A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819636#post819636][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.20. 13:23[/b][/url]

Halálra untatnak ezek a megbeszélések. Amikor még egyszerű nyomozóként ültem itt, akkor is így volt, de most, hogy bőven feljebb ugrottam a ranglétrán, csak fokozódik az unalmam. Minden üggyel tisztában lenni, néhány auror szájába rágni a további teendőket, stratégiát kitalálni egy rajtaütéshez, és a tanoncokról még nem is esett szó, akik túlbuzgóságuknak köszönhetően még élvezik ezt. Már aki beteheti a lábát egy-egy ilyen megbeszélésre. Ritka az olyan alkalom, amikor ez megtörténik, de külön kérésre még az előző igazgató is beengedte őket, így valószínűleg felőlem az összeset hozhatják, mit bánom én. Legalább ők is rájöhetnek, hogy a zárt ajtók mögött nincsenek olyan izgalmas dolgok, mint ahogy azt hiszik.
Amint befejezettnek nyilvánítom a megbeszélést, mindenki hangosan kezd mozgolódni. A székek lábai csapnak hangos zajt, ahogy a megtermett férfiak tolják hátra azokat. Ráncolt szemöldökkel olvasom az elém tett legfrissebb jelentést - így nem is csoda, hogy a belógó srácot észre sem veszem -, miszerint elkaptuk az illetőt, de az valahogy megszökött. Mégis hogyan? Hogy engedhetjük meg magunknak azt, hogy megszökjön egy foglyunk? Mélyet szusszanva, szemeimet lehunyva dőlök hátra a széken és inkább elengedem az egészet. Az auror sem olyan régóta van a hivatásban, hogy ez felróható legyen neki, ámbár a felügyelője kicsit lehetne erélyesebb. Merlinre, miket kell nekem itt összeraknom még!
Fel sem pillantok a megszólításra, mindössze pár másodperc múlva emelem fel fejemet a pakkról, amikor túlságosan gyanús, hogy valaki néz, majd a szobában állóra pillantok. Szóval én lennék az úr, ezek szerint. - Csukd be magad után az ajtót, kérlek. És lehetőség szerint tegeződjünk - féloldalas mosolyt villantok, miközben az asztalra támaszkodva állok fel és lépek a srác elé. - Ombozi Zlatan, örvendek. Te vagy az egyik tanoncunk, igaz? Bocs, még nem nagyon jegyeztem meg a neveket - rázom meg jobb kezét, majd támasztom fenekemet az asztalnak, miközben kérdő tekintettel fürkészem arcát. - Miben segíthetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819640#post819640][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.20. 16:30[/b][/url]

A hülye is észreveheti mennyire zavarban van az előttem álló. A kezdeti határozott kézfogásból lesz egy gyermeki pacsizás szintű valami, ahogy belezavarodik saját mondandójába. Nem veszem magamra, nekem teljesen mindegy minek hív, mindössze az asszonyomat mellőzhetnénk. Halkan nevetek fel, miközben elengedi a kezemet, akaratlan váltja ki belőlem ezt a reakciót az egész helyzet. Soha nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire kellemetlen helyzetbe fogok tudni hozni úgy, hogy igazából nem is áll szándékomban, és nem is gondolnám, hogy ennyire ijesztő lennék egyébként. Ugyanolyan idegen számomra is a helyzet, mint az ő számára, maximum ezt rajtam kevésbé látni. Egyik napról a másikra történt mindent, szinte igent sem mondtam, már leültettek a székbe, hogy akkor ezt meg azt, meg emezt kell rendbe tenni.
Tekintetem siklik azonnal a srác kezében tartott pakkra, féloldalasan mosolyodom el azon, hogy még mindig magáz. Rendben, akkor ne könnyítsük meg, ámbár annyira nem érzem magam öregnek, hogy uram legyek, de üsse kő. Belefér. Figyelek Zalán minden szavára, olykor bólintok egyet, máskor csak hümmögök, de egy részleten nem tudok továbblépni, bármennyire is sürgetőnek hat az ügy, amelyet elém pakolt most. Ellököm magam az asztaltól, hogy az előző széken foglaljak helyet, majd intek Zalánnak is, tegyen ugyanígy. Megvárom, amíg megteszi, majd az asztalra könyökölök, ujjaimat összekulcsolom, államat támasztom rájuk, mielőtt megszólalnék.
- Szóval azt akarod nekem mondani, hogy hivatásos aurorok asztaláról vettél el folyamatban lévő ügyeket érintő dokumentumokat, mint tanonc, engedély nélkül - hangom nem emelkedik meg, a mély bariton azonnal betölti a kicsinyke helyiséget. - Azokból a dokumentumokból raktad össze a pakkot, amit most elém hoztál, mert úgy véled nagyobb volumenű az ügy, minthogy félrerakják, főleg, hogy már a város iskoláját is érinti. Miből jöttél rá, hogy összefügg a három ügy? - semlegesség ül arcomon, hangomból is az hallatszódik ki. Nincs benne számonkérés, ahogy hátradőlök a széken, folyamatosan Zalán arcát fürkészve. Érdekel, hogy egy tanonc, mindössze pár felé csepegtetett félinformációból, mégis hogy jött rá arra, hogy a három ügy összekapcsolható. Amíg a válaszra várok veszem el előle az iskolában történt eset jelentését, hogy átfuthassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819647#post819647][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.20. 18:34[/b][/url]

