A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

Az elmúlt heteim teljes káoszban teltek, hirtelen érkezett a nagybátyámtól üzenet, s nem volt kérdés, hogy a húgom miatt haza kell utaznom. Olyan gyorsan történt minden, hogy Danától még csak el sem tudtam köszönni, s az utóbbi időben még arra sem volt időm, hogy üzenjek neki bagollyal, mert külföldön tartózkodtam.
A sulival is csak nagy nehezen sikerült lebeszélni a dolgot, beadtam egy igazolást betegségre hivatkozva, amit szerencsémre elfogadtak. Bár így is necces volt a dolog, de legalább nem kérdezősködtek, így nem kellett elmondanom a távozásom valódi okát.
Aztán nagy nehezen, de megoldódtak a gondok, és sikerült visszatérnem, még épp a vizsgaidőszak előtt. Pechemre azonban épp, hogy csak visszatértem, még Danával sem találkoztam, sikerült belekeverednem egy kellemetlen vitába a Bogolyfalvi Pub közelében, aminek a vége az lett, hogy az egyik srác pálcát rántott, nekem meg védekeznem kellett. Átok átkot követett, s bár enyhe varázslatok voltak ezek, ahhoz elégnek bizonyultak, hogy egy ártatlan járókelő megsérüljön. Emiatt persze azonnal elkaptak minket az aurorok, s mindkettőnket beszállítottak a fogdába, ahol ideiglenesen elzártak minket.
Nem volt nálam semmi, épp csak üzenni tudtam az egyik őrrel, s mivel senkihez sem fordulhattam, így Danának küldtem üzenetet, bízva abban, hogy ennyi idő után azért még benéz hozzám.
- Itt van már?
- Ki?
- Hát a lány, akinek üzentem.
- Szerintem nem fog eljönni, maradj csöndben, kellett neked a pálcáddal az utcán varázsolgatni...- szólt rám mogorván, mire elhallgattam, s visszatelepedtem a padra. Nem értettem azt sem, hogy meddig akartak bent tartani, de jó lett volna az, ha tudok Danával beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=815836#post815836][b]Závodi Soma - 2020.08.17. 19:36[/b][/url]

Az elmúlt heteim teljes káoszban teltek, hirtelen érkezett a nagybátyámtól üzenet, s nem volt kérdés, hogy a húgom miatt haza kell utaznom. Olyan gyorsan történt minden, hogy Danától még csak el sem tudtam köszönni, s az utóbbi időben még arra sem volt időm, hogy üzenjek neki bagollyal, mert külföldön tartózkodtam.
A sulival is csak nagy nehezen sikerült lebeszélni a dolgot, beadtam egy igazolást betegségre hivatkozva, amit szerencsémre elfogadtak. Bár így is necces volt a dolog, de legalább nem kérdezősködtek, így nem kellett elmondanom a távozásom valódi okát.
Aztán nagy nehezen, de megoldódtak a gondok, és sikerült visszatérnem, még épp a vizsgaidőszak előtt. Pechemre azonban épp, hogy csak visszatértem, még Danával sem találkoztam, sikerült belekeverednem egy kellemetlen vitába a Bogolyfalvi Pub közelében, aminek a vége az lett, hogy az egyik srác pálcát rántott, nekem meg védekeznem kellett. Átok átkot követett, s bár enyhe varázslatok voltak ezek, ahhoz elégnek bizonyultak, hogy egy ártatlan járókelő megsérüljön. Emiatt persze azonnal elkaptak minket az aurorok, s mindkettőnket beszállítottak a fogdába, ahol ideiglenesen elzártak minket.
Nem volt nálam semmi, épp csak üzenni tudtam az egyik őrrel, s mivel senkihez sem fordulhattam, így Danának küldtem üzenetet, bízva abban, hogy ennyi idő után azért még benéz hozzám.
- Itt van már?
- Ki?
- Hát a lány, akinek üzentem.
- Szerintem nem fog eljönni, maradj csöndben, kellett neked a pálcáddal az utcán varázsolgatni...- szólt rám mogorván, mire elhallgattam, s visszatelepedtem a padra. Nem értettem azt sem, hogy meddig akartak bent tartani, de jó lett volna az, ha tudok Danával beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=816045#post816045][b]Dana Straw Berry - 2020.08.21. 23:56[/b][/url]

Nem elég, hogy Soma nem adott magáról életjelet egy jó ideig, hiába kerestem őt, eltűnt mint a kámfor... ráadásul más forrásból kellett értesülnöm arról, hogy az aurorok börtönében csücsül... legszívesebben meg sem látogattam volna, amiért így viselkedett. Igazán megérdemelte volna, hogy ott csücsüljön magába zárkózva, amiért ekkora bizonytalanságban hagyott. Nagyon nehéz volt rávenni magam, hogy egyáltalán meglátogassam, csupán a szerelem adta érzés miatt látogattam el hozzá, máskülönben eszem ágában sem lett volna felkeresni őt. Bár lehet, hogy jobban járt volna, ha meg sem látogatom, ezt nem véstem az eszembe, csupán ösztönösen cselekedtem, miután kommunikáltam vele.
- Helló, Soma! - vonultam végig a kalitkája előtt nagy magabiztossággal, széles mosollyal az arcomon, miközben a fogságát rejtő rácson simítottam végig az ujjaimmal.
- Mondd, mégis mit vársz tőlem? Tudod mit gondolok erről az egészről? Nyilván kiérdemelted, amiért ide kerültél. Érezd magad otthon! - tekintettem haragosan a szemébe, hiszen megkapta azt, amit érdemelt... számomra nem adott semmiféle helyzet jelentést, majd szó szerint eltűnt. Mégis mit várt tőlem?
- Mégis, mit vártál tőlem, miután elég huzamos időre eltűntél? Ne gondolj arra, hogy majd tárt karokkal várlak vissza! Igazából meg sem érdemelnéd, hogy most itt legyek! - feleltem élcesen a férfinak, majd szúró tekintetet meresztve rá, kezdtem tőle eltávolodni. Egyszerűen nem tudtam mire vélni, hogy miért tűnt el oly sok időre, ráadásul semmiféle tájékoztatás nélkül, ez egyszerűen nem fért bele abba, amit elképzeltem magamnak. Én egy olyan partnert képzeltem magam mellé, akire mindig számíthatok, aki mellettem van jóban-rosszban, aki nem lép le egyik napról a másikra.
- Ha képtelen vagy arra, hogy a partnerem légy, akire mindig számíthatok, akkor felejtsük el egymást! Talán nem ártana megkomolyodnod kicsit! És még nekem voltak veled terveim... én naiv... - vágtam még hozzá kegyetlenül azt, ami éppen foglalkoztatott, márpedig nem a jó értelemben. El sem tudtam képzelni, hogy mi fog még kisülni ebből az egészből. Viszont ami mostanság foglalkoztatott, és ami miatt aggódtam, azt mind sikerült ebben a beszélegésben kivetítenem a partneremre is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=816701#post816701][b]Závodi Soma - 2020.09.07. 18:17[/b][/url]

Rossz volt ott ücsörögni a fogdán úgy, hogy nem éreztem magam bűnösnek, ráadásul azt sem tudtam, hogy vajon az üzenetem majd eljut-e Danához. Emiatt idegeskedéssel teltek az óráim, míg egyszer csak meg nem jelent egy őr kíséretében Dana.
- Szia - nyögtem ki meglepetten, valamiért már feladtam, hogy eljön, ám mégis ott állt előttem. Pillantásom azonnal végig szökkent rajta, hisz már nagyon rég láttam őt, s bár megöleltem volna, most volt , ami elválasztott tőle. Mégis felálltam, s közelebb lépdeltem a képzeletbeli rácsokhoz, hogy alaposabban szemügyre vehessem őt.
- Na de é.. - meg sem tudtam szólalni, úgy leteremtett, bár azt hiszem, volt is rá oka, hisz tényleg váratlanul szívódtam fel. Túl sok minden történt, nem volt időm szólni neki, így nem is vettem zokon a szavait, megértettem, miért haragszik rám.
- Tudom, de meghallgatnál? - kérdeztem hozzá képest gyengéd hangon, miközben pillantásom a tekintetébe fúrtam. Ő viszont inkább távolabb lépett, mintha nem is akart volna ott lenni velem. Egy ideig próbáltam ám nyugodt maradni, viszont Dana nem igazán kérdezett, nem is érdekelte, hogy mi történt, inkább csak támadott.
- Meghallgatnál már? - szóltam rá kicsit erélyesebben, amikor besokalltam, aztán összepréseltem az ajkaimat, hogy ne csússzon ki a számon olyan, amivel megbánthatnám.
- Ez most nem rólunk szól Dana! A húgom bajban volt, gyorsan jött az üzenet, begőzöltem és nem volt időm neked üzeneteket írogatni. Azonnal vonatra pattantam és mentem külföldre utána. Érted? Intézkednem kellett, hogy az apám ne vihesse őt el. Tudom, hogy közben üzennem kellett volna, de nem tudtam ezzel foglalkozni akkor. Most már rájöttem, hogy ez hiba volt azért, beszélni is akartam veled erről, ahogy visszaértem, csak hát..ide kerültem -tártam szét a kezem tehetetlenül.
- Ha ki lenne fizetve az óvadék, akkor kimehetnék, mert amúgy itt tartanának, és nem fogok tudni vizsgázni sem. Nem fordulhattam senkihez rajtad kívül...és sajnálom. Amúgy is kerestelek volna, de nem értelek el máshogy, csak így hogy üzentem neked. És megértem, ha nem segítesz most, de akartam, hogy tudd, az eltűnésemnek nincs köze hozzád - fejtettem ki neki röviden azt, hogy miért is nem hallott felőlem az utóbbi időben. A haragját persze értettem, sőt, sajnos abban sem voltam biztos, hogy megbocsájt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=816724#post816724][b]Dana Straw Berry - 2020.09.07. 22:59[/b][/url]

Rengeteg minden játszódott le a fejemben a látogatás alatt. Nagyon haragudtam Somára, hiszen úgy eltűnt hirtelen, mint a kámfor, még el sem köszönt tőlem, és akkor sem írt, mikor távol volt. Az őr idő közben arrébb állt, hagyott minket érvényesülni a legnagyobb örömömre, vagy az is elképzelhető, hogy csupán nem volt kíváncsi a cirkuszolásra.
Mikor Soma közelebb akart jönni hozzám, reakcióból távolabb léptem tőle, annyira mérges voltam rá.
- Mégis mi ez a hangnem? Én lehetnék az, aki itt dühös jogosan, nem pedig te! - válaszoltam neki vissza mogorván. Meg sem tudtam szólalni, máris belekezdett a meséjébe, amit végül egy mély levegőt véve türelmesen végighallgattam, hiszen mégiscsak kíváncsi voltam arra, hogy miért tűnt el ilyen hirtelen, és miért nem közölt velem semmit.
- Nos, ezt a részét megértem a dolognak, de egy perced csak lett volna tájékoztatni. Képzeld magam az én helyembe, hogy mit összeaggódtam érted... persze azt megértem, hogy idegeskedtél a húgod végett, de azért egy perc alatt tájékoztathattál volna, mi a stájsz - feleltem neki összefont karral, megbántva.
- Na, de mondd csak, végül mi lett a vége a dolognak? Sikerült a húgodat megmentened az apádtól? - érdeklődtem kissé kétségbeesetten, hiszen tudtam, hogy a páromnál hatalmas szerepet töltött be a húga az életében. Plusz azzal is tisztában voltam, hogy miken mentek már együtt keresztül.
- Rendben, semmi gond. Nem haragszom rád. Befizetem az óvadék árát, és kiviszlek innen, de előbb tudni akarom, hogy miért is kerültél ide - sakk-matt. Nagyon kíváncsivá tett, hogy mit keresett itt a börtön falai között az én drága párom, el nem tudtam képzelni, hogy mit követhetett el. Ha nem éreztem volna iránta semmit, nem szeretettem volna, akkor bizonyára sorsára hagytam volna. Mivel azonban elég komoly érzelmeim voltak az irányába, így kitartottam mellette, és a lehető legjobbat szerettem volna biztosítani a számára, azaz mindent meg szerettem volna tenni érte, ami csak tőlem tellett, így adtam neki egy újabb esélyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=818374#post818374][b]Závodi Soma - 2020.10.03. 12:16[/b][/url]

- Dana...- egy kicsit összeugrott a szemöldököm, mikor rám támadt, s bár érthető volt a reakciója, hisz tényleg szó nélkül léptem le az iskolából, azért még meghallgathatott volna. Egy ideig tűrtem is, de aztán picit megemeltem a hangom, hogy meghallgasson. El is meséltem Danának, hogy mi történt, s miért kellett eltűnnöm a kastélyból, bár úgy tűnt, hogy ennek ellenére még mindig mérges rám.
- A helyedbe képzeltem magam, és én is dühös lennék. Jogos - feleltem szűkszavúan, s beleegyezőn még bólintottam is, mert hát volt benne igazság, és tényleg megértettem az aggodalmát. Valószínűleg magam is nagyon ideges lettem volna, ha vele történik hasonló.
- Igen, úgy tűnik, hogy sikerült, most jelenleg a nagybátyáméknál van, de nem tudom, hogy meddig. Ebből szerintem bírósági ügy lesz, és tartok attól, hogy apám fog nyerni - mondtam komoran, érezhette rajtam, hogy azért nem vagyok toppon, s hogy eléggé megviseltek a húgommal történtek.
- Tudod, az zavar, hogy el akarja őt vinni messzire, és itt nem hónapokról van szó. Márpedig, ha elviszi, akkor végleg elszakít tőle. És féltem, mert tudom, hogy mit művelt az anyámmal. Erőszakos ember, és nem szeretném, ha mellette nőne fel Janka - magyaráztam, miközben sóhajtottam is egyet. Jó lett volna megölelni Danát, de így a "rácsokon" túlról ez lehetetlen akciónak minősült.
- Köszi, de úgyis tudom, hogy haragszol...de jogos - tettem hozzá, immár mosolyogva, mert tagadni sem tudta volna, hogy mennyire megharagudott rám. Kiengeszteltem volna, de tényleg nem volt így egyszerű a fogdából, ráadásul ő sem akart csak úgy kiváltani, érdekelte, hogy mi történt.
- Annyi volt, hogy épp hogy megérkeztem vissza Bogolyfalvára, megindultam az állomásról be a faluba, de láttam, hogy egy barom meg akar támadni valakit. Odaléptem, szóváltásba keveredtünk, ő pálcát emelt, és már szórta az átkot, hát nekem is pálcát kellett ragadnom. De megsérült egy járókelő...és mindkettőnket behoztak. Pedig én csak le akartam állítani - sóhajtottam. - Sajnos a járókelő meg nem tudja, mi történt, így nem tudja alátámasztani az igazam, ezért kerültem ide - vallottam be őszintén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=818417#post818417][b]Dana Straw Berry - 2020.10.03. 15:07[/b][/url]

Egyszerre lett rajtam úrrá a kétségbeesés és a szomorúság érzése, amikor meghallottam, hogy mennyire komoly a dolog.
- Tényleg bocs, hogy így kifakadtam, de egyáltalán nem gondoltam rá, hogy ennyire meredek szituba került a húgod... és te is - néztem a fiúra bűnbánó szemekkel. Kicsit elszégyelltem magam, amiért így kitörtem, de egyszerűen nem értettem idáig, hogy miért tűnt el egyik napról a másikra Soma, ráadásul mindenféle előzetes búcsú, magyarázat nélkül. Immár teljesen megértettem őt, hiszen én sem akarnám, hogy a családtagom egy szörnyű, erőszakos ember fennhatósága alá kerüljön. Legszívesebben átöleltem volna Somát, de a rácsok miatt ez a szándék csupán vágyálom maradt. Közben végighallattam a fiút mindenféle megszakítás nélkül, hogy megtudjam, miért is került ebbe az ötcsillagos szállodába. A történtek hallatán mosoly jelent meg az arcomon, nem is ő lenne, ha nem került volna bajba, na és persze mindig is megvédte a gyengébbeket.
- Nem is te lennél, ha ez nem veled történt volna meg - szántam afféle bóknak továbbra is mosolyogva. A maradék haragom is elszállt, hiszen a jó szándék vezérelte a cselekedetében, az már csupán balszerencse, hogy az a bizonyos járókelő rossz helyen volt rossz időben.
- Mint mondtam, kifizetem az óvadékot, aztán majd törlesztesz - kacsintottam rá huncut tekintettel, majd dobtam feléje egy csókot a levegőbe, és sarkon fordultam. Igyekeztem minél gyorsabban intézkedni, hogy Soma hamar kikerüljön a rácsok mögül, és ne kelljen tovább sínylődnie, na és persze, hogy újra együtt lehessünk. Nagyon hiányzott már, hiszen jó ideje nem találkoztunk, lesz mit bepótolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=818472#post818472][b]Závodi Soma - 2020.10.03. 20:52[/b][/url]

- Ne kérj bocsánatot, én is hibás vagyok, mert tényleg legalább egy sort írhattam volna, mielőtt lelépek. Csak akkora volt a nyomás, meg a feszültség, csak azon tudtam agyalni, hogy nehogy későn érjek oda - vallottam be őszintén Danának, és most utáltam csak igazán, hogy ott van köztünk az a fal, és nem léphetek mellé, hogy adjak egy csókot, és magamhoz ölelhessem. Ám ez nem történhetett meg, hisz még mindig fogva tartottak, s kellett volna egy kis segítség, hogy kikerülhessek. Eljött hát a vallomás ideje, őszintén el is meséltem Danának, hogy mi történt, végül vele együtt mosolyogtam.
- Hát na, nem tudom megállni, ha valaki bajban van, egyből úgy érzem, hogy intézkednem kell..remélem, hogy az aurori tanulmányaimnak ez az eset majd nem tesz keresztbe - jegyeztem meg egy sóhajjal, de annak örültem, hogy Dana megértett.
- Hűha, félnem kell? - kérdeztem nevetve, látva a kacsintását, közben volt néhány szemtelen gondolat a fejemben a törlesztés kapcsán. A levegőbe dobott csókot elkaptam, szívem felé húztam tenyereimmel színpadiasan, mire a szomszédos cellában valaki gúnyosan felhorkantott. Mogorván kaptam arra a fejem, de nem érdekelt, hogy mit gondolt.
Jó pár óra eltelt, mire Danának sikerült elérnie, hogy végre kiengedjenek, s amikor ez megtörtént, szorosan öleltem magamhoz, s megcsókoltam. Ezután indultunk vissza a kastélyba, s csak arra vágytam, hogy hosszú idő után újra kettesben lehessünk.