minden bizonnyal a rendszerben váltig bízó és tiszta lelkű aurornál. Az ő korában ez természetesnek vehető, és épp ezért is ideális informátor jelölt Elektra számára. Még nem rontották meg elveit a rideg valóság ocsmányságai és ez fontos szempont. - Az igazat szeretném megírni arról, ami a városunkban történik, de túl sok a függöny, ami mögé nem engednek benézni. Segítsen nekem, legyen a szemem és a fülem, ígérem nem leszek hálátlan! - mondja akaratlanul is kissé szuggesztív tónusú hangon. Néha elragadja a hév, ha a munkájáról van szó. Minden cikkét olyan elhivatottsággal írja mintha Pulitzert osztanának érte. Elektra rendíthetetlenül hisz abban amit csinál, bízik az őszinteségben és az igazság erejében. Kiváltképp abban. És bár neki sem a pálca sem a pisztoly nem fegyvere, tántoríthatatlanul küzd érte sajátjával, a tollal.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. szeptember 14. 17:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 201
Írta: 2020. szeptember 20. 22:38 | Link

Rothstein Elektra


A tőle tellő legnagyobb türelemmel hallgatta meg a nőt, még akkor is, mikor egy első mondat után kiderült, hogy riporter. Tudta jól, hogy ők mivel foglalkoznak, és azt is, hogy az őrsön mennyire nem szeretik őket. Persze van egy-két ember, akiknek néha el-elmondanak dolgokat, de csak mert tudják, hogy száz százalékig megbízhatnak bennük.
Éppen ezért olyan nehéz ez a szituáció most Zalánnak. Egyrészről ott van a hév, hogy segítsen minden léleknek, akinek tud, de a hivatása az, ami egyszerre engedi és tiltja ezt jelenleg neki.
- Sajnálom hölgyem, de nem hiszem, hogy én lennék erre az embere. Lehet, hogy én is az őrsön dolgozom, de biztosíthatom róla, hogy velem fele annyi infót nem osztanak meg, mint magával - jelentette ki, hiszen ez volt a leginkább kézenfekvő és egyszerre legigazabb is. Mivel csak aurortanonc, így általában már csak a lezárt ügyeket kapja meg, hogy készítsen róla jelentést, és hasonló papírügyek. Nagyon ritka, hogy valami olyat adnak a kezébe, ami még folyamatban van. Éppen ezért olyan különleges a mai nap. És ezzel a kis afférral nem is akarja elrontani. Hiszen mit szólnának odabent, ha elmondaná, hogy lepaktált egy újságíróval.
- Azt gondolom a legjobb lesz önnek, ha valaki olyat keres, aki már régebb óta dolgozik odabent. Vagy... ne kérdezzen meg inkább senkit se - gondolta át újra a nő lehetőségeit. Viszont már értette, hogy miért azt őrs előtt kapta el, és miért nem ment be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 528
Írta: 2020. szeptember 22. 13:08 | Link

Egervári Zalán részére


Az ifjú auror keményebb diónak bizonyul, mint azt hősnőnk elsőre hitte, ám ő nem az a fajta ember, aki az első kudarc után azonnal meghátrál. Azt gondolja, hogy második körben talán a bizalom építését ész érvekkel és őszinteséggel kellene megpróbálnia. - Félreértett - emeli fel balját védekező mozdulattal - Mi egy oldalon állunk, hiszen önök a hőseink, akiknek sosem árt a jó sajtó, nem igaz? - folytatja miközben halvány mosoly fut át ajkán és nagyrészt így is gondolja amit mondott. Csupán a bűnüldöző társadalom berkein belüli bűnözés miatt nincs vakhite az aurorokban, ahogy a mugli rendőrökben sem, akikkel szintén volt egykor hasonló kapcsolata. Azonban ez a fiatal ember itt előtte, talán még nem is tapasztalta meg saját bőrén a törvényt betartatók sötét erejét, épp ezért tudna hiteles és bizalmas forrása lenni - Tudnia kell, hogy én nem a szenzációt hajhászom, arra megvannak a megfelelő emberek a lapnál - ami a szívén az a száján típus, így ez a kijelentése akár még beképzeltnek vagy gorombának is tűnhet, ám valójában csak őszinte. Tényleg úgy véli, hogy vannak nála sokkal alkalmasabb pletykafészek rakók is újságíró kollégái között. - Nekem csak az igazság számít és ahhoz, hogy megírhassam épp olyan egyenes emberek segítségére van szükségem, mint amilyen maga - mondja és bár smúzolhatna azzal, hogy tisztalelkű vagy feddhetetlen elégnek érzi a már kimondott jelzőt - Szövetségest keresek, nem pocskondiázni vágyó pacsirtát - teszi még hozzá amolyan "ha érti mire gondolok" arckifejezést felvéve és ezzel egyelőre elmondottnak tekinti legjobb érveit. Persze tudna még vagy egy tucatot összekalapálni, de amíg ezek hatását meg nem figyeli addig csak elméjének egyik hátsó zugában firkálgatja őket, hogy ha mégis kellenének onnan azon nyomban előhúzhassa őket. Azzal tisztában van, hogy egy kezdő mindenütt csak az alja munkát kapja. Írt ő is apróhirdetéseket és nekrológokat. A ranglétrát mindenütt végig kell járni. Azonban ha már az elejétől van olyan, aki ad az ember szavára, talán könnyebb a mindennapi teendőket jól ellátni. Nem azt várja el a vele szemben állótól, hogy napjában szállítsa neki a szaftos történeteket. Csak annyit, hogy ha megerősítést szeretne egy értesülésével kapcsolatban, akkor legyen első körben valaki, aki belepillanthat néhány akár régebbi aktába is és rábólinthat arra, amit tudni vél és meg akar írni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 201
Írta: 2020. szeptember 22. 18:52 | Link

