A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854148#post854148][b]Kelemen Farkas - 2022.10.12. 23:04[/b][/url]

Átmenetileg van itt, amíg most már tényleg végérvényesen bejegyzett elemi mágus nem lesz, na meg felmerült valami vámpírokkal kapcsolatos ügy is, ha jól értette azt az ezzel kapcsolatos félmondatot, bár a részleteket nem tudja még pontosan. Majd egyszer kiderül minden, ha nem oldja meg közben az ügy magát. Már elgondolkodott egyébként rajta, hogy igazából az asztalt itt is koptathatja nyugodtan abban a pár évben, ami még az aktív állományban letöltendő éveiből hátravan. Utána pedig elmehet oktatónak az aurorképzőbe, Anna már felvetette, hogy a viselkedéselemzés oktatóknál jövőre üresedni fog egy hely, igazán jelentkezhetne. Még alszik rá párat, bár azt sejti, hogy Franciska biztos nem fog ellenkezni, amíg a váltás a nyugalmasabb és veszélytelenebb irányba történik és nem fordítva. Ha visszamenne terepre, még a végén tényleg a válási papírokkal az orra elétt ébredne egyszer, de szerencsére ilyen tervei már neki sincsenek. Tökéletesen elvan a jelenlegi pozíciójában, amennyiben nem csak és kizárólag papírok töltögetéséből áll. Az ugyanis a világ legunalmasabb dolga, és ezért is örült, amikor valaki olyat kerestek, aki szívesen segít egy újonnan érkezőnek, és netán még franciául is tud. Persze, léteznek már fordító varázstárgyak, meglehetősen széles választékból szemelheti ki magának a megfelelőt az érdeklődő, de ő maga például nem rajong ezekért. Érdekli a nyelvtanulás, jelenleg éppen a némettel küzd a változatosság kedvéért. Már egy ideje az irodában ücsörög, még átnézi a mai teendők listáját a határidőnaplójában - a fele nem munkával kapcsolatos, hanem elhozni Annát az előkészítőből, meg ilyenek -, és éppen indulna, hogy főzzön egy kávét, vagy még inkább megpróbálja az itteni kávéfőzőt bűbájjal működésre bírni, amikor erős francia akcentussal köszön rá az asztala előtt megálló ismeretlen, és még a nevére is rákérdez. Fura így hallani vissza a nevét, de már olyan sokféleképpen hallotta, hogy immunis lett minderre az évek alatt.  
- Bonjour - köszön barátságos mosoly kíséretében. - Oui, je m'appelle Kelemen Farkas. Enchanté de vous rencontrer - folytatja közölve, hogy örvend a találkozásnak. Az ő francia kiejétésén meg némi magyar akcentust hallani azért, makulátlanul szépen csak az angolt képes beszélni azért, ami - tekintve, hogy meglehetősen sokáig élt ott - még mindig pont olyan könnyen jön, mint a magyar. - Voulez-vous du café? - Ha már kávéért akart indulni amúgy is, miért is ne ajánlaná fel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854179#post854179][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.13. 22:39[/b][/url]

Természetesen nem számítottam nagy luxusra, ami a szállásunkat, a települést a munkahelyet és az iskolát illeti, elvégre mégis keletebbre költöztünk. Magyaroroszágon egyszer voltunk még tizenéves koromban nyaralni, megnéztünk Budapestet és Budanekeresd városát. Sokkal többet jártam Kisbaconon és általában Romániában a nagyszüleimnél, ahol bőven tudtam szembesülni a keleti régióval, annak előnyével és hátrányával együtt. Kisbaconnak van egy sajátos hangulata, ami miatt magával ragadja az embert, valahol ezt érzem ebben a faluban is. Meglátjuk, hogy hogyan fogjuk szeretni, de egy ideig mindenképpen ez lesz az otthonunk, bárhogyan is érzünk, így jobb pozitívan állni a helyzethez.
Még nem hoztam magammal sok mindent az első napon, meg hát én eleve nem voltam az a típusú ember, aki kirakta a családja fényképét a laborban meg a csészére. Főleg most nem szeretném, hogy így vagyunk, ahogy. Remélem, hogy Gagnier lapít valamerre, nem pedig az én nyomomban van. A jelentésekről láthatta a nevem, de közvetlen nem volt közöm a testvére elítéléséhez.
Ezeket mind magam mögött kell hagynom, pedig sokszor a gondolatára is összeszorul a gyomrom. Most a jelenre muszáj figyelnem.
Arcomra meglepettség és büszkeség ül ki, amint meghallom Farkas franciáját. Sokkal jobb, mint az én gyengécske magyarom, amivel próbáltam bevágódni.
- Ah, vous avez des compétences exceptionnelles! - Dicsérem meg a férfi francia kiejtését és beszédét. Ezek szerint nem véletlen, hogy ő lett a mentorom, sokat fog könnyíteni a helyzeten. Egy angolos kollégával is nagyon jól elboldogultam volna, de ez még jobb. - Enchanté de vous rencontrer aussi! - Helyeslek egy őszinte mosollyal az arcomon. Az első benyomás pozitív, meglátjuk, hogy mi lesz ebből később. A legtöbb irodának megvan a maga kis dinamikája, amibe bele kell folyni, hogy ha az ember be szeretne illeszkedni a közösségbe.
- Oui, un café serait bien! Merci! - Felelem Farkast követve a kávégép irányába. - Tu tutoyer? - Kérdem meg még az indulásunk előtt. Elvégre kollégák leszünk, talán könnyebb tegeződve folytatni a csevegést már az úton is. - Comment as-tu si bien appris le français? - Folytatom a beszélgetést már tegeződve, amennyiben a mentorom elfogadja azt. Én is megtanulhattam volna több nyelven, de valahogy sosem volt a fókuszomban. Románul is csak azért tudok, mert a nagyszüleim ott élnek és nagyon könnyű megtanulni a francia után. Talán az olaszt kezdeném el, de arra valószínűleg nyugdíjasként lesz legközelebb időm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854210#post854210][b]Dwayne Warren - 2022.10.14. 15:21[/b][/url]

A Zlatannál tett látogatását követően még pont annyi ideje maradt, hogy kimenjen a faluba, a pubban találkozzon a lányával és leszállítsa neki a pite maradékát, ahogy azt Zója még reggel a lelkére kötötte. A nap többi részéhez azonban már nincs igazán lelkesedése. Minától óvatosan megpróbálta kipuhatolni, hogy tud-e bármit Adél lelki állapotáról, azonban a szerencsétlenségére nem lett okosabb és kényelmetlenül egyedül maradt a helyzetben. Így hát azt tette, amire a három évtizednyi apaság már felvértezte: teletette az egyenruhája zsebeit csokival, majd pedig, amikor értesítették róla, hogy a lány a kihallgatóban várja, még beiktatott egy utolsó cigiszünetet mielőtt követte volna.
A kihallgató meglehetősen távol áll attól, amit a tévében lát az ember. A falak semleges tojáshéjszínűek, a padlót meleg színű parketta borítja, a terem közepén asztal a két oldalán székekkel, a sarokban magányos szobanövény. Egyedül az tűnhet fel az igazán sasszemű látogatónak, hogy ha kipillant az emeleti szoba ablakán, a az utcán sétálók mozgása cseppet darabos és élettelen. Biztonsági okokból kénytelenek voltak valódi üveg helyett elvarázsolt álablakkal biztosítani a fényt.
Egy sötétkék mappával a kezében és Zlatan nyomában lép be, és aprót biccent a lány felé. Míg a férfi lefut pár udvariassági kört, megköszönve a lánynak, hogy rövid határidővel idefáradt, ő a lánnyal szembeni székre ül le. Zlatan végül távozik - bár megfigyelőként továbbra is jelen lesz a fal túloldaláról, ahogy pedig az ajtó becsukódik mögötte, egyedül maradnak.
   -  Szevasz. Hogy vagy? - kapcsolódik be ő is a beszélgetésbe ő is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854234#post854234][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.15. 10:46[/b][/url]

