A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=814592#post814592][b]Viviana Burton - 2020.07.28. 10:34[/b][/url]

Vajszín ruháját gyűrögetve ácsorog az Auror Kirendeltség előtt, miközben fogai közé szorítja telt ajkát, szinte már vére serkenéséig. Kapott egy idézést, mely arról tanúskodik, hogy verekedett, de őszintén szólva nem emlékszik rá, ennél többet pedig nem fog mondani a hivatal emberének sem. Rachel is és Anna is igen szűkszavúak voltak, minden bizonnyal az ő kezük van a dologban és, bár hatalmas veszekedés tört ki, ami azóta tartó némaságba torkollott, még mindig nincs beljebb információk terén. Valami rosszat tettek, ettől pedig görcsbe rándul gyomra. Bezzeg most síri csend van a fejében, senki sem suttog a fülébe vagy épp veszekszik vele, hagyják, hogy elvigye a balhét. Nagyot sóhajt, majd kínzóan lassan mássza meg az épület lépcsőit, hogy beérve a megfelelő szárnyba vegye az irányt. Kedves, mosolygós ügyintézők mindenütt, s az állítólagos labirintusszerű elrendezésnek már nyoma sincs, mi több, túlzottan egyértelmű minden. Képtelenség eltévedni, s ha meg is történne se tartana sokáig, ami azt eredményezi, hogy túl gyorsan éri el a megfelelő részleget.
Nem emlékszik, kit kell keresnie, csak azt tudja, hogy egy férfi fogja kihallgatni, illetőleg elbeszélgetni vele, ami még nem a leghivatalosabb formula. Akárki is tett bejelentést miatta, minden bizonnyal fájlalhatja valamijét: Rachel felhorkanása is erre utalt, mikor szóba került a dolog. Alexnek nem mert szólni róla, ahogyan szüleinek sem, épp eleget aggódnak így is miatta, nem szükséges még több olajat önteni a tűzre. Az is lehet, hogy idehívják majd édesanyját? Ó, bár ne történne meg! Újra beharapja alsó ajkát, miközben a folyosó vége felé tart. Túl sok az auror, az ember, belőle pedig csak úgy árad a feszültség, szinte vibrál. Legyen már túl rajta!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=815836#post815836][b]Závodi Soma - 2020.08.17. 19:36[/b][/url]

Az elmúlt heteim teljes káoszban teltek, hirtelen érkezett a nagybátyámtól üzenet, s nem volt kérdés, hogy a húgom miatt haza kell utaznom. Olyan gyorsan történt minden, hogy Danától még csak el sem tudtam köszönni, s az utóbbi időben még arra sem volt időm, hogy üzenjek neki bagollyal, mert külföldön tartózkodtam.
A sulival is csak nagy nehezen sikerült lebeszélni a dolgot, beadtam egy igazolást betegségre hivatkozva, amit szerencsémre elfogadtak. Bár így is necces volt a dolog, de legalább nem kérdezősködtek, így nem kellett elmondanom a távozásom valódi okát.
Aztán nagy nehezen, de megoldódtak a gondok, és sikerült visszatérnem, még épp a vizsgaidőszak előtt. Pechemre azonban épp, hogy csak visszatértem, még Danával sem találkoztam, sikerült belekeverednem egy kellemetlen vitába a Bogolyfalvi Pub közelében, aminek a vége az lett, hogy az egyik srác pálcát rántott, nekem meg védekeznem kellett. Átok átkot követett, s bár enyhe varázslatok voltak ezek, ahhoz elégnek bizonyultak, hogy egy ártatlan járókelő megsérüljön. Emiatt persze azonnal elkaptak minket az aurorok, s mindkettőnket beszállítottak a fogdába, ahol ideiglenesen elzártak minket.
Nem volt nálam semmi, épp csak üzenni tudtam az egyik őrrel, s mivel senkihez sem fordulhattam, így Danának küldtem üzenetet, bízva abban, hogy ennyi idő után azért még benéz hozzám.
- Itt van már?
- Ki?
- Hát a lány, akinek üzentem.
- Szerintem nem fog eljönni, maradj csöndben, kellett neked a pálcáddal az utcán varázsolgatni...- szólt rám mogorván, mire elhallgattam, s visszatelepedtem a padra. Nem értettem azt sem, hogy meddig akartak bent tartani, de jó lett volna az, ha tudok Danával beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=816384#post816384][b]Rothstein Elektra - 2020.08.30. 21:05[/b][/url]

Minden magára valamit is adó riporternek szüksége van hiteles forrásokra. Olyan emberekre, akik a megfelelő közelségben vannak olyan információkhoz, melyek bennfentesnek számítanak. Hőnőnk pedig szeret adni magára ebben a tekintetben mindenképp. Ezért kezdett kicsit nyomozni és figyelni. Beszélgetni az újságárusokkal, pár ügyesen irányzott kérdést feltenni a pénztárosnőnek vásárláskor a boltban vagy a patikában. Kedélyes csevegések révén pedig szerzett néhány nevet, amikre azután rá tudott keresni. Ennek a kutatómunkának az eredményeként már néhány napja szemmel tart egy fiatalembert és a megfelelő pillanatra vár, hogy "véletlenül" az útjába kerüljön. Annyit tudott meg róla, hogy kviblik leszármazottja, aki az anyját elveszítette gyermekként és van egy húga, de ami Elektra számára a legfontosabb információ: aurortanonc. A város szerencsére mentes a komolyabb bűnesetektől, leszámítva az Éjféli gyilkosságot, de sosem árt, ha akad valaki, akitől megtudhat ezt-azt a város sötétebbik oldaláról. Reményekkel és lelkesedéssel telve kortyolgatja kávéját egy jókora papírpohárból és várakozva figyeli a kirendeltséget olyan tisztes távból, ahonnan senkinek nem tűnik fel. Egy kék pólót és farmert visel. Haja egy csattal van részben felfogva, oldalán két csatos bőrtáska, benne minden anyaggal amit össze tudott gyűjteni a srácról. Magában már azt vizualizálja, hogy miként fogja egy jó irányzott, ámde áldozata szemszögéből teljesen óvatlannak látszó mozdulattal kávézuhanyban részesíteni a fiatalembert. - Kár a kávéért - sóhajt fel lemondóan és még egy utolsót kortyol a nedűbe - De a cél szentesíti az eszközt - biccent aprót és ajka furfangos félmosolyra húzódik. Amint megpillantja célpontját nyomban akcióba is lendül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819635#post819635][b]Egervári Zalán - 2020.10.20. 13:05[/b][/url]