Rothstein Elektra


Nézte a nő arcát, mozdulatait, hangleejtését. Fejében szinte mindent egyszerre elemzett ki anélkül, hogy tudatosult volna benne. Érezte, hogy ha egy pillanatra meginog, akkor azoktól a szép női kacsóktól sose menekül. Ezt üzente Elektra hullámos haja és éles tekintete, mely egyszerre hasonlított egy kutyus kérlelő vonásaira és egy farkas elszántságára vadászás közben.
Halványan elmosolyodott. Ha fel tudná sorolni egy kezén, hányszor gyanúsítottak meg rendőrt vagy épp aurort valamiért a riporterek, akkor boldog lenne. De hat ember két keze se lenne ehhez elég.
- Értse meg Hölgyem. Az elhivatottságom se elég hozzá, hogy önt információkhoz juttassam. És amire kér... - ingatta a fejét. - Ha belemennék, akkor holnapra vége is lenne a karrieremnek. Annak a nemlétezőnek is - nézett egyenesen a nő szemeibe, hogy ő is megértse, hogy még nem tehet ilyeneket. Egyenlőre még olyan gyorsan eltűnhet, hogy észre se vennék a hiányát az emberek. Egy lap se írna róla, és egyetlen auror se kérdezne felőle. És akkor Léda... Nem.
- Túl sokat kér, melyet nem tudok teljesíteni. - Az előbb a hangja talán egy kicsikét megingott, azonban erre a mondatra újra erőt nyelt. Hiszen húgáért bármit megtenne. Ha az kell, még saját erényét is sutba dobná. Viszont ha most segít ennek a nőnek, akkor előbb-utóbb Lédát visszaküldik Árpádhoz. Abba a koszfészekbe. Milyen furcsa is az élet. Eddig csak menekült, most azonban mást menekít. Mindenáron.
- És ha adhatok egy tanácsot. Én a maga helyében nem ezen az őrsön keresgetnék. Az itteniek két lábbal dobják ki általában az újságírókat. Nem szeretik őket. - Fájdalom és szomorúság csillant az arcán. Illetve együttérzés. Mert nem tud segíteni. Mert nincs, aki segítsen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 528
Írta: 2020. szeptember 22. 19:34 | Link

Egervári Zalán részére


Nem szól közbe míg a fiatal auror beszél. Csendben és figyelmesen hallgatja. Látja mimikáján, hallja szavaiban a pillanatnyi hullámzásokat melyek szándékát jellemzik. Nem fog ököllel dörömbölni ott, ahol udvarias kopogásra nem nyitottak ajtót. Egyelőre semmiképpen. Saját szavainak sem fog ellent mondani azzal, hogy szembesíti az előtte állót néhány dologgal, amit előzetes kutatásai során kiderített róla. Azok mögött a sötét szemek mögött ész is lakik és a szép kacsók is tudnak elengedni, nem csak megragadni és szorítani. Így tehát csak barátságosan elmosolyodik mielőtt megszólalna. - Ha mégis meggondolná magát, itt mindig megtalál - nyújt a férfiú felé egy kis kártyát, amin a neve és egy telefonszám található. Direkt hozott magával mert sejtette, hogy nem megy majd olyan könnyen a kapcsolatteremtés. Az aurorok sokkal zártabb közösség mint a mugli rendőrök. De az is megeshet, hogy ő jött ki az efféle gyakorlatból az eltelt évek során. Míg a férjét gyászolta és a gyermekét nevelte nem volt szüksége egy csipetnyire sem abból a fajta meggyőző képességből, ami ide kell. Az ifjú auror utolsóként elhangzó mondatán azonban elgondolkozik. Miért utálják itt különösképpen az újságírókat? Mi rejtegetni valója lehet egy ilyen nyugodt kis városnak a hozzá hasonló igazságvadászok elől? Ennek jobban utána fog nézni és nem nyugszik bele a kudarcba. Addig ütötte most a vasat míg meleg volt. Kihűlt és rideggé vált ezért úgy dönt hagyja. - Köszönöm, látja már ez is egy nagyon hasznos információ volt - jelenti ki mosolyával biztatva a vele szemben állót - Nem is tartóztatom tovább, biztosan fontos dolga van. Minden jót! Viszlát! - köszön el a fiatalembertől de azért még vet rá egy nem fenyegető, inkább sokat mondó "ne hidd, hogy nem találkozunk mi még" típusú pillantást. Azzal sarkon is fordul és elindul a rádió épülete felé. Van pár megvágyni való felvétele, amiket inkább most csinál meg, hogy holnap ne kelljen korábban elmennie otthonról és több ideje legyen a kislányára. Imola mostanság sokat van a nagyszüleivel. Elektra karrierépülésének hozadéka ez a nem épp egyszerű helyzet. Ezért törekszik rá, hogy a lehető legtöbb időt töltse a lassan a negyedik évét betöltő csemetéjével. A kicsi lány nagyon megértő és  alkalmazkodó. Ebben persze az is segíti, hogy odavan a nagyszüleiért, akik meg őt szeretik nagyon. Elektra végtelenül hálás nekik ezért és a sorsnak, mert ilyen szülei vannak. Olyan családban nőtt fel, ahol a szeretet következetességgel, jóindulattal, szorgalommal, igazságossággal és megértéssel párosult. Sohasem tudja eléggé meghálálni, hogy olyan emberré vált, aki mindezeket a tulajdonságokat nem csak értékeli, de birtokolja is, még ha ez néha nem is tűnik fel másoknak. Büszke a családjára, ahogyan ők is rá és ez neki mindennél fontosabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. október 3. 12:16 | Link