Lehunyom szemeimet, miután átfutottam a jelentést. Türelmesen várom meg, hogy vajon a kezdeti döbbenetet mikor váltja fel a tettrekészség, amiért éppen olyannal vádolom, ami amúgy cseppet sem érdekel, mert a jelenleg itt dolgozó aurorok munkája bőven hagy kivetni valót maga után. Elég csak az előttem ülő tanoncra gondolnunk, aki valóban félinformációkból rakta össze, hogy a három ügy valójában egy, míg erre három auror nem jött rá, sőt, ezek tetejébe félresöpörték az ügyet és úgy lettek lezárva, hogy valójában rengeteg kérdőjel van még körötte. Lehet az asztalra kéne csapnom, hogy ez így elfogadhatatlan? Hogy működtünk eddig egyébként?
Amikor végre megszólal, fejemet a széktámlának vetve hallgatom szavait. Szóval egy új keletű tudatmódosító szer, amire senki nem fordított elegendő figyelmet, úgyhogy egy tanoncuknak hála van róla tudomásom egyáltalán. Egy olyan dologról, amivel igenis foglalkozni kellene. Nos, igazából egyetlen kérdés merült fel bennem mindezekből kiindulva; eddig mi a faszt csináltak? Komolyan Zalánnak egymagában több esze lenne, mint három olyan aurornak, akik ki tudja mióta azok? Mondandója végére ér, én viszont ugyanúgy csukott szemmel szisszenek fel a saját fejemben lezajló gondolatsorozat hatására. Pilláimat kinyitva szuggerálom pár másodpercig a plafon, majd előre dőlve nézek Zalánra.
- Nem vagy senki, most bizonyítottad - támasztom kezeimet az asztalra, miközben laza mozdulattal bökök a pakkra. - Elém hoztál egy olyan ügyet, ami nagy figyelmet igényel, mivel kiskorú diákokat is érinthet, ezekre pedig fokozottan ügyelnünk kellene - agyamban pörögnek a lehetőségeink. Zaláné, Bodócsé és a sajátjaim. Ebből ketten nagyon jól jönnek ki, a harmadiknak pedig instant szívás lesz az elkövetkezendő két hét, mert eldőlt, hogyha nem is drasztikus, de igenis változások kellenek. Akkor kezdhetjük is őket.
- Kérlek hívd be Bodócsot, amíg átfutok a maradék papírokon, majd gyere vissza te is - ami lehetetlen, mivel elég sok anyagot sikerült összeguberálnia, de legalább addig is neki állok és lesz fogalmam a Zalán által elmondott dolgokon túl is arról, mi folyik itt mégis. Ami nem árt, ha nyomozást vezet az ember. - Zalán! - emelem meg hangomat, hogy biztosan meghallja, majd lehetőség szerint visszaforduljon felém, ha már elindult. - Szép munka - féloldalas mosolyt villantok, majd barnáim ismét a papírhalmot kezdik fürkészni. A felesleges részeket, mert tudom, hogy azok, automatikusan ugrom át a sorok között, így mire a delikvensek visszérnek, már a két toxikológiai jelentést és a droggal kapcsolatos legújabb jelentést olvasom ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819696#post819696][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.21. 10:55[/b][/url]

Ha kitudódna, hogy egy tanonc rakta össze információmorzsákból ennek az ügynek a fontosságát, milyen véleménye lenne rólunk az itt élőknek? A faluból lett város az idő teltével, a népességszám csak nőttön nő, mi pedig egy kiskorúakat is igencsak érintő droggal nem foglalkozunk, mert félre van téve az asztalon. Tudom, felesleges a többesszám, hiszen hiába hibázik egy auror, amikor felettük már én állok, így az egésznek a hunyója én leszek. Mert nem felügyeltem őket eléggé.
Amint Zalán távozik, jobb kezem ujjaival dörzsölöm meg szemeimet. Nem volt problémám eddig soha a nehezebb ügyek kezelésével, de sokkalta másabb volt, amikor mint egyszerű nyomozó ültem ezeken a megbeszéléseken és csak elmondtam, amit kell. Így, hogy már nekem mondják ezeket, a felelősség terhe csak nő, és rögtön kezdhetem azzal a pályafutásomat, hogy egy több éve hivatásában lévő mágust rovok meg azért, mert figyelmetlen. Van ennél lejjebb? Jöhetne az álszent szöveg, hogy de ő hibázott nem én. Jöhetnék azzal, hogy a pozíció számomra is ugyanolyan friss, mint nekik. Mondhatnám, hogy még bele kell rázódnom, de azon kívül, hogy a papírmunka megnőtt, amikre az én aláírásom kell, lényegében semmi nem változott. A felelősség. Csupán ennyi. Mert az változott, nem is kis mértékben. Utolsó szusszanás, hogy végül a nyitódó ajtóra emeljem pillantásomat. Laza mozdulattal dobom az asztal azon szélére a három papírt, amihez Bodócs áll közelebb.
- Melyik ismerős? - hangom nyugodt, mégis van benne egy aprócska él, ami akaratlan hallatszik ki. Türelmesen várom meg, amíg a férfi nézelődni kezd, közben ismét felkönyökölök az asztalra, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat. - Sejtettem - bólintok egy aprót, mielőtt folytatnám. - Ezen dokumentumok közül az egyik a te ügyed, és ez - mutatok a megfelelő papírra. - Kiskorú gyermeket érint, aki a Bagolykőbe jár. Elmondod nekem, miért nem tudsz róla, amikor a város iskolájának egy diákja érintett az ügyben? Miért nem került szóba a megbeszélésen? Miért nem tudtam róla egészen eddig én? - fokozatosan lesz ingerültebb mély baritonom, ami megtölti a szobát. - A prioritások minden aurornál mást jelentenek, ki éppen milyen beosztásban van. Tudom, mert én is az vagyok. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen aktáról még nem hallottam, mert éppenséggel az asztalod szélére volt hajítva azzal a felszólalással, hogy majd foglalkozol vele később - szikrázó tekintetemet emelem a férfire, elveszem állam alól kezeimet, jobbomat nyújtom ki felé. - Hallgatlak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819725#post819725][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.21. 18:59[/b][/url]

Széles mosoly kerül ajkaimra, ahogy hallgatom a férfi magyarázkodását. Magyarázkodását? Nem is tudom minek nevezzem azt, ahogy próbál az arcomba hazudni éppen miért nem foglalkozott az üggyel. Lehunyt szemekkel, már kissé visszafogottabb mosollyal bólogatok, mint egy jól beidomított kutya, minden szavára kiélezve figyelve. Nos, ez egy sokkal hosszabb menet lesz, mint amire számítottam, így kényelmesen dőlök hátra a székben, miközben kinyitom barnáimat. Jobb kezemet pihentetem a karfán, míg balom ujjai kopognak a falapon. Kívülről valószínűleg úgy tűnhet, mintha ízlelgetném Bodócs szavait, de belül egészen más zajlik le. A büntetés.
- Ne nyúlj hozzá. Ez az ügy mostantól Egervári Zalán keze alá tartozik, az én felügyeletemmel - dörren hangom a helyiségben, ami talán egyre csak kisebbnek hat, ahogy a beszélgetés halad előre. - Ahogy láttam napok óta az asztalod szélén hever - amint Bodócs rám pillant, már pedig bizton állíthatom, hogy így történik, egyáltalán nem vidám tekintetemmel és arcommal találhatja szemben magát. Fáradtan sóhajtok egy mélyet, ajkaimra kerül egy féloldalas mosoly, ahogy felállok helyemről és az ajtó melletti kis asztalhoz sétálok.
- Szeretném, ha tudnád, hogy az Orsós akta már nálam van, hogy befejezettnek nyilvánítsam én is, külön kérésre. Hogy fejezhetted be ma? - hangom nyugodtsága meglepő lehet az eddigiek után, mégsem érzem azt, hogy ideges lennék. Egyelőre. Ki nem állhatom, hogyha az arcomba hazudnak, annak ellenére, hogy én is éppen azt teszem. Nincs nálam az akta, azt sem tudom miről van szó, még az aktát sem láttam az asztalán, miért is tettem volna? De nem kockáztathatjuk meg, hogy az ajtó mellett álló tanonc, akinek így is elég nehéz lehet - visszagondolva csupán azokra az időkre, amikor még én voltam tanonc -, nincs szüksége arra, hogy még jobban lealázzák. Mert ez már csak így megy egy hierarchikus rendszerben. Nincs választásod, meg kell másznod a ranglétrát azért, hogy lehess valaki. Komótosan bontok ki egy üveg vizet, majd töltök meg két poharat az egyiket Zalán felé nyújtva. Ha elveszi, rámosolygok, amennyiben nem, úgy vállat vonva teszem vissza az asztalra. Lassan lépkedve, közben a vizet kortyolgatva ülök vissza a székre.
- Úgy érzem túltárgyaltuk a dolgot - teszem le a poharat az asztalra. - Légy szíves csukd be magad után az ajtót, ha távozol Bodócs - barnáimmal az elém letett aktákat kezdem fürkészni ismét, amíg barátunk készül a távozásra, azonban még felpillantok. - És mielőtt elfelejtem: ha legközelebb kiskorút érintő ügyet kapsz, prioritást élvez. Ha nem vagy biztos benne, hogy miként kellene vele foglalkoznod, akkor hozd elém és megbeszéljük - fejemet az akták felé fordítva nyilvánítom befejezettnek a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819740#post819740][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.21. 20:20[/b][/url]