Van egy óvatlan pillanat, amikor ráharap idegesen az alsó ajka szélére, de amint észreveszi a hibát, korrigálja azonnal. Ismét semlegességbe süllyed vissza az arckifejezése, ahogy az protokollszerűen elvárható tőle mint a Machay-család tagjától.
Az azonban nem kicsit hökkenti meg, hogy a nagybátyjával találja szemben magát, nem egy vadidegennel, ahogy hitte. Ez is kiül az ábrázatára, de végül csak pislog kettőt és igyekszik túllendülni a dolgon, miközben az idegen férfi kimegy. Miután a körülményekhez mérten viszonylag kényelmesen elhelyezkedett a széken, rátérhetnek a lényegre.
- Szia... Minden a megszokott. - Sablon-válasz, de hagyja elengedni az arcizmait, kiülni a megtörtséget az arcára, a szorongás árnyékát, a keserűséget. Semmi sem a megszokott, sem az a delírium, amiben Willel hemperegnek rövid ideje, sem az a mardosó fájdalom és üresség, amit a fia elvesztése után folyamatosan érez.
- Miért hívtatok be? - Gyanakvás és kutató-cikázó szempár szuggerálja a vén rókát, hogy valljon színt, miért citálták őt be?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854237#post854237][b]Homokföldi Réka - 2022.10.15. 11:45[/b][/url]

Megfogott a kérdésével, így egy pillanatra, de tényleg csak annyira, de teljesen elcsendesedek és megkomolyodok. Nálam ez ritka dolog, ami most sem tart sokáig. Szám már húzódik is a védjegyemmé vélt széles joker mosolyra, hogy utána ki is nyíljon. - Szerintem nem csak ezek vannak. Na jó ezek is, de a vidámságomat erősségnek tartom. Azt is, hogy szeretek beszélni. Mondjuk ez inkább gyengeség kellene, hogy legyen, de tudja én barátsagos vagyok és ahhoz kell tudni beszélgetni. Meg álmodozó is vagyok és kitartó, mert kis korom óta auror szeretnék lenni és most itt ülök... - csukom be gyorsan a számat és engedem le a kezeimet. Ezután szégyenlősen lesütöm a szemem amivel az eddig folyton mutogató kezemet fixírozom. Megint túl sokat fecsegtem. Fenébe! Szidom meg magam, de már el is múlik a rossz érzés mert a Főnököm arra kér meséljem el hogy ismertem fel a képességemet. - Egy kocsmai verekedés közben - ahogy kimondom már rá is jövök, hogy ez aztán remekül hangozhat így gyorsan folytatom - Nem mi kezdtük! A barátnőmmel mentünk be a pubba, hogy megünnepeljük az év végét, aztán egy repülő üveg orron találta én meg egy ruhaszalvétával fogtam a fejét és azt éreztem, hogy fáradok. Gondoltam a sörtől amit ittam, de az csak két százalekos meggy volt, szóval biztos nem attól. A barátnőm jobban lett én meg egyre rosszabbul. Így ő vitt haza engem. A gyenguszon meg az a kedves gyógyítónő, Ana mondta, hogy nekem bizony Noctu devotus-om van. Azt hittem az valami rusnya kórság úgyhogy jól megijedtem. De aztán elmondta, hogy ez egy képesség és segített megtanulnom a használatát...- fejezem be megint túl hirtelen a beszédet, majd elmosolyosom, de a fülem vörössége elárulja megint szégyenben érzem magam. Amikor elkap a hév akkor be nem áll a szám és alig tudok leállni. Pedig most már muszály lesz erről leszoknom. Nem illő egy aurornak úgy csipogni, mint egy naposcsibének. Tehát illedelmesen ülök a férfival szemben és megfogadom, hogy csak akkor és arra meg persze röviden és tömören válaszolok, amikor és amit kérdez. Remélem sikerül betartanom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854239#post854239][b]Dwayne Warren - 2022.10.15. 12:39[/b][/url]

Lesüti a szemét, lepattintja a gumis szalagot a mappa széléről, hogy kinyissa azt maga előtt - így  azonban nem láthatja Adél arckifejezésének változását. A mappa tetején teljesen üres papír hever, pontosabban, a lány annak fogja látni azt. Dwayne azonban láthatóan lepillant rá és mintha elolvasna egy pár sort. Ezen a ponton egyébként még nincs semmi információ, amire szüksége van a mágikusan láthatatlanná kódolt dokumentumokból, pusztán időt hagy a lánynak arra, hogy kicsit felengedjen.
   -  Ne aggódj, nem vagy bajban, sőt, senki sincs bajban. Csak tisztázni szeretnénk veled pár kérdést, tizenöt perc az egész. De nem kell válaszolnod semmire, ha nem akarsz és akkor mész ki innen, amikor szeretnél. Apropó. Kávét, teát, bármit?
Ahogy ezt kimondja, egy lágy pukkanással két csésze, két apró fémkancsó, cukortartó és egy kancsó víz manifesztálódik előttük az asztalon. Ő nem nyúl egyik után sem, de Adél szabadon választhat magának közülük. A lágy nem gyanúsított semmivel, önkéntesen van itt, ráadásul, ha a balsejtelmük igaz, ő valójában sértett az ügyben. Nincs okuk kényelmetlenebbé tenni a találkozást, mint amilyen valójában. Ha Adél tölt magának, megvárja, ha nem, akkor is összekulcsolja a kezeit a mappa fölött és a könyökével az asztalra támaszkodik.
   -  Sajnálom, hogy ezt fel kell hozni, de a fiadról szeretnék beszélni veled. El tudod nekem mondani, mi történt vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854241#post854241][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.15. 12:59[/b][/url]

Hallhatóan szusszant egy nagyobbat. Nem tudta, mit várjon ettől az egésztől, csak a gyomorgörcsöt érezte megteremni magában, mert ha most Will miatt ül itt, vagy netán még a régebben előkerült Elias-féle főzet miatt, akkor a családi hátszél ezek szerint jócskán fordult egyet és lehet, egyedül maradt a slamasztika közepében. Rémisztő belegondolnia, hogy a Machay-név nev édné többé.
- Kávé... Köszönöm. - Halk, kissé rekedtes a hangja, és nemsokára már a megjelent kancsóból kitölt egy adag kávét magának, csak akkor állva meg a kavargatással, mikor Noah szóba kerül.
Érezhetően megfagy körülötte a levegő, aztán megremeg a szája széle. A könnycsatornái arra vannak kondicionálva, hogy sírni kezdjen legtöbbször, ha szóba kerül a kisfia. Hosszú időnek tűnő percekig hallgat a Dwayne előtti üres lapot bámulva, hagyva a könnyeit peregni. A vízálló sminknek úgyis mindegy.
- Noah meghalt. - Láthatóan nagyon nehezen fog bele. - Veszélyeztetett terhes voltam, részlegesn méhlepény-leválás miatt.... Azt mondták, benne van a pakliban, hogy... megfullad. Mindenki... - Mintha el akarna kezdeni hadarni végül, nagy levegőt vesz. Talán senkitől nem kapta meg ilyen nyíltan a kérdést és vele az engedélyt, hogy kiadja magából, mi történt a fiával. Ez néha olyan gátakat is átszakít, amiről azt hitte az ember, kordában tartja.
- Mindenki azt mondta, ez benne van a pakliban, és hogy reménykedjünk a legjobb kimenetelben, és Will is azt mondta, vigyázzak magamra, és gondoskodtunk róla, hogy védjük Noaht, amennyire lehetett, és Agatha segített volna mindenben, és segített is! Noah kapott manatapaszt, hogy megerősödjön, de nem vártuk volna végig a terhesség maradékát, nem lehetett, nem volt időnk! Agatha mindenképp be kellett indítsa a szülést, mert veszélyessé vált a leválás mértéke és... és... - Itt már konkrétan csukladozva beszél, de még mindig a semmibe meredve, fájdalomtól eltorzuló arccal. Pillanatok alatt hullott szét az összeszedett álarc.
- Amikor reggel felráztam Willt... beindult az egész. Nem tudtam, mit tegyek. Pánikba estem... Will nyugtatott, azt mondta, ez így is úgy is várható volt. Aztán... mint minden reggel, ellenőrizték, hogy van, de... most mindenki elcsendesedett. Azt mondták, baj van, fel kell gyorsítani az egészet... - Lecsendesedik a csuklás, a szipogás. Már csak az előkerült papírzsebkendő őrzi a temérdek legördült könnyet.
- Nagyon... nagyon hosszú folyamat volt... És a végén odaadták nekem. Tökéletes volt. - Elfúl a hangja. - Olyan orra volt, mint Willnek, de a haja színe sokkal világosabb. Örökölte az enyémet és Willéből valamennyit, nem volt teljesen szőke, mint az enyém... Olyan szép volt... és olyan csendes. Nem sírt fel egyáltalán. - Megállíthatatlanul kezd zokogni a tenyereibe temetve félig-meddig az arcát. Rázza a vállait a sírás, látszik az ujjai között a nedvesség és, hogy vörös az arca a bőgéstől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854244#post854244][b]Dwayne Warren - 2022.10.15. 13:25[/b][/url]