Dana

- Dana...- egy kicsit összeugrott a szemöldököm, mikor rám támadt, s bár érthető volt a reakciója, hisz tényleg szó nélkül léptem le az iskolából, azért még meghallgathatott volna. Egy ideig tűrtem is, de aztán picit megemeltem a hangom, hogy meghallgasson. El is meséltem Danának, hogy mi történt, s miért kellett eltűnnöm a kastélyból, bár úgy tűnt, hogy ennek ellenére még mindig mérges rám.
- A helyedbe képzeltem magam, és én is dühös lennék. Jogos - feleltem szűkszavúan, s beleegyezőn még bólintottam is, mert hát volt benne igazság, és tényleg megértettem az aggodalmát. Valószínűleg magam is nagyon ideges lettem volna, ha vele történik hasonló.
- Igen, úgy tűnik, hogy sikerült, most jelenleg a nagybátyáméknál van, de nem tudom, hogy meddig. Ebből szerintem bírósági ügy lesz, és tartok attól, hogy apám fog nyerni - mondtam komoran, érezhette rajtam, hogy azért nem vagyok toppon, s hogy eléggé megviseltek a húgommal történtek.
- Tudod, az zavar, hogy el akarja őt vinni messzire, és itt nem hónapokról van szó. Márpedig, ha elviszi, akkor végleg elszakít tőle. És féltem, mert tudom, hogy mit művelt az anyámmal. Erőszakos ember, és nem szeretném, ha mellette nőne fel Janka - magyaráztam, miközben sóhajtottam is egyet. Jó lett volna megölelni Danát, de így a "rácsokon" túlról ez lehetetlen akciónak minősült.
- Köszi, de úgyis tudom, hogy haragszol...de jogos - tettem hozzá, immár mosolyogva, mert tagadni sem tudta volna, hogy mennyire megharagudott rám. Kiengeszteltem volna, de tényleg nem volt így egyszerű a fogdából, ráadásul ő sem akart csak úgy kiváltani, érdekelte, hogy mi történt.
- Annyi volt, hogy épp hogy megérkeztem vissza Bogolyfalvára, megindultam az állomásról be a faluba, de láttam, hogy egy barom meg akar támadni valakit. Odaléptem, szóváltásba keveredtünk, ő pálcát emelt, és már szórta az átkot, hát nekem is pálcát kellett ragadnom. De megsérült egy járókelő...és mindkettőnket behoztak. Pedig én csak le akartam állítani - sóhajtottam. - Sajnos a járókelő meg nem tudja, mi történt, így nem tudja alátámasztani az igazam, ezért kerültem ide - vallottam be őszintén.



Utoljára módosította:Závodi Soma, 2020. október 3. 12:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Ötödikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 558
Összes hsz: 1165
Írta: 2020. október 3. 15:07 | Link



Egyszerre lett rajtam úrrá a kétségbeesés és a szomorúság érzése, amikor meghallottam, hogy mennyire komoly a dolog.
- Tényleg bocs, hogy így kifakadtam, de egyáltalán nem gondoltam rá, hogy ennyire meredek szituba került a húgod... és te is - néztem a fiúra bűnbánó szemekkel. Kicsit elszégyelltem magam, amiért így kitörtem, de egyszerűen nem értettem idáig, hogy miért tűnt el egyik napról a másikra Soma, ráadásul mindenféle előzetes búcsú, magyarázat nélkül. Immár teljesen megértettem őt, hiszen én sem akarnám, hogy a családtagom egy szörnyű, erőszakos ember fennhatósága alá kerüljön. Legszívesebben átöleltem volna Somát, de a rácsok miatt ez a szándék csupán vágyálom maradt. Közben végighallattam a fiút mindenféle megszakítás nélkül, hogy megtudjam, miért is került ebbe az ötcsillagos szállodába. A történtek hallatán mosoly jelent meg az arcomon, nem is ő lenne, ha nem került volna bajba, na és persze mindig is megvédte a gyengébbeket.
- Nem is te lennél, ha ez nem veled történt volna meg - szántam afféle bóknak továbbra is mosolyogva. A maradék haragom is elszállt, hiszen a jó szándék vezérelte a cselekedetében, az már csupán balszerencse, hogy az a bizonyos járókelő rossz helyen volt rossz időben.
- Mint mondtam, kifizetem az óvadékot, aztán majd törlesztesz - kacsintottam rá huncut tekintettel, majd dobtam feléje egy csókot a levegőbe, és sarkon fordultam. Igyekeztem minél gyorsabban intézkedni, hogy Soma hamar kikerüljön a rácsok mögül, és ne kelljen tovább sínylődnie, na és persze, hogy újra együtt lehessünk. Nagyon hiányzott már, hiszen jó ideje nem találkoztunk, lesz mit bepótolni.


//Köszönöm a játékot! Smiley//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. október 3. 20:52 | Link

Dana

- Ne kérj bocsánatot, én is hibás vagyok, mert tényleg legalább egy sort írhattam volna, mielőtt lelépek. Csak akkora volt a nyomás, meg a feszültség, csak azon tudtam agyalni, hogy nehogy későn érjek oda - vallottam be őszintén Danának, és most utáltam csak igazán, hogy ott van köztünk az a fal, és nem léphetek mellé, hogy adjak egy csókot, és magamhoz ölelhessem. Ám ez nem történhetett meg, hisz még mindig fogva tartottak, s kellett volna egy kis segítség, hogy kikerülhessek. Eljött hát a vallomás ideje, őszintén el is meséltem Danának, hogy mi történt, végül vele együtt mosolyogtam.
- Hát na, nem tudom megállni, ha valaki bajban van, egyből úgy érzem, hogy intézkednem kell..remélem, hogy az aurori tanulmányaimnak ez az eset majd nem tesz keresztbe - jegyeztem meg egy sóhajjal, de annak örültem, hogy Dana megértett.
- Hűha, félnem kell? - kérdeztem nevetve, látva a kacsintását, közben volt néhány szemtelen gondolat a fejemben a törlesztés kapcsán. A levegőbe dobott csókot elkaptam, szívem felé húztam tenyereimmel színpadiasan, mire a szomszédos cellában valaki gúnyosan felhorkantott. Mogorván kaptam arra a fejem, de nem érdekelt, hogy mit gondolt.
Jó pár óra eltelt, mire Danának sikerült elérnie, hogy végre kiengedjenek, s amikor ez megtörtént, szorosan öleltem magamhoz, s megcsókoltam. Ezután indultunk vissza a kastélyba, s csak arra vágytam, hogy hosszú idő után újra kettesben lehessünk.


