A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854721#post854721][b]Mark D. McMillan - 2022.10.19. 21:06[/b][/url]

Nem akarta őt megütni, nem akart ennyire durva lenni, mégis kifordította önmagából az ital, s a benne kavargó érzelmek. Miközben rátört a zokogás, tengernyi gondolat és érzés kavargott benne, mintha csak film pörögne lelki szemei előtt, úgy látta az elmúlt időszak történéseit. Gyötörte az önvád, a bűntudat. Most minden lépését hibának érezte, utálta magát, azt hogy nem tett meg mindent azért, hogy megtalálja a nejét. Mióta megismerte Elektrát, elhanyagolta a kutatást, újra érzett, újra szerelmes lett, de most ezzel is szembe kellett néznie. Mert hogy egy másik nő végett megfeledkezett gyermekei anyjáról. Ezt pedig nem tudta megbocsájtani magának, ezért volt neki most oly nehéz látni ezt a nőt.
Megérezte a hátára csúszó tenyér meleg érintését, s ezúttal nem húzódott el. Csak még jobban felszínre törtek benne az érzések, teste rázkódva adta ki magából minden fájdalmát.  - Elfelejtettem Őt - kezdett végül bele, nyelve a könnyeit, ahogy Elektra felé fordult, s próbálta eltörölni baljával a könnyeket.

- Nem kerestem, egy ideje már nem - nézett végül azokba a sötét szemekbe. - Ha keresem , akkor talán még időben megtaláljuk. Hogy….hogy momdjam meg a lányoknak? - idegesen masszírozta homlokát, még mindig folytak a könnyek az arcán. - Meghalt Elek…míg veled voltam, ő ott ott haldoklott - sírva nézett ismét a nő szemeibe, teljesen maga alatt volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854735#post854735][b]Yezebel - 2022.10.20. 01:03[/b][/url]

Felvették az adatait és némi zuhavona után, amiért nem magyar állampolgár, de átengedték a rostán. Valamiért, mikor idegen származásúakkal van dolga a magyar bürokráciának, mindig megbicsaklik kicsit. Furcsa, pedig tudtával ebben a városban sokan külföldről szalajtott érkezett.
Szóval most itt ül, régi kis ismerősével szemben, akinek a számára viszont ő nagyon is ismeretlen, legalábbis jelen fizimiskájával. Egyenes háttal ül az asztal másik felé, Williammel szemben.
- Azt hiszem, mi még nem ismerjük egymást, a nevem Marius Cavaliere. Én fogom képviselni az elkövetkezendő tárgyalásokon.
Mosolya apró szarkalábakat gyűr a szeme sarkába, ahogy lerak William elé egy bögre kávét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854736#post854736][b]William Martin Krise - 2022.10.20. 01:21[/b][/url]

Mikorra Várnai nyomában megérkezett a Parancsnokságra, lélekben lehiggadt épp annyira, hogy ismét felszínre bukjon benne a bő öt évvel ezelőtti történtek tanulsága. Így amikor felvették az adatait és a szűk kihallgató szobába ültették, már nem pazarolta az energiáját indulatos fecsegésre, a száját pedig egyetlen dolog hagyta el a továbbiakban: ügyvédet akarok.
Bármit gondoljanak róla, ezt a jogát kénytelenek voltak tiszteletben tartani. Papírt toltak elé, hogy írja le a képviselője elérhetőségét, ő pedig épp a családi ügyvéd nevét kezdte volna a papírra karcolni, amikor a keze megtorpant a lap fölött. Maeve. Maga sem tudja miért a nő jutott eszébe (és véletlenül sem a hosszú hónapok gondos kondicionálásnak köszönhetően), de végül az ő elérhetőségét adta át az auroroknak.
A beszélgetésük rövid, lényegre törő, de annál megrázóbb volt. Senki sem segít, hangzott az egyszerű ítélet, majd az ígéret: de én fogok.
Két nap telt el azóta. A parancsnokságról még délután a Zengőbe szállították, majd most, fél órával ezelőtt hopp-hálózaton keresztül szállították vissza. Diszkréten a hátsó ajtók egyikén kísérték a privát kihallgatók egyikébe, így a minisztérium látogatói nem, csak a parancsnokság dolgozói nézhették végig az egyenruhás vonulását. Őket azonban úgy tűnt, cseppet sem érdekli ez.
Kényelmetlenül hűvös van a szobában. Legalább is erre fogja a jéghideg ujjait, amit maga előtt ropogtat az asztalon a férfivel szemben. Bizalmatlanul méri végig.
   -  Tárgyalások? Ez az egész csak egy félreértés, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854737#post854737][b]Yezebel - 2022.10.20. 01:55[/b][/url]

- Sajnálom, hogy nekem kell átadnom a rossz hírt, de.. igen. A házkutatás során olyan közvetett tárgyi bizonyítékokra bukkantak, ami megfelelő vádalap lehet.
Hagy egy kis szünetet. Let that sink in. Miután elég pánikot vagy elkeseredést vél felfedezni William tekintetében, kissé előrehajol az asztalnál, bizalmas testtartást véve fel.
- A jó hírem pedig, hogy megkaptam az aktákat. És a legtöbb legfeljebb közvetett bizonyítéknak lehet jó, de még az is támadható.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854768#post854768][b]William Martin Krise - 2022.10.20. 16:04[/b][/url]

Tudják, hogy amíg az ügyvédjével beszél, senki sem figyeli őket és kvázi tömeggyilkosságot is bevallhatna, a férfinek tartania kellene a száját. Mégis természetes a bizalmatlansága a vadidegennel szemben. Így amikor az a házkutatást említi, a szeme láthatóan megrebben és az izmai is megfeszülnek, az első reflexe az, hogy olyan képet vágjon, mintha őszinte meglepetésként érné a hír. Hogy micsoda? Találtak valamit nálam? Mégis micsodát? Én aztán nem tudok semmiről!
Ez az arckifejezés néhány másodpercet követően, öltönyös Őlilasága számára pedig valószínűleg szemet gyönyörködtetően változik először ellenszenves kételkedéssé, némi értetlenséggé, majd akkor, amikor tényleg felfogja a szavakat, őszinte pánikká.
   -  Azok a cuccok nem az enyémek, csak nálam voltak. A feléről azt sem tudom, hogy mi az. - A hangszíne megemelkedik, bár ez most nem fenyegető, hanem riadt. - És különben is, ha volt is ott valami, akkor sincs semmi köze ahhoz, ami Adéllal lett. És különben is.
A gondolatai, így a beszéde is csapongók, nehezen követhető. Az egyik kezével idegesen a másik keze körmeit kezdi piszkálgatni. Végül halkan teszi hozzá:
   -  ... mert különben mit is találtak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854906#post854906][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.21. 20:47[/b][/url]

Egy időben elkezdett foglalkoztatni az emberi lélek. Talán tizenhat lehettem, vagy még annyi sem, amikor ellenállhatatlan vágyam volt arra, hogy az emberi elmét megértsem. Persze nem komolyan, csak a magam suta tini módján, amikor érdekes volt egy bűntény és a valós eseteket krimi regényekként akartam olvasni, mert úgy hittem, hogy egy napon majd én leszek az, aki a bűnözőkről profilt állít fel és majd a tudásomat a jó szolgálatába állíthatom.
Csupa magasztos álom egy fiataltól, talán csak a saját önnön egóm vezetett. Aztán egészen máshogyan alakultak a dolgok, hiszen önmagamat kellett először jobban megismernem mielőtt mások élete és halála felett akartam királykodni.
Az emberi sors törékeny, egyszer még Párizsban élsz, aztán meg majdnem felrobban melletted egy magyar faluban a kávéfőző az örsön. Sosem tudhatod, hogy mit hoz a holnap.
- Különös történet, de tetszik. Ez egy meglehetősen egyéni módja a nyelvtanulásnak. Viszont működik. - Tárom szét nevetve a karom. Testbeszédem általában nyitott, új helyzetekben pedig különösen igyekszem, hogy kifogástalan legyen az, ahogy prezentálom magam. Azonban most őszintén jót derülök ezen a történeten. - Szellemesen sajátítottad el a francia szellemiséget. - Lehet, hogy most fognak kivágni az ablakon, mert néha túlzásba esek a hülye poénjaimmal.
- Az egy szép település, jártam arra többször ügyeket intézni az elmúlt hetekben. - Arcomra sajnálat ül ki a lány története kapcsán. Persze ez már a múlt, de az ilyen tragédiák mindig rányomják az emberek életére a bélyegét, akár több generáción át kísérthetnek a sebek, amiket az akkor élők szereztek.
Meglepve tapasztalom, hogy nem csak nekem van rúnázott ékszerem. Farkasé sokkal díszesebb összehasonlítva az én rúnázott ezüst karperecemmel.
- Szép darab. Elemi mágia, huh? Melyik elem? - Nekem sajnos nem jutott más spéci képesség, csak jól tudok számolni meg jól értek a bájitalokhoz. Gondolkodtam pár képesség elsajátításán, azonban az élet túl gyorsan zajlott mellettem, egyszer még pályakezdő voltam, aztán meg már egyedülálló apuka. Minouch mellett pedig nincs megállás.
A kávéfőző jó szolgálatott tett, különösen, hogy a fordító segítségével már más is érthette, amit mondok. Nem titok ami életünk, de nem akarom, hogy erről csámcsogjanak. Lesütött szemmel bólintok, hogy valóban rémes.
- A szüleim és a testvéreim Kanadában vannak. Nem tudom, hogy meddig tart még ez az egész. - Rázom meg merengőn a fejem. Még csak most kezdődött Vasile, hiába várod a végét.
- Nem szívesen reklámozzák, hogy hibát követtek el. Vagyis... hiba? Nem volt bizonyíték. - Nyilván mindig lehet alaposabb munkát végezni, de egész biztos vagyok benne, hogy a kollégáim high prio esetként kezelték az ügyet és mindent megtettek.
- Egész nap kérvények? Oh, Dieu... - Kínomban röhögve, szemeim összeszorítva próbálok jó pofát vágni ehhez az esethez. De nem vagyok gyakorlott auror, nem mehetek terepre, maradnak a papírok.
- Az én kislányom is idejár. Nyolc éves, Liliane a neve. Hány éves a kislányod? - Kérdezem érdeklődve. Jó lenne a kiscicámnak is egy barátnő az iskolán kívül is. Amolyan összejárós, mint nekünk is volt kissrác koromban a faluban.
Megköszönöm a kávéfőzést és én magam is töltök egy keveset. Egy löttyintésnyi tejjel iszom, sajnos nem vagyok olyan vagány, hogy töményen legyűrjem a feketét.
- Az nagyon kevés. Akkor ez egy békés hely, mhm? - Álmos kisváros, rémisztő háttérsztorival. Már csak a visszajáró démonok hiányoznak, mint a horror regényekben. - Vagy most éledezik a bűn errefelé? Hogy-hogy ennyien vagyunk? - Érdeklődöm tovább a székek irányába mutatva, hogy ott kényelmesebben folytathassuk a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854914#post854914][b]Yezebel - 2022.10.21. 22:57[/b][/url]

Egy kis helyes és nagyon tipikus fekete bőrtáskát rak fel az asztalra és felhajtja a csatos tetejét. A mappát, ami előkerül belőle, odacsúsztatja William elé. Ha a férfi felcsapja és belenéz, a gyanúsabb tárgyakról fényképeket lát némi általános leírással, listába szedve. A talált jegyzeteknek pedig egy átiratát, másolatát. A jegyzetek közül is mindössze csak azokat gyűjtötték össze, ahol említés színek újszülöttekről, terhességről és/vagy mérgekről lehet szó.
- Ezeket, talán többet mond, ha mutatom, mintha felsorolnám. Mindenesetre nem érdemes kétségbeesni. Az ügyed mindössze az előéleted miatt kezelik szigorúbban, de közvetlen bizonyíték híján nem kellene, hogy probléma legyen.
Megkeveri a kávét, amit behozott magával. Bár William nem tudja, de tele van cukorral, hogy elviselhetően édes legyen számára az elviselhetetlenül keserű helyett.
- A probléma a feleség vallomása, amely alapján a viselkedésed gyanúsnak ítélték  az eset idejénen környékén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854915#post854915][b]William Martin Krise - 2022.10.21. 23:08[/b][/url]

Érdeklődve nézi végig, ahogy a táska, majd pedig a mappa is az asztalra kerül. Arrébb tolja maga előtt az érintetlen kávéját, az asztal fölé hajol és felületesen kezdi átfutni a listát. Az arca pedig lassan és az egészségtelen neonfényben alig észrevehetően, de szürkészöldre vált. A könyökén támaszkodva lassan a hajába markol és egy sóhajba fulladó fuck szakad ki belőle.
Nincs idegrendszere hozzá, hogy felfogja, a lista mennyire teljes vagy épp hiányos. A sorokat bámulja, amíg a másik keze is a hajába téved, így támaszkodik a papír fölött tovább. Az ajkába harap.
   -  Adél mindig mindent csak túlreagál - kezdi halkan, a szemét továbbra is a lapon tartva. - De előfordulhat... mármint lehet, hogy tényleg kapott tőlem magamit. De semmi olyat, amitől baja lehet, az kizárt. Csak valamit, hogy - csöndben maradjon - ne legyen annyira ideges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854929#post854929][b]Kelemen Farkas - 2022.10.22. 13:31[/b][/url]

- Valóban. Szellemes. Unalmas is lett volna egy osztályteremben - neveti el magát. Esetleg hozzá lehetne tenni, hogy egyébként részben azért is alakult így az egész, mert Budanekeresdre még egymagában költözött, részben kellemetlen emlékeket igyekezve hátrahagyni, részben pedig azért, mert a birtok olyan kis félreeső, szinte már mágikus zugnak tűnt, amiről úgy vélte, könnyű lesz kialakítani benne újra azt a buborékot, ahol a titkait jól lehet tárolni. Nagyon barátkozós sosem volt, ehhez túlságosan is erős volt benne a bizalmatlanság mások iránt - néhány ritka és felettébb különleges kivételtől eltekintve -, csak hát ennek egyenes következménye lett a magány sokszor megterhelő érzése idővel, és mint kiderült, az anyáskodó természetű szellemlány jó társaságnak bizonyult ennek elűzésére. Az élet aztán sok mást is az útjába görgetett azóta - mi könnyebb volt, mi nehezebb -, mostanra meg már egészen sokat változott.
- Valóban - helyesel, bár talán azért is nem mond többet, mert tudja, hogy elfogult. Bogolyfalva számára még mindig egy csendes kis porfészek, hiába nőtte ki magát lassan várossá méreteit meg népességét tekintve, ez mégis amolyan csúfolódásnak hangzik még, hogy a város, amelynek a neve arra utal, hogy az egy falu. Meg is maradt sok tekintetben falunak, de Franciska kedvéért egyezett bele a költözésbe, mert ez így kényelmesebb a feleségének és a lányának is, neki meg igazán oly mindegy, honnan gyűlöli éppen, hogy hoppanálnia kell a munkahelyére. Ha átkérvényezi magát véglegesen ide, legalább azzal nem kell már bajlódnia naponta többször is.
- Föld. Terromágus vagyok, csak még nem bejegyzett. Kicsit késve jelentkezett az erőm, azért is tologatok főleg aktákat, egyébként kihallgató tiszt volnék... - válaszol a kérdésre, ha már ő is megmutatta a saját kis mágikus karperecét. Eszébe is jut, hogy mint két kisdiák, olyanok lehetnek, hogy ki mit kapott éppen a minisztériumtól különböző okokból adódóan. Nevetősen szusszan a gondolatra. Anna szokott ilyen lenni, hogy "apa, apa, nézd mim van". A kávéfőző közben szépen teszi a dolgát. Egyelőre még csak töpreng rajta, hogyan lenne érdemes megbűvölni. Talán kérhetne tanácsot is, mielőtt még valami rosszul sülne el, és nem csak újat kérhet a központtól.
- Kanada? Szép ország. Ontarióban jártam már, az szép vidék - válaszolja kissé elgondolkodva bólogatva. Azt nem kérdezi meg, melyik régióban vannak a férfi rokonai, hiszen bizonyára titkos az információ. Na nem mintha ő bármit is továbbadna, de akkor sem. Bögrét kezd el inkább keresni a kis konyhában, ami a parancsnoksághoz tartozik, de beletelik kis időbe, mert úgy néz ki, valaki a dolgok átrendezésével igyekszik érdekessé tenni a napjait. Hümmögve veszi tudomásul a francia parancsnokság álláspontját, végül is teljes mértékben érthető. Ki szeretné szellőztetni, hogy ezt bizony szépen benézték?
- Egész nap? Á, dehogy... egy részét az időnek az archívum átnézésével és rendezésével töltöm - válaszolja kipillantva a szekrény nyitott ajtaja mögül. - Meg hát a futó ügyek iktatása. Hangos szomszédok, perpatvarok, néhány kisebb lopás, elvétve egy-két betörés, meg akad balhé még a Pramberger tér környékén, de ott mikor van nyugalom? - teszi fel a költői kérdést, majd ha már kipakolta a bögréket, becsukja a szekrényajtót.
- Na meg azért bevallom, keresztrejtvényt is fejtettem már. Ez azért egy vidéki parancsnokság, nem a fővárosi központ - válaszolja vállat vonva. Piti ügyek vannak főleg eddigi tapasztalatai szerint - igaz, az még csak pár hetet tesz ki -, itt a legtöbb bajt talán épp a diákok okozzák. Na és persze a híres Pramberger tér, ahová auror is csak kivont pálcával merészkedik be azért, mert ki tudja, mikor ki fejében fordul meg, hogy egy arra járó értékeit szeretné.
- Hét éves - feleli elmosolyodva. Majd be is kell mennie délután, hogy hazavigye, ha vége a tanításnak. Kitölti a kávét, és az egyik bögrét odanyújtja a férfinak. - Cukrot, tejet esetleg? - kérdezi. Van minden, a kávé fontos része az életnek, ott is van minden a kávéfőző mellett. Nyugodtan szolgálja ki magát.
- Hát, ahogy mondtam, vidéki parancsnokság, nagyrészt piti ügyek akadnak. Ritka, hogy valami nagyobb volumenű ügy kerül terítékre, bár nem mondom, hogy nem akad az is, csak nem mindennapos, mint a fővárosban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854953#post854953][b]Vasile-Lucien Millard - 2022.10.22. 18:40[/b][/url]

Azért megnyugtat, hogy a kolléga úr jól fogadja a hülye poénjaimat. Általában az emberek nem szokták szeretni a szóvicceket, sem pedig azokat, amiket nem értenek. Persze én sem szeretem magam kihagyva érezni egy-egy humoros megszólalás alatt, amikor a poén elszáll a fejem fölött, vagy pedig nincs meg a megfelelő információm ahhoz, hogy értelmezni tudjam a viccet, de általában éretten kezelem a dolgot. Valaki kellemetlennek érzi, hogy magyarázzák el neki a poént, azonban én szívesen tanulok mindenből. Nincs ezzel gond. Csak szerényen.
- Gyerekkoromban ehhez hasonló faluban éltem, úgyhogy ez sem lesz idegen. De Párizs után furcsa. - Épiyonne annak ellenére, hogy falu volt kifejezetten pezsgő élettel rendelkezett a közelben elterülő edzőtábor miatt. Meg persze rengeteg meccs is volt, nagyon pörgött a turizmus is. Igaz, amikor a mérkőzések voltak, a szüleink nem engedtek ki minket az utcára, mert olyankor tudtak balhék is zajlani. Én nem nevelném ilyen helyen Minoucht, bár Párizst sem mondanám ideálisnak erre. Meglátjuk, hogy itt mi fog kialakulni és meddig maradunk.
- Ah, szép, szép. - Felem őszinte elismeréssel, ahogy az ingem lehúzom a karkötőre. Általában jobban bánok a szavakkal, kicsit kínos volt ez az előbbi dolog. A kislányom szokta mutogatni a kis díszeit meg rajzait így.
- A kihallgatás az egy nagyon érdekes terület. Először én is ilyesmiben gondolkoztam, profilozás vagy kihallgatás, de hamar rájöttem, hogy nem az az én utam. - Később a terepre akartam menni, de egyetem alatt kiderült, hogy abban sem sikerülne megtalálni önmagam, így visszatértem azoknak a dolgokhoz, amit mindig is szerettem. Szerencsés vagyok, hogy volt erre lehetőségem.
- És mikor vizsgázol le? Utána visszamehetsz a kihallgatószobába? - Kérdezem érdeklődve. Budanekeresden inkább el tudok képzelni nagy kihallgatásokat, de ezen a részen nem sok minden történik. Legalábbis álmos helynek tűnik.
- Valóban az. A provance-i időjárás után lehet nem lesz annyira kellemes, de... szép. - Felelem bólintva. Még nincsenek olyan nagy hidegek, de meg kell majd szokniuk ezt is. Remélhetőleg nem tart sokáig ez az egész rémálom. Majd időnként meglátogatjuk őket a gyerekkel, talán akkor mindannyian jobban fogjuk viselni.
- Ez nagyon... izgalmasnak hangzik. - Válaszolom tettetett lelkesedéssel hangomban. Kihallgatóként valószínűleg egyből levágja, hogy a hátam közepére sem kívánok ilyen melót, de... ez egy ilyen kör volt. Legközelebb jobb lapokat kapok.
- Milyen ez a Pramberger tér? A tipikus külvárosi no-go zóna? - Érdeklődőm fejemet oldalra biccentve. Tényleg egy átlagos kisvárosnak tűnik, talán ez a hely tartogathat némi kihívást nekem.
- Na és a labor? Merre van? - Kérdezem mellékesen, eszembe juttatta ez a téma ezt a kérdést is. Azt ígérték, hogy nyugodtan használhatom az itteni eszközöket a minták elemzésére. Reményeim szerint talán komolyabb ügyekbe is be fognak vonni előbb vagy utóbb. Igaz, lehet, hogy ahhoz már hoppanálnom kell a fővárosba, de ezzen nincs gondom.
- Azt hiszem lesz időm megtanulni magyarul. - Nagymama le lesz nyűgözve, hogy a kisunokája mennyit fejlődött. De szerintem a kislányom magyarja lesz számára a legnagyobb öröm, hiszen a dédi és közte mindig fordítani kellett. Sosem esett jól neki, hogy ennyire elfranciásodtunk.
- Áh, hét? Minouch 8. Van neki is fordító... karkötője, esetleg valamikor elmehetnénk a játszótérre. - Már megint a karkötőkről beszélsz, Vasile! Kapd már össze magad. Azt sem vettem észre, hogy a becenevén hívtam a gyereket.
- Tejet, köszönöm. - Felelem összeszedve a szükséges dolgokat ahhoz, hogy egy kicsit hűltebben tudjam inni a kávémat. Nevezzetek puhánynak, nem iszom semmit forrón.
A kávém tartom fel tósztra, igaz koccintani nem akarok vele.
- A nyugodt közös munkára! - Mondom barátian bólintva, majd lassacskán elkezdem szürcsölni a keserű nedűt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854957#post854957][b]Yezebel - 2022.10.22. 18:58[/b][/url]

Ezt majd még alaposan át kell beszélniük Williammel, hogy hogyan fejezze ki magát majd a tárgyalások során. Az ilyen mondatokat, minthogy "Adél mindig mindent túlreagál", nagyon sürgősen ki kell majd írtani a lehetséges narratívák közük.
- Jó, ha őszinte vagy velem és valóban mindössze ennyit kapott, nem lesz bonyolult tárgyalás. Tudtommal nincs is, aki fellebbezzen. - Adél nem úgy tűnt, mint aki kifejezetten szeretné a férjét börtönben tudni.
- Extraktáljuk az emléket, ami arról szól, hogy te, személy szerint mit adtál neki, kérünk egy vizsgálatot a nálad talált komponensekről és arról, hogy az Adél szervezetében kimutatott származékok átfedésben vannak-e a hatóanyagokkal. Ha nem találnak semmit, nehezen leszel támadható, még az előéleted figyelmevételével is.
Egy pillanatra megáll, ismét kortyol egyet a kávéból és kérdőn pillant Willre.
- Amikor előkészítetted.. akármit is adtál Adélnak.. lehet abban az emlékfoszlányban szó másról, valami terhelőbbről? - Sajnos, még ha végül ártalmatlan bájitalt is készített elő a fiú, ha közben másról is beszélt, máson is tanakodott, akárcsak megfontolás szintjén, az emlék nemhogy kevésbé használható, de visszafelé is elsülhet a felhasználása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854959#post854959][b]William Martin Krise - 2022.10.22. 19:31[/b][/url]

Extraktáljuk az emlékeket. Az arca megrándul. Emlékszik ugyanerre a beszélgetésre bő öt évvel ezelőttről. Akkor is felajánlották neki, hogy ha átadja az emlékeit, azzal hosszadalmas tárgyalás nélkül is bizonyíthatja az ártatlanságát és a néhai nagyapjára kenhet mindent. Amennyiben azokban az emlékekben nincs semmi terhelő, amennyiben igazat mondott és amennyiben tényleg csak megfigyelőként vett részt a végül félresikerült kísérlet során. És akkor is nemet mondott.
A kezei alól felsandít a férfire. Elgondolkodva rágcsálja az alsó ajkát.
   -  Előfordulhat.
Honnan kellene tudnia? A végére Adél begyógyszerezése olyan rutinműveletté vált, hogy nem figyelt oda rá, mikor és hogyan teszi.
   -  A manóval csináltattam meg a főzetet, én nem nyúltam hozzá. De lehet, hogy a receptet ezek közül a holmik közül szedtem elő - bök a mutatóujjával lefelé a lapra, továbbra is a homlokát támasztva. - Nem lehetne simán csak megkerülni az emlékeket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855030#post855030][b]Yezebel - 2022.10.23. 17:39[/b][/url]

Majdhogynem naivnak érzi magát, hogy azt gondolta, ilyen egyszerűen megoldható és William nem forgatott a fejében mást is. Elvégre... ő maga beszélt a fiúval ennél sokkal terhelőbb, sokkal szörnyűbb elképzelésekről, tervekről.
- Hajjaj, akkor a nehezebbik utat kell választanunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megoldhatatlan az ügy.
Majdhogynem derűsen kacsint egyet az asztal másik végében ülőre. Az egész gesztus megtöri a helyiségben ülepedő nyomott, rossz hangulatot - vagy legalábbis egyáltalán nem illik oda.
- Sajnos a családtagok megtagadták, hogy tanúskodjanak melletted, de Adél készségesnek tűnik. Illetve Ms. Rosenfeld jól választott, mikor mellettem döntött, ennyiből is bőven tudok már dolgozni.
Szégyentelen. Szégyentelenül ajnározza saját alteregóját, miközben nem felejt el még egy rúgást bevinni Williamnek azzal, hogy még jobban hangsúlyozza: a családja levette róla a kezét, ezúttal végleg.
- Ugyan volt egy érdeklődő, a Nathaniel név mond valamit? Megkeresett, hogy gyakorlati tapasztalatként és személyes érintettség okán szeretne asszisztensként részt venni az ügyben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855049#post855049][b]William Martin Krise - 2022.10.23. 21:47[/b][/url]

Különben mi a picsára számított, de őszintén? A nagyapja holmija hónapok óta ott hevert a gyerekszoba szőnyegén, néha arrábbpakolta, néha arrébbrugdosta őket, amikor pedig úgy tűnt, a szobába lakó költözik, átcipelte a folyosóra. Csak idő kérdése volt, hogy valaki, szerencsésebb esetben a felesége, kevésbé szerencsésebben pedig egy auror, belebotlik.
Okkal nem ő intézte sosem azokat az ügyeket, amikor a nagyapja mellett dolgozva kénytelenek voltak megkerülni a törvényt. Sosem volt meg a fegyelmezettsége hozzá.
A derűs kacsintást nem tudja hová tenni, azonban kizökkenti annyira, hogy csodálkozva felemelje a fejét, a kezét pedig leejtse a papírokra. A verbális ütés pedig ismét betalál, ezen azonban nincs ideje rágódni, ugyanis:
   -  Nate? Az öcsém Nate?
Megütközve pislog- Láthatóan időbe telik, amíg az agya megemészti a hallottakat.
   -  Nagyon nem. Kurvára határozottan, de maximálisan nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855088#post855088][b]Yezebel - 2022.10.24. 20:40[/b][/url]

Titkon nagyon jól szórakozik, ahogy a pánik ellepi Will arcát. Fogalma sincs, hogy mi lehet ennek az oka, mindössze jó érzékkel drámát szagolt. Elvégre a férfi sosem mesélt arról, hogy lenne testvére.. erre egy testvér megkeresi őt, az idegen ügyvédet, mikor Will bajban van?
Ez rosszindulatú görény ő maga is, kiszagolja a rosszindulatot saját maga is.
- Fiatalabb testvér, igen. - Biccent, mintha csak fene elővigyázatosan double checkelt volna.
- Oh. - A meglepettség őszintének tűnik az arcán. - Azt hittem, örülni fogsz, hogy mégis jelentkezett egy családtag. De felveszem vele a kapcsolatot és diplomatikusan visszautasítom.
Körbenéz a teremben, ami az ilyen meghallgatások alkalmára természetesen törvényi előírások szerint mágikusan is levédettek, még egy telefon felvevőeszköze is megzavarodna itt.
- Némileg komolyabbra fordítva a szót. Ezt az ügyvédedként fontos tudnom. Igazak a vádak? Vagy csak részben, ahogy már említetted. Nem kell tettednek, nem kell hazudnod, Ms. Rosenfeld azért fogadott fel, hogy megvédjelek és így is fogok tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855108#post855108][b]William Martin Krise - 2022.10.25. 17:50[/b][/url]

Tényleg sosem beszélt a testvéreiről. Talán elvárható lenne, hogy különösen sötét és gyűlöletes családi titok legyen ennek a hátterében nagybőgővel kísérve, de nincs ilyen igazán. Mármint... nem mondaná, hogy szép, ami történt, de részéről nem gondol rá, csak arra, hogy nem kedveli azt a két csótányt. Igazán lehetett volna bennük annyi tapintat és gerinc, hogy nem születnek meg.
   -  Köszönöm - válaszol meglehetősen zaklatottan és valamelyest sértődötten (?). naná, vegye csak fel a kapcsolatot vele és tapintatosan küldje el a jó büdös picsába, mert semmire sincs kevésbé szüksége, mint Nate okoskodására most. Bő másfél éve találkoztak utoljára az esküvőn, akkor nem beszéltek, előtte pedig még akkor, amikor a srác bőven Roxfortos volt. Talán változott azóta? Biztosan. Érdekli? Nahh.
Marius körbepillantására ő is ösztönösen ugyanígy tesz. Hátradől, a karjait pedig összefonja maga előtt.
   -  Nem igazak. Nem bántottam. Igen, adtam be Adélnak szert, hogy megnyugodjon, de semmi olyasmit, amitől baja lehet. És különben is, ha meg akartam volna szabadulni tőle, akkor megtehettem volna sokkal hamarabb, mi a picsáért vártam volna vele eddig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855137#post855137][b]Rothstein Elektra - 2022.10.25. 20:42[/b][/url]

Óráknak tetsző percek teltek el, mire a férfi beszélni kezdett hozzá. Addigra hősnőnk is képes volt ismét gondolkozni és érezni egyszerre. Figyelte az aurort és minden rezdülését, a legapróbbat is érzékelni igyekezett. Mert félt tőle, s mert féltette. Összemosódtak e kettő határai. Végül most elhagyta az első szó a szívének kedves száját, s Elektra szinte azonnal rájött az eddig vezető eseménylánc kiváltó okára. Ajka elé kapta szabad kezét, hogy elfojtsa feltörő hangját, mely egyszerre volt a döbbeneté és az együttérzésé. Közelebb ment Markhoz, mire a nevezett megfordult. - Nem felejtetted el őt...Sosem fogod, mert nem is tudnád... - szólal meg még mindig reszkető hangon, majd végighallgatja a vele végül szembe forduló és néző auror szavait. Némán áll előtte. Keze mozdul, hogy megérintse. Ha nem tartana tőle, hogy ismét kirohanással honorálná, úgy magához is húzná, hogy megölelje, ám idejében megáll a mozdulatban. - Túl sok a ha és a volna Mark, ezt te is tudod. Ne vádold magad, kérlek...Tudom jól, hogy most a világot felégetnéd, meghalnál utána, hogy vele lehess, hogy a bocsánatáért esedezz...De..Ez nem megoldás...Nem vagy hibás mert élni mertél, míg ő ki tudja hol járt... - sóhajt mélyet, majd egyet oldalra lép egyet pedig hátrébb. Háta így most épp ott érinti a falat, ahová az imént még a férfi ökle csapódott. Kezeit mellkasa előtt összefonja. Elzárkózik. Ebből a testhelyzetből beszél tovább. Hangját a nyugalom és a tapasztalat bölcsessége árnylaja azóta, hogy beszélni kezdett - A lányaid meg fogják érteni. Keserű és kemény időszak vár mindhármótokra, de szükségük lesz rád és te ott leszel. Hidd el mind tovább tudtok majd élni ezzel a teherrel. Minden nappal könyebb lesz. - bólint tudattalanul, majd lehajol, hogy összeszedje holmiját, mely lesodródott az íróasztalról és kiesett kezéből. Tétován emeli magához őket és sötéten csillogó lélektükrei egy kérdést intéznek Markhoz. Mit tehetek érted? Választ azonban nem kap a férfitól. Alig észrevehető biccentéssel nyugtázza beszédes némaságát. Megérti min megy most keresztül. Lelke mélyén pedig már tudja, őt is elveszítette örökre, ahogy a férfi a nejét. Nincs már keresnivalója sem itt, sem a parancsnokságon. Ezért dolgait magához szorítva, könnyes szemekkel és vöröslő csuklókkal sétál ki a helyiségből, hogy odakinn a kihalt folyosón, s a haza vezető út alatt elsirassa Markhoz fűződő, igazzá és méllyé vált, egy pillanat alatt hiábavalóvá lett szerelmét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855154#post855154][b]Kelemen Farkas - 2022.10.26. 12:42[/b][/url]

- Állítólag már város vagyunk, bár ez... hogy is mondjam... nekem nem túl hihető mese. Szerintem az infrastruktúra hagy maga után még némi kívánni valót, a lélekszám nem feltétlen indokolja a dolgot, és azért szerény véleményem szerint a nevéről sem éppen egy város ugrik be az embernek. Talán erős jóindulattal mezőváros... de hát a döntést valaki más hozta meg, valami alapja meg biztos volt annak is - állapítja meg. Számára azért ez a hely még mindig nem nőtte túl a porfészek fogalmát, hiába fordul meg itt sok ember az iskola miatt. De hát ez ugye az ő véleménye - mindenki más meg azt gondol, amit szeretne a véleményszabadság égisze alatt -, bár úgy tűnik, hogy az új kollégának sem jött át, hogy egy városnak titulált helység lakója lett. Miután mindenki megmutatta a más-más okból tulajdonába került, a Minisztérium által kiutált varázstárgyat, inkább igyekszik is témát váltani, mert ilyet tényleg a hét éves lánya szokott művelni.
- Jobb hamarabb, mint később. Bár állítólag az is jobb, mint a soha - közli bölcsen, közben úgyis eszébe ötlött néhány szakmabelije, aki olyan lazasággal alkalmazta a veritaserumot, ha kellett, ha nem, hogy alig győzték a bájitalfőzők szolgáltatni. Persze, időnként vissza is ütött a dolog, ugyanis a szérumnak használata megkérdőjelezheti bizonyos esetekben a vallomásokat úgy mindenestől, mint az előfordult már néhány esetben, és máris azon bukik az ügy a bíróságon. Soha nem volt képes megérteni ezt a hozzáállást egyébként, de hát ez megint olyasmi, amivel ő nem dolgozik, nem hajlandó rá, mindenki másnak meg a maga felelőssége, milyen döntéseket hoz. Elgondolkodva dörzsöli meg a tarkóját a kérdés hallatán.
- Remélem, mielőbb most már, aztán elvileg visszatérhetek, igen. Részben már most is, de mindig erősen javasolt, hogy vagy a karperecet viseljem, vagy a kihallgató legyen megfelelően bűvölve. Értem egyébként a mögöttes logikát, már én is zsigerből használom, de még nem uralom teljesen. Mondjuk, itt és most az ablakban árválkodó kaktusszal például amúgy se mennék sokra - válaszolja megvonva a vállát, miután körbepillantott. Na nem mintha nem tudna ennél többet is, hasznos az például, hogy érzékeli, ha van a közelben valaki. Cserébe meg vannak olyan nyavalyái, mint a viharfóbia, a ragaszkodó pálcája, némi tériszony, vízfóbia, és még a gyomra se rajong a gyors helyváltoztatási módokért, szóval ő se a leghasznosabb csapattag terepen, meg kell hagyni. Ezt azonban inkább nem osztja meg, a gyengeségeit megtartja magának.
- Valamit valamiért - dünnyögi csak úgy mellékesen, már bögre után kutatva, közben meg inkább összefoglalja, milyen izgalmas hely is Bogolyfalva. Elneveti magát a szarkasztikus válasz hallatán aztán.
- Ugye? A keresztrejtvényt tényleg tudom javasolni unalmas órákra vagy legalább valami érdekes olvasnivalót - válaszolja. - A Pramberger tér meg... hát úgy valahogy. Az az a hely, ahová még egy auror is úgy megy be, hogy a pálcáját szorongatja a biztonság kedvéért - feleli a kérdésre, kikapcsolva közben a kávéfőzőt.
- A labor... áh, majd mindjárt megmutatom azt is - közli, félig közben már arra figyelve, hogy a kávét ne a bögre mellé töltse. Ráér amúgy is sokkolni még szegényt, hogy a labor itt valószínűleg mást jelent, mint egy párizsi parancsnokságon vagy éppen a budapestin. Bólogat a következő megállapításra, az biztos, hogy lesz ideje megtanulni a magyart a férfinak, már ha be nem üt az apokalipszis.
- Jó ötlet. Anna imádja a játszóteret - mondja újabb bólintás kíséretében. Anna ugyan tiszta apja lánya, mégis valahogy könnyebben barátkozik, és most úgyis abban a korban van, amikor kíváncsi is a többiekre. A pulton árválkodó tejet készségesen a férfi kezébe nyomja, ő elvan a kávéval anélkül is, csak úgy feketén tökéletes. Az ízéért issza főként.
- Arra - emeli meg ő is a bögréjét elmosolyodva. Hát aztán itt a nyugalomra általában nem is lehet panaszkodni. - Nem tudom, mit reméljek, hogy egyszer a kis piti bűnözők is úgy döntenek, városiasodnak és kiépítik a kis szervezetüket, vagy azt, hogy unatkozhatok tovább, amíg pár éven belül nem nyugdíjaztatom magam - gondolkodik el hangosan, aztán úgy dönt, nincs miért tovább támasztania itt a pultot, int Vasile-nak, hogy kövesse, megnézhetik a sarokba telepített labort. Kapott egy egész polcot, sőt, ha úgy vesszük, másfelet, egy félen ugyanis akták rengetege foglal helyet még, meg asztalt, néhány kémcsővel, mérleggel, miegymással. - Van egy olyan érzésem, hogy rá fog férni pár kérvény erre is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855356#post855356][b]Yezebel - 2022.10.28. 20:10[/b][/url]

A hallottakra megértően bólint, egyértelműen elégedett azzal, amit hall Williamtől.
- Jó. Jó. Ezzel sokkal könnyebb dolgozni, mintha tényleg lenne a dolog mögött szándékosság. Az, hogy kapott tőled nyugtatókat, nem néz ki ugyan jól, de valójában ez a törvény színe előtt egy tárgyaláson sokkal kevésbé fog nyomni a latba, mint egy laikus gondolná.
Tényleg sokkal könnyebb dolga lesz, hogy egyszerűen a valóságot kell bebizonyítania némi csúsztatással - nem pedig egy teljes hazugságot elkenni. Valójában az lenne a legjobb, ha sikerülne megtalálni a bűnbakot, de... hát, saját tapasztalatai alapján az aurorok nem mindig tudják megtalálni időben a tetteseket. Elvégre ő maga is szabadlábon van, haha!
- A menetrend egyelőre tehát, hogy elhajtom a kéretlen családtagot, toxikológiai vizsgálatot kezdeményezek saját szakértőkkel, hogy bebizonyítsuk, az általad használt és nálad talált komponensek nem okozhatták ezt a végkimenetelt. Illetve beszélnek kell majd a feleségeddel. Jelentős előny lenne, ha melletted tanúskodna, tekintve, hogy a vád az ő korai tanúvallomásán alapul többek közt. Ezzel kihuzzúk az ügyészség lába alól a talajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855365#post855365][b]William Martin Krise - 2022.10.28. 22:04[/b][/url]

Kurtán bólint. Noha a férfi ügyvéd, így azt sem szabadna elhinnie neki, amit kérdez, most mégis úgy dönt, elfogadja a választ arra vonatkozóan, hogy Marius hisz neki. Mióta behozták, nyomasztja a kérdés, hogy Adél és Júlia hogy fognak reagálni és, hogy a pártjára álnak-e. Az nem lehet, hogy bedőlnek ennek az idióta vádaskodásnak... igaz? Ennyire csak nem lehet manipulálható, kétszínű kis kurva mindkettő, hogy ők ellegyenek odakint és hagyjá...
Oh, wait.
A nyitott mappát az asztalon a áttolja a férfi elé.
   -  Rendben, benne vagyok. És mit gondolsz, mennyi idő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855377#post855377][b]Yezebel - 2022.10.29. 05:33[/b][/url]

- Az ügyészségtől is függ. Nyújtanak-e még be valamit, illetve természetesen a bíróságtól, hogy mikorra tudják kitűzni a tárgyalást. Egyelőre durván két-három hetet saccolok.
Nem sok, de elég a saját vizsgálataikra és a saját tanúik felkészítésére és összeszedésére, onnantól kezdve pefig tervezi ő maga kérvény útján megsürgetni a kitűzött időpontot. Az nekik csak jó, ha a másik fél nem kap elég időt megfelelően rendszerezni és alátámasztani a vádat.
- Tudom, hogy sok, még hosszabb lesz bentről sajnos, de ezt te is tudod. Mindenesetre mindent elkövetek a siker érdekében. Ms Rosenfeld nagylelkűen hozzájárult a szolgálataim finanszírozásához, véletlenül sem szeretném sikertelenséggel felbosszantani.
Kész. Apró kis utalás, hogy mennyit tett a nő érte. Kis csepp a tengerben, ami később William eszébe juthat, mikor a hála elönti majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855427#post855427][b]William Martin Krise - 2022.10.30. 16:42[/b][/url]

Idegesen rágcsálja az alsó ajkát, közben azonban bólint. Két vagy három hét. Rendben, rendben, rendben. Az nem annyira vészes. Az ügyvéd persze nem mondta, hogy ennyi idő után garantáltan kikerülhet innen, de most úgy dönt, mégis így fogja értelmezni a szavait. Nem biztos benne, hogy a mentális állapota képes lenne elviselni a bizonytalanságot és annak a lehetőségét, hogy tényleg megállapítják, hogy megszegte a szabadlábra helyezés feltételeit és minimum öt év múlva léphet ki innen - plusz a hozzáadott hónapok vagy évek, amit a további vádak után kapna.
Maeve említésére felpillant az asztalról, aminek a felületét az eltelt pár másodpercben bámulta. A maga előtt összekulcsolt ujjai megfeszülnek egymáson.
   -  Esetleg, ha kérhetek valamit... ha beszélsz a feleségemmel, Ms Rosenfeld nevét és azt, hogy ő fizet, megtennéd, hogy diszkréten kezeled? Nem nagyon jött még fel a neve és inkább én beszélnék vele előtte erről.
Vagy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855506#post855506][b]Yezebel - 2022.10.31. 18:38[/b][/url]

Bár ezt William nem tudja - és még jó ideig nem is lesz alkalma ráébredni talán, de Yezebel nagyon tud ragaszkodni az épp aktuális kedvenc játékaihoz. És ami fontosabb: még jobban utálja, ha akaratán kívül rontják el a szórakozását. Ezzel az egész bírósági üggyel pedig pont ez történt. Még bőven nem vitte végig az akaratát és amit kitalált Williammel. Erre merészelik bemószerolni ilyen kis apró dolgok miatt, mint halvaszülés és mérgezés. Egyáltalán miért érdekli az embereket ennyire egy csecsemő, aki még azt sem fogta fel, hogy egyáltalán létezik.
- Hogyne, nem is tudom, kiről beszélünk. - Kiszélesedik a mosolya, ahogy már most "szerepbe helyezkedik".
- Engem a családja skót ága fizet és keresett meg. - Még védekezőn fel is emeli a kezeit kissé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855530#post855530][b]William Martin Krise - 2022.10.31. 23:27[/b][/url]

Megkönnyebbülten bólint, amikor a férfi demonstrálja, megértette a szavait, ezzel pedig a testtartása is láthatóan felenged. Minimális szüksége sincs rá, hogy Adél befeszüljön Maeve nevén, aminek említését eddig gondosan elfelejtette. Végül is nem tudja, hogy csomagolja be, hogy az ismeretlen nő összeszedte egy sikátorban, miután őt egészen hülyére verték, most pedig, másfél évvel később őt hívta fel akkor, amikor letartóztatták.
   -  A család anyai ága. És köszönöm.
Eztán kevés igazán releváns információ hangzik el. Áttárgyalják az ügy és az elkövetkezendő napok adminisztratív részleteit, azonban, mivel Will nem először kerül a Zengőbe, ez gyorsan halad. Nagyjából negyed óra múlva pedig, amikor végeznek, az ügyvéd távozhat a szobából, hamarosan pedig őt is visszakísérik a Mecsekbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855878#post855878][b]Lónyay R. Hargita - 2022.11.05. 08:24[/b][/url]

Nem is tudom, min izgulok. Nem is bírtam enni reggel, a gyomrom mintha teljesen összezsugorodott volna. Úgy éreztem, hogy egy falat sem férne el benne. Tizenegy órára van megbeszélve az időpont, és tudom, hogy nem azért van rá szükség, mert valami rosszat tettem volna, hanem mert szeretnék illúziómágiát tanulni. Ez csak része a felvételi folyamatnak. Csak egy pszichológussal fogok beszélgetni, meg még egy aurorral majd, hogy felmérjék, nem élnék-e vissza a tudásommal. Huh, ez a gondolat valahogy mégsem nyugtat meg, sőt, még tovább zsugorodik tőle a gyomrom, pedig nem gondoltam, hogy képes lenne ilyesmire. Hoztam magammal egy üveg vizet, abból diktálok magamba egy kortyot, majd még egyet, hátha az mégiscsak segít kicsit. Megpróbálok mélyeket lélegezni. Esküszöm, a színpadon nem izgultam még soha ennyire. Azt hiszem, ez csak azért ekkora falat, mert olyan régóta álmodom arról, hogy egyszer illúziómágus leszek, hogy már nem is emlékszem, mikor döntöttem el ezt, most pedig itt állok a küszöbön és azon áll vagy bukik a dolog, hogy két ember milyen véleményt alkot rólam. Megigazítom a talárom. Lassan már nem is tudom, hogy tényleges vagy csak képzeletbeli ráncokat simítok ki rajta éppen, de azért kisimítom. A navinés egyenruhát viselem, hozzá pedig az iskolai talárt, hiszen mégiscsak iskolai ügyben vagyok itt. Még a hajamon is végigsimítok, hogy biztosan egyben álljon a szorosra fogott kontyom, aztán kopogok is az aurorparancsnokság ajtaján. Elsőre egészen bátortalanul sikerül, megremeg a kezem, miközben egyik lábamról a másikra állok, de másodjára már határozottabban futok neki. Nem lenne jó elkésni, mert nem hallották, hogy kopogtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855892#post855892][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.05. 15:38[/b][/url]

A kapott baglyot olvasva mindössze halványan elmosolyodtam. A levél tömör volt, lényegre törő és információ gazdag. Nem vártak tőlem sokat, de azt legalább jól kellett csinálnom. Ki gondolta volna, hogy az illúziómágia tanulásához ekkora procedúrán kell átmenni? Fejemet csóválva írtam be a telefonomba az időpontot, majd hívtam fel az illetékest.
Ennek okán állok éppen Zlatan irodájában, arra várva, hogy a delikvens megjelenjen, akinek a férfire is fel kell majd készülnie. Nem tudom melyikünkkel jár rosszabbul. Az asztallapnak támaszkodva kortyolok a vízből, mikor - az elsőt ugyan elnyomja a nevetésünk -, de a második turnus kopogást meghalljuk. Elmosolyodva bólintok egyet, így Zlatan, kelletlen ugyan és szemforgatva, de az ajtóhoz lép és tárja ki azt. A lánynak csak biccent egyet és már ott sincs. Ilyenkor megérik az ilyesfajta ismeretségek: az aurorparancsnok irodáját sajátíthatod ki.
- Hargita, ha nem tévedek - pillantok bele az immár a kezemben lévő aktába. Mi a francnak kell akta egy tanoncnak? Számat elhúzva dobom félre, mert biztos vagyok abban, hogy haszontalan információkkal van tele, majd tenyérrel felfelé kínálom hellyel a kanapén. - Foglalj helyet, kedves. Teát, kávét, esetleg vizet? - lépek a kis asztalhoz, hogy kiszolgáljam magamat, valamint a lányt is, ha szeretne valamit. Az italokat csúsztatom az asztalra, majd ülök le vele szemben.
- Mihail vagyok, az agyturkász, örvendek a találkozásnak. Biztos értesültél róla, hogy velem lenne szükséges beszélgetned kicsit az illúziómágia okán - mosolyodom el féloldalasan. - Gondolom izgulsz, úgyhogy először vegyél egy mély levegőt az orrodon, majd a szádon engedd ki lassan, és ezt ismételd el ötször, kérlek - türelmesen várom meg, míg a légzőgyakorlat legalább minimálisan is segít a lány szívverésén, majd dobom át bal lábamat a jobbon, dőlök hátra és veszem kezembe a papírlapokat, valamint egy tollat. Nem kenyerem a beszélgetés közbeni jegyzetelés, a beszélgetések után szeretem megtenni ezt, ám ekkora kompromisszumot hajlandó vagyok bevállalni az Omboziért.  - Nincs mitől tartanod. Milyen kedvvel érkeztél ma?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855925#post855925][b]Lónyay R. Hargita - 2022.11.06. 00:18[/b][/url]

A második kopogást követően kitárul az ajtó, és egy köszönést se sikerül kipréselni magamból. Félszegnek érzem a mosolyom, amivel a mellettem elhaladó férfinak a biccentésére válaszolok, aztán még tátogok párat, mint partra vetett hal, mielőtt sikerülne megtalálni a hangom. Pedig én nem is vagyok lámpalázas sem. Tragikomikusnak érzem a jelenetet, tekintve, hogy egyébként színművészeti és tanári tanulmányokat is folytatok. A balettet kár emlegetni, ott csak mosolyognom kell, beszélni nem.
- I...igen. Gitta - válaszolok végre, és ha már a kezemben szorongatom a kis kulacsom, most jó ötletnek tűnik még egy korty víz, hátha segít. Le is csavarom a tetejét, közben letelepedve a kanapé szélére, amelyre mutat.
- Mhm... mmm - próbálok kommunikálni és vizet inni egyszerre. Jaj, most milyen benyomása lehet rólam, te jóságos Merlin szakálla. Tiszta ütődöttnek tűnhetek zavaromban, és őszintén szólva ezen az se segít, hogy én ilyen szép férfit még nem láttam, pedig azért a művészetibe járok. Vajon véla lenne? Jaj, nem erre kellene figyelnem. Nyelek egy nagyot, aztán végre megrázom a fejem egy kis fáziskéséssel. Remélem, a gondolataimat nem hallja, mert ha igen, elsüllyedek szégyenemben és zavaromban.
- Köszönöm, hoztam - mondom a kulacsomat mutatva felé, megemelve kicsit, mintha amúgy nem lenne elég látható a kezemben az ezüstös színű fém, mert nem üt el az amúgy fekete taláromtól. Szeretném homlokon csapni magam. Komolyan, mi ma a gond, hogy ilyen szerencsétlen vagyok? Mihail. Szóval nem magyar. Mondjuk a név... hát, a nevem ellenére én is csak félig vagyok az, és nem itt nőttem fel. Jobb, ha nem vonok le ebből semmilyen következtetést, inkább figyelmesen hallgatom, amit mond, meg bólogatok is arra, hogy tudom, miért vagyok itt. A gyomrom nem feltétlen ért egyet, mintha tényleg azt hinné, hogy valami rosszat csináltam, de próbálok erre nem figyelni. Levegő. Jaj, igen. De hát nem vagyok én hülye, aztán mégis mindjárt elfelejtem azt is. Megfogadom a tanácsát, mély levegőt veszek orron át, majd kifújom a számon át és még egyszer. És bámulom. Na még egyszer, ez ugye három volt. Három. Néééégy, kitartom gondolatban azt a magánhangzót, amíg ki nem engedem a levegőt, majd letudom az ötödik kört is, közben már inkább a szőnyeget bámulva, mielőtt még rákvörösre váltana esetleg az arcom.
- Mi... izé... khm... én izgulok - nyögöm ki. Könyörgöm, valaki csapjon le, vagy legalább kólintson fejbe egy lapáttal, hátha a helyére kapcsol az a valami, amitől én most éppen nem teljesen vagyok funkcionális. Körbepillantok a helyiségben, valami biztos pontot keresve, hátha attól jobb lesz, mint amikor szerepben vagyok, de nekem most önmagamnak kellene lenni. Nem tanultam rá szerepet. - Esküszöm, nem vagyok ilyen szerencsétlen általában, én csak... olyan rég szeretnék illúziómágiát tanulni, és most ezen áll vagy bukik, és... szóval nagyon, de nagyon izgulok - szakad ki belőlem a magyarázat. Nehogy már azt higgyék, hogy alkalmatlan vagyok én bármire is. Máskor bezzeg mindent megoldok, mindenre van még Z tervem is, meg én figyelek másokra is. Vajon, ha most szembe locsolnám magammal a kulacs tartalmát, segítene? Bár lehet, hogy csak még hülyébbnek tűnnék. Jobb, ha a kulacs marad a helyén. Inkább veszek még egy mély levegőt. Csak nem eszik navinés lányokat ebédre. Nem olyannak tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855943#post855943][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.06. 12:54[/b][/url]

Aprót bólintok csupán mosolyogva a nevére, végül a kezében tartott kulacsra pillantva is csak egy bólintok, így csak magamnak készítem el a kávét, mielőtt elé ülnék.
A csészét a kezemben tartva, direkt nem nézek rá, amíg a kért légzőgyakorlatot végzi, de érzem magamon tekintetét. A tudattól nem rendül meg mosolyom, maximum szélesedik minimálisan, mert el tudom képzelni, hogy nem könnyítem meg neki. Aprót kortyolok, lehunyt szemekkel, halkan fújom ki a levegőt utána. A csészét támasztom térdemnek, szabad kezemet keresztbe ejtem ölembe, miközben türelmesen várom, hogy össze tudja szedni a gondolatait. Halkan nevetek fel.
- Semmi baj. Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg nem is könnyítem meg - sütöm le tekintetem. - Hogy tehetném neked egyszerűbbé? Ha nem látsz, esetleg könnyebben menne? - pillantok rá kíváncsi tekintettel. Választól függően állok fel vagy maradok a helyemen, de a továbbiakon nem változtat: ismét kortyolok egyet.
- Előre bocsájtom, hogy vannak olyan kérdések, amiket muszáj feltennem, mert előírás. Ilyen az például, hogy miért szeretnél illúziómágiát tanulni? - csóválom meg fejemet elégedetlenül. Ennyire tág és fals kérdést feltenni valakinek igen csak övön aluli. Bár jöhet a kérdés, mit elégedetlenkedek, mikor én engedélyeztem, hogy felvigyenek a többi pszichológus közé, akit ilyenkor hívni lehet. Tapasztalatnak remek, rengeteg, különböző területet - mint képesség - meg tudok ismerni, és figyelemmel arra, hogy a szagdolgozatom az egyik képességről fog szólni, minden információ jól jön. Még, ha igen képlékeny is. A papírlapokra pillantva firkantok rá pár szót, majd figyelek a lányra. - Amennyiben gondolkodnál rajta, nem probléma, majd visszatérünk rá. Nem sietünk sehova, csak nyugodtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855955#post855955][b]Lónyay R. Hargita - 2022.11.06. 14:46[/b][/url]

Jó, hogy a számat nem tátom el, mert még berepülne egy légy a végén, ahogy apu mondani szokta. Helyette mosolygok, és csak gyanítom, hogy feltehetőleg valahogy a félszeg és a bárgyú határán létezik ez az ajakgörbület, ha le kellene írni egy jelzővel. Nagyot nyelek, majd megrázom a fejem.
- Ü-ümmm - adok ki hangot, ami egybecseng azzal, hogy éppen tagadólag mozgatom a fejemet vízszintesben jobbra-balra, hirtelen egészen hevesen rázva meg. Nehogy már. Az egy dolog, hogy hihetetlenül izgulok, mint még soha életem eddig húsz évében, de hát annyira szép. Édes Merlin, most segíts. Szét fog esni a minimális kis koncentrációm is, de most már csak megoldom, akkor is. Akarom én ezt az illúziómágiát. Mindennél jobban. Még egy korty vizet iszok a kulacsból, és igyekszem megemberelni magam és legalább egy egészen kicsit ellazulni. Nem ő a csúnya gonosz farkas, nem fog megenni. Koncentrálj a kérdésekre, Gitta. Egyszerre csak egyet, és csak őszintén. Menni fog. Pep talk done. Impróban úgyis jó vagyok. Ez tényleg meg is nyugtat egy egészen icipicit, és már nem úgy kapaszkodom a kulacsba, mintha az lenne a végső mentsváram.
- Öh... - és jól kezdem. Lendületből. Pont nem így kellene csinálni. De ezt tudom. Ezt nagyon nagyon jól tudom, úgyhogy újra neki is futok máris. - Nnem... nem kell. Menni fog. Aaaazért szeretnék illúziómágiát tanulni, mert... hát... a művészetibe járok, és a klasszikus baletthez mindig is tökéletes kiegészítőnek gondoltam, mert annyival szebbé lehetne tenni szépen kidolgozott illúziókkal az előadásokat. Meg... meg azért is szeretném, mert ha végzek, akkor tanítani szeretnék, és azt hiszem, hogy ott is hasznos lenne, amikor meg kell mutatni gyerekeknek dolgokat, de például nincs lehetőség rá élőben megnézni vagy nem lenne jó ötlet, mert meg kellene nézni egy főnixet, de nem legendás állatok gondozását tanítanék, hanem táncot - magyarázom kicsit talán gyorsan beszélve. Legalább meglett a hangom. Meglesz ez, biztatom magam, miközben próbálom nem nagyon bámulni, és talán nem is hadarok olyan nagyon, mint aki attól fél, hogy menten kifut az időből, vagy éppen kifogy a levegőből.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855959#post855959][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.06. 17:31[/b][/url]

Végül nem mozdulok a helyemről, mikor megkapom a reakciót, mindössze mutatóujjam fonódik a csészére erősebben, még véletlen se boruljon ki. Fizethetném ki Zlatannak a gusztustalan szőnyegét.
Csendben várakozom. Külső szemlélőként is tökéletesen látom, hogy éppen magában rendezi a dolgokat. Talán igyekszik győzködni magát továbbra is, mennyire szeretné ezt, és erről csak nyilatkoznia kell: mert itt nincs másról szó. Válaszol a feltett kérdésekre, amiket egy jelentésben foglalok össze az oktatónak és a Minisztériumnak is, végül leadom, és mindenki mehet a dolgára. Megértem az aggodalmát, de őszintén úgy vélem, hogy felesleges. Értek már meglepetések, és egy ilyen tündéri lány mögött is rejtőzhet akár egy sorozatgyilkos, de már csak a testbeszédére elég ránéznem, hogy tudjam: nem lesz baj.
Miközben beszél írom le a legfontosabbakat: Ragaszkodás a képességhez. A jövőjét látja benne. Segítségnyújtás. Hasznossága. Folyamatos használata a mindennapokban. Halványan mosolyodom el, kortyolok a kávéból, a csésze fölött pillantok már rá.
- Tehát tánctanár szeretnél lenni a jövőben, ha jól értem - előredőlve csúsztatom a csészét az asztalra, majd helyezkedem vissza. - Ez azt jelenti, hogy emberközpontú vagy, extrovertált, valamint türelmes. A gyerekekhez igen sok kell az utóbbiból - jegyzetelek megint, még az utolsó szavak írása közben szólalok meg.
- Milyen a kapcsolatod a szüleiddel? - az utolsó szavak kerülnek a lapra, végül pillantok rá térdemre könyökölve, arcomat tenyerembe támasztva.