A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841343#post841343][b]Kállay Bertalan - 2021.12.30. 21:25[/b][/url]

Nem zavar a cigarettafüst. A sercegő szálra pillantok és egy pillanatig azt kívánom, bár kínálna meg, pedig tudja, hogy nem élek vele, vagyis, aktívan nem. Ezért is jó, mert elviselem a füstöt, nem köhögöm magam halálra, neki pedig nem kell veszekednie senkivel sem, hogy ugyan már azt csinál, amit akar. És tényleg. Sóhajtok végül, csak a füstöt szippantom be, mielőtt ismét a névre nézek.
- Ez a nap legjobb híre – bólintva fújom meg a kávét, hogy már bele is kortyoljak. Még hat és vagy gyalog futok el érte vagy elviszi az infarktus, akármennyire szuperek a legutóbbi eredményeim. Talán majd most mond olyat, amitől okosabb lehetek és talán az is leszek, mert valahogy hasonlót éreztem. Menni kellene, miközben nem is, ördögi kör ez. A tehetetlenség az, amely a legjobban dühít, egy madár sem ér olyan gyorsan oda, nekem meg nincs mugli csodaeszközöm és gyanítom Will-nek sem, hogy rácsörögjek vagy minek nevezik.
- Én is ezen voltam, hogy elmegyek, én egyedül és senki más, de… - nem is tudom mivel akarok érvelni, mire csak a homlokom ráncolom. - Dolog? - fordulok felé, most eltekintve a táblától és nagyobbra nyílnak a szemeim. Vagy úgy! Kissé talán erősebben szorítok a bögrére, miközben olyasmit hallok, amit nem akarok. Érinthetetlen. Lehunyt szemekkel veszek pár mély lélegzetet, hogy aztán bólintsak egyet.
- Tehát, lényegében tehetetlenek vagyunk… Nem, nem akarok cirkuszt és ezek szerint a Parancsnokság nem. Másképp már rég ott parádéznának. Hogy felejthettem el, hogy kihez ment – ismét a névre pillantok a táblán. - Akkor most, itt fogunk állni és várni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841348#post841348][b]Dwayne Warren - 2021.12.30. 21:50[/b][/url]

Oldalvást pillant el a férfire, épp egy pillanatra rándul az ajka félmosolyra. Közel harminc éve volt megtanulni azokat az apróságokat, amiket igyekszik átadni Bertalannak. Dwayne szívből gyűlöl tanítani. Legyen az akadémián vagy a Mátrában, a hányinger környékezi az oktatástól, így ha teheti, elkerüli ezt.
Kállay azonban szerencsére kevésbé fafejű, mint a többi akadémiaszökevény. Ahogy most is: nem vergődik, nem veszi a tapasztalatlan kezébe az irányítást, hanem ha frusztráltan is, de türelmesen vár a parancsra.
Ezek azok a tulajdonságok, amikkel Dwayne sosem rendelkezett. Ahogy pedig ő is visszapillant a névre, csöndben eldönti magában, hogy Kállay vagy sokkal többre viszi majd, mint ő, vagy pár éven belül szembe néz majd a zöld villanással.
   -  Ez mind politika. Jobb, ha hozzászoksz ehhez. Ha Machay ledugja a farkát a torkunkon, nekünk meg kell köszönni. És szerintem most épp azt csinálja.  
Mikor lett ennyire apatikus? Talán pár hónappal ezelőtt, amikor keserűen kénytelen volt rájönni, hogy az élete márpedig véges, neki pedig nincs ideje arra, hogy a minisztérium ármánykodásán rágja magát. Néhány évvel ezelőtt már Krise ágya mellett állna ott, majd úgy ahogy van, gatyában vagy anélkül rángatná el a fogdáig. Most azonban ismét csak szív a szálból és megvonja a vállait.
   -  Krise az unokaöcsém... lesz. Ha elveszi a Machay lányt. Aki gyereket vár. Hagyjunk a fiataloknak még fél órát. Ha addig nem mozdul, akkor felébresztem a nyomjellel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841468#post841468][b]Egervári Zalán - 2022.01.01. 18:25[/b][/url]

Hogy végezhetné valaki rendesen a munkáját, ha csupán féligaz információkat kap a nap minden órájában? Úgy ült le Richárd elé, hogy fogalma sem volt róla, hogy jelenleg milyen változások érték az ottani társadalmat, pedig ha valakit, akkor az aurorokat értesíteni kellett volna róla. Akkor is, ha egy olyan kis városról van szó, mint Bogolyfalva. Kész vicc volt, de mostanában Annától több információt gyűjtött be, mint a hivatalos szervektől.
- Kész öngyilkosság lenne oda visszamenni - jelentette ki kertelés nélkül Zalán. A fenébe is, ha ránézett a szőke férfira, nem egy potenciális bűnöst látott rajta, csak egy megtört fiatalt. Pedig őszintén, idősebbnek kellett lennie, mint az aurornak. Mégis a lépése olyan botorság volt, amit egy király nem is tehetne meg. Főleg akkor nem, ha vissza akarja szerezni a trónját.
- Ha komolyan gondolod ezt az egészet, szükséged lesz segítségre. Két óra múlva végzek. Gyere a Boglyas téren lévő sörözőbe. Meglátom mit tehetek - jelentette ki visszafogott hangon Zalán, pedig tudta, hogy neki ebből nem lehet baja. Nem kéne, hogy baja legyen belőle.
Kopogás hallatszott az ajtón. A férfi odalépett, és egy pár papírlapot raktak a kezébe. Nem volt rajta sok információ, éppen csak annyi, amennyi elegendőnek bizonyult Richárd elengedéséhez.
- Nos, úgy látszik igazat állítottál. Elmehetsz. De gondold meg az ajánlatom - állt félre az ajtóból Zalán, hogy jelezze a sellőnek is, hogy elmehet. - A bejáratnál add meg a nevedet, és akkor visszakapsz mindent, amit nálad találtunk. Vagyis.. majdnem mindent. A port nem - nézett rosszallóan az auror, még mindig nem hitte el teljesen, hogy Csengernek semmi köze az ügyhöz. Kellett, hogy legyen kapcsolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841469#post841469][b]Egervári Zalán - 2022.01.01. 18:37[/b][/url]

Már jó pár órája behozták a fiatalt, de egyelőre még várniuk kellett. Egy gyógyító minden órában bement megnézni az állapotát, de amíg egy kis tündérpor volt a szervezetében, jogilag nem volt megengedett a kihallgatása. Így lehet, hogy csupán hat óra, és egy intenzív orvosi kúra után értek el odáig, hogy bevigyék a lányt egy kihallgatószobába. Mint az ügyben legérdekeltebb tagot, Egervári Zalánt szinte azonnal értesítették. Mikor beért, megrökönyödött. Júlia túlságosan hasonlított a húgához. Nem kinézet ügyileg. Korban. Akár Léda is lehetne, ha Zalán nem tett volna meg mindent azért, hogy minél hamarabb elhozza abból a mérgező családi légkörből.
Megingatta a fejét. Megdörgölte a szemét, és sóhajtott egyet, mielőtt belépett volna a szűkös szobába. Leült a lánnyal szembe. - Szia! A nevem Egervári Zalán, és szeretnék feltenni pár kérdést - kezdte el. Úgy viselkedett, mint mindenki mással szokott, mégis a belsője mart. Talán ilyen, amikor igazán közel kerül hozzád egy ügy. Az idősebbektől már hallott róla históriákat, de a saját bőrén még sose tapasztalta.
- Mond csak Júlia, tudod miért vagy itt? - kérdezte Zalán, és összekulcsolta a kezeit maga előtt, ahogy előrehajolt kicsit. Nem fenyegetően, csak kényelmesen. Hitte, hogy ott lesznek egy ideig. Ha ő nem is, a lány biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841572#post841572][b]Kállay Bertalan - 2022.01.02. 18:09[/b][/url]