A kihallgatás sosem volt az erőssége, azonban az évek során lassacskán beletanult a szerepbe. Ha sértettel vagy tanúval beszél, tudja, hogy nincs igazán más dolga, mint feltenni a kérdéseit és csöndben hallgatni. Az ilyen ezerszer egyszerűbb, mint a gyanúsítottak kihallgatása, a maga mentális csavarjaival. Olyasmit nem is bíznának rá, a Minisztériumnak megvannak a maga, jóval képzettebb emberei arra.
Ahogy Adél megszólal, számára még mindig láthatatlanul, de a papír elkezd megtelni a szavaival. Neki nem kell jegyzetelnie, azt megteszi a mágia és Zlatan helyett a fal túloldalán.
Nem mozdul, csak néha lepillant az összekulcsolt ujjaira. A históriában eddig nincs semmi különös: a negyedvéla veszélyeztetett terhessége szinte már tankönyvbe illő. Még a könnyei is. Őt évek óta nem hatja meg az ilyesmi, és már képes arra, hogy a saját érzelmeit a kihallgató szoba küszöbén hagyja. Így a sírásra annyiban reagál csupán, hogy egy zacskó zsepit ő is elővesz a zsebéből és a lány elé tolja az asztalon.
   -  Ez az Agatha... Nightingale, igaz? Hogy ismerted meg? Mit mondott neked, mi a képesítése?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854248#post854248][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.15. 13:41[/b][/url]

Még jó 2-3 percig nem érkezik tőle értelmes válasz, csak a sírás a sírás és a sírás; mind abból a keserűségből, ami felgyűlt benne, csak egy kis darabkája lökődik ki a könnyei útján, de az is több, mint a semmi. Amikor lekerülnek a kezei maga elé, az asztalra, látszik, hogy végül megadta magát a smink is, elkenődött, pandásodott a lány, az arca csupa maszat a bőgéstől, és vörös. Jó további pár percbe telik, mire eltünteti legalább egy részét a mocsoknak az arcáról.
- Az iskola gondnoka.. nem, most már az Illúziómágia tanár, ő ajánlotta nekem baráti alapon Agathát. Az anyja, tudod, és... Mr. Selwyn nem adott okot arra, hogy gyanakodjak, családi előélete ide vagy oda. Agatha Nightingale pedig, mint kiderült, elismert gyógyító, és saját bevallása szerint a La Faye családjukban is sok hasonló, veszélyeztetett kisbaba született. Gyakorlottnak számít ezen a területen. - Sírástól rekedtes hangon folytatja a történet fonalának továbbfűzését.
- Anyám természetesen ellenőriztette a képesítését és az előéletét. - Könnyed kijelentés, de Magda Flaviu ellenőrzése azt jelenti, hogy amit el tudott érni információ szintjén, el is érte Agatháról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854257#post854257][b]Dwayne Warren - 2022.10.15. 14:35[/b][/url]

Hagyja, hadd sírjon. Lassan megdörzsöli az állát. Ha felhívná Zóját, akkor sütne pizzát vacsorára vajon, vagy inkább nem kéne ilyesmivel zaklatnia? Talán az lenne a legjobb, ha megkérné Minát, vigyázzon a húgára és elvinné vacsorázni a feleségét. Igen, remek terv. Valaki igazán az évezred férjének választhatná már.
Hol is tartottunk? Ja igen: a halott csecsemő.
   -  És Agatha bármikor a kezelések alatt adott neked bármit, amiről nem tudtad, hogy micsoda? Gyógyszert, főzetet, tényleg bármit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854258#post854258][b]Kelemen Farkas - 2022.10.15. 14:42[/b][/url]

Nem sokat tud az új kollégáról egyelőre, de ez majd csak változik. Egyelőre annak is örül, hogy nem csak adminisztratív feladatok jutottak mára, és valljuk be, túl sok abból sincs. Azért Bogolyfalván az élet mégsem szolgál annyi történéssel, mint amihez a minisztériumban szokott. Lassan azonban ezt is megszokja, és igazából részben annyira nem is bánja, tekintve, hogy a felesége kérésének engedve át is költöztek ide. A Pramberger tér és környéke ugyan tud munkát adni, egészen rendszeresen, viszont az adminisztrációhoz hasznos bűbájokban ő szerzett nagy gyakorlatot az elmúlt évek során, csak arra teszi rá a kezét, amit másként egyszerűen képtelenség megoldani, ez pedig már alig pár tételt takar, például a saját aláírását. Azt azért mégiscsak ő vetné papírra, ne tegye meg helyette más, még egy öníró penna sem. Szóval összességében időnként kénytelen magának elfoglaltságot találni, most például úgy dönt, szerez egy kávét, amikor betoppan az új kolléga. Legalább ma igazán hasznos lehet. Jó is az.
- Merci beaucoup - köszöni meg a dicséretet, bár tényleg tudatában van, hogy azért hagy kívánnivalót maga után a francia tudása éppen úgy, mint a kiejtése. Mégiscsak egy 18. században elhunyt nemes kisasszony szellemével társalogva sikerült igazán megtanulni azt, amit könyvből nem sikerült. Megkérdezi azt is, nem kér-e kávét a másik, ha már túl vannak a bemutatkozáson, és a dolgait az asztalon hagyva indul el az említett kávégép felé.
- Bien sûr - válaszolja az első kérdésre egy barátságos mosoly kíséretében, majd önkéntelenül is felkuncog a második kérdést hallva. Hogyan is tanult meg franciául? - Nem fogod elhinni, de egy szellemtől tanultam főleg, aki a házam lakója... na meg könyvekből - válaszolja végül, megosztva, min szórakozott olyan jól. A ház egyébként nem olyan régi, az eredeti épület a birtokon leégett ugyanis, Amál pedig szépen ott ragadt. Volt idejük összebarátkozni a hosszú évek alatt, még mielőtt családot alapított volna. Kicsit aztán még Antival is sikerült csiszolni a tudásán, tekintve, hogy kedves szomszédja - aki egyben Anna bátyja is - folyékonyan beszél franciául. - És mi hozott poros kis városunkba? Egy kis nyugalomra vágytál te is a nagyváros után? - érdeklődik, közben elindítva a kávéfőzőt, és arra próbál rájönni, ismer-e bűbájt, amellyel ezt is önműködővé tehetné. Mondjuk lehet ittlétének egyelőre határozottan átmeneti voltát tekintve nem kellene ilyesmikhez nyúlkálnia, de egy próbát talán megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854335#post854335][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.15. 22:23[/b][/url]

Ha majd egy kicsit több lehetőségem lesz arra, hogy megfigyeljem a többieket egymással társalogni, meg hogy hogyan dolgoznak, akkor több következtetést fogok levonni erről a helyről. Sokat elárul az, hogy mennyire tepernek a kollégák, milyen testbeszédet használnak egymással, vagy csak egyáltalán, hogy ki kivel van jóban. Sosem szerettem az ilyen játszmákat, de azt mondják, hogy jónak kell benne lenned, ha be akarsz kerülni egy közösségbe.
Egyelőre Farkast kell kiismernem, aki eddig rendes tagnak tűnik, de majd meglátjuk. Valamivel idősebb nálam, talán kicsit bele is van már fáradva a feladatokba. De az is lehet, hogy csak nem itta meg azt a bizonyos első kávét.
Biztató mosollyal adom tudtára, hogy egyáltalán nem rossz a franciája. A kiejtését értem, igaz figyelnem kell, a nyelvtant meg mi sem vesszük mindig annyira komolyan. Még mindig jobb, mint az, amit az én esetemben magyartudásként csúfolunk.
- Egy francia szellem? Magyarországon? Ez különös. - Felelem őszinte döbbenettel az arcomon. Egyre több váratlan dolgot tartogat ez az ország. Mondják, hogy a varázsvilág tele van különös és kiszámíthatatlan dolgokkal - ezt tapasztaltam is -, de mindig tudnak valami újat mutatni. - Hogy került ide? - Kérdezem kíváncsisággal a hangomban. Valahogy mindenbe szeretek kapaszkodni, ami az országomat juttatja eszembe. De szerintem ezzel más is így van, a hazánknak különleges helye van a szívünkben.
- Nekem csak egy magyar nagymamám van Romániában. Úgyhogy azért futotta csak ennyire. - Folytatom nevetve szabadkozva a magyarom miatt. - De van ilyenem! - Előkapom a talárom zsebéből a fordító karkötőt, amit a Francia Mágiaügyi Minisztériumtól kaptam. Drága darab, de az biztos, hogy nagyon jól tudok vele fordítani mind szóban mind írásban. - Fordít. - Teszem hozzá kicsit kínosan, elvégre kívülről nem látszik többnek, mint egy platina karkötőnek. Nem szeretem sokáig viselni, mert meg akarom tanulni a nyelvet, ráadásul fáj tőle a fejem, ha egész nap rajtam van.
A kávéfőző karcos zúgása mellett elhalkul a konyhai csevegés hangja. Nem titok, hogy miért érkeztem ide, de talán nem kiabálnám világgá, így hangom halkabbá válik, ahogy felhúzom a karkötőt.
- Tanúvédelmi program. - Felelem egyszerűen. Ilyen kifejezéseket nem hiszem, hogy ismer, nem egy hétköznapi dolog, így jó szolgálatot tesz az ékszer. - Nem tudom, hogy hallottad-e, hogy mi volt Franciaországban az elmúlt hónapokban. - Picit elgondolkozom, hogy mennyit osszak meg, de amit a sajtó lehozott az egyáltalán nem bizalmas információ. - Több kviblit kivégeztek egy csoport tagjai, akik a varázsvilág pusztulását láttak bennük. - Hangomon érezhető a harag, ahogy az ügyről beszélek, de azt hiszem a körülményeket tekintve érthető. - A vezérük testvére üldözi az aurorságot... az ügyészt megölte. Az összes érintetett és családjukat külföldre költöztették. Így a kislányom és én most itt leszünk egy darabig. Szerencsére nem tekintenek elsődleges célpontnak bennünket. - Fejezem be némileg rosszabb passzban, mint ahogy elkezdtük ezt a beszélgetést. Nem szeretnék hangulatromboló lenni, így egy pillanatnyi habozás után számmal csettintve váltok témát.
- Na és te? Jól értem, hogy nagyvárosból költöztél ide? Esetleg család miatt? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854368#post854368][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.16. 12:41[/b][/url]