Rezzenéstelen arccal viselem, ahogy konkrétan rám csapja az ajtót. Mehet itt a méregetés, hogy kinek nagyobb, csak felesleges. Nem tud mit tenni az ellen, hogy valamilyen oknál fogva nekem adták a pozíciót, így az elfogadáson túl nincs más választása. Lehet játszani a durcás és hisztis kisfiút, de ő is tudja, hogy ez hosszútávon nemhogy nekem, de neki főleg nem kifizetődő. Vannak kötelezettségeink, amiket el kell látnunk. Ezek valószínűleg nem tűnnének fel, ha ugyanolyan asztalnál ülnék továbbra is, mint nemrég még, de változtak a dolgok. Akkor még nem érdekelt, hogy ki hogyan végzi a munkáját, mert nem az én felelősségem volt ezzel foglalkozni, amíg én rendesen megcsináltam a rám eső részt, a többi pedig egyszerűen nem érdekelt. No de most? Minden felelőssége az ügyeknek az én vállamon pihen, mindössze annyi a különbség elődöm és köztem, hogy a szankciók, amiket egy-egy mulasztásért kapni fognak az aurorok, nem elnézőek és kedvesek.
Aprót kortyolok a vízből, barnáimat emelem Zalánra. Hangosan nevetek fel a kérdésre, ami teljesen jogos. - Megkértelek, hogy tegezz. Annyira tényleg nem vagyok öreg - dörzsölöm meg arcomat kedvesen mosolyogva a srácra. Ujjaimat a pohár körül tartva dőlök hátra és mosolyogva fürkészem a benne lévő vizet, mintha valami isteni szikrát várnék tőle, ami megsúgja a legjobb választ erre. Valószínűleg az nem létezik, így végül aprót vonok vállaimon, mielőtt megszólalnék.
- Szemfüles srác vagy te - bólintok egy aprót. - Nálad van, jól mondom? Már napokkal ezelőtt befejezett ügy - kérdő tekintetemet emelem rá, intek végül, hogyha szeretne, nyugodtan üljön le, de felőlem ácsoroghat is. - Legilimentor vagyok egyébként. A gondolataid olyan hangosak voltak, amíg itt volt Bodócs, féltem, hogy még ő is meghallja, pedig nincs ilyen képessége - vigyorodom el szélesen Zalánra. Sok minden van, amit nem tud még rólam, de ahogy az idő halad majd előre, és kitart mellettem, ez változni fog. Akaratlan fog megtudni rólam információkat, ahogy én is őróla. Ez így működik, ha valaki együtt dolgozik egy másik emberrel, de ehhez még sok időnek kell eltelnie. Egyelőre bőven elég, hogy ennyit tud, a többiről majd később beszélünk. - De ne aggódj, nem néztem bele a fejedbe. Sok olyan dolog van, ami elárulhatja egy emberről, hogy hazudik, Bodócson az összes látszott, szóval aprócskán ugyan, de belekukkantottam a fejébe - vonom meg vállaimat kissé nemtörődöm stílusban, pedig mindketten tudjuk, hogy ez mekkora vétség. Nos, ha ennyi volt a vezetői pozícióban való tetszelgésem, akkor simán megérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819779#post819779][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.22. 09:24[/b][/url]

- Maradjunk a kornál - mosolyodom el kedvesen, amint nevetésem mérséklődik kissé. Ennyire fiatal lenne? Mármint annyira frissen került ki az akadémiáról, hogy még ilyen szinten benne vannak az ott tanítottak? Jobban visszagondolva azokra az időkre, amikor még én rontottam ott a levegőt, a vasmarokkal irányítani mindent elv működött akkor is. Nos, ezek szerint ez nem változott, ámbár jobban megnézve a már előttem ülő srácot, ennek nem örülök. Vajon mi az oka annak, hogy parancsot követő robotokat akarnak belőlünk nevelni? Nálam nem jött össze, hiszen ugyanolyan vagyok most is, mint amikor az akadémián kellett, csak annyi szerencsém volt, hogy a képességem az oktatók körében köztudott lett, így, ha akartak sem tudtak volna kitenni. Ezt hívják úgy, hogy mázli? Nem is tudom. Olyan képmutatónak hangzik az, hogy csak a képességem miatt tartottak meg. Jól teljesítettem mindenben, én így teljesen tudatában vagyok a képességeimmel, amikkel kitűnhetek.
- Tőlem kérdezed? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Elnéző mosollyal ajkaimon kortyolok egy aprót. - Te hol állnál neki? Mondd el, szerinted mi lenne a legjobb első lépés és meglátjuk mennyire reális - hátra dőlök a széken, a fenekem már kezd elzsibbadni, de ha már fogadtam a srácot, aki igencsak érdekes információkkal jött be hozzám, az a minimum, hogy türelmesen várom ennek a végkimenetelét. Mindezt úgy, hogy lehetőségeimhez mérten még segítsem is valahogy az ügy előrehaladását, hiszen bevállaltam a felügyeletét. Tanoncként az ember első ügye, amit megkap, örök életében elkíséri, és Merlin a tanúm, mindent megadtam volna, hogy az én első ügyem is droggal kapcsolatos legyen. Nemigen jött be, de talán amiatt vagyok most ott ahol. Szeretném ezt hinni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819790#post819790][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.22. 12:49[/b][/url]