// én is köszönöm Smiley //  


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 201
Írta: 2020. október 20. 13:05 | Link

Ombozi Zlatan


Utálta a megbeszéléseket. Olyankor mindig még inkább úgy érezte magát, mint egy külsős, hiszen mindig visszaültették azzal, hogy "fontosabb a papírügyek elintézése, bevetésre úgy se mehetsz". Mintha csak az orra alá akarnák dörgölni, hogy tanonc. Viszont most változott a helyzet. Új kirendeltségi vezetőt választottak. Sose volt még jobb esélye.
Sokat gondolkodott, hogyan tudna ebből a státuszból kilépni. Gyakorolta rövid beszédeit a tükör előtt, és összegyűjtött egy ügyhöz mindent amije csak volt. Egy olyan dologban, melyet a többi auror csak félredobott, mert mindig volt fontosabb dolguk. Ez a paksaméta most ott csücsült asztala szélénél, és csak arra várt, hogy a gyűlésnek vége legyen, és Zalán felkaphassa.
Ahogy elkezdtek sorban kijönni a nyomozók, a férfi szinte azonnal pattant fel, mintha csak valami rugó lenne a seggében, és nyúlt a papírok felé. Megvárta, ahogy kijönnek az aurorok, némelyek biztató vagy épp becsmérlő mosollyal nyugtázták jelentólétét, mint akik tudják mire készül. Talán fogadást is kötöttek, hogy meddig bírja az asztali munkát. Mikor az utolsó ember is kijött, gyorsan bement a kis szobába, ahol a megbeszéléseket tartják.
- Uram, egy szóra kérhetem a figyelmét? - kérdezte komolyan Zalán, és tiszteletteljesen megállt egy méterre. Kezeit hátul tartotta, míg meg nem kapta az engedélyt, hogy beszéljen. Pontosan, ahogy az akadémián a fejükbe verték.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


A hibád
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 301
Írta: 2020. október 20. 13:23 | Link

Zalán x csak a munka



Halálra untatnak ezek a megbeszélések. Amikor még egyszerű nyomozóként ültem itt, akkor is így volt, de most, hogy bőven feljebb ugrottam a ranglétrán, csak fokozódik az unalmam. Minden üggyel tisztában lenni, néhány auror szájába rágni a további teendőket, stratégiát kitalálni egy rajtaütéshez, és a tanoncokról még nem is esett szó, akik túlbuzgóságuknak köszönhetően még élvezik ezt. Már aki beteheti a lábát egy-egy ilyen megbeszélésre. Ritka az olyan alkalom, amikor ez megtörténik, de külön kérésre még az előző igazgató is beengedte őket, így valószínűleg felőlem az összeset hozhatják, mit bánom én. Legalább ők is rájöhetnek, hogy a zárt ajtók mögött nincsenek olyan izgalmas dolgok, mint ahogy azt hiszik.
Amint befejezettnek nyilvánítom a megbeszélést, mindenki hangosan kezd mozgolódni. A székek lábai csapnak hangos zajt, ahogy a megtermett férfiak tolják hátra azokat. Ráncolt szemöldökkel olvasom az elém tett legfrissebb jelentést - így nem is csoda, hogy a belógó srácot észre sem veszem -, miszerint elkaptuk az illetőt, de az valahogy megszökött. Mégis hogyan? Hogy engedhetjük meg magunknak azt, hogy megszökjön egy foglyunk? Mélyet szusszanva, szemeimet lehunyva dőlök hátra a széken és inkább elengedem az egészet. Az auror sem olyan régóta van a hivatásban, hogy ez felróható legyen neki, ámbár a felügyelője kicsit lehetne erélyesebb. Merlinre, miket kell nekem itt összeraknom még!
Fel sem pillantok a megszólításra, mindössze pár másodperc múlva emelem fel fejemet a pakkról, amikor túlságosan gyanús, hogy valaki néz, majd a szobában állóra pillantok. Szóval én lennék az úr, ezek szerint. - Csukd be magad után az ajtót, kérlek. És lehetőség szerint tegeződjünk - féloldalas mosolyt villantok, miközben az asztalra támaszkodva állok fel és lépek a srác elé. - Ombozi Zlatan, örvendek. Te vagy az egyik tanoncunk, igaz? Bocs, még nem nagyon jegyeztem meg a neveket - rázom meg jobb kezét, majd támasztom fenekemet az asztalnak, miközben kérdő tekintettel fürkészem arcát. - Miben segíthetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 201
Írta: 2020. október 20. 15:44 | Link