- Nem. - Elég határozottan megrázza a fejét a könnyei törölgetése közepette. - Mindenről elmondta, mi micsoda, és volt egy konzultációja a családi gyógyítónkkal is. Soha, egyetlen egyszer sem merült fel kétség vele szemben. - Agatha megpróbált neki segíteni a legjobb tudása szerint, és emberileg sincs oka kételkedni benne. Az a nő volt az első, aki emberséget és részvétet mutatott a halott lánya felé, és igazán komolyan megpróbálta megmenteni a fiát. Ha képes tiszteletet érezni úgy igazán, Agatha egyike azon személyeknek, akik félig-meddig már kiérdemelték ezt.
- A hétköznapjaink is megszokottak voltak... Én nem mehettem sehova, nyilván. Leköltöztünk a szüleimhez egy időre, míg Noah megszületett volna. - Újból könnybe lábad a szeme, de a zokogás most elmarad. - Will eljárt dolgozni, néha rábíztam, hogy mit vegyen meg a gyerekszobába... Esténként hozott nekem mindig üdítőt, hogy feldobja a hangulatom. Nem volt könnyen elviselhető az ágyhoz kötöttség. De próbálkoztunk. Azt akartuk, hogy a fiunk épségben velünk legyen a nehézségek ellenére. - A hangja merengővé fakul. Néha még mindig, mint valami fantomérzet, végigsimít a hasán, hogy keresse a kigömbölyödést, a rúgásokat a bőre alatt, de nincs már ott semmi, csak a szinte teljesen visszahúzódott hasa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854371#post854371][b]Dwayne Warren - 2022.10.16. 13:41[/b][/url]

Lassan hátradől a székén, majd a pulóvere zsebébe nyúl és két összenyomorgatott, testmeleg Twixet húz elő. Az egyiket a lány felé csúsztatja az asztalon, a másikat visszakönyökölve kezdi el bontogatni. Ezalatt ad Adélnak időt rá, hogy rendezze a sorait és reményei szerint ellazuljon egy kicsit úgy, hogy a tekintete nem szegeződik folyamatosan rá. A kulisszák mögött úgyis figyelik minden mozzanatát, így ő tényleg megteheti azt a szívességet, hogy levegőt hagy neki.
   -  Lehet, hogy ez most nehéz lesz és még egyszer: bármikor kisétálhatsz ezen az ajtón, ha szeretnél. De szeretném tudni, hogy van a családodban bárki, aki fizikailag erőszakos volt veled korábban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854372#post854372][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.16. 13:47[/b][/url]

Láthatóan megmerevedik az arca azt az árva Twixet studírozva. Lepereg a lelki szemei előtt az üvöltözésük minden részlete Szonja elvesztése után, ahogy nekivágta a bögrét Willnek, ahogy a feje az asztallapba lett verve. Ahogy Will karja a torkára szorít és elszédül, elájul egy pillanatra, hogy aztán a földön térjen magához, és a férje kirúgja az otthonukból.
Egy pillanattal hosszabbra nyújtja a csendet, mint kellene, az arca kifejezéstelenebb marad a szükségesnél, mikor újból felpillant Dwayne-re, most már láthatóan zárkózottan. Zaklatott mentális állapotában nem megfelelően használja a hazudozási eszköztárát.
- Nem. Sosem történt ilyesmi. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854375#post854375][b]Dwayne Warren - 2022.10.16. 14:12[/b][/url]

Nocsak.
A szemöldöke széle megrezzen, ő azonban csak tovább folytatja a csoki bontogatását, végül beleharap. Ismert pszichológiai stratégia: az emberek lehiggadnak és komfortosabban érzik magukat tőle, ha valaki eszik a társaságukban, ez afféle evolúciós beidegződés. Nem jelentek veszélyt, adja a tudtára.
   -  Eddig mindent nagyon jól csinálsz Adél. És tudnod kell, hogy bármit mondasz itt, az rád nem jelenthet veszélyt. Szóval még egyszer: bántott valaki, vagy bántana valaki, ha úgy alakulna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854376#post854376][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.16. 14:23[/b][/url]

Még zárkózottabbá válik az arckifejezése, és felveszi azt a jellegzetes testtartást, amit mindig, ha megfigyelve érzi magát és tudja, számít, mit tesz és mond.
- Definiáld a bántást. Manapság azért is feljelenthetnek valakit, ha megjegyzéseket tesz és zaklatást kiabálnak rá. A tojáshéjon sétáló társadalmunk fényében jó, ha ezt tisztázzuk. - Időt nyer. Nyilvánvalóan nem akar őszintén válaszolni erre a kérdésre, mert akkor kiborulna az a bizonyos bili.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854377#post854377][b]Dwayne Warren - 2022.10.16. 14:39[/b][/url]

Lassan és higgadtan rág. Nem néz a lány szemébe, de látja a megfeszülő mozdulatát, azonban ez teljesen természetes a helyzetében. Senki sem szereti, ha a magánéletét piszkálják, különösen ilyen helyzetben. Egyelőre különben neki sincs konkrét feltételezése, a kérdés viszonylag nyitott: lehetett egy agresszívebb szülő, egy bántalmazó ex, egy nem kedvelt testvér. Azt pedig tudja, hogy a Machay családban mindháromból akad.
   -  Rendben.
Szusszan egyet, a csokipapírt összegyűri a tenyerében és ledobja az asztal melletti szemetes kosárba.
   -  Egyelőre minden, amit most elmondok neked, feltételezés. Lehetséges, sőt, majdnem valószínű, hogy valójában nem is történt semmi, de hivatalból muszáj tisztáznunk. Az a helyzet, Adél, hogy a maradványok toxikológiája pozitív lett.
Direkt használja a maradvány szót, ezzel is eltávolítva magát a téma érzelmi súlyától.
   -  Arra szeretnénk rá jönni, hogy ez hogy történt. Lehet, hogy tényleg semmiség. De ha valaki szándékosan tett kárt benned és benne, akkor arra rá fogunk jönni. És ehhez kell a te segítséged is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854378#post854378][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.16. 14:55[/b][/url]