Annyi jár a fejemben csupán, hogy vajon jó ötlet-e? Bár lényegében már mindegy, hiszen a levelet elküldtem, de a kételyek ugyanúgy bennem vannak, mint mielőtt megtettem volna. Soha nem voltam annak a hívője, hogy az újságírókat is belevonjuk az ügyekbe, mégis jobb így, hogy valóban első kézből tudnak meg olyan információkat a lapok, amik valósak, ahelyett, hogy mennek a találgatások, majd pár óra múlva már az érintett család háza előtt tobzódnak a firkászok. Egyik opció rosszabb, mint a másik. Két nap telt el azóta, hogy Zalán elkapott és elém tárta a három különbözőnek vélt ügyet. Két nap telt el és én még csak tegnap vettem rá magam arra, hogy elküldjem a levelet a nőnek. Itt az esélye arra, hogy bizonyítson, és ha már ő hasznot szeretne ebből húzni, akkor nekem is azom legyen belőle. Hiába beszélünk itt az igazságról, az ember nem mehet el amellett, hogy egy újságíróról beszélünk. Még akkor sem, ha meglepően magas az igazságérzete.
Vállam felett, kissé megemelt hanggal hívom be azt, aki kopog. Automatikusan karórámra nézek, elismerősen bólintok egyet. Percre pontosan érkezett a nő, majd szivaromat kivéve a számból fordulok felé teljesen, hogy arcomra üljön ki a döbbenet. - Helló. Bocs, de éppen bújócskát játszol? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, miközben a faszéket húzom ki és foglalok helyet, intve a nőnek is, hogy tegyen így ő is nyugodtan.
- Inkább ne is válaszolj - csóválom meg fejemet gyorsan, mielőtt nagyon belemennénk a részletekbe, amik cseppet sem érdekelnek egyébként. Ha neki ez így megfelel, nekem aztán teljesen mindegy milyen külsővel flangál a város utcáin. A lényeg nem ez.
- Mint fir... - felszisszenve harapom el a szót, szemeimet is összeszorítom pár tizedmásodperc erejéig. - Bocs, szóval elölről. Mint újságíró, véletlen nem hallottál egy Tündérpor nevezetű drogról? Elég új keletű a dolog - nincs időnk arra, hogy bevezessem a szaftosabb részletekre, valamint köze sincs hozzá. Majd ha az ügy elér egy olyan mértékig, amikor egyre több ember tud már róla, akkor esetleg beszélhetünk a részletekről, de egyelőre, inkognitóban a legkönnyebb dolgozni. Legalábbis Zalánnak és nekem. Most, hogy a nő miért csinálta ezt a külsejével, még mindig rejtély, de nem az én tisztem efölött ítélkezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819796#post819796][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.22. 15:07[/b][/url]

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy magamat látom az előttem álló srácban. Rohadtul nem, mert míg neki valószínűleg hatalmas erőfeszítésbe tellett, hogy elém kerülhessen - vagy elődöm elé, ki tudja mióta próbálkozik - addig nekem ki volt nyalva a seggem. Az elején élveztem a rivaldafényt, sőt szinte már vágytam azt, de ahogy az idő telt, ahogy egyre több hullával kellett kontaktot teremtenem ez a dicsőség ment át abba, hogy csak egyszerűen hagyjanak békén inkább. Nem volt átmenet, nem voltak könnyebb, majd fokozatosan nehezebb ügyeim. Bedobtak a mély vízbe állandó felügyelet mellett, mintha valami bűnöző lennék, aki a szabadságáért cserébe segít kideríteni az igazságot. Ez mára mérséklődött, de nem lett jobb. Cseppet sem.
Barnáim figyelik a fiút, miközben felvázolja nekem a szerinte megfelelő teendőket. Arcom rezzenéstelen, amíg beszél, nincs elismerő hümmögés vagy bólintás, faarccal hallgatom végig szerinte mit kellene tennünk. Ahogy a végére ér nem szólalok meg rögtön, mindössze tenyerembe támasztom államat, kissé előre dőlök, pillantásom az aktákat fürkészi.
- Biztos vagyok abban, hogy nem ismerik egymást - szólalok meg kis idő múltán. Hangom kedves, inkább elmerengő mintsem kioktató, mert nem is áll szándékomban ezt tenni, így folytatom. - Túl nagy a korkülönbség köztük, és ők csak - elméletileg - fogyasztók, így a terjesztőn keresztül lehet köztük ismeretség maximum, de azt kötve hiszem - ahhoz túl óvatosak az ilyenek, valamint benne van a pakliban, hogy nem a terjesztő az, aki elő is állítja ezt, hanem egy egyszerű terjesztő. Túl sok szálon futhat ez az ügy ahhoz, hogy előző tervemet kövessük, miszerint mint háttér ember fogom csak támogatni Zalánt. Nem engedhetem el egyedül sehova, mégis csak egy tanonc. Jó lenne, ha a halála nem az én lelkemen száradna, valami drogos miatt.
- Jók a meglátásaid. A srác kikérdezését teljes egészében rád bízom - pillanatnyi hatásszünetet tartok csupán mielőtt folytatnám mondandómat. - Honnan lehetsz biztos abban, hogy a férfi valóban csak fogyasztó és nem terjesztő is? - érdeklődő tekintetemet emelem a pakkról Zalánra, jobb kezembe fogom poharamat, hogy aprót kortyoljak, miközben felállok és a már megbontott üveg vízért megyek, amit az asztalra teszek. - Két napot adok a srác kikérdezésére és arra, hogy összeszedd a férfinak szánt kérdéseidet. Oda együtt megyünk. Két nap múlva hozd elém a jelentést a srác vallomásáról, délután pedig nyakon csípjük a férfit - ülök vissza helyemre, majd barnáimat emelem a srácra. - Elég lesz két nap?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819886#post819886][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.23. 15:15[/b][/url]