Utálta a megbeszéléseket. Olyankor mindig még inkább úgy érezte magát, mint egy külsős, hiszen mindig visszaültették azzal, hogy "fontosabb a papírügyek elintézése, bevetésre úgy se mehetsz". Mintha csak az orra alá akarnák dörgölni, hogy tanonc. Viszont most változott a helyzet. Új kirendeltségi vezetőt választottak. Sose volt még jobb esélye.
Sokat gondolkodott, hogyan tudna ebből a státuszból kilépni. Gyakorolta rövid beszédeit a tükör előtt, és összegyűjtött egy ügyhöz mindent amije csak volt. Egy olyan dologban, melyet a többi auror csak félredobott, mert mindig volt fontosabb dolguk. Ez a paksaméta most ott csücsült asztala szélénél, és csak arra várt, hogy a gyűlésnek vége legyen, és Zalán felkaphassa.
Ahogy elkezdtek sorban kijönni a nyomozók, a férfi szinte azonnal pattant fel, mintha csak valami rugó lenne a seggében, és nyúlt a papírok felé. Megvárta, ahogy kijönnek az aurorok, némelyek biztató vagy épp becsmérlő mosollyal nyugtázták jelentólétét, mint akik tudják mire készül. Talán fogadást is kötöttek, hogy meddig bírja az asztali munkát. Mikor az utolsó ember is kijött, gyorsan bement a kis szobába, ahol a megbeszéléseket tartják.
- Uram, egy szóra kérhetem a figyelmét? - kérdezte komolyan Zalán, és tiszteletteljesen megállt egy méterre. Kezeit hátul tartotta, míg meg nem kapta az engedélyt, hogy beszéljen. Pontosan, ahogy az akadémián a fejükbe verték.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819736#post819736][b]Rothstein Elektra - 2020.10.21. 20:09[/b][/url]

Szűkszavú üzenet volt. Hely, idő és annyi még, hogy "Itt az esélyed" ez a három rövid szó, melytől hősnőnk szíve nagyot dobbant. Elolvasta, megjegyezte róla a fontos információkat, majd megsemmisítette biztos, ami biztos. A kirendeltségbe kellett mennie. Furcsállta egy kissé, de úgy hitte Zlatan tudja mit csinál. Ennek ellenére néhány könnyű bűbájjal rövidített, egyenesített és világosított haján, hogy kevéssé legyen felismerhető. Kényelmes cipőt, farmert és pulóvert vett fel majd magára kanyarította vékonyabb, szürke télikabátját és egy élénkzöld sálat, amitől sötét szemei szinte életre keltek. Gyomrában enyhe feszültséggel sétált be a helyi véderő főhadiszállásának ajtaján. A fogadótérbe érve egy ott lévő beosztott már indul is felé, hogy készségesen segítsen neki. Elektra kicsit elvékonyítja a hangját és picit affektál, hogy arról se tudják egykönnyen beazonosítani. Hamar sarkos eligazítást kap és már indulhat is felfelé a második szintre. Haladtában gyorsan körbepillant, de senki sem veszi észre, vagy ha mégis felpillantanak rá akkor sem nézik sokáig. Szerencsére könnyen megtalálja Zlatan irodáját, amit megkönnyebbüléssel konstatál. Mélyet sóhajt majd röviden de határozottan bekopog, s miután bebocsátást kapott belép. - Szia! - köszönti a férfit ilyen egyszerűen és közvetlenül, hiszen a tegeződésben már a pubban megegyeztek. Ezen úgy gondolja nem kell változtatniuk attól, hogy nem tűsarkú és miniruha van rajta és bár egészen más és új ez a helyzet, hősnőnk továbbra is bizakodó. Ha idehívta a férfi annak nyomós oka kell legyen és ő kíváncsi mi is az pontosan. Mi is az az esély. Várta már és lélekben készült rá egy ideje. Ennek ellenére most kicsit kevésbé lesz csevegő. Arra már az első találkozáskor rájött, hogy az aurornak nem kenyere a mellébeszélés. Ehhez fog ő is igazodni. Testtartása egyenes, tekintete átható, arckifejezése nyugodt. Várja miért kérette a kirendeltségre az újdonsült vezető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=821488#post821488][b]Egervári Zalán - 2020.11.17. 21:05[/b][/url]

Hogy mennyire volt fáradt? Körülbelül annyira, hogyha nem ivott volna meg három kávét már dél előtt, akkor valószínűleg állva elalszik. De minden egyes fent levő pillanat megérte azért, hogy most azzal a kissé kövérebbé vált aktával sétálhasson újra Zlatan irodája felé. Bekopogott, és csak ezt követően nyitott be rajta. Azért ha meg is ígérte magának, hogy most bizony tegezni fogja a férfit, azért vannak általános szabályok, amelyet be kellett tartania.
- Szia Zlatan - lépett be, és becsukva az ajtót azonnal sétált is az asztal felé. - Elkészítettem mindent amit mondtál - tette le a mappát, és kihajtva bogarászni kezdett benne.
- Szabó Márton - mutatott rá a képre, amelyen egy szőke gülüszemű fiatal nézett vissza. - Nála találták meg a Tündérport. Azonban, mint kiderült nem ő vette - jelentette ki magabiztosan a férfi, és lapozott egyet. Annyira tengett benne a tettvágy, illetve a koffein jótékony hatása, hogy észre sem vette, hogy az általános illemszabályokkal nem is foglalkozva azonnal rátért a lényegre.
- A srác az egyik haverjától kapta a szert. Szerencsére jó pár kellemetlen pillanat után elmondta ki volt az. Felkerestem őt is, aki nem más, mint Ternai Jónás. Nehéz élet ilyen névvel - olyan hangon tette hozzá ezt az egy megjegyzést, mintha még mindig a demográfiai adatokat elemezné ki a férfinak. Még a szája sarka se rezzent. - Azt mondta most vett életében először a drogból. Megadta az árusító kinézetét is. Összehasonlítottam az összes emberrel, aki az iskolában tanul, és nem egyezett. Azt mondta az iskola melletti erdőben találkoztak a férfival, szóval bárki lehetett - húzta el a száját, és felegyenesedett. Olyan gyorsan sorolta el az adatokat, amelyek az elmúlt két nap alatt az agyába égtek, mintha minimum versenyből tette volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=823287#post823287][b]Rothstein Elektra - 2020.12.18. 23:34[/b][/url]

Visszatért. Még mindig kicsit sápatag, továbbra sem heverte még ki egészen a szerelmével köztük zajló eseményeket, de már újra képes riporterként gondolkodni. Elég idő telt már el, hogy behozza szerzeményét. Ezért jött ma el a férfihez. Nem alakított magán át semmit, tudván Zlatan mennyire nem kultiválja az efféle spionfiókás húzásait. Egyszerű farmert visel, téli bakancs van a lábán, és mindehhez felvette vastag, sötétszürke kapucnis szövetkabátját. Táskájával a vállá battyog be a már egyszer megtett úton, hogy bizonyítsa elhivatottságát. Megszerezte a port tartalmazó kis fiolát. Körültekintően járt el, amennyire csak tudott, elvégre ő nem auror. Mindent megtett, amit lehetett és kimaxolta ravaszságfaktorát. Egyrészt büszke magára, de haragszik is, mert nem volt mégsem egészen a helyzet magaslatán, hiszen kapott egy kedvesnek nem épp nevezhető fenyegetést. Abban azonban nem egészen biztos, hogy valóban a díler tisztelte-e meg ajtaját a jókora böllérbökővel, vagy az a barom szomszéd, akivel már volt pár csörtéje, s legutóbb majdnem megtámadta - még elutazása előtt - a Gyöngyhalászt, aki hősnőnk kerítésénél állt. Az a szerencsétlen, amúgy igen értelmes hontalan férfi, csak élelmet keresett. Igaz felneszelt rá a pasas ideggyenge kutyája, de a francba is, az ő portáján állt és nem volt pálcája! Ez a baromarcú meg ráfogta a sajátját és fenyegette mindennel, ami szem-szájnak ingere. Még szerencse, hogy közéjük tudott állni és szavainak meggyőző erejével el tudta simítani a helyzetet. Ennek ellenére, lehet az a "drága" szomszéd megorrolt rá egy csöppet. Sebaj. Helyesen cselekedett. Megérkezve az ajtó elé koppant két határozottat, majd amint bebocsátást nyer azonnal lenyomja a kilincset, majd besétál, s meg sem áll a férfi asztaláig - Helló Zlatan! - köszönti röviden, hogy közben táskájából elővéve két hanyag, de elegáns mozdulattal asztalára tegye a légmentesen lezárt zacskókat. Az egyikben a kis fiola - Itt a minta, ahogy ígértem, ez meg egy kis grátisz - mutat a másikban lévő méretes késre - Úgy sejtem a cég ajándéka - jegyzi meg csípős éllel hangjában, mely rá oly jellemző volt és lesz is mindig. Ezután türelmesen várni kezd. Végre visszatalálni látszik valóban régi önmagához. Testtartása és arcvonásai nyugodtak. Volt neki sokkal nagyobb baja ennél a cuki tízen sok centis szurkálónál az utóbbi néhány hétben. Reméli, hogy lesznek rajta használható nyomok és, hogy ezek után nem kell már bizonygatnia elkötelezettségét. Nem kell, hogy az Auror fővezér szeresse, csak adjon neki hiteles információkat, hogy az igazságot megírhassa. Ez ugyanis nem barátság - bár simán lehetne, mert nem épp bájos stílusa ellenére becsüli Zlatant - hanem munkakapcsolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=826755#post826755][b]Kállay Bertalan - 2021.02.24. 22:29[/b][/url]

Nem, nem azt mondom, hogy miattam van, de mégis, picit, egy nagyon halovány esélyt adok neki, hogy mióta itt vagyok, a „szerencsém” annyit engedett, hogy az iskolai vérfarkas diákok körül elnyugodott minden. Már a minisztériumban sem csapkodják miattuk annyira az asztalt, persze, a figyelem még mindig kiemelt és fontos, kicsit lehet szusszanni. Azt nem tudom, hogy máshol hogyan állnak a dolgok, kapunk még néha érdekes híreket, nekem azonban a figyelmem ide koncentrálódik, így, ha azt nem, mást még figyelhetek. Már nem járok a kastélyba és a kastély környékére annyit, mint ahogy az első időszakban, persze a kötelező, rendszeres mértéket tartom, azonban nem akarom, hogy olyannak tartsanak, akit nem lehet kikapcsolni, lerázni, mert mindenre ugrik. Már pedig, mindig van valamire, sosem mondtam és hittem egy pillanatig, hogy minden a lehető legbékésebb. Az egy idilli világ, ahol úgymond az én, a mi munkánk nem is létezik, mert nincs rá szükség, ilyentől nem félek, hogy azért nyugdíjaznak előbb, mert elfogynak a rosszfiúk. Vannak mások, a támadásokon és minden egyeben kívül.
És ez a más is olyasmi, ami talán véletlen ért el hozzám is, én pedig akaratlan kapcsolódtam rá, ha már, „jobb” dolgom nem akadt. Ez téved, mert csak én hiszem ezt, azonban tudom azt, hogy nem én kezdtem el ezen dolgozni. A két férfi munkájába nem akartam beleszólni, azonban most, hogy nem az erdő felé figyelek jobban, hanem a diákságra, valami feltűnt. Mindig van valami, ami felüti a fejét, majd rákapnak és úgy terjed, mint a pestis, mérgez, sunnyog a sorok között. Noha, két kézzel még bizonyítékot nem sikerült szereznem, tapasztalnom, a pletykák léteznek, léteznek olyan diákok, akik készségesen osztanak meg információt, ha szükség van rá, mert vagy arra a pályára készülnek, amin én vagyok, vagy épp mert a lelkiismeretük ezt mondja. Végül, mégsem feléjük, hanem pontosan ahhoz igyekszem, aki a kettő egyikeként, jobb rálátással bír a témában. Sosem árt összedolgozni, így aztán, én nem vagyok rest társulni, tudom, mindenki a maga ura, mindenki egyedül hős, ez valami népbetegség az aurorok között néha, bennem egyelőre nem alakult ki ilyen, nem szégyellem magam, ahogy végül az ajtón kopogva vezetem tekintetem a fiatal növendék felé.
- Helló! Zalán ugye? Zavarhatlak egy kicsit? – csak pár jegyzet van nálam, semmi több, ennyim van egyelőre, így hátha jó a „közösbe”, már ha nem akarja, hogy kívül tágasabb legyen nekem a világ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=827920#post827920][b]Egervári Zalán - 2021.03.21. 09:42[/b][/url]

Általában a reggelek lassan indulnak az őrsön. Az ügyeletesek nem tudnak általában sok bűnözőt elfogni éjszaka, hiszen ez Bogolyfalva, a nap indulásakor pedig a kutyának sincs kedve bármit elkövetni. Szóval Zalán teljesen nyugodtan ült le a - most már - állandó helyére, és kezdte el kitölteni magának a szükséges koffeinadagot, hogy az agya legalább elindulhasson még a meeting előtt.
Bodócs sétált oda hozzá bozontos kinézetével, ajkain kaján mosollyal. Zalán sose szívlelte a férfit, és a tündérporos eset óta ez visszafelé is igaz volt. Szóval amikor meglátta közelíteni, már biztos volt benne, hogy ez a reggel nem fog jól indulni.
- Az éjszaka az egyik új tanonc behozott egy nőt prostitúcióért - kezdte minden előzetes bevezető nélkül.
- Prostitúció? Bogolyfalván? - rántotta össze azonnal szemöldökét Zalán, de már látta hova fog kifutni ez a történet. Még csak nem rég lett hivatásos auror, de máris neki kell feltakarítani a tanoncok szarságait. Remek.
- Mindjárt megyek, kérlek vigyétek be az egyik meghallgatóba a nőt... személyt - javította ki magát azonnal a férfi. Hiszen ki tudja milyen nemű volt az ember, ő aztán nem ítélkezik. És nem von le következtetéseket sem.
Bodócs felnevetett rajta, és az asztalára dobta az igen vékony kis aktát. - Zlatan azt mondta nem kell jönnöd a reggeli eligazításra, csak intézd el - hagyta ott a férfi. Zalán elhúzta száját, és kávéja felett belenézett. Remek reggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=828785#post828785][b]Kállay L. Dóra - 2021.04.04. 22:34[/b][/url]

Már kisgyermekkoromban megtanultam azt, hogy egy kis hízelgéssel, kedves mosollyal és némi pillarebegtetéssel kenyérre lehet kenni bárkit, aki önmagán kívül másokkal is törődik. Merlinnek hála nekem pedig megadatott két áldott jó lélek testvér, így nem sokat kellett tennem azért, ha valamit akartam tőlük. Azzal viszont tisztában voltam, hogy drága fivéreim már kellően fifikásak és tapasztaltak voltak ahhoz, hogy egy mosoly kifogjon rajtuk, így bátorkodtam néha az ujjaim köré csavarni a bátyáimat.
Megfigyeltem, hogy Ákos például él-hal a rakott krumpliért, ezért ha hozzá mentem, mindig elrejtettem a szatyromban egy adaggal, hogy aztán a kellő pillanatban lekenyerezhessem. Berci pedig oda volt a különféle ízű fánkokért, a karamellás kávéért, sok habbal, na meg a répákért. Igazából soha nem értettem, honnan ered nála ez a vegetáriánus lét, és miért épp a répa az egyik kedvence. Viszont, ha már így alakult, magamra öltöttem egy piros ruhát, karomra csaptam a kis fonott kosaram, majd a piacon vásároltam neki egy csokor répát, ügyelve arra, hogy a legszebbeket szállítsam házhoz. Emellett landolt a kosaramban némi ízesített fánk, és két nagy pohár habos-karamellás kávé.
Ezzel a kis csomaggal tértem be a munkahelyére, s úgy riszáltam végig a folyosókon, mint amikor Piroska grasszált az erdei ösvényen, keresve a nagymamát. Berti asztalához értve azonban szomorúan tapasztaltam azt, hogy a drága bátyám épp nincs a helyén, így csalódottan landolt a kosaram az asztalán. Egy kicsit el is húztam a szám, szerencsére ezt nem látta a mögöttem felszólaló férfi, mert hogy ez egész biztos férfi volt, de még milyen! Már a hangjától is libabőrös lettem, hát még mikor megfordultam, és megpillantottam.
- András nyomozó! Rég láttam - széles mosolyt küldtem felé, máris eszembe jutott, hogy korábban már találkoztunk, végig is pillantottam rajta, s ha már úgy alakult, hogy várnom kell, intenzív flörtbe kezdtem az úriemberrel, aki alig néhány perccel később már velem együtt kacarászott, miközben a bátyámnak hozott kávét kortyolgatta. - Ott egy kis…hab - jegyeztem meg, nyelvem végig futtattam az ajkamon, közben felé nyúltam, s ujjbegyemmel igyekeztem letörölni András szája sarkából azt a fránya kis habot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=830062#post830062][b]Homokföldi Réka - 2021.04.23. 20:54[/b][/url]

Olyan izgatott, mintha már a felvételijén lenne. Jár keze-lába és egyfeszt vigyorog. Ha nem lennének fülei mosolya körbe érné a fejét. Végre találkozhat egy igazi aurorral, ráadásul itt a bogolyfalvi kirendeltségen. Ahogy belépett máris elképzelte, ahogy néhány év múlva már, mint dolgozó fogja ezt tenni. Szolgálni és védeni. Összeszorult a gyomra egy pillanatra ettől a nagy örömtől és pár mély levegőt kellett vennie, hogy lecsillapodjon. Hihetetlen élmény lesz az első nap majd itt, de a mostani látogatás sem piskóta. Kapott egy kitűzőt amin a neve áll és, hogy "látogató". Elmagyarázták neki, hogy hová kell mennie, hogy megtalálja, akihez tart. Kállay Bertalannal fog találkozni, személyesen. Ez elképesztő. Lelkesedése lángoló. Le sem lehet lőni. Már fejben összeszedett vagy száz kérdést, amiket ahogy meglátja a férfit biztosan el fog felejteni. Még két év és irány a Sárkányölő, ott végezve pedig visszatér ide, ha fogadják. Azt is eldöntötte, hogy ha gyakornoki helyet kell majd választania, mert úgy olvasta, hogy így lesz, akkor csakis Bogolyfalva jöhet szóba. Minél messzebb a nevelőitől. Minél közelebb ahhoz a helyhez, amit elsős kora óta igazi otthonának érez. A tanoda az ő fészke, amióta csak az Eridon ház diákja lett. De most az a lényeg, hogy megélje és amennyire lehet kihasználja ezt a csodás lehetőséget. Még szobatársa segítségét is kérte, hogy jó benyomást kelthessen. Felvette a legszebb ruháit, megcsinálták a haját és még valami nagyon halvány kis sminket is hagyott felpakolni magára, pedig nagyon nem szokott ilyesmit viselni. Tök hülyén érzi magát. Szoknyát húzott és blúzt, amikben folyton azt érzi, hogy mindene kilóg és furán is mozog bennük. Ez igazából nem így van, csak az izgalom miatt van így vele. Összességében egy vidám és lelkes fiatal nőnek látszik.  - Jó napot! - köszön mosolyogva, miután bedugta a fejét az ajtón. Az auror tudott róla, hogy jönni fog és ő nagyon pontos volt. Fontos neki ez a találkozó és tudta nem hozhat szégyent magára azzal, hogy esetleg késik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835018#post835018][b]Egervári Zalán - 2021.07.30. 12:24[/b][/url]

A kezével dobolt az akta felett. A halk kopogás tökéletes szinkronban volt az esőcseppek pergésével az üvegablakon. Magában újraelemezte az akció minden kis részletét. Főleg azt, hogy hol csúszott el a dolog. Sóhajtott, és megmasszírozta szemeit. Fáradt volt, már napok óta nem aludt rendesen, annyira izgult, és ez csak most csúcsosodott ki, hogy már újra a kirendeltségen voltak. De még volt egy kihallgatása.
Végül felállt a székéből. Felkapta az aktát, és újra kinyitotta. A szőke férfi nézett rá, akit a falhoz szorított pár órával azelőtt. Az ember, akit végül sikerült elkapniuk. Visszahajtva a fedlapot a hóna alá csapta a vékony mappát, és gyors léptekkel szelte keresztül a folyosót. Néhányan rámosolyogtak, mások elismerően biccentettek. Egészen új volt ez a fajta hozzáállás, mint amit hónapok óta tapasztalt a kirendeltségen. Megbecsülést érzett, pedig nem érezte úgy, hogy annyival előrébb lenne.
Végül benyitott a kihallgató ajtaján. - Vadász Csenger Richárd, ha nem tévedek - olvasta fel a nevet újonnan a mappájából. Szinte hallotta Bródy hangján ahogy hozzáteszi a kérdést "hol az uszonya?". És habár Zalánt is érdekelte a dolog, mégse lehetett ennyire szakszerűtlen. Koncentrálnia kellett, ha a megfelelő infókat akarta kiszedni a férfiból.
- Csenger. A vád ami ellened szól, az illegális drogvásárlás és fogyasztás, talán még azzal való kereskedelem is. Természetesen jogodban áll ügyvédet fogadni - esett túl a formaiságokon Zalán szürke, erőtlen hangon. - De én inkább nem javasolnám. Sokkal inkább azt, hogy áruld el ki volt a férfi, akitől venni akartad a Tündérport. Ha együtt dolgozol velünk, talán tudjuk ejteni a vádakat - ült le Richárddal szembe a barna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835848#post835848][b]Rothstein Elektra - 2021.08.17. 20:32[/b][/url]

Nem lett volna szabad megtennie. Túl nagy kockázatot vállalt, már megint. Azonban most bele is bukott a hősködésbe. Mégis muszáj volt megpróbálnia. El kellett volna lopnia azokat az iratokat, hogy megtudhassa belőlük az igazat. Arra azonban nem számított, hogy nyomjelző van rajtuk, ami ha a papírok elhagyják annak az irodáját, akinél vannak, akkor azonnal kicsődíti a fél auror hadosztályt. Ebből a slamasztikából még Zlatan sem tudná kihúzni, de hősnőnk nem is akarja. Senki sem tud róla itt, hogy összedolgoznak néhanapján, és ennek így is kell maradnia. Egy valamire való firkász sohasem fedi fel a belső forrását. Úgyhogy Elektra most itt gubbaszt, egy sötét kis helyiségbe zárva, arra várva, hogy valaki kihallgassa. Sorsszerű szituáció, nem igaz? Ennél jobb nem is lehetne a helyzete. Alig egy hete értek haza Splitből és ő máris fejest ugrott a zsurnaliszta lét sűrűjébe. A szülei büszkék lesznek rá, az egyszer biztos. Élete eddigi harmincöt éve alatt egyszer sem tartóztatták le, erre pont most sikerült magát instant dutyiba utaltatni, amikor odahaza anyja már biztosan a tortáját süti. Így kell egy születésnapot méltón megünnepelni, nemde? Szánalmasnak érzi magát és nem is tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen. Körbe pillant inkább, hogy felmérje a terepet, de egy ajtón és egy átlátható tükrön kívül nem lát mást, ami a helyiséget határoló komor, szürke falak monotonságát megbontaná. Egy asztal, két oldalán székek, meg egy ósdi, de annál nagyobb lumennel világító lámpatest rajta. Annyira tipikus, hogy az már filmbe illő. Mondjuk erre a mozira a fene se ülne be, hogy megnézze. Mit fog mondani? Melyik álarcát húzza magára, hogy kijusson innen? Megtört asszony legyen, akinek az eszét vette a gyász, éles elméjű és mindenre elszánt riporternő, néma bűnös, hangos áldozat, vagy higgadt diplomata? Maga sem tudja még, majd a helyzet és a kihallgató tiszt személye hozza. Karjait mellkasa előtt mégis ösztönösen összefonva ül, miközben várakozik. Mondhatni meditálni kezd és lehunyja szemeit. Sötét haja szoros kontyban, lábán szandál, testén a melegtől itt ott bőréhez tapadó, könnyű anyagú, tunika fazonú felső és szorosan lábaira simuló nadrág. Arca békés. Gondolatai messze járnak. Hallani véli a tenger hullámainak csobbanását és azt a semmivel össze nem téveszthető illatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841319#post841319][b]Kállay Bertalan - 2021.12.30. 14:42[/b][/url]

- Tudom jól, tudom. Hallgass már el – dörrenek az apró szerkezetre az asztalon, amely egész nap jelez és tudatomra adja, hogy bizony baj van. Azóta már sikerült gyors és sietős beszélgetést folytatnom, hogy „annyira” nem nagy a gond, még mindig ugyanott van, ahol addig, csak épp, nem mozdult semerre. William egy ideig csendben élte az életét, mindentől mentesen, most viszont mintha minden kezdene összeomlani. Először Dr. Meyers, az eljegyzés, amire sokan nem néznek jó szemmel, most meg ez. Hogy lehetettem ekkora naiv? Minden olyan jól indult, még örültem is, hogy hé, hát nem kell itt befeszülnie, aggódnom, a rossz „zsarut” tolnom, aztán... Nem tudom, hogy kiben csalódtam jobban: magamban vagy benne? Hiszem, hogy nem gonosz lélek, hogy csak nem találja a helyét, de kezdem azt hinni, hogy direkt és azért is feszegeti a határokat és csak a bajt akarja magára hozni.
- Bassza meg – nem kenyerem a káromkodás, ez is halk, inkább morgás, miközben pálcámmal intek a szerkezet felé, hogy legalább hangot ne adjon ki többé. Egyik felem kész arra, hogy azonnal mozgósítva mindent, már induljunk is érte, a másik viszont nem tudja mit akar. Kávét. Fáradt arcom dörzsölöm meg, korán jöttem be, rohanva, amikor jött a „hír”. Erre jó kelni. Dwayne felé tekintek, neki már mondani se merek semmit, mert így is eléggé leszerepelek. Felállok inkább, hogy kávét készítsek és legalább egy kicsit átgondoljam az egészet.
- Kellemes ünnepeket – sóhajtom magam elé. Nem mintha annyira menni akartam volna a családhoz, várnak, de nos, ma ez elmarad. Baglyot már küldtem apáméknak, majd valamikor élvezem. A szabadnap meg egy olyan dolog, mint másnak a lottó ötös: szép álom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=841469#post841469][b]Egervári Zalán - 2022.01.01. 18:37[/b][/url]

Már jó pár órája behozták a fiatalt, de egyelőre még várniuk kellett. Egy gyógyító minden órában bement megnézni az állapotát, de amíg egy kis tündérpor volt a szervezetében, jogilag nem volt megengedett a kihallgatása. Így lehet, hogy csupán hat óra, és egy intenzív orvosi kúra után értek el odáig, hogy bevigyék a lányt egy kihallgatószobába. Mint az ügyben legérdekeltebb tagot, Egervári Zalánt szinte azonnal értesítették. Mikor beért, megrökönyödött. Júlia túlságosan hasonlított a húgához. Nem kinézet ügyileg. Korban. Akár Léda is lehetne, ha Zalán nem tett volna meg mindent azért, hogy minél hamarabb elhozza abból a mérgező családi légkörből.
Megingatta a fejét. Megdörgölte a szemét, és sóhajtott egyet, mielőtt belépett volna a szűkös szobába. Leült a lánnyal szembe. - Szia! A nevem Egervári Zalán, és szeretnék feltenni pár kérdést - kezdte el. Úgy viselkedett, mint mindenki mással szokott, mégis a belsője mart. Talán ilyen, amikor igazán közel kerül hozzád egy ügy. Az idősebbektől már hallott róla históriákat, de a saját bőrén még sose tapasztalta.
- Mond csak Júlia, tudod miért vagy itt? - kérdezte Zalán, és összekulcsolta a kezeit maga előtt, ahogy előrehajolt kicsit. Nem fenyegetően, csak kényelmesen. Hitte, hogy ott lesznek egy ideig. Ha ő nem is, a lány biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=843073#post843073][b]Borbély A. Leila - 2022.02.02. 12:18[/b][/url]

Még egy utolsó fuvallat beférkőzött lenge szövetkabátom alá, mielőtt beléptem volna a kirendeltségre. Sose jártam még itt, és reménykedtem benne, hogy a büdös életbe nem kell betennem ide a lábam, de ha már muszáj volt, igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. Határozott léptekkel közelítettem meg a félkör alakú várakozóban az egyik ügyintéző férfit, és egy édeskés mosollyal, ártatlanul néztem rá.
- Üdvözlöm nyomozó, Vattai Júliáért jöttem. Tegnap este hozták be egy félreértés miatt - rebegtem, és kicsit közelebb hajoltam hozzá az asztalnál. - Tudja... nagyon aggódtam érte, amikor nem jött haza, be is telefonáltam. Azt mondták mostanra kiengedik. Meg tudná nézni nekem? Kérem - esengtem. Úgy fojt belőlem a hazugság, mint a Trevi-kútból a víz, mégis láttam a jelvényesen, hogy egy pillanat alatt bevette amit mondtam. Naná, azért dolgozik az alsó emeleten, mert nem az eszéért tartják.
- Egy pillanat és utána nézek, ne menjen el - mosolygott vissza megszeppent kisfiú módjára, és már ment is felderíteni az ügyet.
- Köszönöm, nagyon hálás vagyok érte - biztosítottam, és ahogy elfordult, elkezdtem kigombolni a kabátom. Rövid egybe ruhám végigkövette testem alakját, kiemelve minden potenciált bennem. Egy huncut mosoly mellett körbeforogtam, kinézve azokat, akiknek megragadtam a tekintetét. Vagyis nem én, hanem a testem. A vérem már csak attól felpezsdült, hogy láttam rajtuk mennyire akarnak. Lehet ki kéne próbálnom milyen egy tisztviselőt ágyba csábítani. Neki talán ingyen is vállalnám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=845817#post845817][b]Erdődy Hella - 2022.04.21. 07:14[/b][/url]

Eleme nehezen csitul az eset óta, mely miatt ma eljött a parancsnokságra. Most is ott hullámzik bőre alatt a víz, s folyamatos figyelmeztetéssel tartja éberen. Túlságosan személyes üggyé vált a dolog, megoldásához pedig már több kell az iskola szabályainál. Retorziós határain is jócskán túlmutat. Szülői beavatkozás indokolt, méghozzá mielőbb. Ennek egyeztetése a célja és az, hogy felvilágosítsa a szülőt a gyermekkel kapcsolatos feltételezéséről. Átolvasta a lány aktáját. Vaskos paksaméta, de a tények ismeretében érthetőek a benne szereplő információk. Hellában tanulmányozásuk közben mély együttérzés ébredt a lány iránt. Felkavarták lelke állóvizét az adatok és a benne még korábban felfedezni vélt elemi energia, melynek létével a fiatal lány nincs is tisztában. Hella maga is igen későn kapta adományát, ez is alapja talán rokonszenvének. Nem könnyű megtanulni bánni vele idősebbként, de nem lehetetlen. Feltett szándéka ebben is patronálni, csak előbb fogadják el a létét. A professzornő még sosem engedte meg magának ezt a fokú inkompetens beleérzést egy diákkal kapcsolatban, de valami benne is kezd megváltozni. Ennek jele az is talán, hogy ma itt áll a férfi ajtajában arra készülve, hogy segítsen. Együtt visszavezethetik a lányt a helyes útra, mielőtt valami szörnyűség történik. Külleme nem árulkodó. Nincs hivalkodó sem hivatali öltözékben. Sötétkék szövetkabátja alatt, minta nélküli fekete blúzt és indigó szín farmernadrágot visel egy vékony sarkú, hegyes orrú bőrbokacsizmával. Viselkedésében sincsen semmi fennhéjázó allűr vagy aranyvérű érinthetetlenség. Csupán a belénevelt egyenes tartás és udvariasság lehet jelzés értékű. Így áll tehát az auror ajtaja előtt, hogy pár pillanatnyi gondolat rendezés és hullámzás csillapítás után röviden, de határozottan bekopogjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=852940#post852940][b]Létai Roland - 2022.09.20. 14:08[/b][/url]

Na, ha most látna a porcica, biztosan rohadt büszke lenne rám. Itt állunk hárman - két balf... és én - akik végül bejutottunk erre az ösztöndíjas képzésre. Képzés? Gőzöm sincs, csak láttam egyhirdetést, és ha már lehetett jelentkezni, megtettem. Nagyjából arról van szó, hogy az auror pálya után érdeklődőknek betekintést nyújtanak a munkába, ami ezzel jár, sőt, akár plusz pontot is kaphatnak a felvételinél, vagy az egyetem végén - erre már nem emlékszem pontosan -. A pályázatot elnyerők kapnak maguk mellé egy igazi aurort, akik majd mentorálják őket. Elméletben ez azt jelenti gondolom, hogy egy-két napon át velük vagyunk, meg tanulgatunk ezt-azt, ami a gyakorlatban jöhet jól. Velem szemben a helyi aurorparancsnok beszél mindenféle érdektelen dolgot, mögötte várakozik három auror, két nő, meg egy pasi. Hát az egyik nő, inkább csaj, vagy 10 cm-vel lehet nálam kisebb. ~Már törpéket is bevesznek rohamosztagosnak?~ Ötlik fel bennem a híres idézet az Új Reményből. El is mosolyodom, de egyébként nem rossz a csajszi, tetszik a vörös haja, meg a szeplője. Biztos belevaló, mert van pár tetkója is. Azért ő még nem tűnik igazi aurornak. Nem úgy, mint a másik nő, ő már vagy harmincas lehet, annak is a végén. Morcos arc, kemény arcél, nagyjából egy magas velem, és láthatóan unja az egészet. Biztos büntetésből kapta, ehehheh. A pasi is hasonló termet, mint az utóbbi nő, de ő olyan jellegtelen, habár mindegyikről el lehet mondani, hogy sportosak. Ebben meg én vagyok járatos, hiszen még Rozinát is jól megedzettem. Az is eltűnt, mintha kergették volna, na, mindegy.
- Létai Roland, az ön mentora Návay Regina auror lesz - mutat rá a vörösre, halvány mosollyal az aurorfőnök. Mondjuk belőle "árad a vadszag", a tekintetével képes ölni szerintem. Jobb is, hogy ő nem mentorál senkit. - Kérem, menjenek át a kettes irodába és beszéljék meg a részleteket - mondja, majd odafordul a másik kettőhöz is, akik szintén ugyanabba az irodába fognak majd menni, mint mi, de engem már kísér is a "főnöknőm". Hát, meglátjuk mi lesz!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=853064#post853064][b]Homokföldi Réka - 2022.09.22. 10:36[/b][/url]

A Sárkányölőben már a képzés kezdetétől arra törekednek, hogy a diákok élesben is megtapasztalhassák milyen egy auror élete. Ezért van az, hogy az év végi szünetből másfél hónapot kivezényelve töltenek egy-egy parancsnokságon. Zöldfülűként osztják el őket, de persze igyekeznek figyelembe venni a tanulók helyrajzi igényeit. Így lehet most Réka itt Bogolyfalván. Első napján a vezetővel kell találkoznia, aki majd megmondja kihez kerül és mit kell csinálnia. Izgatottságában mosolya széles és gyomrában pillangók repdesnek. Arcára igyekszik komoly kifejezést erőszakolni, elvégre csak a Főnökével fog beszélni. Kopog és vár az ajtó előtt. Már van annyi rutinja, hogy vigyázz állásban tegye mindezt és olyan ruházatban, ami praktikus. Lapos talpú, futásra-hoppanállásra is alkalmas cipő, nadrág, póló, felette dzseki képzi öltözékét. Sminket nem visel és haját is szoros varkocsba fogta, hogy ne lógjon a szemébe. Reméli csak, hogy így jó lesz. Meg azt is, hogy nem csak aktákat tologat majd, de úgy sejti leginkább ez lesz a feladata. Csak kávét főzni ne kelljen...Attól egyenesen retteg. Mindig elrontotta akkor is amikor egy hétig volt itt a Mesterképzés részeként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=853280#post853280][b]Ombozi Zlatan - 2022.09.25. 17:21[/b][/url]

Ujjaim dobolnak ütemesen a nemrég elém lerakott aktán. Majdnem üres, mindössze egy értelmetlen jelentés és egy meglepő eredménnyel rendelkező toxikológiai vizsgálat eredménye van benne. Meredten nézem az ajtót, és külső szemmel feltételezhető lenne, hogy mindössze bambulok magam elé, de erről nincs szó: a gondolataim járnak fel s alá, valami megoldást keresve.
A baglyot csak pár órája küldtem ki akkor, kicsivel rá mégis hallottam már a beszélgetésfoszlányokat beszűrődni a tömör faajtón, léptek zaja, végül már az irodámban állt a delikvens. Dwayne Warrent megelőzte a híre, éppen ezért van rá szükségem. Még ha pitével is állított be, ami legalább finom. Az utolsó falatot lenyelve pillantok fel rá.
- A lényeg, hogy valamiért kértek toxikológiai vizsgálatot a halott gyermek kivizsgálására, és láss csodát, valóban méreg volt a szervezetében. Nem tudjuk hogy lehetséges, hogy a nő túlélte, erre még rá kell jönnünk, de a lényeg, hogy úgy hallottam van közöd a családhoz. Férjezetten Adele Krise, születésekor Machay - pillantok a papírra, majd vissza. - A nőt megmérgezték, a gyermek alapvetően is veszélyeztetett volt, így nem lett volna különös, hogy holtan születik, de erősen kérték a vizsgálatot. Van ötleted, miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=853913#post853913][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.06. 16:49[/b][/url]

A kihallgatás
- Négy héttel később -
Hurt much? Good

A Machay és a Krise-család egyaránt mély sajnálatukat fejezték ki, a szülei egyenesen megértőek és támogatóak voltak mindvégig. Mégis irtózott ezektől a gesztusoktól már az elejétől fogva. Nem tudta, mit kezdjen ezzel a nyílt, eleven sebbel a lelkén, de a sajnálat úgy érezte, semmiképp sem hiányzik az életéből már csak azért sem, mert képtelen volt elfogadni, hogyan történhetett mindez.
Aztán az elmúlt négy hét egy összefüggő kusza folyammá alakult át, amiben ő, Júlia és Will változatosan kapcsolták ki agyuk világra irányuló figyelmét és merültek el a legváltozatosabb szórakozásokban, hogy ő és Will elfelejtsék, ami történt. Kész csoda, hogy a behívó túlélte, vagy nevezzük inkább Jázmin gondos kezeinek azt a csodát. Az, hogy ma reggel felébredt, a kiadós fejfájásától megszabadult, és hogy jelenleg kifogástalan a külseje, szintén mind a manója érdeme.
Nem szándékozott megfordulni a kirendeltségen, ha egy mód van rá, és már az is gyomorideggel tölti el, hogy behívták. Will miatt? Még egy arcul csapás? Visszavonják a felfüggesztettjét? De miért? A gondolatai gyorsvonatként cikáznak, miközben az arcát erőnek erejével rendezi gondos, semmitmondó vonásokba.
Ombozi Zlatan
Az egyetlen Ombozi, akit teljes pontossággal és figyelemmel fel tudna emlegetni, az az unokatestvére párja, Ombozi Noel, de mivel az utóbbi időben kisebb gondja is nagyobb volt a társasági élet követésénél, nem tudja, hogy ettől az Ombozitól mire számítson.
Az eligazodást segítő ügyintéző a hallból felkíséri az emeletre, és átvezeti a különböző boxok közötti kis folyosókon, ajtókon, míg végül a megfelelő osztály megfelelő helyiségéhez érkeznek. Tagadhatatlanul kényelmetlen itt lennie a gyászidőszak alatt úgy, hogy szíve szerint inkább újból elcsitítaná az agyában dúló őrjöngést. Csak a szemei alatti halvány karikák árulkodnak róla, hogy nincs jól, de a minőségi smink minden mást korrigál. Az ügyintéző kopogás után előre engedi a helyiségben, majd ahogy belépett, bezárja mögötte az iroda ajtaját. Hát, innentől már nincs visszaút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854142#post854142][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.12. 21:53[/b][/url]

Pár hete költöztünk be Minouch-sal a faluba, nem volt olyan sok időnk beszokni és átállni az itteni életre. Még éppen tanévkezdés előtt érkeztünk, így nem szerettem volna, ha egyből lemaradással kezd. Biztosan lesznek nehézségei a fordító karkötője ellenére, de bízom benne, hogy együtt leküzdjük azokat.
Nekem tovább tartott a saját ‚nyári szünetem‘, amíg az előkészítőben vigyáztak rá, addig nekem nagyon sok dolgom volt: berendezni az otthonunkat, elintézni az átjelentkezést, alkalmassági vizsgálatok sora és még annál is több papírmunka. Az első pár tanítási napon egyébként is elérhető akartam lenni, hogy ha bármiért be kell rohannom az iskolába, akkor ne kelljen munkahelyről elkérni magam. Nagyon erős gyerek az én Minouch-om, de ez a helyzet, amibe kerültünk egyáltalán nem hétköznapi. Igyekszem egyáltalán nem pánikot kelteni benne, noha én is tartok ettől a szituációtól és nagyon nyomaszt a jövőnk. A jövőnk, ami határozatlan ideig ehhez a kis eldugott faluhoz fog kötődni. Egészen más világba csöppentünk bele, a kislányom egyelőre kalandnak fogja fel, de félek, hogy az első nehézség honvágyat fog nála kiváltani.
Ha őszinte akarok lenni magammal, nekem már az van. Ennek ellenére összekapom magam, hogy a legelső falusi munkanapom reggelén ne késsek el.
A gyermek iskolai leadását és búcsú ölelését követően utam egyenesen hivatalba vezet. Itt már jártam, azonban az auror kirendeltségre még nem tértem be.
Az azonosításomat követően a lépcsőztem a felső szintre. Annak ellenére, hogy a reggeli órákban jártunk már többeknél sercegő pennát látok, mások pedig még csak most isszák a reggeli kávéjukat.
- Elnézés! - Szólítok meg a fordító eszközöm nélkül egy tetszőleges mágust. Erős akcentusom van magyarul, gyengén vagyok képes beszélni. Nyilván nem teljesen véletlen, hogy ebbe az országba kerültem, valószínűleg a nagymamám miatt választották nekem Magyarországot. - A nevem Vasile-Lucien Millard. Kelemen Farkas keresem. - A ragozás sem az erősségem, de nem is erőltetem magam ilyen téren. A kolléga a bemutatkozását követően rámutat az asztalra, aminél a kedves mentorom foglal helyet, így utam oda vezet. Nincsen túl messzire, talán hallhatta is, hogy emlegetik.
- Jó reggel kívánok! - Üdvözlöm a férfit barátságos mosollyal az arcomon. - Farkas? - Kérdezek rá illemből, mert mégsem bámulok az asztalon lévő névtáblára. Bizonyosan nem hallotta még ilyen peckes r-rel a nevét korábban.
- Vasile-Lucien Millard. - Jobbomat egy határozott kézfogásra nyújtom.
Milyen lepukkant ez az iroda, félek, hogy mi vár rám a laborban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854473#post854473][b]Rothstein Elektra - 2022.10.18. 01:02[/b][/url]

Lánya és a tanítás mellett is szakít rá időt, hogy továbbra is hasznára legyen Zlatannak. Átható tekintetű, sötét szemeit éppúgy nyitva tartja, mint éles füleit. Figyel minden környezetében történő szokatlan eseményre, s ezt immár egy olyan zárt helyen is megteheti, mint a tanoda. Arra oktatja diákjait miként láthatnak bele másokba legilimencia híján. Tantárgyát a fiziognómiát azonban nem csak a katedrán alkalmazza. Jártában-keltében igyekszik elemezni az iskola közösségének azon tagjait, akikkel kapcsolatba kerül. Egyszerre gyakorlat és feladat is ez számára. Az auror parancsnokság vezetője kérte fel rá, hogy ha már úgyis ott van a tűz közelében, legyen éber, s értesítse őt ha bármiféle gyanús dolgot venne észre akár a diákok, akár a tanárok esetében. Semmi konkrétumot nem mondott, ez a férfi szokása, csak egy-két morzsát hintett elé, melyekkel hősnőnk azt kezd, amit csak akar. Megállapodásuk nem is szólt sem többről, sem másról. Cserébe pedig Elektra nem kért mást, mint titkos hozzáférést az általuk vezetett aktákhoz. Elvégre valamit, valamiért. Méhesről már vaskos dosszié pihent az irattárban. Hamarosan talán elég mocskot talicskáznak össze, hogy elkapják azt az Armaniba bújt Patkányt. Emiatt már nem fáj riporternőnk feje. Arra vár csupán, hogy ez megtörténjen, s ő publikálhassa leleplező cikkét az üggyel kapcsolatban. Természetesen ezzel Kállay kollégának is elégtételt szerezve, akit az évnyitón látot, s megnyigvással konstaálta, hogy sokkal jobban van, mint annak idején, amikor először találkoztak. Késő este van már, amikor végez Zlatannál. Egyelőre nincs mit mondania, hiszen még csak október eleje van. Ennek fényében a csevely ezen része rövi lélegzetű. Még váltanak pár szót a tanításról és arról, milyen érzés ennyi év után újra a kastély falai között lenni, hogy azután Elektra átmenjen és beleássa magát néhány lezáratlan erőszakolási ügy anyagába. Hála az aurorok parancsnokának teljes lelki nyugalommal görnyedhet a billenytűzet és a papírok fölé, megigazítva szemüvegét. Fekete pulóvere ujja feltűrve, lábán bőr bokacsizma, melyre rálóg kopott-kék farmere szára. Haját kusza kontyba tornyozta feje tetején, s baljában tollat szorítva a hagyományos módon, kézírással jegyzetel egy füzetbe. Nem hozta el gépét. Az ott pihen toronyszobájának biztonságában, íróasztala fiókjában. Egy-két lapot mondhatni könnyebb szívvel gyújtana fel szükség esetén, bár erre nem hinné, hogy sor kerülne. Egyedül vannak az épületben. Elméletileg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854735#post854735][b]Yezebel - 2022.10.20. 01:03[/b][/url]

Felvették az adatait és némi zuhavona után, amiért nem magyar állampolgár, de átengedték a rostán. Valamiért, mikor idegen származásúakkal van dolga a magyar bürokráciának, mindig megbicsaklik kicsit. Furcsa, pedig tudtával ebben a városban sokan külföldről szalajtott érkezett.
Szóval most itt ül, régi kis ismerősével szemben, akinek a számára viszont ő nagyon is ismeretlen, legalábbis jelen fizimiskájával. Egyenes háttal ül az asztal másik felé, Williammel szemben.
- Azt hiszem, mi még nem ismerjük egymást, a nevem Marius Cavaliere. Én fogom képviselni az elkövetkezendő tárgyalásokon.
Mosolya apró szarkalábakat gyűr a szeme sarkába, ahogy lerak William elé egy bögre kávét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855878#post855878][b]Lónyay R. Hargita - 2022.11.05. 08:24[/b][/url]

Nem is tudom, min izgulok. Nem is bírtam enni reggel, a gyomrom mintha teljesen összezsugorodott volna. Úgy éreztem, hogy egy falat sem férne el benne. Tizenegy órára van megbeszélve az időpont, és tudom, hogy nem azért van rá szükség, mert valami rosszat tettem volna, hanem mert szeretnék illúziómágiát tanulni. Ez csak része a felvételi folyamatnak. Csak egy pszichológussal fogok beszélgetni, meg még egy aurorral majd, hogy felmérjék, nem élnék-e vissza a tudásommal. Huh, ez a gondolat valahogy mégsem nyugtat meg, sőt, még tovább zsugorodik tőle a gyomrom, pedig nem gondoltam, hogy képes lenne ilyesmire. Hoztam magammal egy üveg vizet, abból diktálok magamba egy kortyot, majd még egyet, hátha az mégiscsak segít kicsit. Megpróbálok mélyeket lélegezni. Esküszöm, a színpadon nem izgultam még soha ennyire. Azt hiszem, ez csak azért ekkora falat, mert olyan régóta álmodom arról, hogy egyszer illúziómágus leszek, hogy már nem is emlékszem, mikor döntöttem el ezt, most pedig itt állok a küszöbön és azon áll vagy bukik a dolog, hogy két ember milyen véleményt alkot rólam. Megigazítom a talárom. Lassan már nem is tudom, hogy tényleges vagy csak képzeletbeli ráncokat simítok ki rajta éppen, de azért kisimítom. A navinés egyenruhát viselem, hozzá pedig az iskolai talárt, hiszen mégiscsak iskolai ügyben vagyok itt. Még a hajamon is végigsimítok, hogy biztosan egyben álljon a szorosra fogott kontyom, aztán kopogok is az aurorparancsnokság ajtaján. Elsőre egészen bátortalanul sikerül, megremeg a kezem, miközben egyik lábamról a másikra állok, de másodjára már határozottabban futok neki. Nem lenne jó elkésni, mert nem hallották, hogy kopogtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=872271#post872271][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.18. 20:46[/b][/url]

Nagyon rövid és lényegre törő volt Michelle mondandója a vonal túlvégén: szorítkozzon a tényekre és válaszoljon a lehető legrövidebben, ne komplikálja túl és ne hagyjon támadási felületet egyik aurornak sem, teljesen mindegy, ki akarja kihallgatni... vagy elbeszélgetni, akármi. Már attól vágott egy kellemetlen szaltót a gyomra, hogy behívatták, mert sejtette, a nagynénje mindent megtett, hogy elnapolja ezt a roppant kellemetlen beszélgetést, ameddig csak lehetséges. Most, hogy az apja átkerült Olaszországba, többé már nem lehet nyújtani a rétest.
Csendben ücsörög az egyébként igazán egyszerű, de kellemes berendezésű kis szobában, egymagában. Megkérdezték ugyan, kér-e bármit, de udvariasan elhárította. Nincs oka élni a gyanúperrel, hogy bármit beletennének az italába... ugye?
Akárhogyan is, azt mondták, várjon kicsit, a kirendelt auror nemsokára megérkezik, csak kicsit csúszásba került egyéb elfoglaltság okán. Rajta aztán ne múljon, a telefonját is csak azért nem veszi elő, hogy ne mondhassák, valami gyanúsat csinál. Hetek óta borzalmas, hogy a megbélyegzés családi méreteket kezd ölteni; az iskola egy dolog, de amikor már lehívnak az aurori kirendeltségre, az egy teljesen új szint.