Csend.
Furán csengeni kezd a füle, ahogy a Twixet bámulja, ami időközben valahogy bekerült az ujjai közé. Észre sem vette, mikor kezdte forgatni a kezében a soha nem kóstolt csokifélét.
Pozitív toxikológia? Maradványok.
Noah-t elvették tőle a születése után és végül közölték: meghalt. A kis testét viszont napok után kapták vissza és temethették el Bogolyfalván. Nem értette először, miért, míg az apja el nem magyarázta a lehető legtárgyilagosabban, hogy fel kellett derítsék, miért halt meg a kisbabája ilyen hirtelen, ehhez pedig különböző vizsgálatokat kellett elvégezzenek az érintettek. Ugyan szétsírta az agyát a gondolattól, hogy megfosztják a búcsútól is, végül a temetés lecsillapította az idegeit egy időre.
Most pedig azzal kellene szembenézzen, hogy lehetséges, Noah-ban valaki szándékosan kárt tett?
És akkor villogni kezd a vörös fény az agyában: egy feltételes szabadlábon levő férje van, a gyerekét megmérgezték, és jelenleg az aurorparancsnokságon ül... továbbá egy paranoid negyedvéla, akinek az üldözési mániája, amint megneszeli a rémképzetet, azonnal bepörög.
- NEM! - A kelleténél hangosabban ejti ki a szót, emelt hangszínben, szinte rögtön felpattanva, hullámzó mellkassal, zavart tekintettel meredve Dwayne-re. Sokkal inkább riadalom tükröződik az arcán keserűséggel és zaklatottsággal fűszerezve.
- Nemnemnemnemnem, ti... tudom, mit akartok, és nem ő volt! Nem volt rá oka! - Hadarni kezd, de ez a mágikus vallomásának aligha okoz majd problémát, hogy lejegyezze minden szavát.
- Figyelj, mikor válni akartunk... ő akart válni, én nem akartam! De aztán teherbe ejtett, elmondtam neki, de aztán én akartam válni tőle, és nem engedte. Azt mondta, vagy elválunk és elvetetem, vagy együtt maradunk és együtt neveljük őt, és akkor megtartjuk. És nyilván én is akartam Noah-t, de ő! Látnod kellett volna, ő mennyire akarta a fiát! Nem, tudom, mit akartok ti itt mind! Nem veszitek el őt is tőlem! A fiam már a föld alatt van, a férjemhez nem nyúlhattok, akármilyen férj is legyen! Megvannak a maga hibái, veszekszünk, igen! De ez nem csoda azok után, hogy ... - Mély levegőt vesz, hogy valamennyire megfékezze az indulatait, és visszaroskad a székre.
- Minek köntörfalazzak? Érdekházasságba kényszerítettek minket, nagyon sokan vannak odakint ugyanilyen helyzetben, és nincs ebben semmi különös! Willt a nagyanyja terrorizálja a háttérből, engem a szüleim tartottak sakkban, de végül megbékéltünk ezzel mostanra! Igen, Noah előtt göröngyösebb volt, de most már elcsitult minden... rendben vagyunk mindhárman... - Bele sem gondol, hogy Júliát is belefoglalta önkénytelenül a házasságukba, elvégre a lány olyan, mintha a soha feleségül nem vett házastársuk lenne, aki bármikor kiléphet szabadon az egyenletből.
- Ne csináljátok... Nem ő volt, és erre bármilyen körülmények közt megesküszöm. Nem Will volt, ő akarta Noah-t, beszélt hozzá, szerette, törődött a jólétével, ... és az enyémmel is. Adott döntési lehetőséget, és beleállt ebbe velem együtt... Kérlek... - Gyakorlatilag ezen a ponton külső szemmel teljesen elragadtatta magát a saját maga kreálta illúziók és tévképzetek miatt, elvégre Dwayne semmilyen megjegyzést nem tett senkire. Bárki lehetett, ha tényleg vádolni kell egy embert, akár a szobalányok is, hiszen nem kedvelik Adélt, sőt! De mi kézenfekvőbb válasz lenne ebben a helyzetben, mint Will, akinek saras a múltja, és ő is tudja, megkérdőjelezhető kezeléseket folytatott a nagyapja mellett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854388#post854388][b]Dwayne Warren - 2022.10.16. 19:26[/b][/url]

És úgy fest, ezzel olyasmire tapintott, ami végül megingatta Adél zárkózottságát. Gondolatban megveregeti a saját vállát és ezt a bravúrt biztos nem fogja elfelejteni egy kávé mellett elmesélni a kollégáknak. Ahogy a lány felpattan, ő hátrébb húzódik a székében, higgadtan és kifejezéstelen arccal figyeli őt és hallgatja az összeszedetlen, heves ellenkezést.
Nincs belelátása abba, hogy ítélkezzen, és ez teljesen jól van így. Kicsi kölyökkora óta ismeri a William- srácot, még abból az időből, hogy Alexa é a bolond férje nevelése alatt állt. Teljesen hétköznapi fiú volt, úgy hallotta, hogy később Amerikába keveredett és a nagyapja mellett kezdett ki tudja milyen életet. Részéről nem igazán nézné ki belőle a vádakat, ám nem is fog kételkedni bennük. Nála jóval okosabb nyomozók dolgoznak az ügyön, és ha ők azt mondják, a gyerek sáros, akkor esély van rá, hogy ez így is van.
   -  Nyugodj meg, egyelőre senki sem vádol senkit, csak beszélgetünk. Mivel ő volt a legközelebb hozzád, természetesen először róla kell beszélnünk. Én nem azt mondom, hogy bármiben bűnös, sőt, a legjobb az lenne, ha az egész egy egyszerű félreértés lenne. De...
De.
   -  Ha feltételezzük, hogy Noah nincs, mit gondolsz, együtt élnétek akkor is? - alig érzékelhető szünet után pedig kiegészíti - Mindhárman?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854390#post854390][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.16. 19:40[/b][/url]

Üvegessé válik a tekintete, és lassacskán teljesen elcsendesül, lenyugszik. Csak a könnyei peregnek továbbra is, egyik cseppecske a másik után, le az arcán két vonalban.
Együtt lennének? Mindhárman?
Kizárt. Felnevet a saját hangja az agyában, a gondolatai között. Will Júliát szereti, nem téged. Te eddig is csak kényszer voltál neki, sosem akart téged. Jó voltál Júlia helyett, de sosem leszel Júlia!
Összepréselődnek az ajkai öntudatlanul.
- Tudom, hogy Júliát szereti és nem engem. Nem kell emlékeztess rá. - Megint letörli a végre elapadt könnyei maradékát lassú csigamozdulatokkal. - Már rég elhagyott volna, amikor beadta a válópert, amit aztán visszamondott Noah érkezésével. De... javultak a dolgok... - Ott az a förtelmes-nyálkás remény a hangjában, ami csak még szánalmasabbá teszi a helyzetét, ha eddig nem lett volna eléggé az.
- A ... terápia is segített... hogy eltiltottam Júliától... hogy... már nem verekedtünk össze hülyeségeken... - Meggondolatlanul csúsznak ki a száján a szavak és szinte azonnal riadt felismerés költözik az arcára. A szeme rávillan Dwayne-re, mint akit rajtakaptak.
- Minden rendben. És ezt a beszélgetést itt és most lezártuk. Will nem csinált semmit, ne nyomozgassatok utána. Hagyjátok, hogy csendben letudja a feltételest és végre maga mögött hagyja ezt az egész őrületet. - Megint zárkózottá válik az arckifejezése, készülődni kezd az induláshoz felemelkedvén a helyéről és a táskájában kotorászva, ezzel időt hagyva Dwayne-nek, hogy ha akar még valamit, bökje ki, így a végére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854391#post854391][b]Dwayne Warren - 2022.10.16. 19:58[/b][/url]

Ő részéről nem firtatná ennek a háromnak a kapcsolatát. Fiatalok, azt csinálnak, amit akarnak. Ha neki elrendezett házasságban kellene élnie, ő is pont ugyanezt tenné és megkeresné a saját boldogságát. Az, hogy ők nyíltan és egymás előtt csinálják, senkire sem tartozik. Mégis olyasmi, ami megemelt pár szemöldököt a Nyomozóirodán és felvetette a gyanút, hogy nem talált-e egyszerű, bár visszataszító menekülőutat a férj a kapcsolatból.
Újra összekulcsolja az ujjait a papírokon. Nem verekednek. A szeme megrebben, de különösebben nem adja jelét annak, hogy felfigyelt volna az elszólásra.
   -  Megmondtam, akkor távozol, amikor szeretnél. Sajnálom, hogy ennek ilyen kényelmetlennek kell lennie. De azt megígérem neked, hogy ha tényleg történt valami, akkor az ki fog derülni.
Ezzel hagyja a lányt felállni és távozni a szobából. Senki sem állja útját majd, még igazán pillantásra sem méltatják. Ő még néhány percig marad, hogy átfussa a frissen papírra vetett szöveget, majd szintén feláll, a kihallgató szobára pedig ismét csönd borul. Pizza vacsora. Az lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854464#post854464][b]Kelemen Farkas - 2022.10.18. 00:21[/b][/url]

Az elmúlt pár hétben előfordult már, hogy keresztrejtvényt fejtett. Az az igazság, és nincsenek nagy illúziói, hogy mennyivel lenne több munka, ha mégiscsak véglegesen is átkerülne ide. Annak a legfőbb hozadéka valószínűleg kis családja boldogabbá tétele lenne. A legnagyobb tényleges izgalom eddig az új kolléga érkezése, akinek segíthet megszokni a helyet, amelyet neki már úgy, ahogy sikerült. Érdekesnek tűnik legalább a férfi, valaki, akit kiismerhet, főleg, ha már részben ő is aktákat fog tologatni.
- Ó, nem, nem francia, csak beszél franciául. Egy 18. századi nemes kisasszony, meglehetősen jó nyelvtudással. Éppen csak kicsit régies, de szerencsére azóta kiderült a szomszédomról, hogy ő már ebben az évszázadban tanulta a nyelvet, és csiszolt kicsit a tudásomon - válaszolja nevetősen szusszanva. Apor Wilhelmina Amália, azaz Amál, ahogy mindenki ismeri, egy letűnt kor emlékét őrzi a budanekeresdi házban, azazhogy a birtokon ragadt inkább, de előszeretettel tartózkodik a házban és anyáskodik fölötte.  - Úgy tiiiizenkét éve vettem egy házat Budanekeresd szélén, és egész jó áron adták, mint kiderült, azért, mert van a birtoknak néhány saját szelleme. Az Apor családé volt valamikor, de leégett a ház és az egyik lány szelleme ott ragadt. Azt túlzás lenne állítani, hogy kísért, annál sokkal szórakoztatóbb és kellemesebb társaság - válaszolja. Az évszámon kissé el kell gondolkodnia, hogy tíz vagy tizenkét éve volt, de aztán utóbbira jut. Hogy rohan az idő.
- Óóóh - csodálkozik rá a karkötőre, a nagymamát is nyugtázva előtte bólogatással. Neki csak jó pár év angliai tartózkodás adatott meg, de végül is nem panaszkodhat. - Szép darab. Nekem csak ilyen jutott, nem fordít. Az elemi mágiámat korlátozza, amíg még tanulom használni - emeli meg a jobb kezét, hogy ahogy a talár feljebb csúszik, látni lehessen csuklóján a kígyóra emlékeztető karperecet, amelynek szemeit apró zöld kövek jelzik. Ez volt az első, amit kapott. Bilincsnek érezni néha, de most már legalább látja a fényt az alagút végén, és nem sípol, úgyhogy aligha egy közeledő vonat. Közben a kávéfőzőt is sikerül elindítani, bár azért úgy dönt, megnézi közelebbről, nem lehetne-e ebből varázslattal valami többet kihozni mégiscsak.
- Ez rémesen hangzik - állapítja meg, miután végighallgatta a pultnak támaszkodva, mit is keres itt a francia kolléga, ebben a poros kis városkában. Az egyik szekrényt kinyitva bögrét keres, de elsőre még nem a jót sikerült kinyitnia - vagy a bögrék költöznek időnként, ki tudja, ki mennyire unatkozik itt -, úgyhogy csak a következő körben sikerül a keresett bögréket elővarázsolnia. - Nem olvastam még róla a hírekben, de gondolom azért az országban nagy port verhetett fel. Biztos ide is elér előbb-utóbb a híre - dünnyögi a végét már csak magának, mert ha esetleg a bulvárlapok nem is írnák meg, aurorkörökben is terjednek azért a hírek.
- Sok helyen laktam már az évek során, ide Budanekeresdről költöztünk, oda Budapestről, de igen, mondhatjuk, hogy család. A feleségem a tanodában dolgozik, a lányunk az előkészítőbe jár, már csak én tartozom hivatalosan a minisztériumhoz, de átmenetileg itt vagyok, és nem kizárt, hogy ez végleges lesz. Őszintén szólva lassan már nekem is mindegy, hogy itt töltögetek-e papírokat vagy Budapestre kell eljutnom érte - válaszolja megvonva a vállát. - Itt meg legalább hasznosíthatom, hogy milyen jól belejöttem a kérvények írásába. - teszi még hozzá egy nem sok jót sejtető féloldalas mosollyal, már ami az iroda felszereltségét illeti. Igaz, valószínűleg soha nem is kellett. - Most már azért egész szépen kezdi kinőni magát ez a kirendeltség. Volt idő, amikor egy auror volt, vagy talán kettő, de biztos, hogy ha valami történt, úgy kellett kirázni az ágyból - meséli, közben kitöltve a kávét. Még emlékszik is a vörösre, elég emlékezetes jelenség volt, mi tagadás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854473#post854473][b]Rothstein Elektra - 2022.10.18. 01:02[/b][/url]

Lánya és a tanítás mellett is szakít rá időt, hogy továbbra is hasznára legyen Zlatannak. Átható tekintetű, sötét szemeit éppúgy nyitva tartja, mint éles füleit. Figyel minden környezetében történő szokatlan eseményre, s ezt immár egy olyan zárt helyen is megteheti, mint a tanoda. Arra oktatja diákjait miként láthatnak bele másokba legilimencia híján. Tantárgyát a fiziognómiát azonban nem csak a katedrán alkalmazza. Jártában-keltében igyekszik elemezni az iskola közösségének azon tagjait, akikkel kapcsolatba kerül. Egyszerre gyakorlat és feladat is ez számára. Az auror parancsnokság vezetője kérte fel rá, hogy ha már úgyis ott van a tűz közelében, legyen éber, s értesítse őt ha bármiféle gyanús dolgot venne észre akár a diákok, akár a tanárok esetében. Semmi konkrétumot nem mondott, ez a férfi szokása, csak egy-két morzsát hintett elé, melyekkel hősnőnk azt kezd, amit csak akar. Megállapodásuk nem is szólt sem többről, sem másról. Cserébe pedig Elektra nem kért mást, mint titkos hozzáférést az általuk vezetett aktákhoz. Elvégre valamit, valamiért. Méhesről már vaskos dosszié pihent az irattárban. Hamarosan talán elég mocskot talicskáznak össze, hogy elkapják azt az Armaniba bújt Patkányt. Emiatt már nem fáj riporternőnk feje. Arra vár csupán, hogy ez megtörténjen, s ő publikálhassa leleplező cikkét az üggyel kapcsolatban. Természetesen ezzel Kállay kollégának is elégtételt szerezve, akit az évnyitón látot, s megnyigvással konstaálta, hogy sokkal jobban van, mint annak idején, amikor először találkoztak. Késő este van már, amikor végez Zlatannál. Egyelőre nincs mit mondania, hiszen még csak október eleje van. Ennek fényében a csevely ezen része rövi lélegzetű. Még váltanak pár szót a tanításról és arról, milyen érzés ennyi év után újra a kastély falai között lenni, hogy azután Elektra átmenjen és beleássa magát néhány lezáratlan erőszakolási ügy anyagába. Hála az aurorok parancsnokának teljes lelki nyugalommal görnyedhet a billenytűzet és a papírok fölé, megigazítva szemüvegét. Fekete pulóvere ujja feltűrve, lábán bőr bokacsizma, melyre rálóg kopott-kék farmere szára. Haját kusza kontyba tornyozta feje tetején, s baljában tollat szorítva a hagyományos módon, kézírással jegyzetel egy füzetbe. Nem hozta el gépét. Az ott pihen toronyszobájának biztonságában, íróasztala fiókjában. Egy-két lapot mondhatni könnyebb szívvel gyújtana fel szükség esetén, bár erre nem hinné, hogy sor kerülne. Egyedül vannak az épületben. Elméletileg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854479#post854479][b]Mark D. McMillan - 2022.10.18. 09:30[/b][/url]

Este hét is lehetett talán, de ő csak most ért vissza a helyszínről, ahonnét bizonyítékokat gyűjtött. Beszélni akart Ágostonnal az ügyről, ám az épületben már senki sem tartózkodott a lenti őrszolgálaton kívül. Nyakkendőjén lazítva tért be második emeleti kis irodájába, ahol csak lekívánta tenni a begyűjtött anyagot, hogy azután tovább állhasson. Nem mintha bárki is várt volna rá odahaza a kutyáján kívül, de az elmúlt napokban kifáradt, jól jött volna a pihenés. Már épp átlépte volna irodájának küszöbét, amikor egy borítékra lett figyelmes asztalának sarkán. Visszasétált, pálcájával rámutatott a borítékra, s elmormolta a megfelelő varázslatot, mire a boríték életre kelt, s tudatta vele a tartalmat.
Hidegzuhanyként érte a hír, a már meglazított nyakkendő fojtogatását érezte, ezért még jobban lazította, s gombolta felső gombjait, mintha ezzel megszabadulhatna attól a torokszorító érzéstől.

Megtalálták neje maradványait oly hosszú idő után.

Szédülés, sokk, harag, önvád?

Tengernyi érzés kavargott mellkasában, miközben fogyott a levegő, megrendült lába alatt a talaj. Le kellett ülnie, s felocsúdnia, szembesülni azzal, hogy ez idáig hiú remények után ácsingózott. Hogy lányait szembesítenie kell majd az igazsággal, miszerint remény nincs többé. Anya nincs többé.
Legalább ez idáig még gondolhatták, hogy egy napon majd előkerül. Most azonban bizonyosságot nyert, hogy többé sosem.

Mark elkeseredetten görnyedt asztala felé, félre söpörve onnan az ott felhalmozott iratokat, próbálta leküzdeni a benne feszülő érzelmek armadáját, de nem sikerült. Dühében leverte a rúnázott asztali lámpát és az egyéb csecsebecséket, melyek most idegesítő lomként hatottak rá.
Könnyei előtörtek a sötétbe burkolózott irodai bútorok közt, egy ideig csak feküdt az asztalon és felnőtt ember létére zokogott. Gondolnánk, talán jobb is, hogy mindez irodája magányában történt, s nem épp hazafelé az utcán, vagy a lányai előtt.

Néhány perccel később már csak folytak azok a könnyek, talán lelkének egy része meg is könnyebbült, noha nem gondolta azt, hogy ennek majd ilyen súlyos árát kell fizetnie.
Az íróasztalon egyetlen tárgy maradt, egy fénykép a családról. Most is ezt vette kezei közé, hüvelykével simított végig nejének arcán, akitől most végleg el kellett búcsúznia.
Valahogy előkerült a fiókjából egy lángnyelv whiskey is, amit az egyik hadonászó fogolytól koboztak el. Nem akarta megtartani, most azonban szükségét érezte annak, hogy megbontsa az üveget és érezze az alkohol erőteljes világát.

Nem tudni, hogy mennyi idő telhetett el, míg irodájában iszogatott, de minden bizonnyal már nagyon későre járt. Egy kicsit mintha el is bóbiskolt volna, bár inkább csak gondolataiba ülve révedt maga elé, mikor neszezésre lett figyelmes a közeli irattárból.
Nehézkesen felegyenesedett székéből, pálcájára szorította ujjait, s kissé zavaros léptekkel indult meg, hogy rájöjjön, ki ólálkodik ott ilyen késői órán. Persze amennyit ivott, az sem volt kizárt, hogy csak beképzeli a dolgot, mindenesetre a neszezés egyre közelebbinek hatott.

Az ajtó résnyire nyitva volt, ahhoz érve, azon keresztül pillantva viszont ismerős arcot látott feltűnni maga előtt. Már jól ismerte a nő vonásait, fejtartását, azt, ahogyan laza kontyba tűzi haját. Pillantása végig futott a csizmába bújtatott lábakon, s újra megakadt a láthatóan munkába mélyült nő vonásain.
- Te meg mit keresel itt? - lökött egyet az ajtón, hangjában nem volt semmi kedvesség, sőt, azt is mondhatnánk, hogy némi indulat szőtte át szavait. Pillantása is haragos volt, mintha szívből utálta volna Elektrát. Persze talán haragudott is rá, és most mindenki másra is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854486#post854486][b]Rothstein Elektra - 2022.10.18. 12:00[/b][/url]

Azonos rassz és közel azonos kinézet. Mind fehér nők, sötét hajjal, világos bőrrel. Természetesen törékeny fizikummal, arcukon az áldozatokra jellemző vonásokkal. Valóban vannak, akiket még küllemük is nehéz sorsra predesztinál... Tűnődik el az egyik fotót elemezve, majd átlép a következő aktára. Korban sem nagy a flotáció, a legfiatalab tizenhét a legidősebb huszonegy éves volt akkor. Aztán következik egy szünet, ám úgy négy év múltán ismét előkerülnek újabb hasonló ügyek. Valószínűleg megházasodott? Esetleg gyermeke született, de beleunt a szerepébe? Jegyzetel hősnőnk szálkás, alig olvasható betűivel a mellette fekvő füzetbe, majd mélyet sóhajtva lapoz egyet. A lelkét eladná egy kávéért, de már így is hármat ivott. Sok lenne a jóból, ezért inkább egyszerűen csak folytatja a munkát. Ez az egy éjszakája van rá csupán. Így szólt a megállapodás. Ki kell használnia minden percet a cél érdekében. Tehát görget tovább. Földrajzilag jórészt a fővároshoz lokalizál, egy-két kivétellel. Kerül fel ez a megállípítás is a lapra. Minden eset egyedinek tűnik, mégis nagyon sok köztük a hasonlóság. A tettes ismeretlen, a körülmények ugyan jórészt változóak, de a nők háttértörténetében szintén vannak közös pontok szép számmal. Lecsúszott nemesi család, beteg szülő, vagy testvér, aki miatt még akkor sem fednék fel a bántalmazójuk kilétét, ha az életük múlna rajta. Maradék jóhírük, rokonaik testi épsége nagy ár lenne az elégtételért. Valószínűleg megvett hallgatás, esetleg fenyegetések is ráróhatók tehát az elkövetőre. Egyikük sem arany vérű, ami nem meglepő. - Szereted bemocskolni magad? Játszani egy kicsit, majd mosni kezeidet, tudván, hogy úgysem derül rá fény, igaz? - beszél  magábban, ahogy az országos adatok közt sorjázva keresi az összecsengő eseteket az elmúlt tizenöt évre visszamenőleg. Teljesen bele van merülve kutatásába, így semmit sem hall abból, hogy valaki bejött a helyiségbe. Ezért éri váratlanul a hozzá intézett kérdés. Teljes testében összerándul, hogy ezzel egyidőben fel is pattanjon az asztal mellől. Tekintete ekkor találkozik a férfi alakjával, amitől mellkasát is szűkülni érzi. - Te mit keresel itt? - fordítja vissza azonnal a kérdést, s míg ezt tszi magához veszi füzetét, de nem néz az aurorra. Szokásához híven terelni próbál. - Egek, a frászt hozod az emberre! - perlekedik a maga élesnyelvű módján, mintha joga volna hozzá, pedig jól tudja a világon semmihez sincs joga, ami a férfival kapcsolatos. Szavai ellenére óvatosan lép egyet a gép felé és a kikapcsoló gomb felé nyúl, hogy mentse a menthetőt. Ebbe az ügybe nem akarta belevonni annak idején sem Markot. Éppen elég volt Méhest a nyakába varrni. Ekkor veszi észre a tekintetét. Haragot lát a szemében, ami megtorpanásra készteti. - Miért nézel így rám? - szökik ki szép ívű ajkai közül a bársonyos hangú kérdés, amit talán nem kellett volna feltennie. Nem érti mivel szolgált rá erre a győlölséggel terhes tekintetre, mely most már perzselte bőrét. Tisztázták a helyzetüket mielőtt elutazott. Mi történhetett? Az zavarja ennyire, hogy itt találta? Meglehet. Mégsem tűnik elg nyomós indoknak ahhoz ez a tényállás, hogy ennyi mérget és malíciát vessen felé. Elektra szíve megremeg a kétely hullámától, mely átrohan egész lényén. Mégis ártott neki. Helyesen akart cselekedni, elmondta az igazat, s lásd az ő megmentője meggyűlölte. Ki tudja, talán kiderül, perceken belül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854665#post854665][b]Mark D. McMillan - 2022.10.19. 13:05[/b][/url]

- Ez az aurori kirendeltség. Semmi keresnivalója itt firkásznak - továbbra is keményen sújtanak le szavai, ahogy az ajtófélfának támaszkodik,  azzal nem is tud mit kezdeni, hogy frászt hozott a másikra. Kettejük közül ő van úgymond otthon, nem pedig Elektra. Körbe is pillant, tekintetével kutatva, hogy van-e itt egy kolléga, vagy bárki, aztán pillantása ismét visszaugrik a nőre. Most nem is érti azt, hogyan is juthatott be éjnek idején erre a helyre, de faggatózni sincs kedve. Rohadtul nem érdekli, hogy miféle ügyről lehet szó, szíve szerint felborogatna mindent és üvöltene az éjszakába.
- A csodálatos újságírónőő megint valami fantasztikus új ügyön dolgozik, nemde? - gúnyolódva bámulja a nőt, tekintete szikrákat szór, mérhetetlen düh járja át a mellkasát. Nem lepi meg, hogy az élesnyelvű publicista visszavág kérdésével, hisz ahhoz elég csavaros az észjárása, hogy folyton folyvást kérdésekkel halmozza el a másikat. Mert hát, végül is firkász. A vérében van.
Közelebb lép, s még mielőtt megnyomhatná a gombot Elektra, elkapja a csuklóját, s pillantását a monitorra szegezi. Ha eddig nem érezte volna a nő az alkohol szagát, ilyen közelségből egész biztos, hogy orrába kúszhat a jellegzetes whiskey aroma.  - Nahát..nahát. Ki adott erre engedélyt? - közel fordulva a nőhöz, még mindig szorítva csuklóját, haragos barnáival kutatja a másik tekintetét.
- Mindegy is. Szedd össze a cuccod, és húzz el innen, de most - utasítja, mintha ehhez joga lenne. Igaz, ha abból indulunk ki, hogy az auror kirendeltségen vannak, ahol Mark az auror, Elektra pedig csak egy besunnyogó, akkor ebben az esetben még lenne is rá joga. Ám ő sem makulátlan, hisz dög részeg. Ahhoz képest egész jól tartja magát, lábai megtartják, tekintete azonban ködös. Dühös, elvakult, fájdalmakban gazdag.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854687#post854687][b]Rothstein Elektra - 2022.10.19. 17:00[/b][/url]

Arca éles vonású maszkká szilárdul az őt feddő szavak hallatán. Dühe úgy égeti torkát, mint a legtöményebb vitriol. Belső hangja üvöltve tiltakozik, mert egyszerűen nem érti, mi okból beszél vele ilyen megalázó módon a férfi. Ugyanazért harcolnak, egy oldalon állnak, csupán hősnőnk eszköztára más, vagyis inkább szűkösebb. Ajkát összepréselei, hogy ne kezdjen hurrikánként tombolni, ám amikor az auror gúnyolni kezdi, önuralma semmivé válik egy pillanat alatt. Tekintete és hangja haraggal teli, ahogy megszólal - A munkámat végzem, ahogy te is a tiédet. Nincs jogod így beszélni velem. Ezt senkinek sem tűröm el, még Neked sem és most elmegyek! - nyúl a gép felé, szándékosan nem fedve fel Zlatant. Enegdélye volt itt lenni, s meg is szerezte nagyrészt, amiért jött. Nem fog visszaélni a Parancsnok bizalmával. Mozdulata nyomán ekkor már majdnem sikerült elérnie a masinát, hogy kikapcsolja. Azonban Mark erős ujjai a másodperc töredéke alatt fonódnak vékony, csontos csuklójára. A férfi iménti tettével jócskán túllőtt a célon. Magára szabadítva ezzel a harcias riporternőt, aki már emeli is szabad kezét, hogy egy jókora pofonnal honrálja a szíves marasztalást, amikor megcsapja az átható alkoholszag. A szentségit! Mark, te részeg vagy! - mondja szitkozódó tónussal hangjában, s tekintetét mondhatni belevési a vele szemben álló szemeibe. A férfi lélektükrei homályosak, be vannak véresedve, mintha...A felismerés letaglózó erővel sújt le Elektrára. Látta már ezt a mintát, annyiszor saját tükrében, hogy azonnal fel kellett volna ismernie. Másra koncentrált. Ennyi a mentsége. Viszont most, már teljes figyelme a férfié. Ütésre emelt jobbjával puhán ér az auror arcához. Tenyere rásimul, mely alatt érzi az italtól lángoló bőrfelületet. Haragja csillapszik, hogy helyét valami mélyről, lelke rejtett zugából elősuhanó érzésnek adja át, ami az aggodalom és a szerelem különös keveréke. - Mi történt? Kérlek, mond el... - beszél a férfihoz senkiével össze nem téveszthető, bársonyos hangon. Sötét kifejező szemei egy pillanatra sem eresztik a másik deliriumtól opálos barnáit, amiket annyira jó volt látnia, amikor még arra sem emlékezett, hogy kicsoda. Mark volt az, akivel bármit megoszthatott. Támaszt nyújtott, s a legsötetebb időkben reményt adott számára, puszta jelenlétével. Ugyanez az ember az, aki most olyan erősen szorítja a csuklóját, hogy az már fájdalmat okoz, mégsem húzódik el tőle. Marad...Vele.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854709#post854709][b]Mark D. McMillan - 2022.10.19. 20:09[/b][/url]

Valóban nincs joga ahhoz, hogy így beszéljen a nővel, vagy bárki mással, de ezek a szavak most lepattannak róla, egyik fülén be, a másikon meg ki. Nem gondolkodik, nem hall és lát, legalábbis azokat a dolgokat nem veszi észre, amikre igazán figyelnie kellene. Nem veszi észre, hogy ittasan milyen barom, mintha ösztönlény lenne ezen pillanatokban. Azt sem bánná, ha a nő azon nyomban elmenne, de előtte azért még lecsap az áldozatára, s erősen fogja Elektra csuklóját, nem rezdül akkor sem, mikor a nő szabad keze a magasba lendül, farkasszemet néz a sötét szempárral.
- Számít ez? Attól még nem kéne itt lenned! - ismétli dühösen ráncolt homlokkal, s egy kicsit még jobban is szorítja a nő törékeny csuklóját. Várja, szinte provokálja, hogy az a kéz megüsse, de legnagyobb döbbenetére a csattanás helyett csak egy gyengéd érintés az, mi éri borostás arcbőrét. Meg is borzong tőle, elfordítja arcát, szabad kezével erre a csuklóra is rászorít, s immár mindkét kezével a nőt szorongatja.  
- Hagyd ezt abba! Minden a Te hibád! - hirtelen emeli meg a hangját, lök is rajta egyet, de így elengedi végre azokat a csuklókat, viszont vészesen közelít a nő felé, s szorítja sarokba Elektrát. - Az Istenit! - csap bele a falba öklével, közvetlen a nő feje mellett, de aztán megrázva fejét, arrébb lép, s immár háttal a nőnek, az irattartó polcra görnyed, fejét elmerítve a karjai közt zokogni kezd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854716#post854716][b]Rothstein Elektra - 2022.10.19. 20:49[/b][/url]

Tisztában van vele, hogy a másik fél szemszögéből valóban betolakodó. Mégsem megy sehová, amire két jó indoka is akad. Egyrészt a csuklóját a férfi erős ujjai szorítják, akár egy satu. Másrészt valami nincs vele rendben, ezt hősnőnk egyre tisztábban látja. - Tudom, de nekem számít - reagál türelemmel az újabb felhördülésre. Immár aggodalma erősebb, mint gyengédsége, melyhez csipetnyi félelem is társul. Értetlenül állnak ebben patthelyzetben ők ketten, majd kisvártatva Markot teljesen eljárja az ital. Agresszivitása beigazolja Elektra baljós előérzetét. Ritkán riad meg bármitől, de most gerince mentén végigfut az elemi rettegés hulláma. Teljes valójában érezhetően megremeg, amint elhagzik az egyetlen vád, melytől egész életében menekült, s mely minduntalan utolérte. Feje mellett az auror belecsap a falba, melynek hangja keveredik hősnőnk nyögésével. Azonnal elfordítja fejét, attól tartva, a következőt ő maga kapja. Ütötték már meg, de azok idegenek voltak és nem olyasvalaki akit szeret. Elerednek könnyei, ám mindezt észre sem veszi. Sötét íriszei feketévé válnak, ahogy pupillái a veszélyérzet hatására kitágulnak. Lélegzete akadozik, ajka elfehéredik, míg szíve egyenetlenül kalapál majd szétfeszítve bordái ketrecét. Életre kel ösztönének legmélyebb része, az amigdala, hogy azonnal bekapcsolja az üss vagy fuss protokollt. - Te hagyd abba... - nyögi fájdalommtól reszkető hangon, ám még mielőtt maga szabadíthatná ki kezeit, a szívének oly kedves férfi elereszti és arrébb húzódva zokogni kezd. Elektra csak nézi őt és elméje színes szélesvászna elsöttétül. Tudata mondhatni beszűkül. Nem érez mást csak csuklói lüktető fájdalmát. Biztosan befognak lilulni ott, ahol az ujjak bilincse rájukfeszült. Jóbarátja a hegyomlásnyi kocsmáros egyszer régen megtanította neki a részegekkel való bánás szabályait. Első szabály, nem hatnak rájuk az észérvek. Második szabály, ha agresszívak, maradj csendben és ha közelednek fuss. Mindezeket totálisan semmibe véve lép közelebb hozzá. Baljával óvatosan nyúl felé, hogy vékony ujjait a hátára csúsztassa. Érzi a zokogás keltette rázkódást, megszólalni viszont egyelőre képtelen. Egyet tud csak biztosan, bármit is tett az imént Marknak szüksége van rá és ő nem megy sehová.