Fél szemöldököm emelkedik meg, amikor közli, hogy vigyáz a jó hírnevére. Van olyanja? Ezek szerint mindenképpen, de kettőnk közül jelenleg az én hírnevem forog kockán, amiért köztudottan egy újságíró libbent be az irodámba pár perccel ezelőtt. Nem mintha lenne titkolnivalóm az itt dolgozó aurorok előtt, ha valaki rákérdez, el fogom mondani az igazat. Miért ne tenném? Ahhoz, hogy egy ügy sikeresnek legyen mondható, sajnos olykor olyan eszközökhöz kell nyúlnunk, amikhez nem feltétlen nyúlnánk alapvető esetben. Éppen ezért ül most előttem a nő, akinek segítségét soha nem jutott volna eszembe kérni, teljesen mindegy, hogy firkásznak vagy újságírónak hívom.
- Mugli partidrog - ismétlem meg a szót, miközben hátra dőlök, jobb lábamat teszem bal térdemre. Ajkaim közé fogom szivaromat, mélyet szívok belőle, a sűrű füst távozik pillanatokon belül, pár másodpercre eltakarva előlem Elektra arcát. Amikor ismét láthatjuk egymást, míg a nő arcán a kíváncsiság éled fel szinte mint egy gyermekén, addig az én tekintetem teljesen elsötétül a kérdést meghallva. Csak rápillantok a nőre, egyebekben az asztalon heverő papírokat szuggerálom, mintha érdekesek lennének. Pár jelentés csupán, amiket tüzetesebben kellene átnéznem, mindössze még nem vitt rá a lélek, hogy megtegyem. Arcomat dörzsölöm meg fáradtan, miközben a nőre emelem barnáimat.
- Nincs - rezzenéstelen arccal, minden árulkodó jel nélkül hazudok Elektra szemébe. Ugyanolyan rezzenéstelen arccal folytatom, mindössze egy féloldalas mosoly kerül fel ajkaimra mellé. - Viszont eljött az ideje annak, hogy hasznomra lehess és te is megkapd azt amire annyira vágysz - hangom gunyoros, és nem is igyekszem elrejteni mégis mennyire nem tetszik nekem ez az egész. - Nem küldhetek a nyakukra egy komplett egységet, mert akkor már elbuktam, viszont nagyobb figyelmet érdemel az ügy ahhoz, hogy ezt megengedhessem magamnak. Biztos van valami feláldozhatód, aki tudna szerezni nekem mintát - mélyet szívok szivaromból, mielőtt folytatnám. - Aurori védelmet nem tudok biztosítani ehhez, túl nagy lenne a lebukás esélye - fűzöm még hozzá, majd a szivart könnyed mozdulattal teszem a hamutál szélére. Összekulcsolt ujjaimra támasztom államat, miközben előre dőlök és a nő arcát kezdem el fürkészni. - Számíthatok rád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819889#post819889][b]Ombozi Zlatan - 2020.10.23. 15:33[/b][/url]

Elismerően bólintok párat. Vág az esze a srácnak, így a gondolat, ami csak-csak felütötte a fejét, hogy a nyakamba szakadt egy tanonc, akivel semmit nem fogok tudni kezdeni, úgy foszlik szerte a beszélgetés előrehaladtával, mintha soha nem is létezett volna. A meglátásai összeszedettek, logikusan felépítettek, és bár tudom, hogy türelmetlen, mégis az elején kezdi, nem pedig a közepébe szeretne beletenyerelni. Kedvelem.
- Pontosan ezért lehet terjesztő, ha nem fogyaszthatja - mosolyodom el szélesen. - Szépen összeszedted - ezen mondat után komolyodom el azonnal, a mosoly is eltűnik arcomról, ahogy elkapom Zalán pillantását. - Arra szeretnélek megkérni, hogy a továbbiakban is tartsd meg ezt az összeszedettséget. Nem tudom garantálni a biztonságodat, az ilyen ügyek kiismerhetetlenek - racionalitást és kis aggodalmat sugárzó tekintetemet veszem el róla, az ajtó felé pillantok, mielőtt folytatnám. - Ha pálcát kell rántanod, ne legyél rest megtenni - szögezem le még az elején. Nem tudhatom előre, évek tapasztalatával a hátam mögött sem, hogy egy ilyen ügy mégis merre tart. Nap, mint nap változhatnak benne a prioritások, és így, hogy Zalánnal az oldalamon állunk neki ennek, több aggodalom van bennem, mint az egészséges lenne. Mint mondtam, nem az én lelkemen kellene száradnia a halálának, ha valami balul sül el, mert hiába tűnik rátermettnek, terepen még nem volt kivéve a szavaiból. Most viszont, bármennyire nem akarja a közepébe rakom bele, különben nem haladunk előre és soha nem tanulja meg.
- Ne foglalkozz a lezárásra váróakkal. Add át őket egy másik tanoncnak, te csak ezzel foglalkozz - tolom elé a három aktát, miután összerendeztem őket, szélesen mosolyogva, ahogy elhangzik az Orsós ügy. - Két napot adok mindenre, ami azt jelenti, hogy csütörtök délután az irodám ajtaján kopogsz és kész tények elé állítasz. Világos? - a kérdés költői, nemigen van más választása, mint bólintani rá, felállni és elkezdeni cselekedni. Két napnak mindenképpen elégnek kell lennie. Sután intek felé egyet, hogy távozhat, hisz én már fejben teljesen máshol vagyok. Két embert is fel kell keresnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=820527#post820527][b]Ombozi Zlatan - 2020.11.01. 10:18[/b][/url]

Vannak olyan információk, amiket nem szükségszerű megosztani másokkal. Az, hogy van-e összefüggés az ügyek között pontosan ilyen információ, és Elekrának nincs szüksége arra, hogy tudjon róla. Mielőtt nagyon félreértenénk a dolgot, nem azért nem kötöm az orrára az ügyek közötti összefüggéseket, mert őt védeném. Nem bizony. A saját seggem biztonsága éppen elég nyomós érv arra, hogy ne járjon a szám. Amint úgy érzem, hogy az ügy azt diktálja, tudjon róla, mert lényegi segítséget nyújthat nekem továbbra is, mindenképpen elfogom neki mondani, de addig, be kell érnie azzal, amit eddig tud.
Fél szemöldököm emelkedik meg a nő határozott hangját meghallva. Elégedett mosoly kerül fel ajkaimra akaratlan, miközben biccentek egyet felé. Hamar megbeszéltük. Az ilyen kijelentések vihetik előre az amúgy eléggé ingatag lábakon álló kapcsolatunkat, ami nemhogy egyelőre bizalmon nem, de nagyjából semmi máson sem áll. Legalábbis részemről nem, mert ennél sokkal több kell ahhoz, hogy valaki elnyerhesse a bizalmamat. Sajnos nem elég egy csomag drogot megszerezni és elém hozni, és lehet mondani, hogy sokat várok mindenkitől, főleg azoktól, akik mindössze segíteni szeretnének nekem, de nem tudok ezzel egyetérteni. Ha nem tudják megugrani az elvárásaimat, akkor nincs miről beszélnünk, és egyértelmű, hogy nem lehetnek a hasznomra, viszont így, hogy Elektra hangjából egyértelműen érződik a határozottsággal keveredő elszántság, sokkal könnyebb dolgom lesz, mint elsőre gondoltam volna.
- Vedd elintézettnek. Holnap, a délelőtt folyamán, jöhetsz is érte - aprót bólintok is szavaim mellé, mintegy megerősítésként, majd kedvesen elmosolyodom a nőre. - Ennyit szerettem volna, köszönöm, hogy befáradtál - mosolyomat kitartom, amíg a nő távozik. Fáradtan dőlök hátra székemben, megdörzsölöm szemeimet, miközben mélyeket sóhajtozok, mint valami összetört szívű tini. Ki gondolta volna, hogy egy droggal összekapcsolható ügy ennyire bonyolult is lehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=821795#post821795][b]Ombozi Zlatan - 2020.11.22. 19:22[/b][/url]