Ombozi Zlatan


Nagyon izgult. Hogy ez pontosan miben is nyilvánult meg? A fején felejtett szemüvegből, a kissé remegő lapokból a kezében és hogy jelenleg azt is magára vette, ahogy jövendőbeli társai reagáltak színre lépésére. Még a saját agyában is felmerült közben, hogy esetleg most véti élete legnagyobb hibáját. Befuccsolhat az egész karrierje csak azért, mert nem elég türelmes. Vagy mert az igazsága hajtja?
Megállt a férfi előtt, és egyenesen maga elé nézett. Igazi katona volt. Parancsra teljesített. Az első kérést azonnal hajtotta is végre, de a második... azzal már érezte, hogy problémái lesznek. Nézte, ahogy lazán elé sétált a kis szobába. Érezhetően otthonosnak találta már a helyet, Zalánnal ellentétben.
- Egervári Zalán, igen, uram... asszonyo... mármint Zlatan. - A mondat elején még önbizalommal ragadta meg a férfi jobbját, de ahogy egyre jobban belezavarodott saját együgyűségébe, még az arca is elvörösödött. Ha valaki megkérné, hogy most távozzon, egy szó nélkül megtette volna. Épp elég szégyent hozott már így is a világra. De hát Ombozit úgy tűnt keményebb fából faragták, és mindezek után még egy kérdést is fel mert tenni. Micsoda bátorság...
Zalán megköszörülte a torkát, és kinyitotta az aktát, amelyet a kezében lógatott eddig.
- Szeretném felhívni a figyelmét egy ügyre. Ez a dokumentum három különböző aktából lett összerakva, amit az utóbbi két hétben szétszóródva láttam az aurorok asztalán. Mindegyik drogügyletekről számol be, de az igazság az, hogy ezek mind egy körül forognak. A szer neve Tündérpor. Elég gyenge szer, nem okoz hirtelen halált vagy eszméletvesztést. Azonban hosszú távú hatásai lehetnek - számolt be röviden a férfi az ügyről, és magához, illetve a szituációhoz képest elég jól sikerült a bevezetés. Az a gyakorlás jót tett neki.
- Azért mondom el, mert úgy látom, hogy ez egy sokkal nagyobb ügy, mint ahogy kezelik. Pláne, hogy a tegnapi nap során bejelentettek az esetet a Bagolykőből - lapozott a férfi, hogy Zlatan is lássa a jelentést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


A hibád
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 301
Írta: 2020. október 20. 16:30 | Link

Zalán x csak a munka



A hülye is észreveheti mennyire zavarban van az előttem álló. A kezdeti határozott kézfogásból lesz egy gyermeki pacsizás szintű valami, ahogy belezavarodik saját mondandójába. Nem veszem magamra, nekem teljesen mindegy minek hív, mindössze az asszonyomat mellőzhetnénk. Halkan nevetek fel, miközben elengedi a kezemet, akaratlan váltja ki belőlem ezt a reakciót az egész helyzet. Soha nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire kellemetlen helyzetbe fogok tudni hozni úgy, hogy igazából nem is áll szándékomban, és nem is gondolnám, hogy ennyire ijesztő lennék egyébként. Ugyanolyan idegen számomra is a helyzet, mint az ő számára, maximum ezt rajtam kevésbé látni. Egyik napról a másikra történt mindent, szinte igent sem mondtam, már leültettek a székbe, hogy akkor ezt meg azt, meg emezt kell rendbe tenni.
Tekintetem siklik azonnal a srác kezében tartott pakkra, féloldalasan mosolyodom el azon, hogy még mindig magáz. Rendben, akkor ne könnyítsük meg, ámbár annyira nem érzem magam öregnek, hogy uram legyek, de üsse kő. Belefér. Figyelek Zalán minden szavára, olykor bólintok egyet, máskor csak hümmögök, de egy részleten nem tudok továbblépni, bármennyire is sürgetőnek hat az ügy, amelyet elém pakolt most. Ellököm magam az asztaltól, hogy az előző széken foglaljak helyet, majd intek Zalánnak is, tegyen ugyanígy. Megvárom, amíg megteszi, majd az asztalra könyökölök, ujjaimat összekulcsolom, államat támasztom rájuk, mielőtt megszólalnék.
- Szóval azt akarod nekem mondani, hogy hivatásos aurorok asztaláról vettél el folyamatban lévő ügyeket érintő dokumentumokat, mint tanonc, engedély nélkül - hangom nem emelkedik meg, a mély bariton azonnal betölti a kicsinyke helyiséget. - Azokból a dokumentumokból raktad össze a pakkot, amit most elém hoztál, mert úgy véled nagyobb volumenű az ügy, minthogy félrerakják, főleg, hogy már a város iskoláját is érinti. Miből jöttél rá, hogy összefügg a három ügy? - semlegesség ül arcomon, hangomból is az hallatszódik ki. Nincs benne számonkérés, ahogy hátradőlök a széken, folyamatosan Zalán arcát fürkészve. Érdekel, hogy egy tanonc, mindössze pár felé csepegtetett félinformációból, mégis hogy jött rá arra, hogy a három ügy összekapcsolható. Amíg a válaszra várok veszem el előle az iskolában történt eset jelentését, hogy átfuthassam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 201
Írta: 2020. október 20. 17:12 | Link