Gyűlölöm a politikát. Gyűlölök tehetetlen lenni és rágni közben a szám belsejét, hogy valami megoldás szülessen a kényszermozdulatokból. Nem mondom azt mégsem, hogy gyűlölöm a segítségkérést. Dwayne rendelkezik mindazzal a tapasztalattal, amit ha nem is önt szavakba, de nekem igenis sokat segítenek akár most, akár később. Nem lett nyíltan sosem kimondva, hogy én most tanulok vagy ő tanít, ahhoz bőven jól ismerem, hogy tudjam, ilyenre tőle nem sok telik. A természete nehéz, sokan kifejezetten a hajukat tépik és kaptam már olyan pillantást, ahol a vállam veregették, hogy sok sikert. Nem érzem azt, hogy ez átok, ahogy ő megszokta az én munkamán és pörgős pillanataim, én úgy azt, amikor harap és nem túl kedves. Tudnék hat rosszabb „veteránt”, akiket már kirugdaltam volna az irodából.
- Tudom, tudom. Mármint a politika részét. A farkából nem kérek – ha tehetném, felrúgnám ezt az egész burkot, amivel elfedi mindazt, amihez nem érhetünk. Ezt ki találta ki, akkor a régi, szürke világban, jó kérdés. Vagyon, nem vagyon, mégsem az az igazság irányít, minek kellene. A lábam szívesen tolnám le a torkán válaszul, de most csak dühös vagy és frusztrált, később még ezt a gondolatot is szégyellni fogom. Küzdök, amivel csak tudok és amivel lehet. Nem szokásom mocskolódni, ezért se mondom ki hangosan. - Bárcsak legalább egy napra ne lehetne név mögé bújni – mormogom a táblának, a férfinak, majd a kávémnak, amibe belekortyolok. Amit majdnem félrenyelek a szavai hallatán. Köhintek párat, miután sikerült a kávém maradékát a bögrébe visszaköpni.
- Hogy tessék? - krákogom felé. Az, hogy rokonok lesznek, oké. Hogy esküvő lesz, már tudtam, de a gyereket nem. - Gyereket vár. Basszus – szisszenek egyet, majd bólintok. Ez az infó új és minden pillanattal szövevényesebb lesz a történet. - Jó, rendben. Legyen fél óra – pillantok a falon ketyegőre, majd az asztalhoz sétálok és annak dőlve próbálok inni, de még az apróbb köhintésektől nehéz. - És ha akkor sem mozdul? Nekem kellene mennem, én vállaltam érte a felelősséget – vagy talán picit elhiszem: bennem lehet jobban bízna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841599#post841599][b]Dwayne Warren - 2022.01.02. 22:15[/b][/url]

Ahogy félrenyeli a kávét, már biztos benne, hogy valami olyasmit mondott, amit nem kellett volna. Megrökönyödve néz rá oldalvást, nehogy megfulladj már itt nekem karácsony napján, szerencsére azonban úgy fest, Bertalan ura a helyzetnek. Ő pedig jobb lenne, ha szűrőt tenne arra, amit mond, ugyanis...
   - De ez maradjon köztünk. Nekem mondta a lány, de akkor lehet, hogy nem publikus az infó. - teszi hozzá, mentve a nehezen menthetőt. Neki annyira könnyedén mondta Adél, bőven feltételezte, hogy már kiteregették ezt a szennyest, de ha nem, akkor nem is az ő tisztje elterjeszteni a faluban.
Kállay ellép tőle, ő pedig egy pöckölő mozdulattal a papírkosár irányába dobja a csikket. Az egy szökkenéssel terem ott, hogy a fal mellett kicsit megemelkedve elkapja azt, majd jóleső csámcsogással visszamásszon a korábbi helyére.
   -  Szerintem menj oda te. Ha segítség kell, küldj patrónust, de a srácnak pálcája sincs. Szerintem elboldogulsz.
Továbbá semmi kedve kimenni a hidegbe, ahhoz pedig még kevesebb, hogy Hévízre utazzon a Machay birtokra. Függetlenül attól, hogy bejygújtőként igenis neki kellene lennie az elsőnek, aki megjelenik a helyszínen. A karjait összefonja maga előtt unalmában, a térkép távolabbi sarkának kevésbé ismert neveit tanulmányozza, amikor...
   - Hah! - William neve eltűnik a birtokról, csak a mágikus festék lenyomata vöröslik a helyén pár pillanatig, mielőtt végleg beinná a papír. Az ő szeme azonnal Bogolyfalva felé fordul, ehhez arrébb is lép egyet, és lám - Ez tud hoppanálni? Ne kúrj fel, ha illegális zsupszkulcsa van, ennyire nem lehet idióta.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841603#post841603][b]Kállay Bertalan - 2022.01.02. 22:39[/b][/url]

Ma sem halok meg, nem is a kávé lesz a végzetem, remélem. Sőt, azt hiszem, sosem lesz, de egész szép halál lenne, a sok, borzalmas forma mellett, ami amúgy létezik számomra. Egy gyilkos átok vagy bármi más halálos mellett a fulladás már egyenesen unalmas lenne. Kállay Bertalan, az auror, aki unalmasan halt. Szép szalagcím.
- Ööö… rendben, rendben. Nekem senki sem mondta, még a pletykahálozatnál se hallani – utal arra, hogy a helyi öregek előszeretettel beszélnek, vagy épp jelentgetik fel egymást és azt, aki nem szimpatikus nekik. Költözött ide pár testvér és most Will, akiknek a múltja nem épp tiszta és azóta áll a bál, mindenhol halált és pusztulást látnak. Az egyik öreglány megjósolta, hogy jövő ilyenkorra a faluból nem lesz semmi, idejön a világ összes rossz ómenje és vége. Néha, amikor az ember ilyeneket hall, tényleg kívánja a meteort.
- Jó gyorsan sikerült nekik – nyekergek valamit, amivel magamban le is zárhatom. Felrémlik előttem a háló, amit lecsekkoltam akkor, mikor érkezett. Nos, talán ezért volt olyan. Megrázom a fejem és inkább kortyolok.
- Nem hiszem, hogy megtámadna. Vagy ellenkezne. Majd fog, amikor le lesz tolva, de addig maradjon a béke és akkor talán tényleg nem fognak megkövezni – utalok itt a családra, a névre, meg mindenre. Ellököm magam az asztaltól, hogy addig elfoglaljam magam. Szerzek egy szendvicset vagy bármit, amit magamba tudok tömni, de a csak kávé és ideg nem épp a legjobb reggeli. Épp a fiókomban keresgélek egy müzliszelet után, amikor Dwayne hangja csattan fel.
- Hogy tessék? - már ugranék is, de a combom ütközik a fiókkal, így az kiugrik a helyéről, én meg káromkodva és sántítva csoszogok oda mellé, amennyire gyorsan tudok. - Mi a…? Nem, nem tudok ilyesmiről, de még arról se, hogy hoppanálni tud. Én megnyúzom most már… - követi a tekintetével a név helyét, majd, hogy merre ugrik fel ismét. - Legalább így végül hazatér az eltévedt bárány… - sóhajtok fel. Remek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841836#post841836][b]Dwayne Warren - 2022.01.07. 17:41[/b][/url]