Nem telt egy húsz perc azóta, hogy Elektra elhagyta az irodát, így kissé bosszúsan figyelek az ajtó felé, amikor az ismét nyílik. Feltételezhetném, hogy a nő hagyott itt valamit, de amit eddig láttam belőle, aligha enged meg magának ilyesfajta szétszórtságot. Barnáim villanak az ajtóra, majd a belépő fekete hajzuhatagra. Éppen szólalnék meg, hogy nagyon gyorsan takarodás van, mert dolgoznom kell, amikor a feketeséghez társul hang is. Arcomra kerül egy mosoly, majd intek neki, hogy foglaljon helyet, többre esélyem sincs, mivel a srác azonnal belevág a közepébe. Vele ellentétben én helyet foglalok, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat, tekintetemet le nem veszem az elém tolt aktáról, miközben hallgatom a fiút. Megemelkedik a szemöldököm, ahogy kiderül a részlet, mely szerint hiába a srácnál találták meg a drogot, nem ő vette. Akkor mégis…? Fel sem kell tennem a kérdést, mert jön a válasz pár másodperc múlva. Remek, két gyerek - ha nem több - van már a történetben. Ráncolom a szemöldökömet, fáradtan dörzsölöm meg a szemem, miközben halk nevetést engedek meg magamnak az elejtett megjegyzésre. Türelmesen várom meg, amíg befejezi, s míg Zalán ontja magából az információkat, amikért elküldtem, hátradőlök a széken, lehunyt szemekkel igyekszem minél előbb a helyükre rakni az apró darabokat.
- Lényegretörő - bólintok egyet még mindig lehunyt szemekkel. - Megmutattad a srácnak a férfi fényképét, akihez menni fogunk? - van személyleírásunk, de így sem tudjuk ki lehet az, mert nem az iskolába jár, annak közelében sem dolgozhat, hiszen egy, a kastélyban tanuló diák biztosan nevet is tudott volna mondani a külalak mellé. Sóhajom hangzik egyszerre fáradtnak és gondterheltnek, ahogy barnáim esnek a papírkupacra jobb könyököm mellett. - Ha az iskola melletti erdőben találkoztak, akkor csak olyan lehet, akinek kötöttsége van az iskolához. Senki nem jön el egy kis mágusvárosba drogot terjeszteni, amikor vannak nálunk jóval nagyobbak is. Valami kapcsolat van a terjesztő és az iskola között - de ha nem diák, ha nem itt dolgozó, akkor mégis milyen kapcsolat lehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=822636#post822636][b]Ombozi Zlatan - 2020.12.07. 16:13[/b][/url]

Az ember azt hinné, hogy egyszerű ügyek közé tartozik elkapni egy droggal kereskedő mágust. Ja, én is ezt hittem, egészen addig, amíg Zalán be nem állított ezzel a remek üggyel, ami jelenleg mindennel és mindenkivel is összefügg. Fáradtan dörzsölöm meg szemeimet, mert így csak egyhelyben toporgunk. Nem kaptunk a két kölyköktől lényegi információt, hiszen az, hogy egyszer látták a városban, aligha segít nekem bármiben is. Valami kapcsolatnak kell lennie az iskola és a terjesztő között… Aha, a kérdés továbbra is az, hogy mégis mi?
- Ez egy nagyon jó megközelítési pont - bólintok elégedetten Zalán szavaira, mielőtt folytatnám. - Viszont, ha felsőbb évfolyamokon van ismerettsége, akkor azoknál is kellene lennie a porból, mert minimum fogyasztók lennének, nem pedig… - pillantok le az aktára. - 15-16 éves diákoknál kéne találni - sehogy nem áll össze, hiszen Zalán gondolatmenete jó. Nagyon jó, ha őszinte akarok lenni, még logikus is, ami ebben a közegben igen ritkaságszámba megy. Idősebb diákok az ismerősök, de még mindig ott van a kérdés, hogy akkor miért kiskorúaknál találtak eddig csak, mestertanoncoknál miért nem? A minimum az lenne, hogyha nem is fogyasztók, akkor terjesztők, de még így sem áll össze a kép. Hátradőlök a széken, amely megnyekken alattam, jobb kezem ujjaival kezdek dobolni a tömör faasztalon.
- Mmm… - szemöldökömet ráncolom az elhangzottakra, majd felkapom fejemet az előttem állóra. Hitetlenség csillan tekintetemben, mielőtt kitörne belőlem az őszinte nevetés. Mély hangom zengi be az irodát, igyekszem magam visszafogni, vagy legalább egy fokkal halkabbra moderálni magam, de nem olyan egyszerű ez. Szemeimet eltakarom, már csak vállaim rázkódása árul el, hogy még mindig jókedvűen kacarászok, végül megköszörülöm torkomat. - Igen, gondoltam, hogy te sosem tennéd - bólintok egy aprót felé. - Ha családtagról van szó, akkor csak még messzebb kerülünk attól, hogy megtudjuk ki lehet az. Túl sok embert érint már, az utolsó reményünk az a férfi, akihez ma megyünk - elhúzom számat, bár nem látványosan. Az asztalra támaszkodva állok fel, kerülöm meg azt, majd lépkedek az ajtó melletti kis asztalhoz, hogy az azon lévő whiskyből töltsek két pohárba. Az egyiket nyújtom Zalán felé, miközben derekamat támasztom íróasztalomnak Zalán mellett.
- Szerinted képes lennél kikérdezni a férfit is? - látom benne a fejlődés- és tudásvágyat. Ki akar emelkedni, próbálkozik, ám eddig, aligha kapott ezekre esélyt. Ha nem is én vagyok a világ legjobb főnöke a többiek szemében, legalább Zalánnak adjam meg a lehetőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=825154#post825154][b]Ombozi Zlatan - 2021.01.23. 18:37[/b][/url]