Ombozi Zlatan



Zalán legnagyobb megdöbbenésére ez az ember tényleg figyelt rá. Az előző vezető általában elhajtotta, hogy fontosabb dolga van, vagy éppen azért, mert nincs kedve ügyeket megbeszélni. De Zlatan nem is csak hogy meghallgatta, de még a kezdeti sikertelensége ellenére is komolyan vette.
Leült a vele szemközti székbe, szinte már kezdett is egy kicsit felengedni. A kezdeti sokk elmúlt, a legfontosabb infókat átadta, tehát most már jöhet egy terv vagy valami afféle kidolgozása. Legalábbis arra számított. Aztán mégsem az sült ki belőle.
Érezte, ahogy nyelve a torkába szökik a meglepetéstől. Hogy ő lopni? Várjunk, az lopásnak számít? Bele se gondolt, hogy mit csinált. Lehet elrontotta valaki más munkáját. Szorul a hurok, érzi, ahogy félelme csak még feljebb szökik. Arcán nem látszik semmi, csak a tanácstalanság, hogy most mégis mit mondjon. Zlatan hátra dőlt. Övé a terep. Érezte a sürgetést, hogy meg kéne szólalnia, de azt a páni félelmet is, amely az agyában tombolt. Nagyot sóhajtott, és előre dőlt. Összekulcsolta maga előtt kezeit, így nem remegtek annyira. Lába folyamatosan járt az asztal alatt, és bármilyen sokat is tanulta az akadémián visszafogni a nonverbális jeleket, egyszerűen képtelen volt most arra is koncentrálni.
- Minden nap bent vagyok. Hallom a dolgokat, sokszor előttem beszélik ki az ügyeket. Én egy senki vagyok itt. A fal, aminek füle van - kezdte el lassan. Nem volt biztos abban, hogy mit hogyan fog mondani, csak hogy ez az utolsó esélye bizonyítani, hogy ő jófiú. Még akkor is, ha az aktákat elvette másoktól. - Szóval két héttel ezelőtt hallottam egy aurort beszélni egy szerinte kellemetlen ügyről, ahol muszáj közölnie az anyával, hogy a fia belefulladt a tóba. Lezárt ügy, amelyet készhez kaptam, hogy a maradék papírügyet elintézzem. Azonban a toxikológiai jelentésben volt valami, amit furcsának találtam. Egy szer, amit nem tudtak beazonosítani. Éppen ezért nem foglalkoztak vele. Aztán egy héttel rá az egyik bogolyfalvi lakost a fővárosi ispotályba szállították. Valamilyen allergiás reakció lehetett, de semmilyen bájital nem segített rajta. Több napba telt, mire a beteg kikerült az osztályról, és haza jöhetett. Nem volt haláleset, nem foglalkoztak vele. Szintén hozzám került lezárásra. A férfi vérében ugyanazt az anyagot mutatták ki, összehasonlítottam a kettőt - vallotta be. Nem, ezt a kettőt nem lopta más asztaláról. Azonban a lezárt akták közül... meglehet, hogy benyúlt párat. - A harmadik eset egy diák, akinél megtalálták a drogot. A Tündérport. Két napja hever Bodócs asztalán az akta, de még nem nézett bele. Én megtettem - húzta el száját Zalán. No igen, ezt lehet nem kellett volna. De ha hivatásos auror lenne, akkor az intézkedéseivel nem lenne semmi gond. Arról meg nem szóltak neki, hogy az aurorok húzzák be fülüket-farkukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


A hibád
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 301
Írta: 2020. október 20. 18:34 | Link

Zalán x csak a munka



Lehunyom szemeimet, miután átfutottam a jelentést. Türelmesen várom meg, hogy vajon a kezdeti döbbenetet mikor váltja fel a tettrekészség, amiért éppen olyannal vádolom, ami amúgy cseppet sem érdekel, mert a jelenleg itt dolgozó aurorok munkája bőven hagy kivetni valót maga után. Elég csak az előttem ülő tanoncra gondolnunk, aki valóban félinformációkból rakta össze, hogy a három ügy valójában egy, míg erre három auror nem jött rá, sőt, ezek tetejébe félresöpörték az ügyet és úgy lettek lezárva, hogy valójában rengeteg kérdőjel van még körötte. Lehet az asztalra kéne csapnom, hogy ez így elfogadhatatlan? Hogy működtünk eddig egyébként?
Amikor végre megszólal, fejemet a széktámlának vetve hallgatom szavait. Szóval egy új keletű tudatmódosító szer, amire senki nem fordított elegendő figyelmet, úgyhogy egy tanoncuknak hála van róla tudomásom egyáltalán. Egy olyan dologról, amivel igenis foglalkozni kellene. Nos, igazából egyetlen kérdés merült fel bennem mindezekből kiindulva; eddig mi a faszt csináltak? Komolyan Zalánnak egymagában több esze lenne, mint három olyan aurornak, akik ki tudja mióta azok? Mondandója végére ér, én viszont ugyanúgy csukott szemmel szisszenek fel a saját fejemben lezajló gondolatsorozat hatására. Pilláimat kinyitva szuggerálom pár másodpercig a plafon, majd előre dőlve nézek Zalánra.
- Nem vagy senki, most bizonyítottad - támasztom kezeimet az asztalra, miközben laza mozdulattal bökök a pakkra. - Elém hoztál egy olyan ügyet, ami nagy figyelmet igényel, mivel kiskorú diákokat is érinthet, ezekre pedig fokozottan ügyelnünk kellene - agyamban pörögnek a lehetőségeink. Zaláné, Bodócsé és a sajátjaim. Ebből ketten nagyon jól jönnek ki, a harmadiknak pedig instant szívás lesz az elkövetkezendő két hét, mert eldőlt, hogyha nem is drasztikus, de igenis változások kellenek. Akkor kezdhetjük is őket.
- Kérlek hívd be Bodócsot, amíg átfutok a maradék papírokon, majd gyere vissza te is - ami lehetetlen, mivel elég sok anyagot sikerült összeguberálnia, de legalább addig is neki állok és lesz fogalmam a Zalán által elmondott dolgokon túl is arról, mi folyik itt mégis. Ami nem árt, ha nyomozást vezet az ember. - Zalán! - emelem meg hangomat, hogy biztosan meghallja, majd lehetőség szerint visszaforduljon felém, ha már elindult. - Szép munka - féloldalas mosolyt villantok, majd barnáim ismét a papírhalmot kezdik fürkészni. A felesleges részeket, mert tudom, hogy azok, automatikusan ugrom át a sorok között, így mire a delikvensek visszérnek, már a két toxikológiai jelentést és a droggal kapcsolatos legújabb jelentést olvasom ismét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 201
Írta: 2020. október 20. 21:38 | Link