Arra, hogy gyorsan sikerült nekik, inkább nem válaszol. Ő vesse az utolsó követ a fiúra, hiszen négy gyerekből egyet tervezett, kettő pedig egy valószínűleg hasonló véletlen eredménye. Jobb tehát, ha csendben marad, inkább csak engedékenyen félreáll, hogy a férfi is közelről megnézhesse a térképet. A név, ami eddig Hévízen időzött, most már a Mátrában van, arra a részletessége azonban már nem tér ki, pontosan hol. A tinta vörösből ismét először bordóra, majd feketére vált - pár órán belül pedig, ha minden igaz, el is fog tűnni, a falu határain belül ugyanis már nem kötelező az állandó nyomkövetés.
   -  Talán csak hazahozta valaki - tűnődik hangosan, különben pedig épp nem érdekli, milyen úton-módon ért haza. Sosem értette a Minisztérium zsupszkulcsokkal szembeni hisztériáját, őt is többször meghurcolták már miatta. A kezeit a zsebébe csúsztatja.
   -  Azért ne becsüld alá az ilyen méregkeverőket. Legalább is én nem fogadnék el tőle teát - a kezét kihúzza a zsebéből, hogy lenézzen a telefonjára - Gondolom innen boldogulsz. Azért hozd be és kérdezd meg tőle, mi a kurva anyámat képzel magáról. De engem most vár egy tál töltött káposzta Pesten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841907#post841907][b]Kállay Bertalan - 2022.01.09. 00:19[/b][/url]

Majd bontanánk egy pezsgőt, miközben felírom a szabályszegést és kedvesen lecseszem. Szép kis ünnep lenne, már így is az. A papírmunka lefoglal egy ideig, de így, hogy mozdul és történik valami, nem addig, hogy ne ússzam meg a családot. Majd megoldom, viszont valahogy mégsem kellemes érzés jár át, nem az, hogy hálás vagyok ennek a szerencsétlennek. Dühös igen, aztán ahogy fogy a kávé, talán már jobb kicsivel. Fogalmam sincs. Megdörzsölöm az arcom, lehunyt szemeim előtt apró csillagok táncolnak, vagy tűnnek el és szusszanok a végére. Valahogy így. Apám mindig a higgadtságra és a célra ösztökélt, arra, hogy mindig a legjobb teljesítményt tudjam nyújtani, de ő aligha kerget szökött akárkiket évtizedek óta. Sőt. Neki ez mind csak apróság, a „majd lesz jobb” mondat előzménye. Hát persze.
- Megeshet. Jobb később, mint soha – legegyszerűbb lenne pont így kezelni és félresöpörni, hagyni a francba azt a pár órát, csak épp nem lehet. Még ha a jóindulatom épp kedves lenne, így az ünnepekre, a gyerek hírére, akármire, de… nem. Dwayne felé fordulok inkább, mert tudom, most kezdődik még csak igazán, bár annak felettébb örülök, hogy végül mégsem kellett a birtokig menni és botrányba fulladni.
- Sose mondtam, hogy alábecsülöm. Nem is nyúzom meg, meg áhh… - sóhajtok egy nagyot. Azt mondjuk inkább nem jegyzem meg, hogy fogadtam már el tőle teát és még itt vagyok – vagy nem ismert és eddig nem mutatkozó hatása van –, azzal úgy érzem, nem épp elismerést váltanék ki.
- Persze. Kösz, hogy bejöttél – biccentek felé, majd nevetek fel. - Hogyne, pontosan ezekkel a szavakkal fogom. Menj csak és egyél helyettem is – most azért irigy vagyok, leginkább arra, hogy semmittevés várja, nem egy ki tudja milyen állapotban lévő próbaidős. Intek neki, majd lehúzom a kávé maradékát és szedem össze, ami kellhet. - Aztán el ne hízz, mire visszaérsz. Én nem futok helyetted – sandítok a másik felé, majd zsebrevágom a pálcám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=842459#post842459][b]Vattai Júlia - 2022.01.19. 22:51[/b][/url]

Zalán
______________________________________________________

A por kiürülési ideje nyolc-kilenc óra. Ezt végigülni a kapitányságon nem túl vicces. Színészkednem sem kellett igazán, mindvégig halálra voltam rémülve. A szívem kalapált és rettegtem a következményektől. Az egészet csak vissza akarom csinálni úgy, mintha soha meg sem történt volna. Nekem amúgy sem lett volna szabad port fogyasztanom. Ez az első számú szabály, ezt soha nem szabad megszegni. Most pedig mégis ezért vagyok itt. Mert megtettem, mert újra és újra megtettem.
A sarokba kuporodva vártam ki az időt, a gondolataimba merülve. Ha be-be is jött valaki csak néhány rémültnek hangzó elcsukló szót nyögtem oda, máskor síráson kaptak. Mondanám, hogy az is a színjáték része volt, bárcsak megtehetném, hogy ilyet mondjak és ha bárki valaha erről tudomást szerez és ismer, azt is fogom mondani, hogy az egész egy zseniálisan megrendezett előadás volt, mind a nyolc retek hosszú óra és tizenkilenc perc, de hazudnék. Nem azért bőgtem el magam, mert jól mutatott a kisírt szem, hanem mert ahogy lassan számba vettem a közelmúltat és aztán azt a helyiséget, ahova kerültem gyermeki rettegés fogott el. Mintha újra a szobámba lennék ahova apu zárt és tudnám, hogy valamennyi idő után, de hamarosan be fog jönni egy nadrágszíjjal a kezében. Az ágy alja nem védett meg. Soha, akárhányszor próbáltam. Régóta nem éreztem magam ennyire fiatalnak és elveszettnek. Néha azon kaptam magam, hogy abban reménykedtem bárcsak valaki megmentene. Akárki. Besétálna az ajtón felnyalábolna a földről és meleg ölelésében azt suttogná, hogy nem lesz semmi baj. Ám akárhányszor méláztam ezen tudtam, hogy ilyen ember nincs az életemben. Nem fog megmenteni senki se most, se máskor. Nincsenek hősök. Egyedül vagyok, ahogy mindenki más is.
Végül eljött az idő. Azt mondták tiszta vagyok, ugyan már órák óta nem éreztem a hatását. Tegnap éjjel hoztak be, most sütött a nap. Ahogy vezetgettek végig a folyosón, minden annyira szürreálisan nyugodtan tűnt. Aztán belépek a sötét helyiségbe és megtorpanok. Azt mondják üljek le, bár oda kell lökdösniük, magamtól nem megy. Képtelen vagyok elővenni a hidegvéremet, hogy logikusan és átfontoltan cselekedjek. Igyekszem terveket eszkábálni, de mintha vasba akarnék szöget verni másnapos cipóval. Koppan-koppan, aztán lepattan.
Egy storit kitaláltam, egy gyenge kis hazugságot, amit talán a külsőm fog eladni. Tudom, hogy nézek ki, magammal szembe látom tükörképemet a fekete üvegablakokban. Szörnyen festek. Fiatalnak hatok a túlontúl hatalmas oroszlánsörény közepette, arcom nyúzott, szemem kisírt, ajkaimon aprócska sebek ahol túl sok bőrt haraptam le belőle.
Végre bejön valaki. Ráemelem tekintetemet. Máskor ezer mindent gondolnék róla, most nem tudok kezdeni vele semmit. Ha azt állítaná, hogy ő jött be abba a nyolc órába mind a nyolcszor lecsekkolni, hinnék neki.
A kérdésre tétovázva bólintok. Felesleges hazudni. Buliból vittek el, ahogy több más embert is. Sokan poroztak ott. Szinte mindeni, csak a legtöbbnek sikerült elmenekülnie, de én épp valaki ölében faltam a nyálát.
- Nagy bajban vagyok ugye? - kérdeztem vékony, cincogó hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=842781#post842781][b]Egervári Zalán - 2022.01.26. 00:05[/b][/url]

Olyan fiatal még. Haja bozontosan kúszott a szélrózsa minden irányába, vékony teste alig volt magasabb 160 centinél. Szemében pedig egy ijedt kisegér bújt meg. Alatta hatalmas táskák hirdették az utóbbi pár óra borzadalmait, míg orcája egyszerre volt falfehér és pirospozsgás. Létezett ilyen? Annyira sajnálta. Mégsem mondhatta el neki. Erősnek kellett lennie, ahogy az akadémián tanították neki. Csak egy katona volt. Érzelmek nélkül. Múlt és jelen nélkül.
- Elég nagy bajban, igen - válaszolta meg a kérdését Zalán. Hiába hagyta volna figyelmen kívül, mind a ketten tudták miről van szó. - Most felsorolok néhány információt rólad, csak az adminisztrációhoz kell, kérlek erősítsd meg, és utána rátérhetünk a lényegre - nézett sokatmondóan a szőkére, majd felemente az aktát maga elől. Csupa formaiság, embertelen bánásmód. Hiszen az előtte ülő lány remegett a félélemtől. Legszívesebben egy szó nélkül elengedte volna. Hangja mégis erősen csengett a csendes szobában.
- A neved Vattai Júlia. - Kis szünet. - Január 13-án születtél. - Szünet. Rápillantott a lányra, ellenőrizte, hogy vele van-e még, vagy elveszett a gondolataiban. - Édesanyád neve Vattai Erzsébet. - Szünet. - Lakhelye Rózsafa - olvasta fel az utolsó tételt Zalán. Elég biztosak voltak benne, hogy ezek valós tények, mégis szükségesek a kihallgatáshoz.
Becsukta a mappát, és lefektette az asztalra. - Júlia, a szervezetedben Tündérport találtunk, amikor behoztunk. Tudod, hogy mi az? - kérdezte Zalán. Biztos volt benne, hogy igen. Ez nem partydrog volt. A kérdés szimplán csak felvezette a következőket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=842924#post842924][b]Vattai Júlia - 2022.01.29. 13:53[/b][/url]

Zalán 1
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843073#post843073][b]Borbély A. Leila - 2022.02.02. 12:18[/b][/url]

Még egy utolsó fuvallat beférkőzött lenge szövetkabátom alá, mielőtt beléptem volna a kirendeltségre. Sose jártam még itt, és reménykedtem benne, hogy a büdös életbe nem kell betennem ide a lábam, de ha már muszáj volt, igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. Határozott léptekkel közelítettem meg a félkör alakú várakozóban az egyik ügyintéző férfit, és egy édeskés mosollyal, ártatlanul néztem rá.
- Üdvözlöm nyomozó, Vattai Júliáért jöttem. Tegnap este hozták be egy félreértés miatt - rebegtem, és kicsit közelebb hajoltam hozzá az asztalnál. - Tudja... nagyon aggódtam érte, amikor nem jött haza, be is telefonáltam. Azt mondták mostanra kiengedik. Meg tudná nézni nekem? Kérem - esengtem. Úgy fojt belőlem a hazugság, mint a Trevi-kútból a víz, mégis láttam a jelvényesen, hogy egy pillanat alatt bevette amit mondtam. Naná, azért dolgozik az alsó emeleten, mert nem az eszéért tartják.
- Egy pillanat és utána nézek, ne menjen el - mosolygott vissza megszeppent kisfiú módjára, és már ment is felderíteni az ügyet.
- Köszönöm, nagyon hálás vagyok érte - biztosítottam, és ahogy elfordult, elkezdtem kigombolni a kabátom. Rövid egybe ruhám végigkövette testem alakját, kiemelve minden potenciált bennem. Egy huncut mosoly mellett körbeforogtam, kinézve azokat, akiknek megragadtam a tekintetét. Vagyis nem én, hanem a testem. A vérem már csak attól felpezsdült, hogy láttam rajtuk mennyire akarnak. Lehet ki kéne próbálnom milyen egy tisztviselőt ágyba csábítani. Neki talán ingyen is vállalnám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843077#post843077][b]Vattai Júlia - 2022.02.02. 15:52[/b][/url]

Leila
______________________________________________________

A férfival való beszélgetés borzalmasan hosszúnak tűnt. Túl sokat kérdezett. Az én agyam viszont teljesen üres volt. Nem mondtam neveket. Azt mondtam a fiú akitől vettem Peti néven mutatkozott be de soha nem mondott ennél többet. Adtam egy standard leírást, minek a fél férfinem megfelel. A kihallgató végül elengedett. Azt hiszem megsajnált. Szörnyű érzés tudni, hogy valaki szán téged. Még ha ezzel meg is úszol egy csomó mindent, akkor is az arcába kiabáltam volna, hogy baszd meg az anyádat a sajnálatoddal, a fél megyét én látom el droggal cseszdmeg erős vagyok és hatalmas. De nyilván nem mondtam ilyet. Csak szipogtam.
Visszakísértem abba a helyiségbe ahol az éjszakát töltöttem. Nem tudom meddig kuksoltam ott, míg végre valaki értem jött.
Felállít a padlóról, gyengéden. Nem ráncigál vagy kiabál. Ő is szán engemet. Kicsit még a hajamat is megigazgatja a nő mielőtt elmondaná, hogy jött értem valaki ezért hazamehetek. Még egy kabátot is rám terít és míg kifelé sétálunk megkér, hogy egyszer hozzam vissza az őrsre. Bólintok, de a fasznak van kedve visszajönni ide. Mikor kinyitja az ajtót és megpillantom Leilát beharapom ajkamat és nem tudom megállni, hogy ne rohanjak oda hozzá és vessem magam a nyakába. Eljött értem. A boldogság ami végigszáguld testemen könnyekben tör ki belőlem.
- Vigyél haza kérlek - szipogok. El akarok innen menni messzire. Bezárkózni a szobámba és eltűnni a világ szemem elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843079#post843079][b]Egervári Zalán - 2022.02.02. 16:30[/b][/url]

Nem Júlia volt az első, akit elkaptak, és valószínűleg nem is az utolsó. Mégis minden egyes alkalommal nehéz volt a kikérdezés. Ezek a gyerekek ilyenkor sarokba szorítva érezték magukat. Hazudtak, ha az kellett, és igazat mondtak csak hogy szabaduljanak. Minden kérdést háromféleképpen fel kellett tenni, hátha az összezavarja őket, és kibukik egy-egy csalfa szó. Júlián is ugyanaz az anyátlanság látszott, mint másokon.
- Hányszor fogyasztottál tündérport? - tette fel a következő kérdést. - Mást is kipróbáltál már? - Hangjában semmi változás nem állt be. Nem mutatta, hogy sajnálná, nem mutatta, hogy elítéli. Pedig mélyen belül nagyon utálta, hogy bárhogyan a diákok kezébe kerülhet egy ilyen veszélyes szer. Hiába tudta, hogy a húga ennél okosabb, mégis folyamatosan benne volt a félsz, hogy talán elcsábul. Most kezdődik csak igazán a lázadó korszaka, és totál egyedül van a nevelésében. Mi van, ha elrontja, és Léda úgy végzi, mint Júlia?
- Szeretném, ha pontosan elmesélnéd hogyan jutottál a szerhez - kérte a barna, és továbbra is teljes pókerarccal figyelte a reszkető gyereket. Hiába akarta volna gyorsan elintézni, fájdalommentesen. Ez az ügy annál nagyobb volt, minthogy félvállról vegye. Júlia volt a biztosíték arra, hogy új életet kapjon a nyomozás. Az utóbbi időben amúgy is túl sok falba ütköztek. Neki is továbbképzésre kellett mennie, a többi auror pedig nem volt alkalmas az ügy felgöngyölítésére. Talán nagyképűség volt tőle, de komolyan gondolta.
- Pontosan hogy nézett ki, akitől kaptad? - toldotta meg a kikérdezést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843080#post843080][b]Borbély A. Leila - 2022.02.02. 16:59[/b][/url]

Nem voltam a kirendeltségen tíz kibaszott perce, de egy csapat férfi már körbe is állt. Félig felültem az egyik tisztviselő asztalára, és édesen nevettem a gügye vicceiken. Boostoljuk csak azt az egót, attól jobban áll majd később a kiskatona. Egyiknek megérintettem a karját, megjegyeztem milyen erős, a többi meg azonnal vetekedni kezdett a figyelemért. Kiszámíthatóak, és roppant szórakoztatóak. Hirtelen már nem is úgy éreztem magam, mintha aurorok között lennék, hanem a pubban. Csak az őrülten hangos zene hiányzott csak, meg egy kis alkohol.
Az ajtó, ahol a tisztviselő eltűnt nemrég, csakhamar újra kinyílt. Nem volt hangos, még csak feltűnő sem, mégis azonnal félretoltam két férfit az útból. Ők csak a mókát jelentették, Júlia meg lassan de magabiztosan valami többet. Ezt pedig éreztem az öleléséből is. Meglepett? Naná. Gyengéd érintések nagyon ritkán érnek, és talán zavarba jöttem volna tőle, ha nem szegeződött volna ránk négy férfi tekintete. Szerepemből csupán egy pillanatra kiesve öleltem vissza a lányt, és megsimítottam kócos haját.
- Már megyünk is - ígértem meg, és kibújva a karjai közül rámosolyogtam. Már nincs gond, itt vagyok. - Ne haragudjatok fiúk - álltam fel, és megsimítva Júlia kezét kulcsoltam össze ujjainkat. - Majd keressetek, ha unatkoztok - kacsintottam vissza, és már majdnem az ajtónál voltunk, mikor az ügyintéző elénk lépett.
- Bocsánat, még ezt a papírt alá kell írnia. Csupán formaiság, hogy felelősséget vállal Júliáért - tartott elém egy tollat.
- Hát persze - engedtem el a szőkét, és hezitálás nélkül firkantottam rá a papírra a nevem. - Végeztünk? - vontam fel a szemöldököm, mire csak egy bólintást kaptam válasznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843081#post843081][b]Vattai Júlia - 2022.02.02. 18:02[/b][/url]

Leila
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843082#post843082][b]Borbély A. Leila - 2022.02.02. 18:17[/b][/url]

Láttam a megtörtséget Júlián, de nem akartam foglalkozni vele. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert szimplán nem tett neki jót. Ha ilyen állapotban az orrom alá dörgölnék, hogy szarul nézek ki, valószínűleg inkább visszavonulnék a poros zárkába. Vagyis, nem tudom poros-e. Annak képzelem. Lepukkantnak, mint azokban a szörnyű filmekben, amiket Ádám szokott mutatni. Bár azok többnyire a vadnyugaton játszódnak valamikor kétszáz évvel ezelőtt. De ha őszinte akarok lenni, a magyar valóság se sokkal fényesebb.
Kitártam magunk előtt az ajtót. - Ugyan, erre vannak a barátok. Meg különben is, mindig ki akartam próbálni milyen lehet a szex egy aurorral. Mit gondolsz, erőszakosak? Lehet akkor vezetik le a sok munkahelyi frusztrációt - csacsogtam, és egy huncut mosolyra húzódott a szám. Visszapillantottam a vállam felett az épületre. Azon gondolkodtam mennyire lehetett szar bent tölteni az éjszakát.
- Héj Júlia, túlélted. Bevittek, de nem sikerült bevarrniuk. Mosolyogj egy kicsit - próbálkoztam. - Bár őszintén nem értem hogy bukhattál le. Mond, hogy nem szex közben razziáztak ezek a köcsögök - fintorogtam. Elég undorító dolog, de megesik. És akkor így jusson el az ember lánya a csúcsra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843083#post843083][b]Vattai Júlia - 2022.02.02. 20:02[/b][/url]

Leila 2
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843084#post843084][b]Borbély A. Leila - 2022.02.02. 20:51[/b][/url]

Elméláztam azon, amit mondott, majd beleegyezőn bólogattam. Tényleg úgy tűnt, hogy nincs semmi önbizalmuk a srácoknak, akik a kirendeltségen voltam. Alapjáraton az alacsony rangra fogtam volna, de Júlia valószínűleg valami nagyobb fejessel találkozott. Szóval ha ő mondja, én aztán kibaszottul elfogadom.
- Mi az, hogy nem értem? - torpantam meg egy pillanatra, de mintha mi sem történt volna folytattam az utamat. - Mi a szar nem érthető ebből? - kérdeztem. Én is fogyasztó voltam. Tudtommal nem ugyanazt a fost toltam, mint Júlia, de ezek egyre mennek. Ha pedig van valami extra cucc az övében, akkor lehet nem lenne rossz, ha szólna. Már csak azért is, mert nem látom, hogy annyian tolongnának megnézni, hogy jól van e.
- Ha te mondod - hagytam rá egy szarkasztikus röhögés mellett. Én nem lennék rá képes. Néha felkelni se tudnék a kibaszott ágyamból. Az a mentsváram. És ha ez azt jelenti, hogy legközelebb én végzem a rácsok mögött, legyen.
Akaratlanul, és elnevettem magam. - Édes istenem, ezek a rohadt aurorok nem tudják mi az a privát szféra - köhögtem, aztán kabátzsebembe nyúlva előhúztam egy doboz cigit. - Na szedd össze magad. Vegyél egyet - nyújtottam felé a dobozt, amikor láttam a botladozását. Ilyen szoktam lenni, amikor haza kell mennem. A pánik egyszerűen elborítja az agyamat, és nem hagy élni.
- Ki akarod bökni miért akkora nagy dolog, hogy elkaptak, vagy ejtsem a témát? - mértem fel az állapotát. Franc tudja. A normális emberek szeretnek beszélni, én nem. Ha Júlia tényleg hasonlít rám, ő se fog. A lehetőséget azért megadtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843089#post843089][b]Vattai Júlia - 2022.02.02. 21:31[/b][/url]

Leila 2
______________________________________________________

Ajkamba harapok. Mi nem érthető, mi nem érthető, hát nyilván az apró betűs rész nem érthető. Amit nem magyaráztam el. Amit nem volna szabad elmagyarázni. Szerencsémre tovább siklik ezen.
Hallom a hangján, hogy ő ebben nem fog segíteni nekem. Vagy legalábbis szolidaritás nem vállal. Nem is kell. Megértem, hogy miért nem akar. Nincs olyan nyomós érve ellene, mint nekem, viszont ugyanannyi van mellette minimum mint nekem.
- Basztak volna egy jót ők is, aztán ment volna mindenki a dolgára, így kellett volna... - rázom a fejemet. Mindenki jobban járt volna. Nekik nem dolgozni kellett volna, én meg nem éltem volna át lelki válságot és sírtam volna vörösre a szememet.
Aztán újra visszakanyarodik. Mi a fasz? Aztán nagyot sóhajtok. Kell egy bajtárs. Ő pedig bizonyított. Nem akarok tovább ennyire magam lenni, ennyire mindenki előtt titkolózni. Azt akarom, hogy legalább egy valaki tudja, hogy ki vagyok. Valójában ki, teljesen és totálisan ismerje mindegyik oldalamat. Megállok. Tekintetem rá szegezem, hangomat lenémítom. Most lehet elbaltáztam négy év munkáját és a fél életem szabadságát.
- Én nem a fogyasztó vagyok...nem csak a fogyasztó. Én vagyok a díler. Bogolyfalva és kábé a fél megye az én hatáskörömben van. Néha más városok is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843094#post843094][b]Borbély A. Leila - 2022.02.02. 22:22[/b][/url]

A mondatára csak tovább fantáziálok az aurorokkal. Volt nem egy helyes köztük. Kicsit idősebbek, de még éppen a határon mozognak. És erősek, hohó, azok az izmos testek azt is kibírnák, hogy a kámaszútra összes pozícióját végigcsináljuk egymás után. A kérdés már csak az, hány kört bírnának odalent. Talán abban is jobb a teljesítményük, mint az átlagos férfiaknak.
Megzörgetem kezemben a felnyitott dobozt, miközben felteszem az ötmillió forintos kérdésem. Ahogy megtorpan, én is megteszem, bár ez nem akadályoz meg abban, hogy egy szálat a szám szélébe biggyesszek. Zsebemben keresek a gyújtóm után, mikor meghallom a választ. Ajkam o alakúra formálódik, és majdnem ki is esik onnan a szál.
- Ne bassz fel! - jön ki a számon az egyik legnőiesebb megnyilvánulásom. - Hogy a picsába? - képedtem el teljesen, és körbenéztem az utcán. Este révén már egészen kihalt volt de azért nem kellett volna a sok káromkodással felhívnom magunkra a figyelmet.
- Várj. Előbb érjünk be az erdőbe, aztán folytatjuk - emeltem fel a mutatóujjamat csitítóan, és újra megindultam. Már csak az kéne, hogy újra ránk szálljanak az aurorok. Mármint nem abban az értelemben, ahogy azt a fejemben elképzeltem, hanem amúgy.
Közben meggyújtottam a szálat, és mélyet szívtam belőle. Agyamban próbáltam minden információt összerakni a mellettem sétálóról amit csak tudtam. De csak egyetlen kérdés ismétlődött újra és újra: mégis hogy a francba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845817#post845817][b]Erdődy Hella - 2022.04.21. 07:14[/b][/url]

Eleme nehezen csitul az eset óta, mely miatt ma eljött a parancsnokságra. Most is ott hullámzik bőre alatt a víz, s folyamatos figyelmeztetéssel tartja éberen. Túlságosan személyes üggyé vált a dolog, megoldásához pedig már több kell az iskola szabályainál. Retorziós határain is jócskán túlmutat. Szülői beavatkozás indokolt, méghozzá mielőbb. Ennek egyeztetése a célja és az, hogy felvilágosítsa a szülőt a gyermekkel kapcsolatos feltételezéséről. Átolvasta a lány aktáját. Vaskos paksaméta, de a tények ismeretében érthetőek a benne szereplő információk. Hellában tanulmányozásuk közben mély együttérzés ébredt a lány iránt. Felkavarták lelke állóvizét az adatok és a benne még korábban felfedezni vélt elemi energia, melynek létével a fiatal lány nincs is tisztában. Hella maga is igen későn kapta adományát, ez is alapja talán rokonszenvének. Nem könnyű megtanulni bánni vele idősebbként, de nem lehetetlen. Feltett szándéka ebben is patronálni, csak előbb fogadják el a létét. A professzornő még sosem engedte meg magának ezt a fokú inkompetens beleérzést egy diákkal kapcsolatban, de valami benne is kezd megváltozni. Ennek jele az is talán, hogy ma itt áll a férfi ajtajában arra készülve, hogy segítsen. Együtt visszavezethetik a lányt a helyes útra, mielőtt valami szörnyűség történik. Külleme nem árulkodó. Nincs hivalkodó sem hivatali öltözékben. Sötétkék szövetkabátja alatt, minta nélküli fekete blúzt és indigó szín farmernadrágot visel egy vékony sarkú, hegyes orrú bőrbokacsizmával. Viselkedésében sincsen semmi fennhéjázó allűr vagy aranyvérű érinthetetlenség. Csupán a belénevelt egyenes tartás és udvariasság lehet jelzés értékű. Így áll tehát az auror ajtaja előtt, hogy pár pillanatnyi gondolat rendezés és hullámzás csillapítás után röviden, de határozottan bekopogjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845896#post845896][b]Mark D. McMillan - 2022.04.22. 19:56[/b][/url]

Egy kicsit kezdte úgy érezni, hogy már nem a régi, mintha jobban érezte volna az öregedés jeleit, s ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy a mai akció során is megsérült. S bár sikerült nyakon csípnie a tolvajt, az eséstől megsérült az oldala. Fájlalta is, így a parancsnokságra való visszaérkezést követően első útja az irodájába vezetett, onnan is a mosdóba, ahol jobban szemügyre vehette magát.
Látta a zöldes-lilás foltot, imitt-amott felületi horzsolás is volt, egy részen felsértette bőrét a kő, ezért kicsit vérzett is. Még sem ítélte komolynak, hogy gyógyítóhoz forduljon, úgy volt vele, hogy az anyjától ellesett házipraktikák megfelelnek. Le is fertőtlenítette a sebét, miután felfrissítette magát, majd néhány dínós mugli tapaszt rakott rá, amit még nem is olyan rég kapott egy ismerősétől.
Éppen csak felrakta az utolsó dínót, hogy rögzítse a kötést, mikor kopogást hallott. Várta már a nőt, ezért is ugrott ki a fürdőszobából, s lépett automatikusan az ajtóhoz, hogy azt kinyissa.
- Késett, de nincs semmi gond, jöjjön be - invitálta beljebb, azután lépdelt csak arrébb, hogy az egyik szekrényből egy vállfáról inget emeljen elő. Ez volt az egyetlen váltás ruhadarabja, jobban kedvelte a pólókat munka közben, de a szakadt darabot már dobhatta a kukába. Kénytelen volt ebbe az ingbe bújtatni magát, azonban a vendégéről sem feledkezhetett meg, így öltözködés közben fordult vissza hozzá.
- Elolvasta a mappa anyagát, amit átküldettem? - kíváncsian nézett az új gyakornokra, akit mellé osztottak be ideiglenesen, míg Vencel az Ispotályban gyógyul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845900#post845900][b]Erdődy Hella - 2022.04.22. 20:53[/b][/url]

Egyáltalán nem erre számított és ez igencsak szofisztikált kifejezés. Ahogy az ajtó feltárult előtte, s ő azon nyomban egy félmeztelen férfival került szembe, azon kapta magát, hogy jól neveltség ide, nemesi hidegvér oda: Írd és mond, megnémult. Alig tudta levenni pillantását az auror csupasz felsőtestéről, különös tekintettel az oldalán lévő kötésre, amit figurás ragtapaszok tartottak a helyén. Pupillái kitágultak, ahogy hideg akvamarin szín szemei beitták a látvány. Maga is meglepődött, hogy nem a már megszokott félelemmel vegyes undor érzete kerítette hatalmába, az évekkel ezelőtt átélt trauma okán. Hanem valami egészen váratlan, zsigeri feleszmélés. Bénítóan hatott rá ettől függetlenül az egész jelenet. Lemerevedve állt, miközben eleme sisteregve pezsdült fel bőre alatt, irányítása alól pár pillanatra teljesen kikerülve. Talán még egy kicsit hátra is hőkölt, de ez teljesen tudattalan reakció volt részéről. Neki egy apával kellett volna itt találkoznia, de ez az ember minden volt, csak tipikus átlag Józsi nem, ami zavarba ejtette a mindig kimért és visszafogott professzornőt. Nehezen tudta félretenni megrökönyödését, de valami csoda folytán csak átjutott a küszöbön, s kezében a kilincset fogva hallotta meg a férfi hozzá intézett további szavait. Éppen helyreigazításra nyitotta volna a száját, de azon mód vissza is csukta, mert McMillan úr már folytatta is a vele való egyoldalú társalgást. Egy amolyan, "rendben, legyen így" arckifejezéssel fordult el tőle, hogy becsukja az ajtót. Közben nagyokat pislogott fején aprót rázva. - Igen, olvastam egy mappát - szólalt meg ahogy visszafordult az öltözéssel bíbelődő férfi felé - Épp erről szerettem volna beszélni önnel -  lépett kicsit közelebb, de még jócskán a helység ajtóhoz közelebbi részén megállva. Furcsa módon nem vette sértésnek, hogy minden valószínűség szerint összetévesztették valakivel. Máskor ilyesmit igen erélyesen kért volna ki magának, követelve bocsánatkérést a tévedésért. Viszont ma nem zavarta. Egyfelől a kinn zuhogó eső lehet ezért a felelős. Másfelől pedig az, hogy ő érkezett váratlanul, mindenféle bejelentés nélkül. Mi több még kedvérevalónak is ítélte ezt a helyzetet. Úgy határozott, hogy amíg másként nem kívánják érdekei, meghagyja magával kapcsolatban jelenlegi hitében a férfit. Bármi legyen is az pontosan.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845901#post845901][b]Mark D. McMillan - 2022.04.22. 21:11[/b][/url]

Nem vette észre a nő megilletődöttségét, ahogy azt sem, hogy hátrált volna, ahhoz túlságosan lekötötte az, hogy leakassza azt az inget a fogasról. Minél előbb fel akart öltözni, mert bármikor riaszthatták, meg amúgy sem volt szokása a parancsnokságon alul öltözötten mászkálni. Ez is csak véletlen volt, arra viszont nem gondolt, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozna egy nőt, végül is, a strandra is póló nélkül járt.
- Helyes, örülök, hogy olvasta. Első szabály, hogy mindig legyünk képben az ügyet illetően. Ha alaposan átnézzük, akkor a helyszínre érve már pontosabban tudjuk meghatározni a kérdéseinket és több mindent vehetünk figyelembe - magyarázta, ahogy a fogast visszaakasztotta a szekrénybe, az ingbe meg belebújtatta először az egyik ujját, aztán meg a másikat. Közben ismét a nőre emelte pillantását, ekkor vette észre vizslató tekintetét.
- Oh, csak ilyen…dínós volt. Egy kedves ismerősömtől kaptam. Nagyon gyerekes? - kíváncsian vonta fel a szemöldökét, mert hát mi mást is nézhetett volna a nő, biztos az a vacak tapasz szúrt neki szemet.
- Egyébként örülök, hogy magát küldték, sok jót hallottam már magáról és az eredményeiről. Úgy tudom, hogy kitűnően teljesített az akadémián. A pálcaforgatás hogy megy? Volt már része támadásban? - fel akarta mérni, hogy az újonc mennyire tapasztalt, hisz csak ez alapján tudta behatárolni, hogy mennyire is kell figyelnie majd a terepen a nőre.
- Amúgy…ez az öltözet…hogy is mondjam, túl elegáns, hacsak nem álcának szánta, akkor jobban örülnék, ha valami kevésbé nőies holmiban jönne, mondjuk valami sportosban - inge gombolása közben tett egy finom megjegyzést, nem akarta megsérteni az újoncot, de a parancsnokságon voltak szabályok, és azok között is első helyen szerepelt a kényelmes öltözet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845904#post845904][b]Erdődy Hella - 2022.04.22. 21:47[/b][/url]

Eszében sincs félbeszakítani a férfit. Végülis abból is leszűrhet pár dolgot, ha csak figyeli a szülő viselkedését. Azt már ennyiből megállapította, szigorúan visszafogott koncentrálással, hogy bizonyára nem elemista. Nem érzi semmi jelét annak, hogy az aurorban a természet erőinek bármelyike munkálna. Saját elemét is csendesedni érzi és amolyan kedélyes hullámzással árad benne az ereje. - Értem uram, ezt mindenképp észben fogom tartani - biccent határozottan, majd felszegi állát és szál egyenes testtartással követi nyomon a férfi további ténykedését. Érdekes helyzet ez, mi tagadás. Ráadásul még le is bukik, már ami az iménti erős felsőtest fixírozást illeti. Azonban úgy tűnik McMillan úr nem vette rossz néven ezt tőle. - Az ing alatt nem számít, ha a funkcióját megfelelően betölti - válaszol diplomatikusan, mert ha őszintén kellene...Nos, akkor azt mondaná aranyos. De ilyet egy diákja apjának nem mondhat. Az lenne az inkompetencia Niagarája, amin fejjel előre zuhanna le, ahogy saját piedesztáljáról is ugyanabban a minutumban. - Kiváló eredményeim vannak belőle, valamint egyéb kompetenciákból is uram - kezd felelni az első kérdésre, mely képzettségét érinti. Hangjában megcsendül némi magabiztos büszkeség, s még ajka is önkénytelenül féloldalas mosolyra húzódik. A második kérdés azonban mellbe vágja. Hirtelen nem tudja mit reagáljon, így csak igent biccent alig láthatóan. Olyan hirtelen jött, hogy erre, ha akart volna sem adhatott volna kielégítő választ. Elvégre őt nem olyan támadás érte, mint amire a férfi minden bizonnyal gondolt. Ezután kénytelen végig pillantani magán. Szemöldökét összevonva emeli fel ismét fejét. - Igazából annak. Tudja uram, azt hiszem jó ha az ember olyan, mint a víz és hozzá tud idomulni a környezetéhez, példának okáért egy iskolai miliőhöz - magyarázza egy kicsit talán túl professzorosan, miközben előhúzza táskájából, kötelezően magánál hordott folyadékmennyisége mellől pálcáját - De azonnal korrigálom a hibámat - azzal néhány pálcamozdulattal a blúzt egy lazább kockás ing, a sötét nadrágot egy kopott kék farmer, míg a bokacsizmát egy bakancs váltja föl és haja is kontyba rendeződik feje tetején. Egyre jobban élvezi ezt a kis terepgyakorlatot. Pont olyan szórakoztató számára, mint amikor öccsével, Nimróddal, egyetemista korukban elmentek a környékbeli városokba és mindenféle rendű-rangú embernek kiadták magukat. A legnagyobb húzásuk az volt, amikor ők maguk szolgáltak fel egy a szüleik által rendezett estélyen és senkinek nem tűnt fel, hogy a házigazdák gyermekei voltak a pincérek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845906#post845906][b]Mark D. McMillan - 2022.04.22. 22:05[/b][/url]

Nem mondta ki, de megjegyezte magának, hogy milyen udvarias és szófogadó a hölgy, érezte is , hogy ha ez így megy tovább, akkor nem lesznek problémáik, és remekül kiegészítik egymást a terepen. Mark szigorú volt a munkát illetően, voltak elvárásai, de mindig megadta a tiszteletet a másiknak. Csak annyit várt el, amit saját magától is, s azt vallotta, hogy ezek a dolgok nélkülözhetetlenek egy auror életében. A legjobbat akarta kihozni az újoncokból, s bár már rég nem kapott gyakornok társat, most legalább lett egy új feladata, ami kitölthette a gondolatait. Mostanában sokat agyalt Elektrán, azon hogy a nő visszatért a régi partneréhez, s ezt nem tudta megemészteni. Zavarta, bántotta, hiányzott is neki, de hogy ne gondoljon folyton rá, mindig elvállalt valami plusz munkát. Ezt a gyakornokot is azért fogadta, mert eredetileg Vencel kapta volna társául, ő azonban lesérült.
- Nos, ez esetben reméljük, hogy jól funkcionálnak majd a dínók - még egy mosolyt is megeresztett Hella felé, hogy a nő ne érezze őt túl mogorvának, mert a már lassan szakállnak tűnő borosta mögül talán zord embernek tűnhetett Mark.
- Egyéb kompetenciák alatt mit ért? Helyszínelésben jártas? Annak nagy hasznát vennénk - jegyezte meg, mostanában ebből volt a legnagyobb hiány. Aztán tovább érdeklődött, de a következő kérdésére kissé furcsa válasz érkezett, s egy pillanatra fel is szaladt a szemöldöke.
- Iskolaihoz? Nem egészen értem…vagyis, értem én, hogy Önök újoncok úgy jönnek ide, hogy van még mit tanulniuk, meg azt gondolják, hogy a gyakornokság is olyan lesz majd, mintha beülnének az iskolapadba, de higgye el, hogy nem. Megtehetném, hogy leültetem az asztalomhoz, és diktálok, de annak mi értelme lenne? Szerintem jó auror akkor lehet igazán, ha terepre megy. De ne aggódjon, ebből nem lesz hiány - tisztázta a helyzetet, mert úgy tűnt, a hölgy nem gondolta, hogy máris mennek valahová. Mark viszont ezt tartotta a legjobb ötletnek.
Végzett is közben ingének gombolásával, helyére került aurori jelvénye, a pálcát is visszacsatolta az oldalára, s szeme láttára a nő is átváltozott. Végig is mérte, de csak diszkréten, nehogy bármi vád is érje.
- Tökéletes, most már indulhatunk is…de, előtte szeretném, ha letartóztatna - Mark fel akarta mérni, hogy az újonc mit tanult az akadémián. Olyan helyre indultak, ahol előfordulhat majd, hogy cselekedni kell, s fel akarta mérni, hogy vajon a hölgy képes-e megtenni a szükséges lépéseket.
- Gyerünk,ne féljen. Bűnöző vagyok, akit be kell vinnie, nincs pálcám. Mit tesz és hogy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845913#post845913][b]Erdődy Hella - 2022.04.22. 23:02[/b][/url]

Minél kevesebbet beszél, annál kisebb az esélye, hogy kiesik a szerepéből, melybe ez a váratlan helyzet vetette. Egy nemes neveltetésének szerves részét képezi leány gyermek esetén a balett mellett, a protokoll és etikett elsajátítása, ami szinte egyenlőnek nevezhető egy könnyített drámatagozattal. Hellának így nem esik nehezére a felvett diplomatikus és szófukar, de kimunkáltan udvarias személyiség alakítása. Ezt szolgálja érdeke és alap természete sem tér el azért ettől olyan gyökeresen, mint azt sokan hinnék. A dínókra csak egyetértően bólint. Nem kíván a téma további taglalást. - Abban sajnálatos módon nem, de higgye el uram, hasznomat tudná venni, mert egyéb más adottságaimat igen jól kiképezték - állítja váltig és megint ott ül ajka szegletében az a kis finoman gőgös mosoly, amitől arca még fiatalosabbnak látszik. Ez is lehet az oka, hogy még mindig játszák ezt a játékot ő és az auror, akinek szemlátomást nem tűnik fel, hogy Hella már igen csak túl van korban a gyakornok éveken. - Ön mellett, ahogy eddigi megfigyeléseimből következtetek, nem kell aggódnom - reflektál egy a jó ízlés határain tökéletesen belülre szabott dicsérettel az auror szavaira. Valóban úgy látja, hogy komolyan veszi a feladatát és ez igen becsülendő. Más kérdés az, hogy ennek oltárán nem áldozza-e fel a gyermekét. Amennyiben véget ér ez a kis előadás kettejük között, s majd mint professzor beszélhet vele, erre még vissza fog térni. Ez feltett szándéka. Egyelőre viszont még tart a színdarab. Tévedések vígjátéka. Csak aztán nehogy Büszkeség és balítélet legyen belőle. Erre mindenképp figyelni kíván, de továbbra sem mozdul helyéről. Kivár. Kell lennie egy csattanónak, egy erős végszónak, amivel kinn lesznek a vízből. Ez kisvártatva meg is adatik. Ugyanis öltözékének átalakítását követően a férfi indulni készül, de előtte arra kéri tartóztassa le őt, s mikor a professzornő felvont szemöldökkel hezitál, bíztatni kezdi. - Ahogy kívánja uram - indul előre a Hella, s a látvány kedvéért ujjainak kecses mozdulataival vésztjóslóan örvénylő víztömeget idéz meg, melyet a másodperc tört része alatt irányít a férfi felé úgy, hogy az köré záródjon és harcképtelenné tegye egy kis körön belülre szorítva. Ekkor lép csak közel hozzá. - Nem tudom, hogy így kell-e mondani, de a törvény nevében, letartóztatom! - mosolyog kissé kevélyen, ereje tökéletes uralmának tudatában téve mindezt. Attitűdje ennek dacára sem sértő, inkább kicsit ösztönösen kihívó. Habár tekintete, íriszének színéből adódóan hűvös, látszik rajta, hogy egyáltalán nincs benne ártó szándék. Ezt igazolandó semmivé is válik a férfi teste köré bűvölt kavargó folyékony közeg - A nevem Erdődy Hella professzor és a Bagolykő Mágustanodából jöttem - nyújtja kezét elegánsan a férfi felé, bízva abban, hogy McMillan úr elfogadja majd gesztusát és viszonozza. Nem szeret hatalmával kérkedni, de ezt látta a legjobb módszernek arra, hogy a kialakult helyzet feletti uralmat, legalább arra az időre átvegye, míg nem tisztázza kilétét. A többi már az auroron is múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845925#post845925][b]Mark D. McMillan - 2022.04.23. 10:50[/b][/url]

Fel akarta mérni az újonc tudását, látni akarta, hogy mire képes, nehogy meglepetés érje őket a nyílt utcán. Ezért is biztatta a gyakornokot, s bár látta az arcán, hogy furcsállja egy kicsit a kérést, Mark igyekezett tovább biztatni őt, míg végül célt nem ért. Biccentett is a nő felé, hogy kezdheti, közben vizsgálta a mozdulatait, kíváncsi volt, hogyan járna el egy hasonló helyzetben. Arra azonban nem számított, hogy majd hamarosan víztömeg örvénylik körülötte, s arra sem, hogy egy ilyen tudású elemi mágus a gyakornoka. Tulajdonképp a nő aktájában egyetlen szó sem említette ezt, pedig a parancsnokságon nagyon is komolyan vezették, s pontosan tudták, hogy ki miben jártas. Itt valaki egész biztosan hibázott, mindenesetre Markot megdöbbentette ez a lépés, láthatóan nem erre számított.
Kissé feszült is lett, mert nem éppen ezt kérte a gyakornokától, ebből számára még nem derült ki az, hogy a másik mennyire tudja alkalmazni az akadémián tanultakat. Már éppen értékelte volna a nő egyedi letartóztatási módszerét, mikor eltűnt a víztömeg, a nő pedig bemutatkozott.
Ez volt a második meglepetés, ami Markot váratlanul érte, s azzal, hogy megtudta, a nő egy professzor Bagolykőről, azzal együtt rájött ráeszmélt tévedésére.
- Oh, professzor? Nahát, öhm…ez egy kicsit kínos, én meg itt csak lerohantam, azt hittem, hogy az új gyakornokom, nagyon sajnálom! - rögvest elnézést is kért faragatlanságáért, ki tudja, mit gondolhatott róla a professzornő.
- Mark McMillan, tényleg elnézést, hogy összetévesztettem - nyújtotta kezét egy kézfogás erejéig. - És minek köszönhetem a látogatását Erdődy kisasszony? Miben tudok segíteni? -