Egyetértően bólogatok szavaira, mert valóban így van. Idősebbek, akik szinte már reflexszerűen játsszák ki a rendszert, de így csak csalódott leszek, mert nincs meg a kapcsolódási pont, ami előrlendíthetne minket az ügyben. régen volt már az, hogy ennyire összetett üggyel foglalkozzak, agyam mégis hálás azért, hogy leterhelem, mert így legalább nem feltétlen a képességemre kell támaszkodjak. Anélkül lehetek hasznos, és végre nem úgy néznek majd rám, mint egy hímes tojásra, akit mindig védeni kell, nehogy véletlen megsérüljön. Évekkel ezelőtt volt az utolsó éles bevetésem, emlékeim sem nagyon vannak róla, de most, hogy Zalán előállt ezzel, visszatérhetek a neves aurorok közé, ahogy akkoriban is köztük voltam.
- Ne fecséreld az idődet ilyesmire, koncentrálj arra, ami előtted van. Ha nagyon megakadunk, akkor felőlem előkaphatsz pár aktát, de addig… - bökök a férfi képére az aktában. - Foglalkozzunk azzal, ami kézzelfogható - kortyolok egy aprót a whiskyből, miközben a neki szántat teszem le magam mellé. Ha nem, hát nem. Mondjuk valószínűleg soha többet nem fog előfordulni, hogy főnökeként adok neki lehetőséget a munkaidőben való ivásra, ráadásul a saját whiskymből, de ő tudja, amit pedig tiszteletben tartok, még annak ellenére is, hogy néha olyan, mint egy gyermek. Az előző, önfeledt nevetésem is pontosan erre utaló jel lehet.
- Akkor a tied a megtiszteltetés - húzom meg a poharat, hogy az italt eltüntessem belőle. Leteszem a poharat Zalán érintetlene mellé, majd ismét a székemhez sétálok, aminek támlájáról kapom le kabátomat. Komótosan állok neki öltözködni, mosolyogva pillantok Zalánra. - Felesleges. Ha szerinted azok a jó kérdések, amikre mérvadó válaszokat kaphatunk, akkor elhiszem neked. Nem fogom minden betűdet leellenőrizni, bízz magadban kicsit jobban - őszinte mosolyom virít arcomon, ahogy becsukom az aktát, majd hónom alá csapom azt. - Mivel nem leszek mindig melletted, úgy kell eljárnod, ahogy te látod megfelelőnek - veregetem meg vállát, miközben ellépkedek mellette, hogy elhagyjam az irodát és mehessünk a férfihoz, akit terveim szerint elég rendesen megizzasztunk majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=825155#post825155][b]Ombozi Zlatan - 2021.01.23. 18:38[/b][/url]

Fejemet a széktámlának támasztva szuggerálom a plafont, mielőtt visszatérnék ahhoz, hogy aláírjam az elém letett megszámlálhatatlan engedélykérést. Barnáimat hunyom le pár pillanatra, mielőtt szusszanva visszatérnék a papírmunkához. A legrosszabb a vezetői pozícióban, hogy mindenben tőled várják a megoldást, még akkor is, ha lényegében semmi közöd hozzá, az engedélyeket nekem kell kiadnom, mindenhol ott kell lennem, ha nem indokolt, akkor is. Fárasztó ez, mégis teljes mellbedobással jelenek meg mindenhol, mint a kirendeltség vezetője, mert nem véletlen kaptam meg én a pozíciót. Sokat nyomhat a latban, hogyha csak arra gondolok, hogy a teendőim végeztével felkelek az asztaltól és hazasétálok, nem az üres ház fog várni, hanem Gerda, aki egyetlen mosolyával űz el mindent a fejemből.
Megrebbenő szemöldökkel pillantok fel az előttem heverő jelentésből. Megemelt hanggal invitálom beljebb az érkezőt, majd kedves mosolyt küldök a belépő nő felé, amint végre arc is társul a kopogáshoz. - Szia - biccentek aprót felé. Gyakorlott mozdulatokkal rendezem össze a papírhalmot, majd rakom arrébb, hogy ne legyenek útban, míg Elektra pakol. Elismerés kerül arcomra azonnal, ahogy elém pakolja a szerzett port, majd egy kést, amire akaratlan csillannak meg barnáim. Milyen kedves, baráti gesztus az illetőtől. A zacskó tetejét megfogva emelem szemmagasságba azt, majd sandítok vissza a nőre.
- Reméltem, hogy túléled - öntöm szavakba is elismerésemet. - Nem mondom, több is, mint amire számítottam - mosolyodom el szélesen, miközben az előttem lévő székre mutatok, hogyha szeretne, nyugodtan foglaljon helyet. Ujjaimat kulcsolom össze, azokra támasztom államat, ahogy a nőt fürkészem kellemes mosollyal ajkaimon.
- Fel kell tennem egy kérdést arról, akivel találkoztál - mosolyom töretlen, ámbár hangom kicsit keményebben és komolyabban hangzik fel kettőnk között. - Nagyjából mennyi idős volt? - ez fontos, mert így tényleg behatárolhatjuk legalább a korosztályt, akik előszeretettel terjesztik a port, amit a fiatalok az egekig emelnek manapság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=853132#post853132][b]Ombozi Zlatan - 2022.09.23. 14:07[/b][/url]

Amennyiben sikerül, mindig öröm egy olyan napot tartani, mikor sehova nem kell mennem, csak a napfényes irodám kényelmét élvezni egy halom papírmunka mellett. Most sincs ez másképpen: az asztal rogyásig tele van ellenőrizendő jelentésekkel, aláírni valókkal, validálásra váró javaslatokkal csapatbeosztásokhoz egy bizonyos rajtaütéshez. Az élet nem áll meg. Az egyetlen dolog, ami életben tart, hogy tudom, hogyha hazaérek, Gerda ott fog várni. Legalábbis nagyon ebben reménykedem. Automatikusan forgatnám meg a gyűrűmet, ami lehetetlennek bizonyul: nincs a helyén. Lekerült, mikor Gerda igent mondott - ezért mosolyogva szólok ki az ajtó túloldalán állónak, hogy fáradjon be. Megvárom, míg az ajtó nyelve kattan a zárba, csak akkor vagyok hajlandó felpillantani.
- Homokföldi Réka, igaz? - emelem meg az egyik papírt, ami alatt remélhetőleg az aktája van, és ellenőrzöm le a nevet. - Ombozi Zlatan, örvendek - biccentek egyet felé. Az aktája tetejéről kerül le a másik pakk, hogy zavartalanul tudjam átfutni a benne lévő sorokat, amik nem bizonyulnak hasznosnak. Számat elhúzva tolom is félre, felkönyökölök az asztalra, laza ökölbe szorított kezeimre támasztom államat.
- Foglaljon helyet, kérem, és meséljen a gyengeségeiről és erősségeiről. Remélhetőleg ennek köszönhetően könnyebben tudom beosztani magát valakihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=853280#post853280][b]Ombozi Zlatan - 2022.09.25. 17:21[/b][/url]

Ujjaim dobolnak ütemesen a nemrég elém lerakott aktán. Majdnem üres, mindössze egy értelmetlen jelentés és egy meglepő eredménnyel rendelkező toxikológiai vizsgálat eredménye van benne. Meredten nézem az ajtót, és külső szemmel feltételezhető lenne, hogy mindössze bambulok magam elé, de erről nincs szó: a gondolataim járnak fel s alá, valami megoldást keresve.
A baglyot csak pár órája küldtem ki akkor, kicsivel rá mégis hallottam már a beszélgetésfoszlányokat beszűrődni a tömör faajtón, léptek zaja, végül már az irodámban állt a delikvens. Dwayne Warrent megelőzte a híre, éppen ezért van rá szükségem. Még ha pitével is állított be, ami legalább finom. Az utolsó falatot lenyelve pillantok fel rá.
- A lényeg, hogy valamiért kértek toxikológiai vizsgálatot a halott gyermek kivizsgálására, és láss csodát, valóban méreg volt a szervezetében. Nem tudjuk hogy lehetséges, hogy a nő túlélte, erre még rá kell jönnünk, de a lényeg, hogy úgy hallottam van közöd a családhoz. Férjezetten Adele Krise, születésekor Machay - pillantok a papírra, majd vissza. - A nőt megmérgezték, a gyermek alapvetően is veszélyeztetett volt, így nem lett volna különös, hogy holtan születik, de erősen kérték a vizsgálatot. Van ötleted, miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=853829#post853829][b]Ombozi Zlatan - 2022.10.04. 10:43[/b][/url]

Aprókat bólintok. Vannak esetek, mikor nagyon jól jön, hogyha valakinek van kapcsolata a családdal. Ez is egy ilyen eset - minden kellemetlenséget leszámítva. Szar érzés ilyen rossz eseményekről beszélnünk, főleg, mert a velem szemben ülő még érintett is benne valamennyire, de a munkánk része, és én tudom, hogy Dwayne nagyon sokat segíthet az ügyben.
- Megvan a pasi - bólintok. Ujjam mozdul a papírhalmon. - Ő az elsődleges gyanúsítottunk - jelentem ki kis szünet után. - És ki kell hallgatnunk a lányt. Vajon mennyire lesz kínkeserves egyik-másik kihallgatás? - vakarom meg tarkómat.
Sokkal jobban erőltették azt a vizsgálatot, mint indokolt lett volna, mikor alapvetően is veszélyeztetett volt a gyermek. Van egy olyan érzésem, hogy sokkal többet tudnak, mint a helyszínen elmondtak - és így csak még nehezebb. A lányon áll vagy bukik az egész. A vallomásától mindenképpen. Ha valóban a férje tette, akkor Krise a hátralévő életét valószínűleg börtönben tölti, felfüggesztett esélye nélkül, míg, ha más... szemeimet dörzsölöm meg.
- Szeretnélek megkérni, hogy te vezényeld le a lány kihallgatását. Családtag vagy, hátha neked könnyebben megnyílik, és bízik is benned valamennyire, ezt előnyünkre fordíthatjuk - mozdulnak ujjaim ismét. - Mivel rokoni kapcsolatban álltok, ezért jelen kell lennem, de remélem ez nem okoz gondot. Senkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=853830#post853830][b]Ombozi Zlatan - 2022.10.04. 10:51[/b][/url]

Halvány mosollyal hallgatom a lelkesedését. Voltak idők, mikor én is így álltam neki a napnak, de rá kell jönnöm, hogy már öreg vagyok ehhez. Így csak intek, hogy foglaljon helyet, majd vágok bele a közepébe, mert nem szívesen fecsérelném a drága újoncunk lelkesedését. Bólintva pillantok mondandója végén a kartonba, amit a kezembe nyomtak pár perccel ezelőtt és futom át ismételten.
- És maga szerint is ezek az erősségei és gyengesége? - sandítok fel a papírhalomról egyetlen pillanatra, majd vissza lefelé. Akkor hagyom abba az olvasást, mikor folytatja és lassan pillantok fel rá. A mosoly tűnik el arcomról, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat, miközben hallgatom. Fejem minimálisan biccen félre a végére, halkat hümmentek. Ez vagy nincs benne a pakkban, amit kaptam, vagy csak átsiklottam felette. Bármelyik is legyen, botor hiba.
- Értem - szólalok meg kis idő múltán. - Mondja csak, Réka, hogy ismerte fel a képességét? - gerincem mentén szalad végig a hideg borzongás, ahogy eszembe jut, én hogy tapasztaltam meg először az enyémet. Hangom nyugodt és kellemes, barna tekintetemben türelem és várakozás ül, ahogy a lány arcára pillantok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=853887#post853887][b]Ombozi Zlatan - 2022.10.05. 17:22[/b][/url]

Megvonom vállaimat.
- Ha tudnék jobbat, nem rukkolnék elő ezzel - vallom be. - Valakivel muszáj lesz, különben baszhatja, hogy kiderül ki volt az, aki elvette tőle - kortyolok a kávéból, majd szusszanok halkat. Ebből a tányérdobálásból kiindulva lehet tényleg az a legjobb, ha ketten vagyunk bent. És nagyjából ezzel meg is kaptam arra a kérdésre a választ, hogy mennyire lesz kínkeserves. Nagyon. Alapból sem félvállról venném a lányt, hiszen Machay, majd lett belőle Krise, és ha szabad kimondanom, amit mindenki tud: egyik rosszabb, mint a másik.
- Behívjuk. Utólagos engedelmeddel, már kiküldtem a baglyot - minél gyorsabban haladunk, annál hamarabb lehetünk túl a körökön, amik csak megnehezítik mindenkinek az életét. Főleg az érintetteknek. Kíváncsi leszek a férj mennyire lesz megviselt, hogy a fia halva született.
Lassan pillantok el Dwayne mellett, a tömör faajtót szuggerálom.
- Nem gondoltam volna, hogy mi kapjuk meg az ügyet, csak azért, mert itt élnek hivatalosan.