Ombozi Zlatan


Csak úgy folytak belőle a szavak. Lassan, részleteiben bontakoztatta ki a történéseket, hogy Zlatan a lehető legtökéletesebb képet kaphassa meg az ügyből. Nem mást akart besarazni, szimplán csak a tényeket sorolta. Meg egy kicsit magát is mentette, hiszen továbbra is érezte azt a páni félelmet a vérében megbújni. Egyre kevésbé, de azért még mindig jelen volt valamennyire.
A történet befejeztével azonban a vezető szisszegett. SZISSZEGETT. Mégis az mit jelent? Jót? Rosszat? Bajban van még mindig? Már a legrosszabb szcenáriók játszódtak le a fejében, de legtöbbnek a vége az volt, hogy állás és minden nélkül az utcára jut Lédával együtt. Mert a kislányt még az utcán is jobban meg tudná védeni, mint az apjuk dohos lakásában.  
Aztán szinte minden gondolat egyszerre iszkolt ki az agyamból, mikor Zlatan végre újra megszólalt. Nem vagy senki. Ez a mondat tudta, hogy még sokáig fog az agyában megbújni. Sose volt a legjobb tanuló. Sok mindenkinek okozott már csalódást. De ez a mondat biztosította róla, hogy nem jár apja nyomdokaiban. Túllépte Árpád árnyékát, és már nem a "kvibli fia" volt. Valami több annál.
Felállt, és mint aki menekül iszkolt az ajtó felé. A neve hallatán azért megállt, és hátra fordult. - Köszönöm - bólintott és egy apró mosolyt is megengedett magának. Aztán ahogy kint tudta magát a szobából egy hatalmasat sóhajtott. Minden frusztrációja és nyomasztó érzése benne volt ebben az egyetlen levegőáramlásban, és már csak a tiszta öröm maradt benne. Hiszen sikerült. Elért valamit. Nem tudta pontosan még mit, de valamit már igen, hiszen vissza kell mennie. Apropó visszamenni, ideje elindulni ahhoz.
Egy hangyányi rossz érzéssel a mellkasában közelítette meg Bodócs asztalát. A testes úriember éppen nagy sztorizgatásba volt, és közben egy fél fogpiszkálót rágcsált.
- Elnézést, a főnök hívat - hajolt kicsit a férfi felé Zalán, hogy egyértelmű legyen, kinek is címezte mondandóját.
- Már megint? - kelt fel morgolódva a férfi, és a másikkal nem is törődve ment a szoba felé, ahol nemrég még a gyűlést tartották. Zalán nyomában követte, és becsukta mögötte az ajtót, mikor beértek. Ő maga ott maradt inkább az ajtó környékén. Minél közelebb volt Bodócshoz, annál rosszabbul érezte magát, hogy megemlítette ezt Zlatannak. De mégis mit kellett volna csinálnia?
- Miben segíthetek, Zlatan? - kérdezte közel sétálva Bodócs.
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2020. október 21. 16:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


A hibád
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 301
Írta: 2020. október 21. 10:55 | Link

Zalán x csak a munka



Ha kitudódna, hogy egy tanonc rakta össze információmorzsákból ennek az ügynek a fontosságát, milyen véleménye lenne rólunk az itt élőknek? A faluból lett város az idő teltével, a népességszám csak nőttön nő, mi pedig egy kiskorúakat is igencsak érintő droggal nem foglalkozunk, mert félre van téve az asztalon. Tudom, felesleges a többesszám, hiszen hiába hibázik egy auror, amikor felettük már én állok, így az egésznek a hunyója én leszek. Mert nem felügyeltem őket eléggé.
Amint Zalán távozik, jobb kezem ujjaival dörzsölöm meg szemeimet. Nem volt problémám eddig soha a nehezebb ügyek kezelésével, de sokkalta másabb volt, amikor mint egyszerű nyomozó ültem ezeken a megbeszéléseken és csak elmondtam, amit kell. Így, hogy már nekem mondják ezeket, a felelősség terhe csak nő, és rögtön kezdhetem azzal a pályafutásomat, hogy egy több éve hivatásában lévő mágust rovok meg azért, mert figyelmetlen. Van ennél lejjebb? Jöhetne az álszent szöveg, hogy de ő hibázott nem én. Jöhetnék azzal, hogy a pozíció számomra is ugyanolyan friss, mint nekik. Mondhatnám, hogy még bele kell rázódnom, de azon kívül, hogy a papírmunka megnőtt, amikre az én aláírásom kell, lényegében semmi nem változott. A felelősség. Csupán ennyi. Mert az változott, nem is kis mértékben. Utolsó szusszanás, hogy végül a nyitódó ajtóra emeljem pillantásomat. Laza mozdulattal dobom az asztal azon szélére a három papírt, amihez Bodócs áll közelebb.
- Melyik ismerős? - hangom nyugodt, mégis van benne egy aprócska él, ami akaratlan hallatszik ki. Türelmesen várom meg, amíg a férfi nézelődni kezd, közben ismét felkönyökölök az asztalra, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat. - Sejtettem - bólintok egy aprót, mielőtt folytatnám. - Ezen dokumentumok közül az egyik a te ügyed, és ez - mutatok a megfelelő papírra. - Kiskorú gyermeket érint, aki a Bagolykőbe jár. Elmondod nekem, miért nem tudsz róla, amikor a város iskolájának egy diákja érintett az ügyben? Miért nem került szóba a megbeszélésen? Miért nem tudtam róla egészen eddig én? - fokozatosan lesz ingerültebb mély baritonom, ami megtölti a szobát. - A prioritások minden aurornál mást jelentenek, ki éppen milyen beosztásban van. Tudom, mert én is az vagyok. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen aktáról még nem hallottam, mert éppenséggel az asztalod szélére volt hajítva azzal a felszólalással, hogy majd foglalkozol vele később - szikrázó tekintetemet emelem a férfire, elveszem állam alól kezeimet, jobbomat nyújtom ki felé. - Hallgatlak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 201
Írta: 2020. október 21. 17:13 | Link

Ombozi Zlatan


Ahogy visszaindultak a kis terem felé, Zalánban úgy nőtt megint a feszültség. Bajba kevert egy hivatásos aurort. Miközben neki van a legkevesebb szava a kirendeltségen. Azonban mikor előadta a tükörben a kiselőadását, még nem gondolta, hogy bárkit bajba keríthetne ezzel. Önző volt? Meglehet. De most annál is nagyobb a restellés benne.
Zlatan hangtónusa nem csak neki tűnik fel, de Bodócsnak is. Érezte, hogy valami nincs rendben, de egója túl nagy volt, hogy mégis komolyan vegye a szituációt. Sóhajtott egyet, mintha nagy gondolja lenne az akták átnézésével, és agyalása közben fogpiszkálóját nyelvével hol egyik, hol másik oldalra nyomkodta.
- Nem, egyik sem - nézett végül fel, és azt hitte ezzel vége is van a mesének. Testtartásából már látszódott, hogy fordulna is kifele, azonban apró, egy szavas válasz megállásra bírta. Zalán gyomra összeszorult, de csak alapállásban - hátratett kezek, távolba meredő tekintetek - várta mi lesz a szituáció vége. De ez több volt, mint amire számított. A hangszín, amelyet megütött a férfi ismerős közelséggel csapódott Zalán arcába. A felügyelő tisztek szoktak így beszélni a tanoncokkal, amikor valami hülyeséget tesznek. Mint mikor kiszöktek éjszaka inni, pedig nem voltak eltávon. Zalán nem ment, de mivel abba a csapatba tartozott, így neki is végig kellett hallgatnia a számonkérést. Pont mint most.
- Nézd Zlatan, biztos ma kaptam meg az aktát. Még nem néztem bele. Éppen az Orsós aktát zártam le, mikor behívtál - füllentette Bodócs. Habár az Orsós akta valóban létezett, annak már három napja vége volt. Zalán tudta, hiszen a zárás mindig az ő feladata, így a paksaméta már az ő asztalán van. Most mégsem szólalt meg. Nem akarta még nagyobb bajba keríteni a férfit. Elintézi azt maga is, ahogy látta.
- De akkor máris nekifogok, ha ilyen fontos - biztosította Bodócs Zlatant, és már nyúlt is az aktáért. Hogy komolyan gondolta-e, azt nehéz volt megmondani. Hangszíne végig a beszélgetés alatt egyenletes nemtörődöm volt. Szakmai ártalom lenne?
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2020. október 21. 17:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


A hibád
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 301
Írta: 2020. október 21. 18:59 | Link

Zalán x csak a munka



Széles mosoly kerül ajkaimra, ahogy hallgatom a férfi magyarázkodását. Magyarázkodását? Nem is tudom minek nevezzem azt, ahogy próbál az arcomba hazudni éppen miért nem foglalkozott az üggyel. Lehunyt szemekkel, már kissé visszafogottabb mosollyal bólogatok, mint egy jól beidomított kutya, minden szavára kiélezve figyelve. Nos, ez egy sokkal hosszabb menet lesz, mint amire számítottam, így kényelmesen dőlök hátra a székben, miközben kinyitom barnáimat. Jobb kezemet pihentetem a karfán, míg balom ujjai kopognak a falapon. Kívülről valószínűleg úgy tűnhet, mintha ízlelgetném Bodócs szavait, de belül egészen más zajlik le. A büntetés.
- Ne nyúlj hozzá. Ez az ügy mostantól Egervári Zalán keze alá tartozik, az én felügyeletemmel - dörren hangom a helyiségben, ami talán egyre csak kisebbnek hat, ahogy a beszélgetés halad előre. - Ahogy láttam napok óta az asztalod szélén hever - amint Bodócs rám pillant, már pedig bizton állíthatom, hogy így történik, egyáltalán nem vidám tekintetemmel és arcommal találhatja szemben magát. Fáradtan sóhajtok egy mélyet, ajkaimra kerül egy féloldalas mosoly, ahogy felállok helyemről és az ajtó melletti kis asztalhoz sétálok.
- Szeretném, ha tudnád, hogy az Orsós akta már nálam van, hogy befejezettnek nyilvánítsam én is, külön kérésre. Hogy fejezhetted be ma? - hangom nyugodtsága meglepő lehet az eddigiek után, mégsem érzem azt, hogy ideges lennék. Egyelőre. Ki nem állhatom, hogyha az arcomba hazudnak, annak ellenére, hogy én is éppen azt teszem. Nincs nálam az akta, azt sem tudom miről van szó, még az aktát sem láttam az asztalán, miért is tettem volna? De nem kockáztathatjuk meg, hogy az ajtó mellett álló tanonc, akinek így is elég nehéz lehet - visszagondolva csupán azokra az időkre, amikor még én voltam tanonc -, nincs szüksége arra, hogy még jobban lealázzák. Mert ez már csak így megy egy hierarchikus rendszerben. Nincs választásod, meg kell másznod a ranglétrát azért, hogy lehess valaki. Komótosan bontok ki egy üveg vizet, majd töltök meg két poharat az egyiket Zalán felé nyújtva. Ha elveszi, rámosolygok, amennyiben nem, úgy vállat vonva teszem vissza az asztalra. Lassan lépkedve, közben a vizet kortyolgatva ülök vissza a székre.
- Úgy érzem túltárgyaltuk a dolgot - teszem le a poharat az asztalra. - Légy szíves csukd be magad után az ajtót, ha távozol Bodócs - barnáimmal az elém letett aktákat kezdem fürkészni ismét, amíg barátunk készül a távozásra, azonban még felpillantok. - És mielőtt elfelejtem: ha legközelebb kiskorút érintő ügyet kapsz, prioritást élvez. Ha nem vagy biztos benne, hogy miként kellene vele foglalkoznod, akkor hozd elém és megbeszéljük - fejemet az akták felé fordítva nyilvánítom befejezettnek a beszélgetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház